SZUBSZT1TUALT KINAZOLÍNSZARMAZEKOK,. ELJÁRÁS
ELŐÁLLÍTÁSUKRA ÉS A VEGYÜLETEKET TARTALMAZÓ TIROZIM-ΚΪΝΑΖ GÁTLÓ· HATÁSÚ GYÓGYSZERKÉSZÍTMÉNYEK
A találmány bizonyos kmaííolínvegyöletekre, valamint azok gyógyászati szempontból elfogadható sóira vonatkozik. A találmány szerinti vegyüietek gátolják egyes szaporodási faktor recepior-protem-tírozín-kinázok hatását (PTK), és ezáltal meggátolják bizonyos sejttípusok abnormális szaporodását. A találmány szerinti vegyüietek ennek következtében felhasználhatók bizonyos betegségek kezelésére, amelyek ezeknek a protein-tirozin-kinázok (PTK) hiányos (téves) szabályzásának a következményei. A találmány szerinti vegyüietek rákellenes szerek és felhasználhatók a rák kezelésére emlősökben. Ezen túlmenően a találmány szerinti vegyüietek alkalmasak polieisztás vesemegbefegedés kezelésére emlősállaton.
A találmány vonatkozik továbbá az említett kmazolínok gyártására, alkalmazásukra rák és polieisztás vesemegbetegedés kezelésében, valamint az olyan készítményekre is, amelyek a találmány szerinti vegyüíeteket tartalmazzák.
A protein-tirozin-kinázok az enzimek olyan csoportját képviselik, amelyek egy foszfátcsoportnak az ATP-ról a protein szubszírátomon elhelyezkedő íirozinrnaradékra való átvitelét katalizálják, A proíein-íirezin-kinázok nyilvánvalóan szerepet játszanak a normális sejtszaporodásban. Számos szaporodási faktor receptor-protein működik tlrozm-kinázként, és ennek a folyamatnak az útján szignálozásra (jelzésre) képesek. Ezeknek a szaporodási faktoroknak a kölcsönhatása ezen receptorokkal szükséges történés a sejt szaporodásának normális szabályzásában. Bizonyos körülmények között azonban - például mutáció vagy túlzott kifejezés következtében - ezek a receptorok túlzottan kifejezettek, a receptorok ^»12/Z4-TEL'gcs gyakran szahályozhatatlanokká válnak, és ennek a következménye nemkontrolált sejtszaporulat, amely a daganat növekvését idézheti elő, és végeredményben a rák néven ismert betegség eredetéhez vezet [A.F.. Wilks: Adv. Cancer Rés, 60, 43 (1993); J.T. Parsons, SJ. Parsons: ímportant Advances in Oneology, V.T. de Vita, kiadó: J.B. Lippincott Co., Philadelphia, 3 (1993)]. Azon szaporodási fektor-receptor-kmázok és proto-onkogénjeik között - amelyeket azonosítottak, és amelyek ennek a találmányi bejelentésnek a vegyületek szempontjából a célpontjait jelentik van az epidermális szaporodási faktor-receptor-klnáz (EGF-R kinéz, az erbB onkogén protein terméke); és az erbB-2 által termelt tennék is (amelyet nen-nak vagy HER2-nefc nevezitek). Mivel a foszforilezés végbemenetele szükséges jele annak, hogy a sejtoszlás végbemegy, és mivel a rákkal kapcsolatban kimutatták túlzottan kifejezett vagy mutált kinázok jelenlétét, egy olyan gátló anyagnak, amely ezt a történést gátolja, azaz egy protein-tirozm-kináz gátló anyagnak terápiás értékkel kell rendelkeznie rák és más betegségek kezelésében, amelyeknek koritrolíálatlan vagy abnormális sejtszaporulattal jellemzett betegségek z
szempontjából terápiás értéke van, Így például az erbB-2 onkogén receptorkináz-termek túlzott kifejezését kapcsolatba hozták emberi emlő- és petefészekrákokkal [DJ, Slamon és munkatársai: Science, 244, 707 (1989 és Science, 235, 1146 (1987)]. Az EGF-R. kináz hiányos szabályzását epídermoid tumorokkal, [M. Reiss és munkatársai: Cancer Rés., 51, 6254 (1991)], valamint emlőrákokkal [A. Macias és munkatársak Ánticancer Rés,, 7, 459 (1987)] hozták kapcsolatba, továbbá más, nagyobb szervek daganataival is [W. J. öulhck; Brit.. Med. Búik 47, 87 (1991)]. Mivel a rák patogenezisében a nem szabályzóit receptor-kmázök igen fontos szerepet töltenek be, számos újabb vizsgálat foglalkozik, specifikus PIK-gátlók kifejlesztésével potenciális rákellenes terápiás hatóanyagokként [néhány újabb áttekintést lásd: T.R. Bürke: Drugs Fűtőre, 17, 119 (1992) és CJ. Chang és R.L. Geahlen: J. Na.t, ProcL, 55,1529 (1992)].
Ismert továbbá, hogy az EGF-receptorok szabályzásának meghibásodásai, valamint ezeknek a receptoroknak az abnormális elhelyezkedése tényezőkként szerepelnek epiteliáíis ciszták szaporodásában a „policisztás vesemegbeiegedések'* leírásában [3. Du és F.D, Wílson: Amer, J. PhysioL, 269 (2 Ft 1), 487 (1995); X Nauta. és munkatársait Pediatric Research 37 (6), 755 (1995); V.H, Gattone és munkatársai: Developmental Btology 169(2), 504 (1995); F.D, Wiíson és munkatársai: Eur, J. Cell, Biot 61(1), 131 (1993)]. A találmány szerinti vegyületek - amelyek az EGF-receptorok katalitikus működését gátolják — ennek következtében e megbetegedés kezelésére alkalmazhatók.
A fenti alkalmazásokon kívül egyes találmány szerinti vegyületek közbenső termékekként alkalmazhatók találmány szerinti más vegyületek előállítására,
A találmány szerinti, vegyületek bizonyos szubsztituált kinazolinszármazékok. Ebben a szabadalmi leírásban a kinazolingyűrűrendszer számozását az (Á) képlet szerint végezzük,
Közölték, hogy számos 4-anilinokinazolinszármazék, amelyek mind jellegükben, mind az 5-8 helyzetű szuhsztítuensek elhelyezkedésében a találmányunk szerinti vegyületoktöí különböznek, PTK-gátló aktivitással rendelkeznek, A 92305703.8 számú európai szabadalmi bejelentésben olyan 4-anilino~kinazolinszármazékokat közöl, amelyek az 5-8 helyzetekben egyszerű szubsztltuenseket, például klór-, tóSuor- vagy nitrocsoportokat tartalmaznak. A 923O57Ö3 számú európai szabadalmi bejelentés ehhez hasonló, azonban az 5-8 helyzetekben megengedett szubsztítuensek sokkal változatosabbak, A WO-9609294 számú szabadalmi bejelentés hasonló szubsztitüensekkel rendelkező vegyületeket közöl az 5-8 helyzetekben, valamint a 4~helyzetben lévő szubsztituenssel, amelyek bizonyos políciklusos gyűrűrendszerekből állanak. Néhány egyszerűen szubsztituált kínazolinszármazékot írnak le továbbá a WO-952419Ö, a WÖ-9521613 és a WO-9515758 számú nemzetközi szabadalmi bejelentésekben. Az EF-933Ö968Ö.2 és a W0-9523141 számú szabadalmi bejelentések hasonló kinazolinszánnazékokat védenek, ahol az árucsoport -· amely 4-helyzetben kapcsolódik - változatos heterociklusos gyűrű lehet (1994). Az EP-94305195.3 számú európai szabadalmi bejelentés bizonyos kinazoiinszármazékokat közöl, amelyek a 6-helyzetű szubsztítuensek között alkenoílamíno- és alkmoílammo-csoportokal, azonban 7-helyzetben halogénatomot tartalmaznak. A WO-9519774 számú nemzetközi szabadalmi bejelentésben olyan vegyületeket közölnek, ahol az 5-8 helyzetű szénatomok közül egy vagy több heteroatomofckal van kicserélve, és ez igen változatos biciklusos rendszereket eredményez, ahol a balkéz felül eső gyűrű 5- vagy ő-tagű heterociklus; ebhez járul, hogy a balkéz felőli gyűrű változatos szubsztituenseket tartalmazhat. Az EP-Ó82Ö27-A1 számú európai szabadalmi bejelentés egyes pirrolopirimldin szerkezetű FTK-gátlókat ismertet A WO-9519970 számú bejelentés olyan vegyületeket ír le, ahol a balkéz felöli aromás gyűrű az alapvető klnazollnszerkezetben különböző, sokféleképpen változtatott heterociklusos gyűrűs csoporttal van kicserélve, aminek következtében az így kapott gátló anyagok triciklusosak. A W0-943O5194.6 számú nemzetközi szabadalmi bejelentés olyan kinazlinokat közöl, ahol 5- vagy' ó-helyzetben egy további 5- vagy ó-tagú, adott esetben szubsztituált heterociklusos gyűrű van kondenzált állapotban. A WG-963398! számú szabadalmi bejelentés olyan 4-anilinokrnazolmokat közöl, amelyek 6-faelyzetben különböző alkoxíalkiiammocsoportokat tartalmaznak. A WO-9633977 számú szabadalmi bejelentés olyan 4-anilinokinazollnokat közöl, amelyek ó-helyzetben különböző aminoalkilalkoxicsoportokat tartalmaznak. Figyelemre méltó, hogy a fentebb említett, bejelentésekben leírt vegyületek egyike sem matatja a szubsztítoensek azt a különleges kombinációját, amelyet a találmány szerinti vegyületek tartalmaznak.
A fentebb említett szabadalmi bejelentéseken kívül számos közlemény ismertet 4-amllnolrinaz.olmokat, ilyenek például: D.W. Fry és munkatársai: Science, 265,1093 (1994), G.W. Rewcastle és munkatársai: J. Med. Chem., 38, 3482 (1995); és AJ. Bridges és munkatársai: J. Med. Chem., 39, 267 (1996)]. Ezekben a közleményekben leírt vegyületek egyike sem rendelkezik a szubsztítuenseknek a találmány szerinti vegyületekben fennálló különleges kombinációjával. Ebhez járul, hogy ezekben a közleményekben egyáltalában nem igazolják az m vívó rákellenes hatást
A P'TK egy foszfátcsoport átvitelét katalizálja ATP molekuláról egy protein-szubsztrátomon elhelyezkedő tirozinmaradékra. Az eddig ismert gátló anyagok általában vagy az ATP-vel, vagy a kináz fehéxje-szubsztrátornával kompetitivek, Néhány ilyen gátló anyag -az úgynevezett vegyes kompetitív gátlók - mind az- ATP-vel, mind a szuhsrtrátummal egyidejűleg kompetitivek lehetnek; valamennyi ilyen kompetitív gátló anyag reverzibilis gátlóként működik. Á. szakterületen ismert d-amlmokinazolinok reverzibilis gátlók, amelyek az ATP-veí kompetitivek [D.W. Fry és munkatársai: Science, 265, 1093 (1994)]. Mivel Az ATP koncentrációja a sejtben normális körülmények között igen nagy (millimoláris), az ATP-vel kompetitív vegyületek esetleg csekély in vívó aktivitást mutathatnak, mert nem valószínű, hogy ezek a vegyületek a sejten belül olyan koncentrációkat érhetnek el hosszabb időtartamon át, amelyek szükségesek lennének, az ATP leszorítására a kötőhelyéről elegendő Időn át a daganat növekvésének a gátlására. Eltérően a szokásosabb klnazolín-alapú gátlóktól, a találmány szerinti kínazolíngátlók azzal a különleges képességgel rendelkeznek, hogy ezeket a PTK-kat irreverzibilis módon gátolják és ennélfogva az ΑΤΡvagy protemszubsztrátnmmal szemben nem kompetitívek. A találmány szerinti vegyöletek irreverzibilis gátlókként képesek hatni azon tény alapján, hogy az enzim aktív helyén elhelyezkedő aminosavmaradékokkal kovalens kötéseket alakíthatnak ki. Ez a találmány szerinti vegyöletek fokozott, terápiás hatékonyságát eredményezheti -a gátló anyagok reverzibilis típusához képest. Konkrétabban tehát a találmány szerinti vegyületeknek ez a különleges jellege és szubsztítnenseinek kombinációja vezet a gátló anyagnak enzimhez való irreverzibilis kötődéséhez.
Az alábbiakban találmányunkat részletesebben ismertetjük.
A találmány tárgyát képezik az (1) általános képletű vegyületek, ahol
X jelentése 3-7 szénatomos eíkloalkilesoport, amely adott esetben egy vagy több, 1-6 szénatornos alkilcsoporttal szubsztifuáiva lehet; vagy piridini!-, pirimidinii- vagy fenilcsoport, ahol a piridini!-, pirimidinílvagy fenilgyörn adott esetben halogénatommal, 1-6 szénatomos alkilcsoporttal, 2-6 szénatomos alkenilcsoporttal, 2-6 szénatomos alkinilcsoporttal, azido-, 1-6 szénatomos hidroxialkil-, halogénmetil-,
2-7 szénatomos alkoximefil-, 2-7 szénatomos alkanoiloximetilcsoporttal, 1-6 szénatornos alkoxicsoporttaí, 1-6 szénatomos alkiltiocsoporttal, hidroxil-, trlfluormetü-, ciano-, nitro-, karboxil-, 2-7 szénatomos karboalkoxi-, 2-7 szénafomos karboalkil-, fenoxi-, fenil-, tiofenoxi-, benzol!-, benzil-, amino-, 1-6 szénatomos alkilamino-, 2-12 szénatomos dialkilamino-, íemlamíno-, benzüamino-, 1-6 szénatornos alkanoilamino-, 3-8 szénatornos atkenoilamino-, 3-8 szénafomos alkinoilamino-, 2-7 szénatomos karboxialkd-, 3-8 szénatomos karbostkoxiaiki!-, ammometil-, 2-7 szénatomos N-aikilaminomef.il-, 3-7 szénatomos Ν,Ν-dialkílamínomefil-, merkapto-, metílmerkapto- vagy benzoilaminocsoporttal adott esetben mono-, dl- vagy triszubsztituált
Z jelentése -ΝΗ-, -Ο-, -S- vagy -NR- képleté csoport;
R jelentése 1-6 szénatomos alkilesoport vagy 2-7 szénatomos karboalkílesoport;
Rb R3 és .R4 jelentése egymástól függetlenül hidrogén- vagy halogénatom;
1- 6 szénatomos aikil-, 2-6 szénafomos elkenik, 2-6 szénatomos alkinil-,
2- 6 szénatomos aíkemloxl-, 2-6 szénafomos alkiniloxl csoport; hidroximet.il-, halogémnetílcsoport; 1-6 szénatomos alkanoiloxk, 3-8 szénatomos alkenoiloxi-, 3-8 szénafomos alkinoiloxi-, 2-7 szénatomos alkanolloximetilcsoport; 4-9 szénatomos alkenoiloxímetlK 4-9 szénatomos alkmoiloximeíil·, 2-7 szénatomos alkoximefíl-, 1-6 szénatomos alkoxi-, 1-6 szénafomos alkilfioesoport; 1-6 szénatomos alki Iszol fmil-,
1-6 szénatomos alkilsznlfonil-, 1-6 szénatomos alkilszulfonamido-, 2-6 szénatomos alkenilszulfonamldo-, 2-6 szénatomos aiklmlszulíonamidocsoport; hidroxil-, trifiuormetil-, ciano-, nltro-, karboxil-, 2-7 szénatomos karboalfcoxicsöport; 2-7 szénatomos karboalkilesoport; fenoxi-, férni-, tiofenoxi-, benzil-, amino-, hidroxiamino-, 1-4 szénatomos ak koxiaminc-, 1-6 szénatomos alkilamino-, 2-12 szénatomos diaikik amlno-, 4-12 szénatomos N-alkilkarbamoik, Ν,Ν-dlalkilkarbamoil-, N-alkikN-alkenilamíno-csoport, 6-12 szénatomos N,N~dk alkemlamino-, íenllamino-, benzilammoesoport; R.7-{C(R§>2]§-Y-, Rr[C(R6)2]p-M-[C(R«)2]k-Y~ vagy Het-W-[C(R6)23rY- általános képiéin csoport;
Y jelentése -(CHiV, -O- vagy ~-N(R,<j)~ általános képletű divalens csoport; R7 jelentése --NRfcRg vagy -~ORS általános képleté csoport;
M jelentése NR& -0-, N-CCjR^jpNR^Rs általános képleté csoport vagy
N-(C(Ré)2)p~O^s általános képleté csoport;
W jelentése NR$, -O- képletű csoport vagy kémiai kötés;
§
Hét jelentése adott esetben a szén- vagy nitrogénatomon R^-tal mono- vagy diszubsztitnált, és adott esetben a szénatomon -CffeOKé csoporttal monosznbszfituált heteroeíklus, amely heteroeíklus morfolin, ttomon· folin, tiomorfolin-S-oxid, tiomorfblin-S, S-díoxid, piperidin, pirrolidin, aziridin, imidazot, 1,23-triazol, 1,2,4-triazoi, tetrazol, piperazin, tetrahidrofurán vagy tetrahidropirán lehet;
Kijelentése hidrogénatom, 1-6 szénatomos aikil-, 2-6 szénatomos alkenil-,
2-6 szénatomos alkimlesoport; 1-6 szénatomos cikloalkilcsoport, 2-7 szénatomos karboalkllcsoport, 2-7 szénatomos karboxialkilcsoport, fenilcsoport, vagy adott esetben egy vagy több halogénatommal, 1-6 szénatomos alkoxicsoporttal, trifluormetd-, amino-, 1-3 szénatomos alkilaminio-, 2-6 szénatomos dialkilamino-, nitro-, ciano-, azádo-, balogénmetil-, 2-7 szénatomos alkoximetil-, 2-7 szénatomos alkano.iloximetil-, 1-6 szénatomos al.ki.ltio-, hidroxíl-, karboxi!-, 2-7 szénatomos karboalkoxi-, fenoxi-, fenil-, tiofenoxi-, benzoil-, benzi!-, fenilamino-, benzilamino-, 1-6 szénatomos alkanoii-amino- vagy 1-6 szénatomos alkilcsoporttal szubsztituált fenilcsoport;
R2 jelentése (a), (fo), (e), (d), (e), (f), (g), (h), (í), (j), (k), (1), (m), (n), <o), (p), (*X (s)» (<)» (u), (v), (w), (x), (y) vagy (z) általános képletü csoport;
Rs jelentése függetlenül hidrogénatom, 1-6 szénatomos aikil-, karboxil-, 1-6 szénatomos karboalkoxicsoport, fenil- vagy 2-7 szénatomos karhoalkllesoport, JMQRátór,
R^-CH-M-CCCRM- vagy' Het-W-CQRéXX- ak- általános képletü csoport;
Rg és R$ jelentése egymástól függetlenül --(Ο^ΧΧΝΚ^Κό vagy -(CCRéXXORi általános képletü csoport;
J jelentése egymástól függetlenül hidrogén-, klór-, fluor- vagy bróntatom;
Q jelentése 1-6 szénatomos alkilcsoport vagy hidrogénatom;
V * ¢, φφ g értéke 1 -tői 6-ig terjedő egész szám;
k értéke Ö-tól 4-ig terjedő egész szám;
n értéke 0 vagy 1;
p értéke 2-től 4-ig terjedő egész szám;
ρ értéke ö-tol 4-ig terjedő egész szám;
r értéke 1-tol 4-ig terjedő egész szám;
s értéke l-től 6-ig terjedő egész szám;
u értéke Ö-tól 4-ig terjedő egész szám és v értéke Ö-tól 4-ig terjedő egész szám, ahol az trt-v összeg értéke 2-4; valamint azok gyógyászati szempontból elfogadható sőt, azzal, a megkötéssel, hogy ha
Z jelentése NH;
n értéke 0;
R jelentése (a), (b), (c), (d), (e), (£) vagy (g) általános képietű csoport;
Rs jelentése függetlenül és kizárólagosan hidrogénatom, 1-6 szénatomos alkil-, karboxi!-, 1-6 szénatomos karboaíkoxi-, fenil- vagy 2-7 szénatomos karboalkilcsoport;
Rj jelentése hidrogén- vagy halogénaten, 1-6 szénatomos alkil- vagy 1-6 szénatomos aikoxícsoport;
Kijelentése hidrogén- vagy halogénafom, 1-6 szénatomos alkil- vagy 1-6 szénatomos aikoxícsoport; és
R3 jelentése hidrogénatom, 1-6 szénatomos alkil-, 1-6 szénatomos aikoxícsoport, hidroxil- vagy tnfluormetilcsoport, akkor
X jelentése kizárólagosan egy vagy több halogénatommal, 1-6 szénatomos alkilcsoporttal, 1-6 szénatomos alkoxícsoporttal, hidroxil-, trifluormetil-, ciano-, nitro-, karboxil-, 2-7 szénatomos karboaikoxicsoporttal, 2-7 szénatomos karboalkilcscporttal, amino- vagy 1-6 szénatomos
alkanoUaminocsoporttal szubsztituált leniiosoporftöl eltérő; továbbá azzal a megkötéssel, hogy ha R2 jelentése (a) általános képletö csoport, vagy (b) általános képletü csoport, és
Rs jelentése hidrogénatom vagy 1-6 szénatomos alkilcsoport, akkor R3 jelentése a halogénatomtól eltérő; és azzal a további megkötéssel, hogy ha
Rá jelentése 2-7 szénatomos alkenil- vagy 2-7 szénatomos alkinilcsoport, akkor ezek az alkenil- vagy alkinilegységek egy telített szénatom útján kapcsolódnak a nitrogén- vagy oxigénatomhoz;
és végöl azzal a megkötéssel, hogy ha
Y jelentése ~-NR<,~ vagy R? jelentése -NR^Rs képlete csoport, akkor g értéke 2-től ő-ig terjedő egész szám;
ha M jelentése -O~ és R? jelentése -ÖRg képletö csoport, akkor p értéke 1~től 4-ig terjedő egész szám;
ha Y jelentése -NR6- képletü csoport, akkor k értéke 2~től 4~Ig terjedő egész szám;
ha Y jelentése ~O~ csoport és M vagy W jelentése ~O~ képletü csoport, akkor k értéke 1 -tői 4~lg terjedő egész szám; és ha W jelentése kémiai kötés, amelynek útján Hét mtrogénatomon kötődik, és Y jelentése -O- csoport vagy -NR^- csoport, akkor k értéke 2-től 4~ig terjedő egész szám.
A gyógyászati szempontból elfogadható sók olyan szerves és szervetlen savaktól származó savak, mint például az ecetsav, tej sav, dtromsav, borkősav, borostyánkősav, maleinsav, malonsav, glükonsav, sósav, brőmhidrogénsav, fbszforsav, salétromsav, kénsav, metánsznllbnsav, valamint hasonlóképpen Ismert, elfogadható savakból származó sók.
Az alkil-, alkoxi-, alkanoiloxl-, alkoxlmefll-, alkanoíloximetil-, aikilszniímil-, alkilsznlfonil-, alkiíszulíonamido-, karboalkoxi-, karboalkü-, karboxialkil-, karboalkoxialkd-, alkanoilanónt?-, N-alfcil*karbamoíl*, valamint Ν,Ν-dialkilkarbamoil szubsztltuensek alkllrésze mind egyenes, mind elágazó szénláncú lehet. Az aíkenil-·, alkenoiloxímetíl-, alkeniloxi-, alkenilsazilfbnamido szubsztltuensek alkenllrészel akár egyenes, akár elágazó szénláneűak lehetnek, és egy vagy több telítetlenséget is tartalmazhatnak. Az alkinil-, alkinoíloximetil-, alkinilszulfbnamido-, alkíniloxi- szubsztltuensek közé tartoznak mind egyenes, mind elágazó szénláncok, amelyek egy vagy több fehtetlenséget tartalmazhatnak. Karboxilcsopottnak a -CO2H gyököt nevezzük. 2*7 szénatomos karboalkoxicsoport az olyan CO2&” csoport, ahol R” jelentése 1-6 szénatomos alkilcsoport. Karboxialkilcsoport olyan HCbC-R” képletü csoport, ahol ΪΓ” jelentése 1*6 szénatomos, kétvegyértéku alkilcsoport. A karboalkoxiaikilcsoport olyan R’OsC-R”’ képletü csoport, ahol R’”' jelentése kétvegy értékű alkilcsoport, és ahol R” és R5” összesen 2-7 szénatomot tartalmaznak. A karboalkllosoport -C0R>s képletü csoport, ahol R* jelentése 1-6 szénatomos alkilcsoport. Az aikanoiloxicsoport -OCOR” képletü csoport, amelyben R” jelentése 1-6 szénatomos alkilcsoport. Az alkanoiloximetilcsoporí R’XX^CHi* általános képletü csoport, amelyben R’* 1-6 szénatomos alkilcsoport. Az alkoximetilcsoport R’O€H2- általános képletü csoport, amelyben R” jelentése 1*6 szénatomos alkilcsoport. Az alklbzulfimlcsoportot RwS0* képletü csoportnak definiáljuk, amelyben R” jelentése 1*6 szénatomos alkilcsoport. Alkilszulfonamido-, alkenilszulfonamido-, alkiniiszulfonamidocsoportökat úgy definiáljuk, mint R’^OzNHképletü csoportokat, ahol R* jelentése 1-6 szénatomos alkilcsoport, 2-6 szénatomos alkenllcsoport vagy 2-6 szénatomos alkinilcsoport. Az N-alkilkarbamoilcsoport általános képlete R”NHCO, ahol R” jelentése .1-6 szénatomos alkilcsoport. Az N,N~dialkilkarbamoilcsoportot úgy definiáljuk, mint RwR\NC0- képletü maradékot, amelyben R” jelentése 1-6 szénatomos alkiicsoport, E* jelentése 1-6 szénatomos alkiicsoport, és R’, valamint R” azonosak vagy különbözők lehetnek. Ha X szubsztituáiva van, akkor előnyösen mono-, dl- vagy triszubsztítuált, előnyös a monoszubsztitúció. Az Rj, R? jelentése 1-6 szénatomos alkiicsoport, és R’, valamint R” azonosak vagy különbözők lehetnek. Ha X szubsztituáiva van, akkor előnyösen mono-, dl- vagy íriszuhsztiíuált, legelőnyösebben monoszubsztituált Az R5, R3 és R* szubsztituensek közül legalább az egyik előnyösen hidrogénatom, és legelőnyösebben két vagy bárom szubsztituens hidrogénatom. Továbbá előnyös, ha X benzolgyürüt, Z -~NH~ csoportot jelent, és n értéke 0.
A Hét a fentiek szerint definiált heterociklusfc jelent, amely adott esetben mono- vagy diszubsztituált lehet R^ csoporttal a szén- vagy nitrogénatomon, és adott esetben monoszubsztituált a szénatomon -CHsGRs képletü csoporttal. A Hét csoport a W csoporthoz a heterociklusos gyűrűben lévő valamelyik szénatom útján kapcsolódhat; vagy ha Hét jelentése nitrogénatomot tartalmazó heterociklus, amely telített szénnitrogén-kötést is tartalmaz, akkor az ilyen heterociklus a W-hez egy nitrogénatom útján is kapcsolódhat, ha a W kémiai kötést jelent. Ha Hét Rs csoporttal szubsztituáit, akkor ez a szubsztitúció lehetséges egy gyűrűs szénatomon vagy nitrogénatomot tartalmazó heterociklus esetében - amely telített szén-nitrogén-kötést is tartalmaz - ez a nitrogén csoporttal szubsztituáiva lehet. Előnyös, szubsztituáit heterocíklusok közé tartoznak például: a 2,6-diszubsztituált morfolín, 2,5-diszubsztituált tiomorfolin, 2szubsztituáit imidazol, N-szuhsztituálí 1,4-piperazin, N~szubsztituált pipettáin és az N-szuhsztitoált pirrolidin,
Áz első megkötésben a „kizárólag” fogalmán azt értjük, hogy ha az összes feltételek teljesülnek, akkor X nem lehet egy fenilgyürű, amely a megkötésben foglalt szubsztituensek közül csak az egyik vagy két :««»* κ ♦ szubsztítuensnek a kombinációja. így például, ha az első megkötés valamennyi feltétele érvényes, akkor X nem lehet hidroxíicsoporttal és alkilcsoportokkal diszubsztituált fenilgyűrű, azonban, lehet egy halogénatommal és merkaptoegységekkel diszubsztituált fenilgyűrű,
A találmány szerinti vegyületek egy vagy több aszimmetrikus szénatomot tartalmazhatnak; ilyen esetekben a találmány szerinti vegyületek mind az egyedi diasztereomerek, racemátok, valamint az egyedi (individuális) R és S enanfiomerjeik lehetnek.
Á (9) általános képletű vegyületek. előállítását az alábbi 1. reakciővázlatban szemléltetjük, ahol R<, R3, R4 és X jelentése a definíció szerinti, jelentése l-ó szénatomos alkilcsoport (előnyösen izobutilcsoport), és R2 5 jelentése (aa), (bb), (cc), (dd), (ee), (ff), (gg), (hh), (fi), (y)s (kk), (11), (mm) vagy (nn) általános képletű csoport, ahol R$, Rs, J, s, r, u és v jelentése a definíció szerinti. Az 1. reakcióvázlatban bemutatott reak» cíósor szerint egy (2) általános képletű 5-nítroantranilonitrilt körülbelül 1ÖÖ °C hőmérsékleten melegítünk oldószerben vagy' oldószer nélkül, N,Ndimetiíformamid-dhnefilacetal felesleg jelenlétében, és így egy (3) általános képletű amidinhez jutunk. A (3) képletű amidin oldatát egy (4) képletű amimnél ecetsavban 1-5 órán át melegítve az (5) képletű 6~nitro~4~ -aniíinokmazolinokhoz jutunk. Az (5) képletű vegyület nitrocsoportját valamilyen redukálószerrei, például vassal, ecetsavas-alkoholos eiegyben, vagy vizes ammőnium-klorid-metanol keverékben magasabb hőmérsékleten redukálva, vagy katalitikus hidrogénezés útján a (6) általános képletö ő-am.ino-4-anifinokinazolmokat kapjuk. Egy (6) általános képletű vegyületet egy (7) általános képletű savkloriddal vagy (8) képletű vegyes anhidriddel acilezve (mely utóbbit a megfelelő karbonsavból állítjuk elő) inért oldószerben, például THF-ben szerves bázis, például pindin, diizo» propfi-etfi-amin, N-metilmorfohn vagy trietil-amin jelenlétében acüezve (9) képletü vegyületeket .kapunk. Olyan esetekben, amidőn (?) vagy (8) képletü vegyüíetek aszimmetrikus szénatomot tartalmaznak, akkor ezek alkalmazhatok racemát formájában vagy egyedi R vagy S enantíomerek alakjában, és ennek megfelelően a találmány szerinti vegyüíetek racérn, vagy R és S optikailag tiszta formában lesznek jelen. A (2) általános képletü 5-nitm-antranilonitrílek - amelyek a találmány szerinti vegyüíetek előállításához szükségesek - ismertek, vagy a szakterületen ismert eljárások útján előállíthatok; ez a következő irodalmi helyeken megtalálhatók; Baudot, Red, Trav. Chim. Pays-Bas, 43,710 (1924); Hartmans, Red, Trav. Chim. Pays-Bas, 65, 468, 469 (1946); Taylor et ab, J. Amer. Chem. Soc., 82, 6058, 6063 (1960); Taylor et ah, J. Amer. Chem. Soc., 82, 3152, 3154 (1.960); Deshpande; Seshadri, Indián J. Chem., 11, 538 (1973); Katritzky Alán ,R.,; Laurenzo Kathleen S,, J. Org. Chem., 51, 5039-5040 (1986); Niclas, Hans-Joachim; Bohle, Matthlas; Rick, Jens-Detlev; Zeuner Frank; Zoelcb Lothar, Z. Chem,, 25(4), 137-138 (.1985), Ha az R2’ egység primer vagy szekunder amiooesoportokat tartalmaz, akkor ezeket az ammocsoportokat az anhídrid vagy savklorid kialakítása előtt meg kell védenünk, E célra megfelelő védőcsoportok például (azonban azok korlátozása nélkül); a terc-buíoxikarboml (BOC) vagy a benziloxikarbonil (CBT) védőcsoportok, Az előbbi védocsoport a (9) képletü végtermékekből valamilyen savval, például triöuomcetsawai, míg az utóbbi védőcsoport katalitikus hidrogénezés útján távolítható el. Ha az R2* egység hidroxilcsoportokat tartalmaz, akkor ezeket a csoportokat az anhídrid vagy a savklorid kialakítása, előtt meg kell védeni. E célra alkalmas védőesoportok (azonban korlátozás nélkül) a t-buíildimeti!szibl-, tetrahidropiranil- vagy benzilcsoport, Az első két védocsoport a (9) képletü. végtermékekből valamilyen savval, például ecetsavval vagy sósavval távolítható el; míg az utóbbi védőcsoport katalitikus hidrogénezéssel hasítható le. Olyan esetekben, ha a
X « (ő) képletű közbenső termék X csoportja primer vagy szekunder aminoesoportot vagy hidroxilcsoportokat tartalmaz, akkor szükségessé válhat ezeknek a csoportoknak a megvédése a (6) képletű vegyüietnek (7) anhidriddel vagy (8) savkloriddal végbemenő reakciója előtt. E célra a fentebb bírt védőcsoportokat alkalmazhatjuk, majd az így kapott (9) képletű termékekből a védőcsoportok a fentebb leírt módon távolíthatók el. Ha vagy R4 az (5) képletű közbenső termékben primer vagy szekunder aminocsoportokat vagy hidroxilcsoportokat tartalmaz, akkor indokolt tehet ezeknek a csoportoknak, a védelme az (5) általános képletű vegyöleteknek a (6) általános képletű vegyütetekké végbemenő redukciója előtt. Erre a célra a fentebb már leírt védőcsoportokat használhatjuk, és a fenti leírás szerint távolíthatjuk el a (9) általános képletű termékekből.
A találmány szerinti (12) általános képletű vegyületek előállítását a
2. reakcióvázlatban közöljük, ahol fej, R3, R4, Rs> X és n jelentése a fenti. A 2. reakcióvázlatban körvonalazott reakció értelmében egy (10) általános képletű ó-ammokinazolinszármazékot (amelyet az L reakcióvázlat szerint állítunk elő) egy (11) képletű gyűrűs anhidriddel aeilezünk közömbös oldószerben, például THF-hen, valamilyen bázisos katalizátor, például piridin vagy trietil-amin jelenlétében. Ha primer vagy szekunder aminoesoportot tartalmaz, akkor ezeket az aminocsoportokat az anhidrid képzése előtt meg kell védenünk. E célra megfelelő védőcsoportok (azonban korlátozás nélkül) a terc-butoxikarbonil és a benzíloxikarbonii védőcsoportok. A (12) általános képletű végtermékekből az előbbi védőcsoport valamilyen savval, például trifíuorecetsavval, míg az utóbbi védőcsoport katalitikus hídrogénezés útján távolítható el. Olyan esetekben, amidőn Rs hidroxitesoportokat tartalmaz, akkor ezeket a hidroxilcsoporíokat az anhidrid kialakítása előtt meg kell védenünk. E célra alkalmas védőcsoport (azonban korlátozás nélkül) a t-butildimetilszilil-, tetra16 hidroplranil- vagy benzil-védocsoport A (12) általános képletű végtermékekből az első két védőcsoport eltávolítható valamilyen .savval, például ecetsavval vagy sósavval végzett kezelés útján; míg az utóbbi védőcsoport katalitikus hidrogénezés útján hasítható le. Ha a (.1(1) képletű közbenső tennék X csoportja primer vagy szekunder aminocsoportot vagy hidroxilcsoportot tartalmaz, indokolt lehet ezeknek a csoportoknak a védelme a (10) képletű vegyületnek a (11) képletö anhidriddel végbemenő reakciója előtt. E célra a fentebb már leírt védőcsoportok alkalmazhatók, és a (12) általános képletű termékekből a fentebb leírtak szerint távolíthatók el. Ha Rb Bj vagy .&$ csoportok a (10) képletű közbenső termékben primer vagy szekunder aminocsoportokat vagy hidroxilcsoportokat tartalmaznak, akkor indokolt lehet ezeknek a csoportoknak, a védelme a (IG) és (11) képletű termékek reakciója előtt. Erre a célra a fentebb leírt védőcsoportok használhatók, majd a (12) képletű termékekből a fentebb leírtak szerint eltávolíthatók.
A (18) általános képletö vegyületek. közé tartozó találmány szerinti termékek előállítását az alábbi 3. reakcióvázlathan írjuk le, ahol R{, R3, R4, Rio,. Z, n és X jelentése a definíció szerinti, és R2* jelentése a fenti. A
3. reakeíóvázlatban szemléltetett reakciók értelmében egy (10) képletö 4~ klór-ő-niírokinazölmt [J.S. Morley és Simpson: J. Chem. Soc., 360 (1948)] reagáltatunk egy (11) képletű aminnal vagy' amimnél inért oldószerben, például· THF-ben, butanolban vagy metoxietanolban, s így olyan (.14) képletö vegyületekhez jutunk, ahol. Z jelentése ~NH- csoport. Egy (10) képletű terméknek merkaptánnal vagy (12) képletö tiofenollal inért oldószerben végbemenő reakcióját valamilyen bázis, például nátriumhidrid alkalmazásával végezhetjük, s így olyan (14) képletű vegyülethez jutunk, ahol Z jelentése ~S~ csoport A (10) képletö vegyületnek (12) képletű alkohollal vagy fenollal inért oldószerben végbemenő reakcióját valamilyen bázis, például nátrium-hidrid alkalmazásával végezhetjük, s így olyan (14) képletű vegyűieteket kaphatunk, ahol Z jelentése -O~ csoport.
Egy (14) képletű vegyület (1.5) képletű 6~amino~4~klórkinazolhmá redukálható valamilyen redukálószer, például nátrium-hídroszulfit alkalmazásával THF-bőI és vízből álló, kétfázisú rendszerben, csekély mennyiségű fázisátvivő (fázistranszfer) katalizátor jelenlétében, vagy vas alkalmazásával ecetsavat vagy ammóníum-klorldot tartalmazó, forró próíikus oldószerben. Ha egy (15) képletű vegyületet (16) képletű savkloriddal vagy (17) képletű vegyes anhidriddel (amelyet a megfelelő karbonsavból álhtunk elő) inért oldószerben, például THF-ben valamilyen szerves bázis, például piridin, írieűl-amin, diizopropll-etíl-amln vagy N-metilmorfoün jelenlétében aeilezünk, akkor a találmány szerinti (18) képletű vegyületekhez jutunk. Ha a (16) vagy' (17) képletű vegyületben aszimmetrikus szénatom van, akkor ezek alkalmazhatók racemát formájában, vagy az egyedi R vagy S enantiomerek alakjában, és ebben az esetben a találmány szerinti vegyületek racemátok, vagy R, illetve S optikailag tiszta alakokként lesznek jelen. Olyan esetekben, amidőn R2* primer vagy szekunder aminocsoportokat tartalmaz, az aminocsoportokat az anbidrid vagy savklorid kialakítása előtt meg kell védenünk.. E célra alkalmas védőcsoportok például (azonban korlátozás nélkül) a t-butoxíkarbon!! (BOC) és a benziloxikarboml (CBZ) védőcsoportok.. A (18) képletű végtermékekből az első védőcsoport savval, például trifíuorecetsavval végzett kezeléssel távolítható el; míg az utóbbi védőcsoport katalitikus bidrogénezés útján hasítható le. Olyan esetekben, amidőn az R/ csoport hídrox i {csoportot tartalmaz, akkor ezeket a csoportokat esetleg az anbidrid vagy a savklorid képzése előtt védenünk kelt E célra alkalmas védőcsoport (azonban korlátozás nélkül) a t-butildimetilszihl-, tetrabidropíranh- vagy benzil-védőcsoport. A. (18) képletű végtermékekből az első két védőcsoport savval, például ecetsawaS vagy sósavval távolítható el; míg az utóbbi védőcsoport katalitikus hidrogénezés útján hasítható le. Olyan esetekben - igy a (11), (12) vagy 03) közbenső termékekben, ahol X primer vagy szekunder aminocsoportot vagy hldroxílesoportot tartalmaz - indokolt lehet ezen csoportok védelme a (10) képletű reagenssel végbemenő átalakulás előtt. Erre a célra a fentebb leírt, aminocsoportot vagy alkoholcsoportot védő csoportok alkalmazhatók, és a (18) képletű termékekből a fentebb leírtak szerint hasíthatok le.
A (26) általános képletű, találmány szerinti vegyületek. előállítását az alábbi 4. reakcióvázlatban közöljük, ahol Rb R5, .10, Rjö, n és X jelentése a definíció szerinti, és R2’ jelentése a fenti. A 4. reakeióvázlatban körvonalazott reakciók értelmében egy (19) képletű anilinvegyöletet közömbös oldószerben DMF-acetállal hevítve (20) képletű vegyidéihez jutunk. A (20) képietö vegyület nitroesoportját a megfelelő (21) képletű aminovegyületté redukáljuk valamilyen palládiumkatalizátor és hidrogénforrás alkalmazásával, amely önmagában véve hidrogén vagy ciklohexén lehet. Ha egy (21) képietö vegyületet egy (22) képletű savkloriddal vagy (23) képletű vegyes anfeidriddel (amelyet megfelelő karbonsavból állítunk elő) nehezünk ínért oldószerben, például THF-ben valamilyen szerves bázis, például plridin vagy N-metilmorfoIin jelenlétében, akkor (24) képletű vegyületekhez jutunk. Ha (22) vagy (23) termék aszimmetrikus szénatomot tartalmaz, akkor alkalmazható raeemát alakjában, vagy az egyedi R, illetve S enantiomer formájában, ebben az esetben a találmány szerinti vegyületet raeemát vagy R, illetve S optikailag aktív alakban nyerhetjük. Ha egy (24) képletű vegyületet (25) képletű anilinnel vagy benztlaminnal inért oldószerben, például ecetsavban melegítünk, akkor a (26) képletű találmány szerinti vegyületekhez jutunk. Olyan estekben, ha primer vagy szekunder amíncsoportokat tartalmaz, az amínocsoportokat az anhídrid vagy savklorid képzése előtt védenünk kelt E célra megfelelő védőcsoport (azonban korlátozás nélkül) a t-bntoxikarhonll (BOC) és a henziloxikarbonil (CBZ) védőcsoport Az előbbi védőcsoport a (26) képiéin végtermékekből valamilyen savval, például tífiuoreeetsavval távolítható el; míg az utóbbi védőcsoport katalitikus hidrogénezéssel hasítható le, Olyan esetekben, ahol R2’ hidroxilcsoportokat tartalmaz, ezeket a hidroxilcsoportokat a savanhidrid vagy savklorid kialakítása előtt meg kell védeni. E célra alkalmas védőcsoport (azonban korlátozás nélkül) a i~butildimetilszilil~, tetrahidropiranil- vagy benzil-védőesoport, A (26) képletű végtermékekből az első két típusú védőcsoport valamilyen savval, például ecetsavval vagy sósavval kezelve távolítható el; míg az utóbbi védőcsoport katalitikus hidrogénezéssel hasítható le. Ha a (25) képiéin közbenső termékben X. primer vagy szekunder aminocsoportokat vagy hidroxilcsoportokat tartalmaz, indokolt lehet ezen csoportok védelme a (21) képletű csoportnak a (23) képletű anbidriddel vagy (22) képletű savkloriddal végbemenő reakciója előtt., E célra a fentebb leírt védőcsoportok alkalmazhatók, majd a (26) képletű termékekből a fentebb leírtak szerint távolíthatók et Olyan esetekben, amidőn a (19) képletű közbenső termékben R{, Rj vagy R$ primer vagy szekunder aminocsoportokat vagy hidroxilcsoportokat tartalmaz, indokolt lehet ezeknek a csoportoknak a védelme a (19) képletű vegyületnek DMF-acetállal végbemenő reakciója előtt, E célra a fentebb leírt védőcsoportokkal azonos csoportok alkalmazhatok, majd a (26) általános képletű vegyüíetekből a fentebb leírtak szerint Iehasítbatök,
A fenti 1-4. reakcíővázlatokban leírt módszereken kívül az alábbi szabadalmi bejelentésekben közölt eljárások felhasználhatók számos ó-aminokinazoíinszátmazék [például a (6), (15) és (10) képletű 6-ammokinazolinszarmazékok] előállítására, amelyek találmányunk szerinti
X* χ· » vegyüietek előállításához szükségesek: WO-9633981, WO9633979, WO-9Ó33978, WÖ-96169ÓÖ, WO-9609294, WO-963Ö347, WO9615118, WO~9őÖ9294, EP-Ő355Ö7, EP-Ő02851 és EP-52Ö722.
A találmány szerinti vegyüietek. előállításának céljára bizonyos aminek szükségesek, amelyeket az alább az „A” listában mutatunk be» ahol R&, p és r jelentése a fenti. Ezek az aminok kereskedelmi forgalomból beszerezhetők, vagy a kémiai irodalomban isméitek, vagy egyszerű, a szakterületen jól ismert módszerekkel előállíthatok. Egyes esetekben ezekben az aminokban aszimmetrikus szénatomok lehetnek jelen; ezek felhasználhatók racemát formájában, vagy rezolválhatók és felhasználhatók az egyedi R, illeme S enantiomerek alakjában, mely utóbbi esetben a találmány szerinti vegyüietek racemát alakban, illetve optikailag aktív alakban lesznek jelen. Az alábbiakban bemutatott reakcióvázlatokban a leírásunkban ezeket az aminokat az alábbi generikus szerkezetekkel jelöljük: (R’)2NH általános képletü vegyüietek, ahol ez a képlet egy primer vagy szekunder aminvegyületet jelent. Ebben a listába tartoznak az. (Ré)2NH, (oo), (pp), (rr), (ss), (tt), (un), (vv), (ww), (xx), (yy), (zz), (ab), (se), (ad), (ae), (aí), (ag), (ah), (ai), (aj), (ak), (al), (am), (an), (ao), (ap) vagy (ar) általános képletü vegyüietek.
A találmány szerinti vegyüietek előállítása céljából bizonyos alkoholok szükségesek, amelyeknek képletét az alábbi ,3” listában soroljuk fel, ahol R&, p és r jelentése a fenti. Ezek az alkoholok kereskedelmi forgalomban vannak, vagy a kémiai irodalomból ismertek, vagy egyszerű, folyamatok útján előállíthatok, amelyek a szakterületen jól ismertek. Egyes esetekben ezek az alkoholok aszimmetrikus szénatomokat tartalmazhatnak, így racemát formában használhatók, vagy rezolválhatók, mint egyedi R. vagy S enantiomerek, és ebben az esetben a találmány szerinti vegyüietek racém, illetve optikailag aktív alakban lesznek.. Az »fi * V fi* filfifi* fi fi fi fi fi fi X ·» * * fi fi fi* * fi fi fi fi* fi* fi fi fi fifi-fi fi X alább bemutatott reakcióvázlatokban leírásunk egész tegedehnében ezeket az alkoholokat
ROH általános képietű, generikus szerkezettel tüntetjük fel.
„B” lista
A listában az Ϊζ-ΟΗ, ÍWSÍ-CCCRshVOH (as) általános képletö csoport, valamint (at), (du), (av), (aw), (ax), (ay), (az), (aaa), (bbb) és (cec) általános képietű csoport megjelöléseket alkalmazzuk.
Egyes találmány szerinti vegyületek előállításához bizonyos (31), (34) és (38) általános képletö. vegyes anhidridek szükségesek; ezeket az alábbiakban feltüntetett módon ~~ amint ezt. az 5. és 6, reakcióvázlatok szemléltetik ~~ állítjuk elő, ahol Rg, X, Z, n és s jelentése a fenti; Γ jelentése .halogénatomként klór-, bróm- vagy jódatom; vagy jelentése tozilátcsoport (p-toluolszulfbnát) vagy mezÍlátcsoport (metánszulíonát). Bgy (27) általános képletö vegyidet reakcióját egy „A” listába tartozó aminnal úgy végezzük, hogy közömbös oldószerben, például tetrahidroforánban vagy DM.F-ben melegítjük, vagy kálium- vagy cézium-karbonátot alkalmazunk acetonhan. A hőmérséklet és a melegítésnek az időtartama a (27) képietű vegyület reakcióképességétől függ; ha s nagyobb 1-nél vagy azzal egyenlő, akkor hosszabb reakcióidő és magasabb hőmérséklet válhat szükségessé. Ha (28) képietű vegyületet alkd-litium reagenssel kezelünk, majd ezt kővetően száraz szén-dioxid atmoszférával a reakciót leállítjuk, akkor (29) általános képletö karbonsavakhoz juthatunk. Ezek a karbonsavak a (31) képletö vegyes anhidridekké alakíthatók olyan reagens alkalmazásával, mint például az izobutil-klórformiát, inért oldószerben, például THF-hen bázis, például N-metilmorfohn jelenlétében. Ezek az anhidridek a továbbiakban felhasználhatók a találmány szerinti vegyületek előállítására, ahogyan ezt a fentebb, az 1., 3. és 4, reakeióvázlatokban szemléltettük. Egy (27) képletű vegyületnek „8” listába tartozó alkohollal végbemenő reakcióját nátrium-hidrid vagy más, nem-nukleofíl bázis, például kálium- vagy cézium-karbonát alkalmazásával, inért oldószerben, például THF-ben, acetonban vagy DMF-ben végezhetjük. Ha egy (32) képletű terméket alkil-híium reagenssel kezelünk, majd a reakciót száraz szén-dioxidos atmoszférából leállítjuk, akkor (33) képletű karbonsavakhoz jutunk. Ezek valamilyen reagens, például izobutil-klórformiát alkalmazásával, inért oldószerben, például THF-ben, valamilyen bázis, például N-metilmorfolin jelenlétében (34) képletű vegyes anhidridekké alakíthatók. Ezek az anhidrídek azután félhasználhatók a találmány szerinti vegyületek előállítására, amint ezt fentebb az 1., 3. és 4. reaketóvázlatokban szemléltettük.
Amint az alábbiakban a ó. reakcióvázlatban látható - ahol Rb R3, R4> R>, Rio, X, Ζ, n és s jelentése a fenti - a (35) képletű alkoholok a t-hutildimetítszilll védőcsoporttal végbemenő reakciójuk utján védhetők úgy, hogy a megfelelő szilikkloridot trietíl-amin és 4~N,N~dimetiiaminoplridm (DMAP) jelenlétében DKM-ben reagáltatjuk, Az így kapott (36) képletű, védett alkoholokat az acetilénes Grignard-reagensekké alakítjuk, amelyeket száraz szén-dioxidos atmoszférából tartva jutunk a (37) képletű karbonsavakhoz. Amint fentebb közöltük, ezeket a (38) képletű vegyes anhidridekké alakítjuk, amelyeket (39) képletű ó-amínokinazolmokkal reagáltatunk (amint ezt fentebb az 1., 3. és 4. reakcióvázlatokban bemutattuk). A reakciósor utolsó lépésében a szilil-védőcsoportot erős savval, prótikus oldószerelegyben kezelve eltávolítjuk, s igy a (41) képletű találmány szerinti vegyületeket kapjuk:. A találmány szerinti vegyületek az alábbi 7. reakciővázlatban szemléltetett módon Is előállíthatok, ahol Rb R3, R4, Rg, Rio, X, Ζ, n és s jelentése a fenti; P jelentése balogénatomként klór-, brórn- vagy jódatom; vagy tozílát- vagy mezilátcsoport. Ha egy (42) képletö vegyületet alacsony hőmérsékleten alkil-lítium reagenssel kezelünk, majd száraz szén-dioxiddal a reakciót leállítjuk akkor (43) képletö karbonsavakat kapunk. Ezek a (44) képletű vegyes anhidridekké alakíthatók valamilyen reagens, példán! izobutil-klőrformiát használatával inért oldószerben, például THF-ben, bázis, például N-metilmorfólin jelenlétében. Ezek az anhidridek felhasznál hatók a találmány szerinti vegyületek előállítására úgy, hogy azokat a (45) képletű 6-aminokinazolinokkal reagáltatjuk, amint ezt fentebb az L, 3. és 4. reakció vázlatokban szemléltettük. Egy (46) képletö vegyület JET listába tartozó alkohollal végbemenő reakcióját úgy érjük el, hogy nátrium-hidridet vagy más, nemnukleofíl bázist alkalmazunk Inért oldószerben, például THF-ben vagy DMF-ben, s Igy a (47) képletö találmány szerinti vegyűletekhez jutunk. Egyes esetekben a „B” listába tartozó alkohol Önmagában az oldószer szerepét is játszhatja. Egy (46) képletö vegyület reakciója egv „A” listába tartozó aminnal, amely a (48) képletö. találmány szerinti termékeket szolgáltatja, úgy valósítható meg, hogy a komponenseket közömbös oldószerben, például THF-ben vagy DMF-ben melegítjük, vagy káliumvágy cézium-karbonátot alkalmazunk acetonban. A melegítés hőmérséklete és időtartama a (46) képletű vegyület reakcióképességétől függ; ha s l-nél nagyobb, akkor hosszabb reakcióidők, és magasabb hőmérsékletek szükségesek.
Más karbonsavkloddokat és anhidrideket, amelyek egyes találmány szerinti vegyületek előállításához szükségesek, az alábbi 8. reakcióvázlat szerint állítunk elő, ahol R& R$, Ríö, X, Z, 3’, n és s jelentése a fenti, Q’ jelentése 1-6 szénatomos alkilcsoport. Á (49), (53) vagy (57) képletű észterek bázissal, például báríum-hídroxiddal hidrolizálva a megfelelő· (50), (54) vagy (58) képletű karbonsavakat szolgáltatják.. Ezek a savak a megfelelő (51), illetve (56) képletö karhonsavklorldokká alakíthatók oxaiii24 ♦ * «» * * * * * » ♦ %··> « * Φ * * φ »ν „ Φ«,> V «%Λ·* t klorid és katalitikus mennyiségű DMF alkalmazásával inért oldószerben; vagy a megfelelő (55), illetve (59) képlete vegyes anhidridekké formálhatok izobutil-klőrformiát és valamilyen szerves bázis, például N-mefilmorfblin használatával. Az (52) képlete vegyöletekben lévő kilépő csoport az „A” lista aminjaival vagy a „B” lista alkoholjaival kicserélhető előzőleg alkalmazott olyan folyamatok útján, amelyekről leírtuk, hogy az (57), illetve (53) képietű közbeeső termékekhez vezetnek. Ezek az (5.1) és (56) képlete karhonsavkloridok, valamint (55) és (59) képietű anhidridek felhasználhatók egyes találmány szerinti vegyüietek előállítására a fentebb 1., 3. és 4. reakeióvázlatokban szemléltetett módszerekkel.
A fenti B reakeiőváziathan bemutatott módszerekkel azonos eljárások alkalmazásával lehetővé válik analóg karhonsavkloridok és karbonsavanhidridek előállítása, amelyeket az alábbiakban a „C” listában adunk meg, ahol R§, Rs, p és s jelentése az előbbi. G jelentése ~-€(-O)~Cl vagy -C(~O)~C(—G)-ÖR|o általános képietű csoport. A jelentése ~N(R*^, -OR’ vgy Γ képietű csoport, ahol ~N(R’)2 csoport az „A” lista aminjaiból származik, -OR’ a „B” lista alkoholjaiból származik, és Γ jelentése a fentebb definiált, kilépő csoport. Ezeknek a karbonsavkloridoknak és karbonsavanbidrideknek a felhasználásával, a fentebb 1., 3. és 4. reakcióvázlatokban szemléltetett módszerek követésével, valamint az alábbiakban részletesen leírt példák felhasználásával számos találmány szerinti vegyidet állítható elő. Ilyenek például a „C” listában foglal vegyüietek, amelyeket a (ddd), (eee), (ifi), (ggg), (hhh), (ni), (jjj), (kkk), (111), (mmm), (nnn), (ooo), (ppp), (rrr), (sss), (ttt), (uuu) és (vvv) általános képletekkel fejeztünk ki.
A (62)-(03) képiéin találmány szerinti vegyüietek a 9. reakcióvázlatban bemutatott módon állíthatók elő, ahol Rh R3, R$, Rs, Ríö, X, Ζ, Γ, n és s jelentése a fenti. A (60) képietű karhonsavkloridok és a (61) képietű 6~aminokinazolinok reakciója valamilyen szerves bázis és inért + * oldószer jelenlétében a (62) általános képletü, találmány szerinti vegyületekhez vezet. Ha egy (62) képletü vegyöietet „B” listába tartozó alkohollal reagáltatunk nátrium-hidrid vagy más, nem-nukleofil bázis, például kálium- vagy cézium-karbonát alkalmazásával valamilyen inért oldószerben, például THF-ben, acetonban vagy DMF-ben, akkor (63) képletü találmány szerinti vegyüietet nyerünk. Egyes esetekben a „B” listába tartozó alkohol a reakció oldószerének szerepét is játszbatja. Egy (62) képletü vegyöietet „A” listába tartozó aminnal reagáltatva (64) képletü, találmány szerinti vegyüietet kapunk; ezt úgy valósítjuk meg, hogy a komponenseket inért oldószerben, például THF-ben vagy DMF-ben melegítjük. A melegítés hőmérséklete és időtartama a (62) komponens reakcióképességétől függ; ha s 1-aél nagyobb, akkor hosszabb reakcióidő és magasabb reakeíöhőmérseklet szükséges, Ehhez járul, hogy ennek a módszernek az alkalmazásával a „Cn listában felsorolt karbonsavkloridok és vegyes anhidridek felhasználhatok találmány szerinti analóg vegyületek előállítására.
Egyes találmány szerinti vegyületek az alábbi szkéma szerint - amint ezt a 1Ö. reakcióvázlat mutatja, ahol Rb R3, R*, R$, Rlö, X, Z, Γ, n és r jelentése a fenti - állíthatók elő. A (65) képletü acetilénes alkoholok a (66) képletü halogenidekkel, mezilátökkal vagy tozilátokkal kapcsolhatók úgy, hogy valamilyen bázist, például nátrium-hidridet közömbös oldószerben, például THF-ben alkalmazunk. Áz így kapott (67) képletü acetilénszármazékot alacsony hőmérsékleten valamilyen alkil-líúum reagenssel kezeljük. A reakcióelegyet szén-dioxid atmoszférában tartva a (68) képletü karbonsavakhoz jutunk. Ez utóbbiakat (69) képletü ö-aminokmazolinokkal reagáltatjuk a vegyes anhidridek módszerével, s így (70) képletü, találmány szerinti vegyületeket nyerünk.. Egy más módon eljárva a (67) képletö közbenső termékek ügy is előállíthatok, hogy egy (71) képletü alkoholból *** indulunk ki, amelyet előbb egy bázissal, például nátrium-hidriddel inért oldószerben, például THF-ben kezelünk, majd (72) képletű. acetilént adunk .hozzá, amely utóbbi megfelelő kilépő csoporttal rendelkezik, Hasonló módon a (72) képletű általános képletű. aminoalkoholok a (72) képletű vegyületekkel reagáltatva a. 10, reakcióvázlatban feltüntetett kémiai úton alakíthatók a találmány szerinti (xxx) általános képletű vegyületekké.
A találmány szerinti (76) és (77) általános képletű vegyületeket a
11. reakciővázlatban alább szemléltetett módon állítjuk elő - ahol R?, R3, Rh Kg és n jelentése a fenti - a HN(R”)2 általános képletű (ab), (ae) és (R^NH képletű aminek reakciójával.
(73) és (74) oldószerben, például etanolhan forralva a (75) közbenső terméket eredményezi, amely etanol forráspontján valamilyen amínnal reagáltatva vezet a (76) általános képletű, találmány szerinti vegyűletekhez. Ha egy (75) képletű terméket nátrium-alkanoláttal valamilyen, inért oldószerben vagy olyan oldószerben, amelyből az alkanolátot származtatjuk, a nátrium-alkanolát feleslegével kezelünk, akkor találmány szerinti (77) képletű vegyüietet kapunk.
A találmány szerinti (83) képletű vegyületek a 12, reakciővázlatban szemléltetett módon állíthatók elő, ahol Rj, R3, R*, R^s RSí R38, X, Z, n és r jelentése a fenti. A (78) képletű merkapto-karbonsav (79) képletű reagenssel végbemenő reakciója a (80) képletű vegyüietet eredményezi. Egy más úton a (80) képletű vegyület előállítható az RsSH képletű merkapfánból a (78) képletű merkapto-sav, trietü-amin és 2,2’~dlpiridinil~ diszuífid használatával. Ezt követően kialakítjuk a (81) képletű vegyes anhidrídet, ezt: kondenzáljuk a (82) képletű ó-antinokinazohnszármazékkal, és így jutunk a találmány szerinti vegyül etekhez.
A találmány szerinti (86)-(88) képletű vegyületek a 13. reakció27 vázlatban feltüntetett módon állíthatók elő, ahol Rt, R3, R4, R$, Γ, X, Z és 11 jelentése a fenti. Q’ jelentése 1.-6 szénatomos hidrogénatomos alkiicsoport, l~ő hidrogénatomos alkoxicsoport, hidroxllcsoport vagy hidrogénatom. A (84) képlett! termékek a (85) képletü ő-aminokinazolinokkal úgy alkíiezhetok, hogy azokat inért oldószerben, például DMF-ben bázis, például kálium-karbonát alkalmazásával hevítjük, s így jutunk a (86) képletü, találmány szerinti vegyületekhez. Ha Q’ jelentése alkoxicsoport, akkor az észtercsoport savvá hidrolizálható bázis, például metanoíos nátriumhidroxid alkalmazásával. Hasonló módon a (89) és (90) képletü közbenső termékek alkalmazásával állíthatók elő a (87) és (88) képletü, találmány szerinti vegyületek.
A (93) képletü, találmány szerinti vegyületek a 14. reakcióvázlatban szemléltetett módon állíthatók elő, ahol Rí, R3,84, Rs, X, Z és n jelentése a fenti. A (91) képletü reagenst a (92) képletü 6-aminokmazolinszármazékkal ügy reagáltatjuk, hogy valamilyen szerves bázist, például trietil-amin feleslegét, valamint inért oldószert, például THF-t alkalmazunk, s így (93) képletü találmány szerinti vegyületekhez jutunk .
Rendelkezésre, állnak bizonyos, funkciós csoportokat érintő módosítások, amelyek felhasználhatók a találmány szerinti vegyületek előállítására, s amelyek különböző intermedier kinazoiinszármazékok, és ugyanúgy találmány szerinti végtermékek előállítására hasznosíthatók. Ezek a. módosítások olyan Rb R3 vagy R4 szubsztituensekre vonatkoznak, amelyek a fenti reakcióvázlatokban bemutatott kinazolinszármazékokban találhatók. Az alábbiakban néhány ilyen, a funkciós csoportokat érintő módosítást közlünk.
Ha egy vagy több Rb R3 vagy R* jelentése aiíroesoport, akkor ez a megfelelő aminoesoporttá alakítható redukció utján, például olyan redukálószerrei, mint a vas és ecetsav, vagy katalitikus hidrogénezés útján. Ha • 44 4 4 * egy VW több Rb R2 vagy R4 jelentése amínocsoport, akkor az a megfelelő, 2-12 szénatomos dia&ílammocsoporttá alakítható úgy, hogy legalább két ekvivalens, l~ö szénatomos alkil-halogeniddel alkilezést végzünk ínért oldószerben végzett hevítéssel vagy reduktív alkilezés útján 1-6 szénatomos aldehid és valamilyen redukálószer, példán! nátrium-(ciano~ trihidroborát) használatával. Ha egy vagy több R{, Rs vagy jelentése metoxicsoport, akkor ez hidroxílesoporttá alakítható valamilyen demetllezőszerrel, például bór-tribromiddal valamilyen inért oldószerben; vagy piridinium-kloriddal, oldószerben vagy anélkül. Ha egy vagy több Rj, R3 vagy K4 jelentése amínocsoport, akkor ez a megfelelő aikiiszulfonanxido-, alkenilszulfonamído- vagy alkbnlszulfonamidoesoporttá változtatható (amelyek 2-6 szénatomosak) alkilszulfonil-kloriddal, alkenilszulfonilkloriddal vagy alkiniiszulfonil-kloriddai végzett reakció útján inért oldószerben, bázisos katalizátor, így trietíl-amin vagy piridin használatával. Ha egy vagy több Rt, R3 vagy R4 jelentése amínocsoport, akkor ez a megfelelő 1-6 szénatomos alkilaminocsoporttá alakítható úgy, hogy egy ekvivalens 1-6 szénatomos alkil-halogeniddel alkilezést végzünk inért oldószerben melegítéssel; vagy reduktív alkilezést végzünk 1-6 szénatomos aldehiddel és valamilyen redukálószerrel, például nátrium-(ciano~trihidridoboráttal) prőtíkus oldószerben, például vízben vagy alkoholban vagy ezek keverékeiben. Amennyiben egy vagy több Rb R3 vagy R4 jelentése hidroxílcsoport, akkor ez a megfelelő 1-6 szénatomos csoportot tartalmazó alkanoiloxicsoporttá alakítható a megfelelő karbonsav-kloriddal, anhidriddel vagy vegyes anhidriddel végzett reakció útján ínért oldószerben, piridin vagy trialkil-amin, mint katalizátor alkalmazásával. Ha egy vagy több Rb R3 vagy R* jelentése hídroxilesoport, akkor ez a megfelelő, 1-6 szénatomos aikenoíloxiesoportot tartalmazó származékká alakítható úgy, hogy megfelelő karbónsavkloriddal, anhidriddel vagy vegyes anhidriddel reagáltatjuk ínért oldószerben, katalizátorként piridin vagy trialkil-amin használatával. Ha egy vagy több R|, R3 vagy R« jelentése hídroxilcsoport, akkor ez a megfelelő 1-6 szénatomos alkinoiloxicsoportot tartalmazó származékká alakítható ügy, hogy megfelelő karbonsavkloriddal, anhidriddel vagy vegyes anhidriddel ínért oldószerben reagáltatjuk katalizátorként piridin vagy valamilyen triaíkilamín felhasználásával. Ha egy vagy több Rb R3 vagy R4 jelentése 2-7 szénatomos karboxílesoport vagy karböalkoxiesoport, akkor ez a megfelelő hidroximetílesoporttá alakítható úgy, hogy megfelelő redukálószerrel - például koránnal, litium-bórhidriddel vagy lítium-alumíninm-hickiddel - inért oldószerben redukáljuk; ezzel kapcsolatban a hidroxímetilesoport a megfelelő halogénmetifcsoporttá alakítható úgy, hogy ínért oldószerben valamilyen haíogénezőszerrel, például tószfor-tribromiddal reagáltatjuk, s így brőmmetílesoporthoz jutunk; vagy foszfor-pentakloriddal reagáltatjuk, s így klórmetílesoportot kapunk. A hidroxímetilesoport megfelelő savkíoriddal, anbidriddel vagy vegyes anbidriddel ínért oldószerben, pirldin vagy trialkil-amin alkalmazásával aeílezhető, s Így találmány szerinti olyan vegyületeket kapunk, amelyek a megfelelő 2-7 szénatomos alkanoiloximetilcsoportot, 2-7 szénatomos alkenoíloximetilcsoportot vagy 2-7 szénatomos alkinoiloximetilcsoportot tartalmazzák, Ha egy vagy több Rb R3 vagy R4 jelentése halogénmetílcsoport, akkor ez 2-7 szénatomos alkoximetilesoporttá alakítható úgy, hogy a halogénatomot inért oldószerben nátrium-alkanoláttal kicseréljük. Ha egy vagy több R{, R3 vagy R4 jelentése balogénmetilcsoport, akkor ez átalakítható aminometifcsoporttá, 2-7 szénatomos N-alkílaminometífcsoporttá vagy 3-14 szénatomos N,N-dialkilaminometÍlcsoporttá úgy, hogy a halogénatomot ammóniával, primer vagy szekunder aminnal, inért oldószerben kicseréljük.
A fentebb leírt módszereken kívül számos szabadalmi bejelentés áll rendelkezésre, amelyek a találmány szerinti vegyületek előállítására alkalmazható módszereket írnak le. A WO-9633981 számú nemzetközi szabadalmi bejelentésben kémiai eljárásokat közölnek, amelyek felhasználhatok az ezen találmányunkban alkalmazott olyan kmazolin közbenső termékek előállítására, ahol Rb R3 vagy BU jelentése alkoxíalkilammocsoport. A WO9633980 számú nemzetközi szabadalmi bejelentésben leírt kémiai eljárások felhasználhatók a találmányban alkalmazható (alkalmazott.) olyan kmazoün közbenső termékek előállítására, ahol Ru R3 vagy Rí jelentése amínoalkilalkoxicsoport. A WÖ-9633979 számú bejelentésben közölt kémiai eljárások felhasználhatók a találmányban alkalmazott olyan kinazoün közbenső termékek előállítására, ahol R?» R3 vagy R4 jelentése alkoxialküammo-esoport. A WO-9633978 számú bejelentésben leírt kémiai eljárások felhasználhatók a találmányunkban alkalmazott olyan kinazoün közbenső termékek előállítására, ahol Rb R3 vagy R? jelentése aminoaltólamíno-csoportot jelent. A W0-9633977 számú bejelentésben közölt kémiai eljárások felhasználhatók a találmányunkban alkalmazott olyan kínazoíin közbenső termékek előállítására, ahol Rb R3 vagy R4 jelentése aminoalkiialkoxi-esoport. Jóllehet a fenti szabadalmi bejelentések olyan vegyületeket közölnek, ahol a jelzett funkciós csoportot a kinazolingymrö 6-helyzetében vezették be, ugyanolyan kémiai módszer alkalmazható azonos csoportok bevezetésére a találmány szerinti vegyületek RF, R3 vagy R4 jelentése szubsztítuensek által elfoglal helyzeteibe.
A találmány szerinti reprezentatív vegyületeket több standard farmakológia! tesztvizsgálattal értékeltük ki; ezek megmutatták, hogy a találmány szerinti vegyületek a protein-tírozín-kinázok gátlóiként jelentős aktivitással rendelkeznek, és hatékony, sejtszaporodást (burjánzást) gátló anyagok. A standard fannakolőgiat vizsgálatokban mutatott aktivitás alapján a találmány szerinti vegyületek tehát antineopiasztikus ható31 t X * * anyagokként alkalmazhatok. Alkalmazott vizsgálati módszereinket és az így kapott eredményeinket az alábbiakban közöljük.
Az epídermáiis szaporodási (növekedési) faktor receptor-kináz (BGF-R) gátlása
Értékeltük a vizsgálati vegyületek azon képességét, amelynek útján egy peptidszubsztrátum tirozinmaradékának az epidennális szaporodási faktor receptor-kináz enzim által katalizált íoszíbrilezését gátolni képesek. A peptidszubsztrátum (RR-5RC) szekvenciája arg-arg-leu-ile-glu-asp-alaglu-fyr-ala-ala-arg-gly. Az enzimet A431 sejtek kivonataként (membránkivonataként) kaptuk (American Type Culture Collectíon, Rockviile, MD). Áz Á431 sejteket TI75 lombikokban 80%-os elfolyósodásig tenyésztettük. A sejteket kétszer mostuk €a :~t nem tartalmazó, foszfáttal pufí'erolt konybasóoldattal (PBS). A lombikokat 1,5 órán át forgattuk. 1,0 mM etiléndiammtetraecetsavat (EDTA) tartalmazó 20 ml FBS-vel szobahőmérsékleten, majd 600 g-vel 10 percig centrifugáltuk. A sejteket 1 ml per 5x106 sejt koncentrációban jéghideg lízispufíerral szolubilizáltuk (összetétele: 10 mM 4-(2-hidröxiettl)-l-pípemzinetánszulfbnsav (HEPES), pH-7,ó, 10 mM NaCI, 2 mM EDTA, 1 mM. fenilmetifezulfonil-fluorid (PMSE), 10 mg/ml aprotínin, 10 mg/ml leupeptin, 0,1 mM nátrium-ortovanadát) Dounee homogenizáló berendezésben jégen végzett 10 csapással. A lizátumot Ő00 g-mal 1.0 percig centrifugáitok a sejttöredékek eltávolítására, utána a felülűszót tovább centrifugáltuk 100 000 g-mal 30 percig 4 °C hőmérsékleten. A membránpelletet 1,5 ml HNG pufferban szuszpendáltuk (összetétele: 50 mM HEPES, pH 7,6, 125 mM NaCI, .10% glicerin). A membránkivonatot alikvotokra osztottuk, folyékony nitrogénben azonnal fagyasztottuk és -70 °C hőmérsékleten tároltuk.
A vizsgálati vegyületeket 100%-os dimetilszulfoxiddal (DMSÖ) készítettük elő .10 mg/ml koncentrációjú törzsoldatok alakjában. Á kísérlet ♦ * kezdete előtt a törzsüldatokat. 100%-os DMSO-val 500 μΜ koncentrációra hígítottuk, majd HEPES puffénál (30 mM HEPES, pH~7,4) sorozathígítottuk a kívánt koncentrációra.
Egy alikvot A431 membránkivonatot (10 mg/mi) 30 mM HEPESben (pH~7,4) hígítva 50 μ§/^1 proteinkoncentrációt állítottunk be. 4 μΐ enzimkészitményhez EGF-t (1 pl 12 pg/ml mellett) adtunk. 10 percig, jégen inkubáltuk, majd 4 μί vizsgálati vegyületet vagy puffért adtunk hozzá; ezt a keveréket jégen 30 percig inkubáltuk, Az így kapott elegyhez adtuk a 33P-ATP-t (10 mCi/ml) 1:10 arányban mérőpufferral hígítva a pepiidszubsztrátummal együtt 0,5 mM koncentrációban (a konttollreakdőkban vizsgálati vegyületetet nem alkalmaztunk), és a reakciót 30 percig 20 °C hőmérsékleten hagytuk végbemenni. A reakciót 1034-os TCA-val (triklórecetsavvai) leállítottuk, és az elegyet legalább 10 percig jégen hagytuk, majd a csöveket 10 percig teljes sebességgel mikrocentrifogáltuk. A felüluszókről 20 μΐ-es részleteket foltalakban P81 foszfocellulóz-korongokra adagoltunk, és kétszer mostuk 1%-os ecetsawal, majd vízzel 5 percig, és mindegyik Időpontban szcintilláeiós számlálást végeztünk. A találmány szerinti reprezentatív vegyüietek gátlást adatait az alábbi 1, táblázatban összegeztük. Az IC50 érték a vizsgálati vegyületeek az a koncentrációja, amely a foszforilezett szubsztrátum összes mennyiségének 50%-os csökkentéséhez szükséges. A vizsgálati vegyüiet százalékos gátlását legalább három különböző koncentrációban határoztuk meg, és az IC50 értékét a dózis-válasz görbéből értékeltük ki. A gátlás százalékos értékét a következő képlettel számítottuk:
gátlás% ~ 1Ö0~{CPM (haíóanyagXCFM (kontroll)] x 100, ahol a CPM (hatóanyag) jelenti egységnek véve a beütések számát percenként, és ez a szám kifejezi a radiojelzett ÁTP (y-33P) azon mennyiségét, amely az RR-S.RC peptidszubsztrátumba az enzim hatására « * ·» X « « * * * > * beépül 30 pere alatt 30 °C hőmérsékleten a vizsgálati vegyidet jelenlétében folyadék szcíntillációs számlálással végzett mérés alapján. A CPM (kontroll) egységként a beütések percenkénti számát jelenti és az a szám, ·>>
amely kifejezi a radiojelzett ATP (γΑ P) azon mennyiségét, amely az RRSRC peptídszubsztrátumba beépül az enzim hatására 30 perc alatt 30 °C hőmérsékleten vizsgálati vegyidet nélkül, folyadékszcmtillációs számlálás mérése alapján. A CPM értékeket az ATP által enzimes reakció jelenléte nélkül termelt háttérbeütésszámmal korrigáltuk. Az L táblázatban közölt ICso értékek a megadott számban végrehajtott, tesztek átlagértékét jelentik.
1, táblázat (Sejtmembránkészítmény)
Vegyidet |
& (pM) |
A tesztek száma |
59. példa |
........
0,00126 |
——~—«.«—---------}
4 |
1 60. példa |
0,034 |
3 |
69. példa |
lxlö-6 |
2 |
71. példa |
7x10-6 |
3 |
73. példa |
0,00084 |
3 |
5;
75. példa |
0,001 |
6 í |
77, példa |
0,003 |
1 |
79. példa |
0,0014 |
3 |
Az epldermáiis szaporodási (növekedési) faktor reeeptor-kináz (EGF-R) gátlásának vizsgálata rekombináns enzim alkalmazásával
Vizsgáltuk a találmány szerinti reprezentatív vegyüíetek azon képességét, amelynek útján egy psptidszubsztrátum tirozinmaradékának epidémiáiig szaporodási faktor receptor-kmáz enzim által katalizált foszfbrilezését gátolják. A peplidszuhsztrátum (ER-SRC) szekvenciája arg-arg-len-ile-glu-asp-ala-glu-tyr-ala-ala-arg-gly. Ebben a vizsgálatunkban az EGER His-jelölésű citoplazmás területét alkalmaztuk enzimként. Rekombináns baculovírust (vHcEGFR52) szerkesztettünk, amely a Met-Ala-(Eös)g által megelőzött 645-1186 aminosavakat kódoló EGER cDNS-t tartalmaztak. Sf9 sejteket 100 mm méretű lemezekre 10 pfu/sejt mennyiségben oltottunk, majd a sejteket 48 órával a fertőzés után összegyűjtöttük. Citoplazmás kivonatot állítottunk elő 1%-os Triton X~1ÖG alkalmazásával, és a kivonatot Ni-KTA oszlopra vittük fel. Az oszlopot 20 mM ímidazollal mostuk, utána 250 mM imidazollaí (50 mM Na2HPO4, pH~8,Ö, 300 mM NaCI) eluáltuk, majd az összegyűjtött frakciókat díaHzáltuk egy olyan eleggyei szemben, amelynek összetétele: 10 mM HEPES, pH-7,0, 50 mM NaO, 10% glicerin, 1 pg/ml antípain és leupeptin, valamint 0,1 mM Pefabloc SC. A proteint szárazjég és metanol keverékével fagyasztottuk és ~7Ö °C hőmérsékleten tároltuk,
A vizsgálati vegyületeket 10 mg/rnl koncentrációban készítettük elő 100%»os dimetil-szulfoxiödal (DMSO) törzsoldatok alakjában. A kísérlet kezdete előtt a törzsoldatokat 500 pM koncentrációra hígítottuk 100%-os DMSOval, majd a kívánt koncentrációra sorozathígítottuk (HEPES pufferral, 30 mM HEPES, pH-7,4).
Az enzimreakció céljából 10 pl térfogatú gátló anyagot (különböző koncentrációkban) adtunk egy 9ő~üregu lemez minden egyes üregébe. Ehhez 3 μί enzimet adtunk (1:10 hígítás 10 mM HBPES-ben, pH~7,4, 1:120 végső koncentráció elérése). Ezt az elegyet ülepedni hagytuk 10 percig jégen, majd ezt kővetően 5 pl pepiidet (8ö pM végső koncentráció), 10 pl 4X pufferoldatot (A táblázat), 0,25 pl 33P-ÁTP-i és 12 μί vizet adtunk hozzá. A reakciót szobahőmérsékleten 90 percig hagytuk lejátszódni, majd ezt követően a teljes térfogatot foltok alakjában vittük fel előre kivágott.
***♦ ίψψ ♦* A <w sz&őkorongokat kétszer mostok 0,5%-os
illáciős számlálóeszközzel mer
IC összegeztük a találmány szerinti jellemző Az. ICso a vizsgálati vegyületnek az a nlezett sznhsztrátnm teljes mennyiségének .. vizsgálati vegyület százalékos gátlást meg, és az lk ki, A gátlást százalékot az ahol CPM (hatóanyag) a beütések száma percenként (mint egység), és ez a 33*
végzett mérés a (γ~ P) azon mennyiséget, amely az enzim >a 90 perc alatt szobahőmérvegyüiet jelenlétében, ÍolYadékszcintiUáeiős
A CPM (kontroll szintén egység, és ez a szám kifejezi a radíojelzett ATP azon mennyiségét (y-^'P), amely az enzim hatására az RR-SCR pepii dszubszfrá'tumba beépül 90 perc alatt szobahőmérsékleten vizsgálati vegyület nélkül, folyadékszcintíliációs számlálással végzett mérés alapján, A CPM *
♦ * X 4 X x*« ♦* 4β»* * >
* *· által enzimes reakció nélkül létrehozott háttér-beütésszámra vonatkozólag korrigáltuk, Á 2. táblázatban közölt ÍC5Ö értékek a végrehajtott tesztek eredményeinek átlagértékét jelentik.
2> táblázat (Rekombináns enzimmel)
Az epidermális szaporodási faktor reeeptor-kináz gátlása
1 Vegyület | |
|
A tesztek száma |
j 12. példa j |
0,005 |
7
Aj |
15. példa |
0,006 |
i |
16. példa |
0,008 |
1 |
19. példa |
0,05 |
2 |
21. példa |
0,065 |
2 |
23. példa |
0,00031 |
υώ |
25, példa | |
0,014 |
2 |
28. példa | |
0,0055 |
2 |
31. példa j |
0,002 |
2 |
34, példa | |
0,035 |
2 |
| 37, példa | |
0,0045 |
2 |
1 40. példa | |
0,0035 |
7 |
ί 43. példa j |
0,004 |
1 |
i 47. példa j 0,0003 |
1 |
i 48. példa | 0,002 |
-------------------
i |
49. példa J |
04 |
1 |
1 50. példa |
ÍXÖÖCW |
1 |
j 51. példa |
0,007 |
............Ί |
í 52. példa | |
0 |
1 |
53. példa ) |
0,06 |
2 |
55, példa í |
0,002 |
1 |
57. példa 1 |
0,008 |
1 |
58. példa |
0,08 |
1 |
ól. példa |
0,08 |
1 |
63. példa | |
5x10-6 |
2 |
65, példa | |
1x10-5 |
Ϊ |
66. példa | |
Sx!Ö~7 |
2 |
67. példa | |
7,5x10-5 |
2 |
81. példa 1 |
0,0007 |
7 |
82. példa 1 |
0,001 |
1 |
χ-χ * »
Ráksejtek szaporodásának a gátlása Emberi daganatsejttörzset oltottunk 96-üregü lemezekre (250 μΐ/öreg, l-öx.104 sejt/mí) RPMI 1640 közegben, amely 5% borjómagzatszérumot tartalmazott. A lemezfertőzés, után 24 órával a vizsgálati vegyületeket öt nagyságrendben (0,01-100 mg/ml) koncentrációkban) vagy még hatékonyabb vegyületek esetében alacsonyabb koncentrációkban adtuk az elegyhez. A vizsgálati vegy ületek 48 órás behatása után a sejteket triklőreeetsawal üzáltuk, és Sídforhodamine B~vel megfestettük. Triklőreeetsawal végzett mosás után a megkötött festékanyagot 10 mM Tris bázisban szolubilizáltuk, és az optikai sűrűséget lemezleolvasó eszközzel meghatároztuk. A mérés körülményei között az optikai sűrűség az üregben lévő sejtek számával arányosnak adódott. Az ICso értékeket (azaz a sejtszaporodás 50%-os gátlását előidéző koncentrációkat) a szaporodás és gátlás összefüggését ábrázoló görbékből állapítottuk meg. Ezt a vizsgálati eljárást részleteiben közölték Philip Shekan és munkatársai: X Natl, Canc. Inst 82, 1107-1112 (1990). Adatainkat az alábbi 3. táblázatban szemléltetjük. Ezekben a vizsgálati, eljárásokban alkalmazott sejttörzsek közül néhánynak az adatai elérhetők a következő jegyzékből: American Type Coheetion: Cell Lines and Hybridomas, 1994., Reference Guide, 8íh Edition.
ί<>χ «
X ♦ »** *·♦ X* ·»· X** * H < χ * *4 le** 'λ ν
3.
φ* • « X
X
Φ» Ka
Emberi epidermold tumorok (Α431) növekedésének a gátlása in vivő körülmények között
E kísérleteinkben m vrno standard fánnakológiai vizsgálati eljárásokban BALB/c nu/nu nőstény egereket (Charles Ríver, Wilmington, MA) alkahnatunk. A humán epídermoid Ά-431 karcinómasejtekef (American Type Culture Collection, Rockvílíe, Maryiand #CRL~155) m vitro körülmények között a fentebb leírtak szerint tenyésztettük. Egy 5xl 06 sejtből álló egységet szubkután (s,c,) úton egerekbe oltottunk. Amikor a daganatok tömege a 1ÖÖ mg és 150 mg közötti értéket elérte, akkor az egereket kezelési csoportokra osztottuk (0. nap) randomízálf módon (véletlenszerűen). Az egereket íntraperitoneálisan (kp.) vagy orálisan (p.o.) naponta egyszer vagy az t, 5. és 9. napokon vagy az 1-10. napokon a daganatképzés után 8Ö, 40 vagy 20 vagy 10 mg/kg/dozísban kezeltük a 0,2% Klueellel előkészített vizsgálati vegyulelekkel, A kontrollálíatoknak hatóanyagot nem adtunk, Á tumor tömegét 7 naponként meghatároztuk: [hosszúság szorozva a szélesség négyzetével, és az így kapott érték osztva, kettővel] a daganatképzés után 28 napon át A relatív tumomövekedést (az átlagos tumortömeg a 7., 14., 21, és 28. napon osztva a tumor átlagos tömegével a 0. napon) értéket minden egyes kezelési csoportra vonatkozóan meghatároztuk. A %T/C (tumor/kontroli) értéket úgy határoztuk meg, hogy a kezelt csoport relatív tumomövekedést osztottuk a plaeebocsoport relatív tumomövekedésével, és az így kapott értéket Í00~zal szoroztuk, Egy vegyületet akkor tekintettük aktívnak, ha %TZC értékét 100%-nak találtuk.
Az alábbi 4. táblázatban szemléltetjük a 21. példa szerint előállított vegyület azon képességét, hogy az emberi epláermold tumorok (A431) növekedését % vivő körülmények között gátolja.
* * « ' *
Κ ν ♦<*·» * * » *·'
4. táblázat
Emberi epídermoid tumorok (A431) növekedésének a gátlása a 21. példában előállított vegyület által egereken m vivő körülmények között
D&js
(w+g-tfefey
p.O- |
RTG5’ ?. nap |
T/C<:
(%> |
RTCP 16, nap |
τ/σ
{%) |
RTCÓ 21. nap |
T/Ce
(%) |
. ...
RTCé 28. sáp |
τ/σ
(%) |
S/T5 |
Kontroll |
5,6S |
|
10,27 |
|
12,86 |
|
13,94 |
|
-
10/10 |
40 |
4,51 |
70 |
8,58 |
84 |
8,54 |
66 |
9,08 |
65 |
5/5 |
20 |
5,67 |
100 |
8,30 |
1
82 |
8,27 |
64 |
10,07 |
72 |
5/5 |
i
i io |
3,06 |
70 |
5,80 |
56 | 5,36 |
42 |
5,02 |
42 |
5/5 |
A tábla a) Az 1-10, napokon kp. adagolt hatóanyagok ~ t p ádagos .tumortömeg a 7,.,. 14,,21 napon ) Relatív tumornovekedes placehoesoport relatív tumomövekedése c>0. A kezelt csoport relatív tumomövekedése )/oT/C- pja^e^ss^pöjt relatív tumomövekedése 4 Ιθθ d) SZP ~ túlélők száma/a daganatképzés utáni +28, napon kezeltek száma
Az 5. táblázatban bemutatott eredmények alapján a 25. példa szerinti vegyület hatékonyan gátolja a tumor növekedését /« v/vo körülmények között, tehát rák kezelésére alkalmazható.
A találmány szerinti reprezentatív vegyületekkel kapott eredmények, alapján a találmány szerinti vegyületek különösen alkalmasak neoplazmák kezelésében, növekedésük gátlásában vagy megszüntetésükben. A találmány szerinti vegyületek. konkrétan alkalmazhatók neoplazmák kezelésében, növekedésük gátlásában vagy megszüntetésükben, amelyek például EGFR-t fejeznek ki; ilyenek például az emlő, vese, húgyhólyag, száj,
X- A φ*' « X «*»
«.Φ X‘ «
A v «
Φ* V «*\A v dául BGPR~t fejeznek ki; ilyenek például az emlő, vese, húgyhólyag, száj, gége nyelőcső, gyomor, vastagbél, petefészek és tüdő rákbetegsége. Ehhez járni, hogy a találmány szerinti vegyületek felhasználhatók emlő és más olyan szerves neoplazmáinak kezelésében, növekedésének gátlásában vagy megszüntetésükben, amely szervek az erbB2 (Her2)onkogén által termelt receptor-proteint kifejezik. Ehhez járul, hogy a találmány szerinti vegyületek felhasználhatók egyes vesebetegségek, például a policisztas vesebetegség kezelésében, súlyosbodásának gátlásában vagy megszüntetésében, amelyek legalább részben az EGER hibáival járnak.
A találmány szerinti vegyületek kiszerelhetek önmagukban, vagy egy vagy több gyógyászati szempontból elfogadható vivőanyaggal kombinálhatok adagolás céljára. így például oldószerek, higítószerek és hasonló anyagok orálisan adagolhatok olyan gyógyszerformákban, mint a tabletták, kapszulák, diszpergálható porok, szemcsék vagy sznszpenziók, amelyek például körülbelül 0,05-5% szuszpendáíőszed tartalmaznak; vagy szirupok formájában, amelyek például körülbelül 10-50% cukrot tartalmaznak; valamint elixírek alakjában,, amelyek például körülbelül 20-50% etanoit tartalmaznak; vagy parenterálisan, steril injekciós oldat vagy szuszpenzió alakjában, amelyek izotóníás közegben körülbelül 0,05-5% szttszpendálószert tartalmaznak. Ezek a gyógyászati készítmények körülbelül 0,05-90% hatásos komponenst tartalmazhatnak vivőanyaggaí kombinálva; vagy szokásosabban 5% és 60% közötti mennyiséget tartalmazhatnak.
Az alkalmazott hatásos vegyület hatásos adagja az adott, felhasználásra kerülő vegyüleltől, az adagolás módjától és a kezelendő kóros állapot súlyosságától függ; általában azonban kielégítő eredményeket kapunk, ha a találmány szerinti vegyületeket körülbelül 0,5 mg/testtömeg-kgtői körülbelül 1000· mgóesttőmeg-kg-ig terjedő napi adagban alkalmazzuk, amelyet adott esetben naponta 2-4 adagra elosztva, vagy késleltetett <« felszabadulást biztosító módon adagolunk. A legtöbb nagytermetű emlősállat esetében a teljes napi adag körülbelül 1-1ÖOÖ mg, előnyösen körülbelül 2-500 mg. A belső alkalmazásra alkalmas gyógyszerformák körülbelül 0,5-1000 mg hatásos vegyületet tartalmaznak szilárd vágyfolyékony, gyógyászati szempontból elfogadható vivőanyaggal, alkotott belső keverék alakjában. Az adagolási rend ügy állítható be (úgy szabályozható), hogy optimális terápiás választ kapjunk. így például a terápiás helyzet igényeinek megfelelően naponta több részdózist adagolhatunk, vagy a dózist arányosan csökkenthetjük.
Ezek az aktív vegyüietek adagolhatok orálisan, valamint intravénás, intramuszkniárisa vagy szubkntán úton. A szilárd vivöanyagok közé tartoznak például: a keményítő, laktőz, dí kalcium-foszfát, mikrokristályos cellulóz, szacharóz és kaolin; folyékony vivőanyagok közé tartoznak például: a steril víz, poiietilénglikolok, nemionos .nedvesítőszerek és táplálkozásra alkalmas olajok, így a kukoricaolaj, mogyoró- és szezámolaj, amint ezt a hatásos komponens jellege és a kívánt, adott adagolási forrna megkívánja. A készítménybe előnyösen a gyógyászati készítmények előállításában szokásosan alkalmazott segédanyagok is előnyösen beépíthetők, amilyenek például az ízesítőszerek, színező-, konzerválőszerek, valamint antioxidánsok, például E vitamin, aszkorbinsav, BHT és BHA.
Az előállítás és adagolás szempontjából előnyösek a szilárd gyógyászati készítmények, különösen a tabletták és a keménytöltésű, valamint, folyadékkal töltött kapszulák. Adagolás szempontjából a vegyüietek orális adagolása előnyös.
Egyes esetekben kívánatos lehet a vegyüietek közvetlen adagolása a légutakba aeroszol formájában.
Ezek az aktív vegyüietek továbbá parenterálisan vagy intraperitoneálisan is adagolhatok. Ezeknek az aktív vegyületefcnek a szabad bázis * « *>Χ » * * Μ * * * * * φ* formájában vagy gyógyászati szempontból elfogadható sofórmájáből oldatok vagy szuszpenziók állíthatók elő vízben, célszerűen valamilyen felületaktív szerrel, például hidroxipropilcellulőzzal alkotott keverékben. Diszperziók előállíthatok továbbá glicerinben, folyékony polietilénghkólókban és ezek keverékeiben is olajok alakjában. A tárolás és felhasználás általános körülményei között ezek a készítmények egy tartósítószert is tartalmaznak mikroorganizmusok szaporodásának, a megakadályozása céljából.
Az injekciós célra alkalmas gyógyszerformák közé tartoznak a steril vizes oldatok és diszperziók, valamint a steril injekciós oldatok vagy diszperziók helyben történő előállítására alkalmazható steril porok is. A gyógyszeriomiának minden esetben sterilnek és gördülékenynek kell lennie olyan mértékben, hogy a fecskendőben könnyen alkalmazható legyen; továbbá stabilisnak kell lennie mikroorganizmusok, például baktériumok és gombák szennyező hatásával szemben. A vivőanyag például olyan oldószer vagy diszperziós közeg lehet, amely például vizet, etanolt, valamilyen polkát (például glicerint, propilénghkolt és folyékony polietilénglikolt) vagy ezek megfelelő keverékeit és növényi olajokat tartalmaz.
A rák kezelésének céljára a találmány szerinti vegyületek más dagaganatgátlő anyagokkal vágj'' besugárzással kombinálva is alkalmazhatok. Ezek a más anyagok vagy a besngárzásos kezelés végrehajtható a találmány szerinti vegyületekkel végzett kezeléssel azonos időpontban vagy különböző Időpontokban. Áz ilyen kombinált terápiával színergetikus hatást érhetünk el, ami fokozott hatékonyságban nyilvánulhat meg, így például a találmány szerinti vegyületek felhasználhatók a mítózist gátló anyagokkal - például taxollai vagy vinbiaszünnai - aikilezőszerekkel, például ciszplatínnal vagy ciklofoszfamiddal kombinálva; antimetabolilokkal., például 5-íluoruracíllal vagy hidroxikarhamiddal kombinálva;
«*« V «,χχ w*# *
DNS ínterkelátorokkal, például adriamicmnel vagy bleomicmnel kombinálva; topoizomeráz-gátlokkal, például etopozlddal vagy kamptotecínnei kombinálva; valamint aníiösztrogénekkel, például tamoxiíennel alkotott kombinációban.
Az alábbiakban példákat adunk meg & találmány szerinti, jellemző vegyületek előállítására.
1, példa
N?42-CIaao-4-nitrofeniI)-N^<-dimetllformamidín 40, 8 g 5-niíro-antranilomtrih és 40 ml N,N’dimetllform.am.id-d.ímetilacetált gőzfördon 2 órán át melegítünk. Az oldószereket vákuumban eltávolítjuk és a maradékot diklórmetánban (röviden: DKM) felvesszük. Ezt az oldatot Magnesolon vezetjük át, majd az oldószert bepároljuk, Éterrel végzett mosás után 50,8 g cím szerinti terméket kapunk.
2, példa
N-(3-Srómfeuil)-ő-nltro-4-kmazolinamm 23,74 g 3-brómamlin, 40,5 g N’^-ciano-d-nitrofenilj-N^N-dimetilformamidin és 100 ml jégénél oldatát olajitlrdőn 148 °C-on 1,5 órán át keverjük. Lehűlés után a kapott szilárd terméket szögük, s így kvantitatív termeléssel a cím szerinti terméket kapjuk, MS (m/e): 345.
3, példa
NA3-BrómfenilM»6-kinazulmdiamín
34,5 g N-CŐ-brömfenílj-ó-nltro^-kinazolmamm, lő,9 g vaspor,
150 ml etanol és 150 ml jégecet keverékét olaj fürdőn 120 °C hőmérsékleten 2 órán át melegítjük, a szilárd anyag kiszűrése után a szőriéihez szilárd nátrium-karbonátot adunk, így szilárd anyagot kapunk. Ezt leszűrjük, és a szilárd anyagot metanollal ex&aháljuk. Az extraktumot csontszénnel kezeljük és szárazra pároljuk. A kapott szilárd anyagot éterrel mossuk, így 27,5 g, dm szerinti terméket kapunk, MS (m/e): 315.
** A «
4. példa
4-n3Brómfenii)ammo1~ö-irinarolinii1-aminoMOxo-{Z)-2~buténgay ~ΓΓΓΓΓΓΓι:ΜΒΓυί>ιι.ΐΜΜηι^Γηι>Βι)ι)·--~”^·ΰΐΜΐτΐΓΛηΓΐ;ιιι;ιΐι;ιΐίΓΓίωι~ΓΛΛ-^Γ-Γ-ΓΓΓττ~ηηηπιιηηΓθθΓτηη:ΐίΐΓ·Ί<>κ»>κιτιτιηικ·κι<ΐί·ΓποηηηιτιπηΓΤητιίΐτΙι)ι--Λ-ΤΓΓΤτττΓηηηιφΓΓΓΓ<<»χ·»»»»τρρττι*,*,*,*~·
1,6 g N-(3-brórafeml)~4,6~kinazolindiamin és 0,6 g maleínsavanhidrid degyéhez 15 ml piridinf adunk. Éjszakán át végzett keverés után az oldószereket rotavaporon eltávolítjuk. Á szilárd anyagot körülbelül 400 ml forró etanolban felvesszük és az oMatlan. anyagot leszűrjük. így 0,33 g cím szerinti terméket kapunk, MS (m/e): (M3~H)413,415.
5. példa
6-Ámiuo-4-klórlönazolin
3,25 g 4-klőr-6-nítrokmazolin, 10,8 g nátrium-hidroszulfit, 0,3 g fázistranszfer katalizátor [(C^<n)jNCH3+Cr]s 97 ml tetrahldroferán (THF) és 32 ml víz keverékét 2 órán át gyorsan keverjük. A keveréket éterrel hígítjuk és a szerves fázist elkülönítjük. A szerves fázist tömény konyhasóoldattal mossuk és magnézium-szulfáton szárítjuk. Az oldatot egy kis szilíkagéí oszlopon vezetjük át Az oldószert 30 °C hőmérsékleten vákuumban eltávolítjuk, így a dm szerinti terméket kapjuk, amely a következő lépésben további tisztítás nélkül felhasználható.
6. példa {4~:KIór-6-kinazollnil)~2-bntinamid
1,64 g 2-butinsav és 46 ml THF oldatát jégfördőbert lehűtjük, és 2,34 ml izobutil-klórfbrmiátot, majd 4,13 ml N-metilmorfelint adunk hozzá. Körülbelül 10 perc után ezt az oldatot ó-amino-4-klórklnazolin 46 ml THF-fel készült oldatába Öntjük. Ezt az oldatot szobahőmérsékleten 2 órán át keverjük, Á keveréket tömény konyhasóoldat és telített nátriumbikarbónát -elegyébe öntjük és éterrel extraháljuk. Az éteres oldatot magnézium-szulfáton szárítjuk és szűrjük. Az oldószert eltávolítjuk, így színes olaj formájában a cím szerinti terméket kapjuk, amely a következő lépésben tisztítás nélkül felhasználható.
N-<4-í(3-Brómfeníö-aminol-6-lduazolinilH2-butinamid
1,76 g (4~klőr-6”kínazoiínil>2~butlnamíd és 1,23 g 3-bróm.anilín oldatát ínért védőgáz alatt 23 ml izopropanolban 40 percig forraljuk. A keveréket szobahőmérsékletre hatjuk és 200 ml étert adunk hozzá, így 0,4 g cím szerinti terméket kapunk hidrokieridső alakjában. Nátrium-bikarbonátoidartal való semlegesítés, etilaeetátos extrahálás és az oldószer eltávolítása után a terméket 1-butanollal átkristályosítva a cím szerinti bázist kapjuk.
8, példa
NM4~Amm<F2-elaaofe»iI>NJ4-dímetiIformamldla
6,0 g (27.5 mmol) N’-(2-cÍano-4“mtrofeml)-N,N-dimetilformamidÍn,
33,9 g (41,8 ml, 412,4 mmol) cíklohexán és 0,6 g lö%»os paíládíumszén keverékét 360 ml metanolban 4 órán át forraljuk. A forró oldatot Celíten szögük, az oldószert eltávolítjuk és a maradékot kloroform és széntetraklorid «legyéből átkristályosítjuk, így 4,9 g (95¾) hozammal a cím szerinti termékei kapjuk halványszürke kristályok alakjában; MS (elefctroporlasztás) (mZe): 188,9 (M+H),
9. példa
N-13-Ciano-4-ííídimetiIamino)metiIénlaminolféniI|-2-butiuamicS
2,01. g (23,9 mmol) 2-butmsav és 2,9 ml (22,3 mmol) ízobutil-klőrforrnia! oldatát 30 ml THF-ben <5 *C-on keverjük nitrogén alatt, miközben
2,42 g (2,63 ml, 22,3 mmol) N-metíimorfohnt adunk hozzá 3 perc alatt, 15 pere keverés után N’-(4“amino-2-cianofeniI)“N,N-dímetílformamidin és
1,6 g (1,75 ml, 15,9 mmol) N-metilmorfblm oldatát adjuk hozzá 25 ml THF-ben 4 perc alatt. A keveréket 30 percig Ö °C-on, majd 30 percig szobahőmérsékleten keverjük, A keveréket 70 ml etllaeetáttal hígítjuk és tömény konyhasóoldat és telített nátrium-bikarbónát keverékébe öntjük. A /’./ * ♦ * > χ «ί ♦ X * ♦ ♦♦ X·’ szerves fázist magnézium-szulfáton szántjuk, szihkagélrétegen szűrjük. .Az oldószert eltávolítjuk és a maradékot 50 ml éterrel keverjük. A szilárd szuszpenziőt összegyűjtjük, s így 3,Öl g (89%), majdnem fehér, szilárd terméket kapunk, MS (elektroporlasztás) (m/e): 255,0 (ΜΑΗ).
10, példa
N-<4-Í<3-Brómfenil)aminol-6~kinazolínil|-2-butinamld 3,0 g (11,8 mmol) N-{3-clano-4-[[(dimetiiamino)metÍlén3amino]fenil}~2~butmamid és 2,23 g (12,98 mmol) 3-brómanilin oldatát 18 ml ecetsavban keverés közben nitrogénáramhan I óra 15 percen át enyhén forraljuk. A keveréket jégfürdőben lehűtjük, így szilárd tömeg képződik. A szilárd terméket szűréssel összegyűjtjük és éter- és acetonítrii 1:1 arányú elegyével mossuk, így sárga, szilárd terméket kapunk, mely ©tanéiból való átkristályosítás után 2,51 g cím szerinti terméket ad: tomegspektrum MS (m/e): 381, 383.
á-R'lór-but-X-ms&v ml (26,84 mmol) propargil-kloridot 40 ml THF-ben oldunk nitrogén alatt és -78 °C-ra hütjük. 5,4 ml (13,42 mmol) 2,5 moláris n-he~ xános n-burií-lítiumot adunk hozzá és száraz szén-dioxid áram bevezetésével —78 °C“ön 2 órán át 15 percig keverjük, A reakcióelegyet szűrjük,
3,5 ml lö%~os .kénsavval semlegesítjük. Az oldatot bepótoljuk, a maradékot éterrel extraháljuk. Az éteres oldatot telített konyhasóoldattal mossuk, nátrium-szulfáton szárítjuk. A száraz éteres oldatot bepároljuk, Így 0,957 g (60%) olajos terméket kapunk. ESMS (m/z); 1.16,6 (M-tFíf.
12. példa
4~Klór-but-2-insav-í4-(3~hrőmfenibminolldnazoliu-6-iIl-amid
0,542 g (4,58 mmol) 4-klór-but-2~insav és 7 ml THF jéghűtütt oldatához nitrogén alatt 0,625 g (4,58 mmol) izobutii-kloroíormíátot és * X ♦ * * ♦ X
XX «♦ ΦΧΧ β* ν»·Χ » *
4S
0,506 g (5,00 mmol) N-metil-morfolint adunk. 30 perc keverés után 0,72 g (2,287 mmol) N~(3-brőmfen.il)-4,6-kinazolmdiamin 3,35 ml píridinnel készült oldatát adjuk hozzá és a keveréket 0 °C~on 1 órán át keverjük. A reakciót jeges vízzel elbontjuk, A terméket szűréssel összegyűjtjük, vízzel és éterrel mossuk és vákuumban szárítjuk, így 0,537 g barna, szilárd terméket kapunk; BSMS (m/z): 417,0 ((M+H)*.
13, példa
3Áferc-BurildimetlI-szilanlloxi)-but-2-m
31,8 g (0,211 mmol) terc~buűídimettlszird~klorid, 23,5 g (0,23· mól) trietil-amm, 0,103 g (0,83 mmol) 4-N,N~dímetüpiridin és 65 mi DKM jégbe hűtött oldatához 10,6 g (0,192 mól) propargllalkohol és 15 ml DKM oldatát csepegtetjük. 21 órás keverés után szobahőmérsékleten a reakcióelegyet konyhasóoldattal mossuk, nátriumszulfáton szárítjuk. Desztillálás után 22,87 g (0,135 mól) terméket kapunk; CIMS (m/z): 171,2 (M+H)'. Irodalom: Tetrahedron, 37,3974 (1981).
.14» nélda
4-(ΙθΓθ-Βη<11<1Ι^ο1ιΚ§ζί1ηη0οχΙ-6ηί·21η§ην 5 g (29,4 mmol) 3-(terc~butildimetiI-szilaniloxi)“but~2-mt 50 ml
THF-ben oldva 1.1 ml (294 mmol) 3 moláris éteres meti!~magnézium~ bromid oldatába csepegtetjük 0 °C~on. Másfél órán át 0 °C~on, majd 2,5 órán át szobahőmérsékleten keverjük, miközben száraz szén-díoxíd-áramot vezetünk a sárga oldaton át 2 órán keresztül. Áz oldatot 2 g ammőniúmklorid 9 ml vizes oldatával és 200 ml etilacetáttal kezeljük. A keveréket 1% sósavval 5,0 pH értékig titráljuk. Áz etiiacetátos oldatot vízzel mossuk, nátriumszulfáton szárítjuk. Bepárlás után 6,28 g terméket kapunk; HRMS (m/z) 215,1096 (M+H)\
15. példa d-Herc-Rutildimetü-gziboiioxO-but-l-msay-ld-Q-brőmfenifemme)kinazolm-ő-Olamid
0,639 g (4,68 mmol) izofeutil-kloroformiátoí és 0,555 g (5,487 mmol) N-metümorfolmt adunk 1 g (4,673 mmol) 4~(terc-butildimetll-sziianiloxí)but-2-insav és 32 ml THF jégbehűtott oldatához nitrogén alatt. 30 percig keverjük, majd 0,9797 g (3,108 mmol) NX3-brőmfenil)-4,6-kinazolin~ diámra 4 ml piridines oldatát adjuk hozzá és a keveréket 0 °C~on 1 órán át keverjük. A reakcióelegyet jeges vízzel leállítjuk, a reakcióelegyet etilacetátha öntjük és telített nátrium-bikarbónát- és konyhasőoldattal mossuk. A terméket összegyűjtjük és gyorsoszíöpkromatográfiával tisztítjuk (fiash) (eluálőszer 60% etilaeetátot tartalmazó hexán), igy 0,8 g cím szerinti terméket kapunk, HRMS (m/z): 511,1145 (ΜΗίΓ.
4-ffidroxibut-2-lnsav~í4-(3-brómfenifamiuo)-kinazoiíu-6illaraid
3ÖÖ mg (0,587 mmol) 4-(tere-buti.ldimetii-szllaniloxi)-but-2-insav[4“(3-brőmfenílamlno)-kinazolirt“ő“il3-amidot ecetsav, víz és THF 3:1:1 arányú, őö ml ©legyében oldjuk és éjszakán át szobahőmérsékleten keverjük. A reakcióelegyet hideg konyhasőoldattal kezeljük és etilaeetáttal extraháljuk. Áz etilacetátos oldatot nátrium-bikarbonát-oldattal és tömény sóoldattal mossuk. A száraz etilacetátos oldatot bepároijuk, így 275 mg terméket kapunk; HRMS (m/z) 397,0258 (MHif.
17. példa
Hexa-2,4-dűasavamO g (230 mmol) morfohn és 75 g (230 mmol) cézium-karbonát 350 ml acetonnal képzett keverékéhez 27,3 g (230 mmol) propargilhromidot csepegtetünk. A keveréket éjszakán át szobahőmérsékleten kever50 * φ** jük nitrogéngáz alatt. A szervetlen savakat leszűrjük és az oldószert hepároljuk. A maradékot telített nátrium-bikarbonát-oldatban oldjuk és etilacetáttal extraháljuk. A szerves kivonatokat bepároljuk, így IS g cím szerinti terméket kapunk; MS (tn/e); (M+H) 126,
18. példa
4-(Morfein~4~iI)-but-2-iasav g (128 mmol) hexa-2,4-dién-savárni d és 200 ml THF elegyéhez 51 ml 2,5 moláris n-hexános oldatot lassan hozzáadunk nitrogénáramban. A keveréket -78 °C hőmérsékleten 1 órán át keverjük, majd száraz széndioxidot vezetünk át éjszakán át. Á kapott oldatot vízbe öntjük és etilacetáttal mossuk. A vizes fázist vákuumban bepároljuk, így a nyers savat kapjuk. A száraz savat metanolban oldjuk és az oldhatatlan sőt szűréssel eltávolítjuk. A szűrletet összegyűjtjük és vákuumban szárítjuk, így 13 g dm szerinti terméket kapunk; M8 (m/e): M-H 168.
19. példa
4-(Morfofín-4-iö-bnt-2msaVí4-(3-hrómfenÍlamino|-klnazolin-6-íllamid
0,343 g (2,5 mmol) izohutil-klörformiátot és 0,322 g (3,1.8 mmol) N-metilmorfblmt adunk 0,540 g (3,18 mmol) 4~(mörfolin~4-i.l)-but-2“ÍHsav és 50 ml THF jéghideg oldatához nitrogéngáz alatt.. 30 perc keverés után 0.500 g N-(3-brómfenil)~4,6-kinazoiindiamin 10 ml piridlnnel készült elegyet adjuk hozzá, és a keveréket 0 °€~on 2 órán át követjük. A reakciót ezután jeges vízzel leállítjuk, telített nátrium-bíkarhonát-oldatba öntjük, és a terméket etilacetáttal extraháljuk, Szillkagéloszlopon történő kromatografálás után (eluálószer metanol/etilacetát 15:85 arányú elegye) 0,240 g dm szerinti vegyületet kapunk; MS (m/e); (MTH)4óó.
20. példa
4-lMmetiIamino-bot-2-Insav
51.
ml 2,5 moláris hexános n-buiil-litmm oldatát lassan adagoljuk 20 g (240 mmol) l~dimetilamino~2~propin 100 ml THF-fel készült oldatához nítrogéngáz alatt, A keveréket 1 órán át -78 °C~on keverjük, majd száraz szén-díoxidot vezetünk át éjszakán keresztül, A kapott oldatot vízbe öntjük és etllacetáttal mossuk. A vizes fázist vákuumban bepároljuk, így nyers savat kapunk. A száraz, savat metanolban oldjuk, és az oldhatatlan sőt szűréssel eltávolítjuk. A szürfetet összegyűjtjük: és vákuumban szárítjuk, így 15,6 cím szerinti terméket kapunk; MS (m/e): (M+H) 126.
21» példa
4~PimeriIamino-bat~2~bsav |4H3-hrómfenIIambo)-Idnazolm-6-il1amid
0,235 g (1,72 mmol) izobutil-klórfonniátot és 0,534 g (5,28 mmol) H-metílmorfolint adunk 0,336 g (2,64 mmol) 4~dimetilammo~hut-2-insav 30 ml THF-fel. készült jéghideg oldatához nitrogéngáz alatt. 30 pere keverés után 0,416 g N-(3-brómfeaÍi)-4,6-kinazoli.ndiamÍn 10 ml piridinnel készült oldatát adjuk hozzá és a keveréket 0 °C-on 2 órán át keverjük. A reakciót ezután jeges vízzel leállítjuk, telített nátrium-bikarbonátra öntjük és a terméket etílacetáttal extraháljuk. A kivonat kromatografálása után (eluálószer metanol/etilaeetát 15:85 arányú elegye) 0,155 g cím szerinti vegyületet kapunk; MS (m/e): (M+H) 424.
4-Metoxl-but-2-ínsav ml 3,0 M metil-magnézium-bromid éteres oldatát lassan hozzáadjuk 20 g (280 mmol) metil-propargil-éteres 300 ml THF elegyéhez nitrogéngáz alatt. A keveréket l órán át -78 °C-on keverjük, majd száraz szén-díoxidot vezetünk keresztül éjszakán át. A kapott oldatot 0 °C-ra hütjük és 125 ml hideg 10%-os kénsavat adunk hozzá, miközben a hőmérsékletet 5 °C alatt tartjuk. A vizes fázist etílacetáttal extraháljuk, a ♦ * «V V « X *· « * χ»» * * ♦ * * * * ♦ *** ·♦* ν W kivonatot bepároljuk, és a maradékot vákuumban frakclonáljuk. A kívánt termék forráspontja 40 Pa nyomáson 87-90 ÖC, a hozam 15,6 g cím. szerinti termék.
23» példa
4-Metoxi-but-24usav-í443-brömfeniIamino)-kinazolin~6-ill~amld
0,432 g (3,2 mmol) izobutil-klórformiátot és 0,959 g (9,48 mmol) N-metilmorfolmt adunk 0,720 g (6,32 mmol) 4~metoxibut~2~msav és 30 mí THF jéghideg oldatához nitrogénáramban. 30 perc forralás után 0,500 g N-(brómfeníl)-4,6-kinazolmdiamin 8 mí piridinnel készült oldatát adjuk hozzá és a keveréket 0 °C-on 2 órán át keverjük. A reakciót jeges vízzel leállítjuk, az eíegyet telített nátrium-hikarbonát-oldatba öntjük és a terméket etilacetáttal extraháljuk., A kivonatot sziiíkagéta kromatografaljuk, metanol és etiiacetát 15:85 arányú elegyével eluáljuL így 0,270 g cím szerinti terméket kapunk, MS (m/e): (M+H) 411,
24. példa
4-PbtiIamimdmf”24nsay ml 2,5 moláris hexános n~butil~lííí um oldatot lassan, adagolunk 15 g (35 mmol) l~dieíilamino-2~propin 60 ml THF-fei készült oldatához nitrogéngáz. alatt A keveréket 1 órán át -78 °C-on keverjük, majd éjszakán át száraz szén-díoxidot vezetünk át. A kapott oldatot vízbe öntjük és etilacetáttal mossuk. A vizes fázist vákuumban bepároljuk, így a nyers savat kapjuk. A száraz savat metanolban oldjuk, és az oldatta savat szűréssel eltávolítjuk. A szúríetet összegyűjtjük és vákuumban szárítjuk, így 9,2 g cím szerinti terméket kapunk, MS (m/e): (M+H) 156,
25, példa
4-Ptetiiaminobut-2-insav-I4-(3-brómfenilamlno)kiuazolin-6411~amid .1,975 g (7,14 mmol) izobutil-klőrformlátot és 1,500 g (14,3 mmol) N-metilmorfolmt .adunk 2,200 g (14,3 mmol) 4-dietilaminö-buí~2-insav és
125 ml THF jéghideg oldatához nitrogéngáz alatt. 30 perces keverés, majd szűrés után 1,500 g N-(3-brémfenil)-4,ő-kinazolmdiamm 12 ml píridinsel készölt oldatát adjuk hozzá, és a keveréket ö Χλόη 2 órán át keverjük. A reakciót jeges vízzel leállítjuk, telített nátrium-blkarbonát-oldatba öntjük, s a terméket etilacetáttai extrabáljuk. A kivonatot szilikagélen kromatografáljuk, eluáiószerként metanol és etílacetát 15:85 arányú elegyét használjuk. így 750 g cím. szerinti terméket kapunk, MS (m/e): (MH~H) 452.
26« példa l-EtiI-4-(prop-2-mil>pipernzin
20,8 g (175 mmol) propargil-bromidot csepegtetünk 20 g (175 mól) l-etilpiperazin, 57 g (175 mól) cézium-karbonát és 350 ml aceton elegyéhez. A keveréket éjszakán át szobahőmérsékleten keverjük nitrogéngáz alatt., A szervetlen savakat kiszűrjük és az oldószert eltávolítjuk. A maradékot telített nátrium-bikarbonát-oldatban oldjuk és etilacetáttai extrabáljuk. A szerves kivonatokat bepároljuk, így 19 g cím szerinti terméket kapunk, MS (m/e): (M+H) 153 .
4-(4-Etilpiperazin-l-il)bnt-2-insav ml 2,5 moláris bexános n-butíMítium oldatot lassan adagolunk, l ő g (105 mmol) l-etií-4-pmp-2-tnil-piperazm 80 ml THF-fel készült oldatához nitrogéngáz alatt. A keveréket -78 °C-on I órán át keverjük, majd éjszakán át száraz szén-dloxidot vezetísuk keresztül. A kapott oldatot vízbe öntjük és etilacetáttai mossuk. A vizes fázist vákuumban bepároljuk, így a nyers savat kapjuk. A száraz savat metanolban oldjuk, és az oidatlan sót szűréssel eltávolítjuk. A szürletet összegyűjtjük és vákuumban szárítjuk, így 18 g cím szerinti terméket kapunk, MS (m/e): (M-H) 195.
V
28, példa
4-<4-ltíloíperazin~Í-il)bub2-m8avÍ-14“(3-br‘6mfenilamino)Idnazo1in-b· ·* ;*,,r~~rri*i^hnfWM^w,i*i*ft*i*fffifiwinnnrprciwwMwwwwÍÍI)l)WIIOOOOi)J]lJtiiJi)OOUMiJmrriJinnnn.nnnjiji^mnmrÍ' ill-amid
WtMWWAMAMMMMMtMOee»
0,847 g (6,2 mmol) izobutil-klórformiátot és 1,460 g (14,4 mmol) M-meiilmorfolint adunk 1,900 g (9,52 mmol) 4-(4-etllplperazin~l~il)but~2~ insav és $Ö ml THE jégbehűtött oldatához nitrogéngáz alatt. 30 perces keverés után 1500 g N-(3~brómfenll)-4,6“ldnazolindiamín 10 ml piridines oldatát adjuk hozzá és a keveréket 2 órán át 0 °C hőmérsékleten keverjük. A reakciót ezután jeges vízzel leállítjuk, telített nátrium-bikarbonát-oldatba Öntjük és a terméket etilacetáttal extraháljuk, Az extraktumot szllikagélen kromatografáíjuk, eluálószerként metanol/etilaeetát 30:70 arányú elegyét alkalmazva 1,450 g cím szerinti terméket kapunk, MS (m/e): (MÉH) 493.
29, példa
BísZ(2~meforietiI>nron-24nü~amm
17,8 g (150 mmol) propargíl-bromidot csepegtetünk 20 g (150 ml) bisz-(2-metoxíeöl)-amin, 49 g (150 mmol) cézium-karbonát és 350 ml aceton keverékéhez. A keveréket éjszakán át szobahőmérsékleten keverjük nitrogéngáz alatt. A szervetlen sókat szűrjük, és az oldószert eltávolítjuk. A maradékot telített nátrium-bíkarbonát-oldatban oldjuk, és etilacetáttal exfraháljuk. A szerves kivonatokat bepároljuk, így 20 g cím szerinti terméket kapunk, MS (m/e): (Μ*Η) 172 .
39, példa
4-ÍBisz(2“metoxietiI)aminolbnt-2-insav ml (2,5 moláris hexános n-bulil-lítiurn oldatot lassan adagolunk 18 g (105 mmol) bisz(2-metoxietil>prop-2-iníl-amm és 80 ml THF oldatához nitrogéngáz alatt. A keveréket 1 órán át -78 °C-on keverjük, maid száraz szén-dioxidot vezetünk keresztül éjszakán át. A kapott oldatot *«ί« *·'' vízbe öntjük és etilacetáttal mossuk. A vizes fázist vákuumban bepároljuk, így nyers savat kapunk. A száraz savat metanolban oldjuk, és az oldhatatlan sót szűréssel eltávolítjuk. A szörfetet összegyűjtjük, vákuumban szárítjuk, így 18 g cím szerinti terméket kapunk, MS (m/e): (M~H) 214.
31» példa
4~(Bigz{2metoxieti0%mmoi~but~2~msa¥44rí3~brómfemIamimti~ kmazdmAHQnmlti
0,845 g (6,2 mmol) izobutil-klórforntiátot és 0,963 g (9,52 mmol) N-metilmorfotint adunk 2,100 g (9,52 mmol) 4-[bisz(2-metoxietil)amínojbut-2-msav és 50 ml THF jégbe hűtött oldatához nitrogéngáz alatt. 30 perces keverés után 1500 g N~(3-brómtenil)-4,ő-lrinazolíndíamin és 10 ml píridin oldatát adjuk hozzá és a keveréket 2 órán át 0 °C~on keverjük. A reakciót jeges vízzel leállítjuk, telített nátrium-bikarbonát-oldatha öntjük és a terméket etilacetáttal extraháljuk. A kivonatot szilikagélen kromatografáljuk, eluálószerként metanol és etilacetát 15:85 arányú elegyét alkalmazva 0,660 g dm szerinti terméket kapunk, MS (m/e): (M+H) 512.
32» jpéidn l-MetíM-ípirop-2-iniO-mperazln
23,8 g (200 mmol) propargil-hromidoí csepegtetünk 20 g (200 mmol) l-meti!~piperazm, 65 g (200 mmol) cézium-karbonát, és 350 ml aceton oldatához, A keveréket nitrogéngáz alatt szobahőmérsékleten éjszakán át. keverjük. A szervetlen sókat kiszűrjük, és az oldószert eltávolítjuk. A maradékot telített nátrium-bikarbónát oldatban oldjuk és etilacetáttal extraháljuk, A szerves kivonatokat bepároljuk, így 7,5 g cím szerinti terméket kapunk, MS (m/e): (M+H) 139.
33» példa
4-f4~MetiIpinerazm—l~il)bnt-2-iasav
17,2 ml 2,5 moláris hexános n-butil-lítlum oldatot lassan dagolunk — ·♦ <;%:
• * « X ««» Ι + Φ φ >* «» «
6,0 g (43,5 mmol) l-metil-4-(prop-2-inü)-piperazin és 40 ml THF oldatához nitrogéngáz .alatt. A keveréket 1 órán át -78 °C hőmérsékleten keverjük, majd száraz széu-dioxidot vezetünk keresztül éjszakán át A kapott oldatot vízbe öntjük és efilacetáttal mossuk, a vizes fázist vákuumban bepároljuk, így a nyers savhoz jutunk, A száraz savat metanolban oldjuk és az oldhatatlan sőt szűréssel eltávolítjuk. A szürletet összegyűjtjük, és vákuumban szárítjuk. így 7 g cím szerinti terméket kapunk, MS (m/e): (M+H) 181.
34. példa
4-( 4-Metil piperazin- í-ö))-but-2 Ansav- í4-(3-bramfenibmino>
kinazoKn~6~íl1amid
0,905 g (6,6 mmol) izobutíl-klőrformiátot és 1,550 g (15,3 mmol) N-metÍlmorfolint adunk 1,900 g (10,71 mmol) 4-(4~metilpÍperazin-l-il)but~2~ínsav és 150 ml THF jégbe hütött oldatához nitrogéngáz alatt. 30 perc keverés után 1,500 g N~(3~hrőmfeníi)~4,6~kinazoiindiamm 12 ml piridines oldatát adjuk hozzá és a keveréket 0 °C hőmérsékleten 2 órán át levetjük. Á reakciót jeges vízzel leállítjuk, majd telített nátrium-bikarbonát-oldatba öntjük, és a terméket ettiacetáttaí extraháljuk. A kivonatot szüikagélen kromatogralaljuk, eluálószerként metanol és etílacetát 30:70 arányú eiegyét alkamazva 0,590 g cím szerinti terméket kapunk, MS (m/e): (M+H) 479.
35. példa (2-Metozietíl)“metiMnron~2-inil)-amm
26,8 g (225 mmol) propargilbromidot csepegtetünk 20 g (225 mmol) N-(2~metoxietil)~metíl~amin, 73 g (225 mmol) cézium-karbonát és 350 ml acélon keverékéhez. A keveréket éjszakán át nítrogénáramban szobahőmérsékleten keverjük. Á szervetlen savakat kiszűrjük, az oldószert eltávolítjuk. A maradékot telített nátrium-bikarbonát-oldafhan oldjuk és etüacetáttal extraháljuk. xA szerves kivonatokat bepároljuk, így 14 g cím szerinti tér57 méket kapunk, MS (m/'e): (M+H) 127.
3ő» példa
4Jj2^Metoxfotil)metib^inpj4mi^dS5Sk
37,8 ml 2,5 moláris hexános n-butil-lítium oldatot lassan adagolunk 12,0 g (94,5 mmol) (2“metoxietil)-metil-(prop2-iml)~amin és 90 ml THF elegyéhez nitrogéngáz alatt A keveréket 1 órán át -78 °C-on keverjük, majd száraz szén-dioxídot vezetünk keresztül éjszakán át, A kapott oldatot vízbe öntjük és etilacetáttal mossuk, A vizes fázist vákuumban bepároljuk, így a nyers savat kapjuk- A száraz savat metanolban oldjuk és az oldhatatlan sőt szűréssel eltávolítjuk. A szürletet összegyűjtjük és vákuumban megszárítjuk, így 15 g dm szerinti terméket kapunk, MS (m/e): (M-H) 170.
37, példa <2-Metoxietíl)~metiI-ammo-but-2-msav-I4-{3~brómfeniTamíao)0,845 g (6,2 mmol) izobutil-klóríbrmiátot és 1,2 g (11,9 mmol) N-metilmorfolint 1,6 g (9,5 mmol) (2-.metoxietiI)-metil-aminobut-2-insav és 50 ml T® jégbe hűtött oldatához adjuk nitrogéngáz alatt., 30 percig keverjük és 1,5 g N-(3~brómfenil)-4,6-kinazolináíamin 15 ml piridines oldatát adjuk hozzá és a keveréket 0 °C~on 2 órán át keverjük- A reakciót leállítjuk jeges vízzel, és etilacetáttal extraháljuk, A kivonatot szilikagélen kromatografáljuk, eíuálőszerként metanol és etiíacetát 15:85 arányú elegyét alkalmazva 0,560 g cím szerinti terméket kapunk, MS (mZe): (M+H) 468.
38« példa lzonropil-metil-nroo-2-lnil-amm ~ ~ ~ ~ ~ ~ιη~>ηηΊΓι~.~ ~ ~ΓΓητ-ΊΊΊΓΜΊΓΜΊο<~^<~ rrrrrf c^wwww>»»^^«uiTnirir J J Γ77ιιτη_~Γ r r rinr^MW»ii-w,-.irwwwVrfww><xwwwMMMw'.>. . . un·
32,5 g (273 mmol) pmpargil-bromidot csepegtetünk 20 g (273 mmol) izopropil-metil-amin, 89 g (273 mmol) cézium-karbonát és 350 ml acélon keverékéhez, A keveréket szobahőmérsékleten éjszakán át * * * ** A « . .. „ « * * Φ »* *«·'*· ««A A* nitrogénáramban keverjük. A szervetlen sókat kiszűrjük és az oldószert eltávolítjuk, A maradékot telített hikarbonát-oldatban oldjuk és etilacetáttal extraháljuk, A szerves kivonatokat bepároljuk, így 6 g cím szerinti terméket kapunk, MS (m/e): (M>H) HL
39» példa
4-lgopropilifte01amino)fout-2-msav
18,4 mii 2,5 moláris hexános n~bulil~lítíum oldatot lassan adagolunk 54 g (46 mmol) izöpropilmetil~(prop~2~inll)-amin és 50 ml THF keverékéhez nitrogéngáz alatt. Á keveréket -78 °C-on 1 órán át keverjük, majd éjszakán át száraz szén-dioxidot vezetünk keresztül. A kapott oldatot vízbe öntjük és etilacetáttal mossuk. A vizes fázist vákuumban bepároljuk, így nyers savat kapunk. A száraz, savat metanolban oldjuk és az oldhatatlan sót szűréssel eltávolítjuk, A szűrletet összegyűjtjük és vákuumban szárítjuk, így 5,5 g cím szerinti terméket kapunk, MS (m/e): (M-H) 154.
40» példa fzopram.LmetiLnmíno-buL2~insav-í4-(3-brénrfenilamino)-ldna~ zoüa-6-ilIamid
0,845 g (6,2 mmol) izobutil-klórfórmíátot és 1,0 g (9,9 mmol) N-metilmorfolínt adunk 1,5 g (9,67 mmol) (izopropílmetil)-amino~hut~2insav és 70 ml THF jéghideg oldatához nítrogéngáz alatt. 30 percig követjük, majd 1,5 g N~(3“brómfenil)-4,6-kinaz,olindíamm. 15 ml piridines oldatát adjuk a keverékhez és 0 °€~on 2 órán át keverjük» A reakciót jeges vízzel leállítjuk, telített nátrium-hikarbonáLoldatba öntjük és a terméket etilacetáttal extraháljuk., A kivonatot szílikagélen kromatografáljuk, eluáiőszerként metanol és etiíacetát 15:85 arányú elegyét alkalmazva 0,870 g cím szerinti terméket kapunk, MS (m/e): (.Mri-H) 452,
41, példa
IMbopropil-(prop--2-indFamin
23,5 g (197 mmol) propargíl-bromidot csepegtetünk 20 g (197 mmol) dhzopropílamin, 64 g (197 mmol) cézium-karbonát és 350 ml acélon keverékéhez. A keveréket szobahőmérsékleten, éjszakán át nitrogénáramban keverjük. A szervetlen savakat kiszűrjük, és az oldószert eltávolítjuk. A maradékot telített nátrinm-bikarbonát-oldatban oldjuk és etilaeetáttai exiraháíjuk. A szerves fézist bepároíjuk, így 12 g cím szerinti terméket kapunk, MS (m/e): (ΜΉΗ) 139.
42. példa
4-ön%epropilamim>hut~2insav
28,8 ml 2,5 moláris hexános n-butil-btíum oldatot lassan adagolunk 10,0 g (72 mmol) diizopropil-(prop~2-míl)-amin és 70 ml THF keverékéhez nitrogéngáz alatt. A keveréket -78 °C-on, 1 órán át keverjük, majd éjszakán át száraz szén-díoxidot vezetünk keresztül. A kapott oldatot vízbe Öntjük és etilaeetáttai mossuk, A vizes fázist vákuumban bepároíjuk, így a nyers savhoz jutunk. A száraz savat metanolban oldjuk és az oldhatatlan sót szűréssel eltávolítjuk, A szűrletet összegyűjtjük és vákuumban szárítjuk, így 11 g cím szerinti terméket kapunk, MS (m/e): (M-H) 182.
példa öiizonropilamlnobnt-2-msav-|4-(3-brómfenibmmo)-kinazoIín~Olaurid
0,845 g (6,2 mmol) izobutil-klóriermiátöt és 1,0 g (9,9 mmol) M-metilmorfolint adunk 1,8 g (9,67 mmol) dhzopropilaminobnt-2-insav és 100 ml THF jégbe hűtött oldatához nitrogéngáz alatt, 39 percig keverjük, majd 1,5 g N-(3-brőmfenil)-456~kmazolindÍamin 15 ml piridines oldatát adjuk hozzá, és a keveréket Ö °C-on 2 órán át keverjük. A reakcót jeges vízzel leállítjuk, telített nátr'mm-bikarbonát-oldatba öntjük és a terméket etilaeetáttai extraháljuk. A kivonatot szílikagélen kromatografáljuk, eluálószerként metanol és etilacetái 5:95 arányú elegyét alkalmazva 1,54 g cím. szerinti terméket kapunk, MS· (m/e): (M+H) 480.
44. példa
33.4 g (281 mmol) propargit-bromídot csepegtetünk 20 g (281 mmol) izopropilmetíl-amin, 90 g (281 mmol) cézium-karbonát és 350 ml aceton keverékéhez. A keveréket szobahőmérsékleten éjszakán át nitrogénáramban keverjük. A szervetlen sókat kiszűrjük és az oldószert eltávolítjuk. A maradékot telített nátrium-hikarbonát-oldatban oldjuk és etilacetáttal extraháljuk. A szerves kivonatokat bepároljuk, így 4,6 g cím szerinti terméket kapunk, MS (m/e); (M+H) 110.
45. példa
4dAllil-mefíl-ammo)-bui-2-ínsav
16.4 ml, 2,5 moláris hsxános n-butil-htium oldatot lassan adagolunk
4,5 g (46 mmol) allil-metil-(prop~2-iml)-amin és 50 ml THF keverékéhez nitrogéngáz alatt. A keveréket -78 ®C~on 1 órán át keverjük, majd éjszakán át száraz szén-díoxidot vezetünk keresztül Á kapott oldatot vízbe öntjük és etilacetáttal mossuk. A vizes fázist vákuumban bepároljuk, így a nyers savat kapjuk. Á száraz savat metanolban oldjuk és az oldhatatlan sőt szűréssel eltávolítjuk. A szűrletet összegyűjtjük és vákuumban szárítjuk, így 4,1 g cím szerinti terméket kapunk, MS (m/e); (M-H) 152.
46. példa
Állíl-metll-ammo-bnt2-insav-H-(3-brőmfeníbmino)-kinazoiin-641Iamid
0,845 g (6,2 mmol) izobutil-klórfbrmiátot és 1,0 g (9,9 mmol) N-metilmorfoiint adunk 1,53 g (10,0 mmol) aHil~metil~arninohut~2-insav és 100 ml THF jégbe hűtött oldatához nitrogénáramban. 30 perces keverés után 1,5 g N-(3-brómfenil)-4,6-kinazohndiamín 15 ml piridmss oldatát adjuk hozzá, és a keveréket ö °C-on 2 órán át keverjük. A reakcót jeges vízzel leállítjuk, majd telített nátrium-bikarbonát-oldatba öntjük és a termeket etilacetáttal extraháljuk. A kivonatot sziíikagéien kromatografáljufc, eluálöszerként metanol és etilacetát 5:95 arányú elegyét alkalmazzuk, így 0,750 g cím szerinti terméket kapunk, MS (m/e): (M+H) 450.
47. példa í(3-BrőmfeniI)amine1-ó-kmazoliniO-3<E)-ldór-2-pronénamid
2,2 g N-(3-brőmfenil)-4,ő-kÍnazolmdiamin, 1,13 g diizopropil-metílamin és 25 ml THF oldatát jégfíiráöben hütjük és 5 pere alatt 1,0 g 3-ciszklór-akrilöil-kloridot adunk hozzá. 30 perces hűtés és keverés, majd további 30 percig szobahőmérsékletű keverés után a keveréket tömény konyhasóoldat és telített nátrium-hikarbonát elegyébe öntjük és etilacetáttal extraháljuk. A szerves fázist magnézium-szulfáton szárítjuk és az oldószert vákuumban eltávolítjuk. A maradékot sziíikagéien kromatografáljuk. Eluálöszerként kloroform és etilacetát elegyelt alkalmazva a cím szerinti terméket sárgás, szilárd anyagként kapjuk. MS (m/e): (M+H) 404,7.
48. példa
3-Í4—(3”Brómfenlbmino)-ldnazolin-6-il-aminnM-etoxi-eiklobut-3-én-fűNökm
1,08 g 3,4~dietoxi~3~eiklobutén-l,2~dioo, 1,0 g N-(3-hrómfeniI)-4>ő~ -kinazolindíamm és 10 ml etanol oldatát 3 órán át forraljuk. A keveréket szobahőmérsékletre hűljük. A szilárd anyagot szűréssel összegyűjtjük és etanolial mossuk. így 0,9 g cím szerinti terméket kapunk sárga por alakjában. MS (m/e): (M+H) 441,1.
49. példa
3-Í4—(3-BrómfenilamÍno)-kiaazolin-6-il-ammo1-4dimefiIaminoeÍRlobut-3~én-Í,2riion
0,8 g 3-[4-(3-brómfenilamino)-.kinazölin-6-il-amino3~4-etoxi-cÍklo~ hut~3~én~l,2-díon, 8 ml 40%-os. dimetilamin, és 8 ml etanol keverékét 2 órán át forraljuk. A keveréket szobahőmérsékletre hűtjük, a szilárd anyagot összegyűjtjük, etanoiial és éterrel mossuk, így 0,7 g cím szerinti terméket kapunk, sárga por alakjában. MS (m/e) ; (ΜΉΝ) 438,1,440,1.
344—(3Brómfenítemino)-ldnazolln-6-ll-amino1-4-metibminoeildobut-3-én-l,2-dSon
0,8 g 3-(4~(3-brómfembmino)”.kinazolm-6~il-ammo]-4-etoxi-cíklobut-3-én4,2-dion, 15 ml 33%-os metil-amin, 5 ml víz és 5 ml etanol keverékét 5 órán át forraljuk, A keveréket szobahőmérsékletre hűljük és a szilárd terméket összegyűjtjük, etaaollal és éterrel mossuk, így 0,45 g cím szerinti terméket kapunk sárga por alakjában. MS (m/e); (M+H) 426,0.
5í. példa
3-Amlao-4-j4—O-Brómfeníbminobkinazolíu-ó-il-aminoi-cikiobut-ö-éu-14-dion
0,8 g 3~[4~(3-brómfenilamino)-kinazölin-6-il-amino]-4-etoxÍ-cÍklohut~3-én-!,2-dion, 8 ml ammőmum-hidroxid és 8 ml etanol elegyét 1 órán át forraljuk. A keveréket szobahőmérsékletre hütjük, a szilárd terméket összegyűjtjük, etaaollal és éterrel mossak, így 0,65 g cím szerinti terméket kapunk sárga por alakjában. MS (m/e): (M+H) 4.12,1.
52. példa
344—(3-BTOmfegiÍamíno)-Idnazolin-6-il-am.inol-(4-morfolm-4”lÍ)” eiklobut-3-én-1,2-dioa
0,8 g 3-(4-(3 -brömfemlamíno)-kmazolin-ó-Íl~amino}~4-etoxi-ciklo~ but-3-én-Í ,2-dion, 4 ml morfolin és 20 ml etanol elegyét 2 órán át forraljuk. Á keveréket szobahőmérsékletre hütjük és a szilárd anyagot összegyűjtjük, etanolbl és éterrel mossuk, így 8,69 g cím szerinti terméket kapunk sárgapor alakjában. MS (m/e): (M+H) 480,1,482,1, ♦ ♦♦
53» példa l-Metil-l»2,5A-tefrafeidropÍridla-3-karbonsav-í4-(3-brómfenítemínob kinazobn-ó-iHamid
0,75 g N-{3~brórafemI)-4,ő«kinazokndiamin, 1,5 g N,N-diizopropil~ metil-amin és 15 ml THF oldatát 0 ®C-on keverjük és szilárd N-metil-l,2,5,ó~tetrahidronikofmoll“kiorid hidrokloridot adunk hozzá. A keverést 0 °C~on 1 órán át, majd szobahőmérsékleten 2 órán át folytatjuk. Á. keveréket náfriunt-bikarbonát és tömény konyhasóoldat keverékébe öntjük és etilacetáttal extraháljuk. A szerves fázist magnézium-szulfáton szárítjuk. Áz oldószert eltávolítjuk és a maradékot szilikagélen kromatografáljuk, eluálószerként etílacetát. és metanol elegyét alkalmazva. A termék, melyet 1% trietil-amint tartalmazó etílacetát és metanol 4:1 arányú elegyével eluálunk, 0,9 g cím szerinti anyagot ad világossárga por alakjában. MS (m/e): (M+H) 438,3,440,3.
54. példa
4-(2-M.efoxÍetoxi)hut-24nsav ő g 6ö%~os ásványolajos nátrium-hidrid és 200 ml 1HF 0 °C-os szuszpenziójához nitrogéngáz alatt keverés közben 10 g metoxietanoit csepegtetünk 15 perc alatt. A keveréket további 1 órán át keverjük. A Ö °C~os keverékhez 19,54 g propargil-bromidot (80% tőkről) adunk keverés közben. A keverést szobahőmérsékleten éjszakán át folytatjuk. A keveréket szűrjük és az oldószert a szörféiből eltávolítjuk. A maradékot desztilláljuk, a desztillátumot 250 ml éterben oldjuk. Áz oldatot -78 °C-ra hütjük nitrogéngáz alatt keverés közben és 2,5 moláris hexános n-bntil-lítium oldatát adjuk hozzá 15 perc alatt. Á keverést további 1,5 órán át folytatjuk. Száraz szén-díoxidoi vezetünk a kevert felületen keresztül, amíg --78 °C-ről szobahőmérsékletre melegszik a kevert reakcíóeíegy. A keveréket éjszakán *♦* * ·> X X át szén-dioxid atmoszférában keverjük. Á keveréket 1ÖÖ ml ammóniámkiorid és nátrium-klorid keverékébe öntjük. A szerves fázist elkülönítjük, magnézium-szulfáton szárítjuk. Ás oldószert eltávolítjuk és a maradékot 100 °C-on 5 Fa nyomáson tartjuk 1 órán át így 11,4 g cím szerinti terméket kapunk.
55. példa
4-(2->fetoxietoxi)but-2-in§av-H-(3-hrómfenilaminn>kbazoIin-6illamid
0,72 g 4-(2”meíuxbtoxi}but-2-insav5 0,57 ml izobuíii-klórfermíát és 15 ml ΊΉΡ 0 °C~ra hűtött oldatához keverés közben 0,5 ml N-metílmorfölint, majd 1,2 g szilárd N-Q-brómfenilM^-kÍnazolindiammt adunk hozzá. A keverést 0 °C-on 1 órán át, majd 30 percig szobahőmérsékleten folytatjuk. A keveréket éjszakán át -~10 °C hőmérsékleten állni hagyjuk. Á keveréket telített nátrium-blkarbonát-oldatba öntjük és etilacetáttal extrabáljuk. A szerves oldatot magnézium-szulfáton szárítjuk Az oldószert eltávolítjuk és a maradékot szílikagélen kromatograSljuk. Eluálószerként etilacetát, kloroform és metanol keverékeit alkalmazva 0,55 g cím szerinti terméket kapunk sárga szilárd anyag alakjában, MS (m/e): (M+H) 454,9, 456,9.
56. példa
4~Metoximetexihot~2~bsav
8,2 g 60%-os ásványolajos nátrium-hldrid és 271 ml THE szuszpenziójához 0 °€~on nitrogénáramban keverés közben 10 g propargilalkohoit adunk 15 pere alatt. A keveréket további 30 percen át kevertük. A kevert elegyhez 0 °C-on 15,8 g klőrmetil-metii-étert adunk. A keverést éjszakán át szobahőmérsékleten folytatunk. A keveréket szűrjük és az oldószert a szőriéiből eltávolítjuk.. A maradékot 35-38 °C-on 530 Fa nyomáson desztilláljuk, így 8,5 g folyadékot kapunk. A desztillátumot «Φ ** χ.
200 ml éterben oldjuk. Az oldatot nitrogéngáz alatt -78 °C~ra hűtjük és
34,1 ml 2,5 moláris hexános n-butíl-lítium oldatot adunk hozzá 15 perc alatt. A keverést további 1,5' órái át folytatjuk. A kevert reakcióelegy felületén száraz szén-dioxídot vezetünk át, amíg hőmérséklete ~-78 °C-ról szobahőmérsékletre emelkedik. A keveréket éjszakán át szén-dioxid atmoszférában keverjük, majd 14 mi sósav és 24 ml víz keverékébe öntjük. A szerves fázist elkülönítjük és magnézium-szulfáton szárítjuk. Az oldószert eltávolítjuk és a maradékot 100 °C~on 5 Fa nyomáson 1 órán át tartjuk. így
10,4 g cím szerinti terméket kapunk.
57, példa
4Metoximefoxibnt-2~msav-í4A3~brómfenllamino)-ldnazoliu-6-lIlamid
0,66 g 4-metoxhnetoxibut-2-insav, 0,60 ml ízohutil-klórformíát és ló mi TSF 0 °C-ra hűtött oldatához keverés közben 0,5 ml N-metilmorfolint és 1,2 g szilád .N-(3-brómfenil)-4,6~kinazohndíamint adunk. A keverést 0 °€~οη i órán át, majd 30 percig szobahőmérsékleten folytatjuk, majd a fentiek szerint készült, vegyes anbidrid egy másik egyenlő mennyiségét adjuk hozzá, A keveréket további 30 percig keverjük, majd éjszakán át —10 °C-on állni hagyjuk. A keveréket telített uátrium-bikarbonátba öntjük és etllaeetáttal extrabáljuk. Á szerves oldatot magnéziumszulfáton szárítjuk.. Az oldószert eltávolítjuk, és a maradékot szüikagélen kromatografáljuk, eluáiőszerként etilacetát és kloroform elegyeit alkalmazva, így 0,35 g cím szerinti terméket kapunk rozsdabarna szilárd anyag formájában, MS (m/e): (M+H) 441,0.
58. példa
4~Metoxl-but-24usav-f4~(3”brőmfenlkmmo)-kiuazoiln-6-iilamid g metiÍ-4-brómki'Ofonát (4-brőm-krotonsav-metilészfer), 30,2 g kalciumkarbonát és 200 ml metanol keverékét 5 napon át forraljuk. A keveréket szögük és az oldószert a szőriéiből eltávolítjuk. A maradékot éterben oldjuk és nyomnyi sósavat tartalmazó vízzel mossuk. Az éteres oldatot magnézium-szulfáton szárítjuk. Az oldószert eltávolítjuk, és a maradékot desztilláljuk, így 30,ó g 4-metoxikrotonsav~metilés2tert kapunk. Ezt az anyagot 170 ml I N náíriom-hidroxiddal 3 percig keverjük. Az oldatot éterrel mossuk és a vizes fázist kénsavval savanyítjuk. Á keveréket többszőr extraháljuk éterrel Az. egyesített kivonatokat tömény konyhasóoldattal mossuk, és magnézium-szulfáton szárítjuk. Az. oldószert eltávolítjuk, így 4-metoxíkrotonsavat kapunk szilárd, kristályos alakban. Ebből a savból egy 10 g-os részt 50 ml benzollal Ö °C-on keverünk és 8,3 ml oxalil-kloridot adunk hozzá. A keveréket szobahőmérsékleten desztilláljuk, így 4-metoxikrotonoil-kloridot kapunk színtelen folyadék alakjában.
1,0 g N-(3-brőmfenil)-4,ő-kinazolmdiamín, 0,62 g diizopropilmetilamin, 21 ml THF 0 °C hőmérsékletű oldatához 0,62 g 4-metoxíkroíonoil-kloridot adónk keverés közben. A keveréket 0 °C-on 1,5 órán át, majd 10 percig szobahőmérsékleten keverjük. A keveréket telített nátriumbikarbónát és telített konyhasóoldat keverékébe öntjük és etilacetáttal. extraháljuk. A szerves oldatot magnézium-szulfáton szárítjuk. Az oldatot szilikagélen szögök és az oldatot eltávolítjuk. A maradékot 1 butanolból átkristályosítjuk, így 1,25 g cím szerinti terméket kapunk sárga szilárd formában, MS (m/e); (M-tH)415,0.
59. példa
2-(14-(3-¾ rómfeniIamino)-kbazolin-6-ilaminolmetiI|-akrilsav~ metilészter
3,15 g (0,01 mólos) N-(3-hrómfeml)-4,ó-kmazolindiamin, 1,32 ml (1,96 g, 0,011 mól) 2-brómmetil-akrilsav-metilésztor, 2,76 g (0,02 mól) káliumkarbonát és 20 mi DMF keverékét szobahőmérsékleten másfél órán át keverjük. A reakeióeíegyet vízbe öntjük és a kapott keveréket, kétszer etilacetáttal extraháljuk. Az eíilacetátos oldatot közvetlenül a kroma67 ♦ «* * <· X Λ tograSló oszlopra öntjük, és az oszlopot etllacetáttai eluáljuk, Két nagyobb termék jön le az oszlopról: a második tartalmazza a kívánt terméket. Az oldószer eltávolítása után a maradékot DKM-nal fonatjuk. Kevés hexán hozzáadására szilárd anyag képződik, melyet leszűrünk, a szűrletet bepótoljuk,. amíg szilárd fonnál ölt így 0,88 g cím szerinti terméket kapunk, amely 157-162 °C-on olvad, MS (MW)413, 415.
60« példa íBM-H-(3~BrómfemIamma)-kmazelm-óíIamínol-b«t~2-éagavmetilészter
3,15 g (0,01 mólos) N-(3-brómfeníl)-4,6-kinazolbdiamin, 1,38 ml (1,96 g, 0,011 mól, 85% tisztaságú) 4-brőmkrötonsav-metilészter, 2,76 g (0,02 mól) káliumkarbonát és 20 ml DMF elegyét keverjük és melegítjük oiajíurdöben 80 °C-on 1 órán át Á reakcióelegyet vízbe öntjük és a kapott keveréket 3-szór 50 ml etilacetáttal extraháljuk. Az egyesített kivonatokat
5-50 ml részletekben vízzel, majd 25 ml tömény konyhasóoldattal mossuk. Az etilaeetátos oldatot magnézium-szulfáton szárítjuk. Szárításkor gumi képződik vákuumban. Ezt a gam.it DKM-nal triturálva 0,875 g (21%) CL 151757 képződik, op.: 185-190 °C, MS (M+H)413,415.
61. példa
Bat-2-litsav-í4-(3-dlmetibmino-fegilami«o)-ldnazoiStt-6-iilamid
2,54 g (0,01 mól) but-2-msav-[3-ciano-4-(dimetiiamino-metilénaminö)fenirj-amíd, 2,40 g (0,0115 mól) N,N-dímetil~l,3-feniléndiamm dihidroklorid, 1,59 g (0,0115 mól) káliumkarbonát, 2,5 ml jégecet és 5 ml acélomtól keverékét 1 órán át forraljuk. A lehűléskor képződött szilárd terméket szűrjük és metilcelloszolvból átkrístályosltjuk. így 2,02 g (58%) cím szerinti terméket kapunk, op.: 252-254 °C, MS (MHftó 346,1.
*>«.*· «ί * 4 » X < * χ>
- 4 4 * X X * * * + 4 ** *'* **4 *“ ·%β4>4 4
CL.példa
2-Morfelln-4rilmeíil-akrilsav
6,6 g (0,22 ekvivalens) paraformaldehid, 10,4 g (0,1 mól) malonsav és 100 ml dioxán elegyéhez 8,8 ml (8,8 gs 0,1 mól) morfoünt adunk Krawczyk módszere szerint jHenryk Krawczyk: Synthetic Communications 25, 641-650 (1995)]. Másfél órán át olaj fürdőn 70 °C~on melegítjük, majd az oldószereket vákuumban eltávolítjuk. A maradékot acetonban oldjuk, és a kevés oldhatatlan anyagot kiszűrjük. A szűrletet vákuumban olajos állagig pároljuk. Ezt. az olajat szilikagélen kromatografáljuk. Eluáiószerként metanol és DKM 1:19 arányú elegyét alkalmazva 5,51 g (32%)terméket kapunk, amely 121-125 °C-on olvad.
63. példa
N-|4-í3-Brómfenílamino)-ldnazolm-6-Hl~2-morfoEn-4-iImetiÍakrilamid
2,06 g (0,12 mól) 2-morfolin-4-íimetÍlakrilsav és 25 ml THF oldatát jégvízíurdőben hűtjük, és 1,56 ml (1,64 g; 0,012 mól) izobutíl-klórfórmiátot adunk hozzá. Csapadék képződik. Ezt követően 1,32 ml (1,22 g; 0,012 mól) N-metíimorfoünt adunk hozzá. 2 perc múlva 3,15 g (0,01 mól) N-(3-brómfeníl)-4,ó-kmazolíndiamínt adunk hozzá 25 ml plridlnnel készült oldatban. A hűtést és a keverést másfél órán át folytatjuk, majd a reakcióelegyet. jég és 25 ml etílacetát keverékébe öntjük. A kapott keveréket háromszor extraháljuk etilacetáttai. Az egyesített etilacetátos kivonatot tömény konyhasóoldattal mossuk, nátriumszulfáton szárítjuk, vákuumban olajat kapunk. Ezt vízzel mossuk és szilikagélen kromatograíaljuk. Az oszlopot olyan gradienssel eluáljuk, amely 1:1 arányú etílacetát - hexán elegyektöl 1:19 arányban metanolt tartalmazó etikcetátíg terjed. Az öt frakció 0,733 g (15%) kívánt terméket tartalmaz. MS (m/e): (MMI) 235,5.
·** *'*» *' ' ικ4-Brém-krotonsav
Braun módszere szerint [Giza Braun: J. Am. Chem. 8oc., 52, 3167 (1930)1 11,76 ml (17,9 g; 0,1 mól) 4-bróm-krotonsav-metilészfcert 32 ml etanolban és vízben -11 °€~ra hűtünk és a reakcióelegyet erélyesen keverjük, majd 15,77 g (0,05 mól) finomra porított bárium-hidroxidot adagolunk hozzá körülbelül 1 óra alatt. Á hűtést és az erélyes keverést körülbelül 16 órán át folytatjuk. A reakcióelegyet 100 ml éterrel extraháljuk. Á vizes fázist 2,67 ml (4,91 g; 0,05 mól) koncentrált kénsavvaí kezeljük. A kapott keveréket háromszor extraháljuk 100 ml éterrel, az egyesített éteres kivonatot 50 ml tömény konyhasóoldattal mossuk, nátriumszulfáton szárítjuk. Az oldatot vákuumban olajos konzisztenciáig pároljuk. Ezt az olajat körülbelül 400 ml forró heptánban felvéve gumiszerü terméket kapunk. A heptános oldatot elkülönítjük, és körülbelül 50 m l-re pároljuk. Hűtéssel 3,46 g terméket kapunk.
65. példa ^Bróm-bat-S-ensav-Í^TS^brómfemlaminnlldnazoIm^illamid
2,88 ml (4,19 g; 0,033 mól) oxalil-klorídot adunk 2,47 g (0,015 mól) 4-brőmkrotonsav és 25 ml DKM szuszpenziójához, Ehhez 3 csepp M,N-di~ metilformamidot adunk. Másfél órás keverés után az oldószereket vákuumban eltávolítjuk és a maradék olajat 20 ml THF-ben oldjuk. Az oldatot jégfürdóben lehűtjük, és 4,72 g (0,015 mól) N-(3-brómfenil>4,6kmazölíndiaraín 50 ml THF-fel készült oldatát csepegtetjük hozzá.. Ezt követi 2,61 ml (1,99 g; 0,015 mól) diízopropil-etilamm 10 ml THF-fel készült oldatának becsepegtetése állandó hűtés közben. Egy órai hűtés és keverés után 80 ml etilaeetátot és 100 ml vizet adunk hozzá. A fázisokat elválasztjuk és a vizes fázist 100 ml 1:1 arányú THF és etiiacetát oldatával extraháljuk. Áz egyesített szerves fázist 50 ml tömény konyhasőoldattal mossuk, nátriumszulfMon szárítjuk. Az oldatot vákuumban szilárd konzísztenciáig pároljuk. Ezt a szilárd anyagot 1 órán át 100 mí etílacetáttaí digeráljuk, így 5,87 g (84%) terméket kapunk. MS (m/e): (MAH) 460,8, 462,8,464,8.
66. példa
4-BjmetiIamínobut-2-énsav-í4-{3-brómfe«itemmo)ldttazoIín-6-IHamld ml 2 N dimetilamint THF-ben keverünk és jégfördőhen hűtjük, miközben 1,16 g (2,5 mmol) 4~bfóm~but-2-énsav, (4-brómbut~2-énsav-[4-(3-brőmfeniIammo)kinazolín“ó“il)amld, 20 ml THF és 10 ml DMF eiegyét csepegtetjük hozzá. A reakcióelegyet 2 órán át keverjük, majd 45 ml etilacetátot és 30 ml telített, vizes nátrium-bikarbonát-oldatot adunk hozzá és a fázisokat elkülönítjük. A szerves fázist 25 ml tömény sóoldattal extrabáljuk, nátriumszulfáton szárítjuk és vákuumban olaj szerűre pároljuk. Az olajos terméket szilikagélen kromatografaljuk, elnálásra metanol és DKM 1:4 arányú eiegyét alkalmazzuk, s így 475 mg (44%) kívánt terméket kapunk, op.: 215-217 °C. MS (m/e): (MA2H) 213,4,214,4. (MAH) 426,1.
67. példa
4-PietiIaminobut-2-éusav-í4A3“br6mfenibmmo)ldnazolin-6Tllamid
5,17 ml (3,65 g (50 mmol) dietilamín és 20 ml THF oldatát jégfördőhen keverjük és hűtjük, és 1,16 g (2,5 mmol) 4-hrómbut-2~énsav[4-(3-brőmfenilamino)kinazolin-6-il]amld, 10 ml THF és 5 ml DMF elegyet csepegtetjük hozzá. A reakcióelegyet 2 órán át keverjük, majd 44 ml etilacetát és 30 ml telített vizes nátrium-bikarbonát-oldat keverékét adjuk hozzá, és a lázisokat elkülönítjük. A szerves fázist 25 ml tömény sóoldattal extraháljuk, nátriumszulfáton szárítjuk, és vákuumban objsurűségűre pároljuk. Ezt az olajat szilikagélen kromatografaljuk, eluálószerként metanol és DKM 1:9 arányú eiegyét alkalmazzuk, s így 677 mg (59%) cím szerinti vegyüietet kapunk, op.: 196-199 °C. MS (m/e): M+2H 228.5.
68, példa
Medldíszulf&niieeetsav
0,82 ml merkaptoecetsavat 50 mi vízzel keverünk, majd jégfurdőben Ö °C-ra Ildijük. Ehhez az oldathoz 1,33 ml meid-metántíoszuifbnátot csepegtetünk 20 ml etanoilal készült oldatban. Az elegyet szobahőmérsékletre hagyjuk felmelegedni, majd másnapig keverjük. Ekkor az elegyhez 20 ml telített, vizes konyhasóoídatot adunk, és az elegyet kétszer 150 ml éterrel extraháljuk. Az egyesített éteres fázist 30 ml telített, vizes konyhasóoldattal mossuk, magnézium-szulfáton szárítjuk. Az éter lepárlása után 2,43 g enyhén sárgás olajat kapunk. Golyőscsőves berendezésben végzett desztillációval 1,23 g színtelen olajszeru terméket kapunk, 5H~NMR (CDCb) δ: 10,08 (s, 1H); 3,54 (s, 2H); 2,5 (s, 3H).
MS (El): m/z 137,9 (M').
Jf
Átvéve T.F. Parson és munkatársai közleményéből: J, Org, Chem,, 30, 1923 (1965).
69» példa
N-i4-(3-Brémfenlbmino'bkinnznlin-6-dí-2-metiIdisznlfanil-acetamíd
1,23 g 68. példából származó diszulfidsav és 30 ml THF oldatát jégfurdőben hütjük, és előbb 1,15 ml Izobutil-klőrformiátot, majd 0,98 ml N-metílmorfólint adunk hozzá. A reakcioelegyet 5 percig 0 °C-on keverjük, majd 0,93 g 6-amino~4-(3-brómanilino)kinazoimt adunk hozzá. A reakcióelegyet 3 órán át 0 °C-on keverjük, majd szobahőmérsékletre hagyjuk felmelegedni, A maradékhoz DKM-t teszünk, utána a DKM réteget vízzel mossuk, és az oldószert lepároljuk. Az így kapott nyers terméket szilikagél oszlopon kromatografáljuk, eluálásra metanolt tartalmazó DKM-t alkalmazunk, s így Ö, 11 g terméket kapunk.
'H-NMR (DMSO) δ: 10,55 (s, ÍH); 9,98 (s, 1H); 8,71 (d, 1H, J=í,8);
8,58 (s, 1H); 8,15 (t, 1H, J=l,9); 7,87 (tn, 3H); 7,35 (m, 2H); 3,74 (s, 2H);
2,44 (s, 3.Η).
MS (ES): m/z 435,1,437,1 (MMíf.
Elemanalízis a C^H^BrNXMb képletre:
|
C(%) |
H(%) |
N(%) |
j számított: |
46,90 |
3,47 |
12,87 | |
!
talált: |
46,79 |
3,32 |
12,47 j |
70. példa
3-MetildiszulfanlIproníonsav
0,9 ml 3-merkaptopropionsavat 50 ml vízben keverve jégíurdővel 0 °C-ra hütünk, és 1,11 ml medl-meíántioszulíonái' és 20 ml etanol oldatát csepegtetjük hozzá. A reakcióelegyet szobahőmérsékletre hagyjuk felmelegedni, és másnapig keverjük. Ekkor az eiegyhez 30 ml telített konyhasóoldatot adunk, és kétszer 150 ml éterrel extraháljuk a vizes oldatot Az egyesített éteres kivonatokat. 30 ml telített vizes konyhasóoldattal mossuk, magnézium-szulfáton szárítjuk. Az éteres oldatok, bepárlása után halványsárga olajat kapunk. Golyóscsöves berendezésben végzett desztíllációval
1,5 g színtelen olajat nyerünk, *H-NMR (COClj) S: 8,85 (s, b); 2,9 (t, 2H, >6); 2,8 (t, 2H, 3-6), 2,45 (s, 3H).
71. példa
N-14-(3BrómfeniIamind|ldnazolin-6-iIl-3-metildisznlfaníferoptonamid
1,5 g 70. példából származó diszulfidsav és 30 ml THF oldatát jégfürdőben hűljük, hozzáadunk, előbb 1,28 ml izobutil-klórformiátot, majd 1,08 mi N-meiilmorfolinl, és a reakcioelegyet 5 percig 0 °C~on keverjük, majd 0,77 g 6-amÍno-4-(3“brőman.ilino)kinazolint adunk hozzá. A reakció73 elegyet 3 órán át 0 °C-on
Á reakciót vízzel leállítjuk, és a roljuk. A maradékhoz DKM-t adunk, utána a DR és az oldószert íepárolva nyers termékhez
THF-t vákuumban lepáM. réteget vízzel mossuk, k, A nyers terméket
8,58
3-7.
vb k, így 0,22 g halványsárga ) §: 10,42 (s, IH); 9,94 (s, IH), 8,73 (d, IH, 3-1,5); 3-1,8); 7,85 (m, 3H); 7,33 (m, 2H); 30,6 (t, 2H,
2); 42,85 (t, 2H, 3-6,6); 2,46 <s, 3H).
(ES): m/z 449,1, 451,1
1,25 g 2-mer fürdővel 0 °C~ra hűtjük. Ehhez az oída és 20 ml etanol ol degedni é:
adunk hozzá, és kéts visszamosok 30 ml k ríjuk. így 2
Ή-NMR (CDCh.) δ: 3,55 (
3H, 3-7,1 Hz).
MS (ES): m/z 151 keverünk, és jég1,57 ml metil-metántioszulíonát :, majd 20 ml telített, hideg kirázzuk 150 ml éterrel. Az éteres
3-7,1 Hz); 2,46 (s, 3H); dl,5:
xw* * »♦* xx *
Elemanalízis a C^H
|
c (%) | |
H(%) |
I N(%) |
számított: |
46,90 1 |
3,47 |
1 12,87 |
talált:
i_____________ |
46,79 | |
3,32 |
1 12,47 |
73» példa
N-í4-(3-Br6mfenilamino)klnazolm-6-il1-2--metiIdiszuIfanllnroníouamíd g 72. példából származó diszuihd-sav és 50 ml THF jégfürdoben hőtjük, és előbb 1,7 ml izofeutil-kíórformíátot, majd 1,4 ml N-metilmorfohnt adunk hozzá. Áz elegyet 3 órán át 0 °C-on keverjük, majd dót vízzel leállít! uk és a
THF-ΐ y* fázist vízzel mossuk, szil
DKM-t adunk, utána a DKM az oldószert lepároljuk, s így nyers terméket omatograíáljuk, eluálásra metanolt tartalmazó
DRM-t használunk, így 0,7 g fehér szilárd terméket nyerünk.
5H~NMR (DMSO) ó: 10,54 (s, IH); 9,98 (s, IH); 8,74 (d, IH, J-1,8);
8,58 (s, IH); 8,15 (s, IH); 7,87 (m, 3H); 7,33 (m, 2H); 3,90 (q, IH, J-7,0);
2,43 (s, 3H); 1,50 (d, 3Ή, >6,9).
MS (ES); m/z 449,1,451,1 (M+H)í lízis a CsglTí ?BrN4OS2 képletre:
|
I € (%) |
H(%) |
J |
N(%) |
1 számított; |
1 48,11 |
1 3,81 |
|
12,47 |
47,74
3.67
12,32 terc-Bntildiszulfanilecetsav
1.1 g (50 mmol) 2,25~dípiridil-diszulfid, 8,4 ml (60 mmol) metil-amin és 100 ml THF oldatához 0 °C hőmérsékleten 2,8 ml (40 mmol) merkaptoecetsav és 5 ml THF oldatát adjuk. A jégfürdőt eltávolítjuk, és 1 óra múlva 6,8 ml (65 mmol) terc-butíldioit adunk a reakeióelegyhez. A reakcióelegyet másnapig szobahőmérsékleten keverjük, majd éterrel hígítjuk és háromszor mossuk l N vizes sósavoldattad.. Ekkor a terméket 10%~os vizes nátronlűgoldattai kivonjuk. A vizes fázist éterrel kétszer mossuk, majd sósavval körülbelül 33 pH~ra savanyítjuk. A terméket éterrel extraháijuk, nátriumszul falon szárítjuk, szikjük és vákuumban bepároljuk. Az így kapott nyers terméket golyóscsö-készülékben desztillálva 6,6 g (37 mmol, 92%) részlegesen tisztított terméket nyerünk. Ezt az anyagot a következő lépésben további tisztítás nélkül használjuk..
75. példa
N~f4A8”Bromfemfomm<0Rma£olm~64I12~terc~bodIdbzulfamheetamíd
2,7 g 74, példából származó díszulftd-savat 25 ml TRE-ben oldva jégfördöben hűtünk, és előbb 1,9 ml izobutll-klórformiátot, majd utána
1,6 ml N-metümorfoHnt adunk hozzá. A reakcióelegyet 5 percig ö ®€-on keverjük, majd 1,0 g N-(3-brómfenil)-4,ó-kinazolindlamint teszünk hozzá, és a reakcióelegyet 3 órán át ö °C«on keverjük, majd szobahőmérsékletre hagyjuk felmelegedni. A reakciót vízzel leállítjuk, majd a ΊΉΈ-t vákuumban lepároljuk, A maradékhoz BKM~t adunk, a DKM réteget vízzel mossuk, és az oldószert bepároljuk. Az így kapott nyers terméket szilikagélen kromatografáij uk. Eluálásra metanolt tartalmazó DKM-t alkalmazunk, így 0,3 g fehér szilárd terméket kapunk.
» *»* · * ♦ ♦ ♦ * *. *♦* » ·** «*«. „ * bH-NMR (DMSO) δ: 10,50 (s, 1H); 9,97 (s, 1H); 8,71 (d, 1H, J-1,8);
8,58 (s, 1H); 8,16 (s, 1H); 7,84 m, 3H); 7,34 (m, 2H); 3,75 (s, 2H); 1,34 (d, 9H).
MS (ES): m/z 477,1, 479,1 (MTH)h
Elemanalízis a képletre:
- |
C (%) |
H(%) |
—
N(%) |
.........................
számított: |
50,31 |
4,43 |
11,73 |
1 talált:
i......................... |
49,73 |
4,16 |
11,62 |
76. példa
Izobutildlsznlfauileeetav g (50 mmol) 2,2’-dipíridí1-diszulfid és 10,5 ml (75 mmol) trietilamin 100 ml THF-fel készült oldatához 0 öC-on 3,5 ml (50 mmol) merkaptoecetsav és 5 ml THE oldatót adjuk. A jégfurdőt eltávolítjuk és 1 óra múlva 5,5 ml (50 mmol) izohutiltiolt adunk az elegybez. A reakeióelegyet másnapig környezed hőmérsékleten keverjük, majd éterrel hígítjuk, és 1 N vizes sósavoidattal háromszor mossuk. Ekkor a terméket 10%-os vizes nátronlógöldattai kivonjuk. A vizes fázist kétszer mossuk éterrel, majd körülbelül 3,5 pH~ra savanyítjuk sósavval. A terméket éterrel kivonjuk, a szerves fázist nátríumszulfiaton szárítjuk, szűrjük és vákuumban bepároljuk. Az így kapott anyagút golyőscsö-berendezéshen desztillálva 3,0 g (17 mmol, 33%) részben tisztított terméket kapunk. Ezt az anyagot a következő lépésben további tisztítás nélkül alkalmazzuk.
77. példa
N-í4-(3-BrémfenÍlaminolldnazoím6-ii1-2izobutiIdísznlfenibeetamid
3,0 g 76. példából származó diszulíid-sav és 50 ml THF oldatát jégfíirdőben hűljük, és előbb 2,1 ml izobutil-klórformiátot, majd 1,8 ml £ κ <· :ig 0 °C-on
Nmietilmoríolúü adunk hozzá, Az elegyet 5 ekkor 0,85 g ő~ammo-4-(3~bré elegyet 3 órán. át Ö °C«on keverjük, il A reakciót vízzel leálUtiuK, es a újuk. A maradékhoz DKM-t aöunK, a szerves o kérőijük. Az így tsra metanolt ~t vál vízzel mossuk, és az így 0,15 g fehé
M * ·** V ' δ: 11,0 (s, ÍH); 9,98 (s ,1H); 8,71 (s, ÍH), 8,58 (s, H); 7,84 (m, 3H); 7,32 (m, 2H); 3,72 (s, 2H); 2,70 (d, 2H, >ő,9); 1,92 (m, 1H); 0,92 (d, 6H, J-ó,ő).
MS (ES): m/z 477,2,479,2 (M+H)2
!2,2’· «, ő,4 ml ( és 100 ml THF oldatához 0 &€-on 2,8 ml (40 mmol 5 ml THF oldatát adíuk. A iézíürdőt eltávolítjuk.
trietil-amin és es I óra múlva az utána éterrel hígítjuk, és mossuk 1 N vizes sósavoldattak Ezután a terméket 10%-os vizes nátronlúggal kivonjuk, A vizes fázist kétszer mossuk éterrel, majd sósavval körülbelül 3,5 pH-ra savanyítjuk, A terméket éterrel kivonjuk, nátriumszul78 ***> ♦♦·.* φ« ttfMA » Jt fóron szárítjuk, szögük és vákuumban bepároljuk. Az így kapott nyers terméket golyóscsö-berendezésben desztillálva 3,5 g (21 mmol, 42%) részben tisztított terméket nyerőnk, amelyet további tisztítás nélkül alkalmazunk a következő lépésben.
79» példa
Ní4“(3-Brémfenilamino)ldnazolin-6-il1-2-izopropíldisznlfenlIaeetamid
1,4 g 78. példából származó diszulfid-sav és 30 ml. THF oldatát jégfürdőben hütjük, és előbb 1,1 ml ízobutil-klőrformiátot, majd utána 0,9 ml N-metilmoríoíint adunk hozzá. A reakcióelegyet 5 percig ö °C-on keveguk, majd 0,66 g N-(3-brómfenil)-4,6-kínazoiíndiamint teszünk hozzá. A reakcióelegyet 3 órán át 0 °C-on keveguk, majd szobahőmérsékletre hagyjuk felmelegedni. A reakciót vízzel leállítjuk, és a THF-t vákuumban íepároljuk. .A maradékhoz DKM-t adunk, a DKM réteget vízzel mossuk és az oldószert lepároljuk. Az így kapott nyers terméket szílikagélen kromatografáljuk, az eiuáíást metanolt tartalmazó DKM-meí végezzük, így 0,01 g terméket nyerünk.
lH~NMR (DMSO) Ő: 10,65 (s, 1H); 10,01 (s, 1H); 8,74 (s, 1H); 8,59 (bs, 1H); 8,18 (m, 1H); 7,95 (m, ÍH): 7,85 (m, 2H); 7,35 (m, 2.H); 3,73 (s, 2.H); 3,15 (m, ÍH); 1,27 (d, ÓH, >6,6).
MS (ES): m/z 463,1,465,1 (MAH)\
KRMS (El): számított: 462,0184; talált: 462,0140.
W. példa
23”Epexipropionsav
2,0 g glicídol és 20,0 g nátrinm-peqodát 27 ml acetonítrilt és 40,5 ml vizet tartalmazó szuszpenziójához szobahőmérsékleten RuCI3(H2O)3~at adunk. Áz így kapott reakcióelegyet 2 órán át erélyesen keverjük, majd 270 ml éterrel hígítjuk, a szerves fázist elkülönítjük, a vizes fázist háromszor extrabáljuk ÍÖÖ ml éterrel, Áz egyesített szerves fázist nátrium79 szulfáton szárítjuk, majd cehtrétegen szűrjük. Áz oldószer eltávolítása után kapott nyers terméket gyorskromatográfiával („flasfa”) tisztítva 1,12 g epoxisavat kapunk folyadékformában 47% hozammal
8L példa
Qxírán-2-fearbopsav-í4-(3-brómfenilamino)ldnazoIin-6-iIUmid
280 mg 2,3-epoxipropionsav és 2,0 ml THF oldatát jégfürdőben hűtjük, és előbb 0,42 ml izobuflkklóríormiátot, majd 0,48 ml W-metilmorfolint adunk hozzá. Öt perc múlva 500 mg N-(3-bromfenil)~4,ó~kinazolindiamm és 4 ml THF szuszpenzióját adjuk hozzá. Az így kapott reakcióelegyet 3 órán át 0 °C-on keverjük, majd 30 ml vízzel hígítjuk. Á vizes oldatot 50 ml etilacetáttal extraháljuk. Áz elkülönített, egyesített szerves- fázist nátriumszulfáton szárítjuk, szűrjük, és az oldószert vákuumban eltávolítjuk. Az így kapott, szilárd maradékot preparatív vékonyrétegkromatográfiával tisztítva 109,9 mg terméket kapunk 18% hozammal, sárga, szilárd alakban, op„: 228-300 °€; MS (m/e): 385,0264.
SX példa
Eténszulfensa¥-í4~{3~hrémfembmmo)kmazolm~6--ilíanrid
315 mg (1 mmol) N-(3“brőmfénil)-4,6-kinazoHndíamin, 0,5 ml tri~ etilamin és 50 ml THF oldatához 0 °C-on 490 mg (3 mmol) 2-klóretíl-szulfomí-kloridot csepegtetünk, majd az oldatot 0 °C-on 10 percig keverjük, és utána szilikagéien kromatográfiaijuk. Eíuálószerként 10% metanolt tartalmazó kloroformot használunk, így 212 mg eténszulfonsav-[4~(3-brómfenilamino)kinazoíin-6-ií]amidot kapunk halványsárga, szilárd termék alakjában.
HRMS (m/e); MA 403,9937. Módosított módszer: A.Á. Goldberg: J. Cbem. Soc„ 464 (1945).