HU220989B1

HU220989B1 - Eljárás és távközlési rendszer távközlési hívások kezelésére

Info

Publication number: HU220989B1
Application number: HU9603062A
Authority: HU
Inventors: Joseph Michael Christie
Original assignee: Sprint Communications Company, LP
Priority date: 1994-05-05
Filing date: 1995-03-29
Publication date: 2002-07-29
Also published as: US6643282B1; DE69533831D1; US6208660B1; EP0803156A1; AU2199095A; FI964427A; CA2189253A1; US7286561B2; ATE284102T1; AU693883B2; KR970703077A; HUT76726A; CA2189253C; US6366586B1; US6452932B1; US5825780A; ES2230548T3; NO322199B1; CZ322896A3; NO964659D0

Description

A találmány tárgya eljárás és távközlési rendszer távközlési hívások kezelésére, nevezetesen távközlési jelzéseknél a kapcsolatok vezérlésének feldolgozására.

A távközlési rendszerek távközlési útvonalakat létesítenek két vagy több pont között, és ily módon teszik lehetővé adatok átvitelét ezen pontok között. A távközlési útvonal tipikusan hálózati elemek közötti kapcsolatok sorozatát foglalja magában. A hálózati elemek tipikusan kapcsolók. A kapcsolók képezik azokat az elsődleges eszközöket, amelyek társítják egymással a különböző kapcsolatokat, és ily módon képezik, alakítják a távközlési útvonalat. A távközlés vezérlése jelenti azt a folyamatot, amelynek során felépítik a távközlési útvonalat a különböző pontok között. A távközlés vezérlése foglalja magában az áramköri elemek, például kapcsolók vagy más eszközök kiválasztását, amelyek a későbbiek során a távközlési útvonal részét képezik. A távközlés vezérlése magában foglalja továbbá a hálózati elemek közötti kapcsolatok kiválasztását. Együttesen a hálózati elemek és a kapcsolók a kiválasztás útján építik fel a távközlési útvonalat. A pontok közötti távközlési útvonal felépítéséhez tipikusan sokféle különböző hálózati elem és kapcsolat választható ki.

Ezen kiválasztások vezérlését kapcsolók végzik. A kapcsolók választják ki azokat a kapcsolatokat, amelyek kialakítják a távközlési útvonalat. A kapcsolók választják ki továbbá a hálózat azon elemeit, amelyek ezen távközlési útvonal pillanatnyi részét képezik. Ezen hálózati elemek kiválasztása révén a kapcsolók gyakran kiválasztják azt a következő kapcsolót is, amelyek azután végrehajtják a további kiválasztásokat is. A kapcsolók hajtják végre a távközlés vezérlését.

A távközlés vezérlése és a távközlési útvonal közötti információcsere a technika állásából jól ismert megoldás. A távközlés vezérléséhez használt jól ismert módszert jelenti a kapcsolók közötti jelzések továbbítása. Az egyik módszer szerint egy első pont távközlési útvonal felépítését kéri egy második pont irányába, amelynek során egy első kapcsoló a kézibeszélő felemelt állapotát jelző jelzést továbbít, amit többfrekvenciás duál jelzésű távbeszélőhívó hang (a későbbiekben az angol elnevezés - dual tone multifrequency - DTMF-jel) követ. Az első kapcsoló általában ezeket a jeleket feldolgozza, és kiválaszt egy másik hálózati elemet, például egy második kapcsolót. Az első kapcsoló jelzést továbbít a második kapcsolónak, és kapcsolatot létesít ezen kapcsolók között. A második kapcsoló ezután kiválasztja a következő hálózati elemet, jelzést továbbít ezen hálózati elem számára, majd kapcsolatot létesít ezen hálózati elem irányába. Ez a folyamat a technika állásában jól ismert módszert jelent. A kapcsolatok és a jelzések továbbítása ily módon kapcsolóról kapcsolóra folytatódik a hálózaton át mindaddig, amíg ki nem alakul, fel nem épül az első és második pont közötti távközlési útvonal.

Egyes hálózatok a kapcsolókról más jeltovábbító jelzőeszközök irányába jelzési információt továbbítanak. Ezen esetekben a kapcsolókat általában módosítani kell, hogy használni lehessen a jelzési pont (angol elnevezéssel és rövidítéssel: signaling point=SP) megvalósításhoz szükséges hardverrel és szoftverrel annak érdekében, hogy a kapcsoló által alkalmazott nyelvet ezen jelzéseket továbbító egyéb eszközök által használt nyelvre alakítsa át. Az egyik jelzéstovábbító eszköz az úgynevezett szolgáltatásvezérlő pont (angol elnevezéssel és rövidítéssel: service control point=SCP). Egy ilyen SCP egység dolgozza fel a kapcsolókról érkező kéréseket. Az SCP csak akkor ad választ a kapcsolók kérésére, miután ez a kapcsoló már a távközlési útvonal részévé vált. Az SCP egységek a távközlés vezérlését csak abban az értelemben támogatják, ha azt a kapcsoló irányítja.

Az US 4,748,658, US 5,089,954 és az US 5,251,255 szabadalmak leírásában ismertetett hagyományos telefonhálózatokban az indulócím-üzenetet kapcsoló dolgozza fel a kapcsolat felépítésének elkezdése céljából. Az indulócím-üzenetre válaszul a kapcsoló lekérdező üzenetet továbbíthat egy külső processzorhoz, ahonnan választ kap. A kapcsoló a külső processzorból kapott ezen válaszüzenet alapján kezeli a hívási kommunikációt (lásd az US 4,748,658 szabadalmi leírás 3. oszlop 25-47, 4. oszlop 51. és 5. oszlop 12. sorait, az US 5,089,954 szabadalom leírásában a 3. oszlop 54. sorától az 5. oszlop 18. soráig tartó részt és az US 5,251,255 szabadalom leírásában az 1. oszlop 7. sorától az 5. oszlop 54. soráig tartó részt). Igen fontos, hogy ezen megoldásokból nem nyerhető semmiféle információ vagy utalás arra nézve, hogy a külső processzor fogadjon és dolgozzon fel csomagkapcsolat feldolgozásához egy indulócím-üzenetet. Következésképpen az ezekben szereplő külső processzor olyan kapcsolónak tekinthető, amely az indulócím-üzenetet feldolgozva lekérdező üzenetet generál.

A technika állása szerinti külső processzor kapcsolótól érkező lekérdező üzenetet dolgoz fel a hívás felépítésének elősegítésére, ugyanakkor a külső processzor nem dolgoz fel bontó üzenetet a hívás befejezésének elősegítésére. A technika állása semmiféle kitanítást vagy ismeretanyagot nem tartalmaz arra vonatkozóan, hogy a külső processzor bontó üzenetet dolgozna fel.

Járulékosan a továbbított jelzések más jelzéstovábbító eszközökön, például jelzéseket továbbító pontokon (angol elnevezéssel és rövidítéssel: signal transfer point=STP) haladnak át, amelyek irányítják ezeket a jelzéseket. Egy ilyen STP egység tipikusan egy nagy sebességű adatcsomag-kapcsoló, amely kiolvassa a jelzési információ egyes részeit, és az információt vagy elveti, vagy egy hálózati elemhez továbbítja. Az STP egység jelzést irányító művelete azon jelzési információn alapul, amelyet a kapcsoló határoz meg. Az STP irányítja a jelzési információt, azonban saját maguk nem módosítják, vagy semmilyen más módon sem dolgozzák fel a jelzési információt. Ezen körülírt rendszerre példát jelent a Signaling System 7 (rövidítve: SS7) technológia. Ily módon a jelzéstovábbító eszközöket csupán arra használják, hogy támogassák a távközlés vezérlését végző kapcsolókat.

A széles sávú rendszerek például az ATM (angol elnevezésből származó rövidítés: Asynchronous Transfer Mode) kiterjeszthetik a meglévő SS7 jelzéseket, és ezzel lehetővé teszik az ATM kapcsolók számára, hogy irányítsák a távközlés vezérlését. Mindazonál2

HU 220 989 Bl tál a széles sávú rendszerek is alkalmazhatnak különböző távközlés-vezérlési módszereket. Az ATM kapcsolók továbbíthatnak ATM cellákat, amelyek tartalmazhatnak más ATM kapcsolók számára szolgáló jelzéseket, azonban akárcsak a másféle típusú kapcsolók esetében, az ATM kapcsolók is kettős feladatot hajtanak végre, nevezetesen a távközlés vezérlését, és egyúttal a távközlési útvonal részét képezik.

Egyes kapcsolók API típusú kapcsolást alkalmaznak, amelyhez távol elhelyezett központi feldolgozóegységekre (angol elnevezéssel: Central Processing Unit=CPU) van szükség. Az ilyen kapcsolók a kapcsolási információt kizárólag a távolabb elhelyezett CPU egységekből kapják és nem jelzéstovábbítás útján. A kapcsoló és a távoli CPU egység közötti információ továbbításra vonatkozó protokollok jellemzőek az egyes szállítókra, és más szállítótól származó kapcsoló esetében nem alkalmazhatók inkompatibilitás miatt.

Néhány digitális keresztkapcsolású (angol elnevezéssel: Digital Cross Connect=DCS) berendezés központi vezérlőrendszert alkalmaz. Ezen rendszerekben azonban viszonylag statikus kapcsolási szövetszerkezet alakul ki, és nem változik a jelzések hatására. A továbbított jelzések hatására megvalósított kapcsolatok helyett a DCS berendezések olyan keresztkapcsolatokat valósítanak meg, amelyet a hálózat konfigurációjának igényei határoznak meg. A hálózati elemek és kapcsolatok előre be vannak programozva a hálózatba, és nem valósul meg kiválasztás olyan jelzés hatására, amely a hálózaton kívüli pontból származik.

Jelenleg a távközlés vezérlése és a távközlési útvonal egymástól különbözik, azonban mindkettő fiigg a kapcsolótól. A távközlési hálózatot korlátozza az a mód, ahogyan ezek a kapcsolók végrehajtják ezen két feladatot. Az egyik ilyen korlátot például az jelenti, hogy nehézséget okoz a keskeny sávú hálózatok és a széles sávú hálózatok összekapcsolása. A széles sávú hálózatok előnyösek adatátvitel céljából, mivel a hálózaton át virtuálisan állandó kapcsolat követhető nyomon, amelyhez az igénytől függő sávszélesség van társítva. A keskeny sávú kapcsolók részben azért előnyösek hang továbbításához, mert ezen kapcsolók fejlesztése során számos tulajdonságot valósítottak meg. Ezen tulajdonságok és jellegzetességek előnyösek mind a felhasználó, mind a hálózat szempontjából a hatékonyság és a minőség javulása miatt. Erre példát jelent a „800” platform számlázási rendszer és irányítórendszer. A széles sávú hálózatok esetében azonban ezen jellegzetességek kifejlesztése még nem teljes, és nem nyújtja azon funkcionális előnyöket, mint a jelenleg ismert keskeny sávú rendszerek esetében. Sajnálatos módon a keskeny sávú kapcsolóknak nincs akkora kapacitása, sebessége és multimédiatovábbító képessége, mint a széles sávú kapcsolóknak. Ebből eredően olyan kombinációt kell megvalósítani, amely során a hálózatok egymást átfedik. A keskeny sávú forgalom tipikusan a keskeny sávú hálózaton belül marad, és a széles sávú forgalom a széles sávú hálózaton belül marad.

A két hálózat között megvalósítandó bármiféle intelligens illesztés megkövetelné, hogy a jelzésinformációkat továbbítani lehessen a keskeny sávú kapcsolók és a széles sávú kapcsolók között. Jelenleg azonban ezen kapcsolók egymás irányába való jelzéstovábbítási képessége korlátozott. A kapcsolók ezen korlátái igen jelentős akadályt képeznek bármilyen olyan kísérlettel szemben, amely a kétféle hálózat egymáshoz illesztését célozza. Előnyös lenne, ha a keskeny sávú és széles sávú hálózatok egymással együtt tudnának működni egy intelligens illesztőkapcsolaton át, annak érdekében, hogy távközlési útvonalat hozzanak létre különböző pontok között. A jelenlegi körülmények között a keskeny sávú és széles sávú hálózatok közötti illesztés megmarad az egymást átfedő rendszerek közötti merev hozzáférési vezeték formájában.

Az a körülmény, hogy a kapcsolóknak egyrészt végre kell hajtaniuk a távközlés vezérlését, másrészt egyúttal a távközlési útvonal részét is kell alkotniuk, gátolja a jobb minőségű hálózatok kifejlesztését. Amikor csak egy új hálózati elemet, például széles sávú kapcsolót dolgoznak ki, a távközlési hálózat kényszerűen csak később tudja integrálni ezt a hálózati elemet a saját rendszerébe mindaddig, amíg ezen kapcsolók számára ki nem fejlesztik a szabványos jelzéseket és illesztőprotokollokat. Jelenleg tehát szükség van arra, hogy a távközlés vezérlésének feldolgozását részben függetlenül lehessen megvalósítani azon kapcsolóktól, amelyek a távközlési útvonal részét képezik.

A találmány szerinti megoldás egy megvalósítási formája kielégíti ezt az igényt azáltal, hogy eljárást és rendszert nyújt a távközlési hívások kezelésére, ahol a vezérlőprocesszor az összeköttetéseket létrehozó kapcsolókon kívül helyezkedik el.

A találmány szerinti eljárást dolgoztuk ki távközlési hívások kezelésére, amelynek során első aszinkron hálózati elemen kívül elhelyezett távközlésvezérlő processzorral indulócím-üzenetet fogadva és feldolgozva csomag számára kapcsolatot választunk ki, és a csomagkapcsolatot azonosító első és második üzenetet továbbítunk;

második aszinkron hálózati elemen kívül elhelyezkedő második távközlésvezérlő processzorral a második üzenetet fogadva és feldolgozva harmadik üzenetet generálunk és továbbítunk;

az első üzenetet és hívási kommunikációt az első aszinkron hálózati elemben fogadjuk, és a hívási kommunikációt az első üzenet hatására a csomagkapcsolaton át továbbítjuk;

a második aszinkron hálózati elemben fogadjuk a harmadik üzenetet és a hívási kommunikációt, és a harmadik üzenet hatására a hívási kommunikációt továbbítjuk;

az első távközlésvezérlő processzorban a híváshoz kibocsátó üzenetet fogadva és feldolgozva negyedik üzenetet generálunk és továbbítunk; és az első aszinkron hálózati elemben fogadjuk a negyedik üzenetet, és ennek hatására a hívást befejezzük.

Az eljárás olyan lépést foglal magában, amelynek során a hálózati elemekből felépülő hálózatban levő kapcsolókon kívül elhelyezkedő processzor első jelet fogad. A processzor az első jel hatására kiválaszt egy

HU 220 989 Bl hálózatjellemzőt. Ezután a processzor második jelet állít elő, amely tükrözi a hálózatjellemzőt és a második jelet legalább egy másik hálózati elemhez továbbítja. Ez a továbbítás még azelőtt történik meg, hogy ez a hálózati elem alkalmazná az első jelet. A hálózatjellemzőkre példa a hálózati elemek és kapcsolatok, de lehetnek mások is. A jelzések rendszere lehet Signaling System 7 (SS7) vagy széles sávú jelzési rendszer. A processzor felhasználhatja a hálózati elemekből vagy a működés szabályozásából származó információt a kiválasztás végrehajtásához. Az egyik megvalósítás esetében az eljárás olyan lépést tartalmaz, amelynek során egy pontról a hálózattal első jelet fogadunk, majd az első jelet a processzorhoz irányítjuk.

A találmány másrészről távközlési rendszer, amely egyrészt első távközlésvezérlő processzort tartalmaz, amely indulócím-üzenet fogadására és feldolgozására, a fogadott és feldolgozott indulócím-üzenet alapján csomagkapcsolat kiválasztására, a csomagkapcsolat azonosítására szolgáló első üzenet és második üzenet generálására és továbbítására, továbbá negyedik üzenet generálásához és továbbításához a híváshoz tartozó kibocsátó üzenet fogadására és feldolgozására van kiképezve; másrészt harmadik üzenet generálásához és továbbításához a második üzenet fogadására és feldolgozására konfigurált második távközlésvezérlő processzort, továbbá első aszinkron hálózati elemet tartalmaz, amely első üzenet és a hívási kommunikáció fogadására, az első üzenet hatására a hívási kommunikációt a csomagkapcsolaton át történő továbbítására, valamint negyedik üzenet fogadására és a negyedik üzenet hatására a hívás befejezésére van kiképezve, és az első távközlésvezérlő processzor az első aszinkron hálózati elemen kívül helyezkedik el; és második aszinkron hálózati elemet tartalmaz, amely a harmadik üzenet és a hívási kommunikáció fogadására és a harmadik üzenet hatására a hívási kommunikáció továbbítására van kiképezve, és a második távközlésvezérlő processzor a második aszinkron hálózati elemen kívül helyezkedik el.

Az első és második távközlésvezérlő processzort fizikailag egyetlen processzor képezheti.

A találmány szerinti távközlési rendszer olyan interfészt tartalmaz, amely a kapcsolókon kívül helyezkedik el, és működés közben jelzéseket fogad és továbbít. A feldolgozórendszer továbbá transzlátort tartalmaz, amely az interfészhez csatlakozik és működés során a fogadott jelzésben levő meghatározott információt azonosít, és új információn alapuló új jelzést állít elő. A processzor továbbá olyan processzort tartalmaz, amely a transzlátorhoz kapcsolódik, és működés során a transzlátorból származó azonosított információt feldolgozza annak érdekében, hogy legalább egy hálózati jellemzőt kiválasszon. A processzor továbbá új információt hoz létre a transzlátor számára, amely tükrözi a kiválasztást. Az azonosított információt a processzor még azelőtt felhasználja, hogy az új jelzést fogadó meghatározott hálózati elemek azt felhasználnák.

A találmány értelmében olyan aszinkron távközlési rendszert alkalmazunk, amely nem igényli az indulócím-üzenet feldolgozását vagy lekérdező üzenet generálását. Az ezen funkcióknak a hagyományos aszinkron távközlési rendszerbe történő integrálása egyébként problémákat okozhatnak (lásd leírásunk 4. old. 23. sorától az 5. old. 34. soráig terjedő részét).

A találmány értelmében az első távközlésvezérlő processzor egyúttal külön üzeneteket küld mind egy első aszinkron kommunikációs rendszernek (hálózati elemnek) és egy második távközlési processzornak. A működés fejlettebb elosztott kapcsolókömyezetben működik azáltal, hogy külön üzeneteket küld két különböző rendszernek. Nevezetesen: 1. egy aszinkron távközlési rendszernek (a hálózati elemben) küld üzenetet, amelyben a hívási kommunikációt a kiválasztott csomagkapcsolaton át továbbítja, továbbá 2. második távközlésvezérlő processzornak küld üzenetet, amely vezérli a második aszinkron távközlési rendszert (hálózati elemet), amellyel utasítást ad a hívási kommunikáció további kezelésére. Az első távközlésvezérlő processzor egyúttal bontó üzenetet fogad és dolgoz fel abból a célból, hogy a hívást befejező üzenetet generáljon és adjon ki.

A találmányt, annak további jellegzetességeit, szempontjait és előnyeit a mellékelt rajzon bemutatott példakénti kiviteli alakok kapcsán ismertetjük részletesebben. A rajzon:

az 1. ábra a találmány szerinti megoldás egyik változatának tömbvázlata, a 2. ábra a találmány szerinti megoldás egyik változatának tömbvázlata, a 3. ábra a találmány szerinti megoldás egyik változatának tömbvázlata, a 4. ábra a találmány szerinti megoldás egyik változatának logikai vázlata, az 5. ábra a találmány szerinti megoldás egyik változatának folyamatábrája, a 6. ábra a találmány szerinti megoldás egyik változatának folyamatábrája, a 7. ábra a találmány szerinti megoldás egyik változatának folyamatábrája, a 8. ábra a találmány szerinti megoldás egyik változatának folyamatábrája.

A távközlési rendszerek távközlési útvonalakat létesítenek különböző pontok között, és így teszik lehetővé, hogy a pontok információt, például hangot vagy adatokat továbbítsanak egymáshoz a távközlési útvonal közvetítésével. A távközlési rendszerek tipikusan hálózati elemekből és kapcsolatokból, csatlakozásokból vannak felépítve. A hálózati elem egy távközlési készülék, például kapcsoló, szerver, szolgáltatásvezérlő pont, szolgáltatási adatpont, fejlett platform intelligens periféria, szolgáltatási csomópont, kiegészítő processzor, egy másik hálózat hálózati eleme, továbbfejlesztett rendszer vagy más hálózattól függő készülék, szerver, központ vagy rendszer.

A kapcsolatot két hálózati elem közötti közeg létesíti, amely lehetővé teszi az információ továbbítását. A kapcsolatokra az alábbi néhány példát adjuk meg: digitális T-1 vonalak, OC-3 optikai szálak, csomagkapcsolt kapcsolatok, elkülönített hozzáférési vonalak, mikrohullámú átvitel és cellás rádió, hálózat vagy egység.

HU 220 989 Bl

Amint azt a szakember jól tudja, a kapcsolatok sokféleképpen jellemezhetők, beleértve az általános és a specifikus ismertetést. Két kapcsoló közötti valamennyi közeg egy általános kifejezésként használatos, és tulajdonképpen egy virtuális útvonalnak felel meg egy ATM rendszerben, vagy pedig T-l rendszerben trunkvonalak egy csoportját képezi. Két elem közötti meghatározott áramkör inkább jellemző és képezheti egy ATM rendszerben egy virtuális csatorna vagy pedig egy T-l rendszerben egy DSO áramkör. A kapcsolatok leírhatók mint logikai vagy fizikai kapcsolatok. A fizikai kapcsolatok elektromos mechanikus közeget takarnak. A logikai kapcsolatok olyan útvonalak, amelyek követik a fizikai kapcsolatokat, azonban egymástól megkülönböztethetők formátum és protokoll alapján. Következésképpen a „kapcsolat” elnevezés takarja mindezen összeköttetések teljes skáláját és jelentése attól függ, hogy milyen összefüggésben használjuk ezt a kifejezést. A találmány szerinti megoldás révén a kapcsolatok teljes skáláját befogadó kiválasztás valósítható meg.

A távközlési útvonal tulajdonképpen kapcsolatok és hálózati elemek által képzett kombináció, amely a pontok között fizikailag továbbítja az információt. A távközlési útvonal kiépülhet egy pont és egy másik pont, egy pont és több pont, valamint több pont és több pont között. Ezek a pontok határozzák meg a távközlési útvonal végeit. Ily módon egy kapcsolat kialakítható egy hálózati elem, valamint a hálózaton kívül levő pont között.

A jelzést az információnak a pontok és hálózati elemek közötti továbbítása jelenti, és ezen jelzések felhasználásával lehet kialakítani a távközlési útvonalakat. Erre példa az SS7 rendszer. A jelzéseket tipikusan vonalakon, például 56 kbit sebességű vonalakon továbbítják. A tömbvázlaton a jelzések továbbításának útvonalát szaggatott vonalak, a kapcsolatokat folyamatos vonalak jelölik.

Az 1. ábrán bemutatott 110 távközlési rendszer első és második távközlésvezérlő processzort képező, de fizikailag egyetlen processzorként megvalósított 120 távközlésvezérlő processzort (CCP), első, második, harmadik, negyedik, ötödik és hatodik 131, 132, 133, 134, 135 és 136 hálózati elemet tartalmaz. Az első és második 131, 132 hálózati elemet egymáshoz 141 kapcsolat kapcsolja. Az első és harmadik 131 és 133 hálózati elemet egymáshoz egyszerre 142 és 143 kapcsolat csatlakoztatja. Az első és ötödik 131 és 135 hálózati elemet egymással negyedik 144 kapcsolat köti össze. A második és negyedik 132 és 134 hálózati elemet egymással ötödik 145 kapcsolat köti össze. A harmadik 133 hálózati elem a negyedik és ötödik 134 és 136 hálózati elemhez hatodik és hetedik 146 és 147 kapcsolatok csatlakoztatják. A negyedik és ötödik 134 és 135 hálózati elemet nyolcadik 148 kapcsolat köti össze. A 110 távközlési rendszeren kívül levő első 170 pont az első 131 hálózati elemhez első 171 pontbekötő csatlakozás, a 110 távközlési rendszeren úgyszintén kívül elhelyezkedő második 172 pontot a negyedik 134 hálózati elemhez második 173 pontbekötő csatlakozás köti össze. Az első és második 170 és 172 pontokat, valamint az első, második, harmadik, negyedik, ötödik és hatodik 131,

132, 133,134,135 és 136 hálózati elemeket egyenként első, második, harmadik, negyedik, ötödik, hatodik, hetedik és nyolcadik 191,192,193,194,195,196,197 és 198 vonal kapcsolja a 120 távközlésvezérlő processzorhoz. A szakember tudatában van annak, hogy egy ilyen távközlési rendszer tipikusan sokkal több hálózati elemet, vonalat, kapcsolatot és pontot tartalmaz, a bemutatott példa esetében azonban ezek számát lecsökkentettük. A hálózaton kívül levő pontok igen sokféle alakban valósíthatók meg, amilyenek lehetnek például előfizetői készülékek, telefonkészülékek, számítógépek vagy egy külön hálózati rendszer kapcsolói. Ezenfelül a 110 távközlési rendszer is sokféle alakban valósítható meg, és lehet például nemzetközi összekötő kapcsolóközpont, műholdas hálózat, vezeték nélküli hálózat, helyi telefonközpontok közötti hordozó, átmenőhálózat, nemzeti hálózat, személyi kommunikációs rendszer, virtuális privát hálózat vagy kapcsolatorientált hálózat, például helyi hálózat (LAN), városi, területi hálózat vagy területet lefedő hálózat. Működése során a 110 távközlési rendszer képes az első 170 pontból és a második 172 pontból érkező információ fogadására, és az információnak a különböző hálózati elemeken és kapcsolatokon át való továbbítására, amelyek együttesen képezik a távközlési útvonalat. A 110 távközlési rendszer továbbá képes arra, hogy jelzéseket közvetítsen az első 170 pont és a második 172 pont között, az első 191 vonal és a második 192 vonal közvetítésével.

Egy hagyományos hívás során az első 170 pont és a második 172 pont között alakul ki távközlési útvonal, amelynek során az első 170 pont jelzést ad a 110 távközlési rendszer részére, hogy távközlési útvonalat igényel. Ezt a jelzést az első 191 vonal irányítja a 120 távközlésvezérlő processzorhoz. A 120 távközlésvezérlő processzor feldolgozza a jelzést, és annak hatására legalább egy hálózati jellemzőt kiválaszt. A hálózati jellemzők közé tartoznak a hálózati elemek, kapcsolatok, hálózati kódok, alkalmazások vagy vezérlőutasítások, amelyeket csupán néhány példaként említünk. A kiválasztott hálózati jellemző tipikusan több hálózati elem és/vagy kapcsolat közül egyet jelent. A 120 távközlésvezérlő processzor jelzést állít elő, amely előnyösen egy olyan új jelzés, amely tükrözi a kiválasztást. A 120 távközlésvezérlő processzor ezután ezt a jelzést a hálózati elemek közül legalább egyhez továbbítja, mielőtt még ez a hálózati elem a jelzést felhasználná.

Egy kiviteli alak esetében a 120 távközlésvezérlő processzor kiválasztja azokat a hálózati elemeket és kapcsolatokat, amelyek együttesen alkotják a távközlési útvonalat. Mindazonáltal az első 170 pont tipikusan elfoglalja az első 171 pontbekötő csatlakozást már a jelzéssel egyidejűleg. Ez a kezdeti kapcsolat kiválasztható lenne a 120 távközlésvezérlő processzor felhasználásával, miután az első 170 pont által leadott jelzés után több lehetőség is rendelkezésre áll. Abból kiindulva, hogy az első 170 pont lefoglalja az első 171 pontbekötő csatlakozást az első 131 hálózati elem irányába, akkor a 120 távközlésvezérlő processzor kiválasztja a többi hálózati elem közül az egyiket, egy csoportot vagy valamennyit, és a kapcsolatokat annak érdekében, hogy to5

HU 220 989 Bl vább építse föl a távközlési útvonalat a második 172 pont irányában.

A 120 távközlésvezérlő processzor meghatározza, hogy mely hálózati elemet kell hozzákapcsolni az első 131 hálózati elemhez. A 120 távközlésvezérlő processzor kiválaszthatna vagy egy második 132 hálózati elemeb vagy egy harmadik 133 hálózati elemet. Ha a harmadik 133 hálózati elemet választja ki, akkor a 120 távközlésvezérlő processzor a második és harmadik

142 és 143 kapcsolat közül kiválaszthatja az egyiket a harmadik 133 hálózati elem irányába. Ha a harmadik

143 kapcsolatot választja ki, akkor a 120 távközlésvezérlő processzor a harmadik 193 vonalon át jelzést az első 131 hálózati elemnek annak érdekében, hogy tovább építse ki a távközlési útvonalat a harmadik 143 kapcsolaton át a harmadik 133 hálózati elem irányába.

A 120 távközlésvezérlő processzor ezután további kiválasztásokat hajthat végre annak érdekében, hogy teljes egészében kiépüljön a távközlési útvonal. Mivel az érthetőség kedvéért a lehetőségek számát korlátoztuk, ezért a 120 távközlésvezérlő processzor a kiválasztásokat és a jelzéseket a következő módon továbbítja a hálózati elemeknek. A 120 távközlésvezérlő processzor jelzi az ötödik 195 vonalon át a harmadik 133 hálózati elem számára, hogy a hatodik 146 kapcsolaton át tovább építse a távközlési útvonalat a negyedik 134 hálózati elem felé. A 120 távközlésvezérlő processzor ezután a hatodik 196 vonalon át jelzi a negyedik 134 hálózati elemnek, hogy tovább építse a távközlési útvonalat a második 173 pontbekötő csatlakozáson át a második 172 pont felé. A 120 távközlésvezérlő processzor továbbá a második 192 vonalon át jelzi a második 172 pontnak, hogy a távközlési útvonal hozzáférhetővé vált a második 173 pontbekötő csatlakozáson át. Ily módon az első 170 pont által igényelt távközlési útvonalat a 120 távközlésvezérlő processzor kiválasztja, és erről jelzést ad az elemeknek. Ezen folyamat során végig a 120 távközlésvezérlő processzor fogadhatja az állapotra vonatkozó jelzéseket és az elemekből származó jelzéseket, amelyek elősegítik az általa végzett feldolgozást. Az állapotra vonatkozó üzenetek vonalakon, kapcsolatokon vagy más távközlési eszközökön át, illetve közvetítésével küldhetők el és fogadhatók.

Egy másik kiviteli alak esetében a 120 távközlésvezérlő processzor csupán a hálózati elemeket választhatja ki, a kapcsolatokat azonban nem. A használandó kapcsolatokat az elemek választják ki, annak alapján, hogy a 120 távközlésvezérlő processzor mely hálózati elemeket választotta ki. Ezen kiviteli alak esetében a korábbi példához képest az a különbség, hogy a 120 távközlésvezérlő processzor utasítja az első 131 hálózati elemet, hogy továbbépítse a hálózati útvonalat a harmadik 133 hálózati elem irányába, azonban az első 131 hálózati elem választja ki azt a ténylegesen felhasznált kapcsolatot, amelyet a második és harmadik 142 és 143 kapcsolat közül választ ki. Az első 131 hálózati elem jelezheti a harmadik 193 vonal közvetítésével a 120 távközlésvezérlő processzor számára, hogy mit választott ki, és így az ötödik 195 vonalon át a 120 távközlésvezérlő processzor jelzést adhat a harmadik 133 hálózati elemnek a kiválasztott kapcsolatról. Ezen kiviteli alak esetében a 120 távközlésvezérlő processzor megadja a hálózati elemeket az elemeknek, amelyek viszont kiválasztják ezen hálózati elemek közötti kapcsolatokat.

Vannak olyan helyzetek, amikor egy hálózati elem kiválasztása és a kapcsolat kiválasztása egy és ugyanazt a dolgot jelenti. Az 1. ábra esetében például az első 131 hálózati elem arra való utasítása, hogy az első 141 kapcsolatot használja fel, ugyanazt jelenti, mint az utasítás a második 132 hálózati elemhez való csatlakozásra. Ez azért van, mivel ez a kapcsolat elkerülhetetlenül ehhez az elemhez vezet. Valamely kapcsolat kiválasztása tulajdonképpen egy hálózati elem kiválasztását jelenti, és egy hálózati elem kiválasztása jelentheti egy kapcsolat kiválasztását (vagy meghatározott kapcsolatok egy csoportjának kiválasztását) ezen hálózati elem irányába.

A szakember számára belátható, hogy a kiválasztási művelet megosztható a távközlést vezérlő processzor és a hálózati elemek között. A távközlést vezérlő processzor kiválaszthatja az összes hálózati elemet, vagy a hálózati elemek egy részét, de akár a hálózati elemek közül egyet sem választ ki, és meghagyja a kapcsolók számára a fennmaradó részek kiválasztását. A távközlést vezérlő processzor kiválaszthatja az összes kapcsolatot, a kapcsolatok egy részét vagy egyetlen kapcsolatot sem választ ki, és ebben az esetben is az elemekre bízza a megmaradó rész kiválasztását. A távközlést vezérlő processzor a fenti lehetőségek valamilyen kombinációját is kiválaszthatja, azonban a távközlést vezérlő processzor mindig legalább egy hálózati jellemzőt kiválaszt.

Egy másik kiviteli alak esetében az első 170 pont más hálózati elemhez kíván hozzáférni, ami lehet például szerver, platform vagy más központi kezelőegység. így például ilyen elemek helyezhetők el akár az ötödik vagy hatodik 135 és 136 hálózati elemeknél. A 120 távközlésvezérlő processzor az első 191 vonalon átjelzést kap az első 170 pontról, ami jelzi ezt az óhajt, és az első 170 pont tipikusan elfoglalja az első 131 hálózati elem felé irányuló első 171 pontbekötő csatlakozást. A 120 távközlésvezérlő processzor ebben az esetben is hálózati elemeket választ ki. Ha a hatodik 136 hálózati elemet választja ki, akkor a 120 távközlésvezérlő processzor a távközlési útvonal felépítéséhez az első 131 hálózati elemből kiindulva kiválaszthatja akár a második 132 hálózati elemet, a negyedik 134 hálózati elemig, majd azután a harmadik 133 hálózati elemet, de közvetlen kapcsolatot építhet ki az első 131 hálózati elem felől a harmadik 133 hálózati elem felé. Ha a 120 távközlésvezérlő processzor az utóbbit választja ki, akkor jelzi az első 131 hálózati elemnek, hogy építse ki a távközlési útvonalat a harmadik 133 hálózati elem irányába, és jelzi a harmadik 133 hálózati elemnek, hogy építse a távközlési útvonalat a hatodik 136 hálózati elem felé. Akár a korábbi kiviteli alakok esetében említettük, a 120 távközlés vezérlő processzor a kapcsolatokat is kiválaszthatja, de ezt a feladatot rábízhatja a hálózati elemekre is.

Amint az a technika állásában szokásos, a felhasználó és a hálózat közötti kapcsolaton át tipikusan sávon

HU 220 989 BI belüli jelzéseket alkalmaznak, amilyen például a helyi hurok. Ennek az az oka, hogy az előfizető felé csupán egyetlen vonalat építenek ki, és ezért a jelzést is ezen a ténylegesen távközlési útvonalon kell továbbítani. A kezdő hálózati kapcsoló általában a jelzéseket leválasztja az átviteli útvonalról, és átadja azokat egy sávon kívüli jelzési rendszernek. A találmány szerinti megoldás ezen összefüggésben is teljesen működőképes. Habár a kapcsoló fogadhatja kezdetben ezt a jelzést, azonban ezt a jelzést csupán továbbítja a távközlést vezérlő processzor számára feldolgozás céljából. Még ha a hálózaton belül sávon belüli jelzéseket alkalmazunk, akkor a kapcsolók el tudják távolítani ezeket a jelzéseket a távközlési útvonalból, és feldolgozás céljából elküldhetik a távközlést vezérlő processzorhoz a találmány szerinti megoldás értelmében.

így a távközlést vezérlő processzor előnyösen a jelzéseket még azelőtt feldolgozza, mielőtt azokat a kapcsoló alkalmazná vagy feldolgozná, annak érdekében, hogy kapcsolatokat válasszon ki vagy kéréseket állítana elő. Előnyösen a jelzéseket nem, vagy csak minimális mértékben változtatja meg azelőtt, hogy a jelzéseket fogadná a távközlést vezérlő processzor, és ezért a távközlést vezérlő processzor ugyanabban a formátumban kapja a jelzéseket, mintha kapcsoló fogadná a jelzéseket. A távközlést vezérlő processzor a jelzéseket ezért ebben a formátumban tudja feldolgozni. A kapcsolók a kiválasztást a távközlést vezérlő processzor kiválasztásai alapján végzik el, és így a kapcsolók választásai nyilvánvalóan csak azután történhetnek meg, miután a távközlést vezérlő processzor már feldolgozta a jelzéseket. Önmagában a kapcsoló a jelzéseket a távközlést vezérlő processzorhoz tudja irányítani, azonban a kapcsoló maga nem alkalmazza a jelzéseket. A jelzéseket alkalmazó kapcsolóként megemlítjük például a kiválasztó hálózati elemeket vagy távoli készülékek számára kéréseket indító és előállító egységeket.

A fenti kiviteli alakok közül az egyik esetében a kapcsolók nem választják ki a hálózati elemeket és kapcsolatokat, nem kezdeményezik a jelzést, és semmilyen más módon nem vezérlik az átvitelt. A kapcsolók egyszerűen követik azokat az utasításokat, amelyeket a távközlést vezérlő processzor ad, és valójában azokat a kapcsolatokat építik fel, amelyek folytatják a távközlési útvonalat, illetve annak kiépítését. Az egyik kiviteli alak esetében a kapcsolóknak lehetőségük van a ténylegesen használt kapcsolatok kiválasztására, azonban ezek a kiválasztások is a távközlést vezérlő processzor kiválasztásain alapulnak.

Amint korábban szemléltettük, a távközlést vezérlő processzor lehetővé teszi a távközlési hálózat számára a távközlés vezérlésének a távközlési útvonaltól való elkülönítésére. A korábbi rendszerek esetében a kapcsolók választották ki a hálózati elemeket és a kapcsolatokat, és ugyanakkor ténylegesen a valóságos kapcsolat részét is alkották. Ennek eredményeképpen a korábbi rendszerek esetében a távközlés vezérlését a kapcsolók tulajdonságai korlátozták. A korábbi rendszerek is alkalmaztak távoli készülékeket, például szolgáltatásvezérlő pontot a kapcsoló vezérlésének támogatására, azonban ez a távoli eszköz csupán azon kérésekre adott választ, amikor a kapcsolók feldolgozták a jelzést. Ez a távoli eszköz nem dolgozza fel a jelzéseket még azelőtt, mielőtt maga a kapcsoló már alkalmazta volna a jelzéseket. A távközlést vezérlő processzor alkalmazása révén a távközlési rendszer képes a távközlés olyan vezérlésére, amely független attól, hogy a kapcsolók mennyire képesek mindkét feladat végrehajtására.

A 2. ábra a találmány szerinti megoldás egy másik kiviteli alakjának tömbvázlatát mutatja. Az ábra 250 távközlésvezérlő processzort és 210 távközlési rendszert mutat. A 250 távközlésvezérlő processzor beépíthető a 210 távközlési rendszerbe, de erre nincs szükség, és az érthetőség kedvéért elkülönítve ábrázoltuk. A 210 távközlési rendszer bármilyen fajtájú távközlési hálózat lehet, amely hálózati elemek, jelzések és kapcsolatok felhasználásával működik. Ilyenek például a helyi központ vivői, a központok közötti vivők, a helyi hálózatok, a városi hálózatok, a nagy területet lefedő hálózatok, a cellás hálózatok, de lehetnek mások is. Ezenfelül a 210 távközlési rendszer lehet keskeny sávú, széles sávú, adatcsomagokat átvivő hálózat vagy hibrid hálózat. A 210 távközlési rendszer alkalmas távközlési útvonalak kialakítására mind a 210 távközlési rendszeren belül és kívül levő pontok között. A 250 távközlésvezérlő processzor és a 210 távközlési rendszer 214 vonallal van összekötve, és képesek egymás számára jelzéseket küldeni annak érdekében, hogy kialakítsák ezeket az útvonalakat.

Ezenfelül a rajzon 220 felhasználót és 230 felhasználót tüntettünk fel, amelyek úgyszintén alkalmasak jelzések küldésére. A 220 és 230 felhasználók lehetnek például telefonkészülékek, számítógépek vagy pedig egy másik távközlési hálózatban levő kapcsolók. A 220 és 230 felhasználók 222 és 232 kapcsolatok útján csatlakoznak a 210 távközlési rendszerhez. A 220 és 230 felhasználók a 250 távközlésvezérlő processzorhoz 224 és 234 vonalak segítségével kapcsolódnak. A jelzések továbbítása történhet 224 és 234 vonalakon át. Ha a 222 és 232 kapcsolatokon át sávon belüli jelzést alkalmazunk, akkor a 210 távközlési rendszer a jelzések legalább egy részét sávon kívülre elkülöníti és a 250 távközlésvezérlő processzorhoz 214 vonalon át továbbítja.

Az ábrán továbbá különböző hálózati elemeket tüntettünk fel. Akárcsak a 250 távközlésvezérlő processzor esetében, ezek az elemek a 210 távközlési rendszerbe integrálhatók, azonban az érthetőség kedvéért elkülönítetten ábrázoltuk. Az ilyen hálózati elemek lehetnek a következők: 260 hálózatok, 262 kezelői központok, 264 fejlesztett platformok, 266 videoszerverek, 268 hangszerverek és 270 kiegészítő processzorok. Ez a felsorolás természetesen nem kizárólagos. A szakember számára nyilvánvaló, hogy ezek a hálózati elemek és funkcióik, valamint sok másféle fajtájú távközlési eszköz, például számlázószerver, is alkalmazható ebben a helyzetben.

A 210 távközlési rendszerhez minden egyes hálózati elem 212 kapcsolaton át csatlakozik. A 212 kapcsolat több valóságos kapcsolatot jelez a 260 hálózat elemei

HU 220 989 Bl és a 210 távközlési rendszer különböző elemei között. Az érthetőség kedvéért egyetlen busz típusú csatlakozást tüntettünk fel, azonban a szakember számára nyilvánvaló, hogy a valóságban milyen fajtájú kapcsolatot kell alkalmazni. Az ábrán járulékosan a 250 távközlésvezérlő processzort a 260 hálózat egyes elemeivel összekapcsoló 256 vonalat tüntettünk fel. Az érthetőség kedvéért a 256 vonalat hasonlóképpen busz típusú kapcsolatként tüntettük fel, és a valóságban több vonalat alkalmazunk, habár egyes hálózati elemeknek akár nincs is szükségük vonalakra. A 214 vonal az ábrán az érthetőség kedvéért ugyancsak egyszerűsített formában van feltüntetve.

Az egyik kiviteli alak esetében a 220 felhasználó például távközlési útvonalat kíván létesíteni a 230 felhasználóval. Ekkor a 250 távközlésvezérlő processzor elvégzi a megfelelő kiválasztásokat, és jelzéseket küld a 210 távközlési rendszeren levő hálózati elemek számára ugyanolyan módon, mint ahogy az 1. ábra szerinti kiviteli alak esetében. Ennek eredményeképpen távközlési útvonal épül fel a 220 felhasználó és a 230 felhasználó között a 210 távközlési rendszer, valamint a 222 és a 232 kapcsolatok közvetítésével. Egy másik kiviteli alak esetében a 220 felhasználó például hozzá kívánhat férni a 260 hálózat valamelyik eleméhez. Ekkor a 220 felhasználó tipikusan elfoglalja a 210 távközlési rendszer felé irányuló 222 kapcsolatot, és jelzéseket állít elő. A jelzés minden esetben, tehát a sávon belüli jelzés a 222 kapcsolaton és a sávon kívüli jelzés a 224 vonalon át a 250 távközlésvezérlő processzor felé irányul. A jelzések feldolgozása után a 250 távközlésvezérlő processzor ki tudja választani a 260 hálózat valamelyik elemét, és vezérli a 210 távközlési rendszeren és 212 kapcsolón át az adatátvitelt a 260 hálózat elemeinek irányába.

Ha például a 220 felhasználó videoszerverhez és egy másik hálózathoz kíván csatlakozni, akkor a 220 felhasználó ilyen irányú kérést ad le jelzés formájában. A jelzést a 224 vonal vagy a 222 kapcsolat és a 214 vonal a fentieknek megfelelően a 250 távközlésvezérlő processzorhoz továbbítja. A 250 távközlésvezérlő processzor elvégzi a jelzések feldolgozását, és elvégzi a megfelelő kiválasztást. Ezután a 250 távközlésvezérlő processzor jelzést ad a 210 távközlési rendszernek és a 266 videoszervereknek, amelyben megadja a kiválasztásokat. Ennek eredményeként a 220 felhasználótól kiépül a távközlési kapcsolat a 266 videoszerverek felé.

Ezenfelül a 250 távközlésvezérlő processzor vezérli az adatátvitelt a másik hálózat irányába, amit az ábrán 260 hálózatok formájában tüntettünk fel. A 260 hálózatot bármilyen másféle formájú hálózatok alkothatják, amelyek lehetnek nyilvánosak vagy privát hálózatok. A 250 távközlésvezérlő processzor elvégzi a megfelelő kiválasztásokat annak érdekében, hogy kiépítse a távközlési útvonalat a 212 kapcsolaton és a 210 távközlési rendszeren át a 260 hálózatok felé. A 250 távközlésvezérlő processzorból érkező jelzés hatására kialakulnak a távközlési útvonalat felépítő kapcsolódások, kapcsolatok. A 250 távközlésvezérlő processzor továbbá a 256 vonalon át jelzéseket továbbít a 260 hálózatok felé. Maga a távközlési útvonal a 230 felhasználó felől a 266 videoszerverek és a 260 hálózatok irányába épül fel.

A 2. ábra többféle különleges fajtájú hálózati elemet is mutat, amelyeket a 250 távközlésvezérlő processzor szintén kiválaszthat annak érdekében, hogy hozzájuk lehessen férni. így például azt a helyzetet vizsgálva, amikor a 268 hangszerverek húsz különálló hangszervereszközt jelölnek, amely három különböző hely között van szétosztva. Minden egyes hívás esetén a 250 távközlésvezérlő processzor ki tudja választani a tényleges hangszerver-berendezést, amelyet a vonatkozó híváshoz fel kell használni, és a 210 távközlési rendszeren át az adatátvitelt úgy vezérli, hogy a 212 kapcsolaton át a kiválasztott eszközhöz kapcsolódjon. Egy másik lehetőség szerint a 250 távközlésvezérlő processzor csupán arra kérhető fel, hogy kiválassza eszközök egy csoportját, például egy meghatározott helyen, ahelyett, hogy a tényleges készüléket választaná ki.

Amint az ismert, a nagy távközlési hálózatok nagyszámú hálózati elemet, kapcsolatot és vonalat tartalmaznak. A találmány szerinti megoldás ezen összefüggésben is alkalmazható. A 3. ábra a találmány szerinti megoldás egy olyan változatát mutatja, amely egy nagy hálózattal együttesen alkalmazható. Ez a hálózat tipikusan széles sávú (ATM) kapcsolókat, keskeny sávú kapcsolókat, (széles sávú, ATM) multiplexereket, jelátviteli pontokat, szolgáltatásvezérlő pontokat, kezelői központokat, videoszervereket, hangszervereket, kiegészítő processzorokat, fejlett szolgáltatási platformokat, kapcsolatokat és vonalakat tartalmaz. Az egyszerűség kedvéért ezen lehetőségek közül csupán néhányat tüntettünk fel a 3. ábrán. Ugyanezen okból a kapcsolatokat és a vonalakat nem láttuk el hivatkozási számmal.

A 3. ábra 310 távközlési rendszert mutat, amelyet 340 jelátviteli pont, 345 jelátviteli pont, 350 távközlésvezérlő processzor, 355 szolgáltatásvezérlő pont, 360, 362,364 és 366 széles sávú ATM kapcsolók, együtt működő 361 és 365 egységek, 370 és 375 keskeny sávú kapcsolók, 380, 382, 384 és 386 ATM multiplexerek alkotnak. Eltekintve a 355 szolgáltatásvezérlő ponttól, a nagy hálózatra jellemző ezen elemek jól ismertek a szakember számára, és például a következő elemek lehetnek: jelátviteli pont: STP: DSC Communication Megahub; szolgáltatásvezérlő pont : Tandem CLX; széles sávú kapcsoló: Főre Systems ASX-100; keskeny sávú kapcsoló: Northern Telecom DMS-250; valamint multiplexer: Digital Link PremisWay CBR modullal ellátva.

Legalább egy kiviteli alak esetében a széles sávú ATM kapcsolók jelzésadó együtt működő egységekkel vannak ellátva. Ezek az egységek lefordítják az SS7 típusú üzeneteket B-ISDN üzenetekre. Ebben az esetben a 350 távközlésvezérlő processzor SS7 üzeneteket tud továbbítani a széles sávú ATM kapcsolóknak, amelyek a jeleket megfelelően át tudják alakítani. Az együttműködést részletesen tárgyalja az ITU-TSQ.2660 jelű ajánlása „B-ISDN, B-ISUP és N-ISUP közötti együttműködés”.

Amikor a felhasználói információ széles sávú hálózatból keskeny sávú hálózatba kerül, akkor tipikusan egy multiplexeren kell áthaladnia. A multiplexerek ké8

HU 220 989 Bl pesek arra, hogy a továbbított információt átalakítsák keskeny sávúról széles sávú formátumra és visszafelé. Legalább az egyik kiviteli alak esetében a multiplexer egyik oldalán levő széles sávú kapcsolat megegyezik a multiplexer másik oldalán levő keskeny sávú kapcsolattal. Ily módon a 350 távközlésvezérlő processzor nyomon tudja követni a kapcsolatokat a multiplexeren át. Ha a távközlési útvonal a multiplexerbe belépő egy megadott keskeny sávú kapcsolaton át valósul meg, akkor a multiplexer megfelelő széles sávú oldalán, illetve csatlakozásán át lép ki. Ez a kapcsolattartás teszi lehetővé a 350 távközlésvezérlő processzor számára, hogy a belépőkapcsolat alapján nyilván tudja tartani, illetve azonosítani tudja a multiplexer egyes oldalain levő kapcsolatokat. A multiplexerek tipikusan a keskeny sávú és széles sávú kapcsolatok közötti illesztésnél vannak elhelyezve.

Mindaddig, amíg a kapcsolatok a multiplexeren át közlekednek egymással, addig a 350 távközlésvezérlő processzor megfelelő módon nyomon tudja követni a távközlési útvonalat. Egy másik lehetőség szerint a kapcsolatok nem felelnek meg egymásnak. Ebben az esetben a multiplexerek és a 350 távközlésvezérlő processzor között jelzéseket továbbító vonalra van szükség, ahhoz, hogy az eszközök adatokat tudjanak cserélni, és lehetővé tegyék a 350 távközlésvezérlő processzor számára, hogy nyomon kövesse a távközlési útvonalat.

Ezen túlmenően a 310 távközlési rendszer számozás nélküli kapcsolatokat és vonalakat tartalmaz. Ezek a kapcsolatok és vonalak jól ismertek a szakember számára. Az ilyen kapcsolatokra néhány példát adnak a kapcsolt digitális vonalak, a műholdas vonalak, a mikrohullámú vonalak, a cellás vonalak, a különleges célú digitális vonalak, azonban másfélék is lehetnek. A jelzéstovábbító vonalak tipikusan adatvonalak, például 56 kilobites vonalak. A jelzés továbbítására használható SS7, széles sávú, C6, C7, CCIS, Q.933, Q.931, T1.607, Q.2931, B-ISUP vagy másféle típusú jeltovábbítási technológia. A találmány szerinti megoldás működőképes mindezen változatokkal, amelyek a szakember számára jól ismertek. Ezenfelül az is ismert megoldás, hogy jelátviteli pont (STP) helyett két eszköz között közvetlen kapcsolat is létesíthető a jelzések továbbítása érdekében.

A 310 távközlési rendszeren kívül első 320 pont, második 330 pont, 325 helyi központvivő kapcsoló, 335 helyi központvivő kapcsoló, 328 helyi központvivő jelátviteli pont és 338 helyi központvivő jelátviteli pont van. Ezeket az eszközöket vonalaikkal és kapcsolataikkal együtt tüntettük fel. Az első 320 pont hozzá van kapcsolva a 325 helyi központvivő kapcsolóhoz, amely össze van kötve a 328 helyi központvivő jelátviteli ponttal, amely jelzéseket továbbít a 325 helyi központvivő kapcsolóból. A 325 helyi központvivő kapcsoló a 310 távközlési rendszerben kialakított 380 ATM multiplexerhez csatlakozik. A 328 helyi központvivő jelátviteli pont össze van kapcsolva a 310 távközlési rendszerben levő 340 jelátviteli ponttal.

A 340 jelátviteli pont össze van kapcsolva a 345 jelátviteli ponttal. A többi kapcsolat a következő:

A 340 és 345 jelátviteli pont hozzá van kapcsolva a

350 távközlésvezérlő processzorhoz. A 350 távközlésvezérlő processzor hozzá van kapcsolva a 360 és

364 széles sávú ATM kapcsolók együtt működő 361 és

365 egységeihez. A 350 távközlésvezérlő processzor hozzá van kapcsolva a 362 és 366 széles sávú ATM kapcsolókhoz, valamint a 375 keskeny sávú ATM kapcsolóhoz. A 345 jelátviteli pont 370 keskeny sávú kapcsolóhoz és 355 szolgáltatásvezérlő ponthoz van hozzákapcsolva. A 345 jelátviteli pont továbbá 338 helyi központvivő jelátviteli ponthoz kapcsolódik, amely hozzá van kapcsolva a 335 helyi központvivő kapcsolóhoz.

A 380 ATM multiplexer 360 széles sávú ATM kapcsolóhoz kapcsolódik, amely 362 és 364 széles sávú ATM kapcsolókkal van összekapcsolva. A 362 széles sávú ATM kapcsoló 384 ATM multiplexerhez kapcsolódik, amely össze van kapcsolva a 375 keskeny sávú kapcsolóval. A 364 széles sávú ATM kapcsoló 382 ATM multiplexerhez kapcsolódik, amely a 370 keskeny sávú kapcsolóhoz kapcsolódik. A 362 és 364 széles sávú ATM kapcsolók a 366 széles sávú ATM kapcsolóhoz csatlakoznak. A 366 széles sávú ATM kapcsoló 386 ATM multiplexerhez csatlakozik, amely hozzá van kapcsolva a 335 helyi központvivő kapcsolóhoz. A 335 helyi központvivő kapcsoló a második 330 ponthoz kapcsolódik. Amikor az első 320 pont olyan hívást kezdeményez, amihez a 310 távközlési rendszer használatára van szükség, akkor a 325 helyi központvivő kapcsoló tipikusan lefoglal egy kapcsolatot a 310 távközlési rendszer irányába, és a hívásra vonatkozó információt tartalmazó jelzést állít elő. Jelenleg ez a jelzés SS7 formátumban van, és az elfoglalt kapcsolat egy DSO port. A jel a 328 helyi központvivő jelátviteli ponthoz kerül, amely azt 340 jelátviteli ponthoz továbbítja. A 325 helyi központvivő kapcsoló továbbá a távközlési útvonalat kiterjeszti az elfoglalt kapcsolatra. Ezek a helyi központvivő alkatrészek, továbbá a távközlési útvonalnak egy pont, a helyi központvivő és egy központok közötti vivő között való felépítésének folyamata a szakember számára jól ismert.

A 310 távközlési rendszer a 380 ATM multiplexer keskeny sávú oldalán fogadja a távközlési útvonalat. A találmány szerinti megoldás azonban képes széles sávú hívások fogadására is, amelyekhez nincs szükség multiplexerre, azonban egy helyi központvivő felől származó hívások általában keskeny sávúak. A 380 ATM multiplexer a hívást széles sávúvá alakítja, és azt a széles sávú kapcsolatba helyezi, amely megfelel az elfoglalt kapcsolatnak. Ekkor a távközlési útvonal a 380 ATM multiplexeren át a 360 széles sávú ATM kapcsolóig alakul ki.

A 340 jelátviteli pont a jelzést a 328 helyi központvivőjelátviteli ponttól a 345 jelátviteli ponthoz továbbítja, amely viszont ezt a jelzést a 350 távközlésvezérlő processzorhoz vezeti. A 350 távközlésvezérlő processzor egyúttal állapot üzeneteket fogad a széles sávú és keskeny sávú kapcsolóktól szabványos távközlési vonalakon át, és informálódás céljából le tudja kérdezni a 355 szolgáltatásvezérlő pontot. Bármilyen erre alkalmas adatbázis vagy processzor felhasználható a 350 távköz9

HU 220 989 Bl lésvezérlő processzor lekérdezéseinek támogatására. A 350 távközlésvezérlő processzor ezt az információt felhasználja, és saját programozott utasításainak megfelelően végrehajtja a távközlést szabályozó kiválasztást. Olyan hívások esetében, amelyek keskeny sávú kapcsolóként való kezelést igényelnek, a 350 távközlésvezérlő processzor keskeny sávú kapcsolót választ ki.

Előnyösen a 350 távközlésvezérlő processzor a 310 távközlési rendszer bármelyik keskeny sávú kapcsolóját ki tudja választani. így például ki tudja építeni a távközlési útvonalat a széles sávú hálózaton át egy keskeny sávú kapcsoló felé a hálózaton át feldolgozás céljából, de felépítheti a távközlési útvonalat egy olyan keskeny sávú kapcsolóhoz, amely a széles sávú ATM kapcsolóhoz csatlakozik, amely eredetileg fogadja a távközlési útvonalat. Ezenfelül semmilyen más keskeny sávú kapcsolóra nincs szükség. Az érthetőség kedvéért az ezen lehetőségeket szemléltető valamennyi kapcsolót nem tüntettük fel a 3. ábrán.

A 350 távközlésvezérlő processzor legalább egy hálózatijellemzőt kiválaszt a jelzés hatására. Ez tipikusan azon hálózati elemeket vagy kapcsolatokat jelenti, amelyek felépítik a távközlési útvonalat. Amint a korábban tárgyalt kiviteli alakok esetében a 350 távközlésvezérlő processzor esetleg csak az egyik hálózati elemet választja ki, és lehetővé teszi a kapcsolók számára, hogy kiválasszák a kapcsolatokat, de a választások szétoszthatók a két egység között. így például a 350 távközlésvezérlő processzor esetleg csak egyes hálózati elemeket és kapcsolatokat választ ki, és engedélyezi a kapcsolók számára, hogy a hálózati elemek és kapcsolatok közül egyeseket kiválasszanak. A 350 távközlésvezérlő processzor esetlegesen csak a keskeny sávú kapcsolókat választja ki, és a széles sávú ATM kapcsolók számára engedélyezi, hogy kiválasszák a távközlési útvonalat felépítő széles sávú ATM kapcsolókat. A 350 távközlésvezérlő processzor más hálózati jellemzőket is kiválaszthat, például felhasználási és vezérlőutasításokat.

Egy kiviteli alak esetében a 350 távközlésvezérlő processzor keskeny sávú kapcsolókat választ ki meghatározott hívások feldolgozásához, és kiválasztja azokat a DSO portokat, amelyek az ezen hívásokat fogadó kapcsolókon vannak. A széles sávú ATM kapcsolók választják ki a széles sávú kapcsolókat és a DSO port felé irányuló széles sávú kapcsolatokat. A 3. ábrán bemutatott lehetőségekre korlátozódva a 350 távközlésvezérlő processzor kiválaszthatja vagy a 370 keskeny sávú kapcsolót, vagy a 375 keskeny sávú kapcsolót a hívás lekezeléséhez. Feltéve, hogy a 350 távközlésvezérlő processzor a 370 keskeny sávú kapcsolót választja ki, egyúttal kiválasztja a 370 keskeny sávú kapcsolón levő DSO portot is a kapcsolat fogadása céljából. A 350 távközlésvezérlő processzor ezután jelzi a 360 széles sávú ATM kapcsolónak az együtt működő 361 egységen át, hogy tovább építse ki a 370 keskeny sávú kapcsolón levő kiválasztott DSO port irányába a távközlési útvonalat.

A lehetséges útvonalak közül a 360 széles sávú ATM kapcsolóra marad az a feladat, hogy kiválassza a felhasználandó többi széles sávú kapcsolót és kapcsolatokat. Feltéve, ha közvetlenül a 364 széles sávú ATM kapcsoló felé irányuló útvonalat választja ki, akkor a 360 széles sávú ATM kapcsoló tovább építi ki a távközlési útvonalat ezen kapcsoló irányába. A 360 széles sávú ATM kapcsoló továbbá jelzést ad a 364 széles sávú ATM kapcsoló számára a távközlési útvonalról. A 364 széles sávú ATM kapcsoló a 382 ATM multiplexeren át tovább építi ki a távközlési útvonalat, hogy hozzáférhessen a 370 keskeny sávú kapcsolón levő meghatározott DSO porthoz. Ezeket a fentieknek megfelelően a 382 multiplexeren át kialakított kapcsolóknak megfelelően hajtja végre.

A 350 távközlésvezérlő processzor jelzést ad a 370 keskeny sávú kapcsolónak a távközlési útvonal beérkezéséről. Ezt a jelet a 345 jelátviteli pont továbbítja. A 370 keskeny sávú kapcsoló feldolgozza a meghatározott DSO portra irányuló hívást. Ebbe tipikusan beletartozik a hívás számlázása és irányának kijelölése. A 370 keskeny sávú kapcsoló kérést adhat a 355 szolgáltatásvezérlő pontnak, hogy nyújtson segítséget a hívást kiszolgáló szolgáltatások nyújtásában. így például a 370 keskeny sávú kapcsoló „800” fordítást kérhet a 355 szolgáltatásvezérlő ponttól. A feldolgozás következményeként a 370 keskeny sávú kapcsoló kapcsolja a hívást, és egy új jelzést állít elő, amely tartalmazhatja a kijelölt útvonalra vonatkozó információt. Ezt a jelzést a 345 jelátviteli ponton át továbbítja a 350 távközlésvezérlő processzor számára. A távközlési útvonal ezután tovább épül ki a 382 ATM multiplexeren át visszafelé a 364 széles sávú ATM kapcsolóhoz. A 350 távközlésvezérlő processzor felhasználhatja a jelzésben levő információt, a szolgáltatásvezérlő pont információját, a hálózati elemekre vonatkozó információt, műveleti utasításokat és/vagy saját útvonalkijelölő logikáját annak érdekében, hogy a hívás számára elvégezze az új kiválasztásokat. A hálózatielem-információ és a műveleti utasítások szabványos adatvonalakon át továbbíthatók a 350 távközlésvezérlő processzor számára.

Egy kiviteli alak esetében a hálózati jellemző kiválasztásába beletartozik a hálózati kód kiválasztása. A hálózati kódok jelentik a hálózati elemek logikai címeit. Az egyik ilyen kód egy célkód, amely elősegíti a 310 távközlési rendszerből való kilépést. A célkód tipikusan egy olyan hálózati elemet jelöl, amely az egyik helyi központvivő kapcsolóhoz csatlakozik. A cél kiválasztása után a 350 távközlésvezérlő processzor jelzést ad a 364 széles sávú ATM kapcsolónak a végrehajtott kiválasztásokról, és a távközlési útvonal kiépítése a széles sávú hálózaton át ennek megfelelően folytatódik. A tárgyalt példa esetében ez történhet a 366 széles sávú ATM kapcsolón és a 386 ATM multiplexeren át. A távközlési útvonal ekkor tovább épül ki a 335 helyi központvivő kapcsolón levő kiválasztott porthoz. Tipikusan ez magában foglalja a 335 helyi központvivő kapcsolón levő egyik kapcsolatnak a központok közötti vivő általi elfoglalását.

Az egyik kiviteli alak esetében, amikor a 366 széles sávú ATM kapcsoló a távközlési útvonalat kiterjeszti a 386 ATM multiplexerhez, akkor a programozása úgy van beállítva, hogy jelezze a 350 távközlésvezérlő processzor számára, hogy melyik széles sávú kapcsolatot

HU 220 989 Bl választotta ki. Ez lehetővé teszi a 350 távközlésvezérlő processzor számára annak nyomon követését, hogy a helyi központvivő kapcsolóján levő meghatározott DSO port el van foglalva. A 350 távközlésvezérlő processzor a 345 jelátviteli ponton és a 338 helyi központvivő jelátviteli ponton át jelzi a 335 helyi központvivő kapcsoló számára, hogy a beérkező hívás az elfoglalt DSO kapcsolaton van. Ennek eredményeként a 335 helyi központvivő kapcsoló tovább építi ki a távközlési útvonalat a második 330 pont irányába.

A fenti ismertetés alapján belátható, hogy a találmány szerinti megoldás lehetővé teszi a távközlési hálózat számára, hogy hívási kapcsolatok felépítéséhez széles sávú hálózatot használjon fel. Azáltal, hogy multiplexereket alkalmazunk a hívások konvertálására, és adatátvitelt vezérlő processzort a jelzések analizálására, ez a széles sávú hálózat más társaságok hálózatai számára átlátszó marad. Egy ilyen átlátszó interfészt jelent például egy központok közötti vivő (IXC)-hálózat, és egy helyi központvivő (LÉC) hálózat. Hasonlóképpen átlátszó lesz a hálózat akkor is, ha egyetlen egy cég hálózati létesítményeinek csupán egy részébe van telepítve.

A fenti kiviteli alak esetében a helyi központvivő a központok közötti vivő egyik DSO portját foglalja el, és jelzést ad a központok közötti vivő jelátviteli pontjának. A multiplexer és a távközlésvezérlő processzor konvertálja a hívást, és megfelelő módon kiértékeli a jelzést. Nincs szükség változtatásra a meglevő más vivőrendszerekben, például helyi központvivő rendszerben.

Járulékosan a keskeny sávú kapcsoló fogadja a hívást, jelzi azt saját formátumában és kapcsolja a hívást. Habár a kapcsoló úgy „gondolhatja”, hogy a hívás útvonala egy trunkön át egy másik keskeny sávú kapcsolóhoz vezet, azonban a hívás ténylegesen visszavezet a multiplexerhez és a széles sávú kapcsolóhoz, amelyik a hívást kiadta. A keskeny sávú kapcsolót használjuk fel, hogy egyes szolgáltatásokat hozzárendeljünk a híváshoz, amilyen például a számlázás, útvonal-kijelölés stb. A széles sávú hálózatot használjuk fel arra, hogy a hívási kapcsolat lényeges részét létrehozza. A távközlésvezérlő processzor a kiválasztások végrehajtásához keskeny sávú kapcsoló hívásfeldolgozási információt alkalmazhat.

A távközlésvezérlő processzor számos feladatot lát el. Az egyik kiviteli alak esetében az egyik első ponttól vagy helyi hálózatvivőtől fogadja a jelzéseket, és megfelelő jeleket állít elő azzal összhangban, hogy a távközlés vezérléséhez milyen kiválasztásokat hajtott végre. Ezek a kiválasztások hálózati jellemzők. A távközlésvezérlő processzor kiválaszthat hálózati elemeket, például kapcsolókat, szervereket vagy hálózatkódokat. A távközlésvezérlő processzor kiválaszthat kapcsolatokat, például DSO áramköröket és portokat. A távközlésvezérlő processzor kiválaszthat jellegzetes távközlési alkalmazásokat, amelyeket a távközlési útvonalra kell alkalmazni. A távközlésvezérlő processzor kiválaszthat meghatározott vezérlési utasításokat, meghatározott eszközök számára. A távközlésvezérlő processzor továbbá információt fogadhat egységektől, például szolgáltatásvezérlő pontoktól, műveleti vezérlőtől vagy kapcsolóktól, amelyek segítik kiválasztásait.

A távközlésvezérlő processzor egy feldolgozórendszer és mint ilyen, a szakember számára ismert körülmény, hogy az ilyen rendszerek egyetlen berendezésben helyezhetők el, de szétoszthatók több berendezés között is. Ezenkívül redundancia biztosítása céljából több berendezés alkalmazása is kívánatos lehet, amelyek képességei egymást túlfedik. A találmány szerinti megoldásba beletartoznak az ilyen változatok is. Egy ilyen működő rendszer lehet például egy olyan kialakítás, amelyben több pár távközlésvezérlő processzor van elhelyezve, régiónként egy távközlési rendszeren belül. Minden egyes ilyen gép egyformán alkalmas a távközlés vezérlésére. Ilyen távközlésvezérlő processzorként kialakított berendezésre példaként említjük meg a Tandem CLX gépet, amelyet a találmány szerinti kitanítás értelmében kell konfigurálni.

Egy jelzési pont a kapcsolókra irányuló jelzéseket kezeli. A hívásokat irányító kapcsolók tipikusan jelzési ponttal vannak ellátva, amelyek a kapcsolóban elrendezett processzorhoz közvetlenül csatlakoznak. Ez a processzor vezérli a kapcsolóban levő kapcsolómátrixot, mégpedig azon jelzés hatására, amelyet a jelzési pont feldolgoz. Ily módon minden egyes kapcsolóhoz és mátrixhoz tartozó jelzési pont egymás között tart tipikusan kapcsolatot.

A távközlésvezérlő processzor nincs közvetlenül hozzákapcsolva az egyik kapcsolóhoz, az egyik kapcsolóprocesszorhoz (CPU) vagy egy kapcsolómátrixhoz. Ezzel szemben a távközlésvezérlő processzor képes arra, hogy több kapcsolót irányítson. Következésképpen a távközlésvezérlő processzor képes arra, hogy kapcsolómátrixot működtessen oly módon, hogy több jelzési pont ad számára jelzést.

Lehetőség van arra, hogy a távközlésvezérlő processzor más távközlési berendezésben, akár kapcsolókban legyen elhelyezve. Habár a távközlésvezérlő processzor elsődlegesen különbözik valamely kapcsoló központi egységétől, fizikai elhelyezkedése révén, azonban ez nem feltétlenül szükségszerű eset. Egy kapcsoló központi egysége az információt egy jelzési ponttól kapja, és vezérli egyetlen kapcsoló mátrixát. Egyes kapcsolók a mátrixot különböző fizikai helyek között osztják el, azonban a központi egység minden egyes mátrixot az egyetlen jelzési pontból fogadott információ alapján vezérli. Ez az információ nem jelzés.

Ezzel szemben a távközlésvezérlő processzor a jelzéseket fogadja és képes arra, hogy jelzéseket adjon más hálózati elemek számára. Ugyanakkor több jelzési ponttal képes adatcserére. Ezen jelzési pontok információt nyújtanak a kapcsoló központi egysége számára, amely vezérli a kapcsolómátrixokat. Több jelzési pont számára való jelzés küldése útján a távközlésvezérlő processzor alkalmas arra, hogy több kapcsoló mátrixát irányítsa mindazon jelzés és más információ alapján, amelyet a távközlésvezérlő processzor kap. A távközlésvezérlő processzor nincs hozzátársítva egyetlen kapcsolómátrixhoz. A távközlésvezérlő processzornak nincs szüksége működéséhez távközlési útvonalkapcsolatokra.

A távközlésvezérlő processzor egyik változatának legfőbb képességeit a 4. ábra szemlélteti. A 4. ábra sze11

HU 220 989 Bl rinti 450 távközlésvezérlő processzor 460 interfészt, ahhoz működési szempontból csatlakozó 470 transzlátort, a 470 transzlátorhoz működési szempontból csatlakozó 480 processzort és a 480 processzorhoz működési szempontból csatlakozó 490 memóriát tartalmaz.

A 450 távközlésvezérlő processzor úgy működik, hogy fizikailag kapcsolja a más készülékekből, például jelátviteli pontokból, kapcsolókból, szolgáltatásvezérlő pontokból és más működő vezérlőrendszerekből érkező vonalakat. A 460 interfész működése során fogadja az ezen vonalakról érkező jeleket és továbbítja a jeleket a 470 transzlátorhoz. A 460 interfész alkalmas arra, hogy a 470 transzlátorról jelzéseket továbbítson átvitel céljából a vonalakra.

A 470 transzlátor fogadja a 460 interfészről a jelzéseket és azonosítja a jelzésekben levő információt. Gyakran ez úgy történik, hogy egy adott jelzési üzeneten belül levő ismert mezőt azonosít. Ily módon például a 470 transzlátor azonosíthatja a származási pont kódját, a címzett pont kódját, és az áramkörazonosító kódot egy SS7 típusú üzenetben. Ezenfelül a 470 transzlátomak képesnek kell lennie arra, hogy összeállítsa a kimenőüzeneteket, és azokat leadja a 460 interfész számára továbbítás céljából, így például a 470 transzlátor egy SS7 típusú üzenetben helyettesítheti a származási pont és a címzett pont kódját, valamint az áramkör kódját, majd az ily módon módosított SS7 típusú üzenetet továbbítás céljából átadja a 460 interfésznek. A transzlációs 510 lépésnek alkalmasnak kell lennie mindazon jelzési formátumok kezelésére, amelyek szóba jöhetnek. Ilyenek például a SS7, valamint C7 típusú jelzések.

A 480 processzor fogadja a 470 transzlátorból a jelzési információt, és végrehajtja azokat a kiválasztásokat, amelyek megvalósítják a távközlés vezérlését. Ebbe beleértendő azon hálózati elemek és/vagy kapcsolatok kiválasztása, amelyek részt vesznek a távközlési útvonal kialakításában. A kiválasztás végrehajtása tipikusan táblázatok, valamint szolgáltatásvezérlő pont lekérdezése útján történik. A táblázatok beadása és a lekérdezések összeállítása részben azon információ alapján történik, amelyet a 470 transzlátor azonosít. A táblázatok és a szolgáltatásvezérlő pont információnak lekérdezése új jelzési információt eredményez. Az új információt a 470 transzlátomak küldi, hogy összeállítsa a továbbításra alkalmas jeleket. A kiválasztások végrehajtására megfelelő algoritmus is alkalmazható. A 480 processzor kezeli továbbá a különböző állapotüzeneteket és riasztásokat, amelyek a kapcsolókról és más hálózati elemekről érkeznek. Képes elfogadni továbbá az üzemeltetési vezérlést is. Ez az információ felhasználható a táblázatok módosítására vagy a kiválasztási algoritmus módosítására. A 480 processzor a programozás, információ és táblázatok tárolására 490 memóriát alkalmaz.

Az 5. ábra a találmány szerinti megoldás megvalósítására szolgáló távközlésvezérlő processzor folyamatábráját mutatja. A folyamat azzal kezdődik, hogy a távközlésvezérlő processzor különféle fajtájú információkat fogad. A folyamatábra 500 lépése azt jelzi, hogy a távközlésvezérlő processzor első pontból származó jelet fogad. Ez a jelzés bármilyen formátumban, például SS7 típusú vagy széles sávú formátumban lehet. Lehetséges, hogy ez a jelzés egy helyi központvivőből származik egy jelzési vonalon át, és jelzéstovábbító ponton haladt át, de lehet egy olyan jelzés is, amelyet közvetlenül a hálózat valamely különálló felhasználója állított elő. A jelzés tartalmazza a kívánt távközlési útvonalra vonatkozó információt. Az ilyen információra példa egy olyan típusú üzenet, amely megjelöli az üzenet célját. Az ilyen információra egy másik példa a felállási információ, például a tranzithálózat szolgáltatásértéke, a vivőképessége, a cím természete, a hívó fél kategóriája, a cím bemutatását korlátozó állapot, a vivő választás értéke, a csomag száma és a származási vonalra vonatkozó információ, továbbá a szolgáltatás kódjának értéke. Más információ lehet például a hálózat jelzése, vagy valamely szolgáltatás jelzése. A szakember számára az ilyen típusú információk jól ismertek.

A távközlésvezérlő processzor másféle típusú információkhoz is hozzáférhet. A hálózati elemek, például kapcsolók információt nyújthatnak a távközlésvezérlő processzor számára, amit a folyamatábra 505 lépése jelöl. Ez az információ teszi lehetővé a távközlésvezérlő processzor számára, hogy kiválassza a hálózati elemeket és kapcsolatokat a hálózat körülményeitől függően. Az ilyen információ például olyan típusokat tartalmazhat, mint az irányítási üzenetek, terhelések, hibaviszonyok, riasztások vagy üresen járó áramköröké. A távközlésvezérlő processzor továbbá információkat szolgáltathat a hálózat elemei számára.

A folyamatábra 510 lépése azt szemlélteti, hogyan valósítható meg a működés vezérlése. A működés vezérlése teszi lehetővé a rendszer személyzete számára, hogy programozza a távközlésvezérlő processzort. Az ilyen vezérlésre példaként említjük egyes irányítási döntések megvalósítását, amely például irányulhat egy meghatározott hálózati elem visszavonására. Az üzemeltetési vezérlés lehetővé teszi ezen elemnek a kiválasztási folyamat során való mellőzését.

A távközlésvezérlő processzor a fogadott információt a folyamatábra 515 lépésében dolgozza fel. A feldolgozás során felhasználja a távközlésvezérlő processzorba beprogramozott utasításokat és beletartozhat azon információ felhasználása is, amely egy távoli adatbázisból, például egy szolgáltatásvezérlő pontból származik. A kiválasztást ezután a folyamatábra 520 lépésében hajtja végre. Ezek a kiválasztások határozzák meg a hálózati jellemzőket, például hálózati elemeket és/vagy kapcsolatokat. Amint korábban említettük, a távközlésvezérlő processzor esetlegesen a hálózati jellemzőknek csak egy részét választja ki, és lehetőséget ad a pontoknak vagy a kapcsolóknak a többi jellemző kiválasztására. Hangsúlyozni kívánjuk, hogy a feldolgozás során felhasznált információ nem korlátozódik a felsorolt típusokra, és a szakember számára nyilvánvaló, hogy a távközlésvezérlő processzor számára más hasznos információ is továbbítható.

A hálózati jellemzők kiválasztása után a távközlésvezérlő processzor jelzi a pontok és az alkalmazható hálózati elemek számára a kiválasztást. A folyamatábra

HU 220 989 Bl

525 lépésében történik a kiválasztott hálózati jellemzők hálózati elemeinek szánt utasítások jelzés formába való átalakítása. A jelzéseknek a megfelelő hálózati elemek számára történő továbbítása a folyamatábra 535 lépésében történik, és ez tipikusan azt eredményezi, hogy táv- 5 közlési útvonal épül ki a hálózat elemein és kapcsolatain át. Más tevékenység, például alkalmazások és vezérlési műveletek is foganatosíthatók. Ezenfelül az 530 és 540 lépésekben jeleket állítunk össze, és elküldjük azokat a pontokra. Tipikusan a távközlésvezérlő processzor által előállított új jeleket hálózati elemekhez vagy több jelzési pontra továbbítjuk. Ezek az új jelek ugyanazok lehetnek, azonban tipikusan a távközlési útvonal részeként használt különböző másféle hálózati elemekhez másféle jelzést továbbítunk.

Az 5. ábra szemlélteti azt a folyamatot, amelynek során a távközlésvezérlő processzor az egyik kiviteli alak esetében vezérli a távközlést, és távközlési útvonalat épít fel egy első pont és egy második pont között a hálózat elemein és kapcsolatokon át. A 6. és 7. ábrák ha- 20 sonló folyamat lépéseit mutatják, és összefüggésben vannak a 3. ábrán bemutatotthoz hasonló központok közötti hordozóval (IXC).

A központok közötti hordozó DSO kapcsolatokat és a helyi központvivőről SS7 jelzéseket fogad, és egy szé- 25 les sávú rendszert használ fel a távközlési útvonal lényegi részének felé.

A 6. ábra a távközlésvezérlő processzor működésének folyamatát mutatja a találmány egy olyan változata esetében, amikor a távközlési útvonal a helyi központvi- 30 vő felől a központok közötti hordozóban levő keskeny sávú kapcsoló felé épül fel. A folyamatábra 600 lépése mutatja a helyi központvivő felől fogadott SS7 típusú üzenet vételét, amely üzenetátviteli részt és integráltszolgáltatás-felhasználói részt tartalmaz.

A szakember számára ismeretes, bitó rész tartalmazza a származási pont kódját és a címzett pont kódját. A pontok ezen kódjai a hálózatban meghatározott jelzési pontokat határoznak meg, és tipikusan kapcsolóhoz vannak társítva. A származási hely kódja és a címzett pont kódja a kívánt távközlési útvonal egy részét meghatározza.

Amikor a távközlési útvonal beleér a központok közötti vivőhálózatba, akkor a származási pont kódja jelöli a helyi hálózatvivő azon kapcsolóját, amely a központok közötti vivőhöz csatlakozik (lásd a 3. ábra 325 helyi központvivő kapcsolóját). Előzőleg a címzett pont kódja már kijelöli azt a keskeny sávú kapcsolót, amelyhez hozzákapcsolódik a helyi hálózatvivő a központok közötti vivő felé irányuló hívásokhoz. Ezen kiviteli alak esetében a találmány értelmében a címzett pont kódja megjelölheti a helyi központvivő felől nézve az egyik meghatározott keskeny sávú kapcsolót, azonban a ténylegesen használt keskeny sávú kapcsolót valójában a távközlésvezérlő processzor választja ki. A helyi hálózatvivő felőli kapcsolatot multiplexer vagy széles sávú kapcsoló fogadja és nem keskeny sávú kapcsoló.

Az integráltszolgáltatás-felhasználói rész tartalmazza az áramkört azonosító kódot, amely megjelöli azt a DSO portot, amelyet a helyi központvivő elfoglalt. Elő-

zőleg ez a DSO port egy keskeny sávú kapcsolón volt, azonban a találmány szerinti megoldás ezen kiviteli alakja esetében a DSO port valójában egy multiplexeren van.

A folyamatábra 605 lépése azt mutatja, hogy a távközlésvezérlő processzor a keskeny sávú kapcsolóktól állapotinformációkat kaphat. Ezen üzenetek üzemelési méréseket, illetve mérési adatokat, továbbá a központi egység elfoglaltságára jellemző információt tartalmaz10 nak. Az üzemeltetési mérések tartalmazzák a kapcsolók írunk használatra vonatkozó állapotát, amely jelzi a távközlésvezérlő processzor számára, hogy a keskeny sávú kapcsolókon mely DSO portok szabadok, illetve hozzáférhetők. A központi egység foglaltsága jelzi a 15 távközlésvezérlő processzor számára az egyes keskeny sávú kapcsolók fajlagos kapcsolási terhelését. A folyamatábra 610 lépése azt szemlélteti, hogy a távközlésvezérlő processzor állapotinformációt is fogadhat a széles sávú kapcsolóktól, amely jelzi, hogy mely kapcsolatok vannak üresjáratban. Ez az információ teszi lehetővé a távközlésvezérlő processzor számára, hogy kívánt esetben meghatározza és kiegyensúlyozza az útvonalat a széles sávú kapcsolókon keresztül. Amint azt más kiviteli alakok kapcsán már ismertettük, ez a kiválasztás rábízható a széles sávú kapcsolókra.

A távközlés vezérlő processzor a folyamatábra 615 lépésében kapott információt feldolgozza. A szakemberek számára más információk is ismeretesek, amelyek ebben az összefüggésben használhatók. A feldolgozás eredményeképpen a folyamatábra 620 lépésének megfelelően tipikusan egy keskeny sávú kapcsolót és az ezen levő egyik DSO portot választja ki. A kiválasztott keskeny sávú kapcsoló közel lehet a helyi központvivőhöz, de egy széles sávú hálózat másik részén is lehet. A távközlésvezérlő processzor határozza meg, dolgozza fel a hívást. Ez a jellegzetesség a keskeny sávú kapcsolókat látszólagosan összecserélhetővé teszi.

A folyamatábra 625 lépése azt szemlélteti, hogy a kiválasztásokat jelző jelet állít elő és küld el a 635 lépésben a megfelelő széles sávú ATM kapcsolók felé. Amint ismertettük, a széles sávú ATM kapcsolók a jelzések kezelésére együtt működő egységeket alkalmazhatnak. A széles sávú ATM kapcsolók tipikusan belső táblázatokat használnak fel, hogy a távközlésvezérlő processzorból származó jelzésben levő információra alapítva mely széles sávú kapcsolatot kell kiválasztani. Az ilyen információ azonosíthatja a távközlési útvonal pillanatnyi felépítettségének mértékét, és meghatározza azt a keskeny sávú kapcsolót, és ezen a kapcsolón azt a DSO portot, ameddig fel kell építeni a távközlési útvonalat. A táblázatba be kell tölteni ezt az információt, és ennek eredményeként megkapható a felhasználandó meghatározott széles sávú kapcsolat. A széles sávú ATM kapcsolók a továbbiakban a távközlési útvonal mentén hasonló jeleket kaphatnak a távközlésvezérlő processzortól, és hasonló táblázatokat alkalmazhatnak. Egy másik lehetőség szerint a távközlési útvonal mentén tovább elhelyezkedő széles sávú ATM kapcsolók csupán egy belső táblázat beadását igényelhetik, amely

HU 220 989 Bl a beérkező széles sávú kapcsolatot használja fel és ebből nyerhető egy új széles sávú kapcsolat, amelyen át fel kell építeni a távközlési útvonalat.

A szakember számára jól ismertek azok a széles sávú rendszerek, amelyek alkalmasak ezen műveletek végrehajtására. A széles sávú jelzésekre a következő ITU-TS-ajánlások tárgyalják: Q.2762 „B-XSDN, B-ISDN User Part - General Functions of Messages”;

Q.2763 „B-ISDN, B-ISDN User Part - Formats and Codes”; Q.2764 ,3-ISDN, B-ISDN User Part - Basic Call Procedures”; Q.2730 „B-ISDN, B-ISDN User Part - Supplementary Services”; Q.2750 ,3-ISDN, B-ISDN User Part DSS2 Interworking Procedures”; és Q.2610 „Usage of Cause and Location in B-ISDN User Part and DSS”.

Legalább egy kiviteli alak esetében a széles sávú ATM kapcsolók jelzés együtt működő egységekkel vannak ellátva. Ezek az egységek az SS7 üzeneteket B-ISDN üzenetekké alakítják át. Ebben az esetben a távközlésvezérlő processzor SS7 üzeneteket tud küldeni a széles sávú ATM kapcsolóknak; amelyek a jelzéseket megfelelő módon át tudják alakítani. Az együttműködést az „B-ISDN, B-ISUP to N-ISUP Interworking” című Q.2660 jelű ITU-TS-ajánlás tárgyalja.

Az egyik kiviteli alak esetében a széles sávú ATM kapcsolók választhatják ki azt a tényleges virtuális kapcsolatot, amely egy multiplexeren át egy DSO portnak felel meg. Ez a DSO port keskeny sávú kapcsolón vagy egy más ponton, például helyi központvivő kapcsolón lehet. Ebben az esetben távközlésvezérlő processzornak nem kell kiválasztania egy DSO portot, mivel ez a feladat a széles sávú ATM kapcsolóra hárul. A széles sávú ATM kapcsoló belső táblázatait úgy programozzuk, hogy akkor induljanak, amikor a meghatározott széles sávú ATM kapcsoló meghatározott széles sávú kapcsolatokat kapcsol. Ezek a kapcsolatok irányulhatnak egy keskeny sávú kapcsolón levő DSO port irányába, vagy bármely más megadott pont felé. Az indítás után a széles sávú ATM kapcsoló jelzi a távközlésvezérlő processzor számára, hogy melyik széles sávú kapcsolatot használta fel. A távközlésvezérlő processzor ezt az információt belefoglalja abba a jelzésbe, amelyet elküld a keskeny sávú kapcsolónak vagy a meghatározott pontnak. Előnyös, ha a távközlésvezérlő processzor választja ki a kiválasztott keskeny sávú kapcsolókon a DSO portot, és engedélyezi a széles sávú ATM kapcsolók számára, hogy kiválasszák a hálózatból kivezető széles sávú kapcsolatot (egy multiplexeren keresztül), majd a kiválasztást jelzik a távközlésvezérlő processzor számára.

A helyi központvivőről származó SS7 üzenet informálja a távközlésvezérlő processzort, hogy melyik DSO port foglalt (áramkört azonosító kód) és hogy ez melyik központok közötti vivő készüléken helyezkedik el (címzettpont-kódja), és hogy melyik helyi központvivő által (származásipont-kódja). A DSO portnak a multiplexeren keresztül való nyomon követése (a 3. ábrán az ATM 380 multiplexert) a távközlésvezérlő processzor tudja, hogy mely kapcsolatot és mely távközlési útvonalat fog felhasználni, hogy eljusson a széles sávú ATM kapcsolóhoz (a 3. ábrán széles sávú ATM 360 kapcsolóhoz). A távközlésvezérlő processzor megadja a széles sávú hálózat számára a megfelelő jelzést ahhoz, hogy a távközlési útvonalat ebből a kapcsolóból felépítse a kiválasztott keskeny sávú kapcsoló felé, amint azt a folyamatábra 635 lépése mutatja.

A folyamatábra 630 lépése azt mutatja, hogy a távközlésvezérlő processzor SS7 típusú üzenetet állít össze a keskeny sávú kapcsolóra vonatkozó kiválasztás alapján. Az SS7 üzenet összeállításának módszerei például kihagyás vagy betoldás - jól ismertek a technika állásából. Egy új címzettpont-kódot helyez be, amely megadja a távközlésvezérlő processzor által kiválasztott keskeny sávú kapcsolót. Egy új áramkört azonosító kódot helyez be, amely megadja ezen kapcsolón azon DSO portot, amelyet a távközlésvezérlő processzor kiválasztott. Az SS7 üzenetnek a keskeny sávú kapcsolóhoz való elküldése a folyamatábra 640 lépésében történik.

A távközlési útvonal ekkor a helyi hálózatvivőtől a széles sávú hálózaton át kialakul a keskeny sávú kapcsolóig, és a keskeny sávú kapcsoló értesítést kap az érkező távközlési útvonalról. Az SS7 üzenet egy másik része tartalmazza a hívási információt, amibe beletartozik az önműködő hívószám-azonosítás (ANI) és a DNIS. Ezt az információt a helyi hálózatvivő szolgáltatja, és a keskeny sávú kapcsolóhoz küldött SS7 üzenetben van benne.

A keskeny sávú kapcsoló ezen információ és saját programozása segítségével és felhasználásával kapcsolja a hívást. Ez a kapcsolás különböző kapcsolási programokat és távoli adatbázisokat foglalhat magában. A keskeny sávú kapcsoló kiválasztja saját feldolgozása útján az egyik új címzettpont-kódot. Ezután a hívást az új DSO portra kapcsolja. Előzőleg ez a port a hívásirányítás rendezése során a következő keskeny sávú kapcsolóhoz csatlakozó trunkhöz kapcsolódik. Mindazonáltal a jelen találmány értelmében a DSO port egy multiplexeren át széles sávú ATM kapcsolóhoz csatlakozik. A keskeny sávú kapcsoló az új címzett pont kódját belehelyezi az SS7 üzenetbe. Az új címzett kóddal együttesen az új DSO áramkört azonosító áramkör azonosító kódot és magát a keskeny sávú kapcsolót jelölő új származásipont-kódot helyez az SS7 üzenetbe és küldi el a távközlésvezérlő processzornak.

A 7. ábra a távközlésvezérlő processzor folyamatábráját arra az esetre mutatja, amikor a távközlési útvonalat a kiválasztott keskeny sávú kapcsoló felől a találmány szerinti megoldás egyik kiviteli alakjának megfelelően a központok közötti vivőn kívül fekvő pont irányába építi fel. A hívás feldolgozása után a keskeny sávú kapcsoló által előállított SS7 üzenetet a folyamatábra 700 lépésében fogadja a távközlésvezérlő processzor. Ennek során az áramkörazonosító kód megjelöli a keskeny sávú kapcsolón levő azon DSO portot, ahonnan a távközlési útvonal továbbindul. Mivel ez a port egy multiplexerhez van hozzákapcsolva a megfelelő kapcsolatok útján, ezért a távközlésvezérlő processzor meg tudja határozni, hogy a távközlési útvonal

HU 220 989 BI mely kapcsolatot használja fel, hogy visszafelé felépüljön a széles sávú ATM kapcsolóhoz.

A folyamatábra 705 lépésében a távközlésvezérlő processzor állapotinformációkat kaphat a széles sávú ATM kapcsolóktól. Ez az információ teszi lehetővé a távközlésvezérlő processzor számára, hogy kívánt esetben kiválassza a széles sávú kapcsolatokat. Amint azt már említettük, a széles sávú ATM kapcsoló elvégezheti ezen kiválasztásokat. A széles sávú ATM kapcsolók tipikusan belső táblázatokat használnak fel ahhoz, hogy a távközlésvezérlő processzorból kapott jelzésben levő információra alapítva mely széles sávú kapcsolatokat válasszák ki. Az ilyen információ megadhatja a cél kódját. A cél kódja azonos lehet valamely lezáró kapcsoló vagy helyi központvivő kapcsoló kódjával, ahová ki kell építeni a távközlési útvonalat. Amint a folyamatábra 710 lépése mutatja, a távközlésvezérlő processzor elvégzi a feldolgozást, és kiválasztja a megfelelő célt a széles sávú hálózat számára, amerre a távközlési útvonalat ki kell építeni, amit a folyamatábra 715 lépése mutat. A távközlésvezérlő processzor felhasználhatja a keskeny sávú kapcsoló által szolgáltatott új címzettpont-kódot annak azonosítására, hogy mely cél felé kell irányítani a széles sávú távközlési útvonalat.

A folyamatábra 720 lépésében előállított és ezen választást tükröző jeleket a megfelelő széles sávú ATM kapcsolók a 725 lépésben kapják meg. Amint említettük, a széles sávú ATM kapcsoló elindíthatja a távközlésvezérlő processzort, és jelzést adhat számára, mikor meghatározott kapcsolatokat alkalmazunk. Ez olyan kapcsolat esetén történik meg, amely egy multiplexeren át egy helyi központvivő kapcsoló felé irányul. Ezt a jelzést a 730 lépésben fogadja a távközlésvezérlő processzor, és arra használja, hogy azonosítsa a DSO portot. A 735 lépésben SS7 típusú üzenetet állít össze, amelyben az áramkört azonosító kód a helyi központvivő kapcsolón levő ezen DSO kapcsolatot azonosítja (a

3. ábrán 335 helyi központvivő kapcsoló). Egy másik lehetőség szerint a távközlésvezérlő processzor előzőleg kiválaszthatja ezt a DSO portot, és jelzi a széles sávú ATM kapcsoló számára. A helyi központvivő a 740 lépésben kap jelzést.

A 6. és 7. ábrán folyamatábra szemlélteti azt a sorrendet, amelyet a távközlésvezérlő processzor a műveletei során követ annak érdekében, hogy fogadja a jelzéseket a helyi központvivőtől, és elvégzi azokat a kiválasztásokat, amelyek vezérlik az adatátvitelt a központok közötti vivő hálózaton. A távközlésvezérlő processzornak kiválasztásainak végrehajtásához jeleket kell előállítania, és ezeket továbbítania kell az alkalmazható hálózati elemekhez. A távközlésvezérlő processzor képes arra, hogy felhasználja egy keskeny sávú kapcsoló útvonal beállításra, számlázásra és szolgáltatásra vonatkozó képességeit, azonban továbbra is alkalmas széles sávú hálózat alkalmazására annak érdekében, hogy ezzel hozza létre a távközlési útvonal lényeges részét.

A 8. ábra a találmány egyik megvalósítási alakjánál mutatja a távközlésvezérlő processzor által végzett jelzés feldolgozás-folyamatábráját. A folyamatábrán feltüntetett 800 lépés mutatja, ahogy a távközlésvezérlő processzor SS7 típusú jelzést kapott. Ezután a 805 lépés azt szemlélteti, hogy a távközlésvezérlő processzor meghatározza, hogy milyen típusú üzenetet kapott. Ha az üzenet nem egy hívási üzenet, akkor ezt úgy irányítja vagy használja fel, hogy felfrissítse a távközlésvezérlő processzor memóriát, amennyiben ez megfelelő, és ahogy azt a 810 lépés mutatja. A nem hívás jellegű üzenetek ismertek a szakember számára, és ilyenek például a töltő- vagy irányítóüzenetek. Ha az SS7 típusú üzenet hívási üzenet, akkor a 815 lépésben megvizsgálja annak eldöntése céljából, hogy egy indítócím üzenet-e (IÁM). A hívóüzenetek és az indítócím-üzenetek a szakember számára ismertek. Ha az üzenet indítócímüzenet, akkor az önműködő hívószám-azonosítás által szolgáltatott információt használja fel, hogy a 820 lépésben érvényesítse a hívást. Az automatikus hívószám-azonosítással való érvényesítést ellenőrző táblázattal valósítja meg, és ez egy ismert művelet. Ha az indítócím-üzenet érvénytelen, akkor a 825 lépésnél a távközlési útvonalat lezárja.

Ha az indítócím-üzenethez érvényes az automatikus hívószám-azonosítás, akkor bead egy táblázatot, amelynek eredményeként származásipont-kódot - címzettpont-kódot - áramkört azonosító kódot ad ki kombinációban a 830 lépésben. A szakember számára természetes, hogy egy ilyen táblázat sokféle alakot vehet fel. Például lehet egy olyan táblázatot felállítani, amely tartalmazza minden kombinációban a származásipont-kódját, a címzettpont-kódját és az áramkör kódját az egyik oldalon. A táblázatot a beérkező indulócím-üzenetben levő származásipont-kód - címzettpont-kód áramkör-azonosító kód felhasználásával adja be. Ezen mezők beadásának befejezése után a táblázat egy új származásipont-kód - címzettpont-kód - áramkörazonosító kód kombinációt ad, amely egy SS7 üzenetbe foglalható és a 835 lépésben elküldhető a kapcsolóhálózatnak. A kapcsolóhálózat alkalmas ezen információk felhasználása útján a kapcsolatok kialakítására.

Az indulócim-üzenet feldolgozása után a következő SS7 üzenet egy elkülönített áramkör-azonosító kódot ellenőrző táblával dolgozható fel, amely a 840 lépésben az áramkör-azonosító kód felhasználásával adható be. Az ezt követő üzenetek, mint például: címzés teljes, válasz, bontás és bontás befejezve, oly módon dolgozhatók fel, hogy az áramkör-azonosító táblába ezekben a nem kezdőcím-üzenet jelekben foglalt áramkörazonosító kódot használja fel. Olyan jelek esetében, amelyek az első pontra irányulnak, a táblázat az eredeti származásihely-pontok kódját adja, amelyet címzettpont-kódként használ. Ezenfelül az első pontból származó ezt követő üzenetek a saját áramkörazonosító kód felhasználásával lépnek be az áramkörazonosítókód-táblázatba, és a táblázat azt a címzettpont-kódot adja meg, amelyet a távközlésvezérlő processzor megelőzőleg választott ki az indítócímüzenet feldolgozásához. Az áramkörazonosítókódtáblázatot a 845 lépésnek megfelelően felfrissíti, hogy most már az éppen folyó feldolgozást tükrözze. Ily módon a távközlésvezérlő processzor képes a nem indulócím-üzenetek hatékony feldolgozására, mivel

HU 220 989 Bl ezen üzeneteknek csupán a korábbi indulócímüzenetkiválasztások eredményét kell tükröznie.

Vannak kivételek is az áramkör-azonosító táblázat használatában, amikor nem indulócím-üzenet jellegű üzenetet dolgoz fel. Erre példát jelent az az eset, amikor bontás után egy új kapcsolatot engedélyez. Ebben az esetben az indulócímüzenet-eljárást követi.

A szakember számára ismeretes, hogy sokféle tényező használható fel a táblázatok kialakításához és feltöltéséhez. Különféle származásipont-kód - cimzettpontkód - áramkör-azonosító kód kombinációk nyerhetők a sokféle tényezőn alapuló táblázatok segítségével. Ezen tényezők közül néhány a következő: hívott szám, a nap órája, a központi egység foglaltsága, kapcsolási állapot, trunk állapot, automatikus híváselosztás, működési vezérlés, hibakörülmények, hálózati riasztások, felhasználói kérések és a hálózati elemek állapota.

Ha például egy bizonyos kapcsolót ki kell venni az üzemelésből, akkor azt a táblázatban csupán megfelelő helyettesítőkkel kell felcserélni. Ezáltal a kapcsolót hatásosan kiváltjuk a szolgáltatásból, mivel ezt követően nem kerül kiválasztásra. Ha például egy bizonyos kapcsoló központi egységének terhelése elér egy küszöbértéket, akkor jelenléte a táblázatból eltűnik, és szétosztható más kapcsolók között.

Egy másik példa esetében, ha A tartományban éppen csúcsidőszak van akkor a táblázatok olyan hálózati elemeket adhatnak meg B tartományból, amelyek azután feldolgozzák a hívást. Ez megvalósítható például azáltal, hogy a táblázatba beadjuk a tartomány kódját vagy a hívott számot, valamint a nap időszakát. Ha a hívást a származásipont-kódja szerint az A tartományból kezdeményezik, egy olyan területhívó szám felé, amely B tartományban van, akkor a hívás felépítése során a B tartományban levő keskeny sávú kapcsolót választunk ki. Ezen időkereten belül tehát a címzettpont-kódja a táblázatból olyan kiválasztást eredményez, amely a B tartományban levő keskeny sávú kapcsolóra irányul. Ha a hívást a B tartományban levő származásipont-kódú előfizető kezdeményezi olyan területre vagy olyan hívószámra, amely A tartományban van, akkor a táblázatnak olyan címzettpont-kódot kell adnia a B tartományban, amely egy ott levő keskeny sávú kapcsolóra utal.

Egy előnyös kiviteli alak esetében az indulócímüzenetek a távközlésvezérlő processzort arra indítják, hogy lekérdezzen egy szolgáltatásvezérlő pontot, egy adatelemet vagy adatbázist támogatás érdekében. A szolgáltatásvezérlő pont a kérdésre a fentieknek megfelelően táblázatok használatával ad választ. A válaszok visszajutnak a távközlésvezérlő processzorhoz, amely felhasználja azt a jelzések összeállításához. Az ezután következő üzeneteket a távközlésvezérlő processzor az áramkörazonosítókód-táblázat felhasználásával kezeli. Egy ilyen támogatásra példa a távközlésvezérlő processzor számára az, hogy lekérdezi a szolgáltatásvezérlő pontot egy indítócím-üzenet vételének hatására. A kérdés tartalmazhatja a származásipont-kódot, az áramkör-azonosító pontot, a címzettpont-kódját, a terület kódját vagy a hívott számot. A szolgáltatásvezérlő pont felhasználhatja ezt az információt arra, hogy hálózati jellemzőt válasszon ki, és elkerülje a nagy forgalmú tartományokat oly módon, amint azt a csúcsidőre vonatkozó fenti példa kapcsán említettük. A szolgáltatásvezérlő pont tartalmazhat például táblázatokat, amelyben a származásipont-kódja - a hívott terület kódja - a nap időszaka található egymással kombinálva, és amelynek eredményeként egy új címzettpontkód és áramkör-azonosító kód kapható. Ez feltételezi, hogy valamely tartományban a csúcsforgalmi időszak egy napszaknak felel meg, de más tényezők és eredmények is figyelembe vehetők.

Az egyik kiviteli alak esetében a hívott szám vagy tartomány kódja használható fel egy új címzettpontkód kiválasztására, és a jelzésbe időbélyegek helyezhetők el. Ezek olyan táblázatokat vonhatnak magukkal, amelyekben származásipont-kód - hívott-terület-kód van beadva, és eredményül új címzettpont-kódot és áramkör-azonosító kódot adnak. Ebben az esetben akár nincs is szükség keskeny sávú kapcsolókra, mivel a számlázás az időbélyegek felhasználásával végezhető el. A távközlésvezérlő processzor így azután a hívást közvetlenül úgy tudja irányítani, hogy ehhez csupán a széles sávú hálózatot használja fel. Ez különösen POTS típusú hívásokra vonatkozik, amelyek esetében csupán a területkódot kell beadni a táblázatokba.

Amint azt korábban is említettük, egy kapcsolás lényegében véve két kapcsolási folyamatot foglal magában. Egy kapcsolási folyamat zajlik le a származási helytől egy kiválasztott hálózati elem irányába. A másik kapcsolási folyamat a kiválasztott hálózati elemből indul ki és a cél felé irányul. Említettük továbbá, hogy a távközlésvezérlő processzor tulajdonképpen területenként elhelyezett különálló gépeket foglalhat magában. Ezen esetekben az első kapcsolási folyamatot lebonyolító távközlésvezérlő processzor mint berendezés a származási területen helyezkedhet el, és az a távközlésvezérlő processzor, amely a második kapcsolási folyamatot irányítja, a kiválasztott hálózati elem tartományában helyezkedhet el.

A találmány szerinti megoldás azt az előnyt kínálja, hogy a távközlés vezérlésének legalább egy része elkülöníthető a távközlési útvonaltól. A jelzéseknek a távközlési útvonaltól való független vizsgálata és átalakítása révén több kapcsoló és hálózati elem kapcsolható optimális úton. A távközlési útvonalak a továbbiakban nem korlátozódnak azokra a kapcsolatokra, amelyeket a kapcsolók tudnak vezérelni. A hálózatoknak nem kell várniuk a jelzések és az interfészprotokollok szabványosítására.

A találmány szerinti megoldás lehetővé teszi a hálózati jellemzők kiválasztását, amilyenek lehetnek például a hálózati elemek és kapcsolatok, mielőtt még a kapcsolók feldolgoznák vagy alkalmaznák a jelzéseket. A kapcsolóknak nem szükséges képesnek lenniük a kiválasztások végrehajtására vagy egymásnak jelzés adására. A kapcsolóknak csupán a kapcsolatokat kell kiépíteniük, ahogyan azt a távközlésvezérlő processzor irányítja, amely minden kapcsolónak a saját jelzési formájának megfelelő jelzést ad. A kiválasztások elvégzésé16

HU 220 989 Bl hez a távközlésvezérlő processzorban különböző feltételek vehetők figyelembe. Ilyenek például a napszak, a terhelés kiegyenlítése vagy pedig érvénytelen automatikus hívószám-azonosítás. A találmány szerinti megoldás sima átmenetet tesz lehetővé a keskeny sávú és széles sávú hálózatok között. Lehetővé teszi hálózati elemek, például szerverek és emelt szolgáltatási platformok kiválasztását.

A találmány szerinti megoldás a korábbi távközlési technológiához képest alapvető és nagy hatékonyságú eltérést, továbbfejlesztést jelent. A távközlési útvonalnak a távközlés vezérlésétől való elkülönítése révén a távközlésvezérlő processzor intelligens módon különböző hálózatokat és hálózati berendezéseket tud felhasználni. A korábbi megoldások esetében a távközlési rendszerek függtek attól, hogy a kapcsolók hogyan hajtják végre a távközlés vezérlését. A korábbi rendszerek esetében meg kellett várni, amíg a kapcsolókhoz kifejlesztik a távközlés vezérlését, mielőtt még az új technológiát alkalmazni tudták volna. A kapcsolóktól mindig azt várták el, hogy fizikailag alakítsanak ki kapcsolatokat és vezérlést valósítsanak meg, amelyeken át kapcsolatot kellett létesíteni. A kapcsolási képességek nem tudtak lépést tartani a hálózat által nyújtott lehetőségekkel. Ennek eredményeként korlátozott rendszereket lehetett kialakítani.

Ezen kettős feladat végrehajtásához a kapcsolók támogatást kaptak. A szolgáltatásvezérlő pontok, jelátviteli pontok és kiegészítő processzorok támogatást nyújtanak a távközlés vezérléséhez. Mindazonáltal ezen eszközök csupán támogatják a kapcsolók távközlésvezérlését, de maga a kapcsoló a távközlés vezérlése viszonylatában lényeges marad. Ez a függőség a hozzáférhető hálózati lehetőségekkel szemben szűk keresztmetszetet okozott.

A találmány szerinti megoldás előnye abban van, hogy keskeny sávú/széles sávú hibrid hálózatban lehetővé teszi a keskeny sávú kapcsolók felcserélhető használatát. Bármelyik keskeny sávú kapcsoló kivonható az üzemelésből anélkül, hogy át kellene terelni a forgalmat, és minden egyes kapcsolóban át kellene cserélni az útvonal terelésére vonatkozó logikát. Egyszerűen a távközlésvezérlő processzort úgy kell programozni, hogy ne válasszon ki a hívás feldolgozásához egy adott keskeny sávú kapcsolót. A távközlésvezérlő processzor a széles sávú hálózaton át a hívást egyszerűen egy másik keskeny sávú kapcsoló felé tereli át. Ez a rugalmasság lehetővé teszi, hogy a távközlési hálózat egyszerűen áthelyezze a keskeny sávú kapcsolók terhelését.

Ezen rendszer fontos előnyét jelenti, hogy kihasználhatók mind a széles sávú, mind a keskeny sávú rendszerek előnyei. A széles sávú hálózatok átviteli képességei összekapcsolhatók a keskeny sávú hálózatnak azzal a képességével, hogy jellegzetes tulajdonságokat valósítson meg, így például a távközlésvezérlő processzor fel tudja használni a széles sávú hálózatot arra, hogy lényegében felépítse a hívásnak megfelelő kapcsolatot a származási és a címzett pont között. A távközlésvezérlő processzor a forgalmat kitereli a keskeny sávú hálózatra feldolgozás céljából. A keskeny sávú hálózat tudja megvalósítani az egyes jellegzetességeket, mint például a számlázást és terelést. A feldolgozás után a forgalom visszaterelhető a széles sávú hálózatra a kapcsolat teljes kiépítése és bonyolítása céljából. A távközlésvezérlő processzor ezután fel tudja használni a keskeny sávú rendszer által előállított terelési információt arra, hogy a forgalmat átirányítsa a széles sávú hálózaton a címzett fél irányába. Ennek eredményeként a távközlési rendszerhez nem kell kifejleszteni egy számlázási vagy „800” terelési képességet a széles sávú hálózathoz. Ez azért valósítható meg, mivel a távközlésvezérlő processzor lehetővé teszi, hogy mindkét hálózat képes legyen az egymással való intelligens együttműködésre.

A találmány szerinti megoldás további előnyös tulajdonságát jelenti, hogy a jelenleg létező keskeny sávú kapcsolókon levő szükségszerűen kialakított DSO portok számottevő hányadát kiküszöböli. A jelenlegi architektúrák esetében a keskeny sávú kapcsolók egymáshoz vannak csatlakoztatva. A kapcsolók portjainak számottevő hányadát ezen kapcsolók veszik igénybe. Mivel nincs szükség arra, hogy ezek a kapcsolók egymáshoz csatlakozzanak, ezért ezek a portok elhagyhatók. Mindegyik keskeny sávú kapcsoló csupán a széles sávú rendszerhez csatlakozik. Ezen architektúra kialakításához kapcsolónként kevesebb portra van szükség. Mivel a terhelés elosztható a távközlésvezérlő processzor segítségével, ezért a nagy forgalmú kapcsolókon megvalósítandó portok száma is csökkenthető. A találmány szerinti megoldásnak megfelelő architektúra járulékosan széles sávú portok megvalósítását igényli. Ez a járulékos kiépítés azonban a keskeny sávú portokhoz képest számottevő költségmegtakarítást eredményez.

Ezenkívül a keskeny sávú kapcsolók a továbbiakban nem egymásnak adnak jelzéseket, mivel minden jelzés a távközlésvezérlő processzor felé irányul. Ezen koncentráció révén csökkenthető a jelzési vonal portjainak megkívánt száma. Ez a csökkentés esetlegesen a jelátviteli pontok kiküszöbölését is eredményezheti.

Amint korábban említettük, a találmány szerinti megoldás előnyét jelenti az, hogy képes keskeny sávú kapcsolók kezelésére, vagy széles sávú kapcsolók csoportjának kezelésére, mégpedig összecserélhető módon. A távközlésvezérlő processzor bármelyik keskeny sávú kapcsolót kiválaszthatja egy meghatározott hívás bonyolítására. Ez lehetővé teszi a hálózat számára, hogy keskeny sávú kapcsolókat kivonjon az üzemvitelből anélkül, hogy ehhez különleges intézkedésekre legyen szükség. Ezzel szemben ez egyszerűsíti új szolgáltatások bevezetését a hálózatba. Valamely kapcsoló egyszerűen kivonható az üzemvitelből azáltal, hogy utasítjuk a távközlésvezérlő processzort, hogy a továbbiakban ne válassza ki ezt a kapcsolót. A kapcsoló újraprogramozható, majd visszahelyezhető az üzemelésbe. Ezután a következő kapcsoló programozása frissíthető fel hasonló módon, mindaddig, amíg valamennyi kapcsoló képes nem lesz az új szolgáltatás végrehajtására. A kapcsolók egyszerűen belevonhatok a fejlődő alkalmazások vizsgálatába.

A keskeny sávú kapcsolók ezen rugalmassága lehetővé teszi a távközlésvezérlő processzor számára, hogy kiegyenlítse a kapcsoló terhelését a hálózaton belül, mi17

HU 220 989 Bl kor csúcsidő van, vagy pedig akkor, mikor valamely esemény miatt tömeges hívások jelentkeznek. Ez szükségtelenné teszi bonyolult és költséges terheléselosztó intézkedések megvalósítását a keskeny sávú hálózaton belül. Ahelyett, hogy néhány kapcsolót úgy kellene programozni, hogy saját magát kiegyenlítse, a távközlésvezérlő processzorhoz csupán egyetlen utasítást kell küldeni ennek eléréséhez.

A találmány szerinti megoldás egyik további előnyét jelenti az a körülmény, hogy csökken a hívás felépí- 10 téséhez szükséges idő. A legnagyobb hálózatok megkövetelik, hogy egy hívás kettőnél több keskeny sávú kapcsolón át bonyolódjék, amelyek hierarchikus rendszerben vannak elrendezve. Egy nagy hálózatban sík architektúrát alkalmaznak, amelyben minden egyes keskeny 5 sávú kapcsoló össze van kapcsolva egymással, de még ez is megköveteli, hogy a hívás legalább két keskeny sávú kapcsolón haladjon át. A találmány szerinti megoldás esetében minden egyes híváshoz csupán egyetlen keskeny sávú kapcsolóra van szükség. A hívások felépítéséhez és bonyolításához széles sávú ATM kapcsolót alkalmazva, számottevő időmegtakarítás érhető el.

Claims

1. Eljárás távközlési hívások kezelésére hálózati elemeket és kapcsolatokat tartalmazó távközlési rendszerben, azzal jellemezve, hogy első aszinkron hálózati elemen (131) kívül elhelyezett távközlésvezérlő processzorral (120) indulócím-üzenetet fogadva és feldolgozva csomag számára kapcsolatot választunk ki, és a csomagkapcsolatot azonosító első és második üzenetet továbbítunk;

második aszinkron hálózati elemen (134) kívül elhelyezkedő második távközlésvezérlő processzorral (120) a második üzenetet fogadva és feldolgozva harmadik üzenetet generálunk és továbbítunk;

az első üzenetet és hívási kommunikációt az első aszinkron hálózati elemben (131) fogadjuk, és a hívási kommunikációt az első üzenet hatására a csomagkapcsolaton át továbbítjuk;

a második aszinkron hálózati elemben (134) fogadjuk a harmadik üzenetet és a hívási kommunikációt, és a harmadik üzenet hatására a hívási kommunikációt továbbítjuk;

az első távközlésvezérlő processzorban (120) a híváshoz kibocsátó üzenetet fogadva és feldolgozva negyedik üzenetet generálunk és továbbítunk; és az első aszinkron hálózati elemben (131) fogadjuk a negyedik üzenetet, és ennek hatására a hívást befejezzük.

2. Az 1. igénypont szerinti eljárás, azzal jellemezve, hogy a csomagkapcsolatot kiválasztó indulócím-üzenet feldolgozása során hívott számot dolgozunk fel.

3. Az 1. igénypont szerinti eljárás, azzal jellemezve, hogy a csomagkapcsolatot kiválasztó indulócím-üzenet feldolgozása során a hívást kezdeményező fél számát dolgozzuk fel.

4. Az 1. igénypont szerinti eljárás, azzal jellemezve, hogy a csomagkapcsolatot kiválasztó indulócímüzenetben levő széles sávú csatorna tulajdonságaira vonatkozó információt dolgozzuk fel.

5. Az 1. igénypont szerinti eljárás, azzal jellemezve, hogy a csomagkapcsolatot kiválasztó indulócím-üzenet feldolgozása során aszinkron átviteli mód (ATM) kapcsolatot választunk ki.

6. Az 1. igénypont szerinti eljárás, azzal jellemezve, hogy a csomagkapcsolatot kiválasztó indulócím-üzenet feldolgozása során hálózati címet választunk ki.

7. Az 1. igénypont szerinti eljárás, azzal jellemezve, hogy a csomagkapcsolatot kiválasztó indulócím-üzenet feldolgozása során szolgáltatásvezérlő pontot kérdezünk le.

8. Az 1. igénypont szerinti eljárás, azzal jellemezve, hogy a második üzenetnek a második távközlésvezérlő processzorral (120) történő feldolgozása során az indulócím-üzenet módosított változatát generáljuk, és egy olyan ponthoz (172) továbbítjuk, amely a második aszinkron hálózati elemből (134) fogadja a hívási kommunikációt.

9. Az 1. igénypont szerinti eljárás, azzal jellemezve, hogy az első távközlésvezérlő processzorral (120) a híváshoz válaszüzenetet fogadunk, és a válaszüzenethez időbélyegeket generálunk, továbbá a hívás számlázásához kibocsátó üzenetet generálunk.

10. Az 1. igénypont szerinti eljárás, azzal jellemezve, hogy az első aszinkron hálózati elem (131) első aszinkron átviteli módú ATM multiplexert (380) és első széles sávú ATM kapcsolót (360) és a második aszinkron hálózati elem (134) második ATM multiplexert (382) és második széles sávú ATM kapcsolót (364) tartalmaz, és a csomagkapcsolat ATM kapcsolat, és az első és harmadik üzenet hatására történő hívási kommunikáció fogadása és továbbítása során:

a hívási kommunikációt az első ATM multiplexerben (380) fogadjuk, és a hívási kommunikációt az első széles sávú ATM kapcsolóhoz (360) továbbítjuk, az első üzenetet és a hívási kommunikációt az első széles sávú ATM kapcsolóban (360) fogadjuk, és a hívási kommunikációt az ATM kapcsolaton át az első üzenet hatására továbbítjuk;

a harmadik üzenetet és a hívási kommunikációt a második széles sávú ATM kapcsolóban (364) fogadjuk, és a hívási kommunikációt a harmadik üzenet hatására a második széles sávú ATM multiplexerhez (382) továbbítjuk; és a hívási kommunikációt a második ATM multiplexerben (382) fogadjuk, és a hívási kommunikációt továbbítjuk.

11. Távközlési rendszer távközlési hívások kezelésére, amely első távközlésvezérlő processzort tartalmaz, azzal jellemezve, hogy az első távközlésvezérlő processzor (120) indulócím-üzenet fogadására és feldolgozására, a fogadott és feldolgozott indulócím-üzenet

HU 220 989 Bl alapján csomagkapcsolat kiválasztására, a csomagkapcsolat azonosítására szolgáló első üzenet és második üzenet generálására és továbbítására, továbbá negyedik üzenet generálásához és továbbításához a híváshoz tartozó kibocsátó üzenet fogadására és feldolgozására van kiképezve; és harmadik üzenet generálásához és továbbításához a második üzenet fogadására és feldolgozására konfigurált második távközlésvezérlő processzort (120) tartalmaz, továbbá első aszinkron hálózati elemet (131) tartalmaz, amely első üzenet és a hívási kommunikáció fogadására, az első üzenet hatására a hívási kommunikációt a csomagkapcsolaton át történő továbbítására, valamint negyedik üzenet fogadására és a negyedik üzenet hatására a hívás befejezésére van kiképezve, és az első távközlésvezérlő processzor (120) az első aszinkron hálózati elemen (131) kívül helyezkedik el; és második aszinkron hálózati elemet (134) tartalmaz, amely a harmadik üzenet és a hívási kommunikáció fogadására és a harmadik üzenet hatására a hívási kommunikáció továbbítására van kiképezve, és a második távközlésvezérlő processzor (120) a második aszinkron hálózati elemen (134) kívül helyezkedik el.

12. A 11. igénypont szerinti távközlési rendszer, azzal jellemezve, hogy az első távközlésvezérlő processzor (120) az indulócím-üzenetben levő hívott szám feldolgozása alapján csomagkapcsolat kiválasztására van kiképezve.

13. A 11. igénypont szerinti távközlési rendszer, azzal jellemezve, hogy az első távközlésvezérlő processzor (120) a hívást kezdeményező fél indulócímüzenetben levő számának feldolgozása alapján csomagkapcsolat kiválasztására van kiképezve.

14. A 11. igénypont szerinti távközlési rendszer, azzal jellemezve, hogy az első távközlésvezérlő processzor (120) az indulócím-üzenetben lévő széles sávú csatorna tulajdonságaira vonatkozó információ feldolgozására van kiképezve.

15. A 11. igénypont szerinti távközlési rendszer, azzal jellemezve, hogy a csomagkapcsolat aszinkron átviteli módú kapcsolat.

16. A 11. igénypont szerinti távközlési rendszer, azzal jellemezve, hogy a csomagkapcsolat hálózati cím.

17. A 11. igénypont szerinti távközlési rendszer, azzal jellemezve, hogy az első távközlésvezérlő processzor (120) a csomagkapcsolat kiválasztásához az indulócím-üzenetet feldolgozva szolgáltatásvezérlő pontot lekérdező módon van kiképezve.

18. A 11. igénypont szerinti távközlési rendszer, azzal jellemezve, hogy a második távközlésvezérlő processzor (120) a második üzenetet feldolgozva módosított indulócím-üzenetet előállító és a második aszinkron hálózati elemtől (134) hívási kommunikációt fogadó hálózathoz továbbító módon van kialakítva.

19. A 11. igénypont szerinti távközlési rendszer, azzal jellemezve, hogy az első távközlésvezérlő processzor (120) a híváshoz társított válaszüzenet fogadásához és a válaszüzenet számára időbélyegek generálásához és a hívás számlázásához kibocsátó üzenet generálásához van kiképezve.

20. A 11. igénypont szerinti távközlési rendszer, azzal jellemezve, hogy a csomagkapcsolat aszinkron átviteli módú (ATM) kapcsolat és az első aszinkron hálózati elem (131) a hívási kommunikáció fogadására és első széles sávú ATM kapcsolóhoz (360) történő továbbításához kiképzett első ATM multiplexert (380) tartalmaz, és az első széles sávú ATM kapcsoló (360) az első üzenet és a hívási kommunikáció fogadására, valamint az első üzenet hatására a hívási kommunikációt az ATMcsatlakozáson át történő továbbítására van kiképezve, és a második aszinkron hálózati elem (134) a harmadik üzenet és a hívási kommunikáció fogadására, majd a harmadik üzenet hatására a hívási kommunikációnak második ATM multiplexerre (382) történő továbbítására van kiképezve, és a második ATM multiplexer (382) a hívási kommunikáció fogadására és továbbítására van kiképezve.