HU217415B

HU217415B - Ezüstbevonat előállítása üvegszerű anyag felületén, bevonatos üvegszerű anyag és tükör

Info

Publication number: HU217415B
Application number: HU9501399A
Authority: HU
Inventors: Pierre Boulanger; Christian Dauby; Pierre Laroche
Original assignee: Glaverbel
Priority date: 1994-05-12
Filing date: 1995-05-11
Publication date: 2000-01-28
Also published as: FR2719839B1; CZ284393B6; SE514716C2; MA23544A1; JP3029187B2; JPH07316826A; HK1005207A1; ITTO950347A0; NL1000337C2; SI9500163A; AU679621B2; DK174699B1; KR0173504B1; GB9409538D0; HU9501399D0; FR2719839A1; SK61895A3; AU679621C; NO951871D0; SK284548B6

Abstract

A találmány tárgya eljárás ezüstbevőnat előállítására üvegszerű anyagfelületén. Az eljárásnak van egy aktiválási lépése, amiben a felületetaktiválóőldattal érintkeztetik; egy érzékenyítő lépése, amiben afelületet érzékenyítőőldattal érintkeztetik; majd egy ezüstöző lépése,amiben a felületet az ezüstbevőnat előállítása végett ezüstfőrrásttartalmazó ezüstözőőldattal érintkeztetik. Az aktiválóőldatbizműt(III), króm(II), arany(III), indiűm(III), nikkel(II),palládiűm(II), platina(II), ródiűm(III), rűténiűm(III), titán(III),vanádiűm(III) és cink(III) közül legalább az egyiknek az iőnjaittartalmazza. ŕ

Description

A leírás terjedelme 10 oldal

HU 217 415 B

HU 217 415 Β

A találmány tárgya eljárás ezüstbevonat előállítására üvegszerű anyag felületén. Az eljárás különösen üveg ezüstözésére, vagyis ezüstbevonatnak ezüstözőoldat alkalmazásával történő kémiai felvitelére szolgál.

Az ilyen fémbevonat dísztárgy kialakítása végett felvihető mintásán, de a találmány elsősorban folytonos visszaverő bevonattal ellátott üveg hordozóanyagokra vonatkozik. A bevonatot a hordozóanyagra bármilyen alakban fel lehet vinni, például művészi tárgy kialakításához valamilyen kívánt díszítő hatás elérése végett, de a találmány leginkább akkor alkalmazható, ha a bevonatot sík üveg hordozóanyagra viszik fel. A visszaverő bevonat lehet annyira vékony, hogy átlátszó. Az átlátszó visszaverő bevonatokkal ellátott üvegtáblákat többek között napámyékoló táblákként vagy (infravörös sugárzás terén) kis emissziójú táblákként használják. Egy másik változat szerint a bevonat lehet teljesen visszaverő, és így tükörbevonatot képez. Az eljárás alkalmazható ezüstözött üveg mikrogolyók (vagyis ezüstbevonattal ellátott mikrogolyók) előállítására is, amik például műanyag beágyazóanyagba beágyazva visszaverő útburkolati jeleket vagy vezető műanyagot képeznek.

Az ezüsttükröket a hagyományos módon a következőképpen állítják elő. Az üveget először is csiszolják, majd érzékenyítik. Ehhez tipikusan SnCl₂ vizes oldatát használják. Öblítés után az üveg felületét rendszerint ammóniás ezüstnitrátos kezeléssel aktiválják. Ezután felviszik az ezüstözőoldatot, és ezzel átlátszatlan ezüstbevonatot állítanak elő, majd az ezüstbevonatot réz védőréteggel és egy vagy több festékréteggel fedik a kész tükör kialakítása végett.

Az ezüstbevonat nem mindig tapad kellőképpen a hordozóanyaghoz. Egyes ismert termékeknél megfigyelték, hogy az ezüstbevonat spontán módon leválik az üveg hordozóanyagról. Ez például akkor fordul elő, amikor normális módon gyártott, ezüstözött mikrogolyókat műanyag beágyazóanyagba ágyaznak be.

Találmányunk célja a bevezetőleg leírt jellegű ezüstbevonat üvegen való tapadásának javítása, és ezáltal az ilyen ezüstbevonat tartósságának fokozása.

Ezt a feladatot a találmány értelmében úgy oldjuk meg, hogy az eljárásban - aminek van egy aktiválási lépése, amiben a felületet aktiválóoldattal érintkeztetjük; egy érzékenyítő lépése, amiben a felületet érzékenyítőoldattal érintkeztetjük; majd egy ezüstöző lépése, amiben a felületet az ezüstbevonat előállítása végett ezüstforrást tartalmazó ezüstözőoldattal érintkeztetjük - az aktiválóoldat bizmut(III), króm(II), arany(III), indium(III), nikkelül), palládium(II), platina(II), ródium(III), ruténium(III), titán(III), vanádium(III) és cink(III) közül legalább az egyiknek az ionjait tartalmazza.

A találmányt tehát az jellemzi, hogy a hordozóanyagot ezüstözés előtt speciális aktiválóoldattal kezelvén „aktiválja”.

Megfigyeltük, hogy az üveg találmány szerinti kezelése aktiválóoldat felhasználásával javítja az ezüstbevonat adhézióját.

Az érzékenyítő lépés hozzájárul az ezüstbevonat tapadásának és ezáltal tartósságának javításához. Az érzékenyítő lépést előnyös módon az ezüstöző lépés előtt foganatosítjuk. Ezt az érzékenyítő lépést tipikusan όη(Π)kloridot tartalmazó érzékenyítőoldatban végezzük.

Az érzékenyítő lépést előnyös módon az aktiválási lépés előtt foganatosítjuk. Megfigyeltük, hogy a lépések sorrendje fontos a hosszú tartósság biztosítása szempontjából. Ez a megfigyelés nagyon meglepő, mivel az aktiváló kezelés valójában nem állít elő bizmut(III)-at, króm(II)-t, arany(III)-at, indium(III)-at, nikkel(II)-t, palládium(II)-t, platina(II)-t, ródium(III)-at, ruténium(III)-at, titán(III)-at, vanádium(III)-at vagy cink(III)-at tartalmazó, határozott folytonos réteget, hanem ezek szigetecskék alakjában vannak jelen az üveg felületén. Az ón(II)-kloridot tartalmazó érzékenyítőoldattal, majd palládium(II)-t tartalmazó aktiválóoldattal kezelt üveg felületének analízise az ónatomokhoz viszonyítva bizonyos arányban jelen lévő palládiumatomokat mutat ki az üveg felületén. Az üveg felületén tipikusan ónatomonként körülbelül 0,4 palládiumatom és szilíciumatomonként 0,3 ónatom van.

A találmány szerinti aktiváló kezelés elvégezhető különböző típusú üvegszerű anyagokon, így például üveg mikrogolyókon. Megfigyeltük, hogy a találmány szerinti kezelés javítja az üveg mikrogolyókra később felvitt ezüstbevonat adhézióját. Ha ilyen ezüstözött mikrogolyókat műanyagba ágyaznak be, akkor - mint ezt megállapítottuk - az ezüstbevonat kevésbé válik el a golyótól, mint a találmány szerinti aktiváló kezelés elhagyásakor. A találmány foganatosítható sík üveg hordozóanyagokon is, és úgy véljük, hogy a találmány ilyen típusú hordozóanyag esetén különösen hasznos. A kezelést tehát előnyös módon sík üveg hordozóanyagon, így például üveglemezen végezzük.

Az ezüstréteg felvihető ezüstbevonat alakban, ami olyan vékony, hogy átlátszó. Az ilyen átlátszó bevonatokkal ellátott sík üveg hordozóanyagokat üveges táblák előállítására alkalmazzák, amik csökkentik az infravörös sugárzás emisszióját, és/vagy védenek a napsugárzástól, így a találmány egyik előnyös foganatosítási módja szerint az ezüstözési lépésben előállított ezüstréteg vastagsága 8 nm és 30 nm között van.

A kezelést azonban előnyös módon olyan üveg hordozóanyagoknál alkalmazzuk, amikre ezt követően tükör előállítása végett vastag, átlátszatlan ezüstbevonatot viszünk fel. A találmánynak azokat a kiviteli alakjait, amelyekben a termék egy tükör, háztartási tükrökként vagy járművek visszapillantó tükreiként használják. A találmány lehetővé teszi olyan tükrök előállítását, amikben az ezüstbevonat adhéziója az üveghez javítva van. így a találmány egy másik előnyös foganatosítási módja szerint az ezüstözési lépésben előállított ezüstréteg vastagsága 70 nm és 100 nm között van.

A találmány értelmében az üveget az ezüstözés előtt aktiváljuk úgy, hogy az üveg hordozóanyagot meghatározott aktiválóoldattal kezeljük. Megfigyeltük, hogy a tükör ily módon előállított ezüstbevonatának jobb az adhéziója, mint a hagyományos folyamattal előállított tüköré.

A találmány szerinti eljárással előállított ezüstbevonat adhéziójának javulását különböző módokon figyeltük meg.

Az ezüstbevonat tapadása az üveg hordozóanyaghoz gyorsan megállapítható ragasztószalagos vizsgálattal. Az ezüstbevonatra ragasztószalagot ragasztunk, majd lehúzzuk. Ha az ezüstbevonat nem tapad jól az üveghez, akkor a szalag lehúzásakor lejön az üvegről.

Az ezüstbevonat tapadásának mértéke az üvegen megállapítható úgy is, hogy a terméket gyorsított öregbítési vizsgálatnak, például CASS-vizsgálatnak (rézzel gyorsított ecetsavas sóködvizsgálat) vagy sósködvizsgálatnak vetjük alá. Egyes esetekben megállapítottuk, hogy az ilyen vizsgálatoknak alávetett terméken bizonyos szélkorrózió és/vagy halvány, elmosódott foltok („fehér foltok”) voltak.

A találmány szerinti aktiváló kezelés további előnynyel jár. Megfigyeltük, hogy a találmány szerinti aktivált üvegen az ezüstözési reakció hatékonyabb, vagyis a reakcióeredmény nagyobb. A hagyományos módon, ammóniás ezüstnitrát oldattal aktivált üvegen végzett ezüstözéssel összehasonlítva mintegy 15%-kal nagyobb reakcióeredményt lehet elérni. Ez előnyös gazdasági szempontból, mivel azonos vastagságú ezüstbevonat előállításához kevesebb vegyszert lehet használni, és előnyös környezetvédelmi szempontból is, mivel az ezüstözési reakcióból származó ártalmatlanítandó hulladék mennyisége csökkenthető.

Az ezüstbevonatot az ezüstréteg elhomályosodásának késleltetése végett réz felső bevonattal szokták védeni. Magát a rézréteget festékréteggel védik kopás és korrózió ellen. A rézréteg korróziója ellen legjobb védelmet nyújtó festékösszetételek ólomszínezékeket tartalmaznak. Az ólomszínezékek sajnálatos módon toxikusak, és használatukat egészségvédelmi okokból egyre inkább ellenzik.

Nemrégiben javasolták ezüstbevonat védelmére Sn(II)-só savanyított vizes oldatával való kezelést (lásd a GB 2252568 számú nagy-britanniai szabadalmi bejelentést). Egy másik friss javaslat értelmében az ezüstbevonatot a Cr(II), V(II vagy III), Ti(II vagy III), Fe(II), In(I vagy II), Cu(I) és Al(III) közül legalább az egyiket tartalmazó oldattal végzett kezelés útján védik (lásd a GB 2254339 számú nagy-britanniai szabadalmi bejelentést). Megfigyeltük, hogy a találmány szerinti kezelés különösen hasznos ilyen termékek gyártására. A GB 2252568 számú nagy-britanniai szabadalmi bejelentés és a GB 2254339 számú nagy-britanniai szabadalmi bejelentés szerinti védőkezelések egyik fontos alkalmazása olyan ezüsttükrök előállítása, amiknek nincs hagyományos réz védőrétegük. Az ilyen tükröket ólommentes festékekkel lehet védeni. A találmány szerinti aktiváló kezelés különösen előnyösen alkalmazható ilyen tükrök gyártása során, mivel az üveg aktiváló kezelése az ilyen kezeléssel védett tükrök gyártása során jelentős mértékben javítja az ilyen tükrök ezüstbevonatának tapadását és ezzel tartósságukat. A találmány tehát előnyösen alkalmazható rézréteg nélküli tükrök gyártása során és különösen olyan eljárással előállított tükröknél, aminek során az ezüstbevonatot később érintkeztetik a Cr(II), V(II vagy III), Ti(II vagy III), Fe(II), In(I vagy II), Cu(I) és Al(III) ionokból álló csoport legalább egyikének ionjait tartalmazó oldattal.

Az üveg hordozóanyag az aktiválóoldattal érintkeztethető úgy, hogy aktiválóoldatot tartalmazó kádba merítjük, de az üveg hordozóanyagot előnyös módon úgy érintkeztetjük az aktiválóoldattal, hogy aktiválóoldatot szórunk rá. Ez különösen hatékony és praktikus a sík üveg hordozóanyagok esetében, például sík tükrök ipari gyártása során, amikor az üveglemezek egymást követő állomásokon haladnak át, ahol foganatosítják az érzékenyítést, az aktiválást, majd ezüstözőreagenseket szórnak rájuk.

Megfigyeltük, hogy az üveg hordozóanyag hatékonyan aktiválható a megadott aktiválóoldatot használó gyors kezelés révén. Megfigyeltük, hogy az üveg és az aktiválóoldat érintkezési ideje lehet nagyon rövid, például csak néhány másodperc. A gyakorlatban a sík tükrök ipari gyártása során az üveglemez átmegy egy aktiválóállomáson, ahol az aktiválóoldatot rászórják, majd átmegy egy öblítőállomáson és ezután az ezüstözőállomáson.

Az aktiválóoldat előnyös módon palládiumforrást, a legelőnyösebb módon palládium(II) só vizes oldatát, elsősorban PdCl₂ savanyított vizes oldatát tartalmazza.

Az aktiválóoldatot nagyon egyszerű és gazdaságos módon lehet használni. A PdCl₂ oldat koncentrációja

5...130 mg/1 lehet. Megfigyeltük, hogy az üveg hordozóanyag aktiválásához teljesen elegendő az üveg hordozóanyagot üvegnégyzetméterenként 1...23 mg, előnyös módon legalább 5 mg mennyiségű PdCl₂-dal érintkezésbe hozni. Megfigyeltük, hogy körülbelül 5 vagy 6 mg PdCl₂/m²-nél nagyobb mennyiségű PdCl₂használata nem eredményez szignifikáns javulást. Ezért előnyös az üveg hordozóanyagot üvegnégyzetméterenként körülbelül 5 vagy 6 mg PdCl₂-dal kezelni.

Megállapítottuk, hogy a legjobb eredményeket akkor kapjuk, ha az említett aktiválóoldat pH-ja 2,0 és 7,0 között van, a legelőnyösebb módon 3,0 és 5,0 között van. Ez a pH-tartomány lehetővé teszi stabil és az üveg aktiválása szempontjából hatékony oldatok előállítását. Palládium használata esetén például pH = 3,0 alatt az üveg hordozóanyagra lerakodott palládium szintje csökkenhet, és emiatt a termék minősége rossz lesz. pH=0 felett fennáll palládium-hidroxid kicsapódásának a veszélye.

A találmány tárgya továbbá üvegszerű anyagból készült tükör ezüstbevonattal, ami nincs réz védőréteggel borítva. A tükrön a fehér foltok átlagos száma a később meghatározott, gyorsított öregbítő CASS-vizsgálat és/vagy sósködvizsgálat után 10/dm² alatt, előnyös módon 5/m² alatt van. Az ilyen rézréteg nélküli ezüsttükör előnyös, mivel az ezüstbevonat jól tapad és tartós.

Az ezüstbevonatot egy vagy több védő festékréteggel lehet fedni, és a találmány értelmében ez a festék előnyös módon ólommentes vagy lényegében ólommentes. Ha egynél több ilyen festékréteget alkalmazunk, akkor a festékrétegek, a legfelső festékréteg kivételével, tartalmazhatnak ólmot. Egészségvédelmi okok miatt azonban az alsó festékrétegekben előnyös módon nincs ólom-szulfát és ólom-karbonát, és így ha ezekben az alsó festékrétegekben ólom van, akkor előnyös módon ólom-oxid alakjában van jelen.

HU 217 415 Β

Találmányunkat annak példaképpeni foganatosítási módjai kapcsán ismertetjük részletesebben a következő példák segítségével.

1. példa és 1. ellenőrzés

A tükröket hagyományos tükörgyártó soron állítjuk elő, amiben az üveglemezeket görgős szállítópálya szállítja.

Az üveglemezeket először csiszoljuk, öblítjük, majd a szokásos módon ón(II)-klorid-oldattal érzékenyítjük, és ezután öblítjük.

Ezt követően savanyított vizes PdCl₂-oldatot szórunk az üveglemezekre. Ezt az oldatot literenként 6 g PdCl₂-ot tartalmazó kiinduló oldatból készítjük, amit HCl-dal savanyítunk, hogy a pH közelítőleg 1 legyen, és ásványmentesített vízzel hígítjuk, és ezzel tápláljuk a szórófüvókákat, amik a literenként 60 mg PdCl₂-ot tartalmazó oldatot az üveglemezekre szórják úgy, hogy az üvegen négyzetméterenként közelítőleg 11 mg PdCl₂permet lesz.

Az így aktivált üveglemezek ezután egy öblítőállomásra jutnak, ahol ásványmentesített vízzel permetezzük, majd egy ezüstözőállomásra jutnak, ahol hagyományos ezüstözőoldatot szórunk, ami egy ezüstsót és redukálószert tartalmaz. Egyidejűleg szórunk egy ammóniás ezüst-nitrátot és heptaglükonsavat tartalmazó A jelű oldatot és ammóniás nátrium-hidroxidot tartalmazó B jelű oldatot. Az üvegre szórt oldatok átfolyási mennyiségét és koncentrációját úgy szabályozzuk, hogy szokványos gyártási feltételek között közelítőleg 800...850 mg/m² ezüsttartalmú réteget állítsunk elő. Megfigyeltük, hogy a lerakodott ezüst tömege közelítőleg 135 mg/m² ezüsttel több, vagyis közelítőleg

935...985 mg/m² ezüst.

Az ezüstbevonatra szokásos összetételű rezezőoldatot szórunk, hogy közelítőleg 300 mg/m² rezet tartalmazó bevonatot kapjunk. Ezt úgy érjük el, hogy egyidejűleg szórunk egy A jelű oldatot és egy B jelű oldatot. Az A jelű oldatot úgy készítjük, hogy ammóniaoldatot elkeverünk rézszulfátot és hidroxil-aminszulfátot tartalmazó oldattal. A B jelű oldat citromsavat és kénsavat tartalmaz. Az üveget ezután öblítjük, szárítjuk és Levis-epoxifestékkel fedjük. Ez a festékbevonat egy első, közelítőleg 25 pm-es epoxirétegből és egy második, közelítőleg 30 pm-es alkidrétegből áll. A tükröket 5 napig pihentetjük, hogy biztosítsuk a festékrétegek teljes térhálósodását.

Az így előállított tükrökön különböző gyorsított öregbítési vizsgálatokat végeztünk.

Fémréteggel ellátott tükör öregedési ellenállásának egyik mutatója úgy állapítható meg, hogy a tükröt rézzel gyorsított ecetsavas sósködvizsgálatnak vetjük alá. Ez a vizsgálat CASS-vizsgálatként ismeretes. A vizsgálat során a tükröt vizsgálókamrába helyezzük, ahol a hőmérséklet 50 °C, és egy köd hatásának tesszük ki. Ezt a ködöt 50 g/1 nátrium-kloridot, 0,2 g/1 vízmentes réz(I)-kloridot, a szórt oldat pH-jának 3,0 és 3,1 közötti értékre való beállításához elegendő vízmentes ecetsavat tartalmazó vizes oldat szórásával állítjuk elő. Ennek a vizsgálatnak a részleteit az ISO 3770-1976 számú nemzetközi szabvány írja le. A tükröket különböző időre lehet a sósköd hatásának kitenni. Ezután a mesterségesen öregbített tükör visszaverési tulajdonságait összehasonlítottuk a frissen előállított tükör visszaverési tulajdonságaival. Megállapítottuk, hogy 120 óra kitétí idő hasznosan mutatja a tükör öregedési ellenállását. A CASS-vizsgálatot 10 cm-es négyzet alakú üveglapokon végeztük, és miután ezeket 120 órán át kitettük a rézzel gyorsított ecetsavas sósködnek, mindegyik lapot mikroszkóposán vizsgáltunk. A korrózió fő látható jele az ezüstréteg elsötétedése és a festék leválása a tükör szélei körül. A korrózió teijedelmét a lap két szemben lévő szélén öt-öt, egymástól azonos távolságban lévő helyen rögzítettük, és kiszámítottuk ennek a tíz mérési eredménynek a középértékét. Mérhető a lap szélén jelen lévő maximális korrózió is. így olyan eredményt kapunk, ami ugyancsak mikrométerben mérhető.

Fémréteggel ellátott tükör öregedési ellenállásának második mutatója úgy állapítható meg, hogy a tükröt sósködvizsgálatnak vetjük alá. Ennek a vizsgálatnak a során a tükröt 35 °C hőmérsékleten tartott vizsgálókamrában 50 g/1 nátrium-kloridot tartalmazó vizes oldat szórásával előállított sósköd hatásának tesszük ki. Megállapítottuk, hogy 480 óra kitéti idő hasznosan mutatja a tükör öregedési ellenállását. A tükröt ekkor is mikroszkóposán vizsgáltuk, a lap szélén jelen lévő korróziót mértük, és az eredményt mikrométerben kaptuk, ugyanúgy mint a CASS-vizsgálat során.

Az 1. példa szerint gyártott 10 cm-es négyzet alakú tükröket a nem a találmány szerinti ellenőrző mintákkal együtt CASS-vizsgálatnak és sósködvizsgálatnak vetettük alá.

Ezeket az ellenőrző mintákat üveglemezekből az 1. példa szerint állítottuk elő azzal az eltéréssel, hogy az öblítéssel követett PdCl₂-os aktiválási fázist elhagytuk. Ezt a lépést a hagyományos aktiválási lépés helyettesítette, amibe ammóniás ezüst-nitrát-oldatot szórtunk.

Az 1. példa szerinti tükrön és az 1. ellenőrző mintán végzett két öregbítési vizsgálat eredményeit a következő 1. táblázat tartalmazza:

1. táblázat

	CASS-vizsgálat, átlag, pm	Sósködvizsgálat, átlag, pm	Fehér foltok sűrűsége, átlagos szám dm²-enként
1. példa	334	97	0
1. ellenőrző minta	480	153	0

Az 1. példa és az 1. ellenőrzés szerinti tükrökön nem voltak fehér foltok ezek után a vizsgálatok után.

Az üveg ezüstözés előtti kezelése tehát - ami az üveg palládium(II)-kloridos aktiválásából áll - csökkentette a korróziót a tükör szélein. Ebben a tükörben az ezüst tapadása jobb, mint az olyan tükörben, amin az üveget hagyományos módon ammóniás ezüst-nitráttal aktiválták.

HU 217 415 Β

2. és 3. példa és 2. és 3. ellenőrzés

A találmány szerinti tükröket hagyományos tükörgyártó soron állítjuk elő, amiben az üveglemezeket görgős szállítópálya szállítja.

Ezt követően savanyított vizes PdCl₂-oldatot szórunk az üveglemezekre. Ezt az oldatot literenként 6 g PdCl₂-ot tartalmazó kiinduló oldatból készítjük, amit HCl-dal savanyítunk, hogy a pH közelítőleg 1 legyen, és ásványmentesített vízzel hígítjuk, és ezzel tápláljuk a szórófűvókákat, amik a literenként 30 mg PdCl₂-ot tartalmazó oldatot az üveglemezekre szórják úgy, hogy az üvegen négyzetméterenként közelítőleg 5,5 mg PdCl₂permet lesz.

Az így aktivált üveglemezek ezután egy öblítőállomásra jutnak, ahol ásványmentesített vizet szórunk, majd egy ezüstözőállomásra jutnak, ahol hagyományos ezüstözőoldatot szórunk, ami egy ezüstsót és redukálószert tartalmaz.

Az üvegre szórt oldatok átfolyási mennyiségét és koncentrációját úgy szabályozzuk, hogy szokványos gyártási feltételek között közelítőleg 800...850 mg/m²ezüsttartalmú réteget állítsunk elő. Megfigyeltük, hogy a lerakodott ezüst tömege közelítőleg 100 mg/m² ezüsttel több, vagyis közelítőleg 900...950 mg/m² ezüst.

Az üveget ezután öblítjük. Közvetlenül az ezüstbevonat öblítése után frissen készített, savanyított ón(II)klorid-oldatot szórunk az ezüstözött üveglemezekre, amik a GB 2252568 számú nagy-britanniai szabadalmi bejelentésben leírt módon haladnak előre.

A tükröket ezután 0,1 térfogatömeg% τ-aminopropil trietioxi-szilánt (az Union Carbide cég A 1100 jelű szilánját) tartalmazó oldattal permetezve kezeljük. Öblítés és szárítás után a tükröket Levis-festékkel fedtük. Ez a festék egy első, közelítőleg 25 pm-cs epoxirétegből és egy második, közelítőleg 30 pm-es alkidrétegből áll (2. példa).

Egy változat szerint (3. példa) a tükröket nem Levisfestékkel, hanem Merckens-festékkel fedtük két alkidrétegben, amiknek az összvastagsága közelítőleg 50 pm. A két festékréteg közül az egyik Merckens SK 8055 jelű alapréteg, a másik Merckens SK 7925 jelű fedőréteg. Ez a két réteg ólmot tartalmaz. A tükröket 5 napig pihentettük, hogy biztosítsuk a festékrétegek teljes térhálósodását.

Az így előállított tükrökön gyorsított öregbítési CASS-vizsgálatot és sósködvizsgálatot végeztünk.

Két, nem a találmány szerinti ellenőrző mintán elvégeztük ugyanezeket a vizsgálatokat.

Ezeket az ellenőrző mintákat üveglemezekből a fentebb leírt módon állítottuk elő azzal az eltéréssel, hogy az öblítéssel követett PdCl₂-os aktiválási fázist elhagytuk. Ezt a lépést a hagyományos aktiválási lépés helyettesítette, amiben ammóniás ezüst-nitrát-oldattal permeteztünk.

A 2. és 3. példa szerinti tükrön és a 2. és 3. ellenőrző mintán végzett két öregbítési vizsgálat eredményeit a következő 2. táblázat tartalmazza:

2. táblázat

	CASS-vizsgálat, átlag, pm	Sósködvizsgálat, átlag, pm	Fehér foltok sűrűsége, átlagos szám dm²-enként
2. példa	140	30	0,7
2. ellenőrző minta	170	110	20...50
3. példa	100	<6	1,0
3. ellenőrző minta	130	58	20...50

A „fehér folt” hibát két vizsgálat után észleltük. Ez olyan pont, ahol az ezüstbevonat helyileg leválik. Ezt ezüsttömörülések kísérik, amik a fényt szóró foltként jelennek meg. Ezek a hibák kör alakúak, és átlagos méretük 40 pm és 80 pm között van. A fentebb megadott „fehér foltok sűrűsége” érték az üveg egy dm²-én lévő fehér foltok átlagos száma, amiket a sósködvizsgálat és a CASS-vizsgálat után észleltünk.

A fehér foltoknak a két vizsgálat után mért száma általában meglehetősen közel van egymáshoz. Ennek feltehetőleg az az oka, hogy ez a „fehér folt”-hiba akkor jelentkezik, ha a tükröket vízzel (gőzfázisban vagy folyékony fázisban lévő vízzel) érintkezésbe hoztuk. A CASS-vizsgálat és a sósködvizsgálat abból áll, hogy a tükröt vizes oldat permete hatásának tesszük ki. A sósködvizsgálat esetén a vizes oldat nátrium-kloridot, a CASS-vizsgálat esetén a vizes oldat nátrium-kloridot, réz(I)-kloridot és ecetsavat tartalmaz. Ezért nem meglepő, ha a fehér foltok száma ezután a két vizsgálat után viszonylag hasonló.

Az üveg ezüstözés előtti, 2. és 3. példa szerinti kezelése tehát - ami az üveg palládium(II)-kloridos aktiválásából áll - csökkentette a korróziót a tükör szélein az olyan tükörhöz képest, amin az üveget hagyományos módon, ammóniás ezüst-nitráttal aktiválták. Ezenkívül a 2. és 3. példa szerinti tükröknél nagyon jelentős mértékben csökkent a CASS-vizsgálat és a sósködvizsgálat utáni fehér foltok száma. Ebben a tükörben tehát az ezüst tapadása jelentősen javult az olyan tükrökhöz képest, amiken az üveget hagyományos módon ezüstnitráttal aktiválták.

4., 5. és 6. példa

A tükröket a 2. példában leírt módon gyártottuk. Az üvegre szórt palládium-klorid mennyiségét variáltuk. A 6 g PdCl₂-ot tartalmazó kiinduló oldatot, aminek a pH-ja közelítőleg 1 volt, a szóró csőelágazóban különböző mértékben hígítottuk:

4. példa: 12 mg PdCl₂/l, hogy az üveg 1 m²-én 2(2 mg PdCl₂ legyen;

5. példa: körülbelül 30 mg PdCl₂/l, hogy az üveg 1 m²-én 5,6 mg PdCl₂ legyen;

6. példa: 60 mg PdCl₂/l, hogy az üveg 1 m²-én 11 mg PdCl₂ legyen.

A 4., 5. és 6. példa szerinti tükrökön végzett öregbítő vizsgálatok eredményeit a következő, 3. táblázat tartalmazza :

HU 217 415 Β

3. táblázat

	CASS-vizsgálat, átlag, pm	Sósködvizsgálat, átlag, pm	Fehér foltok sűrűsége átlagos szám dm²-cnkcnt
4. példa	181	60	18
5. példa	166	16	1
6. példa	163	16	1

A „fehér folt’’-hibát csak a CASS-vizsgálat után észleltük. A „fehér foltok” számát a sósködvizsgálat után nem mértük.

Megfigyeltük tehát, hogy 2,2 mg PdCl₂ rászórása az üveg 1 m²-ére olyan tükröt szolgáltat, ami viszonylag jól ellenáll az öregbítési vizsgálatoknak. Ha azonban 2,2 mg helyett 5,6 g PdCl2-ot szórunk az üveg 1 m²-ére, akkor a CASS-vizsgálat utáni fehér foltok száma látványosan csökken. Nagyobb mennyiségű PdCl2 szórása (lásd a 6. példát: 60 mg PdCl₂/l az üveg 1 m²-én) nem eredményezett szignifikáns javulást.

7-11. példa és 4. ellenőrzés

A tükröket a 3. példában leírt módon gyártottuk. Az üvegre szórt palládium-klorid mennyiségét variáltuk. A 6 g PdCl₂-ot tartalmazó kiinduló oldatot, aminek a pH-ja közelítőleg 1 volt, a következő, 4. táblázat szerint hígítottuk:

4. táblázat

Pclda	Oldat, PdCl₂ mg	Szórt mennyiség, PdCl, mg/m²
7. példa	6	1,1
8. példa	12	2,2
9. példa	30	5,5
10. példa	60	11
11. példa	120	22

Az így előállított tükrökön CASS-vizsgálatot és sósködvizsgálatot végeztünk, és ugyanakkor egy nem a találmány szerinti ellenőrző mintán elvégeztük ugyanezeket a vizsgálatokat. Az ellenőrző mintát üveglemezekből a 3. példában leírt módon állítottuk elő azzal az eltéréssel, hogy a PdCl₂-os aktiválási fázist elhagytuk. Ezt a lépést a hagyományos aktiválási lépés helyettesítette, amiben ammóniás ezüst-nitrát-oldatot szórtunk.

A „fehér foltokat” a CASS-vizsgálatot és sósködvizsgálatot követően figyeltük meg. Az eredményeket az 5. a) és 5. b) táblázat tartalmazza.

5. a) táblázat

Pclda	CASS-vizsgálat, μιτι	Fehér foltok átlagos száma/dm²
4. ellenőrző minta	124	47
7. példa	254	40

Pclda	CASS-vizsgálat, μπι	Fehér foltok átlagos száma/dm²
8. példa	156	24
9. példa	101	3
10. példa	102	3
11. példa	129	2

5. b) táblázat

Pclda	Sósködvizsgálat, gm	Fehér foltok átlagos száma/dm²
4. ellenőrző minta	41	10
7. példa	87	41
8. példa	52	7
9. példa	13	1
10. példa	13	1
11. példa	5	1

Ezekből az eredményekből nyilvánvaló, hogy az üveg aktiválása 1,1 vagy 2,2 mg PdCl₂/m² üveg szórásával az öregbítési vizsgálatoknak jól ellenálló tükröt eredményez. A fehér foltok sűrűsége a CASS-vizsgálat után nagyon kicsi lesz, ha a PdCl2 szintjét 5,5 mg/m²üveg értékre növeljük. A PdCl2 magasabb (például a 10. és 11. példában használt) szintje nem eredményez szignifikáns javulást.

12-15. példa és 5. ellenőrző minta

A tükröket a 3. példában leírt módon állítottuk elő, a következő variációkkal:

12. példa: Az üvegre 5 mg PdCl₂/m² helyett körülbelül 6 mg PdCl2/m² mennyiséget szórtunk. A PdCl2 mennyiségét a 13-15. példában is körülbelül 6 mg PdCl₂/m²-re növeltük.

13. példa: Az ón(II)-kloridos érzékeny!tő lépést elhagytuk.

14. példa: A PdCl₂-os aktiválási lépést az ón(II)kloridos érzékenyítőlépés előtt végeztük.

15. példa: Az ezüstbevonat frissen készített savanyított ón(II)-klorid-oldatos kezeléssel való védésének lépését nem hajtottuk végre. Az ezüstözött üveglemezeket közvetlenül fedtük Merckens-festékkel.

5. ellenőrző minta

Nem a találmány szerinti tükröket a 12. példában leírt módon állítottuk elő azzal az eltéréssel, hogy az öblítéssel követett PdCl₂-os aktiválási fázist elhagytuk. Ezt a lépést a hagyományos aktiválási lépés helyettesítette, amiben ammóniás ezüst-nitrát-oldatot szórtunk.

A 12-15. példa és az 5. ellenőrző minta szerint előállított tükrökön gyorsított CASS-öregbítő vizsgálatot végeztünk. A szélek korrózióját és a fehér foltok sűrűségét ezután a teszt után a következő, 6. a) táblázat tartalmazza:

6. a) táblázat

Példa	CASS-vizsgálat, átlag, μπι	Fehér foltok átlagos száma/dm²
5. ellenőrző minta	395	32
12. példa	165	2
13. példa	2700	*
14. példa	650	46
15. példa	3200	55

* Az ezüstbevonat az üveg és az ezüst határrétegén annyira tönkrement, hogy fehér foltokat nem lehetett azonosítani.

A 12-15. példa és az 5. ellenőrző minta szerint előállított tükrökön sósködvizsgálatot végeztünk. A szélek korrózióját és a fehér foltok sűrűségét ezután a teszt után a következő, 6. b) táblázat tartalmazza:

6. b) táblázat

Példa	Sósködvizsgálat, átlag, pm	Fehér foltok átlagos száma/dm²
5. ellenőrző minta	70	47
12. példa	41	2
13. példa	760	*
14. példa	93	46
15. példa	132	>125

A 12. és 13. példa összehasonlításából látható, hogy a PdCl₂-os aktiválás előtt fontos az üveg érzékenyítése. Az érzékenyítési és aktiválási lépés sorrendje nagyon fontos: ha az aktiválást az érzékenyítés előtt végeztük, akkor az öregbítési eredmények rosszabbak voltak (lásd a 14. példát). A 15. példa mutatja, hogy fontos az ezüstbevonat festés előtti védelme.

16-21. példa

A tükröket a 2. példában leírt módon állítottuk elő azzal az eltéréssel, hogy az aktiválóoldatot permetezés helyett ráöntöttük az üvegre. 0,5 m² üvegre 500 ml savanyított oldatot öntöttünk. Az oldat érintkezési ideje az érzékenyített üveg felületén közelítőleg 30 másodperc. A következő aktiválóoldatokat használtuk:

16. példa: 6 mg/1 PdCl₂-ot tartalmazó savanyított vizes oldat; a pH 3,8 volt.

17. példa: 10,0 mg/1 AuCl₃-ot tartalmazó savanyított vizes oldat (pH=4,1).

18. példa: 10,2 mg/1 PtCl₂-ot tartalmazó savanyított vizes oldat (pH=4,0).

19. példa: 6,7 mg/1 RuCl₃-ot tartalmazó savanyított vizes oldat (pH=4,0).

20. példa: 8,1 mg/1 NiCl₂.6H₂O-ot tartalmazó savanyított vizes oldat (pH=4,3).

21. példa: 3,6 mg/1 CrCl₂-ot tartalmazó savanyított vizes oldat (pH=4,2).

A 16-21. példa szerint előállított tükrökön gyorsított CASS-öregbítő vizsgálatot és sósködvizsgálatot végeztünk. A szélek korrózióját és a fehér foltok sűrűségét ezek után a tesztek után a következő, 7. a) és 7. b) táblázat tartalmazza:

7. a) táblázat

Példa	CASS-vizsgálat, átlag, pm	Fehér foltok átlagos, száma/dm²
6. ellenőrző minta#)	474	0
16. (PdCl₂)	143	7
17. (AuCl₃)	262	55
18. (PtCl₂)	204	*
19. (RuC1₃)	187	8
20. (NíC1₂.6H₂O)	298	34
21.(CrCl₂)	180	3

7. b) táblázat

Példa	Sósködvizsgálat, átlag, pm	Fehér foltok átlagos száma/dm²
6. ellenőrző minta #)	214	0
16. (PdCl₂)	53	5
17.(AuC1₃)	117	73
18. (PtCl₂)	107	♦
19. (RuC1₃)	53	6
20. (NiCl₂.6H₂O)	82	46
21.(CrCl₂)	39	10

#) A 6. ellenőrző minta megegyezik az 1. ellenőrző mintával, vagyis hagyományos módon előállított ezüsttükör, amin az ezüstréteg védelme végett rézbevonat van * Az ezüstbevonat felületén több, egy vonalba eső hiba volt, amik az ezüst leválására utaltak.

Látható, hogy a 16-21. példában az aktiválóoldatokban használt mindegyik só a CASS-vizsgálatot követő szélkorrózió szempontjából javulást eredményezett a hagyományos módon előállított, rézbevonattal ellátott tükrökhöz képest. A legjobb eredményeket Pd(II)-vel, Cr(II)-vel és Ru(III)-mal kaptuk.

22-24. példa

A 3. példa szerint jártunk el, azzal az eltéréssel, hogy a 22. példában a két festékréteg közül az egyik Merckens SK 9085 jelű alapréteg (ólomtartalmú festék, amiben az ólom ólom-oxid alakjában van), a másik Merckens SK 8950 jelű fedőréteg (ólommentes). A kapott eredményeket összehasonlítottuk egy módosítással (23. példa), amiben az alapréteg Merckens SK 9135 (ólomtartalmú festék, amiben az ólom ólom-oxid alakjában van), a fedőréteg Merckens SK 8950 jelű (ólommentes), és egy módosítással (24. példa), amiben

Ili az alapréteg Merckens SK 8055 (ólomtartalmú festék, amiben az ólom karbonát, szulfát és oxid alakjában van), a fedőréteg Merckens SK 8950 volt. A kapott termékeken végzett vizsgálatok eredményeit a következő, 8. a) és 8. b) táblázat tartalmazza.

8. a) táblázat

Pclda	CASS-vizsgálat, átlag, pm	Fchcr foltok átlagos száma/dm²
22. példa	164	1
23. példa	85	0
24. példa	118	2

8. b) táblázat

Pclda	Sósködvizsgálat, átlag, pm	Fehér foltok átlagos száma/dm²
22. példa	19	0,5
23. példa	22	0,5
24. példa	22	0,5

25-27. példa

A 2. példa szerint jártunk el, azzal az eltéréssel, hogy az aktiválóoldatot különböző mennyiségű sósavval savanyítottuk, hogy különböző pH-jú oldatokat (üvegre szórt oldatokat) kapjunk. A kapott mintákat CASS-vizsgálattal és sósködvizsgálattal vizsgáltuk, továbbá elemeztük a hordozóanyagra az aktiválási lépésben lerakodott palládium szintjének meghatározása végett. Az eredményeket tartalmazó következő táblázatokban (9. a) táblázat és 9. b) táblázat) a palládium szintjét a szilíciumhoz viszonyított atomszám arányaként fejeztük ki. Ezeknek a palládiumatomoknak a jelenlétét és az üvegben jelen lévő szilíciumatomokhoz viszonyított arányát röntgensugaras bombázási technikával lehet becsülni, aminek során az üveg felületi rétegéből elektronok lökődnek ki. A röntgensugámyaláb energiájából és a kilépett elektronok energiájából ki lehet számítani az elektronok kötési energiáját, úgyhogy ezeket a különböző elemek atomjainak elektronhéjai között megfelelően el lehet osztani. Ennek alapján könnyen számítható a palládium és szilícium atomszámaránya. Ezt az elemzést rendszerint az aktivált üvegen ezüstözés és festés előtt végezzük. A palládium (vagy a használt aktiválóoldat típusától függően más atom) jelenléte szekunderion-tö25 megspektroszkópiával is elemezhető.

9. a) táblázat

Pclda	Aktiválószer (pH ±0,5)	PD/Si arány	CASS-vizsgálat, átlag, pm	Fchcr foltok átlagos száma/dm²
25. példa	PdCI₂(3,5)	0,12	71	0
26. példa	PdCl,(4,5)	0,16	65	1
27. példa	PdCl₂(2,5)	0,03	76	2

9. b) táblázat

Pclda	Aktiválószer (pH±0,5)	PD/Si arány	Sósködvizsgálat, átlag, pm	Fehér foltok átlagos száma/dm²
25. példa	PdCl₂(3,5)	0,12	15	0,5
26. példa	PdCl₂(4,5)	0,16	18	0
27. példa	PdCl₂(2,5)	0,03	76	9

Ezek az eredmények azt mutatják, hogy amikor a pH alacsony, akkor a hordozóanyagon megkötött palládium szintje alacsony, és az eredmények kevésbé jók. Ha a pH 5-nél nagyobb, akkor palládium-hidroxid kicsapódása a berendezés eltömődését idézheti elő.

28-43. példa

A 16-21. példa kapcsán leírt eljárást alkalmazva a következő aktiválóoldatokat használtuk.

28. példa: 10,7 mg/1 AuCl₃-ot tartalmazó savanyított vizes oldat (pH=4,6).

29. példa: 5,9 mg/1 PtCl₂-ot tartalmazó savanyított vizes oldat (pH = 3,5).

30. példa: 8,2 mg/1 NiCl₂.6H₂O-ot tartalmazó savanyított vizes oldat (pH=4,6).

31. példa: 5,9 mg/1 PdCl₂-ot tartalmazó savanyított vizes oldat (pH=4,6).

32. példa: 5,9 mg/1 PdCl₂-ot tartalmazó savanyított vizes oldat (pH=4,1).

33. példa: 8,3 mg/1 InCl₃-ot tartalmazó savanyított vizes oldat (pH=4,6).

34. példa: 8,3 mg/1 InCl₃-ot tartalmazó savanyított vizes oldat (pH = 4,l).

35. példa: 4,4 mg/1 ZnCl₂-ot tartalmazó savanyított vizes oldat (pH=4,6).

36. példa: 4,4 mg/1 ZnCl₂-ot tartalmazó savanyított vizes oldat (pH=4,1).

37. példa: 54,6 mg/1 BiCl₃-ot tartalmazó savanyított vizes oldat (pH=4,6). Megjegyezzük, hogy a BíC1₃ kevéssé oldódik.

HU 217 415 Β

38. példa: 54,6 mg/1 BiCl₃-ot tartalmazó savanyított vizes oldat (pH=3,5).

39. példa: 7,8 mg/1 RhCl₃.3H₂O-ot tartalmazó savanyított vizes oldat (pH=4,6).

40. példa: 7,8 mg/1 RhCl₃.3H₂O-ot tartalmazó sava- 5 nyitott vizes oldat (pH=4,l).

41. példa: 5,4 mg/1 VCl₃-ot tartalmazó savanyított vizes oldat (pH=4,6).

42. példa: 5,4 mg/1 VCl₃-ot tartalmazó savanyított vizes oldat (pH =4,1).

43. példa: 5,8 mg/1 TiCl₃-ot tartalmazó savanyított vizes oldat (pH=4,5).

A tükröket CASS-vizsgálattal vizsgáltuk. Az aktivált üvegen egyes fém/szilícium atomszámarányokat becsültünk. Az eredmények a következők voltak.

10. táblázat

Példa száma	CASS-vizsgálat, átlag, pm	Fehér foltok átlagos száma/dm²	Fém/Si arány
28. (AuC1₃, pH=4,6)	219	1	0,03
29. (PtCl₂,pH=3,6)	131	20	0,007
30. (NiCl₂.6H₂O, pH=4,6)	144	19	0,028
31. (PdCl₂, pH=4,6)	161	L5	0,032
32. (PdCl₂, pH=4,l)	106	0	0,076
33. (InCl₃, pH=4,6)	127	3
34. (InCl₃, pH=4,l)	123	10	0,045
35. (ZnCl₂, pH=4,6)	141	9
36. (ZnCl₂, pH=4,l)	126	11	0,006
37. (BiClj, pH=4,6)	155	11
38. (BiClj, pH=3,5)	180	13
39. (RhCl₃.3H₂O, pH=4,6)	149	29
40. (RhCl₃.3H₂O, pH=4,l)	167	8,5	0,016
41. (VC1₃, pH=4,6)	164	2
42. (VCl₃,pH=4,l)	179	4,5	0,014
43. (TiClj, pH=4,5)	256	33,5	0,012

A legjobb eredményeket AuC1₃, PdCl₂, InCl₃, VC1₃használatakor kaptuk: a tükrökön a fehér foltok átlagos száma 5/dm²-nél kisebb volt. ZnCl₂ vagy RhCl₃.3H₂O esetében a tükrökön a fehér foltok átlagos száma 5 és 10/dm² között volt.

Claims

SZABADALMI IGÉNYPONTOK

1. Eljárás ezüstbevonat előállítására üvegszerű anyag felületén, aminek van egy aktiválási lépése, amiben a felületet aktiválóoldattal érintkeztetjük; egy érzékenyítő lépése, amiben a felületet érzékenyítőoldattal érintkeztetjük; majd egy ezüstöző lépése, amiben a felületet az ezüstbevonat előállítása végett ezüstforrást tartalmazó ezüstözőoldattal érintkeztetjük, azzal jellemezve, hogy az aktiválóoldat bizmut(III), króm(II), arany(IH), indium(III), nikkel(II), palládium(II), platina(II), ródium(III), ruténium(III), titán(III), vanádium(III) és cink(III) közül legalább az egyiknek az ionjait tartalmazza.
2. Az 1. igénypont szerinti eljárás, azzal jellemezve, hogy az érzékenyítőlépést ón(II)-kloridot tartalmazó érzékenyítőoldattal végezzük.
3. Az 1. vagy 2. igénypont szerinti eljárás, azzal jellemezve, hogy az érzékenyítőlépést az aktiválási lépés előtt foganatosítjuk.
4. Az 1-3. igénypontok bármelyike szerinti eljárás, azzal jellemezve, hogy a hordozóanyagot sík üveglemez képezi.
5. Az 1-4. igénypontok bármelyike szerinti eljárás, azzal jellemezve, hogy az ezüstözési lépésben előállított ezüstréteg vastagsága 8 nm és 30 nm között van.
6. Az 1-5. igénypontok bármelyike szerinti eljárás, azzal jellemezve, hogy az ezüstözési lépésben előállított ezüstréteg vastagsága 70 nm és 100 nm között van.
7. Az 1-6. igénypontok bármelyike szerinti eljárás, azzal jellemezve, hogy az aktiválóoldat palládium(II)klorid vizes oldata.
8. A 7. igénypont szerinti eljárás, azzal jellemezve, hogy a palládium(II)-klorid oldat koncentrációja

5...130 mg/1.
9. A 7. vagy 8. igénypont szerinti eljárás, azzal jellemezve, hogy az üveget a hordozóanyag felületére vonatkoztatva négyzetméterenként 1...23 mgPdCl₂-dal érintkeztetjük.
10. A 7., 8. vagy 9. igénypont szerinti eljárás, azzal jellemezve, hogy az üveget a hordozóanyag felületére vonatkoztatva négyzetméterenként legalább 5 mg PdCl₂-dal érintkeztetjük.
11. Az 1 — 10. igénypontok bármelyike szerinti eljárás, azzal jellemezve, hogy az aktiválóoldat pH-ja 3,0 és 5,0 között van.

HU 217 415 Β

Ili
12. Az 1 -11. igénypontok bármelyike szerinti eljárás, azzal jellemezve, hogy az ezüstbevonatot később a Cr(II), V(II vagy III), Ti(II vagy III), Fe(II), In(I vagy II), Cu(I) és Al(III) ionokból álló csoport legalább egyikének ionjait tartalmazó oldattal érintkeztetjük.
13. Üvegszerű anyag, azzal jellemezve, hogy a felületén az 1-12. igénypontok bármelyike szerint előállított ezüstbevonat van.
14. Tükör, ami réz védőréteg nélküli ezüstbevonattal ellátott üvegszerű anyagból áll, azzal jellemezve, hogy az ezüstbevonat az 1-12. igénypontok bármelyike szerint lett előállítva, és a tükrön gyorsított öregbítő CASS-vizsgálat és/vagy sósködvizsgálat után a fehér foltok átlagos száma dm²-enként 10-nél

5 kisebb.
15. A 14. igénypont szerinti tükör, azzal jellemezve, hogy a tükrön gyorsított öregbítő CASS-vizsgálat és/vagy sósködvizsgálat után a fehér foltok átlagos száma dm²-enként 5-nél kisebb.