HU217378B - Rögzítőelem és lekötőelem vasúti sínhez, és eljárás ezek alkalmazására - Google Patents

Abstract

A találmány tárgya rögzítőelem (1) vasúti sínekhez, amely a vasútisínt (2) rögzíti, tővábbá amely rögzítőelem (1) közelítőleg síkban Malakúra hajlítőtt rúdanyagból készült, amely rögzítőelemnek (1) a rúdegyik végétől a másik felé haladva lényegében egyenes első szakasza,hajlítőtt másődik szakasza, harmadik szakasza, hajlítőtt negyedikszakasza (14), ötödik szakasza, hajlítőtt hatődik szakasza éslényegében egyenes hetedik szakasza (17) van, tővábbá az első és ahetedik szakaszők az M külső szárait alkőtják, a harmadik és ötödikszakaszők az M belső szárait alkőtják, a másődik és a hatődikszakaszők a belső és a külső szárakat kötik össze, és a negyedikszakasz (14) a belső szárakat köti össze, és a rögzítőelem (1) úgy vankiképezve, hőgy feszültségmentes állapőtban a negyedik szakasz (14)hőssztengelye őlyan síkban van, amely szöget zár be az első és ahetedik szakasz hőssztengelyeit tartalmazó síkkal. A találmányszerinti rögzítőelem különlegessége, hőgy megfeszített üzemihelyzetben a negyedik szakasz (14) hőssztengelye az első és a hetedikszakasz hőssztengelyeit tartalmazó síkkal lényegében párhűzamős, deattól különböző síkban van. A találmány tárgya még lekötőelem atalálmány szerinti rögzítőelem megtartására. Ennek a lekötőelemnek (5)az alatta elhelyezkedő síntalapzathőz rögzítő eszköze, különösenszára, alapja és egy pár, az alappal összekötött, használat közben azalaphőz képest lényegében felfelé kinyúló rögzítőelem-lefőgó részevan, tővábbá a rögzítőelem-lefőgó részek között az M alakú rögzítőelem(1) összekötött belső szárait befőgadó ürege van. A találmányértelmében a lekötőelemnek (5) az M alakú rögzítőelem (1) külsőszárait befőgadó vezetőterelői (53) vannak. A vezetőterelők (53) úgyvannak kialakítva, hőgy a rögzítőelem (1) behajtása közben arögzítőelem (1) külső szárait a belső száraihőz képest lefelékényszerítik, és ezáltal a rögzítőelemet (1) feszültségmentesállapőtból megfeszített, működési állapőtba hőzzák. Ebben azállapőtban a rögzítőelem (1) negyedik szakasza (14) kiemelkedik alekötőelem hőmlőkzati felületéből és felfekszik egy sínen. A találmánytárgya még a találmány szerinti rögzítőelemet és lekötőelemethasznősító eljárás, amely sőrán a rögzítőelemet (1) alkőtó rúd szabadvégeit a lekötőelemen (5) kiképzett terelők (53) nyílásába helyezik,őly módőn, hőgy a külső szárak felső része a terelő (53) felső részénfeküdjön fel, és a rögzítőelem (1) negyedik szakasza (14) a lekötőelem(5) alapján támaszkődjőn fel, majd a rögzítőelemet (1) úgy hajtják be,hőgy a külső szárai a terelő (53) mentén és a belső szárakhőz képestlefelé kényszerüljenek mőzőgni, és ezáltal a rögzítőelemet (1)feszültségmentes állapőtából a működési feszített állapőtába hőzzák,és addig hajtják, amíg a lekötőelemhez (5) képest kívánt helyzetetfelveszi. Eljárás a rögzítőelemnek a lekötőelemmel egy

Description

A találmány tárgya rögzítőelem (1) vasúti sínekhez, amely a vasúti sínt (2) rögzíti, továbbá amely rögzítőelem (1) közelítőleg síkban M alakúra hajlított rúdanyagból készült, amely rögzítőelemnek (1) a rúd egyik végétől a másik felé haladva lényegében egyenes első szakasza, hajlított második szakasza, harmadik szakasza, hajlított negyedik szakasza (14), ötödik szakasza, hajlított hatodik szakasza és lényegében egyenes hetedik szakasza (17) van, továbbá az első és a hetedik szakaszok az M külső szárait alkotják, a harmadik és ötödik szakaszok az M belső szárait alkotják, a második és a hatodik szakaszok a belső és a külső szárakat kötik össze, és a negyedik szakasz (14) a belső szárakat köti össze, és a rögzítőelem (1) úgy van kiképezve, hogy feszültségmentes állapotban a negyedik szakasz (14) hossztengelye olyan síkban van, amely szöget zár be az első és a hetedik szakasz hossztengelyeit tartalmazó síkkal. A találmány szerinti rögzítőelem különlegessége, hogy megfeszített üzemi helyzetben a negyedik szakasz (14) hossztengelye az első és a hetedik szakasz hossztengelyeit tartalmazó síkkal lénye-

1. ábra

HU 217 378 B

A leírás terjedelme 28 oldal (ezen belül 15 lap ábra)

HU 217 378 Β gében párhuzamos, de attól különböző síkban van. A találmány tárgya még lekötőelem a találmány szerinti rögzítőelem megtartására. Ennek a lekötőelemnek (5) az alatta elhelyezkedő síntalapzathoz rögzítő eszköze, különösen szára, alapja és egy pár, az alappal összekötött, használat közben az alaphoz képest lényegében felfelé kinyúló rögzítőelem-lefogó része van, továbbá a rögzítőelem-lefogó részek között az M alakú rögzítőelem (1) összekötött belső szárait befogadó ürege van. A találmány értelmében a lekötőelemnek (5) az M alakú rögzítőelem (1) külső szárait befogadó vezetőterelői (53) vannak. A vezetőterelők (53) úgy vannak kialakítva, hogy a rögzítőelem (1) behajtása közben a rögzítőelem (1) külső szárait a belső száraihoz képest lefelé kényszerítik, és ezáltal a rögzítőelemet (1) feszültségmentes állapotból megfeszített, működési állapotba hozzák. Ebben az állapotban a rögzítőelem (1) negyedik szakasza (14) kiemelkedik a lekötőelem homlokzati felületéből és felfekszik egy sínen.

A találmány tárgya még a találmány szerinti rögzítőelemet és lekötőelemet hasznosító eljárás, amely során a rögzítőelemet (1) alkotó rúd szabad végeit a lekötőelemen (5) kiképzett terelők (53) nyílásába helyezik, oly módon, hogy a külső szárak felső része a terelő (53) felső részén feküdjön fel, és a rögzítőelem (1) negyedik szakasza (14) a lekötőelem (5) alapján támaszkodjon fel, majd a rögzítőelemet (1) úgy hajtják be, hogy a külső szárai a terelő (53) mentén és a belső szárakhoz képest lefelé kényszerüljenek mozogni, és ezáltal a rögzítőelemet (1) feszültségmentes állapotából a működési feszített állapotába hozzák, és addig hajtják, amíg a lekötőelemhez (5) képest kívánt helyzetet felveszi.

Eljárás a rögzítőelemnek a lekötőelemmel együtt történő alkalmazására úgy, hogy a rögzítőelemet (1) külső száraival a terelőkbe (53) illesztve a lekötőelembe (5) helyezik, oly módon, hogy a rögzítőelem (1) és a lekötőelem (5) helyezőeszközei a rögzítőelemet (1) első helyzetében tartóan együtt működjenek, mielőtt a lekötőelemet (5) munkahelyzetébe hozzák, majd a rögzítőelemet (1) második helyzetébe hajtják, amely második helyzetben a helyezőeszközök a rögzítőelemet (1) a lekötőelemhez (5) csatlakozósínen (2) felfekvő helyzetben tartják.

A találmány tárgya rögzítőelem vasúti sínekhez, amely a vasúti sínt rögzíti. A találmány szerinti rögzítőelem közelítőleg síkban M alakúra hajlított rúdanyagból készült, amely rögzítőelemnek a rúd egyik végétől a másik felé haladva lényegében egyenes első szakasza, hajlított második szakasza, harmadik szakasza, hajlított negyedik szakasza, ötödik szakasza, hajlított hatodik szakasza, és lényegében egyenes hetedik szakasza van. Az első és a hetedik szakaszok az M külső szárait alkotják, a harmadik és ötödik szakaszok az M belső szárait alkotják, a második és a hatodik szakaszok a belső és a külső szárakat kötik össze, és a negyedik szakasz a belső szárakat köti össze. A rögzítőelem úgy van kiképezve, hogy feszültségmentes állapotban a negyedik szakasz hossztengelye olyan síkban van, amely szöget zár be az első és a hetedik szakasz hossztengelyeit tartalmazó síkkal. A találmány tárgya még lekötőelem a találmány szerinti rögzítőelem megtartására, valamint olyan rögzítőeszköz, amely a találmány szerinti lekötőelem és a találmány szerinti rögzítőelem kombinációjaként van kialakítva. A találmány tárgya még eljárás a találmány szerinti rögzítőelemnek a találmány szerinti lekötőelembe történő behelyezésére, illetve a rögzítőelem és a lekötőelem együttes alkalmazására.

A bejelentő korábbi találmányai a „P-R” kapocsként emlegetett rögzítőelem, amely a GB-861,473 számú iratból ismerhető meg, illetve az úgynevezett „e” kapocs, amely a GB-1,510,224 számú iratból ismerhető meg. Ezeket a rögzítőelemeket sok éven át sikeresen alkalmazták, és olcsó, széles körben felhasználható vasúti rögzítőelemként a világ sok országában használták. Ezeket a rögzítőelemeket a sín mellett elhelyezett vállakba lehet behelyezni, kézzel és kalapáccsal lehet a rögzítőelemet behajtani a vállba, vagy a behelyezés automatikusan is végezhető, egy rögzítőelem-behelyező géppel. Bár az automatikus rögzítőelem-elhelyezés nyilvánvalóan a kívánatosabb, mivel gyorsabb és ke30 vésbé munkaerő-igényes, ugyanakkor viszonylag bonyolult művelet is, amely azt igényli, hogy a rögzítőelemet pontosan helyezzék el a vállhoz képest a megfelelő sínrögzítés érdekében.

Egy további ismert vasúti rögzítőelemet ír le a

DE-U-8804426.2 számú használatiminta-leírás. Az ebből megismerhető rögzítőelem lényegében síkban M alakú, egyenes és egymással párhuzamos külső és belső lábakkal van ellátva, amelyeket hajlított szakaszok kötnek össze. Használat során a rögzítőelem minden sza40 kasza lényegében egy síkban van, egyébként a belső lábak a külsőkhöz képest lefelé állnak. Az ilyen rögzítőelemet olyan lekötőelemmel használják, amelynek a sínre merőlegesen futó csatornái vannak a rögzítőelem külső szárainak befogadásához. A csatornák kö45 zött egy nyílás van, amelyik a rögzítőelem összekötött szárait fogadja be. Ez a DE-U-8804426.2 számú iratból ismert rögzítőelem azonban nem biztosított megfelelő sínrögzítést, és ezért nem terjedt el.

A DE 1534074 számú irat olyan sínrögzítő eszközt ismertet, amelynek egy pár, az alaplapban a sínre merőlegesen kialakított résbe helyezhető szárai vannak. Egyéb tekintetben ez a rögzítőeszköz nem hasonlít a jelen találmányban leírt rögzítőeszközhöz.

A találmány célja, hogy az ismert megoldásoknál jobb rögzítést biztosító, és sokoldalúbban alkalmazható rögzítőelemet és hozzá tartozó lekötőeszközt adjon meg.

Ezt a célt a találmány értelmében olyan, a bevezetőben ismertetett típusú rögzítőelemmel éljük el, amelynek különlegessége, hogy megfeszített üzemi helyzet60 ben a negyedik szakasz hossztengelye az első és a hete2

HU 217 378 Β dik szakasz hossztengelyeit tartalmazó síkkal lényegében párhuzamos, de attól különböző síkban van.

Előnyösen a harmadik és ötödik szakaszok egymás felé tartanak a negyedik szakasztól távolabb eső végüknél. Szintén előnyös, ha feszültségmentes állapotban a második és a hatodik szakasz hossztengelyének nincsen az első és hetedik szakasz hossztengelyét tartalmazó síkkal 40°-kal nagyobb szöget bezáró része. Célszerűen a második és a hatodik szakasz hossztengelyének nincsen az első és hetedik szakasz hossztengelyét tartalmazó síkkal 35°-kal nagyobb szöget bezáró emelkedő része.

Az is megvalósítható, hogy feszültségmentes állapotban a belső szárak hossztengelyei és az első és hetedik szakasz hossztengelyét tartalmazó sík közötti távolság és a rögzítőelemet alkotó rúdanyag átmérője közötti arány nem nagyobb, mint 4:1. Előnyösen az arány nem nagyobb, mint 2,0:1, célszerűen az arány nem nagyobb, mint 1,25: 1.

Egy további előnyös kiviteli alaknál az első és hetedik szakasz hossztengelye egymással lényegében párhuzamos.

A találmány szerinti rögzítőelemnél előnyös, ha a harmadik és ötödik szakasz lényegében úgy van meghajlítva, hogy hossztengelyük legalább közelítőleg az első és hetedik szakasz hossztengelyét tartalmazó síkra merőleges síkban vannak.

Célszerűen a harmadik és ötödik szakasz távolsága egymástól a negyedik szakasz méretének felel meg, továbbá a második és hatodik szakasz úgy van meghajlítva, hogy a megfelelő részeik egymáshoz közel vannak.

Kívánatos a rögzítőelem olyan kialakítása, hogy a rögzítőelemet síkban nézve a negyedik szakasz túlnyúlik az első és hetedik szakasz szabad végein.

Előnyösen a külső száraknak a szabad végénél levő felülete, legalább a rögzítőelem használata közben a legmagasabban fekvő része, a külső szár mentén a szabad vég felé haladva lefelé lejtőén szöget zár be a külső szár hossztengelyével. Célszerű, ha a bezárt szög 30°.

Egy további előnyös kiviteli alaknál legalább a rögzítőelem külső vagy belső szárán első, a lekötőelemen elhelyezett második helyezőeszközökkel együtt működő, a rögzítőelemnek a lekötőelembe helyezett helyzetében a rögzítőelemet a lekötőelemhez képest kívánt helyzetben helyezőeszközei vannak. Az első és második helyezőeszközök közül az egyiket legalább egy támfelület képezi, és az első és második helyezőeszközök közül a másikat legalább egy, a támfelülettel együtt működő kiemelkedés képezi, továbbá a támfelület és az együtt működő kiemelkedés egy felülete szöget zár be az M az első helyezőrészt hordozó szárának hosszirányú tengelyével. Ilyenkor az együtt működő kiemelkedés felülete a rögzítőelemet az előre meghatározott helyzetben meghelyező módon fekszik fel a támfelületre, és egyben a rögzítőelemet a hosszirányú tengellyel párhuzamosan a két irány közül bármelyik irányba hajtva a kiemelkedés kikényszerül a támfelülettel való kapcsolatból. Előnyösen az első helyezőeszközzel ellátott szár a rögzítőelem külső szára. Célszerűen mindegyik külső száron a lekötőelemen elhelyezett, második helyezőeszközzel a lekötőelembe helyezett rögzítőelem esetén együtt működő első helyezőeszköz van.

A találmány szerinti rögzítőelemnél előnyös, ha a támfelületet egy kimunkálás ferde felülete alkotja, és a kimunkálásnak másik, a hossztengely irányában az ellenkező irányban lejtő felülete van. Szintén előnyös, ha a kimunkálás a rögzítőelem külső szárának olyan részén van kialakítva, amely a rögzítőelem használata közben legmagasabban van. Célszerűen a rögzítőelem külső szárának része a szár szabad végének környezetében van. Egy további célszerű megvalósításnál a kimunkálások ferde felületeit a kimunkálás további, a rögzítőelem külső szárainak hossztengelyével lényegében párhuzamos felülete köti össze, oly módon, hogy a ferde felületek egymástól előre meghatározott távolságban vannak, és ezáltal meghatároznak két kívánt helyzetet, amely helyzetekben használat közben a rögzítőelem elhelyezhető a lekötőelemhez képest.

Ugyancsak előnyös, ha a rögzítőelem további, elektromosan szigetelő anyagból készült, a rögzítőelemet a síntől elektromosan szigetelő szigetelőt tartalmaz, amely szigetelő a rögzítőelemen úgy van elhelyezve, hogy körbeveszi a sínen felfekvő részt. Ez esetben az is célszerű, ha a rögzítőelem-szigetelő lényegében lapszerű, az egyik főfelületében a rögzítőelemet befogadó alakú csatornával ellátott idommal van ellátva. Célszerű továbbá, ha a rögzítőelem-szigetelő a csatorna egy része fölé benyúló, nyomás alatt deformálódó, a szigetelőnek a rögzítőelemen történő bepattanó rögzítését és eloldását megengedő rugalmas kiemelkedésekkel van ellátva.

A találmány szerinti lekötőelemnek az alatta elhelyezkedő síntalapzathoz rögzítő eszköze, különösen szára, valamint alapja és egy pár, az alappal összekötött, használat közben az alaphoz képest lényegében felfelé kinyúló rögzítőelem-lefogó része van, továbbá a rögzítőelem-lefogó részek között az M alakú rögzítőelem összekötött belső szárait befogadó nyílása van. A találmány értelmében a lekötőelemhez az M alakú rögzítőelem külső szárait befogadó, a rögzítőelem behajtása közben a rögzítőelem külső szárait a belső száraihoz képest lefelé kényszerítő vezetőterelői vannak.

Ezek a vezetőterelők úgy vannak kialakítva, hogy a rögzítőelem behajtása közben a rögzítőelem külső szárait a belső száraihoz képest lefelé kényszerítik, és ezáltal a rögzítőelemet feszültségmentes állapotból megfeszített, működési állapotba hozzák. Ebben az állapotban a rögzítőelem negyedik szakasza kiemelkedik a lekötőelem homlokzati felületéből és felfekszik egy sínen.

Előnyösen a terelők a rögzítőelem-lefogó részek külső felületein vannak kiképezve. Az is megvalósítható, hogy a terelők a hozzá tartozó rögzítőelem-lefogó rész oldalfalában kiképzett csatornaként vannak kiképezve.

Ilyen, a találmány szerinti lekötőelemnél az is megvalósítható, hogy a rögzítőelem-lefogó részeken az alaptól távolabb befelé álló kiemelkedés van, amely legalább részben a nyílásba nyúlik be, oly módon, hogy amikor a rögzítőelem a lekötőelemben van, a befelé álló kiemelkedések legalább részben közvetlenül a rögzítőelem belső szárai felett vannak elhelyezve, a belső szárak felfelé irányuló mozgását korlátozó módon.

HU 217 378 Β

A találmány szerinti lekötőelemnél szintén előnyös, ha a tere lök tetejének a terelő mentén a nyílástól távolodva lefelé lejtő szakasza van, amely szakaszba használat közben a rögzítőelem egy külső szára van behelyezve, oly módon, hogy a rögzítőelem lekötőelembe történő behajtása közben a szakasz nekitámaszkodik a rögzítőelem külső szárának, a belső szárakhoz képest lefelé kényszerítve a külső szárat.

Célszerűen az alap úgy van kialakítva, hogy amikor rögzítőelem külső szárának a megfelelő terelő nyílásába való behelyezésekor a szár felső része nekifekszik a terelő tetejének és a szár alsó része nekifekszik a terelő aljának a nyílásnál, akkor a rögzítőelem negyedik szakasza az alapon fekszik fel.

Előnyös, ha a rögzítőelem-lefogó részek az alappal a hosszuk egy része mentén vannak összekötve. Az is megvalósítható ez esetben, hogy az alap csak az egyik rögzítőelem-lekötő rész egy végét köti össze a másik rögzítőelem-lekötő rész egy csatlakozó végével.

A találmány szerinti rögzítőeszköznek a lekötőelem terelőjének felső részén lefelé álló, a rögzítőelem külső szárán elhelyezett kimunkálással érintkező kiemelkedés van. Ekkor előnyös, ha a kiemelkedés úgy van elhelyezve, hogy a rögzítőelemet olyan helyzetben tartsa, amelynél a rögzitőelem a csatlakozósínen fekszik fel. Célszerűen a terelő tetején második lefelé irányuló, a kimunkálással együtt működő kiemelkedés van. Az is előnyös, ha a második kiemelkedés úgy van elhelyezve, hogy a rögzítőelemet olyan helyzetben tartsa, amelynél a rögzítőelem nem fekszik fel a csatlakozósínen. Szintén előnyösen a kiemelkedések a terelő két végén vannak elhelyezve.

Előnyösen a lekötőeszköz elektromosan szigetelő anyagból készült, a lekötőelemet a síntől elektromosan szigetelő vállszerű szigetelőt tartalmaz, amely a lekötőelem és a sín között van elhelyezve. Célszerűen a szigetelőnek első és második lapszerű része van, amely lapszerű részek 0°-nál nagyobb szöget bezárva illeszkednek egymáshoz, oly módon, hogy a szigetelő első lapszerű része a lekötőelem egy szegélyén van elhelyezve, és a szigetelő második lapszerű része a lekötőelemnek a szegélyhez illeszkedő, a sín talpához csatlakozó felületéhez csatlakozik.

Célszerű, ha a lekötőelemnek felálló, a szigetelő megfelelő résébe benyúló gerincrésze van, és amely gerincrész legalább részben a szigetelő helyezőeszközt alkotja.

Előnyös, ha a szigetelő helyezőeszköz legalább egy részét a szigetelőnek a rögzítőelem része alatti szakasza alkotja.

Szintén előnyös, ha a rögzítőelem külső szárának szabad vége a szigetelő szakasza felett van.

Elképzelhető azonban olyan megoldású elrendezés is, hogy a rögzítőelem szigetelőanyagból készült burkolóval van ellátva, amely burkolóban a rögzítőelemnek a sínen felfekvő része helyezkedik el.

A találmány szerint egyik eljárás lényege, hogy a rögzítőelemet alkotó rúd szabad végeit a lekötőelemen kiképzett terelőkbe helyezzük, oly módon, hogy a külső szárak felső része a terelő felső részén feküdjön fel, és a rögzítőelem negyedik szakasza a lekötőelem alapján támaszkodjon fel, majd a rögzítőelemet úgy hajtjuk be, hogy a külső szárai a terelő mentén és a belső szárakhoz képest lefelé kényszerüljenek mozogni, és ezáltal a rögzítőelemet feszültségmentes állapotából a működési feszített állapotába hozzuk, és addig hajtjuk, amíg a lekötőelemhez képest kívánt helyzetet felveszi.

A találmány szerint rögzítőelemet, ha szükséges vagy előnyösnek mutatkozik, kézi úton is be lehet helyezni a találmány szerinti lekötőelembe, azonban ha a rögzítőelem és a lekötőelem el van látva az első és második helyezőeszközzel, akkor különösen jól alkalmazható a gépi behajtás, különösen automatizált berendezésekkel.

A találmány szerinti másik eljárást különösen olyan, a találmány szerinti rögzítőelemnél lehet jól alkalmazni a találmány szerinti lekötőelemmel együtt, amely el van látva megfelelő helyezőeszközökkel. Ennél az eljárásnál a rögzítőelemet külső száraival a terelőkbe illesztve a lekötőelembe helyezzük, oly módon, hogy a rögzítőelem és a lekötőelem helyezőeszközei a rögzítőelemet első helyzetében tartóan együtt működjenek, mielőtt a lekötőelemet munkahelyzetébe hozzuk, majd a rögzítőelemet második helyzetébe hajtjuk, amely második helyzetben a helyezőeszközök a rögzítőelemet a lekötőelemhez csatlakozósínen felfekvő helyzetben tartják.

Ez utóbbi eljárás előnyös módon úgy is végrehajtható, hogy a rögzítőelemet kihajtjuk a második helyzetből az első helyzetbe, oly módon, hogy a lekötőelem és a csatlakozósín közé helyezett, a lekötőelemet a síntől elektromosan szigetelő szigetelőt a lekötőelem vagy a sín mozgatása nélkül lehet kicserélni.

Egy másik lehetséges foganatosítási módnál a rögzítőelemet az első vagy második helyzetéből az első és második helyzet közötti harmadik helyzetbe hajtjuk, amely helyzetben a rögzitőelem nem fekszik fel a lekötőelemhez csatlakozósínen, de a lekötőelemen visszatart egy, a lekötőelem és a csatlakozósín közé helyezett, a lekötőelemet a síntől elektromosan szigetelő szigetelőt.

A találmányt a továbbiakban a mellékelt rajzokon bemutatott, célszerű példaképpeni kiviteli alakok segítségével részletesebben is ismertetjük, ahol az

1. ábra a találmány szerinti vasútisín-rögzítő elrendezés felülnézete, amely elrendezés a találmány szerinti rögzítőelemből és a találmány szerinti lekötőelemből, valamint a váll- és rögzítőelem-szigetelőből áll, a

2A., B. és C. ábra az 1. ábra szerinti rögzítőelem felülnézete, oldalnézete és hátulnézete, a 2D. és 2E. ábra a rögzítőelem egy részletének kinagyított felülnézete és oldalnézete, a

3A., B. és C. ábra a találmány szerinti rögzítőelrendezés egy másik kiviteli alakjának felülnézete, oldalnézete, és homloknézete, míg a 3D. és 3E. ábrán a rögzítőelrendezés egy részlete látható kinagyítva oldalnézetben és felülnézetben, a

4A., B. és C. ábra az 1. ábra szerinti lekötőelem egy módosított kiviteli alakjának felülnézete, oldalnézete és homloknézete, az

HU 217 378 Β

5A., Β. és C. ábra a találmány szerinti lekötőelem egy másik kiviteli alakjának felülnézete, oldalnézete és homloknézete, a

6A., B. és C. ábra a találmány szerinti lekötőelem egy további kiviteli alakjának oldalnézete, homloknézete és felülnézete, és a 6D., E. és F. ábrákon további oldalnézet, homloknézet látható, részben keresztmetszetben, valamint a 6A-C. ábrák szerinti lekötőelemet és a 3A-E. ábrák szerinti rögzítőelemet tartalmazó elrendezés látható felülnézetben, a

7A. ábra az 1. ábra szerinti szigetelő felülnézete, a 7B. ábra a 7A. ábra A-A vonala mentén vett keresztmetszet, és a 7C. ábra a 7B. ábra egy kinagyított részlete, a

8A. és B. ábra egy további vállszigetelő felülnézete és homloknézete, a

9A. ábra az 1. ábra szerinti másik szigetelő felülnézete, a 9B. ábra az 5A. ábra A-A vonala mentén vett keresztmetszet, és az 5C. ábra a szigetelő homloknézete, a

10A. ábra egy további szigetelő felülnézete, a 10B. ábra a 10A. ábra A-A vonala mentén vett keresztmetszet, és a 10C. ábra a szigetelő homloknézete, a

A. és B. ábra a találmány szerinti további rögzítőelem-szigetelő felülnézete és oldalnézete, a

12A. ábra egy további szigetelő felülnézete, a 12B. ábra a 12A. ábra A-A vonala mentén vett keresztmetszet, és a 12C. ábra a szigetelő homloknézete, a

13A., B. és D. ábra egy további szigetelő perspektivikus, oldal-, illetve homloknézete, a 13C. ábra a 13B. ábra A-A vonala mentén vett keresztmetszet, és a 13E. ábra a 13A. ábra egy részletének kinagyított, kivágott nézete, és végül a

14A., B. és C. ábra a találmány szerinti eljárás eljárási lépéseit szemlélteti.

A 1. ábrán a találmány szerinti elrendezés egy további változata látható. Ennél az elrendezésnél adva van egy rugalmas, a találmány szerinti kialakítású vasútisín-rögzítő 1 rögzítőelem, amelynek 14 lábrésze van. Ez utóbbi a 3 sínalapzaton elhelyezett rugalmas 4 sínpámára felfekvő 2 sínre fekszik fel. Az 1 rögzítőelemet az 5 lekötőelem tartja a helyén, és az 5 lekötőelemnek egy pár 53 terelője van (az 1. ábrán csak az egyik látszik). Az 53 terelőkben van az 1 rögzítőelem 11 és 17 szára, amelyekből az 1. ábrán csak a 17 szár látható. Az 1 rögzítőelem 6 szigetelővel is el van látva, amely a 14 lábrész legalsó felületét fedi, és így a 14 lábrész a 6 szigetelőn keresztül fekszik fel a 2 sínen, és a 6 szigetelő elszigeteli azt az 1 rögzítőelemtől. A 2 sín és az 5 lekötőelem között 7 oldalszigetelő van, amely az 5 lekötőelemet szigeteli elektromosan a 2 síntől. Az alkatrészeket a következőkben a maradék ábrákon mutatjuk be részletesen.

Amint a 2A-C. ábrákon látható, a 1. ábrán bemutatott 1 rögzítőelem lényegében M alakú.

Az 1 rögzítőelem rugalmas anyagú rúdból van kialakítva, (például kör keresztmetszetű, 15 mm átmérőjű acélrúdból). Az 1 rögzítőelemnek a rúd egyik A végétől a másik B vége felé haladva lényegében egyenes 11 első szakasza, 180°-nál nagyobb szögben hajlított 12 második szakasza, lényegében egyenes 13 harmadik szakasza, 180°-os szögben hajlított 14 negyedik szakasza, lényegében egyenes 15 ötödik szakasza, 180°-nál nagyobb szögben hajlított 16 hatodik szakasza, és lényegében egyenes 17 hetedik szakasza van. A 11 első és 17 hetedik szakaszok az M külső szárait alkotják, a 13 harmadik és 15 ötödik szakaszok az M belső szárait alkotják, és a 12 második és 16 hatodik szakaszok a belső és külső szárakat kötik össze, míg a 14 negyedik szakasz a belső szárakat köti össze. Felülnézetben, mint a 2A. ábrán, az 1 rögzítőelem 14 negyedik szakasza túlnyúlik a 11 első és 17 hetedik szakaszok szabad A, illetve B végén.

Az 1 rögzítőelem 12 második és 16 hatodik szakaszai kiemelkednek a 11 első és 17 hetedik szakaszokat tartalmazó síkból, úgy, hogy feszültségmentes állapotban a 12 második és 16 hatodik szakasz hossztengelyének nincsen all első és 17 és hetedik szakasz hossztengelyét tartalmazó síkkal 33°-kal nagyobb szöget bezáró része, bár egyéb kiviteli alakoknál ez a szög akár 40° is lehet.

A 13 harmadik és 15 ötödik szakasz lényegében úgy van meghajlítva, hogy hossztengelyük legalább közelítőleg a 11 első és 17 hetedik szakasz hossztengelyét tartalmazó síkra merőleges síkban vannak. A bemutatott kiviteli alaknál a 13 harmadik és 15 ötödik szakasznak van egy lényegében egyenes 13a és 15a első része, és egy lényegében egyenes 13b és 15b második része, amelyek egymással körülbelül 30°-os szöget zárnak be. Azonban az is megvalósítható, hogy a 13a és 15a első részek és a 13b és 15b második részek maguk is annyira meg vannak hajlítva, hogy a 13 harmadik és 15 ötödik szakasz összességében íveltebb kialakítású legyen.

Amikor az 1 rögzítőelem felfekszik a 2 sínre, amint az az 1. ábrán látszik, a 14 negyedik szakasz hossztengelyét tartalmazó sík lényegében párhuzamos a 11 első és 17 hetedik szakaszt tartalmazó síkkal.

A 2A. és 2C. ábrákon látható 1 rögzítőelemnél a 13 harmadik és 15 ötödik szakasz hossztengelyei, valamint a 11 első és 17 hetedik szakaszt tartalmazó sík közötti távolság, valamint az 1 rögzítőelemet alkotó rúd átmérőjének aránya 1:1,23. Ennek az aránynak a maximuma előnyösen 1:2,0, de adott esetben 1:4,0 is lehet.

Az 1 rögzítőelem külső szárai, vagyis all első és 17 hetedik szakasz el van látva 18 bemélyedésekkel az 1 rögzítőelem A és B szabad végei mellett kialakított, felfelé néző felső felületein. A 2D. és 2E. ábrákon részletesebben is látható az 1 rögzítőelem egyik szárának szabad B vége, amely ennél a kiviteli alaknál azonos a másik szár kialakításával.

A bemutatott kiviteli alaknál (lásd a 2D. és 2E. ábrákat) a két 18 bemélyedés úgy van kialakítva, hogy két 18a és 18b felülete van, amelyek egymással szemben lejtenek a 11 első és 17 hetedik szakasz hossztengelyéhez képest, egyben van egy további 18c felületük is, amely tulajdonképpen a 18 bemélyedés alját alkotja, és egyben összeköti a 18a és 18b felületeket. A 18c felület

HU 217 378 Β lényegében párhuzamos a 11 első és 17 hetedik szakasz hossztengelyével. Ennél a kiviteli alaknál a ferde 18a és 18b felületek all első és 17 hetedik szakasz hossztengelyével 30°-os szöget zárnak be. A 18 bemélyedés 18c felülete arra szolgál, hogy elválassza egymástól a 18 bemélyedés 18a és 18b felületét, de egy másik elképzelhető kiviteli alaknál az is megvalósítható, hogy a 18c felület hiányzik, és a ferde 18a és 18b felületek alsó végei összeérnek.

A 18 bemélyedés célszerűen az 1 rögzítőelem 11 első és 17 hetedik szakaszának felfelé néző felületén van kialakítva, nem pedig az oldalán. Ennek eredményeképpen, amikor az 1 rögzítőelem el van helyezve az 5 lekötőelemben, az 1 rögzítőelem külső száraira a 18 bemélyedésekkel történő befogatás nyomán ható erő iránya lényegében megegyezik az 1 rögzítőelem 12 második és hatodik szakaszára ható, a külső szárak elhajlásából adódó feszültség irányával.

Az 1 rögzítőelem mindkét szabad A, B végén alul és felül ferdén le van lapolva. így jönnek létre a 19a és 19b lelapolt felületek. Ezek ennél a kiviteli alaknál nagyjából 30°-os szöget zárnak be az 1 rögzítőelem hossztengelyével. A jelen kiviteli alaknál a 18 bemélyedés közvetlenül a felső felület 19a lelapolt felülete mögött van kialakítva. Amint az a 14A-14C. ábrák ismertetése során kiderül, a 19a lelapolt felület a külső szár felső felületén azt szolgálja, hogy könnyebben lehessen behelyezni az 1 rögzítőelemet a 5 lekötőelembe. A 19b lelapolt felület a külső szárak alsó oldalán pedig arra való, hogy a rögzítőelem könnyebben tartsa a 7 oldalszigetelőt a helyén az 5 lekötőelem és a 2 sín között.

Ennél a kiviteli alaknál az 1 rögzítőelem 15 mm átmérőjű rúdból készült. A külső szárak befelé néző felületei 75 mm távolságban vannak egymástól, és a 14 negyedik szakasz legkülső része és a 12 második és 16 hatodik szakaszokat összekötő vonal közötti távolság 120 mm, és az 1 rögzítőelem legnagyobb magassága, vagyis a 13 harmadik rész legfelső pontja és a 11 első és hetedik szakasz legalacsonyabb pontja között 34 mm van. Ugyanakkor a 14 negyedik szakasz legalsó pontja 10 mm-rel van a 11 első és 17 hetedik szakasz legalacsonyabb pontja felett. A 14 negyedik szakasz legkülső része 40 mm-re nyúlik túl a külső szárak szabad A és B végén. Továbbá a 13 harmadik és 15 ötödik szakasz 13b és 15b második részei egyenként 42 mm hosszúságúak. A 12 második és 16 hatodik szakaszok görbületi sugara 10 mm, míg a 14 negyedik szakasz görbületi sugara mm. A külső szárak felső felülete 8 mm hosszon van lelapolva a szabad végtől. A külső szárak alsó felülete mm hosszon vannak lelapolva a szabad végtől. A 18 bemélyedések mélysége 1,5 mm, legnagyobb szélessége 9 mm a legszélesebb részen, a külső szár hossztengelyére merőleges irányban mérve. A 18c felület hosszúsága 8,5 mm a külső szár hossztengelyével párhuzamosan. A 18 bemélyedés teljes hossza 15,5 mm. A 18 bemélyedések és a 19a lelapolt felületek kialakítását úgy célszerű végezni, hogy a szabad végről anyagot olyan módon távolítsuk el, hogy a 19a lelapolt felület és a 18 bemélyedés találkozásánál az átmérő 14,5 mm legyen. A 2C. ábrán látható a szög értéke körülbelül 12°, de más kiviteli alakoknál a szög akár 19° is lehet, egészen 25°-ig.

A 2A-E. ábrákon látható rögzítőelem egy módosított formája látható a 3A-E. ábrákon. A 3A-E. ábrákon bemutatott rögzítőelem annyiban különbözik a 2A-E. ábrákon láthatótól, hogy a 13 harmadik és 15 ötödik szakaszainak enyhén meghajlított 13a és 15a első része van, míg a 13b és 15b második részek egyenesek maradnak, oly módon, hogy a 2A-E. ábrákon látható rögzítőelemhez képest a rögzítőelem teljes magassága csökken. Ezenkívül, az 1 rögzítőelem 11, 17 külső szárai a 19a’ végüknél le vannak kerekítve, és annak 15C. oldalánál le vannak lapolva, megkönnyítendő a rögzítőelem behelyezését a lekötőelembe.

A 2A-2E., valamint a 3A-3E. ábrákon bemutatott 1 rögzítőelemet az 1. ábrán látható módon a 4A-4C. ábrákon bemutatott 5 lekötőelemmel együtt használjuk. Ez az 5 lekötőelem másképpen is kialakítható, amint arra az 5A-5C. ábrákon mutatunk példát.

A 4A-4C. és 5A-5C. ábrákon látható 5 lekötőelemnek van egy 51 alapja, amely lényegében vízszintesen nyúlik el az eszköz használata során, továbbá van egy pár 52 rögzítőelem-lefogó része, amely az 51 alap két végéhez csatlakozik, oly módon, hogy mind vízszintes, mind pedig függőleges irányban merőleges arra. Az egyes rögzítőelem-lefogó részek külső falában egy-egy terelő van kialakítva, amely a 2A-2E. ábrákon bemutatott rögzítőelem külső szárait fogadja be. Az egyes 52 rögzítőelem-lefogó részeket az 51 alap egymástól olyan távolságban tartja, hogy közöttük kialakul az 1 rögzítőelem belső szárait befogadó 54 üreg. Az 54 üreg fölé belóg az egyes 52 rögzítőelem-lefogó részek tetejéről egy-egy befelé irányuló 55 kiemelkedés, amelyek arra szolgálnak, hogy korlátozzák a rögzítőelem belső szárainak felfelé történő mozgását, amely a sín megdőléséből adódhat használat közben. Az egyes 53 terelőknek van egy 56 nyílása, amelyek az 52 rögzítőelem-lefogó részek azon végénél vannak kialakítva, amely legtávolabb esik az 51 alaptól. Az 52 rögzítőelem-lefogó rész másik végén az 53 terelőt 57 fal záija le. Ezzel a 7 oldalszigetelő elhelyezhető az 5 lekötőelemen, amint azt később részletesebben is bemutatjuk. Ebből a célból az 53 terelő 57 falának teteje is el van távolítva.

Az 5 lekötőelem használata során az 53 terelő alja lényegében vízszintes. Az 53 terelőnek csak egy oldalfala van, amelyet az 52 rögzítőelem-lefogó rész 52a fala alkot, oly módon, hogy az használat közben az 1 rögzítőelem külső és belső szárai között helyezkedik el, nyitva hagyva az 53 terelő másik oldalát. Az 53 terelő teteje úgy van kialakítva, hogy van egy 53a lejtős része, amely használat közben a vízszintessel szöget zár be, oly módon, hogy az 53 terelő 53a lejtős része annál a végénél magasabb, amelyik közelebb van az 56 nyíláshoz, és alacsonyabb az 53a lejtős rész másik végénél. Az 53 terelő teteje az 53a lejtős rész mindkét végénél úgy van kialakítva, hogy 53b és 53c kiemelkedések jönnek létre, amelyek együtt működnek az 1 rögzítőelem külső szárain kiképzett 18 bemélyedésekkel, és meghatározott helyzetben rögzítik az 1 rögzítőelemet az 5 lekötőelemhez képest.

HU 217 378 Β

Az első 53b kiemelkedés az 53 terelő 56 nyílásánál van elhelyezve, és az 56 nyílás felé a vízszinteshez képest viszonylag enyhe lejtésű első 53b’ felülettel néz, oly módon, hogy az 53 terelő magassága az 57 fal felé haladva csökken. Ezt követően az 53b kiemelkedésnek van egy másik 53b” felülete, amely a vízszinteshez képest jobban lejt, de az ellenkező irányban, mint az első 53b’ felület, oly módon, hogy az 53 terelő magassága növekszik. A második 53c kiemelkedés, amely az falhoz közelebb van kialakítva, szintén egy lejtős 53a felülettel és egy második 53c” felülettel van ellátva. Ez utóbbi az ellenkező irányban lejt a vízszinteshez képest, és nagyobb szögben, mint az 53a felület által a vízszintessel bezárt szög, azonban kisebb szögben, mint az első 53b kiemelkedés második 53c” felülete által bezárt szög. Az egyes 52 rögzítőelem-lefogó részek 52a falától a 53 terelők feletti részig húzódik az 58 rész. Ez úgy van kialakítva, hogy az 53 terelő és az 58 rész között van kiképezve az 59 kimunkálás, amelybe egy szerszám helyezhető, például egy rögzítőelem behelyezésekor vagy eltávolításakor az eszközbe vagy az eszközből, vagy abból a célból, hogy fel lehessen emelni egy olyan talpfát, amelyhez hozzá van erősítve egy pár 5 lekötőelem. Az 59 kimunkálás teteje kissé lejtős lehet az egyik él mentén, amint azt az ábrán bemutatjuk. Az egyes 52 rögzítőelem-lefogó részek 52a fala szintén lekerekített vagy lejtős lehet az egyik él mentén az ábra szerint. Ezzel csökkenthető az 5 lekötőelem előállítására fordítandó anyagmennyiség.

Az 53 terelő alja előnyösen túlnyúlik az 56 nyíláson, és ezzel létrejön egy olyan 53d rész, amelynek a rögzítőelem külső szárainak alsó felülete nekitámaszkodhat, az 5 lekötőelembe történő behelyezés előtt. Az 51 alap úgy van kialakítva, hogy feltámassza az 1 rögzítőelem 14 negyedik szakaszát, amikor az nem fekszik fel a sínen. Egyben az 51 alap ennél a kiviteli alaknál használat közben el van látva egy 7 oldalszigetelővel is. Az 51 alapnak a 2 sín felé eső oldalán ki van alakítva egy 51a perem, amely a 7 oldalszigetelő vízszintesen kinyúló részéhez illeszkedik az 5 lekötőelem használata során. Megjegyezzük, hogy az 51a peremre nincs szükség, ha az 5 lekötőelemet egy szokásos szigetelővel kellene elektromosan elszigetelni a síntől.

Az 5 lekötőelem kialakítása során további anyagmegtakarítás érhető el, ha elhagyjuk a belógó 55 kiemelkedéseket. Ezáltal az 5A-5C. ábrákon látható 50’ lekötőelem teljes magassága csökkenthető. Az 5A-5C. ábrákon bemutatott 50’ lekötőelemről elmaradtak az részek is, bár az 50’ lekötőelem felső része úgy is kialakítható lenne, hogy azon legyen a szerelő- vagy emelőszerszámok részére kialakított horony vagy kimunkálás.

A 4A-4C. ábrákon látható lekötőelem egy lehetséges kialakításánál - a 2A-2C. ábrákon bemutatott rögzítőelemmel együtt használva - a lekötőelem teljes magassága 60 mm, teljes szélessége 101 mm. Az 52 rögzítőelem lefogó részek közötti nyílás szélessége 57 mm, és az 52a falak szélessége 9 mm. Az egyes belógó 55 kiemelkedések legalsó felülete 46 mm magasságban van az 5 lekötőelemnek azon része felett, amely használat során egy szintben van a 3 síntalapzattal. Az 55 kiemelkedések közötti távolság 32 mm. Az 53d rész az 53 terelő 56 nyílásán 11 mm-rel nyúlik túl, és az 53 terelő hosszúsága a 57 faltól az 56 nyílásig 77 mm. Az 57 fal 8 mm vastag az 53 terelő hosszával párhuzamos irányban mérve, és 21 mm magas. Az 53 terelő alja 3 mm vastag, és a magassága a nyílásnál 22 mm. Ezután az 53 terelő magassága körülbelül 13°-os lejtéssel 20 mm-re csökken, majd 45°-os lejtéssel 24 mm-re nő. Az 53 terelő tetejének 53a lejtős része körülbelül 18°-os lejtésű, és legalacsonyabb pontjánál 18,5 mm-rel van az 53 terelő alja felett. A második 53c kiemelkedés második 53c” felülete körülbelül 30°-os lejtéssel emelkedik 24 mm-ig, és a második 53c kiemelkedés legalacsonyabb pontja 26 mm-re van az 57 fal külső felületétől. Az első 53b kiemelkedés legalacsonyabb pontja 68 mm-re van az 57 fal külső felületétől. Az 53 terelő feletti 59 kimunkálás felső felülete körülbelül 15°-os lejtésű, a lekötőelem legalacsonyabb pontjától számított 44 mm magasságból indul, és 51 mm-re növekszik. Az 59 kimunkálás alja 32 mm magasan van a lekötőelem legalacsonyabb pontjától számítva. Az 51 alapban kiképzett 51a perem 15 mm magasságban van kiképezve a lekötőelem legalacsonyabb pontjától számítva, a mélysége pedig 8 mm.

Az 5 lekötőelemet a beton 3 síntalapzathoz az 50 szár rögzíti, amely abból kiemelkedik. Az 50 szárat a beton síntalapzat gyártása során ágyazzák be a síntalapzatba, és el van látva 50a szárnyakkal, hogy megakadályozzák az 5 lekötőelemek bármiféle elfordulási hajlamát a 3 síntalapzathoz vagy talpfához képest.

Az 1. ábrán látható 7 oldalszigetelőt a 7A-7C. ábrák segítségével részletesebben is bemutatjuk. A 7 oldalszigetelőnek 71 első lemeze van, amely a 7 oldalszigetelő használata közben az 5 lekötőelem és a 2 sín között helyezkedik el. A 71 első lemez felső élének középső szakaszán merőlegesen áll ki egy 72 második lemez, amely olyan alakú, hogy használat során az 5 lekötőelem 51a peremében helyezkedhet el, és így megszakítás nélküli lapos felületet alkot az 51 alapon. A 71 első lemez a középső szakaszán alacsonyabb, mint a két végén, és a 71 első lemez mindkét végén felálló 73 szigetelő helyezőrészek vannak kialakítva, amelyek merőlegesek a 71 első lemezre. Ezek a 73 szigetelő helyezőrészek olyan távolságban vannak a 72 második lemeztől, hogy kialakuljanak a 74 bemélyedések, amelyekben az 5 lekötőelem 52 rögzítőelemlefogó részeinek 52a fala helyezkedik el. A 73 szigetelő helyezőrészek alsó részén 75 rés van kialakítva, amely párhuzamosan húzódik a 71 első lemezzel. A 75 rések az 5 lekötőelem 57 falát fogadják be a szigetelő használata során, és ezáltal megakadályozzák a 7 oldalszigetelő elmozdulását vízszintes irányban, de ugyanakkor lehetővé teszik a szigetelő eltávolítását az 5 lekötőelemből, például a kopás miatt szükségessé váló csere esetén. Ekkor a 7 oldalszigetelő függőlegesen kiemelhető az 5 lekötőelemből. Az egyes 73 szigetelő helyezőrész felületének aljából emelkedik ki a 76 helyezőszár, amelynek ferde felső felülete van. Amikor a 7 oldalszigetelő az 5 lekötőelemen van elhelyezve, és az 5 lekötőelembe teljesen be van tolva az 1 rögzítőelem, akkor

HU 217 378 Β a rögzítőelem mindkét külső szárának szabad végének alsó 19a lelapolt felülete a 76 helyezőszár felső felületén nyugszik, és így megakadályozza, hogy a 7 oldalszigetelő használat során nem kívánatos mértékben felemelkedjen. A 76 helyezőszár felső felületének egyik végét a 77 fal kapcsolja a 73 szigetelő helyezőrészhez.

A 7 oldalszigetelő egy másik kiviteli alakja látható a 8A-8B. ábrákon.

A találmány szerinti, a 4A-C. és 5A-C. ábrákon bemutatott 5 lekötőelemmel használatos 7 oldalszigetelő főbb méretei a következők: A 71 első lemez hosszúsága 119 mm, középső részén 20 mm magas, a többi részen 26 mm magas. A vastagsága 8 mm. A 72 második lemez hosszúsága 55 mm, szélessége 15,5 mm, vastagsága 6 mm. A 73 szigetelő helyezőrész 21,5 mm hosszú, 26 mm magas és 19,5 mm széles. A 74 bemélyedés 10,5 mm széles, míg a 75 rés 20 mm magas,

8.5 mm széles és 13 mm hosszú. A rés három függőleges falából kettő 8 mm vastag. A 76 helyezőszár a legvékonyabb részén 3,5 mm vastag, és a felső felülete 16°-os szöget zár be a vízszintessel. A 76 helyezőszár

15.5 mm hosszú, 8,5 mm széles és az alsó felülete 2 mm-rel van magasabban, mint a 71 első lemez legalacsonyabb pontja.

Az 1. ábrán bemutatott 6 szigetelőt a továbbiakban a 9A-C. ábrák segítségével ismertetjük részletesebben. Hasonló szigetelőket mutatnak be a 10A-C. és 11 A. és B. ábrák. A 9A-C., 10A-C. és 11 A., 11B. ábrákon látható 6 szigetelőnek szigetelőanyagból készült, egy darabból álló 60 teste van, egy főfelülettel, amely felül helyezkedik el, amikor a szigetelő fel van helyezve használat közben az 1 rögzítőelemre. A főfelületen van egy 61 csatorna, ami úgy van kialakítva, hogy befogadja az 1 rögzítőelem 14 negyedik szakaszát, és a hozzá csatlakozó 13 harmadik és 15 ötödik szakaszokat. A 60 test alsó oldala le van kerekítve, és úgy van kialakítva, hogy megkönnyítse a 6 szigetelőt hordozó 1 rögzítőelem fel- és lecsúszását egy sínről, és ugyanakkor a lehetőségekhez mérten csökkenjen a 6 szigetelő előállításához szükséges anyag mennyisége, oly módon, hogy az anyagvastagság azon a részen legyen a legnagyobb, amelyik a 61 csatorna alatt húzódik. A 61 csatorna fölé azok a részek nyúlnak be, amelyek használat közben az 1 rögzítőelem 13 harmadik és 15 ötödik szakaszát fogadják be. Ezek a részek rugalmas 62 kiemelkedésként vannak kialakítva, amelyek deformálódnak, amikor a rögzítőelem nekinyomódik, és így lehetővé teszik a rögzítőelem behatolását a csatornába, de szokásos használat során egyben megfogják a 6 szigetelőt az 1 rögzítőelemen.

A 9A-C. ábrákon látható 6 szigetelőnél a 61 csatorna által határolt 63 anyagrész magassága csökkentett a csatorna külső részét határoló anyagrészekhez képest, oly módon, hogy viszonylag alacsonyabb kiemelkedést alkot, amely úgy lejt, hogy a magassága a 61 csatorna legalacsonyabb pontjához képest az 1 rögzítőelem 13 harmadik és 15 ötödik szakasza közötti részen zérusra csökken. A 6 szigetelő fokozott stabilitása érdekében a 60 test 64 nyelvvel is el van látva.

A 10A-C. ábrákon szemléltetett szigetelő elsősorban abban különbözik a 9A-C. ábrákon bemutatottaktól, hogy a 61 csatornának az 1 rögzítőelem 13 harmadik és 15 ötödik szakaszát befogadó részeit elválasztó 63a résznek a felső felülete ugyanolyan magasan van, mint a 61 csatornát kívülről határoló anyag, és a 64 nyelv helyett a 63a rész nyúlik hátra a 61 csatorna végein túl, hogy további stabilitást kölcsönözzön a 6 szigetelőnek. Az anyagtakarékosság érdekében a 63 a rész alsó oldalában 65 horony van kiképezve. Emellett a 60 test alsó oldalán a felső felület sarkai szintén le vannak kerekítve, nagyjából követve a 61 csatorna görbületét azon a szakaszon.

A 11A. és 1 IB. ábrákon látható 6 szigetelő annyiban különbözik a 9A-C. ábrákon láthatóaktól, hogy a 63b részen, amelyet a rögzítőelem 13 harmadik és 15 ötödik szakaszát befogadó 61 csatorna határol, olyan felső felülete van, amely ugyanolyan magasságban van, mint a 61 csatornát kívülről határoló anyag, és amely a 60 test fő része mögé nyúlik, oly módon, hogy létrehozza a 64a nyúlványt, amely utóbbinak a felső felülete kissé le van kerekítve, és amelynek a vastagsága keresztirányban és hosszirányban egyaránt csökken a 60 test fő részétől eltávolodva.

A 10A-C. ábrákon látható szigetelő egy módosított változata látható a 12A-C. ábrákon. A két szigetelő között az a különbség, hogy a 12A-C. ábrákon látható szigetelőnek kevésbé lekerekített alsó oldala van, és ezáltal a szigetelőhöz kevesebb anyag szükséges. Emellett a 61 csatorna tovább nyúlik el a 63a rész mentén. Továbbá a 62 kiemelkedések szabad 62a élei kissé le vannak tompítva, amelyek a rögzítőelem jobb illeszkedését teszik lehetővé.

A 2A-E. vagy 3A-E. ábrákon látható rögzítőelemekkel használható, másféle kialakítású szigetelőt szemléltetnek a 13A-E. ábrák. Ennek a 600 szigetelőnek 601 teste van, amely szigetelőanyagból készült, és ki van képezve rajta egy, az 1 rögzítőelem 14 szakaszát befogadó 602 horony. A 602 horony úgy van kialakítva, hogy teljesen körbefogja a 14 szakaszt. A 600 szigetelőt az 1 rögzítőelem 14 szakaszán a hosszúkás 603 kiemelkedés tartja meg, amely utóbbi a 602 horony tetejéből áll ki és az 1 rögzítőelemmel együtt működve biztosítja a 600 szigetelő illeszkedését a rögzítőelem 14 szakaszán. A 600 szigetelő oldalain 604 rések vannak kiképezve, amelyekhez az egyik végüknél 605 lyuk van kialakítva. A 604 rések a 602 horony 606 nyílásától indulva nagyjából a 600 szigetelő oldalfelületének kétharmadáig nyúlnak. A 604 rések lehetővé teszik a 606 nyílás kismértékű szétnyitását, amikor a 600 szigetelőt felhelyezik az 1 rögzítőelem 14 szakaszára. A 602 horony úgy van kialakítva, hogy illeszkedjen az 1 rögzítőelem 14 szakaszának a külső kerületéhez. Ennek megfelelően a 606 nyílás lényegében versenypálya alakú. A szigetelő anyagának vastagsága lényegében egyforma azon a részen, amely használat közben legfelül van, míg az a rész, amely a rögzítőelem használata során alul helyezkedik el, vagyis, amelyik felfekszik a sínen, a szigetelőnek a 606 nyíláshoz eső végétől távolodva egyenletesen vastagodik.

A 9A-C. ábrákon szemléltetett, a 2A-E. ábrákon ismertetett 1 rögzítőelemmel együtt használható 6 szige8

HU 217 378 Β telő egy lehetséges kiviteli alakja a következőkben megadott méretekkel rendelkezik: A 60 test szélessége 55 mm, hosszúsága a 64 nyelv nélkül 50 mm, amely utóbbi 22 mm széles, 3 mm vastag és 20,5 mm hosszú. A 60 test teljes magassága 22,5 mm a 62 kiemelkedés környezetében, és 19 mm a 61 csatorna körüli részen, ahol a maximális anyagvastagság 7,5 mm a 61 csatorna körül. A 60 test alsó része a 64 alsó részéhez képest bezárt B szög értéke 12°. A 61 csatorna külső perifériájának görbületi sugara 24, a belső görbülete 7,5. A 63 rész legnagyobb magassága 4 mm-rel van a csatorna legalacsonyabb pontja felett. A 60 test első részétől 28 mm-rel hátrább kiinduló 62 kiemelkedések 42,5 mm távolságban vannak egymástól.

A 10A-C. ábrákon szemléltetett, a 2A-E. ábrákon ismertetett 1 rögzítőelemmel együtt használható 6 szigetelő egy lehetséges kiviteli alakja hasonló méretekkel bír a megfelelő részeket tekintve, mint a fent leírt szigetelő, de a 63a rész hosszúsága 55 mm, szélessége mm, és a 65 rés 49 mm hosszú és 10 mm széles.

A 11A. és 11B. ábrákon szemléltetett, a 2A-E. ábrákon ismertetett 1 rögzítőelemmel együtt használható 6 szigetelő egy lehetséges kiviteli alakja a következőkben megadott méretekkel rendelkezik: A 60 test szélessége 55 mm, hosszúsága 44 mm, a 60 testen túlnyúló 64a rész 40 mm-rel nyúlik túl. A 6 szigetelő teljes magassága 19 mm elöl és 24 mm hátul, és a 60 test alsó részével bezárt β szög értéke 12°. A 64a rész a legszélesebb részén 18 mm széles, legkeskenyebb részén 14 mm, a felső felület görbületi sugara 25, az alsó felület görbületi sugara 17, amely utóbbi a 60 testhez közel eső részen 32°-os γ szöget zár be a vízszintessel.

A 13A-E. ábrákon szemléltetett, a 2A-C. ábrákon ismertetett 1 rögzítőelemmel együtt használható 600 szigetelő egy célszerű kiviteli alakja a következőkben megadott méretekkel rendelkezik: a 606 nyílás 48 mm széles és 16 mm magas, a horony feletti anyagvastagság 4 mm, a horony alatt a legkisebb anyagvastagság 4 mm, a legnagyobb 8 mm. A 604 résekkel ellátott oldalak vastagsága 2 mm, a rés maga 25 mm hosszú. A 602 horony mélysége 40 mm, és a horony végén az anyagvastagság mm. A 603 kiemelkedés 10 mm távolságra van a 602 horony 606 nyílásától.

Az 1 rögzítőelemnek az 1. ábra szerint történő behelyezését az 5 lekötőelembe részletesebben is szemléltetjük a 14A-14C. ábrák segítségével. (A jobb érthetőség kedvéért elhagytuk a 6 szigetelő ábrázolását, amely egyébként az 1 rögzítőelemen lenne elhelyezve).

A 14A. ábrán az 1 rögzítőelem a kiindulási helyzetben látható, vagyis amikor éppen az 5 lekötőelembe való behajtás előtt van. Ebben a helyzetben az 1 rögzítőelem negyedik szakasza (a nem ábrázolt 6 szigetelőn át) az lekötőelem 51 alapján helyezkedik el, és az 1 rögzítőelem külső szárai éppen úgy vannak az 5 lekötőelem 53 terelőjében elhelyezve, hogy a külső szárak alsó felülete az 5 lekötőelem 53d részére fekszenek fel, és a bemélyedésnek a külső szár szabad vége felé eső 18a felülete érintkezik az 53b kiemelkedés második 53b” felületével. Egyúttal a külső szár felső 19a lelapolt felülete részben érintkezik az 53 terelő 53a lejtős részével.

Ebben a helyzetben a rögzítőelem csak részben van elhajlítva, például mindössze 2 mm az elhajlása a teljes 12 mm-es elhajlásból.

Amikor a rögzítőelemet egy közbenső helyzetbe hajtják, amint ez a 14B. ábrán is látható, a 18 bemélyedés 18b felülete érintkezésbe lép az 53b kiemelkedés első 53b’ felületével. Egyidejűleg a külső szárak kissé jobban lehajlanak, és az 1 rögzítőelem 12 második és 16 hatodik szakasza kissé megemelkedik. Ebben a helyzetben a rögzítőelem negyedik szakasza a 7 oldalszigetelő felső részén nyugszik, és megakadályozza a 7 oldalszigetelő felfelé irányuló mozgását. Ha a szigetelő úgy van kialakítva, hogy leszorítsa a 4 sínpámát, akkor ebben a helyzetében a rögzítőelem arra is alkalmas, hogy a szigetelőn keresztül a sínpámát is rögzítse. így megvalósítható az, hogy a rögzítőelem, szigetelő és előnyösen a sínpáma is elhelyezhető legyen az 5 lekötőelemmel ellátott talpfán, még a gyárban, a terepre szállítás előtt.

A 14C. ábrán a rögzítőelemnek az a helyzete látható, ahogy a 14B. ábrán szemléltetett közbenső helyzetéből végső helyzetébejutott, ahol az 1 rögzítőelem 14 negyedik szakasza (rendszerint a 6 szigetelővel ellátva) felfekszik a 3 sínen. Ahogy a rögzítőelemet vízszintesen mozgatják, az 53 terelő lejtős teteje érintkezik a külső szárak felső 19a lelapolt felületével, és lefelé kényszerítik a rögzítőelem külső szárait és elhajlítják a rögzítőelemet. A rögzítőelem végső helyzetében az 1 rögzítőelem 18 bemélyedése összekapcsolódik az 5 lekötőelem 53c második kiemelkedésével, és a külső szárak szabad vége a 7 oldalszigetelő 76 helyezőszárai felett van, és így a 7 oldalszigetelő felfelé irányuló mozgása még jobban korlátozott. Ebben a helyzetben a rögzítőelem teljesen elhajlított állapotban van, és a rögzítőelem negyedik szakasza a rögzítőelem első és hetedik szakaszait tartalmazó síkkal lényegében párhuzamos, ugyanakkor a rögzítőelem 12 második és 16 hatodik szakasza a legmagasabb helyzetüket veszik fel.

Amikor a rögzítőelem a kiindulási helyzetében van, a szigetelő szabadon mozoghat felfelé, és így, ha szükség van a 7 oldalszigetelő cseréjére, ez úgy végezhető el, hogy az 1 rögzítőelemet visszajuttatjuk a kiindulási vagy kezdeti helyzetébe. Ehhez nem szükséges az 1 rögzítőelemet teljesen eltávolítani az 5 lekötőelemből.

Az 1 rögzítőelem 12 második és 16 hatodik szakaszai a rögzítőelem kiindulási helyzetében közel vannak a talpfa felületéhez. Ezzel elkerülhető a síntalp beszorulásának potenciális veszélye, ami akkor alakulhat ki, amikor a sínt felemelik a lekötőelem hátsó része melletti szokásos kezdeti helyzetéből, és ráemelik a 4 sínpárnára. A rögzítőelemnek ez az alakja, amelynél a külső szárak lefelé hajlanak a belső szárakhoz képest, szintén lehetővé teszi, hogy a váll teljes magassága kisebb legyen, és ezáltal olcsóbb és könnyebb is legyen. Előnyösen, amikor az 1 rögzítőelem be van helyezve az 5 lekötőelembe, körülbelül 5 mm hézag van a 6 szigetelő alja és az 5 lekötőelem 51 alapja között, amely biztosítja, hogy a rögzítőelem akkor is megfelelően feküdjön fel a sínen, ha a sínpáma kopása miatt a sín magassága csökken, és ne akadjon fel az 5 lekötőelem 51 alapján.

Claims (46)

1. Rögzítőelem (1) vasúti sínekhez, amely a vasúti sínt (2) rögzíti, továbbá amely rögzítőelem (1) közelítőleg síkban M alakúra hajlított rúdanyagból készült, amely rögzítőelemnek (1) a rúd egyik végétől a másik felé haladva lényegében egyenes első szakasza (11), hajlított második szakasza (12), harmadik szakasza (13), hajlított negyedik szakasza (14), ötödik szakasza (15), hajlított hatodik szakasza (16), és lényegében egyenes hetedik szakasza (17) van, továbbá az első és a hetedik szakaszok (11, 17) az M külső szárait alkotják, a harmadik és ötödik szakaszok (13, 15) az M belső szárait alkotják, a második és a hatodik szakaszok (12, 16) a belső és a külső szárakat kötik össze, és a negyedik szakasz (14) a belső szárakat köti össze, és a rögzítőelem (1) úgy van kiképezve, hogy feszültségmentes állapotban a negyedik szakasz (14) hossztengelye olyan síkban van, amely szöget zár be az első és a hetedik szakasz (11, 17) hossztengelyeit tartalmazó síkkal, azzal jellemezve, hogy megfeszített üzemi helyzetben a negyedik szakasz (14) hossztengelye az első és a hetedik szakasz (11, 17) hossztengelyeit tartalmazó síkkal lényegében párhuzamos, de attól különböző síkban van.

2. Az 1. igénypont szerinti rögzítőelem, azzal jellemezve, hogy a harmadik és ötödik szakaszok (13, 15) egymás felé tartanak a negyedik szakasztól (14) távolabb eső végüknél.

3. Az 1. vagy 2. igénypont szerinti rögzítőelem, azzal jellemezve, hogy feszültségmentes állapotban a második és a hatodik szakasz (12, 16) hossztengelyének nincsen az első és hetedik szakasz (11, 17) hossztengelyét tartalmazó síkkal 40°-nál nagyobb szöget bezáró része.

4. A 3. igénypont szerinti rögzítőelem, azzaljellemezve, hogy a második és a hatodik szakasz (12, 16) hossztengelyének nincsen az első és hetedik szakasz (11, 17) hossztengelyét tartalmazó síkkal 35°-nál nagyobb szöget bezáró emelkedő része.

5. Az 1-4. igénypontok bármelyike szerinti rögzítőelem, azzal jellemezve, hogy feszültségmentes állapotban a belső szárak hossztengelyei és az első és hetedik szakasz (11, 17) hossztengelyét tartalmazó sík közötti legnagyobb távolság és a rögzítőelemet (1) alkotó rúdanyag átmérője közötti arány nem nagyobb, mint 4:1.

6. Az 5. igénypont szerinti rögzítőelem, azzal jellemezve, hogy az arány 2,0:1.

7. A 6. igénypont szerinti rögzítőelem, azzal jellemezve, hogy az arány 1,25:1.

8. Az 1-7. igénypontok bármelyike szerinti rögzítőelem, azzal jellemezve, hogy az első és hetedik szakasz (11, 17) hossztengelye egymással lényegében párhuzamos.

9. Az 1-8. igénypontok bármelyike szerinti rögzítőelem, azzal jellemezve, hogy a harmadik és ötödik szakasz (13, 15) lényegében úgy van meghajlítva, hogy hossztengelyük a legalább közelítőleg az első és hetedik szakasz (11, 17) hossztengelyét tartalmazó síkra merőleges síkban vannak.

10. Az 1-9. igénypontok bármelyike szerinti rögzítőelem, azzal jellemezve, hogy a harmadik és ötödik szakasz (13, 15) távolsága egymástól a negyedik szakasz (14) méretének felel meg, továbbá a második és hatodik szakasz (12, 16) úgy van meghajlítva, hogy a megfelelő részeik egymáshoz közel vannak.

11. Az 1 -10. igénypontok bármelyike szerinti rögzítőelem, azzal jellemezve, hogy a rögzítőelemet síkban nézve a negyedik szakasz (14) túlnyúlik az első és hetedik szakasz (11, 17) szabad végein.

12. Az 1-11. igénypontok bármelyike szerinti rögzítőelem, azzal jellemezve, hogy a külső száraknak a szabad végénél (A, B) levő felülete (19a), legalább a rögzítőelem (1) használata közben a legmagasabban fekvő része, a külső szár mentén a szabad vég felé haladva lefelé lejtőén szöget zár be a külső szár hossztengelyével.

13. A 12. igénypont szerinti rögzítőelem, azzal jellemezve, hogy a bezárt szög 30°.

14. Az 1-13. igénypontok bármelyike szerinti rögzítőelem, azzal jellemezve, hogy legalább a külső vagy belső szárán a lekötőelemen (5) elhelyezett második helyezőeszközökkel együtt működő, a rögzítőelemnek (1) a lekötőelembe (5) helyezett helyzetében a rögzítőelemet (1), a lekötőelemhez (5) képest kívánt helyzetbe helyező első helyezőeszközei, bemélyedései (18) vannak, valamint az első helyezőeszközt legalább egy támfelület (18a, 18b) képezi, és a második helyezőeszközt legalább egy, a támfelülettel (18a, 18b) együtt működő kiemelkedés (53b, 53c) képezi, továbbá a támfelület (18a, 18b) az együtt működő kiemelkedés (53b, 53c) egy felülete szöget zár be az M az első helyezőeszközt, bemélyedést (18) hordozó szárának hosszirányú tengelyével.

15. A 14. igénypont szerinti rögzítőelem, azzal jellemezve, hogy az első helyezőeszközzel ellátott szár a rögzítőelem (1) külső szára.

16. A 14. igénypont szerinti rögzítőelem, azzal jellemezve, hogy mindegyik külső száron a lekötőelemen (5) elhelyezett, második helyezőeszközzel, a kiemelkedéssel (53b, 53c) a lekötőelembe (5) helyezett rögzítőelem (1) esetén együtt működő első helyezőeszköz, bemélyedés (18) van.

17. A 14-16. igénypontok bármelyike szerinti rögzítőelem, azzal jellemezve, hogy a támfelületet (18a, 18b) egy kimunkálás ferde felületei alkotják, és ezek a hossztengely irányában ellenkező lejtésűek.

18. A 17. igénypont szerinti rögzítőelem, azzal jellemezve, hogy a kimunkálás a rögzítőelem (1) külső szárának olyan részén van kialakítva, amely a rögzítőelem (1) használata közben legmagasabban van.

19. A 18. igénypont szerinti rögzítőelem, azzal jellemezve, hagy a rögzítőelem (1) külső szárának része a szár szabad végének környezetében van.

20. A 17-19. igénypontok bármelyike szerinti rögzítőelem, azzal jellemezve, hogy a kimunkálások ferde felületeit a kimunkálás további, a rögzítőelem külső szárainak hossztengelyével lényegében párhuzamos felülete (18c) köti össze, oly módon, hogy a ferde felületek (18a, 18b) egymástól előre meghatározott távolságban vannak, és ezáltal meghatároznak két kívánt helyzetet, amely helyzetekben használat közben a

HU 217 378 Β rögzítőelem (1) elhelyezhető a lekötőelemhez (5) képest.

21. Az 1-21. igénypontok bármelyike szerinti rögzítőelem, azzal jellemezve, hogy további, elektromosan szigetelő anyagból készült, a rögzítőelemet (1) a síntől (2) elektromosan szigetelő, a rögzítőelemnek (1) a sínen (2) felfekvő részét körbevevő szigetelővel (6) van ellátva.

22. A 21. igénypont szerinti rögzítőelem, azzal jellemezve, hogy a rögzítőelemet (1) szigetelő szigetelő (6) lényegében lapszerű, az egyik főfelületében a rögzítőelemet (1) befogadó alakú csatornával (61) ellátott idommal (60) van ellátva.

23. A 21. vagy 22. igénypont szerinti rögzítőelem, azzal jellemezve, hogy a rögzítőelemet (1) szigetelő szigetelő (6) a csatorna (61) egy része fölé benyúló, nyomás alatt deformálódó, a szigetelőnek (6) a rögzítőelemen (1) történő bepattanó rögzítését és eloldását megengedő rugalmas kiemelkedésekkel (62) van ellátva.

24. A 21. igénypont szerinti rögzítőelem, azzal jellemezve, hogy a rögzítőelemet (1) szigetelő szigetelő (6) szigetelőanyagból készült burkolóval (600) van ellátva, amely burkolóban (600) a rögzítőelemnek (1) a sínen (2) felfekvő része helyezkedik el.

25. Lekötőelem az 1-24. igénypontok bármelyike szerinti rögzítőelem (1) megtartására, amely lekötőelemnek (5) az alatta elhelyezkedő síntalapzathoz rögzítő eszköze, különösen szára (50), továbbá alapja (51) és egy pár, az alappal (51) összekötött, használat közben az alaphoz képest lényegében felfelé kinyúló rögzítőelem-lefogó része (52), illetve a rögzítőelem-lefogó részek (52) között az M alakú rögzítőelem (1) összekötött belső szárait befogadó ürege (54) van, azzal jellemezve, hogy az M alakú rögzítőelem (1) külső szárait befogadó, a rögzítőelem (1) behajtása közben a rögzítőelem (1) külső szárait a belső száraihoz képest lefelé kényszerítő vezetőterelői (53) vannak.

26. A 25. igénypont szerinti lekötőelem, azzal jellemezve, hogy a terelők (53) a rögzítőelem-lefogó részek (52) külső felületein vannak kiképezve.

27. A 25. vagy 26. igénypont szerinti lekötőelem, azzal jellemezve, hogy a terelők (53) a hozzá tartozó rögzítőelem-lefogó rész (52) oldalfalában kiképzett csatornaként vannak kiképezve.

28. A 25-27. igénypontok bármelyike szerinti lekötőelem, azzal jellemezve, hogy a rögzítőelem-lefogó részeken (52) az alaptól (51) távolabb befelé álló kiemelkedés (55) van, amely legalább részben az üregbe (54) nyúlik be, oly módon, hogy amikor a rögzítőelem (1) a lekötőelemben (2) van, a befelé álló kiemelkedések (55) legalább részben közvetlenül a rögzítőelem (1) belső szárai felett vannak elhelyezve, a belső szárak felfelé irányuló mozgását korlátozó módon.

29. A 25-28. igénypontok bármelyike szerinti lekötőelem, azzal jellemezve, hogy a terelők (53) tetejének a terelő (53) mentén a nyílástól (56) távolodva lefelé lejtő szakasza (53a) van, amely szakaszba (53a) használat közben a rögzítőelem (1) egy külső szára van behelyezve, oly módon, hogy a rögzítőelem (1) lekötőelembe (5) történő behajtása közben a szakasz (53a) nekitámaszkodik a rögzítőelem (1) külső szárának, a belső szárakhoz képest lefelé kényszerítve a külső szárat.

30. A 25-29. igénypontok bármelyike szerinti lekötőelem, azzal jellemezve, hogy az alap (51) úgy van kialakítva, hogy amikor a rögzítőelem (1) külső szárának a megfelelő terelő (53) nyílásába (56) való behelyezésekor a szár felső része nekifekszik a terelő (53) tetejének és a szár alsó része nekifekszik a terelő (53) aljának a nyílásnál, akkor a rögzítőelem (1) negyedik szakasza (14) az alapon (51) fekszik fel.

31. A 25-30. igénypontok bármelyike szerinti lekötőelem, azzal jellemezve, hogy a rögzítőelem-lefogó részek (52) az alappal (51) hosszuk egy része mentén vannak összekötve.

32. A 31. igénypont szerinti lekötőelem, azzal jellemezve, hogy a rögzítőelem-lekötő részeket (52) összekötő alap (51) az egyik rögzítőelem-lekötő rész egy végét a másik rögzítőelem-lekötő rész (52) egy csatlakozó végével köti össze.

33. A 25-32. igénypontok bármelyike szerinti lekötőelem a 14-24. igénypontok bármelyike szerinti rögzítőelemhez (1), azzal jellemezve, hogy a rögzítőelemen (1) elhelyezett első helyezőeszközzel, bemélyedéssel (18) együtt működő második helyezőeszköze van.

34. A 33. igénypont szerinti lekötőelem, azzal jellemezve, hogy a lekötőelem (5) terelőjének (53) felső részén lefelé álló, a rögzítőelem (1) külső szárán elhelyezett bemélyedéssel (18) érintkező kiemelkedés (53 c) van.

35. A 34. igénypont szerinti lekötőelem, azzal jellemezve, hogy a kiemelkedés (53c) úgy van elhelyezve, hogy a rögzítőelemet (1) olyan helyzetben tartsa, amelynél a rögzítőelem (1) a csatlakozósínen (2) fekszik fel.

36. A 35. igénypont szerinti lekötőelem, azzal jellemezve, hogy a terelő (53) tetején lefelé irányuló, a bemélyedéssel (18) együtt működő második kiemelkedés (53b) van.

37. A 36. igénypont szerinti lekötőelem, azzal jellemezve, hogy a második kiemelkedés (53b) úgy van elhelyezve, hogy a rögzítőelemet (1) olyan helyzetben tartsa, amelynél a rögzítőelem (1) nem fekszik fel a csatlakozósínen (2).

38. A 37. igénypont szerinti lekötőelem, azzal jellemezve, hogy a kiemelkedések (53b, 53c) a terelő (53) két végén vannak elhelyezve.

39. A 25-38. igénypontok bármelyike szerinti lekötőelem, azzal jellemezve, hogy elektromosan szigetelő anyagból készült, a lekötőelemet (5) a síntől (2) elektromosan szigetelő, a lekötőelem (5) és a sín (2) között elhelyezett vállszerű szigetelővel (7) van ellátva, és amely szigetelőnek (7) első és második lapszerű része (71, 72) van, amely lapszerű részek (71, 72) 0°-nál nagyobb szöget bezárva illeszkednek egymáshoz, oly módon, hogy a szigetelő (7) első lapszerű része (72) a lekötőelem (5) egy szegélyén (51a) van elhelyezve, és a szigetelő (7) második lapszerű része (71) a lekötőelemnek (5) a szegélyhez (51a) illeszkedő, a sín (2) talpához csatlakozó felületéhez csatlakozik, továbbá a szigetelőnek (7) szigetelőt (7) a lekötőelemhez (5) képest helyező eszköze (73) van.

HU 217 378 Β

40. A 39. igénypont szerinti lekötőelem, azzal jellemezve, hogy felálló, a szigetelő (7) megfelelő résébe benyúló gerincrésze (57) van, és amely gerincrész (57) legalább részben a szigetelő (7) helyezőeszközt (73) alkotja.

41. A 39. vagy 40. igénypont szerinti lekötőelem, azzal jellemezve, hogy a szigetelő helyezőeszköz (73) legalább egy részét a szigetelőnek (7) a rögzítőelem (1) része alatti szakasza (76) alkotja.

42. A 41. igénypont szerinti lekötőelem, azzal jellemezve, hogy a rögzítőelem (1) külső szárának szabad vége (A, B) a szigetelő (7) szakasza (76) felett van.

43. Eljárás az 1-24. igénypontok bármelyike szerinti rögzítőelemnek a 25-42. igénypontok bármelyike szerinti lekötőelembe történő behelyezésére, azzal jellemezve, hogy a rögzítőelemet (1) alkotó rúd szabad végeit a lekötőelemen (5) kiképzett terelők (53) nyílásába (56) helyezzük, oly módon, hogy a külső szárak felső része a terelő (53) felső részén feküdjön fel, és a rögzítőelem (1) negyedik szakasza (14) a lekötőelem (5) alapján (51) támaszkodjon fel, majd a rögzítőelemet (1) úgy hajtjuk be, hogy a külső szárai a terelő (53) mentén és a belső szárakhoz képest lefelé kényszerüljenek mozogni, és ezáltal a rögzítőelemet (1) feszültségmentes állapotából a működési feszített állapotába hozzuk, és addig hajtjuk, amíg a lekötőelemhez (5) képest kívánt helyzetet felveszi.

44. Eljárás a 14-24. igénypontok bármelyike szerinti rögzítőelemnek a 36-42. igénypontok bármelyike szerinti lekötőelemmel együtt történő alkalmazására, azzal jellemezve, hogy a rögzítőelemet (1) külső száraival a tere lökbe (53) illesztve a lekötőelembe (5) helyezzük, oly módon, hogy a rögzítőelem (1) és a lekötőelem (5) helyezőeszközei a rögzítőelemet (1) első helyzetében tartóan együtt működjenek, mielőtt a lekötőelemet (5) munkahelyzetébe hozzuk, majd a rögzítőelemet (1) második helyzetébe hajtjuk amely második helyzetben a helyezőeszközök (18, 53b, 53c) a rögzítőelemet (1) a lekötőelemhez (5) csatlakozósínen (2) felfekvő helyzetben tartják.

45. A 44. igénypont szerinti eljárás, azzal jellemezve, hogy a rögzítőelemet (1) kihajtjuk a második helyzetből az első helyzetbe, oly módon, hogy a lekötőelem (5) és a csatlakozósín (2) közé helyezett, a lekötőelemet (5) a síntől (2) elektromosan szigetelő szigetelőt (7) a lekötőelem (5) vagy a sín (2) mozgatása nélkül lehet kicserélni.

46. A 44. igénypont szerinti eljárás, azzal jellemezve, hogy a rögzítőelemet (1) az első vagy második helyzetéből az első és második helyzet közötti harmadik helyzetbe hajtjuk, amely helyzetben a rögzítőelem (1) nem fekszik fel a lekötőelemhez (5) csatlakozósínen (2), de a lekötőelemen (5) visszatart egy, a lekötőelem (5) és a csatlakozósín (2) közé helyezett, a lekötőelemet (5) a síntől (2) elektromosan szigetelő szigetelőt.