HU226296B1 - Parazitaellenes hatású para-herkvamid-származékok - Google Patents

Description

A találmány tárgya

A találmány tárgyát szubsztituált para-herkvamidvegyületek képezik, amely vegyületek eredményesen alkalmazhatók parazitaellenes szerként.

A technika állásának ismertetése

A para-herkvamid-vegyületekhez hasonló markfortinszármazékok ismert vegyületek [lásd a Journal of the Chemical Society Chemical Communications, 601-602 (1980) szakirodalmi helyet, amely közleményben a markfortin A-t ismertetik, továbbá Tetrahedron Letters, 22, 1977-1980 (1981)-ben lévő közleményt, ahol a markfortin B-t és C-t ismertetik], E vegyületek a Penicillium roqueforti gombatenyészetben metabolitokként képződnek. A markfortinvegyületek szerkezetileg közel állnak a para-herkvamid-származékokhoz, amelyek szintén ismert vegyületek.

A para-herkvamid-származékokat az irodalomban ismertették [Tetrahedron Letters, 22, 135-136 (1981), és a Journal of Antibiotics, 44, 492-497 (1981)]. A 4 866 060 és 4 923 867 számú amerikai egyesült államokbeli szabadalmi leírásban mutatják be a markfortin A-t, B-t és C-t, valamint ezek származékainak alkalmazását. E vegyületek közül némelyik eredményesen alkalmazható paraziták által előidézett betegségek kezelésére és megelőzésére.

A WO 92/22555 számú nemzetközi közrebocsátási iratban (közrebocsátás napja: 1992. december 23.) általánosságban ismertetnek egy markfortin- vagy paraherkvamid-származékot [így például bemutatják azon (III) általános képletű vegyületeket, amelyek a 14-es helyzetben metil- vagy etil- és hidroxilcsoporttal vannak szubsztituálva], azonban nem történik arról említés, milyen eljárással állítják elő ezen 14-metil-14-hidroximarkfortin-vegyületeket.

A Journal of Antibiotics [43, 1380-1386 (1990)] az (A) képletű para-herkvamid A-t, a (B) képletű markfortin-A-t, a (C) képletű markfortin B-t, a (D) képletű markfortin C-t és az (E) képletű markfortin D-t ismerteti.

A WO 91/09961 számú nemzetközi szabadalmi bejelentés közrebocsátási iratában (közrebocsátási nap:

1991. július 11.) különböző markfortin- és para-herkvamid-vegyületeket és ezek 12a-N-oxidjait ismertetik, valamint a VM 29919 jelzésű (para-herkvamid) és VM 55596 jelzésű (para-herkvamid 12a-N-oxid) vegyület előállítását írják le többek között Penicillium Sp. IMI, 332 995 tenyészetből kiindulva.

A 4 873 247 számú amerikai egyesült államokbeli szabadalmi leírás para-herkvamid-származékokat ismertet, valamint az MF 5123 (ATCC 20841) számú Penicillium charlessi törzset mutatja be a para-herkvamid előállítására. A 4 978 656 számú amerikai egyesült államokbeli szabadalmi leírás (valamint az EP 390 532-A és EP-301742-A számú európai szabadalmi bejelentések) a para-herkvamid különböző szintetikus származékait ismertetik, valamint a para-herkvamidnak Penicillium charlessi MF 5123 (ATCC 20841) tenyészetből kiinduló előállítását mutatják be.

A WO 92/22555 számú nemzetközi szabadalmi bejelentés közrebocsátási iratában (közrebocsátás napja:

1992. december 23.) általában leírják a 14a-hidroximarkfortin-vegyületeket, valamint eljárást a 14-hidroxi14- metil-markfortin-vegyületeket tartalmazó parazitaellenes gyógyszerek előállítására. Azonban e közleményben nem ismertetnek a 14a-hidroxi-markfortin- vagy a 14a-hidroxi-14p-metil-markfortin-vegyületek előállítására alkalmas eljárást.

A WO 94/29 319 számú nemzetközi szabadalmi bejelentés közrebocsátási iratában különféle 14-szubsztituált markfortinvegyületek és ezek származékai vannak leírva.

A jelen találmány tárgyát a (XXV) általános képletű vegyületek és e vegyületek N-oxidjai és gyógyászatilag megfelelő sói képezik, ahol a képletben

R₁₄ jelentése hidrogénatom vagy 1-4 szénatomos alkilcsoport és

R₁₅ jelentése hidrogénatom vagy 1-4 szénatomos alkilcsoport.

Előnyös az a (XXV) általános képletű vegyület, amelynek képletében R₁₄ jelentése metilcsoport és R₁₅ jelentése hidrogénatom.

Ez utóbbi különösen előnyös vegyület a 2-dezoxopara-herkvamid A.

A találmány tárgyát képezi továbbá a fenti vegyületek alkalmazása parazitaellenes hatású készítmény előállításában.

A találmány részletes leírása

A találmány tárgyát képező vegyületeket a szakember számára ismert módszerekkel állítjuk elő a szakember számára ismert kiindulási anyagokból, vagy pedig ezen vegyületek előállíthatok ismert vegyületekből a szakember számára ismert módszerekkel. A találmány szerinti új vegyületeket ismert kiindulási anyagokból, új eljárási lépésekkel állítjuk elő.

Az A) reakcióvázlat szemlélteti a (III) képletű 15-alkil-14-hidroxi-vegyületek előnyös előállítását. A kiinduláshoz alkalmazott (I) képletű 14-hidroxi-a,p-telítetlen vegyület ismert, lásd a WO 94/29319 számú nemzetközi szabadalmi bejelentés közrebocsátási iratát. Az (I) képletű 14-hidroxi-a,p-telítetlen vegyület a megfelelő (II) képletű 15-alkil-17-oxo-vegyületekké alakítható át. E művelethez alkilezőszerként Grignard-reagenst vagy alkil-réz-vegyületeket (kuprátokat) használunk; alkilezőszerként előnyösen olyan CH₃-(CH₂)n₁-Mg-X₀ általános képletű Grignard-reagenst alkalmazunk, ahol a képletben n·! értéke 0,1, 2 vagy 3 és X_o jelentése halogénatom. Előnyös, ha n-| értéke 1 és X_o jelentése -Br. Az előnyös megoldás szerint az (I) képletű 14-hidroxi-a,β-telítetlen vegyületet etil-magnézium-bromiddal és réz(l)-jodiddal reagáltatjuk szokásos 1,4-addíciós körülmények között, amikor is (II) képletű 15-alkil-17oxo-vegyületek keletkeznek. Az így kapott (II) képletű

15- alkil-17-oxo-vegyületeket ezután a szakember számára ismert módszerrel redukáljuk a karbonilcsoport alkiléncsoporttá történő redukciójának szokásos körülményei között, e művelethez bór-dimetil-szulfidkomplexet vagy egyéb redukálószert, mint bór-THF komplexet vagy lítium-alumínium-hidridet alkalmazunk.

HU 226 296 Β1

Előnyös, ha a redukcióhoz bór-dimetil-szulfid-komplexet használunk. A (III) általános képletű 15-alkil-14hidroxi-vegyületeknél előnyös, ha a képletben n·, értéke 1. Az a (III) általános képletű 15-alkil-14-hidroxivegyület, amelynek képletében n·, értéke 0, ismert, lásd a WO 94/29319 számú nemzetközi szabadalmi bejelentés közrebocsátási iratát.

A B) reakcióvázlat a (Vili) általános képletű vegyületek előállítására szolgáló eljárást mutatja be. A kiindulási anyagként alkalmazott (I) képletű 14-hidroxi-a^-telítetlen vegyületet Grignard-addícióval a megfelelő (IV) általános képletű telítetlen vegyületekké alakítjuk át az A) reakcióvázlatban az (I) képletű 14-hidroxi-a,p-telítetlen vegyület alkilezésénél bemutatottak szerint, azonban jelen esetben a B) reakcióvázlatnál alkilezőszerként CH₂=CH(CH₂)_n2-Mg-X_o/réz-jodidot használunk, ahol a képletben n₂ értéke 0,1,2 vagy 3, az A) reakcióvázlatnál alkalmazott CH₃-(CH₂)n₁-Mg-X₀ helyett. A keletkezett (IV) általános képletű telítetlen vegyületet ezután a megfelelő (V) általános képletű dihidroxiszármazékká alakítjuk át a 15-ös helyzetben az oldalláncban lévő telítetlen kötés oxidációja révén. E művelethez oxidálószerként katalitikus mennyiségű ozmium-tetroxidot és 4-metil-morfolin-N-oxidot alkalmazunk; előnyös, ha az oxidációs szer ozmium-tetroxid és 4-metil-morfolin-N-oxid. Az így kapott (V) általános képletű dihidroxiszármazékot ezután a megfelelő (VI) általános képletű hidroxi-alkilszármazékká alakítjuk át oxidációval, majd ezt követő redukcióval. Oxidálószerként előnyösen nátrium-perjodátot, redukálószerként pedig nátrium-bór-hidridet alkalmazunk. A (VI) általános képletű hidroxi-alkil-vegyületeket ezután a megfelelő (VII) általános képletű fluoroxo-származékokká alakítjuk át, e művelethez fluorezőszerként tetrabutil-ammónium-fluoridot és p-toluolszulfonil-fluoridot használunk. A (VII) általános képletű fluoroxo-vegyületek gyűrűn belüli (endociklusos) kettős kötését ezután ismert módszerrel redukáljuk, előnyösen bórtetrahidrofurán-komplexszel, így a keresett (Vili) általános képletű fluorvegyületet kapjuk. A (Vili) általános képletű fluorvegyületek közül előnyösek azok, amelyek képletében n₂ értéke 1.

A C) reakcióvázlaton egy eljárást ismertetünk a (X) általános képletű 15-alkil-16-hidroxi-vegyületek előállítására. Előszóra 14-hidroxilcsoportot eltávolítva 14,15dehidrovegyületet kapunk, ezen átalakítást ismert módon dietil-amino-kén-trifluoriddal (DAST) végezzük, a reakció eredményeként (IX) általános képletű Δ¹⁴-15alkil-vegyületeket kapunk. A (IX) általános képletű Á¹⁴-15-alkil-vegyületeket hidroxilezve (X) általános képletű 15-alkil-16-hidroxi-vegyületeket nyerünk, ezen átalakítást hidroxilezőszerrel, előnyösen szelén-dioxiddal végezzük közömbös oldószerben, mint p-dioxánban visszafolyató hűtő alkalmazásával történő forralás közben. A (X) általános képletű 15-alkil-16-hidroxivegyületek közül előnyös az a származék, amelynek képletében n·] értéke 0.

A D) reakcióvázlaton egy (XIII) általános képletű 15-alkil-para-herkvamid B előállítására szolgáló eljárást ismertetünk. A kiindulási anyagként szereplő (III) általános képletű 15-alkil-14-hidroxi-vegyületeket oxidálva a megfelelő (XI) általános képletű 15-alkil-16,16dioxo-markfortin-A-vegyületeket kapjuk, a reakcióhoz oxigént használunk egy katalizátor, mint aktívszenes platina jelenlétében. Ezt követően a (XI) általános képletű 15-alkil-16,17-dioxo-markfortin-A-vegyületekben a 6 tagú dioxogyűrűt 5 tagú gyűrűvé redukálva (XII) általános képletű 15-alkil-16-oxo-para-herkvamid-Bvegyületeket kapunk, az átalakításhoz egy persavat, előnyösen m-klór-perbenzoesavat használunk. Ezután a (XII) általános képletű 15-alkil-16-oxo-para-herkvamid-B-vegyületekből a 16-oxocsoportot redukálószerrel eltávolítjuk, erre a célra előnyösen lítium-alumínium-hidrid/alumínium-kloridot használunk, így a kívánt (XIII) általános képletű 15-alkil-para-herkvamid-Bvegyületeket kapjuk. A (XIII) általános képletű 15-alkilpara-herkvamid-B-vegyületek közül előnyös származék az, amelynek képletében n₁ értéke 0.

Az E) reakcióvázlaton különféle oxovegyületek előállítására szolgáló eljáráslépések szerepelnek, így a (XV) képletű 16,17-dioxo-markfortin A, a (XVI) képletű

16-oxo-para-herkvamid B és a (XVII) képletű 14,15-dehidro-16-oxo-para-herkvamid B van bemutatva, amely vegyületeket a 13. és 14. példában leírtak szerint állítjuk elő.

Az F) reakcióvázlaton a (XXI) általános képletű 2-dezoxo-14-hidroxi-vegyületek előállítására szolgáló eljárás látható, ahol kiindulási anyagként (XVIII) általános képletű 14-hidroxi-a,p-telítetlen ketonok szerepelnek, amelyek képletében R₁₄ jelentése -H vagy

1- 4 szénatomos alkilcsoport, és ahol R₁₅ jelentése -H vagy 1-4 szénatomos alkilcsoport. A (XVIII) általános képletű 14-hidroxi-a,p-telítetlen amidokban lévő Δ¹⁵kettős kötést redukáljuk, ezen reakcióhoz egy megfelelő R15-LÍ általános képletű lítiumreagenst használunk lítium-bromid jelenlétében, így (XIX) általános képletű 14-hidroxi-17-oxo-vegyületeket kapunk. Amennyiben az kívánatos, úgy a C₁₅-helyzetben alkilezést végezhetünk ezen reakció során. Ezután a (XIX) általános képletű 14-hidroxi-17-oxo-vegyületekben a 17-oxocsoportot redukáljuk borán-dimetil-szulfid-komplex segítségével [mint az előzőekben az A) reakcióvázlatnál leírtuk], a műveletet a 15. példában részletezzük. A redukció eredményeként (XX) általános képletű 14-hidroxivegyületeket, valamint a keresett (XXI) általános képletű

2- dezoxo-14-hidroxi-vegyületeket kapjuk, ahol a vegyületekben mind a 2-, mind a 17-karbonilcsoport redukálva van.

A G) reakcióvázlat szemlélteti a (XXIII) általános képletű 2-dezoxovegyületek előállítására szolgáló eljárást (a műveletet a 16. példa mutatja be).

A H) reakcióvázlat szemlélteti a (XXV) általános képletű 14-hidroxi-2-dezoxo-para-herkvamid-vegyületek előállítására szolgáló eljárást.

Másik lehetőségként és előnyösen a (XXIII) képletű 2-dezoxo-markfortint, a (XXV) általános képletű 14-hidroxi-2-dezoxo-para-herkvamid B és 14-hidroxi-markfortin-A-származékokat az 0) reakcióvázlatban bemutatottak szerint állíthatjuk elő 40-70%-os hozammal. Az O) reakcióvázlat szerint egy (XXVI) általános képletű amidvegyületet megfelelő klór-hangyasav-alkil-észter3

HU 226 296 Β1 rel vagy anhidridszármazékkal reagáltatunk kálium-hidrid vagy nátrium-hidrid jelenlétében, így a megfelelő (XXVII) általános képletű imidszármazékot kapjuk, amit nátrium-bór-hidriddel redukálva a (XXVIII) általános képletű megfelelő 2-hidroxivegyülethez jutunk. A (XXVII) általános képletű imidszármazékban az N-1 nitrogént védőcsoporttal kell ellátni [lásd a (XXVII) általános képletű vegyületben az R₁₇ csoportot], a védőcsoportot a szakember számára ismert módon mindaddig a vegyületen tartjuk, amíg a C-2 karbonilcsoportot nem redukáljuk. Védőcsoportként előnyösen szerepelhet fenil-, 4-nitro-fenil- vagy terc-butil-fluorenil-metilcsoport. A (XXVIII) általános képletű 2-hidroxivegyületről ezután a szakember számára ismert módszerrel a védőcsoportot leszakítjuk, így a megfelelő (XXIX) általános képletű 1,2-dehidrovegyülethez jutunk, amit ezután nátrium-bór-hidriddel redukálva a megfelelő (XXIII) általános képletű 2-dezoxo-markfortint, a (XXV) képletű 14-hidroxi-dezoxo-para-herkvamid B-t és

14-hidroxi-markfortin A-t kapjuk 40-70%-os hozammal. Abban az esetben, ha R₁₇ jelentése terc-butil-csoport, úgy a (XXIII) képletű 2-dezoxo-markfortin, a (XXV) általános képletű 14-hidroxi-2-dezoxo-para-herkvamid B és 14-hidroxi-markfortin A előállításának rövidebb megoldását képezi az, ha egy (XXVII) általános képletű imidet nátrium-bór-hidriddel reagáltatunk glimben vagy diglimben visszafolyató hűtő alkalmazásával történő forralással.

A (XXXI) általános képletű 2-alkil-2-dezoxoparakvamid A-t a megfelelő (XXIX) általános képletű 1,2-dehidromarkfortin A-ból állíthatjuk elő a megfelelő alkil-lítium-reagens alkalmazásával, ahol is a reakciót a szakember számára ismert módon végezzük.

A találmány szerinti parazitaellenes vegyületekhez tartoznak a (III) általános képletű 15-alkil-14-hidroxivegyületek, a (Vili) általános képletű fluorszármazékok, a (X) általános képletű 15-alkil-16-hidroxivegyületek, a (XIII) általános képletű 15-alkil-paraherkvamid B, a (XXI) általános képletű 2-dezoxo-14hidroxi-vegyületek, a (XXIII) képletű 2-dezoxo-markfortin, a (XXV) általános képletű 14-hidroxi-2-dezoxo-para-herkvamid B és a 14-hidroxi-markfortin A, a (XVII) képletű 14,15-dehidro-16-oxo-para-herkvamid B, a (XXIX) általános képletű 1,2-dehidrovegyület és a (XXXI) általános képletű 2-alkil-2-dezoxo-vegyület, valamint e vegyületek N-oxidjai és gyógyászatilag megfelelő sói.

A találmány szerinti parazitaellenes vegyületek aminszármazékok, és mint ilyenek, savaddíciós sót képeznek, amennyiben az aminokat megfelelő erősségű savakkal reagáltatjuk. A gyógyászatilag megfelelő sókhoz tartoznak a szervetlen és szerves savakkal képzett sók. A gyógyászatilag megfelelő sók kedvezőbbek, mint a szabad aminvegyületek, minthogy a sók vízoldékonysága jobb, ezenkívül kristályos anyagot képeznek. Előnyösek azok a gyógyászatilag megfelelő sók, amelyeket például az alábbi savakkal képzünk: metánszulfonsav, sósav, hidrogén-bromid, kénsav, foszforsav, salétromsav, benzoesav, citromsav, borkősav, fumársav, maleinsav, CH₃-(CH2)_n-COOH képletű sav, amelynek képletében n értéke 0, 1,2, 3 vagy 4, a HOOC-(CH₂)_n-COOH általános képletű savak, amelyek képletében n értéke a fentiekben megadottal azonos.

A találmány szerinti parazitaellenes vegyületek aminszármazékok, ezeket persavakkal, mint m-klórperbenzoesawal reagáltatva a megfelelő 12a-N-oxidokat kapjuk a szakember számára jól ismert módon.

A találmány szerinti parazitaellenes vegyületek nem várt módon hatásosak az endo- és az ektoparazitákkal szemben, elsősorban a bélférgek és az ízeltlábúak ellen hasznosíthatók, amelyek embereknél, állatoknál és növényeknél számos betegséget idéznek elő.

A paraziták által előidézett betegségek okozói lehetnek endoparaziták vagy ektoparaziták. Az endoparaziták (belső paraziták) azok az élősködők, amelyek a gazdaszervezet testén belül élnek vagy egy szervben (mint a gyomor, tüdő, szív, belek és így tovább) vagy egyszerűen a bőr alatt telepednek meg. Ektoparaziták (külső élősködők) azok, amelyek a gazdaszervezet külső felszínén szaporodnak, de táplálékukat a gazdaszervezetből nyerik.

Az endoparaziták által előidézett betegségeket általában helminthiasisnak (bélférgességnek) nevezik, ezen betegség a gazdaszervezetnek parazitaférgekkel, úgynevezett bélférgekkel történő fertőzésének tulajdonítható. A helminthiasis súlyos, világviszonylatban jelentős gazdasági problémát okozó betegség, ami a ház körül élő állatok, így sertés, juh, lovak, szarvasmarha, kecske, kutyák, macskák és baromfi fertőzésének tulajdonítható. Ezen fertőzések közül nem egyet az orsóférgek okoznak, amelyek az egész világon igen sok fajta állat megbetegedését idézik elő. Ezen betegségek igen gyakran súlyosak, és a fertőzött állat pusztulásához vezethetnek. Az állatokat fertőző orsóférgek közül legismertebbek a Haemonchus, Trichostrongylus, Ostertagia, Nematodirus, Cooperia, Ascaris, Bunostomum, Oesophagostomum, Chabertia, Trichuris, Strongylus, Trichonema, Dictyocaulus, Capillaria, Heterakis, Toxocara, Ascaridia, Oxyuris, Ancylostoma, Uncinaria, Toxascaris és Parascaris. Igen sok parazita egy adott fajra specifikus (azaz csak egy típusú gazdát fertőz), és igen sok parazita a gazdaállaton belül is előnyben részesít a fertőzésnél egy adott testrészt. Így a Haemonchus és Ostertagia elsősorban a gyomrot, ezzel szemben a Nematodirus és a Cooperia főleg a beleket támadja meg. Ismertek olyan paraziták, amelyek előszeretettel telepednek meg a szívben, a szemekben, tüdőben, az erekben és hasonló helyeken, vannak azonban olyanok, amelyeket szubkután parazitáknak tekinthetünk. A helminthiasis okozhat gyengeséget, súlyveszteséget, vérszegénységet, bélkárosodást, alultápláltságot és előidézheti különböző szervek károsodását. Amennyiben ezen betegségek kezeletlenül maradnak, úgy ez az állatok pusztulását eredményezheti.

Az ízeltlábú ektoparazitákkal, mint kullancsokkal, atkákkal, tetűvel, istállóléggyel, marhabögöllyel, húsléggyel, bolhával és hasonlókkal történő fertőzések szintén súlyos problémát jelentenek. Ezen parazitákkal történő fertőzés vérveszteséget, bőrsérülést okoz, za4

HU 226 296 Β1 varhatja a normális táplálkozási szokásokat, és így súlyveszteséget eredményezhet. Ezen fertőzésekkel súlyos betegségek is átvihetők, mint például az encephalitis, az anaplasmosis, sertéshimlő és hasonlók, amelyek halálos kimenetelű betegségek.

Az állatok egyidejűleg különféle fajtájú parazitával lehetnek fertőzve, minthogy az egyik parazita által történő fertőzés az állatot legyengíti, és hajlamossá teszi arra, hogy egy másik fajtájú parazitával fertőződjön. Így egy széles hatásspektrumú vegyület különösen előnyösen alkalmazható ezen betegségek kezelésére. A találmány szerinti parazitaellenes vegyületek nem várt módon igen nagy hatást mutatnak ezen parazitákkal szemben, ezen túlmenően hatásosnak mutatkoznak a kutyáknál fellépő Dirofilaria ellen, a rágcsálóknál előforduló Nematospiroides és Syphacia ellen, a csípőrovarok és a vándorló kétszárnyúak lárvái, mint a szarvasmarhánál gyakori Hypoderma fajták ellen, valamint a lovaknál gyakori Gastrophilus ellen.

A találmány szerinti parazitaellenes vegyületek eredményesen alkalmazhatók olyan endo- és ektoparazitákkal szemben, amelyek az embereknél idéznek elő betegségeket. Az embereket fertőző endoparaziták közül megemlítjük a gasztrointesztinális parazitákat, mint az alábbi nemzetséghez tartozó élősködőeket: Ancylostoma, Necator, Ascaris, Strongyloides, Trichinella, Capillaria, Trichuris, Enterobius, és hasonlók. Egyéb, embert fertőző endoparaziták a vérben és egyéb szervekben is megtalálhatók. Ezen élősködőkre példaként említjük meg a fonalférgeket, mint a Wucheria, Brugia, Onchocerca és hasonlókat, valamint a Strongylides és Trichinella bélférgek különféle fejlődési stádiumban lévő lárváit. Az ektoparaziták közül az emberek élősködőihez tartoznak olyan ízeltlábúak, mint a kullancs, legyek, atkák, tetvek és hasonlóak, és a ház körül élő állatok fertőzéseihez hasonlóan ezen parazitákkal történő fertőzések egyéb súlyos, halálos kimenetelű betegségek átvitelét is eredményezhetik. A találmány szerinti parazitaellenes vegyületek hatásosak ezen endo- és ektoparazitákkal szemben, ezen túlmenően szintén hatásosak csípőrovarok és egyéb, az embereket zavaró kétszárnyú rovarok ellen. A találmány szerinti parazitaellenes vegyületeket orálisan vagy parenterálisan adhatjuk a testtömegre számítva 0,05-20 mg/kg dózisban.

A találmány szerinti parazitaellenes vegyületek eredményesen alkalmazhatók olyan közönséges háztartási kártevőkkel szemben, mint a Blatella sp. (svábbogár), Tineola sp. (ruhamoly), Attagenus sp. (szőnyegbogár), Musca domestica (házilégy), valamint Solenopsis Invicta (tűzhangya) ellen.

A találmány szerinti parazitaellenes vegyületek eredményesen alkalmazhatók olyan mezőgazdasági kártevők ellen, mint a levéltetű (Acyrthiosiphon sp.), a sáska és gyapotzsizsik ellen, továbbá a tárolt magokat megtámadó rovarok, mint Tribolium sp. ellen, valamint a növényi szöveteken fellelhető rovarok még ki nem fejlett alakjaival, lárváival szemben.

A találmány szerinti parazitaellenes vegyületek szintén eredményesen alkalmazhatók olyan fonalférgek irtására, mint a talajban lévő fonalférgek, aminek mezőgazdasági jelentősége van.

A találmány szerinti parazitaellenes vegyületek parazitaellenes szerként alkalmazhatók állatok kezelésére orálisan vagy injekció formájában vagy helyi kezelésként folyékony öblítőszer vagy sampon formájában.

A parazitaellenes vegyületeket orális beadásra elkészíthetjük kapszula, tabletta vagy bolus formájában, vagy másik megoldásként ezen vegyületeket az állatok táplálékához elegyíthetjük. A kapszulák, tabletták, öblítő bolusok a hatóanyagot megfelelő vivőanyaggal együtt tartalmazzák, vivőanyagként jelen lehet keményítő, talkum, magnézium-sztearát vagy dikalciumfoszfát. Ezen dózisegységeket oly módon készítjük el, hogy a hatóanyagot a finoman elporított közömbös komponensekkel, mint hígítószerekkel, töltőanyagokkal, szétesést elősegítő szerekkel, szuszpendálószerekkel és/vagy megkötőszerekkel elkeverjük, és ily módon homogén oldatot vagy szuszpenziót készítünk. Közömbös komponensként tekintjük azokat az adalék anyagokat, amelyek nem reagálnak a parazitaellenes vegyületekkel és nem toxikusok a kezelt állatra nézve. A megfelelő közömbös komponensekhez tartoznak a keményítő, laktóz, talkum, magnézium-sztearát, növényi gumik és olajok, valamint hasonló anyagok. Ezen készítmények változó mennyiségű hatóanyagot és közömbös komponenseket tartalmazhatnak, amely mennyiségek különböző tényezőktől függnek, mint például a kezelendő állatfajta méretétől és típusától, valamint a fertőzés súlyosságától. A hatóanyagot adhatjuk a táplálékkal elkeverve adalék anyagként is a parazitaellenes vegyületeket egyszerűen a táplálékhoz keverve vagy pedig a vegyületet a táplálék felszínére felvive. Másik lehetőségként a hatóanyagot elkeverhetjük egy közömbös hordozóanyaggal, majd az így kapott készítményt vagy az állat táplálékához elegyítjük, vagy közvetlenül az állatnak beadjuk. A megfelelő közömbös vivőanyagok közül említjük meg a gabonalisztet, citruslisztet, fermentációs maradékokat, szójadarát, szárított darát és hasonló anyagokat. A hatóanyagot ezen közömbös vivőanyagokkal alaposan elkeverjük; őrlést, keverést, darálást vagy dobban történő keverést végzünk oly módon, hogy a készítmény végül is 0,001 és 5,0 tömeg% közötti hatóanyagot tartalmazzon.

Egy másik lehetőségként a parazitaellenes vegyületeket adhatjuk parenterális úton injekció formájában, amely készítmény közömbös folyékony vivőanyagban tartalmazza a feloldott hatóanyagot. Az injekció beadása történhet intramuszkuláris, intraruminális, intratracheális vagy szubkután úton. Az injekciós készítmények a hatóanyagot megfelelő folyékony vivőanyaggal elegyítve tartalmazzák. Megfelelő vivőanyagként szerepelhet növényi olaj, mint például földimogyoró-olaj, gyapotmagolaj, szezámolaj és hasonlók, továbbá valamely szerves oldószer, mint szolketál, külső alkalmazásra szánt glicerin és hasonlóak. Egy másik megoldásként alkalmazhatunk vizes parenterális készítményeket is. Folyékony vivőanyagként előnyösen növényi olajokat használunk. A készítmények előállításánál úgy járunk el, hogy a hatóanyagot a folyékony vivőanyag5

HU 226 296 Β1 bán feloldjuk vagy szuszpendáljuk úgy, hogy a készítmény végül 0,005 és 20 tömeg% közötti hatóanyagot tartalmazzon.

A parazitaellenes vegyületek helyi alkalmazása történhet folyékony öblítőszer vagy sampon segítségével, amely a parazitaellenes vegyületeket vizes oldatban vagy szuszpenzióban tartalmazza. Ezen készítmények általában tartalmaznak egy szuszpendálószert, mint bentonitot, és általában tartalmaznak habzásgátló szert is. Előnyösen 0,005 és 20 tömeg% közötti hatóanyagtartalmú készítményeket állítunk elő. Előnyösek azok a készítmények, amelyekben a parazitaellenes vegyületek koncentrációja 0,5 és 5 tömeg% között van.

A parazitaellenes vegyületek eredményesen alkalmazhatók parazitaellenes szerként elsősorban a ház körüli állatok, mint szarvasmarha, juh, ló, kutya, macska, kecske, sertés és szárnyas állatoknál a helminthiasis kezelésére és/vagy megelőzésére. E vegyületek igen alkalmasak ezen állatok ektoparaziták, mint kullancsok, atkák, tetűk, legyek és hasonlók által okozott fertőzések kezelésére és megelőzésére. E vegyületek eredményesen adhatók a humán betegek paraziták által történt fertőzésének kezelésére is. Ezen fertőzések kezelésénél a parazitaellenes vegyületeket adhatjuk külön-külön vagy egymással kombinálva, vagy egyéb, nem találmány szerinti parazitaszerrel kombinálva. A legkedvezőbb eredmények eléréséhez szükséges dózis nagysága a parazitaellenes vegyületek esetében számos tényezőtől függ, mint például az állatok fajtájától, méretétől, a fertőzés súlyosságától, a beadás módjától, valamint attól, hogy speciálisan melyik parazitaellenes vegyületet alkalmazzuk. Az orális beadás esetében a parazitaellenes vegyületek dózisszintje 0,05 és 50 mg/kg állattesttömeg között van, ezen dózist adhatjuk egy adagban vagy több részre felosztva, akár időben egymástól több nap távolságban, ezen dózisértékekkel általában kedvező eredményeket kapunk. A parazitaellenes vegyületek egyikéből egyetlen dózis beadásával már általában kiváló eredményeket érünk el, azonban előnyös ismételt dózisokat beadni annak érdekében, hogy az újrafertőzést megakadályozzuk, vagy pedig olyan parazitafajták esetében, amelyek általában igen szívósak. A parazitaellenes vegyületeknek állatoknak történő beadása az állatgyógyászat terén járatos szakember számára jól ismert.

A parazitaellenes vegyületek alkalmazhatók olyan mezőgazdasági kártevők pusztítására is, amelyek a termést a mezőn vagy a tárolás során károsítják. Ilyen feladatokra a parazitaellenes vegyületeket használhatjuk spray vagy porok formájában, emulzióként és hasonló alakban, a kezelésre használt készítményt felvihetjük a fejlődésben lévő növényekre, vagy pedig a learatott termésre. A parazitaellenes vegyületek alkalmazásának technikája a mezőgazdaságban járatos szakember számára jól ismert.

A beadás gyakorisága és a dózis pontos nagysága függ az alkalmazott speciális parazitaellenes vegyülettől, a kezelés adott körülményeitől, a kezelt állapot súlyosságától a kezelt beteg korától, testtömegétől, általános fizikai állapotától, az egyidejűleg adott egyéb gyógyszerkezeléstől; a dózis nagyságának megválasztása a szakember számára ismert feladat, a szükséges dózis pontosan meghatározható vérnyomásméréssel vagy pedig a kezelt beteg vérében a parazitaellenes vegyület koncentrációjának meghatározásával és/vagy figyelembe véve a kezelt beteg által adott válaszokat.

Meghatározások

A leírásban alkalmazott kifejezések meghatározását és értelmezését az alábbiakban adjuk meg.

/. A képletekre vonatkozó egyezmények és a változókra vonatkozó definíciók A leírásban és az igénypontokban szereplő különböző vegyületeket és molekularészeket bemutató kémiai képletek különböző változó jelentésű, variábilis szubsztituenseket tartalmaznak a kifejezetten meghatározott szerkezeti jellemvonások mellett. Ezen változó szubsztituenseket betűkkel vagy indexszel ellátott betűkkel jelöljük, mint például „Z-f vagy „R, ahol az „i jelentése egy egész szám. Ezen változó szubsztituensek vagy egyértékűek vagy kétértékűek, vagyis olyan csoportot jelölnek, amelyek a képlethez egy vagy két kémiai kötéssel kapcsolódnak. így például a csoport kétértékű variábilis szubsztituenst jelöl az esetben, ha a CH₃-C(=Z₁)H képlethez kapcsolódik. Az R, és Rj csoportok egy vegyértékű variábilis szubsztituenseket jelölnek az esetben, ha egy CH₃-CH2-C(Rj)(Rj)-H képlethez kapcsolódnak. Abban az esetben, ha a kémiai képleteket lineáris módon ábrázoljuk, mint a fentiekben tettük, úgy a zárójelben lévő variábilis szubsztituensek azon atomhoz kapcsolódnak, amely a zárójelben lévő szubsztituensek bal oldalán helyezkedik el. Abban az esetben, ha két vagy több egymást követő variábilis szubsztituens található egymás után zárójelben, mindegyik egymást követő szubsztituens a közvetlenül megelőző, balra elhelyezkedő, zárójel nélkül álló atomhoz kapcsolódik. így például a fenti képletben Rj és Rj egyaránt ezen csoportokat megelőző szénatomhoz kapcsolódik. Ezenkívül vannak olyan molekulák, amelyekre vonatkozóan a szénatom számozása egy elfogadott rendszer szerint történik, mint például a szteroidok esetében, ezen molekulák képletében a szénatomokat például Cj-vel jelöljük, ahol „i jelentése a szóban forgó szénatom helyzetére vonatkozik. így például C₆ a szteroidgyűrű 6-os helyzetében lévő szénatomot jelöli, ahogy a szteroidkémiában a szakemberek azt hagyományosan jelölik. Hasonlóképpen az R₆ megjelölés olyan variábilis szubsztituensre vonatkozik (amely egyértékű vagy kétértékű lehet), amely szubsztituens a 6-os helyzetű szénatomhoz kapcsolódik.

A lineáris módon ábrázolt kémiai képletek lineáris lánc formájában elhelyezkedő atomokat szemléltetnek. A jelzés általában egy láncon belüli két atom között jelen lévő vegyértékkötésre vonatkozik. így a CH₃-O-CH2-CH(Rí)-CH₃ képlet jelentése 2-szubsztituált-1-metoxi-propán-vegyület. Hasonlóképpen a „=” megjelölés kettős vegyértékkötést jelöl, így például egy következő vegyületben lévő kötést: CH₂=C(Rj)-O-CH₃, ezenkívül a „=” megjelölés jelentése egy hármas vegy6

HU 226 296 Β1 értékkötés, mint amilyen a HOC-CHÍRjy-CH^-CHyképletben található. A karbonilcsoportokat kétféleképpen jelölhetjük: -CO- vagy -C(=O)- formájában, ahol az első jelölési mód egyszerűségénél fogva az előnyösebb.

A gyűrűs vegyületek és gyűrűs molekula fragmensek kémiai képleteit lineáris módon is feltüntethetjük. Így például a 4-klór-2-metil-piridint lineáris módon is ábrázolhatjuk a N*=C(CH₃)-CH=CCI-CH=C*H képlettel, azzal a megjegyzéssel, hogy a konvenciók értelmében a csillaggal jelölt atomok egymáshoz vannak kötve, amikor is egy gyűrűt képeznek. Hasonlóképpen a gyűrűs molekula fragmentum, a 4-(etil)-1-piperazinilcsoport jelölhető -N*-(CH₂)₂-N(C₂H₅)-CH₂-C*H₂ lineáris képlet formájában is.

A leírásban szereplő bármely vegyületet ábrázoló merev gyűrűs szerkezet meghatározza a kapcsolódó szubsztituensek esetében a gyűrű síkját a merev gyűrűs vegyület minden egyes szénatomjánál. Azon telített vegyületeknél, amelyek a gyűrűs rendszerben lévő két szénatomhoz kapcsolódó szubsztituenst hordoznak, —C(X¹)—(X²)— esetben a két szubsztituens elhelyezkedhet axiálisan vagy ekvatoriálisan a gyűrűhöz viszonyítva, és elhelyezkedésük változhat az axiális/ekvatoríális között. Azonban a két szubsztituensnek egymáshoz és a gyűrűhöz viszonyított helyzete rögzítve marad. Egy adott időpontban az egyik szubsztituens a gyűrű síkjában (ekvatoriálisan) helyezkedik el, és nem a gyűrű síkja felett vagy alatt (ami axiális elhelyezkedés lenne), az egyik szubsztituens mindig a másik felett van. A kémiai szerkezeti képleteknél ilyen vegyületek esetében azon X¹ szubsztituenst, amely egy másik X² szubsztituens alatt helyezkedik el, α-konfigurációjúként tekintjük, és szaggatott vonallal, pontozott vonallal jelöljük a szénatomhoz való kapcsolódását, mint például a vagy.....” jellel. Azt a szubsztituenst, amely az X² felett helyezkedik el, (vagyis a másik, X¹ szubsztituenst) β-konfigurációjúnak tekintjük, és megszakítás nélküli vonal jelzi a szénatomhoz való kapcsolódását.

Abban az esetben, ha egy variábilis szubsztituens kétértékű, úgy a két vegyérték kapcsolódhat együtt vagy egymástól függetlenül. Így például egy R, variábilis szubsztituens egy szénatomhoz kapcsolódóan lehet —C(=Rj)— formájában kétértékű és képezhet egy oxocsoportot (ily módon egy karbonilcsoportot alakítva ki) (—CO—), vagy pedig két egymástól független egyértékű kémiai kötés formájában kapcsolódhat a-Rj_j és β-Rj-kként. Abban az esetben, ha egy kétértékű változó, R₍, két egy vegyértékű szubsztituensből áll, a kétértékű változó jelölésére a konvenció szerint „a-Ri_j^-Rj__k” jelölést vagy ennek valamely változatát használjuk. Ezesetben az α-Rpj és a P’^Ri-k a szénatomhoz kapcsolódva —C—(a-Rj_j)—^-Rj__k) képlettel szemléltethető. Abban az esetben például ha a kétértékű R₆ variábilis szubsztituens, a -C(=R₆)- formájában kapcsolódik, és úgy van meghatározva, hogy két egyértékű variábilis szubsztituensből áll, úgy a két egyértékű variábilis szubsztituens a-R₆_₁^R-₆_₂,... a-Rg_₉$-Rg_₁₀-t képez, és így tovább, amikor is -Cfa-Rg-^^-Rg^)-,... -C(a-R6_9)$-R6_io)- képletet kapunk, és így tovább.

Hasonlóképpen a kétértékű R₃₁ variábilis szubsztituens esetében, -C(=R₁₁)-, két egyértékű variábilis szubsztituens a-R₁₁_₁^-R₁₁_₂ alakot vehet fel. Egy gyűrűs szubsztituens esetében, amelynél nem létezik egymástól elkülönülő a és β orientáció (például a gyűrűben lévő szén-szén kettős kötés jelenléte miatt), és a gyűrűnek nem részét képező szénatomhoz kapcsolódó szubsztituens esetében a fenti konvenciót alkalmazzuk, de az a és β megjelölést elhagyjuk.

Ahogyan egy kétértékű variábilis szubsztituenst megfogalmazhatunk mint két külön-külön egyértékű variábilis szubsztituenst, úgy két különböző egyértékű variábilis szubsztituenst definiálhatunk úgy is, hogy ezeket egy kétértékű variábilis szubsztituenssé fogjuk össze, így például a -C₁(R_i)H-C₂(Rj)-H- képletben (ahol C·, és C₂ jelentése önkényesen egy első és egy második szénatomot jelöl) az R-t és Rj-t definiálhatjuk úgy is, hogy a kettőt egybe véve ezek (1) egy második kötést képeznek C₁ és C₂ között, vagy (2) képezhetnek egy kétértékű csoportot, mint például oxacsoportot (-O-), amikor is a képlet egy epoxidot fog jelölni. Abban az esetben, ha R, és Rj együttesen egy komplexebb egységet képez, mint például a -X-Y- csoportot, úgy e csoport orientációja olyan, hogy a fenti képletben C₁ X-hez és C₂ Y-hoz kötődik. A konvencionális jelölés szerint „... R, és Rj együttes jelentése -CH2-CH2-O-CO-...” egy laktoncsoportot jelöl, ahol a karbonilcsoport a C₂ szénatomhoz kapcsolódik. Azonban az esetben, ha „... Rj és Rj együttes jelentése egy -CO-O-CH^H^- csoport, úgy a konvenció szerint itt egy olyan laktoncsoportról van szó, ahol a karbonilcsoport a C-j-es szénatomhoz kapcsolódik.

A variábilis szubsztituensek szénatomszámát két eltérő módon jelölhetjük. Az egyik megoldás szerint az egész szubsztituens nevét megelőzően egy előtagot használunk, mint például „C₁-C₄, ahol az 1 és 4 egész szám a variábilis szubsztituensben lévő szénatomok minimális és maximális szénatomszámát jelöli. Az előtag el van választva a variábilistól egy üres hely kihagyásával. Így például a „C-|-C₄ alkil kifejezés jelentése

1- 4 szénatomos alkilcsoport (beleértve ezek izomer alakjait is, hacsak ennek ellenkezője nincs kifejezetten feltüntetve). Abban az esetben, ha egyetlen előtag van megadva, úgy ezen előtag jelzi a variábilis szubsztituens összes szénatomtartalmát. Így a C2-C₄ alkoxikarbonil megjelölés egy CH₃-(CH₂)_n-O-CO- csoportot jelöl, ahol n értéke 0, 1 vagy 2. A második módszer szerint a szénatomszámot mindegyik részben külön jelöljük a „C—Cj” megjelölést zárójelbe helyezve, és közvetlenül az elé a csoportnév elé téve, amelyre vonatkozik (hely kihagyása nélkül). Ezen konvenció szerint a (C₁-C₃)-alkoxi-karbonil megjelölésnek ugyanaz a jelentése, mint a C2-C₄ alkoxi-karbonil megjelölésnek, minthogy a „Ci-C₃” megjelölés kizárólag az alkoxicsoport szénatomszámára vonatkozik. Hasonlóképpen annak ellenére, hogy mind a C₂-C₆ alkoxi-alkil- és a (C-]—C₃)-alkoxi-(C₁—C₃)-alkil- megjelölés egyaránt

2- 6 szénatomos alkoxi-alkil-csoportokra vonatkozik, a két definíció értelme eltér egymástól, minthogy az első definíció szerint az is lehetséges, hogy az alkoxi- vagy

HU 226 296 Β1 az alkilrész önmagában 4 vagy 5 szénatomot tartalmaz, ezzel szemben az utóbbi definíció esetében mindkét csoport szénatomszáma maximum 3-ra van korlátozva.

Abban az esetben, ha az igénypont egy meglehetősen komplex gyűrűs szubsztituenst tartalmaz, a szakasz végén az adott szubsztituens megnevezésére/megjelölésére zárójelben utalást tüntetünk fel, amely a reakcióvázlatban lévő megnevezéssel/megjelöléssel összhangban áll, amelyet ezen speciális szubsztituens kémiai képleténél is alkalmazunk.

II. Definíciók

A leírásban és igénypontokban a „parazitaellenes vegyületek”-re való utalás alatt az alábbi vegyületeket értjük:

15-alkil-14-hidroxi-vegyületek (III), fluorvegyületek (Vili),

15-alkil-16-hidroxi-vegyületek (X),

15-alkil-para-herkvamid Β (XIII),

2-dezoxi-14-hidroxi-vegyületek (XXI), 2-dezoxovegyületek (XXIII), 2-dezoxo-para-herkvamid-vegyületek (XXV),

14,15-dehidro-16-oxo-para-herkvamid-B-vegyületek (XVII),

1,2-dehidrovegyületek (XXIX) és

2-alkil-2-dezoxo-vegyületek (XXXI), és e vegyületek N-oxidjai és gyógyászatilag megfelelő sói, amennyiben ez lehetséges.

A hőmérsékletértékeket °C-okban adjuk.

THF jelentése tetrahidrofurán.

A sóoldat megjelölés telített vizes nátrium-klorid-oldatra vonatkozik.

A kromatográfia (oszlop- és flash-kromatográfia) kifejezés egy adott vegyület tisztítására/elkülönítésére vonatkozik (ahol feltüntetjük a hordozót és az eluálószert). Azt magától értetődőnek tekintjük, hogy a megfelelő frakciókat egyesítjük és betöményítjük azért, hogy a keresett vegyületet kinyerjük.

Az NMR rövidítés (proton) mágneses magrezonancia-spektroszkópiára vonatkozik, a kémiai eltolódást ppm-ben (δ) adjuk meg tetrametil-szilánra vonatkoztatva.

Az MS rövidítés tömegspektrometriára vonatkozik, amit m/e, mz vagy tömeg/töltés egységekben fejezünk ki. Az [M+H]⁺ kifejezés egy alapvegyületből képzett pozitív ion plusz egy hidrogénatom összegére vonatkozik. Az El rövidítés elektronimpaktot jelöl. A Cl rövidítés kémiai ionizációt jelent. A FAB rövidítés gyors atombombázásra vonatkozik.

A HRMS rövidítés nagyfelbontású tömegspektrometriát jelöl.

A „gyógyászatilag megfelelő” kifejezés azon tulajdonságokat és/vagy anyagokat jelöli, amelyek farmakológiai/toxikológiai szempontból elfogadhatók, és amelyeket a gyógyszereket elkészítő vegyész/gyógyszerész fizikai/kémiai szempontból, így összetétel, készítményféleség, stabilitás, a páciens által való elfogadhatóság és biológiai rendelkezésre állás szempontjából megfelelőnek tart.

A gyógyászatilag megfelelő anionsókhoz tartoznak az alábbi savakkal képzett sók: metánszulfonsav, hidrogén-klorid, hidrogén-bromid, kénsav, foszforsav, salétromsav, benzoesav, citromsav, borkősav, fumársav, maleinsav, CH₃-(CH₂)_n-COOH, ahol n értéke 0, 1,2, 3 vagy 4 vagy egy HOOC-(CH₂)_n-COOH képletű sav, ahol n értéke a fentiekben megadottal azonos.

Amennyiben oldószerpárokat alkalmazunk, az oldószerek arányát térfogat/térfogat (v/v) értékben fejezzük ki.

Amennyiben egy szilárd anyagnak egy oldószerben való oldékonyságát fejezzük ki, úgy a szilárd anyag tömegének az oldószer térfogatához viszonyított arányát adjuk meg (tömeg/térfogat).

Példák

Feltételezzük, hogy a leírás alapján a szakember képes arra, hogy a találmány szerinti megoldást teljes mértékben megvalósítsa. Az alább következő részletes példákban ismertetjük, hogyan kell a különböző vegyületeket előállítani és/vagy a különböző találmány szerinti eljárásokat elvégezni. Az alább következő példák a szemléltetés célját szolgálják, és nem tekinthetők az oltalmi kör korlátozásaként. A szakember számára nyilvánvaló, hogy az eljárásoknál megfelelő változtatásokat lehet végezni, mind a reakcióban részt vevő vegyületek, mind pedig a reakció körülményei és a technológia vonatkozásában.

Az alábbi műveletek, előállítások és példák nagy részében csupán ismert hasonló szerkezetű vegyületek előállítását, illetve egyes esetekben kiindulási anyagok előállítását ismertetjük, azzal a céllal, hogy a találmány megvalósíthatóságát biztosítsuk. Ezeknél az ismertetéseknél zárójelben jelöljük, hogy referenciapéldáról van szó. Megjegyezzük, hogy a találmány szerinti vegyületek előállítására a 17. és 37. példák vonatkoznak (zárójelben itt is jelöltük a példák jellegét).

1. számú művelet (referenciapélda)

Markfortin A előállítása és elkülönítése

Átoltásos fermentációs eljárás

Az átoltásos fermentációnál az inokuláláshoz folyékony nitrogénen tárolt elkülönített penicillium sp. UC 7780 (NRRL 18887) jelzésű agartenyészetet használunk. Három agardugót felolvasztunk és ezeket az inokuláláshoz használjuk. GS-7 táptalajt alkalmazunk, ez glükózból és gyapotmaglisztből áll (a kereskedelemben „Pharmamedia” megnevezéssel kerül forgalomba, forgalmazó: Traders Protein, Procter&Gamble Oilseed Products, Co., Memphis, TN, Amerikai Egyesült Államok). A táptalajkomponensek hidratálásához kiegészítés nélküli csapvizet használunk, ammónium-hidroxiddal a táptalaj pH-ját 7,2-es értékre állítjuk. 1000 ml térfogatú lombikokba 300-300 ml táptalajt töltünk, a lombikokat lezárjuk, autoklávban 121 °C hőmérsékleten 30 percig sterilezést végzünk. Mindegyik lezárt lombikban lévő 300 ml GS-7 táptalajt három penicillium sp. UC 7780 (NRRL 18887) agardugóval inokuláljuk, majd a lombikokat rotációs rázóberendezésen 250 fordulat/perc sebességgel, 22 °C hőmérsékleten, 36 óra hosszat rázatjuk.

HU 226 296 Β1

Szekunder fermentációs átoltási művelet

Az érett tenyészeteket használjuk fel a második táptalaj beoltásához 0,3% arányban. A második táptalaj összetétele egy literre számítva: 25 g glükóz-monohidrát (a kereskedelemben „Cerelose” védjeggyel kerül forgalomba, forgalmazó: C.P.C. International), 25 g gyapotmagliszt (Pharmamedia védjeggyel kerül forgalomba), 329,8 mg MgCI₂-6H₂O, 11,4 mg MnSO₄H₂O, 3,2 mg FeSO₄-7H₂O, 1,8 mg Na₂MoO₄-2H₂O, 367,6 mg CaCI₂-2H₂O, 84,2 mg NaCI, 5,8 mg KCI, 0,1 mg ZnSO₄-7H₂O, 0,1 mg CoCI₂-6H₂O, 3,1 mg CuSO₄-5H₂O, valamint 0,5 ml szilikon habzásgátló szer (a kereskedelemben SAG-471 habzásgátló megnevezéssel kerül forgalomba); a táptalaj készítéséhez reverz ozmózis minőségű vizet használunk. 200 liter második táptalajhoz elegendő táptalajkomponenst 190 liter reverz ozmózis minőségű vízzel oldunk fel egy 250 liter térfogatú fermentorban. Ezután a táptalaj pH-ját NH₄OH segítségével 7,2-es értékre állítjuk, majd a táptalajt 121 °C hőmérsékleten 30 percig sterilezzük. A primer tenyészetet tartalmazó két lezárt lombik tartalmával 0,3%-os arányban a fenti táptalajt beoltjuk. A beoltott tenyészetet 22 °C hőmérsékleten 5-10⁵ Pa nyomáson 125 sím ütemű levegőztetéssel, 250 fordulat/perc sebességgel keverve inkubáljuk 36 óra hosszat.

Fermentációval történő termelés

A termeléshez használt táptalaj literenként a következő komponenseket tartalmazza: 50 g cukorrépamelasz, 16 g halliszt (a kereskedelemben Menhaden Select Fish Meal megjelöléssel kerül forgalomba), 10 g élesztőkivonat (a kereskedelemben Fidco megjelöléssel található), 329,8 mg MgCI₂-6H₂O, 11,4 mg MnSO₄-H₂O, 3,29 mg FeSO₄-7H₂O, 1,8 mg Na₂MoO₄-2H₂O, 367,6 mg CaCI₂-2H₂O, 84,2 mg NaCI, 5,8 mg KCI, 0,1 mg ZnSO₄-7H₂O, 0,1 mg CoCI₂-6H₂O, 3,1 mg CuSO₄-5H₂O, továbbá 0,5 ml szilikon habzásgátló (SAG-471 Antifoam megjelöléssel); a táptalajt reverz ozmózis minőségű vízzel készítjük el.

5000 liter táptalajhoz elegendő mennyiségű táptalajkomponenst oldunk fel 4700 liter térfogatú reverz ozmózis minőségű vízben 5000 liter térfogatú fermentorban. A táptalaj pH-ját KOH segítségével 7,0 értékre állítjuk, majd 123 °C hőmérsékleten 30 percig sterilezést végzünk. Az érett szekunder tenyészetet 1,0% arányban a további beoltáshoz használjuk fel. A tenyészetet 22 °C hőmérsékleten 2500 sím ütemű levegőztetéssel, 5Ί0⁵ Pa nyomáson, 250 fordulat/perc sebességgel, 96 óra hosszat inkubáljuk.

A markfortin A elkülönítése

A 4900 liter térfogatú fermentációs elegyben lévő sejteket nagy nyíróerőt biztosító keverőn engedjük át a szeparátortartályba. Az elegyhez ezután 4 tömeg/térfogat% diatómaföldet és fél térfogatnyi metilén-kloridot adunk. Ezután a sejteket tartalmazó oldatot nyomás alatt álló szűrőn átszűrjük. A szűrőlepényt 10 térfogat% metilén-kloriddal kétszer átmossuk.

Az így kapott szűrletet dekantálva a vizes fázist elkülönítjük. A visszamaradó, termékben gazdag metilén-kloridos fázist ezután 44 liter térfogatra betöményítjük. A koncentrátumot ezután ennek térfogatára számítva 20% metilén-kloriddal (9 liter) és diatómaföld hozzáadásával ismét átszűrjük.

Az ily módon tisztított 53 liter térfogatú koncentrátumot tovább tisztítjuk, a markfortin A-t az egyéb komponensektől elkülönítjük, e műveletet szilikagél-kromatográfiával és átkristályosítással végezzük.

A kromatográfiát megelőzően a tisztított koncentrátumot négy, közel azonos térfogatú aliquot részre osztjuk. Mindegyik aliquot részt egy újonnan töltött 22,8 cm (9”) átmérőjű oszlopra visszük fel, az oszlop 25 kg száraz szilikagélt tartalmaz (az ágytérfogat: 59 liter). A megtöltött oszlopot 120 liter 10% acetontartalmú metilén-kloriddal, 120 liter 20% acetontartalmú metilénkloriddal, 120 liter 30% acetontartalmú metilénkloriddal, 160 liter 40% acetontartalmú metilénkloriddal, majd 130 liter acetonnal eluáljuk, a 30 és 40%-os eluátumokat 20 liter térfogatú frakció formájában összegyűjtjük. Az eluátumok tartalmát vékonyréteg-kromatográfiával ellenőrizzük, ehhez oldószerrendszerként 6% izopropanol és 0,3% ammónium-hidroxidtartalmú metilén-kloridot használunk, Whatman LK6DF szilikagéllemezeken végezzük a kifejlesztést. A markfortin A frakciókat (amelyek kis mennyiségű markfortin D-t tartalmaznak) acetonból átkristályosítjuk. A megfelelő frakciókat (40-100 liter) csökkentett nyomáson mintegy 5 liter térfogatra betöményítjük. Az oldatot (vagy híg szuszpenziót) rotációs bepárlóra visszük, majd csökkentett nyomáson a betöményítést folytatjuk. A betöményítés során több 1 literes acetonadagot adunk az elegyhez, így az oldatban lévő metilénkloridot teljes mértékben eltávolítjuk. Az így kapott acetonos szuszpenziót (mintegy 1 liter térfogatú) egy éjszakán át hűtőszekrénybe helyezzük, majd a keletkezett markfortin A kristályokat elkülönítjük, több kis adag hideg acetonnal átmossuk, majd vákuumban szárítjuk. Az így kapott kristályok néhány százalékban markfortin D-vel lehetnek szennyezve. Metilén-klorid/acetonból végzett ismételt átkristályosítással (ahol a metilénkloridot a fentiekben leírtak szerint távolítjuk el) tiszta markfortin A-t kapunk.

Markfortin D elkülönítése

A 4900 liter térfogatú fermentlét a sejtek elkülönítésére nagy nyíróerőt biztosító keverőn engedjük át. Ezután 4 tömeg/térfogat% diatómaföldet és fél térfogatnyi metilén-kloridot adunk az elegyhez. A fermentlét ezután nyomás alatt álló szűrőn szűrjük. A szűrőlepényt 10 térfogat% metilén-kloriddal kétszer átmossuk.

Az így kapott szűrletet dekantáljuk, így a vizes fázist eltávolítjuk. A termékben gazdag metilén-kloridos fázist ezután 44 liter térfogatra betöményítjük. A koncentrátumot ennek térfogatára számítva 20% metilénkloriddal (9 liter) meghígítjuk, diatómaföld hozzáadása után a koncentrátumot szűrjük.

Az így kapott 53 liter tisztított koncentrátumot tovább tisztítjuk, és a markfortin A-t az egyéb komponensektől eltávolítjuk, e művelethez szilikagéles kromatográfiát és átkristályosítást végzünk.

A kromatográfiát megelőzően a tisztított koncentrátumot négy, mintegy egyenlő térfogatú aliquot részre

HU 226 296 Β1 osztjuk. Mindegyik aliquot részt frissen töltött 22,8 cm (9”) átmérőjű oszlopon kromatografáljuk. Az oszlop töltéséhez 25 kg száraz szilikagélt használunk (agytérfogat: 59 liter). A megtöltött oszlopokat 120 liter 10% acetontartalmú metilén-kloriddal, 120 liter 20% acetontartalmú metilén-kloriddal, 120 liter 30% acetontartalmú metilén-kloriddal, 160 liter 40% acetontartalmú metilénkloriddal, majd 130 liter acetonnal eluáljuk, a 30 és 40%-os eluátumokat 20 liter térfogatú frakció formájában egyesítjük. Az eluátumokat vékonyréteg-kromatográfiával ellenőrizzük, oldószerrendszerként 6% izopropanol és 0,3% ammónium-hidroxid-tartalmú metilénkloridot használunk, Whatman LK6DF szilikagéllemezeken végezzük a kifejlesztést. A markfortin D-tartalmú markfortin A frakciókat betöményítjük. Ezen anyagból 1 g-ot hangyasavban feloldunk (20 ml, 93%), majd 16 óra hosszat 20-25 °C hőmérsékleten állni hagyjuk. Csökkentett nyomáson az illókomponenseket eltávolítjuk, a maradékot szilikagéllel végzett kromatográfiának vetjük alá (MeOH:CH₂CI₂ 1:20), így 100 g markfortin D-t kapunk fehér színű, szilárd termék formájában. A termék szerkezetét az NMR-spektroszkópiás és tömegspektrometriás vizsgálatok alátámasztják.

HRMS (FAB) M/Z [M+Hj C₂₈H35N₃C>3+H összegképletre számított érték: 462,2756; mért érték: 462,2739.

1A) Művelet

Markfortin A és C termelése és elkülönítése

Primer átoltásos fermentációs eljárás

Az átoltásos fermentációnál az inokuláláshoz folyékony nitrogénen tárolt elkülönített Penicillium sp. UC 7780 (NRRL 18887) jelzésű agartenyészetet használunk. Három agardugót felolvasztunk és 100 ml GS-7 táptalaj inokulálásához ezt használjuk. A GS-7 táptalaj glükózból és gyapotmaglisztből áll (a kereskedelemben „Pharmamedia megnevezéssel kerül forgalomba, forgalmazó: Traders Protein, Procter&Gamble Oilseed Products, Co., Memphis, TN, Amerikai Egyesült Államok), mindegyikhez 25 g/l koncentrációban csapvizet adunk. A táptalaj pH-ját NH₄OH segítségével 7,2-es értékre állítjuk. 500 ml térfogatú fermentációs lombikokban 100-100 ml térfogatú táptalajt 30 percig autoklávozunk. A steril GS-7 táptalajt fentiek szerint beoltjuk, majd 250 fordulat/perc sebességgel 23 °C hőmérsékleten 35-58 óra hosszat rázatjuk.

Fermentációs termelés (rázólombikban)

A fenti érett tenyészetet használjuk fel a termeléshez szánt táptalaj beoltására 1%-os arányban. A termeléshez használt táptalaj összetétele 1 literre számítva: 45 g glükóz, 25 g enzimatikusan emésztett kazein (kereskedelmi megnevezése: Peptonized Milk Nutrient, előállító: Sheffield Products, Norwich, N. Y., Amerikai Egyesült Államok), 2,5 g élesztőextraktum (kereskedelmi megnevezés: Bacto élesztőextraktum kódszám: 0127, előállító: Difco Laboratories, Detroit, Ml), a táptalaj készítéséhez csapvizet használunk. A táptalaj pH-ját kálium-hidroxid segítségével 7,0 értékre állítjuk. 500 ml térfogatú fermentációs lombikokba 100-100 ml táptalajt viszünk, ezeket 30 percig autoklávozzuk.

A steril termelőtáptalajt fentiek szerint beoltjuk, majd

250 fordulat/perc sebességgel 21 °C hőmérsékleten

7-14 napig rázatjuk.

Fermentációs termelési folyamat (Labraferm fermentorokban)

Az érett tenyészetet inokulumként használjuk a steril termelőtáptalajhoz 0,5% arányban. A termeléshez használt táptalajt a fentiekben ismertettük. Miután a pH-t KOH-val 7,0 értékre állítottuk, 10 liter táptalajt 12 liter térfogatú Labraferm fermentorban (New Brunswick Scientific Co., Inc.) 90 percig autoklávozunk. A fermentorokat 0,5% arányban sejttenyészettel beoltjuk, a fermentlét 500 fordulat/perc sebességgel, 20 °C hőmérsékleten, 5-9 napig keverjük. A levegő átáramlásnak sebességét 10-15 liter/perc értéken tartjuk.

Markfortin AésC elkülönítése

A teljes fermentlét (35 liter) nagyméretű kereskedelmi Waring Blender keverőben kis sebességgel keverjük, majd az elegyhez azonos térfogatban metilénkloridot elegyítünk. Az elegyet egy éjszakán át hűtés közben tároljuk, majd centrifugálási végzünk, így az emulziót megtörjük. Az így kapott tiszta metilénkloridos fázist leszívatjuk, majd csökkentett nyomáson betöményítjük. A maradékot (37,4 g) metilén-kloridban feloldjuk, a betöményített oldatot metilén-kloridos szuszpenzió formájában szilikagéllel töltött oszlopra (1 kg) felvisszük. Az oszlopot növekvő koncentrációjú aceton/metilén-klorid eleggyel eluáljuk (10%, 20%, 30%, 40% és 50% aceton). A frakciók összetételét vékonyréteg-kromatográfiával ellenőrizzük, a megfelelő frakciókat bepároljuk, a maradékot acetonból átkristályosítva markfortin A-t és markfortin C-t tartalmazó elegyet kapunk.

1B eljárás

Markfortin AésC termelése és elkülönítése

Átoltásos fermentációs művelet

Az átoltásos fermentációnál az inokuláláshoz folyékony nitrogénen tárolt elkülönített Penicillium sp. UC 7780 (NRRL 18887) jelzésű agartenyészetet használunk. Három agardugót felolvasztunk és 100 ml GS-7 táptalaj inokulálásához használjuk. A GS-7 táptalaj glükózból és gyapotmaglisztből áll (a kereskedelemben „Pharmamedia” megnevezéssel kerül forgalomba, forgalmazó: Traders Protein, Procter&Gamble Oilseed Products, Co., Memphis, TN, Amerikai Egyesült Államok), mindegyikhez 25 g/l koncentrációban csapvizet adunk. A pH-t NH₄OH segítségével 7,2-es értékre állítjuk. 500 ml térfogatú fermentációs lombikban 100-100 ml térfogatú táptalajt viszünk és ezeket 30 percig autoklávozzuk. A steril GS-7 táptalajt fentiek szerint beoltjuk, majd 250 fordulat/perc sebességgel 23 °C hőmérsékleten 35-58 óra hosszat rázatjuk.

Fermentálással végzett termelés (rázólombikban)

A termeléshez használt táptalaj beoltására az érett sejttenyészetet 1 %-os arányban használjuk. A termeléshez használt táptalaj összetétele: 20 g glükóz, 15 ml glicerin, 20 g gyapotmagliszt (a kereskedelemben Pharmamidia néven beszerezhető, előállító: Traders

HU 226 296 Β1

Protein, Procter&Gamble, Oilseed Products Co., Memphis, TN, Amerikai Egyesült Államok), 10 g szójababliszt, valamint 3 g I^HPOVIiter csapvíz. A táptalaj pH-ját kálium-hidroxid segítségével 6,8-as értékre állítjuk. A táptalajt ezután 500 ml térfogatú fermentációs lombikokban 100-100 ml térfogatban 30 percig autoklávozzuk. A steril termelőtáptalajt fentiek szerint beoltjuk, majd 250 fordulat/perc sebességgel 21 °C hőmérsékleten 7-14 napig rázatjuk.

Fermentációs termelés (Labraferm fermentorokban)

Az érett sejttenyészetet inokulumként használjuk a steril termelőtáptalaj beoltására 0,5% arányban. A termeléshez használt táptalajt a fentiekben ismertettük. Miután a pH-t KOH-val 7,0 értékre állítottuk, 10 liter táptalajt 12 liter térfogatú Labraferm fermentorban (New Brunswick Scientific Co., Inc.) 90 percig autoklávozunk. A fermentorokat 0,5% arányban sejttenyészettel beoltjuk, majd a fermentor tartalmát 500 fordulat/perc sebességgel, 20 °C hőmérsékleten, 5-9 napig keverjük. A levegő átáramlásnak sebességét 10-15 liter/perc értéken tartjuk.

Markfortin A és C elkülönítése

A teljes fermentlót (35 liter) nagyméretű kereskedelmi Waring Blender keverőben kis sebességgel keverjük, majd az elegyhez azonos térfogatú metilén-kloridot elegyítünk. Az elegyet egy éjszakán át hűtés közben tároljuk, majd centrifugálást végzünk, így az emulziót megtörjük. Az így kapott tiszta metilén-kloridos fázist leszívjuk, majd csökkentett nyomáson betöményítjük. A maradékot (37,4 g) metilén-kloridban feloldjuk, a betöményftett oldatot metilén-kloridos szuszpenzió formájában szilikagéllel töltött oszlopra (1 kg) felvisszük. Az oszlopot növekvő koncentrációjú aceton/metilén-klorid eleggyel eluáljuk (10%, 20%, 30%, 40% és 50% aceton). A frakciók összetételét vékonyréteg-kromatográfiával ellenőrizzük, a megfelelő frakciókat bepároljuk, acetonból a maradékot átkristályositva markfortin A-t és markfortin C-t tartalmazó elegyet kapunk.

14-Szubsztituált markfortinvegyületek szintézise

Markfortin A-t [(1a) képlet, I. reakcióvázlat) jód-cianiddal (CNI) kezelünk, így (5) képletű 16a-jód-17p-ciano-markfortin A-ból és 16p-jód-17a-ciano-markfortin A-ból álló elegyet kapunk, amit szilikagéllel végzett kromatográfiával választhatunk szét. Ezen elegyet káliumhidroxidnak metanollal készült oldatával kezelve hidrogén-jodidot szakítunk le, így (6) képletű 16,17-dehidro17-ciano-markfortin A-t kapunk, amit szelén-dioxiddal (7) képletű 17-keto-markfortin A-vá oxidálunk. A 15- és

16-helyzetű szénatomok között kettős kötést alakítunk ki a 16-os helyzet szelénes kezelésével (fenil-szelenilklorid és LDA), majd a szelén közbenső terméket hidrogén-peroxiddal oxidáljuk. Ezután a fenil-szelénsavat elkülönítve (8) képletű 15,16-dehidro-17-keto-markfortin A-t kapunk. Ez a vegyület a (10) képletű 14a-hidroxi-markfortin A előállításánál egy kulcsfontosságú közbenső termék; a (8) képletű vegyületet két eltérő úton alakíthatjuk (10) képletű vegyületté.

Az első megoldás szerint a 14-helyzetben allil-oxidációt végzünk, e lépéshez kálium-bisz(trimetil-szilil)amidot és 2-fenil-szulfonil-3-fenil-oxaziridint használunk, majd a 16-os helyzetet oxidáljuk, így a (9a) képletű 14a-hidroxi-15,16-dehidro-17-keto-markfortin A és a (9b) képletű 14,15-dehidro-16-hidroxi-17-keto-markfortin A elegyét kapjuk. E két terméket szilikagél-kromatográfia segítségével különítjük el egymástól. A (9a) képletű vegyületet lltium-alumínium-hidriddel tetrahidrofurános közegben (10) képletű 14a-hidroxi-markfortin A-vá redukáljuk, ami a találmány szerinti megoldás célvegyülete. Másik lehetőségként a (8) képletű vegyületet (J reakcióvázlat) dioxános közegben szelén-dioxiddal oxidáljuk, így (9a) képletű 14a-hidroxi-15,16-dehidro-17-keto-markfortin A-nak és (11) képletű 15,16-dehidro-14,17-diketo-markfortin A-nak 2:1 arányú elegyét kapjuk. E vegyületeket szilikagéllel végzett kromatográfia segítségével különíthetjük el egymástól. Mindkét vegyületet egymástól függetlenül (12a) képletű 14ahidroxi-17-keto-markfortin A-vá alakíthatjuk: (9a) képletű vegyületet kapunk oly módon, ha a 15,16-helyzetben lítium-trietil-bór-hidriddel végzett redukcióval kettős kötést alakítunk ki; (11) képletű vegyületet kapunk abban az esetben, ha lítium-bór-hidriddel a 14-es helyzetű karbonilcsoportot redukáljuk. Ez utóbbi esetben azonos mennyiségű (12b) képletű 14p-hidroxi-17-ketomarkfortin A is képződik, amely vegyületet kromatográfia segítségével eltávolíthatjuk. A (12a) képletű vegyületet bór-tetrahidrofurán-komplexszel redukálva 14ahidroxi-markfortin A-t kapunk [(10) képletű vegyület].

A 14a-hidroxi-15,16-dehidro-17-keto-markfortin A-t [(9a) képletű vegyület, K reakcióvázlat] lítium-trietil-bórhidriddel (12a) képletű 14a-hidroxi-17-keto-markfortin A-vá redukálhatjuk. Ezen átalakítás Swem-féle oxidáció segítségével megy végbe, amely művelethez oxalilkloridot és dimetil-szulfoxidot használunk, így (13) képletű 14,17-diketo-markfortin A-t kapunk. Metil-magnézium-bromiddal végzett kezelés segítségével a Grignard reakció körülményei között (14a) képletű 14ahidroxi-14p-metil-17-keto-markfortin A és (14b) képletű 14p-hidroxi-14a-metil-17-keto-markfortin A elegyét kapjuk; e két vegyületet szilikagéllel végzett kromatográfia segítségével különíthetjük el. A termékek aránya az alkalmazott oldószertől függ: metilén-klorid esetében 6:1 arányú, tetrahidrofurán esetében >50:1 arányú elegyet kapunk. A (13a) képletű vegyületet lítium-alumínium-hidriddel redukálva (15) képletű 14a-hidroxi14p-metil-markfortin A-t kapunk.

A 14a-hidroxi-markfortin A-t [(10) képletű vegyület, L reakcióvázlat] Swem-féle oxidációnak alávetve, (16) képletű 14-keto-markfortin A-t kapunk, e vegyületet nátrium-bór-hidriddel redukálva (17) képletű 14p-hidroχί-markfortin A-hoz jutunk. A (16) képletű 14-ketomarkfortin A-t etil-magnézium-bromiddal kezelve a Grignard-reakció körülményei között, (19) képletű 14ahidroxi-14-etil-markfortin A-t kapunk. A (10) képletű 14a-hidroxi-markfortin A-t m-klór-peroxi-benzoesawal kezelve (18) képletű 14a-hidroxi-markfortin A N-oxidjához jutunk. 14p-metil-markfortin A-t állíthatunk elő dehidroxilezés segítségével 14a-hidroxi-14p-metilmarkfortin A-ból kiindulva. Ennek értelmében 14ahidroxi-14p-metil-markfortin A-t egy bázis jelenlétében

HU 226 296 Β1 klór-tiohangyasav-fenil-észterrel kezelünk, majd a 14ahidroxi-14p-metil-markfortin A-nak ezen tionoformátszármazékát tri-n-butil-ón-hidriddel redukálva 14p-metil-markfortin A-t kapunk.

Másik lehetőségként a 14a-hidroxi-markfortin A-t markfortin A-ból kiindulva is előállíthatjuk (M reakcióvázlat). Markfortin A-t vizes tetrahidrofurános közegben nátrium-hidrogén-karbonáttal és jóddal kezelve (7) képletű 17-keto-markfortin A-t kapunk, amit LDA és fenil-diszulfiddal diszulfenilezve (20) képletű 16-ditiofenil17-keto-markfortin A-hoz jutunk (M reakcióvázlat) a markfortin A-ra számítva 60%-os hozammal. m-Klórperoxi-benzoesawal oxidációt végezve (21) képletű

16-tiofenil-16-szulfoxi-fenil-17-keto-markfortin A-t kapunk, amit visszafolyató hűtő alkalmazásával toluolban forralva (22) képletű 15,16-dehidro-16-tiofenil-17-ketomarkfortin A-vá alakul át. Ezt követően m-klór-peroxibenzoesawal kezelést végezve (23) képletű 15,16-dehidro-16-szulfoxi-fenil-17-keto-markfortin A-t kapunk, amit metanolos közegben dietil-aminnal átrendeződésnek vetünk alá, amikor is (9a) képletű 15,16-dehidro14a-hidroxi-17-keto-markfortin A-hoz jutunk.

A (35) képletű 14a-hidroxi-15a-metil-markfortin A-t (N reakcióvázlat) előállíthatjuk a (9a) képletű 15,16-dehidro-14a-hidroxi-17-keto-markfortin A-ból kiindulva (N reakcióvázlat). Ennek értelmében (9a) képletű 15,16dehidro-14a-hidroxi-17-keto-markfortin A-t metilmagnézium-bromiddal vagy lítium-dimetil-réz-vegyülettel reagáltatunk, amikor is (34) képletű 15a-metil14a-hidroxi-17-keto-markfortin A-t kapunk, amely vegyületet bór-dimetil-szulfid-komplexszel redukálva (35) képletű 15a-metil-14a-hidroxi-markfortin A-hoz jutunk. A (34) képletű 15a-metil-14a-hidroxi-17-keto-markfortin A-t Swem-féle oxidációval oxalil-klorid és dimetilszulfoxid segítségével (36) képletű 15a-metil-14,17-diketo-markfortin A-vá alakíthatjuk át. E vegyületet metilmagnézium-bromiddal kezelve a Grignard-reakció körülményei között (37) képletű 15a-metil-14a-hidroxi14p-metil-17-keto-markfortin A-t kapunk, amit bórdimetil-szulfid-komplexszel redukálva (38) képletű 15ametil-14a-hidroxi-14p-metil-markfortin A-hoz jutunk.

A fentiekben ismertetett műveletek segítségével előállíthatjuk a 14-es helyzetben szubsztituált markfortin B, C és D származékokat is.

I. előállítás (referenciapélda)

16-Jód-17-ciano-markfortin A előállítása diasztereomerelegy formájában [(5) képletű vegyület]

II, 7 g (76,5 mmol) szilárd jód-cianidot (ICN) adunk

10,5 g (22,5 mmol) markfortin A-nak 150 ml kloroformmal készült oldatához, majd a reakcióelegyet visszafolyató hűtő alkalmazásával mindaddig forraljuk, amíg az összes markfortin A el nem reagál (mintegy 5 óra hosszat). Az így kapott fekete színű oldatot 20-25 °C hőmérsékletre lehűtjük, 100 ml metilén-kloriddal meghígítjuk, telített NaHCO₃-, majd Na₂SO₃-oldattal mossuk. A szerves fázist elkülönítjük, magnézium-szulfáttal szárítjuk, majd szárazra betöményítjük. Az így kapott nyers szilárd anyagot szilikagéllel töltött oszlopon kromatografáljuk (etil-acetát:hexán 3:2 arányú elegyével), így 12,5 g (90%) 16-jód-17-ciano-markfortin A-t kapunk fehér színű, porszerű termék formájában. A kapott termék szerkezetét mágneses magrezonancia-spektroszkópiával és tömegspektrometriával azonosítjuk.

2. előállítás (referenciapélda)

16,17-Dehidro-17-ciano-markfortin A [(6) képletű vegyület]

9,5 g (15 mmol) 16-jód-17-ciano-markfortin A-t 150 ml metanolban feloldunk, majd 3 ml 45%-os vizes KOH-oldatot adunk hozzá. A reakcióelegyet 20-25 °C hőmérsékleten 2 óra hosszat forraljuk. Az elegyhez vizet adunk, majd a kapott fehér színű csapadékot szűréssel elkülönítjük, vízzel mossuk, egy éjszakán át vákuumban szárítjuk, így 6,6 g (75%) 16,17-dehidro-17ciano-markfortin A-t kapunk. A keletkezett termék szerkezetét mágneses magrezonancia-spektroszkópiával és tömegspektrometriával ellenőrizzük. MS (FAB) M/Z [M+Hj: 501.

3. előállítás (referenciapélda)

17-Keto-markfortin A [(7) képletű vegyület]

2,9 g (26 mmol) szelén-dioxidot adunk 6,0 g (10 mmol) 16,17-dehidro-17-ciano-markfortin A-nak 100 ml 95%-os etanollal készült oldatához, majd a reakcióelegyet 2 óra hosszat 20-25 °C hőmérsékleten keverjük. A reakciót ezután 100 ml telített NaHCO₃-oldat hozzáadásával leállítjuk. Az így kapott elegyet 2*200 ml metilén-kloriddal extraháljuk. Az extraktumokat egyesítjük, magnézium-szulfáttal szárítjuk, majd betöményítjük, így 7 g nyersterméket kapunk. Az így kapott anyagot szilikagéllel töltött oszlopon kromatografáljuk (etil-acetát), így 3,6 g (75%) 17-keto-markfortin A-t kapunk fehér színű, szilárd anyag formájában.

A kapott termék szerkezetét mágneses magrezonancia-spektroszkópiával és tömegspektrometriával ellenőrizzük. HRMS (FAB) M/Z [M+H], a C₂₈H₃₃N₃O₅+H összegképletre számított érték: 492,2498; mért érték: 492,2478.

Másik lehetőségként előnyösen a cím szerinti vegyületet p-toloulszulfonsawal állítjuk elő. Ennek értelmében 1 g p-toluolszulfonsav-monohidrátot adunk 10 g 16,17-dehidro-17-ciano-markfortin A-nak 50 ml 95%-os metanollal készült oldatához, majd a reakcióelegyet 20-25 °C hőmérsékleten 1 óra hosszat keverjük. Az elegyhez 2 ml trietil-amint adunk, majd az oldószert elpárologtatjuk. A maradékot 100 ml 10%-os vizes nátrium-karbonát-oldattal eldörzsöljük, a szilárd anyagot a szuszpenzióból szűréssel elkülönítjük, szárítjuk, így a cím szerinti vegyületet kapjuk (90%-os hozam) szilárd termék formájában. A keletkezett termék szerkezetét mágneses magrezonancia-spektroszkópiával és tömegspektrométerrel igazoljuk.

4. előállítás (referenciapélda)

15,16-Dehidro-17-ketomarkfotin A [(8) képletű vegyület]

Lítium-diizopropil-amid-oldatot készítünk n-butil-lítium hexánnal készült oldatából (1,6 mol/l, 9,9 ml,

HU 226 296 Β1

15,4 mmol) és diizopropil-aminból (2,2 ml, 15,7 mmol). Az így elkészített oldatot 20 ml vízmentes tetrahidrofuránnal (THF) meghígítjuk, majd -78 °C hőmérsékletre lehűtjük. Ehhez 2,0 g (4,1 mmol) 17-keto-markfortin A-nak 20 ml vízmentes tetrahidrofuránnal készült oldatát csepegtetjük, majd a reakcióelegyet hagyjuk mintegy 1 óra alatt -40 °C hőmérsékletre felmelegedni. Az elegyet ismét -78 °C-ra lehűtjük, majd 19 mg (5,2 mmol) fenil-szelén-kloridnak 10 ml tetrahidrofuránnal készült oldatát csepegtetjük hozzá. 5 perc eltelte után a reakciót telített NaHCO3-oldat hozzáadásával leállítjuk, majd metilén-kloriddal extrahálunk, a szerves fázist magnézium-szulfáttal szárítjuk, a szerves fázist betöményítve sárga színű, szilárd anyagot kapunk, amit további tisztítás nélkül használunk fel. Az így kapott anyagot 150 ml tetrahidrofuránban feloldjuk, az oldatot 0 °C hőmérsékleten 1,5 ml 30%-os H₂O₂-vel kezeljük. A hűtőfürdőt eltávolítva a reakcióelegyet 30 percig 20-25 °C hőmérsékleten keverjük. Ezután a reakciót 100 ml n NaOH-oldat hozzáadásával leállítjuk. Az elegyet 2*200 ml metilén-kloriddal extraháljuk. Az extraktumokat egyesítjük, vízmentes magnézium-szulfáttal szárítjuk, a szerves fázist betöményítve szilárd terméket kapunk. Az így kapott anyagot szilikagéllel töltött oszlopon kromatografáljuk (etil-acetát), így 1,3 g (65%)

15,16-dehidro-17-keto-markfortin A-t kapunk fehér színű, szilárd termék formájában. A kapott termék szerkezetét mágneses magrezonancia-vizsgálattal és tömegspektrometriával igazoljuk. HRMS (FAB) M/Z [M+H], C₂₈H₃₁N₃O₅+H összegképletre számított érték: 490,2342; mért érték: 490,2345.

5. előállítás (referenciapélda)

14a-hidroxi-15,16-dehidro-17-keto-markfortin A [(9a) képletű vegyület]

Oxaziridin-reakciőt alkalmazva Kálium-bisz(trímetil-szilil)-amidnak toluollal készült oldatát (0,5 mol/l, 1 ml, 0,5 mmol) csepegtetjük 66 mg (0,14 mmol) 15,16-dehidro-17-keto-markfortin A-nak 2 ml tetrahidrofuránnal készült oldatához -78 °C hőmérsékleten. Az így kapott halványsárga színű zavaros oldatot hagyjuk 1 óra alatt -40 °C hőmérsékletre felmelegedni. A reakcióelegyet-78 °C-ra lehűtjük, 15 percig keverjük, majd 42 mg (0,16 mmol) 2-fenil-szulfonil-3-fenil-oxaziridinnek 2 ml tetrahidrofuránnal készült oldatát csepegtetjük hozzá. Az elegyet 5 percig keveijük, majd a reakciót NaHCO₃ hozzáadásával leállítjuk. A reakcióelegyet 2*25 ml metilén-kloriddal extraháljuk. Az extraktumokat egyesítjük, magnézium-szulfáttal szárítjuk, majd betöményítjük. így nyersterméket kapunk. A kapott anyagot preparatív vékonyréteg-kromatográfiával (szilikagél, etil-acetát) tisztítjuk, így 8 mg (12%) 14ahidroxi-15,16-dehidro-17-keto-markfortin A-t kapunk fehér színű, szilárd termék formájában. A kapott termék szerkezetét mágneses magrezonancia-vizsgálattal és tömegspektrometriával ellenőrizzük. HRMS (FAB) M/Z [M+H], a C₂₈H₃₁N₃O6+H összegképletre számított érték: 506,2291; mért érték: 506,2280.

Fenti anyag mellett a vékonyréteg-kromatográfiás művelettel 14 mg (20%) 14,15-dehidro-16-hidroxi-17keto-markfortin A-t is kapunk. E vegyület szerkezetét mágneses magrezonancia-vizsgálattal igazoljuk.

6. előállítás (referenciapélda)

14a-hidroxi-15,16-dehidro-17-keto-markfortin

A [(9a) képletű vegyület]

15,16-Dehidro-14,17-diketo-markfortin A [(11) képletű vegyület], továbbá

14.15- Dehidro-16,17-diketo-markfortin A [(24) képletű vegyület] előállítása szelén-dioxid alkalmazásával

1,29 g (2,6 mmol) 15,16-dehidro-17-keto-markfortin A-t oldunk fel 30 ml p-dioxánban, majd ezt az oldatot 390 mg szelén-dioxiddal kezeljük. Az elegyet 1 óra hosszat visszafolyató hűtő alkalmazásával forraljuk, majd az oldószert vákuumban elpárologtatjuk. A maradékot 30 ml metilén-kloriddal eldörzsöljük, majd szűrjük. A szűrietet betöményítjük, a maradékot szilikagéllel töltött oszlopon kromatografáljuk (MeOH:EtOAc 1:20 arányú elegye); így 430 mg (32%) 14a-hidroxi-15,16-dehidro-17-keto-markfortin A-t kapunk szilárd termék formájában. A kromatográfia során 212 mg (16%) (11) képletű 15,16-dehidro-14,17-diketo-markfortin A-t is kapunk. A kromatográfiával ezenkívül 106 mg (8%) (24) képletű 14,15-dehidro-16,17-diketo-markfortin A-t is kapunk. Ezen termékek szerkezetét mágneses magrezonancia-vizsgálattal és tömegspektrometriával igazoljuk.

7. előállítás (referenciapélda)

15.16- Dehidro-14,17-diketo-markfortin A [(11) képletű vegyület] mg 14a-hidroxi-15,16-dehidro-17-keto-markfortin A-t [(9a) képletű vegyület] 10 ml metilén-kloridban feloldunk, majd az oldatot 60 mg mangán-dioxiddal kezeljük. Az elegyet 1 óra hosszat 20-25 °C hőmérsékleten keverjük, majd betöményítjük. A maradékot preparatív vékonyréteg-kromatográfia segítségével tisztítjuk (50% metilén-klorid-tartalmú etil-acetát), így 35 mg (60%) 15,16-dehidro-14,17-diketo-markfortin A-t kapunk [(11) képletű vegyület]. A kapott termék szerkezetét mágneses magrezonancia-vizsgálattal és tömegspektrometriával igazoljuk.

8. előállítás (referenciapélda)

14a-hidroxi-markfortin A [(10) képletű vegyület] mg (0,040 mmol) 14a-hidroxi-15,16-dehidro-17keto-markfortint 5 ml tetrahidrofuránban feloldunk, az oldatot lítium-alumínium-hidridnek (1 mol/l, 0,11 ml, 0,11 mmol) tetrahidrofuránnal készült oldatával kezeljük 0 °C hőmérsékleten. Az elegyet fél óra hosszat 0 °C hőmérsékleten keverjük, majd ezután 10%-os NaHCO₃-oldatot adunk hozzá. Az elegyet 2*10 ml metilén-kloriddal extraháljuk, az extraktumokat egyesítjük, magnézium-szulfáttal szárítjuk, az oldószert csökkentett nyomáson eltávolítjuk. A maradékot preparatív vékonyréteg-kromatográfiának vetjük alá, ehhez szilikagélt, 10% metanoltartalmú etil-acetátot használunk; így a cím szerinti vegyületet kapjuk. HRMS (FAB, M/Z) [M+H], a C₂₈H₃5N₃O5+H összegképletre számított érték: 494,2655; mért érték: 494,2653.

HU 226 296 Β1

9. előállítás (referenciapélda)

14a-hidroxi-17-keto-markfortin A [(12a) képletű vegyület] mg (0,1 mmol) 14a-hidroxi-15,16-dehidro-17-ketomarkfortin A-t [(9a) képletű vegyület] 5 ml tetrahidrofuránban feloldunk, majd az oldatot lítium-trietil-bórhidridnek tetrahidrofurános oldatával kezeljük (1 mol/l, 0,7 ml) -78 °C hőmérsékleten. Az elegyet 0,5 óra hosszat -78 °C hőmérsékleten keverjük. A reakciót 1 ml MeOH hozzáadásával leállítjuk, majd az elegyet betöményítjük, A visszamaradó szilárd anyagot szilikagéllel töltött oszlopon kromatografáljuk (MeOH:CH₂CI₂ 1:20 arányú elegye). Igy 43 mg (86%) 14a-hidroxi-17keto-markfortin A-t kapunk fehér színű, szilárd termék formájában. A kapott termék szerkezetét NMR-spektroszkópiával és tömegspektrometriával igazoljuk. HRMS (FAB, M/Z) [M+H], a C₂₈H₃₃N₃O₆+H összegképletre számított érték: 508,2447; mért érték: 508,2437.

10. előállítás (referenciapélda)

14a-hidroxi-17-keto-markfortin A [(12a) képletű vegyület] előállítása 15,16-dehidro-14,17-diketomarkfortin A-ból [(11) képletű vegyület] kiindulva 470 mg (0,93 mmol) 15,16-dehidro-14,17-diketomarkfortin A-t tetrahidrofuránban feloldunk, majd az oldatot lítium-bór-hidridnek tetrahidrofuránnal készült oldatával (2 ml, 1 mol/l) kezeljük szobahőmérsékleten. Az elegyet 2 óra hosszat keverjük, majd ezután 10%-os NaHCO₃-oldatot adunk hozzá. Az elegyet 2*20 ml metilén-kloriddal extraháljuk. Az extraktumokat egyesítjük, magnézium-szulfáttal szárítjuk, majd az oldószert betöményítjük. A maradék két epimer elegyéből áll, amelyek szilikagéllel végzett kromatográfiával (MeOH:EtOAc 1:20) könnyen szétválaszthatok: így 90 mg (19%) 14a-hidroxi-17-keto-markfortin A-t és 94 mg (20%) 14p-hidroxi-17-keto-markfortin A-t kapunk. A két termék szerkezetét NMR-spektroszkópiával és tömegspektrometriával igazoljuk.

11. előállítás (referenciapélda)

14a-hidroxi-markfortin A előállítása [(10) képletű vegyület] 14a-hidroxi-17-keto-markfortin A-ból kiindulva [(12a) képletű vegyület]

413 mg (0,81 mmol) 14a-hidroxi-17-keto-markfortin A-t 20 ml tetrahidrofuránban feloldunk, majd az oldatot 0 °C hőmérsékleten bór-tetrahidrofurán komplexnek tetrahidrofuránnal készült oldatával (1 mol/l, 2,43 ml) kezeljük. Az elegyet 2,25 óra hosszat keverjük. Az elegyet további fél óra hosszat keverjük, ezt követően 3 ml metanolt adunk hozzá. Az oldószert elpárologtatjuk, a maradékot szilikagéllel kromatografáljuk (MeOH:EtOAc 1:16), így 250 mg (92% a kiindulási anyagra számítva) 14a-hidroxi-markfortin A-t és 140 mg (34% kiindulási anyag) 14a-hidroxi-17-keto-markfortin A-t kapunk.

12. előállítás (referenciapélda)

14,17-Diketo-markfortin A [(13) képletű vegyület] μΙ oxalil-kloridnak 5 ml vízmentes metilénkloriddal készült oldatát 45 μΙ dimetil-szulfoxlddal kezeljük -78 °C hőmérsékleten. Az elegyet -78 °C hőmérsékleten 1 óra hosszat keverjük, majd 27 mg 14ahidroxi-17-keto-markfortin A-nak 2 ml metilén-kloriddal készült oldatát csepegtetjük hozzá. A reakcióelegyet -78 °C hőmérsékleten 20 percig keverjük. Az elegyhez ezután 0,3 ml trietil-amint adunk, majd hagyjuk 20 perc alatt szobahőmérsékletre felmelegedni. 10 ml 10%-os Na₂CO₃-oldat és 10 ml metílén-klorid elegyével az elegyet kirázzuk. A szerves fázist magnézium-szulfáttal szárítjuk, majd betöményítjük. A maradékot szilikagélen kromatografáljuk (MeOH:CH₂CI₂ 1:20), így 14,17diketo-markfortin A-t kapunk (22 mg, 80%) fehér színű, szilárd anyag formájában. A termék szerkezetét az NMR-adatok és a tömegspektrometriás mérések igazolják. HRMS (FAB) M/Z [M+H], a C₂₈H₃₁N₃O₆+H összegképletre számított érték: 506,2291; mért érték: 506,2280.

13. előállítás (referenciapélda)

14a-hidroxi-14fi-metil-17-keto-markfortin A [(14a) képletű vegyület] mg (0,032 mmol) 14,17-diketo-markfortin A-nak 5 ml metilén-kloriddal készült oldatát -78 °C hőmérsékleten metil-magnézium-bromidnak dietil-éteres oldatával (3 mol/l, 0,16 ml, 0,48 mmol) kezeljük -78 ’C hőmérsékleten. Az így kapott elegyet 0,5 óra hosszat -78 °C hőmérsékleten keverjük. A reakciót néhány csepp 10%-os Na₂CO₃-oldat hozzáadásával leállítjuk. Az elegyet 10 ml metílén-klorid hozzáadásával meghígítjuk, magnézium-szulfáttal szárítjuk, majd betöményítjük. A maradékot szilikagéllel kromatografáljuk (MeOH:CH₂CI₂ 1:20), így 8 mg (50%) 14a-hidroxi-14pmetil-17-keto-markfortin A-t kapunk (Rf=0,25) fehér színű, szilárd anyag formájában. A termék szerkezetét az NMR-spektroszkópiás és tömegspektrometriás vizsgálatok igazolják. HRMS (FAB) M/Z [M+H], a C₂gH₃₅N₃O₆+H összegképletre számított érték: 522,2604; mért érték: 522,2620. A fenti anyagon túlmenően 1,2 mg (7%) 14p-hidroxi-17a-keto-markfortin A-t is kapunk (Rf=0,4) fehér színű, szilárd anyag formájában. A termék szerkezetét az NMR-spektroszkópiás és tömegspektrometriás adatok igazolják. HRMS (FAB) M/Z [M+H], a C₂₉H₃₅N₃O₆+H összegképletre számított érték: 522,2604; mért érték: 522,2630. A termék fenti 6:1 arányát 50:1 arányra lehet változtatni, és a hozamot 80%-ra lehet növelni, amennyiben tetrahidrofuránt alkalmazunk a reakcióhoz oldószerként metílén-klorid helyett.

14. előállítás (referenciapélda)

14a-Hidroxi-14fi-metil-markfortin A [(15) képletű vegyület] mg (0,01 mól) 14a-hidroxi-14p-metil-17-ketomarkfortin A-t 5 ml tetrahidrofuránban oldunk, az oldatot lítium-alumínlum-hidridnek tetrahidrofuránnal készült oldatával (1 mol/l, 0,03 ml, 0,03 mmol) kezeljük 0 °C hőmérsékleten. Az elegyet 0,5 óra hosszat 0 °C hőmérsékleten keverjük, ezután 10%-os NaHCO₃-oldatot adunk hozzá. Az elegyet 2*5 ml metilén-kloriddal extraháljuk. Az extraktumokat egyesítjük, magnéziumszulfáttal szárítjuk, az oldószert elpárologtatjuk. A ma14

HU 226 296 Β1 radékot szilikagéllel preparatív vékonyréteg-kromatográfiának vetjük alá (MeOH:CH₂Cl2 1:20), így 2 mg (40%) 14a-hidroxi-14p-metil-markfortin A-t kapunk. A termék szerkezetét az NMR-spektroszkópiás és tömegspektrometriás vizsgálatok igazolják. HRMS (FAB) M/Z [M+H], a C₂₉H₃₇N₃O₅+H összegképletre számított érték: 508,2811; mért érték: 508,2816.

15. előállítás (referenciapélda)

14-Keto-markfortin A [(16) képletű vegyület]

150 μΙ oxalil-kloridnak 20 ml vízmentes metilénkloriddal készült oldatát 170 μΙ DMSO-val kezeljük -78 °C hőmérsékleten. Az elegyet -78 °C hőmérsékleten 1 óra hosszat keverjük. 110 mg 14a-hidroxi-markfortin A-nak 5 ml metilén-kloriddal készült oldatát csepegtetjük a fenti elegyhez. A reakcióelegyet 20 percig -78 °C hőmérsékleten keverjük, ezután 1 ml trietil-amint adunk hozzá, majd hagyjuk 20 perc alatt szobahőmérsékletre felmelegedni. Az elegyet 20 ml 10%-os Na₂CO₃-oldat és 20 ml metilén-klorid elegyével megosztjuk. A szerves fázist magnézium-szulfáttal szárítjuk, majd betöményítjük. A maradékot szilikagélen kromatografáljuk (MeOH:CH₂CI₂ 1:25), így 82 mg (75%) 14-keto-markfortin A-t kapunk fehér színű, szilárd anyag formájában. A kapott termék szerkezetét az NMR-spektroszkópiás és tömegspektrometriás vizsgálatok alátámasztják. HRMS (FAB) M/Z [M+H], a C₂₈H₃₃N₃O₅+H összegképletre számított érték: 492,2498; mért érték: 492,2510.

16. előállítás (referenciapélda)

14p-Hidroxi-markfortin A [(17) képletű vegyület] mg 14-keto-markfortin A-nak 2 ml metanollal készült oldatát 5 mg nátrium-bór-hidriddel kezeljük 0 °C hőmérsékleten. Az elegyet 0,5 óra hosszat 0 °C hőmérsékleten keverjük, ezután 10%-os NaHCO₃-oldatot adunk hozzá. Az elegyet 2*10 ml metilén-kloriddal extraháljuk. Az extraktumokat egyesítjük, magnéziumszulfáttal szárítjuk, majd az oldószert elpárologtatjuk. A maradékot preparatív vékonyréteg-kromatográfiának vetjük alá, ehhez szilikagélt használunk (MeOH:EtOAc 1:16), így 5 mg (50%) 14p-hidroxi-markfortin A-t kapunk. A termék szerkezetét az NMR-spektroszkópiás és tömegspektrometriás vizsgálatok alátámasztják. HRMS (FAB) M/Z [M+H], a C₂₈H₃₅N₃O₅+H összegképletre számított érték: 494,2655; mért érték: 494,2653.

17. előállítás (referenciapélda)

14a-Hidroxi-markfortin A N-oxid [(18) képletű vegyület] mg 14a-hidroxi-markfortin A-nak 3 ml metilénkloriddal készült oldatát 15 mg m-klór-peroxi-benzoesawal kezeljük 0 °C hőmérsékleten. Az elegyet 0,5 óra hosszat 0 °C hőmérsékleten keverjük, ezután 30 μΙ trietil-aminnal kezeljük, majd betöményítjük. A maradékot preparatív vékonyréteg-kromatográfiának vetjük alá szilikagélen (MeOH:CH₂CI₂ 1:8), így 12 mg (80%) 14ahidroxi-markfortin A N-oxidot kapunk. A termék szerkezetét a tömegspektrometriás vizsgálatok megerősítik. HRMS (FAB) M/Z [M+H], a C₂₈H₃₅N₃O₆+H összegképletre számított érték: 510,2604; mért érték: 510,2615.

18. előállítás (referenciapélda)

14a-Hidroxi-14(i-etil-markfortin A [(19) képletű vegyület] mg (0,05 mmol) 14-keto-markfortin A-nak 5 ml tetrahidrofuránnal készült oldatát -78 °C hőmérsékleten etil-magnézium-bromidnak dietil-éteres oldatával (3 mol/l, 0,15 ml, 0,45 mmol) kezeljük-78 °C hőmérsékleten. Az így kapott elegyet 0,5 óra hosszat -78 °C hőmérsékleten keverjük. A reakcióelegyet hagyjuk 20 perc alatt szobahőmérsékletre felmelegedni. A reakciót néhány csepp 10%-os Na₂CO₃ hozzáadásával leállítjuk. Az elegyet 10 ml metilén-kloriddal meghígítjuk, magnézium-szulfáttal szárítjuk, majd betöményítjük. A maradékot szilikagélen kromatografáljuk (MeOH:CH₂CI₂ 1:20), így 10 mg (45%) 14a-hidroxi-14p-etll-markfortin A-t kapunk fehér színű, szilárd termék formájában. A termék szerkezetét az NMR-spektroszkópiás és tömegspektrometriás adatok alátámasztják. HRMS (FAB) M/Z [M+H], a C₃₀H₃₉N₃O₅+H összegképletre számított érték: 522,2968; mért érték: 522,2983.

19. előállítás (referenciapélda)

14(i-Metil-markfortin A előállítása 14o.-hidroxi-14p>etil-markfortin A-ból ml kálium-bisz(trimetil-szilil)-amidnak toluollal készült oldatát (0,5 mol/l, 0,5 mmol) -78 °C hőmérsékleten 66 mg (0,14 mmol) 14a-hidroxi-14p-metil-markfortin A-nak 2 ml tetrahidrofuránnal készült oldatához csepegtetjük. Az így kapott halványsárga színű zavaros oldatot hagyjuk mintegy 1 óra alatt -40 °C hőmérsékletre felmelegedni. A reakcióelegyet ezután -78 °C-ra ismét lehűtjük, 15 percig keverjük, majd cseppenként 0,094 ml (0,7 mmol) klór-tiohangyasav-fenil-észtemek 2 ml tetrahidrofuránnal készült oldatát csepegtetjük hozzá. 10 perc eltelte után a szárazjeges fürdőt eltávolítjuk. 3 óra eltelte után a reakciót NaHCO₃ hozzáadásával leállítjuk. Az elegyet 2*25 ml metilén-kloriddal extraháljuk. Az extraktumokat egyesítjük, magnézium-szulfáttal szárítjuk, majd betöményítjük, így nyersterméket kapunk. A kapott anyagot vékonyréteg-kromatográfiával tisztítjuk (szilikagél, EtOAc), így 14a-0-fenoxi-tiokarbonil14p-metil-markfortin A-t kapunk.

mg (0,1 mmol) 14a-O-fenoxi-tiokarbonil-14pmetil-markfortin A-nak 5 ml toluollal készült oldatához 3,3 mg AIBN-t adunk, majd ezután az elegyet 54 μΙ (0,2 mmol) tributil-ón-hidriddel kezeljük. Az elegyet visszafolyató hűtő alkalmazásával 3 óra hosszat forraljuk. Az oldószert ezután elpárologtatjuk, a maradékot preparatív vékonyréteg-kromatográfiával tisztítjuk (szilikagél, EtOAc), így 14p-metil-markfortin A-t kapunk. A szerkezetet mágneses magrezonancia-vizsgálattal és tömegspektrometriás mérésekkel támasztjuk alá.

20. előállítás (referenciapélda)

17-Keto-markfortin A egy másik úton történő előállítása [(7) képletű vegyület] g (0,136 mól) markfortin A és 137 g (1,63 mól) nátrium-hidrogén-karbonát 2 I tetrahidrofuránnal és 1,25 I vízzel készült oldatához visszafolyató hűtő alkalmazásával, forralás közben 206 g (0,81 mól) jódnak

HU 226 296 Β1

1,25 I tetrahidrofuránnal készült oldatát csepegtetjük mintegy 1 óra alatt (másik lehetőségként az elegyet szobahőmérsékleten 16 óra hosszat keverjük). Az elegyet hagyjuk lassan szobahőmérsékletre lehűlni (2,5 óra), a reakciót ezután 1,5 liter telített nátrium-tioszulfát- (Na₂S₂O₃) oldat hozzáadásával leállítjuk, majd 2*1 liter etil-acetáttal extraháljuk. Az egyesített szerves fázisokat 1 liter telített nátrium-tioszulfát-oldattal mossuk, majd magnézium-szulfáttal szárítjuk, szűrjük, betöményítjük, egy éjszakán át vákuum szárítószekrényben 65 °C hőmérsékleten szárítjuk, így 62 g nyers 17-keto-markfortin A-t kapunk [(7) képletű vegyület] sárga színű, szilárd termék formájában.

¹ H-NMR (300 MHz, CDCI₃) δ 7,68 (s, 1H); 6,81 (d, 1H); 6,70 (d, 1H); 6,32 (d, 1H); 4,91 (d, 1H); 3,75 (s, 1H); 3,23 (t, 1H); 3,09 (s, 3H); 2,80 (d, 1H); 2,65 (d, 1H); 2,49-2,21 (m, 2H); 2,08 (d, 1H); 1,98-1,45 (m, 5H); 1,46 (s, 3H); 1,44 (s, 3H); 1,09 (s, 3H); 0,90 (s, 3H).

Másik lehetőségként jód helyett ICI-t használunk.

21. előállítás (referenciapélda)

16-Ditiofenil-17-keto-markfortin A [(20) képletű vegyület] g (10,2 mmol) nyers 17-keto-markfortin A-nak

150 ml tetrahidrofuránnal készült oldatát csövön keresztül -78 °C hőmérsékleten egy LDA oldathoz adjuk, amely oldatot oly módon állítjuk elő, hogy n-BuLi-t (1,6 mol/l, 24,8 ml, 0,04 mól) 0 °C hőmérsékleten 5,7 ml diizopropil-aminnak (0,041 mól) 100 ml tetrahidrofuránnal készült oldatához csepegtetjük. A reakcióelegyet hagyjuk mintegy 1 óra alatt -50 °C hőmérsékletre lassan felmelegedni. Az így kapott zavaros vörösbarna színű elegyet ezután 4,4 g (0,02 mól) fenil-diszulfiddal kezeljük. A reakcióelegyet közvetlenül ezután 100 ml telített nátrium-hidrogén-karbonát-oldattal meghígítjuk, majd 300 ml metilén-kloriddal (CH₂CI₂) extraháljuk. A szerves fázist magnézium-szulfáttal szárítjuk, majd betöményítjük (8 g), szilikagélen kromatografáljuk (120 g, 60% etil-acetát/hexán), így 4,4 g cím szerinti vegyületet kapunk (61%) (markfortin A-ra számítva) csaknem fehér színű, szilárd anyag formájában. FAB-MS 708 (M⁺+H);

¹ H-NMR (300 MHz, CDCI₃) δ 7,74 (s, 1H); 7,71 (d, 2H); 7,64 (d, 2H); 7,45-7,30 (m, 6H); 6,81 (d, 1H); 6,72 (d, 1H); 6,32 (d, 1H); 4,91 (d, 1H); 3,70 (q, 2H); 3,16 (t, 1H); 3,01 (s, 3H); 2,75 (d, 1H); 2,53 (dt, 1H); 2,35 (dt, 1H); 2,15-1,50 (m, 5H); 1,47 (s, 3H); 1,45 (s, 3H); 1,06 (s, 3H); 0,82 (s, 3H).

22. előállítás (referenciapélda)

16- Tiofenil-16-szulfoxi-fenil-17-keto-markfortín A [(21) képletű vegyület] g (14 mmol) 16-ditiofenil-17-keto-markfortin

A-nak 250 ml metilén-kloriddal készült oldatához -78 °C hőmérsékleten nitrogéngáz bevezetése közben m-klórperoxi-benzoesavnak (m-CPBA, 65%, 4,2 g, 15,5 mmol) metilén-kloriddal (200 ml) készült oldatát csepegtetjük 15 perc alatt. A reakciót közvetlenül ezután 200 ml telített nátrium-tioszulfát-oldattal leállítjuk, az elegyet

200 ml telített NaHCO₃-mal meghígítjuk és 200 ml metilén-kloriddal extraháljuk. A szerves fázist magnéziumszulfáttal szárítjuk, majd csökkentett nyomáson betöményítjük, így 11 g nyers 16-tiofenil-16-szulfoxi-fenil-17-keto-markfortin A-t kapunk [(21) képletű vegyület].

¹H-NMR (300 MHz, CDCI₃) δ 8,0-7,29 (m, 11H); 6,80 (d, 1H); 6,70 (d, 1H); 6,31 (d, 1H); 4,90 (d, 1H); 3,68 (d, 1H); 3,41 (d, 1H); 3,14 (t, 1H); 3,07 (s, 3H); 2,82 (dt, 1H); 2,80-2,65 (m, 2H); 2,16 (dt, 1H); 2,05-1,1 (m, 4H); 1,47 (s, 3H); 1,43 (s, 3H); 0,96 (s, 3H);

0,83 (s, 3H).

23. előállítás (referenciapélda)

16-Tiofenil-15,16-dehidro-17-keto-markfortin

A [(22) képletű vegyület] g nyers 16-tiofenil-16-szulfoxi-fenil-17-ketomarkfortin A-nak [(21) képletű vegyület] 250 ml toluollal készült oldatát visszafolyató hűtő alkalmazásával 45 percig forraljuk, majd szobahőmérsékletre lehűtjük, 300 ml telített nátrium-hidrogén-karbonát-oldattal meghígítjuk, ezután 300 ml etil-acetáttal extraháljuk. A szerves fázist magnézium-szulfáttal szárítjuk, ezután betöményítjük, így 10,6 g nyers 16-tiofenil-15,16-dehidro-17-keto-markfortin A-t [(22) képletű vegyület] kapunk. FAB-MS 598 (M⁺+H); HRMS (FAB) M/Z [M+H], a C₃₄H₃₅N₃O₅S+H₁ összegképletre számított érték: 598,2376; mért érték: 598,2387.

¹H-NMR (300 MHz, CDCI₃) δ 8,18 (s, 1H); 7,55-7,45 (m, 2H); 7,29-7,45 (m, 3H); 6,83 (d, 1H); 6,70 (d,

1H); 6,34 (d, 1H); 5,92 (dt, 1H); 4,91 (d, 1H); 3,87 (q, 2H); 3,30 (dd, 1H); 3,21 (t, 1H); 3,08 (s, 3H);

2,80 (d, 1H); 2,35 (dd, 1H); 2,10 (d, 1H); 2,03 (dd,

1H); 1,78 (dd, 1H); 1,46 (s, 3H); 1,44 (s, 3H); 1,11 (s, 3H); 0,88 (s, 3H).

24. előállítás (referenciapélda)

16-Szulfoxi-fenil-15,16-dehidro-17-keto-markfortin

A [(23) képletű vegyület]

10,6 g nyers 16-tiofenil-15,16-dehidro-17-ketomarkfortin A-nak [(22) képletű vegyület] 300 ml metilén-kloriddal készült oldatához -78 °C hőmérsékleten 2,8 g m-CPBA (64%) 125 ml metilén-kloriddal készült oldatát csepegtetjük. A reakcióelegyet 300 ml telített nátrium-tioszulfát-oldattal és 300 ml telített nátrium-hidrogén-karbonát-oldattal meghígítjuk, majd 300 ml metilén-kloriddal extraháljuk. A szerves fázist magnéziumszulfáttal szárítjuk, szűrjük, majd betöményítjük, így 13 g nyers 16-szulfoxi-fenil-15,16-dehidro-17-ketomarkfortin A-t kapunk [(23) képletű vegyület].

¹H-NMR (300 MHz, CDCI₃) δ 7,75-7,3 (m, 5H); 6,81 (s, 1H); 6,75-6,6 (m, 2H); 6,31 (d, 1H); 4,90 (d, 1H);

3,78-3,58 (m, 2H); 3,22 (t, 1H); 2,98 (s, 3H);

2,88-2,45 (m, 2H); 2,12-1,55 (m, 5H); 1,46 (s, 3H);

1,44 (s, 3H); 1,12 (s, 3H); 0,88 (s, 3H).

25. előállítás (referenciapélda)

14a-Hidroxi-15,16-dehidro-17-keto-markfortin

A [(9a) képletű vegyület] g nyers 16-szulfoxi-fenil-15,16-dehidro-17-ketomarkfortin A-nak [(23) képletű vegyület] 300 ml vizes

HU 226 296 Β1 metanollal készült elegyéhez (10:1) 15 ml dietil-amint adunk. Az elegyet visszafolyató hűtő alkalmazásával 0,5 óra hosszat forraljuk, majd a reakcióelegyet szobahőmérsékletre lehűtjük, 450 ml vízzel meghígítjuk, majd 500 ml metilén-kloriddal extraháljuk. A szerves fázist magnézium-szulfáttal szárítjuk, ezután betöményítjük, a maradékot szilikagéllel kromatografáljuk (130 g, 30% aceton/CH₂CI₂ eluálószerként). így 3,6 g 14a-hidroxi-15,16-dehidro-17-markfortin A-t kapunk {(9a) képletű vegyület, 50%-os hozam a 16-ditiofenil-17-keto-markfortin A-ra számítva] fehér színű, szilárd termék formájában.

26. előállítás (referenciapélda)

14a-Hidroxi-14f,-vinil-markfortin A [(30) képletű vegyület]

200 mg (0,4 mmol) 14-keto-markfortin A-nak 5 ml tetrahidrofuránnal készült oldatát -78 °C hőmérsékleten vinil-magnézium-bromidnak tetrahidrofuránnal készült oldatával (1 mol/l, 4,0 ml, 4 mmol) kezeljük -78 °C hőmérsékleten. Az így kapott elegyet 2 óra hosszat -78 °C hőmérsékleten keverjük, majd szobahőmérsékletre felmelegltjük. Az elegyet szobahőmérsékleten 2 óra hosszat keverjük. A reakciót 3 ml 10%-os Na₂CO₃-oldat hozzáadásával leállítjuk. Az elegyet 30 ml CH₂CI₂-vel meghígftjuk, telített ammónium-klorid-oldattal mossuk, magnézium-szulfáttal szárítjuk, majd betöményítjük. A maradékot szilikagéllel kromatografáljuk (hexán:aceton 6:4), így 120 mg (60%) 14ahidroxi-14p-vinil-markfortin A-t kapunk (Rf=0,45) fehér színű, szilárd anyag formájában.

¹H-NMR (300 MHz, CDCI₃) δ 7,86 (s, NH); 6,78 & 6,67 (d, J=8,1 Hz, C₄-H & C₅-H), 6,32 (d, J=7,7 Hz,

C₂₄-H), 6,58 (dd, J=17,4, 10,9 Hz, 1H, vinil), 5,43 (d, J=17,4 Hz, 1H, vinil), 5,18 (d, J=10,9 Hz, 1H, vinil), 4,89 (d, J=7,7 Hz, C₂₅-H), 3,7 (széles, 1H); 3,11 (s, 3H, N-Me), 2,95 (t, 1H, C₂₀-H), 2,8-1,5 (m, 12H); 1,44 (s, 6H, C₂₇-H & C₂₈-H); 1,08 (s, 3H); 0,82 (s, 3H).

MS (FAB) M/Z [M+Hj: 520.

27. előállítás (referenciapélda)

14a-Hidroxi-14fi-metil-markfortin A N-oxid [(32) képletű vegyület] mg 14a-hidroxi-markfortin A-nak 3 ml metilénkloriddal készült oldatát 20 mg m-klór-peroxi-benzoesawal kezeljük 0 °C hőmérsékleten. Az elegyet 0,5 óra hosszat keverjük, majd 10 ml 5%-os vizes nátrium-hidrogén-karbonát és 20 ml metilén-klorid elegyével megosztjuk. A fázisokat elkülönítjük, a vizes fázist 10 ml metilén-kloriddal extraháljuk. Az egyesített extraktumokat magnézium-szulfáttal szárítjuk, szűrjük, majd vákuumban 0 °C hőmérsékleten bepároljuk, a maradékot 30 μΙ trietil-aminnal kezeljük, betöményítve 20 mg cím szerinti vegyületet kapunk szilárd anyag formájában. ¹H-NMR (300 MHz, CD₃OD) δ 6,91 & 6,70 (d,

J=8,1 Hz, C₄-H & C₅-H), 6,36 (d, J=7,7 Hz,

C₂₄-H), 4,91 (d, J=7,7 Hz, C₂₅-H), 4,08 & 3,76 (ABq, J=12,9 Hz, 2H, C_1Z-H), 3,5-3,1 (m, 4H); 3,12 (s, 3H, N-Me); 2,8-1,6 (m, 7H); 1,46 & 1,44 (2s,

6H, C₂₇-H & C₂₈-H), 1,50 (s, 3H, C₁₄-Me); 1,20 (s,

3H); 0,93 (s, 3H).

28. előállítás (referenciapélda)

14a-Hidroxi-15a-metil-markfortin A [(35) képletű vegyület] mg (0,18 mmol) 14a-hidroxi-15a-metil-17-ketomarkfortin A-t 10 ml tetrahidrofuránban feloldunk, az oldatot 0 °C hőmérsékleten bór-dimetil-szulfid komplexszel (12 mol/l, 0,18 ml) kezeljük. Az elegyet 2 óra hosszat 0 °C hőmérsékleten keverjük, majd 0,4 ml MeOH hozzáadása után további 1 óra hosszat keverjük. Az oldószert elpárologtatjuk, a maradékot szilikagélen kromatografáljuk (aceton: metilén-klorid 30:70), így 20 mg 14a-hidroxi-15a-metil-markfortin A-t kapunk szilárd anyag formájában.

¹H-NMR (300 MHz, CDCI₃) δ 8,39 (s, NH), 6,79 & 6,70 (d, J=8,1 Hz, C₄-H & C5-H), 6,36 (d, J=7,7 Hz,

C₂₄-H), 4,91 (d, J=7,7 Hz, C₂₅-H), 3,81 (széles,

1H, C₁₄-H); 3,67 (d, 1H, J=11,7 Hz, Ο·,₂-Η), 3,03 (t,

1H, C₂₀-H), 3,11 (s, 3H, N-Me); 2,68 & 1,86 (d, 2H,

J=15,7 Hz, C₁₀-H), 2,7-1,2 (m, 8H); 1,44 (2s, 6H,

C₂₇-H & C₂₈-H), 1,02 (d, 3H, J=6,8 Hz, C₁₅-Me);

1,11 (s, 3H); 0,85 (s, 3H).

HRMS (FAB) M/Z [M+H] C₂₉H₃₇N₃O₅+H összegképletre számított érték: 508,2811; mért érték: 508,2840.

29. előállítás (referenciapélda)

14,17-Diketo-15a-metil-markfortin A [(36) képletű vegyület] μΙ oxalil-kloridnak 5 ml vízmentes metilénkloriddal készült oldatát 45 μΙ dimetil-szulfoxiddal kezeljük -78 °C hőmérsékleten. Az elegyet 1 óra hosszat -78 °C hőmérsékleten keverjük. 27 mg 14a-hidroxi15a-metil-17-keto-markfortin A-nak 2 ml metilénkloriddal készült oldatát csepegtetjük a fenti elegyhez. A reakcióelegyet -78 °C hőmérsékleten 20 percig keverjük. 0,3 ml trietil-amint adva a reakcióelegyhez azt hagyjuk 20 perc alatt szobahőmérsékletre felmelegedni. A reakcióelegyet 10 ml 10%-os Na₂CO₃ és 10 ml metilén-klorid elegyével kirázzuk. A szerves fázist magnézium-szulfáttal szárítjuk, majd betöményítjük. A maradékot szilikagéllel kromatografáljuk (MeOH:CH₂CI₂ 1:20), így 22 mg (80%) 14,17-diketo-markfortin A-t kapunk fehér színű, szilárd termék formájában. A termék szerkezetét az NMR-spektroszkópiás és tömegspektrometriás vizsgálatokkal támasztjuk alá. HRMS (FAB) M/Z [M+H] C₂₈H₃₁N₃O₆+H összegképletre számított érték: 506,2291; mért érték: 506,2280.

30. előállítás (referenciapélda)

14a-Hldroxi-14fi-metil-15a-metil-17-keto-markfortin

A [(37) képletű vegyület] mg (0,05 mmol) 14,17-diketo-15a-metilmarkfortin A-t 5 ml metilén-kloridban feloldunk, az oldatot -78 °C hőmérsékleten 0,2 ml metil-magnéziumbromidnak Et₂O-val készült oldatával (3 mol/l, 0,6 mmol) kezeljük -78 °C hőmérsékleten. Az így kapott elegyet 0,5 óra hosszat -78 °C hőmérsékleten keverjük. A reakciót néhány csepp 10%-os Na₂CO₃ hozzáadásá17

HU 226 296 Β1 val leállítjuk. Az elegyet ezután 10 ml metilén-klorid hozzáadásával meghígítjuk, magnézium-szulfáttal szárítjuk, majd betöményítjük. A maradékot szilikagélen kromatografáljuk (MeOH:CH₂CI₂ 1:25), így 16 mg (62%) 14a-hidroxi-146-metil-15a-metil-17-keto-markfortin A-t kapunk fehér színű, szilárd termék formájában.

¹H-NMR (300 MHz, CDCI₃) δ 8,13 (s, 1H); 6,78 (d,

1H); 6,70 (d, 1H); 6,33 (d, 1H); 4,91 (d, 1H); 3,75 (q,

2H); 3,16 (t, 1H); 3,05 (s, 3H); 2,78 (d, 1H);

2,68-2,57 (m, 1H); 2,42-2,0 (m, 6H); 1,64 (s, 3H);

1,45 (s, 3H); 1,44 (s, 3H); 1,11 (s, 3H); 1,04 (d, 3H);

0,92 (d, 3H).

31. előállítás (referenciapélda)

14a-Hidroxi-14^-metil-15a-metil-markfortin A [(38) képletű vegyület] mg (0,028 mmol) 14a-hidroxi-14p-metil-15a-metil-17-keto-markfortin A-t 10 ml tetrahidrofuránban feloldunk, majd 0,02 ml bór-dimetil-szulfid-komplexszel (10 mol/l) kezeljük 0 °C hőmérsékleten. Az elegyet 2 óra hosszat 0 °C hőmérsékleten keverjük, majd 0,4 ml metanolt adunk hozzá, ezután további 1 óra hosszat keverjük. Ezután az oldószert elpárologtatjuk, a maradékot szilikagélen kromatografáljuk (aceton:metilén-klorid 30:70), így 4 mg 14a-hidroxi-14p-metil-15a-metilmarkfortin A-t kapunk (29%) szilárd termék formájában. ¹H-NMR (300 MHz, CDCI₃) δ 7,82 (s, 1H); 6,79 (d,

1H); 6,67 (d, 1H); 6,33 (d, 1H); 4,90 (d, 1H); 3,65 (d,

1H); 3,09 (s, 3H); 2,98 (t, 1H); 2,69 (d, 1H);

2,60-2,22 (m, 7H); 2,06 (dd, 1H); 1,87 (d, 1H);

1,85-1,75 (m, 1H); 1,44 (s, 6H); 1,43 (s, 3H); 1,10 (s, 3H); 0,94 (d, 3H); 0,86 (s, 3H).

1. példa (referenciapélda)

15a-Etil-14a-hidroxi-17-oxo-markfortin- A [(II) képletű vegyület]

0,18 g (0,95 mmol) réz(l)-jodidnak 10 ml tetrahidrofuránnal készült oldatához 0 °C hőmérsékleten etilmagnézium-bromid-oldatot csepegtetünk (1 mol/l tetrahidrofuránban, 2 ml, 2 mmol). Az oldathoz 0,25 órás keverés után 0 °C hőmérsékleten 0,1 g 14a-hidroxi-15,16dehidro-17-oxo-markfortin A-nak 5 ml tetrahidrofuránnal készült oldatát csepegtetjük. A reakcióelegyet 1 óra eltelte után 25 ml telített ammónium-klorid-oldat hozzáadásával leállítjuk, majd 2*25 ml etil-acetáttal extrahálunk. Az egyesített szerves extraktumokat magnéziumszulfáttal szárítjuk, szűrjük, majd csökkentett nyomáson betöményítjük. A maradékot kromatografáljuk (ehhez szilikagélt és metanol/metilén-klorid 4:96 arányú elegyét alkalmazzuk), így a cím szerinti vegyületet kapjuk. ¹H-NMR (400 MHz, CDCI₃) 7,75, 6,80, 6,70, 6,32,

4,91, 4,66, 3,75, 3,20, 3,06, 2,79, 2,09, 2,40-1,50,

1,48, 1,44, 1,11, 1,02 és 0,90 δ; MS (FAB, M/Z) [M+H]=536.

2. példa (referenciapélda)

15a-Etil-14a-hidroxi-markfortin A [(III) képletű vegyület] mg (0,075 mmol) 15a-etil-14a-hidroxi-17-oxomarkfortin A-nak [(I), 1. példa] 5 ml tetrahidrofuránnal készült oldatát 0,08 ml (0,8 mmol, 10 mol/l) bór-dimetilszulfoxid-komplexszel kezeljük 0 °C hőmérsékleten. Az elegyet 1 óra hosszat 0 °C-on keverjük, majd 0,2 ml metanollal a reakciót leállítjuk, további 0,25 óra hosszat 20-25 °C hőmérsékleten keveijük. Az oldószert eltávolítjuk, az így kapott maradékot kromatografáljuk (szilikagél, metanokmetilén-klorid 4:96), így a cím szerinti vegyületet kapjuk.

¹H-NMR (400 MHz, CDCI₃) 7,85, 6,80, 6,67, 6,33,

4.90, 3,92, 3,67, 3,10, 3,01, 2,69, 1,87, 2,65-1,20,

1,45, 1,44, 1,12, 0,97 és 0,88 δ; HRMS (FAB) M/Z [M+H] C₃₀H₃₉N₃O₅+H összegképletre számított érték: 522,2968; mért érték: 522,2958.

3. példa (referenciapélda)

14a-Hidroxi-15a-vinil-17-oxo-markfortin A [(IV) képletű vegyület]

Az 1. példában leírtak szerint járunk el, az ott leírt műveletekben nem számottevő változtatásokat végzünk, így vinil-magnézium-bromidot használunk (tetrahidrofuránnal készült 1 mol/l koncentrációjú, 39,5 ml, 0,04 mól) az 1. példában alkalmazott etil-magnéziumbromid helyett, így a cím szerinti vegyületet kapjuk. ¹H-NMR (400 MHz, CDCI₃) 7,69, 6,80, 6,71, 6,32,

4.91, 6,11-5,95, 5,32-5,20, 4,50, 3,21, 3,08,

3,07-3,0, 2,80, 2,10, 2,66, 2,32, 2,20-1,80, 1,46,

1,44, 1,11 és 0,89 6.

4. példa (referenciapélda)

14a-Hidroxi-15a,-(1’,2'-dihidroxi-etil)-17-oxomarkfortin A [(V) képletű vegyület] Ozmium-tetroxidnak 2-metil-2-propanollal készült

1,9 ml térfogatú, (2,5:97,5 arányú) oldatát, 1,9 g (0,016 mól) 4-metil-morfolin-N-oxidot és 1,9 g (0,0035 mól) 14a-hidroxi-15a-vinil-17-oxo-markfortin A-t [(IV), 3. példa] elegyítünk, és 20-25 °C hőmérsékleten 100 ml aceton/víz 9:1 arányú elegyével 6 óra hosszat keverjük. A reakcióelegyet ezután 200 ml víz és 250 metilén-klorid elegyével megosztjuk. A szerves fázist magnézium-szulfáttal szárítjuk, szűrjük, majd csökkentett nyomáson betöményítjük, a visszamaradó anyagot kromatografáljuk (szilikagél, metanol/metilén-klorid 10:90), így a cím szerinti vegyületet kapjuk. HRMS (FAB) M/Z [M+H], a C₃₀H₃₇N₃O₈+H összegképletre számított érték: 568,2659; mért érték: 568,2670.

5. példa (referenciapélda)

14a-Hidroxi-15a-hidroxi-metil-17-oxo-markfortin

A [(VI) képletű vegyület]

4,1 g (1,8 mmol) 14a-hidroxi-15a-(T,2’-dihidroxietil)-17-oxo-markfortin A-nak [(V), 4. példa] 100 ml etanollal készült oldatához 0 °C hőmérsékleten 0,68 g nátrium-perjodátnak 40 ml vízzel készült oldatát csepegtetjük. Az elegyet további 10 percig 0 °C hőmérsékleten keverjük, majd nátrium-bór-hidrid hozzáadása után az elegyet 0 °C hőmérsékleten további 10 percig keverjük. A reakcióelegyet ezután 150 ml sóoldattal meghígítjuk, 200 ml metilén-kloriddal extraháljuk. A szerves extraktumokat magnézium-szulfáttal szárítjuk, szűrjük, majd csökkentett nyomáson betöményítjük, az így ka18

HU 226 296 Β1 pott maradékot kromatografáljuk (szilikagél, metanol:metilén-klorid 5:95), így a cím szerinti vegyületet kapjuk.

¹H-NMR (400 MHz, CDCI₃) 7,73, 6,81, 6,71, 6,32,

4,92, 4,72, 4,06, 3,83, 3,76, 3,21, 3,06, 2,90-2,30,

2,80, 2,10, 2,22, 2,01, 1,46, 1,44,1,12 és 0,89 δ; MS (FAB, M/Z) [M+H]=538.

6. példa (referenciapélda)

15a-Fluor-metil-14a-hidroxi-17-oxo-markfortin

A [(VII) képletű vegyület]

0,06 g (0,1 mmol) 14a-hidroxi-15a-hidroxi-metil-17oxo-markfortin A-t, 0,66 ml (0,66 mmol) tetrabutil-ammónium-fluorid-oldatot (tetrahidrofuránnal készült 1 mol/l koncentrációjú oldat) és 0,075 g (0,43 mól) p-toluolszulfonil-fluoridot elegyítünk 10 ml tetrahidrofuránban, majd az elegyet visszafolyató hűtő alkalmazásával 0,5 óra hosszat forraljuk. Az elegyet ezután lehűtjük, majd betöményítjük. A koncentrátumot kromatografáljuk (szilikagél), így a cím szerinti vegyülethez jutunk. ¹H-NMR (400 MHz, CDCI₃) 7,93, 6,80, 6,70, 6,32,

4,90, 4,80-4,50, 4,67, 3,75, 3,21, 3,06, 2,78, 2,15,

2,70-1,50,1,46,1,44, 1,12 és 0,89 δ.

7. példa (referenciapélda)

15a-Fluor-metil-14a-hidroxi-markfortin A [(VII) képletű vegyület] mg (0,027 mmol) 15a-fluor-metil-14a-hidroxi-17oxo-markfortin A-t [(VII), 6. példa] 5 ml tetrahidrofuránban feloldunk, majd az oldatot 0,15 ml (0,15 mmol) bórtetrahidrofurán komplexszel (tetrahidrofuránnal készült 1 mol/l koncentrációjú oldat) kezeljük 0 °C hőmérsékleten. Az elegyet 1,5 óra hosszat 0 °C hőmérsékleten keverjük, majd 0,75 ml metanolt adunk hozzá, és 20-25 °C hőmérsékleten további 0,25 óra hosszat keverjük. Az oldószert eitávolítva maradékot kapunk. Ezt kromatografáljuk (szilikagél, metanol/metilén-klorid 5:95), így a cím szerinti vegyületet kapjuk.

¹H-NMR (400 MHz, CDCI₃) 7,57, 6,80, 6,68, 6,33,

4,90, 4,75-4,30, 4,09, 4,80, 3,50, 3,12, 3,05, 2,70,

1,88, 2,80-1,40,1,45, 1,44, 1,12 és 0,86 δ;

HRMS (FAB) M/Z [M+H], C₂9H₃₆FN₃O₅+H összegképletre számított érték: 526,2717; mért érték:

526,2727.

8. példa (referenciapélda)

14,15-Dehidro-15-metil-markfortin A [(IX) képletű vegyület]

0,15 ml (1,1 mmol) dietil-amino-kén-trifluoridot (DAST) csepegtetünk 20-25 °C hőmérsékleten 0,2 g (0,39 mmol) 14a-hidroxi-15a-metil-markfortin A-nak [(III), n₁=0] 15 ml metilén-kloriddal készült oldatához. Az elegyet 5 percig keverjük, majd 25 ml víz és 25 ml metilén-klorid elegyével megosztjuk. A szerves fázist magnézium-szulfáttal szárítjuk, szűrjük, csökkentett nyomáson betöményítjük, majd kromatografáljuk (szilikagélen), így a cím szerinti vegyületet kapjuk.

¹H-NMR (400 MHz, CDCI₃) 7,67, 6,81, 6,68, 6,33,

4,90, 5,46, 3,66, 3,14, 3,10, 2,70, 1,88, 2,75-2,54,

2,30, 1,92, 1,46,1,44, 1,12 és 0,86 δ.

9. példa (referenciapélda)

14,15-Dehidro-16a-hidroxi-15-metil-markfortin

A [(X) képletű vegyület] mg (0,07 mmol) szelén-dioxidot és 30 mg (0,06 mmol) 14,15-dehidro-15-metil-markfortin A-t [(IX), 8. példa] visszafolyató hűtő alkalmazásával p-dioxánban 1,5 óra hosszat forraljuk. A reakcióelegyet csökkentett nyomáson betöményítjük, majd kromatografáljuk (szilikagél), így a cím szerinti vegyületet kapjuk; ¹H-NMR (400 MHz, CDCI₃) 7,60, 6,81, 6,69, 6,32, 4,90, 5,55, 3,75, 2,53, 3,67, 3,14, 3,10, 2,88-2,70, 2,30, 1,90, 1,95-1,50, 1,46, 1,45, 1,11 és 0,87 δ;

MS (FAB, M/Z) [M+H]=506.

10. példa (referenciapélda)

14a-Hidroxi-16,17-dioxo-15a-metil-markfortin

A [(XI) képletű vegyület]

100 mg 14<x-hidroxi-15a-metil-markfortin A-t [(III)] dioxán/víz (3:1,20 ml) elegyben feloldunk, majd 1 g aktívszenes platinával (10%-os) kezeljük. Az így kapott elegyet oxigéngáz bevezetése közben (palackot használva) 16 óra hosszat 20-25 °C hőmérsékleten keverjük. A katalizátort ezután leszűrjük, majd az oldatot nátrium-hidrogén-karbonát 10%-os vizes oldatával és metilén-kloriddal megosztjuk. A szerves fázist elkülönítjük, magnézium-szulfáttal szárítjuk, majd betöményítjük. A koncentrátumot kromatografáljuk (szilikagél, metanokmetilén-klorid 5:95). A megfelelő frakciókat egyesítjük, betöményítés után négy vegyületet kapunk:

(1) 14a-hidroxi-16,17-dioxo-15a-metil-markfortin A, ¹H-NMR (400 MHz, CDCI₃) 8,35, 6,82, 6,71, 6,32,

4.90, 4,53, 3,90, 3,76, 3,4-3,3, 3,26, 3,00, 2,80, 2,14, 2,20, 1,98, 1,45, 1,43, 1,31, 1,12 és 0,86 δ; HRMS (FAB) M/Z [M+H], a C₂H₃N₃O₇+H összegképletre számított érték: 536,2397; mért érték: 536,2392;

(2) 14a-hidroxi-16-oxo-15a-metil-para-herkvamid B; ¹H-NMR (400 MHz, CDCI₃) 7,81, 6,82, 6,72, 6,33,

4.91, 4,94, 3,73, 3,53, 3,4-3,3, 3,26, 3,06, 2,82, 2,04, 2,9-2,8, 1,9-2,1, 1,46, 1,44, 1,27, 1,11 és 0,88 δ; HRMS (FAB) M/Z [M+H], a C₂₈H₃₃N₃O₆+H összegképletre számított érték: 508,2447; mért érték: 508,2453;

(3) 14a-hidroxi-17-oxo-15a-metil-markfortin A, ¹H-NMR (400 MHz, CDCI₃) 7,89, 6,80, 6,71, 6,32,

4,91, 4,35, 3,65, 3,20, 3,06, 2,79, 2,09, 1,9-2,5, 1,46,

1,44, 1,13, 1,12 és 0,88 δ;

(4) 14a-hidroxi-16-hidroxi-17-oxo-15a-metil-markfortin A; HRMS (FAB) M/Z [M+H] C₂₉H₃₅N₃O₇+H összegképletre számított érték: 538,2553; mért érték: 538,2544.

11. példa (referenciapélda)

14a-Hidroxi-16-oxo-15a-metil-paraherkvamid B [(XII) képletű vegyület]

14a-hidroxi-16,17-dioxi-15a-metil-markfortin A-t [(XI), 10. példa] 5 ml metilén-kloridban feloldunk, majd 30 mg (65%-os tisztaságú) m-klór-perbenzoesawal kezeljük. Az így kapott elegyet 1,5 óra hosszat 20-25 °C hőmérsékleten keverjük. Az elegyet 20 ml metilén-klorid és 20 ml 10%-os vizes kálium-karbonát19

HU 226 296 Β1 oldat elegyével kirázzuk. A szerves fázist elkülönítjük, magnézium-szulfáttal szárítjuk, majd betöményítjük. A koncentrátumot kromatografáljuk (szilikagél, metanol:metilén-klorid 5:95), így a cím szerinti vegyületet kapjuk.

¹H-NMR (400 MHz, CDCI₃) 7,81, 6,82, 6,72, 6,33,

4,91, 4,94, 3,73, 3,53, 3,4-3,3, 3,26, 3,06, 2,82,

2,04, 2,9-2,8, 1,9-2,1, 1,46, 1,44, 1,27, 1,11 és

0,88 δ.

12. példa (referenciapélda)

14a-Hidroxi-15a-metil-para-herkvamid Β [(XIII) képletű vegyület]

0,21 ml lítium-alumínium-hidridnek (tetrahidrofuránnal készült 1 mol/l koncentrációjú oldat) 10 ml tetrahidrofuránnal készült oldatát-60 °C hőmérsékleten 15 mg (3 adag) alumínium-kloriddal kezeljük. Az elegyet ezután keverjük, majd -25 °C hőmérsékletre felmelegítjük, lassan 20 mg (2 ml tetrahidrofuránban feloldott) 14a-hidroxi-16-oxo-15a-metil-para-herkvamid B-t [(XII), 11. példa] adagolunk az elegyhez. Az elegyet -25 °C hőmérsékleten 20 percig keverjük. Az elegyhez ezután 0,8 ml metanolt, majd 50 ml nátrium-cíano-bórhidridet adunk. Az így kapott elegyet 20-25 °C hőmérsékletre felmelegítjük, majd betöményítjük. A koncentrátumot 20 ml metilén-klorid és 20 ml 10%-os vizes kálium-karbonát-oldat elegyével kirázzuk. A szerves fázist elkülönítjük, magnézium-szulfáttal szárítjuk, majd betöményítjük. A koncentrátumot kromatografáljuk (szilikagél, acetomhexán 40:60), így a cím szerinti vegyületet kapjuk.

¹H-NMR (400 MHz, CDCI₃) 7,56, 6,82, 6,69, 6,32,

4,90, 4,42, 3,64, 2,62, 3,08, 3,04, 2,9-1,5, 1,46,

1,45,1,12,1,08 és 0,86 δ; HRMS (FAB) M/Z [M+H], a C28H₃₅N₃O₅+H összegképletre számított érték: 494,2662; mért érték: 484,2655.

13. példa (referenciapélda)

16,17-Dioxo-markfortin A [(XV) képletű vegyület],

16-oxo-para-herkvamid Β [(XVI) képletű vegyület],

15-hidroxi-16-oxo-para-herkvamid B, 15,16-dioxopara-herkvamid B

1,1 g (2,3 mmol) markfortin A-t [(XIV)] 150 ml dioxán/víz 3:1 arányú elegyében feloldunk, majd az oldatot 10 g 10%-os aktívszenes platinával kezeljük. Az így kapott elegyet oxigénatmoszférában (oxigénpalackból) 48 óra hosszat 20-25 °C hőmérsékleten keverjük. A katalizátort ezután szűréssel eltávolítjuk, az így kapott elegyet metilén-klorid és víz elegyével kirázzuk. A szerves fázist elkülönítjük, magnézium-szulfáttal szárítjuk, szűrjük, majd csökkentett nyomáson betöményítjük. A maradékot kromatografáljuk (szilikagél, aceton/metilén-klorid 30:70), ily módon az alábbi vegyületeket kapjuk:

(1) 16,17-dioxo-markfortin A, ¹H-NMR (400 MHz, CDCI₃) 7,69, 6,81, 6,74, 6,32, 4,92, 3,95, 3,80, 3,32, 3,15, 3,14-2,70, 2,19-1,86, 1,47, 1,45,1,12 és 0,88 5;

(2) 16-oxo-para-herkvamid B, ¹H-NMR (400 MHz, CDCI₃) 7,81, 6,80, 6,71, 6,32, 4,91, 3,74, 3,52, 3,29, 3,08, 3,0-2,85, 2,80, 2,00, 2,55-2,49, 2,08-1,75, 1,46,

1,44, 1,10 és 0,88 δ; HRMS (FAB) M/Z [M+H], a C₂₇H₃₁N₃O₅+H összegképletre számított érték: 478,2342; mért érték: 478,2384;

(3) 15-hidroxi-16-oxo-para-herkvamid B; az NMR-t a diasztereomerek komplikálják; HRMS (FAB) M/Z [M+H], a C₂₇H₃₁N₃O₅+H összegképletre számított érték: 494,2291; mért érték: 494,2292;

(4) 15,16-dioxo-para-herkvamid B, ¹H-NMR (400 MHz, CDCI₃) 7,60, 6,83, 6,74, 6,32, 4,92, 4,12, 3,84-3,70, 3,46, 3,14, 2,89, 2,13, 2,50, 2,25, 1,95,

1,47, 1,45, 1,11 és 0,90 δ; HRMS (FAB) M/Z [M+H] C₂₇H₂₉N₃O₆+H összegképletre számított érték: 492,2134; mért érték: 492,2141.

14. példa (referenciapélda)

14,15-Dehidro-16-oxo-para-herkvamid Β [(XVII) képletű vegyület]

Lítium-diizopropil-amidot (amit n-butil-lítiumból állítottunk elő) (1,6 mol/l hexán, 1,2 mmol, 0,78 ml) és diizopropil-amint (1,3 mmol, 0,17 ml) 4 ml tetrahidrofuránnal elegyítünk, majd az elegyet -60 °C-ra lehűtjük. 0,15 g (0,3 mmol) 16-oxo-para-herkvamid B-nek [(XVI), 13. példa] 1,5 ml tetrahidrofuránnal készült elegyét csepegtetjük a fenti elegyhez, majd hagyjuk az elegyet 0,25 óra alatt -20 °C hőmérsékletre felmelegedni. Az elegyhez 0,075 g (0,39 mmol) fenil-szelenil-kloridnak 1 ml tetrahidrofuránnal készült oldatát csepegtetjük, majd 5 perc eltelte után 20 ml telített nátrium-hidrogénkarbonát-oldatot adunk hozzá. A reakcióelegyet 30 ml metilén-kloriddal extraháljuk, magnézium-szulfáttal szárítjuk, szűrjük, majd csökkentett nyomáson betöményítjük; így szilárd anyagot kapunk, amit további tisztítás nélkül használunk fel. Az (gy kapott anyagot 8 ml tetrahidrofuránban feloldjuk, majd 0,12 ml 30%-os hidrogén-peroxid-oldattal kezeljük 0 °C hőmérsékleten. A jeges fürdőt eltávolítjuk, majd a reakcióelegyet 0,25 óra hosszat 20-25 °C hőmérsékleten keverjük. A reakciót 10 ml n nátrium-hidroxid hozzáadásával leállítjuk, 30 ml metilén-kloriddal extraháljuk, a szerves fázist magnézium-szulfáttal szárítjuk, szűrjük, csökkentett nyomáson betöményítjük, majd kromatografáljuk (szilikagél, metanol/metilén-klorid 5:95), így a cím szerinti vegyületet kapjuk.

¹H-NMR (400 MHz, CDCI₃) 7,78, 7,36, 6,25, 6,81,

6,70, 6,32, 4,91, 3,96, 3,60, 3,36, 3,09, 2,88, 2,09,

2,36, 1,56, 1,46, 1,45, 1,06 és 0,88 δ; HRMS (FAB,

M/Z) [M+H], a C₂₇H₂₉N₃O₅+H összegképletre számított érték: 476,2185; mért érték: 476,2195.

15. példa (referenciapélda)

14a-Hidroxi-15a-metil-2-dezoxi-markfortin A [(XXI) képletű vegyület] g (0,04 mól) 14a-hidroxi-15a-metil-17-oxomarkfortin A-nak (XIX) 1,3 I tetrahidrofuránnal készült oldatához 0 °C hőmérsékleten 40 ml (0,48 mól, 12 mol/l) bór-dimetil-szulfoxid-komplexet csepegtetünk. Az így kapott elegyet 2,5 óra hosszat 0 °C hőmérsékleten keverjük, majd lassú csepegtetéssel 50 ml metanolt adunk az elegyhez. Az oldószert csökkentett nyomáson eltávolítjuk, a maradékot kromatografáljuk (szilika20

HU 226 296 Β1 gél; metanol/metilén-klorid, 3:97), így 14a-hidroxi-15ametil-markfortin A-t és 14a-hidroxi-15a-metil-2-dezoxomarkfortin A-t kapunk.

¹H-NMR (400 MHz, CDCI₃) 6,66, 6,40, 6,29, 4,79,

3,92, 3,41, 3,78, 3,55, 2,92, 2,62, 2,35, 2,25, 2,26,

2,15, 2,10-1,40, 1,40, 1,04, 1,02, 0,89, 0,91;

HRMS (FAB, M/Z) [M+H], a C₂₉H₃₉N₃O₄+H összegképletre számított érték: 494,3019; mért érték:

494,3208.

16. példa (referenciapélda)

2-Dezoxo-markfortin A [(XXIII) képletű vegyület]

0,16 g (0,335 mmol) markfortin A-nak [(XXII)] 25 ml tetrahidrofuránnal készült oldatához 0 °C hőmérsékleten 2,6 ml (13,4 mmol, 0,5 mol/l) alan-N.N-dimetil-etilamin komplexet csepegtetünk. Az így kapott elegyet 1 óra hosszat 0 °C hőmérsékleten keverjük, majd 5 ml metanol óvatos hozzácsepegtetésével a reakciót leállítjuk. Az oldószert csökkentett nyomáson eltávolítjuk, a maradékot kromatografáljuk (szilikagél, aceton:metilén-klorid 30:70), így a cím szerinti vegyületet kapjuk. ¹H-NMR (400 MHz, CDCI₃) 6,67, 6,40, 6,29, 4,79,

3,91, 3,40, 3,57, 2,36, 2,95, 2,30, 2,05, 1,95-1,25,

1,39, 0,88, 0,85;

CMR (CDCI₃, 100 MHz) δ 175,40, 146,26, 143,77,

139,74, 137,06, 126,78, 120,11, 114,88, 114,19,

79,67, 63,66, 61,13, 61,05, 60,74, 56,23, 54,68,

45,77, 41,92, 32,15, 31,94, 31,83, 30,30, 26,28,

26,19, 23,38,21,13, 19,75.

HRMS (FAB, M/Z) [M+H], a C₂₈H₃₇N₃O₃+H összegképletre számított érték: 464,2913; mért érték: 464,2929.

17. példa (találmány szerinti vegyület előállítása) 2-Dezoxo-para-herkvamid A

0,05 g (0,1 mmol) para-herkvamid A-nak 6 ml tetrahidrofuránnal készült oldatához nitrogénatmoszférában 20-25 °C hőmérsékleten 2 ml (1 mmol) alan-N,N-dimetil-amin-komplex-oldatot (0,5 mol/l koncentrációjú toluolos oldat) csepegtetünk. Az így kapott reakcióelegyet 0,5 óra hosszat keverjük, majd 1 ml metanollal a reakciót leállítjuk. A reakcióelegyet csökkentett nyomáson betöményítjük, a kapott maradékot kromatográfiás úton tisztítjuk (szilikagél, aceton:metilén-klorid 30:70), így a cím szerinti vegyületet kapjuk.

¹H-NMR (400 MHz, CDCI₃) 6,69, 6,30, 4,80, 3,94,

3,51, 3,39, 3,19, 2,92, 2,53, 2,38-2,12, 2,08,

1,95-1,74, 1,65, 1,43, 0,92 & 0,89 δ; HRMS (FAB,

M/Z) [M+H], a C₂₈H₃₇N₃O₄+H összegképletre számított érték: 480,2862; mért érték: 480,2869.

18. példa (referenciapélda)

N(1)-Fenoxi-karbonil-markfortin A [(XXVII) képletű vegyület]

2,4 g (5,0 mmol) markfortin A-t [(XXVI)] 120 ml tetrahidrofuránban feloldunk, majd 0,7 g (6,2 mmol) 35 tömeg%-os kálium-hidridet adunk az oldathoz, az elegyet 1 óra hosszat 20-25 °C hőmérsékleten keverjük. Ezen oldathoz 1,2 ml, 9,6 mmol klór-hangyasav-fenilésztert adunk. Az elegyet 0,5 óra hosszat keverjük, ml 10%-os kálium-karbonát-oldattal a reakciót leállítjuk, majd 150 ml etil-acetáttal extrahálást végzünk. A szerves fázist magnézium-szulfáttal szárítjuk, szűrjük, majd betöményítjük. A maradékot éter/hexán eleggyel eldörzsöljük, a csapadékot ezután szűrjük, elkülönítjük, szárítjuk, így a cím szerinti vegyületet kapjuk szilárd anyag formájában.

¹H-NMR (400 MHz, CDCI₃) 0,89, 1,08, 1,2-3,0, 1,45,

1,49, 3,06, 3,69, 4,83, 6,26, 6,89 és 7,2-7,5 δ. HRMS (FAB) M/Z [M+H], a C₃₅H₃₉N₃O₆+H⁺ összegképletre számított érték: 598,2917; mért érték:

598,2919.

19. példa (referenciapélda)

N(1)-terc-Butoxi-karbonil-markfortin A [(XXVII) képletű vegyület]

Markfortin A-nak [(XXVI)] tetrahidrofurán és metilén-klorid elegyével (50 ml/50 ml) készült oldatához 0,62 g (5,5 mmol) 35 tömeg%-os kálium-hidridet adunk, majd az elegyet 1 óra hosszat 20-25 °C hőmérsékleten keverjük. Ezen elegyhez 3,4 g (15,6 mmol) di-terc-butil-dikarbonátot adunk. Az elegyet 0,5 óra hosszat keverjük, 50 ml 10%-os kálium-karbonát-oldattal meghígltjuk, majd 150 ml etil-acetáttal extraháljuk. A szerves fázist elkülönítjük, magnézium-szulfáttal szárítjuk, szűrjük, majd betöményítjük. A koncentrátumot éter/hexán eleggyel eldörzsöljük, a keletkezett csapadékot szűréssel elkülönítjük, szárítjuk, így a cím szerinti vegyületet kapjuk.

¹H-NMR (400 MHz, CDCI₃) 0,83, 1,05, 1,2-3,0, 1,46,

1,53, 1,59, 3,12, 3,67, 4,85, 6,28 és 6,82 δ;

HRMS (FAB) M/Z [M+H], a C₃₅H₄₃N₃O₆C+H⁺ összegképletre számított érték: 578,3230; mért érték:

578,3230.

20. példa (referenciapélda)

N(1)-4’-Nitro-fenoxi-karbonil-markfortin A [(XXVII) képletű vegyület]

A 18. és 19. példában ismertetett általános módszer szerint eljárva, de azon jelentéktelen változtatásokat végezve, így 423 mg (2,1 mmol) klór-hangyasav(4-nitro-fenil)-észtert alkalmazva a cím szerinti vegyületet kapjuk.

¹H-NMR (400 MHz, CDCI₃) 0,89, 1,08, 1,2-3,0, 1,45,

1,49, 3,06, 3,69, 4,83, 6,26, 6,92, 7,50 és 8,33 δ; HRMS (FAB) M/Z [M+H], a C₃₅H₃₈N₄O₈+H⁺ összegképletre számított érték: 643,2767; mért érték:

643,2766.

21. példa (referenciapélda)

N(1)-9’-Fluorenil-metil-oxi-karbonil-markfortin

A [(XXVII) képletű vegyület]

A 18-20. példában leírtak szerint eljárva, nem számottevő változtatásokat végeztünk; így 1,6 g (6 mmol) klór-hangyasav-(9-fluorenil-metil)-étert alkalmazva a cím szerinti vegyületet kapjuk.

¹H-NMR (400 MHz, CDCI₃) 7,78, 7,66, 7,42, 6,89,

6,20, 4,82, 4,70-4,60, 4,39, 3,16, 2,85, 1,45 és

1,43 δ;

MS (FAB, m/z) [M+H]=700.

HU 226 296 Β1

22. példa (referenciapélda) N(1)-terc-Butoxi-karbonil-paraherkvamid A [(XXVII) képletű vegyület] mg (0,14 mmol) para-herkvamid A-nak (XXV) ml tetrahidrofuránnal készült oldatához 0,062 g (0,55 mmol) 35 tömeg%-os kálium-hidridet adunk, majd az elegyet 2 óra hosszat 20-25 °C hőmérsékleten keverjük. Az így kapott elegyhez 86 mg (0,42 mmol) di-terc-butil-dikarbonátot adunk. Az elegyet 0,5 óra hosszat keverjük, 50 ml 10%-os káliumkarbonát-oldattal meghígítjuk, majd 150 ml etil-acetáttal extraháljuk. A szerves fázist vízmentes magnéziumszulfáttal szárítjuk, szűrjük, majd betöményítjük. A koncentrátumot preparatív vékonyréteg-kromatográfiéval tisztítjuk (metanol/metilén-klorid 5:95), így a cím szerinti vegyületet kapjuk.

¹H-NMR (400 MHz, CDCI₃) 0,89, 1,02, 1,42, 1,46,

1,59,1,63,1,2-3,3, 3,06, 3,69,4,83, 6,26 és 6,80 δ.

23. példa (referenciapélda)

N(1)-4 ’-Nltro-fenoxi-karbonil-para-herkvamid A [(XXVII) képletű vegyület)

A 22. példa általános ismertetése szerint járunk el nem számottevő változtatásokat alkalmazva; reagensként 814 mg (4,2 mmol) klór-hangyasav-(4-nitro-fenil)észtert használunk, így a cim szerinti vegyületet kapjuk. ¹H-NMR (400 MHz, CDCI₃) 0,85, 0,94, 1,2-3,9, 1,40,

1,47, 3,02,4,79, 5,85, 6,18, 6,88, 7,35 és 8,29 δ. HRMS (FAB) m/z [M+H], a C₃₅H₃₈N₄O9+H⁺ összegképletre számított érték: 659,2717; mért érték: 659,2732.

24. példa (referenciapélda)

N(1)-4 ’-Nitro-fenoxi-karbonil-14a-hidroxi-14(h-metilmarkfortin A [(XXVII) képletű vegyület]

0,188 g (0,37 mmol) 14a-hidroxi-14p-metilmarkfortin A-t [(XXVI), n=2, R₁₄=Me, R_1S=H, R₁₆=OH] 30 ml tetrahidrofuránban feloldunk, az oldathoz 0,075 g (1,875 mmol) 60 tömeg%-os nátrium-hidridet adunk, majd az elegyet 2 óra hosszat 20-25 °C hőmérsékleten keverjük. Az oldathoz 150 mg (0,74 mmol) klórhangyasav-(4-nitro-fenil)-észtert adunk. Az elegyet 0,5 óra hosszat keverjük, 15 ml 7-es pH-jú pufferoldattal meghígitjuk, majd 50 ml etil-acetáttal extraháljuk. A szerves fázist elkülönítjük, magnézium-szulfáttal szárítjuk, szűrjük, majd betöményítjük; így a cím szerinti vegyületet kapjuk.

¹H-NMR (400 MHz, CDCI₃) 0,92, 1,07, 1,2-3,0, 1,44,

1,47, 1,48, 3,13, 3,67, 4,87, 6,25, 6,92, 7,50 és

8,35 δ.

HRMS (FAB) m/z [M+H], a C₃₆H₄₂N₄O₉+H⁺ összegképletre számított érték: 673,2873; mért érték:

673,2866.

25. példa (referenciapélda)

N(1)-4 ’-Nitro-fenoxi-karbonil-14a-hidroxi-15a-metilmarkfortin A [(XXVII) képletű vegyület]

A 18-24. példákban leírt általános módszer szerint, nem jelentős változtatásokat eszközölve, és kiindulási anyagként 14a-hidroxi-15a-metil-markfortin A-t [(XXVI), n=2, R₁₄=H, R₁₅=Me, R₁₆=OH, 1,98 g, 3,9 mmol] és klórhangyasav-(4-nitro-fenil)-észtert (150 mg, 0,74 mmol) alkalmazva a cím szerinti vegyületet kapjuk. ¹H-NMR (400 MHz, CDCI₃) 0,92, 1,02, 1,09, 1,2-3,0, 1,44, 1,47,

3,14, 3,68, 3,95, 4,87, 6,24, 6,92, 7,50 és 8,34 δ;

HRMS (FAB) m/z [M+H], a C₃₆H₄₀N₄O₉+H⁺ összegképletre számított érték: 673,2873; mért érték:

673,2866.

26. példa (referenciapélda)

N(1)-Fenoxi-karbonil-2a-hidroxi-2-dezoxomarkfortin A [(XXVIII) képletű vegyület]

2,4 g (4,0 mmol) N(1)-fenoxi-karbonil-markfortin A-t (18. példa) 100 ml metanolban feloldunk, majd 15 percig 0 °C hőmérsékleten 540 mg nátrium-bór-hidriddel kezeljük. A reakcióelegyet 100 ml 10%-os kálium-karbonát-oldattal meghígítjuk. A keletkezett csapadékot elkülönítjük, szárítjuk, így a cím szerinti vegyületet kapjuk.

¹H-NMR (400 MHz, CDCI₃) 0,85, 0,92, 13-2,7, 1,37,

1,48, 3,06, 3,18, 3,43, 3,61, 4,75, 5,87, 6,28,

6,84 és 7,2-7,5.

HRMS (FAB) m/z [M+H], a C₃₅H₄₁N₃O₆+H⁺ összegképletre számított érték: 600,3073; mért érték: 600,3080.

27. példa (referenciapélda)

N(1)-4 ’-Nitro-fenoxbkarbonil-2a-hidroxi-2-dezoxomarkfortin A [(XXVIII) képletű vegyület]

A 26. példában leírt általános művelet szerint és kiindulási anyagként 0,5 g (0,78 mmol) N(1)-4'-nitro-fenoxi-karbonil-markfortin A-t (20. példa) alkalmazva, a cím szerinti vegyületet kapjuk. ¹H-NMR (400 MHz, CDCI₃) 0,82, 0,89,1,3-2,7,1,39,1,47, 3,06, 3,18, 3,59, 4,78, 5,35, 6,20, 6,84, 7,36 és 8,28 δ.

HRMS (FAB) m/z [M+H], a C₃₅H₄₀N₄O₈+H⁺ összegképletre számított érték: 645,2924; mért érték: 649,2925.

28. példa (referenciapélda)

N( 1 )-9’-Fluorenil-metil-oxi-karbonil-2ahidroxi-2-dezoxo-markfortin A [(XXVIII) képletű vegyület]

A 26. példában leírt módszer szerint eljárva, nem jelentős változtatásokat végezve, és kiindulási anyagként 30 mg (0,043 mmol) N(1)-9’-fluorenil-metil-oxikarbonil-markfortin A-t (21. példa) alkalmazva a cím szerinti vegyületet kapjuk, kiválasztott NMR-adatok: ¹H-NMR (400 MHz, CDCI₃) 7,88-7,20, 6,72, 6,64, 6,38, 4,75, 4,28, 3,01, 2,85 és 2,60 δ.

29. példa (referenciapélda)

N(1)-4 ’-Nitro-fenoxi-karbonil-2a-hidroxi-2dezoxo-para-herkvamid A [(XXVIII) képletű vegyület]

A 26. példában leírt általános módszer szerint eljárva, nem jelentős változtatásokat végezve, és kiindulási anyagként 1,0 g (1,52 mmol) N(1)-4’-nitro-fenoxi-karbonil-para-herkvamid A-t (23. példa) alkalmazva a cím szerinti vegyületet kapjuk.

HU 226 296 Β1 ¹H-NMR (400 MHz, CDCI₃) 0,85, 0,93, 1,3-2,7, 1,40,

1,47, 1,63, 3,02, 3,2-3,6, 4,79, 5,85, 6,18, 6,88,

7,35 és 8,28 δ.

HRMS (FAB) m/z [M+H], a C₃₅H₄₀N₄O₉+H⁺ összegképletre számított érték: 661,2873; mért érték: 661,2877.

30. példa (referenciapélda)

N(1)-4 ’-Nltro-fenoxi-karbonil-14a-hidroxi-14^-metil2a-hidroxi-2-dezoxo-markfortin A [(XXVIII) képletű vegyület]

A 26. példában leírt általános eljárás szerint eljárva, nem számottevő változtatásokat végezve, és kiindulási anyagként 180 mg (0,27 mmol) N(1)-4’-nitro-fenoxikarbonil-14a-hidroxi-14p-metil-markfortin A-t alkalmazva (24. példa) a cím szerinti vegyületet kapjuk. ¹H-NMR (400 MHz, CDCI₃) 0,85, 0,91, 1,3-2,7, 1,40,

1,45, 1,48, 3,09, 3,1-3,7, 4,79, 5,88, 6,21, 6,87,

7,36 és 8,29 δ.

HRMS (FAB) m/z [M+H], a C₃₆H₄₂N₄O₉+H⁺ összegképletre számított érték: 675,3030; mért érték: 675,3031.

31. példa (referenciapélda)

N(1)-4 '-Nitro-fenoxi-karbonil-14a-hidroxi-15a-metil2a-hidroxi-2-dezoxo-markfortin A [(XXVIII) általános képletű vegyület]

A 26. példában leírtak szerint járunk el, nem számottevő változtatásokat végezve és kiindulási anyagként 2,0 g (2,97 mmol) N(1)-4’-nitro-fenoxi-karbonil14a-hidroxi-15a-metil-markfortin A-t alkalmazva (25. példa) a cím szerinti vegyületet kapjuk. ¹H-NMR (CDCI₃, 400 MHz, ppm): 0,85, 0,92, 1,01, 1,3-2,7, 1,39, 1,48, 3,05, 3,1-3,7, 4,79, 5,86, 6,19, 6,87,

7,36 és 8,29;

HRMS (FAB) m/z [M+H], a C₃₆H₄₂N₄O₉+H⁺ összegképletre számított érték: 675,3030; mért érték: 675,3036.

32. példa (referenciapélda)

1,2-Dehidro-markfortin A [(XXIX) általános képletű vegyület]

A módszer

26,1 g (1,67 mmol) N(1)-fenoxi-karbonil-2a-hidroxi-2-dezoxo-markfortin A-t [(XXVIII), 26. példa] 15 ml glimben feloldunk, majd az oldatot 20 ml 1 n nátriumhidroxiddal kezeljük. Az elegyet visszafolyató hűtő alkalmazásával 1-2 óra hosszat forraljuk. Ezután az elegyet 20-25 °C-ra lehűtjük és 60 ml 10%-os káliumkarbonátot adunk hozzá. Az így kapott csapadékot elkülönítjük, szárítjuk, így a cím szerinti vegyületet kapjuk.

¹H-NMR (400 MHz, CDCI₃) 0,67, 1,25, 1,3-2,7, 1,44,

1,47, 3,04, 3,70, 4,91, 6,48, 6,95 és 8,18 δ;

HRMS (FAB) m/z [M+H], a C₂₈H₃₅N₃O₃+H⁺ összegképletre számított érték: 462,2756; mért érték:

462,2762.

B módszer mg (0,08 mmol) N(1)-4'-nitro-fenoxi-karbonil-2ahidroxi-2-dezoxo-markfortin A-t [(XXVIII), 27. példa] ml glimben feloldunk, majd 1 ml n nátrium-hidroxid-oldattal kezeljük. Az így kapott elegyet 1 óra hosszat 20-25 °C hőmérsékleten keverjük. Ezután 5 ml 10%-os kálium-karbonát-oldatot adunk az elegyhez, majd 20 ml etil-acetáttal extraháljuk. A szerves fázist elkülönítjük, magnézium-szulfáttal szárítjuk és betöményítjük. így a cím szerinti vegyületet kapjuk.

C módszer mg (0,043 mmol) N(1 )-9’-fluorenil-metil-oxikarbonil-2a-hidroxi-2-dezoxo-markfortin A-t [(XXVIII), 28. példa] 3 ml dimetil-formamidban feloldunk, az oldathoz 20-25 °C hőmérsékleten 0,04 ml (0,04 mmol) tetrahidrofuránnal készült 1,0 mol/l koncentrációjú tetrabutil-ammónium-fluorid-oldatot csepegtetünk. Ezt követően a reakcióelegyet 10 percig keverjük, majd 30 ml 10%-os kálium-karbonát-oldattal meghígítjuk, ezután 30 ml etil-acetáttal extrahálunk. A szerves extraktumot magnézium-szulfáttal szárítjuk, szűrjük, majd betöményítjük, a maradékot kromatografáljuk (szilikagél, metanol/metilén-klorid 5:95), így a cím szerinti vegyületet kapjuk.

33. példa (referenciapélda)

1.2- Dehidro-para-herkvamid A [(XXIX) képletű vegyület]

A 32. példában szereplő általános eljárás A és B módszere szerint járunk el kisebb változtatásokkal, kiindulási anyagként 880 mg (1,33 mmol) N(1)-4'-nitrofenoxi-karbonil-2a-hidroxi-2-dezoxo-para-herkvamid A-t alkalmazunk [(XXVIII), 29. példa], így a cím szerinti vegyületet kapjuk.

¹H-NMR (400 MHz, CDCI₃) 0,69, 1,3-2,7, 1,43,

1,45, 1,66, 2,97, 3,22, 3,62, 4,90, 6,29, 6,94 és

8,13 δ;

HRMS (FAB) m/z [M+H], a C₂₈H₃₅N₃O₄+H⁺ összegképletre számított érték: 478,2705; mért érték: 478,2717.

34. példa (referenciapélda)

1.2- Dehidro-14a-hidroxi-14^-metil-markfortin A [(XXIX) képletű vegyület]

A 32. példában ismertetett általános eljárás A és B módszere szerint járunk el, csekély változtatással, kiindulási anyagként 150 mg (0,22 mmol) N(1)-4’-nitrofenoxi-karbonil-14a-hidroxi-15a-metil-2a-hidroxi-2dezoxo-markfortin A-t [(XXVIII), 31. példa] alkalmazunk, így a cím szerinti vegyületet kapjuk.

¹H-NMR (400 MHz, CDCI₃) 0,68, 1,21, 1,3-2,7,

1,44, 1,46, 1,47, 3,05, 3,65, 4,91, 6,46, 6,93 és

8,19 δ.

35. példa (referenciapélda)

1.2- Dehidro-14a-hidroxi-15a-metil-markfortin

A [(XXIX) képletű vegyület]

A 32. példában leírt általános eljárás A és B módszere szerint járunk el csekély változtatást végezve, kiindulási anyagként 2 g (2,96 mmol) N(1)-4’-nitrofenoxi-karbonil-14a-hidroxi-15a-metil-2a-hidroxi-2dezoxo-markfortin A-t [(XXVIII), 31. példa] alkalmazunk, így a cím szerinti vegyületet kapjuk.

HU 226 296 Β1 ¹H-NMR (400 MHz, CDCI₃) 0,69, 1,04, 1,24, 1,3-2,7,

1,45, 1,47, 3,02, 3,69, 3,85, 4,92, 6,48, 6,95 és

8,19 δ.

36. példa (referenciapélda)

2-Dezoxo-markfortin A [(XXIV) képletű vegyület]

A módszer

220 mg (0,48 mmol) 1,2-dehidro-markfortin A-t [(XXIV), 32. példa] 10 ml metanolban feloldunk, majd az oldatot 30 mg nátrium-bór-hidriddel kezeljük 0 °C hőmérsékleten 15 percig. A reakcióelegyet 20 ml 10%-os kálium-karbonát-oldattal meghígítjuk. Az így kapott csapadékot szárítva a cím szerinti vegyülethez jutunk, az NMR-adatok (400 MHz) a 16. példában leírtakkal egyezők.

B módszer

100 mg (0,17 mmol) N(1)-terc-butoxi-karbonilmarkfortin A-t [(XXVII), 19. példa] 5 ml diglimben feloldunk, az oldatot 20-25 °C hőmérsékleten 20 mg nátrium-bór-hidriddel kezeljük. Az elegyet visszafolyató hűtő alkalmazásával 0,5 óra hosszat forraljuk, ezután 20-25 °C-ra lehűtjük, majd 10 ml 10%-os kálium-karbonát-oldatot adunk hozzá. Az így kapott csapadékot szárítva a cím szerinti vegyülethez jutunk.

37. példa (találmány szerinti vegyület előállítása)

2-Dezoxo-para-herkvamid A [(XXX) képletű vegyület]

A módszer

1,5 g (3,14 mmol) 1,2-dehidro-para-herkvamid A-t [(XXIX), 33. példa] 30 ml metanolban feloldunk, az oldatot 250 mg nátrium-bór-hidriddel 15 percig 0 °C hőmérsékleten kezeljük. A reakcióelegyet 60 ml 10%-os kálium-karbonát-oldattal meghígítjuk, majd 100 ml etilacetáttal extraháljuk. A szerves extraktumot magnézium-szulfáttal szárítjuk, szűrjük, majd betöményítjük, a maradékot kromatografáljuk (szilikagél, metanokmetilén-klorid 5:95). így a cím szerinti vegyületet kapjuk; az NMR-adatok (400 MHz) a 17. példában megadottal azonosak.

B módszer mg (0,05 mmol) N(1)-terc-butoxi-karbonil-paraherkvamid A-t [(XXVII), 22. példa] 2 ml glimben feloldunk, majd az oldatot 20 mg nátrium-bór-hidriddel kezeljük 20-25 °C hőmérsékleten. Az elegyet 4 óra hosszat visszafolyató hűtő alkalmazásával forraljuk, ezután 20-25 °C hőmérsékletre lehűtjük, 5 ml 10%-os kálium-karbonát-oldatot adunk hozzá, majd 10 ml etil-acetáttal extraháljuk. A szerves fázist magnézium-szulfáttal szárítjuk, szűrjük, majd betöményítjük, a maradékot kromatografáljuk (szilikagél, metanol:metilén-klorid, 5:95), így a cím szerinti vegyületet kapjuk.

C módszer g (2 mmol) para-herkvamid A-t [(XXVI)] 40 ml tetrahidrofuránban (benzofenonról és fém káliumról desztillálva) feloldunk, az oldathoz nitrogéngáz bevezetése közben egy adagban 0,24 g (6 mmol, 60%-os) olajos nátrium-hidridet adunk. A reakcióelegyet 0,75 óra hosszat 20-25 °C hőmérsékleten keverjük, ezután °C hőmérsékletre lehűtjük, majd 0,8 g (3 mmol) klórhangyasav-(9-fluorenil-metil)-észterrel kezeljük egy adagban. A reakciót 5 perc eltelte után 7-es pH-jú foszfátpuffer (szállító: EM Science) hozzáadásával leállítjuk, az elegyet 40 ml vízzel meghígítjuk, 2*50 ml etilacetáttal extraháljuk. Az egyesített szerves extraktumokat magnézium-szulfáttal szárítjuk, szűrjük, majd csökkentett nyomáson betöményítjük. így 1,4 g (2 mmol) nyers N(1)-9’-fluorenil-metil-oxi-karbonil-paraherkvamid A-t kapunk [(XXVII)], a kapott anyagot metanolban feloldjuk, 0 °C hőmérsékletre lehűtjük, majd egy adagban 0,3 g (7,9 mmol) nátrium-bór-hidriddel kezeljük. A reakciót 10 perc eltelte után 100 ml telített nátrium-hidrogén-karbonát-oldat hozzáadásával leállítjuk, ezután 2*50 ml etil-acetáttal extrahálunk. Az egyesített szerves extraktumokat magnézium-szulfáttal szárítjuk, szűrjük, majd csökkentett nyomáson betöményítjük, így 1,4 g (2 mmol) N(1)-9'-fluorenil-metil-oxi-karbonil2a-hidroxi-2-dezoxo-para-herkvamid A-t kapunk, amit 20-25 °C hőmérsékleten 50 ml tetrahidrofuránban feloldunk, ezután ezt az oldatot 8 ml (8 mmol) tetrabutilammónium-fluoridnak tetrahidrofuránnal készült 1,0 mol/l koncentrációjú oldatával kezeljük. 0,5 óra hosszat az elegyet keverjük, majd 50 ml vízzel meghígítjuk, 2*50 ml etil-acetáttal extraháljuk. Az egyesített szerves extraktumokat magnézium-szulfáttal szárítjuk, szűrjük, csökkentett nyomáson betöményítjük, így 0,96 g (2 mmol) 1,2-dehidro-para-herkvamid A-t [(XXIX)] kapunk. Az így kapott anyagot 0 °C hőmérsékleten metanolban feloldjuk, majd egy adagban 0,5 g (13 mmol) nátrium-bór-hidriddel kezeljük. A reakcióelegyet 10 perc eltelte után 100 ml telített vizes nátriumhidrogén-karbonát-oldattal meghígítjuk, majd 2*50 ml etil-acetáttal extrahálunk. Az egyesített szerves extraktumokat magnézium-szulfáttal szárítjuk, szűrjük, csökkentett nyomáson betöményítjük, majd kromatografáljuk (szilikagél, aceton:metilén-klorid 30:70), így a cím szerinti vegyületet kapjuk.

38. példa (referenciapélda) 2-Dezoxo-14a-hidroxi-14(i-metil-markfortin A [(XXX) képletű vegyület]

A 38. példa A módszere szerint járunk el csekély változtatással, kiindulási anyagként 50 mg (1 mmol)

1,2-dehidro-14a-hidroxi-14p-metil-markfortin A-t [(XXIX), 34. példa] alkalmazunk, így a cím szerinti vegyületet kapjuk.

¹H-NMR (400 MHz, CDCI₃) 0,86, 0,90, 1,3-2,7, 1,42,

1,46, 2,94, 3,40, 3,52, 3,93, 4,79, 6,29, 6,39 és

6,66 δ;

HRMS (FAB) m/z [M+H], a C29H₃₉N₃O₄+H⁺ összegképletre számított érték: 494,3018; mért érték: 494,3018.

39. példa (referenciapélda)

2-Dezoxi-14a-hidroxi-15a-metil-2a-hidroxi2-dezoxo-markfortin A [(XXX) képletű vegyület]

A 37. példa A módszere szerint járunk el csekély változtatásokkal, kiindulási anyagként 1,0 g (2,0 mmol)

HU 226 296 Β1

1,2-dehidro-14a-hidroxi-15a-metil-markfortin A-t [(XXIX), 35. példa] alkalmazunk, így a cím szerinti vegyületet kapjuk. Az NMR-adatok (400 MHz) a 15. példában megadott értékekkel azonosak.

40. példa (referenciapélda)

2^-Metil-2-dezoxo-markfortin A [(XXXI) képletű vegyület] mg (0,09 mmol) 1,2-dehidro-markfortin A-t [(XXIX), 32. példa] 10 ml tetrahidrofuránban feloldunk, majd az oldatot -78 °C hőmérsékleten 0,06 ml metillítium oldattal (lítium-bromid komplex, 1,5 mol/l éteres oldat) kezeljük 15 percig. Az elegyet 20-25 °C hőmérsékletre felmelegítjük, 5 ml 10%-os kálium-karbonát-oldattal meghígítjuk, majd 20 ml etil-acetáttal extraháljuk. A szerves extraktumot magnézium-szulfáttal szárítjuk, szűrjük, majd betöményítjük, az így kapott maradékot kromatografáljuk (szilikagél, metanol/metilén-klorid 5:95), így a cím szerinti vegyületet kapjuk. ¹H-NMR (400 MHz, CDCI₃) 0,81,0,92, 1,17,1,3-2,7, 1,41,1,43, 3,02, 3,63, 3,95, 4,79, 6,29, 6,38 és 6,63 δ;

HRMS (FAB) m/z [M+H], a C₂9H3₉N₃O3+H⁺ összegképletre számított érték: 478,3069; mért érték: 478,3083.

Claims (3)

1. SZABADALMI IGÉNYPONTOK

   1. A (XXV) általános képletű vegyületek és e vegyületek N-oxidjai és gyógyászatilag megfelelő sói, ahol a képletben

   R₁₄ jelentése hidrogénatom vagy 1-4 szénatomos alkilcsoport és

   R₁₅ jelentése hidrogénatom vagy 1-4 szénatomos alkilcsoport.
2. 2. Az 1. igénypont szerinti (XXV) általános képletű vegyület, ahol a képletben

   R₁₄ jelentése metilcsoport és

   R₁₅ jelentése hidrogénatom.
3. 3. Az 1. vagy 2. igénypont szerinti vegyületek alkalmazása parazitaellenes hatású készítmény előállításában.