HU223156B1 - Tárcsafék forgóemelős működtető rendszerrel - Google Patents

Abstract

A találmány tárcsafékre vonatkozik, különösen haszonjárművekhez,amelynek egy féktárcsát (3) átölelő féknyerge van, a féknyeregbenelrendezett működtetőszerkezettel a féktárcsa (3) mindkét oldalánfékbetéteknek (5, 7) a féktárcsára való ráfeszítéséhez, és aféknyeregben van legalább egy utánállító rendszer a fékbetét és aféktárcsa közötti távolságnak állítására a fékbetét- és/vagy aféktárcsakopás kiegyenlítésére, valamint az utánállító rendszernek vanegy utánállító szerkezete, előnyösen forgatószerkezete. A találmányazzal van jellemezve, hogy a féktárcsa (3) mindkét oldalán legalábbegy forgatószabályozó van a fékbetét- (5, 7) és a féktárcsa- (3)távolság állítására. ŕ

Description

A találmány tárcsafékre vonatkozik, különösen haszonjárművekhez, amelynek egy féktárcsát átölelő féknyerge van, a féknyeregben elrendezett működtetőszerkezettel a féktárcsa mindkét oldalán a fékbetéteknek a féktárcsára való ráfeszítéséhez, továbbá a féknyeregben van legalább egy utánállító rendszer a fékbetét és féktárcsa közötti távolságnak állítására a fékbetét- és/vagy féktárcsakopás kiegyenlítése céljából; valamint az utánállító rendszernek előnyösen van egy utánállító szerkezete, előnyösen egy forgatószerkezete, mimellett a féknyeregben elrendezett működtetőszerkezetnek van legalább egy, a forgóemelővel működtethető rúdja, előnyösen dugattyúrúdja.

A találmány különösen pneumatikusan és/vagy elektromechanikusán működtetett tárcsafékeknek újszerű konstrukciójával foglalkozik, különösen haszonjárművek részére.

1. Tárcsafékek az erőbevezetés választott rendszere szerint két alap építési módba sorolhatóak: Erőkifejtés és kopás-utánállítás a féktárcsa mindkét oldalán; például hidraulikus fix nyeregtárcsafék tengelyirányban fix féktárcsával és erőkifejtéssel a féktárcsa mindkét oldalán, valamint

2. erőkifejtés és kopás-utánállítás a féktárcsa egyik oldalán, és a működtetőerő átvitele az ellentétes oldalra reakciós elv alapján, például csúszónyereg-tárcsafék, lengőnyereg-tárcsafék, fixnyereg-tárcsafék csúsztatható féktárcsával.

colos és ennél nagyobb abroncsméretű haszonjárműveknél szokásosan levegőnyomással működtetett tárcsafékek a reakcióelvet használják, minthogy a jármű szűkös beépítési lehetőségek miatt egy légnyomásos működtetőhenger elhelyezése csak a jármű-belsőrész nyitott oldalán lehetséges. Ilyen konstrukciókat mutat be például a DE 36 10 569 Al, a DE 37 16 202 Al, az EP 0 531 321 Al (itt különösen az utánállító konstrukciót forgóhajtással) és az EP 0 688 404 Al szabadalmi irat.

Csúszónyereg- vagy lengőnyereg-tárcsafékek általában féktartónak nevezett, tengelyfix építőelemet igényelnek, amely a fékpofákat/fékbetéteket tartja, illetve vezeti és a fékműködtetés során felveszi a kerületi erőket, valamint a járműtengellyel koaxiálisán a csúsztathatóan csapágyazott féknyerget hordja.

A relatív mozgás, amelyet a féknyereg a tengelyfix építőelemhez képest végez, a munkalöket és a kopáslöket között oszlik meg. Ezt a hatást a találmány meglepő módon hasznosítja.

A munkalöket minden fékezésnél kivitelezésre kerül annak érdekében, hogy féklégrés áthidalva legyen, és az erőkifejtéskor a fékbetétek és féknyereg elaszticitása kiegyenlítődjék. A löket nagysága a működtetőerő és a féklégrés nagyságától függően kisebb, mint 4 mm.

A kopáslöket ezzel szemben a kopás-utánállítás útja, amelyet a nyereg nagyszámú fékműködtetés során végez ahhoz, hogy a fék reakcióoldali kopása kiegyenlítve legyen. A kopás, amely összetevődik a kívül fekvő fékbetét kopásából és a kívül fekvő féktárcsa súrlódó felületének kopásából, szokásosan 25 mm-ig terjedhet.

Fix nyereggel történő építési mód és elcsúsztatható féktárcsa esetében a munkalöketet és a kopás miatti löketet a féktárcsa elcsúsztatása állítja elő.

Csúszó- vagy lengőnyereggel való építési módnak hátránya, hogy a tengelyfix féktartótól megköveteli a fékpofákra és féknyereg tartására és vezetésére ható kerületi erők felfogását. Ezzel az építőelemmel többletköltség és többletsúly következik be. Emellett a szükségessé váló tárcsavezetés, illetve lengőrendszer zavaresélyes.

Elcsúsztatható féktárcsával való építési mód esetében viszont probléma a féktárcsát a teljes élettartam alatt az agy vezetésének tartományában könnyen csúszó állapotban tartani. Valamely hatékony tömítés a korlátos beépítési viszonyok és a kemény környezeti igénybevétel miatt alig valósítható meg.

Ismeretes (például EP 0 531 321 iratból) a 19 forgóemelőnek egy excenterrel, illetve excenterrészleggel való ellátása, amely közvetlenül vagy további elemek útján egy tartóra hat ki, amelybe a nyomódarab van becsavarva.

Szintén ismeretes a forgóemelő oldalsó toldatokkal való ellátása, amelyek a nyomódarabok végére hatnak ki, vagy az utánállító hüvelyekre, amelyekbe a nyomódarabok vannak becsavarozva (DE 36 10 569 Al).

A forgóemelő építési módja mindkét koncepcióban közös; a forgóemelőnek egy megközelítőleg félkör alakú toldata van, amely külső átmérőjén egy görgőscsapágy pályáját képezi, mimellett a mindenkori félkör alakú toldat belsejében az excentert egy csúszócsapágycsésze, valamint az abba foglalt csapágyhenger képezi.

Ez a csapágyelrendezés - különösen a másodsoron leírt építési mód esetében - lehetővé teszi helyzetükben az excentercsapágyra és a külső golyóscsapágyra jutó, az emelő hosszanti tengelyére eső reakcióerők fedezetét egyenlőnek tartani.

Ezáltal elérhető, hogy az emelő hajlító igénybevétele, valamint alakváltozása, továbbá ebből eredően a görgőscsapágy és csúszócsapágy, a csapágyak élettartamát jelentősen csökkenteni tudó szélre való futása elkerülhető legyen.

Tartószerű építési mód esetén az emelő alakváltozását a tartó csökkenti, habár itt is az élettartam növelésére kívánatos a szélre való futás elkerülése.

Kívánatos továbbá a görgőscsapágy egy pótléka a forgóemelő excenter rátétének nagyobbik átmérője oldalán. Annak szükségessége, hogy az excentert a külső csapágycsésze félcilindrikus rátétként körülölelje, a külső csapágy viszonylag nagy csapágy átmérőjéhez vezet kényszerűen. Ebből annak szükségessége következik, hogy külső csapágyként hengercsapágy kerüljön alkalmazásra, minthogy csúszócsapágy alkalmazása a nagy átmérők miatti nagyobb súrlódó ellenálláshoz vezethet, és ennek következményeként nem kívánatosán nagy fékhiszterézis következhet be.

A technika állásaként az excenterműködtetésű tárcsafékek kapcsán utalni kell a DE 44 30 258 Cl, a WO97/22814 és a DE 295 08 001 U1 szabadalmi iratokra.

A tárcsafékek fajtáit, különösen azok működtetőszerkezeteit optimalizálják, hogy kis súrlódó átmérőjű

HU 223 156 Bl és ezzel egyidejűleg minimalizáltan alakváltozó forgóemelők legyenek elérhetőek.

Ezt a feladatot oldja meg a találmány az 1. igénypontjellemzői szerint.

A találmány szerint különösen önmagában a működtetőszerkezet felépítése egyszerűsített. A találmány különböző felépítésű féknyergekhez alkalmazható, mint amilyenek csúszó és lengő féknyergek, de akár fix féknyergek, vagy (mikro)alakváltozású féknyergek.

A dugattyú végének befogadására a forgóemelőnek a végén van egy vájata és a vájattal ellentétes végén, külső oldalon két vájata, amelyekbe a forgóemelő csapágyazására lényegében kalottaszerű csapágycsészék és/vagy lényegében golyó alakú csapágyelemek foghatók be, amelyekkel a forgóemelő a féknyeregben és legalább egy nyomódarabban a fékbetét féktárcsa irányában történő eltolására csapágyazva van.

A forgóemelő tartószerű építőelemként van kialakítva, amellyel a forgóemelőhöz külön tartó alkalmazása feleslegessé válik. A csúszócsapágycsészékbe behelyezhető golyó alakú csapágyelemek a forgóemelő tartós, stabil csapágyazását és a működtetőszerkezetnek egy összességében kompakt, előnyös költségű építési módját teszik lehetővé.

A forgóemelő előnyösen közvetlenül, vagy további közbeiktatott elemmel szerkezetileg egyszerűen a féknyergen - emelőcsapágy - és közvetlenül, vagy további elemek útján legalább egy nyomódarabon - excentercsapágy - van csapágyazva.

A csapágycsészék célszerű költségelőnyös módon csúszócsapágycsészeként vannak kialakítva.

A golyószerű csapágyelemek előnyös módon a forgóemelő tartó alakú részlegén, egymással szembeni oldalon, egymással ellentétes nyomóerő irányában vannak elrendezve.

Különösen előnyös a golyószerű csapágyelemeket golyóközéppontjukkal mind a tartószerű részleg hosszirányában - tehát az emelőkarra merőlegesen, A-A -, a féktárcsával párhuzamosan, mind ezen hosszúsághoz keresztben egymáshoz képest távolságtartással elrendezni.

Előnyös az emelő- és excentercsapágyak egymással szemben fekvő golyó alakú csapágyelemeit vagy csapágygolyóit a forgóemelő tartószerű részlegében olyan módon elhelyezni, hogy azok golyóközpontjai az emelőkaron megközelítőleg, vagy teljesen a forgóemelő működtető forgópontjával képzett összekötő síkba essenek. Ezzel különösen a forgóemelő csapágyazásához a golyóelemek egy kompakt elrendezése érhető el.

Célszerű az excentercsapágy helyének az emelőműködtetés középpontján és az emelőcsapágy-közepek pontján fektetett síkhoz képest történő meghatározott mértékű eltolása az áttételi viszonynak az emelő állásától függően meghatározott mértékű változtatása érdekében.

Előnyös a forgóemelőben, vagy a nyereg szemben fekvő oldalán, vagy mindkét oldali golyószerű csapágyelemeknél, vagy csapágygolyóknál csúszócsapágycsészék elrendezése úgy, hogy a forgóemelő csapágyazása kizárólagosan csúszócsapágyakban és ezekbe helyezett csapágygolyókkal történjék.

Előnyös az emelőkalották tórusz alakú kiképzése.

Előnyösen az emelőkalották kalottaátmérője billenőirányban nagyobb, mint a billenőirányra keresztben.

Előnyös és szerkezetileg kedvező a féknek a féktárcsa egyik vagy mindkét oldalán csak egy nyomódarabbal, illetve csak egy utánállító hajtóművel való kialakítása a forgóemelő tartószerű részlegének végén két emelőcsapággyal és középen egy excentercsapággyal.

A lényegében golyó alakú csapágyelemeknek és befogadóiknak elfordulásbiztonságból célszerűen egymással összevágó szerkezetük van, amely tompahegesztésű vagy dörzshegesztésű ülésként, vagy például feszítőpecekként vagy feszítőhüvelyként van kiképezve.

A lényegében golyó alakú csapágyelemeknek és befogadóiknak elfordulásbiztonságként szolgáló szerkezetük van egymás felé néző oldalaikon összevágó elfordulásbiztos geometriaalakukkal, vagy egymás felé forduló oldalaikon összevágó lelapítással és/vagy mélyítésekkel és kiugrásokkal.

Célszerű a mélyítések/kiugrások konkáv/konvex vagy gömbhéj alakú kiképzése.

Előnyös mindenkor legalább egy utánállító forgatószerkezet kialakítása a féktárcsa mindkét oldalán a fékbetétek és féktárcsa közötti axiális távolság állítására.

Előnyösen alakul így a reakcióerő kialakítása a fék ráfeszítő oldalával szemben

- a féknyereg elcsúsztatásával és/vagy

- a féknyereg elbillentésével és/vagy

- a féktárcsa elcsúsztatásával, mimellett az elcsúsztatás és/vagy elbillentés okozta elmozdulás lényegében csak az erőlöket útjának áthidalására szolgál.

A találmány kombinálja a fixnyereg-elv előnyeit - amilyen a kompakt építési mód és az elkopáslöket megvalósítása a működtetőrendszerrel - a reakcióerőelv előnyeivel.

A féktárcsa mindkét oldalán további utánállító szerkezettel(-ekkel) lehetséges a fék olyan kialakítása, hogy egyedül a nyereg és/vagy a féktárcsa mozgathatósága, előnyösen elcsúsztathatósága és/vagy elbillenthetősége teljesítendő ahhoz, hogy a munkalökettel a fék ráfeszítése megtörténjen. Ezen a módon a csúsztatás és/vagy forgatás és megvezetés kisebb méretűre és költségelőnyösebbre dimenzionálható. Ehhez adódik, hogy a könnyed járás a teljes csúszóúton vagy billenőúton megvalósul, minthogy ez az út minden fékezésnél úgyszólván áthidalódik.

Előnyösen a féktárcsa csúszótárcsaként alakítható ki, ahol a féktárcsaagy elcsúsztathatóan van vezetve, úgyhogy az elcsúsztatás (csupán) az erőlöketre korlátozódó csúszóúttal megvalósítható.

Változatként vagy kiegészitőleg a féknyereg csúszónyeregként képezhető ki, amelynek van egy csúszónyeregcsapágya, amely a tengelykarimán erősíthető fel és úgy van méretezve, hogy az elcsúsztatás (csupán) az erőlöketre korlátozódó csúszóúttal áthidalható.

Változatként vagy kiegészitőleg a féknyereg lengőnyeregként képezhető ki, amelynek van egy lengőnyeregcsapágya; a közvetlenül a tengelykarimán felerősíthető lengőcsapággyal olyan billenőszög valósítható

HU 223 156 Bl meg, amellyel a féknyereg a féktárcsához képest lényegében az erőlöket útjának megfelelően elállítható.

A találmány szerinti tárcsafék különösen lehetővé teszi az erő-előállító szerkezetet - amilyen egy nyomóléggel és/vagy villamosán működtetett fékhenger vagy egy villamos hajtás - a féknek csak az egyik oldalán alkalmazni.

A találmány keretében még további függetlennek tekinthető feladatok is megoldhatóak.

Egy ilyen - szintén függetlennek tekinthető - változat során a találmány megoldja a féktárcsa mindkét oldalán az utánállító hajtás együttes utánállítását. Itt az utánállító hajtásokat a féktárcsa mindkét oldalán egy szinkronizálószerkezet kapcsolja össze. A szinkronizálószerkezet előnyösen lehet kapcsolómechanika vagy elektronikus kapcsolórendszer.

Egy további - ugyancsak függetlennek tekinthető - változatban a találmány az utánállító rendszert önmagában jobbítja. Ebben a változatban, különösen gazdaságosan kész módon és helytakarékosan utánállító modul van kialakítva, amely alkalmazható akár szokásos felépítésű fékekben, akár a találmány 1. igénypontja szerinti fékekben.

Egy további igénypont szerint az utánállító rendszer a féktárcsa egyik vagy mindkét oldalán előszerelt utánállító modulként van kiképezve, amelynek legalább van

- előnyösen villamos motorja hajtásként;

- egy a villamos motor után kapcsolt áttételi műve,

- amelyek együttesen egy szerelőformára, különösen lapra, vagy előnyösen

- két egymástól távolságtartó szerelőformára szerelhetőek;

- mimellett a formarészbe(részekbe)/részre (részekre) a forgóhajtás(ok) be/(rá)helyezhetőek.

A következők során a rajzokra hivatkozással kiviteli példák kerülnek részletesebb bemutatásra. A rajzok: la-f. ábra különböző fajta tárcsafékek metszetszerű vázlatai;

2a., b. ábra a találmány szerinti tárcsafékek féktárcsájára merőlegesen és azzal párhuzamosan vett két részmetszet egy második kiviteli példa szerint;

3a., b. ábra a találmány szerinti tárcsafékek féktárcsájára merőlegesen és párhuzamosan vett két részmetszet egy harmadik kiviteli példában;

4. ábra egy utánállító modul perspektivikus nézetben;

5. ábra egy, a 4. ábra szerinti utánállító modul egy további perspektivikus nézete;

6a., b. ábra egy további utánállító modul perspektivikus nézetben, ahol a 6b. ábrában az egyik szerelőlap le van véve;

7. ábra a működtetőszerkezet részdarabjai nézetben;

8a-c. és a’-c’. ábra a 7. ábra szerinti működtetőszerkezet további nézetei és metszetei;

9. ábra a 7. ábra szerinti működtetőszerkezet forgóemelőjének egy része perspektivikus nézetben;

10. ábra a 9. ábra szerinti forgóemelő felülnézetben és négy metszetben;

11. ábra utánállító modulból és forgóemelőből álló előszerelt működtetőszerkezet;

12., 13. ábra egy két részből álló féknyereg reakcióoldali része perspektivikus nézetben és a működtetőoldali féknyereg perspektivikus nézetben;

14., 15. ábra lengőnyerges tárcsafék metszetben, részben nézetben;

16. ábra egy további tárcsafék perspektivikus nézetben;

17-19. ábra forgóemelőhöz és a határos építőelemekhez tartozó csapágygolyók metszetben, változatonként;

20a-f. ábra az 1. ábra szerinti tárcsafékek további metszetszerű elvi vázlatai;

20g-h. ábra tárcsafékek további változatainak elvi vázlata;

21. ábra a 20f. ábra szerinti tárcsafék változatai különféle nézetekben;

22-26. ábra egy további tárcsafék különféle nézetei és metszetei;

27. ábra a 22-26. ábra szerinti fékek egy utánállító modulja.

Az la. ábra egy tárcsaféket mutat be, amelynek van egy, a 3 féktárcsa felső tartományát körülfogó 1 féknyerge. A 3 féktárcsa mindkét oldalától elfele, vagyis merőlegesen a 3 féktárcsára, elcsúsztatható 5, 7 fékbetét van elrendezve, amelyek szokásos módon egy 5a, 7a fékbetéttartóból és az arra ráhelyezett 5b, 7b betétanyagból állnak.

Az 1 féktárcsa egyik oldalán (az la. ábrán a jobb oldalán) az 1 féknyereg alsó részlegében, amely a féktárcsára lényegében merőlegesen, a tárcsa felé befele nyúlik el, legalább egy vagy több csapszeggel közvetlenül a járműtengely (nem ábrázolt) 11 tengelykarimáján, vagy egy közbeiktatott (nem ábrázolt) karima útján a 11 tengelykarimán erősíthető fel.

Az 1 féknyereg all tengelykarimához képest nem elcsúsztatható, amikor is a féknyereg egy úgynevezett fix féknyereg. Minthogy az 1 féknyereg all tengelykarimán nem csúsztatható el, szükség van a 3 féktárcsa mindkét oldalán a 3 féktárcsa irányába ható 13, 15 működtető- (és oldó) készülékre.

Az la. ábra felső részén, jobb oldalon fel van tüntetve a féknyereg 17 nyílása a (nem ábrázolt) 276 dugattyúrúd bevezetésére; a 276 dugattyúrúd a (nem ábrázolt) 274 (előnyösen pneumatikus) fékhengerhez vagy egy elektromechanikus (a 20a. ábrán is bemutatott) hajtószerkezethez tartozik.

A dugattyúrúd az 1 féknyergen csapágyazott - előnyösen excentrikus - 19 forgóemelőre hat rá és arra van kiképezve, hogy (közvetlenül vagy megfelelő rátét útján, vagy esetleg további, itt nem ábrázolt, de később egyes rajzokban bemutatott szerkezeti elemek útján) legalább egy utánállító csavarszerkezet közbejöttével a 7 fékbetétet (itt jobboldalt) a 3 féktárcsa irányába tolja; az utánállító csavarszerkezetnek része a 21 utánállító hüvely, amelybe becsavarható egy nyomódarab.

HU 223 156 Bl

A fékbetét visszamozdítására egy (az 1. ábrán nem ábrázolt) visszaállító rugó szolgálhat.

Minthogy a 3 féktárcsa, valamint az 1 féknyereg a jármű tengelyéhez képest nem elmozduló, a 3 féktárcsa egyik oldalán elrendezett 13 működtetőszerkezeten felül a 3 féktárcsa szemben fekvő oldalán a további 15 működtetőszerkezet nyer alkalmazást.

Ez az 1. ábrán bal oldalon feltüntetett működtetőszerkezet analóg a 13 működtetőszerkezettel, vagyis van megint egy előnyösen excentrikus, az 1 féknyergen belül csapágyazott 25 forgóemelője, amely úgy van kiképezve, hogy megfelelő rátét útján (vagy esetleg további, itt nem ábrázolt, de a későbbi rajzokon, egyes esetekben példaképpen bemutatott alkatrészek útján) legalább egy, második (itt baloldalt) 27 utánállító hüvely - amelybe becsavarható módon a 29 nyomódarab van elrendezve - az 5 fékbetétet a 3 féktárcsa irányába tolja. A 25 forgóemelő excentricitása a 19 forgóemelő excentricitásával ellenkező irányú.

A két forgóemelőt egy összekötő mechanizmus kapcsolja közvetlenül össze, amely jelen esetben összekötő 31 csapként, a 19, 25 forgóemelő felső részén csuklósán van kialakítva. így mindkét 19, 25 forgóemelő egymással szinkrón mozgatható.

A technika állásának megfelelő le. ábra szerinti megoldástól eltérően az la. ábra szerint a 3 féktárcsa mindkét oldalán különálló 13,15 működtetőszerkezet van elrendezve, amelyek összekötő mechanizmus útján együttesen működtethetőek.

Ugyanez érvényes az la. ábra szerinti tárcsafék utánállító rendszerére. A tárcsafék utánállító rendszerét a féktárcsa mindkét oldalán utánállító szerkezet képezi. Ezek az egymással összecsavarozott 21, 27 utánállító hüvelyt és 23,29 nyomódarabot, valamint a 3 féktárcsa mindkét oldalán előnyösen különállóan működő utánállító hajtóművet foglalják magukba (lásd további ábrák). Az utánállító forgatószerkezetek változataként helyváltoztatásra képes dugattyúk vagy más, helyváltoztatásra képes szerkezetek is megvalósíthatóak. Változatként (1.28. ábra) a 23’ és 29’ nyomódarab kialakítható egy hüvelyszerű 294 betéttel, amely a külső menettel ellátott, a 19 forgóemelőre, vagy a féknyeregre vagy valamely további elemre támaszkodó 296 csappal kapcsolódik. A nyomódarabok előnyös módon a 102 szerelő- és zárólemezhez képest kettősen szigeteltek (298,299 tömítések). Lényeges, hogy a nyomódarabok a féktárcsa irányában mozgathatóan vannak kiképezve.

Az lb., ld. és lf. ábra szerinti kiviteli példák az la. ábra szerintitől abban különböznek, hogy a féknyeregnek az 1 féktárcsa egyik oldalán van csak 13 működtetőszerkezete, amikor is a reakcióerő a fék működtetőszerkezetével szemben álló oldalon az 1 féknyereg eltolásával vagy billentésével és/vagy a 3 féktárcsa eltolásával keletkezik. A reakcióoldali lekopás miatti utánállítás azonban nem úgy, mint a technika állása szerint (le., le. ábra) a féknyereg eltolásával, vagy billentésével vagy a féktárcsa eltolásával történik, hanem a féknyeregben, a reakcióoldalon integrált utánállító szerkezet folytán. A 20g. és 20h. ábra szerint a reakcióerő keletkezését a féknyereg, a féktárcsa, vagy egy külön 292 elem rugalmas alakváltozása éri el.

A tárcsafék ilyen kialakítása az egyértelmű súly- és költségcsökkenés mellett valamely csúszó féknyereg féktartóinak és eltolódásvezető rendszerének és a robusztusság növekedésének elmaradása mellett azzal a pótlólagos előnnyel jár, hogy a kényszerített kopás-utánállítással a külső és belső fékbetét elkopásának egyenlőtlensége jobban befolyásolható.

Ezen változatok további lényeges előnye abból következik, hogy az 1 féknyereg és/vagy a 3 féktárcsa által megvalósított elcsúsztatás vagy billentés útja a reakcióerő keletkeztetéséhez szükséges löketre van korlátozva; például a szükséges erőlöket egy levegőnyomással működtetett 22 col kerékmérethez való tárcsaféknél megközelítőleg 4 mm, míg az elkopás mérete kb. 25 mm nagyságú.

Az lb. ábra szerinti kiviteli példa, ugyanúgy, mint az la. ábra szerinti, megint a féktárcsa mindkét oldalán elrendezett utánállító készülékeket mutat be. Ezek tartalmazzák ugyancsak az egymással összecsavarozott és ezzel egymáshoz képest axiálisan elállítható 21, 27 utánállító hüvelyt és 23,29 nyomódarabot, valamint előnyösen külön-külön utánállító hajtóműveket (további ábrák szerint) a 3 féktárcsa mindkét oldalán.

Az lb. ábra szerinti tárcsaféknek az la. ábra szerintitől eltérően csak egy működtetőszerkezete van a 3 féktárcsa egyik oldalán (itt jobb oldalon) elrendezve, ami ennek a változatnak a költségét az la. ábra szerinti megoldáshoz képest lényegesen csökkenti, minthogy a féktárcsa szemben fekvő oldalán lévő elemek (ezek között a 25 forgóemelő) megtakaríthatóak. Emellett lehetséges a 27 utánállító hüvelyt a féknyereg-belsőrészhez (féknyeregháthoz) szilárdan, de tengelyirányban forgathatóan elrendezni, és a fékbetét kopás miatti utánállítás céljából a 3 féktárcsa ezen részén a 29 nyomódarabot a tengelyirányban fix 27 utánállító hüvelyhez képest elcsavarni úgy, hogy a 29 nyomódarab tengelyirányú helyzete a 3 tárcsához képest megváltozzék.

Az 1 féknyereg az lb. ábra szerinti kiviteli példa esetében ugyanúgy, mint az la. ábra szerint, rögzített kiképzésű.

Az lb. ábra szerinti kiviteli forma egy további különlegessége, hogy a 3 féktárcsa a keréktengelyhez képest elcsúsztatható. Ennek érdekében a féktárcsa az agy tartományában előnyösen fogazattal van ellátva (nem ábrázolt módon), amely úgy van kiképezve, hogy egy a lökőerő löketének méretével korlátozott csúszóút például kisebb mint 2 mm hosszal valósítható meg.

Bár elcsúsztatható féktárcsák önmagukban ismeretesek, egy lényeges különbség az elcsúsztathatóság ismert elvéhez képest - amikor is csúszótávolságként például egy 25 mm nagyságú lekopott útméretet kell megkövetelni - az, hogy az lb. ábra szerint a fék 3 féktárcsája folyamatosan a 2 mm-nél kisebb munkalöket tartományában tartózkodik úgy, hogy a munkalöketelcsúsztatás útja a féktárcsaagy és a tulajdonképpeni 3 féktárcsa között a féktevékenység, rázkódás stb. okozta állandó mozgás következtében az illesztésben képződött rozsdától és elpiszkolódástól távol van tartva.

HU 223 156 ΒΙ

A 3 féktárcsa így tartósan a munkalöket tartományában tartva könnyen csúsztatható.

Ezenfelül a csúsztatás kis tartománya védőintézkedésekkel korrózió és elpiszkolódás ellen könnyen felkészíthető.

Egy szokványos csúszó féktárcsa munkahelyzete ezzel szemben a fokozódó elkopásból következő, például 25 mm nagyságú csúszótartományban folyamatosan változik. A nem állandóan használatos csúszóút tartománya így, idő múltán, korrózió és elpiszkolódás miatt nehezen járhatóvá válik, aminek következtében a fék súlyosan latba eső működési károsodása léphet fel. A viszonylag nagy csúszótartományban csak nagy költségű intézkedésekkel lehet védő intézkedéseket megvalósítani. Ilyen problémák az lb. szerinti megoldásnál nem lépnek fel.

Az le. ábra a technika állásának megfelelő csúszónyerget mutat be, ahol az 1 féknyeregnek mint csúszónyeregnek egy nyeregcsapágya van; a csúszónyereg az erőlöket utján a féktárcsához, illetve a 9 keréktengelyhez vagy a csúszónyerges tárcsafékeknél szokásosan használt (nem ábrázolt) féktartóhoz képest elcsúsztatható, úgyhogy a 3 féktárcsa másik oldalán lévő 5 fékbetéttel szembeni 13 működtetőszerkezet működtetése a nyeregnek a reakcióerőtől meghatározott elcsúszásából következik, mimellett csak a féktárcsa egyik oldalán, nevezetesen a 13 működtetőszerkezet oldalán van egy utánállító szerkezet alkalmazva.

Az ld. ábra szerinti megoldás egy másik utat követ. A fékmechanika felépítése az 1 féknyereg belsejében az lb. ábra szerinti kiviteli példának felel meg. Azonban az lb. ábra szerinti megoldással ellentétben nem a féktárcsa, hanem a féknyereg „mikrocsúsztatható”, vagyis lényegében csak a munkalöket (2 mm) feléig, nem a kopásutánállítás-út nagyságának megfelelően. Ez azt jelenti, hogy a 33 nyeregcsap elcsúsztatási útja csak akkora, mint a legnagyobb munkalöket, és jellemző módon kevesebb mint 5 mm, például 2-4 mm.

Ennek megvalósítása érdekében az ld. szerinti tárcsaféknek ugyanúgy, mint az lb. szerintinek a 3 féktárcsa mindkét oldalán külön utánállító szerkezete van (itt ábrázolva 21,23 és 27, 29).

Természetesen az lb. és ld. szerinti kiviteli alak kombinációja is megvalósítható, tehát egy tárcsafék féknyereggel és elcsúsztatható féktárcsával, amely mindenkor kb. a fél munkalöketnek megfelelően csúsztatható el. Ezen kiviteli alak esetében is a 3 féktárcsa mindkét oldalán külön utánállító szerkezet van.

Az le. ábra egy ugyanúgy billenő féknyerget mutat be, ahol a féknyereg tartóján vagy egy tengelyrészen egy megadott szög erejéig billenthető módon van csapágyazva (35 lengőcsapágy a 37 tartócsatlakozással a tulajdonképpeni 1 billenő féknyereghez).

Az le. ábra szerint az alfa billenőszög úgy van megválasztva, hogy a kopás-utánállítás teljes útja a féknyereg billentésével áthidalható.

A féknyergen belüli működtetőszerkezet elvi felépítése ennél a változatnál megint ugyanaz, mint az le. ábra szerinti változat esetében.

Az lf. ábra ezzel szemben egy olyan tárcsaféket mutat be, melynek megint csak egy 39 lengőcsapja van.

A 37 tartókapcsolattal a lengőcsapon csapágyazott „lengőnyereg” csak egy olyan alfa szöggel billenthető el, amellyel a fékbetét a 3 féktárcsához képest a fékmunkalöketnek megfelelő utat tehet meg. Ennek a tárcsaféknek megint csak a 3 féktárcsa egyik oldalán van működtetőszerkezete, de van legalább egy utánállító szerkezet a féktárcsa mindkét oldalán.

Természetesen az lb. és lf. ábra szerinti megoldás kombinációja is megvalósítható, tehát lehetséges egy tárcsafék billenthető nyereggel és elcsúsztatható féktárcsával is. E kiviteli formában is a 3 féktárcsa mindkét oldalán külön utánállító szerkezet van elrendezve. A szükséges csúsztatási út ezen utóbbi esetben megosztható a féknyereg és a 3 féktárcsa között.

Megjegyzendő, hogy a találmány különböző tárcsafékekhez, különösen haszonjármű tárcsafékeihez való alkalmazásra alkalmas. Az utánállító szerkezet gondolata így akár villamoshajtású működtetőszerkezethez, akár pneumatikusan működtetett működtetőszerkezethez(-ekhez) alkalmazható. Kapcsolhatók továbbá az utánállító szerkezetek a féktárcsa egyik, vagy mindkét oldalán működtetőszerkezettel(-tekkel) és/vagy elláthatóak a működtetőszerkezettől függetlenül egy vagy több elektromagnetikus hajtással. Kevert formák is elképzelhetőek, például a reakcióoldalon utánállító szerkezet elektromotorral és forgóemelővel kapcsolt mechanikus utánállító szerkezet a működtetőszerkezet oldalán.

Lehetséges továbbá az utánállító szerkezetet a 3 féktárcsa mindkét oldalán számítógéppel és/vagy mikroprocesszorral irányítva egymástól külön állítani, vagy egy együttes állítás elérése céljából a 3 féktárcsa mindkét oldali utánállító szerkezetét mechanikusan összekapcsolni.

Lehetséges a féknyereg vagy féktárcsa csúsztatásának, illetve billentésének kényszerített visszaállítása rugalmas visszaállító elemekkel (például visszaállító rugókkal, vagy a reakcióoldali utánállító modul aktív visszaállításával).

A találmány alkalmas továbbá fékekhez egyetlen utánállító hajtással a féktárcsa mindkét oldalán, vagy kiviteli módokhoz az utánállító szerkezet mindkét oldalán két, vagy akár több utánállító hajtással.

Egy további kiviteli módozatot mutat be a 20g. és 20h. ábra. Itt az 1 féknyereg a teljes erőlöket erejéig vagy annak feléig rugalmasan alakítható. A 20g. ábra szerint all tengelykarimán való felerősítés a 290 tartományban rugalmas, és a 20h. ábra szerint a tengelykarima és az 1 féknyereg között csavarozott külön 292 rugalmas elemmel (például laprugóelemmel) van a féknyereg all tengelykarimával összekötve. Nyeregcsapágy így nem szükséges. Ezek a változatok esetlegesen kombinálhatóak rugalmas (itt nem ábrázolt) féktárcsával vagy elcsúsztatható féktárcsával, amikor is a féknyereggel vagy féktárcsával áthidalandó út a rugalmasság miatt különösen nagyon mérsékelt lehet.

Az utánállító szerkezetek, illetve az utánállító szerkezetekkel és utánállító hajtással együtt a teljes utánállító mechanika egy előnyös kialakítását mutatja be a

2., 3. és 4. ábra.

A 2. ábra szerint a 3 féktárcsa egy részén egy 50 utánállító modul van elrendezve, amelynek 53 hajtó fogaske6

HU 223 156 Bl rékkel és szabadonfutóval és/vagy 53 túlterhelési kapcsolószerkezettel ellátott hajtótengelye van.

A hajtó fogaskerékkel az összes utánállító szerkezet utánállító mozgását szinkronizáló 54 szinkronizálólánc kapcsolódik, amikor is jelen esetben a 3 féktárcsa mindkét oldalán utánállító forgatószerkezet van elrendezve. A 2. ábra szerint így a tárcsaféknek összesen négy utánállító forgatószerkezete van (21a, b, 27a, b utánállító hüvely; 23a, b, 29a, b nyomódarab).

Az 54 szinkronizálólánc a 3 féktárcsára merőleges síkban az 1 féknyereg felső részén van belül elhelyezve, és az 1 féknyereg mentén négy 56a, b, e, d csapon négyszeresen kb. 90 fokkal elfordítva lényegében a féknyeregben egy négyszög keresztmetszetben van vezetve, amikor is a szinkronizálólánc a 3 féktárcsát annak felső részén körülöleli.

Az 52 hajtó fogaskerék az 54 láncot a 13 működtetőszerkezet oldalán, illetve a fékerőnek a féktárcsához való bevezetése oldalán hajtja a 19 forgóemelő felett, amely forgóemelő (később részletesen ismertetetten) (részlegesen) golyóscsészeszerű csapágy és két 56a, b csapágygolyó útján az (e tartományban zárt módon kiképzett) 1 féknyereg hátán, később a további ábrák segítségével közelebbről bemutatott módon, csapágyazva van.

Az 54 szinkronizálólánc továbbá négy 58a, b és 60a, b fogaskerékkel kapcsolódik, amely fogaskerekek az 59a, b tengelyen ülnek és alul (a 26. ábrában bemutatva) külső fogazású 62a, b csigahengerek; a csigahengerek a külső fogazású 21a, b utánállító hüvelyeket forgatják; az utánállító hüvelyeknek belső fogazása a külső fogazató 23a, b nyomódarabokkal kapcsolódik.

Az 54 szinkronizálólánc formájában a 3 féktárcsa „körül” vezetett szinkronizálószerkezet segítségével tehát lehetséges egyetlen „utánállító hajtással” a féktárcsa mindkét oldalán mind a négy utánállító forgatószerkezetet hajtani és egyúttal szinkronizálni.

Egy további kiviteli alakot mutat be a 3. ábra. Ebben a kivitelben a 3 féktárcsa mindkét oldalán levő mindkét 21a, b, illetve 27a, b utánállító hüvely forgatását a hüvelyekre feltett 64a, b, illetve 66a, b fogaskerék, illetve a körülfogó 68, 70 szinkronizálólánc szinkronizálja.

A féktárcsa egyik oldalán két hajtóműnek a szinkronizálása a DE 42 12 405 Al szabadalmi iratból ismeretes. Jelen esetben azonban a 68, 70 szinkronizálólánc a féktárcsa mindkét oldalán kapcsolódik az 52 hajtó fogaskerék útján, amely a két forgóorsó között középen helyezkedik el, és amelyhez egy 53 automatikus szabadonfutó és/vagy túlterheléskapcsoló van rendelve.

A 3. ábra szerint az utánállító forgató hajtómű szinkronizálása a 3 féktárcsa mindkét oldalán különálló, a féktárcsa megfelelő oldalán elrendezett 68, 70 szinkronizálólánc vagy megfelelően kiképzett - itt nem ábrázolt - szinkronizálószíj útján történik. Egy 72 bovdenhuzal homlokkerekekkel vagy máltai kereszthajtás módon kiképzett hajlítható tengelyként viszi át a hajtóerőt az 53 szabadoníutó és/vagy túlterheléskapcsoló szerkezettől a féktárcsa azon oldaláról, ahol az erő bevezetése történik (itt bal oldalról) a reakciós oldalra; a bovdenhuzal a 3 féktárcsa egyik oldalának kerülete mentén az féknyeregben vezetett 74 „kábelcsatoma”-szerű ívben van vezetve. A 74 kábelcsatorna a bovdenhuzalra húzott 76 tömítődugókkal van mindkét végen lezárva.

A 3. ábra szerinti kivitel előnye, hogy az 54 szinkronizálólánc módozatú egyetlen lánc nincs túlzottan terhelve, hanem viszonylag kevés szerkezeti többlettel a 3 féktárcsa mindkét oldalán és a 72 bovdenhuzalban a terhelés a két 68, 70 láncra oszlik szét.

Mind a 2. és 3. ábra szerinti kivitelnél a tényleges utánállító hajtás a 19 forgóemelőn elrendezett 82 menesztő útján történik, amely egy 84 kapcsolóvillára hat, amely kapcsolóvilla az 52 fogaskerékkel együtt a 86 tengelyen ül olyan módon, hogy a tárcsafék működtetése és ezzel együtt a 19 forgóemelő elmozdulása során az 52 fogaskerék működtetődik, mikor is a 68, 70 szinkronizálólánc és a 72 bovdenhuzal a forgást mind a négy utánállító hajtásra átviszi.

A 3. ábrából jól látható, hogy az 1 féknyereg a féktárcsa körülbelüli síkjában osztott módon van kiképezve, amikor is mindkét la és lb féknyeregrész 78 csavarokkal van összecsavarva; a csavarok az egyik oldalról az la féknyeregrészen vannak átvezetve és bekötnek az lb féknyeregrész kerületén elosztott belső menetes 80 fiiratokba. A működtetőszerkezet az 1 féknyereggel összeilleszthető, vagy mint előszerelt működtetőmodul azzal összeszerelhető (például a DE 195 15 063 Cl szerint). A 3. ábrából jól felismerhető, hogy a fix 1 féknyereg viszonylag könnyű felépítésű, vagyis egy szerkezeti minimumra való korlátozást enged meg. Előnyös az összecsavarás nélküli egy részből álló féknyereg, ahol a működtetőszerkezet és utánállító szerkezet elemei a féktárcsa egyik oldaláról kerülnek beszerelésre.

A 2. és 3. ábra szerinti szinkronizálómechanizmus együttes hajtása előnyösen úgy van megválasztva, hogy az állító elmozdulás a működtetőrészen és a reakciós részen egyforma legyen. Egy rendszeresen fellépő kopáskülönbözőség kiegyenlítésére azonban megoldható a működtetőoldalon és a reakciós oldalon az utánállító elmozdulás különbözőképpen való fokozása, vagy csökkentése.

A találmány szerinti tárcsafék egy további különlegességét, tekintettel az utánállító és szinkronizálómechanizmusra, a 4., 5. és 6. ábra mutatja be. Ezek az ábrák „utánállító modult” mutatnak be, amelyek előszerelt módon állíthatóak elő, és a tárcsafék megfelelő terébe, különösen a működtetőszerkezet tartományába szerelhetőek be.

Az előszerelhető 100 utánállító modul ránézetben hosszúkás, lényegében négyszögletes alakú a szükségletnek megfelelően lekerekített és formázott szélekkel. Két egymástól távolságot tartó, egymással párhuzamos és egymást lényegében átfedő 102, 104 szerelőlapja van, amelyek közötti szabad térben utánállító hajtásként előnyösen egy 106 villamos motor és a villamos motor hajtótengelyének forgó mozgását az utánállító forgatószerkezet (orsó) megfelelő fordulatszámra való módosítására szolgáló 108 hajtómű van elrendezve.

A 102 szerelőlap mérete valamivel nagyobb a 104 szerelőlap méretéhez képest, és kerületén a nyereghez való felerősítéshez (itt nem ábrázolva) csavarcsap7

HU 223 156 Bl szegek részére 110 furatai vannak. A 102 szerelőlap a nyeregnyílások (12. és 13. ábra) lezárására szolgál. A 104 szerelőlap ezzel szemben elsősorban a 106 motor és a 108 hajtómű szerelésére való.

A további 104 szerelőlapon - például külső részén - a 68 szinkronizálólánc szerelhető fel, amely a 64a, b fogaskerekek körül helyezkedik el, és a 21a, b utánállító hüvely, valamint ezzel mindkét utánállító forgatószerkezet szinkronizálására való.

A 21a, 21b utánállító hüvely a 102, 104 szerelőlap vájatain/mélyedésein, vájatvezetésein hatol át (itt nem felismerhetően).

A 106 villamos motor mind a 4., 5. ábra, de a

6. ábra szerint is egy 114 szerelőlemezfélére van helyezve, amely a 104 szerelőlapon van felerősítve és amelyen/amelyre 116 távolságtartók és/vagy hajlatok vannak elrendezve, amelyekkel mindkét szerelőlap egymáshoz párhuzamosan rögzítve van. Egy 106 villamos motor alkalmazásával a mechanikus szabadonfutó és túlterheléskapcsoló megfelelő vezérlő és/vagy szabályozóelektronikával esetenként nélkülözhető.

A 4. ábra szerint a 102,104 szerelőlap között elrendezett 117a, b fogaskerekek átvállalják a 106 villamos motor fordulatának az 52 fogaskerékre ható módosítását.

A 114 szerelőlemezen rögzített motor kissé szögben áll az utánállító hüvelyeket összekötő egyeneshez képest. 120 hajtó fogaskereke a 6. ábra szerint kapcsolódik egy 122 fogaskerékkel, amely a 106 motorral párhuzamos 124 tengelyen van elhelyezve; a tengely a 114 szerelőlap 118 hajlataiban van csapágyazva. A 124 tengely mindkét végén 126a, b hengeres csiga van, amelyek a 128a, 128b fogaskerekekkel kapcsolódnak, amelyeknek 130a, 130b tengelye a 104 szerelőlapon áthatol; a tengelyek végén 132a, 132b fogaskerék van elrendezve, amelyek a 64a, 64b fogaskerekekkel a 21a, 21b utánállító hüvellyel kapcsolódnak. A hengeres csigák úgy vannak kiképezve (jobbos, illetve balos kivitel), hogy a nyomódarabok részére eltérő menetkiképzés (jobb-bal menet) nem szükséges. A 21 utánállító hüvelyekbe a 23a, 23b nyomódarab az előszerelhető menetbetéteikkel becsavarható.

A kevés részből előnyös költséggel előállítható és könnyen szerelhető 100 utánállító modulban a féktárcsa mindkét oldalán, egyszerű módon mind egy utánállító hajtómű, mind az utánállító forgatószerkezet, valamint a szinkronizálómechanizmus helytakarékosan integrálható.

Egy 100 utánállító modul a 3 féktárcsa mindkét oldalán elrendezhető, amikor is az utánállító mozgatás mechanikusan vagy elektronikusan/számítógépes módon vezérelve és/vagy szabályozva történhet. Csupán egy áramellátó kábelnek és/vagy egy adatátvivő kábelnek a tárcsafékhez való hozzávezetése és ennek a tárcsafék 100 utánállító moduljába való bevezetése szükséges.

A 106 villamos motorral történő utánállító hajtás esetén lehetséges csak egy egyetlen villamos motort alkalmazni és az utánállító mozgatásnak a működtetőoldalról a reakciós oldalra való átvitelét mechanikusan a 2. vagy 3. ábra szerint kialakítani.

Előnyös mégis a reakciós oldalon egy önálló villamos utánállító hajtás alkalmazása.

A reakciós oldalnak a működtetőoldallal való villamos összekapcsolása a kapcsolási és tömítési problémák miatt könnyebben kivihető, mint a mechanikus hajtásszinkronizálás, és mindkét utánállító rendszer független vezérlése pótlólagos lehetőségeket nyit meg a fék üzemi viselkedésének vezérlésében/szabályozásában.

A 3 féktárcsa mindkét oldalán különálló forgatóhajtást alkalmazva így lehetővé válik:

- a féklégrés egyedi beállítása a 3 féktárcsa mindkét oldalán a mindenkori beállítandó helyzetnek megfelelően. Például a kiviteli tolerancia által meghatározottan, egy működtetett féktárcsa beépítési helyzete szórhat ± 1 mm-t;

- egy csúsztatható féktárcsa, vagy csúszó, illetve lengő féknyereg aktív visszaállítása egy előírt kezdő helyzetbe minden fékezés után;

- egyenlőtlen fékbetétkopás keletkezésekor a féktárcsa két oldalán a féklégrés egyenlőtlen beállítása a következő fékezések egyenlőtlen kopásának kompenzálására;

- terepen járó jármű esetén a fékpofák/fékbetétek gyengén súrlódó beállítása a súrlódó felületeknek a dörzshatású elpiszkolódástól való távol tartása érdekében;

- a megkövetelt féklégrésjátéknak minimalizálása a működtetéshez szükséges energia lehető csökkentése érdekében.

Az előbb felhozott előnyökből világos, hogy az

1. ábra szerinti fék gondolatának előnyös kihatásai és/vagy a 2. és 3. ábra szerinti szinkronizálómechanizmus és/vagy a 4-6. ábra szerinti utánállító modul kombinációja egy alapvetően új tárcsafék kialakítására nyújt lehetőséget.

Mindez a további kiviteli példákon keresztül kerül közelebbről megvilágításra.

A 7. ábra a 19 forgóemelő újszerű kiképzését és csapágyazását világítja meg.

A19 forgóemelő tartószerű építőelemként van kiképezve, amellyel a 19 forgóemelőhöz külön tartószerkezet alkalmazása szükségtelenné válik.

A 19 forgóemelő különösen jól megismerhető a

9. ábrából, amely az egyrészes 19 forgóemelő „S” szimmetriasíkjától jobbra eső részleg és ezenfelül egyedül a forgóemelő alsó részére vonatkozó, egy másik „szimmetriasík” bemutatására szorítkozik.

A19 forgóemelőnek van egy „felső” (kalottaszerű) vájata a működtető- (például fékhenger-, villamos és/vagy mechanikus és/vagy pneumatikus) szerkezet dugattyúrúdvégének befogadására (lásd például EP 0 531 321 szabadalmi iratot is). Az emelő felső 150 vájatának tartományából kiindulva kiszélesedik egy „háromszög alakú” 152 részlettartományába lefelé addig, amíg elegendő szélességű lesz a 21a, b utánállító hüvely és a 23a, 23b nyomódarab egymáshoz képesti távolságának eléréséhez. Kiszélesedik továbbá a féktárcsára merőlegesen (a beépítési helyzetre vonatkoztatva).

A háromszög alakú részlettartományában a 19 forgóemelő mindkét fő külső felületén a 154, 156 vájatok vannak kialakítva, amelyek a 19 forgóemelő súlyának minimalizálását célozzák, mimellett a tartószerű 152a

HU 223 156 Bl peremek a forgóemelő 152 részletének növelt szilárdságát biztosítják ebben a tartományban a hajlítóterhelésekkel szemben.

A 7. és 9. ábra szokásos bemutatásában a forgóemelő „felül lévő” háromszög alakú 152 részlete befogadja a 150 vájatot szemben a nézetben négyszögletes tartószerű, lényegében állandó szélességű 158 részlettel, amely a háromszög alakú részlettel ellentétben lényegében lépcsőzetesen egyértelműen növekedő szerkezeti magasságú (a féktárcsára merőlegesen értve).

A forgóemelő négyszögletes részletében lényegében négy további 160a, b, 162a, b és 164a, b vájat van kialakítva, amikor is mindkét 160a, b vájat a forgóemelőnek a dugattyúrúd befogadására való 150 vájatával szemben fekvő oldalán, majd ettől belül a 150 vájat oldalán további 162a, b vájat és a 19 forgóemelő közepén mindkét oldalon a 164,165 vájat van kiképezve.

A négy 160 és 162 vájat négyszögletes lekerekített végekkel, és keskenyedőek, amikor is a végükön lényegében kalotta alakúak/félgolyóscsésze alakúak (excenterkalották és félkalották), míg a 164,165 középső vájatok keskenyebb, hosszúkás formájúak.

A négy 160 és 162 vájat az ugyancsak lényegében fél/részgolyóscsészeszerű, kalotta alakú 170a, b, 172a, b csúszócsapágycsésze befogadására való (lásd 8. ábra).

A 150 vájat szintén egy ilyen rész/félgolyóscsészeszerű, kalotta alakú csúszócsapágyat fogad be. A belül fekvő 172a, b csúszócsapágycsészébe az 56a, 56b csapágygolyó kerül.

Ezeket közvetlenül a féknyereghát, illetve a féknyereghát betéte, vagy külön 174a, b szerkezeti elemek támasztják meg, amelyek a 19 féknyereggel (féknyeregháttal) szilárdan össze vannak kötve.

Mindehhez a féknyereg vagy a külön szerkezeti elem megfelelő kalotta alakú 176a, b vájatokkal van ellátva, amelyekbe az 56 csapágygolyók vannak bekötve. Az 56 csapágygolyók a 176 vájatokbán rögzíthetőek.

A 160a, b vájatokba, illetve az ezekben elhelyezett 170a, b, 172a, b csúszócsapágycsészékbe csapágygolyók vagy a 180 közdarabgolyó-alakra formált 178a, b végek vannak bekötve. A 180 közdarabok a golyóformarészükkel ellentétes végükön hüvelyszerűen vannak kiképezve és a féktárcsával szemközti végükön a 23a, b nyomódarabot fogadják be, amikor a betétek még nincsenek elkopva (lásd 8a. ábra).

A 180 közdarabok a 19 forgóemelővel ellentétes végükkel tengelyirányban belső menetükkel a 21a, b utánállító hüvelyhez csatlakoznak, amelyek a 102 és/vagy 104 szerelőlapba behelyezhetőek. A 21 utánállító hüvelyekbe a 3 féktárcsa előtt közvetlenül bővülő 23 nyomódarabok menetes csapszerű végei be vannak csavarozva. A 21 utánállító hüvelyek forgatásával így a 19 forgóemelő és a 23 nyomódarabok közötti tengelyirányú távolság a fékbetétkopás miatti utánállítás céljából változtatható; a 108 csigahajtással való forgatás lehetősége teljesen sematikusan van jelezve; a forgatás külső fogazással vagy fogaskerékkel hat a 21 utánállító hüvelyre.

így a 180 közdarabok a fék működtetése során a 19 forgóemelőből a 23 nyomódarabokra történő erőátvitelre szolgálnak.

A 7., 8. ábrában bemutatva a tartószerűen kiképzett 19 fék-, illetve forgóemelőn, középtől kétoldalt (10. ábra, A-A vonal) egy emelőcsapágyból és egy excentercsapágyból álló csapágypár van elrendezve. Ezek a csapágyak az 56, 178 csapágyakból - előnyösen gördülőcsapágygolyó-csúszótestekből -, valamint az 56,178 golyókat befogadó kalotta alakú 170, 172 csúszócsapágycsészékből állnak, továbbá a golyókat alátámasztó kalotta alakú 176,177 mélyítésből/vájatokból; ezek a mélyítések/vájatok a golyókkal együttműködő építőelemben (1 nyereg vagy 180 közdarab) vannak nem a csúszócsapágycsészéktől befogadott módon.

A 19 forgóemelő mindkét csapágypárját a 19 forgóemelő, az emelőkarjához derékszögben kialakított (A-A), tartószerűen kiképzett 158 részlete foglalja magába. Az 56a, 56b és 178a, 178b csúszógolyók így az emelő tartószerű 158 részében, annak egymással szemközti oldalán, ellenkező irányú nyomásnak kitéve helyezkednek el.

Az 56a, 56b és 178a, 178b csúszógolyók középpontjukkal mind a tartószerű emelőrész hosszúságában (tehát a 10. ábrán az emelőkar A-A irányához képest merőlegesen, a féktárcsával párhuzamosan), mind ezzel a hosszúsággal keresztben egymástól távolságot tartanak.

A hosszirányhoz képest keresztirányú x távolságtartás meghatározza az erőátvitelre ható excenterelrendezés excentricitását.

A hosszirányú y távolságtartás ahhoz szükséges, hogy mindkét csapágy a forgóemelőben elhelyezhető legyen, elkerülve azok helyzetének összeesését.

A 19 forgóemelő tartószerű 158 részletében egymással szemben fekvő csapágyak ebben a 158 részletben úgy vannak elrendezve, hogy középpontjaik megközelítően vagy teljesen az emelőkar működtető forgópontjával (lásd 10. ábra, 150 vájat, „L” vonal) alkotott síkba essenek.

Mindenképpen elképzelhető, hogy az emelő állásától függően az áttétel meghatározott mértékű változtatása érdekében az emelőműködtetés középpontja az emelőcsapágyak középpontjai által alkotott síkkal ne essék össze. A felső csapágy, tehát az emelőműködtetés oldalán fekvő csapágy támasztja meg a 19 forgóemelőt a féknyereghez képest. Az alsó csapágy viszi át a működtetőerőt a működtető nyomódarabra, illetve nyomódarabokra.

A csúszócsapágycsészék, úgy, mint a 8. ábrán, lehetnek elrendezve akár a 19 forgóemelőben vagy (nem ábrázolva) az 1 nyereg szemben álló részében, vagy a 190 közbeeső elemen, vagy az 56, 178 golyók mindkét oldalán.

Különösen előnyös az 56, 178 golyókat magában foglaló csúszócsapágycsészék kalottaátmérőjét úgy megválasztani, hogy az a golyók átmérőjénél nagyobb legyen; így a 19 forgóemelő működtetése során a golyók a csúszóelmozdulás mellett korlátozott módon a szemben fekvő kalottában gördülőmozgást is végeznek, amellyel a csapágycsészében az emelő-lengő löket miatt szükséges csúszómozgás és ezzel együtt a csapágysúrlódás csökken.

A befogadókalottában a csúszógolyók játéka lehetővé teszi egyúttal a dugattyú szükséges billenőmozgásának elkerülését. Ebben az esetben a dugattyúnak egyéb9

HU 223 156 Bl ként szükséges billenőmozgását a forgócsukló kiegyenlítőmozgása szuperponálja.

A 19 forgóemelőnek a lengésiránnyal keresztben történő egyidejű jó vezetettsége mellett a lengésirányba eső kielégítő görgőjátékát elérendő, az emelőkalotta (162 vájat) tórusz alakú kiképzése lehetséges egy a lengésirányban, a lengésben keresztirányúhoz képest nagyobb kalottaátmérővel.

A 19 forgóemelőnek a 7-10. ábrák szerinti kivitelével különösen egyszerű és költségtakarékos golyós csúszócsapágyak alkalmazása lehetséges bonyolultság nélküli módon.

Az erőnek axiális közzel történő bevezetése egy csapágypár csapágyaiba és az ebből következő hajlítónyomaték a tartószerű kiképzés következtében a 19 forgóemelő alakváltozását minimalizálhatja.

A csapágyelemek golyó formája miatt a csapágyak működés közbeni szélre való futása teljesen kizárt, vagyis a forgóemelő alakváltozásának fellépése esetén is a teherbírás és a golyóscsapágyak élettartamának elérhető maximuma teljes mértékben kihasználásra kerül.

Továbbá a 19 forgóemelő az 56 golyókkal a nyereghez kellően rögzített, úgyhogy a forgóemelőnek adott esetben súrlódással terhelt további megvezetése nem szükséges.

Különleges esetként egy fék csak egyetlen utánállító forgószerkezettel, illetve a féktárcsa mindkét oldalán csak egy orsóval, vagy a féktárcsa egyik oldalán a forgóemelő a tartószerű 158 részlet végén két emelőcsapággyal és a középen egy excentercsapággyal kivitelezhető (bemutatás nélkül).

Az 1-10. ábra szerinti forgóemelő mindenféle nyeregkiképzéshez alkalmas, így bármely nyeregalakhoz, különösen az 1. ábra szerintihez (lengőnyereg, csúszónyereg, fix nyereg) is.

Elképzelhető, hogy a lényegében golyó alakú csapágyelemek ellapítottak, elliptikusak.

A 12. és 13. ábra az la. és lb. ábra szerinti nyeregrészek lehetséges példaképpeni kombinációit mutatja be.

Az lb reakcióoldali nyeregrésznek a 12. ábra szerint 200 vájata van a 100 utánállító modul befogadására, amelynek két 200a, 200b mélyítése a 29a, 29b nyomódarab végének befogadására való. A 200 vájat körül 204 furatok vannak, amelyekre a 104 szerelőlap felcsavarozható.

Ezzel szemben az la. ábra szerint a működtetőoldali nyeregrésznek van egy a nyeregfalon a 3 féktárcsa felé áthatoló 206 vájata, amelybe a 100 utánállító modul behelyezhető, mimellett a 206 vájat körül megint csak 204 furatok vannak elosztva, amelyekre a 104 szerelőlap (adott esetben pótlólagosan körülfutó tömítéssel) felcsavarozható.

A 14. ábra az lf. ábra szerinti alapgondolatnak megfelelő tárcsafék metszetét és további kiviteli példák szerinti lényeges gondolatok felhasználását mutatja.

Az lf. ábra ezzel szemben egy lengő 1 féknyerget mutat be, amelynek all tengelykarimán 39 lengőcsapágya van. A lengőcsapágyon csapágyazott kétrészes 37 tartócsatlakozás útján a „lengőnyereg” egy alfa szögben billenthető, amely alfa szög olyan nagy, hogy az 5, fékbetét a 3 féktárcsához képest a munkalöketnek megfelelő úton elbillenthető. Ennek a tárcsaféknek is van a 3 féktárcsához egyoldalúan a forgóemelőnek a

10. és 11. ábra szerinti működtetőszerkezete, de a 3 féktárcsa mindkét oldalán legalább egy utánállító szerkezete a 23a, b és 29a, b nyomódarabbal, valamint a 21a, b és 27a, b utánállító hüvellyel.

Jól felismerhető a 14. ábrán a forgóemelőnek alsó tartományában való, a 23 nyomódarab magasságában történő benyomulása a 3 féktárcsa „i”, „ii”, és „iii” pozíciójának megfelelően. Az utánállító szerkezet szinkronizálását a 23a, b és 29a, b nyomódarabbal, valamint a 21a, b és 27a, b utánállító hüvellyel azzal éljük el, hogy a 19 forgóemelő mentén egy 220 menesztő a forgóemelő 222 hosszanti lyukában van megvezetve. A 220 menesztő rúd alakúan kiképzett és a 3 féktárcsa felső kerületén nyúlik át. Továbbá a menesztőnek a 3 féktárcsa felé forduló részén részlegesen 224 fogasrúdszerű profilja van, amely a 226, 228 fogaskerékkel kapcsolódik; a fogaskerekek a 220 menesztő axiális elcsúszásakor a 21,27 utánállító hüvelyét forgatják és az utánállítást működtetik. A fék mindkét oldalán emellett egy szabadonfutó és túlterhelésszerkezet, valamint a féktárcsa minden oldalán mindkét utánállító forgatószerkezet szinkronizációja irányzandó elő.

A 15. ábra szerinti működtetőszerkezet olyan, mint a 14. ábra szerinti. De az az utánállítás szinkronizációja a féktárcsa felett átnyúló 230 tengely útján annak végein lévő 232, 234 csigahajtással történik.

A 16. ábra a féktárcsa mindkét oldalán egy villamos motorral hajtott 106 utánállító hajtás sematikus elrendezését mutatja.

A 17a. és 17b. ábra a lényegében golyó alakú 56, 178 csapágyelemet és azoknak a 174a, b szerkezeti elemen és 180a, b közdarabokba való 235, 236 befogadását mutatja be, továbbá mutatja a befogadásnál a csapágyelemek egymás felé eső oldalán összevágó 237, 238 ellapításokat.

Ezen a módon egy bonyolultság nélküli elfordulás elleni biztosítás létesül a golyófelületeken és/vagy a csapágyakban a csapágyak tartományában előálló sérülések elkerülése érdekében. A 237, 238 ellapítás a csapágytérfogat igényének csökkentéséhez és a szilárdság növekedéséhez járul hozzá.

A lényegében golyó alakú 56,178 csapágyelem és a 235, 236 befogadás közötti játék egyszerű módon toleranciakiegyenlítést tesz lehetővé.

A 158,160 csapágykalottán egy 239, például gyűrű alakú levonó a 19. ábrából láthatóan egyszerű módon akadályozza a zsírozástöltés kilépését.

A 18. ábra a lényegében golyó alakú 56, 178 csapágyelemeknek és ezek 235,236 befogadásának elfordulás elleni biztosítását mutatja be további változatokban.

A 18a. ábra így az elfordulás elleni biztosítás szerkezeteként tompahegesztéssel vagy dörzshegesztéssel képzett 240 ülések szolgálnak.

A 18b. ábra elfordulás elleni biztosításhoz feszítőpecekként, vagy 241 feszítőhüvelyként képzett szerkezeteket mutat be.

A 18 c., d. és e. ábra lényegében golyó alakú 56, 178 csapágyelemeket és azok 235,236 befogadását mint

HU 223 156 Bl elfordulás elleni biztosításszerkezetet mutatja be, ahol az egymás felé fordult, egymással összeillő részek elfordulásbiztos geometriájúak, éspedig egymással összeillő, egymásba kapaszkodó 242 mélyítések és 243 kiugrások módján, amely kiugrások kúpforma szerint (konkáv/konvex, lásd 18c. ábra) vagy golyóscsésze, illetve szelet formájúan (lásd 18e. ábra) vannak kialakítva.

A különböző geometriai alakok például kereskedelemben kapható csapágygolyókból kézi leköszörüléssel érhetőek el.

A 19a. ábra a zsírlehúzó mellett feltüntet még a csapágygolyók és csapágycsészék között helyzetrögzítő, egymással összeillő 224 kiugrásokat és vájatokat, amikor is a csapágycsészevájatok mint 245 domborítások vannak kiképezve, amelyek a csapágygolyókkal szemben fekvő oldalukon az összeillő építőelemekben - itt a forgóemelőben - az összevágó 246 vájatokkal egymásba körnek, úgyhogy a 170,172 csapágycsészék és a forgóemelő között egy helyzetrögzítés következik be.

A 19b. ábra szerint egy hengeres 247 folytatás van a csapágycsészén kiképezve, amely a hozzáillő építőelembe - itt a 19 forgóemelőbe - köt be, és mind helyzetrögzítésként, mind zsírtárolóként szolgál.

A 19c. ábra szerint a csapágycsészéken a kenést jobbítandó zsírozás céljából 248 zsíráteresztő furatok vannak elrendezve, amely furatok az összeillő építőelemben - itt a 19 forgóemelőben - a zsírfelvevő 249 barázdákba torkollanak.

A 20a. ábra az la. ábrával analóg tárcsaféket mutat be részletesebben.

A 20a. ábra szerinti tárcsafék ismét egy fix nyerget mutat be, illetve egy nem mozduló, a tengelyen felerősíthető féknyerget, úgyhogy a féktárcsa mindkét oldalán az 5,7 fékbetéteknek a 3 féktárcsa felé való rászoritására (és oldására) 13, 15 működtetőszerkezet van elrendezve, amelynek megint legalább egy utánállító forgatószerkezete van egy 21, 27 utánállító hüvellyel, amelybe 23, 29 nyomódarab csavarható be. Mindkét 19,25 forgóemelő a 31 csapszeg formájában csatolómechanikával egymással össze van csatolva.

Jól felismerhető a 274 fékhenger - pneumatikusan működtetve - és a forgóemelőre ráható 276 dugattyúrúd, amely a 19 forgóemelő felső részén azzal csuklósán összekötött. A pneumatikus működtetés kompakt építésmódban előnyös; ugyancsak meggondolható volna egy elektromechanikus működtetés.

A 20b., d. és 20f. ábra viszont egy féknyerget mutat be a 3 féktárcsának csak egyik oldalán 13 működtetőszerkezettel, ahol a reakcióerő előállítása a fék működtetőszerkezetével ellentétes oldalon az 1 féknyereg elcsúsztatásával vagy billentésével, vagy a 3 féktárcsa elcsúsztatásával történik. Az kopás-utánállítás a reakcióoldalon, itt a féknyeregbe a reakcióoldalon integrált utánállító szerkezettel, például utánállító modullal valósul meg.

Az 1 féknyereg és/vagy a 3 féktárcsa által végzett csúszó- vagy billenésút a reakcióerő felvezetésére szükséges erőlöketre korlátozódik, amely a kopás okozta járatnak csak tört részét teszi ki.

A 20b. ábra szerint a tárcsafék mindkét oldalán utánállító szerkezet van elrendezve, amelynek megint csak egymással összecsavarozott és ezzel egymáshoz képest tengely irányban elállítható 21, 27 utánállító hüvelye és 23, 29 nyomódarabja, valamint előnyösen a 3 féktárcsa mindkét oldalán külön utánállító hajtása van. A 3 féktárcsa csúszótárcsaként van kiképezve, aminek érdekében a féktárcsának a kerékagya tartományában fogazata van; a fogazat az erőlöketnek megfelelő csúszóútra korlátozódik.

A 20c. ábra úgy, ahogy az le. ábra, a technika állása szerinti csúszónyerget mutat be, ahol az 1 féknyereg csúszónyeregként egy nyeregcsapággyal van kialakítva, amely féknyereg az erőlöket útjának megfelelően a féktárcsához, illetve a 9 keréktengelyhez, vagy a csúszónyereg-tárcsafékeknél szokásosan alkalmazott (itt nem ábrázolt) féktartóhoz képest csúsztatható el. A 254 csapágypersely az „S” csúszóút áthidalására van kialakítva, amely út a legnagyobb fékbetétkopás (itt szintén „S”-el jelölve) mértékének felel meg.

A 20d. ábra szerint az 1 féknyereg „mikrocsúsztatható” olyan mértékben, amely nem nagyobb a munkalöketnél (előnyösen a munkalöketnek a fele). A 20d tárcsaféknek külön utánállító szerkezetei (21, 23 és 27, 29 elemei) vannak a 3 féktárcsa mindkét oldalán, mimellett az 1 féknyereg alatt egy 250 toldat van kialakítva, amely 252 csapszegekkel all tengelykarimához van csavarozva. A csapszeg(ek) átfog(nak) egy 256 csapágyperselyt, amely az 1 féknyereg 250 toldatának 258 nyílásába van becsavarva és úgy van kiképezve, hogy az 1 féknyereg all tengelykarimához képest az „A/2” fél munkalöket erejéig eltolhatóvá válik.

A 20e. ábra egy úgynevezett lengő féknyerget mutat be, ahol a féknyereg a féktartó vagy egy tengelyrész körül egy megadott szögben elbillenthető módon van csapágyazva (35 lengőcsapágy a tényleges 1 lengő féknyereghez 37 tartóbekötéssel).

A 20. ábrának megfelelően az alfa billenőszög nagysága úgy van megválasztva, hogy a féknyereg billentésével a teljes kopás-utánállító út áthidalható legyen.

A működtetés mechanikájának féknyergen belüli felépítése ebben a változatban megint csak olyan, mint az le. változat szerinti, vagyis a reakcióoldalon nincs utánállító komponens előirányozva, hanem az ott elrendezett fékbetét közvetlenül vagy közvetve a féknyeregre támaszkodik, mimellett a féknyereg és a fékbetét között nincsen utánállító lehetőség.

Ezzel szemben 20f. ábra egy tárcsaféket la. ábra szerinti féknyereggel mutat be megint egy 39 billenőcsapággyal. A 37 tartó-összeköttetés útján a lengőcsapágyon csapágyazott „lengőnyereg” azonban csak egy olyan alfa szög erejéig billenthető, amellyel a 3 féktárcsához képest a fékbetétek csak a munkalöket felének megfelelő úton billenthetők el. Ennek a tárcsaféknek is csak a 3 féktárcsa egyik oldalán van működtetőszerkezete, de van a féktárcsa mindkét oldalán legalább egy utánállító szerkezete.

A mozgáskorlátozás, illetve elállítószög-korlátozás érdekében az 1 féknyeregnek megint csak van a 37 tartókapcsolathoz egy alsó 260 toldata, amely egy 252 csapszeggel a 11 tengelykarimával össze van csavarozva. A csapszeg egy 252 csapágyperselyt fog át, amely itt példaképpen gumicsapágyperselyként van kiképezve a

HU 223 156 Bl visszaállításhoz szerkezettel (például tányérrugóval) integrálva, amikor is a gumipersely olyan mértékű billenthetőséget nyújt, amellyel a féknyereg a betét tartományában „A/2” fél munkalöket erejéig billenthető el.

A 21a. és 21b. ábra a 20f. szerinti féknek egy további bemutatására szolgál, ahol a 21a. ábra szerint a 260 toldat egy hengeres, all tengelykarima 11a vájatában elforgatható 261 csapágycsapszeg körül billenthető. A 21. ábrából továbbá látható, hogy két 39 csapágy van előirányozva. A működtetőrendszer és az utánállító rendszer forgatása a 23. ábrán bemutatottal egyezik.

A 21c. ábra szerint viszont a toldatnak van az 1 féknyereggel szembeni végén egy golyószerű vagy hengeres 278 csapágytoldata, amely egy 280 vájatban csapágyazva van.

A 21d. ábra szerint a billenthetőség két 262a, 262b csapágypersely útján valósítható meg, amelyek egy 282 gumigyűrűbe vannak befogva.

A 22-27. ábra szerint kialakított tárcsafékeket mint „mikroelcsúszó tárcsafékeket” az ld. és 20d. ábra szerint a tengelykarimára vagy féktartóra lehet felszerelni (itt nem bemutatva). Változatként elgondolható volna egy kialakítás „mikrocsúszó tárcsafékként” a 20a. ábra szerint is.

A féktárcsa felett egy kimélyítéssel ellátott 1 féknyereg felső környezetében körülöleli keretszerűen a 3 féktárcsát, az 5,7 fékbetéteket, a féktárcsától egyoldalasán kiképzett 13 működtetőszerkezetet és a 3 féktárcsa mindkét oldalán mindkét utánállító szerkezetet.

A 23. ábrából jól felismerhető a reakciós oldalon a 206 kimélyítés az utánállító modul részére. A féknyereg a féktárcsával ellentétes oldalon a 104 szerelő- vagy alaplappal le van zárva. Utánállító modulként a tárcsafék mindkét oldalán 106 elektromotorral középen van elhelyezve mindkét 23a, b, 29a, b nyomódarab és 21a, b, 27a, b utánállító hüvely, mimellett egy 266 hajtó fogaskerékkel ellátott 268 hajtótengely a 104 szerelőlapon áthatol, ahol is szerkezetileg egyszerűen és költségelőnyösen a hajtótengellyel szemben fekvő két 270,272 fogaskerék külső kerületükön kapcsolódnak, amely viszont fogazott kerületével egy 286 fogaskerékkel a 21, 23 utánállító hüvellyel kapcsolódnak. A 104 szerelőlap és a 102 szerelő formarész kiugrásokkal van ellátva a 23,29 nyomódarab és a 21,27 utánállító hüvely felfogására.

Szereléskor legkorábban a 19 forgóemelőt helyezik el a féknyeregbe, majd mindkét utánállító modult, mikor is a 102 szerelőlap a féknyereggel kerül összecsavarozásra.

Claims (40)

1. SZABADALMI IGÉNYPONTOK

   1. Tárcsafék különösen haszonjárművekhez

   a) egy, egy féktárcsát (3) átölelő féknyereggel (1),

   b) egy a féknyeregben elrendezett működtetőszerkezettel (13) a féktárcsa (3) mindkét oldalán a fékbetétek (5, 7) féktárcsa irányú ráfeszítésére,

   c) legalább egy, a féknyeregben elrendezett utánállító rendszerrel a fékbetét és/vagy a féktárcsakopás kiegyenlítésére a fékbetét (7) és a féktárcsa (3) közötti távolság elállítása útján,

   d) mimellett az utánállító rendszemek egy utánállító szerkezete van, különösen egy forgatószerkezete,

   e) a féknyeregben (1) elrendezett működtetőszerkezetnek legalább egy, előnyösen egy rúddal, különösen egy dugattyúrúddal működtetett forgóemelője (19) van, azzal jellemezve, hogy

   f) a forgóemelőnek (19,25) egyik végén a dugattyúrúd végének befogadására egy vájata (150) van és vájatával (150) szembeni végének tartományában, külső oldalán két vájata (160,162) van,

   g) amelyekbe a forgóemelő (19) csapágyazására szolgáló lényegében kalottaszerű csapágycsészékbe (170, 172) behelyezhető csapágyelemek (56, 178) és/vagy lényegében golyószerű csapágyelemek (56, 178) vannak, amelyekkel a forgóemelő (19) a féknyeregben (1) és legalább egy nyomódarabon (23) a fékbetét (7) féktárcsa(3) irányában való elcsúsztatására csapágyazva van.
2. 2. Az 1. igénypont szerinti tárcsafék, azzal jellemezve, hogy a forgóemelő (19) közvetlenül vagy további közbeiktatott elem útján a féknyergen (1) - emelőcsapágy - és közvetlenül - vagy további közbeiktatott elem útján legalább egy nyomódarabon (23) - excentercsapágy - csapágyazva van.
3. 3. Az 1. vagy 2. igénypont szerinti tárcsafék, azzal jellemezve, hogy a csapágycsészék (170, 172) csúszócsapágycsészékként vannak kiképezve.
4. 4. Az 1., 2. vagy 3. igénypont szerinti tárcsafék, azzal jellemezve, hogy a forgóemelő (19) a felső vájat (150) tartományában egy tartószerű részletbe (158) szélesedik ki.
5. 5. Az előző igénypontok bármelyike szerinti tárcsafék, azzal jellemezve, hogy mindkét csapágypár - emelőcsapágy és excentercsapágy a nyomódarabokhoz - a forgóemelő (19) tartószerű részlegében (158) az emelőkarra merőlegesen (A-A) elrendezve van kialakítva.
6. 6. Az előző igénypontok bármelyike szerinti tárcsafék, azzal jellemezve, hogy a forgóemelő (19) tartószerű részletében a forgóemelőnek (19) a dugattyúrúd befogadására szolgáló vájatával (150) szemközt fekvő oldalsó két külső vájata (160a, b) - excenterkalotta - van és két, a vájatokhoz (160a, b) viszonyítva beljebb fekvő vájata (162a, b) - emelőkalotta - van a tartószerű részlet (158) ellenkező oldalán elrendezve.
7. 7. Az előző igénypontok bármelyike szerinti tárcsafék, azzal jellemezve, hogy golyószerű csapágyelemek (56a, 56b és 178a, 178b) a forgóemelő (19) tartószerű részletén (158) egymással ellenkező oldalon, egymással ellentétes nyomóirányban vannak elrendezve.
8. 8. Az előző igénypontok bármelyike szerinti tárcsafék, azzal jellemezve, hogy a golyószerű csapágyelemek (56a, 56b és 178a, 178b) golyóközéppontjukkal mind a tartószerű részlet (158) hosszúságában - tehát az emelőkarra merőlegesen (A-A) - a féktárcsával (3) párhuzamosan, mind erre a hosszúságra keresztben egymástól távközzel vannak elrendezve.
9. 9. Az előző igénypontok bármelyike szerinti tárcsafék, azzal jellemezve, hogy a forgóemelő (19) tartószerű részletében (158) az emelő és excentercsapágy szemben fekvő csapágyelemei vagy csapágygolyói (56a, 56b és 178a, 178b) úgy vannak elrendezve, hogy golyóközép12

   HU 223 156 Bl pontjuk az emelőkaron megközelítőleg vagy teljesen a működtetés forgópontjával összekötött síkban fekszenek.
10. 10. Az előző igénypontok bármelyike szerinti tárcsafék, azzal jellemezve, hogy az excentercsapágy helyzete az áttételi viszonynak az emelőkar állásától függő meghatározott változtatása érdekében egy előirányzott mértékig eltér a működtetés középpontja és az emelőcsap-középpontok által meghatározott összekötő síktól.
11. 11. Az előző igénypontok bármelyike szerinti tárcsafék, azzal jellemezve, hogy csúszócsapágy csészék vannak elrendezve a forgóemelőben (19), vagy a nyereg (1) szemben fekvő részében, vagy a közdarabokban (180) vagy a golyószerű csapágyelemek vagy a golyóscsapágyak (56,178) mindkét oldalán.
12. 12. Az előző igénypontok bármelyike szerinti tárcsafék, azzal jellemezve, hogy a golyószerű csapágyelemek vagy csapágygolyók (56, 178) egy kalottába vannak foglalva, amely kalóriának átmérője egy meghatározott értékkel nagyobb, mint a golyó átmérője, így a golyószerű csapágyelemek (56, 178) a forgóemelő (19) működtetése során a csapágycsészékben (170,172) végzett csúszómozgás mellett egy korlátozott gördülőmozgást is folytatnak a szemben fekvő kalóriában.
13. 13. Az előző igénypontok bármelyike szerinti tárcsafék, azzal jellemezve, hogy az emelőkalotta (162) tórusz alakúra van kiképezve.
14. 14. Az előző igénypontok bármelyike szerinti tárcsafék, azzal jellemezve, hogy az emelőkalotta (162) kalottaátmérője a billenésirányban nagyobb, mint erre az irányra keresztben.
15. 15. Az előző igénypontok bármelyike szerinti tárcsafék, azzal jellemezve, hogy a féktárcsa (3) egyik vagy mindkét oldalán csak egy nyomódarabbal, illetve csak egy utánállító forgó hajtóművel kialakított fék esetében a forgóemelő (19) tartószerű részletének (158) végén két emelőcsapágya és középen egy excentercsapágya van.
16. 16. Az előző igénypontok bármelyike szerinti tárcsafék, azzal jellemezve, hogy a lényegében golyó alakú csapágyelemek (56, 178) és/vagy ezek csapágykalottái (160, 162) gömbgeometriával ellentétben ellapítottak, elliptikusak.
17. 17. Az előző igénypontok bármelyike szerinti tárcsafék, azzal jellemezve, hogy a lényegében golyó alakú csapágyelemek (56, 178) és azok befogadói (235, 236) elfordulás ellen biztosító, egymással összevágó szerkezetet képeznek.
18. 18. Az előző igénypontok bármelyike szerinti tárcsafék, azzal jellemezve, hogy elfordulás ellen biztos szerkezetek mint tompa- vagy dörzshegesztési ülések (240) vannak kiképezve.
19. 19. Az előző igénypontok bármelyike szerinti tárcsafék, azzal jellemezve, hogy elfordulásbiztos szerkezetek feszítőpecekként vagy feszítőhüvelyként (241) vannak kiképezve.
20. 20. Az előző igénypontok bármelyike szerinti tárcsafék, azzal jellemezve, hogy a lényegében golyó alakú csapágyelemek (56, 178) és befogadói elfordulás elleni biztos szerkezetként egymás felé néző, oldalaikon egymással összevágó, elfordulás ellen biztos geometriával vannak kialakítva.
21. 21. Az előző igénypontok bármelyike szerinti tárcsafék, azzal jellemezve, hogy a lényegében golyó alakú csapágyelemek (56, 178) és ezek befogadói (235, 236) elfordulás ellen biztos szerkezetként egymás felé néző oldalaikon egymással összevágó lelapítással és/vagy mélyítéssel vagy kiugrásokkal (242,243) vannak kialakítva.
22. 22. Az előző igénypontok bármelyike szerinti tárcsafék, azzal jellemezve, hogy a mélyítések/kiugrások (242, 243) konkáv/konvex vagy golyóscsészealak-szerűen vannak kialakítva.
23. 23. Az előző igénypontok bármelyike szerinti tárcsafék, azzal jellemezve, hogy a csapágykalottákon (160, 162) egy lehúzó (239) van elrendezve.
24. 24. Az előző igénypontok bármelyike szerinti tárcsafék, azzal jellemezve, hogy a lényegében golyó alakú csapágyelemek (56, 178) és ezek befogadói (235, 236) között játék van hagyva.
25. 25. Az előző igénypontok bármelyike szerinti tárcsafék, azzal jellemezve, hogy a helyzetrögzítő, egymással összevágó kiugrások (244) és vájatok a lényegében golyó alakú csapágyelemek (56, 178) és csapágycsészék (170,172) között vannak kialakítva.
26. 26. Az előző igénypontok bármelyike szerinti tárcsafék, azzal jellemezve, hogy a csapágycsészéken kitüremlések (245) vannak kiképezve, amelyeknek a csapágygolyók felé néző oldalukba a hozzá tartozó építőelemben [forgóemelőben (19)] képzett megfelelő vájatok (246) kötnek bele.
27. 27. Az előző igénypontok bármelyike szerinti tárcsafék, azzal jellemezve, hogy a csapágycsészékben furatok (248) vannak kiképezve, amelyek az összevágó építőelem [forgóemelő (19)] zsírtartó barázdáiba torkollanak.
28. 28. Az előző igénypontok bármelyike szerinti tárcsafék, azzaljellemezve, hogy a féktárcsa (3) mindkét oldalán legalább egy utánállító szerkezet van elrendezve a féktárcsa (3) és mindkét fékbetét (5, 7) közötti axiális távolság állítása céljából.
29. 29. Az előző igénypontok bármelyike szerinti tárcsafék, azzal jellemezve, hogy

    a) a féktárcsa mindkét oldalán a fékbetétre (5, 7) való ráfeszítés céljából egy működtetőszerkezet (13, 15) van elrendezve,

    b) mimellett a féktárcsa (3) mindkét oldalán elrendezett működtetőszerkezet (13, 15) kizárólagosan szinkrón mozgatására egy csatolószerkezet szolgál, és

    c) mimellett a féknyereg (1) a tengelykarimához (11) képest nem elcsúsztatható féknyeregként van kialakítva (la. ábra).
30. 30. Az előző igénypontok bármelyike szerinti tárcsafék, azzal jellemezve, hogy a féknyereg egy vagy több csapszeggel (9) közvetlenül, vagy féktartóval a tengelykarimán (11) rögzített.
31. 31. Az előző igénypontok bármelyike szerinti tárcsafék, azzal jellemezve, hogy a fékre való ráfeszítés oldalával ellentétes oldalán a reakcióerő előállítása

    - a féknyereg elcsúsztatásával és/vagy

    - a féknyereg billentésével és/vagy

    - a féktárcsa elcsúsztatásával

    HU 223 156 Bl történik, mimellett az elcsúsztatás/billenőmozgás által áthidalt út lényegében csak az erőlöket útja.
32. 32. A 4-6. igénypont bármelyike szerinti tárcsafék, azzal jellemezve, hogy féktárcsa csúszótárcsaként van kialakítva, ahol a féktárcsa agyán vezetett elcsúsztatás útja lényegében csak az erőlöket útjára korlátozva van megvalósítva.
33. 33. A 4-7. igénypont bármelyike szerinti tárcsafék, azzal jellemezve, hogy a féknyereg (1) csúszónyeregként van kialakítva, amelynek

    - csúszónyeregcsapágya van,

    - amely közvetlenül a tengelykarimára (11) erősíthető,

    - amely úgy van méretezve, hogy a csúszóút lényegében az erőlöketre korlátozható.
34. 34. A 4-7. igénypontok bármelyike szerinti tárcsafék, azzal jellemezve, hogy a féknyereg (1) lengőnyeregként van kiképezve, amelynek

    - egy billenő nyeregcsapágya van,

    - amely előnyösen közvetlenül a tengelykarimára (11) erősíthető fel,

    - és amellyel lényegében csak egy olyan billenőszög hidalható át, amely a féknyerget a féktárcsához képest lényegében az erőlöket erejéig állítja el.
35. 35. Az előző igénypontok bármelyike szerinti tárcsafék, azzal jellemezve, hogy az utánállító forgószerkezetnek a féktárcsa irányában mozdítható nyomódarabja (23) van.
36. 36. Az előző igénypontok bármelyike szerinti tárcsafék, azzal jellemezve, hogy az utánállító rendszernek a féktárcsa egyik vagy mindkét oldalán utánállító hajtása van, amely villamos motorként van kialakítva, vagy a működtetőszerkezethez kapcsolt mechanikus kapcsolóként.
37. 37. Az előző igénypontok bármelyike szerinti tárcsafék, azzal jellemezve, hogy az utánállító forgóhajtás a féktárcsa mindkét oldalán szinkronizálószerkezet útján egymással összekapcsolt.
38. 38. Az előző igénypontok bármelyike szerinti tárcsafék, azzal jellemezve, hogy a szinkronizálószerkezet mechanikus kapcsolóként vagy elektronikus kapcsolórendszerként van kialakítva.
39. 39. Az előző igénypontok bármelyike szerinti tárcsafék, azzal jellemezve, hogy a féktárcsa egyik vagy mindkét oldalán az utánállító rendszer előszerelt utánállító modulként (50,100) van kiképezve.
40. 40. A 39. igénypont szerinti tárcsafék, azzal jellemezve, hogy az előszerelt utánállító modulnak (50, 100) legalább van

    - hajtásként előnyösen egy villamos motorja,

    - a villamos motor után kapcsolt egy fordulatszám-csökkentő áttételes hajtása (108),

    - amely együtt egy szerelőlapon vagy előnyösen két egymástól távolságtartó szerelőlapon van elrendezve, különösen szerelhető módon,

    - mimellett legalább egy szerelőlapra (102, 104) a forgóhajtás van ráhelyezve.