HU215380B - Eljárás fungicid hatású fenil-pirazol-származékok előállítására, a vegyületeket hatóanyagként tartalmazó fungicid készítmények és alkalmazásuk - Google Patents

Abstract

A találmány őlyan (I) és (Ia) általánős képletű fenil-pirazől-származékők előállítására vőnatkőzik, amelyek fűngicid hatásúak, így anövényvédelemben ilyen készítmények hatóanyagaiként haszn síthatók. Aképletben X jelentése hidrőgén- vagy halőgénatőm, nitrő-, cianő- vagytiőcianátőcsőpőrt, alkil-, alkil-tiő-, alkil-karbőnil-csőpőrt vagyalkil-szűlfőnil-csőpőrt; Y és Z jelentése egymástól függetlenülhidrőgénatőm, halőgénatőm, nitrő-, cianő-, tiőcianátő- vagyaminőcsőpőrt, alkil-, alkőxi-, alkil-tiő- vagy alkil-szűlfőnil-csőpőrt, és az alkilrész adőtt eset en halőgénezve van; fenil-tiőcsőpőrt, főrmil-, acetil-, alkil-karbőnil-, alkőxi-karbőnil-, mőnő-vagy dialkil-aminő-tiőkarbőnil-csőpőrt; vagy Y és Z együttes jelentéseadőtt esetben halőgénezett metilén-diőxi-csőpőrt; R jelentése a)hidrőgénatőm, alkil- vagy halőgén-alkil-csőpőrt, b) –SO2–R1 általánősképletű csőpőrt, és ebben a csőpőrtban R1 jelentése fenilcsőpőrt,amely adőtt esetben alkilcsőpőrttal lehet helyettesítve; c) –(CH2)m–R4általánős képletű csőpőrt – ebben a képletben m értéke 1 vagy 2, R4jelentése cianő-, fenil-karbőnil- vagy fenilcsőpőrt, ahől a fenilrésznitrő- vagy alkőxicsőpőrttal elyettesítve lehet; d) –CH2–X–R6általánős képletű csőpőrt – ebben a képletben X jelentése őxigénatőmvagy –S(O)n általánős képletű csőpőrt, és ebben a képletben n értéke 0vagy 2, R6 jelentése alkilcs pőrt, amely adőtt esetben szűbsztitűálvalehet cianő- vagy alkőxicsőpőrttal, fenil- vagy benzilcsőpőrt, amelyekadőtt esetben 1–5 halőgénatőmmal szűbsztitűálva lehetnek; e) –CH2R8általánős képletű csőpőrt – ebben a képletben R8 jelentésealkőxicsőpőrt; f) –C(X)–R10 általánős képletű csőpőrt – ebben aképletben X jelentése őxigén- vagy kénatőm, és R10 jelentésealkilcsőpőrt, amely adőtt esetben halőgénatőmmal szűbsztitűálva van,vagy fen lcsőpőrt; g) –C(O)–X–R19 általánős képletű csőpőrt – ebben aképletben X jelentése őxigén- vagy kénatőm, és R19 jelentésealkilcsőpőrt, amely adőtt esetben halőgénatőmmal szűbsztitűálva lehet,alke ilcsőpőrt vagy fenilcsőpőrt, amely adőtt esetben nitrőcsőpőrttalszűbsztitűálva lehet; vagy h) –CO–NR20R21 általánős képletű csőpőrt –ebben a képletben R20 és R21 jelentése hidrőgénatőm vagy alkilcsőpőrt,azzal a megkötéssel, hőgy ha R, X és Z jelentése hidrőgénatőm, akkőr Yjelentése alkilcsőpőrttól eltérő, és ha R1, X és Y jelentésehidrőgénatőm, akkőr Z jelentése alkilcsőpőrttól eltérő. ŕ

Description

X jelentése hidrogén- vagy halogénatom, nitro-, cianovagy tiocianátocsoport, alkil-, alkil-tio-, alkilkarbonil-csoport vagy alkil-szulfonil-csoport;

Y és Z jelentése egymástól függetlenül hidrogénatom, halogénatom, nitro-, ciano-, tiocianáto- vagy aminocsoport, alkil-, alkoxi-, alkil-tio- vagy alkil-szulfonil-csoport, és az alkilrész adott esetben halogénezve van; fenil-tiocsoport, formil-, acetil-, alkilkarbonil-, alkoxi-karbonil-, mono- vagy dialkilamino-tiokarbonil-csoport; vagy

Y és Z együttes jelentése adott esetben halogénezett metilén-dioxi-csoport;

R jelentése

a) hidrogénatom, alkil- vagy halogén-alkil-csoport,

b) - SO₂- Rí általános képletű csoport, és ebben a csoportban R, jelentése fenilcsoport, amely adott esetben alkilcsoporttal lehet helyettesítve;

c) - (CH₂)_m- R₄ általános képletű csoport - ebben a képletben m értéke 1 vagy 2, R₄ jelentése

A leírás terjedelme 18 oldal (ezen belül 2 lap ábra) ciano-, fenil-karbonil- vagy fenilcsoport, ahol a fenilrész nitro- vagy alkoxicsoporttal helyettesítve lehet;

d) - CH₂- X- Rg általános képletű csoport - ebben a képletben X jelentése oxigénatom vagy - S(O)_n általános képletű csoport, és ebben a képletben n értéke 0 vagy 2, R_g jelentése alkilcsoport, amely adott esetben szubsztituálva lehet

HU 215 380 B

HU 215 380 Β ciano- vagy alkoxicsoporttal, fenil- vagy benzilcsoport, amelyek adott esetben 1-5 halogénatommal szubsztituálva lehetnek;

e) -CH₂R₈ általános képletű csoport - ebben a képletben R₈ jelentése alkoxicsoport;

f) - C(X)- R_lo általános képletű csoport - ebben a képletben X jelentése oxigén- vagy kénatom, és R_lo jelentése alkilcsoport, amely adott esetben halogénatommal szubsztituálva van, vagy fenilcsoport;

g) -C(O)-X-R₁₉ általános képletű csoport - ebben a képletben X jelentése oxigén- vagy kénatom, és R₁₉ jelentése alkilcsoport, amely adott esetben halogénatommal szubsztituálva lehet, alkenilcsoport vagy fenilcsoport, amely adott esetben nitrocsoporttal szubsztituálva lehet; vagy

h) - CO- NR20R21 általános képletű csoport - ebben a képletben R₂₀ és R₂₁ jelentése hidrogénatom vagy alkilcsoport, azzal a megkötéssel, hogy ha R, X és Z jelentése hidrogénatom, akkor Y jelentése alkilcsoporttól eltérő, és ha R_b X és Y jelentése hidrogénatom, akkor Z jelentése alkilcsoporttól eltérő.

A találmány fungicid hatású fenil-pirazol-származékok, közelebbről 3-fenil-pirazol-származékok előállítására, ilyen vegyületeket tartalmazó készítményekre és végül ezeknek a vegyületeknek gombás megbetegedések el- 20 len növényeken való felhasználására vonatkozik.

A 2721 143 számú amerikai egyesült államokbeli szabadalmi leírásban a következőkben ismertetésre kerülő találmány szerinti fenil-pirazol-származékokhoz hasonló, illetve részben azonos fenil-pirazol-származé- 25 kok kerültek ismertetésre. A leírás szerint ezek a vegyületek fungicid hatású konzerválószerek, elsősorban élelmiszerekhez, bőrárukhoz, enyvhez és ragasztóanyagokhoz, növényvédő szerek hatóanyagaiként való alkalmazásuk nem kerül említésre. 30

Felismertük, hogy az I és la általános képletű 3fenil-pirazol-származékok értékes fungicid hatásúak növényeket károsító gombafélékkel szemben, így növényvédő szerek hatóanyagaiként hasznosíthatók. Ezekben a képletekben 35

X jelentése

- hidrogén- vagy halogénatom,

- nitro-, ciano- vagy tiocianátocsoport,

- 1-4 szénatomos alkil-, 1- 4 szénatomos alkil-tio-,

- (1-4 szénatomosjalkil-karbonil-csoport vagy 40 -1-4 szénatomos alkil-szulfonil-csoport;

Y és Z jelentése egymástól függetlenül

- hidrogénatom (de egyidejű jelentésük ettől eltérő),

- halogénatom, nitro-, ciano-, tiocianáto- vagy 45 aminocsoport,

- alkil-, alkoxi-, alkil-tio- vagy alkil-szulfonil-csoport, és ezekben a csoportokban az alkilrész 1- 4 szénatomot tartalmaz, és adott esetben halogénezve van,

- fenil-tio-csoport,

- formil-, acetil-, alkil-karbonil-, alkoxi-karbonil-, mono- vagy dialkil-amino-tiokarbonil-csoport, és ezekben a csoportokban az alkilrész 1-4 szénatomot tartalmaz; vagy

Y és Z együttes jelentése adott esetben halogénezett metilén-dioxi-csoport;

R jelentése

a) hidrogénatom, 1- 6 szénatomos alkil- vagy

1- 6 szénatomos halogén-alkil-csoport,

b) - SO₂- Rí általános képletű csoport, és ebben a csoportban

- R | jelentése fenilcsoport, amely adott esetben 1-4 szénatomos alkilcsoporttal lehet helyettesítve;

c) - (CH₂)_m- R₄ általános képletű csoport - ebben a képletben

- m értéke 1 vagy 2,

- R₄ jelentése ciano-, fenil-karbonil- vagy fenilcsoport, ahol a fenilrész nitro- vagy 1- 4 szénatomos alkoxicsoporttal helyettesítve lehet;

d) - CH₂- X- Rg általános képletű csoport - ebben a képletben

- X jelentése oxigénatom vagy - S(O)_n általános képletű csoport, és ebben a képletben n értéke 0 vagy 2,

- Rg jelentése

- 1-4 szénatomot tartalmazó alkilcsoport, amely adott esetben szubsztituálva lehet ciano- vagy 1-4 szénatomot tartalmazó alkoxicsoporttal,

- fenil- vagy benzilcsoport, amelyek adott esetben 1- 5 halogénatommal szubsztituálva lehetnek;

e) -CH₂R₈ általános képletű csoport - ebben a képletben

- R₈ jelentése 1-4 szénatomos alkoxicsoport;

f) - C(X)- R_lo általános képletű csoport - ebben a képletben

- X jelentése oxigén- vagy kénatom, és

- R_lo jelentése

-1-6 szénatomos alkilcsoport, amely adott esetben halogénatommal szubsztituálva van, vagy

- fenilcsoport;

g) - C(O)- X- R₁₉ általános képletű csoport - eb55 ben a képletben

- X jelentése oxigén- vagy kénatom, és

- R₁₉ jelentése

-1-6 szénatomot tartalmazó alkilcsoport, amely adott esetben halogénatommal 60 szubsztituálva lehet,

HU 215 380 Β

-2-6 szénatomos alkenilcsoport, vagy

- fenilcsoport, amely adott esetben nitrocsoporttal szubsztituálva lehet; vagy

h) -CO-NR20R21 általános képletű csoport - ebben a képletben

- R₂₀ és R₂₁ jelentése hidrogénatom vagy 1- 6 szénatomos alkilcsoport;

azzal a megkötéssel, hogy ha R, X és Z jelentése hidrogénatom, akkor Y jelentése alkilcsoporttól eltérő, és ha R_b X és Y jelentése hidrogénatom, akkor Z jelentése alkilcsoporttól eltérő.

Visszatérve a fenti helyettesítőjelentésekre, X jelentése előnyösen klór- vagy brómatom.

Előnyösek továbbá az olyan I és la általános képletu vegyületek, amelyeknél Y és/vagy Z jelentése hidrogén- vagy klóratom, de egyidejűleg hidrogénatomtól eltérő.

Előnyösek továbbá az olyan I és la általános képletu vegyületek, amelyeknél Y és Z adott esetben halogénezett metilén-dioxi-hídcsoportot alkot.

Előnyösek továbbá az olyan I és la általános képletu vegyületek, amelyeknél R jelentése (1-4 szénatomos)alkil-karbonil- vagy fenil-karbonil-csoport.

A vegyületek a szakirodalomból jól ismert módszerekkel állíthatók elő, különösen a következő publikációk valamelyikében ismertetett módszerekkel: Katritzky, A. R. és Rees, C. W.: „Comprehensive Heterocyclic Chemistry”, 5. kötet, 239-241. és 263. oldalak, a könyv 1984-ben a Pergamon Press Kiadó gondozásában jelent meg; Kost, A. N. és Grandberg, I. I.: „Advances in Heterocyclic Chemistry”, 6. kötet, 391-396. oldalak, a könyv 1966-ban az Academic Press Kiadó gondozásában jelent meg; Behr, L. C., Fusco, R. és Jardoe, C. H.: „The Chemistry of Heterocyclic Compounds”, a könyv 1967-ben jelent meg a J. Wiley & Sons Kiadó gondozásában.

A vegyületek előállítására egy első eljárás abban áll, hogy valamely II általános képletu 3-fenil-pirazolszármazékot - a képletben Y és Z jelentése az I általános képletnél megadott - egy halogénezőszerrel reagáltatunk.

Halogénezőszerként használhatunk például klórozószereket, így például elemi klórt, előnyösen vizes közegben, például vízben, vagy pedig egy szerves közegben, például ecetsavban vagy szén-tetrakloridban. Klórozószerként használhatunk továbbá hipoklórossavat, hidrogén-kloridot hidrogén-peroxid jelenlétében ecetsavban, szulfuril-kloridot vagy egy A'-klór-imidet, például Nklór-szukcinimidet egy klórozott oldószerben, például diklór-metánban; vagy pedig klórozószerként használhatunk foszfor-pentakloridot.

A klórozást tehát végrehajthatjuk elemi klórral egy szerves oldószerben mint reakcióközegben, előnyösen egy rövid szénláncú karbonsavban, 16 °C és 30 °C közötti hőmérsékleten, előnyösen szobahőmérsékleten, a reaktánsokat lényegében sztöchiometrikus mólarányban hasznosítva. A klórozást végrehajthatjuk továbbá Nklór-szukcinimiddel egy szerves oldószerben mint reakcióközegben, előnyösen egy klórozott oldószerben, például diklór-metánban vagy 1,2-diklór-etánban, 0 °C és °C, előnyösen 20 °C és 50 °C közötti hőmérsékleteken, a reaktánsokat lényegében sztöchiometrikus mólarányban használva.

Brómozószerként megemlíthetjük az elemi brómot, előnyösen egy vizes oldószerben, például vízben, savas közegben, például salétromsavban vagy ecetsavban, adott esetben egy bázis, így például nátrium-acetát jelenlétében, vagy pedig egy szerves oldószerben, például kloroformban. Brómozószerként megemlíthetjük továbbá a piridínium-perbromidot.

A brómozást végrehajthatjuk például elemi brómmal egy szerves oldószerben mint reakcióközegben, például egy rövid szénláncú karbonsavban, legalább 16 °C-on, előnyösen szobahőmérsékleten.

Jódozószerként használhatunk például elemi jódot hipojódossav jelenlétében vagy egy bázis, például egy alkálifém-hidroxid, vagy egy bázikus só, például nátrium-acetát, vagy pedig egy nikkel(II)só jelenlétében. Használhatunk továbbá elemi jódot egy I általános képletű pirazol ezüst(I)sójának jelenlétében. Hasznosíthatunk továbbá íV-jód-szLikciniinidet, az A-klór-szukcinimidhez hasonló körülmények között.

Fluorozást végrehajthatunk V általános képletu vegyületekből - a képletben Y és Z jelentése az I általános képletnél megadott - úgy, hogy egy 4-aminocsoportból diazónium-tetrafluor-borát-származékot állítunk elő, és azután ezt sugárzásnak vetjük alá.

A találmány szerinti I általános képletu vegyületek előállítására egy második ismert módszer abban áll, hogy valamely IV általános képletu 4-formil-3-fenilpirazol-származékot elemi brómmal reagáltatunk ecetsavban, egy 4-bróm-3-fenil-pirazol-származékot kapva.

A II általános képletu vegyületek ismert módon állíthatók elő úgy, hogy hidrazint egy III általános képletu vegyülettel - a képletben W jelentése hidroxilcsoport vagy klóratom, míg Y és Z jelentése az I általános képletnél megadott - reagáltatunk.

A II általános képletu vegyületek ismert módon úgy is előállíthatok, hogy valamely III általános képletu vegyületet - a képletben W jelentése dialkil-amino-csoport, míg Y és Z jelentése a korábban megadott - hidrazin-hidráttal reagáltatunk 10 °C és 150 °C, előnyösen 60 °C és 120 °C közötti hőmérsékleten, célszerűen egy szerves oldószerben mint reakcióközegben, előnyösen egy rövid szénláncú karbonsavban vagy egy alkoholban egy szerves vagy szervetlen savas katalizátor jelenlétében, a reaktánsokat lényegében sztöchiometrikus mólarányban hasznosítva.

Azok a III általános képletű vegyületek, amelyeknél W jelentése dialkil-amino-csoport, míg Y és Z jelentése a korábban megadott, előállíthatok ismert módon úgy, hogy valamely IV általános képletű acetofenonszármazékot - a képletben Y és Z jelentése a korábban megadott - egy amid-acetállal, észter-aminállal vagy ortoaminállal reagáltatunk, előnyösen egy szerves oldószer távollétében, vagy pedig a reagáltatást Α',Α''-dimetilformamid dialkil-acetáljainak, előnyösen dimetil- vagy dietil-acetáljának jelenlétében hajtjuk végre 20 °C és 130 °C, előnyösen 70 °C és 130 °C közötti hőmérsékleten.

HU 215 380 Β

A találmányt közelebbről a következő előállítási és hatástani példákkal kívánjuk megvilágítani. A találmány szerinti vegyületek szerkezetét NMR-elemzéssel azonosítjuk.

1. példa

Szobahőmérsékleten keverés közben 60 ml N,Ndimetil-formamid-dimetil-acetálban feloldunk 25 g (0,162 mól) 2’-klór-acetofenont, majd a keverést folytatjuk, és a reakció-hőmérsékletet 4 és i/₂ órán át 80 °Con tartjuk. Ezt követően a reakcióelegyet csökkentett nyomáson szárazra pároljuk, majd a maradékot 150 ml metilén-kloriddal felvesszük. Az így kapott szerves oldatot vízzel mossuk, vízmentes magnézium-szulfát fölött szárítjuk, és bepároljuk. A maradékot szilikagélen oszlopkromatográfiás tisztításnak vetjük alá, eluálószerként heptán és etil-acetát 50: 50 térfogatarányú elegyét használva. így 27,0 g (0,129 mól, 80%) mennyiségben az l-(2-klór-fenil)-3-(dimetil-amino)-2-propén-l-ont kapjuk, amely mézszerű konzisztenciájú, és szerkezete NMR-vizsgálattal bizonyított.

2. példa

Az 1. példában ismertetett módon eljárva és megfelelő reagenseket használva a következő A táblázatban felsorolt, W helyén dimetil-amino-csoportot hordozó III általános képletű vegyületek állíthatók elő.

A táblázat

Vegyület sorszáma	Y	z	Hozam (%)	Olvadáspont (°C) vagy elemzés
2	F	H	66	NMR
3	H	Cl	63	72
4	Cl	Cl	87	89
5	ocf2	o	76	84
6	sch3	H	95	NMR
7	ch3	H	69	NMR
8	H	ch3	73	45
27	n-C3H7	Cl	100	NMR
28	ch3	cf3	100	NMR
29	H	ocf3	95	NMR
30	och3	Cl	97	NMR
31	Cl	Br	91	114
32	H	cf3	79	62
33	c2h5	Cl	80	94
34	F	Br	75	54
35	H	CN	93	118
36	O(CH2)2	O	65	NMR
37	soch3	Cl	93	102
38	Cl	F	88	72
39	ch3	Cl	84	76
40	F	Cl	83	64

Vegyület sorszáma	Y	z	Hozam (%)	Olvadáspont (°C) vagy elemzés
41	och2	o	57	118
42	F	cf3	72	59
43	och3	och3	83	NMR
44	F	F	79	62
45	ch3	H	69	NMR
46	H	F	84	73
47	naftil	naftil	100	olaj
48	no2	Cl	73	170
49	c6h5ch2o	H	68	75
50	ch3	ch3	65	szilárd
51	Cl	no2	73	116
52	H	no2	67	105
53	no2	H	80	132
54	H	Br	89	olaj
55	(CH3)3SiCH2	Cl	83	mézszerű
56	Br	H	99	olaj
57	cf3	H	98	olaj
58	no2	ch3	95	161
59	c2h5o	Cl	100	mézszerü

3. példa

Szobahőmérsékleten 10,5 g (0,050 mól), az 1. példában ismertetett módon előállított l-(2-klór-fenil)-3(dimetil-amino)-2-propén-l-on 60 ml etanollal készült oldatához lassan hozzáadunk 7 g (0,0540 mól) hidrazin-hidrátot, majd az így kapott reakcióelegyet szobahőmérsékleten 5 órán át keverjük, ezt követően pedig 12 órán át állni hagyjuk. Ezután a reakcióelegyet szárazra pároljuk, majd a maradékot heptán és etil-acetát elegyéből átkristályosítjuk. így 6,9 g (0,0386 mól, 77%) mennyiségben a 93 °C olvadáspontú 3-(2’-klórfenil)-177-pirazolt (60. vegyület) kapjuk.

4. példa

A 3. példában ismertetett módon eljárva és megfelelő kiindulási anyagokat használva a B táblázatban felsorolt II általános képletű vegyületek állíthatók elő.

B táblázat

Vegyület sorszáma	Y	z	Hozam (%)	Olvadáspont (°C) vagy elemzés
10	F	H	73	51
11	H	Cl	96	84
12	Cl	Cl	90	121
13	ocf2	o	80	130
14	sch3	H	53	90
15	ch3	92	92	NMR

HU 215 380 Β

B táblázat (folytatás)

Vegyület sorszáma	Y	z	Hozam (%)	Olvadáspont (°C) vagy elemzés
16	H	ch3	61	NMR
61	n-C3H7	Cl	41	NMR
62	H	ocf3	87	98
63	och3	Cl	94	100
64	Cl	Br	50	160
65	H	cf3	86	67
66	c2h5	Cl	63	77
67	F	Br	75	121
68	H	CN	90	85
69	cf3	H	67	73
70	soch3	Cl	86	168
71	Cl	F	100	120
72	ch3	Cl	87	74
73	F	Cl	81	103
74	och2	o	91	50
75	F	cf3	90	86
76	och3	och3	86	90
77	F	F	86	90
78	ch3	H	93	NMR
79	H	F	76	77
80	naftil	naftil	81	119
81	no2	Cl	46	173
82	c6h5ch2o	H	83	62
83	ch3	ch3	66	79
84	Cl	no2	93	117
85	H	no2	70	126
86	no2	H	95	80
87	H	Br	89	106
88	(CH)3SiCH2	Cl	56	mézszerü
89	Br	H	72	134
90	cf3	H	67	72
91	no2	ch3	81	137
92	no2	sc6h5	8	164
93	c2h5o	Cl		96

5. példa

3,5 g, a 9. példában ismertetett módon előállított 3-(2-klór-fenil)-l/7-pirazolt szobahőmérsékleten keverés közben feloldjuk 20 ml ecetsavban, majd az így kapott oldathoz cseppenként hozzáadjuk 3,76 g (0,0235 mól) elemi bróm 20 ml ecetsavval készült oldatát. Az így kapott reakcióelegyet ezután szobahőmérsékleten 1 órán át keverjük, majd az ecetsavat és a fölös elemi brómot csökkentett nyomáson lehajtjuk. A maradékot felvesszük metilén-kloriddal, majd az így kapott oldatot először vizes nátrium-hidrogén-karbonát-oldattal, majd vízzel mossuk, vízmentes magnézium-szulfát fölött szárítjuk, és szárazra pároljuk. A maradékot pentánból átkristályosítjuk. így 3,3 g (0,0128 mól, 65%) mennyiségben a 80 °C olvadáspontú 3-(2’-klór-fenil)4-bróm-177-pirazolt (94. vegyület) kapjuk.

6. példa

Az 5. példában ismertetett módon eljárva és megfelelő kiindulási anyagokat használva a C táblázatban felsorolt, X helyén brómatomot tartalmazó I általános képletű vegyül etek állíthatók elő.

C táblázat

Vegyület sorszáma	Y	z	Hozam (%)	Olvadáspont (°C) vagy elemzés
18	F	H	54	NMR
19	H	Cl	95	119
20	Cl	Cl	86	140
21	ocf2	o	50	144
95	no2	Cl	44	190

7. példa

Szobahőmérsékleten 30 ml ecetsavban feloldunk 6,8 g (0,038 mól), a 3. példában ismertetett módon előállított 3-(2’-klór-fenil)-lí/-pirazolt, majd az így kapott reakcióelegyhez hozzáadunk 2,9 g (0,0409 mól) elemi klórt. A keverést szobahőmérsékleten 1 órán át folytatjuk, majd az ecetsavat csökkentett nyomáson lehajtjuk. A maradékot felvesszük metilén-kloriddal, majd az így kapott szerves oldatot elősző· vizes nátrium-hidrogénkarbonát-oldattal, majd vízzel mossuk, vízmentes nátrium-szulfát fölött szárítjuk, és szárazra pároljuk. A maradékot szilikagélen oszlopkromatográfiás tisztításnak vetjük alá, eluálószerként heptán és etil-acetát 60: 40 térfogatarányú elegyét használva. így 3,6 g (44%) mennyiségben 3-(2’-klór-fenil)-4-klór-lí/-pirazolt kapunk, amely mézszeru konzisztenciájú.

8. példa ml diklór-metánban szobahőmérsékleten keverés közben feloldunk 2,3 g (0,015 mól) 3-(3-metil-fenil)177-pirazolt, majd az oldathoz 2,1 g (0,016 mól) íV-klórszukcinimidet adunk. Az így kapott reakcióelegyet ezután szobahőmérsékleten 60 órán át keverjük, majd bepároljuk. A maradékot szilikagélen oszlopkromatográfiás tisztításnak vetjük alá, eluálószerként heptán és etilacetát 80: 20 térfogatarányú elegyét használva. így 1,4 g (0,007 mól, 50%) mennyiségben a 109 °C olvadáspontú 4-klór-3-(3-metil-fenil)-lH-pirazolt (97. vegyület) kapjuk.

9. példa

A 8. példában ismertetett módon eljárva és megfelelő kiindulási anyagokat használva a következő D táblázatban felsorolt, X helyén klóratomot és R helyén hidrogénatomot tartalmazó I általános képletu vegyületek állíthatók elő.

HU 215 380 Β

D táblázat

Vegyület sorszáma	Y	z	Hozam (%)	Olvadáspont (°C) vagy elemzés
24	Cl	Cl	53	140
25	ocf3	o	40	147
26	ch3	H	88	NMR
98	n-C3H7	Cl	47	NMR
99	ch3	cf3	68	NMR
100	H	ocf3	54	62
101	och3	Cl	44	70
102	Cl	Br	65	142
103	H	cf3	100	81
104	c2h5	Cl	83	84
105	F	Br	88	114
106	H	CN	79	110
107	O(CH2)2	O	74	NMR
108	cf3	H	40	111
109	soch3	Cl	41	171
110	Cl	F	94	105
111	ch3	Cl	28	NMR
112	F	Cl	46	120
113	och2	o	85	100
114	F	cf3	67	97
115	och3	och3	20	90
116	F	F	68	95
117	ch3	H	88	NMR
118	H	F	57	120
119	naftil	naftil	77	170
120	no2	Cl	80	186
121	c6h5ch2o	H	89	91
122	ch3	ch3	33	89
123	H	Cl	13	122
124	Cl	no2	70	162
125	H	no2	85	148
127	no2	H	91	mézszeru
128	H	Br	80	151
129	(CH3)3SiCH2	Cl	87	92
130	no2	ch3s	60	mézszeru
131	no2	N(CH3)2	40	mézszeru
132	nh2	Cl	71	121
133	Br	H	92	mézszeru
134	no2	ch3	46	169
135	c2h5o	Cl		96
136	no2	sc6h5	8	164

10. példa

4-Jód-3-(2,2-difluor-l,3-benzodioxol-4-il)-pirazol (137. vegyidet) g (0,0045 mól), a 13. vegyület esetében példában ismertetett módon előállított megfelelő 4H-pi rázolszármazék 50 ml diklór-metánnal készült oldatához hozzáadunk 1,03 g (0,0046 mól) TV-jód-szukcinimidet, majd az így kapott reakcióelegyet szobahőmérsékleten 12 órán át keverjük, és ezután szárazra pároljuk. A kapott maradékot szilikagélen oszlopkromatográfiás tisztításnak vetjük alá, eluálószerként heptán és etil-acetát 7: 3 térfogatarányú elegyét használva. így 142 °C olvadáspontú fehér porként a cím szerinti vegyületet kapjuk 79,5%-os hozammal.

11. példa

3- (2-Klór-fenil)-4-ciano-pirazol

Szobahőmérsékleten keverés közben az 1. példában ismertetett módon 30 ml ΛζΑ-dimetil-formamid-dimetilacetátban feloldunk 10 g (0,0055 mól) 2-klór-benzoilacetonitrilt, majd az ekkor 96%-os hozammal képződött 3-(2-klór-fenil)-2-ciano-1 -(dimetil-amino)-1 -propén-3 ónból 7,5 g-ot (0,032 mól) 80 ml ecetsavban 2 ml (0,04 mól) hidrazin-hidráttal reagáltatunk az 1. példában ismertetett módon. Heptánban végzett eldörzsölés után 4,1 g (63%) mennyiségben a 160 °C olvadáspontú cím szerinti vegyületet (138. vegyület) kapjuk.

72. példa

4- (Etoxi-karbonil)-3-(2-klór-fenil)-pirazol (139. vegyület)

2,04 g (0,01 mól), a 3. példában ismertetett módon előállított 3-(2-klór-fenil)-4-ciano-pirazolhoz hozzáadunk 2,4 ml 95 tömeg%-os etanolt és 1,1 ml tömény kénsavoldatot, majd az így kapott reakcióelegyet visszafolyató hűtő alkalmazásával forraljuk. Ezt követően a reakcióelegyet vízbe öntjük, majd metilén-kloriddal extrahálást végzünk. Az extraktumot vízmentes magnézium-szulfát fölött szárítjuk, majd bepároljuk. A kapott maradékot szilikagélen oszlopkromatográfiás tisztításnak vetjük alá, eluálószerként metilén-klorid és metanol 98: 2 térfogatarányú elegyét használva. így 36%-os hozammal halványsárga olaj formájában a cím szerinti vegyületet kapjuk. 42 280 számú NMR-elemzése szerkezetét igazolja.

13. példa

3-(2-Klór-fenil)-4-tiokarbamoil-pirazol (140. vegyület) ml, gáz alakú hidrogén-kloriddal telített dimetilformamidhoz egymás után hozzáadunk 1 g (0,005 mól), all. példában ismertetett módon előállított 3-(2-klórfenil)-4-ciano-pirazolt, majd 0,75 g (0,01 mól) tioacetamidot. Az így kapott reakcióelegyet 100 °C-on tartjuk 2 órán át, majd szobahőmérsékletre lehűtjük, és vízbe öltjük. Az ekkor kapott elegyet vizes nátrium-hidrogénkarbonát-oldattal mossuk, majd metilén-kloriddal extraháljuk. Az extraktumot vízmentes magnézium-szulfát fölött szárítjuk, majd bepároljuk. A maradékot szilikagélen oszlopkromatográfiás tisztításnak vetjük alá, eluáló1

HU 215 380 Β szerként heptán és etil-acetát 1: 1 térfogatarányú elegyét használva. így 36%-os hozammal a cím szerinti vegyületet kapjuk 215 °C olvadáspontú halványsárga por alakjában.

14. példa

4-Ciano-3-(2,2-difluor-l,3-benzodioxol-4-il)pirázol (141. vegyidet)

A cím szerinti vegyület előállításához köztitermékként szükséges 3-oxo-3-(2,2-difluor-l,3-benzodioxol4-il)-propanonitrilt a Krauss, J. C., Cupps, T. L., Wise, D. S. és Townsend, L. B. által a Synthesis, 1983, 308 szakirodalmi helyen ismertetett módszerrel állítjuk elő úgy, hogy ciano-ecetsav anionját a 333 658 számú európai szabadalmi leírásból ismertetett módon előállítható (2,2-difluor-l,3-benzodioxol-4-il)-karbonsav-kloriddal kondenzáljuk. 10 ml 7V-7V-dimetil-formamiddimetil-acetátban feloldunk ezután 5 g (0,022 mól) 3oxo-3-(2,2-difluor-l,3-benzodioxol-4-il)-propanonitrilt, majd az így kapott oldatot 70 °C-on melegítjük. Az ekkor kapott 2-ciano-3-(2,2-difluor-l,3-benzodioxol-4il)-l-(dimetil-amino)-l-propén-3-onból 5,7 g-ot (0,022 mól) feloldunk 50 ml ecetsavban, majd a kapott oldathoz 1,5 ml (0,025 mól) hidrazin-hidrátot adunk. A reakcióelegy feldolgozása után kapott maradékot szilikagélen oszlopkromatográfiás tisztításnak vetjük alá, eluálószerként heptán és etil-acetát 6: 4 térfogatarányú elegyét használva. így 2,42 g (44%) mennyiségben a cím szerinti vegyületet kapjuk 175 °C olvadáspontú halványsárga por alakjában.

75. példa

3-(2,2-Difluor-l,3-benzodioxol-4-il)-4-formilpirazol (142. vegyület)

Nitrogéngáz-atmoszférában -65 °C-on 10 ml toluolban feloldunk 1,1 g (0,0044 mól), a 14. példában ismertetett módon előállított 4-ciano-3-(2,2-difluor-l,3benzodioxol-4-il)-pirazolt, majd az így kapott oldathoz hozzáadjuk 5,74 ml (0,0057 mól) diizobutil-alumínium-hidrid toluollal készült oldatát. -70 °C-on 30 percen át tartó keverést követően a reakcióelegyet szobahőmérsékletre felmelegítjük, majd 3 órán át keverjük. Ezt követően a reakcióelegyet telített vizes ammóniumklorid-oldattal hidrolizáljuk, majd pH-értékét 10 tömeg%-os vizes sósavoldattal 4-re beállítjuk. Etil-acetáttal végzett extrahálás után az extraktumot vízmentes magnézium-szulfát fölött szárítjuk, majd bepároljuk. Az ekkor kapott olajat eldörzsöljük heptán és diizopropil-éter elegyében, amikor 50%-os hozammal a cím szerinti vegyületet kapjuk 115 °C-os olvadáspontú sárga por alakjában.

76. példa

3-(2,2-Difluor-l,3-benzodioxol-4-il)-4-metilpirazol (143. vegyület) g, a 333 658 számú európai szabadalmi leírásban ismertetett módszerrel előállított 2,2-difluor-l,3benzodioxol lítiumozott anionja és 7V,7V-dimetilpropionamid kondenzációja útján kapott l-(2,2-difluorl,3-benzodioxol-4-il)-propanont feloldunk 14,6 ml (0,11 mól) 7V,7V-dimetil-formamid-dimetil-acetálban, majd az így kapott reakcióelegyet az 1. példában ismertetett módon 70 °C-on melegítjük. Az így kapott 25 g (0,05 mól) enaminont feloldjuk 130 ml ecetsavban, majd a kapott oldathoz 3,3 ml (0,0069 mól) hidrazinhidrátot adunk. Az így kapott nyers terméket pentánban végzett eldörzsölés útján tisztítjuk. így 27%-os hozammal a 93 °C olvadáspontú cím szerinti vegyületet kapjuk.

7. példa

3-(2,2-Difluor-l,3-benzodioxol-4-il)-4-nitropirazol (144. vegyület) °C-on 3 g (0,013 mól), az 1. példában ismertetett módon előállított pirazol (Y jelentése hidrogénatom) 60 ml diklór-metánnal készült oldatához egymás után hozzáadunk 6 ml tömény kénsavat, majd kis adagokban 1,92 g (0,019 mól) kálium-nitrátot. Az így kapott reakcióelegyet 0 °C-on 1 órán át keverjük, majd szobahőmérsékletre felmelegítjük, és 40 percen át keverjük. Ezt követően a reakcióelegyhez jeget adunk, majd a kivált csapadékot kiszűrjük. így 50%-os hozammal a cím szerinti vegyületet kapjuk 135 °C olvadáspontú, beige színű por alakjában.

18. példa

3- (2,2-Difluor-l,3-benzodioxol-4-il)-4-pirazoldiazónium-tetrafluoroborát (145. vegyület)

A 17. példában ismertetett módon előállított 3-(2,2difluor-l,3-benzodioxol-4-il)-4-nitro-pirazolt a Vogel által a Practical Organic Chemistry, 4. kiadás, 660. oldalon ismertetett módszernél, illetve vas és hidrogénklorid kombinációjával 4-amino-3-(2,2-difluor-l,3benzodioxol-4-il)-pirazollá redukáljuk. Az utóbbi vegyületből 0,8 g (0,003 mól) 10 ml vízmentes tetrahidrofuránnal készült oldatához 0 °C-on hozzáadjuk 1 ml (0,0081 mól) bór-trifluorid-dietil-éter komplex 10 ml tetrahidrofuránnal készült oldatát. Ezt követően a reakcióelegyhez hozzáadjuk 0,6 ml (0,005 mól) tercbutil-nitril 5 ml tetrahidrofuránnal készült oldatát. A keverést 1 órán át 0 °C-on folytatjuk, majd a reakcióelegyet pentánnal hígítjuk, és színtereit üvegszűrőn átszűrjük. Szárítás után 37%-os hozammal a cím szerinti vegyületet kapjuk 210 °C olvadáspontú beige színű por alakjában.

79. példa

4- Acetil-3-(2,2-difluor-l,3-benzodioxol-4-il)pirazol (146. vegyület) g (0,04 mól), a 333 658 számú európai szabadalmi leírásban ismertetett módon előállítható 4-acetil-2,2difluor-l,3-benzodioxol 20 ml dietil-éterrel készült oldatát hozzáadjuk 3,2 g (0,08 mól) 60%-os nátriumhidrid 30 ml, 7 g (0,08 mól) etil-acetátot tartalmazó dietil-éterrel készült szuszpenziójához, majd az adagolás befejezése után a kapott reakcióelegyet visszafolyató hűtő alkalmazásával 2 órán át forraljuk. Ezt követően a reakcióelegyet 50 ml dietil-éterrel hígítjuk, majd 2 ml vízmentes etanolt és 20 ml vizet adunk hozzá az így megadott sorrendben a fölös nátrium-hidrid elbontása

HU 215 380 Β céljából. Ezután a reakcióelegy pH-értékét 6-ra állítjuk 1 n vizes sósavoldattal. Dietil-éterrel végzett extrahálás után az extraktumot vízmentes magnézium-szulfát fölött szárítjuk, és bepároljuk. A maradékot szilikagélen oszlopkromatográfiás tisztításnak vetjük alá, eluálószerként heptán és etil-acetát 9: 1 térfogatarányú elegyét használva. így 5 g (52%) mennyiségben 1-(2,2difluor-l,3-benzodioxol-4-il)-l,3-bután-diont kapunk 85 °C olvadáspontú halványsárga por alakjában.

Az utóbbi vegyületböl 2,04 g-ot (0,0084 mól) feloldunk az 1. példában ismertetett módon 1,23 ml (0,0092 mól) A/A-dimetil-formamid-dimetil-acetálban, majd az 1. példában ismertetett módon 70 °C-on melegítjük. Ezt kővetően a reakcióelegyböl a köztitermék enaminont izoláljuk, majd ugyancsak az 1. példában ismertetett módon 0,43 ml (0,0092 mól) hidrazinhidráttal reagáltatjuk. Végül a kívánt vegyületet a reakcióelegyböl szilikagélen oszlopkromatográfiásan különítjük el, eluálószerként heptán és etil-acetát 6: 4 térfogatarányú elegyét használva. így 23%-os hozammal a 108 °C olvadáspontú cím szerinti vegyületet kapjuk.

20. példa

4-(Metil-tio)-3-(2-nitro-3-klór-fenil)-pirazol (147. ve gyű let) g (0,035 mól) 2’-nitro-3’-klór-acetofenon 50 ml ecetsavval készült oldatához szobahőmérsékleten hozzáadunk 1,81 ml (0,0354 mól) elemi brómot, majd 12 órán át keverést végzünk. Az ecetsav elpárologtatásakor halványsárga csapadékként 85%-os hozammal 2’-nitro-3’-klór-2-bróm-acetofenont kapunk.

Az így kapott anyagból 4,7 g (0,0168 mól) 10 ml metanollal készült oldatához 0 °C-on hozzáadunk 1,3 g (0,018 mól) nátrium-metán-tiolátot, amikor 1,5 g (0,0061 mól) mennyiségben 2’-nitro-3’-klór-2-(metiltio)-acetofenont kapunk.

Ennek a vegyületnek a teljes mennyiségét feloldjuk 1,6 ml (0,012 mól), 1. példában ismertetett módon előállított A/íV-di inetil-íormainid-di inetil-acetálban, majd a kapott elegyet 70 °C-ra felmelegítjük, és - a köztitermék enaminon elkülönítése után - az 1. példában ismertetett módon 2 ml (0,042 mól) hidrazin-hidráttal reagáltatjuk. Szilikagélen végzett oszlopkromatográfiás tisztítás után, eluálószerként heptán és etil-acetát 75: 25 térfogatarányú elegyét használva 600 mg (36%) mennyiségben a 169 °C olvadáspontú cím szerinti vegyületet kapjuk.

21. példa

3-)3-Bróm-fenil)-4-)metÍl-szulfonÍl)-pÍrazol (147bisz. vegyület)

27,8 g (0,1 mól) 3’-bróm-acetofenon 300 ml acetonitrillel készült oldatához hozzáadunk 10,2 g (0,1 mól) nátrium-metil-szulfinátot, majd az így kapott reakcióelegyet visszafolyató hűtő alkalmazásával 8 órán át forraljuk. Lehűtés és az acetonitril elpárologtatása után a reakcióelegyet vízzel mossuk, majd metilén-kloriddal extraháljuk. A bepárláskor kapott nyers maradékot diizopropil-éterben végzett eldörzsölés útján tisztítjuk. így 87%-os hozammal 3’-bróm-(metilszulfonil)-acetofenont kapunk, amelynek olvadáspontja 104 °C.

Ebből a vegyületböl 1,1 g-ot (0,004 mól) feloldunk 20 ml (0,14 mól) A/A'-diinetil-íonnainid-diinetilacetálban, majd a kapott oldatot 70 °C-ra felmelegítjük, és - a köztitermék enaminon elkülönítése után - az 1. példában ismertetett módon 0,3 ml (0,006 mól) hidrazin-hidráttal reagáltatjuk. Diizopropil-éterben végzett eldörzsölés után 44%-os hozammal a cím szerinti vegyületet kapjuk 140 °C olvadáspontú beige színű por alakjában.

22. példa

3-(2,2-Difluor-l,3-benzodioxol-4-il)-4-tiocianátopirazol (148. vegyület)

2,3 ml (0,048 mól) hidrazin-hidrátot adunk olyan 80 ml térfogatú toluolos oldathoz, amely 9,03 g (0,04 mól), a 6. példában ismertetett módon előállított 3 -oxo-3 -(2,2-diklór-1,3 -benzodioxol-4-il)-propanonitrilt és 3,8 g (0,02 mól) para-toluolszulfonsavat tartalmaz. A reakcióelegyet 80 °C-on 2 órán át keverjük, majd szobahőmérsékletre visszahűtjük, etil-acetáttal hígítjuk, ezután pedig vízzel és telített vizes nátrium-klorid-oldattal mossuk. Vízmentes magnézium-szulfát fölött végzett szárítást követően a szerves fázist bepároljuk, majd a kapott fehér színű port dietil-éterben végzett eldörzsölés útján tisztítjuk. így 62%-os hozammal a 152 °C olvadáspontú 5-amino-3-(2,2-difluor-l,3benzodioxol-4-il)-pirazolt kapjuk.

0,45 ml (0,0088 mól) elemi bróm 5 ml metanollal készült, előzetesen - 70 °C-ra lehűtött oldatához hozzáadjuk 1,63 g (0,0168 mól) kálium-tiocianát 15 ml metanollal készült, -70 °C-ra lehűtött oldatát. Az így kapott keverékhez ezután hozzáadjuk 1,92 g (0,008 mól) 5amino-3-(2,2-difluor-l,3-benzodioxol-4-il)-pirazol 5 ml metanollal készült, - 70 °C-ra lehűtött oldatát, majd az így kapott reakcióelegyet ugyanezen a hőmérsékleten 1 óra és 30 percen át keverjük. Ezt követően szobahőmérsékleten 30 percen át keverést végzünk, majd a reakcióelegyhez etil-acetátot adunk, és az így kapott elegyet vízzel, majd telített vizes nátrium-kloridoldattal mossuk. Vízmentes magnézium-szulfát fölött végzett szárítást követően a szerves fázist bepároljuk, amikor 80%-os hozammal a 264 °C olvadáspontú 5amino-3-(2,2-difluor-l,3-benzodioxol-4-il)-4-tiocianáto-pirazolt kapjuk.

1,95 g (0,0065 mól) 5-amino-3-(2,2-difluor-l,3benzodioxol-4-il)-4-tiocianáto-pirazol 25 ml tetrahidrofuránnal készült oldatához 0 °C-on hozzáadjuk 0,94 ml (0,008 mól) ferc-butil-nitrit 5 ml tetrahidrofuránnal készült oldatát, majd az így kapott reakcióelegyet szobahőmérsékleten 1 óra 30 percen át keverjük. Ezt követően etil-acetáttal hígítást, majd vízzel mosást végzünk. Vízmentes magnézium-szulfát fölött végzett szárítás után az oldószert elpárologtatjuk, majd a kapott maradékot szilikagélen kromatográfiás tisztításnak vetjük alá. így 20%-os hozammal olaj formájában 3-(2,2difluor-1,3-benzodioxol-4-il)-1 -(A-tetrahidrofuril)-4tiocianáto-pirazolt kapunk, amelynek elemzését 44 694 szám alatt tartjuk nyilván.

HU 215 380 Β

Az előző bekezdésben ismertetett módon előállított aminálból 0,33 g-ot (0,00094 mól) védócsoport-lehasítási reakciónak vetünk alá úgy, hogy feloldjuk szobahőmérsékleten 10 ml metanolban, majd a kapott oldathoz 0,033 g (0,00018 mól) para-toluolszulfonsavat adunk. Szobahőmérsékleten 1 órán át végzett keverést követően a reakcióelegyet etil-acetáttal hígítjuk, majd telített vizes nátrium-hidrogén-karbonát-oldattal mossuk, vízmentes magnézium-szulfát fölött szárítjuk, és a szerves fázist bepároljuk. így 98%-os hozammal a cím szerinti vegyületet kapjuk 163 °C olvadáspontú, halványsárga por alakjában.

23. példa l-Metil-3-(2,3-diklór-fenil)-4-klór-pirazol (149. vegyü let)

1,5 g 4-klór-3-(2,3-diklór-fenil)-pirazol és 0,40 g dimetil-metil-foszfonát keverékét 150 °C-on tartjuk 1 órán át, majd szobahőmérsékletre lehűtjük, és telített vizes nátrium-hidrogén-karbonát-oldattal felvesszük. Az ekkor kapott vizes elegyet 50-50 ml metilén-kloriddal kétszer extraháljuk, majd az egyesített extraktumot vízmentes nátrium-szulfát fölött szárítjuk, és csökkentett nyomáson bepároljuk. A kapott nyers csapadékot szilikagélből álló oszlopon folyadékkromatográfiás tisztításnak vetjük alá, eluálószerként heptán és etil-acetát 80: 20 térfogatarányú elegy ét használva.

24. példa

A következőkben felsorolásra kerülő I vagy la általános képletű 4-klór-3(5)-(szubsztituált)-fenil-l-Rpirazol-származékokat a 23. példában ismertetett módon állíthatjuk elő.

Vegyület sorszáma	Y	z	R	I(%)	la (%)	Olvadáspont (°C) vagy elemzés
150	ocf2	o	ch3	100		60
151	ocf3	o	ch3		100	olaj
152	Cl	Cl	ch3		100	110
153	Cl	Cl	ch3	100		olaj
154	Cl	H	ch3		100	66

25. példa

1-Benzil-3(5 )-(2,2-difluor-1,3-dioxoláno)-fenil-4klór-pirazol (155. vegyület)

0,10 g fémnátriumból és 10 ml vízmentes metanolból szobahőmérsékleten készített metanolos nátriummetilát-oldathoz hozzáadjuk 1,00 g 4-klór-3-(2,2difluor-l,3-dioxoláno)-fenil-pirazol és 0,75 g benzilbromid 20 ml vízmentes metanollal készült oldatát, majd az így kapott reakcióelegyet szobahőmérsékleten órán át keverjük, és ezután csökkentett nyomáson szárazra pároljuk. A maradékot felvesszük víz és etilacetát 1: 1 térfogatarányú elegyéböl 80 ml-rel, majd a szerves fázist elválasztjuk, vízmentes magnézium-szul5 fát fölött szárítjuk, és csökkentett nyomáson bepároljuk. A kapott nyers csapadékot szilikagélből álló oszlopon folyadékkromatográfiás tisztításnak vetjük alá, eluálószerként heptán és etil-acetát 80: 20 térfogatarányú elegyét használva.

A következőkben ismertetett, X helyén klóratomot hordozó vegyületek a 25. példában leírt módon állíthatók elő.

Vegyület sorszáma	Y	z	R	I(%)	la (%)	Olvadás- pont (°C) vagy elemzés
156	ocf2	o	ch2c6h5	70	30	olaj
157	ocf2	o	SO2N(CH3)2	100		50

26. példa l-(2-Ciano-etil)-4-klé>r-3-(2,2-difluor-l,3dioxoláno)-fenil-pirazol (158. vegyület)

1,00 g 4-klór-3-(2,2-difluor-l,3-dioxoláno)-fenilpirazol és 0,20 g akrilnitril 20 ml dioxánnal készült oldatához hozzáadunk 0,02 ml, metanollal készült 40 tömeg%-os Triton B oldatot. Az így kapott reakcióelegyet ezután szobahőmérsékleten 12 órán át keverjük, majd csökkentett nyomáson szárazra pároljuk. A kapott maradékot 10 ml heptánnal eldörzsöljük, majd a kivált kristályokat kiszűrjük, és csökkentett nyomáson szárítjuk. Az így kapott termék olvadáspontja 83 °C.

27. példa l-[(Trimetil-szilil)-metil]-4-klór-3-(2-nitro-3-klórfenil)-pirazol (159. vegyület)

1,30 g 4-klór-3-(2-nitro-3-klór-fenil)-pirazol és

0,70 g (trimetil-szilil)-metil-klorid 30 ml Α',Α''-dimetil40 formamiddal készült oldatához hozzáadunk 0,85 g vízmentes kálium-karbonátot, majd az így kapott reakcióelegyet szobahőmérsékleten 12 órán át keverjük. Ezt követően dietil-éter és víz 1: 1 térfogatarányú elegyéböl

100 ml-rel hígítást végzünk, majd a dietil-éteres fázist 45 elválasztjuk, vízmentes magnézium-szulfát fölött szárítjuk, és csökkentett nyomáson bepároljuk. A visszamaradt olajat folyadékkromatográfiás tisztításnak vetjük alá szilikagélből álló oszlopon, eluálószerként heptán és etil-acetát 50: 50 térfogatarányú elegy ét használva.

28. példa

A következő vegyületeket a 27. példában ismertetett módon állíthatjuk elő.

Vegyület sorszáma	Y	z	R	I(%)	la (%)	Olvadáspont (°C) vagy elemzés
160	no2	Cl	CH2S-(pClC6H4)	80	20	88
161	no2	Cl	ch2sch3	80	20	65
162	no2	Cl	CH2OCH3	100		124

n

HU 215 380 Β

Táblázat (folytatás)

Vegyület sorszáma	Y	z	R	I(%)	la (%)	Olvadáspont (ÖC) vagy elemzés
163	no2	Cl	CH2OCH3		100	128
164	no2	Cl	CH2O(CH2)2OCH3	100		57
165	no2	Cl	ch2o (CH2)2Si (CH3)3	53	47	olaj
166	no2	Cl	ch2scn	84	16	99
167	no2	Cl	ch2so2 ch3	50	50	62
168	no2	Cl	CH2(o-NO2C6H4)		100	115
169	no2	Cl	CH2CO(4-CH3OC6H4)	100		46
170	no2	Cl	ch2och2 c6h5	80	20	84
171	H	Cl	ch2ch2ci	80	20	olaj

29. példa l-(Klór-tioformil)-4-klór-(2,2-difluor-l,3dioxoláno ffenil-pirazol (172. vegyidet)

1,00 g 4-klór-3-(2,2-difluor-l,3-dioxoláno)-fenil-pirazol és 0,15 ml tiofoszgén 50 ml toluollal készült oldatát a tiofoszgén forráspontjának (70 °C) megfelelő hőmérsékleten visszafolyató hűtő alkalmazásával 2 órán át forraljuk, majd csökkentett nyomáson szárazra pároljuk. A maradékot szilikagéllel töltött oszlopon folyadékkromatográfiás tisztításnak vetjük alá, eluálószerként heptán és etil-acetát 90: 10 térfogatarányú elegy ét használva. így a 85 °C olvadáspontú cím szerinti vegyületet kapjuk.

30. példa l-Benzoil-4-klór-3-(2,2-difluor-l,3-dioxoláno)fenil-pirazol (173. vegyidet) + 10 °C-on 1,0 g 4-klór-3-(2,2-difluor-l,3-dioxoláno)-fenil-pirazol, 0,08 g DMAP és 0,55 ml trietil-amin 20 ml vízmentes tetrahidrofuránnal készült, + 10 °C-ra lehűtött oldatához cseppenként hozzáadjuk 0,55 g benzoil-klorid 10 ml vízmentes tetrahidrofuránnal készült hígítását, majd az így kapott reakcióelegy keverését szobahőmérsékleten 2 órán át folytatjuk. Ezt követően a reakcióelegyet csökkentett nyomáson szárazra pároljuk, majd a maradékot felvesszük víz és etil-acetát 1:1 térfogatarányú elegyéböl 80 ml-rel. A szerves fázist ezután magnézium-szulfát fölött szárítjuk, majd csökkentett nyomáson bepároljuk. így a 85 °C olvadáspontú cím szerinti vegyületet kapjuk.

31. példa

A következő, X helyén klóratomot tartalmazó vegyületek a 30. példában ismertetett módon állíthatók elő.

Vegyület sorszáma	Y	z	R	Olvadáspont (°C) vagy elemzés
174	ocf2	o	COCH3	125
175	ch3	Cl	coch3	63
176	no2	Cl	coch3	158

32. példa l-(Metoxi-karbonil)-4-klór-3-(2,2-difluor-l,3dioxolánoffenil-pirazol (177. vegyidet) °C-on 1,0 g 4-klór-3-(2,2-difluor-l,3-dioxoláno)fenil-pirazol, 0,08 g DMAP és 0,55 mg trietil-amin 20 ml vízmentes tetrahidrofuránnal készült, 0 °C-ra lehűtött oldatához cseppenként hozzáadjuk 5 ml klór-hangyasav-metil-észter 10 ml vízmentes tetrahidrofuránnal készült hígítását, majd a reakcióelegy keverését szobahőmérsékleten 2 órán át folytatjuk. Ezt követően a reakcióelegyet csökkentett nyomáson szárazra pároljuk, majd a maradékot felvesszük víz és etil-acetát 1: 1 térfogatarányú elegyéböl 80 ml-rel. A szerves fázist végül vízmentes magnézium-szulfát fölött szárítjuk, majd csökkentett nyomáson bepároljuk. így a 75 °C olvadáspontú cím szerinti vegyületet kapjuk.

A fentiekben ismertetett módon eljárva a 83 °C olvadáspontú l-(benzil-oxi-karbonil)-4-klór-3-(2,2difluor-l,3-dioxoláno)-fenil-pirazol (178. vegyület) állítható elő.

33. példa l-(terc-Butoxi-karbonil)-4-klór-3-(2,2-difluor-l,3dioxolánoffenil-pirazol (179. vegyület)

1,0 g 4-klór-3-(2,2-difluor-l,3-dioxoláno)-fenilpirazol, 0,045 g DMAP és 0,55 ml trietil-amin 20 ml acetonitrillel készült oldatához cseppenként hozzáadjuk 1,00 g vízmentes di(ferc-butoxi)-karbonil 10 ml acetonitrillel készült hígítását, majd az így kapott reakcióelegy keverését szobahőmérsékleten 2 órán át folytatjuk. Ezt követően a reakcióelegyet csökkentett nyomáson szárazra pároljuk, majd a kapott maradékot folyadékkromatográfiás tisztításnak vetjük alá szilikagélből álló oszlopon, eluálószerként heptán és etil-acetát 80: 20 térfogatarányú elegyét használva. Az így kapott szilárd anyag hab formájú.

34. példa l-(Fenoxi-karbonil)-4-klór-3-(2-nitro-3-klórfenilfpirazol (180. vegyület) n

HU 215 380 Β

1,3 g 4-klór-3-(2-nitro-3-klór-fenil)-pirazol 20 ml piridinnel készült, 0 °C-ra lehűtött oldatához kis adagokban hozzáadunk 1,0 ml klór-hangyasav-fenil-észtert, majd a reakcióelegy keverését szobahőmérsékleten 8 órán át folytatjuk. Ezt követően a reakcióelegyet csökkentett nyomáson szárazra pároljuk, majd a maradékot felvesszük víz és etil-acetát 1: 1 térfogatarányú elegyéböl 100 ml-rel. A szerves fázist végül vízmentes magnézium-szulfát fölött szárítjuk, majd csökkentett nyomáson bepároljuk. A visszamaradt szilárd anyagot diizopropil-éterből végzett átkristályosítás útján tisztítjuk. így a 123 °C olvadáspontú cím szerinti vegyületet kapjuk.

35. példa

A következő, X helyén klóratomot hordozó vegyületeket a 34. példában ismertetett módon állíthatjuk elő.

Vegyület sorszáma	Y	z	R	Olvadáspont (°C) vagy elemzés
181	no2	Cl	C(O)SC2H5	109
182	no2	Cl	CO2C(CH3)2 co2c2h5	219
183	no2	Cl	co2chch2	118
184	no2	Cl	CO2(p-NO2C6H4)	185
185	no2	Cl	co2ch2chci2	130

36. példa l-(Izopropil-amino-karbonil)-4-klór-3-(2,2difluor-l,3-dioxoláno)-fenil-pirazol (186. vegyidet) 1,0 g 4-klór-3-(2,2-difluor-l,3-dioxoláno)-fenilpirazol és 0,50 g trietil-amin 20 ml vízmentes dimetilformamiddal készült oldatához cseppenként hozzáadunk 0,45 g izopropil-izocianátot, majd a reakcióelegyet szobahőmérsékleten 2 órán át keverjük. Ezután a reakcióelegyet a 32. példában ismertetett módon feldolgozzuk. így a 135 °C olvadáspontú cím szerinti vegyületet kapjuk.

37. példa l-(4-Metil-fenil-szulfonil)-4-klór-3-(2,2-difluorl,3-dioxoláno)-fenil-pirazol (187. vegyidet)

1,0 g 4-klór-3-(2,2-difluor-l,3-dioxoláno)-fenilpirazol és 0,5 ml piridin 20 ml toluollal készült oldatához kis adagokban hozzáadunk 0,75 g tozil-kloridot, majd az adagolás befejezése után a reakcióelegy keverését 40 °C-on 2 órán át folytatjuk. Ezután a reakcióelegyet a 32. példában ismertetett módon feldolgozzuk. A kapott szilárd anyagot végül szilikagélból álló oszlopon folyadékkromatográfiás tisztításnak vetjük alá, eluálószerként heptán és etil-acetát 80: 20 térfogatarányú el egy ét használva. így a 100 °C olvadáspontú cím szerinti vegyületet kapjuk.

38. példa

In vivő teszt Botrytis cinerea (benzimidazolokra érzékeny, illetve benzimidazolokkal szemben rezisztens törzsek) ellen kivágott paradicsomleveleken

Finomőrléssel elkészítjük a vizsgálandó hatóanyag vizes szuszpenzióját, amelynek az összetétele a következő:

- hatóanyag: 60 mg,

- Tween 80 márkanevű felületaktív anyag (szorbitán-oleát polietoxilezett származéka) 10 tömeg%-os vizes hígításban: 0,3 ml,

- víz 60 ml mennyiségig.

Ezt a vizes szuszpenziót hígítjuk azután vízzel a hatóanyag vizsgálni kívánt koncentrációira.

Marmande fajtájú, üvegházban tenyésztett, 30 napos paradicsompalántákat bepermetezzük a fentiekben megadott összetételű vizes szuszpenziókkal, a hatóanyagokat különböző koncentrációkban alkalmazva.

óra elteltével a leveleket levágjuk, majd olyan, 14 cm átmérőjű Petri-csészékbe helyezzük, amelyeknek fenekére előzetesen nedves szűrőpapírkoron got helyeztünk. Egy-egy korongra 10-10 levelet helyezünk.

Ezt kővetően ojtást végzünk fecskendő segítségével úgy, hogy egy-egy levélkére 3-3 csepp Botrytis cinerea spóraszuszpenziót helyezünk, mely szuszpenziókat benzimidazolokra érzékeny, illetve benzimidazolokkal szemben rezisztens törzsek 15 napos tenyésztése útján kapunk, illetve cm³-ként 150000 egység koncentrációra állítunk be.

A fertőzés után 6 nappal végezzük el a kísérlet kiértékelését kezeletlen kontrollal összehasonlításban.

Ilyen körülmények között 1 g/1 dózisban jó (legalább 75%-os) vagy teljes védelmet figyelhetünk meg a következő vegyületeknél:

benzimidazolokra érzékeny Botrytis esetén: 9., 13.,

17., 19., 21., 22., 23., 24., 25., 71., 73., 74., 88., 95., 99.,

100., 104., 105., 107., 108., 113., 114., 116., 120., 122.,

123., 124., 128., 133., 135., 147., 166., 172., 173., 175.,

176., 177., 179., 180., 181., 182., 183., 184. és 185.

39. példa

In vivő teszt Piricularia oryzae (a rizsnél a piriculariosis-megbetegedést okozó törzs) ellen Finomörléssel elkészítjük a vizsgálandó hatóanyag vizes szuszpenzióját, amelynek az összetétele a következő:

- hatóanyag: 60 mg,

- Tween 80 márkanevű felületaktív anyag (szorbitán-oleát polietoxilezett származéka) 10 tömeg%-os vizes hígításban: 0,3 ml,

- víz 60 ml mennyiségig.

Ezt a vizes szuszpenziót hígítjuk azután vízzel a hatóanyag vizsgálni kívánt koncentrációira.

Dúsított tőzeg és puzzolánok 50: 50 tömegarányú keverékével töltött kisméretű cserepekben elvetett rizst 10 cm magasságig nevelünk, majd az előzőekben ismertetett vizes szuszpenziókkal permetezünk.

óra elteltével a rizspalánták leveleire kijuttatjuk a Piricularia oryzae spóráinak vizes szuszpenzióját, amelyet 15 napos tenyésztés, majd cm³-ként 100000 spórakoncentráció beállítása útján kapunk.

Ezt követően a rizspalántákat 24 órán át 25 °C hőmérsékletű és 100%-os relatív páratartalmú helyiségben

1

HU 215 380 Β inkubáljuk, majd megfigyelöcellában helyezzük el az említett körülmények között, és ott 7 napon át tartjuk.

A fertőzés után 6 nappal végezzük el a kiértékelést.

Az említett körülmények között 1 g/1 dózisban jó (legalább 75%-os) vagy teljes védelmet figyelhetünk meg a kővetkező vegyületeknél: 12., 17., 19., 21., 24.,

25., 72., 78., 81., 84., 87., 95., 99., 100., 101., 103.,

104., 105., 107., 108., 110., 111., 112., 113., 114., 116.,

117., 118., 120., 122., 123., 124., 127., 128., 129., 130.,

133., 134., 135., 141., 166., 172., 173., 174., 175., 176.,

177., 179., 180., 181., 182., 183., 184. és 185.

40. példa

In vivő teszt Plasmopara viticola ellen

Finomörléssel elkészítjük a vizsgálandó hatóanyag vizes szuszpenzióját, amelynek az összetétele a kővetkező:

- hatóanyag: 60 mg,

- Tween 80 márkanevű felületaktív anyag (szorbitán-oleát polietoxilezett származéka) 10 tömeg%os vizes hígításban: 0,3 ml,

- víz 60 ml mennyiségig.

Ezt a vizes szuszpenziót hígítjuk azután vízzel a hatóanyag vizsgálni kívánt koncentrációira.

Kisméretű cserepekben szölöpalántákat (Vitis vinifera, Chardonnay fajta) termesztünk, majd amikor a palánták 2 hónaposak (8- 10 levelű állapot, 10- 15 cmes magasság), a fentiekben ismertetett módon előállított vizes szuszpenzióval a palántákat bepermetezzük.

A kontrollként alkalmazott palántákat olyan vizes oldattal kezeljük, amely nem tartalmaz hatóanyagot.

órán át tartó szárítást kővetően mindegyik növényt megfertőzzük Plasmopara viticola vizes spóraszuszpenziójával, amelyet 17 napos tenyésztés, illetve 100000 egység/cm³ koncentráció beállítása útján kapunk.

A fertőzött palántákat ezután 2 napon át 18 °C körüli hőmérsékleten inkubáljuk nedvességgel telített atmoszférában, majd 5 napon át 20- 22 °C körüli hőmérsékleten tartjuk 90- 100%-os relatív páratartalom mellett.

A fertőzés után 7 nappal végezzük el a kiértékelést a kontrollnövényekkel összehasonlításban.

Ilyen körülmények között 1 g/1 dózisban jó (legalább 75%-os) vagy teljes védelem figyelhető meg a következő vegyületeknél: 13., 19., 20., 21., 22., 24., 25., 64.,

74., 77., 80., 81., 82., 102., 104., 106., 107., 109., 111.,

113., 125., 127., 131., 133., 134., 139., 142., 144. és 186.

Ezek az eredmények világosan mutatják, hogy a találmány szerinti vegyületeknek kiváló fungicid hatásuk van növényi gombás megbetegedések ellen, a legkülönbözőbb családokba, így például Phycometes, Basidiomycetes, Ascomycetes, Adelomycetes vagy Fungi Imperfecti családba tartozó gombák, közelebbről a Botrytis-félék, Piricularia oryzae, Alternaria és szőlő-szürkepenész ellen hatásosak.

Ténylegesen a találmány szerint előállított vegyületeket ritkán alkalmazzuk önmagukban gyakorlati okokból, hanem a legtöbbször készítmények formájában. Az ilyen herbicid készítmények hatóanyagként valamelyik találmány szerinti vegyületet tartalmazzák, a mezőgazdaságban alkalmazható szilárd vagy folyékony hordozóanyagokkal és adott esetben felületaktív anyagokkal együtt. Közelebbről, szokásos inért hordozóanyagokat és ismert felületaktív anyagokat hasznosíthatunk. Ezekre a herbicid készítményekre szintén kiterjed a találmány oltalmi köre.

A találmány szerinti készítmények tartalmazhatnak további ismert komponenseket, így például védőkolloidokat, ragasztóanyagokat, sűrítőszereket, tixotrop ágenseket, penetrálószereket, stabilizálószereket és komplexképzőket. Még általánosabban megállapíthatjuk, hogy a találmány szerinti hatóanyagok kombinálhatok a szokásos készítmény-előállítási módszereknél alkalmazott bármely ismert szilárd vagy folyékony adalékanyaggal.

Általában a találmány szerinti készítmények 0,05-95 tömeg% hatóanyagot, egy vagy több szilárd vagy folyékony hordozóanyagot és adott esetben egy vagy több felületaktív anyagot tartalmaznak.

A leírásban a „hordozóanyag” kifejezés alatt olyan természetes vagy szintetikus, szerves vagy szervetlen anyagot értünk, amely elősegíti a hatóanyag kijuttatását a növényzetre, vetőmagvakra vagy a talajra. Ez a hordozóanyag rendszerint közömbös, és mezőgazdaságilag elfogadhatónak kell lennie, különösen a kezelt növénynek kell eltűrnie. A hordozóanyag lehet szilárd (például agyagok, természetes vagy szintetikus szilikátok, szilícium-dioxid, gyanták, viaszok vagy szilárd műtrágyák) vagy folyékony (víz, alkoholok, például butanol).

A felületaktív anyag lehet ionos vagy nemionos típusú vagy ezek keverékéből álló emulgeáló, diszpergáló vagy nedvesítő ágens. Példaképpen megemlíthetjük a poliakrilsavak sóit; a lignoszulfonsavak sóit; fenolszulfonsavak vagy naftalinszulfonsavak sóit; zsíralkoholok, zsírsavak, zsíraminok vagy szubsztituált fenolok (például alkil-fenolok vagy aril-fenolok) etilén-oxiddal alkotott polikondenzátumait; polietoxilezett fenolok vagy alkoholok foszforsavval alkotott észtereit; zsírsavak és poliolok észtereit; valamint a felsorolt vegyületek szulfát, szulfonát vagy foszfát típusú funkciós csoportokat tartalmazó származékait. Legalább egy felületaktív anyag jelenléte elengedhetetlen, ha a hatóanyag és/vagy a közömbös hordozóanyag vízben oldhatatlan, és a felhasználáshoz szükséges hordozóanyag a víz.

A találmány szerinti készítmények így a hatóanyagot igen széles koncentrációtartományban, azaz 0,05 tömeg% és 95 tömeg% közötti mennyiségben tartalmazhatják. A felületaktív anyag koncentrációja előnyösen 5 tömeg% és 40 tömeg% közötti.

A találmány szerinti készítmények tehát különböző szilárd vagy folyékony formájúak lehetnek.

Szilárd készítményekre példaképpen megemlíthetjük a porozó szereket (amelyek legfeljebb 100% hatóanyagot tartalmazhatnak) és a szemcsés készítményeket, különösen az extrudálás, sajtolás, szemcsés hordozóanyag impregnálása vagy porból való szemcsézés útján előállított szemcsés készítményeket, amelyek 0,5 tömeg% és 80 tömeg% közötti mennyiségben tartalmazhatnak hatóanyagot.

Az I általános képletű vegyületeket hasznosíthatjuk tehát olyan porozószerek formájában, amelyek 50 g ha1

HU 215 380 Β tóanyagból és 950 g talkumból, vagy pedig 20 g hatóanyagból, 10 g finoman eloszlatott szilícium-dioxidból és 970 g talkumból állnak; ezeket a komponenseket összekeverjük, majd megóröljük. Az így kapott készítményt por alakban juttatjuk ki.

Megemlíthetjük továbbá a folyékony halmazállapotú készítményekre vagy a felhasználás időpontjában folyékony halmazállapotú készítményekre az oldatokat, vízoldható koncentrátumokat, emulgeálható koncentrátumokat, emulziókat, szuszpenziós koncentrátumokat, aeroszolokat, nedvesíthető porkészítményeket (vagy permetezhető porokat) és a pasztákat.

Az emulgeálható vagy oldható koncentrátumok a legtöbbször 10- 80 tömeg% hatóanyagot tartalmaznak, míg a felhasználásra kész emulziók vagy oldatok 0,001-20 tömeg% hatóanyagot.

Az oldószeren túlmenően az emulgeálható koncentrátumok tartalmazhatnak szükséges esetben 2-20 tömeg% alkalmas adalékanyagot, például stabilizálószert, felületaktív anyagot, penetrálószert, korróziós inhibitort, színezéket vagy tapadásfokozót.

Ezekből a koncentrátumokból vízzel való hígítás útján tetszőleges koncentrációjú emulziókat kaphatunk, amelyek különösen alkalmasak haszonnövények kezelésére.

Néhány emulgeálható koncentrátum típusú készítményre az alábbi példákat említhetjük:

1. készítmény-előállítási példa (emulgeálható koncentrátum) hatóanyag 400 g/1 dodecil-benzol-szulfonsav-alkálifémsó 24 g/1 mól etilén-oxidot tartalmazó etoxilezett nonil-fenol 16 g/1 ciklohexanon 200 g/1 aromás oldószer 1 literhez szükséges mennyiség

2. készítmény-előállítási példa (emulgeálható koncentrátum) hatóanyag 250 g epoxidált növényolaj 25 g alkil-aril-szulfonát, valamint poliglikol és zsíralkoholok alkotta éter keveréke 100 g dimetil-formamid 50 g xilol 575 g

A permetezéssel is kijuttatható szuszpenziós koncentrátumokat úgy állítjuk elő, hogy stabil, kiülepedést nem szenvedő fluid terméket kapjunk. Ezek általában 10-75 tömeg% hatóanyagot, 0,5- 15 tömeg% felületaktív anyagot, 0,1- 10 tömeg% tixotrop ágenst és 0- 10 tömeg% alkalmas adalékanyagot, például habzásgátlót, korróziós inhibitort, stabilizálószert, penetrálószert és tapadásfokozót, továbbá hordozóanyagként vizet vagy olyan szerves folyadékot tartalmaznak, amelyben a hatóanyag oldhatatlan vagy csaknem oldhatatlan. Egyes szerves szilárd anyagok vagy szervetlen sók oldva lehetnek a hordozóanyagban a szedimentáció megelőzésére vagy vízben gélesedés ellen.

A szuszpenziós koncentrátum összetétele például a következő lehet:

3. készítmény-előállítási példa (szuszpenziós koncentrátum)

hatóanyag	500	g
polietoxilezett trisztiril-fenil-foszfát	50	g
polietoxilezett alkil-fenol	50	g
nátrium-polikarboxilát	20	g
etilén-glikol	50	g
organopolisziloxán olaj (habzásgátló)	1	g
poliszacharid	1,5 g
víz	316,5	’g

Nedvesíthető porkészítményeket (vagy permetezhető porokat) rendszerint úgy állítunk elő, hogy azok 20-95 tömeg% hatóanyagot, továbbá - a szilárd hordozóanyagon túlmenően - 0- 30 tömeg% nedvesítőszert, 3-20 tömeg% diszpergálószert és szükséges esetben 0,1- 10 tömeg% mennyiségben egy vagy több stabilizálószert és/vagy adalékanyagot, például penetrálószert, tapadásfokozót, csomósodásgátlót vagy színezéket tartalmazzanak.

Peremtezhető porok vagy nedvesíthető porkészítmények előállítása céljából a hatóanyagot alkalmas keveröberendezésben összekeverjük a segédanyagokkal, majd a kapott keveréket alkalmas örlöberendezésben megörüljük. Az így kapott készítményeknek előnyös a nedvesíthetősége és szuszpendálhatósága, vízben tetszőleges koncentrációban hígíthatok, és ezek a szuszpenziók igen előnyösen használhatók fel elsősorban növények lombozatának kezelésére.

Paszták is előállíthatok a nedvesíthető porkészítmények helyettesítésére. A paszták előállításának és felhasználásának módja hasonló a nedvesíthető porkészítményekéhez.

A következőkben különböző nedvesíthető porkészítményekre (vagy permetezhető porokra) adunk példákat.

4. készítmény-előállítási példa (nedvesíthető porkészítmény) hatóanyag (1. vegyület) 50 tömeg% etoxilált zsíralkohol (nedvesítöszer) 2,5 tömeg% etoxilált fenil-etil-fenol (diszpergálószer) 5 tömeg% kréta (közömbös hordozóanyag) 42,5 tömeg%

5. készítmény-előállítási példa (nedvesíthető porkészítmény) hatóanyag (1. vegyület) 10 tömeg%

8-10 mól etilén-oxiddal etoxilált, szénatomos elágazó láncú szintetikus oxo-alkohol (nedvesítöszer) 0,75 tömeg% semleges kalcium-lignoszulfonát (diszpergálószer) 12 tömeg% kalcium-karbonát (közömbös hordozóanyag) 100%-hoz szükséges mennyiség

6. készítmény-előállítási példa (nedvesíthető porkészítmény) hatóanyag (1. vegyület) 75 tömeg%

8-10 mól etilén-oxiddal etoxilált, szénatomos elágazó láncú szintetikus oxo-alkohol (nedvesítőszer) 1,50 tömeg %

HU 215 380 Β semleges kalcium-lignoszulfonát (diszpergálószer) 8 tömeg% kalcium-karbonát (közömbös hordozóanyag) 100%-hoz szükséges mennyiség

7. készítmény-előállítási példa (nedvesíthető porkészítmény) hatóanyag (1. vegyület) 90 tömeg% etoxilált zsíralkohol (nedvesítószer) 4 tömeg% etoxilált fenil-etil-fenol (diszpergálószer) 6 tömeg% <5. készítmény-előállítási példa (nedvesíthető porkészítmény) hatóanyag (1. vegyület) 50 tömeg% anionos és nemionos felületaktív anyagok keveréke (nedvesítószer) 2,5 tömeg% nátrium-lignoszulfonát (diszpergálószer) 5 tömeg% kaolinagyag (közömbös hordozóanyag) 42,5 tömeg%

A találmány oltalmi körébe tartozóknak tekintjük a találmány szerinti nedvesíthető porkészítmények vagy emulgeálható koncentrátumok vizes hígításával kapott vizes diszperziókat és emulziókat. Az emulziók víz-azolajban vagy olaj-a-vízben típusúak, illetve sűrű, majonézszerű konzisztenciájúak.

A találmány szerint előállított vegyületekból előállíthatunk vízben diszpergálható szemcsés készítményeket is. Ezeknek a készítményeknek a térfogatsűrűsége általában 0,3 és 0,6 közötti, szemcsemérete 150 és 2000, előnyösen 300 és 1500 mikron közötti.

A szemcsés készítmények hatóanyag-tartalma általában 1 tömeg% és 90 tömeg%, előnyösen 25 tömeg% és 90 tömeg% közötti.

A többi komponens lényegében a szilárd hordozóanyag és adott esetben felületaktív anyag, amely a szemcséknek vízben való diszpergálhatóságot biztosít. A szemcséknek alapvetően két típusa van attól függően, hogy a hordozóanyag oldható vagy oldhatatlan vízben. Ha a hordozóanyag vízoldható, akkor lehet szervetlen vagy - előnyösen - szerves. Kiváló eredményeket kaptunk karbamiddal. Ha oldhatatlan hordozóanyagot használunk, előnyös szervetlen hordozóanyag, például kaolin vagy bentonit alkalmazása. Ezeket azután előnyösen felületaktív anyagokkal kombinációban, a szemcse tömegére vonatkoztatva 2-20 tömeg% felületaktív anyagot hasznosítva használjuk. A felületaktív anyag mennyiségének legalább a fele például egy diszpergálószer, lényegében anionos diszpergálószer, például egy alkálifém- vagy alkáliföldfém-polinaftalin-szulfonát vagy alkálifém- vagy alkáliföldfém-lignoszulfonát, a mennyiség megmaradó része pedig nemionos vagy anionos nedvesítószer, például alkálifém- vagy alkáliföldfém-naftalin-szulfonát.

Bár nem kötelező, de adhatunk további segédanyagokat, például habzásgátlót a szemcsés készítményekhez.

A találmány szerinti szemcsés készítmények előállíthatok úgy, hogy a szükséges komponenseket összekeverjük, majd ismert módszerek valamelyikével, például granulátorral, fluidágyas berendezéssel, permetezéssel vagy extrudálással szemcsézzük. Végül őrlést, majd osztályozást végzünk.

Előnyös módszer az extrudálás vagy a fluidágyas módszer, amelyeket a következő példákban mutatunk be.

9. készítmény-előállítási példa (diszpergálható szemcsék) tömeg% hatóanyagot (1. vegyület) és 10 tömeg% gyöngy formájú karbamidot keveróberendezésben összekeverünk, majd őrlésnek vetünk alá peckes őrlőgépben. A kapott port közel 8 tömeg% vízzel megnedvesítjük, majd a nedves port perforált hengerű extrudálóberendezésben extrudáljuk. A kapott szemcsés anyagot szárítjuk, majd összetörjük, végül a 150 és 2000 mikron közötti frakciót szitával való osztályozás útján elkülönítjük.

10. készítmény-előállítási példa (diszpergálható szemcsék)

A következő komponenseket keverjük össze keve-

róberendezésben:
hatóanyag (1. vegyület) nedvesítószer	75 tömeg%
(nátrium-alkil-naftalin-szulfonát) diszpergálószer	2 tömeg %
(nátrium-polinaftalin-szulfonát) vízoldhatatlan közömbös hordozóanyag	8 tömeg %
(kaolin)	15 tömeg%

A keveréket fluidágyas berendezésben víz jelenlétében granuláljuk, majd szárítjuk, törjük, és szitával osztályozzuk, 0,15 mm és 0,80 mm közötti méretű szemcséket kapva.

Ezek a szemcsék önmagukban vagy vízzel képzett oldat vagy szuszpenzió formájában hasznosíthatók megfelelő dózisban. Felhasználhatók továbbá más hatóanyagokkal, például fungicidekkel való kombinált alkalmazásra, az utóbbiakat nedvesíthető porkészítmények, porok, szemcsék vagy vizes szuszpenziók formájában alkalmazva.

A tárolásra és szállításra alkalmas készítmények a leginkább előnyösen 0,5-95 tömeg% hatóanyagot tartalmaznak.

A találmány kiterjed továbbá olyan kezelési eljárásra is, amelynél növények gombás megbetegedéseit megelőző vagy gyógyító jelleggel a találmány szerinti vegyületekkel kezeljük úgy, hogy a hatóanyagot magára a növényre vagy annak növekedési helyére juttatjuk ki.

Claims (6)

1. Eljárás (I) és/vagy (la) általános képletű 3-fenilpirazol-származékok - a képletben X jelentése

- hidrogén- vagy halogénatom,

- nitro-, ciano- vagy tiocianátocsoport,

- 1-4 szénatomos alkil-, 1-4 szénatomos alkil-tio-,

- (1-4 szénatomosjalkil-karbonil-csoport vagy

- 1-4 szénatomos alkil-szulfonil-csoport;

Y és Z jelentése egymástól függetlenül

- hidrogénatom (de egyidejű jelentésük ettől eltérő),

HU 215 380 Β

- halogénatom, nitro-, ciano-, tiocianáto- vagy aminocsoport,

- alkil-, alkoxi-, alkil-tio- vagy alkil-szulfonil-csoport, és ezekben a csoportokban az alkilrész 1- 4 szénatomot tartalmaz, és adott esetben halogénezve van,

- fenil-tio-csoport,

- formil-, acetil-, alkil-karbonil-, alkoxi-karbonil-, mono- vagy dialkil-amino-tiokarbonil-csoport, és ezekben a csoportokban az alkilrész 1-4 szénatomot tartalmaz; vagy

Y és Z együttes jelentése adott esetben halogénezett metilén-dioxi-csoport;

R jelentése

a) hidrogénatom, 1- 6 szénatomos alkil- vagy 1- 6 szénatomos halogén-alkil-csoport,

b) - SO₂- Rí általános képletü csoport, és ebben a csoportban

- R| jelentése fenilcsoport, amely adott esetben 1- 4 szénatomos alkilcsoporttal lehet helyettesítve;

c) - (CH₂)_m- R₄ általános képletü csoport - ebben a képletben

- m értéke 1 vagy 2,

- R₄ jelentése ciano-, fenil-karbonil- vagy fenilcsoport, ahol a fenilrész nitro- vagy 1- 4 szénatomos alkoxicsoporttal helyettesítve lehet;

d) - CH₂- X- Rg általános képletü csoport - ebben a képletben

- X jelentése oxigénatom vagy - S(O)_n általános képletü csoport, és ebben a képletben n értéke 0 vagy 2,

- Rg jelentése

- 1-4 szénatomot tartalmazó alkilcsoport, amely adott esetben szubsztituálva lehet ciano- vagy 1-4 szénatomot tartalmazó alkoxicsoporttal,

- fenil- vagy benzilcsoport, amelyek adott esetben 1-5 halogénatommal szubsztituálva lehetnek;

e) -CH₂R₈ általános képletü csoport - ebben a képletben

- R₈ jelentése 1-4 szénatomos alkoxi csoport;

f) - C(X)- R_lo általános képletü csoport - ebben a képletben

- X jelentése oxigén- vagy kénatom, és

- R_lo jelentése

- 1-6 szénatomos alkilcsoport, amely adott esetben halogénatommal szubsztituálva van, vagy

- fenilcsoport;

g) -C(O)-X-R₁₉ általános képletü csoport - ebben a képletben

- X jelentése oxigén- vagy kénatom, és

- R₁₉ jelentése

-1-6 szénatomot tartalmazó alkilcsoport, amely adott esetben halogénatommal szubsztituálva lehet,

-2-6 szénatomos alkenilcsoport, vagy - fenilcsoport, amely adott esetben nitrocsoporttal szubsztituálva lehet; vagy

h) -CO-NR₂₀R₂₁ általános képletü csoport - ebben a képletben

- R₂₀ és R₂₁ jelentése hidrogénatom vagy 1- 6 szénatomos alkilcsoport;

azzal a megkötéssel, hogy ha R, X és Z jelentése hidrogénatom, akkor Y jelentése alkilcsoporttól eltérő, és ha R i, X és Y jelentése hidrogénatom, akkor Z jelentése alkilcsoporttól eltérő előállítására, azzal jellemezve, hogy valamely (II) általános képletü fenil-pirazol-származékot - a képletben

Y és Z jelentése az 1. igénypontban megadott halogénezőszerrel reagáltatunk.

2. Az 1. igénypont szerinti eljárás, azzal jellemezve, hogy halogénezőszerként klórozószert, éspedig elemi klórt, hipoklórossavat, hidrogén-kloridot hidrogén-per oxid jelenlétében, szulfuril-kloridot, egy A-klór-imidet, célszerűen íV-klór-szu kei ni midet, vagy pedig foszforpentakloridot vizes vagy szerves oldatban használunk.

3. Az 1. igénypont szerinti eljárás, azzal jellemezve, hogy halogénezőszerként brómozószert, éspedig elemi brómot vizes vagy szerves oldatban, vagy pedig piridínium-perbromidot használunk.

4. A 2. igénypont szerinti eljárás, azzal jellemezve, hogy halogénezőszerként jódozószert, éspedig elemi jódot, önmagában vagy savas vagy bázikus oldatban, használunk.

5. A 2. igénypont szerinti eljárás a céltermék 4-helyzetében lévő nitrogénatom diazóniumszármazékának tetrafluoroborátja előállítására, azzal jellemezve, hogy megfelelő kiindulási vegyületeket használunk.

6. Fungicid készítmény növények gombás megbetegedésektől való megvédésére, azzal jellemezve, hogy hatóanyagként 0,05-95 tömeg% mennyiségben valamely (I) vagy (la) általános képletü 3-fenil-pirazol-származékot - a képletekben

X jelentése

- hidrogén- vagy halogénatom,

- nitro-, ciano- vagy tiocianátocsoport,

- 1-4 szénatomos alkil-, 1-4 szénatomos alkil-tio-,

- (1-4 szénatomosjalkil-karbonil-csoport vagy

- 1-4 szénatomos alkil-szulfonil-csoport;

Y és Z jelentése egymástól függetlenül

- hidrogénatom (de egyidejű jelentésük ettől eltérő),

- halogénatom, nitro-, ciano-, tiocianáto- vagy aminocsoport,

- alkil-, alkoxi-, alkil-tio- vagy alkil-szulfonil-csoport, és ezekben a csoportokban az alkilrész 1-4 szénatomot tartalmaz, és adott esetben halogénezve van,

- fenil-tio-csoport,

- formil-, acetil-, alkil-karbonil-, alkoxi-karbonil-, mono- vagy dialkil-amino-tiokarbonil-csoport, és ezekben a csoportokban az alkilrész 1-4 szénatomot tartalmaz; vagy

Y és Z együttes jelentése adott esetben halogénezett metilén-dioxi-csoport;