HU217013B - Rögzítőelem vasúti sínhez - Google Patents

Abstract

A találmány tárgya rögzítőelem vasúti sínekhez (3), amely a vasútisínt (3) rögzíti, tővábbá amely rögzítőelem (1) közelítőleg síkban Malakúra hajlítőtt rúdanyagból készült, valamint egy lekötőelem egyrészével együttműködően kialakítőtt szakasza van, őly módőn, hőgy arögzítőelemet (1) előre meghatárőzőtt helyzetben helyezze meg alekötőelemhez (2) képest, amikőr a rögzítőelem (1) fel van szerelve alekötőelemre (2). A találmány szerinti rögzítőelem lényege, hőgy aszakasz legalább az M egyik szárán van kialakítva, amely szárnak első,a lekötőelem részén elhelyezett másődik helyezőeszközökkel együttműködő helyezőeszköze van, valamint az első és másődik helyezőeszközökközül az egyiket legalább egy támfelület képezi, és az első és másődikhelyezőeszközök közül a másikat legalább egy, a támfelülettel együttműködő kiemelkedés képezi, tővábbá a támfelület és az együtt működőkiemelkedés egy felülete szöget zár be az M az első helyezőeszközthőrdőzó szárának hősszirányú tengelyével, őly módőn, hőgy az együttműködő kiemelkedés felülete a rögzítőelemet (1) az előre meghatárőzőtthelyzetben meghelyező módőn fekszik fel a támfelületre, és egyben arög- zítőelemet (1) a hősszirányú tengellyel párhűzamősan a két irányközül bármelyik irányba hajtva a kiemelkedés kikényszerül atámfelülettel való kapcsőlatból. A találmány tárgya még lekötőelemközelítőleg síkban M alakúra hajlítőtt rúdanyagból készült rögzítőelem(1) megtartására, amely lekötőelemnek (2) a rögzítőelem (1) egyszakaszával együtt működő része van őly módőn, hőgy a rögzítőelemet(1) előre meghatárőzőtt helyzetben helyezze meg a lekötőelemhez (2)képest, amikőr a rögzítőelem (1) fel van szerelve a lekötőelemre (2).A lekötőelem különlegessége, hőgy a rész a rögzítőelem (1) szakaszánelhelyezett első helyezőeszközzel együtt működő másődikhelyezőeszközzel van ellátva, tővábbá az első és másődikhelyezőeszközből az egyiket legalább egy támfelület képezi, és az elsőés másődik helyezőeszközök közül a másikat legalább egy, atámfelülettel együtt működő kiemelkedés képezi, tővábbá a támfelületés az együtt működő kiemelkedés egy felülete szöget zár be az M azelső helyező részt hőrdőzó szárának hősszirányú tengelyével, őlymódőn, hőgy az együtt működő kiemelkedés felülete a rögzítőelemet (1)az előre meghatárőzőtt helyzetben meghelyező módőn fekszik fel atámfelületre, és egyben a rögzítőelemet (1) a hősszirányú tengellyelpárhűzamősan a két irány közül bármelyik irányba hajtva a kiemelkedéskikényszerül a támfelülettel való kapcsőlatból anélkül, hőgy szükséglenne ehhez a rögzítőelemet (1) lekötő lekötőelem (2) beállításáhőz. Atalálmány tárgya még a rögzítőelemet és a lekötőelemet tartalmazórögzítőszerkezet, valamint az ezeket alkalmazó eljárás. ŕ

Description

A leírás terjedelme 26 oldal (ezen belül 14 lap ábra)

HU 217 013 Β nak első, a lekötőelem részén elhelyezett második helyezőeszközökkel együtt működő helyezőeszköze van, valamint az első és második helyezőeszközök közül az egyiket legalább egy támfelület képezi, és az első és második helyezőeszközök közül a másikat legalább egy, a támfelülettel együtt működő kiemelkedés képezi, továbbá a támfelület és az együtt működő kiemelkedés egy felülete szöget zár be az M az első helyezőeszközt hordozó szárának hosszirányú tengelyével, oly módon, hogy az együtt működő kiemelkedés felülete a rögzítőelemet (1) az előre meghatározott helyzetben meghelyező módon fekszik fel a támfelületre, és egyben a rögzítőelemet (1) a hosszirányú tengellyel párhuzamosan a két irány közül bármelyik irányba hajtva a kiemelkedés kikényszerül a támfelülettel való kapcsolatból. A találmány tárgya még lekötőelem közelítőleg síkban M alakúra hajlított rúdanyagból készült rögzítőelem (1) megtartására, amely lekötőelemnek (2) a rögzítőelem (1) egy szakaszával együtt működő része van oly módon, hogy a rögzítőelemet (1) előre meghatározott helyzetben helyezze meg a lekötőelemhez (2) képest, amikor a rögzítőelem (1) fel van szerelve a lekötőelemre (2). A lekötőelem különlegessége, hogy a rész a rögzítőelem (1) szakaszán elhelyezett első helyezőeszközzel együtt működő második helyezőeszközzel van ellátva, továbbá az első és második helyezőeszközből az egyiket legalább egy támfelület képezi, és az első és második helyezőeszközök közül a másikat legalább egy, a támfelülettel együtt működő kiemelkedés képezi, továbbá a támfelület és az együtt működő kiemelkedés egy felülete szöget zár be az M az első helyező részt hordozó szárának hosszirányú tengelyével, oly módon, hogy az együtt működő kiemelkedés felülete a rögzítőelemet (1) az előre meghatározott helyzetben meghelyező módon fekszik fel a támfelületre, és egyben a rögzítőelemet (1) a hosszirányú tengellyel párhuzamosan a két irány közül bármelyik irányba hajtva a kiemelkedés kikényszerül a támfelülettel való kapcsolatból anélkül, hogy szükség lenne ehhez a rögzítőelemet (1) lekötő lekötőelem (2) beállításához. A találmány tárgya még a rögzítőelemet és a lekötőelemet tartalmazó rögzítőszerkezet, valamint az ezeket alkalmazó eljárás.

A találmány tárgya rögzítőelem vasúti sínekhez, amely a vasúti sínt rögzíti, továbbá amely rögzítőelem közelítőleg síkban M alakúra hajlított rúdanyagból készült, valamint egy lekötőelem egy részével együttműködőén kialakított szakasza van, oly módon, hogy a rögzítőele- 30 met előre meghatározott helyzetben helyezze meg a lekötőelemhez képest, amikor a rögzítőelem fel van szerelve a lekötőelemre. A találmány tárgya még lekötőelem közelítőleg síkban M alakúra hajlított rúdanyagból készült rögzítőelem megtartására, amely lekötő- 35 elemnek a rögzítőelem egy szakaszával együtt működő része van oly módon, hogy a rögzítőelemet előre meghatározott helyzetben helyezze meg a lekötőelemhez képest, amikor a rögzítőelem fel van szerelve a lekötőelemre.

Szintén tárgya a találmánynak egy olyan rögzítőszerkezet, amely a találmány szerinti rögzítőelem és lekötőelem kombinációjaként kialakítva, valamint egy olyan elrendezés sínnek sínalaphoz történő rögzítéséhez, amely elrendezésben sín, lekötőelemből és rögzítő- 45 elemből álló, a találmány szerinti rögzítőszerkezet van.

A találmány tárgya még eljárás lekötőelemet és rögzítőelemet tartalmazó, a találmány szerinti rögzítőszerkezet alkalmazására.

A bejelentő korábbi találmányai a „P-R” kapocsként emlegetett rögzítőelem, amely a GB-861,473 számú iratból ismerhető meg, illetve az úgynevezett „e”kapocs, amely a GB-1,510,224 számú iratból ismerhető meg. Ezeket a rögzítőelemeket sok éven át sikeresen alkalmazták, és olcsó, széles körben felhasználható vas- 55 úti rögzítőelemként a világ sok országában használták. Ezeket a rögzítőelemeket a sín mellett elhelyezett vállakba lehet behelyezni, kézzel, és kalapáccsal lehet a rögzítőelemet behajtani a vállba, vagy a behelyezés automatikusan is végezhető, egy rögzítőelem-behelyező géppel. Bár az automatikus rögzítőelem-elhelyezés nyilvánvalóan kívánatosabb, mivel gyorsabb és kevésbé munkaerő-igényes, ugyanakkor viszonylag bonyolult művelet is, amely azt igényli, hogy a rögzítőelemet pontosan helyezzék el a vállhoz képest a megfelelő sínrögzítés érdekében.

A jelen találmány első tárgya egy olyan, a bevezetőben leírt típusú rögzítőelem, amelynél az együtt működő szakasz legalább az M egyik szárán van kialakítva, amely szárnak első, a lekötőelem együtt működő részén elhelyezett második helyezőeszközökkel együtt működő helyezőeszközei vannak, valamint az első és második helyezőeszközök közül az egyiket legalább egy támfelület képezi, és az első és második helyezőesz40 közök közül a másikat legalább egy, a támfelülettel együtt működő kiemelkedés képezi, továbbá a támfelület és az együtt működő kiemelkedés egy felülete szöget zár be az M első helyező részt hordozó szárának hosszirányú tengelyével, oly módon, hogy az együtt működő kiemelkedés felülete a rögzítőelemet az előre meghatározott helyzetben meghelyező módon fekszik fel a támfelületre, és egyben a rögzítőelemet a hosszirányú tengellyel párhuzamosan a két irány közül bármelyik irányba hajtva a kiemelkedés kikényszerül a tám50 felülettel való kapcsolatból.

Előnyösen az első helyezőeszközt tartó szár vagy szárak az M külső szára vagy szárai. Azonban az is lehetséges, hogy az első helyezőeszközt tartó szár vagy szárak az M belső szára vagy szárai.

Mindkét esetben mindkét külső száron a lekötőelemen elhelyezett, a lekötőelembe szerelt rögzítőelem esetén illeszkedő második helyezőeszközzel együtt működő első helyezőeszköz van.

Célszerűen a rúd egyik végétől a másik felé haladva 60 a rögzítőelemnek lényegében egyenes első szakasza,

HU 217 013 Β hajlított második szakasza, harmadik szakasza, hajlított negyedik szakasza, ötödik szakasza, hajlított hatodik szakasza és lényegében egyenes hetedik szakasza van, továbbá az első és a hetedik szakaszok az M külső szárait alkotják, a harmadik és ötödik szakaszok az M belső szárait alkotják, a második és a hatodik szakaszok a belső és a külső szárakat kötik össze, és a negyedik szakasz a belső szárakat köti össze, és a rögzítőelem úgy van kiképezve, hogy feszültségmentes állapotban a negyedik szakasz hossztengelye olyan síkban van, amely szöget zár be az első és a hetedik szakasz hossztengelyeit tartalmazó síkkal, továbbá megfeszített üzemi helyzetben a negyedik szakasz hossztengelye az első és a hetedik szakasz hossztengelyeit tartalmazó síkkal lényegében párhuzamos, de attól különböző síkban van. Előnyösen a harmadik és ötödik szakaszok egymás felé tartanak a negyedik szakasztól távolabb eső végüknél. Célszerűen a harmadik, negyedik és ötödik szakaszok olyan alakúak, hogy a határolt terület a negyedik szakasszal határolt végénél a legszélesebb, és a szemben fekvő végénél a legkeskenyebb.

A találmány tárgya még a bevezetőben említett típusú lekötőelem, amelynél a rész a rögzítőelem szakaszán elhelyezett első helyezőeszközzel együtt működő második helyezőeszközzel van ellátva, továbbá az első és második helyezőeszközből az egyiket legalább egy támfelület képezi, és az első és második helyezőeszközök közül a másikat legalább egy, a támfelülettel együtt működő kiemelkedés képezi, továbbá a támfelület és az együtt működő kiemelkedés egy felülete szöget zár be az M első helyezőrészt hordozó szárának hosszirányú tengelyével, oly módon, hogy az együtt működő kiemelkedés felülete a rögzítőelemet az előre meghatározott helyzetben meghelyező módon fekszik fel a támfelületre, és egyben a rögzítőelemet a hosszirányú tengellyel párhuzamosan a két irány közül bármelyik irányba hajtva a kiemelkedés kikényszerül a támfelülettel való kapcsolatból, anélkül, hogy szükség lenne ehhez a rögzítőelemet lekötő lekötőelem beállításához.

A találmány szerinti lekötőelem egy előnyös kiviteli alakjának alapja és egy pár, az alappal összekötött, használat közben az alaphoz képest lényegében felfelé kinyúló rögzítőelem-lefogó része van, továbbá a rögzítőelem-lefogó részek között az M alakú rögzítőelem összekötött belső szárait befogadó nyílása és az M alakú rögzítőelem külső szárait befogadó vezetőterelői vannak. Célszerűen a terelők a rögzítőelem-lefogó részek külső felületein vannak kiképezve. Előnyös, ha a terelők a hozzá tartozó rögzítőelem-lefogó rész oldalfalában kiképzett csatornaként vannak kiképezve. Szintén előnyös, ha a terelők hossztengelye használat közben lényegében párhuzamos a sínalapozás főfelületével. Az is megvalósítható, hogy a rögzítőelem-lefogó részek közötti nyílás felső része a rögzítőelem egy szakaszát befogadóan, míg a nyílás alsó része egy sínalapozásfelemelő szerszámot befogadóan van kialakítva, továbbá a nyílás alsó és felső része úgy van kialakítva vagy elrendezve, hogy a felemelőszerszám nem juthat át az alsó részből a felső részbe.

A találmány szerinti lekötőelem egy másik, célszerű kiviteli alakjánál a terelők tetejének a terelő mentén a nyílástól távolodva lefelé lejtő szakasza van, amely szakaszba használat közben a rögzítőelem egy külső szára van behelyezve oly módon, hogy a rögzítőelem lekötőelemben történő behajtása közben a szakasz nekitámaszkodik a rögzítőelem külső szárának, a belső szárakhoz képest lefelé kényszerítve a külső szárat.

A találmány szerinti rögzítőszerkezet úgy van kialakítva, hogy a támfelületet egy kimunkálás egy ferde felülete alkotja, és a kimunkálásnak egy másik, a hossztengely irányában az ellenkező irányban lejtő felülete van. Előnyösen az első helyezőeszköznek egyetlen kiemelkedése van és a második helyezőeszköznek kettő vagy három, egymástól a hossztengellyel párhuzamos irányban eltolt kimunkálása van. Egy további megoldás szerint az első helyezőeszköznek kettő vagy három, egymástól a hossztengellyel párhuzamos irányban eltolt kimunkálása van, és a második helyezőeszköznek egyetlen kiemelkedése van. Ennél a rögzítőszerkezetnél előnyös, ha a második helyezőeszköz a lekötőelem tere Kijének falán van elhelyezve. Az is megvalósítható azonban, hogy a második helyezőeszköz a lekötőelem belső nyílásának falán van elhelyezve.

A találmány szerinti rögzítőszerkezet egy célszerű változatánál legalább egy támfelületet a lekötőelem egy sarkos szakasza alkotja. Előnyösen a rögzitőszerkezetnek legalább két támfelülete van, amelyek közül az egyiket egy peceknek a hossztengelyhez képest meredek dőlésű első felülete alkotja, míg a peceknek a hossztengelyhez képest az első felületnél kevésbé meredek dőlésű pecek másik felülete van. Ebben az esetben célszerű, ha az első helyezőeszköznek egyetlen kiemelkedése van és a második helyezőeszköznek kettő vagy három, egymástól a hossztengellyel párhuzamos irányban eltolt kimunkálása van. Célszerűen az együtt működő kiemelkedés a rúdban kialakított lépcsőként van kiképezve.

A találmány szerinti rögzítőszerkezet olyan rögzítőelemet tartalmaz, amelynél a rúd egyik végétől a másik felé haladva lényegében egyenes első szakasza, hajlított második szakasza, harmadik szakasza, hajlított negyedik szakasza, ötödik szakasza, hajlított hatodik szakasza és lényegében egyenes hetedik szakasza van, továbbá az első és a hetedik szakaszok az M külső szárait alkotják, a harmadik és ötödik szakaszok az M belső szárait alkotják, a második és a hatodik szakaszok a belső és a külső szárakat kötik össze, és a negyedik szakasz a belső szárakat köti össze, és a rögzítőelem úgy van kiképezve, hogy feszültségmentes állapotban a negyedik szakasz hossztengelye olyan síkban van, amely szöget zár be az első és a hetedik szakasz hossztengelyeit tartalmazó síkkal, továbbá megfeszített üzemi helyzetben a negyedik szakasz hossztengelye az első és a hetedik szakasz hossztengelyeit tartalmazó síkkal lényegében párhuzamos, de attól különböző síkban van, valamint olyan lekötőelemet tartalmaz, amelynél a terelők tetejének a terelő mentén a nyílástól távolodva lefelé lejtő szakasza van, amely szakaszba használat

HU 217 013 Β közben a rögzítőelem egy külső szára van behelyezve oly módon, hogy a rögzítőelem lekötőelemben történő behajtása közben a szakasz nekitámaszkodik a rögzítőelem külső szárának, a belső szárakhoz képest lefelé kényszerítve a külső szárat, akkor célszerű, ha a kimunkálás a rögzítőelem külső szárának olyan részén van kialakítva, amely a rögzítőelem használata közben legmagasabban van, és a lekötőelem terelőj ének felső részén lefelé álló, a kimunkálással érintkező kiemelkedés van. Ez esetben célszerűen a rögzítőelem külső szárának része a szár szabad végének környezetében van. Az is előnyös, ha a kimunkálások ferde felületeit a kimunkálás további, a rögzítőelem külső szárainak hossztengelyével lényegében párhuzamos felülete köti össze oly módon, hogy a ferde felületek egymástól előre meghatározott távolságban vannak, és ezáltal meghatároznak két kívánt helyzetet, amely helyzetekben használat közben a rögzítőelem elhelyezhető a lekötőelemhez képest. Ez utóbbi megoldásnál célszerűen a kiemelkedés úgy van elhelyezve, hogy a rögzítőelemet olyan helyzetben tartsa, amelynél a rögzítőelem a rögzítőszerkezet használata közben a csatlakozósinen fekszik fel. Ekkor előnyös, ha a terelő tetején második lefelé irányuló, a kimunkálással együtt működő kiemelkedés van, illetve ha a második kiemelkedés úgy van elhelyezve, hogy a rögzítőelemet olyan helyzetben tartja, hogy amikor a rögzítőelem a második kiemelkedéshez ér, a rögzítőelem nem fekszik fel a csatlakozósínen. Célszerűen a kiemelkedések a terelő két végén vannak elhelyezve.

A találmány szerinti elrendezésnél a lekötőelem a sínhez csatlakozóan a sínalaphoz van rögzítve, továbbá a rögzítőelem a lekötőelemben van elhelyezve, továbbá az első és második helyezőeszközök úgy vannak kialakítva, hogy a rögzítőelemet a felfekvószakaszával a sínen felfekve helyezik meg.

A találmány szerinti elrendezés egyik lehetséges változatánál az első és második helyezőeszközök úgy vannak kialakítva, hogy a rögzítőelemet legalább egy olyan helyzetben tartják, amely helyzetben a rögzítőelem továbbra is a lekötőelemben van, de nem fekszik fel a sínen.

A találmány szerinti eljárás során a rögzítőelemet külső száraival a terelőkbe illesztve a lekötőelembe helyezzük, oly módon, hogy a rögzítőelem és a lekötőelem helyezőeszközei a rögzítőelemet első helyzetében tartóan együtt működjenek, mielőtt a lekötőelemet munkahelyzetébe hozzuk, majd a rögzítőelemet második helyzetébe hajtjuk, amely második helyzetben a rögzítőelemet a helyezőeszközök megtartják, mielőtt a sínt elhelyezzük a sínalapon, majd a rögzítőelemet harmadik helyzetbe hajtjuk, amely harmadik helyzetben a helyezőeszközök a rögzítőelemet a sínen felfekvő helyzetben tartják.

Az eljárás egy előnyös változatánál a rögzítőelemet kihajtjuk a harmadik helyzetből az első helyzetbe, oly módon, hogy a lekötőelem és a sín közé helyezett, a lekötőelemet a síntől elektromosan szigetelő szigetelőt a lekötőelem vagy a sín mozgatása nélkül lehet kicserélni. Megvalósítható az is, hogy a rögzítőelemet kihajtjuk a harmadik helyzetből a második helyzetbe, oly módon, hogy a sínt a rögzítőelemnek a lekötőelemből történő eltávolítása nélkül lehet mozgatni.

A fentiek alapján egy vasúti sínt rögzítőelemmel, lekötőelemmel és a találmány szerinti rögzítőszerkezettel lehet rögzíteni. A talpfák lefektetése előtt a rögzítőelemeket bele lehet helyezni a lekötőelemekbe úgy, hogy azok az összeszerelés előtti helyzetben legyenek. Ez a helyzet lehetővé teszi a sínek lefektetését a lekötőelemek közé. Ezt követően a rögzítőelemeket munkahelyzetbe lehet hajtani, automatikusan vagy kézzel. Mindkét esetben megkönnyíti a műveletet a rögzítőelemek korábbi behelyezése.

A találmányt a továbbiakban a mellékelt rajzokon bemutatott, célszerű példaképpeni kiviteli alakok segítségével részletesebben is ismertetjük, ahol az la-c. ábra a találmány szerinti vasútisín-rögzítő elrendezés felülnézete, oldalnézete és homloknézete, a

2a-b. ábra az 1. ábra szerinti rögzítőelem felülnézete és oldalnézete, feszültségmentes állapotban, a

3a -c. ábra az la-c. ábra szerinti lekötőelem felülnézete, oldalnézete és homloknézete, a

4a., b. és d. ábra a találmány szerinti rögzítőelrendezés egy másik kiviteli alakjának oldalnézete, felülnézete és hátulnézete, míg a 4c. ábrán a rögzítőelrendezés egy részlete látható kinagyítva, az

5a-c. ábra a találmány szerinti rögzítőszerkezet részletét szemlélteti több kinagyított változatban, a

6. ábra egy további, a találmány szerinti rögzítőelrendezés ábrája, a

7a-c. ábra a 6. ábra szerinti rögzítőelem felülnézete, oldalnézete és hátulnézete, a 7d. és e. ábra a rögzítőelem egy részletének kinagyított felülnézete és oldalnézete, a

8a-c. ábra a 6. ábra szerinti lekötőelem felülnézete, oldalnézete és homloknézete, a 9a-c. ábra a 6. ábra szerinti lekötőelem egy módosított kiviteli alakjának felülnézete, oldalnézete és homloknézete, a lOa-c. ábra a találmány szerinti eljárás eljárási lépéseit szemlélteti, a la-c. ábra a találmány szerinti rögzítőelrendezés egy további kiviteli alakjának oldalnézete, hátulnézete és felülnézete.

Az la-c. ábrák a találmány szerinti rögzítőelrendezést szemléltetik. Ebben az elrendezésben van a találmány szerinti 1 rögzítőelem, a találmány szerinti 2 lekötőelem vagy váll, amely az 1 rögzítőelemet tartja. Munkahelyzetben az 1 rögzítőelem a 3 sínen fekszik fel. A 3 sín a 2 lekötőelem mellett húzódik, és közöttük helyezkedik el az 5 szigetelő, amely a 2 lekötőelemet szigeteli elektromosan a 3 síntől.

Az 1 rögzítőelem tartja a 4 szigetelőt, amely az 1 rögzítőelemet szigeteli elektromosan a 3 síntől. A 3 sín a 6 síntalapzaton fekszik fel, egy rugalmas 7 sínpáma közbeiktatásával, ahogy az hagyományos sínelrendezéseknél is ismert. A jobb áttekinthetőség kedvéért az le. ábrán csak az 1 rögzítőelem és a 2 lekötőelem van ábrázolva.

Az la-c. ábrán bemutatott 1 rögzítőelem részletesebben van ábrázolva a 2a-b. ábrákon, amely az 1 rögzítőelemet feszültségmentes állapotban (például amikor nincs a 2 lekötőelembe helyezve) mutatják, felülnézetben és oldalnézetben. A 2a. ábrán látható, hogy az 1 rögzítőelem felülről nézve közelítőleg M alakú. Az rögzítőelem rugalmas anyagú rúdból van kialakítva, a jelen példában 450 mm hosszú, kör keresztmetszetű, 15 mm átmérőjű rúdanyagból. Az 1 rögzítőelemnek a rúd egyik A végétől a másik B vége felé haladva lényegében egyenes 11 első szakasza, 180°-nál nagyobb szögben hajlított 12 második szakasza, lényegében egyenes 13 harmadik szakasza, 180°-os szögben hajlított 14 negyedik szakasza, lényegében egyenes 15 ötödik szakasza, 180°-nál nagyobb szögben hajlított 16 hatodik szakasza, és lényegében egyenes 17 hetedik szakasza van. A 11 első és 17 hetedik szakaszok az M külső szárait alkotják, a 13 harmadik és 15 ötödik szakaszok az M belső szárait alkotják. A rögzítőelem szimmetrikus kialakítású. Felülnézetben nézve, mint a 2a. ábrán, a 11 első, a 13 harmadik, a 15 ötödik és a 17 hetedik szakaszok hossztengelye lényegében párhuzamosak. Az 1 rögzítőelem külső lábainak belső felülete egy pár 8 rögzítőmélyedéssel van ellátva, amelyek funkciója az, hogy az 1 rögzítőelemet meghelyezzék a 2 lekötőelemhez és egyben a 3 sínhez képest, amint azt később részletesebben is megmagyarázzuk.

Az la-c. ábrákon szemléltetett elrendezésben olyan rögzítőelem is alkalmazható, amely a 2a-b. ábrákon bemutatott változattól különböző alakú.

Az la-c. ábrákon szemléltetett 2 lekötőelemet most a 3a-c. ábrák segítségével ismertetjük, amely ábrák a lekötőelem felülnézetét, oldalnézetét és homloknézetét ábrázolják.

A 2 lekötőelemen van egy pár 21 rögzítőelem-lefogó rész, amelyek munkahelyzetben felfelé állnak. A 21 rögzítőelem-lefogó részeknek 21a első fő felületük van, amelyek egymással szembenéznek és egymással párhuzamosak, és amelyeket 22 alap köt össze. A 22 alap az egyik rögzítőelem-lefogó rész alsó sarkától a másik 21 rögzítőelem-lefogó rész megfelelő alsó sarkáig húzódik, oly módon, hogy a 21a első főfelületek egymás mellett húzódnak. Ilyen módon a 21a első fő felületek között 23 nyílás képződik, amely az 1 rögzítőelem 13 harmadik, 14 negyedik és 15 ötödik szakaszát fogadja be. A 21 rögzítőelem-lefogó részeknek 21b második főfelületük van, amelyben ki van képezve egy 21c első kimunkálás az 1 rögzítőelem 11 első és 17 hetedik szakaszát befogadó terelőként. A 21c első kimunkálás egy 21d második kimunkáláshoz csatlakozik, amely a 21b második főfelületen van kialakítva, a 21c első kimunkálás egyik vége alatt, oly módon, hogy ha közvetlenül a 21b második főfelületet nézzük, akkor a terelő aljában egy lépcső van kialakítva. A 21 rögzítőelem-lefogó részek 21a első főfelületének megfelelő felső sarkaiban, közvetlenül a alap által összekötött alsó sarkak felett, a 21 rögzítőelem-lefogó részeken befelé álló 2le kiemelkedések vannak. Ez utóbbiak közvetlenül az 1 rögzítőelem harmadik és ötödik szakaszának egy részére fekszenek fel, amikor az 1 rögzítőelem el van helyezve a 2 lekötőelemben és a 14 negyedik szakasz a 3 sínen van. Ezek a 2le kiemelkedések arra szolgálnak, hogy megakadályozzák az 1 rögzítőelem belső szárainak meg nem engedett mértékű felemelkedését, például a sín megdöntésével. Ezek a 21 e kiemelkedések akkor hasznosak, amikor a rögzítőelemnek nincsenek a sínre rálógó szárai.

Az egyes 21 rögzítőelem-lefogó részek teteje úgy van kialakítva, hogy szemből és oldalról nézve szabálytalan háromszög alakú. A 2 lekötőelem homlokzati oldalához csatlakozó felület a vízszintessel 32°-os szöget zár be, míg a 21 rögzítőelem-lefogó rész hátsó végétől a legmagasabb pontig húzódó felület a vízszintessel 20°-os szöget zár be. A 21 rögzítőelem-lefogó rész 21a első és 21b második főfelületeit a legmagasabb ponttal Összekötő felületek a vízszintessel 19°-os, illetve 45°-os szöget zárnak be.

A 2 lekötőelem különböző részeinek méretezése, példaképpen megadva, a következők szerint alakulhat:

A 2 lekötőelem szélessége 100 mm a 21 rögzítőelemlefogó rész 21b második főfelületei között, amely 21 rögzítőelem-lefogó részek hosszúsága 70 mm és szélessége 22,5 mm, a közöttük húzódó 23 nyílás szélessége 55 mm. A 21c első kimunkálás szélessége 13,5 mm vízszintes irányban és 16 mm függőleges irányban, a 21d második kimunkálás 20 mm hosszú, a szélessége 13,5 mm vízszintes irányban és 10 mm függőleges irányban. Az egész 2 lekötőelem magassága 66 mm, amelyből a 22 alap magassága 15 mm, és a benyúló 21 e kiemelkedések legalsó felülete 34 mm-rel van az alap felett. A 21 rögzítőelem-lefogó részek 21b második főfelületének legmagasabb pontja 57 mm magasan van. A 2le kiemelkedések közötti távolság 32 mm, és a lekötőelem legmagasabb pontjai közötti távolság 76 mm. A 2 lekötőelem legfelső pontja 20 mm-rel van beljebb a homlokzattól, vízszintesen mérve.

Ahogy korábban említettük, a 2a-b. ábrák kapcsán leírt 1 rögzítőelemnek egy pár 8 rögzítőmélyedése van a külső szárain. Ezt a részletet a 4a-d. ábrákon alaposabban is bemutatjuk. Ezeken az M alakú 100 rögzítőelem oldalnézete, felülnézete és oldalnézete látható, részben kinagyítva. Az 5a-c. ábrákon a 100 rögzítőelem 8 rögzítőmélyedéseinek különböző kialakítása látható, kinagyítva.

A 100 rögzítőelem rugalmas rúdanyagból készült. A rúd egyik A végétől a másik B vége felé haladva lényegében egyenes 101 első szakasza, hajlított 102 második szakasza, lényegében egyenes 103 harmadik szakasza, hajlított 104 negyedik szakasza, lényegében egyenes 105 ötödik szakasza, hajlított 106 hatodik szakasza és lényegében egyenes 107 hetedik szakasza van. Felülnézetben nézve a 101 első, a 103 harmadik, a 105 ötödik és a 107 hetedik szakaszok hossztengelye lényegében párhuzamos. A 102 második és a 106 hatodik szakaszok egymással és egyben a 101 első és 107 hetedik szakaszok hossztengelyét tartalmazó síkkal szöget bezáró síkokban fekszenek. A 103 harmadik és 105 ötödik szakaszok egy további, használat közben a 101 első és 107 hetedik szakaszok hossztengelyét tartalmazó sík felett fekvő síkban

HU 217 013 Β vannak. A 100 rögzítőelein a 200 lekötőelemmel együtt alkot egy rögzítőszerkezetet. A 200 lekötőelemen van egy pár 201 rögzítőelem-lefogó rész, amelyek munkahelyzetben felfelé állnak, és amelyekben a 100 rögzítőelem 101 első és 107 hetedik szakaszait befogadó terelők vannak kialakítva. A 200 lekötőelemen kiképzett 209 nyílás keresztmetszetben ék alakú. Ebben helyezkedik el használat közben a 100 rögzítőelem 103 harmadik, 104 negyedik és 105 ötödik szakasza, és lehetővé teszi, hogy felemeljék a sínalapot a hozzáerősített 200 lekötőelemnél fogva, például egy olyan felemelőszerszámmal, ami beilleszkedik a 200 lekötőelem 209 nyílásának alsó részébe. A 100 rögzítőelem külső szárainak befelé néző oldalán egy pár 8a és 8b rögzítőmélyedés van kialakítva, amelyek egymástól a 101 első és 107 hetedik szakasz hossztengelyének irányával párhuzamos irányban vannak eltolva. A rögzítőmélyedések az egyes terelők kifelé néző függőleges falán kialakított megfelelő lekerekített kiemelkedésekkel működnek együtt. Amint a 4a. ábrán teljesen kihúzott vonalakkal ábrázoltán látszik, ha az egyes lekötőelemekben kiképzett terelőkben elhelyezett 9 kiemelkedés a 8a rögzítőmélyedésbe ér bele (amely 8a rögzítőmélyedés a 100 rögzítőelem szabad végétől távolabb van), akkor a 100 rögzítőelem a „bekapcsolt” helyzetben van, vagyis amikor felfekszik a sínen. Azonban a rögzítőelemet ki is lehet hajtani ebből a helyzetből, olyan erő kifejtésével, amely a rögzítőelemet a síntől távolítani igyekszik úgy, hogy a 200 lekötőelem 9 kiemelkedése kijön a 8a rögzítőmélyedésből. Ekkor a 9 kiemelkedés a másik 8b rögzítőmélyedésbe tud benyúlni, és ekkor a 100 rögzítőelem egyfajta „kikapcsolt” helyzetbe kerül, és a 200 lekötőelemen fekszik fel. Ez utóbbi helyzet szaggatott vonallal van feltüntetve. Hasonlóan, a 100 rögzítőelemet az ellenkező irányba is lehet hajtani, hogy a lekötőelemről a sínre kerüljön. Mindez lehetővé teszi, hogy a rögzítőelemet a lekötőelem tartsa, „kikapcsolt” helyzetben, még mielőtt a sínt lefektetnék a sínalapra (sőt, még mielőtt magát a lekötőelemet is belefoglalnák a sínalapba). Ez jelentősen megkönnyíti a rögzítőelem automatikusan történő behajtását, amikor a sín a helyére kerül. Továbbá a rögzítőelemet nem szükséges teljesen eltávolítani a lekötőelemből, ha valamilyen okból arra van szükség, hogy a sínt eloldják a rögzítőelemtől.

Az 5a. ábrán a 8a és 8b rögzítőmélyedések és a 9 kiemelkedés részletesebben is látható. Az 5b. ábra egy módosított változatot mutat, amelynél a 100 rögzítőelemen csak egy 8 kiemelkedés van, és a 200 lekötőelem viszont kettő 9a és 9b rögzítőmélyedéssel van ellátva. Ez az elrendezés ugyanúgy működik, mint az 5a. ábrán szemléltetett változat. Az 5c. ábra olyan elrendezést mutat be, amelynél a 100 rögzítőelemen egy törése van, amely a 9c kiemelkedést hozza létre, és a 200 lekötőelemben meredek falú 8d horony van. A 9c kiemelkedés a 8d horonnyal vagy a 200 lekötőelem 8c sarkával együtt működve fejtheti ki reteszelőhatását.

Megjegyzendő, hogy a rögzítőelemet a lekötőelemhez reteszelő vagy rögzítő eszközök más kialakításúak is lehetnek, és a rögzítőmélyedés vagy horony, illetve a kiemelkedés az M alakú rögzítőelem külső és belső szárain is kialakítható. Továbbá, amint az a korábbi la.

ábráról nyilvánvaló, a helyezőeszközök mindenféle M alakú rögzítőelemnél alkalmazhatóak, nemcsak a 4a-d. ábrákon látható rögzítőelemnél. Egy ilyen rögzítőelemre látható példa a 7a-e. ábrákon. Végül belátható az is, hogy a rögzítőelem szárain vagy a lekötőelemen kettőnél több rögzítőmélyedés/horony lehet, amelyek lehetővé teszik a rögzítőelem kettőnél több helyzetben való reteszelését vagy rögzítését a lekötőelemhez képest. Például, amint azt alább részletesebben kifejtjük a lOa-c. ábrák kapcsán, szükség lehet arra is, hogy a rögzítőelemnek három helyezett állapota legyen. Egyik helyzetben a rögzítőelem felfekszik a sínen, a másik helyzetben a rögzítőelem a talpszigetelőn van, a sín megigazítása céljából, és a harmadik helyzetben a rögzítőelem a talpszigetelőn sem fekszik fel, és így ki lehet azt cserélni.

Mivel a rögzitőelem sínhez képest felvett helyzetének válthatónak kell lennie, fontos, hogy sok esetben a sínpálya mozgásából adódó szórt terhelés ne akadályozza a rögzítőelem mozgatását, például úgy, hogy a rögzítőelem beszorul a harmadik és ötödik szakasz által határolt résznél. Ezért a találmány szerinti rögzítőelemnél a harmadik, negyedik és ötödik szakaszok olyan alakúak, hogy a határolt terület a negyedik szakasszal határolt végénél a legszélesebb, és a szemben fekvő végénél a legkeskenyebb.

A 6. ábrán a találmány szerinti elrendezés egy további változata látható. Ennél az elrendezésnél adva van egy rugalmas, a találmány szerinti kialakítású vasútisín-rögzítő 1’ rögzítőelem, amelynek 14’ lábrésze van. Ez utóbbi a 6 sínalapzaton elhelyezett rugalmas 7 sínpámára felfekvő 3 sínre fekszik fel. Az 1 ’ rögzítőelemet a 250 lekötőelem tartja a helyén, és a 250 lekötőelemnek egy pár 253 terelője van (a 6. ábrán csak az egyik látszik). A 253 terelőkben van az 1’ rögzítőelem 11’ és 17’ szára, amelyekből a 6. ábrán csak a 17’ szár látható. Az 1 ’ rögzítőelem 4’ szigetelővel is el van látva, amely a 14’ lábrész legalsó felületét fedi, és így a 14’ lábrész a 4’ szigetelőn keresztül fekszik fel a 3 sínen, és a 4’ szigetelő elszigeteli azt az 1’ rögzítőelemtől. A 3 sín és a 250 lekötőelem között 570 oldalszigetelő van, amely a 250 lekötőelemet szigeteli elektromosan a 3 síntől. Az alkatrészeket a következőkben a maradék ábrákon mutatjuk be részletesen.

Amint a 7a-c. ábrákon látható, a 6. ábrán bemutatott 1 ’ rögzítőelem lényegében M alakú.

Az 1 rögzítőelem rugalmas anyagú rúdból van kialakítva, (például kör keresztmetszetű, 15 mm átmérőjű acélrúdból). Az 1 ’ rögzítőelemnek a rúd egyik A végétől a másik B vége felé haladva lényegében egyenes 11 ’ első szakasza, 180°-nál nagyobb szögben hajlított 12’ második szakasza, lényegében egyenes 13’ harmadik szakasza, 180°-os szögben hajlított 14’ negyedik szakasza, lényegében egyenes 15’ ötödik szakasza, 180°-nál nagyobb szögben hajlított 16’ hatodik szakasza és lényegében egyenes 17’ hetedik szakasza van. All’ első és 17’ hetedik szakaszok az M külső szárait alkotják, a 13’ harmadik és 15’ ötödik szakaszok az M belső szárait alkotják, és a 12’ második és 16’ hatodik szakaszok a belső és külső szárakat kötik össze, míg a 14’ negye6

HU 217 013 Β dik szakasz a belső szárakat köti össze. Felülnézetben, mint a 7a. ábrán, az 1’ rögzítőelem 14’ negyedik szakasza túlnyúlik all’ első és 17’ hetedik szakaszok szabad A, illetve B végén.

Az 1’ rögzítőelem 12’ második és 16’ hatodik szakaszai kiemelkednek all’ első és 17’ hetedik szakaszokat tartalmazó síkból, úgy, hogy feszültségmentes állapotban a 12’ második és 16’ hatodik szakasz hossztengelyének nincsen all’ első és 17’ hetedik szakasz hossztengelyét tartalmazó síkkal 33°-kal nagyobb szöget bezáró része, bár egyéb kiviteli alakoknál ez a szög akár 40° is lehet.

A 13’ harmadik és 15’ ötödik szakasz lényegében úgy van meghajlítva, hogy hossztengelyük a legalább közelítőleg all’ első és 17’ hetedik szakasz hossztengelyét tartalmazó síkra merőleges síkban vannak. A bemutatott kiviteli alaknál a 13’ harmadik és 15’ ötödik szakasznak van egy lényegében egyenes 13a és 15a első része, és egy lényegében egyenes 13b és 15b második része, amelyek egymással körülbelül 30°-os szöget zárnak be. Azonban az is megvalósítható, hogy a 13a és 15a első részek és a 13b és 15b második részek maguk is annyira meg vannak hajlítva, hogy a 13’ harmadik és 15’ ötödik szakasz összességében íveltebb kialakítású legyen.

Amikor az 1 ’ rögzítőelem felfekszik a 3 sínre, amint az a 6. ábrán látszik, a 14’ negyedik szakasz hossztengelyét tartalmazó sík lényegében párhuzamos all’ első és 17’ hetedik szakaszt tartalmazó síkkal.

A 7a. és 7c. ábrákon látható 1’ rögzítőelemnél a 13’ harmadik és 15’ ötödik szakasz hossztengelyei, valamint all’ első és 17’ hetedik szakaszt tartalmazó sík közötti távolság, valamint az 1 ’ rögzítőelemet alkotó rúd átmérőjének aránya 1:1,23. Ennek az aránynak a maximuma előnyösen 1:2,0, de adott esetben 1:4,0 is lehet.

Az 1 ’ rögzítőelem külső szárai, vagyis all’ első és 17’ hetedik szakasz el van látva 18 bemélyedésekkel az 1 ’ rögzítőelem A és B szabad végei mellett kialakított, felfelé néző felső felületein. A 7d. és 7e. ábrákon részletesebben is látható az 1 ’ rögzítőelem egyik szárának szabad B vége, amely ennél a kiviteli alaknál azonos a másik szár kialakításával.

A bemutatott kiviteli alaknál (lásd a 7d. és 7e. ábrákat) a két 18 bemélyedés úgy van kialakítva, hogy két 18a és 18b felülete van, amelyek egymással szemben lejtenek all’ első és 17’ hetedik szakasz hossztengelyéhez képest, egyben van egy további 18c felületük is, amely tulajdonképpen a 18 bemélyedés alját alkotja, és egyben összeköti a 18a és 18b felületeket. A 18c felület lényegében párhuzamos all’ első és 17’ hetedik szakasz hossztengelyével. Ennél a kiviteli alaknál a ferde 18a és 18b felületek all’ első és 17’ hetedik szakasz hossztengelyével 30°-os szöget zárnak be. A 18 bemélyedés 18c felülete arra szolgál, hogy elválassza egymástól a 18 bemélyedés 18a és 18b felületét, de egy másik elképzelhető kiviteli alaknál az is megvalósítható, hogy a 18c felület hiányzik, és a ferde 18a és 18b felületek alsó végei összeérnek.

A 18 bemélyedés célszerűen az 1 ’ rögzítőelem 11 ’ első és 17’ hetedik szakaszának felfelé néző felületén van kialakítva, nem pedig az oldalán. Ennek eredményeképpen amikor az 1 ’ rögzítőelem el van helyezve a 250 lekötőelemben, az 1 ’ rögzítőelem külső száraira a 250 rögzítőelemben a 18 bemélyedésekkel történő befogatás nyomán ható erő iránya lényegében megegyezik az 1 ’ rögzítőelem 12’ második és 16’ hatodik szakaszára ható, a külső szárak elhajlásából adódó feszültség irányával.

Az 1 ’ rögzítőelem mindkét szabad A, B végén alul és felül ferdén le van lapolva. így jönnek létre a 19a és 19b lelapolt felületek. Ezek ennél a kiviteli alaknál nagyjából 30°-os szöget zárnak be az 1’ rögzítőelem hossztengelyével. A jelen kiviteli alaknál a 18 bemélyedés közvetlenül a felső felület 19a lelapolt felülete mögött van kialakítva. Amint az a 10a-10c. ábrák ismertetése során kiderül, a 19a lelapolt felület a külső szár felső felületén azt szolgálja, hogy könnyebben lehessen behelyezni az 1’ rögzítőelemet a 250 lekötőelembe. A 19b lelapolt felület a külső szárak alsó oldalán pedig arra való, hogy a rögzítőelem könnyebben tartsa az 570 szigetelőt a helyén a 250 lekötőelem és a 3 sín között.

Ennél a kiviteli alaknál az 1’ rögzítőelem 15 mm átmérőjű rúdból készült. A külső szárak befelé néző felületei 75 mm távolságban vannak egymástól, és a 14’ negyedik szakasz legkülső része és a 12’ második és 16’ hatodik szakaszokat összekötő vonal közötti távolság 120 mm, és az 1’ rögzítőelem legnagyobb magassága, vagyis a 13’ harmadik rész legfelső pontja és a 11’ első és 17’ hetedik szakasz legalacsonyabb pontja között 34 mm van. Ugyanakkor a 14’ negyedik szakasz legalsó pontja 10 mm-rel van all’ első és 17’ hetedik szakasz legalacsonyabb pontja felett. A 14’ negyedik szakasz legkülső része 40 mm-re nyúlik túl a külső szárak szabad A és B végén. Továbbá a 13’ harmadik és 15’ ötödik szakasz 13b és 15b második részei egyenként 42 mm hosszúságúak. A 12’ második és 16’ hatodik szakaszok görbületi sugara 10 mm, míg a 14’ negyedik szakasz görbületi sugara 9 mm. A külső szárak felső felülete 8 mm hosszon van lelapolva a szabad végtől. A külső szárak alsó felülete 10 mm hosszon vannak lelapolva a szabad végtől. A 18 bemélyedések mélysége 1,5 mm, legnagyobb szélessége 9 mm a legszélesebb részen, a külső szár hossztengelyére merőleges irányban mérve. A 18c felület hosszúsága 8,5 mm a külső szár hossztengelyével párhuzamosan. A 18 bemélyedés teljes hossza 15,5 mm. A 18 bemélyedések és a 19a lelapolt felületek kialakítását úgy célszerű végezni, hogy a szabad végről anyagot olyan módon távolítsuk el, hogy a 19a lelapolt felület és a 18 bemélyedés találkozásánál az átmérő 14,5 mm legyen. A 7c. ábrán látható a szög értéke körülbelül 12°, de más kiviteli alakoknál a szög akár 19° is lehet, egészen 25°-ig.

A 7a-7e. ábrákon bemutatott 1’ rögzítőelemet a 6. ábrán látható módon a 8a-8c. ábrákon bemutatott 250 lekötőelemmel együtt használjuk. Ez a 250 lekötőelem másképpen is kialakítható, amint arra a 9a-9c. ábrákon mutatunk példát.

A 8a-8c. és 9a-9c. ábrákon látható 250 lekötőelemnek van egy 251 alapja, amely lényegében vízszintesen

HU 217 013 Β nyúlik el az eszköz használata során, továbbá van egy pár 252 rögzítőelem-lefogó része, amely a 251 alap két végéhez csatlakozik, oly módon, hogy mind vízszintes, mind pedig függőleges irányban merőleges arra. Az egyes 252 rögzítőelem-lefogó részek külső falában egyegy 253 terelő van kialakítva, amely a 7a-7e. ábrákon bemutatott rögzítőelem külső szárait fogadja be. Az egyes 252 rögzítőelem-lefogó részeket a 251 alap egymástól olyan távolságban tartja, hogy a közöttük kialakul az 1’ rögzítőelem belső szárait befogadó 254 nyílás. A 254 nyílás fölé belóg az egyes 252 rögzítőelem-lefogó részek tetejéről egy-egy befelé irányuló 255 kiemelkedés, amelyek arra szolgálnak, hogy korlátozzák a rögzítőelem belső szárainak felfelé történő mozgását, amely a sín megdőléséből adódhat használat közben. Az egyes 253 terelőknek van egy további 256 nyílása, amelyek a 252 rögzítőelem-lefogó részek azon végénél vannak kialakítva, amely legtávolabb esik a 251 alaptól. A 252 rögzítőelem-lefogó rész másik végén a 253 terelőt 257 fal zárja le. Ezzel az 570 oldalszigetelő elhelyezhető a 250 lekötőelemen, amint azt később részletesebben is bemutatjuk. Ebből a célból a 253 terelő 257 falának teteje is el van távolítva.

A 250 lekötőelem használata során a 253 terelő alja lényegében vízszintes. A 253 terelőnek csak egy oldalfala van, amelyet a 252 rögzítőelem-lefogó rész 252a fala alkot, oly módon, hogy az használat közben az 1 ’ rögzítőelem külső és belső szárai között helyezkedik el, nyitva hagyva a 253 terelő másik oldalát. A 253 terelő teteje úgy van kialakítva, hogy van egy 253a lejtős része, amely használat közben a vízszintessel szöget zár be, oly módon, hogy a 253 terelő a 253a lejtős része annál a végénél magasabb, amelyik közelebb van a

256 nyíláshoz, és alacsonyabb a 253a lejtős rész másik végénél. A 253 terelő teteje a 253a lejtős rész mindkét végénél úgy van kialakítva, hogy 253b és 253c kiemelkedések jönnek létre, amelyek együtt működnek az 1 ’ rögzítőelem külső szárain kiképzett 18 bemélyedésekkel, és meghatározott helyzetben rögzítik az 1 ’ rögzítőelemet a 250 lekötőelemhez képest.

Az első 253b kiemelkedés a 253 terelő 256 nyílásánál van elhelyezve, és a 256 nyílás felé a vízszinteshez képest viszonylag enyhe lejtésű első 253b’ felülettel néz, oly módon, hogy a 253 terelő magassága a 257 fal felé haladva csökken. Ezt követően a 253b kiemelkedésnek van egy másik 253b” felülete, amely a vízszinteshez képest jobban lejt, de az ellenkező irányban mint az első 253b’ felület, oly módon, hogy a 253 terelő magassága növekszik. A második 253c kiemelkedés, amely a

257 falhoz közelebb van kialakítva, szintén egy lejtős 253a felülettel és egy második 253c” felülettel van ellátva. Ez utóbbi az ellenkező irányban lejt a vízszinteshez képest, és nagyobb szögben, mint a 253a felület által a vízszintessel bezárt szög, azonban kisebb szögben, mint az első 253b kiemelkedés második 253c” felülete által bezárt szög. Az egyes 252 rögzítőelem-lefogó részek 252a falától a 253 terelők feletti részig húzódik a

258 rész. Ez úgy van kialakítva, hogy a 253 terelő és a 258 rész között van kiképezve a 259 kimunkálás, amelybe egy szerszám helyezhető, például egy rögzítőelem behelyezésekor vagy eltávolításakor az eszközbe vagy az eszközből, vagy abból a célból, hogy fel lehessen emelni egy olyan talpfát, amelyhez hozzá van erősítve egy pár 250 lekötőelem. A 259 kimunkálás teteje kissé lejtős lehet az egyik él mentén, amint azt az ábrán bemutatjuk. Az egyes 252 rögzítőelem-lefogó részek 252a fala szintén lekerekített vagy lejtős lehet az egyik: él mentén az ábra szerint. Ezzel csökkenthető a 250 lekötőelem előállítására fordítandó anyagmennyiség.

A 253 terelő alja előnyösen túlnyúlik a 256 nyíláson, és ezzel létrejön egy olyan 253d rész, amelynek a rögzítőelem külső szárainak alsó felülete nekitámaszkodhat, a 250 lekötőelembe történő behelyezés előtt. A 251 alap úgy van kialakítva, hogy feltámassza az 1 ’ rögzítőelem 14’ negyedik szakaszát, amikor az nem fekszik fel a sínen. Egyben a 251 alap ennél a kiviteli alaknál használat közben el van látva egy 570 oldalszigetelővel is. A 251 alapnak a 3 sín felé eső oldalán ki van alakítva egy 251a perem, amely az 570 oldalszigetelő vízszintesen kinyúló részéhez illeszkedik a 250 lekötőelem használata során. Megjegyezzük, hogy a 251a peremre nincs szükség, ha a 250 lekötőelemet egy szokásos szigetelővel kellene elektromosan elszigetelni a síntől.

A 250 lekötőelem kialakítása során további anyagmegtakarítás érhető el, ha elhagyjuk a belógó 255 kiemelkedéseket. Ezáltal a 9a-9c. ábrákon látható 250’ lekötőelem teljes magassága csökkenthető. A 9a-9c. ábrákon bemutatott 250’ lekötőelemről elmaradtak a 258 részek is, bár a 250’ lekötőelem felső része úgy is kialakítható lenne, hogy azon legyen a szerelő vagy emelőszerszámok részére kialakított horony vagy kimunkálás.

A 8a-8c. ábrákon látható lekötőelem egy lehetséges kialakításánál - a 7a-7c. ábrákon bemutatott rögzítőelemmel együtt használva - a lekötőelem teljes magassága 60 mm, teljes szélessége 101 mm. A 252 rögzítőelem-lefogó részek közötti nyílás szélessége 57 mm, és a 252a falak szélessége 9 mm. Az egyes belógó 255 kiemelkedések legalsó felülete 46 mm magasságban van a 250 lekötőelemnek azon része felett, amely használat során egy szintben van a 6 síntalapzattal. A 255 kiemelkedések közötti távolság 32 mm. A 253d rész a 253 terelő 256 nyílásán 11 mm-rel nyúlik túl, és a 253 terelő hosszúsága a 257 faltól a 256 nyílásig 77 mm. A 257 fal 8 mm vastag a 253 terelő hosszával párhuzamos irányban mérve, és 21 mm magas. A 253 terelő alja 3 mm vastag, és a magassága a nyílásnál 22 mm. Ezután a 253 terelő magassága körülbelül 13°-os lejtéssel 20 mm-re csökken, majd 45°-os lejtéssel 24 mm-re nő. A 253 terelő tetejének 253a lejtős része körülbelül 18°os lejtésű, és legalacsonyabb pontjánál 18,5 mm-rel van a 253 terelő alja felett. A második 253c kiemelkedés második 253c” felülete körülbelül 30°-os lejtéssel emelkedik 24 mm-ig, és a második 253c kiemelkedés legalacsonyabb pontja 26 mm-re van a 257 fal külső felületétől. Az első 253b kiemelkedés legalacsonyabb pontja 68 mm-re van a 257 fal külső felületétől. A 253 terelő feletti 259 kimunkálás felső felülete körülbelül 15°-os lejtésű, a lekötőelem legalacsonyabb pontjától számított

HU 217 013 Β mm magasságból indul, és 51 mm-re növekszik. A 259 kimunkálás alja 32 mm magasan van a lekötőelem legalacsonyabb pontjától számítva. A 251 alapban kiképzett 251 a perem 15 mm magasságban van kiképezve a lekötőelem legalacsonyabb pontjától számítva, a mélysége pedig 8 mm.

Az 1 ’ rögzítőelemnek a 6. ábra szerint történő behelyezését a 250 lekötőelembe részletesebben is szemléltetjük a 10a-10c. ábrák segítségével. (A jobb érthetőség kedvéért elhagytuk a 4’ szigetelő ábrázolását, amely egyébként az 1 ’ rögzítőelemen lenne elhelyezve).

A 10a. ábrán az 1’ rögzítőelem a kiindulási helyzetben látható, vagyis amikor éppen a 250 lekötőelembe való behajtás előtt van. Ebben a helyzetben az 1 ’ rögzítőelem negyedik szakasza (a nem ábrázolt 4’ szigetelőn át) a 250 lekötőelem 251 alapján helyezkedik el, és az 1 ’ rögzítőelem külső szárai éppen úgy vannak a 250 lekötőelem 253 terelőjében elhelyezve, hogy a külső szárak alsó felülete a 250 lekötőelem 253d részére fekszenek fel, és a 18 bemélyedésnek a külső szár szabad vége felé eső 18a felülete érintkezik a 253b kiemelkedés második 253b” felületével. Egyúttal a külső szár felső 19a lelapolt felülete részben érintkezik a 253 terelő 253a lejtős részével. Ebben a helyzetben a rögzítőelem csak részben van elhajlítva, például mindössze 2 mm az elhajlása a teljes 12 mm-es elhajlásból.

Amikor a rögzítőelemet egy közbenső helyzetbe hajtják, amint ez a 10b. ábrán is látható, a 18 bemélyedés 18b felülete érintkezésbe lép a 253b kiemelkedés első 253b’ felületével. Egyidejűleg a külső szárak kissé jobban lehajlanak, és az 1’ rögzítőelem 12’ második és 16’ hatodik szakasza kissé megemelkedik. Ebben a helyzetben a rögzítőelem negyedik szakasza az 570 oldalszigetelő felső részén nyugszik, és megakadályozza az 570 oldalszigetelő felfelé irányuló mozgását. Ha a szigetelő úgy van kialakítva, hogy leszorítsa a 7 sínpárnát, akkor ebben a helyzetében a rögzítőelem arra is alkalmas, hogy a szigetelőn keresztül a sínpámát is rögzítse. így megvalósítható az, hogy a rögzítőelem, szigetelő és előnyösen a sínpáma is elhelyezhető legyen a 250 lekötőelemmel ellátott talpfán, még a gyárban, a terepre szállítás előtt.

A 10c. ábrán a rögzítőelemnek az a helyzete látható, ahogy a 10b. ábrán szemléltetett közbenső helyzetéből végső helyzetébe jutott, ahol az 1’ rögzítőelem 14’ negyedik szakasza (rendszerint a 4’ szigetelővel ellátva) felfekszik a 3 sínen. Ahogy a rögzítőelemet vízszintesen mozgatják, a 253 terelő lejtős teteje érintkezik a külső szárak felső 19a lelapolt felületével, és lefelé kényszerítik a rögzítőelem külső szárait és elhajlítják a rögzítőelemet. A rögzítőelem végső helyzetében az 1’ rögzítőelem 18 bemélyedése összekapcsolódik a 250 lekötőelem 253c második kiemelkedésével, és a külső szárak szabad vége az 570 oldalszigetelő 576 helyezőszárai felett van, és így az 570 oldalszigetelő felfelé irányuló mozgása még jobban korlátozott. Ebben a helyzetben a rögzítőelem teljesen elhajlított állapotban van, és a rögzítőelem negyedik szakasza a rögzítőelem negyedik és hetedik szakaszait tartalmazó síkkal lényegében párhuzamos, ugyanakkor a rögzítőelem 12’ második és 16’ hatodik szakasza a legmagasabb helyzetüket veszik fel.

Amikor a rögzítőelem a kiindulási helyzetében van, a szigetelő szabadon mozoghat felfelé, és így, ha szükség van az 570 oldalszigetelő cseréjére, ez úgy végezhető el, hogy az 1 ’ rögzítőelemet visszajuttatjuk a kiindulási vagy kezdeti helyzetébe. Ehhez nem szükséges az 1 ’ rögzítőelemet teljesen eltávolítani a 250 lekötőelemből.

Az 1’ rögzítőelem 12’ második és 16’ hatodik szakaszai a rögzítőelem kiindulási helyzetében közel vannak a talpfa felületéhez. Ezzel elkerülhető a síntalp beszorulásának potenciális veszélye, ami akkor alakulhat ki, amikor a sínt felemelik a lekötőelem hátsó része melletti szokásos kezdeti helyzetéből, és ráemelik a 7 sínpámára. A rögzítőelemnek ez az alakja, amelynél a külső szárak lefelé hajlanak a belső szárakhoz képest, szintén lehetővé teszi, hogy a váll teljes magassága kisebb legyen, és ezáltal olcsóbb és könnyebb is legyen. Előnyösen, amikor az 1 ’ rögzítőelem be van helyezve a 250 lekötőelembe, körülbelül 5 mm hézag van a 4’ szigetelő alja és a 250 lekötőelem 251 alapja között, amely biztosítja, hogy a rögzítőelem akkor is megfelelően feküdjön fel a sínen, ha a sínpáma kopása miatt a sín magassága csökken, és ne akadjon fel a 250 lekötőelem 251 alapján.

A találmány szerinti rögzítőelrendezés egy negyedik lehetséges kiviteli alakját szemléltetik a 1 la-c. ábrák. Ebben az elrendezésben látható a találmány szerinti, az első kiviteli alaknál bemutatott 1” rögzítőelem, amely hasonló a 6. és 7a-7e. ábrákon bemutatott kiviteli alakhoz. Az 1” rögzítőelem a 250” lekötőelemben van rögzítve, amely a találmány szerinti kialakítású, és a 8a-8c. ábrákon szemléltetetthez hasonló. Az 1” rögzítőelem el van látva a 4” szigetelővel, és a 250” lekötőelem elektromosan el van szigetelve a síntől az 570” oldalszigetelő segítségével. A 250” lekötőelemet a beton 6 síntalapzathoz a 260 szár rögzíti, amely abból kiemelkedik. A 260 szárat a beton síntalapzat gyártása során ágyazzák be a síntalapzatba, és el van látva 260a szárnyakkal, hogy megakadályozzák a 250” lekötőelemek bármiféle elfordulási hajlamát. Bár ez a 3a-3c., 8a-8c. és 9a-9c. ábrákon nincsen feltüntetve, a 2, 250 és 250’ lekötőelemek el vannak látva egy ilyen 260 szárral, ha beton talpfákhoz készültek.

Az elképzelés szerint a beton talpfák gyártóit el lehet látni a megfelelő 1 vagy 1’ rögzítőelemekkel, amelyekre fel van húzva a 4 vagy 4’ szigetelő, és az 5 vagy 570 oldalszigetelőkkel is el vannak rajta helyezve, a 2 vagy 250 lekötőelemekkel együtt, amely utóbbiakat be lehet önteni a beton talpfákba. így a talpfákat a terepre úgy lehet kiszállítani, hogy kompletten el vannak látva az 1 vagy 1 ’ rögzítőelemekkel és a 4 vagy 4’ szigetelőkkel és az 5 vagy 570 oldalszigetelőkkel. Amikor a 3 sínt megfelelően elhelyezték a 2 vagy 250 lekötőelemek között, akkor már egyszerű dolog az 1 vagy 1 ’ rögzítőelemeket tovább behajtani, különösen valamilyen géppel, úgy, hogy azok rögzítsék a sínt.

Megjegyzendő, hogy bár a fenti leírásban az elrendezés kétrészes szigetelőkkel készült, vagyis egy oldal9

HU 217 013 Β szigetelővel, amely a lekötőelemet szigeteli el a síntől, valamint egy olyan szigetelővel, amely a rögzítőelemet szigeteli el a síntől. Ezzel lehetővé válik az oldalszigetelő kicserélése annak elkopása esetén. Elképzelhető azonban egy olyan egy darabból készült, L alakú szigetelő is, amilyeneket hagyományosan alkalmaznak, amelynek egyik része a sínen fekszik fel azon a helyen, ahol a rögzítőelem is felfekszik, és egy ahhoz csatlakozó rész, amely a síntalp és a lekötőelem között van elhelyezve.

Claims (34)

1. SZABADALMI IGÉNYPONTOK

   1. Rögzítőelem vasúti sínekhez (3), amely a vasúti sínt (3) rögzíti, továbbá amely rögzítőelem (1) közelítőleg síkban M alakúra hajlított rúdanyagból készült, valamint egy lekötőelem egy részével együttműködőén kialakított szakasza (11, 17) van, oly módon, hogy a rögzítőelemet (1) előre meghatározott helyzetben helyezze meg a lekötőelemhez (2, 250, 250’, 250”) képest, amikor a rögzítőelem (1) fel van szerelve a lekötőelemre (2, 250, 250’, 250”), azzal jellemezve, hogy a szakasz (11, 17) legalább az M egyik szárán van kialakítva, amely szárnak első, a lekötőelem részén elhelyezett második helyezőeszközökkel (9, 253b, 253c) együtt működő helyezőeszköze (8,18) van, valamint az első és második helyezőeszközök (8,18, 9,253b, 253c) közül az egyiket legalább egy támfelület képezi, és az első és második helyezőeszközök (8, 18, 9, 253b, 253c) közül a másikat legalább egy, a támfelülettel együtt működő kiemelkedés képezi, továbbá a támfelület és az együtt működő kiemelkedés egy felülete szöget zár be az M első helyezőeszközt (8, 18) hordozó szárának hosszirányú tengelyével, oly módon, hogy az együtt működő kiemelkedés felülete a rögzítőelemet (1) az előre meghatározott helyzetben meghelyező módon fekszik fel a támfelületre, és egyben a rögzítőelemet (1) a hosszirányú tengellyel párhuzamosan a két irány közül bármelyik irányba hajtva a kiemelkedés kikényszerül a támfelülettel való kapcsolatból.
2. 2. Az 1. igénypont szerinti rögzítőelem, azzal jellemezve, hogy az első helyezőeszközt (8, 18) tartó szár vagy szárak az M külső szára vagy szárai.
3. 3. A 2. igénypont szerinti rögzítőelem, azzal jellemezve, hogy mindkét külső száron a lekötőelemen (2, 250, 250’, 250”) elhelyezett, a lekötőelembe (2, 250, 250’, 250”) szerelt rögzítőelem (1) esetén illeszkedő második helyezőeszközzel (9, 253b, 253c) együtt működő első helyezőeszköz (8, 18) van.
4. 4. Az 1-3. igénypontok bármelyike szerinti rögzítőelem, azzal jellemezve, hogy rúd egyik végétől a másik felé haladva lényegében egyenes első szakasza (11), hajlított második szakasza (12), harmadik szakasza (13), hajlított negyedik szakasza (14), ötödik szakasza (15), hajlított hatodik szakasza (16) és lényegében egyenes hetedik szakasza (17) van, továbbá az első és a hetedik szakaszok (11, 17) az M külső szárait alkotják, a harmadik és ötödik szakaszok (13, 15) az M belső szárait alkotják, a második és a hatodik szakaszok (12,

   16) a belső és a külső szárakat kötik össze, és a negyedik szakasz (14) a belső szárakat köti össze, és a rögzítőelem (1) úgy van kiképezve, hogy feszültségmentes állapotban a negyedik szakasz (14) hossztengelye olyan síkban van, amely szöget zár be az első és a hetedik szakasz (11, 17) hossztengelyeit tartalmazó síkkal, továbbá megfeszített üzemi helyzetben a negyedik szakasz (14) hossztengelye az első és a hetedik szakasz (11, 17) hossztengelyeit tartalmazó síkkal lényegében párhuzamos, de attól különböző síkban van.
5. 5. A 4. igénypont szerinti rögzítőelem, azzal jellemezve, hogy a harmadik és ötödik szakaszok (13, 15) egymás felé tartanak a negyedik szakasztól (14) távolabb eső végüknél.
6. 6. A 4. vagy 5. igénypont szerinti rögzítőelem, azzal jellemezve, hogy a harmadik, negyedik és ötödik szakaszok (13, 14, 15) olyan alakúak, hogy a határolt terület a negyedik szakasszal (14) határolt végénél a legszélesebb, és a szemben fekvő végénél a legkeskenyebb.
7. 7. Lekötőelem közelítőleg síkban M alakúra hajlított rúdanyagból készült rögzítőelem (1) megtartására, amely lekötőelemnek (2,250,250’, 250”) a rögzítőelem (1) egy szakaszával (11, 17) együtt működő része van oly módon, hogy a rögzítőelemet (1) előre meghatározott helyzetben helyezze meg a lekötőelemhez (2, 250, 250’, 250”) képest, amikor a rögzítőelem (1) fel van szerelve a lekötőelemre (2,250,250’, 250”), azzal jellemezve, hogy a rész a rögzítőelem (1) szakaszán (11, 17) elhelyezett első helyezőeszközzel (8, 18) együtt működő második helyezőeszközzel (9, 253b, 253c) van ellátva, továbbá az első és második helyezőeszközből (8, 18, 9, 253b, 253c) az egyiket legalább egy támfelület képezi, és az első és második helyezőeszközök (8, 18, 9, 253b, 253c) közül a másikat legalább egy, a támfelülettel együtt működő kiemelkedés képezi, továbbá a támfelület és az együtt működő kiemelkedés egy felülete szöget zár be az M első helyezőrészt hordozó szárának hosszirányú tengelyével, oly módon, hogy az együtt működő kiemelkedés felülete a rögzítőelemet (1) az előre meghatározott helyzetben meghelyező módon fekszik fel a támfelületre, és egyben a rögzítőelemet (1) a hosszirányú tengellyel párhuzamosan a két irány közül bármelyik irányba hajtva a kiemelkedés kikényszerül a támfelülettel való kapcsolatból, anélkül, hogy szükség lenne ehhez a rögzítőelemet (1) lekötő lekötőelem (2, 250,250’, 250”) beállításához.
8. 8. A 7. igénypont szerinti lekötőelem, azzal jellemezve, hogy alapja (22, 251, 251’) és egy pár, az alappal összekötött, a lekötőelem (2, 250, 250’, 250”) használata közben az alaphoz (22, 251, 251 ’) képest lényegében felfelé kinyúló rögzítóelem-lefogó része (21, 252, 252’) van, továbbá a rögzítőelem-lefogó részek (21,252,252’) között az M alakú rögzítőelem (1) összekötött belső szárait befogadó nyílása (23,209, 254,254’) és az M alakú rögzítőelem (1) külső szárait befogadó vezetőterelői (21c, 253, 253’, 253”) vannak.
9. 9. A 8. igénypont szerinti lekötőelem, azzal jellemezve, hogy a terelők (21c, 253, 253’, 253”) a rögzítőelem-lefogó részek (21,252, 252’) külső felületein vannak kiképezve.

   HU 217 013 Β
10. 10. A 8. vagy 9. igénypont szerinti lekötőelem, azzal jellemezve, hogy a terelők (21c, 253, 253’, 253”) a hozzá tartozó rögzítőelem-lefogó rész (21, 252, 252’) oldalfalában kiképzett csatornaként vannak kiképezve.
11. 11. A 8-10. igénypontok bármelyike szerinti lekötőelem, azzal jellemezve, hogy terelők (21c, 253, 253’, 253”) hossztengelye használat közben lényegében párhuzamos a sínalapozás (6) főfelületével.
12. 12. A 8 -11. igénypontok bármelyike szerinti lekötőelem, azzal jellemezve, hogy a rögzítőelem-lefogó részek (21) közötti nyílás (209) felső része a rögzítőelem (1) egy szakaszát befogadóan, míg a nyílás (209) alsó része egy sínalapozás- (6) felemelő szerszámot befogadóan van kialakítva, továbbá a nyílás (209) alsó és felső része úgy van kialakítva vagy elrendezve, hogy a felemelőszerszám nem juthat át az alsó részből a felső részbe.
13. 13. A 8-10. igénypontok bármelyike szerinti lekötőelem, azzal jellemezve, hogy a terelők (253, 253’, 253”) tetejének a terelő (253, 253’, 253”) mentén a nyílástól (256) távolodva lefelé lejtő szakasza (253a) van, amely szakaszba (253a) a lekötőelem (250, 250’, 250”) használata közben a rögzítőelem (1) egy külső szára van behelyezve, oly módon, hogy a rögzítőelem (1) lekötőelembe (250, 250’, 250”) történő behajtása közben a szakasz (253a) neki támaszkodik a rögzítőelem külső szárának, a belső szárakhoz képest lefelé kényszerítve a külső szárat.
14. 14. Rögzítőszerkezet az 1-6. igénypontok szerinti rögzítőelem és a 7-13. igénypontok szerinti lekötőelem kombinációjaként kialakítva, azzal jellemezve, hogy a támfelületet egy kimunkálás egy ferde felülete alkotja, és a kimunkálásnak egy másik, a hossztengely irányában az ellenkező irányban lejtő felülete van.
15. 15. A 14. igénypont szerinti rögzítőszerkezet, azzal jellemezve, hogy az első helyezőeszköznek (8) egyetlen kiemelkedése van, és a második helyezőeszköznek (9) kettő vagy három, egymástól a hossztengellyel párhuzamos irányban eltolt kimunkálása van.
16. 16. A 15. igénypont szerinti rögzítőszerkezet, azzal jellemezve, hogy az első helyezőeszköznek kettő vagy három, egymástól a hossztengellyel párhuzamos irányban eltolt kimunkálása van, és a második helyezőeszköznek egyetlen kiemelkedése van.
17. 17. A 16. igénypont szerinti rögzítőszerkezet, azzal jellemezve, hogy a második helyezőeszköz a lekötőelem (2) mindegyik terelőjének falán van elhelyezve.
18. 18. A 16. igénypont szerinti rögzítőszerkezet, azzal jellemezve, hogy a második helyezőeszköz a lekötőelem (2) belső nyílásának falán van elhelyezve.
19. 19. A 14-18. igénypontok bármelyike szerinti rögzítőszerkezet, azzal jellemezve, hogy legalább egy támfelületet a lekötőelem (2) egy sarkos szakasza alkotja.
20. 20. A 19. igénypont szerinti rögzítőszerkezet, azzal jellemezve, hogy legalább két támfelülete van, amelyek közül az egyiket egy peceknek a hossztengelyhez képest meredek dőlésű első felülete alkotja, míg a peceknek a hossztengelyhez képest az első felületnél kevésbé meredek dőlésű pecek másik felülete van.
21. 21. A 20. igénypont szerinti rögzítőszerkezet, azzal jellemezve, hogy az első helyezőeszköznek (8) egyetlen kiemelkedése van, és a második helyezőeszköznek (9) kettő vagy három, egymástól a hossztengellyel párhuzamos irányban eltolt kimunkálása van.
22. 22. A 19-21. igénypontok bármelyike szerinti rögzítőszerkezet, azzal jellemezve, hogy az együtt működő kiemelkedés a rúdban kialakított lépcsőként van kiképezve.
23. 23. A 14. igénypont szerinti rögzítőszerkezet, amelynél a rögzítőelem (1, 1 ’) a 4-6. igénypontok bármelyike szerinti rögzítőelemként van kialakítva, és a lekötőelem (250, 250’, 250”) a 13. igénypont szerinti lekötőelemként van kialakítva, azzal jellemezve, hogy a kimunkálás (18) a rögzítőelem (1) külső szárának olyan részén van kialakítva, amely a rögzítőelem (1) használata közben legmagasabban van, és a lekötőelem (250, 250’, 250”) terelőjének (253, 253’, 253”) felső részén lefelé álló, a kimunkálással (18) érintkező kiemelkedés (253b, 243c) van.
24. 24. A 23. igénypont szerinti rögzítőszerkezet, azzal jellemezve, hogy a rögzítőelem (1) külső szárának része a szár szabad végének környezetében van.
25. 25. A 23. vagy 24. igénypont szerinti rögzítőszerkezet, azzal jellemezve, hogy a kimunkálások (18) ferde felületeit (18a, 18b) a kimunkálás (18) további, a rögzítőelem (1) külső szárainak hossztengelyével lényegében párhuzamos felülete (18c) köti össze, oly módon, hogy a ferde felületek (18a, 18b) egymástól előre meghatározott távolságban vannak, és ezáltal meghatároznak két kívánt helyzetet, amely helyzetekben használat közben a rögzítőelem (1) elhelyezhető a lekötőelemhez (250, 250’, 250”) képest.
26. 26. A 23-25. igénypontok szerinti rögzítőszerkezet, azzal jellemezve, hogy a kiemelkedés (253c) úgy van elhelyezve, hogy a rögzítőelemet (1) olyan helyzetben tartsa, amelynél a rögzítőelem (1) a rögzítőszerkezet használata közben a csatlakozósínen (3) fekszik fel.
27. 27. A 26. igénypont szerinti rögzítőszerkezet, azzal jellemezve, hogy a terelő (253,253’, 253”) tetején lefelé irányuló, a kimunkálással együtt működő második kiemelkedés (253b) van.
28. 28. A 27. igénypont szerinti rögzítőszerkezet, azzal jellemezve, hogy a második kiemelkedés (253b) úgy van elhelyezve, hogy a rögzítőelemet (1) olyan helyzetben tartja, hogy amikor a rögzítőelem (1) a második kiemelkedéshez (253b) ér, a rögzítőelem (1) nem fekszik fel a csatlakozósínen (3).
29. 29. A 28. igénypont szerinti rögzítőszerkezet, azzal jellemezve, hogy a kiemelkedések (253b, 253c) a terelő (253,253’, 253”) két végén vannak elhelyezve.
30. 30. Elrendezés sínnek (3) sínalaphoz (6) történő rögzítéséhez, amely elrendezésben sín (3), lekötőelemből (2, 250, 250’, 250”) és rögzítőelemből álló, a 14-29. igénypontok bármelyike szerinti rögzítőszerkezet van, azzal jellemezve, hogy a lekötőelem (2, 250, 250’, 250”) a sínhez (3) csatlakozóan a sínalaphoz (6) van rögzítve, továbbá a rögzítőelem (1) a lekötőelemben (2, 250, 250’, 250”) van elhelyezve, továbbá az első és második helyezőeszközök (8,18,9, 253b, 253c) úgy vannak kialakítva, hogy a rögzítőelemet (1) a felfekvőszakaszával a sínen (3) felfekve helyezik meg.

    HU217013 Β
31. 31. A 30. igénypont szerinti elrendezés, azzal jellemezve, hogy az első és második helyezőeszközök (8, 18, 9, 253b, 253c) úgy vannak kialakítva, hogy a rögzítőelemet (1) legalább egy olyan helyzetben tartják, amely helyzetben a rögzítőelem (1) továbbra is a lekötőelemben (2, 250, 250’, 250”) van, de nem fekszik fel a sínen (3).
32. 32. Eljárás lekötőelemet és rögzítőelemet tartalmazó, a 14-29. igénypontok bármelyike szerinti rögzítőszerkezet alkalmazására, azzal jellemezve, hogy a rögzítőelemet (1) külső száraival a terelőkbe (21c, 253, 253’, 253”) illesztve a lekötőelembe (2, 250, 250’, 250”) helyezzük, oly módon, hogy a rögzítőelem (1) és a lekötőelem (2, 250, 250’, 250”) helyezőeszközei a rögzítőelemet (1) első helyzetében tartóan együtt működjenek, mielőtt a lekötőelemet (2, 250, 250’, 250”) munkahelyzetébe hozzuk, majd a rögzitőelemet (1) második helyzetébe hajtjuk, amely második helyzetben a rögzitőelemet (1) a helyezőeszközök megtartják, mielőtt a sínt (3) elhelyezzük a sínalapon (6), majd a rögzítőelemet (1) harmadik helyzetbe hajtjuk, amely harmadik helyzetben a helyezőeszközök a rögzítőele5 met (1) a sínen (3) felfekvő helyzetben tartják.
33. 33. A 32. igénypont szerinti eljárás, azzal jellemezve, hogy a rögzítőelemet (1) kihajtjuk a harmadik helyzetből az első helyzetbe, oly módon, hogy a lekötőelem (2, 250, 250’, 250”) és a sín (3) közé helyezett, a

    10 lekötőelemet (2, 250, 250’, 250”) a síntől (3) elektromosan szigetelő szigetelőt (5, 570, 570’) a lekötőelem (2, 250, 250’, 250”) vagy a sín (3) mozgatása nélkül lehet kicserélni.
34. 34. A 32. vagy 33. igénypont szerinti eljárás, azzal

    15 jellemezve, hogy a rögzítőelemet (1) kihajtjuk a harmadik helyzetből a második helyzetbe, oly módon, hogy a sínt (3) a rögzítőelemnek (1) a lekötőelemből (2, 250, 250’, 250”) történő eltávolítása nélkül lehet mozgatni.