HUT64388A - Preparatives of washing agents - Google Patents

Description

A találmány tárgyát oxigéntartalmú fehérítőszer-forrásként valamilyen szervetlen perhidrátsót tartalmazó mosodai mosószer készítmények, különösképpen, különösképpen perhidrátsóként nátrium-perkarbonátot tartalmazó mosodai szilárd mosószer készítmények képezik.

A mosodai szilárd készítményekben legáltalánosabban használt szervetlen perhidrát fehérítőszer a nátrium-perborát vagy monohidrát vagy tetrahidrát alakjában. A borsóknak a környezetre gyakorolt káros hatásai miatti aggodalom azonban más perhidrát sók iránti fokozott igényre vezetett, amelyek közül a nátriumperkarbonát a legkönnyebben elérhető.

Nátrium-perkarbonátot tartalmazó mosószerek a szakterületen ismertek. A nátrium-perkarbonát mosószer készítményekben való használatra előnyös perhidrát, mert könnyen oldódik vízben, tömegére számítva igen hatásos, és miután leadta hasznosítható oxigénjét, detergens célokra hasznos karbonátion-forrást szolgáltat .

A perkarbonátsóknak a mosószer készítményekbe való bedolgozását azonban eddig korlátozta a fehérítőszer viszonylagos instabilitása mind önmagában, mind a használatban. A nátrium-perkarbonát hasznosítható oxigénjét jelentős sebességgel veszíti el nehézfémionok, így vas-, réz- és mangánionok, valamint nedvesség jelenlétében, amely hatások körülbelül 30 °C feletti hőmérsékleten felgyorsulnak.

A nedvesség és a nehézfémionok elkerülhetetlen komponensei a szokásos granulált mosószer készítményeknek. Ez csak csekély mértékben elfogadható perkarbonát fehérítőszer-stabilitást eredményezett az észak-európai nyár körülményei között, ahol a legmelegebb hónapokban az átlagos maximális hőmérséklet 21 °C és 25 °C között van, és elfogadhatatlan stabilitást jelentett az efölötti hőmérsékleteken. Ilyen viszonyokat találunk a Közép-Keleten, Dél-Ázsiában és Dél-Európában is, ahol a legmelegebb nyári hónapokban az átlagos maximális hőmérséklet a 27 °C és 33 °C közötti tartományban van.

A kutatók ezért nagy intenzitással dolgoztak ezen a terüle• · · · · « • · · · « • · · · · ···· ·· · · · ·· ten, hogy megnöveljék a perkarbonát stabilitását, hogy igy azt a mosószer készítmények használható komponensévé tegyék. Munkájuk arra irányult, hogy a perkarbonát védelmét a kristályos termék bevonásával vagy a gyártás folyamán stabilizáló ágensek bevitelével vagy mindkettővel elérjék. így, bár lehetségesnek bizonyult a perkarbonátsóknak a szokásos mosószer készítményekbe való bedolgozása úgy, hogy a normál termékek eltarthatósági idejének megfelelő elfogadható perkarbonát-stabilitást kapjanak, a perkarbonátsók komplex összetételűek lettek, és a gyártás szempontjából költségesek. Ez korlátozta nagy méretekben való felhasználásukat, amit mutat a kereskedelemben rendelkezésre álló olyan termékek viszonylag kis száma, amelyek perkarbonátot tartalmaznak .

A szervetlen perhidrát fehérítőszereket mindig úgy visszük be a mosószer készítményekbe, hogy a kristályos fehérítőszert száraz állapotban adjuk a mosószer gyártási folyamatának vége felé a szemcsés komponensek maradék részéhez. A szokásos mosószergyártási eljárás során e komponensek zöme porlasztva szárított granulátumok alakjában van jelen, és a követelmények a kívánt sűrűségű, részecskeáramlású és oldékonysági tulajdonságú porlasztva szárított granulátumok előállításánál olyanok, hogy csekély vagy semmi lehetőség nem adódott e granulátumok alapvető természetének módosítására.

A feltalálók most úgy találták, hogy a nagy adalékanyag-aktivitású bizonyos úgynevezett koncentrált termékek formázása és feldolgozása úgy rendezhető el, hogy a porlasztva szárított granulátum-termékekre alkalmazott megszorítások jelentősen csők• 4 • 4 4 4 44

444 4 444 44

4 44 4 • 444 · « · 4444

- 4 kenthetők, ha teljesen nem is küszöbölhetők ki. Ez viszont lehetővé tette a nátrium-perkarbonátot tartalmazó szemcsés mosodai mosószer készítmények formázását bevonó/stabilitást biztosító ágensek nélkül vagy csupán bázikus tulajdonságú ilyen anyagokkal, amely termékekben a nátrium-perkarbonát a termékek normális tárolhatósági idejének megfelelő stabilitással rendelkezik.

A találmány tárgyát képezi ezért az olyan mosodai koncentrált szemcsés mosószer készítmény, amely tartalmaz valamilyen alkálifém-perkarbonát fehérítőszert úgy, hogy ez a fehérítőszer kielégítő részecskeáramlási és oldékonysági tulajdonságokkal együtt elfogadható tárolási stabilitást mutat a kereskedelmi készítmények várható normális eltarthatósági időtartamáig.

A találmány további tárgyát képezi az olyan mosodai koncentrált szemcsés mosószer készítmény, amely tartalmaz elfogadható tárolási stabilitást mutató valamilyen alkálifém-perkarbonát fehérítőszert, és amelyben a perkarbonát fehérítőszer nem igényel komplex védő technikákat.

A találmány szerint olyan mosodai szilárd mosószer készítménnyel szolgálunk, amely

a) 5 tömeg % és 20 tömeg % közötti mennyiségben szerves felületaktív anyagot;

b) 25 tömeg % és 60 tömeg % közötti mennyiségben egy vagy több nem-foszfát típusú detergens szennylebegtető sót;

c) 3 tömeg % és 20 tömeg % közötti mennyiségben valamilyen alkálifém-perkarbonát fehérítőszert;

d) 0 tömeg % és 67 tömeg % közötti mennyiségben az a) - c)tői eltérő detergens hatású alkotórészt tartalmaz, és ···· ··*·· • ··· · ··· ·· • · · · · ···· ·· · · · · · ahol a készítmény

i) térfogatsűrűsége legalább 650 g/liter, és legalább egy többhatóanyagú komponenst tartalmaz;

ii) összesen 25 milliomodrésznél (ppm-nél) kevesebb vas-, réz- és mangániont tartalmaz, és iii) egyensúlyi relatív nedvességtartalma zárt edényben 32 °C-on a készítmény feletti gőztérben, szilárdtest hidrométerrel mérve 30 %-nál alacsonyabb, ami által a bomlatlanul megmaradt eredeti perkarbonát mennyisége zárt viaszkasírozású kartondobozban, 32 °C-on, 80 % relatív nedvességtartalomnál 28 napi tárolás után legalább 60 tömeg %.

Az egyensúlyi relatív nedvességtartalom előnyösen kisebb 25 tömeg %-nál.

A találmány céljaira az egyensúlyi relatív nedvességtartalmat a következőképpen mérjük: 300 g terméket helyezünk egy 1 literes, vizet át nem eresztő anyagból készült és jól járó fedővel ellátott edénybe. A fedő el van látva tömítetten zárható nyílással, amelyet úgy képeztek ki, hogy azon keresztül az edény belsejébe legyen vezethető egy mérőszonda. Az edényt és tartalmát 24 órán keresztül 32 °C hőmérsékleten tartjuk, hogy így beálljon a hőmérsékleti egyensúly. Szilárdtest higrométert (Hygrotest 6100típusút, amelyet a Testoterm Ltd., Old Flour Mill, Queen Street, Emsworth, Hampshire, Anglia árusít) használunk a termék feletti térben a víz gőznyomásának mérésére. Miközben az edényt 32 °C-on tartjuk, a szondát a fedél nyílásán keresztül bevezetjük, és a víz gőznyomásának mérését 10 perces időközönként elvégezzük, amíg a gőznyomás egyensúlyba nem jutott, amit az jelez, hogy nin···

- 6 csen változás két egymást követő leolvasás között. A készülék a víz gőznyomási értékeit közvetlenül egyensúlyi relatív nedvességtartalom-értékekre átszámítva adja meg.

A találmány egy előnyös megvalósításánál egy többhatóanyagú komponens tartalmazza nem-porlasztva szárított alkotórészek agglomerátumát együtt egy második többhatóanyagú kompnenssel, amely porlasztva szárított por, és a készítmény tömegének 40 %-ánál kisebb, előnyösen 35 %-ánál kisebb mennyiségben van jelen.

A találmány szerinti készítmények általában azokat az alkotórészeket tartalmazzák, amelyek a mosodai mosószer termékekben szokásosan megtalálhatók.

A mosószer készítményekben a felületaktív anyagok széles választéka felhasználható. Ezeknek a felületaktív anyagoknak az anionos, nemionos, amfolit és ikerionos osztályait és fajtáit típusosán felsorolják a 3,929,678 számú amerikai egyesült államokbeli szabadalmi leírásban. Az alkalmas kationos felületaktív anyagok listája megtalálható a 4,259,217 számú amerikai egyesült államokbeli szabadalmi leírásban. A szulfonát és szulfát felületaktív anyagok elegyeit általában az 5:1 és 1:2 közötti, előnyösen 3:1 és 1:1 közötti szulfonát : szulfát arányban alkalmazzuk.

Az előnyös szulfonátok között szerepelnek az olyan alkil-benzolszulfonátok, amelyek 9-15, különösen 11-13 szénatomot tartalmaznak alkilcsoportjukban, és az α-szulfonált metil-zsírsav-észterek, amelyekben a zsírsavrész 12-18 szénatomos zsírsavforfásból, előnyösen 16-18 szénatomos zsírsavforrásból származik. A kation minden esetben alkálifémion, előnyösen nátriumion. Az i• · lyen szulfonát-szulfát elegyekben az előnyös szulfát felületaktív anyagok az alkilcsoportjukban 12-22, előnyösen 16-18 szénatomot tartalmazó alkil-szulfátok. Egy másik hasznos felületaktív rendszer két olyan alkil-szulfát elegyét tartalmazza, amelyek átlagos lánchossza különbözik egymástól. Egy ilyen rendszer tartalmazza a 14-15 szénatomos alkil-szulfátok és a 16-18 szénatomos alkil-szulfátok elegyét, a 14-15 szénatomosak : 16-18 szénatomosak 3:1 és 1:1 közötti tömegarányában. Az alkil-szulfátokat etoxi-alkil-szulfátokkal is kombinálhatjuk, amelyeknél az alkilcsoport 10-20, előnyösen 10-16 szénatomot tartalmaz, és az etoxilezés átlagos foka 1 és 6 között van. A kation itt is minden esetben valamilyen alkálifém, előnyösen nátriumion.

Más, a találmány céljaira alkalmas anionos felületaktív anyagok az R-CON(R)CH₂COOM általános képletű alkálifém-szarkozinátok, ahol

R jelentése 9-17 szénatomos lineáris vagy elágazó láncú alkilvan alkenilcsoport;

r' jelentése 1-4 szénatomos alkilcsoport; és

M jelentése alkálifémion.

Előnyös példákként szolgálnak a lauroil-, kokoil-(12-14 szénatomos), mirisztoil- és oleoil-metil-szarkozinátok, azok nátriumsóinak alakjában.

A nemionos felületaktív anyagoknak egy, a találmánynál felhasználható csoportja az etilén-oxidnak valamilyen hidrofób csoporttal való kondenzátumait tartalmazza, így olyan felületaktív anyagokat szolgáltatva, amelyekben az átlagos hidrofil-lipofil arány [hydrophilic-lipophilic balance (HLB)] 8 és 17 között, e• · • ··· · ··· ·· • · · · · ···· ·· » ·· ··

- 8 lőnyösen 9,5 és 13,5 között, előnyösebben 10 és 12,5 között van, és amelyekben a hidrofób (lipofil) csoport alifás vagy aromás természetű. Különösen előnyös ilyen típusú nemionos felületaktív anyagok az etoxilezett 9-15 szénatomos primer alkoholok, amelyek az alkohol egy móljára számolva 3-8 mól etilén-oxidot tartalmaznak, különösen az alkohol egy móljára számolt 6-8 mól etilén-oxidot tartalmazó 14-15 szénatomos primer alkoholok, és az alkohol egy móljára számolt 3-5 mól etilén-oxidot tartalmazó 12-14 szénatomos primer alkoholok.

A nemionos felületaktív anyagok egy további előnyös csoportját az (I) általános képletű — a képletben

R^ jelentése hidrogénatom, 1-4 szénatomos hidrokarbilcsoport,

2-hidroxi-etil-, 2-hidroxi-propil-csoport vagy ezek elegye; R₂ jelentése 5-31 szénatomos hidrokarbilcsoport;

Z jelentése olyan polihidroxi-hidrokarbil-csoport, amelynek lineáris hidrokarbilláncához legalább 3 hidroxicsoport közvetlenül kapcsolódik vagy ennek alkoxiszármazéka —

N-(polihidroxi-alkil)-zsírsavamidok alkotják. Ezen csoport előnyös tagjainál a polihidroxi-hidrokarbil-csoport glükózból vagy maltózból vagy ezek elegyéből származik, és az R₂ csoport 11-19 szénatomos alkil- vagy alkenilcsoport. Igen előnyös vegyületeknél R-L jelentése 15-19 szénatomos alkil- vagy alkenilcsoport. Az ilyen igen előnyös N-(polihidroxi-alkil)-zsírsavamidokat tartalmazó készítményeket a 9113139 számú nagy-britanniai szabadalmi bejelentésben közölnek.

A nemionos felületaktív anyagok egy másik osztályát a (II) ···· • · · · • ·· · ·· · · · • ··· · ··· ·· • · · · · ···· ·· · ·· ··

- 9 általános képletű — a képletben

Z jelentése egy glükózból származó csoport;

R jelentése 12-18 szénatomos telített hidrofób alkilcsoport;

t értéke 0 és 10 közötti szám;

n értéke 2 vagy 3; és x értéke 1,3 és 4 közötti szám — alkil-poliglükozid vegyületek alkotják, ahol a vegyületek 10 %nál kevesebb el nem reagált zsíralkoholt és 50 %-nál kevesebb rövid szénláncú alkil-poliglükozidokat tartalmaznak. Az ilyen típusú vegyületeket és azoknak mosószer készítményekben való felhasználását az EP-B 0070074, 0070077, 0075996 és 0094118 számú európai szabadalmi bejelentésekben tárgyalják.

A felületaktív anyagok egy további osztályát a szemipoláris felületaktív anyagok, így az amin-oxidok alkotják. Az alkalmas amin-oxidok és mono- 8-20 szénatomos, előnyösen 10-14 szénatomos N-alkil- vagy -alkenil-amin-oxidok és a propilén-1,3-diamin-dioxidok közül valók, ahol a fennmaradó N-vegyértékekhez metil-, hidroxi-etil- vagy hidroxi-propil-csoport szubsztituensek kapcsolódnak.

Kationos felületaktív anyagokat is felhasználhatunk a mosószer készítményekben. Az alkalmas kvaterner ammóniumszármazék felületaktív anyagok a mono- 8-16 szénatomos, előnyösen 10-14 szénatomos N-alkil- vagy -alkenil-ammónium-származékok közül valók, ahol a nitrogén fennmaradó vegyértékeihez metil-, hidroxi-etil- vagy hidroxi-propil-szubsztituensek kapcsolódnak.

A mosószer készítmények 5 tömeg % és 20 tömeg % közötti, • · ·· * ·«· ·· «··· ····· • ··· · «·· ·· • · · · · ···· · · · «· ··

- 10 szokásosabban 7 tömeg % és 20 tömeg % közötti, előnyösebben 15 tömeg % és 20 tömeg % közötti mennyiségben tartalmaznak felületaktív anyagot.

Előnyösek a felületaktív anyagok különböző típusainak a kombinációi, közelebbről az anionos és nemionos, valamint anionos-nemionos-kationos felületaktív anyagok keverékei. Különösen előnyös kombinációk ismertetését találjuk a GB-A 2040987 számú nagy-britanniai szabadalmi leírásban, a GB 9113139 számú nagy-britanniai szabadalmi leírásban és az EP-A 0087914 számú nyilvánosságra hozott európai szabadalmi bejelentésben. Bár a felületaktív anyagokat keverékek formájában is bedolgozhatjuk a készítményekbe, mégis előnyös minden egyes felületaktív anyag adagolását külön ellenőrizni abból a célból, hogy optimalizálhassuk a készítmény fizikai tulajdonságait, és elkerülhessünk feldolgozási problémákat. A felületaktív anyagok hozzáadásának előnyös módjait és sorrendjét a továbbiakban írjuk le.

A találmány szerinti készítmények második lényeges komponense valamilyen detergens hatású szennylebegtető anyagrendszer, amely egy vagy több nem-foszfát-alapú detergens szennylebegtető anyagot tartalmaz. Ezek között vannak, nem kizárólagos alapon, alkálifém-karbonátok, -hidrogén-karbonátok, -szilikátok, -alumínium- szilikátok, monomer- és oligomer polikarboxilátok, homovagy kopolimer polikarbonsavak és azok sói, amelyekben a polikarbonsav legalább két olyan karboxicsoportot tartalmaz, amelyeket egymástól kettőnél nem több szénatom választ el, szerves foszfonátok és amino-alkilén-poli(alkilén-foszfonátok) és az e11 «» *· ···· ···· « · « ······ • ··· « «β··* • · · ·· ···· ·« · ·· ·· lőzőek közül bármelyek elegyei. A szennylebegtető rendszer a készítmény 25 tömeg %-a és 60 tömeg %-a közötti, előnyösebben 30 tömeg %-a és 60 tömeg %-a közötti mennyiségében van jelen.

Az előnyös szennylebegtető rendszerek nem tartalmaznak bórvegyületeket, és a fennük lévő bármely polimer szerves anyag biológiailag lebontható.

Az alkalmas szilikátok közé tartoznak azok, amelyekben az SiO₂ : Na₂0 arány 1,6 és 3,4 között van, és előnyösek a 2,0 és

2,8 közötti SiO₂ : Na₂0 arányú úgynevezett amorf szilikátok. Ezeket az anyagokat a gyártási eljárás különböző fázisaiban adhatjuk a készítményhez a porlasztva szárított komponensek szuszpenziója alakjában vagy más szilárd komponensek agglomeráló ágenseként szolgáló vizes oldat formájában vagy — ahol maguk a szilikátok is szemcsés formában vannak jelen — szilárd anyagként a készítmény többi szemcsés komponenséhez. Az olyan készítményeknél azonban, ahol a porlasztva szárított komponensek %-os aránya alacsony, azaz körülbelül 30 %, előnyös az amorf szilikátot a porlasztva szárított komponensekkel összevonni.

A szilikátok osztályán belül igen előnyös anyagoknak számítanak a (III) általános képletű — a képletben

M jelentése nátriumatom vagy hidrogénatom;

x értéke 1,9 és 4 között van; és y értéke 0 és 20 között van — kristályos rétegezett nátrium-szilikátok. Ilyen típusú kristályos rétegezett nátrium-szilikátokat közölnek az EP-A 0164514 számú nyilvánosságra hozott európai szabadalmi bejelentésben, előállí«Μ *« «««· ·· Λ· ···* · * 9 r · • ·«· · <·· ·· • · « · · ···· ·· · ·* · ·

- 12 tásukra szolgáló módszereket közölnek a DE-A 3417649 és DE-A 3742043 számú német szövetségi köztársaságbeli közzétételi iratokban. A jelen találmány céljaira a fenti általános képletben x értéke 2, 3 vagy 4, előnyösen 2. Előnyösebben M nátriumatomot jelent, és y értéke 0; és e képlet előnyös példái tartalmazzák az Na₂Si₂O₅ α, β, és δ formáit. Ezek az anyagok beszerezhetők a Hoechst AG-től (Német Szövetségi Köztársaság) NaSKS-5, NaSKS-7, NaSKS-11 és NaSKS-6 jelű termékként. A legelőnyösebb anyag ezek közül a NaSKS-6 jelű ő-Na₂Si₂O₅. A kristályos rétegezett szilikátokat vagy mint száraz szilárd anyagok keverékét adjuk a készítményhez, vagy mint más komponensekkel képezett agglomerátumok szilárd komponenseit.

Míg egy sor alumínium-szilikát ioncserélő anyag felhasználható, az előnyös nátrium-alumínium-szilikát zeolitok elemi celláját a (IV) általános képlet szemléelteti, ahol z és y értéke legalább 6; a z:y moláris arány 1,0 és 0,5 között van, és x értéke legalább 5, előnyösen 7,5 és 276 között, előnyösebben 10 és 264 között van.

Az alumínium-szilikát anyagok hidratált formában vannak, és előnyösen kristályosak; víztartalmuk 10 % és 28 % között, előnyösebben 18 % és 22 % között van, kötött formában.

A fenti alumínium-szilikát ioncserélő anyagok további jellemzője a 0,1 és 10 μπι közötti, előnyösen 0,2 és 4 μιη. közötti részecskeméret-átmérő. A részecskeméret-átmérő kifejezés adott ioncserélő anyag szokásos analitikai technikákkal, így például pásztázó elektronmikroszkóp használatával végzett mikroszkópos

meghatározással vagy lézer granulométer segítségével megállapított átlagos részecskeméretét jelenti. Az alumínium-szilikát ioncserélő anyagok további jellemzésére azok kalciumioncserélő kapacitása szolgál, ami legalább 200 mg ekvivalens kalcium-karbonát vízkeménység/g alumínium-szilikát vízmentes anyagra számolva, és ami általában 300 mg ekvivalens/g és 352 mg ekvivalens/g között van. Az alumínium-szilikát ioncserélő anyagok további jellemzésére azok kalciumioncserélő sebessége szolgál, ami legalább 130 mg ekvivalens kalcium-karbonát/liter/perc (g/liter) [2 grain Ca⁺⁺/gallon/perc (gramm/gallon)] alumínium-szilikát (vízmentes bázis), és ami általában a 130 mg ekvivalens kalcium-karbonát/liter/perc/(gramm/liter) [2 grain/gallon/perc(gramm/ gallon)] és 390 mg ekvivalens kalcium-karbonát/liter/perc/(gramm/ liter) [6 grain/gallon/perc/(gramm/gallon)] értékek között van a kalciumion keménységre számolva. A szennylebegtetés céljaira optimális alumínium-szilikátok legalább 260 mg ekvivalens kalcium-karbonát/liter/perc (gramm/liter) [4 grain/gallon/perc/(gramm/ gallon)] kalciumioncserélő sebességi értéket mutatnak.

A találmány gyakorlatában felhasználható alumínium-szilikát ioncserélő anyagok a kereskedelemben kaphatók; ezek lehetnek a természetben előforduló anyagok, de előnyösek a szintetikus eredetűek. Egy alumínium-szilikát ioncserélő anyagok előállítására szolgáló módszert a 3,985,669 számú amerikei egyesült államokbeli szabadalmi leírásban tárgyalnak. Az itt felhasználható előnyös szintetikus kristályos alumínium-szilikát ioncserélő anyagok a Zeolit a, Zeolit B, Zeolit X, Zeolit HS megjelöléssel és ezek keverékeiként beszerezhetők. A találmány egy különösen elő- • 9 · · · · · · * • ·«· · 4·· «· • » · · · • ••9 *· « ·· ··

- 14 nyös megvalósításánál a kristályos alumínium-szilikát ioncserélő anyag a Zeolit A, amelynek összetételét az (V) általános képlet fejezi ki, amelyben x értéke 20 és 30 között van, különösen 27. Szintén megfelel az Na₈₆[(A10₂)gg(SiO₂)i_Og]. 276 H₂O képletü Zeloit X, valamint az Nag[(A10₂)g(SiO₂)g]. 7,5 H₂0 képletü Heloit HS.

Alkalmas vízoldható monomer vagy oligomer karboxilát szennylebegtető anyagok a vegyületek széles köréből választhatók, de az ilyen anyagok első logaritmikus savexponense (pK^) előnyösen 9nél kisebb, előnyösen 2 és 8,5 között, előnyösebben 4 és 7,5 között van.

A logaritmikus savexponenst a

H⁺ + A H⁺A egyenlettel jelzett reakció egyensúlyára vonatkoztatjuk, ahol A a szennylebegtető só teljesen ionizált karboxilát anionját jelenti .

A K-l egyensúlyi állandó ezért [H⁺A]

Ki = --------------[H⁺] · [A] és pK-L = log₁₀ K_x.

E műszaki leírás céljaira a savexponenseket 25 °C hőmérsékleten és zéró ionerősségnél definiáljuk. Ahol lehetséges, szakirodalmi értékeket választunk [lásd a Stability Constants of Metal-Ion Complexes (Special Publication No. 25., The Chemical Society, London) művet] ; ahol kétség merül fel, ott üvegelektród • · ·

- 15 használatával potenciometriás titrálással határozzuk meg az értékeket .

Előnyös karboxilátok azok kalciumion-stabilitási állandója (pK_Ca++) értékével is definiálhatók, a pK^-hez hasonlóan az alábbi egyenletek alapján.

^pKCa^{++ = lo}^l ^KCa⁺⁺ ' ahol [Ca⁺⁺ A] ^KCa^{++ =} [Ca⁺⁺] · [A]

Az előnyös polikarboxilát pK_Ca++ értéke körülbelül 2 és körülbelül 7 között, különösen körülbelül 3 és körülbelül 6 között van. Itt szintén szakirodalmi értékeket használunk, ahol lehetséges. A stabilitási állandót 25 °C hőmérsékleten és zéró ionerősségnél definiáljuk; mérését az Anders Ringbom által 1963-ban közölt Complexation in Analytical Chemistry- című munkában leírtak szerint üvegelektróddal végezzük.

A karboxilát vagy polikarboxilát szennylebegtető anyag lehet monomer vagy oligomer típusú, bár ár és teljesítmény szempontjából általában a monomer polikarboxilátok az előnyösek.

A monomer és oligomer szennylebegtető anyagok lehetnek az (a), (b) vagy (c) általános képletű aciklusos, aliciklusos, heterociklusos és aromás karboxilátok, ahol r! jelentése hidrogénatom, 1-3 szénatomos alkil- vagy alkenilcsoport, amely adott esetben szubsztituálva van hidroxi-, karboxi-, szulfo- vagy foszfonocsoportokkal; vagy 2-ig terjedő számú etilén-oxi-csoportot tartalmazó poli(etilén-oxi)-csoporthoz kapcsolódik;

·· · _R jelentése hidrogénatom, 1-4 szénatomos alkil-, alkenil- vagy hidroxi-alkil-csoport, vagy alkilcsoporttal szubsztituált arilcsoport, szulfocsoport vagy foszfonocsoport;

X jelentése egyszeres kötés, oxigénatom, kénatom, szulfinilcsoport, szulfonilcsoport, vagy NR¹ általános képletű csoport;

Y jelentése hidrogénatom, karboxi-, hidroxicsoport, (karboxi-metil)-oxi-csoport, vagy 1-30 szénatomos alkil- vagy alkenilcsoport, amely adott esetben szubsztituálva van hidroxivagy karboxicsoportokkal;

Z jelentése hidrogénatom vagy karboxicsoport;

m értéke 1 és 10 közötti egész szám;

n értéke 3 és 6 közötti egész szám;

p és q értéke 0 és 6 közötti egész szám, úgy, hogy p + q értéke 1 és 6 között van;

és ahol X, Y és Z közül mindegyik jelentése azonos vagy különböző, ha ismételten előfordulnak egy adott molekulaképletben, és ahol a molekulában legalább egy Y vagy Z tartalmaz egy karboxicsoportot.

Az egy hidroxicsoportot tartalmazó alkalmas karboxilátok közül megemlítjük a tej savat, glikolsavat és ezek éterszármazékait, miként azt a 831,368; 821,369 és 821,370 számú belgiumi szabadalmi leírásban közük. A két karboxicsoportot tartalmazó plikarboxilátok közé tartoznak a borostyánkősav, malonsav, (etilén-dioxi)-diecetsav, maleinsav, diglikolsav, borkősav, tartronsav és fumársav vízoldékony sói, valamint a 2,446,686 és

2,446,687 számú nyilvánosságra hozott német szövetségi köztársa • · · »· ·

- 17 ságbeli szabadalmi bejelentésben és a 3,935,257 számú amerikai egyesült államokbeli szabadalmi leírásban szereplő éter-karboxilátok, valamint a 840,623 számú belgiumi szabadalmi leírásban szereplő szulfinil-karboxilátok.

A három karboxicsoportot tartalmazó polikarboxilátok közül megemlítjük különösen a vízoldékony citrátokat, akonitsav sókat, citrakonátokat, valamint szukcinátszármazékokat, így az 1,379,241 számú belgiumi szabadalmi leírásban szereplő (karboxi-metil)-oxi-szukcinátokat, az 1,389,732 számú nagy-britanniai szabadalmi leírásban szereplő laktoxi-szukcinátokat, a 7,205,873 számú hollandiai szabadalmi bejelentésben leírt amino-szukcinátokat, továbbá az oxi-polikarboxilát anyagokat, így az 1,387,447 számú nagy-britanniai szabadalmi leírásban szereplő 2-oxa-1,1,3-propán- trikarboxilátokat .

A négy karboxicsoportot tartalmazó polikarboxilátok közé tartoznak az 1,261,829 számú nagy-britanniai szabadalmi leírásban szereplő oxi-diszukcinátok, az 1,1,2,2-etán-tetrakarboxilátok, 1,1,3,3-propán-tetrakarboxilátok és az 1,1,2,3-propán-tetrakarboxilátok. A szulfo-szubsztituenseket tartalmazó polikarboxilátok közé tartoznak az 1,398,421 és 1,398,422 számú nagybritanniai szabadalmi leírásokban, valamint a 1,396,448 számú amerikai egyesült államokbeli szabadalmi leírásban szereplő szulfo-szukcinát-származékok és az 1,082,179 számú nagy-britanniai szabadalmi leírásban szereplő szulfonált pirolizált citrátok, míg a foszfor-szubsztituenseket tartalmazó polikarboxilátokat az 1,439,000 számú nagy-britanniai szabadalmi leírásban tárgyalják.

Az aliciklusos és heterociklusos polikarboxilátok közül

4

- 18 megemlítjük a cilopentán-cisz,cisz,cisz-tetrakarboxilátokat, a ciklopentadienid-pentakarboxilátokat, a 2,3,4,5-tetrahidrofurán-cisz,cisz,cisz-tetrakarboxilátokat, a 2,5-tetrahidrofurán-cisz-dikarboxilátokat, a 2,2,5,5-tetrahidrofurán-tetrakarboxilátokat,

1,2,3,4,5,6-hexán-hexakarboxilátokat és a polihidroxi-alkoholok, így a szorbit, mannit és xilit karboxi-metil-származékait. Az aromás polikarboxilátok közé tartoznak a mellitsav, pirromellitsav és az 1,425,343 számú nagy-britanniai szabadalmi leírásban szereplő ftálsavszármazékok.

Fentiek közül előnyös polikarboxilátok a molekulánként háromig terjedő számú karboxicsoportot tartalmazó hidroxi-karboxilátok, különösen a citrátok.

A monomer vagy oligomer polikarboxilát kelátképző ágensek kiindulási savait vagy sóikkal képezett elegyeit, így a citromsavat vagy citrát/citromsav elegyeket szintén tervezzük felhasználni a találmány szennylebegtető rendszereinek komponenseiként.

Más alkalmas vízoldható szerves savak az olyan homo- vagy kopolimer polikarbonsavak vagy azok sói, amelyekben a polikarbonsav legalább két olyan karboxicsoportot tartalmaz, amelyeket egymástól kettőnél nem több szénatom választ el. Az utóbbi típusú polimerek a GB-A 1,596,756 számú nyilvánosságra hozott nagybritanniai szabadalmi bejelentésben szerepelnek. Az ilyen sókra példaként szolgálnak a 2000-5000 molekulatömegu poliakrilátok és azok maleinsavanhidriddel alkotott kopolimerjei, amely kopolimerek molekulatömege 20000 és 70000 között van, különösen körülbelül 40000. Ezeket az anyagokat általában a készítmény 0,5 tömeg %-a és 10 tömeg %-a közötti, előnyösebben 0,75 tömeg %-a és 8 • · • ·· • · · · · • ··· ·· • · • · · ·

- 19 tömeg %-a közötti, legelőnyösebben 1 tömeg %-a és 6 tömeg %-a közötti menyiségében használjuk.

A szerves foszfonátok és amino-alkilén-poli(alkilén-foszfonátok) közül megemlítjük az alkálifém-etán-l-hidroxi-difoszfonátokat, a nitrilo-trimetilén-foszfonátokat, az etilén-diamin-tetrametilén-foszfonátokat, és a dietilén-triamin-pentametilén-foszfonátokat, bár ezek az anyagok kevésbé előnyösek ott, ahol a készítményben a foszforvegyületek mennyiségének minimalizálása kívánatos.

A találmány szerinti készítmények céljaira a nem-foszfát szennylebegtető alkotórészek a készítmény 25 tömeg %-a és 60 tömeg %-a közötti, előnyösebben 30 tömeg %-a és 60 tömeg %-a közötti mennyiségét képezik. Az előnyös készítmények körén belül valamilyen nátrium-alumínium-szilikát, például a Zeolit A a szennylebegtető anyagok teljes mennyiségének 20 tömeg %-a és 60 tömeg %-a közötti hányadát, egy monomer vagy oligomer karboxilát a szennylebegtető anyagok teljes mennyiségének 10 tömeg %-a és 30 tömeg %-a közötti hányadát, és valamilyen kristályos rétegezett szilikát a szennylebegtető anyagok teljes mennyiségének 10 tömeg %-a és 65 tömeg %-a közötti hányadát képezi. Az ilyen készítményekben a szennylebegtető alkotórész előnyösen tartalmazza még a szervetlen vagy szerves szennylebegtető segédanyagok kombinációját is, így nátrium-karbonátot és maleinsavanhidrid/akrilsav kopolimereket a szennylebegtető anyagok teljes mennyiségének 35 tömeg %-áig terjedő mennyiségében.

A találmány szerinti készítmények különböző módokon állíthatók elő, hogy a készítmény egyensúlyi relatív nedvességtartal• · • · · · · · · • ··· » ··· • · · · ···· ·· · · ·

- 20 ma ne legyen több a 30 %-os kritikus értéknél. így számos nemfoszfát detergens szennylebegtető anyagnál az előnyös készítményekben maximálják a szárazon bevitt komponensként hozzáadott nem-foszfát detergens szennylebegtető alkotórész mennyiségét, ezáltal redukálva a porlasztva szárított komponens koncentrációját. Egyes más, nem-foszfát detergens szennylebegtető anyagoknál, így az alkálifém-alumínium-szilikát zeolitoknál, a porlasztva szárított komponens előállításánál alkalmazott körülmények az alumínium-szilikát túlszárítására vezetnek, ami szárító tulajdonságú porlasztva szárított terméket eredményez. Ez viszont lehetővé teszi, hogy a készítményben negyobb mennyiségű ilyen porlasztva szárított anyagot használjunk, anélkül, hogy túllépnénk a 30 %-os egyensúlyi relatív nedvességtartalmi határt. Miként fent leírtuk, az előnyös készítmények nem tartalmaznak 35 tömeg %-nál több, előnyösebben nem tartalmaznak 40 tömeg %-nál több porlasztva szárított por komponenst.

A találmány szerinti készítmények harmadik lényeges komponense valamilyen szilárd perkarbonát fehérítőszer, általában nátriumsó alakjában, a készítmény 3 tömeg %-a és 20 tömeg %-a közötti, előnyösebben 5 tömeg %-a és 18 tömeg %-a közötti, a legelőnyösebben 8 tömeg %-a és 15 tömeg %-a közötti mennyiségében.

A nátrium-perkarbonát a 2 Na2CC>3-31^02 képletnek megfelelő addíciós vegyület, amely a kereskedelemben kristályos szilárd anyagként kapható. A kereskedelmileg leginkább hozzáférhető anyag tartalmaz kis mennyiségben a nehézfémekkel kelátot képező szert, így EDTA-t, 1-hidroxi-etilén-1,1-difoszfonsavat (HEDP-t) vagy egy amino-foszfonátot, amelyet a gyártási eljárás során ad21 nak az anyaghoz. A találmány céljaira a perkarbonát külön védelem nélkül bedolgozható a mosószer készítményekbe, de a találmány előnyös megvalósításainál a perkarbonát bevont formáit használjuk. Bár többféle bevonatot is használhatunk, a leggazdaságosabb az SiC>2 : Na₂O 1,6:1 és 2,8:1 közötti, előnyösen 2,0:1 arányú nátrium-szilikát, vizes oldat formájában felhasználva, a perkarbonát 2 tömeg %-a és 10 tömeg %-a közötti (általában 3 tömeg %-a és 5 tömeg %-a közötti) szilikát szilárd anyag mennyiségben. Magnézium-szilikátot is felhasználhatunk, és egy, a fent említettek közül való kelátképzőt is adhatunk a bevonathoz.

A kristályos perkarbonát részecskemérete a 350 μτη. és 450 pm. közötti tartományban van, körülbelül 400 μπ középértékkel. A bevont kristályok mérete a 400 μπι és 600 μπι közötti tartományba esik.

Bár a perkarbonát gyártásához használt nátrium-karbonátban jelen lévő nehézfémek mennyisége kelátképzőknek a reakcióelegybe való adásával szabályozható, a perkarbonát mégis védelmet igényel a termék egyéb alkotórészeiben szennyezésként jelen lévő nehézfémekkel szemben. Azt találtuk, hogy a vas-, réz- és mangánionok összmennyisége a termékben nem haladhatja meg a 25 milliomodrészt (25 ppm-et), és előnyösen kevesebb kell, hogy legyen 20 ppm-nél, hogy elkerüljük a perkarbonát stabilitására gyakorolt elfogadhatatlan káros hatást.

A találmány szerinti készítmények tartalmazhatnak még 67 %ig terjedő mennyiségben nem-felületaktív nem-detergens tulajdonságú szennylebegtető komponenseket, mint adott esetben alkalmazott alkotórészeket. Az ilyen adott esetben alkalmazott alkotó• ··· · ·♦· ·· • · ♦ · * ···· ·· · ·· ··

- 22 részek példáiként szolgáljanak az újralerakódás elleni, szennyezést szuszpendáló szerek, optikai színélénkítő anyagok, szennyezést oldó ágensek, színezékek és pigmentek, amelyeket kívánság szerinti változó menyiségekben adhatunk a készítményhez.

Az itt alkalmazható újralerakódás elleni és szennyezést szuszpendáló szerek közül megemlítjük a cellulózszármazékokat, így a metil-cellulózt, (karboxi-metil)-cellulózt és (hidroxi-etil)-cellulózt, és a homo- vagy kopolimer polikarbonsavakat és azok sóit. Az ilyen típusú polimerek közé sorolhatjuk a maleinsavanhidridnek etilénnel, metil-vinil-éterrel vagy metakrilsawal alkotott kopolimerjeit, ahol a maleinsavanhidrid a kopolimernek legalább 20 mól %-át képezi. Ezeket az anyagokat általában a készítmény 0,5 tömeg %-a és 10 tömeg %-a közötti, előnyösebben 0,75 tömeg %-a és 8 tömeg %-a, legelőnyösebben 1 tömeg %-a és 6 tömeg %-a közötti mennyiségében használjuk.

Más hasznos polimer anyagok a poli(etilén-glikolok), különösen az 1000 és 10000 közötti, előnyösebben a 2000 és 8000 közötti, legelőnyösebben a körülbelül 4000-es móltömegűek. Ezeket 0,20 tömeg % és 5 tömeg % közötti, előnyösebben 0,25 tömeg % és

2,5 tömeg % közötti mennyiségben használjuk. Ezek a polimerek és a korábban említett homo- vagy kopolimer polikarboxilátsók értékesek a fehérség megtartásának, a textilia-hamú lerakódásnak és átmenetifém szennyezések jelenlétében az anyag-, fehérje-eredetű és oxidálható szennyezések eltávolítási teljesítményének javításában.

Az előnyös optikai színélénkítő anyagok amionos jellegűek, amelyekre példaként szolgálnak a következők: dinátrium-4,4^x-bisz • · · · · · • · ·· · ·· • · · · • ·· ··

-(2-dietanol-amino-4-aniüno-s-triazin-6-il-amino)-sztilbén-2:2^-diszulfonát; dinátrium-4,4-'--bisz (2-morfolino-4-anilino-s-triazin-6-il-amino) -sztilbén-2:2¹-diszulfonát; dinátrium-4,4-'-bisz-(2,4-dianilino-s-triazin-6-il-amino)-sztilbén-2:2¹-diszulfonát; nátrium-4¹,4¹¹-bisz(2,4-dianilino-s-triazin-6-il-amino)-sztilbén-2-szulfonát; dinátrium-4,4¹-bisz {2-anilino-4-[N-metil-N-2-(hidroxi-etil)-amino]-s-triazin-6-il-amino]-sztilbén-2,2¹-díszül fonát ; dinátrium-4,4¹-bisz(4-fenil-2,1,3~triazol-2-il)-sztilbén-2,2¹,-diszulfonát; dinátrium-4,4¹-bisz(2-anilino-4-[l-metil-2-(hidroxi-etil)-amino]-s-triazin-6-il-amino]-sztilbén¹-2,2¹-diszulfonát, és nátrium-2-[sztilbil-4¹¹-(nafto-1¹,2¹:4,5)]-1,2,3-triazol-2¹¹-szulfonát.

A találmány szerinti készítményekben hasznos szennyet oldó ágensek szokásosan kopolimerek vagy tereftálsav etilénglikol és/vagy propilénglikol egységekkel alkotott különböző szerkezetű terpolimerjei. Az ilyen polimerek példáit közük a 4116885 és 4711730 számú amerikai egyesült államokbeli szabadalmi leírásokban és a 0272033 számú közzétett európai szabadalmi bejelentésben. Egy, az EP-A 0272033 számú nyilvánosságra hozott európai szabadalmi bejelentés szerint különösen előnyös polimer szerkezetét a következő képlet szemlélteti:

(CH₃(PEG)₄₃]_0f75(POH)_0/25[T-PO)_2í8(T-PEG)₀₍₄]T(PO-H)_0r25-(PEG)43CH₃)q'₇₅

ahol
PEG	jelentése	-(OC2H4)O- csoport,
PO	j elentése	-(OC3HgO)- csoport, és
T	j elentése	-(pCOCgH4CO)- csoport.

• · ··· ··

- 24 Bizonyos polimer anyagok, így a tipikusan 5000 és 20000 közötti, előnyösen 10000 és 15000 közötti molekulatömegu poli(vinil-pirrolidonok) szintén hasznos ágensek a labilis festékeknek a mosási folyamat során textíliák közötti átvitelének megakadályozásában.

Másik előnyös alkotórész a közönségesen fehérítőszer-aktivátornak nevezett valamilyen peroxi-karbonsav fehérítőszer prekurzor, amelyet előnyösen gömbszemcsézett vagy agglomerált formában adunk a készítményhez. Az ilyen típusú alkalmas vegyületekre példák a 1586769 és 2143231 számú nagy-britanniai szabadalmi leírásokban találhatók; gömbszemcsézett formában való előállításukra szolgáló módszer leírását a 0062523 számú közzétett európai szabadalmi bejelentésben találjuk. Az ilyen vegyületek előnyös példájaként szolgál a tetraacetil-etílén-diamin és a 3,5,5-trimetil-hexanoil-oxi-benzolszulfonsavas nátrium.

A fehérítőszer-aktivátorokat általában a készítmény 0,5 tömeg %-a és 10 tömeg %-a közötti, gyakrabban 1 tömeg %-a és 8 tömeg %-a közötti, előnyösen 2 tömeg %-a és 6 tömeg %-a közötti mennyiségében használjuk.

További, adott esetben alkalmazott alkotórész valamilyen habzásgátló lehet, amelyre példaként megemlítjük a szilikonokat és a szilikagél-szilikon elegyeket. A szilikonokat általában az alkilezett polisziloxánok képviselik, míg a szilikagélt általában finoman elosztott formákban használjuk, amelyekre példaként szolgálhatnak a szilika-aerogélek és xerogélek, valamint a különböző típusú hidrofób szilikagélek. Ezeket az anyagokat a készítménybe szemcsék formájában dolgozhatjuk be, amely szemcsék« ♦ • · «.» ··· ben a habzásgátló anyag előnyösen felszabadítható formában van jelen valamilyen vízoldható vagy vízben diszpergálható, lényegileg nem-felületaktív és a detergens számára át nem eresztő hordozóanyagban. Más módszer szerint a habzásgátlót oldhatjuk vagy diszpergálhatjuk valamilyen folyékony hordozóanyagban, és úgy alkalmazzuk, hogy a többi komponens közül egyre vagy többre rápermetezzük.

Miként fent említettük, a hasznos szilikon-alapú habzást szabályozó ágensek tartalmazhatják a fent említett típusú alkilezett sziloxán és szilárd szilikagél elegyét. Ilyen elegyeket úgy készíthetünk, hogy a szilikont rögzítjük a szilárd szilikagél felületén. Előnyös szilikon-alapú habzást szabályozó ágenst képvisel egy hidrofób, szilánozott (legelőnyösebben trimetil-szilánozott), 10 nanométer és 20 nanométer közötti részecskeméretű és 50 m²/g feletti fajlagos felületű szilikagél, amelyet bensőségesen elkeverünk körülbelül 500 és körülbelül 200000 közötti molekulatömegű dimetil-szilikonolajjal, a szilikonolaj és szilánozott szilikagél körülbelül 1:1 és körülbelül 1:2 közötti tömegarányában.

Előnyös szilikon-alapú habzást szabályozó ágenst közölnek Bartolotta és munkatársai a 3,933,672 számú amerikai egyesült államokbeli szabadalmi leírásban. Más, különösen hasznos habzásgátlók közül megemlítjük a DTOS 2,646,126 számú német szövetségi köztársaságbeli nyilvánosságra hozatali iratban leírt önemulgeáló szilikon-alapú habzásgátló szereket. Az ilyen vegyületekre példaként álljon a DC-544-jelű készítmény, amely a kereskedelemben a Dow Corning cégtől beszerezhető, és ami egy sziloxán/glikol <· · • · · · · »«·· ·· · · · ··

- 26 kopolimer.

A fent leírt habzásgátlókat általában a készítmény 0,001 tömeg %-a és 0,5 tömeg %-a közötti, előnyösen 0,01 tömeg %-a és 0,1 tömeg %-a közötti mennyiségében használjuk.

A habzásgátló készítményekbe való bedolgozásának előnyös módszerei közé tartozik az, hogy vagy folyékony formában alkalmazzuk a habzásgátlót, és a készítmény egyik vagy több főbb komponensére rápermetezzük, vagy más módszer szerint, a habzásgátlóból külön részecskéket képezünk, amelyeket azután elkeverhetünk a készítmény többi szilárd komponensével. A habzást módosító anyagoknak különálló részecskékként való bekeverése lehetővé teszi azokkal együtt más habzást szabályozó anyagoknak, így a 20-24 szénatomos zsírsavaknak, mikrokristályos viaszoknak és etilén-oxid és propilén-oxid nagy molekulatömegu kopolimerjeinek a bevitelét is, amelyek egyébként előnytelenül befolyásolnák a mátrix diszperzibilitását. Az ilyen habzást módosító részecskék előállítására szolgáló technikák vannak leírva Bartolotta és munkatársai korábban már említett 3,933,672 számú amerikai egyesült államokbeli szabadalmi leírásában.

A találmány szerinti készítményekben adott esetben alkalmazott további alkotórész lehet egy vagy több enzim.

A mosószer készítményekbe szokásosan bevitt előnyös enzimek közé tartoznak a kereskedelemben kapható amilázok, neutrális és alkalikus proteázok, lipázok, észterázok és cellulázok. Az erre a célra alkalmas enzimeket a 3,519,570 és 3,533,139 számú amerikai egyesült államokbeli szabadalmi leírások tárgyalják.

Textiliákat lágyító szereket is bekeverhetünk a találmány szerinti mosószer készítményekbe. Ezek lehetnek szervetlen vagy szerves típusúak. Szervetlen lágyítószerek példáiként szolgálhatnak a GB-A 1,400,898 számú nyilvánosságra hozott nagy-britanniai szabadalmi bejelentésben szereplő szmektikus anyagok. Szerves textilialágyító ágensek közé tartoznak a GB-A 15142276 számú nyilvánosságra hozott nagy-britanniai szabadalmi bejelentésben és az EP-B 0011340 számú európai szabadalmi leírásban szereplő vízben nem oldódó tercier aminok.

Ezek mono (12-14 szénatomos) kvaterner ammóniumsókkal való kombinációját közük az EP-B 0026527 és EP-B 0026528 számú európai szabadalmi leírásban. Más hasznos szerves textilialágyító ágensek közül megelítjük a hosszú lánccal kétszeresen szubsztituált amidokat, amelyeket az EP-B 0242919 számú európai szabadalmi leírásban közölnek. Textilialágyító rendszerek további szerves alkotórészei közé tartoznak a nagy molekula-tömegű poli(etilén-oxidok), amelyek az EP-A 0299575 és EP-A 0313146 számú nyilvánosságra hozott európai szabadalmi bejelentésben találhatók.

A szmektikus agyag koncentrációja általában 5 tömeg % és 15 tömeg % között, előnyösebben 8 tömeg % és 12 tömeg % között van úgy, hogy ezt az anyagot szárazon bekevert komponensként adjuk a készítmény fennmaradó részéhez. A szerves textilialágyító szereket, így a vízben oldhatatlan tercier aminokat vagy a hosszú lánccal kétszeresen szubsztituált amidokat 0,5 tömeg % és 5 tömeg % közötti, általában 1 tömeg % és 3 tömeg % közötti mennyiségben adjuk a készítményhez, míg a nagy molekulatömegű poli(etilén-oxidokat) és a vízoldható kationos természetű anyagokat 0,1 ·· ·· ···· ·· ·· « ·· · · · · · · • *·· · 4·· ·· • · · · · ««·* ·4 · ·· ··

- 28 tömeg % és 2 tömeg % közötti, általában 0,15 tömeg % és 1,5 tömeg % közötti mennyiségben adagoljuk. Ha a készítmény egy részét porlasztva szárítjuk, akkor ezeket az anyagokat a porlasztva szárító toronyba táplált vizes iszaphoz adhatjuk, bár bizonyos esetekben kényelmesebb lehet ezeket száraz kevert szemcsés anyagként bekeverni, vagy megolvasztva a készítmény többi szilárd komponensére permetezni.

A találmány szerinti készítmények jellegzetessége, hogy azok a szokásos mosodai mosószer készítményekhez képest viszonylag nagy sűrűségűek. Az ilyen nagy sűrűségű készítmények koncentrált termékekként váltak ismertté, és legalább 650 g/liter, szokásosabban legalább 700 g/liter, előnyösebben feleslegesen 800 g/liter szórósűrűség jellemzi azokat. A szórósűrűséget egy egyszerű tölcsérből és mereven az alaphoz szerelt kúpos tölcsérből álló és alsó végén csappantyúval ellátott csészeszerkezet segítségével mérjük, így a tölcsér tartalma leereszthető egy axiálisan a tölcsér alatt elhelyezett hengeres csészébe. A tölcsér 130 mm magas, belső átmérői 130 mm, illetve 40 mm a megfelelő felső, illetve alsó végén. Úgy van elhelyezve, hogy alsó vége 140 mm-rel az alap felső felülete felett van. A csésze teljes magassága 90 mm, belső magassága 87 mm, belső átmérője 84 mm. Névleges térfogata 500 ml.

A mérés elvégzésénél a tölcsért manuálisan megtöltjük a porral, a csappantyút megnyitjuk, és hagyjuk, hogy a por túltöltse a csészét. A megtöltött csészét elvesszük a keretről, és a felesleges port egyenes élű eszköznek, például egy késnek a csésze felső peremén való elhúzásával eltávolítjuk. Az így megtol29 «· «· «··· ·· ·· *··· · · * · ♦ • ··· · ··· ·· • 0 · · · ·«·· ee ·· ·· tött csésze tömegét ezután megmérjük, és a por tömegére kapott értéket kettővel szorozva kapjuk a szórósűrűséget g/literben. Kívánságra ismételt méréseket végzünk.

A találmány szerinti készítmények egy további jellegzetessége, hogy azok legalább egy több-alkotórészes komponenst tartalmaznak, vagyis a készítmények nem csupán az egyes egyéni alkotórészek száraz úton történő összekeverésével készülnek. Az olyan készítmények, amelyekben minden egyes egyéni alkotórészt szárazon keverünk össze, általában porlékonyak, lassan oldódnak, és hajlamosak az összecsomósodásra, és arra, hogy tárolás közben rossz részecskeáramlási jellegzetességek fejlődjenek ki bennük.

Minthogy a találmány szerinti készítmények alá vannak vetve a fenti szórósűrűségi és komponens-tartalmi korlátozásoknak, azok különböző módokon állíthatók elő, köztük a száraz úton történő keveréssel, porlasztva szárítással, agglomerációval és granulálással, és az előnyös módszerek ezeknek a technikáknak a kombinációit alkalmazzák. A készítmények egy előnyös előállítási módja felhasználja a porlasztva szárítást, agglomerációt nagysebességű keverőben és a száraz összekeverést.

A találmány szerinti előnyös mosószer készítmények legalább két szemcsés több-alkotórészes komponenst tartalmaznak. Az első komponens a készítménynek legalább 15 tömeg %-át, szokásosan 25 tömeg % és 50 tömeg % közötti, de előnyösebben 35 tömeg %-nál nem nagyobb hányadát, a második kompnens a készítménynek 1 tömeg % és 50 tömeg % közötti, előnyösebben 10 tömeg % és 40 tömeg % közötti hányadát alkotja.

Az első komponens a por 0,75 tömeg %-a és 40 tömeg %-a kö• · · · ··· ·· ·’ ”* · ♦ * ···· ·· · ·· ··

- 30 zötti mennyiségét kitevő anionos felületaktív anyagot és a por 99,25 tömeg %-a és 60 tömeg %-a közötti mennyiségét kitevő egy vagy több szervetlen és/vagy szerves sót tartalmazó szemcsés anyagból áll. A szemcsés anyag bármilyen alkalmas formájú lehet, így lehet granulátumok, pelyhek, gömbszemcsék vagy rudacskák alakjában, de előnyös a granuláris forma. Maguk a granulátumok lehetnek tálcás vagy dobos agglomerációval vagy soros keverőkkel képezett agglomerátumok, de szokásosan az alkotórészek vizes szuszpenziójának forró levegőáramban történő elporlasztásával előállított porlasztva szárított szemcsék, amikor is a forró levegőáram eltávolítja a víz legnagyobb részét. A porlasztva szárított granulátumokat ezután sűrítő lépéseknek vetjük alá, például nagysebességű vágó/keverő és/vagy tömörítő malmok segítségével, hogy az újbóli agglomeráció előtt növeljük a sűrűséget. Szemléltetés céljából a későbbiakban az első komponenst porlasztva szárított porként írjuk le.

Az első komponens céljaira alkalmas anionos felületaktív anyagoknak olyan lassan oldódó lineáris alkil-szulfát sókat találtunk, amelyekben az alkilcsoport átlagban 16-22 szénatomos, és olyan lineáris alkil-karboxilát sókat, amelyekben az alkilcsoport átlagban 16-24 szénatomos.

Mindkét típusú felületaktív anyaghoz az alkilcsoportok előnyösen természetes zsírokból, így faggyúból származnak. A rövidebb szénláncú alkil-szulfátok vagy -karboxilátok, amelyekben az alkilcsoport olyan forrásokból származik, amely elegyek 40 %-nál nagyobb arányban tartalmaznak 14 vagy annál kisebb számú szénatomot, kevésbé alkalmasak, minthogy ezek azt okozzák, hogy az • ·· • · · · · Κ ...........

- 31 oldás folyamán az első komponens gélszerű tömeget képez.

Az első komponenst alkotó porlasztva szárított termékben az anionos felületaktív anyag koncentrációja 0,75 tömeg % és 40 tömeg % között, szokásosabban 2,5 tömeg % és 25 tömeg % között, előnyösen 3 tömeg % és 20 tömeg % között, a legelőnyösebben 5 tömeg % és 15 tömeg % között van. Vízoldható felületaktív anyagokat, így lineáris alkil-benzolszulfonátokat vagy 14-15 szénatomos alkil-szulfátokat is adhatunk az első komponenshez, vagy más módszer szerint utólag alkalmazhatjuk, a porlasztva szárított termékre történő rápermetezéssel.

A porlasztva szárított termék másik fő alkotórészét egy vagy több szervetlen vagy szerves só képezi, amelyek a granulátum kristályos szerkezetét szolgáltatják. A szervetlen és/vagy szerves sók lehetnek vízoldhatók vagy vízben oldhatatlanok, az utóbbi típust vagy annak legnagyobb részét a vízben oldhatatlan szennylebegtető anyagok képezik, ahol ezek részét alkotják a szennylebegtető komponensnek. Az alkalmas vízoldható szennylebegtető sók közé tartoznak az alkálifém-karbonátok és -hidrogén-karbonátok. A kristályos rétegezett szilikátoktól eltérő alkálifém-szilikátok is jelen lehetnek a porlasztva szárított granulátumban, feltéve, hogy az alumínium-szilikát nem képezi részét a porlasztva szárított komponensnek.

A találmány céljai szempontjából azonban előnyös, ha a vízoldható szulfátok, különösen a nátrium-szulfát, nincsenek jelen a készítmény 2,5 tömeg %-ánál nagyobb mennyiségben. Nátrium-szulfátot különálló alkotórészként előnyösen nem adunk a készítményhez, és melléktermékként, például szulfátéit vagy szulfonált fe• · ·

lületaktív anyagokkal való bevitelét minimalizálni kell.

Úgy véljük, hogy a 15 °C - 25 °C hőmérsékleti tartományban különböző hidratált formákban előforduló nátrium-szulfát jelenléte lehetővé teszi a víz és a destabilizáló fémionok vándorlását a termékben. Ez viszont növeli a perkarbonát fehérítőszer hajlamát a bomlásra az ingadozó hőmérsékleti és nedvesség! viszonyok között. Azonkívül maga a nátrium-szulfát elsődleges forrása a nehézfémeknek, így a vasnak, réznek és mangánnak. Ezen fémek mindegyike katalitikusán befolyásolja a nátrium-perkarbonát bomlását, ezért a nátrium-szüliát koncentrációjának minimalizálása hozzájárul a destabilizáló fémek koncentrációjának csökkentéséhez .

Ahol valamilyen alumínium-szilikát zeolit alkotja a szennylebegtető alkotórészt, vagy annak egy részét, előnyös, ha azt nem közvetlenül száraz elegyítéssel adjuk a többi komponenshez, hanem a több-alkotórészes komponenssel/komponensekkel egyesítjük. Ha zeolitot viszünk be a porlasztva szárított granulátumba, az esetleg jelen lévő szilikát ne képezze részét a porlasztva szárított granulátumnak. Ilyen esetben a szilikát bevitelét különböző utakon lehet megvalósítani, például úgy, hogy külön képezünk szilikáttartalmú porlasztva szárított szemcséket, vagy úgy, hogy a szilikátot más alkotórészek agglomerátumával egyesítjük, vagy előnyösebben úgy, hogy a szilikátot szárazon kevert szilárd alkotórészként adagoljuk.

Az első komponens tartalmazhat még 15 tömeg %-ig terjedő mennyiségben különböző egyéb alkotórészeket, így színélénkítő anyagokat, a szennyezés újralerakódását gátló ágenseket, fotoak• · · · · ···· ·· · ·· ··

- 33 tiviált fehérítőszereket és a nehézfémekkel komplexeket képező szereket. Ha az első komponens porlasztva szárított por, úgy azt általában a porlasztva szárított termék 7 tömeg %-a és 11 tömeg %-a közötti, előnyösebben 8 tömeg %-a és 10 tömeg %-a közötti nedvességtartalomig szárítjuk. A más eljárásokkal, így az agglomerációval előállított porok nedvességtartalma alacsonyabb, az 1 tömeg % és 10 tömeg % közötti tartományba eső is lehet.

Azt találtuk, hogy a perkarbonát stabilitása a termékben függvénye a termék egyensúlyi relatív nedvességtartalmának, ami maga tükrözi a termék aktív nedvességtartalmi szintjét. A porlasztva szárított por elsődleges forrása az aktív nedvességnek, és ugyancsak jelentősen hozzájárul a termék nehézfémion-tartalmához. így, bár bizonyos alkotórészek, különösen a felületaktív anyagok és szerves polimerek számára alkalmas és értékes feldolgozási utat jelent azáltal, hogy elfogadható részecske-oldékonyságot és áramlási jellegzetességeket biztosít, ezekkel az előnyökkel szemben mérlegelni kell azokat a káros hatásokat, amelyeket a perkarbonát stabilitására kifejt. Ezen okokból kifolyólag bármely porlasztva szárított komponens mennyisége előnyösen ne haladja meg a készítmény 35 tömeg %-át, és a legelőnyösebben ne legyen több annak 30 tömeg %-ánál.

Az első komponens részecskemérete hagyományos és előnyösen 5 tömeg %-ánál nem több haladja meg az 1,4 mm-t, míg 10 tömeg %ánál nem több, kisebb 0,15 mm-nél, a legnagyobb méretet figyelembe véve. Előnyösen a pornak legalább 60 tömeg %-a, legelőnyösebben legalább 80 tömeg %-a esik a 0,7 mm és 0,25 mm közötti mérettartományba. A porlasztva szárított poroknál a porlasztva • · · · ····· • ··· · ··· · · • · · · · ···· ·· · · · · · szárító toronyból kikerülő részecskék szórósűrűsége alkalmasan az a 540 g/liter és 600 g/liter közötti tartományba esik, és ezt azután további feldolgozó lépésekkel, így nagysebességű vágó/keverőben történő méretcsökkentéssel, majd tömörítéssel növeljük. Más módszer szerint a porlasztva szárítástól eltérő eljárásokat is alkalmazhatunk nagysűrűségu szemcsés termék közvetlen előállítására.

A találmány szerinti előnyös készítmény második komponense egy másik több-alkotórészes szemcsés termék, amely vízoldható felületaktív anyagokat tartalmaz.

Ez lehet anionos, nemionos, kationos vagy szemipoláris típusú vagy ezek közül bármelyek elegye. Korábban felsoroltuk már a megfelelő felületaktív anyagokat, de az előnyös felületaktív anyagok a 14-15 szénatomos alkil-szulfátok, a 11-15 szénatomos lineáris alkil-benzolszulfonátok és a 14-18 szénatomos zsírsav-metil-észter-szulfonátok.

A második komponens bármely fizikai formájú lehet, vagyis lehet pehelyszerű, gömbszemcsés, rudacskaalakú, szalagalakú, vagy lehet granulátum, ami lehet porlasztva szárított vagy nem porlasztva szárított agglomerátum. Bár a második komponens elméletileg tartalmazhatja önmagában a vízoldékony felületaktív anyagot, a gyakorlatban legalább egy szerves vagy szervetlen só is jelen van a feldolgozás megkönnyítése érdekében. Ez bizonyos fokú kristályosságot, ennek következtében elfogadható folyási jellegzetességeket biztosít a szemcsés anyagnak; ez lehet az első komponensben szereplő szerves vagy szervetlen sók közül bármelyik vagy bármelyek.

··· • · · * · ··· ·· • · · · · % ···········

- 35 A második komponens részecskeméret-tartománya nem kritikus, de olyan legyen, hogy elkerüljük az első komponens részecskéitől való elkülönülést, ha azzal összekevertük. így 5 tömeg %-nál nem több legyen 1,4 mm feletti méretű, és 10 tömeg %-nál nem több legyen 0,15 mm-nél kisebb, a legnagyobb méretet figyelembe véve.

A második komponens szórósűrűsége az előállítás módjának a függvénye. A második komponens előnyös formája azonban egy mechanikusan kevert agglomerátum, amelyet úgy állíthatunk elő, hogy az alkotórészeket szárazon vagy valamilyen agglomeráló ágenssel együtt adjuk egy tálcás agglomerátorhoz, Z-lapos keverőhöz vagy egy soros keverőhöz, mint amilyeneket a Schugi BV, (29 Chroomstraat 8211 AS, Lelystad, Hollandia) és a Gebrüder Lödige Maschinenbau GmbH (D-4790 Paderborn 1, Elsenerstasse 7-9, Postfach 2050, Német Szövetségi Köztársaság) gyárt. Ilyen módszerekkel a második komponens szórósűrűségét a 650 g/liter és 1190 g/liter közötti, előnyösebben a 750 g/liter és 850 g/liter közötti tartományba állíthatjuk be.

Az előnyös készítmények a második komponensben a készítmény tömeg %-a és 15 tömeg %-a közöttinek, előnyösebben 5 tömeg %-a és 12 tömeg %-a közöttinek megfelelő mennyiségű alkálifém-karbonátot tartalmaznak. Ez a második komponensben 20 tömeg % és 40 tömeg % közötti karbonátkoncentrációt jelent.

A második komponens egy nagyon előnyös alkotórésze még a fentiekben leírt szintetikus zeolit típusú, hidratált, vízben oldhatatlan alumínium-szilikát ioncserélő anyag, a második komponens 10 tömeg %-a és 35 tömeg %-a közötti mennyiségben. Az ilyen módon a készítménybe bevitt, vízben nem oldódó alumínium36

-szilikát anyag a készítmény 1 tömeg %-a és 10 tömeg %-a közötti, előnyösebben 2 tömeg %-a és 8 tömeg %-a közötti hányadát teszi ki.

A második komponens előállításának egy eljárásánál a felületaktív sót in situ képezzük egy sorba kötött keverőben. A felületaktív anyag folyékony sav formáját adjuk egy folyamatosan dolgozó nagysebességű keverőkészülékben — amilyen például a Lödige KM keverő — lévő szemcsés vízmentes nátrium-karbonát és hidratált nátrium-alumínium-szilikát elegyéhez, és neutralizáljuk, így képezve a felületaktív sót, közben megtartva az elegy szemcsés természetét. Az így kapott agglomerált elegy alkotja a második komponenst, amit azután hozzáadunk a termék többi komponenséhez. E folyamat egy változatánál a felületaktív sót előre neutralizáljuk, és viszkózus paszta alakjában adjuk a többi alkotórész elegyéhez. E változatnál a keverő csupán a második komponens alkotórészeinek agglomerálására szolgál.

A találmány szerinti készítmények előállításának egy különösen előnyös eljárásánál az első granuláris komponenst alkotó porlasztva szárított termék egy részét eltereljük, és kis menynyiségű nemionos felületaktív anyaggal bepermetezzük, mielőtt újra összekevernénk a fennmaradó résszel. A második granuláris komponenst a fent leírt előnyös eljárás felhasználásával állítjuk elő. Az első és második komponenst más, szárazon kevert alkotórészekkel, így esetleges karboxilát kelátképző ágensekkel, a nátrium-perkarbonát fehérítőszerrel, a fehérítőszer-aktivátorral, szennyeltávolitó polimerrel, hagyományos vagy kristályos rétegezett típusú szilikáttal és enzimmel együtt ezután szállí37 tószalagra visszük, amely azokat egy vízszintes tengely körül forgó dobba táplálja, amelyben a termékre illatosító anyagot és szilikon-alapú habzásgátlót permetezünk. Igen előnyös készítményeknél egy további, dobban történő keverő lépést is alkalmazunk, amelyben kis (körülbelül 2 tömeg %) mennyiségű, finoman elosztott kristályos anyagot is adunk a készítményhez a sűrűség növelése és a granuláris folyási jellegzetességek javítása céljából. Ez az anyag azonban nem lehet alumínium-szilikát zeolit szennylebegtető anyag, minthogy azt találtuk, hogy ha a zeolit szennylebegtető anyagok különálló szemcsés formában vannak jelen a termékekben, akkor azoknak káros hatásuk van a perkarbonát stabilitására.

A találmány szerinti készítmények számára előnyösek lehetnek az olyan szállítórendszerek, amelyek az automata mosógép dobjában a mosási ciklus indulásakor a termék átmeneti lokális magas koncentrációit eredményezik, ezáltal elkerülve a mosógép csővezetékrendszerében vagy beömlőgaratában bekövetkező termékveszteséggel kapcsolatos problémákat is.

A dobba való mosószerszállítás a legkönnyebben úgy valósítható meg, hogy a készítményt egy kis zsákba vagy tárolótartályba tesszük, amelyből gyorsan kibocsátható a mosóciklus indulásakor a keverésre, a hőmérséklet emelkedésére vagy a dobban lévő mosóvízbe való merülésre reagálva. Más módszer szerint maga a mosógép is kialakítható úgy, hogy a készítmény közvetlen dobba való adagolását tegye lehetővé, például egy adagoló berendezéssel a bemeneti ajtónál.

Azokat a termékeket, amelyek a mosószer készítményt egy kis ·«·

zsákba vagy tárolótartályba zárva tartalmazzák, rendszerint úgy tervezik, hogy száraz állapotban a tároló integritása megmaradjon, hogy így megakadályozzuk tartalmának kijutását, amikor az száraz, de úgy van kialakítva, hogy a tároló tartalma szabaddá váljék mosó környezet hatására, általában vizes oldatba merítve.

A tároló rendszerint flexibilis, mint például egy kis zsák vagy zseb. A zsák vizet át nem eresztő védőanyaggal bevont rostos szerkezetű anyagból készülhet, hogy így tartalmát megtartva; ilyet az EP-A 0018678 számú nyilvánosságra hozott európai szabadalmi bejelentésben ismertetnek. Más módszer szerint készülhet vízben oldhatatlan szintetikus polimer anyagból, amelyet olyan nyílászáró tömítéssel látnak el, amely vizes közegben meghasad, miként azt az EP-A 0011500, 0011501, 0011502 és 0011968 számú nyilvánosságra hozott európai szabadalmi bejelentésekben közük. A víz hatására megnyíló zár egy alkalmas formája egy vizet át nem eresztő polimer filmből, így polietilénből vagy polipropilénből készült zacskó, egyik éle mentén elhelyezett és azt lezáró vízoldékony ragasztóanyaggal.

A zsákocska vagy tárolótartály termékforma egy változatánál rétegezett fólia-termékeket alkalmazhatunk, amelyekben a centrális felxibilis réteg impregnálva van, és/vagy be van vonva a készítménnyel, és egy vagy több külső réteget használunk a textiliaszerű esztétikus benyomás keltésére. A rétegek egymáshoz lehetnek forrasztva, hogy használat közben együtt maradjanak, vagy vízzel érintkezve elválhatnak egymástól, hogy megkönnyítsék a bevont vagy impregnált anyag felszabadulását.

Egy másik módszer szerint készített rétegelt forma tártál• · s

- 39 máz egy domborított vagy deformált réteget, amely így egy sorozat zsebszerű tárolót alkot, amelynek mindegyikébe a mosószer készítmény mért mennyiségeit tesszük, majd egy második, az első réteget takaró réteget forrasztunk az elsőre a zsebszerű tárolók között, ahol a két réteg érintkezik. A komponenseket elhelyezhetjük szemcsés, paszta vagy megolvadt formában; a rétegelt fóliák megakadályozzák a zsebszerű tárolók tartalmának kijutását vízzel való érintkezés előtt. A rétegek vízzel érintkezve elválhatnak egymástól, vagy egymáshoz tapadva maradhatnak, az egyedüli kívánalom az, hogy a szerkezet tegye lehetővé a zsebszerű tárolók tartalmának gyors oldatba jutását. A szubsztrátum térfogategységére jutó zsebszerű tárolók száma változó lehet, de általában m²-enként 500 és 25000 között van.

A találmány ilyen megvalósításánál a flexibilis rétegelt fóliák alkalmas anyagai közül megemlítjük egyebek között a tamponokat, a papírt, valamint a szőtt és nem-szőtt kelméket.

A találmány szerinti eljárás véghezvitelének előnyös módja azonban abból áll, hogy a készítményt a mosógép dobjában lévő textíliák folyékony környezetébe egy ismételten felhasználható adagoló eszközzel juttatjuk, amelynek a folyadék számára átjárható, de a szilárd készítmény számára átjárhatatlan falai vannak.

Ilyen fajta szerkezeteket közölnek az EP-A 0343069 és EP-A 0343070 számú nyilvánosságra hozott európai szabadalmi bejelentésben. Az utóbbi szabadalmi bejelentésben ismertetnek egy berendezést, amely egy belépő nyílást alkotó tartó gyűrűből kinyúló zsákformájú flexibilis hüvelyt tartalmaz; a belépőnyílás úgy van kiképezve, hogy a zsákba egy mosási ciklushoz elegendő terméket • · · · ··· * · ·· · ·»· engedjen. A mosó közeg egy része a belépő nyíláson át a zsákba folyik, feloldja a terméket, majd az oldat ezután a nyíkáson át kifolyik a mosóközegbe. A tartógyűru el van látva egy takaró szerkezettel, hogy ezzel meggátoljuk a nedves, de még fel nem oldott termék kijutását; ez a szerkezet tipikusan egy központi agyból küllős kerék alakzatban vagy sugarasan kinyúló falakból vagy más hasonló szerkezetből áll, amelyben a falak spirális formájúak.

A találmányt a következő példák szemléltetik, amelyek semmiképpen nem korlátozzák a találmány oltalmi körét, és amelyekben minden %-os érték tömeg %-ban értendő, hacsak másképp nincs feltüntetve.

A mosószer készítményekben a komponensek rövidítéseinek jelentése a következő:

c12 las	: 12 szénatomos lineáris alkil-benzolszulfonsavnátriumsó;
TAS	: faggyú-alkohol-szulfát-nátriumsó;
C14/15AS	: 14-15 szénatomos alkil-szulfát-nátriumsó;
TAEn	: alkohol mólonként n mól etilén-oxiddal etoxilezett faggyú-alkohol;
45E7	: átlagban 7 mól etilén-oxiddal kondenzált 14-15 szénatomos, túlnyomóan lineáris primer alkohol;
CnAEE6.5	: 6,5 mól etilén-oxiddal kondenzált 12-13 szénatomos primer alkohol;
PEG	: poli(etilén-glikol); a molekulatömeg rendszerint feltüntetve;
TAED	: tetraacetil-etilén-diamin;

• * • · · « ·· ···

Szilikát amorf nátrium-szilikát; az SiO₂ : Na₂O viszonyáltalában feltüntetve;

NaSKS-6	: ö-Na2Si2C>5 képletű kristályos rétegezett szilikát;
Karbonát	: vízmentes nátrium-karbonát;
CMC	: (karboxi-metil)-cellulóz-nátrium;
Zeolit A	: Na12(A102SiO2)12·27H2O képletű hidratált nátriumalumínium-szilikát 1 μπι és 10 μπι közötti primer részecskemérettel· ;

Poliakrilát: 4000 molekulatömegű akrilsav hompolimer;

Citrát

: trinátrium-citrát — víz (1/2);

Fotoaktívált fehérítőszer: tetraszulfonált cink-ftalocianin;

MA/AA	: 80000 átlagos molekulatömegű, 1:4 arányú maleinsav/ akrilsav kopolimer;
MVEMA	: feltételezetten 240000 átlagos molekulatömegű maleinsavanhidrid/vinil-metil-éter kopolimer; ezt az anyagot adagolás előtt nátrium-hidroxiddal előhidrolizáljuk;
Perborát	: NaB02·3H2OH2O2 tapasztalati képletű nátrium-perborát — víz (1/4)

Perborát-monohidrát : NaBO₂’H₂O₂ tapasztalati képletű vízmentes

Enzim

nátrium-perborát fehérítőszer : a Novo Industrie AS által árusított proteolitikus- -amilolitikus vegyes enzim;

Színélénkítőszer : dinátrium-4,4'-bisz(2-morfolino-4-analino-s-triazin-6-il-amino)-sztilbén-2:2'-díszül fonát;

«··* · 4 · · · « ··· · ··· ··

DETPMP : Dequest 2060 védjegyzett néven a Monsanto cég által árusított dietilén-triamin-penta(metilén-foszfonsav);

Vegyes habzásgátló : 25 % 50 °C olvadáspontú paraffinviasz, % hidrofób szilikagél, 58 % paraffinolaj .

1. példa:

Előállítjuk az alábbi készítményeket. Az A és B termékek a találmány szerintiek, míg a C termék összehasonlító termék.

	A	B	C
C12LAS	6,80	6,80	5,90
TAS	2,20	2,20	2,50
45E7	3,27	3,27	5,36
TAEn	1,00	1,00	1,00
Zeolit A	22,90	22,90	20,50
Si02:Na20 = 2,0:1	2,50	2,50	2,92
Poliakrilát	-	-	3,90
Citrát	8,00	8,00	-
MA/AA	4,25	4,25	-
Karbonát	14,00	14,00	12,67
Perkarbonát	14,00	14,00*	15,00
DETPMP	0,19	0,19	0,43
Enzim	1,20	1,20	0,79
CMC	0,48	0,48	0,30
Fotoaktívált fehérítőszer	20 ppm	20 ppm	15 ppm
Színélénkítőszer	0,24	0,24	0,12

	- 43 -	« · » • • ·· ·	·· * **·· ·· ·♦ • · « V 9 < ··· « ··· V« • · < · · ·· <·
	A	B	c
Habzásgátló	0,49	0,49	0,42
Illatosító anyag	0,43	0,43	0,30
Vegyes	3,70	3,70	2,70
Nedvesség	4,00	4,00	4,90
Vas	20,5 ppm	20,5 ppm	37,0 ppm
Mangán	2 ppm	2 ppm	1,3 ppm
Réz	2 ppm	2 ppm	2,4 ppm
Szulfát	max 1,00 max 1,00	7,73
Sűrűség g/liter	700,00	700,00	700,00
Egyensúlyi relatív ned-
vesség RH(%)	25,00	25,00	51,00

* Bevonatos perkarbonát úgy beállítva, hogy az A termékkel azonos mennyiségű hasznosítható oxigént (a termék 1,88 %-át) adjon.

Az A és B terméket a porlasztva szárítási, agglomerációs és száraz keverési technika kombinációjával állítjuk elő. Porlasztva szárított port állítunk elő a TAS egész mennyiségének, a LAS hozzávetőleg egy negyed mennyiségének, a maleinsavanhidrid/akrilsav kopolimer, DETPMP, CMC és a színéklénkítőszer teljes mennyiségének, valamint a karbonát és a zeolit szennylebegtető anyagok egy részének felhasználásával. A zeolitnak közelítőleg 82 %-át és a karbonátnak mintegy 65 %-át adjuk a fűthető keverőbe, és a porlasztva szárított terméket áteresztjük egy Lödige KM típusú nagysebességű keverő/vágó berendezésen, majd ezt köveően a 45E7

	«1	···· ·	··
• · * ·	• 4 ·	• «
•	···	• ···	··
• 4	• ·
	V·	• ··	• 4

nemionos felületaktív anyagot permetezzük a granulátumra. Az így kezelt granulátumot azután szállítószalagra visszük. A LAS, karbonát és zeolit maradékából Lödige KM nagysebességű keverőben agglomerált szemcsés anyagot készítünk, amelyet a szállítószalagra táplálunk. A többi száraz szilárd alkotórészt, vagyis a citrátot, szilikátot, perkarbonátot és fehérítőszer-aktivátort is a szállítószalagra visszük ugyanakkor. Végül az elkevert szemcsés anyagot keverődobban kisintenzitású keverő lépésnek vetjük alá, amely lépés folyamán az illatosító anyagot és a habzásgátlót permetezzük a szemcsékre; így kapjuk a végterméket.

A C terméket az alkotórészek zöme porlasztva szárításának és a hőérzékeny alkotórészek közül a folyadékok rápermetezésének és a szilárd anyagok száraz bekeverésének szokásos módszerével állítjuk elő. így a LAS-t, TAS-t, zeolitot, szilikátot, szulfátot, CMC-t, DETPMP-t, színélénkítő anyagot és a poliakrilátot egy közös porlasztva szárított porban egyesítjük, é a 45E7-et mint cseppfolyós anyagot erre a porra rápermetezzük. A granulátumot ezután szállítószalagra visszük, amelyre rávisszük még a többi szárazon bekeverendő alkotórészt is szemcsés anyagok formájában, tehát a karbonátot, perkarbonátot, TAED-t és az enzimet, majd az elegyet egy lassan forgó keverődobon eresztjük át, amelyben az illatosító anyagot és a habzágátlót permetezzük rá.

A termékeket ezután 32 °C-on és 80 % relatív nedvességtartalomnál való tárolásra lezárt viaszlemezes kartondobozba helyezzük, és 0, 1, 2, 3 és 4 hét elteltével mérjük a készítmények hasznosítható oxigéntartalmát. Ilyen körülmények között történő négy heti tárolásról úgy véljük, hogy az megfelel a dél-európai • · ·

- 45 nyár körülményei közötti legalább 6 havi tárolásnak.

Az eredményeket az alábbi táblázat tünteti fel az eredetileg jelenlévő hasznosítható oxigénmennyiég %-aiban.

	1 hét	2 hét	3 hét	4 hét
A	90	80	70	60
B	97	94	91	88
C	64	23	20	17

Látható, hogy a találmány szerinti A és B termék a megadott tárolási körülmények között elfogadható perkarbonát-stabilitást mutat, míg az összehasonlító C termék perkarbonát-stabilitása nem kielégítő.

Claims (19)

SZABADALMI IGÉNYPONTOK

1. Mosodai szilárd mosószer készítmény, amely tartalmaz

a) 5 tömeg % és 20 tömeg % közötti mennyiségben valamilyen szerves felületaktív anyagot;

b) 25 tömeg % és 60 tömeg % közötti mennyiségben egy vagy több nem-foszfát detergens tulajdonságú szennylebegtető sót;

c) 3 tömeg % és 20 tömeg % közötti mennyiségben valamilyen alkálifém-perkarbonát fehérítőszert;

d) 0 tömeg % és 67 tömeg % közötti mennyiségben az a)-tói

c)-ig terjedő pontokban említettektől eltérő detergens hatású alkotórészeket, azzal jellemezve, hogy a készítmény

i) szórósűrúsége legalább 650 g/liter, és legalább egy többalkotós komponenst tartalmaz;

ii) ossz vas-, réz- és mangánion-tartalma 25 milliomodrésznél (25 ppm-nél) kevesebb, és iii) 32 °C-on az egyensúlyi relatív nedvességtartalma 30 %-nál nem nagyobb, ami által az eredeti perkarbonát zárt viaszlemezes kartondobozban, 32 °C-on és 80 % relatív nedvességtartalomnál való 28 napi tárolás után bomlatlanul maradt mennyisége legalább 60 tömeg %.

2) Az 1. igénypont szerinti készítmény, azzal jellemezve, hogy egyensúlyi relatív nedvességtartalma maximálisan

25 %.

3) Az 1. é 2. igénypontok bármelyike szerinti készítmény, azzal jellemezve, hogy az alkálifém-perkarbonát bevonattal van ellátva.

4) A 3. igénypont szerinti készítmény, azzal jellemezve, hogy a bevonat tartalmaz nátrium-szilikátot, előnyösen a perkarbonát 2 tömeg %-a és 5 tömeg %-a közötti menynyi s égben.

5) A 3. és 4. igénypontok bármelyike szerinti készítmény, azzal jellemezve, hogy az eredetileg jelen lévő perkarbonát zárt viaszlemezes kartondobozban 32 °C-on és 80 % relatív nedvességtartalomnál való 28 napi tárolás után bomlatlanul maradt mennyisége legalább 80 %.

6) Az 1-5. igénypontok bármelyike szerinti készítmény, azzal jellemezve, hogy 2,5 tömeg %-nál nem több nátrium-szulfátot tartalmaz.

7) Az 1-6. igénypontok bármelyike szerinti készítmény, azzal jellemezve, hogy bármely jelen lévő nátrium-szulfát nem külön hozzáadott alkotórész formájában van.

8) Az 1-7. igénypontok bármelyike szerinti mosodai szilárd mosószer készítmény, azzal jellemezve, hogy egy többalkotós komponens 40 tömeg %-ig terjedő mennyiségben tartalmaz egy porlasztva szárított port.

9) Az 1-7. igénypontok bármelyike szerinti mosodai szilárd mosószer készítmény, azzal jellemezve, hogy egy többalkotós komponens nem porlasztva szárított alkotórészek agglomerátumát tartalmazza.

10) A 9. igénypont szerinti készítmény, azzal jellemezve, hogy tartalmaz legalább egy agglomerátumot és porlasztva szárított port is, amelyek mindegyike tartalmazza mind az a), mind a b) pontokban említett alkotórészek egy hányadát és adott esetben egy vagy több a d) pontban említett alkotórészt.

11. Az 1-10. igénypontok bármelyike szerinti készítmény, azzal jellemezve, hogy a nem-foszfát detergens hatású szennylebegtető anyag az alkálifém-karbonátok, -hidrogén-karbonátok, -szilikátok, -alumínium-szilikátok, -polikarboxilátok, -amino-poli(alkilén-foszfonátok) valamelyike vagy ezek elegye.

12. Az 1-11. igénypontok bármelyike szerinti készítmény, azzal jellemezve, hogy a nem-foszfát detergens szennylebegtető anyag alkotórész teljesen vízoldható.

13. Az 1-11. igénypontok bármelyike szerinti készítmény, azzal jellemezve, hogy a nem-foszfát detergens szennylebegtető alkotórész vízoldható és vízben oldhatatlan vegyületek elegye.

14. A 13. igénypont szerinti készítmény, azzal jellemezve, hogy a nem-foszfát detergens szennylebegtető anyag alkotórész egy (IV) általános képletű — a képletben z és y értéke legalább 6, és a z:y arány 1,0 és 0,5 között van;

x értéke legalább 5, előnyösen 7,5 és 27,6 között van — nátrium-alumínium-szilikát zeolitot tartalmaz, és ez a • · • · *1 . - 49 * zeolit kizárólag egy vagy több többalkotós vegyület részeként van jelen.

15. A 11-14. igénypontok bármelyike szerinti készítmény, azzal jellemezve, hogy az említett nem-foszfát detergens szennylebegtető anyag 1,6 és 3,0 közötti SiC>2 : Na2Ű -arányú nátrium-szilikátot tartalmaz, és ez a nátrium-szilikát olyan formában van jelen, amely eltérő a készítményben jelen-lévő bármely nátrium-alumínium-szilikátétól.

16. A 15. igénypont szerinti készítmény, azzal jellemezve, hogy a nem-foszfát detergens szennylebegtető anyag alkotórész hidratált nátrium-zeolit A, nátrium-szilikát, trinátrium-citrát-dihidrát és nátrium-karbonát elegyét tartalmazza adott esetben valamilyen alkálifém-alkilén-amino-poli(alkilén-foszfonát)-tál együtt.

17. A 15. és 16. igénypontok bármelyike szerinti készítmény, azzal jellemezve, hogy a nátrium-szilikát szobahőmérsékleten szilárd anyag és különálló szemcsés anyagként van jelen.

18. A 17. igénypont szerinti készítmény, azzal jellemezve, hogy a nátrium-szilikát a (III) általános képletű — a képletben

M jelentése nátriumatom vagy hidrogénatom;

x értéke 1,9 és 4 között van; és y értéke 0 és 20 között van — kristályos rétegezett szilikát.

19. A 18. igénypont szerinti készítmény, azzal jellemezve, • · · · · · · • ··· · »·· ·· • · · ·· ·· · ·· ·· hogy

M jelentése nátriumatom;

x értéke azonos z értékével; és y értéke 0.

A meghatalmazott: