HU217256B - Vákuumos fékerőfokozó vagy fékerősítő - Google Patents

Abstract

A találmány tárgya vákűűmős fékerősítő gépjárművek számára. Ennek avákűűmős fékerősítőnek a vezérlőszelepét (12) a szelepdűgattyút (9)eltőló működtető- rúdtól (7) függetlenül egy elektrőmágnessel (20)lehet működtetni. Az elektrőmágnes egy harmadik tömítőülést (24)működtet, ami lehetővé teszi levegő (nyőmás) bevezetését aműnkakamrába (3). Annak érdekében, hőgy az elektrőmágnes (20) általkifejtendő külső működtetőerő minél kisebb legyen, az elektrőmágnes(20) a szelepdűgattyúval (9) mereven összekötötten a vezérlőházban (5)eltőlhatóan van elhelyezve úgy, hőgy a harmadik tömítőülést (24) aszelepdűgattyúval (9) szinkrőnban lehet mőzgatni. ŕ

Description

1. ábra

HU 217 256 B

A leírás terjedelme 18 oldal (ezen belül 8 lap ábra)

HU 217 256 Β

A találmány tárgya vákuumos fékerófokozó vagy fékerősítő. Ezt a fékerősítőt gépjárművekben alkalmazzák. A fékerősítőnek van egy háza és egy vezérlőháza. A fékerősítő házának belső terét egy mozgatható fal egy vákuumkamrára és egy munkakamrára osztja. A vezérlőház hordozza a mozgatható falat. A vezérlőházban a mozgatható falra ható nyomáskülönbséget vezérlő vezérlőszelep van, amit egy működtetőrúddal lehet működtetni. A vezérlőszelep a vezérlőházban kialakított első tömítőülésből és egy, a működtetőrúd által eltolható szelepdugattyú által képzett második tömítőülésből, valamint egy rugalmasan deformálható szeleptestből áll. A két tömítőülés egymással koncentrikusan van elhelyezve. Van még egy elektromágnessel működtethető, a tömítőülésekkel koncentrikusan elhelyezett, mozgatható, harmadik tömítőülés, ami a működtetőrúdtól függetlenül lehetővé teszi a levegő bevezetését a munkakamrába.

Ilyen vákuumos fékerősítő ismeretes például a 0478 396 A1 számú európai szabadalmi bejelentésből. A vezérlőházban vezetett harmadik tömítőülést működtető elektromágnes ennél az ismert vákuumos fékerősítőnél a vezérlőházhoz van hozzárendelve, illetőleg a vezérlőháznak a vákuumkamra felé eső mélyedésében mozgathatatlanul van elhelyezve. A vákuumos fékerősítőnek külső, egy elektromágnes által történő működtetésekor relatív elmozdulás következik be a vezérlőház, illetőleg a harmadik tömítőülés és a szelepdugattyú között. Ez az elmozdulás egy veszteségi utat jelent, amit az elektromágnesnek - aminek már a külső működtetés kezdetén nagy működtetőerőt kell kifejtenie meg kell tennie, hogy a vezérlőszelepet a szeleptestén fellépő erők ellenében nyissa.

Kevéssé előnyösek egy, a fékerősítő házába benyúló főfékhenger beépítésekor fellépő problémák, amiket csak a fékerősítő beépítési méreteinek megváltoztatásával lehet megoldani.

Találmányunk célja ezért az elektromágnes által kifejtendő külső működtetőerő jelentős csökkentése.

Ezt a feladatot a találmány értelmében úgy oldjuk meg, hogy az elektromágnes a vele szilárdan összekötött szelepdugattyúval együtt a vezérlőházban eltolhatóan van elhelyezve, úgyhogy a harmadik tömítőülés a szelepdugattyúval szinkronban mozgatható.

A találmány gondolatát konkretizálja a találmány egy előnyös továbbfejlesztése, aminél a vákuumos fékerősítő kimenőerejét közvetítő nyomórúd - egy gumirugalmasságú visszaható tárcsa közvetítésével - a vezérlőházra támaszkodik. A találmánynak ennél a továbbfejlesztésénél az elektromágnes a szelepdugattyúnak egy előnyös módon fazék alakú axiális meghosszabbításában van elhelyezve, amit egy zárórész zár. A zárórész egyidejűleg lehetővé teszi a működtetőrúdra ható bemenőerő átvitelét a visszaható tárcsára. Ez a megoldás a találmány szerinti vákuumos fékerősítő különösen kompakt kiviteli alakját teszi lehetővé, aminek az axiális beépítési hosszát nem kell megnövelni, és ami lehetővé teszi a vákuumos fékerősítő után kapcsolt főfékhenger ésszerű beépítését a fékerősítő házába.

A találmány szerinti vákuumos fékerősítő egy előnyös továbbfejlesztésénél az elektromágnes által létesített erővonalak kedvező alakulása végett az elektromágnes horgonya részben a zárórészben van vezetve. Az erőt a harmadik tömítőülés és a horgony között egy hengeres szeg viszi át, amin egy, a harmadik tömítőülést hordozó erőátviteli lap van rögzítve. Ezek a megoldások lehetővé teszik a szórt fluxusok, illetőleg a radiális erők okozta mágneses veszteségek csökkentését.

A találmány szerinti vákuumos fékerősítő egy optimális súlyú kiviteli alakjánál a harmadik tömítőülés egy, a vezérlőházban tömítetten vezetett gyűrűn van kialakítva, amit legalább két, előnyös módon radiálisán szemben lévő tartókar köt össze az erőátviteli lappal. Az erőátviteli lap előnyös módon téglalap alakú, és a szelepdugattyúban egy radiális horonyban van vezetve.

Emellett a találmány egy további jellemzője szerint célszerű a harmadik tömítőülést a másik két tömítőülés között elhelyezni.

A találmány egy további előnyös kiviteli alakjánál a találmány szerinti vákuumos fékerősítő kifogástalan működését az biztosítja, hogy a harmadik tömítőülés a második tömítőüléshez képest axiálisan eltoltan van elhelyezve. A horgony biztos vezetését a találmány szerinti vákuumos fékerősítő egy másik kiviteli alakjánál azzal érjük el, hogy a szeg a zárórészben, valamint egy, a szelepdugattyú meghosszabbításán elhelyezett vezetőrészben van vezetve.

A találmány egy további előnyös továbbfejlesztése különösen az úgynevezett üresjárási löketű vákuumos fékerősítőkhöz alkalmas, amiknek a szelepdugattyúi a vezérlőházban axiális játékkal elhelyezett kereszttagokon át a fékerősítő házához képest szilárdan rögzített ütközőkre fekszenek fel. Annak biztosítása végett, hogy egy ilyen vákuumos fékerősítő fékoldási viselkedése a nyomáscsökkentési fázisban messzemenően megegyezzen egy külsőleg nem működtethető berendezés viselkedésével, a találmány értelmében a harmadik tömítőülés kioldási helyzetben a szeleptesttől olyan távolságban van elhelyezve, ami a kereszttag és egy, a vezérlőházban kialakított, működtetéskor a kereszttag menesztését lehetővé tevő ütközőfelület közötti távolságnál nagyobb vagy azzal egyenlő. A harmadik tömítőülésnek külső működtetés utáni, kiinduló helyzetbe történő visszaállítására egy rugó szolgál, ami a horgonyt az elektromágnes működtetési irányával szemben előfeszíti és a horgony és a vezetőrész között van elhelyezve.

A vezérelt fékezés, illetőleg egy kívánt késleltetés beindítása végett a találmány egy további előnyös kiviteli alakjánál a harmadik tömítőülést csak a kamrák elválasztásának értelmében lehet működtetni. Itt van egy, az elektromágnestől függetlenül vezérelhető szelep, ami lehetővé teszi, hogy a munkakamra a vezérlőszeleptől függetlenül levegőt kapjon. Ezek a megoldások lehetővé teszik két funkció világos elválasztását, amiket csak a harmadik tömítőülésnek kellene ellátnia, úgyhogy egy nyomástartó fázis megvalósításához nincs szükség impulzusrendszerű szabályozásra. Az áram nélküli állapotban zárt, elektropneumatikus szelepként kialakított szelep itt előnyös módon a háznak a munkakamrát határoló felén van elhelyezve, ami - különösen feszültségkimaradás esetén - biztosítja a találmány

HU 217 256 Β szerinti vákuumos fékerősítő működési biztonságának további növelését.

A második tömítőülésre ható visszaállító erő és a találmány szerinti vákuumos fékerősítő működésbe lépési ereje közötti arány javítását, illetőleg optimálását a találmány egy másik előnyös kiviteli alakjánál azzal érjük el, hogy a szeleptest a vezérlőházban egy pneumatikus teret határol, amibe a munkakamrában fennálló pneumatikus nyomást rá lehet adni.

A pneumatikus tér nyomás alá helyezésekor és nyomásának levételekor különösen rövid áramlási út, illetőleg a pneumatikus térben gyors nyomásváltás érhető el a találmány szerinti vákuumos fékerősítő egy további előnyös kiviteli alakjánál azáltal, hogy a szeleptestnek a tömítőfelületénél van legalább egy áteresztőnyílás, ami összeköttetést létesít a tömítőülések által határolt, a munkakamrával összekötött gyűrű lakú tér és a pneumatikus tér között.

A találmány egy ismét további előnyös kiviteli alakjánál végül a szeleptest tömítőfelületénél van egy radiálisán belül lévő tömítőajak, ami a szeleptestet a vezérlőházban tartó tartógyűrűvel együtt a pneumatikus teret határolja. Ez lehetővé teszi a pneumatikus nyomáskiegyenlítő tér hatékony tömítését.

A találmány szerinti vákuumos fékerősítő egy ismét másik kiviteli alakjánál az elektromágnes által kifejtendő fékerő célzott „adagolása” céljából a szeleptest éppen fennálló helyzetének felismerését lehetővé tevő elemek vannak. A kívülről vezérelt fékerőnek az ezzel a megoldással elért adagolására szükség van minden olyan elképzelhető alkalmazási esetben, amelyeknél nemcsak a kívülről vezérelhető maximális féknyomás, hanem a vezérelt működtetési állapot adagolt tartási fázisa is kívánatos.

Az előbb említett elemek előnyös módon lehetővé teszik a szeleptest működtetési útjának közvetlen érzékelését. A közvetlen érzékelés során a szeleptest működtetési útját egy Hali-érzékelővel állapítjuk meg. Ennek két kiviteli alakja lehetséges.

Az első kiviteli alaknál a Hali-érzékelő a vezérlőházban, előnyös módon az első tömítőülés közelében van, és egy állandó mágnessel működik együtt, ami a szeleptestbe van beépítve. A második kiviteli alaknál a Haliérzékelő a szeleptestben, míg az állandó mágnes a vezérlőházban, előnyös módon az első tömítőülés közelében van.

A nagy sorozatban gyártott szeleptesten a közvetlen érzékelés végett szükséges változtatások miatt javasoljuk olyan elemek alkalmazását, amik lehetővé teszik a szeleptest működtetési útjának közvetett érzékelését, előnyös módon az elektromágnes horgonya működtetési útjának érzékelését. Evégett meghatározzuk egy, a harmadik tömítőülést hordozó gyűrű működtetési útját. Ez a gyűrű együttműködik egy erőátviteli lappal, ami a horgonnyal össze van kötve. A találmány értelmében evégett az erőátviteli lapban van egy állandó mágnes, ami a szelepdugattyúba beépített Hali-érzékelővel működik együtt. Ennél az érzékelési módnál a harmadik tömítőülésnek a szeleptesten történő felfekvéséig nincs arányos összefüggés a szeleptest működtetési útjával, úgyhogy ezt a szakaszt a Hali-érzékelő kimenőjelének értékelésekor - például egy mikrovezérlővel - figyelembe kell venni.

A közvetett érzékelés egy további elvi lehetősége szerint olyan elemeket alkalmazunk, amik lehetővé teszik az elektromágnes munkalégrésében fennálló mágneses fluxussűrűség érzékelését és ezzel egyidejűleg az elektromágnesre adott áram mérését. Az elektromágnes munkalégrését ekkor előnyös módon egyrészt a horgony, másrészt a szelepdugattyún belül kiképzett, hengeres vezetőrész határolja.

Az utóbbi kiviteli alaknak egy előnyös továbbfejlesztésénél a vezetőrészben, annak a horgony felé eső oldalán egy analóg működésű Hali-érzékelő van. Ez a megoldás lehetővé teszi az elektromágnes fluxussűrűségének folytonos mérését.

A találmány szerinti vákuumos fékerősítő egy még további kiviteli alakjánál - annak érdekében, hogy a vezetőrésznek az elektromágneses erő kifejtéséhez szükséges homlokfelülete kisebb legyen - a Hali-érzékelő az elektromágnes visszazárásába, előnyös módon a szelepdugattyú elektromágnest befogadó, hengeres meghosszabbításának a falába van beépítve.

Annak biztosítása végett, hogy a találmány szerinti fékerősítő külső működtetése, különösen egy már elvégzett, külső erővel támogatott fékezés után ténylegesen befejeződjön, a találmány szerinti vákuumos fékerősítő egy ismét további előnyös kiviteli alakjánál villamos kapcsolóelemeket alkalmazunk, amiknek a vezérlőjelei az elektromágnes áramellátását befolyásolják és elsősorban lehetővé teszik annak lekapcsolását. A kapcsolóelemeket előnyös módon a szelepdugattyún elhelyezett mikrokapcsoló, valamint egy, a vezérlőházon, illetőleg a vezérlőházban elhelyezett működtetőelem képezi.

Az említett mikrokapcsoló kapcsolási útját a találmány egyik előnyös továbbfejlesztett kiviteli alakjánál úgy hosszabbítjuk meg, hogy a kapcsolóelemeket a szelepdugattyú és a vezérlőház közötti viszonylagos mozgással lehet működtetni. Itt különösen előnyös, ha a működtetőelem a vezérlőházhoz képest mozgatható és a működtetési irány ellenében rugóval elő van feszítve. A működtetőelem ekkor egy nyomórugó előfeszítésének a hatására úgy fekszik fel a fékerősítő házához képest rögzített ütközőre, hogy közötte és a vezérlőház között axiális játék van.

A tűrés hatékony kiegyenlítését a működtetőelemen a találmány egy még további előnyös kiviteli alakjánál úgy biztosítjuk, hogy a működtetőelemet két, teleszkópszerűen egymásban vezetett, rugóval előfeszített alkatrész, elsősorban egy, a vezérlőházban tömítetten vezetett, az ütközővel együttműködő működtetőrúd, valamint egy, a működtetőrúdon rugóval előfeszítetten rögzített, a működtetőrúddal koaxiálisán elhelyezett, a mikrokapcsolóval együttműködő hüvely képezi. Ez a megoldás ezenkívül hatékonyan megakadályozza a mikrokapcsoló megsérülését.

Az elektromágnes biztos lekapcsolásának, különösen egy külső erővel támogatott fékezés utáni biztos lekapcsolásának biztosítása végett a találmány szerinti

HU 217 256 Β vákuumos fékerősítő egy további előnyös kiviteli alakjánál a szelepdugattyú a vákuumos fékerősítő kimenőerejét átvivő visszaható tárcsára fekszik fel egy, a vezérlőházban axiálisan korlátozott mértékben mozgathatóan rögzített átviteli tárcsán át, aminek a vákuumos fékerősítő működtetési irányával ellentétes irányú mozgását a vezérlőházban kiképzett ütköző (gyűrűfelület) határolja. Ez az ütköző megengedi a szelepdugattyú további mozgását a működtetési iránnyal szemben.

A találmány szerinti vákuumos fékerősítő szerelését végül megkönnyíti, hogy a vezérlőház két részből van kialakítva, és van egy elülső része, ami alakzáró kötésben van a vezérlőszelepet befogadó vezetőrésszel, és ami befogadja az erőleadó tagot (nyomórudat), a visszaható tárcsát, valamint az átviteli tárcsát.

Találmányunkat annak hat példaképpeni kiviteli alakja kapcsán ismertetjük részletesebben ábráink segítségével, amelyek közül az

1. ábra a találmány szerinti vákuumos fékerősítő első kiviteli alakjának hosszmetszete, részben kitörve, a

2. ábra a találmány szerinti vákuumos fékerősítő második kiviteli alakja az 1. ábra szerinti ábrázolásban, a

3. ábra a találmány szerinti vákuumos fékerősítő harmadik kiviteli alakja az 1. ábra szerinti ábrázolásban, a

4. ábra a találmány szerinti vákuumos fékerősítő negyedik kiviteli alakja az 1. ábra szerinti ábrázolásban, az

5. ábra a találmány szerinti vákuumos fékerősítő ötödik kiviteli alakja az 1. ábra szerinti ábrázolásban, a

6. ábra a találmány szerinti vákuumos fékerősítő kiviteli alakja az 1. ábra szerinti ábrázolásban, a

7. ábra a 6. ábrán látható, találmány szerinti vákuumos fékerősítő egyes működtetési fázisai.

A találmány szerinti vákuumos fékerősítőnek az ábrákon csak vázlatosan jelölt 1 házát egy axiálisan mozgatható 2 fal egy 3 munkakamrára és egy 4 vákuumkamrára osztja. Az axiálisan mozgatható 2 falat egy mélyhúzott lemezből készült 8 membrántányér és egy erre felfekvő 18 membrán képezi. A 18 membrán - részletesen nem ábrázolva - a 8 membrántányér külső kerülete és a fékerősítő 1 háza között gördülő membránként tömítést képez.

Egy 7 működtetőrúd által működtethető 12 vezérlőszelep a fékerősítő 1 házában tömítetten vezetett, a mozgatható 2 falat hordozó 5 vezérlőházban van elhelyezve. A 12 vezérlőszelep az 5 vezérlőházon kialakított első, 15 tömítőülésből, egy, a 7 működtetőrúddal összekötött szelepdugattyún kiképzett, második 16 tömítőülésből, valamint egy, a két, 15, 16 tömítőüléssel együttműködő szeleptestből áll. A 10 szeleptestet egy 21 tartógyűrűn felfekvő 22 szeleprugó a 15, 16 tömítőülésekhez szorítja. A 3 munkakamra egy, az 5 vezérlőházban oldalt haladó 28 csatorna útján összeköthető a 4 vákuumkamrával.

A fékerőt egy homlokoldalon az 5 vezérlőházra felfekvő, gumirugalmasságú 6 visszaható tárcsa, valamint egy 23 fejkarimával ellátott 14 nyomórúd viszi át a fékberendezés nem ábrázolt főfékhengerének működtetődugattyújára, ami a fékerősítő ház vákuumoldali, nem ábrázolt felén van elhelyezve.

A rajzon vázlatosan ábrázolt visszaállító 26 rugó, ami a fékerősítő 1 háza vákuumoldali homlokfalán egy nem ábrázolt karimára támaszkodik, tartja a mozgatható 2 falat az ábrázolt kiindulási helyzetben. Ezenkívül van egy második, 27 nyomórugó, ami egyrészt a 7 működtetőrúdra, másrészt a 21 tartógyűrűre fekszik fel, és aminek a rugóereje előfeszíti a 9 szelepdugattyút, illetőleg 16 tömi tőülését a 10 szeleptesthez képest.

Az 5 vezérlőházban egy közelítőleg radiális 29 csatorna van kialakítva, hogy a 3 munkakamrát a 12 vezérlőszelep működtetésekor össze lehessen kötni a légkörrel. A 9 szelepdugattyú visszatérő mozgását egy fékezési folyamat végén egy 11 kereszttag határolja, ami a vákuumos fékerősítőnek az ábrán látható fékoldási helyzetében a fékerősítő 1 házában kialakított 38 ütközőre fekszik fel.

Az 1. ábrán látható még, hogy a 10 szeleptesten van a két, 15, 16 tömítőüléssel együttműködő, gyűrű alakú 44 tömítőfelület, amit egy fém 45 merevítőtárcsa merevít, és ami több axiális 19 áteresztőnyílással van ellátva. A 44 tömítőfelülethez radiálisán belül egy 13 tömítőajak csatlakozik, ami a 10 szeleptest szerelt állapotában az 5 vezérlőházban annak belső falára, illetőleg a korábban említett, a 10 szeleptestet tartó 21 tartógyűrűre tömítőleg felfekszik, úgyhogy az 5 vezérlőházban egy pneumatikus 17 tér van határolva. A 19 áteresztőnyílások és a 20 nyílások által képzett, külön nem jelölt áramlási csatornák a pneumatikus 17 teret összekötik a 15, 16 tömítőülés által határolt gyűrű alakú 43 térrel, amibe a fentebb említett pneumatikus 29 csatorna torkollik, úgyhogy a 10 szeleptestnek a 44 tömítőfelülettől távolabb eső oldalán kialakított pneumatikus 17 tér állandóan összeköttetetésben van a 3 munkakamrával és a 10 szeleptesten nyomáskiegyenlítés következik be.

A leírt elrendezés eszerint lehetővé teszi a vákuumos fékerősítő működtetésbe lépési (megszólalási) ereje és a szelepdugattyún ható visszaállító erő közötti különbség csökkentését abban az értelemben, hogy változatlan megszólalási erő esetén a visszaállító erő növelése, vagy változatlan visszaállító erő esetén a megszólalási erő csökkentése lehetséges. Ez javítja a találmány szerinti vákuumos fékerősítő hiszterézisét.

A találmány szerinti vákuumos fékerősítő 7 működtetőrúdtól független külső működtetésének beindítása végett az első, 15 tömítőülés és a második, 16 tömítőülés között radiálisán van egy harmadik, 24 tömítőülés, ami előnyös módon a 9 szelepdugattyúnak egy axiális, fazék alakú 25 meghosszabbításában van elhelyezve, és ennek megfelelően az 5 vezérlőházban a 9 szelepdugattyúval együtt eltolható. A 20 elektromágnes egy, a 25 meghosszabbításon belül rögzített 37 vezetőrészre felhúzott 46 tekercsből, valamint az abban eltolhatóan elhelyezett, hengeres 31 horgonyból áll. A 31 horgony oldhatatlan módon össze van kötve egy 32 szeggel, ami egyrészt a 37 vezetőrészben, más4

HU 217 256 Β részt a 25 meghosszabbítást lezáró 30 zárórészben van vezetve. Egyrészt a 31 horgony, másrészt a 37 vezetőrész határolja a 20 elektromágnes 51 munkalégrését. A 32 szeg a 7 működtetőrúd felé eső végén egy 33 erőátviteli tárcsát hordoz. A 33 erőátviteli tárcsa előnyös módon téglalap alakú és a 9 szelepdugattyú egy radiális 36 hornyában van elhelyezve. A 33 erőátviteli tárcsa lehetővé teszi a 20 elektromágnes által kifejtett külső működtetőerő átvitelét a harmadik, 24 tömítőülésre. A harmadik, 24 tömítőülés evégett az 5 vezérlőházban tömítetten vezetett 34 gyűrűn van kiképezve, amit két, illetőleg több átmenő 35 tartókar köt össze a 33 erőátviteli tárcsával. A részben a 30 zárórészbe benyúló 31 horgony és a 37 vezetőrész között van elhelyezve egy 40 rugó, ami a 31 horgonyt kiindulási helyzetében tartja. Ebben a helyzetben a harmadik, 24 tömítőülés a 9 szelepdugattyún kiképzett második, 16 tömítőüléshez képest axiálisan el van tolva (lásd a b távolságot). Az 5 vezérlőházban vezetett 30 zárórész a korábban említett 6 visszaható tárcsára fekszik fel, és lehetővé teszi a 7 működtetőrúdon bevezetett bemenőerő átvitelét a 6 visszaható tárcsára.

A 46 tekercs feszültség alá való helyezésével megindított külső fékezéskor a 31 horgony a 40 rugó rugóereje ellenében az ábrán jobbra tolódik el. Ezáltal a harmadik, 24 tömítőülés először áthidalva a „b” távolságot, felfekszik a 10 szeleptest 44 tömi tőfelületére. Ez a felfekvés az 5 vezérlőházon kiképzett első, 15 tömítőülést a hatás szempontjából áthidalja (kiiktatja), úgyhogy így már nincs összeköttetés a 4 vákuumkamra és a 3 munkakamra között. Ezt követően a harmadik, 24 tömítőülés és a 10 szeleptest együtt tovább mozog, miközben a második, 16 tömítőülés nyílik és a 3 munkakamra levegőt kap. A harmadik, 24 tömítőülés mozgása akkor fejeződik be, amikor a 31 horgony a 37 vezetőrészbe ütközik és a két alkatrész közötti „s” rés nullává válik. Ha 7 működtetőrúdon nincs működtetőerő, akkor az 5 vezérlőház a 9 szelepdugattyúhoz képest egy akkora úttal előresiet, ami all kereszttag és az 5 vezérlőházon kialakított 39 ütközőfelület közötti „a” távolságnak felel meg. Ennek oka a dugattyúrúd visszatérítő 27 nyomórugója, ami a 7 működtetőrúdon át a szelepdugattyút jobbra mozgatja, és a második, 16 tömítőülés újbóli zárására törekszik. Minthogy azonban a harmadik, 24 tömítőülés a 20 elektromágnes és a szeleptest szilárd összekötése miatt szinkronban együtt mozog, ezért a 10 szeleptest és a második, 16 tömítőülés közötti rés nyitva marad, mégpedig az (s-b) mértékben.

Ezáltal a 3 munkakamra összeköttetésben van a légkörrel és lehetővé válik egy fékerő a főfékhengerben.

Nyomástartási fázist a 20 elektromágnes váltakozó be- és kikapcsolásával vagy analóg szabályozásával lehet megvalósítani. A 20 elektromágnes kikapcsolása után a 31 horgony a harmadik, 24 tömítőüléssel együtt a 40 rugó hatására balra mozog, és így a harmadik, 24 tömítőülés nyílik, míg a 22 szeleprugó által előfeszített 10 szeleptest zárja a második, 16 tömítőülést. Minthogy az első, 15 tömítőülés - mint fentebb említettük - továbbra is nyitott marad, ezért a 4 vákuumkamra és a 3 munkakamra közötti nyitott összeköttetésen át az utóbbiból a légköri levegő kiszívódik, úgyhogy a főfékhengerben fennálló nyomás lecsökken. Ezt követően egy nagyon rövid időköz eltelte után a 20 elektromágnes újból feszültséget kap, úgyhogy a főfékhengerben a nyomás ismét létrejön. A rendszer tehetetlensége miatt így a 3 munkakamra nyomás alá helyezésekor és nyomásának megszüntetésekor a 20 elektromágnes impulzusrendszerű vezérlésével a kívánt nyomásérték megvalósítható.

A nyomáslecsökkentési szakaszt a 20 elektromágnes lekapcsolásával valósítjuk meg. Ekkor a harmadik, 24 tömítőülés nyit, és a második, 16 tömítőülés zár. A nyitott 15 tömítőülésen át a levegő a 3 munkakamrából mindaddig távozik, amíg a visszaállító 26 rugó a vezérlőcsoportot vissza nem állítja kiinduló helyzetébe és a 11 kereszttag fel nem fekszik a 38 ütközőre. Az 5 vezérlőház addig mozoghat, amíg fel nem fekszik a 11 kereszttagnak az ábra szerinti bal oldalára és az első, 15 tömítőülés zár. A berendezés ekkor fékoldási helyzetben van.

A külső működtetésnek egy másik változata is lehetséges. Ennél a változatnál az előbb leírt 20 elektromágnes funkcióját kombináljuk egy járulékosan alkalmazott 41 szeleppel. A feszültségmentes állapotban (alaphelyzetben) zárt elektropneumatikus szelepként kialakított 41 szelepet - ami előnyös módon a fékerősítő 1 házának 3 munkakamrát határoló 42 házfelén van elhelyezve és lehetővé teszi a 3 munkakamrának a 12 vezérlőszeleptől független nyomás alá helyezését - a 20 elektromágnestől függetlenül vezéreljük. A harmadik, 24 tömítőülés ennél a kiviteli alaknál csak a 3 munkakamra és a 4 vákuumkamra elválasztására szolgál, amennyiben a 10 szeleptestre felfekszik.

Külső fékezéskor feszültséget kap mind a 20 elektromágnes, mind az elektropneumatikus 41 szelep. A 41 szelep nyitása következtében a légköri levegő beáramolhat a 3 munkakamrába, míg ennek összeköttetését a 4 vákuumkamrával a zárt harmadik, 24 tömítőülés zárva tartja.

Az elektropneumatikus 41 szelepnek a nyomás kívánt értékének elérése utáni lekapcsolásakor ennek a szelepnek egy külön nem jelölt tömítőülése lezár, úgyhogy a pillanatnyi állapot fennmarad és megvalósul egy nyomástartási fázis.

Ha a 20 elektromágnest is kikapcsoljuk, akkor a nyomás ugyanúgy csökken le, amint ezt fentebb leírtuk.

Amint ez a legjobban a 2. ábrán látható, a találmány szerinti vákuumos fékerősítő itt ábrázolt második kiviteli alakjánál vannak elemek, amik lehetővé teszik a 12 vezérlőszelep 10 szelepteste működtetési útjának közvetlen érzékelését. Ilyen elem a 49 Hali-érzékelő, ami egy 47 állandó mágnes mágneses erőterének a 10 szeleptest működtetési útjában bekövetkezett változások által okozott változásait észleli. Az ábrázolt kiviteli alaknál a 49 Habérzékelő az 5 vezérlőházon kialakított első, 15 tömitőülésnél van elhelyezve, és a 47 állandó mágnes a 49 Habérzékelővel axiálisan szemben, a 10 szeleptestbe van beépítve. Lehetséges egy nem ábrázolt másik kiviteli változat is, amelynél a Hali-érzékelő a szeleptestben, az állandó mágnes a vezérlőházban van elhelyezve.

HU 217 256 Β

A 3., 4, és 5. ábrán látható kiviteli alakoknál olyan elemeket alkalmazunk, amik a 10 szeleptest működtetési útjának közvetett meghatározását teszik lehetővé. Evégett a 20 elektromágnes 31 horgonyának működtetési útját érzékeljük.

így a 3. ábrán az említett működtetési utat közvetetten a harmadik, 24 tömítőülést hordozó 34 gyűrűn mérjük. Itt az elektromágnes 31 horgonyának a 9 szelepdugattyúhoz viszonyított abszolút útját méljük. Evégett a 33 erőátviteli lapba egy második, 52 állandó mágnes van beépítve, és a 9 szelepdugattyúban, az 52 állandó mágnessel axiálisan szemben egy második, 53 Hall-éizékelő van elhelyezve. Mivel azonban a harmadik, 24 tömítőülés nyugalmi helyzetben bizonyos távolságban van a 10 szeleptesttől, ezért a harmadik, 24 tömítőülés és a 10 szeleptest közötti érintkezés bekövetkezte előtt nincs arányos összefüggés annak működtetési útjával. Ezt a tényt a Hali-érzékelő jeleinek értékelésekor figyelembe kell vermi.

Egy további elvi lehetőség a vezérlőszelep külső működtetéséhez használt 20 elektromágnes mágneses fluxussűrűségének érzékelése, amiből az 51 munkalégrés éppen fennálló „s” értékére lehet következtetni. Minthogy a B mágneses fluxussűrűség többek között a 20 elektromágnesre adott I áramtól függ, ezért egyidejűleg az áramértékeket is mérni kell. A 4. ábrán látható egy elrendezés, amelynél a 20 elektromágnes 51 munkalégrésében fennálló B mágneses fluxussűrűséget érzékeljük. Az 51 munkalégrésben egy analóg működésű 48 Hali-érzékelő úgy van elhelyezve, hogy a 20 elektromágnes mágneses fluxussűrűségét folytonosan lehet észlelni. A 48 Hali-érzékelő itt előnyös módon a korábban említett 37 vezetőrésznek az elektromágnes 31 horgonya felé mutató 50 homlokfelületébe van beépítve.

Egy jobb kihasználás, különösen a 37 vezetőrész 31 horgannyal együttműködő 50 homlokfelületének jobb kihasználása látható az 5. ábrán. Az itt ábrázolt kiviteli alaknál ugyancsak egy analóg működésű 54 Hall-érzékelő van a 20 elektromágnes visszazárásába, elsősorban a 9 szelepdugattyú 20 elektromágnest befogadó, fazék alakú 25 meghosszabbításának a falába beépítve.

A B mágneses fluxussűrűség, a 20 elektromágnesbe bevezetett I áram és az 51 munkalégrés „s” nagysága között az alábbi összefüggés áll fenn:

B=f(I, s)

Végül a találmány szerinti vákuumos fékerősítőnek a 6. ábrán látható kiviteli alakjánál villamos kapcsolóelemeket alkalmazunk. Ezek a villamos kapcsolóelemek különösen olyan fékezési folyamatoknál fontosak, amelyek során a gépjárművezető által végzett működtetés mellett kiegészítőleg a 20 elektromágnes is vezérlést kap, hogy a gépjárművezető szándékától függetlenül létrejöjjön a teljes fékezés (úgynevezett féksegítési funkció). Ennek során különös jelentősége van annak, hogy a kapcsolóelemek minden fékezéskor működtetésre kerülnek. Egyidejűleg gondoskodni kell arról, hogy a 20 elektromágnes a külső erővel támogatott fékezési folyamat befejezése után biztosan le legyen kapcsolva. A szóban forgó kapcsolóelemek itt egy előnyös módon a 9 szelepdugattyún rögzített, két kapcsolási helyzettel rendelkező 55 mikrokapcsoló, valamint egy, az 55 mikrokapcsolót transzlációs mozgás útján működtető 56 működtetőelem, ami az 5 vezérlőházban, illetőleg a 67 vezetőrészben lévő furatban tömítetten van vezetve és együttműködik a fékerősítő házához képest fixen rögzített 58 ütközővel. Az 56 működtetőelemet képezheti például a fékerősítő házának hátsó felén lévő radiális gallér. Az 56 működtetőelem és az 5 vezérlőház, illetőleg 67 vezetőrész között van egy 57 nyomórugó, úgyhogy az 56 működtetőelemnek az 55 mikrokapcsolótól távolabb eső vége előfeszítéssel fekszik fel az 58 ütközőre. Itt az 56 működtetőelemet különösen előnyös módon két, teleszkópszerűen egymásban vezetett elem - az 56 működtetőelem és a 60 hüvely képezi, amiket egy második, 66 nyomórugó axiálisan egymásból kifelé nyom. Az 58 ütközőre felfekvő elem egy 59 működtetőrúd, aminek a mozgását az 5 vezérlőházban, illetőleg a 67 vezetőrészben egy radiális 64 perem határolja. A 64 perem az 5 vezérlőházban, illetőleg a 67 vezetőrészben lévő 65 feszítőgyűrűvel működik együtt. Az 55 mikrokapcsoló működtetésére szolgáló másik elem az 59 működtetőrúdon vezetett, a második, 66 nyomórugót befogadó 60 hüvely.

Mint végül a 6. ábrán látható, a fékerősítő itt ábrázolt kiviteli alakjánál az 5 vezérlőház két részből van kialakítva és egy 67 vezetőrészből, valamint egy elülső, 63 házrészből áll. A 67 vezetőrész a fékerősítő házában van vezetve, és benne található a 12 vezérlőszelep a 20 elektromágnessel együtt. Az elülső, 63 házrész alakzáró módon van összekötve a 67 vezetőrésszel. A korábban említett 6 visszaható tárcsa és a 9 szelepdugattyú 30 zárórésze között van korlátozottan eltolhatóan egy 61 áttételi tárcsa, ami lehetővé teszi a 9 szelepdugattyú révén a gépjárművezető által létesített működtetőerő hozzáadását a mozgatható 2 fal által kifejtett erősítőerőhöz. A 61 áttételi tárcsának a működtetési iránnyal ellentétes mozgását az elülső, 63 házrészben kialakított ütközőfelület, illetőleg 62 gyűrűfelület határolja, úgyhogy szükség esetén lehetséges a 9 szelepdugattyú további mozgatása a működtetési iránnyal ellentétes irányban.

A találmány szerinti vákuumos fékerősítő fékoldási helyzetében egyes alkatrészei a 6. ábra szerinti helyzetben vannak. Az 59 működtetőrúdnak az 58 ütközőn való felfekvése következtében az 57 nyomórugó kissé összenyomódik, úgyhogy a 64 perem és a 65 feszítőgyűrű között axiális távolság, illetőleg játék van. Az első kapcsolási helyzetében lévő 55 mikrokapcsoló axiálisan a 60 hüvelyre fekszik fel. Az 5 vezérlőház, illetőleg a 67 vezetőrész, valamint a 9 szelepdugattyú a 11 kereszttagon át a fékerősítő házába ütközik, míg a 9 szelepdugattyú 30 zárórésze a 61 áttételi tárcsára fekszik fel. A 61 áttételi tárcsa bizonyos távolságban van mind az ütközőfelülettől, illetőleg 62 gyűrűfelülettől, mind a 6 visszaható tárcsától.

Ha most a gépjárművezető a 9 szelepdugattyú működtetésével beindít egy normális (rész-) fékezést, akkor a 9 szelepdugattyú felemelkedik a 11 kereszttagról, míg a 61 áttételi tárcsa a 6 visszaható tárcsával érintkezésbe kerül (lásd a 7a. ábrát). A 9 szelepdugattyú és az 5 vezérlőház közötti relatív mozgás követ6

HU 217 256 Β keztében az 55 mikrokapcsoló eltávolodik az 56 működtetőelemtől, és ezáltal átkapcsolódik második kapcsolási helyzetébe. Az 55 mikrokapcsoló kapcsolási helyzetéről jelentést kap egy nem ábrázolt vezérlőelektronika, ami a 20 elektromágnes vezérlésére szolgál. Ha a 20 elektromágnes nincs működtetve, akkor ez a jelzés a kapcsolóelemek (55 mikrokapcsoló, 56 működtetőelem) kifogástalan működésének ellenőrzésére szolgál. Az 57 nyomórugó tehermentesítése következtében az 59 működtetőrúd annyira visszaáll, hogy 64 pereme felfekszik a 65 feszítőgyűrűre. Ezzel egyidejűleg a második, 66 nyomórugó az 59 működtetőrudat és a 60 hüvelyt ütközésig szétnyomja.

A gépjárművezető által beindított teljes fékezési helyzet a 7b. ábrán látható. Minthogy az 55 mikrokapcsoló ugyanúgy, mint előbb bizonyos távolságban van 56 működtetőelemétől, illetőleg 60 hüvelyétől, ezért kapcsolási állapota nem változik, úgyhogy a második kapcsolási helyzetben marad. A teljes fékezési helyzetben mindössze a kapcsolóelemek - az 55 mikrokapcsoló és az 56 működtetőelem - közötti távolság növekszik, miközben a 61 áttételi tárcsa benyomódik a gumirugalmasságú 6 visszaható tárcsába. A 7c. ábrán egy teljes befékezési helyzet látható, amit a gépjárművezető általi gyors működtetés hozott létre, és amit a 20 elektromágnesnek a nem ábrázolt elektronika által történő, egyidejű vezérlése indított be. A 9 szelepdugattyúnak az 5 vezérlőházhoz, illetőleg a 67 vezetőrészhez képest bekövetkező viszonylagos mozgása, valamint az 5 vezérlőháznak az erősítő házához képest bekövetkező mozgása következtében az 55 mikrokapcsoló átkapcsolódik a második kapcsolási helyzetébe, ami lehetővé teszi a 20 elektromágnes aktiválását. A 3 munkakamrába történő járulékos levegőbevezetés következtében - amit a harmadik, 24 tömítőülés működtetése révén a 9 szelepdugattyún kiképzett légköri 16 tömítőülés további nyitása hoz létre - az 5 vezérlőház a 9 szelepdugattyúhoz képest előremegy. Eközben all kereszttag egy közbenső helyzetben van, amelyben nincs érintkezés közte és az 5 vezérlőház, illetőleg a 67 vezetőrész között. A 14 nyomórúdra ható visszaható erő hatása következtében a 6 visszaható tárcsa addig nyomódik be a vezérlőház 67 vezetőrészben lévő, a 61 áttételi tárcsát befogadó mélyedésbe, míg a 61 áttételi tárcsa fel nem ütközik a 62 gyűrűfelületen. A 61 áttételi tárcsa felütközése megakadályozza a visszaható erő átvitelét a 9 szelepdugattyúra, úgyhogy a működtető-, illetőleg fékpedálon már nem észlelhető visszaható erő.

Lassan végbemenő fékoldási folyamat esetén (a működtetőerő levételekor) az 55 mikrokapcsoló csak akkor kapcsol át, amikor az 56 működtetőelem, illetőleg 59 működtetőrúd felfekszik az 58 ütközőre (6. ábra).

Gyorsan végbemenő fékoldási folyamat esetén, illetőleg a működtetőerőnek egy, a 20 elektromágnes vezérlése által beindított teljes befékezés alatti levételekor (7d. ábra) az 55 mikrokapcsoló az 56 működtetőelemre, illetőleg a 60 hüvelyre történő felfekvése révén kapcsolódik át az első kapcsolási helyzetbe. A már említett elektronika a kapcsolási folyamatról jelzést kap, és egy vezérlőjelet állít elő, aminek a következményeként a 20 elektromágnes lekapcsolódik. Az 5 vezérlőházat, illetőleg a 67 vezetőrészt a rájuk felfekvő 11 kereszttag meneszti, míg a 61 áttételi tárcsát a 6 visszaható tárcsa rugalmas anyaga az ütközőfelülethez, illetőleg 62 gyűrűfelülethez nyomja. A 9 szelepdugattyú, illetőleg 30 zárórész vége és a 61 áttételi tárcsa közötti axiális távolság annak a fékoldási löketnek felel meg, ami a fékberendezésnek a 20 elektromágnes által vezérelt teljes befékezésből való kioldási folyamatához szükséges.

Claims (34)

1. Vákuumos fékerősítő gépjárművekhez egy házzal, aminek a belső terét egy mozgatható fal egy vákuumkamrára és egy munkakamrára osztja, valamint egy, a mozgatható falat hordozó vezérlőházzal, amiben a mozgatható falra ható nyomáskülönbséget vezérlő vezérlőszelep van, ami egy működtetőrúddal működtethető kialakítású; a vezérlőszelep a vezérlőházban kialakított első tömítőülésből és egy, a működtetőrúd által eltolható szelepdugattyú által képzett, második tömítőülésből, valamint egy rugalmasan deformálható szeleptestből áll; a két tömítőülés egymással koncentrikusan van elhelyezve; a fékerősítő tartalmaz még egy elektromágnessel működtethető, a tömítőülésekkel koncentrikusan elhelyezett, mozgatható, harmadik tömítőülést, ami a működtetőrúdtól függetlenül a levegő bevezetését a munkakamrába lehetővé tevő kialakítású, azzal jellemezve, hogy az elektromágnes (20) a szelepdugattyúval (9) mereven összekötötten a vezérlőházban (5) eltolhatóan van elhelyezve úgy, hogy a harmadik tömítőülés (24) a szelepdugattyúval (9) szinkronban mozgatható kialakítású.

2. Az 1. igénypont szerinti vákuumos fékerősítő, aminek a kimenőerejét egy nyomórúd (14) viszi át, ami egy gumirugalmasságú visszaható tárcsa (6) közvetítésével a vezérlőházra támaszkodik, azzal jellemezve, hogy az elektromágnes (20) a szelepdugattyúnak (9) egy előnyös módon fazék alakú axiális meghosszabbításában (25) van elhelyezve, amit egy zárórész (30) zár, és a zárórész egyidejűleg lehetővé teszi a működtetőrúdra (7) ható bemenőerő átvitelét a visszaható tárcsára (6).

3. Az 1. vagy 2. igénypont szerinti vákuumos fékerősítő, azzal jellemezve, hogy az elektromágnes (20) horgonya (31) részben benyúlik a zárórészbe (30), és az erőt a harmadik tömítőülés (24) és a horgony (31) között egy hengeres szeg (32) viszi át, amin a harmadik tömítőülést (24) hordozó erőátviteli lap (33) rögzítve van.

4. Az előző igénypontok bármelyike szerinti vákuumos fékerősítő, azzal jellemezve, hogy a harmadik tömítőülés (24) a vezérlőházban (5) tömítetten vezetett gyűrűn (34) van kialakítva, amit legalább két, előnyös módon radiálisán egymással szemben lévő tartókar (35) köt össze az erőátviteli lappal (33).

5. A 3. igénypont szerinti vákuumos fékerősítő, azzal jellemezve, hogy az erőátviteli lap (33) téglalap alakú, és a szelepdugattyúnak (9) egy radiális hornyában (36) van elhelyezve.

6. Az előző igénypontok bármelyike szerinti vákuumos fékerősítő, azzal jellemezve, hogy a harmadik tö7

HU 217 256 Β mítőülés (24) radiálisán a másik két tömítőülés (15, 16) között van elhelyezve.

7. Az előző igénypontok bármelyike szerinti vákuumos fékerősítő, azzal jellemezve, hogy a harmadik tömítőülés (24) a második tömítőüléshez (16) képest axiálisan eltoltan van elhelyezve.

8. Az előző igénypontok bármelyike szerinti vákuumos fékerősítő, azzal jellemezve, hogy a szeg (32) a zárórészben (30), valamint a szelepdugattyú (9) meghosszabbításában elhelyezett vezetőrészben (37) van vezetve.

9. Az előző igénypontok bármelyike szerinti vákuumos fékerősítő, aminél a szelepdugattyú a vezérlőházban axiális játékkal elhelyezett kereszttagon át egy, a fékerősítő házához képest rögzített ütközőre fekszik fel, azzal jellemezve, hogy a harmadik tömítőülés (24) fékoldási helyzetben a szeleptesttől (10) bizonyos távolságban (b) van elhelyezve, amely távolság a kereszttag (11) és egy, a vezérlőházban (5) kialakított, működtetéskor a kereszttag (11) menesztését lehetővé tevő ütközőfelület (39) közötti távolságnál (a) nagyobb vagy azzal egyenlő.

10. A 8. vagy 9. igénypont szerinti vákuumos fékerősítő, azzal jellemezve, hogy a horgony (31) és a vezetőrész (37) között egy rugó (40) van elhelyezve, ami a horgonyt (31) az elektromágnes (20) működtetési irányával ellentétes irányban előfeszíti.

11. Vákuumos fékerősítő gépjárművekhez egy házzal, aminek a belső terét egy mozgatható fal egy vákuumkamrára és egy munkakamrára osztja, valamint egy, a mozgatható falat hordozó vezérlőházzal, amiben a mozgatható falra ható nyomáskülönbséget vezérlő vezérlőszelep van, ami egy működtetőrúddal működtethető kialakítású; a vezérlőszelep a vezérlőházban kialakított első tömítőülésből és egy, a működtetőrúd által eltolható szelepdugattyú által képzett második tömítőülésből, valamint egy rugalmasan deformálható szeleptestből áll; a két tömítőülés egymással koncentrikusan van elhelyezve; a fékerősítő tartalmaz még egy elektromágnessel működtethető, a tömítőülésekkel koncentrikusan elhelyezett, mozgatható, harmadik tömítőülést, ami a működtetőrúdtól függetlenül a levegő bevezetését a munkakamrába lehetővé tevő kialakítású, és a fékerősítő háza két, egymással összekötött házfélből áll, azzal jellemezve, hogy a szelep (41) a munkakamrát határoló házfélen (42) van elhelyezve.

12. A 11. igénypont szerinti vákuumos fékerősítő, azzal jellemezve, hogy a szelep (41) feszültségmentes állapotban (alaphelyzetben) zárt, elektropneumatikus szelepként van kialakítva.

13. Az előző igénypontok bármelyike szerinti vákuumos fékerősítő, azzal jellemezve, hogy a szeleptest (10) a vezérlőházban (5) egy pneumatikus teret (17) határol, amiben a munkakamrában fennálló pneumatikus nyomás hat.

14. A 13. igénypont szerinti vákuumos fékerősítő, azzal jellemezve, hogy a szeleptestben (10) a tömítőfelületénél van legalább egy áteresztőnyílás (19), ami összeköttetést létesít a tömítőülések (15, 16) által határolt, a munkakamrával összekötött, gyűrű alakú tér (43) és a pneumatikus tér (17) között.

15. A 13. vagy 14. igénypont szerinti vákuumos fékerősítő, azzal jellemezve, hogy a szeleptestben (10) a tömítőfelületénél van egy radiálisán belül lévő tömítőajak (13), ami a szeleptestet (10) a vezérlőházban (5) tartó tartógyűrűvel (21) együtt a pneumatikus teret (17) határolja.

16. Az előző igénypontok bármelyike szerinti vákuumos fékerősítő, azzal jellemezve, hogy tartalmaz elemeket, amik lehetővé teszik a szeleptest (10) éppen fennálló helyzetének észlelését.

17. A 16. igénypont szerinti vákuumos fékerősítő, azzal jellemezve, hogy tartalmaz elemeket, amik lehetővé teszik a szeleptest (10) működtetési útjának közvetlen észlelését.

18. A 17. igénypont szerinti vákuumos fékerősítő, azzal jellemezve, hogy a vezérlőházba (5), előnyös módon az első tömítőülés (15) közelében egy Hall-érzékelő (49) van beépítve, ami a szeleptestben (10) elhelyezett állandó mágnessel (47) működik együtt.

19. A 17. igénypont szerinti vákuumos fékerősítő, azzal jellemezve, hogy a szeleptestben (10) van egy Hali-érzékelő, ami a vezérlőházban (5), előnyös módon az első tömítőülés (15) közelében elhelyezett állandó mágnessel (47) működik együtt.

20. A 16. igénypont szerinti vákuumos fékerősítő, azzal jellemezve, hogy tartalmaz elemeket, amik lehetővé teszik a szeleptest (10) működtetési útjának közvetett érzékelését, előnyös módon az elektromágnes (20) horgonya (31) működtetési útjának érzékelését.

21. A 20. igénypont szerinti vákuumos fékerősítő, aminél a harmadik tömítőülés a vezérlőházban tömítetten vezetett gyűrűn van kialakítva, ami a horgonnyal erőátviteli összeköttetésben lévő erőátviteli lapban van rögzítve, azzal jellemezve, hogy az erőátviteli lapban (33) van egy állandó mágnes (52) ami a szelepdugattyúban (9) elhelyezett Hali-érzékelővel (53) működik együtt.

22. A 20. igénypont szerinti vákuumos fékerősítő, azzal jellemezve, hogy tartalmaz elemeket, amik lehetővé teszik az elektromágnes (20) munkalégrésében (51) fennálló mágneses fluxussűrűség érzékelését, és ezzel egyidejűleg az elektromágnesre (20) vezetett áram mérését.

23. A 22. igénypont szerinti vákuumos fékerősítő, aminél az elektromágnes munkalégrése a horgony és a szelepdugattyún belül elhelyezett vezetőrész között van kialakítva, azzal jellemezve, hogy a vezetőrészben (37), annak a horgony felé mutató oldalán egy analóg működésű Hali-érzékelő (48) van elhelyezve.

24. A 22. igénypont szerinti vákuumos fékerősitő, azzal jellemezve, hogy az elektromágnes (20) visszakapcsolásában egy Hali-érzékelő (54) van elhelyezve.

25. A 24. igénypont szerinti vákuumos fékerősítő, aminél az elektromágnes a szelepdugattyú egy meghosszabbításában van elhelyezve, azzal jellemezve, hogy a Hali-érzékelő (54) a meghosszabbítás (25) falába van beépítve.

26. Az előző igénypontok bármelyike szerinti vákuumos fékerősitő, azzal jellemezve, hogy villamos kapcsolóelemeket tartalmaz, amiknek a vezérlőjelei az elektromágnes (20) áramellátását befolyásolják, különösen annak lekapcsolását lehetővé teszik.

HU 217 256 Β

27. A 26. igénypont szerinti vákuumos fékerősítő, azzal jellemezve, hogy a kapcsolóelemeket a szelepdugattyú (9) és a vezérlőház (5) közötti viszonylagos mozgás révén lehet működtetni.

28. A 27. igénypont szerinti vákuumos fékerősítő, azzal jellemezve, hogy a kapcsolóelemeket egy, a szelepdugattyún (9) elhelyezett mikrokapcsoló (55), valamint egy, a vezérlőházon, illetőleg a vezérlőházban (5) elhelyezett működtetőelem (56) képezi.

29. A 28. igénypont szerinti vákuumos fékerősítő, azzal jellemezve, hogy a működtetőelem (56) a vezérlőházhoz (5) képest mozgathatóan és a működtetési iránnyal szemben rugóval előfeszítetten van elhelyezve.

30. A 29. igénypont szerinti vákuumos fékerősítő, azzal jellemezve, hogy a működtetőelem (56) egy nyomórugó (57) által előfeszítetten úgy fekszik fel egy, a fékerősítő házához képest rögzített ütközőre (58), hogy a közötte és a vezérlőház (5) között axiális játék van.

31. A 26-30. igénypontok bármelyike szerinti vákuumos fékerősítő, azzal jellemezve, hogy a működtetőelemet (56) két, teleszkópszerűen egymásban vezetett, rugóval előfeszített alkatrész képezi.

32. A 31. igénypont szerinti vákuumos fékerősítő, azzal jellemezve, hogy a működtetőelemet (56) a vezérlőházban (5) tömítetten vezetett, az ütközővel (58) együttműködő működtetőrúd (59), valamint egy, a működtetőrúdon (59) rugóval előfeszítetten rögzített, a működtetőrúddal (59) koaxiálisán elhelyezett, a mikrokapcsolóval (55) együttműködő hüvely (60) képezi.

33. Az előző igénypontok bármelyike szerinti vákuumos fékerősítő, aminél a szelepdugattyú erőátviteli kapcsolódásba hozható a vezérlőházban elhelyezett visszaható tárcsával, ami lehetővé teszi a vákuumos fékerősítő kimenőerejének átvitelét egy erőleadó tagra (nyomórúdra), azzal jellemezve, hogy a szelepdugattyú (9) a visszaható tárcsára (6) axiálisan, egy, a vezérlőházban (5) axiálisan határolt módon mozgathatóan rögzített áttételi tárcsán (61) át fekszik fel, aminek a mozgását a vákuumos fékerősítő működtetési irányával ellentétes irányban a vezérlőházban (5) kialakított ütköző [gyűrűfelület (62)] határolja, ami megengedi a szelepdugattyú (9) további mozgását a működtetési iránnyal szemben.

34. Az előző igénypontok bármelyike szerinti vákuumos fékerősítő, azzal jellemezve, hogy a vezérlőház (5) két részből áll, és van egy elülső házrésze (63), ami alakzáró kötésben van a vezérlőszelepet (12) befogadó vezetőrésszel (64), és tartalmazza az erőleadó tagot [nyomórudat (14)], a visszaható tárcsát (6), valamint az áttételi tárcsát (61).