HU226390B1

HU226390B1 - Paving stone

Info

Publication number: HU226390B1
Application number: HU0102989A
Authority: HU
Inventors: Rolf Scheiwiller
Original assignee: Rolf Scheiwiller
Priority date: 1998-08-17
Filing date: 1999-08-12
Publication date: 2008-10-28
Also published as: JP2002522675A; HUP0102989A2; SI20588B; CZ300448B6; CA2340768A1; SK286769B6; SI20588A; CA2340768C; WO2000009808A1; CZ2001522A3; CN1318122A; CN100402750C; EP1105576B1; EP1105576A1; US6471440B1; SK2252001A3; DE19937639A1; ATE267918T1; PL346152A1; JP4578681B2

Description

A találmány lényege, hogy a legalább egy alákapaszkodó fogelemként (5) szolgáló bütyök az útburkolókő-kötésben hatáskapcsolatban áll, vagy a szomszédos útburkoló kő további, az alákapaszkodó bütyökkel komplementer átfogó fogelemként (6) szolgáló bütykével, vagy egy szomszédos útburkoló kő egy megfelelően formázott kimunkálásával oly módon, hogy oldalt a bütykön lévő fogfelület (11) a szomszédos útburkoló kő bütykének vagy kimunkálásának fogfelületével (12) egy fugát (14) alkot, amely ferdén, egyenes vonalban lefelé fut, és hogy az útburkoló kő (1) mindig két oldalfalán (3, 4) mindig csak átfogó fogelemek (6) vagy alákapaszkodó fogelemek (5) vannak.

HU 226 390 Β1

A leírás terjedelme 22 oldal (ezen belül 15 lap ábra)

HU 226 390 Β1

A találmány tárgya útburkoló kő különösen betonból vagy hasonlóból, az 1. igénypont tárgyi köre szerint.

Sok ismert oldalsó eltolódás ellen fogazott útburkolókő-borításoknál a kövek idővel a kötésnél kilazulnak. A borításon haladó járművek fékezőereje eltolja ezeket a követeket, mégpedig haladási irányban. A fugákban lévő homok kifolyik az alépítménybe, vagy az alatta fekvő, úgynevezett splittágyba. Ezáltal a kövek a játékkal szabaddá válnak, és mind vízszintes, mind függőleges irányban egy bizonyos játékkal könnyen eltolódnak. Burkolaton történő haladásnál úgynevezett legördülési zaj keletkezik.

Abból a célból, hogy stabil útburkolókő-kötéseket kapjanak, az elmúlt időben függőleges fogazatot készítettek az útburkoló köveken. Ilyen fogazás látható például az EP 752 500 számú szabadalmi leírásban, vagy az abban idézett DE 70 28 919 számú leírásban. Mindkét megoldás a technika szintje szerint legalább egy oldalon mind bütykökkel, mind mélyedésekkel vannak ellátva. így - bár megbízható függőleges fogazás érhető el - ilyen burkolókövek lerakása azonban nehézkes, mert ezek a kövek csak vízszintes lerakási irányban fűzhetők egymáshoz. Ez megnehezíti a gépi lerakást megfelelő emelőszerkezettel, és mindig azzal a veszéllyel jár, hogy az útburkoló kövek vízszintes eltolódása az alépítményben összetolódást okoz, és bizonyos anyagok a kövek oldalai közé jutnak.

A bevezetőben említett típusú formakő ismeretes az EP 0 636 755 B1 számú leírásból, és különösen egy padlóburkoló vált ismeretessé, amelynek trapéz alakban kialakított, oldalsó távtartói vannak. A távtartók alulról felfelé kúposán futnak, hogy így egy lehetőleg jó fogazást biztosítsanak egy kikeményedő fugamasszával, és ezáltal a padlóburkoló felfelé mozgásának biztos megakadályozására. Egy ilyen fogazás útburkoló köveknél nem lehetséges, mivel fugamasszaként általában csak lazán betöltendő homokot vagy hasonló anyagot alkalmaznak.

A DE 37 22 683 A számú leírásból vagy a DE 197 04 425 A számú leírásból formakövek váltak ismeretessé, amelyek függőleges fogazással rendelkeznek, oldalirányú eltolással, felülről az alsó felület felé úgy, hogy az egymással szemben fekvő oldalfelületek mindig csak egy felső kiugrással és egy szemben fekvő alsó kiugrással vannak alkotva, amelyek összetűzéskor formazáróan egymásba kapaszkodnak. Ilyen formakövek csak hosszkötésben rakhatók le, míg egy fuga elérésére vagy alsó, erős kiugrások vagy járulékos távtartók alkalmazandók.

A találmány feladata egy formakő, illetve útburkoló kő létesítése, amely függőleges fogazással még laza anyag esetén, mint homok vagy hasonló, lehetséges és függőleges irányban hagyományos módon rakható. Amellett a formakőnek, geometriáját tekintve, nem kell a hagyományos kocka alakú útburkoló kőtől eltérnie.

A találmány szerint a feladatot a bevezetőben említett megoldásból kiindulva az 1. igénypont jellemzőivel oldjuk meg.

Az aligénypontokban megnevezett intézkedések előnyös kiviteleket és a találmány továbbfejlesztéseit tartalmazzák.

Ennek megfelelően a találmány szerinti útburkoló követ az jellemzi, hogy mindegyik függőleges fogelemmel ellátott útburkolókő-oldal mindig csak átfogó vagy csak alákapaszkodó fogelemmel van ellátva. Ezáltal lehetséges az útburkoló követ csak egy átfogó fogelemmel rendelkező oldallal felülről a szomszédos kő oldalához hozzáfűzni, amely csak alákapaszkodó fogelemmel rendelkezik. Az útburkoló kő az átfogó fogelemekkel biztosítja a szomszédos alákapaszkodó fogelemekkel ellátott útburkoló követ függőleges irányban, a lerakása után.

Egy találmány szerinti útburkoló kő például úgy lehet kialakítva, hogy egyik oldala átfogó fogelemekkel és a szemben fekvő oldala alákapaszkodó fogelemekkel van ellátva. így az útburkoló kő sorról sorra hagyományos módon felülről rakható. A két szokásos oldalfal például függőleges fogazás nélkül, és így függőleges irányban szabadon mozgathatók a szomszédos kő mellett. Ebben a kiviteli alakban a függőleges fogazás egyik kősorról a másik kősor felé van.

Egy különösen előnyös kivitel esetén a találmánynál két, egymással a sarkainál határolódó, szomszédos kőoldal van, átfogó fogelemekkel, és két, saroknál egymással határos, szomszédos kőoldallal ellátva, alákapaszkodó fogelemekkel. Ilyen kövek, mint eddig, összehasonlítva, felülről a már lerakott útburkolókőrészbe behelyezhetők. Mint eddig, az útburkoló kő sorról, sorra rakható, míg mindegyik ugyanúgy lerakott sor egyik oldalról kerül felépítésre. A következő lerakandó útburkoló kő a két, szomszédos útburkolókő-sorokkal alkotott sarokba kerül behelyezésre, és biztosítja a két szomszéd követ függőleges irányban.

Egy előnyös kiviteli alak esetén a találmánynál a felső és alsó fogelemek mint oldalsó bütykök vannak kialakítva. Ennek, szemben az ismert kivitelekkel, gyártástechnológiai előnyei vannak.

A találmány egy előnyös kivitele esetén két vagy több bütyök van egy kőoldalon elrendezve. Ennek a következménye a hatásos fogazás az egyes kövek egymás közötti kapcsolatában. Egy, a találmány előnyös kivitele esetén a lerakott útburkolókő-kötésekben például fogelemekkel alkotott táskák vannak a fugaanyag számára, amelyek alsó tartományában a szomszédos fogazófelületek által alkotott fugák az egyes fogelemek között végződnek.

Az említett táskákban meghatározott mennyiségű fugaanyag tárolható. Ez a fugaanyag, amely általában finom homokból van, idővel a fogelemek által alkotott fugákon keresztül lefelé vándorol, és az alapot kitölti. Az említett depóból történő utánszállítás vagy a táskákból történő utánszállítás hosszabb ideig biztosítva marad úgy, hogy az egyes kövek érintkező felületei között helyezkedik el. Ez stabil útburkolókő-kapcsolathoz szükséges. A kőkapcsolat alapján a felvehető fugaanyag-tartalék révén egy kőkapcsolásnál a találmány szerint csak összehasonlítva csak nagy távolságokban kell felülről új anyagot bejuttatni.

HU 226 390 Β1

Ezen kivitel továbbfejlesztése esetén a fogelemek úgy vannak kialakítva, hogy az alákapaszkodó fogelemek oldalt az átfogó fogelemeken kiállnak, de magasságban az átfogó fogelemek alatt végződnek. Ezáltal az egyes fogelemek között egy ilyen tartalék táska alakul ki.

Továbbá előnyös, ha ebben a kiviteli formában az átfogó fogelem felső oldalán oldalt leesően van kialakítva. Ennek az eredménye, hogy a felülről bejutó fugaanyag oldalt az egyes fogelemek között alkotott táskába jut. Az átfogó fogelem egy különös kiviteli példa esetén tetőferdeséggel van ellátva, középen orommal. Ez a tetőforma kínál a fogelem egész szélességén maximális dőlésszöget, míg az orom középső elrendezése azonos csúszásutat biztosít kétoldalt az oromnál a fugaanyag számára.

A találmány egy különösen előnyös kivitele esetén a fogfelületek szomszédos fogelemek fogfelületei ferdén vannak kialakítva. Ez megkönnyíti, szemben más, például lépcsőzött formákkal szemben az utántolást, a lefelé folyó fugaanyag esetén, a ferde fogfelületek között ugyancsak ferdén kialakított fugákban.

Előnyösen a tartalék táskák a fugaanyag számára bizonyos távolságban vannak a járó-, illetve haladófelület felső élétől kialakítva. Felső tartományban az egyes kövek között haladáskor egy bizonyos vákuum vagy szívóhatás következtében a fugaanyag felfelé a kőkötésből kihúzásra kerül. Csak egy bizonyos távolságban, néhány centiméter távolságban az útburkoló kő felső élétől biztosított, hogy a fugaanyag a tartaléktartályban marad.

Továbbá előnyös, ha egy meghatározott útburkoló kő alákapaszkodó fogeleme függőlegesen lefelé futó fogazófelülettel rendelkezik. Ilyen módon egy olyan követ kapunk, amely úgynevezett „kulcskő-nek nevezhető. Ennek a kőnek a tulajdonsága, hogy az útburkolókő-kötésből kivehető, még akkor is, ha minden oldalon útburkoló kövekkel van körülvéve. így az útburkolókőburkolat meghatározott helyein „kulcskövek lehetnek, amelyek lehetővé teszik az útburkolókő-borltást egy kő sérülése nélkül, vagy nagyobb felületek felszedése nélkül feloldani. Amellett a „kulcskő különleges jellemzővel rendelkezhet, például felülről megismerhető félrecével vagy hasonlóval, hogy ezt a követ lerakott felülettel identifikálni lehessen.

Egy különösen előnyös kiviteli példa esetén a találmánynál az átfogó fogelemek mint „visszaugrások”, azaz kiöblösödések vannak az oldalfalon kialakítva. Ez a kialakítás lehetővé teszi a kövek esetleges fugamentes lerakását. Egy oldalsó távtartó azonban itt is fugalerakást biztosíthat. Azonkívül a kő két párhuzamos oldalfelülettel mechanikusan különösen jól rakható, mivel optimális felfekvő felületek és megfogófelületek állnak rendelkezésre.

A találmányt részletesen kiviteli példák kapcsán a rajzok alapján ismertetjük, ahol az

1. ábra a találmány szerinti útburkoló kő egy sarkának perspektivikus képe, a

2. ábra a találmány szerinti útburkoló kő oldalnézete, a

3. ábra felülnézetben szemlélteti az átmeneti tartományt két szomszédos útburkoló kő között, a

4. ábra négy szomszédos útburkoló kő lerakási elrendezését szemlélteti, mégpedig úgy, hogy mind a négy kő távolságban egymástól van ábrázolva, az

5. ábra a találmány szerinti zárókő egy sarkának perspektivikus képe, a

6. ábra visszaugrásokkal rendelkező útburkoló kő felülnézete, a

7. ábra a 6. ábra szerinti útburkoló kő oldalnézete, a

8. ábra a 6. ábra szerinti útburkoló kő egy további oldalnézete, a

9. ábra tizenkét szomszédos útburkoló kő lerakási elrendezése a 6. ábra szerinti visszaugrásokkal, melyek egymásba kapaszkodnak, a

10. ábra egy útburkoló kő felülnézete, amely keresztmetszetében fecskefark alakú csonkakúp-szerű bütykökkel rendelkezik, a

11. ábra a 10. ábra szerinti útburkoló kő oldalnézete, a

12. ábra 10. ábra szerinti útburkoló kő egy további oldalnézete, a

13. ábra tizenkét szomszédos útburkoló kő lerakását szemlélteti a 10. ábra szerinti visszaugrásokkal, melyek egymásba kapaszkodnak, a

14. ábra egy útburkoló kő felülnézete, amelynek keresztmetszetében parallelogramma alakú, csonkakúp-szerű bütykei vannak, a

15. ábra a 14. ábra szerinti útburkoló kő oldalnézete, a

16. ábra a 14. ábra szerinti útburkoló kő egy további oldalnézete, a

17. ábra tizenkét szomszédos útburkoló kő lerakását szemlélteti, amely köveknek a

14. ábra szerinti visszaugrásai vannak, és amelyek egymásba kapaszkodnak, a

18. ábra a találmány szerinti útburkoló kő egy további változatának perspektivikus képe, a

19. ábra egy további, találmány szerinti útburkoló kő perspektivikus nézete, a

20. ábra a 18., 19. ábra szerinti útburkoló kő egy változata, a

20a. ábra a 18., 19., 20. ábra szerinti útburkoló kő felülnézete, a

20b. ábra a 18., 19., 20., 20a. ábra szerinti útburkoló kő oldalfalának nézete, a

20c. ábra a 18., 19., 20., 20a., 20b. ábra szerinti útburkoló kő 3 oldalfalának résznézete.

Az 1. ábra szerinti 1 útburkoló kő 2 lépőfelülettel vagy járófelülettel, valamint négy, ahhoz képest merőlegesen álló oldalfallal rendelkezik, ahol két szomszédos, sarokban találkozó 3, 4 oldalfal van az 1. ábrán feltüntetve. Mindegyik 3,4 oldalfal bütykökkel van ellátva, ahol is a 3 oldalfal úgynevezett alákapaszkodó bütykökkel, azaz alákapaszkodó 5 fogelemekkel, míg a

HU 226 390 Β1 oldalfal átfogóbütykökkel, azaz átfogó 6 fogelemekkel van ellátva. A két átfogó 6 fogelem között szaggatott vonallal jelölten egy alákapaszkodó 5’ fogelem van elrendezve, amely egy szomszédos kőhöz tartozik, és így jön létre a két szomszédos kő között a kapcsolat.

Az alákapaszkodó 5 fogelemek trapéz alakúak, míg az átfogó 6 fogelemek alsó tartományban komplementer módon az alákapaszkodó 5 fogelemekhez vannak kialakítva, és felül 7 tetővel rendelkeznek, amely tetőnek 8 orma van és két 9, 10 felső oldala, amelyek mintegy ferdetetőt alkotnak.

A 11 fogfelület egy bizonyos h magasságban van a megfelelő, alákapaszkodó 5 fogelem 12 fogfelülete fölött. Ezáltal az átfogó 6 fogelemtől oldalt és alul az alákapaszkodó 5 fogelemekkel határolt 13 tasakok jönnek létre, amelyek fugaanyaggal, például homokkal tölthetők fel. Felfelé a 13 tasakok a 9, 10 felső oldallal vannak határolva.

A 13 tasakok alsó oldalán a 11, 12 fogfelületek között alkotott 14 fugák lefelé nyúlnak. Az alákapaszkodó fogelemek trapéz alakú kialakítása révén, illetve az átfogó 6 fogelemek felső tartományainak trapéz alakú kialakítása révén ezek a 14 fugák ferdén egyenes vonalban futnak ki, lefelé.

A 13 tasakok bizonyos távolságban vannak a járófelület alatt elrendezve. Ez a távolság megfelel a 8 orom és a járófelület közötti távolságnak. így a fugaanyag a 13 tasakokon belül nem tud a jármű áthaladásakor kifejtett szívóhatás következtében a kövek közül felfelé kiporzani.

A találmány szerinti 15, 16, 17, 18 útburkoló kövekből készített burkolat és csőkapcsolat szokásos módon mindig a következő kő felülről történő lerakásával készíthető.

A 4. ábra azt szemlélteti, miképpen történik négy útburkoló kő egymáshoz képesti lerakása. így például a 15 útburkoló követ lehet először lerakni. Azután mindkét, alákapaszkodó 5 fogelemekkel ellátott oldalához a szomszédos 16,17 útburkoló kövek átfogó 6 fogelemeivel kapcsolhatók úgy, hogy ezeket a köveket felülről csúsztatjuk a 15 útburkoló kő mellé. így egy egész sor, váltakozva 15 és 16 útburkoló kövekből álló burkolat rakható le. A következő sort azután a 17 útburkoló kővel kezdjük, és azt a 18 útburkoló kővel folytatjuk, amely átfogó 6 fogelemeivel a 16, 17 útburkoló kövek alákapaszkodó 5 fogelemeibe kapcsolódnak. így mindig két kő - például a 16, 17 kő - biztosítja a szomszédos 15 követ függőleges kiemeléssel szemben.

Végül fugaanyagot felülről juttathatunk be a kövek közé. Az 5, 6 fogelemek fölött egy, a b fogtávolságnak megfelelő, látható fuga van a 2 lépőfelületen a 15, 16, 17, 18 útburkoló kövek között, amelyekbe a fugaanyagot betöltjük. A fugaanyag azután a 13 tasakokban gyűlik össze, és onnan a 14 fugákba jut, amelyek a 11, 12 fogfelületek között vannak. A fugaanyag olyan mértékben jut a fugákba, amilyen mértékben onnan lefelé áramlik a kövek alapjai felé.

Az 5. ábra mint különleges követ egy 19 zárókövet szemléltet. Az 1. ábra szerinti 1 útburkoló kőhöz képest az eltérés, hogy a 3 oldalfalak nem rendelkeznek alákapaszkodó, azaz felfelé záró 5 fogelemekkel, hanem nem záró 20 fogelemekkel, illetve bütykökkel vannak ellátva. A 20 fogelemek függőlegesen lefelé futó 12 fogfelületekkel rendelkeznek. Két átfogó 6 fogelem, illetve bütyök között szaggatott vonallal jelölt, nem záródó 20' fogelem helyezkedik el, amely a szomszédos útburkoló kő része. A nem záró 20 fogelemek B szélességgel rendelkeznek, amely azonos vagy kisebb, mint az A távolság két átfogó 6 fogelem között. így a nem záró 20 fogelem átlépése biztosított az átfogó 6 fogelemek között a C mozgásirányban, ami azt jelenti, hogy ennek a kőnek a kiemelése felfelé mindig lehetséges.

A 19 zárókő egy vagy több 21 félhoronnyal rendelkezik 3, 4 oldalfalain, amelyek segítségével lerakott állapotban is megkülönböztethető a másik 1 útburkoló kövektől. Természetesen más jelölések is alkalmazhatók.

A 6. ábra az 1 útburkoló kő egy más megoldását szemlélteti, amelynek átfogó 6 fogelemei mint 22 visszaugrások vannak kialakítva. A 11 fogfelületek itt mint a 4 oldalfal mögött visszaugratott felületek jelentkeznek, azaz a 4 oldalfalba besüllyesztett kimunkálásokként jelennek meg. Ezekbe a lefelé nyitott kimunkálásokba nyúlnak bele a szomszédos kő 3 oldalfalának alákapaszkodó 5 fogelemei. A 4 oldalfalak 23 távtartókkal rendelkezhetnek, amelyek arra szolgálnak, hogy a szomszédos 1 útburkoló követ olyan távolságban tartsák, hogy egy definiált szélességű fuga keletkezzen a szomszédos kövek között. Az alákapaszkodó 5 fogelemek 24 csúszóorrokkal rendelkezhetnek, amelyek arra szolgálnak, hogy a 4 oldalfallal párhuzamos felületek közötti súrlódást, azaz az átfogó 22 visszaugrás és az alákapaszkodó 5 fogelem közötti súrlódást minél kisebb értéken tartsák. Ezek természetesen két szomszédos kőre értendők. Ezek a 23 távtartók továbbá definiált ütközőfelületeket alkotnak.

A 7. ábrából látható, hogy az alákapaszkodó 5 fogelemek trapéz keresztmetszetűek, míg trapéz keresztmetszetű 5 fogelem felső tartománya a 3 oldalfal felé enyhén ferde, míg az 5 fogelem oldalfelületei merőlegesen vannak a 3 oldalfalra kialakítva.

A 8. ábra a 4 oldalfal oldalnézetét szemlélteti. Az átfogó 22 visszaugrás az alákapaszkodó 5 fogelemnek megfelelő trapéz alakú keresztmetszettel rendelkezik.

A 9. ábra tizenkét útburkoló kő elrendezését szemlélteti, amelyek átfogó 22 visszaugrásokkal vannak ellátva. A 9. ábrára is a 4. ábrával kapcsolatban említettek érvényesek.

Amennyiben egy ilyen útburkolókő-rendszerben egy zárókövet kell behelyezni, akkor az átfogó 22 visszaugrásoknak egy felfelé nyitott 25 réssel kell rendelkezniük, amelyen keresztül az alákapaszkodó nem záró 20 fogelemek, azaz bütykök felfelé kihúzhatok.

A 10. ábra a 6. ábrán bemutatott 1 útburkoló kő egy további változatát szemlélteti. Az ábrán látható 1 útburkoló kövön az alákapaszkodó 5 fogelemek és az átfogó 22 visszaugrások keresztmetszetüket tekintve fecskefark alakúak. Itt is az alákapaszkodó 5 fogelemek 24 csúszóorral vagy -orrokkal rendelkezhetnek. Továbbá itt is a 4 oldalfalon 23 távtartók lehetnek analóg mó4

HU 226 390 Β1 dón a 6., 8. ábrán bemutatott megoldásokkal (nincs ábrázolva).

A 11., 12. ábra a 10. ábra szerinti 1 útburkoló kő oldalnézeteit szemlélteti, ahol is a 11. ábra a 4 oldalfalat átfogó 22 visszaugrásokkal vagy 6 fogelemekkel, és a

12. ábra a 3 oldalfalat alákapaszkodó 5 fogelemekkel mutatja be.

A 13. ábra a 9. és 4. ábra szerinti megoldás változatát szemlélteti.

A 14. ábra az 1 útburkoló kő további változatát szemlélteti átfogó 22 visszaugrásokkal, amelyeknek keresztmetszete parallelogramma alakú. Az alákapaszkodó 5 fogelemek itt is 24 csúszóorrokkal rendelkeznek. Hasonló módon a 6. ábrához, a 4 oldalfalakon 23 távtartók lehetnek (nincsenek ábrázolva).

A 15. és 16. ábra a 14. ábra szerinti 1 útburkoló kő oldalnézeteit szemlélteti.

A 17. ábra analóg módon a 13., 9. és 4. ábrához, útburkolókő-kapcsolatot szemléltet, ahol a burkolat a 14. ábra szerinti útburkoló kövekből áll.

A találmány szerinti 1 útburkoló kövekből tartós, stabil kőburkolat rakható le, illetve készíthető, ahol az egyes kövek megbízhatóan, függőleges irányban fogazottak, és a szükséges fugaanyaggal történő kitöltés viszonylag hosszú időre biztosítható.

Egy találmány szerinti útburkoló kő természetesen további előnyös, ismert és hagyományos részletekkel látható el. így például minden további nélkül szivárgócsatornák készíthetők mind függőleges, mind vízszintes irányban, hogy a felületről a vizet gyorsan el lehessen vezetni. Ugyancsak lehetséges a járófelületet külön burkolattal ellátni, a mindenkori kívánt igények kielégítésére.

A találmány szerinti útburkoló követ előnyösen formázható és adott esetben tömöríthető anyagból, különösen betonból készíthetjük. A beton mellett azonban további ismert és megfelelő anyagok alkalmazhatók, így például műanyag alkalmazása minden további nélkül lehetséges. Lehetséges azonban az útburkoló követ öntéssel vagy valamilyen tömörítési eljárással előállítani, majdnem száraz betonból.

A 18. ábra a találmány szerinti útburkoló kő egy további változatát szemlélteti elölről, 2 lépő-, illetve járófelülettel, 35 alsó oldallal és 3,4 oldalfalakkal. A 3 oldalfalon alákapaszkodó 5 fogelemek vannak elrendezve. A 4. oldalfal (lásd 19. ábra) átfogó 6 fogelemekkel rendelkezik, míg a 3, 4 oldalfalak szemben fekszenek egymással. A 3, 4 oldalfalakat 26, 26' oldalfalak kötik össze, amelyek 27 távtartókkal vannak ellátva. A 27 távtartók például a német mintából ismeretesek, amelynek DM/012288 a száma, A 27 távtartók a 18-20. ábrákon inkább széles felületű kialakításúak, és így markánsan és erőteljesen hatnak. Két szomszédos fogelem közötti c távolság megfelel - figyelembe véve a szükséges játékot - egy 27 távtartó b szélességének. A szemben fekvő 26, 26' oldalfalak 27 távtartókkal rendelkeznek, amelyek a 26, 26' oldalfalak egymáshoz sorolásakor mintegy fogazottan egymásba kapaszkodnak.

Az alákapaszkodó 5 fogelemek mint kétrészes 28 bütykök lehetnek kialakítva, amelyek egy bal oldali részbütyökből és egy jobb oldali 30 részbütyökből állnak. A két 29, 30 részbütyök egy 31 csatorna révén vannak egymástól elválasztva. A két 29, 30 részbütyök 12 fogfelülettel rendelkezik, amely egy átfogó 6 fogelem 11 fogfelületével fekszik szemben, amikor két

I útburkoló kő egymással összekapcsolásra kerül. A 31 csatornának 32 belépése és 33 kilépése van. A 33 kilépés tartományában egy 31 csatorna torkollik egy további 34 csatornába, amely az 1 útburkoló kő 35 alsó oldalán van, és efelé és a 3, 4 oldalfalak felé nyitott. A víz, amely az 1 útburkoló kövön folyik, a belépésen keresztül bejut a 31 csatornába, és azt a kilépésnél hagyja el a 34 csatorna felé. A 34 csatornán a víz elfolyik vagy az alapba beszivárog.

Egy nem ábrázolt kiviteli változat szerint a 18. ábrán látható 1 útburkoló kő 34 és/vagy 31 csatornák nélkül egyrészes 5, 6 fogelemekkel van ellátva.

A 18. ábra szerinti 1 útburkoló kő kivitele alákapaszkodó és átfogó 5, 6 fogelemekkel van ellátva, mégpedig 3 és 4 oldalain, és 27 távtartókkal a másik, szemben fekvő két 26, 26’ oldalán. A fogelemek ezen elrendezése révén az 1 útburkoló kövek előállítása gazdaságosabbá válik, mert alakját tekintve csak az egyik 4 oldalfal, amely átfogó 6 fogelemekkel rendelkezik, gyártótér szempontjából hátrányos tolattyúkat igényel. A kisebb tolattyúigény következtében ez az alak olcsóbb. Ahhoz is jelentős előnyök fűződnek, hogy egyszerűbb az útburkoló kő formája. Ezen kivitel további előnye abban van, hogy az 1 útburkoló kő 26, 26' oldalai más formarendszerbe tartozó kövek mellé is lerakható, és azokkal kombinálható, amelyek 27 távtartóval vagy más hasonló fogazással rendelkeznek. Ilyen kövek például a WO 98/32925 számú leírásban szerepelnek, és a jelen bejelentés tulajdonosától származnak. Ez a lehetőség útépítésnél költségmegtakarítást eredményez, mivel lehetséges a nagy terhelésű útszakaszt 1 útburkoló kövekkel lerakni, amely átfogó és alákapaszkodó fogelemekkel rendelkezik, és a kisebb terhelésű, például gyalogos útszakaszt egyszerűbb, kisebb költséget jelentő kövekkel burkolni, amelyek csak fogelemekkel rendelkeznek átfogás és alákapaszkodás nélkül. Továbbá lehetséges a fent említett kőtípusok kombinációja akár vonalas minta szerint, vagy akár más tetszőleges elosztásban.

A 19. ábra a 18. ábra szerinti 1 útburkoló követ hátulnézetben szemlélteti. A 4 oldalfalon vannak az átfogó 6 fogelemek elrendezve, amelyek az említett

II fogfelületekkel rendelkeznek, és ezekkel lerakott állapotban az alákapaszkodó 5 fogelemek 12 fogfelületeivel fekszenek szemben. Az átfogó 6 fogelemek mint kétrészes 36 bütykök vannak kialakítva, amelyek egy 37 rész bütyökből, valamint 38 rész bütyökből állnak. A 37, 38 részbütykök 39 csatornával vannak egymástól szétválasztva. A 39 csatorna 40 belépéssel rendelkezik, valamint 41 kilépéssel. A 39 csatornából a kilépővíz a 41 kilépésen keresztül az aljzatba jut és ott elszivárog. A 4 oldalfal átmeneteinél a 26, 26' oldalfalak felé mindig csak 37, 38 részbütykök vannak elrendezve. A 4 oldalfalra torkollnak az átfogó 6 fogelemek között a csatornák. Amennyiben az 1 útburkoló kövek kötés5

HU 226 390 Β1 ben vannak, akkor az átfogó 6 fogelemek az alákapaszkodó 5 fogelemekbe kapaszkodnak. Az adott esetben az 1 útburkoló kő 31 csatornájába bejutó víz az 1 útburkoló kő 34 csatornáján, vagy a másik, nem ábrázolt szomszédos útburkoló kő 34 csatornáján tud eltávozni.

Egy nem ábrázolt kiviteli példánál két különböző útburkoló kő van. Itt az első útburkoló kő két szemben fekvő oldalán átfogó fogelemekkel rendelkezik. A másik útburkoló kő két szemben fekvő oldalán alákapaszkodó fogelemekkel van ellátva. Egy kőkapcsolatot úgy hozunk itt létre, hogy a két szemben fekvő fogazott oldalra keresztirányban váltakozva egy első és egy második típusú útburkoló követ rakunk.

A 20. ábra a 18., 19. ábrán látható 1 útburkoló kő további változatát szemlélteti. Az 1 útburkoló kő 35 alsó oldalán egymással párhuzamos 42 hornyokkal rendelkezik, amelyek mint lapos 43 csatornák vannak kialakítva. A 42 hornyok egymás felé futó 44 oldalfalakkal és 35 alsó oldallal párhuzamos 45 tetőfelülettel rendelkeznek. A 42 hornyok h magassággal vannak kialakítva, amely a 35 alsó oldal és a 45 tetőfelület közötti függőleges távolságot határozza meg. Ez a h magasság 5-10 mm-es tartományban van. Az 1 útburkoló kő lerakásakor a 42 hornyok talajanyaggal telnek meg, és mint eltolás elleni biztosítékok szolgálnak. Továbbá a hornyokon keresztül megnő a kő 35 alsó oldalának felülete. így az útburkoló kőnek a talajra ható nyomása csökken.

Egy további nem ábrázolt kivitel esetén az 1 útburkoló kő 35 alsó oldala hornyokkal, csatornákkal rendelkezik.

A 20a., 20b., 20c. ábra a 18., 19., 20. ábrán bemutatott útburkoló kő további nézeteit szemlélteti. Azonos részek azonos hivatkozási számokkal vannak jelölve. A 20a., 20b., 20c. ábra azonban az egyszerűség kedvéért 34 csatornák és 42 hornyok nélkül mutatja a találmányt.

A 20b. ábra pontvonalkázottan egy alákapaszkodó 5' fogelemet szemléltet, amely a burkolatban a szomszédos kőhöz tartozik.

A 20c. ábra pontvonalkázottan egy átfogó 6’ fogelemet szemléltet, amely szintén a szomszédos kőhöz tartozik.

A találmány nincs a bemutatott kiviteli példákra és leírásra korlátozva. A találmány tartalmazza az igénypontok oltalmi körén belül megvalósítható mindenféle kombinációt.

Claims

SZABADALMI IGÉNYPONTOK

1. Útburkoló kő kötésekhez, különösen beton útburkoló kő vagy hasonló, felső közlekedőfelülettel (2) és arra merőlegesen álló oldalfalakkal (3, 4), ahol legalább egyik oldalfal (3, 4) legalább egy alákapaszkodó vagy átfogóbütyökként kialakított fogelemmel (5, 6) van ellátva, azzal jellemezve, hogy a legalább egy alákapaszkodó fogelemként (5) szolgáló bütyök az útburkolókő-kötésben hatáskapcsolatban áll, vagy a szomszédos útburkoló kő további, az alákapaszkodó bütyökkel komplementer átfogó fogelemként (6) szolgáló bütykével, vagy egy szomszédos útburkoló kő egy megfelelően formázott kimunkálásával oly módon, hogy oldalt a bütykön lévő fogfelület (11) a szomszédos útburkoló kő bütykének vagy kimunkálásának fogfelületével (12) egy fugát (14) alkot, amely ferdén, egyenes vonalban lefelé fut, és hogy az útburkoló kő (1) mindig két oldalfalán (3, 4) mindig csak átfogó fogelemek (6) vagy alákapaszkodó fogelemek (5) vannak.
2. Az 1. igénypont szerinti útburkoló kő, azzal jellemezve, hogy két, sarokkal egymással határos szomszédos oldalfal (4) átfogó fogelemekkel (6) van ellátva.
3. A korábbi igénypontok bármelyike szerinti útburkoló kő, azzal jellemezve, hogy két, sarkosan egymással határos szomszédos kőoldal (3) alákapaszkodó fogelemekkel (5) van ellátva.
4. A korábbi igénypontok bármelyike szerinti útburkoló kő, azzal jellemezve, hogy az átfogó fogelemek (6) és az alákapaszkodó fogelemek (5) oldalsó bütykök.
5. A korábbi igénypontok bármelyike szerinti útburkoló kő, azzal jellemezve, hogy két vagy több fogelem (6) egy oldalon (4) van.
6. A korábbi igénypontok bármelyike szerinti útburkoló kő, azzal jellemezve, hogy a fogelemek (5, 6) lerakott útburkolókő-kötésben táskákat (13) alkotnak fugaanyag számára, amelyek alsó tartományában a szomszédos két fogelem (5, 6) fogfelületei (11, 12) között alkotott fugák (14) végződnek.
7. A korábbi igénypontok bármelyike szerinti útburkoló kő, azzal jellemezve, hogy az alákapaszkodó fogelemek (5) legalább egy része oldalt egy átfogó fogelemen (6) túlnyúlik, azonban magasságban az átfogó fogelem (6) alatt végződik.
8. A korábbi igénypontok bármelyike szerinti útburkoló kő, azzal jellemezve, hogy az átfogó fogelem (6) felső oldala (9, 10) oldalt leesően van kialakítva.
9. A korábbi igénypontok bármelyike szerinti útburkoló kő, azzal jellemezve, hogy az átfogó fogelemek (6) tetőferdeséggel és középen elrendezett orommal (8) vannak ellátva.
10. A korábbi igénypontok bármelyike szerinti útburkoló kő, azzal jellemezve, hogy az alákapaszkodó fogelemek (5) a zárt kötésből kivehető kő kialakításához oldalsó fogfelületekkel (12) rendelkeznek, melyek nyílásszélessége (B) kisebb, mint az átfogó fogelem tiszta távolsága (A).
11. A korábbi igénypontok bármelyike szerinti útburkoló kő, azzal jellemezve, hogy az átfogó fogelemek (6) mint átfogó visszaugrások (6,22) vannak kialakítva, melyek az oldalfalakban (4) kimunkálásokat alkotnak.
12. A 11. igénypont szerinti útburkoló kő, azzal jellemezve, hogy az átfogó visszaugrásoknak (6, 22) fecskefark alakú hátrametszései vannak, míg az alákapaszkodó fogelemek (5) megfelelő formával rendelkeznek.
13. A korábbi igénypontok bármelyike szerinti útburkoló kő, azzal jellemezve, hogy csak két szemben fekvő oldalfal (3, 4) rendelkezik mindig alákapaszkodó vagy átfogó fogelemmel (5, 6) és, hogy előnyösen, a

HU 226 390 Β1 másik oldalfalak (26, 26’) fogazott távtartóval (27) rendelkeznek az egész oldalfelületen (26, 26’) vagy annak egy részén.
14. A korábbi igénypontok bármelyike szerinti útburkoló kő, azzal jellemezve, hogy két szemben fekvő 5 oldalfal (3, 4) mindig alákapaszkodó fogelemekkel (5) rendelkezik, mfg a másik oldalfalak (26, 26’) fogazott távtartóval (27) rendelkeznek.
15. A korábbi igénypontok bármelyike szerinti útburkoló kő, azzal jellemezve, hogy két szemben álló ol- 10 dalfal (3, 4) mindig átfogó fogelemekkel (6) rendelkezik, míg a többi oldalfal (26, 26’) fogazott távtartókkal (27) rendelkezik.
16. A korábbi igénypontok bármelyike szerinti útburkoló kő, azzal jellemezve, hogy a bütykök mint két- 15 részes bütykök (2, 36) vannak kialakítva, amelyek részbütykökből (29, 30, 37, 38) állnak, míg a részbütykök (29, 30, 37, 38) egy csatorna révén (31, 39) el vannak választva.
17. A korábbi igénypontok bármelyike szerinti útburkoló kő, azzal jellemezve, hogy a csatorna (31) egy csatornába (34) torkollik, amely az útburkoló kő (1) egyik alsó oldalán (35) van elrendezve.
18. A korábbi igénypontok bármelyike szerinti útburkoló kő, azzal jellemezve, hogy az alsó oldal hosszában és/vagy keresztirányban hornyokkal (42) rendelkezik.
19. A korábbi igénypontok bármelyike szerinti útburkoló kő, azzal jellemezve, hogy a hornyok (42) előnyösen 5-10 mm közötti magassággal rendelkeznek.