HU201966B - Process for producing new hyalurnic acid esters and their salts, pharmaceutical compositions comprising same as active ingredient or vehicle, as well as films and fibres formed from hyaluronic acid esters - Google Patents

Description

A találmány tárgya eljárás a találmány a hialuronsav új észtereinek és ezek sóinak előállítására. Az új vegyületek a gyógyászatban és a kozmetika területén, valamint a biológiailag lebontható műanyagok között hasznosíthatók. Az utóbbiakat tartalmazó, különböző célú készítmények előállítása szintén a találmány tárgykörébe tartozik. Ilyenek különösen különféle új, többek között sebészeti célra felhasználható fóliák és szálak lehetnek.

A „hialuronsav” (a következőkben „HY”-ként is jelöljük) kifejezést az irodalomban egy különböző molekulatömegű savas poliszacharid jelölésére használják, amely D-glükuronsav és N-acetll-Dglükozamin maradékokból épül fel, és amely természetben sejtek felületén, gerincesek kötőszövetének bázisos extracelluláris anyagaiban, ízületek ízületi nedveiben, a szem csarnokvizében, az emberi köldökzsinór szövetében és a kakastaréjban fordul elő.

A hialuronsav fontos szerepet játszik a biológiai szervezetben, először is sok szövet sejtjeinek mechanikai támaszaként (ilyen a bőr, az inak, az izmok és a porcok), és ennek következtében a sejtközi mátrix fő komponense. De a hialuronsav más funkciókat is betölt a biológiai folyamatokban, így a szövetek hidratálásában, nedvesítésében, sejt migrációban, a sejt funkcióban és differenciálódásban. (Lásd példáid Balázs és munkatársai, Cosmetics and Toiletries, 5/84,8-17). A hialuronsav a fentemlített természetes szövetekből, így kakastaréjból, de bizonyos baktériumokból is extrakcióval nyerhető ki. Manapság azonban a hialuronsav már mikrobiológiai módszerekkel is előálb'tható. Az extrakcióval kapott teljes hialuronsav molekulatömege 8-13 millió körül van. Azonban a poliszacharid molekulatömege különböző fizikai és kémiai faktorok hatására elég könnyen csökkenthető. Ilyen tényezők lehetnek mechanikai hatások vagy sugárzás, hidrolízis, oxidáció vagy enzimatikus reagensek. Ennek következtében a természetes extraktumok szokásos tisztítási eljárásai során kisebb molekulatömegű, degradált frakciók keletkeznek (lásd Balázs fent idézett közleményét). A hialuronsavat, molekuláris frakcióit és a megfelelő sókat gyógyászati célra alkalmazzák, és említik kozmetikai célú felhasználási lehetőségeiket is (lásd például Balázs fent említett cikkét és a 2.478.468. számú francia szabadalmi leírást).

Terápiás célra a hialuronsavat és sóit elsősorban ízületi bántalmak kezelésére alkalmazzák, például az állatgyógyászatban lovak ízületi bántalmainak kezelésére (Acta Vet. Scand. 167.379 /1976/). Természetes szövetek és szervek kisegítő és helyettesítő terápiás reagenseként a hialuronsavat és molekuláris frakcióit, valamint ezek sóit a szem-sebészetben alkalmazzák (lásd például Balázs és munkatársai, Modern Problems és Ophthalmology, lü, 1970, 3, E.B. Strieff. S. Karger kiadók, Bázel; Viscosurgery and the Use of Sodium Hyaluronate During Intraocular Lens Implantation, az International Congress and First Film Festival on Intraocular Implantation, Cannes, 1979. konferencián elhangzott előadás; 4.328.803. számú USA-beli szabadalmi leírás, mely a HY szemészeti felhasználási lehetőségeinek összefoglalását tartalmazza és a

4.141.973. számú USA-beli szabadalmi leírás).

A 49.143A 83. számú olasz szabadalmi bejelentésben (1983. október 11.) a hialuronsavnak olyan molekulatömegű frakcióját ismertetik, amely például nátriumsó formájában, intraokuláris és intraartikuláris injekciók céljára használható, amelyek a szem belső folyadékainak helyettesítésére és artopatiás terápiás célra szolgálnak.

A hialuronsav számos, gyógyászati és sebészeti eszközök készítésére használt polimer anyag, így poliuretánok, poliészterek, poholefmek, poliamidok, polisziloxánok, vinil és akril polimerek és karbon szálak adalékaként is felhasználható, mert ezeket az anyagokat biológiailag kompatibilissé teszi. Ebben az esetben a HY vagy egyik sója hozzáadása például úgy történik, hogy az ilyen anyagok felületét bevonják, vagy a hialuronsavat diszpergálják ezekben vagy e két eljárás kombinációjának alkalmazásával. Ilyen anyagok felhasználhatók például különböző egészségügyi és gyógyászati eszközök, így szívszelepek, intraokuláris lencsék, és -csipeszek, pacemakerek és hasonló eszközök készítése során (lásd a 4.500.676. számú USA-beli szabadalmi leírást).

Bár a „hialuronsav” kifejezést gyakran nem megfelelő értelemben használják, mint a fentiekből látható, a kifejezés a D-glükuronsav és az N-acetil-Dglükozamid váltakozásával felépülő, változó molekulatömegú poliszacharidokat, sőt ezek degradált frakcióit is jelöli, és bár ennek következtében a többes számba tett, „hialuronsavak” kifejezés tűnhetne helyesnek, a következőkben maradunk az egyes számú formánál, beleértve a molekuláris frakciókat is, és gyakran a „HY” jelölést használjuk ennek a gyűjtőfogalomnak a rövidítésére.

A hialuronsav észterei közül az irodalomban említés történik egy nagy molekulatömegű hialuronsav metilészteréről, amelyet a humán köldökzsinórból extrakcióval nyertek (Jeanloz és munkatársai, J. Bioi. Chem. 186, 495-511 /1950/ és Jager és munkatársai, J. Bacteriology, 1065-1067 /1979/). Ezt az észtert úgy kapták, hogy a szabad hialuronsavat éteres oldatban diazometánnal kezelték, és a kapott termékben a karboxilcsoportok lényegében teljes egészében észterezett formában kerültek. Továbbá a HY körülbelül 5 és 15 közötti diszacharid egységet tartalmazó oligomerjeinek metilésztereit is leírták már (lásd Biochem. J. 167, 711-716 /1977/). Ugyancsak ismert a hialuronsavnak egy olyan metilésztere, amely a hidroxil alkohol-csoportok egy részének metüalkoholos észterezésével készült (Jeanloz és munkatársai, J. Bioi. Chem. 194. 141-150 /1952/; és Jeanloz és munkatársai, Helvetica Chimica Acta 35, 262-271 /1952/). Az említett észterekkel kapcsolatban semmiféle biológiai hatást és ennek megfelelően semmiféle gyógyászati alkalmazást nem írtak le.

A találmány a hialuronsavnak az észtercsoportban 2-18 szénatomos alkilcsoportot, (1-4 szénatomos alkoxi)-karbonil-(l-4 szénatomos alkil)-fenil(1-4 szénatomos alkil)-, fenil-(2-4 szénatomos alkenil)-, helyettesítetlen vagy egy 1-4 szénatomos alkilcsoporttal, 1-3 metil- vagy metoxicsoporttal vagy halogénatommal helyettesített benzilcsoportot vagy valamely kortikoszteroid alkohol maradékát tartalmazó olyan észtereinek az előállítására

-2HU 201966 Β vonatkozik, amelyekben a hialuronsav karboxilcsoportjai teljes egészében vagy csak részben észterezettek, és a részleges észtereknek fémekkel vagy szerves bázisokkal alkotott sóira, amelyek farmakológiai szempontból lehetnek biokompatibilisek vagy farmakológiailag elfogadhatók, érdekes és különleges bioplasztikus és gyógyászati tulajdonságokkal rendelkeznek. A találmány további tárgya a kozmetika, a sebészet és a gyógyszerészet területén alkalmazható filmek és szálak, valamint az új hialuronsav-észtereket és/vagy hialuronsav-észtersókat tartalmazó gyógyászati készítmények előállítása.

A hialuronsav esetében, amelynél az új termékek kvalitatíven azonos vagy hasonló fizikai-kémiai farmakológiai és terápiás tulajdonságokkal rendelkeznek, a származékok lényegesen stabilabbak, különösen a poliszacharid molekulának a szervezetben lejátszódó degradációjáért felelős természetes enzimek hatása tekintetében, így például különösen a hialuronidáz esetében, és ezért a fenti tulajdonságokat igen hosszú időtartamon keresztül megőrzik.

A találmány szerinti észterek első, terápiás és egyéb fent említett célokra hasznosítható csoportját ezért azok az észterek alkotják, amelyekben a hialuronsav jellemzői dominálnak és hasznosíthatók. Az ilyen észterek a fenti sorozatba tartozó alkoholokból származnak, amelyek maguk nem rendelkeznek jelentős farmakológiai hatással, így például az alifás sorba tartozó telített alkoholok vagy az aralifás sorba tartozó egyszerű alkoholok.

Másrészt a gyógyászatilag alkalmazható észterek egy másik csoportját azok az észterek alkotják, amelyek farmakológiai tulajdonságait dominánsan az alkohol komponens határozza meg. Ilyenek a HY farmakológiailag hatásos alkoholokkal, elsősorban gyulladásgátló hatást mutató kortizon-típusú alkoholokkal alkotott észterei. Ezek a vegyületek viszonylag hasonló tulajdonságokkal rendelkeznek a megfelelő alkohol tulajdonságaihoz, de hatásspektrumuk differenciáltabb, a már ismert észterekkel összehasonlítva is, ami jobban kiegyensúlyozott, konstans és szabályos farmakológiai hatást biztosít, és rendszerint jelentős retard hatáshoz vezet.

A Η Y találmány szerinti észtereinek harmadik, különösen eredeti és hasznos csoportját azok az észterek alkotják, amelyek a két előbb említett csoporttal összehasonlítva vegyesebb jellegűek. Másszóval, ezek olyan észterek, amelyekben a HY karboxilcsoportjainak egy részét egy farmakológiailag aktív alkoholcsoportjainak egy részét egy farmakológiaiiag aktív alkohol, másik részét pedig egy farmakológiai szempontból indifferens alkohol észteresíti, vagy olyan alkohol, amelynek hatása elhanyagolható. Alkalmasan beállítva a két, észterezésre használt alkohol arányát előállíthatók olyan észterek, amelyek a farmakológiailag aktív alkohol tulajdonságait mutatják a hialuronsav fajlagos aktivitása nélkül, de rendelkeznek a fent említett előnyös tulajdonságokkal, így jobb stabilitással és biológiai hozzáférhetőséggel. Ez a farmakológiailag aktív alkohol és a gyógyászati szempontból inért alkohol tulajdonságaiból alakul ki.

A fentemlített olyan észterekben, amelyekben bizonyos karboxilcsoportok szabadon maradnak, ezek fémekkel vagy szerves bázisokkal sókká alakíthatók. Erre a célra alkalmasak például az alkálivagy alkáli-földfémek, az ammónia vagy a nitrogéntartalmú szerves bázisok.

A legtöbb észter, a HY-tól eltérően, bizonyos fokú oldékonyságot mutat szerves oldószerekben. Ez az oldékonyság függ az észteresített karboxilcsoportok százalékától és a karboxilcsoportokhoz kapcsolódó alkilcsoportok típusától. Ezért egy valamennyi karboxilcsoportján észterezett HY vegyület szobahőmérsékleten jó oldékonyságot mutat például dimetil-szulfoxidban (a HY dimetil-észtere DMSO-ban 200 mg/ml mennyiségben oldódik). A HY teljes észtereinek legtöbbje ugyanakkor, a HYtól magától és különösen a sóitól eltérően, rosszul oldódik vízben.

A korábban említett oldhatósági jellemzők, különös és említésreméltó viszkoelasztikus tulajdonságaikkal társulva, olyan sebészeti és gyógyászati készítmények előállítására teszik alkalmassá a HY észtereket, amelyek fiziológiás só-oldatban oldhatatlanok, és amelyek egy meghatározott, megkívánt formában vannak. Ezek az anyagok úgy készülnek, hogy a HY észtert feloldjuk egy szerves oldószerben, a nagyon viszkózus oldatból kialakítjuk a kívánt formájú terméket, a szerves oldószert egy másik, olyan, az elsővel elegyedő oldószerrel extraháljuk, amelyben a HY észter nem oldódik.

A találmány szerinti hialuronsav-észterek újak.

Ezek az új vegyületek például gyógyászatilag hatásos anyagok hordozóiként, valamint oly gyógyszerkészítményekben használhatók fel, amelyek a hialuronsav fentebb tárgyalt észter-származékait tartalmazzák egy vagy több ilyen hatóanyag kíséretében. Ilyen gyógyszerekben a hialuronsav vagy valamilyen sója előnyösen gyógyászatilag nem aktív alkoholok felhasználásával készül, de olyan észter is jelen lehet, amelynek készítéséhez gyógyászatilag aktív alkoholt használunk, és amely ennek folytán maga is gyógyászatilag aktív. A hialuronsav-észterek mint hordozóanyagok felhasználásával készült gyógyszerkészítményekből a hatóanyag megfigyelése szerint sokkal hatékonyabban asszimilálódik, olyan körülmények között, amelyek különösen összeférhetők a biológiai környezettel a kezelni kívánt szervezetben. Különösen ez a helyzet a szemészetben. Ezek közül a hordozóanyagként hialuronsav-észtereket tartalmazó gyógyszerek közül különösen a helyi alkalmazásra szánt készítmények fontosak.

A hialuronsav kortikoszteroid-alkoholokkal képezett észterei, valamint a találmány szerinti, szabad karboxilcsoportokat is tartalmazó hialuronsavészterek farmakológiailag hatásos bázisokkal képezett sói azonban önmagukban is felhasználhatók a találmány szerinti eljárással előállított gyógyászati készítmények hatóanyagaiként, gyógyászati szempontból elfogadható vivő- és/vagy segédanyagok kíséretében.

A találmány szerinti vegyületekből olyan gyógyszerkészítmények állíthatók elő, amelyek hatóanyagként egy vagy több, a fentiekben leírt hialuronsav-észtert vagy ezek sóit tartalmazzák. Az ilyen gyógyszerkészítmények (1) egy vagy több gyógyászatilag hatásos aktív

-3HU 201966 Β anyagot és (2) egy vivőanyagot tartalmaznak, amely a hialuronsavnak a fent említett, gyógyászatilag hatástalan alkoholokkal képezett észtereiből vagy ezek szervetlen vagy szerves bázisokkal képezett sóiból áll, és kívánt esetben hialuronsavat vagy annak egy vagy több, szerves vagy szervetlen sóját tartalmazzák.

A találmány kiterjed olyan egészségügyi, kozmetikai és sebészeti eszközök, illetőleg készítmények előállítására, amelyekben a találmány szerinti hialuronsav-észterek a készítmény vivőanyagának szerepét játsszák.

A találmány körébe tartozik továbbá a fenti meghatározásnak megfelelő hialuronsav-észterek és részleges észterek sóinak előállítása is.

A fentebb említett, szénhidrogéncsoportokat tartalmazó észterképző csoportok sorában előnyösek a legfeljebb 6 szénatomos alkilcsoportok. így előnyös képviselői a találmány szerinti észtereknek a telített, nem-szubsztituált alkoholokkal képezett észterek. Ilyen alkoholok például az etil-, propil- és izopropil-alkohol, hasonlóképpen az n-butil-alkohol, izobutilalkohol, terc-butÜ-alkohol, amil-, pentil-, hexil-, oktil-, nonil-, és dodecilalkohol, és mindenek előtt az egyenes szénláncú alkoholok, mint az n-oktil- és dodecil-alkohol.

A hosszabb szénláncú telített alifás alkoholok sorában a cetil-alkohol és a viasz-alkohol (1-triakontanol) előnyösek, míg az aralifás alkoholok közül a benzil-alkohol és az 1-3 metilcsoporttal vagy halogénatommal helyettesített benzÜ-alkoholok érdemelnek említést; külön kiemelendő a benzil-alkohol és a fenil-etil-alkohol.

A találmány szerinti észterek előállítására alkalmazott alkoholok között fontosak a kortikoszteroidok és származékaik, mint a kortizon, hidrokortizon, prednizon, prednizolon, fluorkortizon, dexametazon, bétametazon, parametazon, flumetazon és dezoxikortikoszteron.

Mint korábban tárgyaltuk, bizonyos esetekben érdekesek lehetnek az olyan hialuronsav-észterek is, amelyekben az észtercsoportok két vagy több gyógyászatilag aktív hidroxil-vegyületből származnak, és természetesen ezek minden variációja elkészíthető. Különösen érdekesek azok a hialuronsavészterek, amelyeknél a hialuronsavmolekulában a fennmaradó karboxilcsoportok szabadok, vagy fémekkel vagy a következőkben felsorolandó bázisokkal sókat képeznek, amelyek között lehetnek olyan bázisok is, amelyek maguk is gyógyászatilag aktívak, például ugyanazt vagy hasonló aktivitást mutatva mint az észter komponens. Különösen, lehetőség van olyan hialuronsav-észterek előállítására, amelyek egyrészről egy gyulladásgátló szteroidból, így a korábban említettek valamelyikéből, másrészről egy vitaminból, egy alkaloidból vagy egy antibiotikumból állnak, amelyek szintén például a korábban felsoroltak közül kerülhetnek ki.

A hialuronsavnak a fentemlített alkoholokkal létrehozott észtereinek észterezettségi foka elsősorban a kívánt speciális tulajdonságoktól függ, például attól, hogy nagyobb vagy kisebb lipofiliát vagy hipofiliát kívánunk meg bizonyos szövetekkel, például a bőrrel szemben.

Rendszerint a nagyfokú észterezettség, amely elérheti a teljes észterezettséget is, növeli a lipofil jelleget, és ezért csökkenti a hialuronsav víz-oldhatóságát. A találmány szerinti új észterek gyógyászati felhasználása szempontjából például különösen fontos az észterezettség fokának szabályozása, hogy a hialuronsavhoz és nátriumsójához képest jó és megnövekedett lipofilia ellenére megfelelő vízoldhatóságot biztosítsunk, például 10 mg/ml oldékonyságot. Természetesen tekintetbe kell venni az azonos észterező komponens molekula méretének befolyását, ami rendszerint fordított arányban befolyásolja a víz-oldhatóságot. Mint már korábban említettük, a hialuronsav karboxilcsoportjainak észterezése különféle szerepet játszhat, ami különböző területen bizonyulhat hasznosnak, például a gyógyászatban, ahol az észterek terápiás szerekként használhatók vagy a sebészetben, ahol sebészeti eszközök készíthetők felhasználásukkal. A terápiás felhasználással kapcsolatban már azt is említettük, hogy olyan alkohollal is végezhető az észterezés, amely önmagában is gyógyászatilag aktív, így például egy gyulladásgátló kortikoszteroid. Az ilyen észterek a hialuronsavhoz képest javított gyógyászati hatást mutatnak.

A hasonló gyógyászatilag aktív alkoholokkal kombinálva a hialuronsav ezért különösen hatásos vivőanyagnak bizonyul, amely a biológiai környezettel tökéletesen kompatibilis. A hialuronsav észterezésére korábban felsorolt alkoholok közül néhány gyógyászatilag aktív alkohol, és ezért a megfelelő észterek felhasználási lehetőségei nyilvánvalóak, mivel aktivitásuk ugyanolyan, mint a szabad alkoholoké. Ugyancsak említettük már, hogy a gyógyászatilag aktív alkoholokkal képezett részleges észterek esetében lehetőség van arra, hogy a viszszamaradó karboxilcsoportokat részben vagy egészben gyógyászati szempontból inért alkoholokkal észterezzük, így telített, rövidszénláncú alifás alkoholokkal, például etil- vagy izopropil-alkohollal.

A találmány különösen érdekes vonása, hogy a jelenleg rendelkezésre állóknál stabilabb gyógyszerek előállítására ad lehetőséget. így egyrészt lehetőség van olyan hialuronsav-észterek előállítására gyógyászatilag inaktív alkoholokkal, amelyek magának a hialuronsavnak jellegzetes indikációs területein használhatók, például intra-artíkuláris injekciók formájában, ahol az észter a nedvesítőszer szerepét tölti be, az észtereknek a szabad hialuronsavhoz viszonyított megnövekedett stabilitása következtében jelentős késleltetett hatás elérésére van lehetőség. Másrészt, lehetőség van retard hatású gyógyszerek előállítására, a hialuronsav gyógyászatilag aktív észterekkel előállított észtereinek felhasználásával, amelyek gyógyászatilag aktív bázisokkal sót is képezhetnek. Az aktív alkoholok észterázzal történő felszabadítása és a sóképzésben résztvevő csoportok hidrolitikus felszabadítása nagyon lassú.

Kozmetikai célra előnyösen a hialuronsavnak gyógyászatilag inért alkoholokkal képezett részleges észterei alkalmazhatók. Ilyen alkoholokként elsősorban a telített, nem-helyettesített, egyenes vagy elágazó szénláncú, előnyösen 1-8 szénatomos alifás alkoholok jöhetnek tekintetbe.

-4HU 201966 Β

Az egészségügyi és sebészeti eszközök céljára előnyösen alkalmazható alkoholok lényegében megegyeznek a fentiekben a kozmetikai célra alkalmazható alkoholokként felsoroltakkal. A találmány szerinti részleges észterekben az észterezett csoportok százaléka nagymértékben változhat a termék felhasználási céljától függően, és különösen annak megfelelően, hogy a terméket a fentiekben felsorolt különböző területek közül melyen akarjuk használni.

Különösen érdekesek azonban azok a részleges észterek, amelyekben a hialuronsav valamennyi karboxilcsoportjának legalább 5%-a és legfeljebb 90%-a van észterezve, és különösen azok, amelyekben az észterezettség foka 50% és 80% között változik.

A vegyes részleges észterekben természetesen változhat a különböző típusú észtercsoportok aránya. Például, ha két típusú csoport van jelen, az arány előnyösen 0,1:1 és 1:0,1 között változhat, és ugyanez érvényes a teljes észterekre. Terápiás célra szánt észtereknél az arány előnyösen 0,5:1 és 1:0,5 között van. Ezek az arányok előnyösen teljes észterek esetében is érvényesek, és a részleges észtereknél előnyösen az észteresített csoportok számára vonatkoznak.

A találmány szerinti részleges észterekben a nem-észterezett csoportok lehetnek szabadok vagy só-formájúak. Sóképzéshez a bázisokat a termék célzott felhasználási területének megfelelően választjuk ki. Lehetőség van szervetlen sók, például alkálifémekkel, így káliummal, különösen pedig nátriummal vagy ammóniával képzett sók előállítására is.

A gyakorlati felhasználás szempontjából különösen jelentősek a nitrogéntartalmú szerves bázisokkal, így az alifás, aralifás, cikloalifás vagy heteroalifás aminokkal képezett sók.

Ezek az ammónium-sók gyógyászatilag elfogadható, de inaktív aminokból vagy gyógyhatást mutató aminokból származhatnak. Az első csoportból elsősorban az alifás aminokat kell megemlíteni, így a mono-, di- és trialkil-aminokat, amelyekben az alkilcsoportok legfeljebb 18 szénatomosak, vagy az alifás részben ugyancsak legfeljebb 18 szénatomot tartalmazó aralkil-aminokat, amelyekben az arilérsz benzilcsoport, amelyet 1 és 3 metilcsoport vagy halogénatom vagy hidroxilcsoport helyettesíthet. A sóképzésre alkalmas, biológiailag inaktív bázisok közé tartoznak a ciklusos, így monociklusos alkilénaminok is, amelyekben a gyűrűs-rész 4-6 szénatomos, és amelyet adott esetben heteroatomok, így nitrogén-, oxigén-, kénatomok szakítanak meg. Ilyen a piperidin és a morfolin gyűrű. Az ilyen vegyületekben adott esetben helyettesítőként például amino- vagy hidroxilcsoportok szerepelhetnek. Ilyen vegyületek az amino-etanol, etilén-diamin, efedrin és a kkolin.

Részleges észterek kvaterner ammónium-sóiüak előállítására is lehetőség van. fgy például a fentemlített szénatomszámú tetraalkil-ammóniumsók, és különösen az olyan sók említendők, amelyekben a negyedik alkilcsoport 1-4 szénatomos, így például metilcsoport.

A gyógyhatással rendelkező aminok közül a nit8 rogéntartalmú és bázikus gyógyszerek jöhetnek szóba, amelyek közül példaképpen a következőket említjük:

alkaloidok, peptidek, fenotiazinok, benzodiazepinek, tioxantének, hormonok, vitaminok, antikonvulzánsok, antipszihotikumok, antiemetikumok, érzéstelenítők, hipnotikumok, anorexikumok, nyugtatók, izom relaxánsok, koronáriás értágítók, antineoplasztikumok, antibiotikumok, antibakteriális szerek, antivirális szerek, malária ellenes szerek, karbon-anhidráz inhibitorok, nem szteroid gyulladásgátló anyagok, érszűkítők, kolinerg agonisták, kolinerg antagonisták, andrenerg agonisták, adrenerg antagonisták, narkotikus antagonisták.

Minden a fenti csoportba tartozó, bázikus nitrogénatomot tartalmazó gyógyszer felhasználható a találmány szerinti észtersók készítéséhez.

A találmány egy különösen érdekes foganatosítási módja szerint az új hialuronsav-észterek és sóik gyógyászatilag aktív hatóanyagok kiváló hordozóanyagaiként hasznosíthatók. Erre a célra alkalmazhatók a teljes észterek vagy a só formába hozott részleges észterek, ahol a szabad karboxilcsoportok sóvá alakításához például felhasználhatók a fenti, gyógyászati szempontból elfogadható, de nem aktív anyagok, például alkálifémek, így a nátrium. Az említett gyógyászati készítmények két fő komponenst tartalmaznak:

(1) komponens—egy gyógyászatilag aktív anyag vagy két vagy több gyógyászatilag aktív anyag aszszociációja, és (2) komponens — egy vivőanyag, amely a hialuronsavnak egy alkohollal képezett részleges vagy teljes észterét vagy egy ilyen észter szerves vagy szervetlen bázissal képezett sóját tartalmazza, adott esetben hialuronsawal vagy egy szerves vagy szervetlen bázissal képezett sójával együtt.

Az ezekben a gyógyszerekben használható hialuronsav-észterek elsősorban azok, amelyekben az észterezéshez használt alkohol a fentemlített, önmagában gyógyhatást nem mutató alkoholok közül kerül ki, így például — mint említettük — egy egyszerű alifás alkohol. Az ilyen gyógyászati készítményekben olyan észterek is alkalmazhatók, amelyekben az észterképző alkohol maga is gyógyhatású; az ilyen észterek készítésére a gyógyászatilag aktív kortikoszteroid-alkoholokat alkalmazunk észterképző komponensként.

Előállíthatunk olyan gyógyszerkészítményeket is, amelyekben a (2) komponensben szereplő észterek sóinak előállításához gyógyászatilag aktív bázisokat alkalmazunk. Ezek a bázisok megegyezhetnek a hialuronsav-észterek, mint vivőanyagok felhasználásával készült gyógyszerek hatóanyag komponensével /(1) aktív komponens/, ezért az ilyen készítmények esetenként a hialuronsav részleges észtereinek gyógyászatilag aktív bázisokkal képezett sóit az (1) bázisos hatóanyag komponens feleslege jelenlétében tartalmazzák. Előállhat azonban az az eset is, amikor a hatóanyag nem bázisos jellegű, és a vivőanyagként használt hialuronsav-észterek szabad karboxilcsoportjainak sóit mégis gyógyászatilag aktív bázisokkal állítjuk elő.

A hialuronsav-észterek vivőanyagként történő felhasználása tehát lehetővé teszi ilyen új gyógysze5

-5HU 201966 Β rek előállítását, amelyek 1) egy vagy több gyógyászatilag aktív anyagot és 2) a korábban ismertetett hialuronsav-észtereket vagy sóikat tartalmazzák. Az ilyen gyógyszerekben, ha részleges HY-észtereket használunk, a fennmaradó karboxilcsoportok esetleges sóvá alakítását előnyösen gyógyászati szempontból közömbös szervetlen vagy szerves bázisokkal, különösen alkálifémekkel, így nátriummal vagy ammóniával végezzük. Ha az (1) komponens vagy komponensek bázikus csoportokat tartalmaznak, így például aminocsoportokat tartalmazó antibiotikumok, és ha szabad karboxilcsoportokkal rendelkező hialuronsav-észtereket használunk, a megfelelő sók a karboxilcsoportok és az említett bázisos karakterű anyagok között alakulnak ki. Az új gyógyszerek ezért elsősorban a hialuronsav részleges észtereit tartalmazzák, amelyekben a szabad karboxilcsoportok részben vagy egészben só formájában vannak, és a sók gyógyászatilag aktív, bázisos jellegű anyagok közreműködésével jönnek létre. Mint már említettük, különösen fontosak az ilyen típusú gyógyszerek közül azok, amelyekben az (1) komponens helyi használatra szánt gyógyászatilag aktív anyag.

A hialuronsav-észterek gyógyszerek vivőanyagaként történő felhasználása helyi alkalmazásra szánt gyógyszerek esetében különösen az optalmológiában hasznos, ahol az új termékek kiemelkedő kompatibilitást mutatnak a cornealis epitheliummal, és ezért kiválóan elviselhetők a szervezet számára, minden túlérzékenységi reakció nélkül. Ezen felül, ha a gyógyszereket tömény, elasztikus-viszkózus jellegű oldatok formájában vagy szilárd formában adagoljuk, homogén és stabil filmek kialakítására van lehetőség, amelyek tökéletesen átlátszóak és jól tapadnak a cornealis epitheliumon, késleltetett hatóanyag leadást biztosítva.

Az ilyen szemgyógyászati gyógyszerek különösen értékesek az állatgyógyászat területén, figyelembe véve, hogy például jelenleg nincsenek olyan, a szem kezelésére szánt állatgyógyászati készítmények, amelyek kemoterápiás reagenseket tartalmaznának. A valóságban humán felhasználásra szánt készítményeket alkalmaznak, és ezek nem mindig garantálják a megkívánt hatást, vagy nem felelnek meg a kezeléshez rendelkezésre álló speciális körülményeknek. Például ez a helyzet a fertőző szaru- és kötőhártyagyulladás, a fertőző kötőhártyagyulladás avagy IBK esetében, amely elsősorban a szarvasmarhákat, birkákat és kecskéket sújtó fertőkés. Feltehetően e három típusú betegség esetében speciális etiológiai faktorok vannak, közelebbről: szarvasmarháknál a fő szerepet játszó mikroorganizmus valószínűleg a Moracella bovis (bár más, vírusos eredetű szervezetek, például a Rinotracheitis vírus, birkáknál a Micoplasma, Rickettsiae és Clamidiae és kecskéknél a Rickettsiae szerepe nem zárható ki). A betegség akut formába jelentkezik és gyorsan terjed: a kezdeti stádiumban jellemző tünet a szemhéjgörcs és erősödő könnyezés, melyet gennyes váladék, kötőhártyagyulladás és szaruhártyagyulladás követ, és a kísérőtünet gyakran l&z, étvágytalanság és a tejelválasztás megszűnése. Különösen súlyosak a szaruhártya sérülések, amelyek végső stádiumban magának a szaru6 hártyának a perforációjához is vezethetnek. E betegségek klinikai lefolyása néhány naptól néhány hétig tarthat.

Kezelésükre a kemoterápiás anyagok széles választékát használják, amelyeket mind helyileg (gyakran szteroid gyulladásgátlókkal együtt), mind szisztémásán alkalmazhatnak. Szisztémásán alkalmazhatók például a tetraciklinek, így az oxitetraciklin, penicillinek, így a kloxacillin és benzilpenicillin, szulfonamidok, polimixin B (miconazollal és pradnizolonnal társítva), kloramfenikol, tilozin és klórmicetin. A betegség helyi kezelése, viszonylagos egyszerűsége ellenére, még mindig nem megoldott, mert az eddig használt szemgyógyászati készítmények esetében eddig különböző okokból nem volt lehetőség ilyen módon gyógyászatilag hatásos antibiotikum vagy szulfamid koncentrációk létrehozására a könnyelválasztás helyén. Ez oldatok esetében érthető, figyelembe véve, hogy ezen állatoknál a fej lefelé hajló helyzetben van, de ugyanez érvényes szilárd gyógyszerekre is, mert a szokásosan használt vivőanyagok nem biztosítják a megfelelő tapadást a szaruhártya felületéhez, nem rendelkeznek megfelelően nagy hatóanyag-koncentrációval, és nem biztosítják a hatóanyag tökéletes eloszlását (azaz eloszlási gradiens tapasztalható). Ezeket a szokásos szemgyógyászati készítményeknél tapasztalható nehézségeket például Slatter és munkatársai ismertették az Austr. Vet. J., 1982,59 (3), 69-72. cikkben.

A találmány szerinti észterek alkalmazásával ezek a problémák kiküszöbölhetők. A hialuronsavészterek vivőanyagként történő felhasználása szemgyógyászati készítményekben olyan kiváló készítmények létrehozását teszi lehetővé, amelyekben a hatóanyagnak nincs koncentráció gradiense, és ezért eloszlása teljesen homogén, kiváló az átlátszóságuk és tapadóképességük a szaruhártyához, nincs irritáló hatásuk, a hatóanyag számára kiváló hordozó tulajdonságokat biztosítanak, és esetenként retard hatással rendelkeznek.

A találmány szerinti vegyűleteket tartalmazó új gyógyszerek fentemlített tulajdonságai természetesen a szemgyógyászattól eltérő területeken is kamatoztathatók. Felhasználhatók a bőrgyógyászatban és a nyálkahártya betegségeinek kezelésére, például a szájon belül. Ezen felül szisztémás hatás kiváltására is használhatók. A transzkután abszorpció következtében, így például kúpok formájában. Mindezek az adagolási formák az emberés állatgyógyászatban egyaránt alkalmazhatók. A humán gyógyászatban az ilyen gyógyszerformák különösen pediatrikumokként alkalmazhatók. A találmány tehát elsősorban ezekre az alkalmazási területekre terjed ki.

A rövidség kedvéért a továbbiakban, amikor az (1) komponensként jelölt hatóanyagról beszélünk, egy vagy több hatóanyag asszociátumát is ide értjük.

Az (1) hatóanyagkomponensek osztályozása elsősorban aszerint történhet, hogy milyen terápiás területen kívánjuk alkalmazni, először is humán vagy állatgyógyászati célra, majd milyen szervek vagy szövetek kezelésére, így helyi alkalmazásra, szemgyógyászati, bőrgyógyászati, fül-orr-gégészeti célra, nőgyógyászati, angiológiai, neurológiai célra

-6HU 201966 Β vagy a belső szervek olyan megbetegedéseinek kezelésére, amelyek helyi, például rektális úton kezelhetők.

A találmány szerinti hialuronsav-észterek olyan gyógyszerek vivőanyagaiként is alkalmazhatók, amelyekben a hatóanyag nemcsak helyileg vagy nazálisán vagy rektális abszorpció útján hat, mint például nazális spray-k vagy a szájüregben vagy a garat kezelésére alkalmazható inhalációs készítmények esetében, hanem orális vagy parenterális, például intramuszkuláris, szubkután vagy intravénás úton is, mert az kedvez a gyógyszer felszívódásának az alkalmazás helyén. A fenti gyógyszerkészítményeket a már említett területeken kívül a gyógyászat lású gyógyszerekként, például a keringési rendszer megbetegedéseinek kezelésére, a légzőszervek fertőzéses megbetegedései, az emésztő rendszer, a bélrendszer betegségei, endokrinológiai természetű betegségek, onkológiai, pszihiátriai stb. betegségek esetében. A találmány szerinti gyógyszerkészítmények speciális hatásuk szempontjából is osztályozhatók, így lehetnek altatók, fájdalomcsillapítók, gyulladásgátlók, seb gyógyulást elősegítő gyógyszerek, antimikrobiális szerek, andrenerg agonisták és antagonisták, citosztatikumok, reumaellenes szerek, vérnyomáscsökkentők, diuretikumok, szexuál hormonok, immunstimulánsok és immunszupresszánsok, stb. így e készítmények rendelkezhetnek a korábban részletesen ismertetett észterező komponensek vagy a sóképzéshez használt, gyógyászatilag aktív bázisok gyógyhatásával.

A fentemlített gyógyszer készítmények (1) komponense két vagy több hatóanyag kombinációja is lehet, amint ez sok gyógyszer esetében előfordul.

A szemészet területén lehetséges indikációk például a következők: miotikus, gyulladásgátló, sebgyógyulást elősegítő és antimikrobiális hatások.

A találmány szerinti szemgyógyászati készítményekben például a következő hatóanyagok alkalmazhatók: bázisos és nem-bázisos antibiotikumok, így amino-glükozidok, makrolidok, tetraciklinek és peptidek, így gentamicin, neomicin, sztreptomicin, dihidrosztreptomicin, kanamicin, amikacin, tobramicin, spektrinomicin, eritromicin, oleandomicin, karbomicin, spiramicin, oxitetraciklin, rolitetraciklin, bacitracin, polimixin B, gramicidin, kőlisztül, klóramfenikol, linkomicin, vankomicin, novobiocin, risztocetin, clindamicin, amfotericin B, grizeofulvin, nisztatin és ezek sói, így szulfátjai vagy nitrátjai, vagy egymás közötti vagy más, például korábban már említett hatóanyagokkal létrehozott kombinációik.

Más, a találmány szerinti készítményekben előnyösen alkalmazható szemgyógyászati hatóanyagok a következők: fertőzés elleni anyagok, így dietil-karbamazin, mebendazol, szulfamidikumok, például szulfacetamid, szulfadiazin, szulfizoxazol, antiviráüs szerek és tumor-ellenes szerek, például jód-dezoxi-uridin, adenin-arabinozid, trifluor-timidin, aciklovir, etü-dezoxi-uridin, bróm-vinü-dezoxi-uridin, 5-jód-5’-amino-2’,5’-didezoxi-uridm, kortiko szteroid gyulladásgátiók, például dexametazon, hidrokortizon, prednizolon, fluormetolon, medrizon, nem-szteroid gyulladásgátlók, így indo12 métáéin, oxifenbutazon, fluorbiprofen, sebgyógyulást elősegítő anyagok, így epidermális növekedési faktor, EGF, helyi érzéstelenítók, így Benoxinát, proparakain és ezek sói, kolinerg agonisták, így püokarpin, metkolin, karbomilkolin, aceklidin, fitostignun, neostigmin, demecarium és sóik, kolinerg antagonisták, így atropin és sói, adrenerg agonisták, így noradrenalin, adrenalin, nafazolin, metoxamin és sóik, adrenerg antagonisták, így propanolol, tünolol, pindolol, bupranolol, atenolol, metoprolol, oxprenolol, practolol, butoxamin, sotalol, butatrin, labetolol és sóik.

A dermatológia területén egyedül vagy más hatóanyagokkal kombinálva használható hatóanyagok például a következők:

terápiás szerek, például antiinfektív szerek, antibiotikumok, antimikrobiáüs szerek, gyulladásgátlók, citosztatikumok, citotoxikus anyagok, antiviráUs szerek, fájdalomcsillapítók, és profilaxiás szerek, például nap-szűrők, dezodorok, antiszeptikumok és diszinfektánsok. Az antibiotikumok közül különösen fontosak a következők: eritromicin, bacitracin, gentamicin, neomicin, aureomicin, gramicidin és ezek kombinációi; az antibakteriális szerek és a diszinfektánsok közül: nitrofluorzon, mafenid, klórhexidin és 8-hidroxi-kinolin-származékok és sóik; a gyulladásgátiók közül elsősorban a kortikoszteroidok, így a prednizolon, dexametazon, flumetazon, klobetazol, triamcinolon-acetonid, betametazon és észtereik, így a valerátok, benzoátok, dipropionátok érdemelnek említést, míg a citotoxikumok csoportjából a fluoruracil, metotrexát, podofillin, a fájdalomcsillapítók közül a dibukain, lidokain, benokain.

A dermatológiában használatos kombinációkként elsősorban a különböző antibiotikumok említhetők, így az eritromicin, gentamicin, neomicin, gramicidin, polimixin egymással vagy gyulladásgátlókkal, például kortikoszteroidokkal alkotott kombinációik, így hidrokortizon, neomicin vagy hidrokortizon, neomicin, vagy fluormetalon és naomicin, vagy prednizolon és neomicin, vagy triamcinolon és naomicin és gramicidin és nisztatin kombinációja, vagy bármely más olyan kombináció, amelyet bőrgyógyászati készítményekben szokásosan alkalmaznak.

Abban az esetben, ha a találmány szerinti készítmény (I) komponenseként bázisos jellegű vegyületet alkalmazunk, a hialuronsav részleges észtereivel képződött sók (az utóbbit feleslegben alkalmazzuk) különböző típusúak lehetnek, azaz valamennyi szabadon maradt karboxücsoport sóvá alakítható vagy csak egy alikvot részük, és így észter—savas só vagy észter— semleges só rendszerek jöhetnek létre. Ha egy adott pH-értékkel rendelkező gyógyszerkészítményt kívánunk előállítani, fontos lehet a szabadon maradt karboxücsoportok száma. És, megfordítva, lehetőség van arra, hogy az (1) bázikus komponenst feleslegben alkalmazzuk, mely esetben a hialuronsav-észterek valamennyi rendelkezésre álló karboxücsoportja só formába kerül a bázis hatására.

A találmány egy foganatosítási módja szerint az ilyen típusú gyógyszerek készülhetnek előzőleg izolált és esetleg tisztított sókból, amelyek lehetnek szilárd vízmentes állapotban, amorf por formájá7

-7HU 201966 Β bán, ami vizes oldatot képez a kezelni kívánt szövettel érintkezve, és meghatározott viszkozitással és elaszticitással rendelkezik. Ezeket a tulajdonságokat a töményebb oldatok is megőrzik, így lehetőség van arra, hogy a vízmentes sók helyett többé-kevésbé koncentrált vizes vagy konyhasó-oldatokat használj unk, amelyek adott esetben egyéb adalékanyagokat, így például pH és az ozmózis nyomás beállítására szolgáló ásványi sókat is tartalmazhatnak. Természetesen a sók felhasználhatók gélek, inszertek, krémek vagy kenőcsök készítésére is, amelyek egyéb, az ilyen gyógyszerkészítmények készítésénél szokásosan alkalmazott vivő-, illetve adalékanyagokat is tartalmazhatnak.

A találmány szerinti készítmények egy előnyös csoportjában azonban a hialuronsav-észtereket vagy sóikat gyógyászatilag aktív vagy inaktív vivőanyagokkal tartalmazó készítmények további adalékanyagokat nem tartalmaznak, legfeljebb esetenként egy vizes oldószert. A találmány tárgykörébe tartoznak az eddig leírt gyógyszerkészítményekből kapható keverékek, azonos gyógyszerkészítmények keverékei és az új hialuronsav-észterek és szabad hialuronsav vagy ezek sóinak, például nátrium-sójának elegyei is.

A találmány szerinti készítmények (1) komponense két vagy több ilyen gyógyszer és adott esetben egyéb anyagok elegye is lehet. így például a szemészetben egy gyógyszer kombinálható egy antibiotikummal vagy gyulladásgátló anyaggal és érszűkítő anyaggal, vagy néhány antibiotikummal, egy vagy több gyulladáscsökkentővel, vagy egy vagy több antibiotikummal, egy pupillatágító vagy pupillaszűkítő vagy sebgyógyulást elősegítő vagy antiallergiás szerrel stb. A szemészetben például a következő kombinációk alkalmazhatók: kanamicin + fenilefrin + dexametazon-foszfát; kanamicin+betametazon-foszfát + fenilefrin; vagy hasonló, egyéb a szemészetben használt antibiotikumokkal létrehozott kombinációk, így rolitetraciklint, neomicint, gentamicint, tetraciklmt tartalmazó kombinációk.

Ha (1) komponensként egyetlen anyag helyett hatóanyag-kombinációkat, például a fent felsorolt kombinációk valamelyikét alkalmazzuk, a bázisos jellegű hatóanyagok és a hialuronsav részleges észtereinek sói egy vagy több ilyen bázikus anyag vegyes sói vagy esetleg olyan vegyes sók lehetnek, amelyek bizonyos számban a korábban említett fémekkel vagy bázisokkal sóvá alakított poliszaharid savas csoportot is tartalmaznak. így például lehetőség van a hialuronsav egy parciális észterének vagy a Hyalastine vagy Hyalectine meghatározott molekulatömegű frakcióknak egy gyógyászatilag inaktív alkohollal, például egy rövidszénláncú alkanollal alkotott sóinak előállítására, amelyek bizonyos százalékban a kanamicin antibiotikummal sóvá alakított savas csoportokat is tartalmaznak, míg a savas csoportok más részét a fenilefrin érszűkítő alakítja sóvá, míg a fennmaradó rész szabadon maradhat vagy például nátrium- vagy a korábban említett egyéb fémsókká alakítható. Arra is lehetőség van, hogy az ilyen savakat például szabad hialuronsawal vagy frakcióival vagy ezek fémekkel alkotott sóival keverjük, mint korábban egy hatóanyag sóik a fentemlített poliszaharid-észterekkel tartalmazó gyógyszerekkel kapcsolatban említettük.

A fenti, a szemészet és a bőrgyógyászat területéről vett példákból kiindulva, ezek analógiájára könnyen megérthető, milyen találmány szerinti gyógyszerkészítmények alkalmazhatók a gyógyászat egyéb területein, például a fül-orr-gégészetben, a fogászatban vagy a belgyógyászatban, például az andokrinológiában. Az ilyen készítmények lehetnek például gyulladásgátlók, érszűkítők vagy érösszehúzók, például a szemészettel kapcsolatban már említettek, vitaminok, antibiotikumok, kemoterápiás szerek, antibakteriális szerek, stb., például azok, amelyekkel a bőrgyógyászati készítményekkel kapcsolatban már foglalkoztunk.

A hialuronsav-észterek és egy gyógyászatilag aktív anyag kombinációját tartalmazó gyógyszerek más vivőanyagokat, például a csak hialuronsav-észtereket tartalmazó gyógyszerkészítményekkel kapcsolatban említetteket is tartalmazhatnak, és készülhetnek olajok, krémek, pasztillák, zselatin kapszulák, kapszulák, vizes vagy olajos oldatok, sprayk, kúpok stb. formájában. A találmány egy előnyös foganatosítási módja szerint azonban előnyösen olyan gyógyszerkészítményeket állítunk elő, amelyek (1) és (2) komponens kombinációját a (2) komponenssel mint egyedüli vivőanyaggal együtt tartalmazzák (eltekintve egy esetleges oldószertől, például vizes oldószertől).

A találmány szerinti gyógyszerkészítmények közül különösen fontosak azok, amelyek savassága éppen megfelel annak a környezetnek, amelyben alkalmazásra kerülnek, azaz amelyek pH-ja fiziológiásán elfogadható. A pH beállítása például a hialuronsav részleges észtereinek bázisos hatóanyaggal alkotott sói esetében a poliszaharid sói és a bázikus anyag mennyiségének megfelelő szabályozásával történhet. így például, ha a hialuronsav egy parciális észterének és egy bázisos anyagnak a sója túlságosan savas, a szabad sav-csoportok feleslege semlegesíthető a már említett szervetlen bázisokkal, például nátrium- vagy kálium-hidroxiddal vagy ammóniával.

A találmány szerinti HY észterek előállításának módszerei

A) módszer:

A találmány szerinti hialuronsav-észterek az irodalomból a karbonsav-észterek előállítására ismert módszerek szerint állíthatók elő, például úgy, hogy a hialuronsavat a kívánt alkohollal katalizátor, például erős szervetlen savak vagy savas típusú ioncserélők jelenlétében reagáltatjuk. Eljárhatunk úgy is, hogy reagensként a kívánt alkohol maradék bevitelére alkalmas észterezó reagenst alkalmazunk, szervetlen vagy szerves bázisok jelenlétében. Észterező reagensként az irodalomból ismert vegyületeket, különösen különböző szervetlen savak vagy szerves szulfonsavak észtereit alkalmazzuk, amelyek lehetnek szénhidrogén-halogenidek, mint metil- vagy etil-jodid, vagy semleges szulfátok vagy karbonsavak, alfitok, karbonátok, szilikátok, foszfitok vagy hidrokarbonil-szulfonátok, így metil-benzol- vagy p-toluol-szulfonát vagy metil- vagy klórszulfonát. A reakció végrehajtható egy alkalmas oldószerben, például alkoholban, előnyösen olyan

-8HU 201966 Β alkoholban, amely megfelel a karboxilcsoporthoz kapcsolandó alkilcsoportnak. De a reakció lejátszódhat nem-poláros oldószerekben, így ketonokban, éterekben, például dioxánban vagy aprotikus oldószerekben, például dimetil-szulfoxidban is. Bázisként például egy alkálifém vagy alkáli földfém hidrátja, vagy magnézium- vagy ezüst-oxid vagy e fémek egyikének bázisos sója, például karbonátja, míg a szerves bázisok közül például tercier nitrogén bázisok, például piridin vagy kollidin alkalmazhatók. A bázis helyett például egy bázisos ioncserélőt is alkalmazhatunk.

Egy másik észterezési eljárás szerint fémsókat vagy szerves nitrogén bázisokkal alkotott sókat, példád ammónium- avagy helyettesített ammóniumsókat alkalmazunk. Előnyösen alkáli- vagy alkáli földfém-sókat alkalmazunk, de más fémsók is felhasználhatók. Az ebben az esetben alkalmazott észterezó reagensek és az oldószerek megegyeznek a korábban említettekkel. Előnyösen aprotikus oldószereket, például dimetil-szulfoxidot vagy dimetil-formamidot használunk.

Az ezzel vagy más, a későbbiekben ismertetendő módszerekkel előállított észterekben a részleges észterek szabad karboxilcsoportjai kívánt esetben önmagában ismert módon sóvá alakíthatók.

B) módszer:

A találmány szerinti hialuronsav-észterek azonban előnyösen állíthatók elő egy második módszer szerint, amely karboxilcsoportokat tartalmazó savas poliszaharidok karbonsav-észtereinek előállítására általánosan ismert megoldás. -Eszerint egy karboxilcsoportokat tartalmazó savas poliszaharid kvaterner ammónium-sóját észterező reagenssel kezeljük, előnyösen egy aprotikus szerves oldószerben. Kiindulási savas poliszaharid kvaterner ammónium-sóját észterező reagenssel kezeljük, előnyösen egy aprotikus szerves oldószerben. Kiindulási savas poliszaharidként a hialuronsavon kívül például más állati vagy növényi eredetű savas poliszaharidok és ezek szintetikusan módosított származékai is felhasználhatók, így például a hemicellulóz, amely bizonyos növények alkáli extrakciójával és xilolos kicsapással állítható elő, amelyek diszaharid komponensei D-glükuronsavból és D-xilopiranózból állnak (lásd „The Carbohydrates”, W. Pigman, 668-669, R. L. Whistler és W. M. Corbett), pektinek és savas poliszaharidok, melyek ezekből állíthatók elő, azaz a galakturonan, növényi gumiból kinyerhető savas poliszaharidok (exudátumok), így gumiarábikum, tragacanth, és végül tengeri hínárból származó poliszaharidok, így az agar és carrageenanok. Kiindulási anyagként természetesen a különböző molekulatömegű frakciók is felhasználhatók, melyek a fentemlített poliszacharidok degradációjával nyerhetők.

Szerves oldószerként előnyösen aprotikus oldószereket, így dialkil-szulfoxidokat, dialkil-karboxamidokat, így különösen rövidszénláncú alkil-dialkil-szulfoxidokat, például dimetil-szulfoxidot, és rövidszénláncú alifás savak rövidszénláncú alkildialkil-amidjait, így dimetil- vagy dietil-formamidot vagy dimetil- vagy dietil-acetamidot alkalmazunk.

Más oldószerek is szóbajöhetnek azonban, amelyek nem minden esetben aprotikusak, így alkoholok, éterek, ketonok, észterek, különösen alacsony forráspontú alifás vagy heterociklusos alkoholok és ketonok, így hexafluor-izopropanol, trifluor-etanol és N-metil-pirrolidon.

A reagáltatást előnyösen 0 ’C és 100 ’C közötti hőmérsékleten, különösen 25 ’C és 75 ’C között, például körülbelül 30 ’C-on végezzük.

Az észterezést előnyösen úgy végezzük, hogy az észterező reagenst fokozatosan a fentemlített ammónium-sók egyikének a fentemlített oldószerek valamelyikével, például dimetil-szulfoxiddal készült oldatához adjuk.

Alkilezőszerként a fentemlítetteket, különösen szénhidrogén-halogenideket, például alkil-halogenideket használhatunk. Kiindulási kvaterner ammóniumsóként előnyösen rövidszénláncú ammónium-tetraalkilátokat használunk, amelyekben az alkilcsoportok előnyösen 1-6 szénatomosak. Legtöbb esetben tetrabutil-ammónium-hialuronátból indulunk ki. A kvaterner ammóniumsók előállíthatók a savas poliszacharid egy fémsójának, előnyösen egy korábban említett fémsónak, különösen nátrium- vagy kálium-sónak egy kvaterner ammónium-bázissal vizes oldatban, só-formájú szulfongyanta jelenlétében végrehajtott reagáltatásával.

A savas poliszaharid tctraalkil-ammónium-sója az eluátum Uofilizálásával állítható elő. A találmány szerinti új eljárásban kiindulási anyagként használt, savas poliszaharidokból készült tetraalkil-ammónium-sók, amelyek rövidszénláncú alkil-vegyületekból, különösen 1-6 szénatomos alkilokból származnak, újak, és szintén a találmány tárgykörébe tartoznak. Meglepő módon ezek a sók oldhatónak bizonyultak a fentemlített szerves oldószerekben, és ezért a savas poliszaharidok észterezése a B eljárás szerint különösen könnyen végezhető el és igen jó hozamot ad. Ezért csak ezzel az eljárással van arra lehetőség, hogy a savas poliszaharidok észterezett karboxŰcsoportjainak számát pontosan beállítsuk.

Az új, B eljárás különösen jól alkalmazható a találmány szerinti hialuronsav-észterek előállítására. Ezért a lehetséges kiindulási anyagok közül kiemeljük a hialuronsav kvaterner ammóniumsóit, különösen az 1-6 6 szénatomos alkilcsoportokat tartalmazó kvaterner ammónium-sókat, melyek újak, és a találmány szerinti kvaterner ammóniumsók egy különösen előnyös csoportját alkotják.

Az említett eljárás egy változata szerint a poliszaharid nátrium- vagy káliumsóját alkalmas oldószerben, például dimetilszulfoxidban szuszpendálva egy alkalmas alkilezószerrel reagáltatjuk, egy kvaterner ammóniumsó, pélául tetrabutil-ammónium-jodid jelenlétében.

A találmány szerinti új észterek előállításához tetszőleges eredetű hialuronsavakat használunk, például a fentemlített természetes kiindulási anyagok valamelyikéből, így kakastaréjból izolált savakat. Az ilyen savak előállításának ismertetése megtalálható az irodalomban: előnyösen tisztított hialuronsavakat használunk. A találmány szerint különösen olyan hialuronsavakat használunk, amelyek a közvetlenül a megfelelő szerves anyagok extrak9

-9HU 201966 Β dójával kapott alapvető savakat tartalmazó molekula-fr akciókat tartalmazzák, amelyek molekulatömege tág határok között változhat, például a 13 milliós molekulatömegű alapsav molekulatömegének mintegy 90-80%-a (molekulatömeg: 11,7-10,4 millió) és 0,2%-a (molekulatömeg: 30.000) között, előnyösen 5-0,2%-a között. Ilyen frakciók különböző, az irodalomból ismert eljárásokkal állíthatók elő, így hidrolízissel, oxidációval, enzimatikus és fizikai eljárásokkal, például mechanikai vagy besugárzási eljárásokkal. Az extrakciós eljárásokkal kapcsolatban hivatkozunk Balázs és munkatársai a „Cosmetics and Toiletries” folyóiratban megjelent, korábba^ említett cikkére. A különböző molekulasúlyú frakciók elkülönítése és tisztítása ismert technikákkal történhet, például molekulaszűréssel.

A HYrnak egy, a találmány szerint alkalmazható frakciója például a „nem-gyulladáskeltó-NIF-NaHA”-nátrium-hialuronát”-nak nevezett frakció, amelyet Balázs a „Healon” kiadványban ismertetett (A guide to its use in Ophthalmic Surgery, D. Miller and R. Stegmann, eds. John Wiley and Sons, Ν. Y. 81983,5).

A találmány szerinti észterek különösen értékes kiindulási anyaga az a két tisztított frakció, amely a hialuronsavból, például a kakastaréj-éeredetű hialuronsavból állítható elő és a „Hyalastine” illetve „Hyalectine” nevet viseli. A Hyalastine frakció átlagos molekulatömege körülbelül 50.000-100.000, míg a Hyalectin átlagos molekulatömege körülbelül 500.000-730.000. E két frakció kombinációját is izolálták, és jellemezték. Úgy találták, hogy átlagos molekulatömege 250.000-350.000. Ez a kombinált frakció a megfelelő kiindulási anyagban jelen levő teljes hialuronsav mennyiségére számítva 80%-os hozammal, a Hyalastine 50%-os hozammal állítható elő, a kiindulási HY mennyiségre számítva. E frakciók előállítását az A-C példákban ismertetjük.

A HY-ból a találmány szerinti speciális észterezési eljárás kiindulási anyagaiként szolgáló fémsókat ismert módon, például úgy állítjuk elő, hogy a HY-t szápiított mennyiségű bázissal reagáltatjuk, így például alkáli-hidroxidokkal vagy a megfelelő fémek bázisos sóival, így karbonátjaival vagy hidrogén-karbonátjaival.

A találmány szerinti részleges (parciális) észterekben valamennyi szabadon maradt karboxilcsoport vagy ezek egy része sóvá alakítható, annak megfelelően, hogy a bázist milyen mennyiségben használjuk. A sóképzés fokának megfelelő beállításával különböző disszociációs állandójú észterek széles skálája állítható elő, amelyek oldat formájában vagy „in situ”, a gyógyászati alkalmazás helyén a megfelelő pH-t biztosítják.

A találmány szerinti új termékek közül különösen fontosak a fent ismertetett észterek és sóik, és azok, amelyeket a következő, szemléltető jellegű példákban írunk le.

A találmány kiterjed az új észterek és sóik olyan módosított előállítási eljárására is, amelyet egy adott szinten megszakítunk vagy egy intermedierből kiindulva hajtunk végre a hátralevő lépéseket, vagy amelyben a kiindulási anyagok in situ keletkeznek.

A találmány további részleteit a következő pél10 dákkal szemléltetjük anélkül, hogy találmányunkat a példákra korlátoznánk.

Előállítási példák

A következő A-C. példák a találmány szerinti eljárásban különösen előnyösen alkalmazható hialuronsav frakciók előállítását muatják be.

A. példa

A gyulladáskeltő hatással nem rendelkező Hyalastine és Hyalectine frakciók elegyének előállítása

3000 g friss vagy fagyasztott kakastaréjt húsdarálóban megdarálunk, majd mechanikai homogenizátorral óvatosan homogenizálunk. Az így kapott pépet SISI316 rozsdamentes acél tartályba vagy üveg tartályba helyezzük, és 10 térfogat vízmentes acetonnal kezeljük. Az egészet 6 órán át keverjük 50 fordulat/perc sebességgel. 12 órán át a fázisokat hagyjuk elkülönülni, és az acetont leszivatjuk. Az acetonos extrahálást mindaddig ismételjük, míg az eltávolított aceton megfelelő mértékű nedvességet ér el (Karl-Fischer módszer). Ezután az egészet centrifugáljuk, vákuumban, megfelelő hőmérsékleten 5-8 órán át szárítjuk. így körülbelül 500-600 g száraz, porított kakastaréjt kapunk. A száraz por 300 g-ját enzimatikusan emésztjük 0,2 g pápámnál, vizes körülmények között, a pH beállításához alkalmas mennyiségű cisztein-hidroklorid jelenlétében foszfát puffért használva. A kapott anyagot 24 órán át 60 fordulat/perc sebességgel keverjük, a hőmérsékletet 60-65 °C-on tartva. Ezután lehűtjük 25 ’Cra, és Celite -t (60 g) adunk hozzá, a keverést további egy órán át fenntartva. A kapott elegyet addig szűrjük, míg tiszta folyadékot nem kapunk. A tiszta folyadékot ezután molekuláris ultraszűrésnek vetjük alá, 30.000-es kirázási hatású molekulaszűrőt használva annak érdekében, hogy a membránon a 30.000-nél nagyobb molekulatömegű molekulák maradjanak fenn.

A terméket az eredeti térfogat 5-6-szereséből ultraszúrjük, az ultraszűrés alatt folyamatosan desztillált vizet adva a termékhez. Megszüntetjük a víz hozzáadását, és az ultraszűrést addig folytatjuk, míg a térfogat az eredeti 1/3-ára csökken.

A visszamaradó folyadékot nátrium-klorid hozzáadásával 0,1 mólosra állítjuk be, és a hőmérsékletet 50 ’C-ra emeljük. 60 fordulat/perc sebességgel történő keverés mellett 45 g cetil-piridinium-kloridot adunk hozzá. 60 percen át keverjük, majd 50 g Celite^R-t adunk hozzá. Keverés közben az elegy hőmérsékletét 35 ’C-ra állítjuk be, és a centrifugálás hatására kivált csapadékot összegyűjtjük. A csapadékot 5 liter 0,01 mólos vizes nátrium-klorid oldatban szuszpendáljuk, amely 0,05% cetil-piridinium-kloridot tartalmaz. A kapott szuszpenziót 60 percen át 50 ’C-on keverjük, majd a hőmérsékletet 25 ’C-ra állítjuk be, és a csapadékot centrifugáljuk. A mosási műveletet háromszor megismételjük, majd a precipitátumot összegyűjtjük 3 liter, 0,65 mólos nátrium-kloridot és 0,05% cetil-piridinium-kloridot tartalmazó edényben. Az elegyet 60 fordulat/perc sebességgel 60 percen át keveijük, és a hőmérsékletet két órán át állandó, 25 ’C-on tartjuk. A felülúszót centrifugálással eltávolítjuk. Az eljárást néhányszor megismételjük 0,05% cetil-10HU 201966 Β piridinium-kloridot tartalmazó 0,1 mólos nátriumklorid oldattal. Az elegyet centrifugáljuk és a felülúszót elöntjük. A csapadékot 3 liter, 0,30 mólos, 0,05% cetil-piridinium-kloridot tartalmazó nátrium-klorid oldatban diszpergáljuk. Az elegyet keverjük, és mind a csapadékot, mind a tiszta folyadékot összegyűjtjük. Az extrahálást további három alkalommal megismételjük, minden esetben ugyanennek a vizes oldatnak 0,5 literét használva.

Végül eltávolítjuk a csapadék maradékát, és a tiszta folyadékokat egy tartályba gyűjtjük össze. A folyadék hőmérsékletét folyamatos keverés mellett 50 °C-ra állítjuk be. A folyadékot ezután nátriumkloriddal 0,23 mólosra állítjuk be. Hozzáadunk 1 g cetil-piridinium-kloridot és további 12 órán át keverjük.

Az elegyet lehűtjük 25 ’C-ra, majd először Celite^R-en, majd szűrőn átszűrjük. Ezután ismét molekuláris ultraszűrést alkalmazunk, 30.000 kizárási határú molekulaszűrőn, az eredeti térfogat háromszorosát használva, 0,33 mólos nátrium-klorid oldat hozzáadásával. A nátrium-klorid oldat hozzáadását megszüntetjük, és a térfogatot az eredeti 1/4-ére csökkentjük. Az így koncentrált oldatot keverés közben (60 fordulat/perc), 25 ’C-on, 3 térfogat 95%-os etanol hozzáadásával kicsapjuk. A csapadékot centrifugálással összegyűjtjük, és a felülúszót elöntjük. A csapadékot feloldjuk 1 liter 0,01 mólos nátrium-klorid oldatban, és a kicsapást 3 térfogat 95%-os etanol hozzáadásával megismételjük.

A csapadékot összegyűjtjük és először háromszor 74%-os etanollal, majd háromszor abszolút etanollal végül pedig háromszor abszolút acetonnal mossuk.

Az így kapott termék (Hyalastine + Hyalectine frakció) átlagos molekulatömege 250.000-350.000.

A HY kitermelés az eredeti friss szövetre számítva 0,6%.

B. példa

A Hyalastine frakció kinyerése az A példában kapott elegyből

Az A. példában kapott elegyet feloldjuk kétszer desztillált, pirogén-mentes vízben, 10 mg termék/1 ml víz mennyiségben. A kapott oldatot 200.000 kizárási határú molekulaszűrőn át szűrjük, majd a membránon víz hozzáadása nélkül koncentráljuk. A molekulaszűrés során a 200.000-nél nagyobb molekulatömegű molekulák nem haladnak át a szűrőn, míg a kisebb molekulák a vízzel együtt áthaladnak a membránon. A szűrés során vizet nem adunk, így a térfogat csökken, ezért a 200.000-nél nagyobb molekulatőmegű molekulák koncentrációja nő. A terméket addig ultraszűrjük, míg a membránon fennmaradt térfogat az eredetinek 10%-ára nem csökken. Hozzáadunk két térfogat pirogénmentes desztillált vizet, majd az ultraszűrést addig folytatjuk, míg a térfogat 1/3-ára csökken. A műveletet további két alkalommal megismételjük. A membránon áthaladt oldatot 0,01 mólosra állítjuk be nátrium-kloriddal, majd 4 térfogat 95%-os etanollal kicsapjuk. A csapadékot háromszor etanollal (75%) mossuk, majd vákuumban szárítjuk.

Az így kapott termék (Hyalastine frakció) átlagos molekulatömege 50.000-100.000. A HY kiter20 melés az eredeti friss szövetre számítva 0,4%.

C. példa

A Hyalectin frakció előállítása

A 200.000-es kizárási határú molekulaszűrő membránján a B. példa szerinti eljárás során öszszegyűlt koncentrált oldatot vízzel addig hígítjuk, míg 5 mg/ml hialuronsav koncentrációjú oldathoz nem jutunk, glükuronsav hozzáadásával végzett mennyiség analízis alapján.

Az oldatot nátriu-kloriddal 0,1 mólosra állítjuk be, majd 4 térfogat 95%-os etanollal kicsapjuk. A csapadékot háromszor 75%-os etanollal mossuk, majd vákuumban szárítjuk.

Az így kapott termék (Hyalectin frakció) átlagos molekulatömege 500.000-730.000. Ez a hialuronsav egy olyan speciális frakciójának felel meg, amelyben nagyfokú tisztaságban körülbelül 25003500 szaharid egységet tartalmazó lánchosszúságú molekulák találhatók. A HY kitermelés a kiindulási friss szövetre számítva 0,2%.

D. példa

A hialuronsav (HY) tetrabutil-ammónium-sójának előállítása

4,02 g (10 mól-ekvivalens) HY nátrium-sót 400 ml desztillált vízben szolubilizálunk. Az oldatot ezután 15 ml szulfon-gyantát (Dovex50x8) tetrabutil-ammónium-formában tartalmazó termosztált oszlopon 4 ’C-on eluáljuk. A nátrium-mentes oldatot pillanatszerűen megfagyasztjuk és fagyasztással szárítjuk. Kitermelés: 6,18 g.

1. példa

A hialuronsav (HY) (részleges) propil-észterének előállítása

50% észterezett karboxilcsoport

50% sóvá alakított karboxilcsoport (Na)

12,4 g 170.000-es molekulatömegű HY tetrabutil-ammónium-sót, amely a monomer egységre számítva 20 mól-ekvivalensnek felel meg, 620 ml dimetil-szulfoxidban 25 ’C-on szolubilizálunk, hozzáadunk 1,8 g (10,6 mól-ekvivalens) propil-jodidot, és a kapott oldatot 12 órán át 30 ’C-on tartjuk.

Hozzáadunk 62 ml vizet és 9 g nátrium-kloridot tartalmazó oldatot, és a kapott elegyet lassan, állandó keverés közben 3500 ml acetonba öntjük. A kivált csapadékot kiszűrjük, majd háromszor 500 ml 5:1 arányú aceton/víz eleggyel, majd háromszor acetonnal mossuk, végül 8 órán át 30 ’C-on vákuumban szárítjuk.

A terméket ezután feloldjuk 550 ml, 1% nátrium-kloridot tartalmazó vízben, és az oldatot lassan, állandó keverés közben 3000 ml acetonba öntjük. A kivált csapadékot szűrjük, kétszer 500 ml 5:1 arányú aceton/víz eleggyel. háromszor 500 ml acetonnal mossuk, végül pedig 24 órán át 30 ’C-on vákuumban szárítjuk. 7,9 g cím szerinti részleges propil-észtert kapunk. Az észtercsoportok mennyiségi meghatározását R. H. Cundlif és P. M. Markunas (Anal. Chem. 33, 1028-1030 /1961/) módszerével végeztük.

2. példa

A hialuronsav (HY) (részleges) izopropil-észte11

-11HU 201966 Β rének előfillftása — 50% észterezett karboxilcsoport — 5φ% só-formájú karboxilcsoportja (Na)

12,4 g, 160.000 molekulatömegű, egy monomer egységre számítva 20 mól-ekvivalensnek megfelelő HY tetraHutil-ammónium-sót 620 ml dimetil-szulfoxidban 25 ’C-on szolubilizálunk, hozzáadunk

1,8 g (10,$ mólekvivalens) izopropil-jodidot, és a kapott oldatot 12 órán át 30 ’C-on tartjuk.

ml vizet és 9 g nátrium-kloridot tartalmazó oldatot adunk hozzá, és a kapott elegyet lassan, állandó keverés közben 3500 ml acetonba öntjük. A kapott csapadékot szűrjük, és háromszor 500 ml 5:1 arányú aqeton/víz eleggyel, majd háromszor acetonnal mossuk, végül 8 órán át 30 ’C-on szárítjuk.

A terméket ezután feloldjuk 550 ml, 1% nátrium-kloridot tartalmazó vízben, és az oldatot lassan, állandó keverés közben 3000 ml acetonba töltjük. A kivált csapadékot szűrjük és kétszer 500 ml 5:1 arányú aceton/víz eleggyel, majd háromszor 500 ml acetonnal mossuk, végül vákuumban, 30 ’C-on 24 órán át szárítjuk. 7,8 g cím szerinti részleges izopropil-étert kapunk. Az észter-csoportok kvantitatív meghatározását R. H. Cundliff és P.C. Markunas (Anal. Chem. 33.1028-10 + 0 /1961/) módszerével végeztük.

3. példa

A hialuronsav (HY) (részleges) etilészterének előállítása — 75% észterezett karboxilcsoport — 25% sóvá alakított karboxilcsoport (Na)

12,4 g, 250.000 molekulatömegű, a monomer egységre számítva 20 mól-ekvivalensnek megfelelő HY tetrabutil-ammónium-sót, amelyet az A. példa szerint állítottunk elő, 620 ml dimetil-szulfoxidban 25 ’C-on szolubilizálunk, hozzáadunk 2,5 g (15„9 mól-ekvivalens) etil-jodidot és a kapott oldatot 12 órán át 30 ’C-on tartjuk.

Hozzáadjuk 62 ml víz és 9 g nátrium-klorid elegyét és a kapott elegyet lassan, állandó keverés közben 3500 ml acetonba öntjük. A kivált csapadékot háromszor 500 ml 5:1 arányú aceton/víz elegyel és háromszor acetonnal mossuk, végül pedig 8 órán át 30 ’C-on vákuumban szárítjuk.

A terméket feloldjuk 550 ml, 1% nátrium-kloridot tartalmazó vízben, és az oldatot lassan, állandó keverés közben 3000 ml acetonba öntjük. A kivált csapadékot kiszűrjük és kétszer 500 ml 5:1 arányú aceton/víz eleggyel és háromszor 500 ml acetonnal mossuk, végül pedig 24 órán át 30 ’C-on vákuumban szárítjuk. 7,9 g cím szerinti részleges etil-észter vegyületet kapunk. Az észtercsoportok mennyiségi meghatározását R. H. Cundliff és P. C. Markunas (Anal. Chem. 32, 1028-1030 /1961/) módszerével végeztük.

4. példa

A hialuronsav (HY) részleges metil-észterének előállítása — 75% észterezett karboxilcsoport — 25% sóvá alakított karboxilcsoport (Na)

12,4 g, 8Q.000 molekulatömegű, 20 mól-ekvivalens monomer egységnek megfelelő HY-tetrabutilammónium-sót, amelyet a B. példa szerint állítottunk elő, 620 ml dimetil-szulfoxidban 25 ’C-on szolubilizálunk, hozzáadunk 2,26 g (15,9 mól-ekvivalens) metil-jodidot és a kapott oldatot 12 órán át ’C-on tartjuk.

Hozzáadunk 62 ml vizet és 9 g nátrium-kloridot tartalmazó oldatot, és a kapott elegyet lassan, állandó keverés közben 3500 ml acetonba öntjük. A kivált csapadékot kiszűrjük, majd háromszor 500 ml 5:1 arányú aceton/víz eleggyel és háromszor acetonnal mossuk, majd 8 órán át 30 ’C-on vákuumban szárítjuk.

A terméket ezután feloldjuk 550 ml, 1% nátri10 um-kloridot tartalmazó vízben, és az oldatot lassan, állandó keverés közben 3000 ml acetonba öntjük. A kivált csapadékot kiszűrjük, és kétszer 500 ml 5:1 arányú aceton/víz eleggyel és háromszor 500 ml acetonnal mossuk, majd 24 órán át 30 ’C-on váku15 umban szárítjuk. 7,8 g cím szerinti részleges metilésztert kapunk. Az észtercsoportok mennyiségi meghatározását R. H. Cundliff és P. C. Markunas (Anal. Chem. 33, 1028-1030 /1961/) módszerével végeztük.

5. példa

A hialuronsav (HY) metilészterének előállítása

12,4 g, 120.000 molekulatömegű, a monomer egységre számítva 20 mól-ekvivalens HY-tetrabu25 til-ammónium-sót 620 ml dimetil-szulfoxidban 25 ’C-on szolubilizálunk, hozzáadunk 3 g (21,2 mólekvivalens) metil-jodidot és az oldatot 12 órán át 30 ’C-on tartjuk.

A kapott elegyet lassan 3500 ml etil-acetátra öntj ük állandó keverés mellett. A kivált csapadékot kiszűrjük és négyszer 500 ml etil-acetáttal mossuk, majd 24 órán át 30 ’C-on vákuumban szárítjuk.

g cím szerinti metil-észtert kapunk. Az észtercsoportok mennyiségi meghatározását R. H. Cund35 liff és P. C. Markunas (Anal. Chem. 32,1028-1030 /1961/) módszerével végeztük.

6. példa

A hialuronsav (HY) etilészterének előállítása

12,4 g HY 85.000 molakulatömegű HY-tetrabutil-ammónium-sót, amely a monomer egységre számítva 20 mól-ekvivalens 620 ml dimetil-szulfoxidban 25 ’C-on szolubilizálunk, hozzáadunkl 3,3 g (21,2 mól-ekvivalens) etil-jodidot, és az oldatot 12 órán át 30 ’C-on tartjuk.

A kapott elegyet lassan, állandó keverés közben

3500 ml etil-acetáttal mossuk, végül pedig 24 órán át 30 ’C-on szárítjuk.

g cím szerinti etil-észtert kapunk. Az észtercso50 portok mennyiségi meghatározását R. H. Cundliff és P. C. Markunas (Anal. Chem. 32, 1028-1030 /1961/) módszerével végeztük.

7. példa

A hialuronsav (HY) propilészterének előállítása

12,4 g, 170.000 molekulatömegű HY-tetrabutilammónium-sót, amely a monomer egységre számítva 20 mól-ekvivalensnek felel meg, 620 ml dimetilszulfoxidban 25 ’C-on szolubilizálunk, hozzáadunk

3,6 g (21,2 mólekvivalens) propil-jodidot, és az oldatot 12 órán át 30 ’C-on tartjuk.

A kapott oldatot lassan, állandó keverés közben 3500 ml etil-acetátba öntjük. A kivált csapadékot kiszűrjük, és négyszer 500 ml etil-acetáttal mossuk, majd 24 órán át 30 ’C-on vákuumban szárítjuk.

-12HU 201966 Β

8,3 g cím szerinti propil-étert kapunk. Az észtercsoportok mennyiségi meghatározását R. H. Cundliff és P. C. Markunas (Anal. Chem. 33.1028-1030 /19617) módszerével végeztük.

8. példa

A hialuronsav (HY) (részleges) butil-észterének előállítása — 50% észterezett karboxilcsoport — 50% sóvá alakított karboxilcsoport (Na)

12,4 g 620.000 molekulatömegű monomer egységre számítva 20 mól-ekvivalensnek megfelelő HY-tetrabutil-ammónium-sót amelyet a C. példa szerint állítottunk elő, 620 ml dimetil-szulfoxidban 25 ’C-on szolubilizálunk, hozzáadunk 1,95 g (10,6 mól-ekvivalens) n-butil-jodidot, és a kapott oldatot 12 órán át 30 ’C-on tartjuk. Hozzáadunk 62 ml vizet és 9 g nátrium-kloridot tartalmazó oldatot, és a kapott elegyet lassan, állandó keverés közben 3500 ml acetonba öntjük. A kivált csapadékot szűrjük, háromszor 500 ml 5:1 arányú aceton/víz eleggyel és háromszor acetonnal mossuk, végül 8 órán át 30 ’C-on vákuumban szárítjuk.

A terméket ezután feloldjuk 550 ml, 1% nátrium-kloridot tartalmazó vízben, és az oldatot lassan, állandó keverés közben 3000 ml acetonba öntjük. A kivált csapadékot szüljük, és kétszer 500 ml 5:1 arányú aceton/víz eleggyel háromszor 500 ml acetonnal mossuk, végül pedig 24 órán át 30 ’C-on vákuumban szárítjuk. 8 g cím szerinti részleges butil-észtert kapunk. Az észtercsoportok mennyiségi meghatározását R. H. Cundliff és P. C. Markunas (Anal. Chem. 33. 1028-1030 /1961/) módszerével végeztük.

9. példa

A hialuronsav (HY) (részleges) etoxi-karbonilmetil-észterének előállítása — 75% észterezett karboxilcsoport — 25% sóvá alakított karboxilcsoport (Na)

12,4 g, 180.000 molekulatömegű, monomer egységre számítva 20 mól-ekvivalensnek megfelelő HY-tetrabutil-ammónium-sót 620 ml dimetil-szulfoxidban 25 ’C-on szolubilizálunk, hozzáadunk

1,84 g (15 mól-ekvivalens) etil-klór-acetátot, és a kapott oldatot 24 órán át 30 ’C-on tartjuk. Hozzáadunk 62 ml vizet és 9 g nátrium-kloridot tartalmazó oldatot, és a kapott elegyet lassan, állandó keverés közben 3500 ml acetonba öntjük. A kivált csapadékot szűrjük, háromszor 500 ml 5:1 arányú aceton/víz eleggyel és háromszor acetonnal mossuk, végül 8 órán át 30 ’C-on vákuumban szárítjuk.

A terméket ezután feloldjuk 350 ml, 1% nátrium-kloridot tartalmazó vízben, és az oldatot lassan, állandó keverés közben 3000 ml acetonba öntjük. A kivált csapadékot szűrjük, és kétszer 500 ml 5:1 arányú aceton/víz eleggyel, háromszor 500 ml acetonnal mossuk, végül pedig 24 órán át 30 °Ck-on vákuumban szárítjuk. 10 g cím szerinti részleges etoxi-karbonil-metil-észtert kapunk. Az észtercsoportok mennyiségi meghatározását R. H. Cundliff és P. C. Markunas (Anal. Chem. 33. 1028-1030 /1961/) módszerével végeztük.

10. példa

A hialuronsav (HY) n-pentil-észterének elóállí24 fr/SsA

12,4 g HY 620.000 molekulatömegű HY-tetrabutil-ammónium-sót, amely a monomer egységre számítva 20 mól-ekvivalens 620 ml dimetil-szulfoxidban 25 ’C-on szolubilizálunk, hozzáadunk 3,8 g (25 mól-ekvivalens) n-pentil-bromidot, és az oldatot 12 órán át 30 ’C-on tartjuk.

A kapott elegyet lassan, állandó keverés közben 3500 ml etil-acetátba öntjük. A kivált csapadékot kiszűrjük, és négyszer 500 ml etil-acetáttal mossuk, végül pedig 24 órán át 30 ’C-on szárítjuk.

8,7 g cím szerinti n-pentil-észtert kapunk. Az észtercsoportok mennyiségi meghatározását Siggia és Hann J. G. (Quantitative organic analysis via functional groups” 4th edition, John Wiley and Sons, 169-172) módszerével végeztük.

11. példa

A hialuronsav (HY) izopentil-észterének előállítása

12,4 g HY 170.000 molekulatömegű HY-tetrabutil-ammónium-sót, amely a monomer egységre számítva 20 mól-ekvivalens 620 ml dimetil-szulfoxidban 25 ’C-on szolubilizálunk, hozzáadunk 3,8 g (25 mól-ekvivalens) izopentil-bromidot, és az oldatot 12 órán át 30 ’C-on tartjuk.

A kapott elegyet lassan, állandó keverés közben 3500 ml etil-acetátba öntjük. A kivált csapadékot kiszűrjük, és négyszer 500 ml etil-acetáttal mossuk, végül pedig 24 órán át 30 ’C-on szárítjuk.

8,6 g cím szerinti etil-észtert kapunk. Az észtercsoportok mennyiségi meghatározását Siggia és Hann J. G. (Quantitative organic analysis via functional groups” 4th edition, John Wiley and Sons, 169-172) módszerével végeztük.

12. példa

A hialuronsav (HY) benzilészterének előállítása

12,4 g HY 170.000 molekulatömegű HY-tetrabutil-ammónium-sót, amely a monomer egységre számítva 20 mól-ekvivalens 620 ml dimetil-szulfoxidban 25 ’C-on szolubilizálunk, hozzáadunk 4,5 g (25 mól-ekvivalens) benzil-bromidot, és az oldatot 12 órán át 30 ’C-on tartjuk.

A kapott elegyet lassan, állandó keverés közben 3500 ml etil-acetátba öntjük. A kivált csapadékot kiszűrjük, és négyszer 500 ml etil-acetáttal mossuk, végül pedig 24 órán át 30 ’C-on szárítjuk.

g cím szerinti benzil-észtert kapunk. Az észtercsoportok mennyiségi meghatározását Siggia és Hann J. G. (''Quantitative organic analysis via functional groups” 4th edition, John Wiley and Sons, 169-172) módszerével végeztük.

13. példa

A hialuronsav (HY) n-oktil-észterének előállítása

12,4 gHY 170.000 molekulatömegű HY tetrabutil-ammóniumsót, amely a monomer egységre számítva 20 mól-ekvivalensnek felel meg, 620 ml dimetil-szulfoxidban 25 ’C-on szolubilizálunk, majd hozzáadunk 4,1 g (21,2 mól-ekvivalens) 1-bróm-oktánt, és az oldatot 12 órán át 30 ’C-on tartjuk.

A kapott elegyet lassan, állandó keverés közben 3500 ml etil-acetátba öntjük. A kivált csapadékot

-13HU 201966 Β kiszűrjük, négyszer 500 ml etil-acetáttal mossuk, végül pedig 24 órán át 30 ’C-on szárítjuk.

9.3 g cím szerinti észtert kapunk. Az észtercsoportok mennyiségi meghatározását Siggia és Hann J. G. (”Quantitative organic analysis via functional groups” 4th edition, John Wiley and Sons, 169-172) módszerével végeztük.

14. példa

A hialuronsav (HY) izopropil-észterének előállítása

Butil-ammónium-sót, amely a monomer egységre számítva 20 mól-ekvivalensnek felel meg, 620 ml dimetil-szulfoxidban 25 ’C-on szolubilizálunk, majd hozzáadunk 2,6 g (21,2 mól-ekvivalens) izopropil-bromidot, és az oldatot 12 órán át 30 ’C-on tartjuk.

A kapott elegyet lassan, állandó keverés közben 3500 ml etil-acetátba öntjük. A kivált csapadékot kiszűrjük, négyszer 500 ml etil-acetáttal mossuk, végül pedig 24 órán át 30 ’C-on szárítjuk.

8.3 g cím szerinti észtert kapunk. Az észtercsoportok mennyiségi meghatározását R. H. Cundliff és P. C. Markunas (Anal. Chem. 33, 1028-1030, 1961) módszerével végeztük.

15. példa

A hialuronsav (HY) 2,6-diklór-benzil-észterének előállítása

Butil-ammónium-sót, amely a monomer egységre számítva 20 mól-ekvivalensnek felel meg, 620 ml dimetil-szulfoxidban 25 ’C-on szolubilizálunk, majd hozzáadunk 5,08 g (21,2 mól-ekvivalens) 2,6diklór-benzil-bromidot, és az oldatot 12 órán át 30 ’C-on tartjuk.

A kapott elegyet lassan, állandó keverés közben 3500 ml etil-acetátba öntjük. A kivált csapadékot kiszűrjük, négyszer 500 ml etil-acetáttal mossuk, végül pedig 24 órán át 30 ’C-on szárítjuk.

9.7 g cím szerinti észtert kapunk. Az észtercsoportok mennyiségi meghatározását Siggia és Hann J. G. (Quantitative organic analysis via functional groups” 4th edition, John Wiley and Sons, 169-172) módszerével végeztük.

16. példa

A hialuronsav (HY) 4-terc-butil-benzil-észterének előállítása

12,4 gHY 170.000 molekulatömegű HY tetrabutil-ammónium-sót, amely a monomer egységre számítva 20 mól-ekvivalensnek felel meg, 620 ml dimetil-szulfoxidban 25 ’C-on szolubilizálunk, májd hozzáadunk 4,81 g (21,2 mól-ekvivalens) 4-terc-butilbenzil-bromidot, és az oldatot 12 órán át 30 ’C-on tartjuk.

A kapott elegyet lassan, állandó keverés közben 3500 ml etil-acetátba öntjük. A kivált csapadékot kiszűrjük, négyszer 500 ml etil-acetáttal mossuk, végül pedig 24 órán át 30 ’C-on szárítjuk.

9.8 g cím szerinti észtert kapunk. Az észtercsoportok mennyiségi meghatározását Siggia és Hann J. G. (Quantitative organic analysis via functional groups” 4th edition, John Wiley and Sons, 169-172) módszerével végeztük.

17. példa

A hialuronsav (HY) heptadecil-észterének előállítása

12,4 g HY 170.000 molekulatömegű HY tetrabutil-ammónium-sót, amely a monomer egységre számítva 20 ml mól-ekvivalensnek felel meg, 620 ml dimetil-szulfoxidban 25 ’C-on szolubilizálunk, majd hozzáadunk 6,8 g (21,2 mól-ekvivalens) heptadecil-bromidot, és az oldatot 12 órán át 30 ’C-on tartjuk.

A kapott elegyet lassan, állandó keverés közben 3500 ml etil-acetáttal mossuk, végül pedig 24 órán át 30 ’C-on szárítjuk.

g cím szerinti észtert kapunk. Az észtercsoportok mennyiségi meghatározását Siggia és Hann J. G. (Quantitative organic analysis via functional groups” 4th edition, John Wiley and Sons, 169-172) módszerével végeztük.

18. példa

A hialuronsav (HY) oktadecil-észterének előállítása

12,4 gHY 170.000 molekulatömegű HY tetrabutil-ammónium-sót, amely a monomer egységre számítva 20 mól-ekvivalensnek felel meg, 620 ml dimetil-szulfoxidban 25 ’C-on szolubilizálunk, majd hozzáadunk 7,1 g (21,2 mól-ekvivalens oktadecil-bromidot, és az oldatot 12 órán át 30 ’C-on tartjuk.

A kapott elegyet lassan, állandó keverés közben 3500 ml etil-acetátba öntjük. A kivált csapadékot kiszűrjük, négyszer 500 ml etil-acetáttal mossuk, végül pedig 24 órán át 30 ’C-on szárítjuk.

g cím szerinti észtert kapunk. Az észtercsoportok mennyiségi meghatározását Siggia és Hann J. G. (Quantitative organic analysis via functional groups” 4th edition, John Wiley and Sons, 169-172) módszerével végeztük.

19. példa

A hialuronsav (HY) 3-fenil-propil-észterének előállítása

12,4 g HY 170.000 molekulatömegű HY tetrabutil-ammónium-sót, amely a monomer egységre számítva 20 mól-ekvivalensnek felel meg, 620 ml dimetil-szulfoxidban 25 ’C-on szolubilizálunk, majd hozzáadunk 4,22 g (21,2 mól-ekvivalens) 3-fenil-propil-bromidot, és az oldatot 12 órán át 30 ’C-on tartjuk.

A kapott elegyet lassan, állandó keverés közben 3500 ml etil-acetátba öntjük. A kivált csapadékot kiszűrjük, négyszer 500 ml etil-acetáttal mossuk, végül pedig 24 órán át 30 ’C-on szárítjuk.

g cím szerinti észtert kapunk. Az észtercsoportok mennyiségi meghatározását Siggia és Hann J.

G. (Quantitative organic analysis via functional groups” 4th edition, John Wiley and Sons, 169-172) módszerével végeztük.

20. példa

A hialuronsav (HY) 3,4,5-trimetoxi-benzil-észterének előállítása

12,4 gHY 170.000 molekulatömegű HY tetrabutil-ammónium-sót, amely a monomer egységre számítva 20 mól-ekvivalensnek felel meg, 620 ml dimetil-szulfoxidban 25 ’C-on szolubilizálunk, majd hoz14

-14HU 201966 Β záadunk 4,6 g (21,2 mól-ekvivalens) 3,4,5-trimetoxi-benzil-kloridot, és az oldatot 12 órán át 30 ’C-on tartjuk.

A kapott elegyet lassan, állandó keverés közben 3500 ml etil-acetátba öntjük. A kivált csapadékot kiszűijük, négyszer 500 ml etil-acetáttal mossuk, végül pedig 24 órán át 30 ’C-on szárítjuk.

g cím szerinti észtert kapunk. Az észtercsoportok mennyiségi meghatározását Siggia és Hann J. G. (Quantitative organic analysis via functional groups” 4th edition, John Wiley and Sons, 169-172) módszerével végeztük.

21. példa

A hialuronsav (HY) cinnamil-észterének előállítása

12,4 g HY 170.000 molekulatömegű HY tetrabutil-ammónium-sót, amely a monomer egységre számítva 20 mól-ekvivalensnek felel meg 620 ml dimetil-szulfoxidban 25 ’C-on szolubilizálunk, majd hozzáadunk 4,2 g (21,2 mól-ekvivalens) cinnamil-bromidot, és az oldatot 12 órán át 30 ’C-on tartjuk.

A kapott elegyet lassan, állandó keverés közben 3500 ml etil-acetátba öntjük. A kivált csapadékot kiszűrjük, négyszer 500 ml etil-acetáttal mossuk, végül pedig 24 órán át 30 ’C-on szárítjuk.

22. példa

A hialuronsav (HY) decil-észterének előállítása

12,4 g HY 170.000 molekulatömegű Η Y tetrabutil-ammónium-sót, amely a monomer egységre számítva 20 mól-ekvivalensnek felel meg, 620 nő dimetil-szulfoxidba n25 ’C-on szolubilizálunk, majd hozzáadunk 4,7 g (21,2 mól-ekvivalens) 1-bróm-dekánt, és az oldatot 12 órán át 30 ’C-on tartjuk.

A kapott elegyet lassan, állandó keverés közben 3500 ml etil-acetátba öntjük. A kivált csapadékot kiszűrjük, négyszer 500 ml etil-acetáttal mossuk, végül pedig 24 órán át 30 ’C-on szárítjuk.

9,5 g cím szerinti észtert kapunk. Az észtercsoportok mennyiségi meghatározását Siggia és Hann J. G. (Quantitative organic analysis via functional groups” 4th edition, John Wiley and Sons, 169-172) módszerével végeztük.

23. példa

A hialuronsav (HY) nonil-észterének előállítása

12,4 g HY 170.000 molekulatömegű HY tetrabutil-ammónium-sót, amely a monomer egységre számítva 20 mól-ekvivalensnek felel meg, 620 ml dimetil-szulfoxidban 25 ’C-on szolubilizálunk, majd hozzáadunk 4,4 g (21,2 mól-ekvivalens) 1-bróm-nonánt, és az oldatot 12 órán át 30 ’C-on tartjuk.

A kapott elegyet lassan, állandó keverés közben 3500 ml etil-acetátba öntjük. A kivált csapadékot kiszűrjük, négyszer 500 ml etil-acetáttal mossuk, végül pedig 24 óra át 30 ’C-on szárítjuk.

g cím szerinti észtert kapunk. Az észtercsoportok mennyiségi meghatározását Siggia és Hann J. G. (Quantitative organic analysis via functional groups” 4th edition, John Wiley and Sons, 169-172) módszerével végeztük.

24. példa

A hialuronsav (HY) (részleges) propil-észteré28 nek előállítása — 85% észterezett karboxilcsoport —15% sóvá alakított karboxilcsoport (Na)

12,5 g, 165.000 molekulatömegű monomer egységre számítva 20 mól-ekvivalensnek megfelelő HY-tetrabutil-ammónium-sót 620 ml dimetU-szulfoxidban 25 ’C-on szolubilizálunk, hozzáadunk

2,9 g (17 mól-ekvivalens) propil-jodidot, és a kapott oldatot 12 órán át 30 ’C-on tartjuk. Hozzáadunk 62 ml vizet és 9 g nátrium-kloridot tartalmazó oldatot, és a kapott elegyet lassan, állandó keverés közben 3500 ml acetonba öntjük. A kivált csapadékot szűrjük, háromszor 500 ml 5:1 arányú aceton/víz eleggyel és háromszor acetonnal mossuk, végül 8 órán át 30 ’C-on vákuumban szárítjuk.

A terméket ezután feloldjuk 550 ml, 1% nátrium-kloridot tartalmazó vízben, és az oldatot lassan, állandó keverés közben 3000 ml acetonba öntjük. A kivált csapadékot szűrjük, és kétszer 500 ml 5:1 arányú aceton/víz eleggyel, háromszor 500 ml acetonnal mossuk, végül pedig 24 órán át 30 ’C-on vákuumban szárítjuk. 8 g cím szerinti részleges propil-észtert kapunk. Az észtercsoportok mennyiségi meghatározását R. H. Cundliff és P. C. Markunas (Anal. Chem. 22, 1028-1030 /1961/) módszerével végeztük.

25. példa

A hialuronsav (HY) β-fenil-etil-észterének előállítása

12,4 g HY 125.000 molekulatömegű HY-tetrabutil-ammónium-sót, amely a monomer egységre számítva 20 mól-ekvivalens 620 ml dimetil-szulfoxidban 25 ’C-on szolubilizálunk, hozzáadunk 4,6 g (25 mól-ekvivalens) 2-bróm-etil-benzolt, és az oldatot 12 órán át 30 ’C-on tartjuk.

A kapott elegyet lassan, állandó keverés közben 3500 ml etil-acetátba öntjük. A kivált csapadékot kiszűrjük, és négyszer 500 ml etil-acetáttal mossuk, végül pedig 24 órán át 30 ’C-on szárítjuk.

9.1 g cím szerinti β-fenil-etil-észtert kapunk. Az észtercsoportok mennyiségi meghatározását Siggia és Hann J. G. (Quantitative organic analysis via functional groups” 4th edition, John Wiley and Sons, 169-172) módszerével végeztük.

26. példa

A hialuronsav (HY) benzilészterének előállítása g 162.000 molekulatömegű HY-káliumsót 200 ml dimetil-szulfoxidban szuszpendálunk, máj hozzáadunk 120 mg tetrabutil-ammónium-jodidot és 2,4 g benzil-bromidot.

A szuszpenziót 48 órá nát 30 ’C-on keverjük. A kapott elegyet lassan, állandó keverés közben 1000 ml etil-acetátba öntjük. A kivált csapadékot szűrjük, négyszer 150 ml etil-acetáttal mossuk és végül négy órán át 30 ’C-on vákuumban szárítjuk.

3.1 g cím szerinti benzilésztert kapunk. Az észtercsoportok mennyiségi meghatározását Siggia és Hann J. G. (Quantitative organic analysis via functional groups” 4th edition, John Wiley and Sons, 169-172) módszerével végeztük.

27. példa

A részlegesen etanollal észterezett hialuronsav (HY) streptomicin-sójának előállítása — a karbo15

-15HU 201966 Β alcsoportok 75%-a etanollal észterezett, 25%-a streptomicinnel sóvá alakított formában van

243 mg (1 mól-ekvivalens) streptomicin-szulfátot 20 ml vízben szulubilizálunk. Az oldatot 5 ’C-on, 2 ml kvatemer ammónium gyantát (Dowex 1x8) OH formában tartalmazó termosztált oszlopon eluáljuk.

A szulfát-mentes eluátumot 5 °C-on termosztált tartályban gyűjtjük össze.

1,6 g 75%-os HY etil-észtert (mt.: 80.000) és 25% nátriumsót (a nem-észterezett karboxilcsoportokra számítva monomer egységenként 1 mólekvivalens) 400 ml vízben szolubilizálunk. Az oldatot termosztált oszlopon 20 ’C-on eluáljuk. Az oszlop 2 ml, H⁺ formában levő szulfon gyantát (Dowex 50 x 8) tartalmaz.

A nátrium-mentes eluátumot a streptomicin bázisban végzett keverés közben összegyűjtjük. A kapott oldatot pillanatszerűen fagyasztjuk és fagyasztással szárítjuk. 1,7 g terméket kapunk.

A B. subtilis ATCC 6633 mikrobiológiai meghatározása a streptomicin standarddal összehasonlítva 10,9 tömeg% streptomicin bázist mutat, amely megfelel az elméletileg számított mennyiségnek.

28. példa

Az etanollal részlegesen észterezett hialuronsav (HY) eritromicin-sójának előállítása — a karboxilcsoportok 75%-a etanollal észterezett, 25%-a eritromicinnel sóvá alakított formában van

1,6 g 75%-ban etil-észter 25%-ban nátriumsó formában levő, 120.000 molekulatömegű HY-észtert (1 mól-ekvivalens monomer egységnek felel meg a nem-észterezett karboxilcsoportokra számolva) 400 ml vízben szolubilizálunk. Az oldatot termosztált, 2 ml szulfon gyantát (Dowex 50 x 8) tartalmazó, H ⁺ formában levő oszlopon 20 ’C-on eluáljuk. A nátrium-mentes eluátumhoz 734 mg (1 mól-ekvivalens) eritromicin bázist adunk. A kapott oldatot pillanatszerűen fagyasztjuk és fagyasztva szárítjuk. Kitermelés: 2,1 g.

A st. aureus ATCC 6538 törzsön, standard eritromicinnel összehasonlítva végzett mikrobiológiai meghatározás 31,7 tömeg% eritromicin bázist mutat az elméletileg számított tömegnek megfelelően.

29. példa

Az etanollal részlegesen észterezett hialuronsav (HY) neomicín-sójának előállítása — a karboxilcsoportok 75%-a etanollal észterezett, 25%-a neomicinnel sóvá alakított formában van

152 mg neomicin-szulfátot (1 mól-ekvivalens) 20 ml vízben szolubilizálunk. Az oldatot 2 ml, OH' formában levő kvatemer ammónium-gyantával (Dowex 1x8) töltött, termosztált oszlopon 5 ’C-on eluáljuk.

A szulfát-mentes eluátumot 5 ’C-on termosztált tartályban összegyűjtjük.

1,6 g HY-észtert (mt.: 80.000), amelyben a karboxilcsoportok 75%-a etilészter, 25%-a nátrium-só formában van (1 mól-ekvivalens monomer egység a nem észterezett karboxil-csoportokra számítva) 400 ml vízben szulubilizálunk. Az oldatot termosztált, 2 ml H ⁺ formában levő szulfon gyantával (Dowex 50 x 8) töltött oszlopon 20 ’C-on eluáljuk.

A nátrium-mentes eluátumot a neomicin-bázis oldatában végzett keverés közben összegyűjtjük. A kapott oldatot pillanatszerűen fagyasztjuk és fagyasztással szárítjuk. Kitermelés: 1,65 g.

A St. aureus ATCC 6538-on, standard neomicínnel összehasonlítva végzett mikrobiológiai meghatározás 6,1 tömeg% neomicin bázist mutat, ami megfelel az elméletileg számított értéknek.

30. példa

Az etanollal részlegesen észterezett hialuronsav (HY) gentamicin-sójának előállítása—a karboxilcsoportok 75%-a etanollal észterezett, 25%-a gentamicinnel sóvá alakított formában van

145 mg gentamicin-szulfátot 10 ml vízben szolubilizálunk. Az oldatot 2 ml OH' formában levő kvatemer ammónium gyantával (Dowex 1x8) töltött, termosztált oszlopon 5 ’C-on eluáljuk.

A szulfát-mentes eluátumot 5 ’C-ra termosztált tartályban gyűjtjük össze.

1,6 g HY-észtert (mt.: 80.000), amelyben a karboxilcsoportok 75%-a etilészter-, 25%-a nátriumsó-formában van (1 mól-ekvivalens monomer egységnek felel meg a nem-észterezett karboxilcsopor25 tokra számítva) 400 ml vízben szolubilizálunk. Az oldatot termosztált, 2 ml H ⁺ formában levő szulfon gyantával (Dowex 50 x 8) töltött oszlopon 20 ’C-on eluáljuk.

A nátrium-mentes eluátumot keverés közben a gentamicin bázis oldatában gyűjtjük össze. A kapott oldatot pillanatszerűen fagyasztjuk és fagyasztással szárítjuk. Kitermelés: 1,7 g.

Az S. epidermidus ATCC 12228 törzsön, standard gentamicinnel összehasonlításban végzett mikrobiológiai meghatározás 6,50 tömeg% gentamicin bázist mutat, amely megfelel az elméletileg számított értéknek.

31. példa

Az etanollal részlegesen észterezett hialuronsav (HY) amikacin-sójának előállítása — a karboxilcsoportok 75%-a etanollal észterezett, 25%-a amikacinnal sóvá alakított formában van

145 mg amikacint (1 mól-ekvivalens) 20 ml víz45 ben szolubilizálunk.

1,6 g HY-észtert (mt.: 120.000), amelyben a karboxilcsoportok 75%-a etilészter-, 25%-a nátriumsó-formában van (1 mól-ekvivalens monomer egységnek felel meg a nem-észterezett karboxilcsopor50 tokra számítva) 400 ml vízben szolubilizálunk. Az oldatot termosztált, 2 ml H ⁺ formában levő szulfon gyantával (Dowex 50 x 8) töltött oszlopon 20 ’C-on eluáljuk.

A nátrium-mentes eluátumot keverés közben az amikacin bázis oldatában gyűjtjük össze. A kapott oldatot pillanatszerűen fagyasztjuk és fagyasztással szárítjuk. Kitermelés: 1,70 g.

Az S. epidermidus ATCC 29737 törzsön, standard amibacínnel összehasonlításban végzett mik60 robiológiai meghatározás 8,5 tömeg% anukacin bázist mutat, amely megfelel az elméletileg számított értéknek.

32. példa

Az etanollal részlegesen észterezett hialuronsav

-16HU 201966 Β (HY) kanamicin-sójának előállítása — a karboxilcsoportok 75%-a etanollal észterezett, 25%-a kamacinnel sóvá alakított formában van

146 mg kanamicin-szulfátot (1 mól-ekvivalens) 20 ml vízben szolubilizálunk. Az oldatot 2 ml OH' formában levő kvatemer ammónium gyantával (Dowex 1x8) töltött, termosztált oszlopon 5 ’-on eluáljuk.

A szulfát-mentes eluátumot 5 ’C-ra termosztált tartályban gyűjtjük össze.

1,6 g HY-észtert (mt.: 120.000), amelyben a karboxilcsoportok 75%-a etilészter-, 25%-a nátriumsó-formában van (1 mól-ekvivalens monomer egységnek felel mega nem-észterezett karboxilcsoportokra számítva) 400 ml vízben szolubilizálunk. Az oldatot termosztált, 2 ml H ⁺ formában levő szulfon gyantával (Dowex 50x8) töltött oszlopon 20 ’C-on eluáljuk.

A nátrium-mentes eluátumot keverés közben a kanamicin bázis oldatában gyűjtjük össze. A kapott oldatot pillanatszerűen fagyasztjuk és fagyasztással szárítjuk. Kitermelés: 1,5 g.

A B. subtilis ATCC 6633 törzsön, standard kanamicinnel összehasonlításban végzett mikrobiológiai meghatározás 7 tömeg% kanamicin bázist mutat, amely megfelel az elméletileg számított értéknek.

33. példa

Az etanollal részlegesen észterezett hialuronsav (HY) pilocarpin-sójának előállítása — a karboxilcsoportokra 75%-a etanollal észterezett, 25%-a pilocarpinnal sóvá alakított formában van

245 mg pilocarpin-hidrokloridot (1 mól-ekvivalens) 20 ml vízben szolubilizálunk. Az oldatot 2 ml OH* formában levő kvaterner ammónium gyantával (Dowex 1x8) töltött, termosztált oszlopon 5 ’Con eluáljuk.

A klorid-mentes eluátumot 5 ’C-ra termosztált tartályban gyűjtjük össze.

1,6 g HY-észtert (mt..: 200.000), amelyben a karboxilcsoportok 75%-a etilészter-, 25%-a nátriumsó formában van (1 mól-ekvivalens monomer egységnek felel meg a nem-észterezett karboxilcsoportokra számítva) 400 ml vízben szolubilizálunk. Az oldatot termosztált, 2 ml H ⁺ formában levő szulfon gyantával (Dowex 50 x 8) töltött oszlopon 20 ’C-on eluáljuk.

A nátrium-mentes eluátumot keverés közben gemmicin bázis oldatában gyűjtjük össze. A kapott oldatot pillanatszerűen fagyasztjuk és fagyasztással szárítjuk. Kitermelés: 1,89 g.

34. példa

Az n-propanollal részlegesen észterezett hialuronsav (HY) pilocarpin-sójának előállítása — a karboxilcsoportok 85%-a n-propanollal észterezett, 15%-a pilocarpinnal sóvá alakított formában van

245 mg pilocarpin-hidrokloridot 10 ml vízben szolubilizálunk. Az oldatot 2 ml OH' formában levő kvaterner ammónium gyantával (Dowex 1x8) töltött, termosztált oszlopon 5 ’C-on eluáljuk.

A klorid-mentes eluátumot 5 ’C-ra termosztált tartályban gyűjtjük össze.

4.1 g HY-észtert (mt.: 120.000), amelyben a karboxilcsoportok 85%-a propilészter, 15%-a nátriumsó formában van (1 mól-ekvivalens monomer egységnek felel meg a nem-észterezett karboxilcsoportokra számítva) 100 ml dimetil-szulfoxidban szolubilizálunk. Az oldatot termosztált, 2 ml N⁺ formában levő szulfongyantával (Dowex 50 x 8) töltött oszlopon 20 ’C-on eluáljuk.

Az eluátumot keverés közben a pilocarpin bázis oldatában gyűjtjük össze. A kapott oldatot 600 ml etil-acetáttal kezeljük. A csapadékot szűrjük és négyszer 200 ml etil-acetáttal mossuk, majd 24 órán át 30 ’C-on vákuumban szárítjuk. 3,5 g cím szerinti vegyületet kapunk.

35. példa

A hialuronsav (HY) (részleges) kortizon-észterének (C21) előállítása—20% észterezett karboxilcsoport —80% sóvá alakított karboxilcsoport (Na)

12,4 g, 105.000 molekulatömegű, monomer egységre számítva 10 mól-ekvivalensnek megfelelő HY-tetrabutil-ammónium-sót 310 ml dimetíl-szulfoxidban 25 ’C-on szolubilizálunk, hozzáadunk 0,850 g (2 mól-ekvivalens) 21-bróm-4-pregnén17a-ol-3,ll,20-triont és a kapott oldatot 24 órán át 30 ’C-on tartjuk. Hozzáadunk 100 ml vizet és 5 g nátrium-kloridot tartalmazó oldatot, és a kapott elegyet lassan, állandó keverés közben 2000 ml acetonba öntjük. A kivált csapadékot szűrjük, háromszor 100 ml 5:1 arányú aceton/víz eleggyel és háromszor acetonnal mossuk, végül 8 órán át 30 ’C-on vákuumban szárítjuk.

A terméket ezután feloldjuk 300 ml, 1% nátrium-kloridot tartalmazó vízben, és az oldatot lassan, állandó keverés közben 1500 ml acetonba öntjük. A kivált csapadékot szűrjük, és kétszer 100 ml 5:1 arányú aceton/víz eleggyel, háromszor 100 ml acetonnal mossuk, végül pedig 24 órán át 30 ’C-on vákuumban szárítjuk. 4,5 g cím szerinti részleges kortizon-észtert kapunk. Az észtercsoportok mennyiségi meghatározását R. H. Cundliff és P. C. Markunas (Anal. Chem. 33, 1028-1030 /1961/) módszerével végeztük.

36. példa

A hialuronsav (HY) (részleges) hidrokortizonészterének (C21) előállítása—20% észterezett karboxilcsoport — 80% sóvá alakított karboxilcsoport (Na)

6.2 g, 80.000 molekulatömegü monomer egységre számítva 20 mól-ekvivalensnek megfelelő HYtetrabutil-ammónium-sót 310 ml dimetU-szulfoxidban 25 ’C-on szolubilizálunk, hozzáadunk 0,850 g (2 mól-ekvivalens) 21-bróm-4-pregnén-llp,17adiol-3,20-diont, és a kapott oldatot 24 órán át 30 ’Con tartjuk. Hozzáadunk 100 ml vizet és 5 g nátriumkloridot tartalmazó oldatot, és a kapott elegyet lassan, állandó keverés közben 2000 ml acetonba öntjük. A kivált csapadékot szűrjük, háromszor 100 ml 5:1 arányú aceton/víz eleggyel és háromszor acetonnal mossuk, végül 8 órán át 30 ’C-on vákuumban szárítjuk.

A terméket ezután feloldjuk 300 ml, 1% nátrium-kloridot tartalmazó vízben, és az oldatot lassan, állandó keverés közben 1500 ml acetonba öntjük. A

-17HU 201966 Β kivált csapadékot szüljük, és kétszer 100 ml 5:1 arányú aceton/víz eleggyel háromszor 100 ml acetonnal mossuk, végül pedig 24 órán át 30 ’C-on vákuumban szárítjuk. 4,4 g cím szerinti részleges hidrokortizon-észtert kapunk. A hidrokortizon mennyiségi meghatározását enyhe alkálikus hidrolízis után Na₂CO3 vizes alkoholos oldatával és kloroformos extrakcióval végeztük (British Pharmacopea, 1980,224).

37. példa

A hialuronsav (HY) (részleges) fluorkortizonészterének előállítása — 20% észterezett karboxilcsoport—80% sóvá alakított karboxilcsoport (Na)

6,2 g, 80.000 molekulatömegű, monomer egységre számítva 10 mól-ekvivalensnek megfelelő HYtetrabutil-ammónium-sót 310 ml dimetil-szulfoxidban 25 °C-on szolubilizálunk, hozzáadunk 0,89 g (2 mól-ekvivalens) 9-fluor-21-bróm-4-pregnén11 B,17a-diol-3,20-diont, és a kapott oldatot 12 órán át 30 °C-on tartjuk. Hozzáadunk 62 ml vizet és 5 g nátrium-kloridot tartalmazó oldatot, és a kapott elegyet lassan, állandó keverés közben 2000 ml acetonba öntjük. A kivált csapadékot szűrjük, háromszor 100 ml 5:1 arányú aceton/víz eleggyel, háromszor 100 ml acetonnal mossuk, végül pedig 24 órán át 30 ^eC-on vákuumban szárítjuk. 4,6 g cím szerinti részleges fluorkortizon-észtert kapunk. A fluorkortizon mennyiségi meghatározását enyhe lúgos hidrolízis után NC1₂CO3 vizes alkoholos oldatával és kloroformos extrakcióval végeztük (British Pharmacopea, 1980,196).

38. példa

A hialuronsav (HY) (részleges) dezoxikortikoszteron-észterének (C₂i) előállítása — 20% észterezett karboxilcsoport — 80% sóvá alakított karboxilcsoport (Na)

6,21 g, 105.000 molekulatömegű, monomer egységre számítva 10 mól-ekvivalensnek megfelelő HY-tetrabutil-ammónium-sót 310 ml dimetU-szulfoxidban 25 ’C-on szolubilizálunk, hozzáadunk 0,661 g (2 mól-ekvivalens) 21-bróm-4-pregnén3,20-diont, és a kapott oldatot 24 órán át 30 ’C-on tartjuk. Hozzáadunk 100 ml vizet és 5 g nátriumkloridot tartalmazó oldatot, és a kapott elegyet lassan, állandó keverés közben 2000 ml acetonba öntjük. A kivált csapadékot szűrjük, háromszor 100 ml 5:1 arányú aceton/víz eleggyel és háromszor acetonnal mossuk, végül 8 órán át 30 ’C-on vákuumban szárítjuk.

A terméket ezután feloldjuk 300 ml, 1% nátrium-kloridot tartalmazó vízben, és az oldatot lassan, állandó keverés közben 1500 ml acetonba öntjük. A kivált csapadékot szűrjük, és kétszer 100 ml 5:1 arányú aceton/víz eleggyel, háromszor 100 ml acetonnal mossuk, végül pedig 24 órán át 30 ’C-on vákuumban szárítjuk. 4,5 g cím szerinti részleges dezoxokortikoszteron-észtert kapunk. Az észtercsoportok mennyiségi meghatározását enyhe lúgos hidrolízis után Na₂CÜ3 vizes alkoholos oldatával és kloroformos extrakcióval végeztük (British Pharmacopea, 1980,137).

39. példa

A hialuronsav (HY) vegyes etanol és kortikoszteron-észterének (C21) előállítása—80% etanollal észterezett karboxilcsoport — 20% kortizonnal észterezett karboxilcsoport (C₂i)

6,2 g, 70.000 molekulatömegű, monomer egységre számítva 10 mól-ekvivalensnek megfelelő HYtetrabutil-ammónium-sót 310 ml dimetil-szulfoxidban 25 °C-on szolubilizálunk, hozzáadunk 1,25 g (8,0 mól-ekvivalens) etil-jodidot, és a kapott oldatot 12 órán át 30 ’C-on tartjuk. Hozzáadunk 0,85 g (2 mól-ekvivalens) 21-bróm-4-pregnén-17a-ol3,11,20-triont és az oldatot 24 órán át 30 ’C-on tartjuk. Hozzáadunk 100 ml vizet és 5 g nátriumkloridot tartalmazó oldatot, és a kapott elegyet lassan, állandó keverés közben 2000 ml acetonba öntjük. A kivált csapadékot szűrjük, háromszor 101 ml 5:1 arányú aceton/víz eleggyel és háromszor 100 ml acetonnal mossuk, végül 8 órán át 30 ’C-on vákuumban szárítjuk.

4,6 g cím szerinti vegyes etanol- és kortizon-észtert kapunk. A kortizon mennyiségi meghatározását enyhe lúgos hidrolízis után Na₂CO3 vizes alkoholos oldatával és kloroformos extrakcióval végeztük (British Pharmacopea, 1980).

Az etoxicsoportok mennyiségi meghatározását R. H. Cundliff és P. C. Markunas (Anal. Chem. 32, 1028-1030 /1961) módszerével végeztük.

40. példa

A hialuronsav (HY) (vegyes) etanol és hidrokortizon-észterének (C₂i) előállítása — 80% etanollal észterezett kaboxilcsoport — 20% hidrokortizonnal (C₂i) észterezett karboxilcsoport

6,2 g, 125.000 molekulatömegű, monomer egységre számolva 10 mól-ekvivalens HY-tetrabutilammónium-sót 310 ml dimetil-szulfoxidban 25 ’Con szolubilizálunk, hozzáadunk 1,25 g (8 mól-ekvivalens) etil-jodidot és az oldatot 12 órán át 30 ’C-on tartjuk.

Hozzáadunk 0,85 g (2 mól-ekvivalens) 21-bróm4-pregnén-lip,17a-diol-3,20-diont, és az oldatot 24 órán át 30 ’C-on tartjuk.

Ezután hozzáadunk 100 ml vizet és 5 g nátriumkloridot tartalmazó oldatot, és a kapott elegyet lassan, állandó keverés közben 2000 ml acetonba öntjük. A kivált csapadékot szűrjük, háromszor 100 ml 5:1 arányú aceton/víz eleggyel és háromszor 100 ml acetonnal mossuk, majd nyolc órán át 30 ’Con vákuumban szárítjuk.

4,6 g cím szerinti vegyes etanol- és hidrokortizon-észtert kapunk. A hidrokortizon mennyiségi meghatározását enyhe alkálikus hidrolízis után Na₂CÜ3 vizes alkoholos oldatával és kloroformos extrakcióval végeztük (British Pharmacopea, 1980).

Az etoxicsoportok mennyiségi meghatározását R, H. Cundliff és P.C. Markunas (Anal. Chem. 33, 1028-1030 /1961/) módszerével végeztük.

41. példa

A hialuronsav (HY) (vegyes) etanol és fluorkortizo-észterének (C₂i) előállítása — 80% etanollal észterezett karboxilcsoport — 20% fluorkortizonnal (C₂x) észterezett karboxilcsoport

-18HU 201966 Β

6,2 g, 70.000 molekulatömegű, monomer egységre számolva 10 mól-ekvivalens HY-tetrabutil-ammónium-sót 310 ml dimetil-szulfoxidban 25 ’C-on szolubilizálunk, hozzáadunk 1,25 g (8 mól-ekvivalens) etil-jodidot és az oldatot 12 órán át 30 ’C-on tartjuk.

Hozzáadunk 0,89 g (2 mól-ekvivalens) 9-fluor21-bróm-4-pregnén-llp,17a-diol-3,20-diont, és az oldatot 24 órán át 30 °C-on tartjuk.

Ezután hozzáadunk 100 ml vizet és 5 g nátriumkloridot tartalmazó oldatot, és a kapott elegyet lassan, állandó keverés közben 2000 ml acetonba öntjük. A kivált csapadékot szüljük, háromszor 100 ml acetonnal mossuk, majd nyolc órán át 30 ’Con vákuumban szárítjuk.

4,6 g cím szerinti vegyes etanol- és fluorkortizonésztert kapunk. A fluorkortizon mennyiségi meghatározását enyhe alkálikus hidrolízis után Na₂CO3 vizes alkoholos oldatával és kloroformos extrakcióval végeztük (British Pharmacopea, 1980).

Az etoxicsoportok mennyiségi meghatározását R. H. Cundliff és P. C. Markunas (Anal. Chem. 33, 1028-1030 /1961/) módszerével végeztük.

42. példa

A hialuronsav (HY) (vegyes) etanol és dezoxikortikoszteron-észterének (C21) előállítása—80% etanol észterezett karboxilcsoport — 20% dezoxikortikoszteronnal (C21 észterezett karboxilcsoport

6,2 g, 70.000 molekulatőmegű, monomer egységre számolva 10 mól-ekvivalens HY-tetrabutil-ammónium-sót 310 ml dimetil-szulfoxidban 25 ’C-on szolubilizálunk, hozzáadunk 1,25 g (8 mól-ekvivalens) etil-jodidot és az oldatot 12 órán át 30 ’C-on tartjuk.

Hozzáadunk 0,661 g (2 mól-ekvivalens) 21bróm-4-pregnén-3,20-diont, és az oldatot 24 órán át 30 ’C-on tartjuk.

Ezután hozzáadunk 100 ml vizet és 5 g nátriumkloridot tartalmazó oldatot, és a kapott elegyet lassan, állandó keverés közben 2000 ml acetonba öntjük. A kivált csapadékot szűrjük, háromszor 100 ml 5:1 arányú aceton/víz eleggyel és háromszor 100 ml acetonnal mossuk, majd nyolc órán át 30 ’Con vákuumban szárítjuk.

4,6 g cím szerinti vegyes etanol- és dezoxikortikoszteron-észtert kapunk. A dezoxikortikoszteron mennyiségi meghatározását enyhe alkálikus hidrolízis után Na₂CC>3 vizes alkoholos oldatával és kloroformos extrakcióval végeztük (British Pharmacopea, 1980).

Az etoxicsoportok mennyiségi meghatározása R. H. Cundliff és P. C. Markunas (Anal. Chem. 33, 1028-1030 /1961/) módszerével történt.

43. példa

A hialuronsav (HY) (vegyes) etanol és dezoxikortikoszteron észterének (C21) előállítása—40% dezoxikortikoszteronnal (C21) észterezett karboxilcsoport — 40% sóvá alakított karboxilcsoport

6,2 g, 125.000 molekulatömegű, monomer egységre számolva 10 mól-ekvivalens HY-tetrabutilammónium-sót 310 ml dimetil-szulfoxidban 25 ’Con szolubilizálunk, hozzáadunk 0,62 g (4 mól-ekvivalens) etil-jodidot és az oldatot 12 órán át 30 ’C-on tartjuk.

Hozzáadunk 0,85 g (2 mól-ekvivalens) 21-bróm4-pregnén-3,20-diont, és az oldatot 24 órán át 30 ’C-on tartjuk.

Ezután hozzáadunk 100 ml vizet és 5 g nátriumkloridot tartalmazó oldatot, és a kapott elegyet lassan, állandó keverés közben 2000 ml acetonba öntjük. A kivált csapadékot szűrjük, háromszor 100 ml 5:1 arányú aceton/víz eleggyel és háromszor 100 mól acetonnal mossuk, majd nyolc órán át 30 ’C-on vákuumban szárítjuk.

4,5 g cím szerinti vegyes etanol- és dezoxikortikoszteron-észtert kapunk. A hidrokortizon mennyiségi meghatározását enyhe alkálikus hidrolízis után Na₂CO3 vizes alkoholos oldatával és kloroformos extrakcióval végeztük (British Pharmacopea, 1980).

Az etoxicsoportok mennyiségi meghatározása R. H. Cundliff és P. C. Markunas (Anal. Chem. 22, 1028-10 + 0 /1961/) módszerével történt.

44. példa

A hialuronsav (HY) részleges és etanol és kortizonészterének (C₂i) előállítása — 40% etanollal észterezett karboxilcsoport — 20% kortizonnal (C21) észterezett karboxilcsoport — 40% sóvá alakított karboxilcsoport (Na)

6,2 g, 125.000 molekulatömegű, monomer egységre számolva 10 mól-ekvivalens HY-tetrabutilammónium-sót 310 ml dimetil-szulfoxiban 25 ’C-on szolubilizálunk, hozzáadunk 0,62 g (4 mól-ekvivalens) etil-jodidot, és az oldatot 12 órán át 30 ’C-on tartjuk.

Hozzáadunk 0,85 g (2 mól-ekvivalens) 21-bróm4-pregnén 17a-ol-3,ll,20-triont, és az oldatot 24 órán át 30 ’C-on tartjuk.

Ezután hozzáadunk 100 ml vizet és 5 g nátriumkloridot tartalmazó oldatot, és a kapott elegyet lassan, állandó keverés közben 2000 ml acetonba öntjük. A kivált csapadékot szűrjük, háromszor 100 ml 5:1 arányú aceton/víz eleggyel és háromszor 100 ml acetonnal mossuk, majd nyolc órán át 30 ’Con vákuumban szárítjuk.

4,5 g cím szerinti vegyes etanol- és kortizon-észtert kapunk. A kortizon mennyiségi meghatározását enyhe alkálikus hidrolízis után Na₂CO3 vizes alkoholos oldatával és kloroformos extrakcióval végeztük (British Pharmacopea, 1980).

Az etoxicsoportok mennyiségi meghatározása R. H. Cundliff és P. C. Markunas (Anal. Chem. 22, 1028-1030 /1961) módszerével történt.

45. példa

A hialuronsav (HY) (részleges és vegyes) etanol és hidrokortizon-észterének (C21) előállítása — 40% etanollal észterezett karboxilcsoport — 20% hidrokortizonnal (C21) észterezett karboxilcsoport — 40% sóvá alakított karboxilcsoport (Na)

6,2 g, 70.000 molekulatömegű, egy monomer egységre számítva 10 mól-ekvivalens HY-tetrabutil-ammónium-sót 310 ml dimetil-szulfoxidban 25 ’C-on szolubilizálunk, hozzáadunk 0,62 g (4 mólekvivalens) etil-jodidot, és az oldatot 24 órán át 30 ’C-on tartjuk.

Hozzáadunk 0,85 g (2 mól-ekvivalens) 21-bróm19

-19HU 201966 Β

4-pregnép-ll3,17a-diol-3,20-diont, és az oldatot órán át 30 ’C-on tartjuk.

Ezután hozzáadunk 200 ml vizet és 5 g nátriumkloridot tartalmazó oldatot, és a kapott elegyet lassan 2000 ml acetonba öntjük, állandó keverés közben. A kivált csapadékot szűrjük és háromszor 100 ml 5:1 arányú aceton/víz eleggyel és háromszor 100 ml acetonnal mossuk, végül pedig nyolc órán át 30 ’C-on vákuumban szárítjuk.

4,5 g cím szerinti részleges és vegyes etanol- és hidrokortizon-észtert kapunk. A hirdokortizon mennyiségi meghatározását enyhe alkalikus hidrolízis után Na₂CO3 vizes alkoholos oldatával és kloroformos extrakcióval végeztük (British Pharmacopea, 1980).

Az etoxicsoportok mennyiségi meghatározása R. H. Cuedliff és P. C. Markunas (Anal. Chem. 32, 1028-1030 /1961) módszerével történt.

46. példa

A hialuronsav (HY) (részleges és vegyes) etanol és fluorkortizon-észterének (C₂i) előállítása — 40% etanollal észterezett karboxilcsoport — 20% fluorkortizonnal (C₂i) észterezett karboxilcsoport — 40% sóvá alakított karboxilcsoport (Na)

6,2 g, 70.000 molekulatömegű, egy monomer egységre számítva 10 mól-ekvivalens HY-tetrabutil-ammónium-sót 310 ml dimetil-szulfoxidban ’C-on szolubilizálunk, hozzáadunk 0,62 g (4 mólekvivalens) etil-jodidot, és az oldatot 24 órán át 30 ’C-on tartjuk.

Hozzáadunk 0,9 g (2 mól-ekvivalens) 9a-fluor21-bróm-4-pregnén-l^,17a-diol-3,20-diont, és az oldatot 24 órán át 30 ’C-on tartjuk.

Ezután hozzáadunk 200 ml vizet és 5 g nátriumkloridot tartalmazó oldatot, és a kapott elegyet lassan 2000 ml acetonba öntjük, állandó keverés közben. A kivált csapadékot szűrjük és háromszor 100 ml 5:1 arányú aceton/víz eleggyel és háromszor 100 ml acetonnal mossuk, végül pedig nyolc órán át 30 ’C-on vákuumban szárítjuk. 4,6 g cím szerinti részleges és vegyes etanol- és fluorkortizon-észtert kapunk. A fluorkortizon mennyiségi meghatározását enyhe alkalikus hidrolízis után Na₂CO3 vizes alkoholos oldatával és kloroformos extrakcióval végeztük (British Pharmacopea, 1980).

Az etoxicsoportok mennyiségi meghatározása R. H. Cundliff és P. C. Markunas (Anal. Chem. 33, 1028-1030 /1961) módszerével történt.

47. példa

A hialuronsav (HY) (részleges és vegyes) etanol- és prednizolonészterének előállítása — 40% etanollal észterezett karboxilcsoport 20% prednizolonnal (C21) észterezett karboxilcsoport 40% sóvá (Na) alakított karboxilcsoport

6,2 g 170.000 molekulatömegű, egy monomer egységre számítva 10 mól-ekvivalensnek megfelelő HY tetrabutil-ammónium-sót 310 ml dimetil-szulfoxidban 25 ’C-on szolubilizálunk, majd hozzáadunk 0,435 g (4 mól-ekvivalens) etil-bromidot és az oldatot 24 órán át 30 ’C-on tartjuk.

Ezután hozzáadunk 0,846 g (2 mól-ekvivalens) 21-bróm-11,17-dihidroxi-pregna- l,4-dién-3,20-di ont, és az oldatot további 24 órán át 30 ’C-on tart20 juk.

Az oldathoz ezután 5 g nátrium-klorid 100 ml vízzel készített oldatát adjuk és az elegyet lassan, állandó keverés közben 2000 ml acetonba öntjük. A kivált csapadékot kiszűrjük, aceton és víz 5:1 tf.arányú elegyének 100-100 ml-jével háromszor mossuk, végül vákuumban, 30 ’C-on 8 óra hosszat szárítjuk.

4,0 g cím szerinti részleges és vegyes észtert kapunk.

A prednizolon mennyiségi meghatározását nátrium-karbonát vizes alkoholos oldatával végzett enyhe hidrolízis és kloroformos extrakció után végezzük a British Pharmacopea (1980) szerinti módszerrel.

Az etoxicsoportok mennyiségi meghatározását R. H. Cundliff és P. C. Markunas (Anal. Chem. 33, 1028-1030 /1961/) módszere szerint végezzük.

48. példa

A hialuronsav (HY) vegyes etanol- és prednizolon-észterének előállítása—80% etanollal észterezett karboxilcsoport 20% prednizolonnal (C₂i) észterezett karboxilcsoport

6,2 g 170.000 molekulatömegű, egy monomer egységre számítva 10 mól-ekvivalensnek megfelelő HY tetrabutil-ammónium-sót 310 ml dimetil-szulfoxidban 25 ’C-on szolubilizálunk, majd hozzáadunk 0,871 g (8 mól-ekvivalens) etil-bromidot és az oldatot 24 órán át 30 ’C-on tartjuk.

Ezután hozzáadunk 0,846 g (2 mól-ekvivalens) 21-bróm-ll,17-dihidroxi-pregna-l,4-dÍén-3,20-di ont, és az oldatot további 24 órán át 30 ’C-on tartjuk.

Az oldathoz azután 5 g nátrium-klorid 100 ml vízzel készített oldatát adjuk és az elegyet lassan, állandó keverés közben 2000 ml acetonba öntjük. A kivált csapadékot kiszűrjük, aceton éás víz 5:1 tf.arányú elegyének 100-100 ml-jével háromszor mossuk, végül vákuumban, 30 ’C-on 8 óra hosszat szárítjuk.

4,5 g cím szerinti vegyes észtert kapunk.

A prednizolon mennyiségi meghatározását nátrium-karbonát vizes alkoholos oldatával végzett enyhe alkalikus hidrolízis és kloroformos extrakció után végezzük.

Az etoxicsoportok mennyiségi meghatározását R. H. Cundliff és P. C. Markunas (Anal. Chem. 33. 1028-1030 /1961/) módszere szerint végezzük.

49. példa

A hialuronsav (HY) (részleges és vegyes) etanol- és dexametazon-észterének előállítása—40% etanollal észterezett karboxilcsoport, 20% dexametazonnal (C₂i) észterezett karboxilcsoport, 40% sóvá (Na) alakított karboxilcsoport

6,2 g 170.000 molekulatömegű, egy monomer egységre számítva 10 mól-ekvivalensnek megfelelő HY tetrabutil-ammónium-sót 310 ml dimetil-szulfoxidban 25 ’C-on szolubilizálunk, majd hozzáadunk 0,435 g (4 mól-ekvivalens) etil-bromidot és az oldatot 24 órán át 30 ’C-on tartjuk.

Ezután hozzáadunk 0,91 g (2 mól-ekvivalens) 9-fluor-21-bróm-ll,17-dihidroxi-16-metil-pregna -l,4-dién-3,20-diont, és az oldatot további 24 órán

-20HU 201966 Β át 30 °C-on tartjuk.

Az oldathoz ezután 5 g nátrium-klorid 100 ml vizzel készített oldatát adjuk és az elegyet lassan, állandó keverés közben 2000 ml acetonba öntjük. A kivált csapadékot kiszűijük, aceton és víz 5:1 tf.arányú elegyének 100-100 ml acetonnal háromszor mossuk, végül pedig vákuumban 8 óra hosszat szárítjuk 30 °C-on.

4,3 g cím szerinti részleges és vegyes észtert kapunk.

A dexametazon mennyiségi meghatározását nátrium-karbonát vizes alkoholos oldatával végzett enyhe hidrolízis és kloroformos extrakció után végezzük.

Az etoxicsoportok mennyiségi meghatározását R. H. Cundliff és P. C. Markunas (Anal. Chem. 22. 1028-1030 /1961/) módszere szerint végezzük.

50. példa

A hialuronsav (HY) vegyes etanol- és dexametazon-észterének előállítása — 80% etanollal észterezett karboxilcsoport, 20% dexametazonnal (C21) észterezett karboxilcsoport

6,2 g 170.000 molekulatömegű, egy monomer egységre számítva 10 mól-ekvivalensnek megfelelő HY tetrabutil-ammónium-sót310 mól dimetil-szulfoxidban 25 ’C-on szolubilizálunk, majd hozzáadunk 0,871 g (8 mól-ekvivalens) etil-bromidot és az oldatot 24 órán át 30 °C-on tartjuk.

Ezután hozzáadunk 0,91 g (2 mól-ekvivalens) 9-fluor-21-bróm-ll,17-dihidroxi-16-metil-pregna -l,4-dién-3,20-diont, és az oldatot további 24 órán át 30 °C-on tartjuk.

Az oldathoz azután 5 g nátrium-klorid 100 ml vízzel készített oldatát adjuk és az elegyet lassan, állandó keverés közben 2000 ml acetonba öntjük. A kivált csapadékot kiszűijük, aceton és víz 5:1 tf.arányú elegyének 100-100 ml-jével háromszor, majd 100-100 ml acetonnal háromszor mossuk, végül pedig vákuumban 8 óra hosszat szárítjuk 30 ’Con.

4,5 g cím szerinti vegyes észtert kapunk.

A dexametazon mennyiségi meghatározását nátrium-karbonát vizes alkoholos oldatával végzett enyhe alkalikus hidrolízis és kloroformos extrakció után végezzük.

Az etoxicsoportok mennyiségi meghatározását R. H. Cundliff és P. C. Markunas (Anal. Chem. 33. 1028-1030 /1961/) módszere szerint végezzük.

51. példa

A hialuronsav (HY) részleges prednizolon-észterének előállítása—20% prednizolonnal észterezett karboxilcsoport, 80% sóvá (Na) alakított karboxilcsoport

6,2 g 170.000 molekulatömegű, egy monomer egységre számítva 10 mól-ekvivalensnek megfelelő HY tetrabutil-ammónium-sót 310 ml dimetil-szulfoxidban 25 ’C-on szolubilizálunk, majd hozzáadunk 0,846 g (2 mól-ekvivalens) 21-bróm-ll,17dihidroxi-pregna-l,4-dién-3,20-diont, és az oldatot további 24 órán át 30 ’C-on tartjuk.

Az oldathoz azután 5 g nátrium-klorid 100 ml vízzel készített oldatát adjuk és az elegyet lassan, állandó keverés közben 2000 ml acetonba öntjük. A kivált csapadékot kiszűrjük, aceton és víz 5:1 tf.arányú elegyének 100-100 ml-jével háromszor, majd 100-100 ml acetonnal háromszor mossuk, végül pedig vákuumban 8 óra hosszat szárítjuk 30 ’Con.

A kapott terméket 1% nátrium-kloridot tartalmazó 300 ml vízben oldjuk, és az oldatot lassan, állandó keverés közben 1500 ml acetonba öntjük. A képződött csapadékot kiszűijük és aceton és víz 5:1 tf.-arányú elegyének 100-100 ml-jével kétszer majd 100-100 ml acetonnal háromszor mossuk, végül pedig vákuumban 30 ’C-on 24 óra hosszat szárítjuk.

4,5 g cím szerinti részleges prednizolon-észtert kapunk.

A prednizolon mennyiségi meghatározását nátrium-karbonát vizes alkoholos oldatával végzet enyhe alkalikus hidrolízis és kloroformos extrakció után végezzük.

52. példa

A hialuronsav (HY) metil-prednizolonnal (C21) képezett részleges észterének előállítása — 50% észterezett karboxilcsoport, 50% sóvá (Na) alakított karboxilcsoport

6,2 g 780.000 molekulatömegű,. 1 monomer egységre számítva 10 mól-ekvivalensnek megfelelő HY tetrabutil-ammónium-sót 1250 ml dimetil-szulfoxidban 25 ’C-on szolubilizálunk, majd hozzáadunk

2,19 g (5 mól-ekvivalens) 6-metil-21-bróm-ll,17dihidroxi-l,4-pregnadién-3,20-diont és a kapott oldatot 24 órán át 30 ’C-on tartjuk.

Az oldathoz ezután 5 g nátrium-klorid 100 ml vízzel készített oldatát adjuk és az elegyet lassan, állandó keverés közben 2000 ml acetonba öntjük. A kivált csapadékot kiszűrjük, aceton és víz 5:1 tf.arányú elegyének 100-100 ml-jével háromszor, majd 100-100 ml acetonnal háromszor mossuk, végül pedig vákuumban 8 óra hosszat szárítjuk 30 ’Con.

A kapott terméket 1% nátrium-kloridot tartalmazó 300 ml vízben oldjuk, és az oldatot lassan, állandó keverés közben 1500 ml acetonba öntjük. A képződött csapadékot kiszűrjük és aceton ésvíz5:l tf.-arányú elegyének 100-100 ml-jével kétszer, majd 100-100 ml acetonnal háromszor mossuk, végül pedig vákuumban 30 ’C-on 24 óra hosszat szárítjuk.

4.1 g cím szerinti részleges metíl-prednizolonésztert kapunk.

A prednizolon mennyiségi meghatározását nátrium-karbonát vizes alkoholos oldatával végzett enyhe alkalikus hidrolízis és kloroformos extrakció után végezzük.

53. példa

A hialuronsav (HY) 6-metil-prednizolonnal (C21) képezett részleges észterének előállítása — 20% észterezett karboxilcsoport 80% sóvá (Na) alakított karboxilcsoport

6.2 g 170.000 molekulatömegű, egy monomer egységre számítva 10 mól-ekvivalensnek megfelelő HY tetrabutil-ammónium-sót 310 ml dimetil-szulfoxidban 25 ’C-on szolubilizálunk, majd hozzáadunk 0,874 g (2 mól-ekvivalens) 6-metil-21-brómll,17-dihidroxi-l,4-pregnadién-3,20-diont és a ka21

-21HU 201966 Β pott oldatot 24 órán át 30 °C-on tartjuk.

Az oldathoz ezután 5 g nátrium-klorid 100 ml vízzel készített oldatát adjuk és az elegyet lassan, állandó keverés közben 2000 ml acetonba öntjük. A kivált csapadékot kiszűrjük, aceton és víz 5:1 tf.-arányú elegyének 100-100 ml-jével háromszor, majd 100-100 ml acetonnal háromszor mossuk, végül pedig vákuumban 24 óra hosszat szárítjuk 30’C-on.

A kapott terméke tl% nátrium-kloridot tartalmazó 300 ml vízben oldjuk, és az oldatot lassan, állandó keverés közben 1500 ml acetonba öntjük. A képződött csapadékot kiszűrjük és aceton és víz 5:1 tf.-arányú elegyének 100-100 ml-jével kétszer, majd 100-100 ml acetonnal háromszor mossuk, végül pedig vákuumban 30 ’C-on 24 óra hosszat szárítjuk.

4,3 g cím szerinti részleges 6-metil-prednizolonésztert kapunk.

A prednizolon mennyiségi meghatározását nátrium-karbonát vizes alkoholos oldatával végzett enyhe alkalikus hidrolízis és kloroformos extrakció után végezzük.

54. példa

A hialuronsav (HY) dexametazonnal (C21) képzett részleges észterének előállítása — 20% észterezett karboxilcsoport, 80% sóvá (Na) alakított karboxilcsoport

6,2 g 170.000 molekulatömegű, egy monomer egységre számítva 10 mól-ekvivalensnek megfelelő HY tetrabutil-ammónium-sót 310 ml dimetU-szulfoxidban 25 ’C-on szolubilizálunk, majd hozzáadunk 0,91 g (2 mól-ekvivalens) 9-fluor-21-brómll,17-dihidroxi-16-metil-pregna-l,4-dién-3,20-di ont és a kapott oldatot 24 órán át 30 ’C-on tartjuk.

Az oldathoz ezután 5 g nátrium-klorid 100 ml vízzel készített oldatát adjuk és az elegyet lassan, állandó keverés közben 2000 ml acetonba öntjük. A kivált csapadékot kiszűrjük, aceton és víz 5:1 tf.-arányú elegyének 100-100 ml-jével háromszor, majd 100-100 ml acetonnal háromszor mossuk, végül pedig vákuumban 24 óra hosszat szárítjuk 30’C-on.

A kapott terméket 1% nátrium-kloridot tartalmazó 300 ml vízben oldjuk, és az oldatot lassan, állandó keverés közben 1500 ml acetonba öntjük. A képződött csapadékot kiszűrjük és aceton és víz 5:1 tf.-arányú elegyének 100-100 ml-jével kétszer, majd 100-100 ml acetonnal háromszor mossuk, végül pedig vákuumban 30 ’C-on 24 óra hosszat szárítjuk.

4,5 g cím szerinti részleges dexametazon-észtert kapunk.

A dexametazon mennyiségi meghatározását nátrium-karbonát vizes alkoholos oldatával végzett enyhe alkalikus hidrolízis és kloroformos extrakció után végezzük.

55. példa

A hialuronsav (HY) betametanozzal (C21) képezett részleges észterének előállítása — 20% észterezett karboxilcsoport, 80% sóvá (Na) alakított karboxilcsoport

6.2 g 170.000 molekulatömegű, egy monomer egységre számítva 10 mól-ekvivalensnek megfelelő HY tetrabutil-ammónium-sót 310 ml dimetÜ-szulfoxidban 25 ’C-on szolubilizálunk, majd hozzáadunk 0,91 g (2 mól-ekvivalens) 9-fluor-21-brómll,17-dihídroxi-16-metil-pregna-l,4-dién-3,20-di ont és a kapott oldatot 24 órán át 30 ’C-on tartjuk.

Az oldathoz ezután 5 g nátrium-klorid 100 ml vízzel készített oldatát adjuk és az elegyet lassan, állandó keverés közben 2000 ml acetonba öntjük. A kivált csapadékot kiszűrjük, aceton és víz 5:1 tf.arányú elegyének 100-100 ml-jével háromszor, majd 100-100 ml acetonnal háromszor mossuk, végül pedig vákuumban 24 óra hosszat szárítjuk 30 ’C-on.

A kapott terméket 1% nátrium-kloridot tartalmazó 300 ml vízben oldjuk, és az oldatot lassan, állandó keverés közben 1500 ml acetonba öntjük. A képződött csapadékot kiszűrjük és aceton és víz 5:1 tf.-arányú elegyének 100-100 ml-jével kétszer, majd 100-100 ml acetonnal háromszor mossuk, végül pedig vákuumban 30 ’C-on 24 óra hosszat szárítjuk.

4.2 g cím szerinti részleges bétametazon-észtert kapunk.

A bétametazon mennyiségi meghatározását nátrium-karbonát vizes alkoholos oldatával végzett enyhe alkalikus hidrolízis és kloroformos extrakció után végezzük.

A biológiai aktivitás tanulmányozása

1) Gyulladáscsökkentő hatás

Az új észterek és az ezeket tartalmazó gyógyszerkészítmények műszaki hatását például úgy szemléltethetjük, hogy bemutatjuk a hialuronsav néhány gyulladásgátló kortikoszteroiddal alkotott parciális észterének gyulladásgátló hatását, nyulak szemében dextránnal kiváltott exsudatív phlogosis modellen vizsgálva.

Anyagok

A kortizon, hidrokortizon és fluorkortizon (9fluorkortizon) 9, HYCL-HYC9 jelzéssel ellátott hialuronsav-észterét vizsgáltuk. Az 1. táblázatban megadjuk ezeket a vegyületeket és a fenti kortikoszteroidokkal észterezett karboxilcsoportok százalékos arányát, valamint ahol értelme van, az egyszerű alkoholokkal észterezett és alkálifémekkel (Na) sóvá alakított karboxilcsoportok százalékos mennyiségét.

Az 1. táblázatban szereplő vegyületek aktivitását a megfelelő kortizonok aktivitásával hasonlítottuk össze.

-22HU 201966 Β

44

1. táblázat

Vegyület	A kortikoszteroidokkal észterezett karboxilcsoportok %-os mennyisége	Kortikoszteroid meghatározás (p/p)	Alifás alkohol észterezett karboxilcsoportok (%)	Alifás alkohol meghatározás (p/p)	Na-val sóvá alakított karboxilcsoportok (%)
HYC1	20Kortizon	15,5%			80
HYC2	20 Hidrokortizon	15,6%	-		80
HYC3	20 Fluor-kortizon	16,2%	-		80
HYC4	20 Kortizon	15,3%	80 Etanol	7,84%	/
HYC5	20 Hidrokortizon	15,4%	80 Etanol	7,83%	/
HYC6	20 Fluorkortizon	16,1%	80 Etanol	7,77%	/
HYC7	20 Kortizon	15,4%	40 Etanol	3,94%	40
HYC8	20 Hidrokortizon	15,4%	40 Etanol	3,94%	40
HYC9	20 Fluorkortizon	16,1%	40 Etanol	3,91%	40

Valamennyi származékot, a HYC4, HYC5 és HYC6 kivételével (amelyeket dimetil-szulfoxidban oldottunk) vizes konyhasó-oldatban oldottuk fel (2 mg/ml).

Módszer

Aszeptikus (exsudatív) phlogosist váltottunk ki nyulak szemébe adott intraokuláris dextrán injekcióval (1%-os só-oldat, 0,1 ml), 48 nyúlon. A különböző vegyületeket a nyíllak jobb szemébe (RE) adtuk, míg a bal szembe (LE) csak vivőanyagot juttatunk.

A kezelést (3 csepp 6 óránként) közvetlenül a dextrán injekció után kezdtük, és 16 napon át folytattuk.

Szemészeti vizsgálat

A nyulak mindkét szemét lámpával megvilágítva megvizsgáltuk. Különösen a következőket figyeltük meg: a kötőhártya és a szaruhártya hám állapota, az első kamra (a Tynadall effektus megléte), a szivárványhártya és a szem felső szegmense. Goldmann lencsével a szem hátoldalát is megvizsgáltuk. A gyulladás jeleit (hiperémia, váladék, a folyadékok zavarossága stb.) rögzítettük. Ezután kiszámoltuk a gyulladás jeleit egyáltalán nem mutató szemek százalékos arányát.

Eredmények

Mint a 2. táblázatban megadott adatokból kitűnik, a HYC származékok mindegyike jelentős, a megfelelő kortizonokét következetesen meghaladó gyulladásgátló hatást mutatott, és nemcsak a gyulladásos szemek arányát csökkentette a vizsgálat minden japán, hanem a gyulladás időtartamát is. A vizsgált származékok közül a HYC4, HYC5 és HYC6 tűnt a leghatásosabbnak, vélhetően, mert ezek lipofilebbek.

2. táblázat

A HYCL származékok (hialuronsav-észterek) gyulladásgátló hatása dextránnal kiváltott aszeptikus (exsudatív) phlogosis nyúl-szemben

Kezelés A phlogosis kezdetétől eltelt napok

	2	4	6	8	10	12	14	16
Kortizon (4)	0,0	0,0	0,0	0,0	25,0	50,0	100,0	100,0
vivőanyag (4)	0,0	0,0	0,0	0,0	0,0	25,0	25,0	50,0
Hidrokortizon (4)	0,0	0,0	0,0	25,0	25,0	50,0	100,0	100,0
vivőanyag (4)	0,0	0,0	0,0	0,0	0,0	25,0	50,0	100,0
Fluorkortizon (4)	0,0	0,0	0,0	0,0	25,0	50,0	100,0	100,0
vivőanyag (4)	0,0	0,0	0,0	0,0	0,0	50,0	50,0	100,0
HYC1 (4)	0,0	0,0	0,0	25,0	50,0	50,0	100,0	100,0
vivőanyag (4)	0,0	0,0	0,0	0,0	0,0	25,0	50,0	100,0
HYC2 (4)	0,0	0,0	0,0	25,0	50,0	100,0	100,0	100,0
vivőanyag (4)	0,0	0,0	0,0	0,0	0,0	25,0	50,0	100,0
HYC3 (4)	0,0	0,0	0,0	25,0	25,0	100,0	100,0	100,0
vivőanyag (4)	0,0	0,0	0,0	0,0	0,0	25,0	50,0	100,0
HIC4(4)	0,0	0,0	0,0	25,0	50,0	100,0	100,0	100,0
vivőanyag (4)	0,0	0,0	0,0	0,0	0,0	25,0	50,0	100,0
HIC5 (4)	0,0	0,0	25,0	50,0	50,0	100,0	100,0	100,0
vivőanyag (4)	0,0	0,0	0,0	0,0	0,0	25,0	50,0	100,0
HYC6	0,0	0,0	25,0	50,0	50,0	100,0	100,0	100,0
vivőanyag (4)	0,0	0,0	0,0	0,0	0,0	25,0	25,0	50,0

-23HU 201966 Β

2. táblázat

A HYCL származékok (hialuronsav-észterek) gyulladásgátló hatása dextránnal kiváltott aszeptikus (exsudatív) phlogosis nyúl-szemben

Kezelés	2	A phlogosis kezdetétől eltelt napok	16
4	6	8	10	12	14
HIC7 (4)	0,0	0,0	0,0	25,0	50,0	100,0	100,0	100,0
vivőanyag (4)	0,0	0,0	0,0	0,0	0,0	25,0	50,0	50,0
HYC8 (4)	0,0	0,0	0,0	25,0	50,0	100,0	100,0	100,0
vivőanyag (4)	0,0	0,0	0,0	0,0	0,0	50,0	50,0	50,0
HYC9 (4)	0,0	0,0	0,0	25,0	25,0	50,0	100,0	100,0
vivőanyag (4)	0,0	0,0	0,0	0,0	0,0	50,0	50,0	100,0

Az értékeket százalékban fejezzük ki (a phlogosis jeleit nem mutató szemek száma a kezelt szemek számához viszonyítva). Zárójelben a kezelt szemek száma szerepel.

2. Abszorpciós és biológiai hozzáférhetőség vizsgálatok

A találmány szerinti új termékek biológiai hatását úgy is vizsgáltuk, hogy megfigyeltük a hialuronsav bizonyos hidrokortizon származékainak biológiai hozzáférhetőségét. A felhasznált származékok a korábban HYC2, HYC5 és HYC8 jelzéseket kapott vegyületek voltak.

Anyagok és módszerek

Állatok

A vizsgálatokhoz Charles River-Calco (Como)tól beszerzett, 250-350 g testtömegű hím SpragueDawley patkányokat használtunk, amelyeknek kívánság szerint vizet és pellet formában 4RF 21 jelzésű tápot adtunk, amelyet az „Italiana Mangimi” a Charles River licence alapján gyárt és forgalmaz.

A hidrokortizont nátrium-hemiszukcinát formájában, általános intravénás úton 1,34 mg/kg dózisban (ami 1 mg/kg hidrokortizon bázisnak felel meg), és szubkután úton 2,68 mg/kg dózisban (ami 2 mg/kg hidrokortizon bázisnak felel meg) adagoltuk (az i.v. adagolással azokat a farmakokinetikai paramétereket szándékoztunk meghatározni, amelyek bármely más adagolási mód esetén tapasztalt abszorpcióhoz összehasonlítóként szolgálnak).

A három HYC származékot szubkután úton 6,5 és 13 mg/kg dózisban (körülbelül 1 és 2 mg/kg hidrokortizon bázisnak felelnek meg) adagoltuk. A különböző anyagokat steril vizes konyhasó-oldatban oldottuk, kivéve a HYC5-öt, amelyet, miután tiszta vizes oldatban oldhatatlan, először az oldáshoz szükséges minimális mennyiségű dimetil-szulfoxid hozzáadásával szolubilizáltunk, majd só-oldattal a megfelelő térfogatra egészítettünk ki. Valamennyi vegyületet 1 ml/kg konstans térfogatban, injekció formájában juttattunk az állatok szervezetébe,

A plazma minták összegyűjtése

A kezelés után szív-pungálással, antikoaguláns jelenlétében (nátrium-heparinát) minden egyes állattól 0,3 ml vért vettünk.

A vérvételek ideje a következő volt: 15 perc, 30 perc, 60 perc, 120 perc, 180 perc, 300 perc, 360 perc, 420 perc, 480 perc, (*csak intravénás ada20 golás esetén).

A hidrokortizon adagolása

A hidrokortizont radioimmun-vizsgálat alapján adagoltuk (Cortisolo Kit, Biodata, Cod. 10394), jód j elzést használva. A módszer pontossága, hat ismétlésben meghatározva (kettős) egy kontroll szérummal összehasonlítva 3,03%-nak, illetve 0,021%-nak mutatkozott. A módszer linearitása 1 és 1000 ng/ml között van. A megfigyelési határ 1 ng/ml.

A patkányokban a cortisolemia dózisát nem befolyásolja se ennek a hormonnak az alapszintje, se annak cirkuláris ritmusa, miután patkányban az endogén glikokortikoid hormonok metabolizmusa kortikoszteron és nem kortizol keletkezéséhez ve35 zet (lásd E. L. Green, Biology of the laboratory mouse).

Az előzetes vizsgálatok azt mutatták, hogy a dózis módszer csak a szabad kortizolra jellemző. Az anticortisol ellenanyag nem áll semmiféle verseny40 ben a három HYC származékkal.

Eredmények

A 3. táblázatban a hidrokortizon átlagos plazma szintjeinek eredményeit tüntetjük fel, i.v. és s.c.

injekciós adagolást követően (1 és 2 mg/kg). Hangsúlyozni kell, hogy s.c. injekció után a termék meglehetősen gyorsan felszívódik (Tmax a megfigyelés szerint körülbelül 30 perc, Cmax pedig ugyanaz, mint azonos dózisban i.v. adagolás esetén). A 4.

táblázatban a kortizol farmakokinetikai paramétereit adjuk meg, amelyeket a plazma csökkenés görbéből grafikusan számítottunk.

A 3. táblázatban az átlagos cortisol szintek szerepelnek a három HYC származék 6,5 illetve

13 mg/kg dózisban történő szubkután adagolása után (a dózisok körülbelül 1, illetve 2 mg/kg hidrokortizon bázisnak felelnek meg). A4. táblázatban a cortisolhoz viszonyított farmakokinetikai paraméterek láthatók, amelyeket grafikusan számítottunk a három ΗYC vegyület plazma abszorpciós görbéjéből, maradék módszerrel.

Meg kell jegyezni, hogy a három hialuronsavszármazék által felszabadított hidrokortizon kinetikája nem lineáris, azaz nem mutatható ki közvet65 len összefüggés a dózis-függő paraméterek, így a

-24HU 201966 Β plazma csökkenési görbe alatti terület és a plazma szintek között. Miután magának a cortisonnak a kinetikája lineáris, arra a következtetésre lehet jutni, hogy a HYC származékok esetében a telítési folyamatért a hialuronsav és a cortisol közötti ész- 5 ter-kötés hidrolízise felelős. Ez a fázis (ami nulladfokú kinetikához közelít) önmagában nincs összefüggésben a hatóanyag felszívódásával, és ezért a három HYC származék kinetikájával szintén elsőfokú függéssel számoltunk.

3. táblázat

A hidrokortizon átlagos plazma szintjei a HYC2-HYC5-HYC8 s.c. adagolása után (6,5 és 13 mg/kg) a hidrokortizon megfelelő dózisaival (1-2 mg/kg) összehasonlítva (4 érték átlaga)

Idő				Átlagos plazma szintek
(perc)					(mg/ml)
		S.C. Hidrokortizon	s.c.HYC2	s.c.HYC5	s.c.HYC8
	l.V. 1 mg/kg	1 mg/kg	2 mg/kg	6,5 mg/kg 13 mg/kg 6,5 mg/kg 13 mg/kg 6,5 mg/kg 13 mg/kg
15 perc	154,57
30 perc	88,50	86,29	196,32	27,02	32,32	33,41	26,55	33,75	34,62
60 perc	59,62	61,27	142,12	35,67	50,51	49,51	38,77	45,23	51,69
120 perc	46,97	49,10	84,34	42,32	62,42	60,52	41,56	44,75	108,01
180 perc	39,35	23,44	50,02	37,35	58,44	61,17	44,81	41,80	76,64
300 perc	29,78	11,98	24,53	32,27	51,68	-	32,41	30,00	54,66
360 perc	24,49	9,96	20,15	26,96	48,17	42,44 30,43	31,92	26,10	47,17
420 perc	21,88	8,48	16,81	24,24	44,67	26,17	20,50	42,60
480 perc	18,31	7,61	14,81	18,92	39,41	25,85	22,54	17,60	37,03

4. táblázat

A hidrokortizon farmakokinetikai paraméterei a HYC2, HYC5 és HYC8 6,5 mg/kg dózisban történő szubkután adagolása után a hidrokortizon megfelelelő dózisával (1 mg/kg) összehasonlítva

Paraméterek	Hidrokortizon	HYC2	HYC5	HYC8
Ke	0,15 h'1	0,17 h'1	0,24 h’1	0,19 h1
11/2 elim.	4,5 h	4,08 h	2,89 h	3,65 h
Kd		0,86113 4	0,65 h'1	0,94 h'1
Tmax	30 perc	2,35 h	2,4 h	2,13 h
(AUC)0>58	192,00 ng/mlh	241,06 ng/ml h	278,92 ng/ml h	250 ng/mlh
biológiai
hozzáférhetőség	70,3	88,3%	100%	91%

Következtetések

A három vizsgált termék biológiai hozzáférhetősége, a hidrokortizonnal összehasonlítva, teljesnek 50 bizonyult, sőt, még jobb is volt, mint a gyors felszabadulást biztosító készítménynél. Az abszorpció azonban lassóbb (a maximális idő körülbelül 2 óra) és nem érhetők el a szubkután úton adagolt cortisoléval azonos maximális koncentrációk. A plazma 55 cortisolemia azonban néhány órával az adagolás után átlagban magasabbnak mutatkozik. Tehát a hialuronsawal végzett észterezés a hidrokortizon lassúbb felszabadulását biztosítja, ami a kitűzött cél volt. 60

3. Bőr hidratálási vizsgálatok

Az észter kötés hidrolízise, mint már említettük, telítési folyamat, azaz nulladfokú kinetikával közelíthető. Ez retard forma esetén igen kívánatos, hi- 65 szén definíció szerint egy kontrollált hatóanyagfelszabadulást biztosító készítmény „olyan készítmény, amely adott idő alatt a hatóanyag konstans alikvot mennyiségének felszabadulását biztosítja”, és a nulladfokú kinetika pontosan ezt a feltételt teljesíti.

A bőr, fiziológiai funkciói komplex volta miatt, nem tekinthető kizárólag passzív fedőszervnek, inkább egy dinamikus, több funkciót betöltő szervnek. A bőr teljes funkcionális kapacitását alapvetően egy érintetlen hidrolipid bevonat biztosítja, és ez a szarurétegtől megfelelő nedvesség-tartalmat kíván meg, amely nagymértékben változik a tárolási kapacitás szerint (10% és 50% víztartalom között). A bőr nedvességtartalma számos endogén és exogén faktortól függ.

A bőr nedvesség alapvetően befolyásolja a bőr specifikus hidrolipid filmjének kialakulását, ami

-25HU 201966 Β módosítja és tárolja az eliminált anyagokat, így téve lehetővé, hogy védő szerepe érvényesüljön.

Eddig a bőr maximálisan hidratált állapotának visszaállítására erősen higroszkóp anyagokat, így glicerint, nátrium-laktátot és propilén-glikolt hasz- 5 náltak. Ezen anyagok hátránya azonban, hogy száraz körülmények között a külső köryezet helyett magából a bőrből vonják el a vizet, ezáltal még szárazabbá téve a bőrt.

Ezért jelenleg előnyben részesítik azokat a bio- 10 lógiai anyagokat, amelyek, természetes jellemzőik folytán, a korábban említett természetes hidratáló faktorokra hatnak. Ebben az összefüggésben a hialuronsav különösen érdekes.

A bőr hidratáltsága és tápanyag tartalma úgy 15 tűnik, szoros kapcsolatban áll a bőrszövet HY tartalmával. Kísérleti adatok bizonyítják, hogy a HY exogén termelődése észrevehetően hozzájárul a bőrszövet hidratáltságához.

A hialuronsavnak ezek a jellemzői fokozottan 20 megtalálhatók a HY észterezett származékainál, ezért a találmány szerinti észterek jól használhatók kozmetikai célokra.

Annak érdekében, hogy összehasonlítsuk a hialuronsavat és találmány szerinti származékait, ki- 25 sédeteket folytattunk, hogy helyi alkalmazás után módszeresen meghatározzuk a vizsgált vegyületek hidratáló tulajdonságát.

Anyagok 30

A találmány szerinti hialuronsav-származékokként a következő észtereket használtuk:

HYAFF₂ 75%-ban metanollal észterezett hialuronsav

HYAFF7 75%-ban etanollal észterezett hialu- 35 ronsav

HYAFFe 50%-ban izopropanollal észterezett hialuronsav

HYAFF9 50%-ban n-propanollal észterezett hialuronsav 40

HYAFF10 50%-ban n-butanollal észterezett hialuronsav hialuronsav-nátriumsó (Hyalastine frakció).

Valamennyi vegyületet 0,2% koncentrációban kenőcs formájában szereltük ki, ahol a vivőanyag a 45 következő összetételű volt:

10,000 g poli(etilén-glikol)-monosztearát 400,

5,000 g Cetiol V

2,000 g Lanette SX

0,075 g paraoxibenzoát 50

0,050 g propil-paraoxibenzoát

0,100 g nátrium-dehidroacetát

1,000 g glicerin F.U.

1,500 g szorbitol 70

0,050 g teszt krém 55

100,000 g-ig injekciós minőségű víz.

A placebo készítmény csak vivőanyagot tartalmazott.

Módszer

Vizsgált minta

A vizsgálatot 10 egészséges (6 nő és 4 férfi, akik semmiféle bőr betegségben nem szenvedtek), 20 és 60 év közötti önkéntesen végeztük.

Kezelés

Valamennyi önkéntest (egyszeri adagolással) minden egyes vizsgált készítménnyel kezeltük, amelyeket mindkét alkar belső felületére vittünk fel, a kezelés helyét dermografikus ceruzával jelölve meg (körülbelül 25 cm²) minden termék esetében, az eljárás standardizálására törekedve a lehető legnagyobb mértékben. A jobb alkarra a HYAFF₂, HYAFF7, HYAFFg és a HYAFF9 készítményeket, míg a balra a HYAFF10, a placebo és a hialuronsav készítményeket vittük fel.

Kiértékelt paraméterek

Meghatározott időközönként (0,3,6 és 24 órával a kezelést követően) corneométerrel mértük a szaruréteg hidratáltságának mértékét minden egyes kezelt területen.

Közelebbről, meghatároztuk a mért víz dielektromos állandóját (0,8 másodperc alatt) az érzékelőnek (condenser) a bőr felületéhez történő hozzáérintése után. Az így kapott értéket, a 0,07 mg víznek megfelelő mérési értéket (a normál értékek 90 és 100 egység között vannak) leolvastuk a műszeren.

A méréseket konstans nedvességű környezetben végeztük.

Eredmények

Az 5. táblázatban bemutatott eredményekből látható, hogy a HYAFF sorozatba tartozó vegyületekkel végzett kezelés minden esetben jelentősen növelte a szaruréteg hidratáltságát, ami nemcsak az adagolást közvetlenül követő órák alatt, de az utolsó regisztrálások alatt is megfigyelhető volt. az észlelt hatás meghaladta mind a placebo készítmény, mind a hialuronsav-nátriumsót tartalmazó készítmény hatását. A vizsgált vegyületek közül a HYAFF₂ és HYAFF9 tűnt különösen érdekesnek.

Következtetések

A kapott eredmények alapján arra a következtetésre lehetett jutni, hogy az észterezett HYAFF származékok jelentős és elnyújtott hidratáltságot okoznak a bőrben, és hatásuk meghaladja a hialuronsavét. így e vegyületek garantálják a hidrolipid film integritását és fiziológiai hatékonyságát. Ezért ezek a kiegészítő eredmények lehetővé teszik a találmány szerinti vegyületek felhasználását a bőr kicserepedésének megelőzésére (vagy kezelésére), égések és forrázás okozta sérülések kezelésére, és a bőr fiziológiás tápanyagainak és rugalmasságának biztosítására.

-26HU 201966 Β

5. táblázat

A HYAFF sorozatba tartozó vegyületek hatása a szaruréteg hidratáltságáuak fokára (minden érték 10 kezelés átlagának felel meg)

Termék	x % első óra	x % 3. óra	x % 6. óra	x %24. óra
Placebo	41,5	28,3	13,4	2,2
Hialuronsav	54,7	37,6	19,7	5,3
HYAFF2	66,6	43,1	24,5	6,1
HYAFF7	93,5	66,7	30,1	11,4
HYAFFg	70,0	51,4	26,2	8,7
HYAFFg	81,0	59,9	29,0	9,6
HYAFF10	68,8	57,0	27,5	8,3

4. Enzim stabilitás és oxigénpermeabilitás vizsgálatok

Anyagok

A találmány szerinti új észterek előnyös tulajdonságait és előnyeiket a már ismert anyagokhoz képest a következő, enzim stabilitási és oxigén permeabilitási vizsgálatokkal is igazoltuk. A vizsgálatokat a következő vegyületek felhasználásával kialakított filmeken végeztük:

HYAFF2 100%-ban metanollal észterezett hialuronsav

HYAFF7 100%-ban izopropanollal észterezett hialuronsav

HYAFF9 100%-ban n-propanollal észterezett 30 hialuronsav

HYAFF11100%-ban benzil-alkohollal észterezett hialuronsav

HYAFF20100%-ban β-fenil-etil-alkohollal észterezett hialuronsav 35

HYAFF22100%-ban izopentil-alkohollal észterezett hialuronsav

A filmeket a 39. példában ismertetett módszerrel alakítottuk ki.

A HYAFF filmek enzimekkel szembeni stabilitása A szérum észterázzal szembeni stabilitás Minden filmet (tömeg: kb. 20 mg) 5 ml nyúl szérummal együtt polietilén kapszulába helyeztünk, és konstans hőmérsékleten (37 °C) tartottunk. Megfigyeltük a film feloldódásához szükséges időt (óra). A kapott eredmények a 6. táblázatban láthatók.

A hialuronidázzal szembeni stabilitás Minden filmet (tömeg: kb. 20 mg) egy pH 5-ös pufferrel (0,1 mól acetát, 0,15 mól NaCl) vagy pH 7,2-es pufferrel (0,1 mól foszfát, 0,15 mól NaCl) együtt polietilénkapszulába helyeztük, amely mlenként 100 E enzimet (here hialuronidáz, Miles Batch 8062, aktivitás: 342 turbidometriás egység/mg) tartalmazott. A tárolást konstans hőmérsékleten (37 ’C) végeztük. Meghatároztuk a film feloldódásához szükséges időt (óra). A kapott eredményeket a 6. táblázat tartalmazza.

á táblázat

A HYAFF sorozatba tartozó származékokból kialakított filmek stabilitása szérum-észteráz (37 ’C) és hialuronidáz (37 ’C, pH 5 és pH 7,2) jelenlétében

Vegyületek	Stabilitás (óra)
Szérum észteráz	pH 5	Hialuronidáz	pH 7,2
HYAFF2	72	120		120
HYAFFg	120	168		168
HYAFF?	90	150		150
HYAFFn	60	140		140
HYAFF20	130	180		180
HYAFF22	130	175		175

A HYAFF sorozatba tartozó filmek oxigénnel szembeni permeabilitása

Minden filmet két, egymástól magával a memb- 60 ránnal elválasztott tartályba helyeztünk. Az egyik részt (térfogat: 1,2 cm³) részlegesen gázmentesített vízzel (PO2 = 6 kPa 23 ’C-on), a másikba O2 és CO2 áramot vezettünk (95% illetve 5%), amit időben állandó értéken (1 buborék/másodperc) tartót- 65 tünk. Az egész rendszert nitrogén atmoszférában tartottuk.

Meghatározott időközönként (15,30,60,90,120, 240 perc) kivettünk alikvot mennyiségű vizet (1,2 cm³), és meghatároztuk az O2 parciális nyomását Gas System analyser 1302 (Instrumentation Laboratories) műszenei. A telítési nyomást (73 kPa) tekintettük referencia értéknek, és az előbb részle27

-27HU 201966 Β tezett körülmények között, az O₂ atmoszféra befújásával határoztuk meg.

A vizsgálatokat egy át nem eresztő membránnal és silastic-kal (Lepetit cat. No. 500-1) összehasonlítva végeztük. Az eredményeket a 7. táblázat tartalmazza.

7. táblázat

A HYAFF sorozat filmjeinek permeabilitása O₂-vel szemben

Vegyületek	O2 nyomása kPa
	0 perc	15 perc	30 perc	60 perc	90 perc	120 perc	240 perc
át nem eresztő	60	120	120	120	120	120	120
Silastic	60	452	540	561	561	561	571
hyaff2	60	300	379	400	463	519	519
HYAFF9	60	332	403	426	493	568	559
HYAFF7	60	320	396	419	438	452	513
HYAFFn	60	349	412	436	466	532	532
hyaff20	60	286	340	422	448	505	499
hyaff22	60	331	383	412	468	496	492

Gyógyszerkészítmények

A találmány egy foganatosítási módja szerint olyan gyógyszerkészítményekre vonatkozik, amelyek egy vagy több korábban említett hialuronsavésztert vagy ezek sóit vagy egy vagy több olyan gyógyszert tartalmaz, amelyek egy ilyen észter és egy helyi alkalmazásra megfelelő gyógyászatilag aktív anyag asszociációjából jön létre. Azaz a találmány olyan gyógyszerkészítményekre is vonatkozik, amelyekben a hialuronsav a hatóanyag vivőanyagaként van jelen.

Azok a gyógyszerkészítmények, amelyek a hialuronsav-észtereket hatóanyagként tartalmazzák, legyenek azok gyógyászatilag inaktív alkoholokkal készített alkoholok, amelyek a hialuronsawal azonos terápiás területeken alkalmazható, vagy gyógyászatilag aktív alkoholokkal készült észterek, amelyek célzott felhasználási területe megegyezik az ilyen alkoholokéval, a szokásos adalékanyagokat tartalmazzák, és orális, rektális, parenterális, szubkután, lokális vagy intramuszkuláris úton alkalmazhatók. Ezért szilárd vagy félszilárd formában, például pasztillák, tabletták, zselatin kapszulák, kapszulák, kúpok, lágy zselatin kapszulák formájában készülhetnek. Parenterális és szubkután alkalmazás esetén intramuszkuláris vgy intradermális célra szánt formák vagy infúziós vagy intravénás injekció formák használhatók. Ezért a hatóanyagok oldatok vagy fagyasztva szárított porok formájában is kiszerelhetők, ahol a készítmények tartalmazhatnak még egy vagy több gyógyászatilag elfogadható vivőanyagot, hígítószert, amelyeket a fenti célokra szokásosan alkalmaznak, és amelyek ozmolaritása kompatibilis a fiziológiás folyadékokéval. Lokális alkalmazásra spray formájú készítmények, például nazális spray-k, kiérnek vagy helyi alkalmazásra szánt kenőcsök vagy intradermális alkalmazásra készült speciális ragasztószalagok használhatók. A hialuronsav-észterek alacsony olvadáspontú szerves oldószerekben mutatott oldhatósága különösen alkalmassá teszi őket „Spray”-k készítésére.

A találmány szerinti készítmények emberek és állatok kezelésére egyaránt alkalmazhatók. El28 őnyösen 0,01-10% hatóanyagot tartalmaznak oldatok, spray-k, kenőcsök és krémek esetén, 1-100% hatóanyagot, előnyösen 5-50% hatóanyagot szilárd formájú készítményeknél. Az adagolt dózis az egyéni szükségletektől, a kívánt hatástól és az adagolás választott módjától függ. A készítmények napi dózisát a megfelelő, hialuronsavat tartalmazó vagy megfelelő aktív alkoholt tartalmazó készítmények dózisának megfelelően határozzuk meg, például hialuronsav hatóanyag esetében artritis kezelésére például embernél vagy lovaknál. így például a hialuronsav kortizonnal képezett észtere esetében a dózis a szteroid tartalom alapján határozható meg, és a szokásos gyógyszerkészítményeknél ismert dózishatárok között lehet.

A találmány szerinti gyógyszerkészítmények egy speciális csoportját azok a gyógyszerkészítmények alkotják, amelyek a hialuronsavat egy vagy több hatóanyaggal együtt tartalmazzák. Ezek szintén készülhetnek szilárd formában, például fagyasztásos szárítással készült porok formájában, amelyek csak két, (1) és (12) komponenst tartalmazzák együtt vagy külön-külön. Ez a galenikus forma különösen alkalmas helyi alkalmazásra. Valójában ezek a szilárd gyógyszerformák a kezelni kívánt felülettel kontaktusban, az adott szaruhártya természetétől függően, többé-kevésbé koncentrált oldatokat ké50 peznek, amelyek jellemzői megegyeznek a korábban, in vitro készített oldatokéival, és amelyek a találmány egy újabb különösen fontos aspektusát jelentik. Az ilyen oldatok előnyösen desztillált vízzel vagy steril só-oldattal készülnek, és előnyösen nem tartalmaznak más gyógyszerészeti vivőanyagot, eltekintve a hialuronsav-észterektől vagy azok sóitól. Az ilyen oldatok koncentrációja tág határok között változhat, például mindkét vagy a külön-külön vett komponensek esetében 0,01% és 75% kö60 zött (beleértve ezek elegyeit és sóit is). Különösen előnyösek azok az oldatok, amelyek kifejezetten elasztikus—viszkózus jellegűek, például a 10-90% hatóanyagot tartalmazó oldatok.

Különösen fontosak az ilyen gyógyszerek közül a vízmentes formák (fagyasztva szárított porok), a

-28HU 201966 Β koncentrált vagy vízzel vagy só-oldattal hígított oldatok, amelyekhez adott esetben egyéb adalék- és segédanyagok, például disinfektáló anyagok vagy ásványi sók (pufferek) vgy egyéb, szemészeti célra alkalmas adalékanyagok is hozzáadhatók.

A találmány szerinti gyógyszerek közül különösen fontosak azok, amelyek savassága megfelel annak a környezetnek, amelyben alkalmazni kívánjuk őket, azaz amelyek pH-ja fiziológiásán elfogadható. A pH beállítása például a hialuronsav bázisos hatóanyagokkal képezett fentemlített sói esetében a poliszaharid, a sók vagy a bázisos anyag mennyiségének szabályozásával történhet. így például, ha a hialuronsav egy bázisos anyaggal alkotott sója túlságosan savas, a szabad savcsoportok feleslegét a fentemlített szervetlen bázisok valamelyikével, például nátrium-, kálium- vagy ammónium-hidroxiddal semlegesíthetjük.

A találmány szerinti sók önmagukban ismert módon úgy készíthetők, hogy az (1) és (2) komponenst vizes vagy szerves oldatban érintkezésbe hozzuk, és adott esetben megfelelő mennyiségben hozzáadjuk a fenti alkálifémek vagy alkáli földfémek vagy magnézium vagy alumínium bázisos sóit vagy egyéb bázisokat, és a sókat ismert módszerekkel amorf, vízmentes formában izoláljuk. Lehetőség van például arra, hogy először a két (1) és (2) komponens vizes oldatait külön-külön elkészítsük, majd a komponenseket megszabadítsuk sóik vizes oldatától alkalmas ioncserélőkkel, és a két oldatot alacsony hőmérsékleten, például 0 °C és 20 ’C között összekeveijük. Ha az így kapott só könnyen oldódik vízben, fagyasztással szárítható, míg a nehezen szolubilizálható sók centrifugálással, szűréssel vagy dekantálással elkülöníthetők, és adott esetben ezt követően száríthatók.

A dózis meghatározás ezeknél a készítményeknél is az önállóan használt hatóanyag dózisán alapul, és így szakember számára nem jelent problémát.

A találmány szerinti kozmetikai készítményekben a hialuronsav-észterek és sóik az adott területen szokásosan alkalmazott vivőanyagok kíséretében vannak jelen, amelyek elsősorban a korábban a gyógyszerkészítményekkel kapcsolatban felsorolt vivőanyagok. Általában krémeket, kenőcsöket és helyi alkalmazásra szánt oldatokat használunk, amelyekben a hialuronsav vagy egyik sója lehet a kozmetikai szempontból hatásos komponens, de más kozmetikailag hatásos komponensek, például szteroidok, így pregnenolon is jelen lehetnek. Ilyen készítményekben a hialuronsav előnyösen kozmetikai hatást nem mutató alkohollal, például rövidszénláncú alifás alkohollal alkotott észtere formájában van jelen. A hatás a poliszaharid komponens, azaz a szabad hialuronsav vagy sói kozmetikai hatásán alapul.

A kozmetikai készítmények azonban egyéb, a hialuronsavtól eltérő, speciális hatásokat mutató komponenseket is tartalmazhatnak, így például diszinfektánsokat, napvédőket, vízmentesítő vagy regeneráló vagy ránctaianító anyagokat, vagy illatanyagokat, különösen parfümöket. Ebben az esetben maga a hialuronsav-észter lehet a hatóanyag, amelynek tulajdonságait az észterképzéshez hasz56 nált alkohol, például hosszabb szénláncú vagy terpén alkoholok tulajdonságai szabják megparfűmök esetében, vagy a hialuronsav-észter vivőanyagként szolgál olyan anyagokhoz, amelyek a kívánt tulajdonságokkal rendelkeznek.

Ezért — a korábban tárgyalt gyógyszerekhez hasonlóan — különösen fontosak azok a kozmetikai készítmények, amelyekben az (1) gyógyászatilag aktív komponenst egy kozmetikai faktor helyettesíti, és a megfeleld sók.

Az említett, az illatszerek gyártásában alkalmazott alkoholokból származó észterek fontos technológiai előrelépést jelentenek, mert az illatanyagok lassú, konstans és késleltetett leadását biztosítják.

A találmány szerinti észterek másik fontos felhasználási területét a higiéniai és sebészeti eszközök képviselik, és ezek előállítási eljárása és alkalmazása. A találmány ezért kiterjed az összes, a már piacon levő eszközökhöz hasonló, hialuronsav-alapú eszközre, amelyek a hialuronsav helyett egy hialuronsav-észtert vagy sói valamelyikét tartalmazzák. Ilye neszközök lehetnek például az inszertumok vagy szemészeti lencsék.

A találmány szerinti új sebészeti és higiéniai eszközök speciális, teljesen új csoportját alkotják azok az eszközök, amelyek lényegében a hialuronsav szerves oldatokból ismert módszerekkel regenerált észterei, filmek, vékony lapok vagy sebészeti szálak, amelyek a bőr súlyos sérülése esetén e szerv kiegészítésére vagy pótlására alkalmasak, például égési sérülések esetén operációt követően. A találmány különösen kiterjed az ilyen alkalmazásokra, és az ilyen eszközök előállítási módszereire, amelyek szerint a hialuronsav-észtert vagy egyik sóját feloldjuk alkalmas oldószerben, például egy karbonsavamidban, különösen egy 1-5 szénatomos alifás sav, az alkilrészekben 1-6 szénatomos dialkil-amidjában, vagy különösen egy szerves szulfoxidban, azaz egy az alkilrészekben legfeljebb 6 szénatomos dialkü-szulfoxidban, különösen dimetil-szulfoxidban vagy dietil-szulfoxidban, és még előnyösebben egy alacsony forráspontú fluorozott oldószerben, így például hexafluor-izopropanolban. A találmány kiterjed az ilyen oldatok lapokká vagy szálakká alakítására, amelynek során a szerves oldószert eltávolítjuk egy másik szerves vagy olyan vizes oldószer érintkeztetésével, amely elegyedik az első oldószerrel, és amelyben a hialuronsav-észter nem oldódik, különösen rövidszénláncú alifás alkohollal, például etil-alkohollal (nedves lehajtás), vagy—ha a hialuronsav-származék oldatának készítéséhez nem túlságosan magas forráspontú oldószert használtunk — az ilyen oldószert egy alkalmas gáz, különösen megfelelően előmelegített nitrogén alkalmazásával, száraz körülmények között távolítjuk el (száraz lehajtás). Kiváló eredmények érhetők el száraznedves oldószer lehajtással is.

A hialuronsav-észterek alkalmazásával készített szálak sebkezelésre és sebészeti alkalmazásra készült gézek előállítására is felhasználhatók. Az ilyen gézek kivételes előnye, hogy a szervezetben lebomlanak, amit a szervezetben jelenlevő enzimek tesznek lehetővé. Ezek az enzimek az észtert hialuronsavra és a megfelelő alkoholra bontják, azaz egy

-29HU 201966 Β olyan vegyületre, amely a szervezetben már jelen van, és e$r ártalmatlan vegyületre, azaz alkoholra, feltéve, hogy olyan észtert használunk, amelyben a hialuronsav észterezését gyógyászatilag elfogadható alkohollal, például etil-alkohollal végeztük.

Ezek a gézek és a korábban említett szálak is, operációt követően a szervezetben hagyhatók, mert az említett lebomlás következtében lassan abszorbeálódnak.

A fentiekben említett higiéniai és sebészeti eszközök készítése során ezek mechanikai jellemzőit javító, plasztifikáló anyagok, így szálak esetében olyan anyagok is hozzáadhatok, amelyek javítják a csomózás során mutatott ellenállóképességüket. Ilyen anyagok lehetnek például zsírsavak alkálifémsói, például nátrium-sztearát vagy nátrium-plamitát, sok szénatomos szerves savak észterei stb.

A találmány szerinti új észtereknek azt az előnyét, hogy a szervezetben jelenlevő észteráz hatására biológiailag lebomlanak, használják ki a gyógyszerek szubkután alkalmazására készült kapszulák, vagy injekciós célú mikrokapszulák, ahol az adagolás például szubkután vagy intramuszkuláris úton történhet. Szubkután alkalmazásnál lassú hatóanyagleadást biztosító, tehát retard hatású készítményekhez az eddigiekben elsősorban szilikon-alapú kapszulákat használtak, amelyek hátránya, hogy a kapszula hajlamos a szervezeten belüli mozgásra, és nincs mód eltávolítására. Az új hialuronsav-észterek esetében nyilvánvalóan nem jelentkezik ez a hátrány.

Nagy jelentőségűek a hialuronsav-észterek felhasználásával készült mikrokapszulák is, amelyek felhasználását mindezidáig ugyanazok az okok korlátozták, amelyeket fent említettünk, és amelyek a találmány szerinti készítményeknél nem állnak fenn, sőt, az utóbbiak új alkalmazási lehetőségeket nyitnak injekciós úton is érvényesülő retard hatásuk miatt.

A gyógyászati és sebészeti felhasználások másik körét a szilárd inszertumok, így lapok, lemezek stb. széles választéka jelenti, amelyekkel az eddig használatos fém illetve szintetikus, műanyag inszertumok helyettesíthetők olyan esetekben, amikor bizonyos idő elteltével eltávolításukra van szükség. Az állati pollagénből készült, protein természetű készítmények gyakran nemkívánatos mellékhatásokat váltanak ki, így gyulladást vagy kilökődést. Állati, és nem humán, hialuronsav esetében ez a veszély nem áll fenn, mert a különböző állati speciesek poliszaharidjai között nem áll fenn inkompatibilitás.

A találmány szerinti észterek további alkalmazási lehetősége lágy szöveti hibák kezelése és korrekciója. Már régen felismerték, hogy szükség van olyan biztonságos és hatékony biológiai anyagokra, amelyekkel a hiányzó vagy sérült lágy szövetek helyettesíthetők. Erre a célra addig néhány alloplasztikus anyagot, így paraffint, Teflon pasztát, szilikont, bór-koUagént használtak. Ezek az anyagok azonban permanens, nemkívánatos szerkezeti változásokat hoztak létre a bőrben, az implantálás helyéről bekövetkező migráció és kezelési ellenreakciók következtében. így továbbra is szükség van egy megfelelő biológiai anyagra. A hialuronsav-észterek biztonságosan és hatékonyan használhatók olyan lágy szöveti rendellenességek kezelésére, mint a pörsenés helyek, sebészeti rendellenességeket követő atrophiák, nyúlszáj hegek és korral összefüggő ráncok.

A találmány szerinti észterek számára további gyógyászati és sebészeti felhasználást jelentenek a nagy kiterjedésű anyagok, különösen törlő tamponok, amelyek a sebkezelésben és különféle sérülések kezelésében kerülnek alkalmazásra.

A kövektező példákkal különböző, találmány szerinti gyógyszerkészítményeket szemléltetünk.

1. Készítmény

Kortizont tartalmazó collirium, amely 100 ml

térfogatban a következő összetevőket tartalmazza: a hialuronsav kortizonnal készült parciális észtere
(10. példa) p-hidroxi-benzoesav-	0,200 g
-etilészter p-hidroxi-benzoesav-	0,010 g
-metilészter	0,050 g
nátrium-klorid	' 0,900 g
injekciós minőségű víz	100 ml-ig

2. Készítmény

Hidrokortizont tartalmazó injektálható oldat, amely 100 ml térfogatban a következő összetevőket tartalmazza:

a hialuronsav hidrokortizonnal alkotott perciális észtere (11. példa) 0,1 g nátrium-klorid 0,9 g injekciós minőségű víz 100 ml-ig

3. Készítmény

A hialuronsav etilalkohollal készült parciális észterét (3. példa) tartalmazó krém, amelynek 100 g-ja a következő összetevőket tartalmazza, a hialuronsav etil-alkohollal készült parciális észtere 0,200 g poli(etilén-glikol) -monosztearát 400 10,000 g

CetilV 5,000 g

Lanette SX 2,000 g p-oxi-benzoesav-metilészter 0,075 g p-oxi-benzoesav-propilészter 0,050 g nátrium-dihidroacetát 0,100 g glicerin F.U. 1,500 g

Sorbitol 70 1,500 g

Teszt krém 0,050 g injekciós minőségű víz 100,000 g

A következőkben olyan termékek előállítását szemléltetjük, amelyek a hialuronsav-észterek felhasználásával készültek.

39. példa

Hialuronsav-észtereket tartalmazó filmek előállítása

A HY n-propil-észteréből (m.t.: 130.000) 180 mg/ml koncentrációjú oldatot készítünk dimetil-szulfoxidban.

Rétegképző berendezés segítségével az oldatot

-30HU 201966 Β vékony üveglapra permetezzük; a vastagságnak a film végső vastagsága 10-szeresének kell lennie. Az üveglapot etanolba merítjük, amely abszorbeálja a dimetil-szulfoxidot, de nem szolubilizálja a HYésztert, amely megszilárdul. A filmet leválasztjuk az üveglapról, újból etanollal mossuk, majd a mosást vízzel és ismét etanollal megismételjük.

A kapott lapot présben 48 órán keresztül 30 ’C-on szárítjuk.

40. példa

Hialuronsav-észtereket tartalmazó szálak előállítása

AHY-benzilésztert (m.t.: 165.000) dimetil-szulfoxidban oldva 200 mg/ml koncentrációjú oldatot készítünk. Az oldatot 0,5 mm lyukméretű szálképzó berendezésen préseljük át. A szálképző fejet etanol és dimetil-szulfoxid 80:20 arányú elegyébe merítjük, a koncentrációt etanol folyamatos hozzáadásával állandó értéken tartva. A kezelés hatására az oldat elveszíti dimetil-szulfoxid tartalmának jelentős részét, és a szál megszilárdul.

A szálat, amely még tartalmaz dimetil-szulfoxidot, húzzuk, ismét húzzuk, majd etanollal mossuk. A szálat nitrogénáramban szárítjuk.

41. példa

Tamponanyag készítése hialuronsav-észterek felhasználásával g 170.000 molekulatömegű hialuronsav-benzilésztert, amelyben valamennyi karboxilcsoport észterezve van (előállítása például a 14. példa szerint történhet) feloldunk 5 ml dimetil-szulfoxidban. Az így elkészített oldat minden 10 ml-éhez hozzáadjuk

31,5 g nátrium-klorid (szemcsésség 300 μ,), 1,28 g nátrium-hidrogénkarbonát és 1 g citromsav elegyét, és az egészet keverővei homogenizáljuk.

A pasztaszerű keveréket különböző módokon rétegezzük, például két, egymással ellentétes irányban forgó henger között, amelyek egymástól való távolsága tetszés szerint állítható. Ezt a távolságot állítva a pasztát egy szilkon papírra együtt átengedjük a hengerek között, ahol a papír a kialakult réteg vivőanyagául szolgál. A réteget a kívánt méretre vágjuk, eltávolítjuk a szilikon papírról, szűrőpapírba csomagoljuk és alkalmas oldószerbe, így vízbe merítjük. Az így kapott tamponokat alkalmas oldószerrel, például vízzel mossuk, és adott esetben gamma sugarakkal sterilizáljuk.

42. példa

Hialuronsav-észterek felhasználásával készített tampon anyag

A 41. példában ismertetett eljárással más hialuronsav-észterek felhasználásával is készíthető tamponanyag. A dimetil-szulfoxid helyett használhatók más, a választott észterek oldására alkalmas oldószerek is. A nátrium-klorid helyett bármely olyan szilárd anyag alkalmazható, amely a hiaiuronsavészter feloldására használt oldószerben nem oldódik, de amely oldható a hialuronsav-észter mechanikai kezelés utáni kicsapására használt oldószerben, és végül, amely megfelelő szemcsemérettel rendelkezik a kívánt méretű pórusok eléréséhez.

Nátrium-hidrogénkarbonát és citromsav helyett több hasonló anyag is használható. Ezek olyan anyagok, amelyek a hialuronsav feloldására használt oldószerrel készült szuszpenzióban vagy oldatban úgy reagálnak egymással, hogy közben gáz, például szén-dioxid képződik, amely elősegíti a lazább jellegű tampon anyag kialakulását. így nátrium-hidrogénkarbonát helyett más hidrogénkarbonátok vagy alkálifém- vagy alkáli földfém-karbonátok, citromsav helyett pedig más szilárd formájú savak, így borkősav is használható.

A fentiek csak a találmány szemléltetésére szolgálnak, nyilvánvaló, hogy a találmány számos, kézenfekvő módon variálható. Az ilyen variációkat úgy tekintjük, hogy azok is a találmány alapgondolatához és tárgykörébe tartoznak, és a találmány kiterjed minden ilyen, szakember számára kézenfekvő módosításra.

Claims (29)

1. Eljárás a hialuronsavnak az észtercsoportban 2-18 szénatomos alkilcsoportot, (1-4 szénatomos alkoxi)-karbonil-(l-4 szénatomos-alkil)-csoportot, fenil-(l-4 szénatomos)-alkil-csoportot, fenil-(2-4 szénatomos)-alkenil-csoportot, helyettesítetlen vagy egy 1-4 szénatomos alkilcsoporttal, 1-3 metil- vagy metoxicsoporttal, vagy halogénatommal helyettesített benzilcsoportot, vagy valamely kortikoszteroid-alkohol maradékát tartalmazó teljes vagy részleges észtereinek, valamint ezek sóinak az előállítására, azzal jellemezve, hogy a hialuronsav valamely rövidszénláncú alkilcsoportot tartalmazó tetraalkil-ammónium-sóját, előnyösen tetrabutil-ammónium-hialuronátot valamely a tárgyi körben adott meghatározásnak megfelelő észterező csoport bevitelére alkalmas észterezőszerrel, különösen alkil-halogeniddel, előnyösen aprotikus szerves oldószerben reagáltatva teljesen vagy részlegesen észterezzük, és kívánt esetben részleges észterezés esetén a hialuronsav részleges észter szabad karboxilcsoportjait valamely szervetlen bázissal, előnyösen alkálifém- vagy alkáliföldfém-bázissal vagy nitrogéntartalmú szerves bázissal sóvá alakítjuk, és kívánt esetben egy kapott hialuronsav-alkálifémsót vagy -alkáliföldfémsót valamely gyógyászatilag aktív vagy inaktív aminnal reagáltatunk. (Elsőbbség: 1985.07.08.)

2. Az 1. igénypont szerinti eljárás, azzal jellemezve, hogy aprotikus oldószerként dimetil-szulfoxidot használunk. (Elsőbbség: 1985.07.08.)

3. Az 1. igénypont szerinti eljárás, azzal jellemezve, hogy kiindulási ammóniumsóként tetrabutilammónium-hialuronátot alkalmazunk. (Elsőbbség: 1985.07.08.)

4. Az előző igénypontok bármelyike szerinti eljárás, azal jellemezve, hogy észterezőszerként etil-, propil-, izopropil-, butil-, η-pentil-, izopentil-, noktil-, nonil-, decil-, heptadecil-, oktadecil-, etoxikarbonil-metil-, béta-fenil-etil-, cinnamil-, benzil-,

2,6-diklór-benzil-, 4-(terc-butil)-benzil- vagy 3,4,5trimetoxi-benzil-csoport bevitelére alkalmas észterezőszert, előnyösen az említett csoportok halogenidjét alkalmazzuk. (Elsőbbség: 1985.07.08.)

-31HU 201966 Β

5. Az 1-3. igénypontok bármelyike szerinti eljárás, azzal jellemezve, hogy a hialuronsav összes karboxilcsoportjának minimum 5%-át, legfeljebb 95%-át észterezzük. (Elsőbbség: 1985.07.08.)

6. Az 1-3. igénypontok bármelyike szerinti eljárás, azzal jellemezve, hogy a hialuronsav összes karboxilcsoportjának 50-80%-át észterezzük. (Elsőbbség: 1985.07.08.)

7. Az 1-3. igénypontok bármelyike szerinti eljárás, azzal jellemezve, hogy a különbözhő karboxil funkciós csoportokat különböző alkoholokkal észterezzük. (Elsőbbség: 1985.07,08.)

8. Az 1-3. igénypontok bármelyike szerinti eljárás, azzal jellemezve, hogy két különböző észtercsoportot tartalmazó észtereket állítunk elő, és az ilyen különböző észtercsoportok közötti arány 0,1:1 és 1:0,1 között változik. (Elsőbbség: 1985.07.08.)

9. Az 1-8. igénypontok bármelyike szerinti eljárás, azzal jellemezve, hogy a kapott részleges észtereket alkálifémekkel alkotott sókká alakítjuk. (Elsőbbség: 1985.07.08.)

10. Az 1-8. igénypontok bármelyike szerinti eljárás, azzal jellemezve, hogy a részleges észtereket nátrium- vagy ammónium-sókká alakítjuk. (Elsőbbség: 1985.07.08.)

11. Az 1-8. igénypontok bármelyike szerinti eljárás, azzal jellemezve, hogy a részleges észtereket ammónium-, alifás, aralifás, cikloalifás vagy heterociklusos bázisokkal alkotott sókká alakítjuk. (Elsőbbség: 1985.07.08.)

12. A 11. igénypont szerinti eljárás, azzal jellemezve, hogy aminként gyógyászati szempontból elfogadható bázisokat használunk. (Elsőbbség: 1985. 07.08.)

13. A 12. igénypont szerinti eljárás, azzal jellemezve, hogy az aminok alkaloidok, peptidek, fenotiazin, benzodiazepin, tioxantén, hormonok, vitaminok, antikonvulzánsok, koronáriás értágítók, antineoplasztikumok, antibiotikumok, antibakteriális anyagok, antivirális anyagok, malária-ellenes anyagok, carbon-anhidráz inhibitorok, nem-szteroid gyulladásgátlók, érszűkítők, kollinerg antagonisták, kolinerg agonisták, adrenerg agonisták, adrenerg antagonisták vagy narkotikus antagonisták. (Elsőbbség: 1985.07.08.)

14. A 12. igénypont szerinti eljárás, azzal jellemezve, hogy olyan aminokat alkalmazunk, amelyek önmagukban gyógyászatilag hatástalanok, és a következő csoportból kerülnek ki: mono-, di- és trialkil-aminok, amelyek legfeljebb 18 szénatomosak, az alifás részben legfeljebb 18 szénatomos és aromás részként benzilcsoportot tartalmazó aralkilaminok, amelyeket adott esetben 1-3 metilcsoport vagy halogénatom vagy hidroxilcsoport helyettesíthet, a gyűrűben 4-6 szénatomos alkilén-aminok, amelyekben a gyűrűt heteroatomok, így nitrogén-, oxigén- vagy kénatomok szakíthatják meg, és ahol valamennyi ilyen amin amino- vagy hidroxilcsoporttal lehet helyettesítve. (Elsőbbség: 1985. 07. 08.)

15. A 11. igénypont szerinti eljárás, azzal jellemezve, hogy sóképző csoportként kvaterner tetraalkil-ammónium-csoportok szerepelnek, amelyek az 1. igénypont szerinti aminok valamelyikéből származnak, és amelyekben a negyedik alkilcsoport

1-4 szénatomos. (Elsőbbség: 1985.07.08.)

16. Az 1-3. igénypontok bármelyike szerinti eljárás az alább felsorolt vegyületek előállítására:

a hialuronsav részleges propilésztere, amelyben a karboxilcsoportok 50%-a észterezve van, és 50%a nátrium-só formájában van;

a hialuronsav részleges izopropil-észtere, amelyben a karboxilcsoportok 50%-a észterezve van, és 50%-a nátrium-só formájában van;

a hialuronsav részleges propilésztere, amelyben a karboxilcsoportok 85%-a észterezve van, és 15%a nátrium-só formájában van;

a hialuronsav részleges etilésztere, amelyben a karboxilcsoportok 75%-a észterezve van, és 25%-a nátrium-só formájában van;

A hialuronsav részleges metilésztere, amelyben a karboxilcsoportok 75%-a észterezve van, és 25%a nátrium-só formájában van;

a hialuronsav teljes etilésztere; a hialuronsav teljes propilésztere; a hialuronsav részleges butilésztere, amelyben a karboxilcsoportok 50%-a észterezve van, és 50%-a nátrium-só formájában van;

a hialuronsav részleges etoxi-karbonil-metilésztere, amelyben a karboxilcsoportok 75%-a észterezve van, és 25%-a nátrium-só formájában van;

a hialuronsav részleges kortizon-észtere, amelyben a karboxilcsoportok 20%-a észterezve van, és

80%-a nátrium-só formájában van;

a hialuronsav részleges hidrokortizon-észtere, amelyben a karboxilcsoportok 21%-a észterezve van, és 80%-a nátrium-só formájában van;

a hialuronsav részleges fluor-kortizon-észtere, amelyben a karboxilcsoportok 20%-a észterezve van, és 80%-a nátrium-só formájában van;

a hialuronsav dezoxi-kortizon-észtere, amelyben a karboxilcsoportok 20%-a észterezve van, és 80%-a nátrium-só formájában van;

a hialuronsav vegyes etanol- és kortizon-észtere, amelyben a karboxilcsoportok 80%-át etanol és 20%-át kortizon észterezi;

a hialuronsav vegyes etanol- és hidrokortizonésztere, amelyben a karboxilcsoportok 80%-át etanol és 20%-át hidrokortizon észterezi;

a hialuronsav vegyes etanol- és fluor-kortizonésztere, amelyben a karboxilcsoportok 80%-át etanol és 20%-át fluor-kortizon észterezi;

a hialuronsav vegyes etanol- és dezoxikortizonésztere, amelyben a karboxilcsoportok 80%-át etanol és 20%-át dezoxikortizon észterezi;

a hialuronsav részleges és vegyes etanol- és dezoxikortizon-észtere, amelyben a karboxilcsoportok 40%-át etanol, 20%-át dezoxi-kortizon észterezi, és a fennmaradó 40% nátrium-só formájában van;

a hialuronsav részleges és vegyes etanol- és kortizon-észtere, amelyben a karboxilcsoportok 40%át etanol, 20%-át kortizon észterezi, a fennmaradó 40% pedig nátrium-só formájában van;

a hialuronsav részleges és vegyes etanol- és hidrokortizon-észtere, amelyben a karboxilcsoportok 40%-át etanol és 20%-át hidrokortizon észterezi, és a fennmaradó 40% nátrium-só formájában van;

a hialuronsav részleges és vegyes etanol- és fluor-kortizon-észtere, amelyben a karboxilcsoportok

-32HU 201966 Β

40%-át etanol, 20%-át fluor-kortizon észterezi, és a fennmaradó 40% nátrium-só formájában van;

a hialuronsav teljes pentil-észtere; a hialuronsav teljes izopentil-észtere; a hialuronsav teljes benzilésztere; a hialuronsav teljes fenil-etil-észtere; a hialuronsav streptomicin-sója, amely 75%-ban etanollal van észterezve, és 25%-ban streptomicinnel sóvá alakított formában van;

a hialuronsav eritromicin-sója, amelyben a karboxilcsoportok 75%-át etanol észterezi, 25%-uk pedig eritromicin-só formájában van;

a hialuronsav neomicin-sója, amelyben a karboxilcsoportok 75%-át etanol észterezi, 25%-uk pedig neomicin-só formájában van;

a hialuronsav gentamicin-sója, amelyben a karboxilcsoportok 75%-át etanol észterezi, 25%-uk pedig gentamicin-só formájában van;

a hialuronsav amikacin-sója, amelyben a karboxilcsoportok 75%-át etanol észterezi, 25%-a pedig amikacin-só formájában van;

a hialuronsav kanamicin-sója, amelyben a karboxilcsoportok 75%-át etanol észterezi, 25%-uk pedig kanamicin-só formájában van;

a hialuronsav pilokarpin-sója, amelyben a karboxilcsoportok 75%-át etanol észterezi, 25%-uk pedig pilokarpin-só formájában van; és a hialuronsav pilokarpin-sója, amelyben a karboxilcsoportok 85%-át etanol észterezi, 15%-uk pedig pilokarpin-só formájában van, azzal jellemezve, hogy a megfelelő kiindulási vegyületeket alkalmazzuk az eljárásban. (Elsőbbség: 1985.07.08.)

17. Az 1-16. igénypontok bármelyike szerinti eljárás, azzal jellemezve, hogy egy részleges hialuronsav-észtert egy vagy több gyógyászatilag aktív bázissal sóvá alakítunk. (Elsőbbség: 1985.07.08.)

18. A 17. igénypont szerinti eljárás, azzal jellemezve, hogy gyógyászatilag aktív bázisként érzéstelenítőt, fájdalomcsillapítót, gyulladásgátlót, értágítót, antibiotikumot vagy antibakteriális vagy antivirális szert használunk. (Elsőbbség: 1985.07.08.)

19. Eljárás hialuronsav-észterekből vagy sóikból képezett filmek vagy szálak előállítására, azzal jellemezve, hogy valamely, az 1. igénypont szerint előállított teljes vagy részleges hialuronsav-észtert vagy ennek sóját szerves oldószerben, előnyösen dimetil-szulfoxidban oldjuk, az oldatot lappá vagy szállá alakítjuk, és ebből a szerves oldószert

a) valamely alkalmas, a fentebb említett oldószert oldó másik szerves vagy vizes oldószerrel való kezelés, vagy

b) valamely megfelelően melegített inért gáz áramával való kezelés útján eltávolítjuk. (Elsőbbség: 1985.06.30.)

20. A 19. igénypont szerinti eljárás, azzal jellemezve, hogy a hialuronsav-észter oldószereként dimetil-szulfoxidot használunk. (Elsőbbség: 1985.06.

30.)

21. A 19. igénypont szerinti eljárás, azzal jellemezve, hogy oldószerként hexafluor-izopropanolt használunk. (Elsőbbség: 1985.06.30.)

22. Az 1-16. igénypontok bármelyike szerinti eljárás, azzal jellemezve, hogy kiindulási anyagként olyan integrális hialuronsavat használunk, amelyet extrakcióval állítunk elő a következő források valamelyikéből: gerincesek kötőszövetének bázikus sejtközi anyaga, ízületi nedv, szem endobulbaris folyadéka, humán köldökzsinór szövete, vagy ezek sóit, különösen tetraalkil-ammónium-sóit alkalmazzuk. (Elsőbbség: 1985.06.30.)

23. Az 1-16. igénypontok bánnelyike szerinti eljárás, azzal jellemezve, hogy kiindulási anyagként olyan integrális hialuronsavat használunk, amelyet extrakcióval állítunk elő a kakastaréjból, valamint ennek sóit, különösen tetraalkil-ammónium-sóit alkalmazzuk. (Elsőbbség: 1985.06.30.)

24. Az 1-16. igénypontok bármelyike szerinti eljárás, azzal jellemezve, hogy a kiindulási anyagként olyan hialuronsavakat alkalmazunk, amelyet úgy állítunk eló, hogy a kakastaréjt először acetonnal dehidratáljuk, majd papainnal enzimatikusan emésztjük, és kívánt esetben molekuláris ultraszűréssel kezeljük, és tovább tisztítjuk a kapott hialuronsav frakciókat. (Elsőbbség: 1985.06.30.)

25. Az 1-16. igénypontok bármelyike szerinti eljárás, azzal jellemezve, hogy kiindulási anyagként olyan hialuronsav frakciót használunk, amelynek átlagos molekulatömege 50.000 és 100.000 vagy 500.000 és 730.000 vagy 250.000 és 350.000 között van. (Elsőbbség: 1985.06.30.)

26. Az 1-16. igénypontok bármelyike szerinti eljárás, azzal jellemezve, hogy kiindulási anyagként Hyalectin-nek nevezett hialuronsav molekuláris frakciót használunk. (Elsőbbség: 1985.06.30.)

27. Az 1-16. igénypontok bármelyike szerinti eljárás, azzal jellemezve, hogy kiindulási anyagként Hyalastine-nek nevezett hialuronsav frakciót használunk. (Elsőbbség: 1985.06.30.)

28. Eljárás gyógyászati készítmények előállítására, azzal jellemezve, hogy valamely gyógyászatilag aktív hatóanyag mellett vivőanyagként valamely az

1. igénypont szerint előállított olyan teljes vagy részleges hialuronsavésztert, ahol az észterképző csoport 2-18 szénatomos alkilcsoport, (1-4 szénatomos alkoxi)-karbonil-(l-4 szénatomos akil)csoport, fenil-1-4 szénatomos-alkil-csoport, fenil(2-4 szénatomos)-alkenil-csoport vagy helyettesítetlen vagy egy 1-4 szénatomos alkilcsoporttal, 1-3 metil- vagy metoxicsoporttal vagy halogénatommal helyettesített benzilcsoport, vagy ennek gyógyászati szempontból elfogadható sóját alkalmazzuk. (Elsőbbség: 1985.06.30.)

29. Eljárás hatóanyagként a hialuronsavnak hatóanyagként valamely gyógyászatilag aktív kortikoszteroid alkohollal képezett észterét vagy egy hialuronsav-észternek valamely gyógyászatilag aktív bázissal képezett sóját tartalmazó gyógyászati készítmények előállítására, azzal jellemezve, hogy az 1. igénypont szerint előállított hatóanyagot valamely gyógyászati szempontból elfogadható vivővagy segédanyaggal összekeverve gyógyászati felhasználásra alkalmas készítménnyé alakítjuk. (Elsőbbség: 1985.07.08.)