HU226211B1 - Disc brake - Google Patents

Description

A találmány az 1. igénypont tárgyi körének megfelelő tárcsafékre vonatkozik. Hasonló tárcsafék ismerhető meg az EP-A-0995923 számú szabadalmi leírásból, amely a találmányhoz legközelebb álló megoldásnak tekinthető, és amely elektromosan utánállltható, pneumatikus működtetésű tárcsafékre vonatkozik.

A találmány különösen tárcsafékek olyan újfajta konstrukcióival foglalkozik, különösen haszonjárművek céljaira, amelyek pneumatikus és/vagy elektromechanikus működtetésűek.

Tárcsafékek az erőbevitel kiválasztott elve alapján két alapcsoportra oszthatók;

1. Erőkifejtés- és kopás-utánállítás a féktárcsa mindkét oldalán; például hidraulikus rögzített kengyelű tárcsafék tengelyirányban rögzített féktárcsával és erőkifejtéssel a tárcsa mindkét oldalán, valamint

2. erőkifejtés- és kopás-utánállítás a féktárcsa egyik oldalán és a működtetőerő átvitele a reakcióerő elv alapján a szemben levő oldalon: például eltolható kengyelű tárcsafék, dönthető kengyelű tárcsafék, rögzített kengyelű tárcsafék eltolható féktárcsával. Pneumatikus működtetésű tárcsafékeknél, 15 inch és nagyobb kerékátmérővel rendelkező nehéz haszonjárművekhez, szokásos módon reakcióerő elvet alkalmaznak, mivel a járműkeréken a korlátozott beépítési viszonyok következtében egy pneumatikus működtetőhenger elrendezése a járműkeréknek csak a jármű belső oldala felé eső nyitott oldalán lehetséges. Ilyen konstrukciót mutatnak például a DE 36 10 569 A1, a DE 37 16 202 A1, az EP 0 531 321 Α1 (I. különösen a forgatómeghajtás módja szerint az utánállító konstrukcióját) és az EP 0 688 404 A1 iratok.

Eltolható kengyelű, vagy dönthető kengyelű tárcsafékek tengelyhez rögzített szerkezeti elemet igényelnek - ezt általában féktartónak nevezik -, amely a fékpofát/fékbetétet tartja, illetve vezeti és fékezésnél annak kerületi erejét felveszi, valamint a jármű tengelyéhez képest egytengelyűén eltolhatón csapágyazott fékkengyelt hordozza.

Az a relatív mozgás, amelyet a fékkengyel a tengelyhez képest rögzített szerkezeti elemmel szemben megvalósít, a hasznos löketre és kopáslöketre osztható fel. Ezt a hatást a találmány meglepő módon hasznosítja.

A hasznos löket minden fékműködésnél azért történik, hogy a fék levegőjátéka ne jöjjön létre, és a fékbetétnek és kengyelnek az erőbevitelnél létrejövő rugalmassága kiegyenlíthető legyen. Ez - a működtetőerő nagyságától és a levegőjáték méretétől függően - szokásos módon <4 mm.

A kopáslöket a kopás-utánállítással szemben áll, amelyet a kengyel a fékműködtetések nagy számán keresztül hajt végre, hogy a fék reakcióoldalán a kopást kiegyenlítse. A kopáslöket a kívül levő fékbetét kopásából és a kívül levő féktárcsa súrlódó felületének kopásából tevődik össze, és szokásos módon eléri a 25 mm-t.

Egy rögzített kengyelből és egy eltolható féktárcsából álló fékszerkezeteknél ezzel szemben hasznos löket és kopáslöket a féktárcsa eltolásából képződik.

Az eltolható, vagy dönthető kengyelű szerkezetek hátránya, hogy a tengelyhez rögzített féktartó szükséges a kerületi erők felvételéhez és a fékkengyel tartásához és vezetéséhez. Ezen alkatrész következtében járulékos költségek szükségesek és többletsúly keletkezik. Ezenkívül az eltoláshoz szükséges megvezetőés dönthető rendszer zavarérzékeny.

Eltolható féktárcsás szerkezetnél ezzel szemben fennáll az a probléma, hogy a féktárcsát a persely vezetőtartományán teljes élettartama alatt könnyen elcsúsztatható állapotban kell tartani. Hatásos tömítés alig valósítható meg a korlátozott beépítési viszonyok között és a kemény környezeti igénybevételek mellett.

A találmány azon alapul, hogy a fent leírt fékkengyelkoncepciók előnyeit egymással kombinálja, és ennek alapján megoldja többek között azt a feladatot, hogy egyszerűsítse a tárcsafék felépítését és annak összsúlyát az eltolható kengyelű fékekhez képest csökkentse.

A találmány egy - függetlenként is szemlélhető további változata szerint a feszítőszerkezet felépítése önmagában egyszerűsített.

A találmány előnyös kiviteli alakjait az aligénypontok tartalmazzák.

A következőkben a találmány kiviteli példáit részletesen kifejtjük a rajzokra történő hivatkozással. A rajzokon az

1a-f. ábrák a tárcsafékek különböző változatainak metszetszerű elvi vázlatai, a

2a., 2b. ábra a féktárcsa két merőleges és párhuzamos részmetszete egy találmány szerinti tárcsafék második kiviteli példájánál, a

3a., 3b. ábra a féktárcsa két merőleges és párhuzamos részmetszete egy találmány szerinti tárcsafék harmadik kiviteli példájánál, a

4. ábra egy utánállító modul nézete, az

5. ábra a 4. ábra szerinti utánállító modul további nézete, a

6a., 6b. ábrák további utánállító modul nézetei, ahol a 6. ábrán az egyik szerelőlap ki van véve, a

7. ábra egy feszítőszerkezet robbantott nézete, a 8a-c.; 8a'-c'. ábrák a 7. ábra szerinti feszítőszerkezet további nézetei és metszetei, a

9. ábra a 7. ábra szerinti, feszítőszerkezethez tartozó forgókaros emelő részlete, a

10. ábra felülnézet és négy metszet a 9. ábra szerinti forgókaros emelőről, a

11. ábra egy utánállító modulból és forgókaros emelőből álló előszerelt feszítőszerkezet, a

12., 13. ábra kétrészes fékkengyel egy reakcióoldali részének nézete és a feszítőoldali kengyelrész nézete, a

14., 15. ábrák dönthető kengyelű tárcsafék részmetszetei, a

16. ábra további tárcsafék nézete, a

17-19. ábrák a forgókaros emelőn és szomszédos alkatrészeken levő csapágygolyók elrendezési változatainak metszetei, a

20a-f. ábrák az 1. ábra szerinti tárcsafék további metszeteinek elvi vázlatai, a

HU 226 211 Β1

21. ábra a 20f. ábra szerinti tárcsafék különböző nézetei és változatai, a

22-26. ábrák további tárcsafékek különböző nézetei és metszetei, a

27. ábra utánállító modul a 22-26. ábrák szerinti fékhez.

Az 1a. ábra tárcsaféket mutat, amely 1 fékkengyellel rendelkezik, amely 3 féktárcsát fog közre felső peremszakaszán. A 3 féktárcsa mindkét oldalán a féktárcsa irányába és attól elfelé - azaz a 3 féktárcsa síkjára merőlegesen - eltolható 5, 7 fékbetétek vannak elrendezve, amelyek szokásos módon 5a, 7a fékbetét tartókból és arra felfogott 5b, 7b betét anyagokból állnak.

Az 1 fékkengyel a féktárcsa egyik oldalán (az 1. ábrán jobbra) az alsó szakaszán, amely lényegében a féktárcsára merőlegesen, annak irányában befelé terjed ki, legalább egy, vagy több 9 csappal, vagy közvetlenül a jármű 11 tengelykarimáján (egyébként itt nincs ábrázolva), vagy egy, a 11 tengelykarimán levő (itt nem ábrázolt) közbülső karimán keresztül rögzíthető.

Az 1 fékkengyel a 11 tengelykarimához képest nem tolható el, úgynevezett rögzített kengyelként szolgál. Mivel az 1 fékkengyel a 11 tengelykarimához képest nem tolható el, a féktárcsa mindkét oldalán 13, 15 feszítőszerkezetet igényel az 5, 7 fékbetéteknek a 3 féktárcsa irányában történő befeszítéséhez (és oldásához).

A fékkengyel az 1a. ábrán jobb oldali felső oldalán 17 nyílással rendelkezik egy (itt nem ábrázolt, előnyösen pneumatikus) 274 fékhenger 276 dugattyúrúdja, vagy egy elektromechanikus meghajtószerkezet számára (I. még 20a. ábrát).

A dugattyúrúd egy, - előnyösen excentrikus - az 1 fékkengyelen csapágyazott 19 forgókaros emelőre hat, amely arra van méretezve, hogy (közvetlenül megfelelő vállak, vagy adott esetben további, itt nem ábrázolt, azonban példaképpen a további ábrákból adódó alkatrészek útján) egy 21 utánállító hüvelynek legalább egy utánállító forgatószerkezete segítségével, amelyben egy nyomóelem becsavarozhatóan van elrendezve, az egyik - itt a jobb oldali - 7 fékbetétet a 3 féktárcsa irányában előretolja.

A fékbetét visszaállítására egy visszatérítő rugó szolgálhat (az 1. ábrán nincs ábrázolva).

Mivel mind a 3 féktárcsa, mind az 1 fékkengyel a járműtengelyhez képest rögzítetten, illetve nem mozgathatóan van elrendezve, a 3 féktárcsának az első 13 feszítőszerkezettel szemben fekvő oldalán a további 15 feszítőszerkezet áll rendelkezésre.

Az 1. ábrán láthatóan a 3 féktárcsa bal oldalán rendelkezésre álló 15 feszítőszerkezet a 13 feszítőszerkezettel analóg módon van kiképezve, azaz az ugyancsak rendelkezik egy 25 forgókaros emelővel, amely előnyösen az 1 fékkengyel belső oldalán excentrikusán van csapágyazva, és amely arra van csapágyazva (közvetlenül megfelelő vállak, vagy adott esetben további, itt nem ábrázolt, azonban példaképpen a további ábrákból adódó alkatrészek útján), hogy legalább egy 27 utánállító hüvely segítségével, amelyben egy 29 nyomóelem becsavarozható módon van elrendezve, a második - itt bal oldali - 5 fékbetétet a 3 féktárcsa irányában előretolja. A 25 forgókaros emelő a 19 forgókaros emelő excentricitásához képest ellenkező értelmű excentricitással rendelkezik.

A két forgókaros emelő egy kapcsolómechanikán keresztül, amely itt hajlíthatóan, a 19, 25 forgókaros emelők felső végén csuklósán felerősítve, azokat egymással összekötő csapként van kiképezve, egymással közvetlenül össze van kötve. A két 19, 25 forgókaros emelő ezért egymáshoz képest szinkron mozog.

A technika 1c. ábra szerinti jelenlegi állásához képest különbség, hogy az 1a. ábra szerint így a 3 féktárcsa mindkét oldalán egy-egy különálló 13, 15 feszítőszerkezet áll rendelkezésre, amelyek egy kapcsolómechanika útján egymással szinkron mozgathatóak.

Ez ugyancsak igaz az 1a. ábra szerinti féktárcsa utánállító rendszerére vonatkozóan. Ennek a féknek az utánállító rendszere a féktárcsa mindkét oldalán elrendezett utánállító szerkezettel rendelkezik. Ezek tartalmazzák az egymással összecsavarozott és így egymáshoz képest tengelyirányban állítható 21, 27 utánállító hüvelyeket és 23, 29 nyomóelemeket, valamint előnyösen különálló utánállító szerkezeteket (lásd a további ábrákat) a féktárcsa mindkét oldalán. Az utánállító forgatószerkezetek változataként megvalósíthatók helyzetváltoztatásra alkalmas dugattyúk, vagy más, helyzetváltoztatásra alkalmas szerkezetek. Változatként - lásd a 28. ábrát - a 23' és 29’ nyomóelemek hüvelyszerű 294 vállal rendelkezhetnek, amely egy külső menettel rendelkező 296 csapra kapaszkodik, amely a 19 forgókaros emelőn, vagy a fékkengyelen, vagy további elemen feltámaszkodik. A nyomóelemek előnyösen kétszeresen tömíthetők a 102 szerelő- és zárólappal szemben (298, 299 tömítés). Lényeges, hogy a nyomóelemek a féktárcsa irányában mozgathatóan vannak kiképezve.

Az 1b., 1d. és 1f. ábra kiviteli példái abban különböznek az 1a. ábra szerintitől, hogy a fékkengyel az 1 féktárcsa egy-egy oldalán csak egy 13 feszítőszerkezetet tartalmaz, ahol a reakcióéra képzése a féknek a működtetőszerkezettel ellentétes oldalán történik az 1 fékkengyel eltolása, vagy döntése útján és/vagy a 3 féktárcsa eltolásával. A kopás-utánállítás a reakcióoldalon mégsem a technika mai állása szerint (1c. és 1e. ábra) történik a fékkengyel eltolása, vagy döntése, vagy a féktárcsa eltolása által, hanem az 1a. ábra szerint egy a fékkengyelbe, a reakcióoldalon beépített utánállító szerkezet által. A 20g. és 20h. ábra szerint a reakcióerő képzése a fékkengyel, féktárcsa, vagy egy különálló 292 elem rugalmas alakváltozása útján érhető el.

Az így kiépített tárcsafékek a féktartónak és az eltolás vezetésének és az erőteljesség növelésének elmaradása és ezeknek az elemeknek az elhagyása által megvalósított jelentős súly és költségcsökkentés következtében azt a járulékos előnyt szolgáltatják, hogy a szükségszerű kopás-utánállításon keresztül a belső és külső fékbetét nem egyenletes kopása jobban befolyásolható.

Ennek a változatnak lényeges további előnye abban áll, hogy az 1 fékkengyel és/vagy 3 féktárcsa által meg3

HU 226 211 Β1 valósított eltolási, vagy megdöntési út a reakcióerő ráterheléséhez szükséges hasznos löketre korlátozódik, ami a kopáslöketnek csak törtrészét teszi ki; például egy levegőnyomással működtetett tárcsafék szükséges hasznos lökete 22 inch kerékmérethez körülbelül 4 mm, míg a kopáslöket körülbelül 25 mm nagyságú.

Az 1b. ábra kiviteli példája, ugyancsak az 1a. ábra kiviteli példája szerint, a tárcsafék mindkét oldalán elrendezett utánállító szerkezettel rendelkezik. Ezek ugyancsak tartalmazzák az egymással összecsavarozott és ezzel egymáshoz képest tengelyirányban állítható 21, 27 utánállító hüvelyeket és 23, 29 nyomóelemeket is, valamint előnyösen a 3 féktárcsa mindkét oldalán levő különálló utánállító meghajtókat (lásd a további ábrákon).

Másrészt, mint az 1. ábrán, az 1b. ábra tárcsafékje azonban csak egy feszítőszerkezetet tartalmaz a 3 féktárcsa egyik oldalán (itt a jobb oldalon), ami ennek a változatnak a költségeit az 1. ábra szerintivel ellentétben jelentősen csökkenti, mivel a féktárcsa ellenkező oldalán levő alkatrészek (többek között a 25 forgókaros emelő) megtakaríthatók. Ehelyett lehetséges, hogy a 27 utánállító hüvely tengelyirányban, azonban forgatható módon kötve a fékkengyel belső oldalán (fékkengyel hátoldalán) legyen elrendezve és a fékbetét kopás-utánállításhoz a 3 féktárcsa ezen oldalán a 29 nyomóelem a tengelyhez rögzített 27 utánállító hüvelyhez képest úgy legyen felcsavarozva, hogy a 29 nyomóelem tengelyirányú helyzete a 3 féktárcsához képest megváltozzék.

Az 1b. ábra szerinti kiviteli példán az 1 fékkengyel az 1a. ábra szerinti kiviteli példa 1 fékkengyeléhez hasonlóan ugyancsak rögzített fékkengyelként van kiképezve.

Az 1 b. ábra szerinti kiviteli alak további különlegessége a 3 féktárcsának a keréktengelyhez képesti eltolhatósága. Ehhez a féktárcsa előnyösen az agy tartományában fogazással rendelkezik (itt nincs ábrázolva), amely úgy van kialakítva, hogy a hasznos löketre korlátozott eltolási út, például <2 mm, valósítható meg.

Bár eltolható féktárcsák önmagukban ismertek, lényeges különbség az ismert eltolható tárcsa elvhez képest, amely például 25 mm kopási utat, mint eltolási utat követel meg, abban jelentkezik, hogy a fék 3 féktárcsája az 1b. ábra szerint mindig hasznos löketének <2 mm-es tartományában található úgy, hogy a féktárcsaagy és a tényleges 3 féktárcsa közötti hasznoslöket-eltolási út a fékműködés, rázkódás stb. melletti illesztési rozsdásodástól és elpiszkolódástól megóvható. így a 3 féktárcsa hasznos lökete tartományában állandóan könnyen eltolható marad.

Ezenkívül a kis eltolási tartomány viszonylag egyszerű módon védőintézkedésekkel korrózióképződés és elpiszkolódás ellen biztosítható.

Egy szokásos eltolható féktárcsa ezzel szemben növekvő kopással a például 25 mm-es eltolási tartományban fokozatosan változtatja munkahelyzetét. A nem állandóan használt eltolási tartomány ezért huzamos idő után korrózió és elpiszkolódás következtében nehezen járhatóvá válik, aminek következményeként a fék súlyos működési károsodása léphet fel. A viszonylag nagy eltolási tartomány csak nagy ráfordítással járó védőintézkedésekkel látható el. Ezek a gondok az 1b. ábra szerinti megoldásnál nem lépnek fel.

Az 1c. ábra a technika mai állása szerinti eltolható kengyelt szemléltet, amelynél az 1 fékkengyel eltolható kengyelként olyan kengyelcsapággyal van kiképezve, amely a hasznos löket útján keresztül eltolható a féktárcsához, illetve a 9 csaphoz, vagy a szokásos módon eltolható kengyelű tárcsafékeknél rendelkezésre álló féktartóhoz (itt nincs ábrázolva) úgy, hogy a 3 feszítőszerkezettel ellentétes oldalon levő 5 fékbetét feszítése a féktárcsa másik oldalán a fékkengyelnek reakcióerő által működtetett eltolása útján következik be, ahol utánállító szerkezet a féktárcsának csak egyik oldalán, nevezetesen a 13 feszítőszerkezet oldalán található.

Az 1d. ábra kiviteli példája más utat mutat. A fékmechanika felépítése az 1 fékkengyel belsejében az 1b. ábra szerinti kiviteli példának felel meg. Az 1b. ábrával ellentétben itt azonban nem a féktárcsa, hanem a fékkengyel „mikroeltolása” hajtható végre, azaz lényegében csak a fél hasznos löketet éri el (<2 mm), nem a kopás-utánállítás útjának terjedelméig. Azaz a 33 kengyelcsapágy eltolási útja csak akkora, mint a maximális hasznos löket és jellemzően kisebb, mint 5 mm, például 2-4 mm.

Hogy ezt meg lehessen valósítani, az 1d. ábra szerinti tárcsafék, mint az 1b. ábra szerinti tárcsafék, ugyancsak a 3 féktárcsa mindkét oldalán rendelkezik külön utánállító szerkezettel (itt 21, 23 és 27, 29 elemek).

Természetesen megvalósítható az 1b. ábra és 1d. ábra szerinti kiviteli alakok kombinációja, tehát tárcsafék kengyelcsapággyal és eltolható féktárcsával, amelyek mindegyike körülbelül a hasznos löket felényit tolható el. Ez a kiviteli példa is rendelkezhet a 3 féktárcsa mindkét oldalán külön utánállító szerkezettel.

Az 1e. ábra úgynevezett eltolható (billenő) fékkengyelű tárcsaféket mutat be, amelynél a fékkengyel a féktartón, vagy egy tengelyrészen van csapágyazva, egy előre megadott szögérték szerint (35 lengőcsapágy 37 merevítőbekötéssel a tulajdonképpeni 1 dönthető fékkengyelhez).

Az 1e. ábra szerint ez az a dőlésszög úgy van megválasztva, hogy a teljes kopás-utánállítási úthossz a fékkengyel megdöntésével áthidalható.

A feszítőmechanizmus elvi felépítése a fékkengyelen belül ennél a változatnál is megfelel az 1c. ábra szerinti feszítőmechanizmusnak.

Ezzel szemben az 1f. ábra dönthető 1 fékkengyellel rendelkező tárcsaféket mutat, amelynek ugyancsak 39 lengőcsapágya van. A 37 merevítőbekötésen keresztül a lengőcsapágyon csapágyazott „dönthető kengyel” azonban csak egy a szögértékkel dönthető meg, amely akkora, hogy a fékbetétek a fél hasznos löket úthosszával dönthetők meg a 3 féktárcsához képest. Ez a tárcsafék is a 3 féktárcsának csak egyik oldalán rendelkezik feszítőszerkezettel, azonban a féktárcsa mindkét oldalán legalább egy utánállító szerkezete van.

Természetesen megvalósítható az 1b. ábra szerinti és 1f. ábra szerinti kiviteli alakok kombinációja, tehát

HU 226 211 Β1 tárcsafék dönthető kengyellel és eltolható féktárcsával. Ez a kiviteli alak is rendelkezik a 3 féktárcsa mindkét oldalán utánállító szerkezettel. A szükséges eltolási út a hasznos löketben az utóbbi esetben megosztható az 1 fékkengyel és a 3 féktárcsa között.

Meg kell jegyezni, hogy a találmány tárcsafékek számára, különösen haszonjárművek tárcsafékeinél alkalmazható a legkülönbözőbb módon, (gy az utánállító szerkezet ötlete a féktárcsa mindkét oldalán mind villamos motorral feszített fékeknél, mind pneumatikus működésű fékeknél megvalósítható. Továbbá az utánállító szerkezetek és a feszítőszerkezet(ek) a meghajtáshoz összekapcsolhatók a féktárcsa egyik, vagy mindkét oldalán, és/vagy a feszítőszerkezetektől függetlenül egy, vagy több különálló elektromágneses meghajtóval rendelkezhetnek. Meggondolhatok kevert megoldások, például utánállító szerkezet villamos motorral a reakcióoldalon és egy a forgókaros emelővel mechanikusan összekapcsolt utánállító szerkezet a feszítőszerkezet oldalán.

Lehetséges továbbá, hogy az utánállító forgatószerkezet a féktárcsa mindkét oldalán számítógépes, vagy mikroprocesszoros vezérlés segítségével egymástól külön legyen beállítható, vagy együttes beállítás céljából az utánállító szerkezetek mechanikus összekapcsolása a 3 féktárcsa mindkét oldalán történjék.

A fékkengyel és féktárcsa egy-egy eltolható, vagy dönthető elemének kényszer visszaállítása lehetséges rugalmas visszaállító elemekkel (például visszaállító rugó(k), vagy a reakcióoldali utánállító modul aktív visszaállításával.

A találmány továbbá alkalmas olyan fékek számára, amelyek csak egyetlen utánállító szerkezettel rendelkeznek a féktárcsa mindegyik oldalán, mind olyan kiviteli alakokhoz, amelyeknek kettő, vagy akár több utánállító meghajtásuk van az utánállító szerkezet mindkét oldalán.

További változatot mutat a 20g. és 20h. ábra. Eszerint az 1 fékkengyel a fél, vagy teljes hasznos löket értékéig rugalmasan alakítható. A 20g. ábra szerint rugalmas alsó 290 tartománya van a 11 tengelykarimán történő felerősítéséhez és a 20h. ábra szerint különálló rugalmas 292 elemmel (például lemezrugóelemekkel), amely a tengelykarima és az 1 fékkengyel közé van felcsavarozva és (gy összekötve a tengelykarimával. Egy lengőcsapágy már nem szükséges. Ezek a változatok adott esetben (itt nem ábrázolt) rugalmasan alakítható féktárcsával, vagy eltolható féktárcsával is kombinálhatók, ahol azután a fékkengyel és féktárcsa rugalmasságon keresztül áthidalandó útja nagyon kicsire tervezhető.

Az utánállító szerkezet, illetve a teljes utánállító mechanizmus előnyös kiképzését mutatja az utánállító szerkezetekkel és utánállító meghajtásokkal a 2., 3. és 4. ábra.

A 2. ábra szerint egy-egy 50 utánállító modul van elrendezve a 3 féktárcsa egy oldalán, amely 50 utánállító modul 52 lehajtó fogaskerékkel ellátott meghajtótengelyt és szabadonfutó, és/vagy 53 túlterhelés-kapcsoló szerkezetet tartalmaz.

A lehajtó fogaskerékkel egy 54 szinkronizálólánc kapcsolódik össze, az összes utánállító szerkezet utánállító mozgásának együttes szinkronizálásához, ahol a szóban forgó esetben a 3 féktárcsa mindegyik oldalán két-két utánállító forgatószerkezet van elrendezve. A 2. ábra tárcsafékje így összesen négy utánállító forgatószerkezettel (21a, 21b, 27a, 27b utánállító hüvelyek; 23a, b; 29a, b nyomóelemek) rendelkezik.

Az 54 szinkronizálólánc az 1 fékkengyel felső, belső tartományában, a 3 féktárcsára merőlegesen levő síkban helyezkedik el, és az 1 fékkengyelen négy 56 csapon négyszer kb. 90°-ban elfordítható, és ily módon lényegében egy négyszög körvonalon van vezetve az 1 fékkengyelben, ahol a szinkronizálólánc a 3 féktárcsát felső kerületének tartományában körülöleli.

Az 52 lehajtó fogaskerék hajtja az 54 szinkronizálóláncot a 13 feszítőszerkezet oldalán, illetve a fékezőerőnek a tárcsafékbe történő bevezetésének az oldalán, (később részletezett) gömbsüvegszerű csapágy és két 56a, b csapágygolyó segítségével az 1 fékkengyelen csapágyazott 19 forgókaros emelő útján, ami később további ábrák alapján még részletes kifejtésre kerül.

Az 54 szinkronizálólánc továbbá négy 58a, b, 60a, b fogaskerékkel kapcsolódik össze, amelyek lefelé 62a, b csigaorsókkal rendelkeznek (lásd 2b. ábrát), amelyek külső fogazással a belső menettel rendelkező 21a, b utánállító hüvelyekkel összekapcsolódnak, amelyek külső menettel rendelkező 23a, b nyomóelemekre vannak felcsavarozva.

A 3 féktárcsa „körül” vezetett, 54 szinkronizálólánc alakú szinkronizálószerkezettel tehát lehetséges csak egyetlen „utánállító meghajtással” a féktárcsa mindkét oldalán levő mind a négy utánállító forgatószerkezetet mind meghajtani, mind szinkronizálni.

A 3. ábra a találmány további kiviteli alakját mutatja. Ennél a kiviteli formánál a két 21a, b, illetve 27a, b utánállító hüvely forgását a 3 féktárcsa mindkét oldalán egy-egy, az utánállító hüvelyre felhelyezett 64a, b, illetve 66a, b fogaskereket körülfogó 68, 70 szinkronizálólánc szinkronizálja.

Két forgatómeghajtó szinkronizálása a féktárcsa egy oldalán ismert a DE 42 12 405 A1 iratból. A szóban forgó esetben azonban a 68, 70 szinkronizálóláncok összekapcsolódnak a féktárcsa mindkét oldalán egyegy, a két meghajtóorsó között középen elrendezett lehajtó fogaskerékkel, amelyhez egy-egy automatikus 53 szabadonfutó, és/vagy túlterhelés-kapcsoló szerkezet van hozzárendelve.

A 3. ábra szerint az utánállító forgatómeghajtás szinkronizációja a 3 féktárcsa mindkét oldalán tehát különálló, az egyes féktárcsa oldalakon elrendezett 68, 70 szinkronizálóláncok (vagy megfelelően kiképzett itt nem ábrázolt - szinkronizálószíjak) útján történik. Egy homlokkerék, vagy máltai kereszt hajtással rendelkező hajlékony tengelyszerű Bowden-kábel, amely az 1 fékkengyelben levő 74 „kábelcsatorna”-szerű ívben a 3 féktárcsa kerületének egyik oldala körül van vezetve, viszi át a meghajtóerőt az erőbeviteli oldalon levő szabadonfutó, és/vagy túlterhelés-kapcsoló szerkezettől a tárcsafékbe (itt bal oldalra), a reakcióerő oldal5

HU 226 211 Β1 ra. A 74 kábelcsatorna mindkét végén a Bowden-kábelre felhúzott 76 tömítőszelencékkel le van zárva.

A 3. ábra szerinti kiviteli alak azzal az előnnyel rendelkezik, hogy nem egyetlen, 54 szinkronizálólánc van túlterhelve, hanem viszonylag csekély konstrukciós költséggel a terhelések megoszthatók a 3 féktárcsa mindegyik oldalán levő két 68, 70 szinkronizálóláncra és a 72 Bowden-kábelre.

Mind a 2. ábra szerinti, mind a 3. ábra szerinti utánállító szerkezet egy a 19 forgókaros emelőn elrendezett 82 menesztő útján működik, amely egy 84 kapcsolóvillára hat, amely a 86 tengelyen helyezkedik el, amelyen az 52 lehajtó fogaskerék is el van helyezve úgy, hogy a tárcsafék megfeszítésénél és a 19 forgókaros emelő ezzel összekötött mozgásánál az 52 lehajtó fogaskerék elfordulása hat, ezzel a 68, 70 szinkronizálólánc és a 72 Bowden-kábel ezt az elfordulást mind a négy utánállító forgatómeghajtóra átviszi.

A 3. ábrán jól megérthető, hogy az 1 fékkengyel körülbelül a féktárcsa síkjában osztottan van kiképezve, ahol a két, 1a és 1b fékkengyel részek egymással össze vannak 78 csavarokkal csavarozva, amelyek egyik oldalról kiindulva az egyik 1 fékkengyelen keresztül vannak vezetve, és a további 1b fékkengyel rész külső kerületén elosztott 80 furatba csatlakoznak, amely fékkengyel rész belső menettel rendelkezik. A feszítőszerkezet az 1 fékkengyelben szerelhető össze, vagy előszerelt feszítőszerkezetként építhető be (például a DE 195 15 063 C1 leírás szerint). Az is jól felismerhető a 3. ábrából, hogy a rögzített 1 fékkengyel viszonylag könnyű építésű, azaz konstrukciós minimumra korlátozódhat. Előnyös a fékkengyelt egy darabból és előnyösen csavarozás mentesen kiképezni, ahol előnyösen a feszítőrendszer és az utánállító szerkezet elemeinek a beépítése a féktárcsa oldala felől történik.

A 2. és 3. ábrán levő szinkronizálómechanizmus teljes áttétele előnyösen úgy van megválasztva, hogy a beállító mozgás a feszítőoldalon és reakcióoldalon egyformán történjék. Egy szisztematikusan fellépő kopáskülönbség kiegyenlítéséhez azonban az utánállító mozgás átvitelében a feszítő- és reakcióoldal közötti fokozás, vagy csökkentés képezhető ki.

A találmány szerinti tárcsafék további különlegessége annak utánállító és szinkronizálómechanizmusának vonatkozásában a további 4., 5. és 6. ábrából adódik. Ezek az ábrák egy-egy „utánállító modult mutatnak, amelyek előszerelt egységként állíthatók elő, és a tárcsafék egy megfelelő szabad terébe, különösen a feszítőszerkezet tartományába építhetők be.

Az előszerelhető 100 utánállító modul felülnézetében hosszúkás, lényegében négyszögletes alakú, de szükség szerint lekerekített és kialakított szélekkel. Egymástól bizonyos távolságban levő, egymáshoz képest párhuzamos és egymást lényegében lefedő két 102 és 104 szerelőlapot foglal össze, amelyek között szabad tér van, amelyben előnyösen egy 106 villamos motor, mint utánállító meghajtó van elrendezve, és egy 108 áttétel a villamos motor meghajtótengely forgómozgásának egy illeszkedő fordulatszámú áttételéhez, ami az utánállító forgatószerkezet (orsó) meghajtására szolgál.

A 102 szerelőlap valamivel nagyobb méretű, mint a 104 szerelőlap és külső kerületi tartományában 110 furatokkal rendelkezik itt nem ábrázolt csavarok számára, a kengyelen való rögzítéshez. A 102 szerelőlap a kengyelen levő nyílások lezárólapjaként is szolgál (lásd

12. és 13. ábrát). Ezzel szemben a 104 szerelőlap elsősorban a 106 villamos motor és 108 áttétel szerelésére szolgál.

A további 104 szerelőlapon - például annak külső oldalán - előnyösen a 68 szinkronizálólánc erősíthető fel, amely a 64a, b fogaskerekek köré van elhelyezve és a 21a, b utánállító hüvelyek és ezzel a két utánállító forgatószerkezet forgását szinkronizálja.

A 21a, 21b utánállító hüvelyek túlnyúlnak a 102 szerelőlap egy-egy kimélyítésén/bemélyítésén/vezetékén (itt nem látható).

A 106 villamos motor mind a 4., 5. ábra, mind a

6. ábra szerint egy 114 szerelőlemezszerű lapon helyezkedik el, amely a 104 szerelőlapra van felerősítve, és amelyeken távtartók és/vagy 116 kihajlítások vannak, amikkel a két szerelőlap egymáshoz képest párhuzamosan távolságot tartva van rögzítve. A 106 villamos motor alkalmazásánál, megfelelő vezérlő- és szabályozóelektronika mellett, adott esetben el lehet tekinteni mechanikus szabadonfutó és túlterhelés-kapcsoló beépítésétől.

Az 5. ábra szerint a 117a, b fogaskerekek, amelyek a 102, 104 szerelőlapok között vannak elrendezve, átviszik a 106 villamos motor forgását az 52 lehajtható fogaskerékre.

A 114 szerelőlemezen rögzített motor lényegében kis szögben helyezkedik el a két utánállító hüvely tengelyeit összekötő egyeneshez képest. 120 lehajtó fogaskereke a 6. ábra szerint összekapcsolódik egy 122 fogaskerékkel, amely a 106 villamos motorral párhuzamos tengelyen helyezkedik el, amely a 114 szerelőlemez felhajtott részén levő két fészekben van csapágyazva. A 124 tengely végein egy-egy csigaorsó van, amelyek a 128a, 128b fogaskerekekhez kapcsolódnak, amelyek a 130a, 130b tengelyeken keresztül, melyek áthaladnak a további 104 szerelőlapon, és amelyek végein 132a, 132b fogaskerekek vannak elrendezve, a 64a, 64b fogaskerekekkel a 21a, 21b utánállító hüvelyekhez kapcsolódnak. A csigaorsók úgy vannak kiképezve (balos, illetve jobbos kivitel), hogy a 23a, 23b nyomóelemek nem igényelnek különböző menetirányokat (jobbmenet/balmenet). A 21 utánállító hüvelyekbe egy-egy 23a, 23b nyomóelem már előszerelhető menetes betéttel csavarozható be.

A kevés részből, kedvező költséggel előállítható és könnyen szerelhető 100 utánállító modulban így egyszerű módon mind egy-egy utánállító meghajtó, mind a féktárcsa mindegyik oldalán az utánállító forgatószerkezet, mind ezek szinkronizálómechanizmusa helytakarékosan integrálható.

A 100 utánállító modulok egyike a 3 féktárcsa mindegyik oldalán rendelkezésre állhat, ahol az utánállító mozgások szinkronizálása akár mechanikusan, akár

HU 226 211 Β1 elektronikusan/számítógéppel vezérelve és/vagy szabályozva történhet. Csak az szükséges, hogy a tárcsafékhez egy tápkábel, és/vagy adatátviteli kábel legyen hozzávezetve, és ezek a tárcsafékben a 100 utánállító modulhoz legyenek vezetve.

A 106 villamos motorral ellátott utánállító meghajtás alkalmazása esetén tehát alapjában véve lehetséges csak egy 106 villamos motort alkalmazni, és az utánállító mozgás átvitelét a feszítési oldalról a reakcióoldalra mechanikusan, például a 2. vagy 3. ábra szerint végrehajtani.

Előnyös lehet a reakcióoldalon különálló villamos utánállító meghajtás elrendezése is.

A reakcióoldalnak a feszítési oldallal történő összekapcsolása a csatlakoztatási és tömítési problémák miatt egyszerűbben megoldható, mint a mechanikus hajtás-szinkronizáció és a két utánállító rendszer független vezérlésének lehetősége következtében a féküzemi viszonyok szabályozásának/vezérlésének járulékos lehetőségei adódnak.

így a két 100 utánállító modul utánállító forgatómeghajtásának különálló vezérlése a 3 féktárcsa mindkét oldalán lehetővé teszi az alábbiakat:

- a féklégrés egyedi beállítását a 3 féktárcsa mindkét oldalán. Például egy befeszített féktárcsa alkalmazásánál annak beépítési helyzete az alkatrésztűrések következtében szórhat +/-1 mm-t;

- az eltolható féktárcsa, eltolható, illetve dönthető kengyel aktív visszaállítását egy előírt kiindulási helyzetbe, minden fékezés után;

- egyenlőtlen fékbetétkopás esetén a féklégrés egyenlőtlen beállítását a féktárcsa mindkét oldalán, hogy kiegyenlítődjék az egyenlőtlen kopás a következő fékezéseknél;

- a jármű terepi alkalmazásánál a fékpofák/fékbetétek enyhén súrlódó beállítását, hogy a súrlódó felületek elpiszkolódását meg lehessen akadályozni;

- a szükséges féklégrés játékának és ezzel a működtető energiaigénynek a minimalizálását.

Éppen az előző előnyökből világos, hogy az kínálkozik, hogy az 1. ábra szerinti fék, és/vagy a 2., 3. ábra szerinti szinkronizálómechanizmus, és/vagy a 4-6. ábrák szerinti utánállító modul ötleteinek az előnyös hatásait kombináljuk egy alapvetően új tárcsafék megoldássá.

Ezeket a további kiviteli példák alapján részletesen kifejtjük.

Ismert (például az EP 0 531 321 iratból), hogy a 19 forgókaros emelő egy excenterrel, illetve excenterdarabbal rendelkezik, amely közvetlenül, vagy további elemeken keresztül egy tartóra hat, amelybe a nyomóelemek be vannak csavarozva.

Az is ismert, hogy a forgókaros emelő oldalt levő toldatokkal rendelkezik, amelyek a nyomóelemek végeire, vagy az utánállító hüvelyekre hatnak, amelyekbe a nyomóelemek be vannak csavarozva (DE 36 10 569 A1).

Mindkét koncepció olyan forgókarosemelő-megoldási mód, amely egy körülbelül félkör alakú toldatot hordoz, amely külső átmérőjén egy gördülőcsapágy futópályáját képezi, ahol a mindenkori toldat félkör alakú belső részében az excenter egy csúszócsapágy fél csésze, valamint egy abba befogadott csapágytengely segítségével lehet kiképezve.

Ez a csapágyazási megoldás azt teszi lehetővé különösen a második leírt megoldásnál -, hogy az excentercsapágy és a külső gördülőcsapágy reakció ereje az emelő hossztengelyén helyzetében egybevágóan legyen megtartva.

Ezáltal elérhető, hogy az emelőre ható hajlítófeszültségek, valamint annak alaktorzulásai, valamint a gördülőcsapágy és csúszócsapágy ebből eredő peremen történő futása elkerülhető, ami a csapágy élettartamát jelentősen csökkentheti.

Tartóval történő építési mód esetén ugyan az emelő deformációja a tartó következtében csökkenthető, mégis kívánatos itt is az élettartam növelése a peremen történő futás csökkentésén keresztül.

Kívánatos továbbá a gördülőcsapágy kiegészítése a forgókaros emelő excentertoldatának nagyobbik átmérőjének az oldalán. Az a szükségszerűség, hogy a külső csapágycsésze félhenger toldatként körülburkolva legyen az excenter körül elrendezve, szükségszerűen a külső csapágy viszonylag nagyobb csapágyátmérőjéhez vezet. Ebből adódik, hogy a külső csapágyon gördülőcsapágy kell legyen beépítve, mivel csúszócsapágy alkalmazása mellett a nagyobb súrlódó ellenállás, a nagy súrlódó átmérő kapcsán súrlódó- és feszítőerő veszteséghez és ennek következtében nemkívánatos magas fékhiszterézishez vezethet.

Az emelővel működtetett tárcsafékfeszítő szerkezetet ezért tovább kell javítani, hogy kis súrlódó átmérőjű csúszócsapágy messzemenő alkalmazása legyen elérhető, a forgókaros emelő alakváltozásának egyidejű minimalizálása mellett.

A 7. ábra a 19 forgókaros emelő újszerű kiképzését és csapágyazását magyarázza.

A 19 forgókaros emelő tartószerű építőelemként van kiképezve, amely szükségtelenné teszi külön tartó alkalmazását a 19 forgókaros emelőhöz.

A 19 forgókaros emelő különösen jól felismerhető a 9. ábrán, amely az egy darabból álló 19 forgókaros emelő „S” szimmetriasíkjától jobbra levő és egy további „szimmetriasík” felett levő szakaszra, itt azonban egyedül a forgókaros emelő alsó részére, korlátozódik.

A 19 forgókaros emelő felső 150 kimélyítéssel (amely fél gömbsüvegszerű) rendelkezik egy működtetőszerkezet (például villamosán, és/vagy mechanikusan, és/vagy pneumatikusan működtethető fékhenger) dugattyúrúdja végének befogadására (lásd például az EP 0 531 321 anyagot). A felső 150 kimélyítés tartományától kezdve az emelő kiszélesedik egy 152 „háromszög alakú” szakasz tartományában lefelé, amíg eléri a két 21a, b utánállító hüvely és a 23a, 23b nyomóelemek távolságán túlmenő szélességet. Továbbá a féktárcsához képest merőleges irányban is kiszélesedik (beépítési helyzethez képest).

A 152 háromszög alakú szakasz tartományában a 19 forgókaros emelő két külső főfelületén 154, 156 kimélyítések vannak, amelyek a 19 forgókaros emelő sú7

HU 226 211 Β1 lyát csökkentik, ahol a forgókaros emelő 152 háromszög alakú szakaszának tartószerű 152a peremei annak hajlítóterhelésekkel szembeni növelt szilárdságát biztosítják ebben a tartományban.

A forgókaros emelőnek a 7. és 9. ábra szokásos ábrázolásában „felül levő 152 háromszög alakú szakaszán, annak alsó, a 150 kimélyítéssel ellenkező tartományban egy lényegében felülnézetben négyszög alakú, tartószerű, lényegében állandó szélességű 158 szakasz záródik, amely azonban a háromszög alakú szakasszal szemben lényegében lépcsőszerűnek látszó, növelt építési mélységgel rendelkezik (beépítési helyzetben merőlegesen a féktárcsa síkjára),

A forgókaros emelő négyszögletes szakaszában lényegében hat további 160a, b, 162a, b, 164, 165 kimélyítés van kiképezve, ahol a két külső 160a, b kimélyítés a 19 forgókaros emelőnek a dugattyúrúd befogadására szolgáló 150 kimélyítéssel szemben fekvő oldalán van kiképezve, az erre befelé záródó további 162a, b kimélyítések a 150 kimélyítés oldalán és a középső 164, 165 kimélyítések a 19 forgókaros emelő mindkét oldalán találhatók.

A négy 160a, b és 162a, b kimélyítések egy-egy négyszögletes, lekerekített véggel vannak kiképezve és kisebbednek, ahol végtartományukban lényegében gömbsüveg alakú/félgömbcsésze alakkal (excenter gömbsüveg és félgömbsüveg) rendelkeznek, míg a középső 164, 165 kimélyítések keskeny, hosszúkás alakúak.

A négy, 160a, b és 162a, b kimélyítés ugyancsak lényegében fél-/részgolyószerű, gömbsüveg alakú 170a, b 172a, b siklócsapágycsésze befogadására szolgál (lásd 8. ábrát).

A 150 kimélyítésbe is behelyezhető ilyenfajta fél-/részgolyószerű, gömbsüveg alakú siklócsapágycsésze. A belül levő 172a, b siklócsapágycsészékbe az 56a, 56b csapágygolyók vannak behelyezve.

Ezek közvetlenül a fékkengyelhátoldalon, illetve a fékkengyelhátoldal-toldatain, vagy külön 174a, b alkatrészeken lehetnek megtámasztva, amelyek szilárdan össze vannak kötve az 1 fékkengyellel (fékkengyelhátoldallal).

Ehhez a fékkengyel vagy a többi alkatrész megfelelő gömbsüveg alakú 176a, b kimélyítéssel kell rendelkezzék, amelyekbe az 56a, b csapágygolyók benyúlnak. Az 56a, b csapágygolyók a 176 kimélyítésekbe berögzíthetők.

A külső 160a, b kimélyítésekbe, illetve az ezekbe behelyezett 170a, b, 172a, b siklócsapágycsészékbe csapágygolyók, vagy 180a, b közdarabok golyószerűen kialakított 178a, b végeik nyúlnak be. A 180a, b közdarabok gömbszerűen kialakított, szemben fekvő végeiken hüvelyszerűen vannak kiképezve és befogadják a 23a, b nyomóelemek féktárcsától távolabbi végeit, ha a betétek még nincsenek elkopva (lásd 8a. ábrát).

A 180 közdarabokon tengelyirányban belső menettel záródnak a 19 forgókaros emelővel ellenkező végeiken a 21a, b utánállító hüvelyek, amelyek a 102 és/vagy 104 szerelőlapba helyezhetők be. A 21 utánállító hüvelyekbe be vannak csavarozva a közvetlenül a 3 féktárcsa előtt kibővülő 23 nyomóelemek menetes csapszerű végei. A 21 utánállító hüvely forgatásával így a 23 nyomóelem és 19 forgókaros emelő közötti tengelyirányú távolság megváltoztatható a fékbetétkopás utánállításához, ahol a csigakerék 108 áttétellel történő forgatásnak az a lehetősége teljesen vázlatosan van jelezve, ami a külső fogazásra, vagy a 21 utánállító hüvelyen levő fogaskerékre hat.

A 180 közdarabok a fék megfeszítésekor így a 19 forgókaros emelőről a 23 nyomóelemekre történő erőátvitelre szolgálnak.

A 7. és 8. ábra szerint a tartószerűen kiképzett 19 forgókaros emelőn középtől kétoldalt (a 10. ábrán A-A vonal) így egy-egy csapágypár van elrendezve, amelyek egy-egy emelőcsapágyból és excentercsapágyból állnak.

Ez a két csapágy egy-egy 56a, b, 178 csapágygolyóból - előnyösen gördülőcsapágy-golyó csúszótestből -, valamint az 56a, b, 178 csapágygolyóval összekapcsolt, gömbsüveg alakú 170, 172a siklócsapágycsészéből, valamint a golyókat megtámasztó, gömbsüveg alakú kimélyítésekből/vájatokból állnak, egy-egy a golyókkal együttható, abban az alkatrészben (1 fékkengyel, vagy 180 közdarab), amely nem a csúszócsapágycsészéket fogadja be.

A két csapágypárt a 19 forgókaros emelő két oldalán, az emelőkarhoz képest (A-A) merőlegesen elrendezett, a 19 forgókaros emelőtartóként kiképzett négyszögletes 158 szakasza foglalja magában. A csúszó 56a, 56b és a 178 csapágygolyók így az emelő tartószerű 158 szakaszán, annak szemben fekvő oldalán ellenkező nyomásiránnyal vannak elrendezve.

A csúszó 56a, 56b csapágygolyók és 178a, 178b végek gömbközéppontjukkal mind a tartószerű emelőszakasz hosszirányában (tehát merőlegesen az emelőkar A-A irányára, párhuzamosan a 3 féktárcsával), mind ehhez a hosszirányhoz képest keresztben egymástól távolságot tartva vannak.

Az x távolság a hosszirányhoz képest keresztben határozza meg az erőátvitelt megvalósító excenterelrendezés excentricitását.

Az y távolság ezzel szemben azért szükséges hosszirányban, hogy meg lehessen akadályozni a két csapágy egybeesését, illetve ezek együtt (egymás mellett) legyenek elhelyezhetők a forgókaros emelőben.

A 19 forgókaros emelő egy-egy tartószerű 158 szakaszában egymással szemben fekvő csapágyak úgy vannak ebben a tartószerű 158 szakaszban elrendezve, hogy a golyó középpontok közelítően, vagy teljesen az emelőkaron levő működtetés forgáspontjával alkotott kapcsolási síkban helyezkedjenek el (150 kimélyítés, lásd az „L” vonalat a 10. ábrán).

Természetesen az is elképzelhető, hogy az excentercsapágy helyzete az áttételi viszonyoknak az emelőállás függvényében történő meghatározott változtatása céljából az emelő működtetés-középpontjának kapcsolási síkjától az emelőcsapágyak középpontjához képest eltér. Az egy-egy felső csapágy, tehát az emelő8

HU 226 211 Β1 működtetés oldalán levő csapágy eredményezi a 19 forgókaros emelőnek a fékkengyellel szembeni megtámasztását. Az egy-egy alsó csapágy viszi át a működtetőerőt a feszítőoldali nyomóelem(ek)re.

A csúszócsapágycsészék, mint a 8. ábrán látható, elrendezhetők mind a 19 forgókaros emelőben (nincs ábrázolva), mind az 1 kengyel, vagy 180a, 180b közdarab egy-egy elfordított részében, vagy az 56a, b, 178 csapágygolyók mindkét oldalán.

Különösen előnyös az 56a, b, 178 csapágygolyók csészéjét egy-egy csúszócsapágycsészétől eltérő alkatrészben olyan gömbsüvegátmérővel kialakítani, amely előre megadott értékkel nagyobb, mint a golyóátmérő úgy, hogy a golyó a 19 forgókaros emelő működésekor a csapágycsészében a csúszómozgás mellett meghatározott gördülőmozgást is végez a szemben fekvő befogadó gömbsüvegben és ezzel az emelő-billentő löket végrehajtásához szükséges csúszómozgás a csapágycsészében és vele együtt a csapágysúrlódás csökken.

A csúszógolyó befogadási játéka a befogadó gömbsüvegben azt is lehetővé teszi, hogy a dugattyúk különben szükséges billenő mozgása megszűnjék. Ebben az esetben a dugattyú kizárólag forgómozgásos menesztése a forgó csuklóban egy kiegyenlítő mozgást szuperponál.

A 19 forgókaros emelő döntési irányában adódó kiváló gördülési játék eléréséhez a döntési irányhoz képest keresztirányú egyidejű jó vezetés mellett az emelő gömbsüveg (162a, b kimélyítés) tórusz alakú lehet, nagyobb gömbsüvegátmérővel a döntési irányban, mint keresztben ehhez a döntési irányhoz képest.

A 19 forgókaros emelőnek a 7-10. ábrákon ábrázolt kialakításával különösen egyszerű módon különösen egyszerűsíthető az alkalmazás, és kedvező költségű csúszó golyóscsapágy válik lehetővé.

A 19 forgókaros emelőnek egy csapágypár csapágyába történő erőbevezetés tengelyirányú távolsága és az ebből eredő hajlítónyomaték következtében lehetséges alakváltozása a tartószerű kialakítás segítségével minimalizálható.

A csapágyelemek golyó alakja alapján a csapágy élenfutása teljesen kizárt, azaz a forgókaros emelő alakváltozásának előfordulása mellett is a csúszó golyóscsapágyak teherbírása és maximálisan elérhető élettartama teljes egészében kihasználható.

Továbbá a 19 forgókaros emelő az 56a, b csapágygolyókkal a kengyelhez képest elegendő módon rögzíthető úgy, hogy a 19 forgókaros emelőnek további, adott esetben súrlódással terhelt vezetése már nem szükséges.

Egy fék azon különleges esetben, amikor csak egy utánállító forgatószerkezete, illetve csak egy orsója van a 3 féktárcsa mindegyik, vagy csak egyik oldalán, a 19 forgókaros emelő a tartószerű 158 szakasz végein két emelőcsapággyal és középen csak egy excentercsapággyal lehet kiképezve.

Az 1-10. ábrák 19 forgókaros emelője alkalmas mindenféle 1 fékkengyel kialakítására, így gyakorlatilag az összes 1 fékkengyelalakhoz, különösen az

I. ábra szerint is (dönthető kengyel, eltolható kengyel, rögzített kengyel).

Az is megfontolható, hogy a tartószerű 158 szakasz és a lényegében golyó alakú 160a, b kimélyítés és a hozzá tartozó gömbsüvegek golyógeometriával szemben lelapolt, elliptikus formakialakítással rendelkezzenek.

A 12. és 13. ábrák példaképpen az 1a, 1b fékkengyelrészek lehetséges kengyelgeometriáit mutatják.

A 12. ábra reakcióoldali 1 b fékkengyelrésze 200 kimélyítéssel rendelkezik a 100 utánállító modul befogadásához, amely két 200a, 200b süllyesztéssel van ellátva a 29a, 29b nyomóelemek végeinek a befogadásához. A 200 kimélyítés körül 204 furatok vannak elosztva, amelyekre a 104 szerelőlap felcsavarozható.

A 13. ábra feszítés! oldali 1a fékkengyelrésze ezzel szemben a fékkengyelfalat a 3 féktárcsa felé áttörő 206 kikönnyítéssel rendelkezik, amelybe a 100 utánállító modul behelyezhető, ahol a 206 kikönnyítés körül ugyancsak 204 furatok vannak elosztva, amelyekre a 104 szerelőlap (adott esetben kiegészítő körbefutó tömítőgyűrűvel) felcsavarozható.

A 14. ábra olyan tárcsafék metszetét mutatja, amelynek alapelve az 1f. ábra szerinti és a további kiviteli példák lényeges gondolatait tartalmazza.

Az 1f. ábra ezzel szemben dönthető 1 fékkengyellel rendelkező tárcsaféket mutat, amely a 11 tengelykarimához 39 lengőcsapágyat tartalmaz. A két darabból álló 37 merevítő bekötésen keresztül a lengőcsapágyon csapágyazott „dönthető kengyel” a fékkengyel döntésszöge adott értékű lehet, ami olyan nagy, hogy az 5, 7 fékbetétek a hasznos löket körüli úthosszon, a 3 féktárcsához képest megdönthetők. Ez a tárcsafék is csak a 3 féktárcsa egyik oldalán rendelkezik a 10. és

II. ábra szerinti, 19 forgókaros emelőt tartalmazó feszítőszerkezettel, de a 3 féktárcsa mindkét oldalán legalább egy utánállító forgatószerkezettel, 23a, b és 29a, b nyomóelemekkel, valamint 21a, b és 27a, b utánállító hüvelyekkel.

A 14. ábrán jól felismerhető a forgókaros emelő tengelyirányú bevezetése annak tartószerű alsó tartományába, a 23a nyomóelem magasságában, a 3 féktárcsához viszonyítva, a forgókaros emelő „i” helyzetéből „ii helyzeten keresztül „iii helyzetbe történő mozgása során. Az utánállító forgatószerkezet szinkronizálása a 23a, b és 29a, b nyomóelemekkel, valamint a 21a, b és 27a, b utánállító hüvelyekkel úgy érhető el, hogy egy 220 menesztő a 19 forgókaros emelőn annak egy 222 hosszított furatában van csuklósán felerősítve. A 220 menesztő rúd alakúra van kiképezve és túlnyúlik a 3 féktárcsa felső kerületi peremén. Továbbá a 3 féktárcsa felőli oldalán toldatszerüen 224 fogazottrúd-profillal rendelkezik, amely a 226, 228 fogaskerekekkel összekapcsolódik, amelyek a 220 menesztő tengelyirányú eltolása esetén elforgatják a 21a, b, 27a, b utánállító hüvelyeket és az utánállítást végrehajtják. A fék mindegyik oldalán ennél egy szabadonfutó és túlterhelés-kapcsoló szerkezet szükséges, valamint a 3 féktárcsa mindegyik oldalán a két utánállító forgatószerkezet szinkronizálása.

HU 226 211 Β1

A 15. ábra feszítőmechanizmusa megegyezik a 14. ábrán levővel. Azonban az utánállító szinkronizáció egy, a féktárcsán túlnyúló 230 tengellyel történik, annak végén levő 232, 234 csigaorsókkal.

A 16. ábra teljesen vázlatosan mutatja be a 3 féktárcsa mindegyik oldalán levő, 106 villamos motorral hajtott utánállító meghajtás elrendezését.

A 17a., 17b. ábrák tartalmazzák a lényegében golyó alakú 56a, b és 178 csapágygolyókat és azok 235, 236 befogadófészkeit - itt a 174a, b alkatrészeken és a 180a, b közdarabokon, amelyeken egymás felé néző oldalaikon egymásnak megfelelő 237, 238 lelapolások vannak.

Ezen a módon nem bonyolult elfordulás elleni biztosítás létesíthető, hogy a golyófelületeken és csapágyakon a csapágy tartományában elkerülhetőek legyenek a sérülések. A 237, 238 lelapolások hozzájárulnak a csapágy térfogatigényének optimalizálásához és a szilárdság növeléséhez.

A lényegében golyó alakú 56, 178 csapágyelemek és az azokat befogadó 235, 236 befogadófészkek közötti játék egyszerű módon tűréskiegyenlítést tesz lehetővé.

Egy 239 lehúzó a 158, 160 csapágy gömbsüvegeken - például gyűrű alakban - egyszerű módon megakadályozza a feltöltött zsír kilépését (lásd 19. ábrát).

A 18. ábra bemutatja a lényegében golyó alakú 56a, b, 178 csapágygolyókat és azok 235, 236 befogadófészkei közötti elfordulás elleni biztosítások szerkezeteinek további változatait.

így a 18a. ábra szerint az elfordulás elleni biztosításhoz a szerkezetek tompa, vagy dörzshegesztett 240 fészekként vannak kiképezve.

A 18b. ábra szerint az elfordulás ellen biztosító szerkezetek feszítőcsapként, vagy 241 feszítőhüvelyként vannak kiképezve.

A 18e., 18f. és 18g. ábra szerint a lényegében golyó alakú 56a, b és 178 csapágygolyók és azok 235, 236 befogadófészkei, mint elfordulás ellen biztosító szerkezetek, egymás felé néző oldalaikon egymásnak megfelelő, elfordulás ellen biztosító geometriájúak, mégpedig egymásnak megfelelő, egymásba illeszkedő 242 kimélyítésekkel és 243 kiugrásokkal, amelyek gömb alakúra (konkáv/konvex, lásd 18c. és 18d. ábrákat), vagy gömbcsésze, illetve szelet alakúra vannak kiképezve (lásd 18e. ábrát).

A különböző geometriákat például kereskedelemben kapható csapágygolyókból csiszolással lehet kialakítani.

A 19a. ábra a 239 lehúzó mellett a csapágygolyók és csapágycsészék között még helyzetbiztosító, egymással kapcsolódó 244 kiugrásokat és 246 kimélyítéseket mutat meg, ahol a csapágycsésze-kimélyítések 245 domborításként vannak kiképezve, amelyek a csapágygolyókkal ellentétes oldalukon az ugyancsak illeszkedő alkatrészben levő - itt a forgókaros emelőben -, illeszkedő 246 kimélyítésekbe benyúlnak úgy, hogy helyzetrögzítés a 170, 172a siklócsapágy csészék és a 19 forgókaros emelő között is elérhető.

A 19b. ábra szerint egy hengeres nyúlvány képezhető ki a csapágycsészén, amely az illeszkedő alkatrészbe - itt a 19 forgókaros emelőbe - benyúlik és mind helyrögzítőként, mind zsírtárolóként szolgál.

A 19c. ábra szerint a csapágycsészékben 248 furatok vannak zsíráteresztés céljából, a javított kenés érdekében, amelyek az illeszkedő alkatrészben - itt a 19 forgókaros emelőben - levő 249 zsírbefogadó barázdákba torkollnak.

A 20a. ábra az 1. ábrával analóg tárcsafékeket mutat be részletesebben.

így a 20a. ábra tárcsafékje is rögzített kengyelt tartalmaz, illetve egy rögzítetten és nem mozgatható módon a tengelyre felerősíthető 1 fékkengyelt úgy, hogy a 3 féktárcsa mindkét oldalán 13, 15 feszítőszerkezetek vannak az 5, 7 fékbetéteknek a 3 féktárcsa irányába történő feszítéséhez (és oldásához), amelyek ugyancsak legalább egy-egy utánállító forgatószerkezettel rendelkeznek, egy-egy 21, 27 utánállító hüvellyel, amelybe egy-egy 23, 29 nyomóelem becsavarozhatóan van elrendezve. A két, 19, 25 forgókaros emelő 31 csapos rudazat formájában van egymással összekötve.

Jól felismerhető a 274 fékhenger - ami pneumatikus működtetésű - és a forgókaros emelőre ható 276 dugattyúrúd, amely a 19 forgókaros emelő felső végén csuklósán csatlakozik. A pneumatikus működtetés zárt építéssel előnyös, ugyanakkor meggondolható lenne elektromechanikus működtetés.

Ezzel szemben a 20b., 20d. és 2f. ábra szerinti fékkengyel egy-egy, a 3 féktárcsának csak egyik oldalán levő 13 feszítőszerkezettel rendelkezik, ahol a reakcióerő képzése a féknek a működési iránnyal ellentétes oldalán történik az 1 fékkengyel eltolásával vagy döntésével, és/vagy a 3 féktárcsa eltolásával. A kopás-utánállítás a reakcióoldalon ennél egy-egy, a fékkengyelbe a reakcióoldalon integrált utánállító szerkezettel, például egy utánállító modullal valósul meg.

Az 1 fékkengyel, és/vagy a 3 féktárcsa által megvalósuló eltolási, vagy dőlési úthosszát a reakcióerö előállításához szükséges hasznos löket korlátozza, amely a kopáslöketnek csak törtrészét teszi ki.

A 20b. ábra szerint a tárcsafék mindkét oldalán utánállító szerkezetek vannak elrendezve, amelyek ugyancsak az egymással összecsavarozott és ezáltal egymáshoz képest tengelyirányban állítható 21, 27 utánállító hüvelyekkel és 23, 29 nyomóelemekkel rendelkeznek, valamint előnyösen a 3 féktárcsa mindkét oldalán különálló utánállító meghajtásokkal. A 3 féktárcsa eltolható tárcsaként van kiképezve, amihez a 3 féktárcsa előnyösen a kerékagy tartományában fogazással van ellátva, amelynek a hasznos löketre korlátozódó eltolási útja van.

A 20c. ábra az 1c. ábrához hasonlóan egy, a technika mai állása szerinti eltolható kengyelt mutat be, amelynél az 1 fékkengyel eltolható kengyelként, kengyelcsapággyal van kiképezve, amely a hasznos löket úthosszán a féktárcsához, illetve a 9 csaphoz képest, vagy a szokásos módon az eltolható kengyelű tárcsafékeknél rendelkezésre álló féktartóhoz (itt nincs ábrá10

HU 226 211 Β1 zolva) képest tolható el. A 254 csapágypersely ennél egy „S” eltolási úthossz áthidalásához van kialakítva, amely lényegében a maximális fékbetétkopás mértékének felel meg (itt ugyancsak „S-sel jelölve).

A 20d. ábra szerint az 1 fékkengyel olyan mértékben „mikroeltolható”, amely nem nagyobb, mint a hasznos löket (előnyösen a fél hasznos löket mértéke körüli). A 20d. ábra tárcsafékje különálló utánállitó szerkezeteket tartalmaz a 3 féktárcsa mindkét oldalán, ahol egy alsó 250 toldat van kiképezve az 1 fékkengyelen, amely 252 csapos csavar segítségével össze van csavarozva a 11 tengelykarimával. A csavar(ok) túlnyúl(nak) egy 256 csapágyperselyen, amely az 1 fékkengyel 250 toldatának 258 nyílásán keresztül van felcsavarozva és úgy van kialakítva, hogy az 1 fékkengyel eltolhatósága a 11 tengelykarimához képest az A/2 fél hasznos löket mértéke körüli legyen.

A 20e. ábra úgynevezett dönthető kengyelű tárcsaféket mutat, amelynél a fékkengyel a féktartón, vagy egy tengelydarabon egy előre megadott szögértékkel megdönthetően van csapágyazva (a tulajdonképpeni dönthető 1 fékkengyelhez 35 lengőcsapágy 37 merevítőbekötéssel).

A 20e. ábra szerint ez az a fékkengyel döntést szög akkorára választható, hogy a teljes kopás-utánállítási úthossz a fékkengyel döntésénél áthidalható legyen.

A feszítőmechanika elvi felépítése a fékkengyel belsejében ennél a változatnál is megfelel az 1 c. ábra szerinti feszítőmechanikának, azaz a reakcióoldalon nincs semmilyen utánállitó összetevő, hanem az ott elrendezett fékbetét közvetlenül, vagy közvetve a fékkengyelen támaszkodik, aminél a fékbetét és fékkengyel között nem adódik utánállítási lehetőség.

Ezzel szemben a 20f. ábra dönthető 1 fékkengyellel ellátott tárcsaféket mutat, amely ismét 39 lengőcsapággyal rendelkezik. A 37 merevítőbekötésen keresztül a lengőcsapágyon csapágyazott „dönthető kengyel azonban csak körülbelül α fékkengyel döntési szögértékkel dönthető meg, ami akkora, hogy a fékbetétek a 3 féktárcsához képest a fél hasznos löket úthossza körüli értékkel dönthetők meg. Ez a tárcsafék is a 3 féktárcsának csak egyik oldalán rendelkezik feszítőszerkezettel, de a féktárcsa mindkét oldalán legalább egy utánállitó szerkezettel.

A mozgáskorlátozás és beállításiszög-korlátozás érdekében az 1 fékkengyel ugyancsak egy alsó 260 toldattal rendelkezik a 37 merevítőbekötés kialakításához, ami egy 252 csapos csavarral van a 11 tengelykarimával összecsavarozva. A csapos csavar túlnyúlik a 262 csapágyperselyen, amely itt példaképpen gumiperselyként, a visszatérítéshez integrált szerkezettel (tányérrugóval, vagy egyébbel) van kiképezve, ahol a gumipersely úgy van kialakítva, hogy olyan dönthetőséget biztosítson, hogy a fékkengyel a betétek tartományában az A/2 fél hasznos löket mértéke körül legyen megdönthető.

A 21a. és 21b. ábra a 20f. ábra szerinti fék további kialakítását mutatja, ahol a 21a. ábra szerint a 260 toldat megdönthető egy 261 hengeres csap körül, amely a tengelykarima 11a kimélyítésébe becsavarozható. A 21a. ábrán továbbá felismerhető, hogy két 39 lengőcsapágy áll rendelkezésre. A feszítőrendszer és utánállító rendszerfelépítése megegyezik a 23. ábrán láthatóval.

A 21c. ábra szerint viszont a toldat a szokásos 1 fékkengyeltől távolabbi végén egy golyószerű, vagy hengeres 278 csapágytoldattal rendelkezik, amely a 280 kimélyítésben van csapágyazva.

A 21 d. ábra szerint a dönthetőség megvalósíthatóságához két 262a, 262b csapágypersely áll rendelkezésre, amelyek 282 gumigyűrűbe vannak befoglalva.

A 22-27. ábrák szerint kiképzett tárcsafékek, mint „mikroeltolható tárcsafékek” az 1d. és 20d. ábra szerint a féktartó karimáján szerelhetők fel (itt nincs ábrázolva). Változatként ugyancsak meggondolható a 20f. ábra szerinti megoldású „mikrodönthető tárcsafék” kialakítása.

A féktárcsa felett levő 1 fékkengyel keretként körülfogja a felső kerületi tartományban a 3 féktárcsát, az 5, 7 fékbetéteket, a féktárcsa egyik oldalán kiképzett 13 feszítőszerkezetet, és a 3 féktárcsa mindkét oldalán levő két utánállitó szerkezetet.

A 23. ábrán jól látható a 13. ábrából jól ismert a reakcióoldali utánállitó modul számára szolgáló 206 kikönnyítés. Az 1 fékkengyelt a 3 féktárcsa felőli oldalán egy-egy 102, 104 szerelőlap zárja le. 50, 100 utánállitó modulonként a 3 féktárcsa mindkét oldalán egy-egy 106 villamos motor helyezkedik el, központosán a két 23a, b nyomóelem és a 21a, b; 27a, b utánállitó hüvelyek között, ahol egy, 266 lehajtó fogaskerékkel rendelkező 268 lehajtótengely nyúlik át a 102 szerelőlapon, ahol az szerkezetileg egyszerű és kedvező költségű módon két egymással a lehajtótengely külső kerületén szemben levő 270, 272 fogaskerekekkel összekapcsolódik, amelyek ismét összekapcsolódnak a külső kerületükön fogazott, vagy 286 fogaskerékkel (25. ábra) ellátott 21, 27 utánállitó hüvelyekkel. A 102 és 104 szerelőlapok domborításokkal vannak ellátva 23, 29 nyomóelemek és 21, 27 utánállító hüvelyek befogadására.

Szereléskor először a 19 forgókaros emelő kerül behelyezésre az 1 fékkengyelbe, ezt követően a két 50, 100 utánállitó modul, ahol a 104 szerelőlap 1 fékkengyellel összecsavarozható. Az 1a. ábra olyan tárcsaféket mutat, amely egy 1 fékkengyelt tartalmaz, amely egy 3 féktárcsát felső kerületi tartományában körülfog. A 3 féktárcsa mindkét oldalán a 3 féktárcsa irányában és attól elfelé - azaz a 3 féktárcsa síkjára merőlegesen - eltolható 5, 7 fékbetétek vannak elrendezve, amelyek szokásos módon 5a, 7a fékbetét tartóból és arra felfogott 5b, 7b betétből állnak.

Claims (44)

1. SZABADALMI IGÉNYPONTOK

   1. Tárcsafék, különösen haszonjárművekhez, amelynél a féktárcsának (3) csak az egyik oldalán van elektromechanikus vagy pneumatikus működtetésű erőbeviteli egysége, és tartalmaz

   a) egy féktárcsát (3) átölelő fékkengyelt (1);

   HU 226 211 Β1

   b) legalább egy, a fékkengyelben (1) elrendezett feszítőszerkezetet (13) legalább egy fékbetét (7) összeszorításához;

   c) valamint egy, a fékkengyelben (1) elrendezett utánállító rendszert a fékbetét- és/vagy tárcsakopás kiegyenlítéséhez a fékbetét (7) és féktárcsa (3) közötti távolság állításával;

   d) ahol az utánállító rendszer legalább egy utánállító szerkezetet, különösen egy forgatószerkezetet tartalmaz;

   e) ahol a fékkengyelben (1) elrendezett utánállító rendszernek rúddal működtetett forgókaros emelője (19) van, azzal jellemezve, hogy

   f) a forgókaros emelő (19) egyik végén egy kimélyItéssel (150) rendelkezik a rúdvég befogadásához, és a kimélyítéssel (150) ellentétes végtartományában, két külső oldalán kimélyftésekkel (160a, b, 162a, b) rendelkezik, amelyekbe gömbsüvegszerű siklócsapágycsészék (170a, b, 172a), és/vagy gömbszerű csapágyelemek, lényegében csapágygolyók (56a, b, 178) helyezhetők be a forgókaros emelő (19) csapágyazásához, amelyekkel a forgókaros emelő (19) a fékkengyelen (1) és legalább egy nyomóelemen (23) a fékbetétnek (7) féktárcsa (3) irányában történő eltolásához csapágyazva van.
2. 2. Az 1. igénypont szerinti tárcsafék, azzal jellemezve, hogy a féktárcsa (3) mindkét oldalán legalább egy vagy több feszítőszerkezet (13, 15) van elrendezve úgy, hogy a fékbetétek (5, 7) és a féktárcsa (3) között mindkét oldalon az axiális távolság állítható.
3. 3. Az 1. vagy 2. igénypont szerinti tárcsafék, azzal jellemezve, hogy

   a) a féktárcsa (3) mindkét oldalán egy-egy feszítőszerkezet (13,15) van elrendezve a fékbetétek (5, 7) összeszorításához,

   b) ahol a feszítőszerkezetek (13, 15) a féktárcsa (3) mindkét oldalán egy kapcsolószerkezettel úgy vannak egymással összekapcsolva, hogy azok kizárólag szinkrón mozgathatók, és

   c) ahol a fékkengyel (1) a tengelykarimához (11) képest eltolhatóság nélkül, rögzített kengyelként van elrendezve (1a. ábra).
4. 4. A 2. vagy 3. igénypont szerinti tárcsafék, azzal jellemezve, hogy a fékkengyel (1) egy vagy több csappal (9) közvetlenül a tengelykarimán (11), vagy egy féktartón van felerősítve.
5. 5. A megelőző igénypontok bármelyike szerinti tárcsafék, azzal jellemezve, hogy a fék feszített oldalával szembeni oldalán a reakcióerő képzése

   - a fékkengyel (1) eltolása, és/vagy

   - a fékkengyel (1) döntése, és/vagy

   - a féktárcsa (3) eltolása útján történik, ahol az eltolási, és/vagy megdöntési mozgás segítségével lényegében a fél hasznos löket útja hidalható át, és/vagy, hogy a reakcióerő képzése a fék feszített oldallal szembeni oldalán a fékkengyel (1), és/vagy a féktárcsa (3), és/vagy a fékkengyel (1) és a tengelykarima (11) között levő elem (292) rugalmas deformálása útján jön létre.
6. 6. Az 5. igénypont szerinti tárcsafék, azzal jellemezve, hogy a fékkengyel (1) eltolási és/vagy megdöntési mozgása által áthidalható út <4 mm.
7. 7. A 4-6. igénypontok bármelyike szerinti tárcsafék, azzal jellemezve, hogy a féktárcsa (3) eltolható tárcsaként van kiképezve, amely úgy van megvezetve egy féktárcsa- (3) perselyen, hogy az eltolás által maximum a fél hasznos löket által lehatárolt eltolási út legyen megvalósítható.
8. 8. A 4-7. igénypontok bármelyike szerinti tárcsafék, azzal jellemezve, hogy a fékkengyel (1) eltolható kengyelként van kiképezve, amely

   - eltolható kengyelcsapággyal rendelkezik,

   - amely közvetlenül a tengelykarimára (11) erősíthető fel,

   - amely úgy van méretezve, hogy át lehessen hidalni a hasznos löket által lehatárolt eltolási utat.
9. 9. A 4-7. igénypontok bármelyike szerinti tárcsafék, azzal jellemezve, hogy a fékkengyel (1) dönthető kengyelként van kiképezve, amely

   - dönthető kengyelcsapággyal rendelkezik,

   - amely előnyösen közvetlenül a tengelykarimára (11) erősíthető fel,

   - és amellyel áthidalható egy olyan döntési szög, amely a fékkengyelt (1) a féktárcsához (3) képest lényegében a fél hasznos löket körüli mértékben helyezi át.
10. 10. Az előző igénypontok bármelyike szerinti tárcsafék, azzal jellemezve, hogy az utánállító forgatószerkezet legalább egy-egy utánállító hüvelyt (21) és abba becsavarozható nyomóelemet (23) tartalmaz.
11. 11. Az előző igénypontok egyike szerinti tárcsafék, azzal jellemezve, hogy az utánállító rendszer továbbá a féktárcsa (3) egyik, vagy mindkét oldalán utánállító meghajtást tartalmaz, amely villamos motorként, vagy a feszítőszerkezethez mechanikus kapcsolóként van kiképezve.
12. 12. Az előző igénypontok bármelyike szerinti tárcsafék, azzal jellemezve, hogy az utánállító rendszer a féktárcsa (3) egyik, vagy mindkét oldalán előszerelhető utánállító modulként (50, 100) van kiképezve.
13. 13. Az előző igénypontok bármelyike szerinti tárcsafék, azzal jellemezve, hogy a forgókaros emelő (19) közvetlenül, vagy további, közbecsatolt elemeken keresztül a fékkengyelen (1) - emelőcsapágy - és közvetlenül, vagy további közbecsatolt elemeken keresztül a legalább egy nyomóelemen (23) - excentercsapágy - van csapágyazva.
14. 14. Az előző igénypontok bármelyike szerinti tárcsafék, azzal jellemezve, hogy a csapágycsészék csúszócsapágycsészékként (170,172a) vannak kiképezve.
15. 15. Az előző igénypontok bármelyike szerinti tárcsafék, azzal jellemezve, hogy a forgőkaros emelő (19) a felső kimélyítés (150) tartományától kezdve egy tartószerű szakaszig (158) kiszélesedik.
16. 16. A 15. igénypont szerinti tárcsafék, azzal jellemezve, hogy a két csapágypár - a nyomóelemhez tar12

    HU 226 211 Β1 tozó emelőcsapágy és excentercsapágy - a forgókaros emelőnek (19) az emelőkarhoz (A-A) képest derékszögben elrendezett, tartószerű szakaszán (158) van kiképezve.
17. 17. A 15. vagy 16. igénypont szerinti tárcsafék, azzal jellemezve, hogy a forgókaros emelő (19) tartószerű szakaszán (158) két külső kimélyítés (160a, b) - excentercsészék - van elrendezve a forgókaros emelőnek (19) a dugattyúrúd felvételéhez szolgáló klmélyítéssel (150) szemben fekvő oldalán és a kimélyítésekhez (160a, b) képest tovább befelé fekvő kimélyítések (162a, b) - emelőcsészék - vannak elrendezve a tartószerű szakasznak (158) a szemben fekvő oldalán.
18. 18. A 15-17. igénypontok bármelyike szerinti tárcsafék, azzal jellemezve, hogy a gömbszerű csapágyelemek a forgókaros emelőnek (19) a tartószerű szakaszán (158) levő szemben fekvő oldalon ellenkező nyomásiránnyal vannak elrendezve.
19. 19. A 15-18. igénypontok bármelyike szerinti tárcsafék, azzal jellemezve, hogy a gömbszerű csapágyelemek gömbközéppontjukkal mind a tartószerű szakasz (158) hosszirányában - és ezzel az A-A emelőkarhoz képest merőlegesen - a féktárcsához (3) képest párhuzamosan, mind ehhez a hosszirányhoz képest keresztben egymástól bizonyos távolságban vannak elrendezve.
20. 20. A 18. vagy 19. igénypont szerinti tárcsafék, azzal jellemezve, hogy az emelő-, vagy excentercsapágyak egymással szemben fekvő gömbszerű csapágyelemei vagy csapágygolyói (56a, 56b és 178) egy-egy, a forgókaros emelő (19) tartószerű szakaszán (158) úgy vannak elrendezve, hogy a gömbközéppontok közelítően, vagy teljesen az emelőkaron levő, a mozgatás forgáspontjával összekapcsolódó síkban feküdjenek.
21. 21. A 18. vagy 19. igénypont szerinti tárcsafék, azzal jellemezve, hogy az excentercsapágy helyzete az áttételi viszony egy meghatározott változásának eléréséhez az emelőállás függvényében az emelőmozgatás középpont csatlakozó síkjának előre megadott értéke körül az emelőcsapágy középpontokhoz van beállítva.
22. 22. Az előző Igénypontok bármelyike szerinti tárcsafék, azzal jellemezve, hogy a siklócsapágycsészék (170, 172a) a forgókaros emelőben (19), vagy fékkengyel (1), vagy a közdarab (180a, b) egy-egy ellenkező részében, vagy a golyószerű csapágyelemek, vagy csapágygolyók (56, 178) mindkét oldalán vannak elrendezve.
23. 23. Az előző igénypontok bármelyike szerinti tárcsafék, azzal jellemezve, hogy a golyószerű csapágyelemek vagy csapágygolyók (56a, b, 178) egy-egy, a siklócsapágycsészéktől (170, 172a) elforduló oldali alkatrészben, egy gömbsüveg egyikében helyezkednek el, melynek gömbsüvegátmérője egy előre megadott értékkel nagyobb, mint a golyóátmérő úgy, hogy a golyószerű csapágyelemek a forgókaros emelő (19) mozgásánál a siklómozgás mellett a csapágycsészékben (170, 172a) meghatározott gördülőmozgást is végrehajtanak a szemben fekvő befogadó gömbsüvegben.
24. 24. A 17-23. igénypontok bármelyike szerinti tárcsafék, azzal jellemezve, hogy az emelő gömbsüvegek tórusz alakúak.
25. 25. A 17-24. igénypontok bármelyike szerinti tárcsafék, azzal jellemezve, hogy az emelő gömbsüveg a döntési irányban nagyobb gömbsüvegátmérővel rendelkezik, mint ehhez a döntési irányhoz képest keresztben.
26. 26. A 15-25. igénypontok bármelyike szerinti tárcsafék, azzal jellemezve, hogy egy olyan fékelrendezésnél, amelynek csak egy-egy nyomóeleme, illetve utánállító forgatószerkezete van a féktárcsa (3) egyik, vagy mindkét oldalán, a forgókaros emelő (19) két emelőcsapággyal rendelkezik a tartószerű szakasz (158) végein és középen csak egy excentercsapággyal.
27. 27. A 17-26. igénypontok bármelyike szerinti tárcsafék, azzal jellemezve, hogy a lényegében golyó alakú csapágyelemek és/vagy azok csapágygömbsüvegei gömbgeometriával szemben lapított, elliptikus kialakítással rendelkeznek.
28. 28. Az előző igénypontok bármelyike szerinti tárcsafék, azzal jellemezve, hogy a lényegében gömb alakú csapágyelemek és azok befogadófészkei (235, 236) egymásnak megfelelő szerkezetekkel rendelkeznek a forgásbiztonság érdekében.
29. 29. A 28. igénypont szerinti tárcsafék, azzal jellemezve, hogy a forgásbiztonságot biztosító szerkezetek tompa, vagy súrlódó eljárással hegesztett illesztésként vannak kiképezve.
30. 30. A 28. vagy 29. igénypont szerinti tárcsafék, azzal jellemezve, hogy a forgásbiztonságot biztosító szerkezetek feszítőcsapként, vagy feszítőhüvelyként (241) vannak kiképezve.
31. 31. Az előző igénypontok bármelyike szerinti tárcsafék, azzal jellemezve, hogy a lényegében golyó alakú csapágyelemek és azok befogadófészkei (235, 236), mint forgásbiztosító szerkezetek egymás felé fordított oldalaikon megfelelő módon elfordulásbiztos geometriai kötéssel rendelkeznek.
32. 32. Az előző igénypontok bármelyike szerinti tárcsafék, azzal jellemezve, hogy a lényegében golyó alakú csapágyelemek és azok befogadófészkei (235, 236), mint forgásbiztosító szerkezetek egymás felé fordított oldalaikon egymásnak megfelelő lelapolásokkal és/vagy kimélyítésekkel (242) és kiugrásokkal (244, 243) rendelkeznek.
33. 33. A 32. igénypont szerinti tárcsafék, azzal jellemezve, hogy a kimélyítések/kiugrások (242, 243) homorúra/domborúra, vagy golyófészekként vannak kiképezve.
34. 34. Az előző igénypontok bármelyike szerinti tárcsafék, azzal jellemezve, hogy a csapágygömbsüvegeken egy lehúzószerkezet (239) van elrendezve.
35. 35. Az előző igénypontok bármelyike szerinti tárcsafék, azzal jellemezve, hogy a lényegében golyó alakú csapágyelemek és azok befogadófészkei (235, 236) között játék van.
36. 36. Az előző igénypontok bármelyike szerinti tárcsafék, azzal jellemezve, hogy a helyzetbiztosító (hely13

    HU 226 211 Β1 zetrögzítő), egymásnak megfelelő kiugrások (244) és kimélyítések a lényegében golyó alakú csapágyelemek és a siklócsapágycsészék (170, 172a) között vannak kiképezve.
37. 37. Az előző igénypontok bármelyike szerinti tárcsafék, azzal jellemezve, hogy a csapágycsészékben domborítások (245) vannak kiképezve, amelyek a csapágygolyókkal ellentétes oldalukon megfelelő alkatrészekben (forgókaros emelő, 19) levő megfelelő kimélyítésekbe (246) benyúlnak.
38. 38. Az előző igénypontok bármelyike szerinti tárcsafék, azzal jellemezve, hogy a csapágycsészéken furatok (248) vannak kiképezve, amelyek a megfelelő alkatrészben (forgókaros emelő, 19) levő zsírbefogadó barázdába (249) torkollanak.
39. 39. Az előző igénypontok bármelyike szerinti tárcsafék, azzal jellemezve, hogy a fékkengyel (1) alsó toldattal (250, 260) rendelkezik, amely egy csapos csavarral (252) a tengelykarimával (11), vagy féktartóval össze van csavarozva.
40. 40. A 39. igénypont szerinti tárcsafék, azzal jellemezve, hogy a toldat (260) kar alakúra van kiképezve.
41. 41. A 39. vagy 40. igénypont szerinti tárcsafék, azzal jellemezve, hogy a kar alakú toldat (250, 260) furattal rendelkezik legalább egy csapágypersely befogadására.
42. 42. A 41. igénypont szerinti tárcsafék, azzal jellemezve, hogy a csapágypersely gumi csapágyperselyként van kiképezve.
43. 43. A 41. vagy 42. igénypont szerinti tárcsafék, azzal jellemezve, hogy a csapágyperselyen a féktartóval, vagy tengelykarimával összekötött csap van átdugva.
44. 44. a 41-43. igénypontok bármelyike szerinti tárcsafék, azzal jellemezve, hogy a fékkengyel (1) a csapágyperselyben a fél, vagy teljes hasznos löket tartama alatt eltolható, vagy megdönthető.