HUT69065A - Arylpyrazoles and fungicidal composition containing them - Google Patents

Description

A találmány új 3-aril-pirazol-származékokra, ezek előállítási eljárására, ilyen vegyületeket tartalmazó készítményekre, valamint mindezek felhasználására vonatkozik növények gombás betegségeinek kezelésénél.

Közelebbről, a találmány (I) általános képletnek megfelelő 3-aril-pirazol-származékokra vonatkozik, amely képletben Xj, X₂, X₃, X₄ és X₅ jelentése azonosan vagy különbözően:

- hidrogén- vagy halogénatom, hidroxil-, ciano-, tio-cianáto-, nitro-, nitrozo- vagy aminocsoport, amely utóbbi csoport adott esetben egy vagy kétszeresen alkil- vagy fenilcsoporttal szubsztituálva lehet,

- alkil-, hidroxi-alkil-, alkoxi-alkil-, alkil-tio-alkil-, alkil-szulfinil-alkil-, alkil-szulfonil-alkil-, benzil-, alkenil-, alkinil-, ciano-alkil-, alkoxi-, alkén-oxi-, alkil-tio-, formil-, acetil-, alkil-karbonil-, alkoxi-tio-karbonil-, mono- vagy dialkil-amino-tio-karbonil-, imino-karbonil-, mono- vagy diaril-amino-tio-karbonil-, karboxil-, karboxilát-, karbamoil- vagy benzoilcsoport,

- fenil-, fenil-oxi vagy fenil-tio-csoport,

- alkil- vagy alkoxi- vagy monoalkil-amino- vagy dialkil-amino- vagy fenil-szulfenil- vagy -szulfinil- vagy -szulfonil-csoport,

- foszforilcsoport, amely kétszeresen valamely következő csoporttal szubsztituálva van: alkil-, alkoxi-, alkil-tiovagy dialkil-amino-csoport, benzil-oxi-, fenil-oxi-, vagy fenilcsoport,

- trialkil-szilil- vagy alkil-fenil-szilil-csoport, és az X_b X₂, X₃, X₄ és X₅ csoportok egymáshoz is kapcsolódhatnak egy 2-4 tagú szénhídon keresztül, amelyek közül legalább egy oxigén-, kén- vagy nitrogénatommal helyettesítve lehet, továbbá a szénhíd lehet szubsztituálatlan vagy legalább egy halogénatommal és/vagy legalább egy valamely következő csoporttal szubsztituált: hidroxil-, amino-, alkil-, alkoxi-, alkil-tio-, mono- vagy dialkil-amino-, vagy alkil-szulfmil- vagy -szulfonil-csoport és az alkilcsoport azonos a fentiekkel, azzal a megkötéssel, hogy X]-X₅ és X₃-X₅ csoportok egyidejűleg nem jelenthetnek hidrogénatomot,

Y jelentése hidrogén- vagy halogénatom, nitro-, nitril-, tiocianáto-, alkil-, alkoxi-, alkil-tio-, alkil-szulfmil- vagy alkil-szulfonil-csoport és az említett csoportok alkilrésze adott esetben mono- vagy polihalogénezett vagy az aminocsoport adott esetben egy vagy két alkilcsoporttal vagy fenilcsoporttal szubsztituálva van,

Y és X! vagy X₅ továbbá egymáshoz is kapcsolódhat egy 5-7 tagú szénhídon keresztül, amelynek szénatomjai közül legalább egy oxigén-, kén- vagy nitrogénatommal helyettesítve lehet és a szénhíd lehet szubsztituálatlan vagy legalább egy halogénatommal és/vagy legalább egy hidroxil-, alkoxi-, alkil-tio-, mono- vagy dialkil-amino- vagy alkil-szulfmil- vagy -szulfonil-csoporttal szubsztituált és az alkilcsoportok a fentiekkel azonosak,

Z jelentése

- hidrogén- vagy halogénatom vagy ciano-, nitro- vagy hidroxilcsoport, vagy

- alkil-, halogén-alkil-, cikloalkil- vagy cikloalkil-alkil-csoport és a cikloalkil-rész adott esetben GR4 csoporttal szubsztituálva lehet, vagy

- alkoxicsoport, amely adott esetben hidroxil-, alkoxi- vagy alkil-tio-csoporttal szubsztituálva lehet, vagy alkil-tio-csoport,

- fenil-oxi- vagy fenil-tio-csoport,

- aminocsoport, amely adott esetben egy vagy két alkilcsoporttal szubsztituálva van, vagy

- adott esetben szubsztituált 3-7 szénatomos alkenil- vagy alkinil-csoport,

- adott esetben szubsztituált fenilcsoport vagy Het-csoport,

- C(Z!)Z₂ általános képletű csoport, amely képletben:

Zj jelentése oxigén- vagy kénatom, vagy alkil-aminovagy -imino- vagy aril-amino-csoport, és

Z₂ jelentése

- hidrogén- vagy halogénatom vagy hidroxil-, tiol-, ciano- vagy aminocsoport,

- alkil-, alkoxi- vagy alkil-tio-csoport,

- 3-7 szénatomos alkenil- vagy alkinilcsoport,

- fenil-, fenil-alkil-, fenoxi- vagy fenalkil-oxi-csoport,

- Hét- vagy Het-alkil-csoport,

- fenil-alkenil- vagy fenil-alkinil-csoport,

- Het-alkenil- vagy Het-alkinil-csoport,

- mono- vagy dialkil-amino-, vagy mono- vagy difenil-amino-csoport, vagy

- szulfonil-amino-csoport,

Z jelentése lehet továbbá

- foszforilcsoport, amely kétszeresen valamely következő csoporttal szubsztituálva lehet: alkil-, alkoxi-, alkil-tio-, dialkil-amino-, cikloalkil- vagy cikloalkil-alkil-, alkenilvagy alkinil-, fenil-, fenil-alkil-, Hét- vagy Het-alkil-, fenil- vagy Het-csoport, amelyek adott esetben szubsztituálva lehetnek, vagy

- S(Z₁)(Z₃)Z₂ általános képletű csoport, amely képletben L_x és Z₂ jelentése azonos a fentiekben megadottakkal és Z₃ jelentése azonos a Z_x csoportnál megadottakkal, de a jelentése nem szükségszerűen azonos Zj jelentésével, azzal a megkötéssel, hogy Z jelentése hidrogénatomtól eltérő, ha X₃, X₄ és X₅ mindegyike hidrogénatomot jelent, továbbá, a vegyület az (la) általános képletű tautomer formának felel meg, ha Z jelentése hidrogénatom, vagy C(Zi)Z₂ vagy S(Z!)(Z₃)Z₂ általános képletű csoport.

A találmány oltalmi körébe tartoznak a fenti vegyületek hidrogénsavakkal vagy perklórsawal, vagy salétromsavval, vagy kénsavval, vagy alkil- vagy adott esetben szubsztituált fenilszulfonsawal képzett sói, valamint fémekkel vagy fémes anyagokkal képzett komplexei.

A fenti (I) általános képletnél megadott szubsztituensek esetében

- a szénhidrogéncsoportok mindegyike 1-7 szénatomos és adott esetben 1-8 halogénatommal szubsztituálva lehet,

- a csoportok cikloalkil része 3-7 szénatomos és adott esetben legalább egy GR₄ általános képletnek megfelelő csoporttal szubsztituálva lehet,

- a fenilcsoport esetén a fenilgyűrű adott esetben 1-5-szörösen halogénatommal vagy 1-3 szénatomos alkil- vagy alkoxicsoporttal szubsztituálva lehet,

- a Het-csoport jelentése mono- vagy biciklusos heterociklusos csoport, amely 5-10-tagú és 1-4 heteroatomot tartalmaz az oxigén-, kén-, nitrogén- vagy foszforatomok közül.

A fenti képletben Y jelentése klór- vagy brómatom.

További előnyös vegyületek azok, amelyeknél Z jelentése hidrogénatom vagy C(Z!)Z₂ csoport, ahol, Z_} jelentése oxigénvagy kénatom.

További előnyös vegyületek azok, amelyek képletében X_b X₂ és X₄ jelentése hidrogén- vagy halogénatom vagy nitrocsoport vagy egy adott esetben szubsztituált 1-4 szénatomos alkilcsoport.

További előnyös vegyületek azok, amelyek képletében X₃ jelentése hidrogén- vagy fluoratom.

További előnyös vegyületek azok, amelyek képletében X₅ jelentése hidrogénatom.

További előnyös vegyületek azok, amelyek képletében az X_b X₂, X₃, X₄ és X₅ vegyületek szubsztituensei közül két azonos szubsztituens egy három- vagy négytagú hidat képez, amelyek adott esetben előnyösen halogénezettek, és ezen híd jelentése előnyösen fluorozott metilén-dioxi-híd.

Az olyan (I) általános képletű vegyületeket, amelyek képletében Z jelentése C(Z!)Z₂ vagy S(Z!)(Z₃)Z₂ általános képletű csoport és Zi vagy Z₃ jelentése oxigén- vagy kénatom, ismert módon úgy állítjuk elő, hogy egy (II) általános képletű vegyületet egy acilezőszerrel reagáltatunk. Ilyen eljárást ismertetnek például a következő irodalmi helyeken: Comprehensive Heterocyclic

-7 Chemistry, A.R. Katritzky és C.W. Rees, 1984, 5, 222-242, Pergamon Press és The Chemistry of Heterocyclic Compounds, L.C. Behr, R. Fusco és C.H. Jardoe, 1967, 137-140, J. Wiley & Sons, 1966, 6, 391-396, Academic Press és The Chemistry of Heterocyclic Compounds, L.C. Behr, R. Fusco és C.H. Jardoe, 1967, 84-91 és Table 41, J. Wiley & Sons.

Az acilezőszer például egy vagy Z₅S(Z!)(Z₃)Z2 általános képletnek megfelelő vegyület, amely képletekben Z_b Z2 és Z₃ jelentése a fenti, és Z₄ és Z₅ jelentése lehet halogénatom vagy hidroxil-, alkoxi-, alkil-tio-, amino-, monoalkil-amino- vagy dialkil-amino-csoport, ahol az alkilcsoport 1-4 szénatomos.

A (Π) általános képletű vegyületeket különböző ismert eljárásokkal állíthatjuk elő, így például a következő irodalmi helyeken ismertetett módszerek szerint: Comprehensive Heterocyclic Chemistry, A.R. Katritzky és C.W. Rees, 1984, 5, 239-241, Pergamon Press, Advances in Heterocyclic Chemistry, A.N. Kost és I.I. Grandberg, 1966, 6, 391-396, Academic Press és The Chemistry of Heterocyclic Compounds, L.C. Behr, R. Fusco és C.H. Jardoe, 1967, J. Wiley & Sons.

Az első, a (II) általános képletű vegyületek - a képletben Z jelentése hidrogénatom és Y jelentése halogénatom - előállítására vonatkozó eljárásnál egy (EH) általános képletű 3-aril-pirazolt - a képletben X_b X₂, X₃, X₄ és X₅, valamint Z jelentése az (I) általános képletnél megadottakkal azonos és Y jelentése hidrogénatom egy halogénezőszerrel reagáltatunk.

Halogénezőszerként például klórozószereket, klórt alkalmazunk, előnyösen vizes közegben, így például vízben vagy szerves közegben, így például ecetsavban vagy szén-tetrakloridban, továb• · · • ···· : · < .· .·- ··

-8- .........

bá alkalmazhatunk közegként hipoklórossavat, sósavat, hidrogén-peroxid és ecetsav jelenlétében, vagy alkalmazhatunk szulfuril-kloridot vagy egy N-klór-imidet, így például N-klór-szukcinimidet klórozott oldószerben, így például diklór-metánban vagy alkalmazhatunk továbbá foszfor-pentakloridot is.

A klórozást klórral, szerves oldószerben végezzük, oldószerként előnyösen rövid szénláncú karbonsavat alkamazunk, a hőmérséklet 16-30°C közötti érték, előnyösen szobahőmérséklet és a reagenseket lényegében sztöchiometrikus mólarányban alkalmazzuk. A klórozást kivitelezhetjük még N-klór-szukcinimiddel szerves oldószerben, előnyösen klórozott oldószerben, így például diklór-metánban vagy 1,2-diklór-etánban 0-80°C, előnyösen 20-50°C közötti hőmérsékleten és a reagenseket lényegében sztöchiometrikus mólarányban alkalmazzuk.

Brómozószerként említhetjük például a brómot, ezt előnyösen vizes oldószerben, például vízben vagy savas közegben, így például salétromsavas vagy ecetsavas közegben végezzük bázis jelenlétében vagy anélkül, bázisként például nátrium-acetátot alkalmazunk, továbbá eljárhatunk szerves oldószerben is, erre a célra kloroformot alkalmazunk, brómozószerként továbbá alkalmazhatunk még piridinium-perbromidot is.

A brómozást például brómmal, szerves oldószerben, így például rövid szénláncú karbonsavban végezzük 16° körüli hőmérsékleten, előnyösen szobahőmérsékleten.

Jódozószerként például jódot alkalmazunk hipojódossav jelenlétében vagy egy bázis jelenlétében, így például alkálifém-hidroxid vagy egy bázikus só, így például nátrium-acetát jelenlétében, vagy például nikkel(II) só jelenlétében. Lehetséges a jód

alkalamzása a (III) általános képletnek megfelelő pirazol ezüst(I) sója jelenlétében is.

A fluorozást például a (Π) általános képletű vegyületből kiindulva végezzük, amelynek a képletében Y jelentése aminocsoport és úgy járunk el, hogy az aminocsoportot diazonium-tetrafluor-borát-származékká alakítjuk, majd ezt a vegyületet besugározzuk.

Egy másik ismert eljárás a (Π) általános képletű vegyületek előállítására, amelyek képletében Y jelentése brómatom, az amelynél egy (Π) általános képletű vegyületet, amelynek képletében Y jelentése formilcsoport, brómmal reagáltatunk ecetsavban és így nyerjük a 4-bróm-3-fenil-pirazolt.

A (ΙΠ) általános képletnek megfelelő enaminonvegyületet ismert módon úgy állítjuk elő, hogy egy (IV) általános képletű vegyületet - a képletben W jelentése hidroxilcsoport vagy klóratom vagy monoalkil-amino- vagy dialkil-amino- vagy fenil-amino-csoport és X_rX₅ jelentése a fenti - egy hidrazin-hidráttal reagáltatunk 10-150°C, előnyösen 20-120°C közötti hőmérsékleten, előnyösen szerves oldószeres közegben, előnyösen rövid szénláncú karbonsav vagy egy alkohol alkalmazásával egy szerves vagy szervetlen savas katalizátor jelenlétében. A két reagens mólaránya lényegében sztöchiometrikus.

A (IV) általános képletű vegyületeket, amelynek képletében W jelentése dialkil-amino-csoport és X1-X5 jelentése a fenti, úgy állítjuk elő ismert módon például, hogy egy (V) általános képéletű acetofenont - a képletben X1-X5 jelentése a fenti - egy amid-acetállal, észter-aminállal vagy ortoaminállal reagáltatunk, előnyösen szerves oldószer nélkül, erre a célra például N,N-dimetil-forma-

mid dialkil (előnyösen dimetil- vagy dietil-) -acetálját alkalmazzuk, a hőmérséklet 20-130°C, előnyösen 70-130°C közötti érték.

Az (V) általános képletnek megfelelő acetofenonok túlnyomó részt kereskedelmi forgalomban beszerezhetők. Amelyek kereskedelemben nem hozzáférhetők, például a következő ismert eljárásokkal állíthatók elő:

- a) (C. Atkinson és mtársai, J. Chem. [lacuna] 1983: 26, 1353,

W.F. Beech, J. Chem.Soc., 1954, 1297), a reakciónál acetaldoximot vagy annak valamely O-szubsztituált származékát vagy acetaldehid-hidrazont vagy annak N-szubsztituált származékát rézsó és nátrium-szulfit jelenlétében egy (VI) általános képletű anilinnel reagáltatjuk; vagy

- b) (G.M. Rubottom és mtársai, J. Org. Chem., 1983, 48, 1550-

-1552), ennél az eljárásnál metil-lítiumot, majd trimetil-szilil-kloridot egy (VII) általános képletű benzoesawal reagáltatunk. Bizonyos (VII) képletnek megfelelő benzoesavakat előállíthatunk ismert módon úgy is, hogy a megfelelő (VIH) általános képletű benzol-származékot orto-helyzetben lítiumozzuk, majd szilárd szén-dioxiddal kezeljük (V. Snieckus, Chem. Rév., 1990, 90, 879).

Ezeket a savakat előállíthatjuk úgy is, hogy egy (IX) általános képletnek megfelelő benzoesavat - a képletben az Xi vagy Xj csoportok közül az egyik alkalmas arra, hogy az orto-helyzetben közvetlenül metilezzék - egy erős lítiumozott bázissal (alkil-lítium-vegyületek vagy lítium-dialkil-amidok) és egy elektrofillel reagáltatjuk, a fémezőszer és az elektrofíl vegyület a fenti V. Snieckus publikációban van ismertetve; vagy ♦ ·

- c) ennél az eljárásnál egy olyan (V) általános képletű acetofe- nont, amelynek képletében X₃ jelentése aminocsoport, nitrogén (ΙΠ) dezaminálásnak vetünk alá alkálifém-nitrittel vagy alkil-nitrittel, előnyösen 0°C hőmérsékleten, majd a kapott diazoniumsót egy redukálószerrel, így például hipofoszforosawal reagáltatjuk alkoholban vagy éterben, előnyösen 0° és szobahőmérséklet közötti hőmérsékleten; vagy

- d) ennél a módszernél acetil-kloridot reagáltatunk egy (VI) általános képletű szubsztituált benzollal vízmentes alumínium-klorid jelenlétében; vagy

- e) egy aril-acetátot Fries átrendeződésnek vetjük alá; vagy

- f) egy olyan (V) általános képletű acetofenonból, amelynek képletében X! jelentése alkoxi- vagy alkil-tio-csoport, felszabadítjuk a fenol funkciós csoportot (X=hidroxil-csoprot); vagy

- g) ^egy olyan (V) általános képletű acetofenont, amelynek kép- letében az X jelű szubsztituensek közül legalább egy halogénatomot jelent, nitrogéntartalmú, oxigéntartalmú vagy kéntartalmú nukleofil vegyülettel reagáltatunk, erre a célra előnyösen tiolátot alkalmazunk és a reakciót előnyösen protikus vagy nem-poláros oldószerben végezzük.

Egy következő ismert módszer az olyan (II) általános képletnek megfelelő találmány szerinti vegyaületek előállítására, amelynek képletében Y jelentése brómatom, az amelynél egy (Π) általános képletnek megfelelő vegyületet, amelynek képletében Y jelentése formilcsoport, brómmal reagáltatunk ecetsav jelenlétében és így nyerjük a 4-bróm-3-fenil-pirazolt.

-12Egy következő eljárásnál, amellyel a (II) általános képletnek megfelelő találmány szerinti vegyületeket állíthatjuk elő, egy (IV) általános képletnek megfelelő enaminont - a képletben W jelentése hidroxil-, alkoxi-, alkil-tio-, alkil-szulfmil- vagy -szulfonil-csoport vagy halogéncsoport, amino-, mono- vagy dialkil-amino vagy fenil-amino-csoport vagy halogénatom, és X₁₅ X₂, X₃, X₄ és X₅ jelentése a fenti, továbbá Y jelentése halogénatom vagy cianocsoport - egy hidrazin-hidráttal reagáltatunk 10-150°C között, előnyösen 20-120°C közötti hőmérsékleten, előnyösen szerves, oldószeres közegben, előnyösen rövid szénláncú karbonsavban vagy egy alkoholban, szerves vagy szervetlen savas katalizátor jelenlétében, a két reagenst lényegében sztöchiomterikus mólarányban alkalmazva.

Az olyan (IV) általános képletnek megfelelő vegyületeket, amelyek képletében Y jelentése halogénatom vagy cianocsoport, W jelentése dialkil-amino-csoport, és X_b X₂, X₃, X₄ és X₅ jelentése a fenti, úgy állítjuk elő, hogy egy (V) általános képletnek megfelelő acetofenont, amelynek képletében X1-X5 jelentése a fenti és Y jelentése halogénatom vagy cianocsoport, egy amid-acetállal, észter-aminállal vagy ortoaminállal reagáltatjuk szerves oldószer nélkül, erre a célra előnyösen N,N-dimetil-formamid dialkil (előnyösen dimetil- vagy dietil) -acetálját alkalmazzuk, vagy a reakciót végezhetjük inért, szerves, oldószeres közegben, így például toluolban, ciklohexánban, hexánban, heptánban vagy tetrahidrofúránban, 10-50°C, előnyösen 15-40°C közötti hőmérsékleten.

Az (V) általános képletnek megfelelő vegyületeket ismert módon például úgy állítjuk elő, hogy egy halogén-acetil-kloridot • · * ····

-13egy (VI) általános képéletű szubsztituált benzollal reagáltatunk vízmentes alumínium-klorid jelenlétében.

Az olyan (IV) általános képletnek megfelelő vegyületeket, amelyek képletében Y jelentése halogénatom, ismert módon előállíthatjuk úgy is, hogy egy N-halogén-szukcinimidet egy klórozott oldószerben egy (IV) általános képletű vegyülettel reagáltatunk, amelyek képletében Y jelentése hidrogénatom.

Egy további módszer a (Π) általános képletű vegyületek előállítására, amelynél egy olyan (Π) általános képletű vegyületet, amelynek képletében az X csoportok közül legalább egy halogénatomot jelent, egy nitrogéntartalmú vagy oxigéntartalmú vagy kéntartalmú nukleofillel, előnyösen egy tioláttal reagáltatunk, előnyösen protikus vagy nem poláros, oldószeres közegben.

Egy további ismert módszer a (Π) általános képletű vegyületek előállítására az, amelynél egy olyan (Π) általános képletű vegyületet, amelynek képletében az X csoportok közül legalább egy alkil-tio-csoport, egy oxidálószerrel, így például hidrogén-peroxiddal vagy egy szerves vagy szervetlen persavval, előnyösen perszulfáttal reagáltatunk, előnyösen protikus vagy nem poláros oldószeres közegben.

A következő példákkal a találmány szerinti vegyületek előállítását és fungicid hatását illusztráljuk közelebbről. A bemutatott származékok szerkezetét NMR analízissel igazoltuk.

1. példa

3’,5’-Diklór-acetofenon

300 ml vizet és 70 ml koncentrált sósavat elkeverünk 48,6 g (0,30 mól) 3,5-diklór-anilinnel, majd 30 perc eltelte után 32 ml vízben oldott 27,5 g (0,4 mól) nátrium-nitritet csepegtetünk hozzá,

miközben a hőmérsékletet 0 és 5°C közötti értéken tartjuk. Ezután a keveréket leszűrjük és 16,2 g (0,3 mól) nátrium-acetátot adunk hozzá. Az így kapott oldatot ezután cseppenként 200 ml vízhez adagoljuk 15°C hőmérsékleten, amelyben 28,5 g (0,48 mól) acetaldoximot, 25 g (0,1 mól) réz-szulfát-pentahidrátot, 20,5 g (0,018 mól) vízmentes nátrium-szulfitot és 121 g (1,5 mól) nátrium-acetátot oldottunk. A reakciókeveréket 1 órán át keverjük, majd koncentrált sósavval megsavanyítjuk, vízgőz desztillációval ledesztilláljuk és a kapott nyers terméket szilikagéloszlopon kromatografáljuk (heptán/etil-acetát=90/10), így 16,6 g (30%) 3’,5’-diklór-acetofenont nyerünk színtelen folyadék formájában (vegyület 1).

2. példa

4-Acetil-7-klór-2,2-difluor-l,3-benzdioxol (vegyület 2)

a) 7,5 g (0,038 mól) 2,2-difluor-l,3-benzodioxol-4-karbonsavat (előállítása a 333658 számú európai szabadalmi bejelentés szerint) keverés közben argonatmoszférában feloldunk 75 ml vízmentes tetrahidrofuránban és hozzáadunk hexánban oldott 0,081 mól n-butil-lítiumot cseppenként -70°-on. A kapott anyagot 1 órán át keverjük, majd 8,9 g (0,038 mól) hexaklór-etánt adagolunk 50 ml vízmentes tetrahidrofuránban oldva. 2 óráig -70°-on tartjuk a keveréket, majd a hőmérsékletet hagyjuk 10°-ra emelkedni. A keveréket ezután 150 ml jéghideg vízzel hidrolizáljuk és a pH értékét 1 n sósavval pH=l értékre beállítjuk. A vizes fázist éterrel extraháljuk, magnézium-szulfáton szárítjuk és vákuumban betöményítjük. A szilárd anyagot heptánnal mossuk, így 3,7 g (0,016 mól) 7-klór-2,2-difluor-l,3-benzodioxol-4-karbonsavat kapunk, kihozatal 42%, op: 185°C.

.: .·♦

b) 3,7 g (0,016 mól) az előző, a) pont szerint előállított

7-klór-2,2-difluor-l,3-benzodioxol-4-karbonsavat, feloldunk 100 ml vízmentes tetrahidrofuránban és 0°-on keverés közben argonatmoszférában 30 ml (0,047 mól) metil-lítium éteres oldatával reagáltatjuk. A reakciót 2 órán át ezen a hőmérsékleten fenntartjuk, majd a keverékhez 29 ml (0,235 mól) klór-metil-szilánt adunk gyorsan, majd hagyjuk a hőmérsékletet szobahőmérsékletre melegedni és ekkor 130 ml 1 n sósavat adagolunk. A keveréket 30 percig ezen a hőmérsékleten keverjük, majd a vizes fázist éterrel extraháljuk, magnézium-szulfáton szárítjuk és vákuumban betöményítjük.

A visszamaradó anyagot szilikagélen kromatografáljuk (heptán/etil-acetát=90/10), ily módon 1,35 g (0,006 mól) 4-acetil-7-klór-2,2-difluor-l,3-benzodioxolt nyerünk, kihozatal 37%, op: 40°C.

3. példa

a) 29 g (0,200 mól) 6-klór-2-fluor-toluolt keverés közben feloldunk 200 ml vízmentes tetrahidrofuránban, lehűtjük -70°-ra, hozzáadunk 151 ml (0,24 mól) n-butil-lítiumot hexánban oldva cseppenként, majd 2 órán át ezen a hőmérsékleten tartjuk és utána szilárd szén-dioxidra öntjük. Miután a keverék szobahőmérsékletre melegedett, vizes ammónium-klorid oldatot adagolunk hozzá, a vizes fázist éterrel extraháljuk, 6 n sósavval megsavanyítjuk és éterrel extraháljuk. A szerves fázist magnézium-szulfáton szárítjuk, szárazra pároljuk, a visszamaradó anyagot heptánnal mossuk, így 9 g (0,048 mól) 4-klór-2-fluor-3-metil-benzoesavat nyerünk fehér por formájában, kihozatal 24%, op:198°C.

* · ·*·4

- 16b) A 2b) pont szerint járunk el, így nyerjük az l-acetil-4-klór-2-fluor-3-metil-benzolt (vegyület 3), kihozatal 67%, op: 57°C.

4. példa

A 2. példában leírtak szerint eljárva, a megfelelően szubsztituált savból kiindulva a következő A táblázatban összefoglalt (V) és (VII) képletnek megfelelő származékokat nyerjük.

A táblázat

Vegyület száma	Lépés	Xi,X2X3,X4,X5	Kihozatal	o.p. (°C) vagy analízis
4	a	ocf2o,ch3h,h,	50	200°C
5	b	ocf2o,ch3h,h	73	60°C

4A példa ((VIII) -> (VI))

2,4-Difluor-3-klór-benzoesav (vegyület 47)

294 ml (0,471 mól) 1,6 n hexános butil-lítiumot cseppenként -70°-on 300 ml vízmets tetrahidrofuránban oldott, 71 ml (0,471 mól) tetrametil-etilén-diaminhoz (TMEDA) adagolunk, majd hozzáadunk 100 ml vízmentes tetrahidrofuránban oldott 33,8 g (0,214 mól) 2,4-difluor-benzoesavat cseppenként keverés közben argonatmoszférában -70°-on. A keverést 1 órán át folytatjuk, majd 111,5 g (0,471 mól) hexaklór-etánt adagolunk 150 ml vízmentes tetrahidrofuránban oldva. A reakciót 2 órán át -70°-on végezzük, a hőmérsékletet hagyjuk 10°C-ra emelkedni. Ekkor a keveréket 150 ml jéghideg vízzel hidrolizáljuk, majd a pH értékét kb. pH=l értékre beállítjuk 3 n sósav adagolásával. A vizes fázist éterrel extraháljuk, magnézium-szulfáton szárítjuk és betöményítjűk. A maradékot heptán/éter elegyből átkristályosítjuk, így 16,5 g, (40%) 2,4-difluor-3-klór-benzoesavat nyerünk.

A megfelelő savak lítiumozásával, majd a megfelelő reagenssel való reagáltatással nyeljük a következő táblázatban összefoglalt savakat.

Vegyület száma	*1' Xjr	í kihozatal	o.p. (°C) f vagy analízis
48	Cl, Cl, F, Η, B	42	188
49	CB,, Cl, F, B, B	59	186
50	OCF,O, SCHj, B, B	28	227
51	CHj, Cl, H, Cl, H	85	160
52	OCF2O, Cl, B, B	42	180
53	OCF^Of CHjf Η, H	50	200

4B példa ((VII) (V)) (vegyület 54) g (0,2 mól) 6-klór-2-fluor-toluolt keverés közben feloldunk 200 ml vízmentes tetrahidrofuránban, majd lehűtjük -70°-ra, hozzáadunk 151 ml (0,24 mól) n-butil-lítium hexános oldatát cseppenként, majd 2 órán át a keveréket -70°-on tartjuk, végül szilárd szén-dioxidra öntjük. Hagyjuk a hőmérsékletet szobahőmérsékletre melegedni, ekkor vizes ammónium-klorid oldatot adagolunk, a vizes fázist éterrel extraháljuk, 6 n sósavval megsa • · ·

-18- ............

vanyítjuk, majd éterrel átmossuk, magnézium-szulfáton szárítjuk és szárazra pároljuk. A visszamaradó anyagot heptánnal átmossuk, így 9 g (0,048 mól) 4-klór-2-fluor-3-metil-benzoesavat nyerünk fehér por formájában, kihozatal 24%, op: 198°.

4C példa (VI) képletű vegyület átalakítása egy másik (VI) képletű vegyületté diazóniumsón keresztül 3-Bróm-2-klór-5-metil-benzoesav (vegyület 55)

A 2-amino-3-bróm-5-metil-benzoesav diazónium-kloridját állítjuk elő úgy, hogy 0,013 mól vizes nátrium-nitrit oldatot cseppenként -5°C hőmérsékleten 10 ml sósav, 10 ml víz és 30 ml ecetsav elegyében oldott 0,0109 mól 2-amino-3-bróm-5-metil-benzoesavhoz adagoljuk. A keveréket 0°-on 30 percig keverjük, majd nagy térfogatú gömblombikba öntjük, amely 0,013 mól réz(I)-kloridot tartalmaz 10 ml ecetsavban. A keveréket 60°C hőmérsékleten 2 órán át keverjük, majd jeget adagolunk hozzá és hidrolizáljuk. A kiváló csapadékot szűrjük, vízzel mossuk, így nyerjük a 3-bróm-2-klór-5-metil-benzoesavat, kihozatal 58%, op: 160°C.

A fentiek szerint eljárva állítjuk elő a következő vegyüle teket:

Vegyület száma	^34 ^4* ^3	kihozatal	0.p.(°C) , í vagy analízis
56	Brf Be, Bf CBgf B	70	145
57	Brf BOgf Hf CBjf B	65
58	Cl, NOa, B, CHj, B	69
59	Cl, Cl, B, Cl, B	44	155
60	CH3 f NOa / H / Br B	75	”·
61	CBj, NOa, B, Cl, B	56	138
UL-	Cl, CB}, B, NOa, B	78	203

4D példa (V) képletű acetofenon előállítása (VI) képletű benzoesavból, T=C1

A fentiek szerint előállított benzoesav-vegyületekből az acetofenonokat a következőképpen állítjuk elő:

a) 2,3-Dibróm-5-metil-benzoesav-klorid (vegyület 63)

2,1 g (0,00714 mól) 2,3-dibróm-5-metil-benzoesavat feloldunk 20 ml 1,2-diklór-etánban és hozzáadunk 0,78 ml (0,107 mól) tionil-kloridot 5 ml 1,2-diklór-etánban oldva. A kapott keveréket 60°-on kb. 5 órán át keverjük, majd vákuumban betöményítjük, így nyerjük olajos anyag formájában a 2,3-dibróm-5-metil-benzoesav-kloridot.

b) (2,3-Dibróm-5-metil-fenil)-etanon (vegyület 64)

0,87 g (0,0076 mól) magnézium-etoxidot elkeverünk 1,17 ml (0,0076 mól) etil-malonáttal és visszafolyatás közben 30 ml éter jelenlétében 3 órán át melegítjük. Ezután 2 g (0,0064 mól) fentiek szerinti savkloridot adunk a heterogén oldathoz 5 ml éterrel hígítva, majd a visszafolyatást további 3 órán át keverés közben folytatjuk. Ezután lehűtjük, hozzáadunk 10 ml hígított kénsavat, majd éterrel extraháljuk és vízzel átmossuk, MgSO₄ felett szárítjuk, az oldószert elpárologtatjuk, amikoris egy olajos anyagot nyerünk, amelyet közvetlenül alkalmazunk a következő dekarboxilezési lépésnél: az anyagot 5 ml ecetsav, 5 ml víz és 1 ml koncentrált kénsav elegyével hígítjuk, majd 70°-on tartjuk kb. 2 órán át. A keveréket ezután etil-acetáttal extraháljuk, vizes nátrium-hidroxiddal semlegesítjük, magnézium-szulfáton szárítjuk, az oldószert elpárologtatjuk, így nyerjük olajos anyag formájában a (2,3-dibróm-5-metil-fenil)-etanont.

A fentiek szerint eljárva állítjuk elő a következő táblázatban összefoglalt acetofenon-vegyületeket a megfelelően szubsztituált benzoesavakból kiindulva:

Vegyület száma	Xi/ Xjr Xjr X<r Xs	kihozatal	O.p· (°C) vagy analízis
65	Cl, NOa, H, Cl, B	93	64
66	F, Cl, F, B, B	73	NMR
67	OCFaO, SCHj, B, B	63	76
68	CH3, Cl, F, B, B	23	NMR
1 ”	Cl, Cl, F, B, B	83	NMR —

70	NO,, H, Cl, Η, Η	88	56
71	NO,, Β, Η, Cl, Β	58	62
72	Cl, Β, Cl, CB,, Β	58	B.p.u:139
73	CH,, Β, Cl, CB„ Β	64	42
74	CHj/ Hr Ff Hf B	45	analízis 1
75	NO,, B, NO,, Β, B	75	“analízis 1
76	CH 3 / Η B / B / CB,	83	analízis
77	Β1» i Bf Bf NOj/ B	54	ififellzis ’ i
78	NOaf Bf Bf CHj/ B	65	analízis r
79	B, Cl, F, Cl, B	75	analízis
80	Cl, Cl, B, Cl, B	95*	NMR
81	CBjf NOaf B/ Bf / B	80*	80
82	CH„ NO,, B, Cl, B	43*	NMR
83	CB,, Cl, B, Cl, B	37*	NMR
84	BOj f CHj B f CBj / B	67*	68
85	CHj/ NOj/ H, CHjr B	42*	NMR
86	Cl, CB,, Β, ΝΟ,,Β	61*	74

-22*A dekarboxilezést melegítés közben DMSO/víz elegyben végeztük.

4E példa (V) képletű acetofenonok előállítása (VI) képletű benzoesavakból, T=OH 4-acetiI-7-k!ór-2,2-difluor-13-benzodioxoI (vegyület 87)

3,7 g (0,016 mól) 7-klór-2,2-difluor-l,3-benzodioxol-karbonsavat feloldunk 100 ml vízmentes tetrahidrofuránban és keverés közben argonatmoszférában hozzáadunk 30 ml (0,047 mól) metil-lítiumot éteres oldat formájában. A keveréket 2 órán át ezen a hőmérsékleten tartjuk, majd 29 ml (0,0235 mól) klór-trimetil-szilánt adagolunk gyorsan. A keveréket hagyjuk szobahőmérsékletre melegedni, ekkor 130 ml 1 n sósavat adagolunk, a keveréket 30 percig ezen a hőmérsékleten keverjük, majd a vizes fázist éterrel extraháljuk, az éteres extraktumot magnézium-szulfáton szárítjuk és vákuumban betöményítjük. A visszamaradó anyagot szilikagélen kromatografáljuk (heptán/etil-acetát=90/10), így 1,35 g (0,006 mól) 4-acetil-7-klór-2,2-difluor-l,3-benzdioxolt nyerünk, kihozatal 37%, op: 40°C.

A fentiek szerint eljárva a következő benzoesvakat állítjuk még elő:

Vegyület száma	kj/ ^3/ ^5	kihozatal	o.p. (°C) vagy analízis
88	F, CHjr Cl, Η, H	67	57
89	OCFaO, CHj, Η, H	73	60

-234F példa (3,5-Diklór-fenil)-etanon (vegyület 90)

a) 3,5-Diklór-anilinból kiindulva ((IV) -> (V))

300 ml víz és 70 ml koncentrált sósav elegyét elkeverjük 48,6 g (0,3 mól) 3,5-diklór-anilinnel, majd 30 perc elteltével 27,5 g (0,4 mól) nátrium-nitritet adagolunk hozzá 32 ml vízben cseppenként, miközben a hőmérsékletet 0° és 5°C között tartjuk. Ezután a reakciókeveréket leszűrjük, hozzáadunk 16,2 g (0,2 mól) nátrium-acetátot, majd a kapott oldatot cseppenként 15°C hőmérsékleten 250 ml vízhez adagoljuk, amely 28,5 g (0,48 mól) acetaldoximot, 25 g (0,10 mól) réz-szulfát-pentahidrátot, 20,5 g (0,018 mól) vízmentes nátrium-szulfátot és 121 g (1,5 mól) nátrium-acetátot tartalmaz oldva. A kapott keveréket 1 órán át keverjük, majd koncentrált sósavval megsavanyítjuk, ledesztilláljuk, a visszamaradó anyagot kromatografáljuk szilikagélen (heptán/etil-acetát=90/10), ily módon 16,6 g (30%) (3,5-diklór-fenil)-etanont nyerünk színtelen folyadék formájában.

A fentiek szerint eljárva 3-bróm-5-trifluor-metil-anilinból kiindulva (3-bróm-5-trifluor-metil-fenil)-etanont állítunk elő, kihozatal 35%, op:

b) 4-Acetil-2,6-diklór-anilinbó'l kiindulva ((V) képletű vegyület, X₃=NH₂, átalakítása másik (V) képletű vegyületté, X₃=H)

814 g (4 mól) 4-acetil-2,6-diklór-anilint (előállítása a DD 273435 számú szabadalmi leírás szerint, 1989/11/15) átkristályosítunk 1200 ml koncentrált sósav és 5200 ml koncentrált ecetsav elegyéből lehűtjük, hozzáadunk 770 ml vízben oldott, 290 g (4,2 mól) nátrium-nitritet. 2 óra 30 perc elteltével 2200 ml

-2450%-os hipofoszforsavas vizes oldathoz adagoljuk 5°-on, majd az adagolás befejeztével a keveréket hagyjuk szobahőmérsékletre melegedni, ekkor 10 1 vizet adunk hozzá, a vizes fázist diklór-etánnal extraháljuk, a szerves fázist elválasztjuk, szárítjuk, betöményitjük, majd a nyers terméket ledesztilláljuk, így 591 g (70%) (3,5-diklór)-fenil-etanont nyerünk halványsárga folyadék formájában, kihozatal 70%, φ: 91-95°C/1 Hgmm.

A fentiek szerint eljárva 4-acetil-6-br6m-2-klór-anilinből kiindulva (3-bróm-5-klór)-fenil-etanont állítunk elő, kihozatal 89% (vegyület 91).

4G példa (2-Metoxi-3,5-dimetil)-fenil-etanon (vegyület 92) ((X) -> (V))

a) (2,4-Dimetil)-fenil-acetát (vegyület 92) ml (1,02 mól) piridint elkeverünk 400 ml diklór-metánban oldott 120 ml (1 mól) 2,4-dimetil-fenollal 5°C hőmérsékleten, majd 15 percig keverjük, majd lehűtjük 10°-ra, ekkor 73 ml (1,02 mól) acetil-kloridot adagolunk 100 ml diklór-metánban oldva cseppenként. A keveréket ezután 2 órán át visszafolyatás közben melegítjük, majd lehűtjük, hozzáadunk 200 ml vizet és pH=l értékig megsavanyítjuk. A szerves fázist extraháljuk, magnézium-szulfáton szárítjuk, szilikagélen szűrjük, így nyerjük sárga olaj formájában a 2,4-dimetil-fenil-acetátot, kihozatal 98%.

b) 2-acetil-4,6-dimetil-fenol (vegyület 93)

307 g (2,7 mól) alumínium-kloridot kis részletekben elkeverünk a fentiek szerint előállított 160 g (0,97 mól) (2,4-dimetil)-fenil-acetáttal és egy 1 literes háromnyakú lombikba tesszük. A keveréket ezután fokozatosan 130°-ra melegítjük, ezen a hőmér

-25sékleten tartjuk 2 órát, majd óvatosan, de még forró állapotban egy 2 literes vizet és jeget tartalmazó lombikba öntjük. A hidrolízis pH=2 értékig való megsavanyításkor teljesen végbemegy. A kiváló csapadékot üvegszűrőn szűrjük, majd heptánból átkristályosítjukm, így nyerjük narancssárga por formájában a 2,5-dimetil-6-acetil-fenont, kihozatal 55%.

c) (2-Metoxi-3,5-dimetil-fenil)-etanon [(V, X^OH) -» (V, Xj=OMe)] (vegyület 94)

16,4 g az előzőek szerint előállított 2,4-dimetil-6-acetil-fenolt feloldunk 100 ml acetonban, hozzáadunk 13,8 g (0,1 mól) K₂CO₃-mat és 10,4 ml (0,11 mól) dimetil-szulfátot. A keveréket visszafolyatás közben 14 órán át melegítjük, majd lehűtjük, hozzáadunk 300 ml vizet és a keveréket diklór-metánnal extraháljuk. A szerves fázist magnézium-szulfáton szárítjuk, betöményitjük, a visszamaradó anyagot szilikagéloszlopon tisztítjuk (hepátn/etil-acetát=l/l), így nyerjük olajos anyag formájában a (2-metoxi-3,5-dimetil-fenil)-etanont, amelyet közvetlenül alkalmazunk.

Hasonlóképpen állítjuk elő a (2-metoxi-3,5-diklór-fenil)-etanont (kihozatal 78%, NMR), valamint a (4-etoxi-3-klór-fenil)-etanont (vegyület 95).

4H példa (2-Difluor-metoxi-3,5-dimetil-fenil)-etanon (vegyület 96) [(V, X,=OH) -> (V, Xj=OCHF₂)] ml 30%-os vizes nátrium-hidroxidot és 8,5 g (0,025 mól) tetrabutil-ammónium-hidrogén-szulfátot a XXX. példa szerint előállított 2-acetil-4,6-dimetil-fenolhoz adagoljuk, amelyet diklór-metánban oldottunk. Ezután klór-difluor-metánt vezetünk

-26keresztül a reakciókeveréken 30 percen keresztül, majd szobahőmérsékleten 4 órán át keverjük. A keveréket ezután diklór-metánnal extraháljuk, az extraktumot vízzel mossuk, a szerves fázist magnézium-szulfáton szárítjuk, majd betöményitjük, a visszamaradó anyagot szilikagélen tisztítjuk (diklór-metán), így nyerjük folyékony anyag formájában a (2-difluor-metoxi-3,5-dimetil-fenil)-etanont, kihozatal 21%.

példa (V) képletű klór-acetofenon előállítása a (VII) képletű vegyület klór-acetilezésével (Friedel-Crafts reakció)

2-Klór-l-(2-klór-4-fluor-5-metil-fenil)-etanon (vegyület 97)

14,1 g (0,125 mól) monoklór-acetil-kloridot cseppenként 100 ml vízmentes 1,2-diklór-etánban szuszpendált 16,66 g (0,125 mól) vízmentes alumínium-klordihoz adagoljuk jég/aceton fürdővel fenntartott -5°C hőmérsékleten. Ezután ugyanezen a hőmérsékleten hozzáadunk 14,46 g (0,1 mól) 4-klór-2-fluor-toluolt cseppenként, majd a keveréket 1 órán át ezen a hőmérsékleten keverjük, majd 1 éjszakán át állni hagyjuk, végül 60°C-ra emeljük a hőmérsékletet, amíg a gázképződés megszűnik. Ezután jégfurdővel lehűtjük, hozzáadunk 100 ml vízben oldott 5 ml koncentrált sósavat cseppenként, majd a szerves fázist elválasztjuk, egymást követően 50 ml vízzel, 50 ml telített NaHCO₃ oldattal, majd 50 ml vízzel mossuk, vízmentes magnézium-szulfáton szárítjuk, majd az oldószert elpárologtatjuk. Ily módon 22,3 g 2-klór-l-(2-klór-4-fluor-5-metil-fenil)-etanont nyerünk halványsárga olaj formájában, amely hűtéssel kristályosodik, op: 32°C, kihozatal 100%.

-27A fentiek szerint eljárva, de a klór-acetil-klorid helyett acetil-kloridot alkalmazva a kővetkező acetofenonokat állítjuk elő:

Vegyület száma * ·	*lt Xjí *4» X»	kihozatal	o.p. CO vagy analízis	i
98	Cl, H, Cl, CHj, H	58	B.p.u:139
99	Hf CXf CH3< B	64	42
100	CH4, H, F, B, B 4 J»· > , ·- ♦ - -	45	analízis	.
101	CHj, Bf, CBj, B, B	23	BMR

5. példa l-(3,5-Diklór-fenil)-3-dimetil-amino-2-propán-l-on (vegyület 6) g (0,053 mól) 3’,5’-diklór-acetofenont feloldunk szobahőmérsékleten keverés közben 50 ml N,N-dimetil-formamid-dimetil-acetálban, majd keverés közben 2 órán át 90°C hőmérsékleten melegítjük. A keveréket ezután csökkentett nyomáson szárazra pároljuk, a visszamaradó anyagot 150 ml heptánban oldjuk, a narancsszínű maradékot leszűrjük, így 10 g l-(3,5-diklór-fenil)-3-dimetil-amino-2-propán-1-ont nyerünk, kihozatal 77%, op: 100°C.

6. példa

Az 5. példában leírtak szerint járunk el, a megfelelően szubsztituált acetofenonból és a megfelelő második reagensből kiindulva a következő B táblázatban összefoglalt enaminon-szárma• ♦··* ·« ·· ···« «« ··»«· · * · · · · -28- :- :

zékokat állítjuk elő, ezek (IV) képletű vegyületnek felelnek meg, amelyek képletében W jelentése dimetil-amino-csoport.

• · ·

Vegyület száma	Xx,Xa,X’»X4»X’	kihozatal (*)	o.p. (°C) vagy analízis .
7	BfBfCl/H/H	66	88*C~
8	C1,B,C1,B,B	87	86*C
9	B,C1,C1,B,B	73	96*C
10	C1,B,B,C1,B	83	76*C ,
11	B,B,OCBaO,B	44	125*C
12	C1,H,B,B,C1	70	106*C
13	Cl,01,01,B,B	74	98*C
14	B,F,F,B,B	79	62*C
15	OCFjOf CHj f B / H	61	126*C
16	OCFaO,Cl,B,B	79	123*C
17	F,CB„C1,B,B	84	95*C
102	F, Cl, F, B, H	63	NMR
103	Cl, NOa B, Cl, B	19	129
104	Cl, Cl, F, Η, H	91	122
105	F, F, F, Η, H	91	110
106	H, Cl, Cl, Cl, H	85	143
107	CHj, Br, CH3, Η, H	68	79
108	H, OCHj, OCHj, OCHj, B	88	126
109	B, Cl/ H, CHj / H	91	nyers
110	CH3, Cl, F, Η, H	77	106
111	NOj, B, Cl, B, B	91	147
112	CH3 f B/ CB3 f Bf CH3	42	analízis
113	NO2, B, B, Cl, B	87 '	159
114	Cl, B, Cl, CB,, B	88	114

115	NO,, H, CF„ Η, B	75	analízis
116	CHa/ Br ClCB3r B	68
117	CHj, Η, T, B, B	81	61
118	CHjr Br CB3/ B, B	77	analízis
119	NO,, H, NO,, Η, B	95	analízis J
120	CBjf B, B, B/ CB3	87	analízis
121	Br, Η, B, NO,, B	76
122	HO3 B B / CB3 / B	82	analízis |
123	Η, H, F, Η, H	76	84
124	H, Cl, F, Cl, B	86	analízis >
125	Η, B, Cl, Η, B	66	88
126	Cl, H, Cl, Η, B	87	86
127	H, Cl, Cl, Η, H	73	96
128.	Cl; Η; H, Cl, H	83	76
129	Cl, Η, Η, H, Cl	70	106
130	Η, B, OCH,O, H	44	125
131	0CF,O, CHj, Η, H	61	126
132	F, CH,, Cl, Η, H	84	95
133	H, CHj , H, CHj, H	74	88
134	H, CFj, H, CFj, H	82	NMR 1

• ·

-31 • « ··

135	H/ Bx/ 8/ B	75	99
136	B, Be, B, Be, B	72	111
137	B, B, B, B, B	90	114
138	Br P/ H, H	66	98
139	OCF,O, SCB„ B, B	88	104
140	B, Be* B, B, B	93	76
141	B, Be, B, B, B	93	76
142	B, OCBj, B, B, B	95	nőt 5
143	B, Cl* OEt, B* B	99	142
144	B* Cl, B, B, B	83	71 -
145	B, Cl, B* NO,, B	89	141
146	B, Clf B/ Bx B	94	103
147	H, NO,, H, NO,, B	56	197

7. példa

3-(3,5-Diklór-feniI)-lH-pirazol (vegyület 18)

2,4 g (0,05 mól) hidrazin-hidrátot lassan szobahőmérsékleten elkeverünk 100 ml etanolban oldott 9 g (0,0369 mól) 1 -(3,5-diklór-fenil)-3-dimetil-amino-2-propán-l-ónnal, majd a keveréket 2 órán át szobahőmérsékleten keverjük, végül szárazra pároljuk. A visszamaradó anyagot heptánnal elkeverjük, így 7,1 g 3-(3,5-díklór-fenil)-lH-pirazolt nyerünk, kihozatal 90%, op: 156°C.

8. példa

A 7. példában leírtak szerint járunk el, kivéve a vegyület 24 esetét, amelyet ecetsavban visszafolyatás közben nyerünk, az előállításnál a megfelelően szubsztituált enaminon-vegyületekből

-32a 4-helyzetben szubsztituálatlan pirazol-származékokból indulunk ki, így nyerjük a következő C táblázatban összefoglalt (ΙΠ) képletnek megfelelő vegyületeket.

o p. (°c): vagy analízis	Xl/XjrXjz ^4» X»	□hozatal (*)	Vegyület száma
19	Η ClH	91	100*C
20	C1,H,C1,H,B	78	140*C
21	H,C1,C1,H,H	69	138*C
22	C1,B,H,C1,H	84	147*C
23	H,0CH20,H,H	87	124*C
24	C1,H,H,H,C1	100	167*C
25	ΟΙ,ΟΙ,ΟΙ,Η,Η	91	164*C
26	H g OCHj / 0CH3 Η β H	88	125*C
27	OCHj/OCHj/OCHj/H	72	125*C
28	OCFjOjCHjjH, H	87	140eC
29	OCF20,C1,H,H	94	162eC

30	F,CB,,Cl,Η,Η	77	90*C
148	CBirCl,F,B,B	96	92
149	B,C1,F,C1,B	89	193
150	B, OCBj, OCBj,	100	NMR
	OCB„ B		- - ...
151	B,C1,C1,C1,B	69
152	H f CHj f B f CB) / B	100	NMR
153	B,CF)/Bf CF)f B	78	156.
154	B,Br,B,CF„B	73	139
155	Cl,NO,,B,Cl,B	85	106
156	B,Br,B,Br,B	68	162
157	B,F,B,F,B	90	128
158	B , OCB) f B f OCBj f B	97	109
159	Cl ,OCH3,H,OCH3, h	77	129
160	H, F, H, CF3, H	82	96
161	OH,Cl,H,Cl,H	72	206
162	OCF)O,SCB),B,B	62	169
163	H,BrfFfH fH	88	115
164	NOa,B,Cl,H,B	90	116
165	ΝΟ,,Β,Β,ΟΙ,Β	27	125
166	CBj f B f CB] / B , CB)	80	189

»*·

167	CB), B, CB3, B, Η	74	86
168	Cl,Η,Cl,CB„Η	80	109
169	CH), B / Cl r CB,, B	91	71
170	C1,C1,F,B,B	77	139
171	CB), B,F, B, B	94	51
172	ΝΟ,,Β,ΒΟ,,Β,Β	75
173	NO), B , B, CB,, B	95	mézszerű anyag
174	CB3,B,B,H,CH)	21	176
175	Βγ,Β,Β,ΝΟ,,Β	71	174
176	NO),B,CFj,B,B	91	99
177	B,Cl,OEt,B,B	87	121
178	B,C1,F,B,B	41	111
179	H,C1,H,NO2,H	100	146
180	B,Cl,B,Br,B	83	150
181	CH3O,CB3,B,CB3O, B B,B,F,B,B	50	106
182	B , Bír, B, CB3, B	90	101
183		87	87

184 *	y B f HfH	97	106 _
185	Bír NOj Hj CBj f fi	48	122
186	H,NO2,H,NO2,H	79	195
187	F,CH2,H,B,F	75	70
188	F,B,B,B,F	87	84
189	H,Br,B,SCBsrB	89	103«^ -
190	Β,Βτ,Β,	74	gumi
	SCH(CBj)„B
191	H,Cl,B,SCBs,B	100	84
192	B,C1,B,	100	gumi
	SCH(CHj)j,H
193	CB 3 / Bír CBjf B / fl	79	110
194	C1,OCH3,OCH3	95	74
	OCH3, H
195	B,F,B,SCB(CB,)„	100	gumi
	H
196	h,f,h,sch3,h	64	82
197	f,ch3/h,h,ci	66	88
...	F/Br/HfH tF	68	90

• ·*·· ·· ·« ··· · • · 9 · « 4 · · • · · Μ ·

-36- :. :

9. példa

Pirazolok halogénezése

a) 4-Klór-3-(3,5-diklór-feniI)-lH-pirazol (vegyület 31)

2,3 g (0,0152 mól) 3-(3,5-diklór-fenil)-lH-pirazolt szobahőmérsékleten keverés közben feloldunk 300 ml diklór-metánban, hozzáadunk 2,07 g (0,016 mól) N-klór-szukcinimidet, majd a keverést további 4 napon át folytatjuk szobahőmérsékleten. A keveréket ezután betöményítjük, szilikagélen kromatografáljuk (heptán/etil-acetát=70/30), így 1,4 g 4-klór-3-(3,5-diklór-fenil)-lH-pirazolt nyerünk, kihozatal 57%, op: 192°C.

b) 4-Klór-3-(4-klór-fenil)-lH-pirazol (vegyület 32) g (0,006 mól) 3-(4-klór-fenil)-lH-pirazolt feloldunk szobahőmérsékleten keverés közben 20 ml ecetsavban, majd bevezetünk 0,5 g (0,007 mól) klórt, a képződő fehér csapadékot leszűrjük, vízzel és heptánnal átmossuk, majd szilikagélen kromatografáljuk (heptán/etil-acetát=70/30), így 0,7 g (0,002 mól) 4-klór-3-(4-klór-fenil)-lH-pirazolt nyerünk, kihozatal 58%, op: 158°C.

c) 4-Bróm-3-(4-klór-fenil)-lH-pirazol (vegyület 33)

1,5 g (0,0084 mól) 3-(4-klór-fenil)-lH-pirazolt (19. példa szerint előállítva) feloldunk szobahőmérsékleten keverés közben 25 ml ecetsavban, majd cseppenként hozzáadunk 1,6 g (0,01 mól) brómot, miközben a hőmérsékletet 30° alatt tartjuk. Ezután a keverést még 30 óra 30 percig végezzük, majd a keveréket vízbe öntjük, a kiváló csapadékot szűrjük, vízzel és heptánnal átmossuk. Ily módon 2,1 g (0,0084 mól) 4-bróm-3-(4-klór-fenil)-lH-pirazolt nyerünk, kihozatal 100%, op: 143°C.

d) 4-Klór-3-(3,5-dibróm-feniI)-pirazol (vegyület 199) • 4 g (0,0132 mól) 3-(3,5-dibróm-fenil)-pirazolt és 1 g (0,0132 mól) piridint szobahőmérsékleten keverés közben feloldunk 50 ml 1,2-diklór-etánban, majd hozzáadunk 2 g (0,0145 mól) szulfuril-kloridot 10 ml 1,2-diklór-etánban cseppenként 50°-on és a keverést 30 percig ezen a hőmérsékleten még folytatjuk. Ezután a keveréket lehűtjük, a csapadékot szűrjük, 200 ml 1,2-diklór-etánból átkristályosítjuk, így 2,9 g 4-klór-3-(3,5-dibróm-fenil)-pirazolt nyerünk, kihozatal 66%, op: 188°C.

e) 4-Jód-3-(3,5-diklór-fenil)-pirazol (vegyület 200)

2,13 g (0,01 mól) 3-(3,5-diklór-fenil)-pirazolt feloldunk szobahőmérsékleten keverés közben 50 ml diklór-metánban, hozzáadunk 2,5 g (0,011 mól) n-jód-szukcinimidet és a keverést még 4 napon át folytatjuk. A keveréket ezután betöményitjük, a kapott szilárd anyagot heptánnal átmossuk és 100 ml 1 n nátrium-hidroxidban felforraljuk, majd lehűtjük, a szilárd anyagot szűrjük, vízzel átmossuk, így 2 g 4-jód-3-(3,5-diklór-fenil)-pirazolt nyerünk, kihozatal 59%, op: 170°C.

10. példa

A 9. példában leírtak szerint járunk el a megfelelően szubsztituált 3-fenil-lH-pirazolból kiindulva, amikoris a (II) általános képletnek megfelelő 3-fenil-4-klór- vagy -bróm-pirazol-származékokat nyerjük, ezeket a D táblázatban foglaljuk össze.

Vegyület száma	Xx,Xa,X3,X4,X,	Y	□hozatal (*)	o.p.(°C) , vagy analízis
34	ClrBfClrB,H	Br	87	144*C
35	B,C1,C1,H,B	Br	100	159 *C
36	Cl,HrCl,H,H	Cl	86	144*C
37	H,C1,C1,H,H	Cl	69	154.5*C
38	C1,H,H,C1,B	Cl	53	140*C
39	Cl,B,OCBaO,B	Cl	12	57*C
40	Bf OCB3Of B	Cl	8	140*C
41	fi ι OCB j / OCH3 f B f B	Cl	86	148*C
42	C1,C1,C1,B,B	Cl	58	194*C
43	OCB„OCBa, och3/h	Cl	43	110*C
144	ocf2o,ch3,h,h	Cl	58	170*C
45	OCFaO,Cl,H,H	Cl	38	204*C
46	F,CH3,C1,H,H	Cl	77	131*C
201	Η,Η,ClfH f H	Br	100	143
202	B / CHj / H / CH3 B	Cl	68	122
203	B / CF3 f Η CF j / B	Cl	86	101
1 204	Β Bír / B / CF3 , B	Cl	79	107

205	Β,ΒΓ,Β,Βΐ,Β	Cl	49	193
206	Β,Β,Β,Β,Β	Cl	48	144
207	Cl,NOa,B,Cl	Cl	71	158
208	Cl f OCHt g B g OCH3 H	Cl	37	218
209	B,F,B,CF3	Cl	57	57
'210	0CF30rSCH],ClrBr H	Cl	1	161
211	OCF3O,SCB3,B,B	Cl	4	152
212	B,Br,F,B,B	Cl	86	144
213	F,C1,F,B,B,	Cl	58	166
214	NOa,H,Cl,B,B	Cl	36	189
215	CB3,B,CB3rBrCB3	Cl	20	148
216	NO2,H,H,C1,H	Cl	40	152
217	Cl, H,ClrCH3,H	Cl	34	182
218	Cl,Cl,H,Cl,H	Cl	59	135
219	OCH3,C1,H,C1,H	Cl	50	124
220	NO2,H,CF3,H, H	Cl	48	168
221	C1,C1,F,H,H	Cl	76	181
222	H,C1,F,H,H	Cl	63	145
223	CH3, H,C1 ,CH3, H	Cl	74	97
224	CBj ,H,F,B,fl	Cl	64	mézszerű anyag

225	CBa,Cl,F,B,B	Cl	47	154
226	CB2 , B , CB2 g B, B	Cl	31	mézszerű anyag
227	NO2, Η,ΝΟ,,Η,Η	Cl	7	167
228	CH2 f B, B, H,CB2	Cl	84	138
229	Be, H,B,N02,B	Cl	71	138
230	NO2 , Η, H , CB2, B	Cl	67	mézszerű anyag
231	NO„H,F,C1,B	Cl	83	140
232	no2,h,b,cf3,b	Cl	91	90
233	NO2,H,H,F,H	Cl	80	93
234	B,C1,OH,NO„B	Cl	66	161
235	h,ci,h,no2,h	Cl	66	163
236	h,ci,no2/h,h	Cl	8	153
237	NO2,H,F,Br,H	Cl	70	154
238	B,C1,B,C1,B	Br	68	181
239	H / Cl,H fBe,B	Cl	89	188
240	OCHa f CH a, H, CHa, H	Cl	63	130
241		Cl	17	147
242		Cl	82	180
243	CH2,NO2,H,Br,H	Cl	75	145

244	ΟΒ,,ΝΟ,,Β,ΟΙ,Β	Cl	30	145
245	F,F,F,B,B	Br	86	123
246	F,F,F,B,B	Cl	29	143
247	Br ,ΝΟ,, Β, CB, Β	Cl	50	187
248	Br,Br,B,CB,,B	Cl	32	135
249	Β,ΝΟ,,Β,ΝΟ,,Β	Cl	79	179
250	Cl,Br,B,CB„B	Cl	33	142
251	OCBF„CB„BrCB„ Β	Cl	20	NMR
252	C1,NO2,H,CHj,B	Cl	66	194
253	CBj,Cl,B,Cl,B	Cl	79	90
254	NO,,CB„BrCB]rB	Cl	24	160
255	CBj,NO2,H,CB3,B	Cl	75	135
256	C1,B,F,CB3,B	Cl	70	133
257	F,CB2,H,B,F	Br	100	gumi
258	f,h,h,h,f	Br	50	142
259	F, CH, / Η, H / F	Cl	63	77
260	F,H,H,H,F	Cl	66	116
261	H,Br,H,SCH3,H	Br	40	145
262	Η,Βγ,Η, SCH(CHj)2,H	Br	19	gumi
263	h,ci,h,sch3,h	Br	41	130
264	B,C1,H,SCHj,B	Cl	42	130

265	B,C1,B,	Br	63	guat
266	SCB(CBa)„B B,C1,F,C1,H	Cl	. 60	167
267	B,Cl,Cl,Cl,H	Cl	61	208
268	CBa f Br f CBa f B , B	Cl	74	53
269	CH3 f Br g CH3 f Η B	Br	50	55
270	B,OCH„OCB„	Br	70	176 ’
271	ΟΟΗ,,Η B,Cl,H,CHa,H	Cl	85	175
272	B f Br / Hf SCHj/H	Cl	65	120
273	B,Br,B,SH,H	Cl	25	175
274	B,C1,H,SH,H	Cl	50	175
275	B,F,B,SCH(CBa)a,	Br	81	gumi
276	H F,NOa,H,H,F	Cl	52	67
1 276	F,NO2,H,CH3,F	Cl	73	171
1 277	f,no2,h,ch3,f	Br	56	185
1 278	F,CBa,B,B,Cl	Br	64	169
1 279	F,CH3,H,H,C1	Cl	78	156
1 280	Cl,NOa,H,CH3,	Br	59	177
281	Cl,NOa,H,CH3,F	Cl	42	167
282	C1,CH3,H, NO2,H	Cl	45	183

11. példa

A következő E táblázatban összefoglalt (Π) általános képletnek megfelelő 3-(fenil-4-klór- vagy bróm)-pirazol-vegyületeket a megfelelő metil-tio-vegyületek oxonná való oxidálásával nyertük metanolban.

Vegyület száma {		T	kihozatal (♦>	o.p. co J vagy analízis I
283	BrBrr E,SOCB)rB	Br	62	gumi
284	BXf Bf SOjCHjf B	Br	73	158
285	H,Cl,H,SOaCHj,H	Cl	40	170.5
286	B/ClfB, SOCB>rB	Cl	40	50
287	H,Cl,B,SOCHjrB	br	87	gumi
288	H,C1,H,	Br	67	60
	SOCB(CH3)2,B
289	fi f Bx , fi / SOCH j f H	Cl	71	gumi
290	H,Br , H,SO2CH3,H	Cl	39	152 1

12. példa (II) általános képletnek megfelelő' vegyületek eló'állítása másik (II) általános képletű vegyületbó'l nitrálással (vegyület 291)

a) Acetilezés

0,25 g (0,05 mól) 4-dimetil-amino-piridint és 4,25 g (0,042 mól) trietil-amint elkeverünk 11 g (0,046 mól) 4-klór-3-(2,2-difluorbenzo-l,3-dioxol-4-il)-lH-pirazollal (előállítása a PH • · · ·

- 44 - .....'.......

91-033 számú szabadalmi leírás szerint), amelyet 100 ml tetrahidrofuránban oldottunk. Ezután a kapott oldathoz 3,6 g (0,046 mól) acetil-kloridot adagolunk 50 ml tetrahidrofuránban oldva 0°-on, majd a keverést 3 órán át szobahőmérsékleten folytatjuk. A keveréket ezután 300 ml vízbe öntjük, etil-acetáttal extraháljuk, a szerves fázist szárítjuk, vákuumban betöményitjük, a visszamaradó anyagot 50 ml heptánnal elkeverjük, szűrjük, majd szárítjuk. Ily módon 12,8 g l-acetil-4-klór-3-(2,2-difluorbenzo-l,3-dioxol-4-il)-pirazolt nyerünk, op: 131°C.

b) Nitrálás

6,3 g (0,063 mól) KNO₃-mat kis részletekben 0°-on 21 ml kénsav (96%) és 140 ml CH₂C1₂ elegyében oldott 12,8 g l-(acetil)-klór-3-(2,2-difluorbenzo-1,3-dioxol-4-il)-pirazolhoz adagolunk. A kapott keveréket 3 órán át 0°-on keverjük, majd 300 ml jégre öntjük, a kiváló csapadékot szűrjük, vízzel, majd heptánnal átmossuk és szárítjuk. Ily módon 8,05 g 4-klór-3-(2,2-difluor-5-nitrobenzo-l,3-dioxol-4-il)-pirazolt nyerünk, op: 180°C, kihozatal 63%.

Hasonlóképpen nitráljuk a 3-(3,5-diklór)-fenil-4-klór-pirazolt amikoris a 3-(3,5-diklór-2-nitrofenil)-4-klór-pirazol vegyületet nyerjük (vegyület 292), kihozatal 55%, op: 173°C, valamint a 3-(3,5-diklór-4-nitrofenil)-4-klór-pirazolt, kihozatal 8%, op: 177°C (vegyület 293).

13. példa (II) általános képletnek megfelelő vegyület előállítása egy másik (II) általános képletű vegyületből redukálással (vegyület 294)

-456 g (0,02 mól) 4-klór-3-(2,2-difluor-5-nitrobenzo-l,3-dioxol-4-il)-pirazolt feloldunk 60 ml etanolban és szobahőmérsékleten elkeverjük 30 ml 36%-os sósavból, 20,2 g (0,09 mól) SnCl₂.2H₂O-ból és 60 ml etanolból álló keverékkel. A kapott anyagot 2 órán át szobahőmérsékleten keverjük, majd 10%-os nátrium-hidroxiddal semlegesítjük, majd szűrjük. Az oldhatalan anyagot etanollal átmossuk, az alkoholos fázist csökkentett nyomáson betöményitjük, a visszamaradó anyagot etil-acetátban felvesszük. A szerves fázist szárítjuk, vákuumban betöményitjük, a visszamaradó anyagot 50 ml heptánnal elkeverjük, szűrjük és szárítjuk. Ily módon 4,6 g 4-klór-3-(5-amino-2,2-difluor-benzo-l,3-dioxol-4-il)-pirazolt nyerünk, op: 195°C, kihozatal 84%.

Hasonlóképpen állítjuk elő a 4-klór-3-(3-amino-2,5-dimetil-fenil)-pirazolt (vegyület 295), kihozatal 85%, op: 70°C.

14. példa

3-(2-Amino-3,5-diklór)-fenil-4-kiór-pirazol (vegyület 296)

14,6 (0,05 mól) 3-(2-nitro-3,5-diklór-fenil)-4-klór-pirazolt feloldunk 200 ml ecetsavban, majd egy 500 ml-es, háromnyakú gömblombikba tesszük. Az oldatot 50°-ra melegítjük, hozzáadunk

8,4 g (0,15 mól) vasport részletekben, majd a keveréket 70°-on 5 órán át keverjük. Ezután lehűtjük, 800 ml vízbe öntjük, üvegszűrőn átszűrjük, vízzel átöblítjük és szárítjuk, így nyerjük fehér, szilárd anyag fromájában a 3-(2-amino-3,5-diklór-fenil)-4-klór-pirazolt, kiohazatal 90%, op: 300°C (bomlik).

A fentiekkel azonos módon állítjuk elő a pirazol-4-klór-3-(3-amino-5-klór-fenil)-pirazolt, kihozatal 41%, op: 150°C • · · ·

-46• · · · • · · * « · • · · (vegyület 297), valamint a pirazol-4-klór-3-(4-amino-3,5-diklór-fenil)-pirazolt (vegyület 298), op: 217°C, kihozatal 82%.

15. példa 3-(2-Metil-tio-3,5-diklór)-fenil-4-klór-pirazol (vegyület 299)

A cím szerinti vegyületet az irodalomban leírt módon a 3-(2-amino-3,5-diklór-fenil)-4-klór-pirazol diazotálásával nyerjük, kihozatal 30%, mézszerű konzisztencia.

Λ következő táblázatban összefoglalt (Π) általános képletnek megfelelő 3-fenil-4-klór- vagy bróm-pirazol-vegyületet hasonló módon állítjuk elő a megfelelő reagensek alkalmazásával.

Vegyület száma	χ^χ,,χ,,χ,,χ,	T	cihozata (*)	o.p. (°C) vagy analízis
300	OCF,O,B,C1,B	Cl	45	185
301	OCF3O/B,SCB]rB	Cl	60	188
302	OCF3O,B,Br,B	Cl	19	218
303	ΟΗ,,ΟΗ,Η,ΟΗ,,Η	Cl	32	175
304	Br,Cl,B,Cl,B	Cl

16. példa (II) képletnek megfelelő vegyület előállítása egy másik (II) képletű vegyuletből nukleofil aromás szubsztitúcióval 3-(5-Klór-2-nitro-3-metil-tio)-fenil-4-klór-pirazol

-47···· ·· ·· ···· • · · · · · • · · * • · · · · ·· ···* ·· · (vegyület 305)

5,85 g (0,02 mól) 3-(3,5-diklór-2-nitrofenil)-4-klór-pirazolt (előállítása a XXX. példa szerint) és 1,5 g (0,021 mól) nátrium-metán-tiolátot 50 ml DMF-ben oldva egy 250 ml-es háromnyakú gömblombikba adagolunk, majd 50°-ra melegítjük, ezen a hőmérsékleten tartjuk 1 órán át, majd 200 ml vízzel hidrolizáljuk és etil-acetáttal extraháljuk. A kapott anyagot magnézium-szulfáton szárítjuk, az oldószert elpárologtatjuk, a kapott sárga olaj kihozatala 89%.

Hasonló módon eljárva 3-(3,5-diklór-fenil)-4-klór-pirazolból és 3 ekvivalens nátrium-metanolátból NMP-ben oldva, kiindulva állítjuk elő a 3-(3-klór-5-merkapto-fenil)-4-klór-pirazolt (vegyület 306), op: 175°C, kihozatal 50%.

17. példa

4-Halogén-3-fenil-pirazol-sók előállítása 4-Klór-3-(3,5-dikIór-fenil)-pirazol hemihidrokloridja (vegyület 307) g (0,008 mól) 4-klór-3-(3,5-diklór-fenil)-pirazolt feloldunk szobahőmérsékleten keverés közben 200 ml dietil-éterben, majd sósavval addig öblítjük, amíg a csapadékképződés befejeződik. A kapott fehér csapadékot szűrjük, éterrel átmossuk, így 1,1 g 4-kór-3-(3,5-diklór-fenil)-pirazol hemihidrokloridot nyerünk, kihozatal 52%, op: 175°C.

A fentiek szerint eljárva a következő sókat állítjuk még elő:

• ·

Vegyület száma	Beid	I	I	kihozatal (M	o.p. (eQ vagy analízis
308	B,C1,B,C1,B; 1 BSO4B	Cl	B	58	195
309	B,C1,B,C1,B; 1 BSOjCH,	Cl	B	18	110

18. példa

A pír szolok szubsztitúciója a 4-helyzetben halogénatom tói eltérő Y szubsztituenssel

18A) 3-(4-Bróm-fenil)-4-metil-szulfonil-pirazol (vegyület 310)

47,7 g (0,15 mól) 4-bróm-acetofenont feloldunk 500 ml acetonitrilben, hozzáadunk 15,3 g (0,15 mól) nátrium-metil-szulfinátot és 48 órán át visszafolyatás közben melegítjük. Ezután az anyagot lehűtjük, az acetonitrilt elpárologtatjuk, a keveréket vízzel mossuk és CH₂Cl₂-vel extraháljuk. A nyers visszamaradó anyagot diizopropil-éterben elkeverjük, így nyerjük beige színű por formájában a kívánt terméket, kihozatal 72%, op: 165°C.

8,3 g (0,03 mól) 4-(bróm-fenil)-metil-szulfonil-acetofenont feloldunk 30 ml Ν,Ν-dimetil-formamid-dimetil-acetálban és 70°-on az 5. példában leírtak szerint melegítjük, majd a kapott enaminon intermediert elválasztjuk, hozzáadunk 2,85 ml (0,06 mól) hidrazin-hidrátot a 7. példában leírtak szerint. Diizopropil-éterrel való elkeverés után beige színű poranyagot nyerünk, kihozatal 88%, op: 70°C.

• · · ·

- 49 - .........

18Β) 3-(3,5-Diklór-fenil)-4-metil-tio-pirazol (vegyület 311)

i) 2-Bróm-l-(3,5-diklór-fenil)-l-etanon

1,03 ml (0,02 mól) brómot adagolunk szobahőmérsékleten 50 ml ecetsavban oldott 3,77 g (0,019 mól) (3,5-diklór-fenil)-etanonhoz, majd 12 órán át való keverés után az ecetsavat elpárologtatjuk, így nyerjük sárga csapadék formájában a 2-bróm-l-(3,5-diklór-fenil)-l-etanont, kihozatal 81%.

ii) l-(3,5-Diklór-fenil)-2-metil-tio-l-etanon

3,7 g (0,015 mól) cím szerinti vegyületet állítunk elő oly módon, hogy 0°-on elkeverünk 10 ml metanolban oldott 1,23 g (0,017 mól) nátrium-metán-tiolátot, 4,28 g (0,016 mól) fentiek szerint előállított l-(3,5-diklór-fenil)-2-metil-tio-l-etanonnal.

iii) 3-(3,5-Diklór-fenil)-4-metil-tio-pirazol

2,3 g (0,0098 mól) l-(3,5-diklór-fenil)-2-metil-tio-l-etanont feloldunk 4 ml (0,029 mól) N,N-dimetil-formamid-dimetil-acetálban, 70°-on melegítjük az 5. példában leírtak szerint, majd az intermedier enanminont elválasztjuk, hozzáadunk 0,9 ml (0,019 mól) hidrazin-hidrátot a 7. példában leírtak szerint. A kapott anyagot heptánnal elkeverjük, így 1,12 g kívánt terméket nyerünk, kihozatal 44%, op: 148°C.

18C) 3-(3,5-Diklór-fenil)-4-metoxi-pirazol (vegyület 312)

i) l-(3,5-DikIór-fenil)-2-metoxi-l-etanon

A cím szerinti vegyületet úgy állítjuk elő, hogy 5°C hőmérsékleten 5,74 g (0,023 mól) 3,5-diklór-fenil-magnézium-bromidot elkeverünk 10 ml tetrahidrofuránban oldott 1,77 ml (0,0213 mól) metoxi-acetonitrillel. A keveréket szobahőmérsékleten 2 órán át keverjük, majd hidrolizáljuk úgy, hogy jéghideg víz és 1 n sósav

-50* * keverékébe öntjük, majd a vizes fázist etil-acetáttal extraháljuk, a szerves fázist meglugosítjuk, úgy, hogy telített nátrium-hidrogén-karbonát oldattal átmossuk, majd magnézium-szulfáton szárítjuk és az oldószert elpárologtatjuk. A kapott olajos anyagot kromatografálással tisztítjuk (etil-acetát/heptán= 10/90).

ii) 3-(3,5-DikIór-fenil)-4-metoxi-pirazol

0,47 g (0,021 mól) l-(3,5-diklór-fenil)-2-metoxi-l-etanont feloldunk 1 ml (0,074 mól) N,N-dimetil-formamid-dimetil-acetálban és az 5. példa szerint 70°-on melegítjük, majd az intermedier enaminont izoláljuk, hozzáadunk 0,12 ml (0,0024 mól) hidrazin-hidrátot a 7. példában leírtak szerint. A kapott anyagot heptánnal elkeverjük, így 0,27 g kívánt vegyületet nyerünk, kihozatal 52%, op: 173°C.

18D) 3-(3,5-Diklór)-fenil-4-dimetil-amino-pirazol (vegyület 313)

A cím szerinti vegyületet a következő irodalmi helyen leírtak szerint állítjuk elő 3,5-diklór-fenil-acetonitril mint kiindulási anyag alkalmazásával. Kihozatal 33%, mézszeru konzisztencia: II Farmaco Ed. Se., 39, 618, 1983, P. Giori és mtársai.

18E) (II) általános képletű vegyület eló'állítása az Y és X₅ szubsztituensek közötti ciklizálással

8-Bróm-4,5-dihidro-2H-benz[g]indazol (vegyület 314)

1,66 g (0,0059 mól) 6-bróm-2-(dimetil-amino-metilén)-tetralont és 0,58 g (0,008 mól) hidrazin-hidrátot etanolban elkeverünk a 7. példában leírtak szerint, kihozatal 31%, op: 155°C.

19. példa

Az 1-helyzetben szubsztituált pirazolok előállítása ahol a Z szubsztituens hidrogénatomtól eltérő

-51 ··«« ·· · · · · · · • · * « · « V · · · • · · · ·

19Α) l-Izopropil-amino-karbonil-4-klór-3-(3,5-diklór -fenil)-pirazol (vegyület 315)

0,95 g (0,011 mól) izopropil-izocianátot cseppenként 0°-on elkeverünk 20 ml vízmentes DMF-el, amelyben 2,55 g (0,01 mól) 4-klór-3-(3,5-diklór-fenil)-lH-pirazolt és 1,55 ml (0,11 mól) trietil-amint oldottunk. A keverést 2 órán át szobahőmérsékleten végezzük, majd a keveréket 100 ml vízbe öntjük, etil-acetáttal extraháljuk, a szerves fázist szárítjuk, vákuumban betöményitjük, a visszamaradó anyagot 50 ml heptánnal elkeverjük, szűrjük és szárítjuk. Ily módon 2,1 g l-izopropil-amino-karbonil-4-klór-3-(3,5-diklór-fenil)-pirazolt nyerünk, op: 127°C.

19B) l-Acetil-4-klór-3-(3,5-diklór-fenil)-pirazol (vegyület 316)

0,35 g (0,003 mól) 4-dimetil-amino-piridint és 1,55 ml (0,11 mól) trietil-amint elkeverünk 30 ml tetrahidrofuránban oldott 2,55 g (0,01 mól) 4-klór-3-(3,5-diklór-fenil)-pirazollal, majd hozzáadunk 10 ml tetrahidrofuránban oldott 0,85 g (0,011 mól) acetil-kloridot cseppenként 0°-on. A kapott anyagot 2 órán át szobahőmérsékleten keverjük, majd 100 ml vízbe öntjük, etil-acetáttal extraháljuk, a szerves fázist szárítjuk, vákuumban betöményitjük, a visszamaradó anyagot 50 ml heptánnal elkeverjük, szűrjük, majd szárítjuk. Ily módon 2,8 g l-acetil-4-klór-3-(3,5-diklór-fenil)-pirazolt nyerünk, op: 125°C.

19C) l-Metoxi-karbonil-4-klór-3-(3,5-diklór-fenil) -pirazol (vegyület 317)

2,52 g (0,0204 mól) 4-dimetil-amino-piridint és 18,3 ml (0,132 mól) trietil-amint elkeverünk 300 ml tetrahidrofuránban oldott 30,55 g (0,12 mól) 4-klór-3-(3,5-diklór-fenil)-pirazollal, *·,< · «

-52majd hozzáadunk cseppenként 0°-on 100 ml tetrahidrofuránban oldott 12,5 g (0,132 mól) metil-klór-hangyasav-észtert. A kapott anyagot 20 órán át szobahőmérsékleten keveijük, majd 500 ml vízbe öntjük, etil-acetáttal extraháljuk, a szerves fázist szárítjuk, vákuumban betöményitjük, a visszamaradó anyagot 150 ml heptánnal elkeverjük, szűrjük és szárítjuk. Ily módon 33,5 g 1-metoxi-karbonil-4-klór-3-(3,5-diklór-fenil)-pirazolt nyerünk, op: 144°C.

A következő táblázatban összefoglalt l-szubsztituált-4-klór-3-fenil-pirazol vegyületeket állítjuk még elő a 19C példában leírtak szerint.

Vegyület1 száma	^,Χ,,Χ,,Χ^Χ,	X	kihor 2atall (*)	ó.p. CQl vagy analízis
318	H,C1,H,C1,H	COjBn	48	118
. 319	H,C1,H,C1,H	COjCHjCHjCI	60	108
320	H,C1,H,C1,B	COaC(CHj)2CClj	75	135
321	B,C1,B,C1,B	COjEt	50	112
322	H,C1,H,C1,H	COjAll	48	80

19D l-Acetoxi-metil-4-klór-3-(3,5-dikIór-fenil)-pirazol (vegyület 323)

0,15 ml l,8-diazabiciklo(5.4.0)-undecén-7-ént szobahőmérsékleten elkeverünk 70 ml tetrahidrofuránnal, amelyben 2,55 g (0,01 mól) 4-klór-3-(3,5-diklór-fenil)-pirazolt és 0,9 g (0,030 mól) paraformaldehidet oldottunk. A reakciókeveréket 4 órán át szobahőmérsékleten keverjük, majd hozzáadunk 1,2 g (0,015 mól) 10 ml tetrahidrofuránban oldott acetil-kloridot cseppenként 0°-on és a kapott anyagot 6 órán át szobahőmérsékleten keverjük. A keverér ·« ·

két ezután szárazra pároljuk, a visszamaradó anyagot 15 ml heptánban oldjuk, majd szárítjuk. Ily módon 3,05 g 1-acetoxi-metil-4-klór-3-(3,5-diklór-fenil)-pirazolt nyerünk, op: 95°C.

19E) l-Klór-metil-4-klór-3-(3,5-diklór-fenil)-pirazol (vegyület 324)

0,15 ml l,8-diazabiciklo(5.4.0)undecén-7-ént elkeverünk szobahőmérsékleten 70 ml tetrahidrofuránnal, amelyben 2,55 g (0,01 mól) 4-klór-3-(3,5-diklór-fenil)-pirazolt és 0,9 g (0,030 mól) paraformaldehidet oldottunk. A kapott keveréket 4 órán át szobahőmérsékleten keverjük, majd hozzáadunk 20 ml tetrahidrofuránban oldott 4,75 g (0,015 mól) tionil-kloridot cseppenként 0°-on. A keverést 4 órán át szobahőmérsékleten folytatjuk, majd az anyagot szárazra pároljuk, a visszamaradó anyagot 15 ml heptánban oldjuk és szárítjuk. Ily módon 2,15 g l-klór-metil-4-klór-3-(3,5-diklór-fenil)-pirazolt nyerünk, op: 88°C.

19F) l-Azido-metil-4-klór-3-(3,5-diklór-fenil)-pirazol (vegyület 325)

0,7 g (0,010 mól) nátrium-azidot szobahőmérsékleten elkeverünk 25 ml DMF-ben oldott 1,85 g (0,005 mól) 1-klór-metil-4-klór-3-(3,5-diklór-fenil)-pirazollal. A kapott keveréket 12 órán át keverjük, majd 100 ml vízzel hígítjuk, és éterrel extraháljuk. A szerves fázist szárítjuk, vákuumban betöményítjük, a visszamaradó anyagot 20 ml heptánnal elkeverjük, szűrjük és szárítjuk. Ily módon 1,30 g l-azido-metil-4-klór-3-(3,5-diklór-fenil)-pirazolt nyerünk, op: 74°C.

19G) l-Trifenil-foszfono-metil-4-klór-3-(3,5-dikIór-fenil) -pirazol-kloridj a

1,85 g (0,05 mól) l-klór-metil-4-klór-3-(3,5-diklór-fenil)- ·>·· · ; · « « · ♦ · · · 2 ί ·«· ·4 *·»5· *· *

-54-pirazolt és 1,65 g (0,00625 mól) trifenil-foszfmt 30 ml tetrahidrofuránban 8 órán át inért atmoszférában visszafolyatás közben melegítjük, majd az anyagot szobahőmérsékletre hagyjuk hűlni, az oldhatatlan anyagot szűréssel elválasztjuk, 15 ml heptánnal elkeverjük, szűrjük és szárítjuk. Ily módon 0,5 g cím szerinti vegyületet nyerünk, amely 260°C hőmérsékleten bomlik.

19H) l-t-Butoxi-karbonil-metil-4-klór-3-(3,5-diklór -fenil)-pirazol (vegyület 327) g (0,033 mól) terc-butil-klór-acetátot feloldunk 30 ml DMF-ben és cseppenként szobahőmérsékleten 7,62 g (0,030 mól) 4-klór-3-(3,5-diklór-fenil)-pirazol és 5,6 g (0,040 mól) K₂CO₃ keverékéhez adagoljuk. A kapott anyagot 12 órán át szobahőmérsékleten keverjük, 200 ml vízzel hígítjuk, éterrel extraháljuk, a szerves fázist szárítjuk, vákuumban betöményitjük, a visszamaradó anyagot 20 ml heptánnal elkeverjük, szűrjük és szárítjuk. Ily módon 10,2 g cím szerinti vegyületet nyerünk, op: 86°C.

191) l-Karboxi-metil-4-klór-3-(3,5-diklór-feiiil)-pirazol (vegyület 328)

6,85 g (0,0185 mól) l-t-butoxi-karbonil-metil-4-klór-3-(3,5-diklór-fenil)-pirazolt feloldunk 100 ml trifluor-ecetsavban, 16 órán át szobahőmérsékleten keverjük, majd 300 ml jég/víz keverékbe öntjük, az oldhatatlan anyagot szűrjük, heptánnal mossuk és szárítjuk. Ily módon 5,65 g cím szerinti vegyületet nyerünk, op: 182°C.

19J) l-Karboxi-metil-4-klór-3-(3,5-diklór-feniI)-pirazol (vegyület 329)

3,25 g (0,010 mól) l-karboxi-metil-4-klór-3-(3,5-diklór-fenil)-pirazolt és 0,8 g nátrium-hidroxid pelletet feloldunk 50 ml

-55etanolban és visszafolyatás közben 1 órán át melegítjük, majd szobahőmérsékletre hűtjük, az oldhatatlan anyagot szűrjük, 30 ml heptánnal elkeverjük, szűrjük, szárítjuk. Ily módon 2,65 g 1-karboxi-metil-4-klór-3-(3,5-diklór-fenil)-pirazol-nátriumsót nyerünk, op: 246°C.

20. példa

Botrytis cinera elleni in vivő hatás vizsgálata kivágott paradicsomleveleken (benzimidazolokkal szemben szenzitív és rezisztens törzsek)

A vizsgálandó hatóanyagból az alábbi összetétel szerint vizes szuszpenziót készítünk nedves őrléssel:

- hatóanyag: 60 mg

- Tween 80 felületaktív anyag (szorbitán-poli(etilén-oxi) -oleát) 10%-os vizes oldatban: 0,3 ml

- vízzel 60 ml-re kiegészítve.

A fenti vizes szuszpenziót ezután vízzel a kívánt koncentrációjú hatóanyagot tartalmazó készítménnyé hígítjuk.

Üvegházban nevelt paradicsomnövényeket (Marmande fajta), 30 napos korukban a fentiek szerinti, különböző koncentrációjú vizes szuszpenzióval bepermetezzük.

óra elteltével a leveleket levágjuk, petricsészébe tesszük (14 cm átmérő), amelynek az alját előzőleg nedves szűrőpapírral befedtük, minden edénybe 10 levelet helyezünk.

Ezután elvégezzük az inokulálást egy fecskendő segítségével oly módon, hogy minden levélre Botrytis cinera spórákat juttatunk 3 csepp szuszpenzió formájában olyan törzsekből, amelyek benzoimidazolokkal szemben szenzitívek vagy rezisztensek, a szusz • ·

-56penziót 15 napos tenyészetből készítettük és 150000 egység/ml koncentrációban szuszpendáltuk.

A kiértékelést 6 nappal a fertőzés után végeztük a kezeletlen kontrollal való összehasonlítással.

g/1 dózis esetén a fenti körülmények között jó eredményt (legalább 75%-os pusztulás) vagy teljes védelmet állapítottunk meg a következő számú vegyületek esetén benzimidazolokkal szemben érzékeny Botrytis törzseknél: 20, 31,45, 46, 199, 202, 204 - 207, 212, 213, 218, 219, 221, 222, 225, 234, 238, 239, 241 247, 250, 253 - 255, 296, 307, 316, 319, 321 és 322.

21. példa

Pyricularia oryzae elleni in vivő hatás vizsgálata, amely kártevő a rizs piriculariosisért felelős

A vizsgálandó hatóanyagból az alábbi összetétel szerint vizes szuszpenziót készítünk nedves őrléssel:

- hatóanyag: 60 mg

- Tween 80 felületaktív anyag (szorbitán-poli(etilén-oxi) -oleát) 10%-os vizes oldatban: 0,3 ml

- vízzel 60 ml-re kiegészítve.

A fentiek szerint előállított vizes szuszpenziót vízzel ezután a kívánt mennyiségű hatóanyagot tartalmazó készítménnyé hígítottuk.

Kis méretű edényekbe, 50/50 arányben tőzeget és vulkáni tufát tartalmazó földbe rizspalántákat ültettünk és a 10 cm-magas állapotában a fenti vizes szuszpenzióval permeteztük.

óra elteltével a növényeket vizes szuszpenzió formájában Pyricularia oryzae spórákkal megfertőztük, amely szuszpenziót 15

-57napos tenyészetből nyertük, 100000 egység/ml mennyiségben szuszpendálva.

A rizsnövényeket 24 órán át inkubáltuk (25°, 100% relatív nedvesség), majd megfigyelő cellába helyzetük azonos körülmények között 5 napra.

A kiértékelést a fertőzést követő 6. napon végeztük.

A fenti körülmények között 1 g/1 dózis esetén jó eredményt (legalább 75%-os pusztulás) vagy teljes védelmet állapítottunk meg a következő vegyületek esetén: 7,20, 22, 31, 36, 37, 38, 42, 45, 46, 202 - 207, 209, 211 - 213, 218 - 226, 231, 238, 239, 241 246, 249, 250, 253 - 256,293, 294, 301, 305, 316 - 318, 321.

22. példa

Plasmopara viticola elleni hatás in vivő vizsgálata

A vizsgálandó hatóanyagból az alábbi összetétel szerint vizes szuszpenziót készítünk nedves őrléssel:

- hatóanyag: 60 mg

- Tween 80 felületaktív anyag (szorbitán-poli(etilén-oxi)

-oleát) 10%-os vizes oldatban: 0,3 ml

- vízzel 60 ml-re kiegészítve.

A fentiek szerint előállított vizes szuszpenziót ezután vízzel a kívánt mennyiségű hatóanyagot tartalmazó készítménnyé hígítottuk.

Szőlőpalántákat (Vitis vinifera, Chardonnay fajta) kis edényekben tenyésztettünk. Amikor a növények a 2 hónapos kort elérték (8-10 leveles állapot, 10-15 cm magasság) a fentiek szerinti vizes szuszpenzió készítménnyel bepermeteztük.

A kontrollként használt palántákat ugyanilyen összetételű, de hatóanyagot nem tartalmazó vizes oldattal kezeltük.

-58- ..... -· ·'· ^: órás száradás után a növényeket Plasmopara viticola spórákkal fertőztük meg úgy, hogy annak vizes szuszpenziójával bepermeteztük, a szuszpenziót 7 napos tenyészetből nyertünk és 100000 egység/ml mennyiségben szuszpendáltuk.

A megfertőzött növényeket ezután 2 napig inkubáltuk először 18°C hőmérsékleten, nedvességgel telített atmoszférában, majd 5 napon át kb. 20-22°C hőmérsékleten 90-100% relatív nedvességtartalom mellett.

A kiértékelést 7 nappal a fertőzés után végeztük, a kontroll növényekkel való összehasonlítással.

A fenti körülmények alkalmazásával 1 g/1 dózis mellett jó eredményt (legalább 75%-os védelem) vagy teljes védelmet állapítottunk meg a következő számú vegyületek esetén: 20, 21, 25, 31, 33, 34, 36, 37, 41, 43, 200 - 204, 206, 207, 212, 213, 219 221, 223 - 228, 230, 231, 234, 236 - 239, 243 - 245, 248, 254 256, 291, 294, 305, 307 és 313.

23. példa

Puccinia recondita elleni hatás in vivő vizsgálata (búza barnarozsda)

A vizsgálandó hatóanyagból az alábbi összetétel szerint vizes szuszpenziót készítünk nedves őrléssel:

- hatóanyag: 60 mg

- Tween 80 felületaktív anyag (szorbitán-poli(etilén-oxi)

-oleát) 10%-os vizes oldatban: 0,3 ml

- vízzel 60 ml-re kiegészítve, ily módon 1 g/1 koncentrációjú szuszpenziót nyertünk.

A fentiek vizes szuszpenziót ezután adott esetben vízzel hígítottuk, hogy a kívánt mennyiségű hatóanyagot tartalmazó készítményt nyerjük.

Búza növényeket ültettünk kis edényekbe 50/50 arányú tőzeg/vulkáni tufa keverékbe, majd a növényeket 10 cm magas állapotukban a fenti hatóanyag szuszpenzióval bepermeteztük.

A kontrollként használt növényeket hatóanyagot nem tartalmazó fenti összetételű vizes oldattal permeteztük be.

óra elteltével a növényeket a spórák vizes szuszpenziójával bepermeteztük (100000 spóra/ml), ezt a szuszpenziót fertőzött palántákról nyertük. A búzanövényeket ezután 24 órára inkubációs cellába helyzetük, először kb. 20°C hőmérsékleten 100% relatív nedvességtartalom, majd 7-14 napon át 60% relatív nedvességtartalom mellett.

A kiértékelést a fertőzést követő 8. és 15. nap közötti időtartamban végeztük a kezeletlen kontrollal való összehasonlítással.

A fenti körülmények között 1 g/1 hatóanyag dózis melett jó eredményt (legalább 75%-os védelem) vagy teljes védelmet figyeltünk meg a következő számú vegyületek esetén: 22, 35, 37, 31, 32, 204, 206, 207, 213, 218, 221, 223, 225, 238, 239, 246, 248, 251, 253, 294, 307, 316, 322.

Ezek az eredmények világosan mutatják a találmány szerinti hatóanyagok jó fungicid hatását növényi gombakártevőkkel szemben, amely kártevők a legkülönbözőbb fajokhoz tartoznak, így például a következőkhöz: Phycomycetes, Basidiomycetes, Ascomycetes, Adelomycetes vagy Fungi Imperfecti, különösen a Botrytis fajok, a Pyricularia oryzae és a szőlő lisztharmat.

-60A találmány szerinti vegyületeket azonban ritkán alkalmazzuk a gyakorlatban önmagukban, a vegyületek leggyakrabban készítmények formájában kerülnek felhasználásra. Az ilyen fungicid készítmények a találmány szerinti vegyületeket tartalmazzák hatóanyagként szilárd vagy folyékony, a mezőgazdaságban elfogadható hordozóanyagokkal, továbbá szintén a mezőgazdaságban elfogadható felületaktív anyagokkal elkeverve. Különösen inért és a szokásos hodrozóanyagokat és a szokásos felületaktív anyagokat alkalmazzuk. Ezek a készítmények szintén a találmány oltalmi körébe tartoznak.

A találmány szerinti vegyületek tartalmazhatnak továbbá bármilyen adalékanyagot, így például védőkolloidokat, ragasztóanyagokat, sűrítőanyagokat, tixotróp anyagokat, penetrációt elősegítő szereket, stabilizálószereket, megkötőszereket, stb. Még általánosabban kifejezve, a találmány szerinti vegyületeket minden, a készítmények előállításánál általánosan ismert szilárd vagy folyékony adalékanyaggal elkeverhetjük.

A találmány szerinti készítmények általában 0,05-95 tömeg% találmány szerinti hatóanyagot tartalmaznak egy vagy több szilárd vagy folyékony hordozóanyaggal és adott esetben egy vagy több felületaktív anyaggal együtt.

A találmány értelmében a “hordozóanyag” kifejezés vonatkozik bármilyen természetes vagy szintetikus, szerves vagy szervetlen anyagra, amelyek alkalmasak arra, hogy a hatóanyag felvitelét a növényre vagy a magra vagy a talajra elősegítsék. Ezek a hordozóanyagok általában inertek és mezőgazdaságilag elfogadhatók kell, hogy legyenek, különösen a kezelt növényekkel szemben. A hordozóanyag lehet szilárd (például agyagok, tér • ·

-61- ......- ^:· ' mészetes vagy szintetikus szilikátok, szilicium-dioxid, gyanták, viaszok, szilárd műtrágyák, stb.) vagy folyékonyak (víz, alkoholok, különösen butanol, stb.).

A felületanyag lehet emulgeálószer, diszpergálószer vagy nedvesítőszer és lehet ionos vagy nem ionos típusú vagy ezek keveréke. Példaképpen említjük például a következőket: poliakrilsavak sói, ligninszulfonsavak sói, fenolszulfonsavak vagy naftalinszulfonsavak sói, etilén-oxid zsíralkoholokkal vagy zsírsavakkal vagy zsíraminokkal képzett polikondenzátumai, szubsztituált fenolok (különösen alkil-fenolok vagy aril-fenolok), szulfoszukcinsavak észtereinek sói, taurin-származékok (különösen alkil-taurátok), polietilén oxilezett) fenolok vagy alkoholok foszforsavészterei, zsírsavak és poliolok észterei, továbbá a fenti szulfátot, szulfonátot és foszfátot tartalmazó vegyületek különböző származékai. A legalább egy felületaktív anyag jelenléte általában szükséges, ha a vegyület és/vagy az inért hordozóanyag vízben nem oldható és a felvitelhez használt hordozóanyag víz.

A találmány szerinti mezőgazdasági célra alkalmas készítmények így általában a találmány szerinti hatóanyagot igen széles tartományban tartalmazzák, így például 0,05-95 t% mennyiségben. A felületaktív anyag tartalom előnyösen 5-40%.

A találmány szerinti készítmények a legkülönbözőbb féle formájú szilárd vagy folyékony készítmények lehetnek.

így például a szilárd készítmények lehetnek porozószerek (ezek hatóanyagtartalma akár 100% is lehet), továbbá lehetnek granulátumok, különösen extrudálással, tömörítéssel vagy granulált hordozók impregnálásával előállított granulátumok, lehetnek továbbá porokból nyert granulátumok (ezek hatóanyagtartalma

-620,5-80% közötti érték), továbbá lehetnek tabletták vagy pezsgőtabletták.

A találmány szerinti (I) általános képletü hatóanyagokat alkalmazhatjuk porozásra alkalams porok formájában is, ezeknél a készítmény általában például 50 g hatóanyagot és 950 g talkumot, vagy 20 g hatóanyagot, 10 g finomeloszlású szilicium-dioxidot és 970 g talkumot tartalmaz, az említett alkotókat egymással elkeverjük, majd összeőröljük és az így kapott keveréket alkalmazzuk porzáshoz.

A készítmények lehetnek továbbá folyékony készítmények vagy olyanok, amelyeket a felhasználás előtt alakítunk folyékony készítménnyé, továbbá lehetnek oldatok, különösen előnyösen vízben oldható koncentrátumok, emulgeálható koncentrátumok, emulziók, szuszpenzió koncentrátumok, aeroszolok, nedvesíthető porok (vagy permetezésre alkalmas porok), továbbá paszták vagy gélek.

Az emulgeálható vagy oldható koncentrátumok leggyakrabban 10-80 tömeg% hatóanyagot, míg az emulziók vagy a felhasználásra kész oldatok 0,01-20 tömeg% hatóanyagot tartalmaznak.

Az oldószer mellett az emulgeálható koncentrátumok adott esetben tartalmazhatnak még 2-20 t% alkalmas adalékanyagot, így például stabilizálószert, felületaktív anyagot, penetrációt elősegítő anyagot, korróziógátlót, festéket vagy valamely fent említett ragasztóanyagot.

Ezekből a koncentrátumokból vízzel való hígítással emulziókat vagy bármilyen kívánt koncentrációjú készítményt előállíthatunk, amely különösen alkalmas a növényekre való felvitelre.

A következőkben példaképpen megadjuk néhány emulge álható koncentrátum összetételét:

EC készítmény 1 hatóanyag alkálifém-dodecil-benzolszulfonát etoxilezett nonilfenol, amely 10 molekula etilén-oxidot tartalmaz ciklohexanon aromás oldószer

400 g/1 g/1 g/1

200 g/1

1 mennyiségig

EC készítmény 2 hatóanyag epoxidált növényi olaj alkil-aril-szulfonát és zsíralkohol	250 g 25 g
és poliglikoléter keveréke dimetil-formamid	100 g 50 g

xilol

575 g

A szintén permetezésre alkalmas szuszpenzió koncentrátumokat úgy állítjuk elő, hogy stabil, folyékony terméket nyerjünk, amely nem ülepedik és amely általában 10-75 t% hatóanyagot, 0,5-15 t% felületaktív anyagot, 0,1-10 t% tixotróp szert és 0-10 t% alkalmas adalékanyagot, így például habzásgátlószert, korróziógátlót, stabilizálószert, penetrációt elősegítő szert, valamint ragasztóanyagokat, továbbá hordozóanyagként vizet vagy szerves folyadékot tartalmaz, amelyben a hatóanyag oldhatatlan vagy közel oldhatatlan, továbbá tartalmaz bizonyos szerves, szilárd anyagokat vagy szervetlen sókat, amelyek a

-64hordozóanyagban oldódnak és így gátolni képesek a szedimentációt vagy a víz gélesedését.

Példaképpen a következő szuszpenzió koncentrátum össze tételét adjuk meg:

SC készítmény 1 hatóanyag 500g polietoxilezett trisztiril-fenil-foszfát 50g polietoxilezett alkil-fenol 50g nátrium-polikarboxilát 20g etilén-glikol 50g organopolisziloxán olaj (habzásgátlószer) 1g poliszacharid1,5 g víz 316,5 g

A nedvesíthető porokat vagy permetezésre alkalmas porokat általában úgy állítjuk elő, hogy azok 20-95 t% hatóanyagot és a szilárd hordozóanyag mellett még 0-30 t% nedvesítőszert, 3-20 t% diszpergálószert és szükség esetén 0,1-10 t% egy vagy több stabilizálószert és/vagy más adalékanyagot, így például penetrációt elősegítő szert, ragasztóanyagot vagy csomósodásgátló anyagot, valamint festéket, tartalmazzanak.

A permetezhető porok vagy nedvesíthető porok előállításához a hatóanyagot alaposan elkeverjük egy alkalmas keverőberendezésben a többi adalékanyaggal, majd a kapott keveréket malomban vagy más alkalmas örlőberendezésben őröljük. Az így kapott permetporok előnyösen nedvesíthetők és szuszpendálhatók, szuszpendálhatók vízben a kívánt koncentrációban és az így kapott szuszpenzió különösen előnyösen felvihető a növények leveleire.

• · ·· ····· · ♦ · · · · • · · · · ·

- 65 A pasztakészítményeket a nedvesíthető porok helyett alkalmazhatjuk. Ezek előállítási körülményei és a felhasználásuk azonos a nedvesíthető porokéhoz vagy a permetporokéhoz.

Példaképpen a következő nedvesíthető porkészítmény összetételeket adjuk meg.

WP készítmény 1 hatóanyag etoxilezett zsíralkohol (nedvesítőszer) etoxilezett fenil-etil-fenol (diszpergálószer) krétapor (inért hordozóanyag)

50% 2,5% 5% 42,5%

WP készítmény 2 hatóanyag C13 elágazó láncú szintetikus oxo-alkohol 8-10 etilén-oxid egységgel etoxilezve (nedvesítőszer) semleges kalcium-lignoszulfonát (diszpegálószer) kalcium-karbonát (inért töltőanyag)

10% 0,75% 12% 100%-ig

WP készítmény 3

Ezen nedvesíthető porkészítmény összetétele azonos az előzőekkel, de az arányok a követekzők:

hatóanyag nedvesítőszer	75% 1,5%
diszpergálószer kalcium-karbonát (inért hordozó)	8% 100%-ig

• ·

WP készítmény 4 hatóanyag 90% etoxilezett zsíralkohol (nedvesítőszer) 4% etoxilezett fenil-etil-fenil (diszpergálószer) 6%

WP készítmény 5 hatóanyag 50% anionos és nemionos felületaktív anyagok keveréke (nedvesítőszer) 2,5% nátrium-lignoszulfonát (diszpergálószer) 5% kaolinagyag (inért hordozó) 42,5%

A vizes diszeprziók és emulziók, így például azok a készítmények, amelyeket a nedvesíthető porok vagy emulgeálható koncentrátumok hígításával nyerünk szintén a találmány oltalmi körébe tartoznak. Az emulziók lehetnek víz-az-olajban vagy olaj-a-vízben típusúak, továbbá lehetnek sűrű konzisztenciájúak, így például “majonéz” konzisztenciájúak.

A találmány szerinti vegyületeket vízben diszpergálható granulátumokká is alakíthatjuk, ezek a készítmények szintén a találmány oltalmi körébe tartoznak.

Ezen diszpergálható granulátumok általában 0,3-0,6 közötti térfogatsűrűségűek és a részecskeméretük általában 150 és 2000, előnyösen 300 és 1500 pm közötti értékű.

A granulátumkészítmények hatóanyagtartalma általában 1-90 t%, előnyösen 25-90 t% közötti érték.

A granulátumok a hatóanyagon kívül még tartalmaznak szilárd töltőanyagot és adott esetben felületaktív anyagot, amelyek

-67biztosítják a granulátum vízben való diszpergáhatóságát. Ezeket a granulátumokat lényegében két különböző típusra oszthatjuk, attól függően, hogy a töltőanyag vízben oldható vagy vízben oldhatatlan. Ha a töltőanyag vízben oldható, az lehet szervetlen vagy előnyösen szerves anyag. Kiváló eredményt érünk el a karbamid alkalmazásával. Ha a töltőanyag oldhatatlan, az előnyösen szervetlen anyag, így például kaolin vagy bentonit. Ilyen esetben a készítményben még előnyösen felületaktív anyagot is alkalmazunk, általában 2-20 tömeg% mennyiségben a granulátum tömegére számolva, amelynek több mint a fele lehet például legalább egyfajta diszpergálószer, előnyösen anionos, így például lehet polinaftalinszulfonát alkálifém vagy alkáliföldfém sója, lignoszulfonát alkálifém vagy alkáliföldfém sója és a többi rész pedig nemionos vagy anionos nedvesítőszer, így például alkil-naftalinszulfonát alkálifém vagy alkáliföldfém só.

Továbbá, a készítmények, bár ez nem abszolút szükséges, tartalmazhatnak még más adjuvánst is, így például habzásgátló szert.

A találmány szerinti granulátumok előállítását úgy végezzük, hogy a szükséges alkotókat összekeverjük, majd különböző ismert módokon granuláljuk (például granulálóban, fluidágyban, permetezéssel, extrudálással, stb.). Az előállítást általában aprítással, majd a kívánt részecskeméretre való szitálással fejezzük be, a részecskeméretek a fentiekben említetteknek felelnek meg.

Az előállítást előnyösen extrudálással végezzük, ezt például a következő példákban ismertetjük.

DG készítmény 1

Diszpergálható granulátum

t% hatóanyagot és 10 t% karbamidot gyöngy formájában egy keverőben elkeverünk, majd a kapott keveréket egy malomban összeőröljük. Az így kapott poranyagot ezután kb. 8 t% vízzel nedvesítjük, a nedves poranyagot perforált hengerű extruderben extrudáljuk. A kapott gamulátumot ezután szárítjuk, aprítjuk és szitáljuk úy, hogy kb. 150 és 2000 pm közötti részecskeméretű granulátumokat nyerjünk.

DG készítmény 2

Diszpergálható granulátum

A következő összetevőket egy keverőben elkeverjük: hatóanyag 75% nedvesítőszer (nátrium-alkil-naftalinszulfonát) 2% diszpergálószer (nátrium-polinaftalinszulfonát) 8% vízben odlhatalan inért töltőanyag (kaolin) 15%

A fenti keveréket fluidágyas berendezésben víz jelenlétében granuláljuk, majd szárítjuk, aprítjuk és szitáljuk úgy, hogy a granulátum szemcsék mérete 0,15 és 0,80 mm közötti legyen.

A fenti granulátumokat alkalmazhatjuk önmagukban vagy vizes oldatok vagy diszperziók formájában, amelyek a kívánt dózist tartalmazzák. Felhasználhatók továbbá úgy is, hogy más hatóanyaggal kombináljuk őket, különösen más fungicidekkel, ez utóbbiak lehetnek nedvesíthető porok vagy granulátumok vagy vizes szuszpenziók.

A tárolásra és szállításra legalkalmasabb készítmények általában 0,5-95 t% hatóanyagot tartalmaznak.

A találmány oltalmi körébe tartozik továbbá a találmány szerinti vegyületek felhasználása növények gombás betegségeinek kezelésére, megelőző vagy gyógyító kezelés formájában, a felvitel történhet a lombozatra vagy a szaporítóanyagra, vagy a növekedés helyére.

Claims (15)

1. igénypont szerinti és Y és Z jelentése hidrogénatom - egy halogénezőszerrel reagáltatunk.

1. (I) általános képletnek megfelelő 3-aril-pirazol-származékok, valamint ezek hidrogénsavakkal vagy perklórsavakkal vagy salétromsavval vagy kénsavval vagy alkil- vagy adott esetben szubsztituált fenilszulfonsavakkal képzett sói, valamint fémekkel vagy fémes anyagokkal alkotott komplexei - a képletben Χ_υ X₂, X3, X₄ és X₅ jelentése azonosan vagy különbözően:

- hidrogén- vagy halogénatom, hidroxil-, ciano-, tio-cianáto-, nitro-, nitrozo- vagy aminocsoport, amely utóbbi csoport adott esetben egy vagy kétszeresen alkil- vagy fenilcsoporttal szubsztituálva lehet,

- alkil-, hidroxi-alkil-, alkoxi-alkil-, alkil-tio-alkil-, alkil-szulfinil-alkil-, alkil-szulfonil-alkil-, benzil-, alkenil-, alkinil-, ciano-alkil-, alkoxi-, alkén-oxi-, alkil-tio-, formil-, acetil-, alkil-karbonil-, alkoxi-tio-karbonil-, mono- vagy dialkil-amino-tio-karbonil-, imino-karbonil-, mono- vagy diaril-amino-tio-karbonil-, karboxil-, karboxilát-, karbamoil- vagy benzoilcsoport,

- fenil-, fenil-oxi vagy fenil-tio-csoport,

- alkil- vagy alkoxi- vagy monoalkil-amino- vagy dialkil-amino- vagy fenil-szulfenil- vagy -szulfinil- vagy -szulfonil-csoport,

- foszforilcsoport, amely kétszeresen valamely következő csoporttal szubsztituálva van: alkil-, alkoxi-, alkil-tiovagy dialkil-amino-csoport, benzil-oxi-, fenil-oxi-, vagy fenilcsoport,

- trialkil-szilil- vagy alkil-fenil-szilil-csoport, és • · · 4 4 • · · 9· • · 4 · 4« «4» ·4 ·*·* 44 *

-71 az X_b X₂, X₃, X₄ és X₅ csoportok egymáshoz is kapcsolódhatnak egy 2-4 tagú szénhídon keresztül, amelyek közül legalább egy oxigén-, kén- vagy nitrogénatommal helyettesítve lehet, továbbá a szénhíd lehet szubsztituálatlan vagy legalább egy halogénatommal és/vagy legalább egy valamely következő csoporttal szubsztituált: hidroxil-, amino-, alkil-, alkoxi-, alkil-tio-, mono- vagy dialkil-amino-, vagy alkil-szulfmil- vagy -szulfonil-csoport és az alkilcsoport azonos a fentiekkel, azzal a megkötéssel, hogy X_rX₅ és X3-X5 csoportok egyidejűleg nem jelenthetnek hidrogénatomot,

Y jelentése hidrogén- vagy halogénatom, nitro-, nitril-, tiocianáto-, alkil-, alkoxi-, alkil-tio-, alkil-szulfmil- vagy alkil-szulfonil-csoport és az említett csoportok alkilrésze adott esetben mono- vagy polihalogénezett vagy az aminocsoport adott esetben egy vagy két alkilcsoporttal vagy fenilcsoporttal szubsztituálva van,

Y és X! vagy X₅ továbbá egymáshoz is kapcsolódhat egy 5-7 tagú szénhídon keresztül, amelynek szénatomjai közül legalább egy oxigén-, kén- vagy nitrogénatommal helyettesítve lehet és a szénhíd lehet szubsztituálatlan vagy legalább egy halogénatommal és/vagy legalább egy hidroxil-, alkoxi-, alkil-tio-, mono- vagy dialkil-amino- vagy alkil-szulfmil- vagy -szulfonil-csoporttal szubsztituált és az alkilcsoportok a fentiekkel azonosak,

Z jelentése

- hidrogén- vagy halogénatom vagy ciano-, nitro- vagy hidroxilcsoport, vagy

- alkil-, halogén-alkil-, cikloalkil- vagy cikloalkil-alkil-csoport és a cikloalkil-rész adott esetben GR4 csoporttal szubsztituálva lehet, vagy

- alkoxicsoport, amely adott esetben hidroxil-, alkoxi- vagy alkil-tio-csoporttal szubsztituálva lehet, vagy alkil-tio-csoport,

- fenil-oxi- vagy fenil-tio-csoport,

- aminocsoport, amely adott esetben egy vagy két alkilcsoporttal szubsztituálva van, vagy

- adott esetben szubsztituált 3-7 szénatomos alkenil- vagy alkinil-csoport,

- adott esetben szubsztituált fenilcsoport vagy Het-csoport,

- C(Z!)Z₂ általános képletű csoport, amely képletben:

Z_x jelentése oxigén- vagy kénatom, vagy alkil-aminovagy -imino- vagy aril-amino-csoport, és

Z₂ jelentése

- hidrogén- vagy halogénatom vagy hidroxil-, tiol-, ciano- vagy aminocsoport,

- alkil-, alkoxi- vagy alkil-tio-csoport,

2. Az 1. igénypont szerinti vegyületek, amelyek képletében Y jelentése klór- vagy brómatom vagy nitrocsoport.

3. Az 1. igénypont szerinti vegyületek, amelyek képletében Z jelentése hidrogénatom vagy CÍZjjZj általános képletű csoport, ahol Zj jelentése oxigén- vagy kénatom.

- 3-7 szénatomos alkenil- vagy alkinilcsoport,

- fenil-, fenil-alkil-, fenoxi- vagy fenalkil-oxi-csoport,

- Hét- vagy Het-alkil-csoport,

- fenil-alkenil- vagy fenil-alkinil-csoport,

- Het-alkenil- vagy Het-alkinil-csoport,

- mono- vagy dialkil-amino-, vagy mono- vagy difenil-amino-csoport, vagy

- szulfonil-amino-csoport,

Z jelentése lehet továbbá

- foszfbrilcsoport, amely kétszeresen valamely következő csoporttal szubsztituálva lehet: alkil-, alkoxi-, alkil-tio-, dialkil-amino-, cikloalkil- vagy cikloalkil-alkil-, alkenilvagy alkinil-, fenil-, fenil-alkil-, Hét- vagy Het-alkil-, fenil- vagy Het-csoport, amelyek adott esetben szubsztituálva lehetnek, vagy

- S(Z!XZ₃)Z2 általános képletű csoport, amely képletben Z_x és Z₂ jelentése azonos a fentiekben megadottakkal és Z₃ jelentése azonos a Z_x csoportnál megadottakkal, de a jelentése nem szükségszerűen azonos Z_x jelentésével, azzal a megkötéssel, hogy Z jelentése hidrogénatomtól eltérő, ha X₃, X₄ és X₅ mindegyike hidrogénatomot jelent, továbbá, a vegyület az (la) általános képletű tautomer formának felel meg, ha Z jelentése hidrogénatom, vagy C(Z!)Z₂ vagy S(Z!)(Z₃)Z₂ általános képletű csoport, továbbá, megadott szubsztituensek esetében

- a szénhidrogéncsoportok mindegyike 1 -7 szénatomos és adott esetben 1-8 halogénatommal szubsztituálva lehet,

- a csoportok cikloalkil része 3-7 szénatomos és adott esetben legalább egy GR₄ általános képletnek megfelelő csoporttal szubsztituálva lehet,

- a fenilcsoport esetén a fenilgyűrű adott esetben 1-5-szörösen halogénatommal vagy 1 -3 szénatomos alkil- vagy alkoxicsoporttal szubsztituálva lehet,

- a Het-csoport jelentése mono- vagy biciklusos heterociklusos csoport, amely 5-10-tagú és 1-4 heteroatomot tartalmaz az oxigén-, kén-, nitrogén- vagy foszforatomok közül.

4. Az 1-3. igénypontok bármelyike szerinti vegyületek, amelyek képletében X_b X₂ és X₄ jelentése hidrogén- vagy halogénatom vagy nitrocsoport vagy adott esetben halogénezett 1-4 szénatomos alkilcsoport.

5. Az 1-4. igénypontok bármelyike szerinti vegyület, amelynek képletében X₃ jelentése hidrogén- vagy fluoratom.

6. Az 1-5. igénypontok bármelyike szerinti vegyület, amelynek képletében X₅ jelentése hidrogénatom.

7. Eljárás az 1-6. igénypontok bármelyike szerinti (I) általános képletnek megfelelő vegyületek előállítására, azzal jellemezve, hogy egy (ΙΠ) általános képletű vegyületet - a képletben Xi-X₅ jelentése az

8. A 7. igénypont szerinti eljárás azzal jellemezve, hogy halogénezőszerként klórozószert alkalmazunk, amely hipoklóros sav, sósav hidrogén-peroxid jelenlétében, szulfuril-klorid, N-klórimid, így például N-klór-szukcinimid vagy foszfor-pentaklorid vizes vagy szerves oldatban.

9. A 7. igénypont szerinti eljárás azzal jellemezve, hogy halogénezőszerként brómozószert alkalmazunk, úgy mint brómot vizes vagy szerves oldatban vagy piridinium-perbromidot.

• ···* ·« «V·· ·· · · · · « · • · · * · • · · · · · ··· ·· ···· ·

10. A 7. igénypont szerinti eljárás azzal jellemezve, hogy halogénező szerként jódozószert alkalmazunk, úgy mint jódot önmagában, vagy savas vagy bázikus oldatban.

11. A 7. igénypont szerinti eljárás azzal jellemezve, hogy a (Π) általános képletű vegyület 4-helyzetében lévő aminocsoport diazonium-származékának tetrafluor-borátját állítjuk elő.

12. Eljárás az olyan (I) általános képletű vegyületek előállítására, amelynek képletében Z jelentése C(Zj)Z2 általános képletű csoport, azzal jellemezve, hogy egy (Π) általános képletű vegyületet, amelynek képletében Z jelentése hidrogénatom, egy Z₄C(Z₁)Z₂ általános képletű acilezőszerrel - a képletben Z₄ jelentése halogénatom vagy hidroxil-, amino-, alkoxi-, alkil-tio-, monoalkil-amino- vagy dialkil-amino-csoport - reagáltatunk.

13. Eljárás (V) általános képletnek megfelelő vegyületek előállítására, amelyek képletében X_b X₂ és X₄ jelentése az 1. igénypont szerinti, azzal jellemezve, hogy egy (VI) általános képletű vegyületet, amelynek képletében X_b X₂ és X₄ jelentése a fenti, egy acetaldoximmal vagy annak valamely O-szubsztituált származékával vagy acetaldehid-hidrazinnal vagy annak valamely N-szubsztituált származékával vagy egy acetaldehid szemikarbazonjával vagy szemitiokarbazonjával vagy annak valamely N₂- vagy N₃-szubsztituált származékával reagáltatjuk rézsó és nátrium-szulfit jelenlétében.

14. Fungicid készítmény növények gombás betegségekkel szembeni védelmére, amely hatóanyagként valamely 1-6. igénypont szerinti vegyületet tartalmaz.

15. Az 1-6. igénypontok szerinti vegyület alkalmazása növényeknél gombás betegségekkel szemben.