HU211369B - Railway crosstie for switch - Google Patents

Description

A találmány tárgya egy váltó keresztalj vasúti vágányokhoz, amely a vágányhálózatba a váltóknál való beépítésre alkalmas, éspedig különösen a váltóhajtás és a hozzátartozó, váltónyelvhajtó rúddal mozgatott váltónyelv csúcszáródásának környezetében.

Manapság általánosan szokásos vasúti vágányhálózatok építésénél keresztaljként vagy telített fából készült lezárt végű talpfákat, vagy előfeszített betonból készült talpfákat alkalmazni. A keresztaljak távolságánál normál vasúti pályaszakaszoknál 630 vagy 600 mm, gyorsvonat! pályaszakaszoknál az 580 mm távolságot részesítik előnyben.

A váltóknál különösen a váltóhajtásnál és a hozzátartozó hajtórúddal mozgatott váltónyelv csúcszáródásánál ezideig úgynevezett talpfaközök kialakítására volt szükség, amelyekben a két szomszédos keresztalj távolsága nagyobb volt a szokásosnál, és leggyakrabban a 680 és 700 mm-t is elérte. Ebben a megnövelt talpfaközben még egy fűtőlap is bennfoglaltatik, ami gyakorlatilag a zúzottkő ágyon fekszik fel, illetve nyugszik, tehát a talpfaközön belül a zúzottkő ágyat elfedi, amely alulról csak a váltó felfekvőfelületéig ér.

Az ilymódon kialakított talpfaközben van azután elhelyezve az összes mozgatószerkezet, amely a váltó hajtására és a váltónyelv záródására szolgálnak, és megakadályozza ezek magától történő elállítódását.

Az ilyen talpfaközök alkalmazása különösen gyorsvonat! pályaszakaszoknál jelentős hátrányokkal jár. Például nem lehetséges a talpfaközök közelében teljesen mechanizált vágánytömörítő gépekkel tömöríteni. Leginkább csak egyoldalasán, kívül hatásos kézi tömörítés alkalmazható mindkét talpfánál, amely a talpfa közi rekeszhez tartozik. A talpfaközön belüli kézi tömörítő eljárás ellen nemcsak az szól, hogy ott a váltónyelv mozgató és biztosítóberendezései helyezkednek el, hanem mert ott a zúzottkő ágyat gyakorlatilag teljesen eltakarja a fűtőlap.

Miután a talpfaköz két talpfájának a kézi tömörítése nem vezet az optimális eredményhez, az az eset állhat elő, hogy rövid időn belül ismételt feltöltés és gyakori kézi utántömörítés szükséges.

Bizonyítottan hátrányos, hogy a vágányhálózat függőleges és vízszintes irányú rugalmas viselkedését egy ilyen talpfaköz zavarja, ezenkívül egy ilyen talpfaköz körzetében szemétgyűjtő hely alakul ki, mivel nincs takarás. A váltó működési biztonsága érdekében ezért a talpfaközt gyakran kell tisztogatni.

A találmány célja az ezen hibákból eredő hiányosságok ismeretében egy olyan váltó keresztalj létrehozása, amely a váltó közelében a talpfaközt feleslegessé teszi, ennek ellenére a váltóhajtás üzemszerűen kifogástalan elhelyezését, és a hozzátartozó nyomórudakkal működtetett váltónyelv csúcszáródást biztosítja. Emellett nagyon fontos körülmény, hogy a magas fokon gépesített vágányépítési módszerek, úgymint a teljesen mechanizált, vízszintező rendszerű vágánytömörítő gépek és vágányemelő berendezések a váltónyelv közelében is alkalmazhatók.

A kitűzött feladat találmány szerinti megoldása váltó keresztalj vasúti vágányokhoz, amely a vágányhálózatokba való beépítésre alkalmas, a váltók közelében, különösen a váltóhajtás és a hozzátartozó tolórúddal mozgatható váltónyelv csúcszáródásának közelében, ahol egy a normál betonból, vagy fából készült talpfák méretének megfelelő keresztmetszeti szélességgel és keresztmetszeti magassággal bíró, felfelé nyitott, acélból készült szekrénytartóval rendelkezik, amely legalábbis váltósín székek és/vagy hozzájuk tartozó, a csúcszáródást működtető elemek részére kétoldalt kinyúló hordozóperemekkel van ellátva, ahol a szekrénytartóhoz csúcszáródást végző zárószerkezetek vagy hasonlók vannak hozzárendelve, amelyek rögzített vezetőelemmel valamint hozzátartozó mozgó elemekkel, úgymint kilincsekkel, bütykös rudakkal, bütykös rúd vezetékekkel együtt a szekrénytartó felső belterébe benyúlnak, az alsó részében pedig a váltónyelv hajtórúd a nyelvzárást biztosító szerkezete és a váltószerkezet teknője továbbá esetenként fűtőrudak valamint lengéscsillapítók és ezeknek csapjai vannak elhelyezve.

Miután a találmány szerinti keresztalj szekrénytartójának keresztmetszeti mérete a szokásos beton, vagy fából készült talpfáknak felel meg, a vágányhálózat függőleges és vízszintes rugalmas viselkedése a váltó közelében sincs megzavarva, és ezáltal az utazási kényelem a gyorsvonati szakaszokon sem lesz befolyásolva.

Bevált a találmány azért is, mert a szekrénytartó felső nyílása felülről oldhatóan elhelyezett, például a szekrénytartó hordozóperemeire rögzített fedelekkel lezárható, ezáltal a váltóüzemnek az elpiszkolódás okozta üzemzavarai messzemenően elkerülhetők.

Előnyként említhető az is, hogy a szekrénytartó egyik végének hosszabbításában a váltónyelv hajtórúd elektromos hajtása is elhelyezhető. Az elpiszkolódás ellen ez is lezárható egy fedéllel.

Egy másik fontos fejlesztési jellemzője a találmánynak az is, hogy minden a kilincszáródáshoz tartozó mozgó vezető elemhez Elastomer típusú lengécsillapító kapcsolódik, amely a szekrénytartó belsejében, annak talplemezéhez csatlakozik, és két véghelyzet között lengőmozgást végezhet. Ezeknek a lengéscsillapítóknak az értelme és célja, hogy a váltónyelvet nyitott és zárt állapotban egyaránt körülbelül 200-300 kp erővel a csúszózsámolyok felületére függőlegesen lefelé húzza, hogy ezáltal a fellépő lengéseket lényegesen csökkentse. A csillapítási úthossz függőleges irányban körülbelül 3-4 mm-t tesz ki. Minden csillapító elem nyomásra váltónyelv igénybevéve, erős csillapító hatás kifejtésére alkalmas, és mindenesetre hosszú élettartammal rendelkezik.

Ha a találmány szerinti keresztalj egy vágányhálózatban alkalmazásra kerül, a szokásos betontalpfa helyett, fontos, hogy a szekrénytartó a hordozóperemek alatti felületén egy külső burkoló réteggel váltónyelv ellátva, ami például üvegszál erősítésű betonból készül, amiáltal a zúzottkő ággyal ugyanaz a súrlódási érték elérhető, mint a szokásos betontalpfáknál. Ezt a külső burkoló réteget a szekrénytartó hosszabbításon is alkalmazni kell, legalábbis a talplemezen.

HU 211 369 Β

Ha a szekrény tartó hosszabbítás hordozőpereménél a külső burkoló réteg elmarad, akkor ott a szekrénytartó hosszabbítás szabad mérete megnövekszik, és ennek megfelelően nagyobb hely áll rendelkezésre az elektromos hajtás elhelyezésére. Az acélból készült, és két kimerevített hordozóperemmel rendelkező szekrénytartóból és beton külső burkolórétegből álló váltó keresztalj test azáltal lesz különösképpen megerősítve, hogy a találmány szerinti külső burkolóréteg a szekrénytartóhoz csatlakozó élvédő szögacélokhoz csatlakozik, és még kiegészítésül a szekrénytartóhoz horgonycsapokkal sűrűn hozzá van rögzítve.

A szekrénytartó hordozóperemei alatt még hosszirányban futó kábelcsövek vannak rögzítve, amelyekben mechanikai sérülés ellen tökéletesen védve kábelek átvezetése lehetséges, és nem szükséges később a zúzottkő ágyon keresztül kábeleket fektetni, ami ezeknek az egységét különösképpen korlátozza.

Fontos azonban az is, hogy a találmány szerinti hordozó peremek a szekrénytartó oldalához merevítő bordákkal ki vannak merevítve, amiáltal a hordozóperemeket terhelő összes erőt biztonsággal a szekrénytartó fel tudja venni.

Bevált az is, hogy a szekrénytartó két végén elhelyezett végzárólapokon vízleeresztő nyílások vannak, és az is, hogy a szekrénytartő fedelein legalábbis a kilincszáródás mozgő elemeinél nyílások vannak, amelyek eső és hó elleni védelem céljából műanyag fedő takaróval letakarhatók.

A két végén végzárólapokkal lezárható illetve lezárt és adandó alkalommal betonból készült külső burkoló réteggel illetve köpennyel ellátott szekrénytartó képezi a „váltó keresztalj”-nak nevezett szerkezeti egységet.

A találmányt a következőkben egy kiviteli példa kapcsán ismertetjük részletesebben. A mellékelt rajzokon az

1. ábra a hozzátartozó la és lb részletrajzokkal együtt a váltó keresztalj hosszmetszete a mindenkor rárögzített tősínnel és a lengőnyelvű váltó váltónyelvének, és a hozzátartozó váltómozgatásnak és csúcszáródásnak a mozgató elemeivel; a

2. ábra ismét a hozzátartozó 2a és 2b részletrajzokkal együtt az 1. ábra szerinti váltó keresztalj felülnézete, amelyen csak a rajta lévő tősín és annak lefogása, továbbá a hozzátartozó váltónyelv a váltósín székkel együtt látható, de a csúcszáródást működtető elemek nélkül; a

3. ábra az 1. ábra la részletrajzának III-ΠΙ jelű metszete ; a

4. ábra az la részletrajz IV-IV jelű metszete; az

5. ábra nagyobb léptékben az lb részletrajz V jelű részletének metszete; a

6. ábra nagyobb léptékben a 2b részletrajz VI jelű részletének metszete; a

7. ábra nagyobb léptékben a 3. ábra megfelelő metszete; és a

8. ábra nagyobb léptékben a 4. ábra megfelelő metszete.

Vasúti vágányhálózatok építésénél manapság rendszerint keresztaljakból és sínekből képzett vágányrácsokat mint keresztaljat használnak, vagy nagyfokúan inpregnált és lezárt végű fából készült, vagy előfeszített betonból készült talpfákat használnak, amelyeknek keresztmetszeti méretei lényegében azonosak. Ezeket a keresztaljakat a töltéskoronán lévő zúzottkő ágyban helyezik el, normál vasúti pályaszakaszokon 630 vagy 600 mm távolságra, gyorsvonati pályaszakaszokon körülbelül 600 mm távolságra.

Csupán a váltók környezetében különösképpen egyrészt ott, ahol a váltónyelvnek az elektromos hajtása, másrészt a tősín és a váltónyelv közötti csúcszáródás vannak beépítve, ezideig a fentközölt távolságokat két szomszédos keresztalj között nem lehetett betartani, miután ott az összes működtető szerkezet elhelyezésére úgynevezett talpfaköz volt szükséges, ami egy 680 és 700 mm közötti keresztalj távolságot eredményezett.

A jelentős hátrányok és hiányosságok, amelyeket a szabályos keresztalj távolságnak a talpfaköz által történő megtörése okoz, a fentiekben részletesen ismertetve vannak. Ezek az 1 váltó keresztalj alkalmazásával kiküszöbölhetők, amint az az l-től 8-ig terjedő rajzokon ugyanezek segítségével részletesen ismertetve lesz.

Egy ilyen váltó keresztaljjal együtt a 3 tősínhez tartozó 4 váltónyelv csúcszáródása előnyben részesíti új rendszerű 2 kilincses zárószerkezet alkalmazását, amint az az SBB/ISAG CKA 9 megjelölésben nyilvánosságra lett hozva.

Az 1 váltó keresztaljjal kapcsolatosan teljes mértékben alkalmazható váltónyelv-reteszelőszerkezet a DE 4 014 248 Al és DE 4 014 249 Al által javasolt kiviteli mód. Különösen a CKA 9 kilincses zárószerkezet előnye sajátságos, mert a zárókilincs, a beállítható zárórád, továbbá a hajtórád és az összekötőrád csatlakozó csapokkal történő középmegfogása, és zárócsapágy elhelyezése egy viszonylag keskeny és alacsony tartókeresztmetszetet igényel, miközben ez különösképpen a szerkezeti szélesség tekintetében alatta marad a fából készült vagy betontalpfák maximális keresztmetszeti szélességének.

Az 1 váltó keresztaljnak a rajzok szerinti kiviteli példája egy acélból különösen acéllemezből készült 5 szekrénytartót tüntet fel, amely főként a 3. és 7. illetve a 4. és 8. ábrákon látható. Amellett ennek az 5 szekrénytartónak egy 6 talplemeze váltónyelv, két felfelé menő 7 és 8 oldallapja van, amelyek egy viszonylag nagyobb 9 és 10 lekerekítési sugárral (körülbelül 40 mm) egy darabból kialakítva csatlakoznak hozzá. Felül mindkét 7 és 8 oldallaphoz egy kisebb 11 és 12 lekerekítési sugarú (körülbelül 18 mm) ívvel egy-egy vízszintes 13 és 14 hordozóperem csatlakozik. Megemlítendő itt, hogy az 5 szekrénytartó 6 talplemeze és a 13 és 14 hordozóperemek egymással párhuzamosak és a 7 és 8 oldallapokra pontosan merőlegesek.

A 3. és 7. valamint a 4. és 8. ábrákból látható, hogy az 1 váltó keresztalj 15 keresztmetszeti szélessége és 16 keresztmetszeti magassága olyan, ami összhangban váltónyelv egy normál betonból vagy fából készült talpfa méretével, legalábbis ezeknek messzemenően megfelel.

HU 211 369 Β

Miáltal a felfelé nyitott 5 szekrénytartó az 1 váltó keresztaljat képezi, mindkét végén 17 illetve 18 végzáró lapokkal váltónyelv lezárva. Lehetőség váltónyelv arra, hogy a 17 végzárólap egy 19 tömítőlap közbeiktatásával oldhatóan legyen felcsavarozva az 5 szekrénytartóra, míg a másik 18 végzárólap rögzítve például hegesztve legyen az 5 szekrénytartó végére. Az egyik 17 végzárólap az la és 2a részletrajzokon látható. a másik 18 végzárólap az lb és 2b részletrajzokon látható.

Ha az 1 váltó keresztaljat fából készült talpfákkal együtt alkalmazzák, akkor csupán az 5 szekrénytartóból a két 17 és 18 végzárólapból áll, ahol az 5 szekrénytartónak egy bordázott külső felülete van, amiáltal a váltó keresztalj és a töltésen lévő zúzottkő ágy közötti kapcsolat legalábbis megközelítőleg eléri a fából készült talpfa és a zúzottkő ágy közötti súrlódási értéket.

Ha az 1 váltó kereszataljat beton talpfákkal együtt alkalmazzák, akkor egy lényeges továbbfejlesztési megoldás áll fenn, nevezetesen, hogy az 5 szekrénytartónak a 13 hordozóperemek alatti része, tehát a 6 talplemez és a 7 és 8 oldallapok teljes hosszában egy 20 külső burkoló réteggel vannak bevonva, ami előnyösen betonból készült, amiáltal a szokásos betontalpfákkal fellépő súrlódási érték jön létre. Miután a 20 külső burkoló réteg viszonylag vékony, ugyanis 20 és 25 mm között számítható, ajánlatos, hogy betonból készüljön, például üvegszálerősítésű betonból, és megfelelő kiegészítő szerkezetekkel az 5 szekrénytartóhoz ki legyen horgonyozva. A 20 külső burkoló réteg horgonyzásának az 5 szekrénytartóhoz meg kell felelni minden igénybevételnek, amelyek a vonatok haladása következtében a zúzottkő ágyon nyugvó váltó keresztaljat érik. Ezért ez úgy van megoldva, hogy a 20 külső burkoló réteg az 1 váltó keresztalj teljes hosszában 21 élvédő szögacélok közé van elhelyezve, ami legalábbis távtartó közdarabokkal van az 5 szekrénytartóhoz rögzítve, leginkább hegesztve. Ezenkívül bizonyos hosszon a 21 él védő szögacélok a peremüknél fogva kiegészítőleg az 5 szekrénytartóhoz is hozzá vannak hegesztve, amint az a 4. és 5. ábrán látható.

A 20 külső burkoló réteg ezenkívül még hegesztett horgonycsapokkal az 5 szekrénytartó 6 talplemezéhez és 7 és 8 oldallapjaihoz rögzítve van, amint azt a 7. és 8. ábrák vázlatosan ábrázolják.

A 3. és 7. ábrákon ábrázolva van még, hogy az 5 szekrénytartó 13 és 14 hordozóperemei 24 és 25 oldalmerevítő lemezekkel még ki vannak merevítve az 5 szekrénytartó 7 és 8 oldallapjaihoz is. Amellett fontos az is, hogy a 24 és 25 oldalmerevítő lemezek mindenkor az 5 szekrénytartónak legalább azon hosszanti szakaszán legyenek elhelyezve, ahol a váltó 3 tősíne által a vasúti járművek haladása következtében fellépő terheléseket és erőket fel kell venni. Ajánlatos tehát az 5 szekrénytartót mindenkor leginkább ott felszerelni a 24 és 25 oldalmerevítő lemezekkel, ahol az 5 szekrénytartó hordozóperemein a 28 és 29 tősínlefogások vannak, és ezenkívül ahol a 4 váltónyelv sínszéke elhelyezkedik.

A 28 és 29 tősínlefogások és a 30 váltósín szék közvetlen közelében helyezkedik el, az 5 szekrénytartó belsejében, éspedig annak 31 felső belméretében részben a 32 rögzített vezetőelem, amely a 4 váltónyelv csúcszáródását végző 2 kilincses zárószerkezet tartja, amely például a CKA 9 típusnak felelhet meg.

Miközben a 2 kilincses zárószerkezet elhelyezése, szerkezete és működése az 1. ábra la és lb részletrajzain láthatók, az 5 váltó keresztalj keresztmetszetéhez viszonyított elhelyezkedésük a 3. és 7. ábrán láthatók.

Az la részletrajz a 2 kilincses zárószerkezet zárt állapotát mutatja, amikor a 4 váltónyelv a 3 tősínhez van nyomva, az lb részletrajz pedig a 2 kilincses zárószerkezet nyitott állapotát mutatja, amikor a 4 váltónyelv a 3 tősíntől el van távolodva.

Minden 2 kilincses zárószerkezet lényeges alkotórésze a 34 zárókilincs és a hozzátartozó 35 bütykös rúd. Miközben a 34 zárókilincs egy vízszintes tengelyű 36 csap körül elbillenthetően, az egyik bütykös tengely 37 mozgó vezetőelemében van felfüggesztve, amely a 4 váltónyelvvel van kapcsolatban és csapágyazva, a 35 bütykös rúd egyrészt a 37 mozgó vezetőelemben, másrészt a 32 rögzített vezető elemben van megvezetve. A 2 kilincses zárószerkezet működése az la és lb részletrajzok összehasonlításával minden további nélkül érthető. A működés azonban nem tárgya a szőbanforgő találmánynak. Csupán az a fontos, hogy a 2 kilincses zárószerkezet szerkezeti felépítése olyan legyen, hogy az 5 szekrénytartó 31 belső terében probléma nélkül beféijen, amint az az 5. és 7. ábrákon látható.

A váltó keresztalj egyik különlegessége, hogy annak belsejében egy Elastomer elven működő 38 lengéscsillapító van mindegyik 2 kilincses zárószerkezet közelében, amelyek lengő mozgást lehetővé tevő módon egyrészt az 5 szekrénytartó 6 talplemezéhez rögzített 39 csap, másrészt a 37 mozgó vezetőelemhez rögzített másik 40 csap által vannak csapágyazva.

A 38 lengéscsillapítók feladata az, hogy a 4 váltónyelvet mind zárt helyzetben (la részletrajz) mind nyitott helyzetben (lb részletrajz) körülbelül 200-300 kp erővel függőlegesen lefelé szorítsa a csúszófelületnek, különösen a csúszófelületek 41 csúszóbetéteinek, és ezzel a fellépő lengéseket lényegesen csökkentse. A lengéscsillapítók mindamellett nyomásra vannak igénybevéve, és a csillapítási úthossz függőleges irányban körülbelül 3—4 mm, ami hosszú élettartam mellett erős lengéscsillapító hatást eredményez.

A 3. és 4. valamint a 7. és 8. ábrákból látható, hogy az 5 szekrény tartó külső oldalán, a 13 és 14 hordozóperemek alatt hosszában futó 42 kábelcső van elhelyezve, ami sérüléstől védett kábelátvezetést, vagy más energiaátvivő vezetékeknek a vágányt keresztező elhelyezését teszi lehetővé.

Az 1. és 8. ábrából látható, hogy az 1 váltó keresztalj 5 szekrény tartójának a belsejében hosszirányban futó fűtőrudak helyezkednek el, amelyek 44/a csatlakozó doboza a levehető 17 végzárólapon, vagy annak közelében van elhelyezve. A fűtőrudakat azért előnyös a talplemez közelében egy kis dobogón elhelyezni, mert ezáltal nem kerülnek a nedves zónába.

HU 211 369 Β

Az 1 váltó keresztalj 5 szekrénytartójának belsejében van elhelyezve a 44/b váltónyelv hajtórúd és a 4 váltónyelv zárását biztosító 45 szerkezet, amint az a 7. ábrán látható.

A 8. ábrából látható, hogy a 46 teknőben elhelyezett váltómozgató szerkezet teljes mértékben elfér az 1 váltó keresztalj 5 szekrénytartójában.

Különösen a 7. és 8. ábrák összehasonlításából látható, hogy az 5 szekrény tartó szelvénye az la ábrán jelölt ΙΠ-ΙΠ metszetnek megfelelő hosszabb szakaszon nemcsak vastagabb acéllemezből készült mint a IV-IV metszetnek megfelelő rövidebb szakaszon, hanem hogy a 47 a magassági mérete is nagyobb, mint a 8. ábrán látható 48 magassági méret.

A 4. és 8. ábrákon ábrázolt IV-IV metszetnek megfelelő keresztmetszeti alak egy egyoldalas 49 szekrénytartó hosszabbításhoz van kiképezve, ami a másik szekrénytartó hossszelvényhez van 50 hegesztési varrattal rögzítve.

A 3. ábrán ábrázolt két 26 és 27 oldal tömörítési lemez külső élének szöge az automata vágánytömörítő gépek működési szögének felel meg, ami 18*-nak felel meg.

Az 1 váltó keresztalj egy további fontos kialakítási jellemzője, hogy a 31 belső tér oldhatóan rögzített fedéllel jól lezárható. Ezért a szekrénytartó 13 és 14 hordozóperemein hosszirányú osztásban 51 furatok vannak, amelyek segítségével a fedelek mindenkor rögzíthetők.

Csupán ott, ahol a 2 kilincses zárőszerkezet mozgató elemei találhatók, és ezek az 1 váltó keresztalj belső nyílásából fentről lefelé, vagy fordított irányban kinyúlnak, ott a fedeleken megfelelő nyílások vannak, amelyek a mindenkori mozgási tartományon túl ismét rugalmas műanyag huzattal vagy hasonlóval le vannak takarva annak érdekében, hogy az egyéb helyeken fedelekkel lezárt váltó keresztalj csapadékbehatolás (eső és hó) ellen, továbbá nagyfokú elszennyeződés ellen le legyen takarva.

Vízlevezető furatokat az 1 váltó keresztalj mindkét 17 és 18 végzárólapján el lehet helyezni.

Az egyszerűség érdekében az 1 váltó keresztalj felülről lezáró fedelek a rajzon nincsenek ábrázolva. Azoknak azonban kellően merev és kellően sík acéllemezeknek kell lenni, az 1 váltó keresztalj hosszában több van belőlük, és ott ahol a 2 kilincses zárószerkezet mozgó alkatrészei átnyúlnak rajtuk, nyílások vannak rajtuk elhelyezve. Ezek a nyílások rugalmas műanyagból készült huzattal csapadék és piszok behatolás ellen messzemenően le vannak takarva. A fedeleket rendszerint csak akkor kell eltávolítani, ha a váltószerkezeten vagy a hozzátartozó zárószerkezeten, továbbá a lengéscsillapítókon karbantartási vagy javítási munkákat kell végezni, vagy a fűtőrudakat kell kicserélni.

A váltó keresztaljnál fontos, hogy a 13 és 14 hordozóperemek alatti szerkezeti szélessége messzemenően megegyezik a szokásos fából készült vagy beton talpfák méretével. Az 5 szekrény tartóból kinyúló 13 és 14 hordozóperemek akadályozása nélkül egy ilyen 1 váltó keresztalj problémamentesen tömöríthető mindkét oldalon mechanikus vagy gépi úton, miután megállapítható, hogy a 13 és 14 hordozóperemek alátámasztására szolgáló 24 és 25 oldalmerevítő lemezek felülről lefelé keskenyedő alakkal bírnak, és az azokat határoló élek egy egyenesből nem nyúlnak ki, amely egyenes egyrészről a 13 és 14 hordozóperemek külső élét, másrészről az alsó élvédő szögacél élét köti Össze és ezáltal a függőlegeshez képest egy legfeljebb 18’-os hajlásszöget képez. Ebben az esetben a vágánytömörítő gép tömörítő szerszámai minden nehézség nélkül tömöríteni tudják a zúzottkő ágyat közvetlen az 1 váltó keresztalj mellett, annak mindkét oldalán.

Claims (12)

1. SZABADALMI IGÉNYPONTOK

   1. Váltó keresztalj vasúti vágányokhoz, amely a vágányhálózatokba való beépítésre alkalmas, a váltók közelében, különösen a váltóhajtás és a hozzátartozó tolórúddal mozgatható váltónyelv csúcszáródásának közelében, azzal jellemezve, hogy egy a normál betonból, vagy fából készült talpfák méretének megfelelő keresztmetszeti szélességgel (15) és keresztmetszeti magassággal (16) bíró, felfelé nyitott, acélból készült szekrénytartóval (5) rendelkezik, amely legalábbis váltósín székek (30) és/vagy hozzájuk tartozó, a csúcszáródást működtető elemek részére kétoldalt kinyúló hordozóperemekkel (13 és 14) van ellátva, ahol a szekrénytartóhoz (5) csúcszáródást végző zárószerkezetek vagy hasonlók vannak hozzárendelve, amelyek rögzített vezetőelemmel (32) valamint hozzá tartozó mozgó elemekkel, úgymint kilincsekkel, bütykös rudakkal, bütykös rúd vezetékekkel együtt a szekrénytartó (5) felső belterébe benyúlnak, az alsó részében pedig a váltónyelv hajtórúd (44/b) nyelvzárást biztosító szerkezete (45) és a váltószerkezet teknője (46) továbbá esetenként fűtőrudak (43) valamint lengéscsillapítók (38) és ezeknek csapjai (39,40) vannak elhelyezve.
2. 2. Az 1. igénypont szerinti váltó keresztalj, azzal jellemezve, hogy a szekrénytartó (5) belső tere (31) felülről oldhatóan elhelyezett, például a hordozóperemekre (13 és 14) rögzíthető fedéllel van lezárva, ahol a szekrénytartó (5) végzáró lapokkal (17, 18) együtt egy zárt váltó keresztaljat (1) képez.
3. 3. Az 1. vagy 2. igénypont szerinti váltó keresztalj, azzal jellemezve, hogy az egyik végéhez csatlakozó szekrény tartó hosszabbításban (49) a váltónyelv hajtórúdjának (44/b) az elektromos hajtása van elrendezve.
4. 4. Az 1-3. igénypontok bármelyike szerinti váltó keresztalj, azzal jellemezve, hogy a zárókilincs (34) mozgó vezetőeleméhez (37) két végpont között mozgó elastomer lengéscsillapító (38) van csatlakoztatva, amely a szekrénytartő (5) belsejében van elhelyezve, és annak talplemezén (6) van feltámasztva.
5. 5. Az 1-4. igénypontok bármelyike szerinti váltó keresztalj, azzal jellemezve, hogy a szekrénytartónak (5) a hordozóperemek (13 és 14) alatti talplemeze (6) és oldallapjai (7, 8) egy külső burkoló réteggel (20), például beton, előnyösen üvegszállal erősített beton réteggel vannak ellátva, és a szekrénytartóval (5) együttesen képezik a váltó keresztaljat (1).

   HU 211 369 Β
6. 6. Az 1-5. igénypontok bármelyike szerinti váltó keresztalj, azzal jellemezve, hogy a külső burkoló réteg (20) a szekrénytartó hosszabbítás (49) tartományában legalábbis a talplemez (6) alatt ki van képezve, a további hosszirányú szakaszon pedig a talplemezt (6) és az oldallapokat (7 és 8) magába foglalja.
7. 7. Az 1-6. igénypontok bármelyike szerinti váltó keresztalj, azzal jellemezve, hogy a külső burkoló réteg (20) a szekrénytartóhoz (5) távtartó közdarabokkal (22) rögzített élvédő szögacélhoz (21) és kiegészítőleg a szekrénytartóhoz (5) horgonycsapokkal (23) is hozzá van rögzítve.
8. 8. Az 1-7. igénypontok bármelyike szerinti váltó keresztalj, azzal jellemezve, hogy a szekrény tartóra (5) a hordozóperemek (13 és 14) alatt hosszanti irányban futó kábelcsövek (42) vannak rögzítve.
9. 9. Az 1-8. igénypontok bármelyike szerinti váltó keresztalj, azzal jellemezve, hogy a hordozóperemek (13 és 14) oldalmerevítő lemezekkel (24, 25) és oldal tömörítési lemezekkel (26, 27) a szekrénytartó oldallapjaihoz (7, 8) mereven vannak rögzítve, és amellett ezek a lemezek (24, 26 illetve 25, 27) legalább a tősínlefogásoknál (28, 29) és/vagy a váltósín széknél (30) - adott esetben csak a terhelt váltónyelv szakaszon

   - vannak elhelyezve.
10. 10. Az 1-9. igénypontok bármelyike szerinti váltó keresztalj, azzal jellemezve, hogy a váltó keresztaljon (1) legalábbis az egyik végzáró lapon (18) vízleeresztő nyílás van kialakítva.
11. 11. Az 1-10. igénypontok bármelyike szerinti váltó keresztalj, azzal jellemezve, hogy a váltó keresztalj (1) szekrénytartójának (5) a fedelén a kilincses zárószerkezet (2) elemeinek, zárókilincs (34), bütykös rúd (35), a zárókilincs csapja (36) és mozgó vezetőelem (37) környezetében nyílások vannak, amelyek műanyag borítással le vannak takarva.
12. 12. Az 1-11. igénypontok bármelyike szerinti váltó keresztalj, azzal jellemezve, hogy a futőrudak (43) és azok csatlakozó doboza (44/a) együttesen az egyik végzárólapon (17) keresztül kicserélhető módon a váltó keresztalj (1) szekrény tartójában (5) vannak elrendezve.