HU218459B - Rugalmas sínrögzítő elem - Google Patents

Abstract

A találmány tárgya rugalmas sínkapocs (10), amely olyan sínrögzítőrendszerekben használatos, amelyeket a sínre merőleges helyzetbenalkalmaznak. A találmány szerinti sínkapocsnak (10) van egy pár,lényegében párhuzamos eleme D alakúra hajlítva úgy, hogy lesz egy, asíntalpra támaszkodni képes elülső része, amely elülső rész alényegében párhuzamos elemek megfelelő szabad végéből van kialakítva,és van egy, a sínalátétlemez (1) vagy sínkötés kialakított nyílásábailleszkedő talprésze (11), ahol a lényegében párhuzamos elemeknek asínkapocs (10) talprésze (11) és elülső része közötti szakasza azelülső rész felé keskenyedő külső méretekkel van kialakítva, és alényegében párhuzamos elemek szabad végei vissza vannak hajlítva akapocs hátsó része felé, és kifelé állnak úgy, hogy a sínalátétlemez(1) vagy a sínkötés valamely részére támaszkodjanak, amikor asínkapocs (10) használatban van, megakadályozva ezzel a sínkapocs (1)lecsúszását a síntalpról. ŕ

Description

Ez a találmány rugalmas sínkapcsokra vonatkozik, amely olyan sínrögzítő rendszerekben használatos, amelyeket a sínre merőleges helyzetben alkalmaznak.

Ilyenfajta rugalmas sínkapcsokat ismertet a 3,067,947 (Deenik) és 4,313,563 (Young) U. S. szabadalom. Mindkét sínkapocs kialakítása olyan, hogy méretre készült támfelületen használható, amelybe a rugalmas sínkapocs alsó része illeszkedik. Mindkét sínkapocsnak van egy orr-része, amely a síntalpra fekszik fel, és ezeknek a külső széle az alátámasztó vállra támaszkodik, megakadályozva, hogy a síntalpról lecsússzanak. A „Young”-kapocs a 4,688,719 U. S. szabadalomban leírt támfelülettel együtt kerül felhasználásra, amelynek a kapuhoz vezető ék alakú réssel ellátott válla van, melynek hatására a karok összenyomódnak, miközben a kapcsot az orr-részével a síntalpon a helyére nyomják.

Azonban sok, már lefektetett vasúti sínpálya el van látva a meglévő alátétlemezekkel vagy támfelületekkel, mégis olcsón fel lehetne javítani olyan rugalmas sínkapocs felhasználásával, amely nem igényel méretre készült alátámasztó felületet. Az Európában általánosan használt vasúti sín alátétlemez az úgynevezett K alátétlemez, amelyen egy pár párhuzamos borda van a síntalp mellett azzal párhuzamosan, a bordákban pedig a síntalpra merőleges irányú rések vannak. Ezek a rések nem ék alakúak, ezért a sínkapcsok orrát össze kell nyomni, hogy át lehessen vezetni a résen anélkül, hogy az orrok a síntalpról lecsússzanak. A Deenik-kapocs a K alátétlemezhez csak egy szerszám segítségével alkalmazható, amely összenyomja az orr-rész karjait, hogy át lehessen vezetni a támfelületen kialakított kapun. A régebbi vasúti sínpályáknál a magasságkülönbség a sín alátétlemez rése és a síntalp között statikusan és dinamikusan is nagymértékben változó lelet, így maximális mértékű alakváltozásra van szükség a kapcsok orrrésze és talprésze között között.

Ennek a találmánynak a célja olyan rugalmas sínkapocs szolgáltatása, amely a vasúti sínpályákhoz méret szerint készült támfelület nélkül felhasználható.

E találmány egyik megjelenési formájában adott egy rugalmas sínkapocs, amelynek van egy talprésze és egy orr-része, ahol az orr-rész a síntalpon fekszik, a talprész pedig a sín alátétlemezéhez vagy a sínkötéshez rögzíthető, nevezett sínkapocs egy pár, D alakúra hajlított, lényegében párhuzamos elemből áll úgy, hogy nevezett elempár egyik vége képezi a kapocs orrrészét, és a párt alkotó elemek az elemek meghajlított részei között, a talprészüknél vannak összeillesztve.

Ez az elrendezés annyit jelent, hogy a talprésznek két, a sin felé nyúló szabad karja van. Ez ellentétben áll a „Deenik”-kel, amelynek U alakú talprésze van, ahol az U töve van közelebb a sínhez, és nem biztosít szabad mozgást az egyes elemek számára, és ellentétben áll a „Young”-gal is, amelynek tömör talprésze van. A talprész szabad végeinek biztosításából származó előny a sínkapocs nagyobb alakváltozása, ami azt jelenti, hogy tágabb határok között illeszkedik a sínpálya környezeti viszonyaihoz. Az elemek közötti kötés kialakítása a sínkapocs hátsó részén, közvetlenül a talprész fölött azt jelenti, hogy van egy nagy, nem kritikus célterület, ahol a kapocs a nagy kalapáccsal ütve a helyére beverhető. Emellett ez a sínkapocsnak az a része, amely nagy valószínűséggel felveszi a kavicságy nyomásaiból származó nagy oldalirányú erőhatásokat a kavicságy szabályozása közben, és az a tény, hogy a sínkapocs két eleme ezen a helyen van egyesítve, minimálisra csökkenti a sínkapocs tönkremenésének lehetőségét. Összefoglalva, az elemeknek a sínkapocs hátsó részén történő egyesítése lehetőséget biztosít a sínkapocs maximális alakváltozására az orr-rész adott terhelése mellett, ugyanakkor elegendő szilárdsága marad, hogy minimális károsodást szenvedjen a sínkapocs beépítése és a pályán végzett munkafolyamatok, mint például a kavicságy szabályozása során.

Az alakváltozás további fokozása érdekében a talprész szárai előnyösen a végük felé keskenyedve vannak kialakítva.

A sínkapcsok kialakíthatók rúdacélból. A kapcsok előnyösen 40 mm széles rúdanyagból kovácsolással vagy egyéb forgácsmentes alakító művelettel készülnek. Bizonyos esetekben a talprész szélességi méretének a rúdanyag szélességénél nagyobbnak kell lenni. Szélesítve a hézagot a talprész szárai között úgy, hogy azok részben oldalirányban terjedjenek ki, a kapocs talprésze hozzáilleszthető a sín alátétlemezében vagy a sínkötésben kialakított rés méreteihez.

Egy másik megjelenési formájában ez a találmány olyan sínkapcsot szolgáltat, a vasúti sínnek az alatta fekvő sínalátétlemezhez vagy sínkötéshez történő rögzítéséhez, amely sínkapocs egy pár, D alakúra hajlított, lényegében párhuzamos elemből áll úgy, hogy van egy elülső része, amely a sín talpára támaszkodik, amely elülső rész a lényegében párhuzamos elemek megfelelő szabad végeiből van kialakítva, és van egy talprésze, amely az alátétlemezben vagy sínkötésben kialakított nyílásba illeszkedik, ahol a lényegében párhuzamos elemeknek a kapocs talprésze; és az elülső része közé eső részei az elülső része felé keskenyedő külső méretekkel vannak kialakítva, és a lényegében párhuzamos elemek szabad végei vissza vannak hajlítva a kapocs hátsó része felé, és előrenyúlnak úgy, hogy a kapocs felhasználásakor a sín alátétlemeze vagy a sínkötés valamely részének ütközve ezzel megakadályozzák, hogy a sínkapocs a síntalpról lecsúszhasson.

A kapocs orr-részének ez a keskenyedő kialakítása annyit jelent, hogy amikor a kapocs belép az alátétlemezen vagy a kapocs alátámasztó felületén kialakított nyílásba, a kapocs karjai és az orr-rész kifelé nyúló végei egymás felé összenyomódnak, hogy átférjenek a nyíláson, és amikor az orr-rész már a síntalpon van, az orrrész kifelé nyúló részeinek külső szélessége nagyobb, mint a nyílás szélessége, és a sínkapocs rögzítve van a síntalpon. Ezzel a megoldással nincs szükség méret szerint készült alátámasztó felületre vagy a beépítéshez célszerszámra.

Hivatkozunk most példaként a mellékelt rajzokra, ahol az

HU 218 459 Β la., lb. és le. ábra a jelen találmány megvalósításaihoz használt sínalátétlemez, a K alátétlemez felülnézeti és oldalnézeti képeit mutatja.

2a., 2b. és 2c. ábra a jelen találmányt megtestesítő sínkapocs elölnézeti, oldalnézeti és alulnézeti képe; és a

3a. és 3b. ábra egy ilyen sínkapocs forgács nélküli alakítása közben a rúdacélból előformázott első és második nyers darab nézeti képe.

Amint az 1. ábrán látható, az 1 K alátétlemez úgy van kialakítva, hogy a síntalpra felfekvő két 3 bordája között tartsa a vasúti sínt (nincs feltüntetve). Az le. ábrán keresztmetszetben feltüntetett 4 nyílások a bordákban a sín két szemközti oldalán helyezkednek el, keresztmetszetük a sínre merőleges irányban állandó. A sínkapocs 11 talprésze (2. ábra) illeszkedik a nyílásba, és a 10 sínkapocs 16 orr-részének hátrafelé néző 18 orr-végei a 4 nyílások 5 oldalára támaszkodnak.

A 2a., 2b., 2c. ábrákon feltüntetett 10 sínkapocs a 11 talprészekből, a 13 hátsó gerincből, a 14 szárakból, a 16 orr-részből és a 18 orr-végekből áll.

A 10 sínkapocs rúdanyagból a 3a. ábra szerinti formában van melegen kivágva. A kivágott nyers darab egy pár, lényegében párhuzamos 19 elemből áll, ezek képezik all talpszárakat és a 14 szárakat, amelyek ék alakúan elvékonyodva nyúlnak ki a 13 gerincből. A melegen kivágott nyers darabot azután a 13 gerinc és a 11 talprészek 12 élei mentén, valamint a 13 gerinc és a 14 szárak 15 élei mentén sajtolással (coining) tömörítik. A kapocs 17 külső széleit is tömörítik. Ez az eljárás csökkenti az igénybevétel hatására bekövetkező törés valószínűségét.

A 10 sínkapocs kialakításának következő lépése a 3b. ábra szerint a 14 szárak ívelt kialakítása a kétdimenziós nyers darabon, melynek eredménye lesz a végleges háromdimenziós alak orr-részének ék alakú formája, amint azt a 2a. ábra mutatja.

A 3b. ábrán látható nyers darab 14 szárainak legkeskenyebb része felel meg a 10 sínkapocs 16 orr-része legelöl elhelyezkedő szakaszának.

A második lépés egyúttal kitágítja all talprészeket olyan méretre, amely illeszkedik az 1 sín alátétlemezén kialakított nyílásba és rögzíti a 10 sínkapcsot.

Amint a 2a., 2b. és 2c. ábrákon látható, a 10 sínkapocs 13 gerince, amely összeköti a kapocs két 19 szárát, a 10 sínkapocs 13 gerincnél van, és rendeltetésszerűen fel tudja venni azt az erőhatást, amely a kapcsot a síntalpra nyomja.

A 16 orr-rész elég keskeny ahhoz, hogy beüljön a 4 nyílás felső részébe és átmenjen az 5 szélek között a síntalpra. A 14 szárak 18 végei szétugranak, megakadályozzák a 10 sínkapocs eltávolítását, és a síntalpon tartják a 16 orr-részt. A 10 sínkapocs 16 orr-részének hosszú, ék alakúan kiképezett szárai, valamint a 11 és 14 talprészei arra valók, hogy a 10 sínkapocs deformációja nagyobb mértékű legyen, mint ami a korábbi konstrukciókkal elérhető.

A fentiekből belátható, hogy ez a 10 sínkapocs a sínpályák adottságai mellett szélesebb körben használható anélkül, hogy méret szerint készült alátámasztásra vagy különleges szerelő célszerszámra lenne szükség.

Claims (7)

1. Sínkapocs vasúti sínnek az alatta fekvő sínalátétlemezhez vagy sínkötéshez történő rögzítéséhez, azzal jellemezve, hogy van a sínkapocsnak (10) egy pár, lényegében párhuzamos eleme D alakúra hajlítva úgy, hogy van egy, a síntalpra támaszkodni képes elülső része, amely elülső rész a lényegében párhuzamos elemek megfelelő szabad végéből van kialakítva, és van egy, a sínalátétlemez (1) vagy sínkötés kialakított nyílásába illeszkedő talprésze (11), ahol a lényegében párhuzamos elemeknek a sínkapocs (10) talprésze (11) és elülső része közötti szakasza az elülső rész felé keskenyedő külső méretekkel van kialakítva, és a lényegében párhuzamos elemek szabad végei vissza vannak hajlítva a kapocs hátsó része felé, és kifelé állnak úgy, hogy a sínalátétlemez (1) vagy a sínkötés valamely részére támaszkodó kialakításúak, amikor a sínkapocs (10) használatban van, megakadályozva ezzel a sínkapocs (10) lecsúszását a síntalpról.

2. Az 1. igénypont szerinti sínkapocs, azzal jellemezve, hogy az elülső résznek két szára van, amelyeket egy, az elülső résztől távolabb eső gerinc (13) köt össze.

3. A 2. igénypont szerinti sínkapocs, azzal jellemezve, hogy talprésze (11) két keskenyedő szárból áll a síntalp felé nyúlóan kialakítva.

4. A 3. igénypont szerinti sínkapocs, azzal jellemezve, hogy a kapocs a sínalátétlemezben (1) vagy sínkötésben kiképezett nyílás szélességénél kisebb szélességű rúdacélból van kialakítva, és a talprész (11) szárai vannak a nyílás szélességét megközelítő méretre terpesztve.

5. Rugalmas sínkapocs vasúti sínnek az alatta fekvő sínalátétlemezhez vagy sínkötéshez történő rögzítéséhez, azzal jellemezve, hogy van a kapocsnak egy orrrésze (16), amely a síntalpra fekszik fel, és egy talprésze (11), amely egy sínalátétlemezhez (1) vagy sínkötéshez rögzíthető, nevezett sínkapocsnak (10) van egy pár, lényegében párhuzamos eleme D alakúra hajlítva úgy, hogy nevezett elempár egyik vége a kapocs önrészét (16) képezi, a másik vége pedig nevezett kapocs talprészét (11) képezi, az elempár pedig az elemek ívelt hátsó része között a talprésszel (11) határosán össze vannak kötve egymással.

6. Az 5. igénypont szerinti sínkapocs, azzal jellemezve, hogy az elempárt egy gerinc (13) köti össze egymással, amely a sínkapocs (10) hátsó felületét képezi, amely párhuzamos a sínnel, nevezett bordából pedig két szabad szár nyúlik ki nevezett sín felé a sínkapocs (10) talprészéből (11).

7. Az 5. igénypont szerinti sínkapocs, azzal jellemezve, hogy a talp-rész szárai azok megfelelő szabad végei felé keskenyedve ék alakúan vannak kiképezve.