A találmány tárgya gombaölő hatású triazol-származékok. Közelebbről a találmány olyan 2-aril-3-(3-halogén-piridin-4-il- vagy 5-halogén-pirimidin-4-il)-l-(lHl,2,3-triazol-l-il)-alkán-2-ol-származékokra vonatkozik, amelyek gombafertőzések kezelésére alkalmasak állatoknál beleértve az embert is.
A találmány szerinti vegyületek közül néhányat általánosságban ismertettünk a 89 307 920.2 (EP-A0 357 241) számú európai szabadalmi bejelentésben, azonban egyiküket sem neveztük meg konkrétan vagy adtunk rájuk példát.
Felismertük, hogy a találmány szerinti vegyületek meglepő módon nagy antifungális aktivitást mutatnak, különösen az Aspergillus spp. gombákkal szemben, és ez a megnövekedett aktivitás előre nem várt jó farmakokinetikai tulajdonságaiknak tudható be, mely jó farmakokinetikai tulajdonságok hosszabb felezési időket (t 1/2 értékeket) eredményeznek.
A találmány tárgya tehát az (1) általános képletű gombaölő vegyületek és gyógyászatilag elfogadható sóik - ahol (I) általános képletben
R jelentése 1-3 helyettesítővel, éspedig egymástól függetlenül megválasztva halogénatommal vagy trifluor-metil-csoporttal vagy trifluor-metoxi-csoporttal szubsztituált fenilcsoport.
R1 jelentése 1-4 szénatomot tartalmazó alkil-csoport. R2 jelentése hidrogénatom vagy 1-4 szénatomot tartalmazó alkil-csoport.
X jelentése metincsoport vagy nitrogénatom, és Y jelentése fluor- vagy klóratom.
A fenti helyettesítő-jelentéseknél halogénatom alatt fluor-, klór-, bróm- vagy jódatomot értünk. A 3 vagy 4 szénatomot tartalmazó alkilcsoportok egyenes vagy elágazó láncúak lehetnek. Az alkilcsoportok közül előnyösnek tartjuk a metil- és az etilcsoportot.
R jelentésére példaképpen megemlíthejük a 2-fluor-fenil-. 4-fluor-fenil-, 2-klór-fenil-, 4-klór-fenil-, 2bróm-fenil-. 2-jód-fenil-, 2-(trifluor-metil)-fenil-, 2,4diklór-fenil-, 2,4-difluor-fenil-, 2-klór-4-fluor-fenil-, 2fluor-4-klór-fenil-, 2,5-difluor-fenil-, 2,4,6-trifluor-fenil-, 4-bróm-2,5-difluor-fenil és a 2-(trifluor-metoxi)fenil-csoportot.
R jelentése előnyösen 1-3 halogénatommal, még előnyösebben 1 vagy 2 halogénatommal szubsztituált fenilcsoport.
Méginkább előnyösen R jelentése 1 vagy 2 helyettesítővei. éspedig egymástól függetlenül megválasztott fluor- és klóratommal szubsztituált fenilcsoport.
R jelentésére tehát előnyösen megemlíthetjük a 2fluor-fenil-, 4-fluor-fenil-, 2,4-difluor-fenil-, 2-klór-fenil- és a 2,4-diklór-fenil-csoportot.
Legelőnyösebben R jelentése 2-fluor-fenil-, 2,4difluor-fenil-, 2-klór-fenil- vagy 2,4-diklór-fenil-csoport.
Előnyösen R1 jelentése metil-csoport.
Előnyösen R2 jelentése hidrogénatom vagy metilcsoport. legelőnyösebben R2 jelentése hidrogénatom.
Előnyösen R1 jelentése metilcsoport és R2 jelentése hidrogénatom vagy metilcsoport. Legelőnyösebben R1 jelentése metilcsoport és R2 jelentése hidrogénatom.
Előnyösen X jelentése nitrogénatom, míg Y jelentése fluoratom.
Az (I) általános képletű vegyületek gyógyászatilag elfogadható sói közé tartoznak azok a savaddíciós sók, amelyeket nem mérgező sókat képező savakból állíthatunk elő, az ilyen sókra példaképpen megemlíthetjük a hidrokloridot, hidrobromidot, hidrojodidot, szulfátot, hidrogén-szulfátot, foszfátot, hidrogén-foszfátot, acetátot, maleátot, fumarátot, laktátot, tartarátot, citrátot, glükonátot, benzoátot, metán-szulfonátot, benzol-szulfonátot és a p-toluol-szulfonátot. Az alkalmazható gyógyászatilag elfogadható sókról áttekintést adnak Berge és munkatársai a J. Pharm. Sci., 66, 1-19 (1977) szakirodalmi helyen.
Ha R1 jelentése azonos R2 jelentésével, akkor az (I) általános képletű vegyületek egy királis centrumot tartalmaznak és így enantiomer-pár formájában (racemát formájában) vannak.
Ha R1 és R2 jelentése egymástól eltérő, akkor az (I) általános képletű vegyületek legalább kettő királis centrumot (*) tartalmaznak és így legalább 2 diasztereomer enantiomer-pár formájában vannak. Ezt kívánjuk illusztrálni az (Γ) általános képlettel.
Szakember számára érthető, hogy a találmány oltalmi körébe tartozóknak tekintjük mind az (1) általános képletű vegyületek egyes sztereoizomerjeit, mind ezek keverékeit. Adiasztereoizomerek elválasztása szokásos módszerekkel. így például frakcionált kristályosítással, kromatografálással vagy nagynyomású folyadékkromatográfiás szeparálással történhet, kiindulási anyagként valamely (I) általános képletű vegyület vagy egy megfelelő só származék diasztereoizomer keverékét használva. Valamely (I) általános képletű vegyület egyik enantiomer formája előállítható a megfelelő optikailag tiszta köztitermékből vagy pedig rezolválással, a racemátot egy megfelelő királis hordozóanyagon nagynyomású folyadékkromatografálásnak alávetve vagy a racemátot egy alkalmas optikailag aktív savval, például lR-(-)- vagy 1 S(+)-10-kámfor-szulfonsavval reagáltatva és az így képződött diasztereoizomer sópárt frakcionált kristályosításnak alávetve.
Előnyösek az (I) általános képletű vegyületek közül azok, amelyeknél R2 jelentése 2R,3S-konfigurációjú hidrogénatom, azaz az (IB) általános képletű vegyületek.
Különösen előnyösek a következő vegyületek, illetve gyógyászatilag elfogadható sóik: 2R,3S-2-(2,4-difluor-fenil)-3-(3-fluor-piridin-4-il)-1 (1 Η-1,2,4-triazol-1 -il)-bután-2-ol, 2R,3S-2-(2-klór-fenil)-3-(3-fluor-piridin-4-il)-1 -(1H1,2,4-triazol-1 -il j-bután-2-ol,
2R,3S-2-(2-fluor-fenil)-3-(3-fluor-piridin-4-il)-1-( 1H1,2,4-triazol-1 -il )-bután-2-ol,
2R,3S-2-(2,4-difluor-fenil )-3-(5-fluor-pirimidin-4-il)1 -(1 Η-1,2,4-triazol-1 - il )-bu tán-2-ol,
2R,3S-2-(2,4-diklór-fenil)-3-(5-fluor-pirimidin-4-i
1)-1 -(1 Η-1,2,4-triazol-1 -il)-bután-2-ol.
Az (1) általános képletű vegyületek a találmány értelmében a következőkben ismertetésre kerülő eljárásokkal állíthatók elő.
HU 211 582 A9
1) Az összes találmány szerinti (I) általános képletű vegyület előállítható az 1. reakcióvázlatban bemutatott módon. Ebben a reakcióvázlatban R, R1, R2, X és Y jelentése az (I) általános képletnél megadott.
Egy tipikus eljárás szerint úgy járunk el, hogy valamely (Π) általános képletű vegyületet deprotonálunk közel 1 mőlekvivalensnyi mennyiségű alkalmas bázis, így például lítium-diizopropil-amin vagy nátriumvagy kálium-bisz-(trimetil-szilil)-amid adagolása útján, majd az így kapott sót (előnyösen lítium-, nátriumvagy káliumsót) in situ reakcióba visszük valamely (ΠΙ) általános képletű ketonnal. A reagáltatást jellegzetesen -80 ’C és -50 ’C, előnyösen -70 'C és -60 ’C közötti hőmérsékleten hajtjuk végre egy alkalmas szerves oldószerben, például tetrahidrofuránban, toluolban vagy dietil-éterben, közömbös gáz-atmoszférában, például nitrogéngáz- vagy argongáz-fmoszférában.
A kiindulási anyagként használt (II) általános képletű vegyületek ismert vegyületek [lásd például Comins, D.L. és munkatársai: Heterocycles, 22, 339 (1984)] vagy ismert módon előállíthatók. A kiindulási anyagként használt (III) általános képletű vegyületek ismert vegyületek (lásd például az EP-A 44 605 vagy EP-A 69 442 számú európai közrebocsátási iratot vagy 1 464 224 számú nagy-britanniai szabadalmi leírást) vagy az itt ismertetett módszerekhez hasonló módszerekkel előállíthatók.
2) Az összes találmány szerinti (I) általános képletű vegyület előállítható továbbá a 2. reakcióvázlatban bemutatott módon. Ebben a reakcióvázlatban R, R1, R2, X és Y jelentése az (I) általános képletnél megadott, míg Z jelentése alkalmas kilépőcsoport, például klór- vagy brómatom vagy az alkil részben 1-4 szénatomot tartalmazó alkán-szulfonil-oxi-csoport, így például metán-szulfonil-oxi-csoport. Az 1H1.2.4- triazol alkalmazható bázikus sóira példaképpen megemlíthetünk alkálifémsőkat, előnyösen a nátrium- vagy káliumsót, továbbá tetraalkil-ammóniumsókat, előnyösen a tetra-n-butil-ammóniumsót (lásd a 4 259 505 számú amerikai egyesült államokbeli szabadalmi leírást).
A reagáltatást előnyösen úgy hajtjuk végre, hogy kiindulási anyagként egy (IV) általános képletű epoxid-számnazékot használunk. Ha kiindulási anyagként (VI) általános képletű vegyületet használunk ebben az eljárásban, akkor valószínű, hogy a reakciómechanizmus következtében - legalábbis részlegesen - in situ a megfelelő (IV) általános képletű oxid képződik a reakció körülményei között. Ez az eljárásváltozat tehát ebből a szempontból hasonló ahhoz a változathoz, amikor kiindulási anyagként egy (IV) általános képletű epoxid-származékot használunk.
Ha reakciópartnerként az lH-l,2,4-triazol valamelyik bázisos sóját használjuk, akkor a reagáltatást jellegzetesen szobahőmérséklet és 100 ’C közötti hőmérsékleten, előnyösen 60 °C körül hajtjuk végre 1H1.2.4- triazol-nátriumsót használva, illetve szobahőmérséklet körüli hőmérsékleten dolgozunk, ha a megfelelő tetra-n-butil-ammóniumsót használjuk. A reagáltatást mindenképpen egy alkalmas szerves oldószerben, például Ν,Ν-dimetil-formamidban vagy tetrahidrofuránban végezzük.
Alternatív módon a reagáltatást végrehajtjuk 1H1,2,4-triazollal egy járulékos bázis, például nátriumkarbonát vagy kálium-karbonát jelenlétében, előnyösen 50 ’C és 100 ’C közötti hőmérsékleten egy alkalmas oldószerben, például Ν,Ν-dimetil-formamidban, metanolban vagy víz és aceton elegyében.
A (IV) és (VI) általános képletű köztitennékek előállíthatók olyan ismert módszerekkel, amelyeket a 3. és 4. reakcióvázlatban foglalunk össze. A 3. reakcióvázlatban R, R1, R2, X és Y jelentése az (I) általános képletnél megadott, míg Z jelentése kilépőcsoport, előnyösen klór- vagy brómatom.
E reakcióvázlat értelmében jellegzetesen úgy járunk el, hogy valamely (II) általános képletű vegyületet deprotonálunk egy alkalmas bázisból közel 1 mólekvivalensnyi mennyiséget adagolva, majd az így kapott fémorganikus köztiterméket in situ valamely (V) általános képletű vegyülettel reagáltatva. E célra alkalmazható bázis például a lítium-diizopropil-amid vagy a nátrium- vagy kálium-bisz-(trimetil-szilil)-amid. A reagáltatást jellegzetesen -70 ‘C körüli hőmérsékleten hajtjuk végre egy alkalmas szerves oldószerben, így például tetrahidrofuránban, toluolban vagy dietil-éterben, közömbös gáz-atmoszférában, így például nitrogén-gáz- vagy argongúz-atmoszférában. A (VI) általános képletű vegyületet nem szükséges elkülöníteni, hanem általában in situ gyűrűzárásnak vetjük alá magasabb hőmérsékleten, például szobahőmérsékleten végzett keverés útján, amikor egy megfelelő (IV) általános képletű oxirán-származékot kapunk.
A Z helyén klór- vagy brómatomot hordozó (VI) általános képletű vegyületek előállíthatók továbbá úgy, hogy egy megfelelő (IV) általános képletű epoxidot a megfelelő hidrogén-halogeniddel reagáltatunk vízmentes körülmények között.
A 4. reakcióvázlatban R, R1, R2, X és Y jelentése az (I) általános képletnél megadott, míg Z jelentése alkalmas kilépőcsoport, például klór-, bróm- vagy jódatom vagy metán-szulfonil-oxi-csoport.
E reakcióvázlat értelmében jellegzetes módon úgy járunk el, hogy először egy (VIII) vagy (X) általános képletű vegyületet állítunk elő közvetlenül egy (VEI) általános képletű észterből, az utóbbit egy (XIII) vagy (II) általános képletű vegyület - ezekben a képletekben R1, R2, X és Y jelentése az (I) általános képletnél megadott - egy megfelelő bázissal, például lftium-diizopropil-amiddal vagy nátrium-bisz(trimetil-szilil)amiddal közel 1 mőlekvivalensnyi mennyiségben végrehajtott deprotonálása útján kapott fémorganikus köztitermékkel reagáltatva.
A reagáltatást jellegzetesen -80 ’C és -50 ’C közötti hőmérsékleten, előnyösen -70 ’C-on hajtjuk végre egy alkalmas szerves oldószerben, például tetrahidrofuránban vagy dietil-éterben, közömbös gáz-atmoszférában, például nitrogéngáz- vagy argongáz-atmoszférában.
Alternatív módon valamely (IX) vagy (X) általános képletű vegyület előállítható úgy, hogy valamely (VIII)
HU 211 582 A9 vagy (IX) általános képletű vegyületet egy alkalmas bázis, például nátrium-hidrid közel 1 mólekvivalensnyi mennyiségével reagáltatunk, majd az így kapott karbaniont in situ egy alkalmas alkilezőszerrel alkilezzük. A reagáltatást jellegzetesen 0 'C és szobahőmérséklet közötti hőmérsékleten egy alkalmas szerves oldószerben, például Ν,Ν-dimetil-formamidban hajtjuk végre.
Előnyösen a (VEI) vagy (IX) általános képletű vegyületek alkilezését fázistranszfer-katalizátor jelenlétében hajtjuk végre, 0 C és szobahőmérséklet közötti hőmérsékleten, jellegzetesen szobahőmérsékleten. A fázistranszfer-katalizátorral végrehajtott reagáltatás rendszerét például a következőképpen írhatjuk le:
NaOH/[CH3(CH2)3]4N+HSO4/C2O)/HCl3/(Ci-C4 alkiljZ1 (ahol Z1 jelentése előnyösen jódatom).
A (IX) vagy (X) általános képletű keton epoxidálását szokásos módon hajthatjuk végre, például dimetiloxo-szulfónium-metilidet [lásd például: J. A. C. S. 87 1353 (1965)) vagy klór-metíl-lítiumot [lásd például: Tét. Lett. 795 (1986)] használva.
3) Az X helyén nitrogénatomot tartalmazó (I) általános képletű vegyületek - a képletben R, R1, R2 és Y jelentése a korábban megadott - előállíthatók az 5. reakcióvázlatban bemutatott módon. Ebben a reakcióvázlatban tehát R, R1, R2 és Y jelentése az (I) általános képletnél megadott, míg Z2 és Z3 jelentése egymástól függetlenül hidrogénatom vagy redukálás útján szelektíven eltávolítandó csoport, azzal a megkötéssel, hogy Z2 és Z3 egyidejű jelentése nem lehet hidrogénatom. Előnyösen a redukálás útján szelektíven eltávolítandó csoport egy halogénatom (definíciószerűen fluor-, klór-, bróm- vagy jódatom) és különösen előnyösen klóratom.
Ha az említett csoport halogénatom, előnyösen klóratom, akkor a redukálás előnyös módszere a hidrogenolízis. Jellegzetes módon úgy járunk el, hogy valamely (XI) általános képletű vegyületet hidrogenolízisnek vetünk alá egy alkalmas oldószert, például etanolt használva, adott esetben egy alkalmas járulékos bázis, például nátrium-acetát jelenlétében. A reagáltatást végrehajthatjuk szobahőmérséklet és az alkalmazott hőmérséklet forráspontjának megfelelő hőmérséklet közötti hőmérsékleteken, 100 kPa és 500 kPa közötti nyomásértékeken, rendszerint azonban kielégítő eredményeket kapunk szobahőmérsékleten és atmoszférikus nyomáson dolgozva.
AZ2 és Z·’ közül az egyik helyén hidrogénatomot és a másik helyén redukálás útján szelektíven eltávolítható csoportot tartalmazó (XI) általános képletű köztitermékek könnyen előállíthatók a 6. reakcióvázlatban bemutatott módon. Ebben a reakcióvázlatbn R, R1, R2 és Y jelentése az (I) általános képletnél megadott, és Z2 és Z3 közül az egyik hidrogénatomot és a másik redukálás útján szelektíven eltávolítható csoportot jelent. A reagáltatást hasonló módon hajthatjuk végre, mint az 1) eljárást. A (XI) általános képletű intermedierekéi - ahol Z2 és Z3 közül az egyik hidrogénatomot, míg a másik redukálás útján szelektíven eltávolítandó csoportot jelent - a 2) eljárásnál ismertetett módszerhez analóg módon is előállíthatjuk.
A (XII) általános képletű kiindulási vegyületek előállíthatók szokásos módszerekkel, például a későbbiekben ismertetésre kerülő referenciapéldákban bemutatott módszerekkel.
A Z2 és Z3 helyén egyaránt redukálás útján szelektíven eltávolítandó csoportot tartalmazó (XI) általános képletű köztitermékek előállíthatók a 2) eljárásnál ismertetett módszerrel analóg módon úgy, hogy egy al-. kalmas epoxidot használunk kiindulási anyagként, az utóbbit pedig ismert módon a 7. reakcióvázlatban bemutatott eljárással állíthatjuk elő. A 7. reakcióvázlatban R, R1, R2 és Y jelentése az (I) általános képletnél megadott, míg Z2 és Z3 egyaránt redukálás útján szelektíven eltávolítandó csoportot jelentenek, továbbá Z4 jelentése klóratom vagy 1-4 szénatomot tartalmazó alkoxi-csoport.
A fentiekben ismertetett reagáltatások mindegyike ismert módszer, így végrehajtásukhoz ismert reagenseket és reakciókörülményeket alkalmazunk, ugyancsak az előállított termékek elkülönítését szakember számára jól ismert módon hajtjuk végre, a vonatkozó szakirodalomban, illetve a példákban ismertetett módszerekkel.
Egy gyógyászatilag elfogadható savaddíciós sót egyszerűen előállíthatunk úgy, hogy a megfelelő szabad bázist, illetve savat tartalmazó oldatot elegyítünk. A só rendszerint kicsapódik az oldatból és szűréssel elkülöníthető, vagy pedig az oldószer elpárologtatása útján nyerhető ki.
A találmány szerinti eljárással előállított (I) általános képletű vegyületek és gyógyászatilag elfogadható sóik - miként említettük - gombaellenes hatásúak, igy felhasználhatók az állatok, beleértve az embert is, gombás fertőzésének kezelésére vagy megelőzésére. így például felhasználhatók ezek a vegyületek helyi gombás fertőzések kezelésére embernél. például a Candida, Trichopyton, Microsporum vagy Epidermophyton (genuszokba tartozó) specieszek által okozott fertőzések esetén, vagy pedig a Candida albicans által a nyálkahártyán okozott fertőzéseknél, például szájpenész és vaginális candidiasis esetén. Felhasználhatók továbbá a találmány szerinti vegyületek szisztematikus gombás fertőzések kezelésére, például Candida specieszek, például a Candida albicans, Cryptococcus neoformans, Apergillus flavus, Aspergillus fumigatus, Coccidioides, Paracoccidioides, Histoplasma vagy Blastomyces genuszokhoz tartozó specieszek által okozott fertőzések esetén.
A találmány szerinti vegyületek előre nem várt módon jó aktivitást mutatnak a klinikailag igen fontos Aspergillus spp. gomba ellen. Ez a jó hatás elsősorban annak köszönhető, hogy a találmány szerinti vegyületeknek meglepő módon jók a farmakokinetikai tulajdonságaik, aminek következtében hosszú felezési idejűek.
A találmány szerinti vegyületek antifungális aktivitásának in vitro kiértékelését a minimális gátlási koncentráció (m i é.) meghatározásával hajthatjuk végre. Ez a koncentráció a kísérleti vegyületeknek azon kon4
HU 211 582 A9 centrációja, amelynél egy megfelelő közegben egy adott mikroorganizmus előfordulása megszűnik. A gyakorlatban úgy járunk el, hogy az adott kísérleti vegyület meghatározott koncentrációját tartalmazó agar-agar lemezek sorozatát beoltjuk például a Candida albicans standard tenyészetével, majd mindegyik lemezt 48 órán át 37 ’C-on inkubáljuk. A lemezeket ezután megvizsgáljuk a gomba növekedésének jelenlétére vagy távollétére, és a megfeleld minimális gátlási koncentrációkat rögzítjük. Az ilyen kísérletekben felhasználható egyéb mikroorganizmusokra példaképpen a következőket említhetjük: Aspergillus fumigatus, Trichophyton spp., Microsporum spp., Epidermophyton floccosum, Coccidioides immites és Torulopsis glabrate.
A találmány szerinti vegyületek in vivő kiértékelését egereken hajtjuk végre, mely egereket például a Candida albicans vagy Aspergillus fumigatus törzzsel oltotttuk be. Ezután különböző dózisokban intraperitoneálisan vagy intravénásán injektálás útján, vagy pedig orális beadás útján juttatjuk a szervezetbe a kísérleti vegyületet. Aktivitásról akkor beszélünk, amikor az egerek kezeletlen csoportjánál bekövetkező pusztuláshoz képest a kezelt csoportnál túlélést tapasztalunk. Rögzítjük a fertőzés letális, azaz halálos hatása ellen 50%-os védelmet nyújtó dózist, és ezt PDjo-értékként említjük. Az aktivitás további kiértékelésére szolgál az Aspergillus spp. gombával végrehajtott fertőzés után azon egerek számának meghatározása, amelyek kigyógyulnak a fertőzésből.
A találmány szerinti eljárással előállított vegyületeket és gyógyászatilag elfogadható sóikat a humán gyógyászatban alkalmazhatjuk önmagukban, azonban rendszerint olyan gyógyászati készítmények formájában kerülnek felhasználásra, amelyek a hatóanyagon kívül a gyógyszergyártásban szokásosan használt hordozó- és/vagy egyéb segédanyagokat tartalmazzák. Az utóbbiak megválasztása a beadás kívánt módjától, illetve a gyógyszergyártási gyakorlattól függ. A találmány szerinti gyógyászati készítmények előállíthatók például olyan orálisan adagolható tabletták formájában, amelyek hordozóanyagként keményítőt vagy laktózt tartalmaznak. Előállíthatunk továbbá kapszulákat, amelyekben a hatóanyag önmagában vagy segédanyagokkal együtt van. Ugyancsak előállíthatunk elixíreket, oldatokat vagy szuszpenziókat, amelyek segédanyagként színező- vagy ízesítőszereket tartalmaznak. A találmány szerinti készítményeket parenterális injektálás, például intravénás, intramuszkuláris vagy szubkután injektálás útján adhatjuk be. Parentális beadás céljából a leginkább előnyösen olyan steril vizes oldatok alkalmazása, amelyek egyéb segédanyagokat, például az oldatot a vérrel izotóniássá tevő mennyiségben sókat vág glükózt tartalmaznak.
Az (I) általános képletű vegyületeknek vizes közegben való oldékonyásága javítható úgy, hogy a hatóanyagot egy ciklodextrin hidroxi-alkil-származékával komplexbe visszük. Előnyösen a ciklodextrint alfa-, béta- vagy gamma-ciklodextrin formájában alkalmazzuk. A leginkább előnyös a béta-ciklodextrin alkalmazása. A hidroxi-alkil-származék előnyösen a hidroxipropil-származék.
Embereknél az orális és parenterális beadás esetén a napi dózis szint a találmány szerinti (I) általános képletű vegyületek és gyógyászatilag elfogadható sóik vonatkozásában 0,01-20 mg/kg (egyetlen vagy többszöri beadással). így tehát a tabletták vagy kapszulák 5 mg. és 0,5 g közötti mennyiségben tartalmaznak hatóanyagot egyszeri vagy többszöri beadás céljából. Minden esetben az orvosnak kell meghatároznia azt a konkrét dózist, amely a leginkább alkalmas egy adott beteg esetén és ennek a dózisnak a nagysága változhat többek között a beteg korától, testtömegétől és reakciójától függően. Az említett dózis szintek egy átlagos esetre adott példák, természetesen egyes esetekben nagyobb vagy alacsonyabb dózis szintek alkalmazhatók.
Alternatív módon az (I) általános képletű, antifungális hatású vegyületeket felhasználhatjuk kúpok vagy pesszáriumok formájában, vagy pedig topikálisan alkalmazhatjuk ezeket a vegyületeket borogatóvizek, oldatok, krémek, kenőcsök vagy porok formájában. így például előállíthatunk olyan krémeket, amelyek polietilén-glikolok vagy folyékony paraffin vizes emulzióján alapulnak, vagy pedig előállíthatunk 1 és 10% közötti mennyiségben hatóanyagot tartalmazó kenőcsöket, amelyek fehér viaszon vagy fehér lágy paraffinon alapulnak, továbbá stabilizátorokat és konzerválószereket tartalmaznak szükséges esetben.
A találmány további tárgya (I) általános képletű vegyületekre és gyógyászatilag elfogadható sóikra és a készítmény gyógyszerként, különösen gombaölő szerként történő felhasználására.
A találmány kiterjed még az állatok, illetve az ember kezelésére gombafertőzések gyógyítására, illetve megelőzésére olymódon, hogy az állatot, illetve az embert (1) általános képletű vegyület vagy szükség esetén gyógyászatilag elfogadható sója vagy ezekből álló készítmény hatékony mennyiségével kezeljük.
A találmány kiterjed továbbá a (IV), (VI) és (XI) általános képletű köztitermékekre, továbbá a 4-etil-5fluor-pirimidinre és a 4-klór-6-etil-5-fluor-pirimidinre.
A találmányt közelebbről a következő példákkal kívánjuk megvilágítani. Feltételezzük, hogy a B enantiomer-pár - amennyiben ilyenre utalunk az ezután következő példákban vagy referenciapéldákban -, valamint az 1., 3., 4. és 5. példák szerinti termékek (ezekben a példákban a kétféle lehetséges enantiomerpár közül csak az egyiket kaptuk) a 2R.3S- és a 2S,3Renantiomerek racém elegyei.
/. példa
3-( 3-Klór-piridin-4-il )-2-(2,4-difluor-fenil)-1 -(1H),2,4-triazol-l-il)-bután-2-ol - 8. reakcióvázlat
-60 ’C-on és nitrogéngáz-atmoszférában 1,01 g (10 mmól) diizopropil-amin 60 ml vízmentes tetrahidrofuránnal készült oldatához cseppenként hozzáadunk 6,25 ml (10 mmól), hexánnal készült 1,6 mólos n-butil-lítium-oldatot, majd az fgy kapott reakcióelegyet először -20 ’C-ra felmelegedni hagyjuk és ezután -70 ’C-ra visszahűtjük. A lítium-diizopropil-amid (10 mmól) így
HU 211 582 A9 kapott oldatához -70 °C cseppenként hozzáadunk 1,41 g (10 mmól) 3-klór-4-etil-piridint [lásd Comins, D.L. és munkatársai: Heterocycles, 22, 339 (1984)]. Az így kapott reakcióelegyet ezután -70 C-on 15 percen át keverjük, majd hozzáadjuk 2,23 g (10 mmól) 1-(2,4difluor-fenil)-2-(lH-l,2,4-triazol-l-il)-etanon 15 ml tetrahidrofuránnal készült oldatát. A reakcióelegyet ezután 30 perc leforgása alatt szobahőmérsékletre felmelegedni hagyjuk, majd 30 ml vízzel mossuk, és ezután 60-60 ml etil-acetáttal háromszor extraháljuk. Az egyesített szerves extraktumot vízmentes magnézium-szulfát fölött szárítjuk, szüljük, csökkentett nyomáson bepároljuk és cím szerinti vegyületet szilikagélen flashkromatografálássál, eluálószerként etil-acetátot használva elkülönítjük. A terméket végül etil-acetátból átkristályosítjuk, amikor 0,46 g mennyiségben a 182184 ’C olvadáspontú cím szerinti vegyületet kapjuk.
Elemzési eredmények a C|7H15C1F2N4O képlet alapján:
számított: C% = 55,98, H% = 4,14, N%= 15,36; talált: C% = 55,76, H% = 4,15, N%= 15,23.
2. példa
2-(2,4-difluor-fenil)-3-(3-fluor-piridin-4-il)-l-(lH1,2,4-triazol-1 -il)-bután-2-ol - 9, reakcióvázlat A reagáltatást az 1. példában ismertetett módszerhez hasonló módon hajtjuk végre, kiindulási anyagként 3-klór-4-etil-piridin helyett az 1. referenciapéldában ismertetett 4-etil-3-fluor-piridint használva. A nyers reakcióterméket szilikagélen oszlopkromatográfiás tisztításnak vetjük alá, eluálószerként etil-acetátot használva. A megfelelő frakciók kombinálása, majd bepárlása után a cím szerinti vegyület A enantiomer-párjál kapjuk először, amelynek olvadáspontja 178-181 °C. E vegyület 'H-NMR-spektroszkópiai adatai a következők: ‘H-NMR (CDClj) δ: 1,6 (d, 3H). 3.95 (q, IH), 4,7 és
5.15 (AB q,2H), 5,1 [s, IH (OH)], 6,5 (m, IH), 6,7 (m, IH). 6.95 (m, IH), 7,45 (t, IH), 7.8 (s, IH) 7,95 (s. IH), 8,15 (s, IH), 8,25 (d, IH). p.p.rn.
Ezután etil-acetát és metanol 95 : 5 térfogatarányú elegyével további eluálást végzünk. A megfelelő frakciók kombinálása, majd bepárlása után a cím szerint vegyület B enantiomer-páiját kapjuk tisztítatlan formában. Ezt azután tovább tisztítjuk szilikagélen oszlopkromatográfiásan, eluálószerként diklór-metán, metanol és 0,880 g/cm3 sűrűségű vizes ammónium-hidroxid-oldat 93:7:1 térfogatarányú elegyét használva. A megfelelő frakciók kombinálása, majd bepárlása és dietil-éterrel végzett eldörzsölés után a cím szerinti vegyület B enantiomer-páiját kapjuk, amelynek olvadáspontja 188-189 ’C.
Elemzési eredmények a C|7H|5F3N4OO,25 H2O képlet alapján:
számított: C% = 57,87, H% = 4,43, N% = 15,88; talált: C% = 57,63, H% = 4,32, N% = 15,71.
A B enantiomer-párt ezután rezolválásnak vetjük alá nagynyomású folyadékkromatográfiás módszerrel, királis hordozóanyagot (CHIRACEL OG) használva, és izopropanol és hexán 1 : 1 térfogatarányú elegyével eluálva. A megfelelő frakciók kombinálása, majd bepárlás után a rezolvált enantiomereket kapjuk, mindegyiket a királis hordozóanyaggal szennyezve.
Az egyes szennyezett enantiomereket ezután további tisztításnak vetjük alá szilikagélből készült oszlopon kromatográfiásan, eluálószerként diklór-metán és metanol 95:5 térfogatarányú elegyét használva. A megfelelő frakciók kombinálása, majd bepárlása, illetve hexán és dietil-éter elegyével végzett eldörzsölés után a tisztított enantiomereket kapjuk.
Az egyik enantiomer olvadáspontja 57-59 ‘C, fajlagos forgatóképessége |a]b = -59’ (c = 1 mg/ml metanolban). A másik enantiomer olvadáspontja 56-57 ’C, fajlagos forgatóképessége [oc]b = +57’ (c = 1 mg/ml metanolban).
3-6. példák
Az alábbi táblázatban felsorolt (IC) általános képletű vegyületek az 1. példában ismertetett módszerhez hasonló módon állíthatók elő, kiindulási anyagként egy megfelelő 4-etil-3-halogén-piridint és 1-(halogén-fenil )-2-( 1 Η-1,2,4-triazol-1 -il)-etanont használva.
A példa sorszáma |
R |
(XIV) általános képletű csoport |
o.p. CC) |
Elemzési eredmények (%) |
30.(7) |
2-fluor-fenil-csoport |
3-klór-piridin-4-il-c söpört (2) |
166-167 |
C17H|6C1FN4O képlet alapján: számított: C% = 58,88, H% = 4,65, N% = 16,16, talált C% = 58,92, H% = 4,85, N% = 15,99. |
4(1X7) |
2-klór- fenil-csoport |
3-fluor-piridin-4-il-csoport (3) |
153-155 |
C]7H|6C1FN4O képlet alapján:, számított: C% = 58,88, H% = 4,65, N% = 16,16, talált: C% = 59,05, H% = 4,84, N% = 16,06. |
5(41(5) |
2-fluor-fenil-csoport |
3-fIuor-piridin-4-il-csoport (3) |
156-157 |
C|7H|6F2N4O képlet alapján:, számított: C% = 61,81, H% = 4,88, N% = 16,96, talált: C% = 61,45, H% = 4,96, N% = 16,85. |
6® |
4-fluor-fenil-c söpört |
3-klór-piridi η-4-il-csoport (2) |
A enantiomerpár: 112-114 |
C|7H|6C1FN4O-H2O képlet alapján:, számítolt: C% = 55.97, H% = 4,97, N% = 15,36, talált: C% = 56,06, H% =4,94, N% = 15,42., |
B enantiomerpár: 184-185 |
C17H)6C1FN4O képlet alapján:, számított: C% = 58,88. H% = 4,65, N% = 16,16, talált: C% = 59,17, H% = 4,63, N% = 16,15. |
HU 211 582 A9 (1) Oszlopkromatografálást végezhetünk szilikagélen, először gradiens-eluálást alkalmazva etil-acetát és diklór-metán 2:1 térfogatarányú elegyével, majd fokozatosan etil-acetátot hasznává eluálószerként. A kapott szilárd anyagot dietil-éterrel dörzsöltük el a kívánt tennék elkülönítése céljából.
(2) A kiindulási anyag vonatkozásában lásd az 1. példát.
(3) A kiindulási anyag vonatkozásában lásd az 1. referenciapéldát.
(4) Oszlopkromatografálást végeztünk szilikagélen, gradiens-eluálást alkalmazva először etil-acetát és diklór-metán 2:1 térfogatarányú elegyével, majd etil-acetátot használva eluálószerként. A megfelelő frakciókat kombináltuk, majd bepároltuk, és az így kapott anyagot további tisztításnak vetettük alá szilikagélen oszlopkromatográfiásan, eluálószerként diklór-metán, metanol és 0,880 g/cm3 sűrűségű vizes ammónium-hidroxid-oldat 93:7:1 térfogatarányú elegyét használva. A megfelelő frakciókat egyesítettük, majd bepároltuk és az így kapott maradékot végül dietil-éterrel dörzsöltük el.
(5) A kapott enantiomerpárt a 2. példában ismertetett módszerhez hasonló módon nagynyomású folyadékkromatografálással rezolváltuk. így kaptuk az egyes enantiomereket, az egyik olvadáspontja 8384 °C, fajlagos forgatóképessége [a]$ = -80 ' (c = 1 mg/ml metanolban), míg a másik olvadáspontja 78-79 ’C. fajlagos forgatóképessége [a]§ = +82’ (c = 1 mg/ml metanolban).
(6) Oszlopkromatografálást végeztünk szilikagélen, eluálószerként hexán, izopropanol és 0,880 g/cm3 sűrűségű vizes ammónium-hidroxid-oldat 80:20:1,5 térfogatarányú elegyét használva. A megfelelő frakciókat egyesítettük, majd bepároltuk és az így kapott maradékot további tisztításnak vetettük alá szilikagélen oszlopkromatográfiásan, eluálószerként etil-acetát és etanol 97:3 térfogatarányú elegyét használva. A megfelelő frakciókat egyesítettük, majd bepároltuk. így az elkülönített enantiomer-párokat kaptuk. Az egyes enantiomer-párokat dietil-éterrel dörzsöltük ei a kívánt termék kinyerése céljából.
(7) A kapott enantiomer-párt a 2. példában ismertetett módszerhez hasonló módon nagynyomású folyadékkromatografálással rezolváltuk.
7. példa
2-(2,4-Difluor-fenil)-3-(5-fluor-pirimidin-4-il)-l(lH-I,2,4-triazol-l-il)-buián-2-oI -10. reakcióvázlat
0,307 g (0,8 mmól), a 2. referenciapélda (iii) lépésében ismertetett módon előállított, B enantiomer-pár formájú 3-(4-klór-5-fluor-pirimidin-6-il)-2-(2,4-difluor-feníI)-l-(lH-l,2,4-triazoI-l-iI)-bután-2-oI 20 ml etanollal készült oldatát atmoszférikus nyomáson és szobahőmérsékleten 30 mg 10 tömeg% fémtartalmú szénhordozós palládium-katalizátor és 0,082 g (1 mmól) nátrium-acetát jelenlétében hidrogénezzük. 5 óra elteltével további 10 mg 10 tömeg% fémtartalmú szénhordozós palládiumkatalizátort adagolunk, majd a hidrogénezést további 1 órán át folytatjuk. Ezt köetően a katalizátort kiszűrjük, majd a szűrletet vákuumban bepároljuk. A maradékot szilikagélen flashkromatográfiás tisztításnak vetjük alá, eluálószerként etil-acetát és metanol 97:3 térfogatarányú elegyét használva. A megfelelő frakciók egyesítése, majd bepárlás után a kapott maradékot dietil-éterrel bedörzsöljük. így B enantiomer-pár formájában 0,249 g (89%) mennyiségben a 127 ‘C olvadáspontú cím szerinti vegyületet kapjuk.
Elemzési eredmények a C16H14F3N5O képlet alapján:
számított: C% = 55 01, H% = 4,01, N% = 20,05; talált: C% = 55,08, H% = 4,00, N% = 19,96.
ml metanolban feloldunk a B enantiomer-pár formájú cím szerinti vegyületből 0,105 g-ot (0,3 mmól) és 0,07 g (0,3 mmól) lR-(-)-10-kámfor-szulfonsavat, majd az így kapott oldatot 0 ’C-on tartjuk 2 órán át. A kivált kristályos csapadékot szűréssel elkülönítjük, amikor 0,06 g mennyiségben a 176 ’C olvadáspontú 2R,3S-2-(2,4-difluor-fenil)-3-(5-fluor-pirimidin-4-il)1 -(1 Η-1,2,4-triazol-1 -il)-bután-2-ol- lR-(-)- 10-kámfor -szulfonát.0,5 metanolátot kapjuk.
Fajlagos forgatőképessége [a]^ = -49,5’ (c = mg/ml metanolban).
Elemzési eredmények a C26H3oF3N505S.O,5 CH3OH képlet alapján:
számított: C% = 53,27, H% = 5,36, N% = 11,73; talált: C% = 53,09, H% = 5,36, N% = 11,43.
A vegyület abszolút konfigurációját egykristályos röntgendiffrakciós analízissel igazoltuk.
A kristályosításnál kapott szűrletet vákuumban bepároljuk, majd megosztjuk 10 ml diklór-metán és 5 ml telített vizes nátrium-hidrogén-karbonát-oldat között. A szerves fázist vízmentes magnézium-szulfát fölött szántjuk, szűrjük és csökkentett nyomáson bepároljuk. A kapott maradékot és 0,46 g (0,2 mmól) 15-(+)-10-kámfor-szulfonsavat feloldunk 3 ml metanolban. Az így kapott oldatot 0 ’C-on tartjuk 2 órán át, majd a kivált kristályos csapadékot szűréssel elkülönítjük. így 0,052 g mennyiségben a 176 ’C olvadáspontú 2S,3R-2-(2,4difluor-fenil)-3-(5-fluor-piridin-4-il)-l-(lH-1,2,4-triazol- 1 -i 1)- bu tán-2-ol - lS-(+)-10-kámfor-szulfonát.0,5 metanolát-ot kapjuk.
Fajlagos forgatőképessége [a]§ = +54,5’ (c = 2 mg/ml metanolban).
Elemzési eredmények a ¢26^^3^058-0,5 CH3OH képlet alapján:
számított: C% = 53,27, H% = 5,36, N% = 11,73;
talált: C% = 53,27, H% = 5,31, N%= 11,64.
A fentieben ismertetett módon előállított 1 R-(->10kámfor-szulfonát-sóból 1,22 g-ot (2,1 mmól) megosztunk 20 ml diklór-metán és 3 ml telített vizes nátriumhidrogén-karbonát-oldat között. A szerves fázist 5 ml vízzel mossuk, vízmentes magnézium-szulfát fölött szántjuk, szűrjük és vákuumban bepároljuk. így 0,64 g mennyiségben a 127 ’C olvadáspontú 2R,3S-2-(2,4-difluor-fenil)-3-(5-fluor-pirimidin-4-il)-l-(lH-l,2,4-triazol1 -il )-bután-2-olt kapjuk.
HU 211 582 A9
Fajlagos forgatóképessége [ot]§ = -62’ (c = 1 mg/ml metanolban).
A fentiekben ismertetett módon előállítitt lS-(+)10-kámfor-szulfonát-sóból 1,17 g-ot (2,0 mmól) az előző bekezdésben ismertetett módon kezelünk, amikor 0,63 g mennyiségben a 127 C olvadáspontú 2S,3R-2-(2,4-difluor-fenil)-3-(5-fluor-pirimidin-4-il)1 -(1 Η-1,2,4-triazol-1 -il)-bután-2-olt kapjuk.
Fajlagos forgatóképessége [«]□ = +59,5’ (c = 2 mg/ml metanolban).
8. példa
2-(2,4-Difluor-fenil)-3-(5-fluor-pirimidin-4-il)-I(]H-i.2,4-triazol-l-il)-bután-2-ol, B enantiomerpár -11. reakcióvázlat
200 ml tetrahidrofuránhoz hozzáadunk 79 ml, tetrahidrofuránnal készült 1 mólos nátrium-bisz(trimetil-szilil)-amid-oldatot, majd az így kapott oldatot nitrogéngáz-atmoszférában -65 ’C-ra lehűtjük. Ezután az oldathoz 30 perc leforgása alatt hozzáadjuk 10 g 4-etil-5-fluor-pirimidin (előállítását lásd a 8. referenciapéldában) 100 ml tetrahidrofuránnal készült oldatát. -65 ’C-on 3 órán át tartó keverést követően a sűrű szuszpenzióhoz cseppenként 30 perc leforgása alatt hozzáadjuk 17,7 g l-(2,4-difluor-fenil)-2-( 1 Η-1,2,4-triazol-l-il)-etanon 100 ml tetrahidrofuránnal készült oldatát. Az így kapott reakcióelegyet -65 “C-on további 1 órán át keverjük, majd hozzáadunk 20 ml ecetsavat. Miután a reakcióelegyet -20 ’C-ra felmelegítettük, 200 ml vízzel mossuk, és a szerves fázist elválasztjuk. A vizes fázist 200 ml etil-acetáttal visszaextraháljuk, majd az így kapott extraktumot a szerves fázissal egyesítjük. Az egyesített szerves fázisokat ezután csökkentett nyomáson bepároljuk, majd az így kapott szilárd anyagot 230 ml dietil-éterrel eldörzsöljük és szűrjük. A szűrletet csökkentett nyomáson bepároljuk, majd a kapott maradékot szilikagélen kromatográfiás tisztításnak vetjük alá eluálószerként dietil-éter és etilacetát 1:1 térfogatarányú elegyét használva. A cím szerinti vegyületet tartalmazó frakciókat egyesítjük, majd csökkentett nyomáson bepároljuk, és a maradékot szilikagélen kromatografáljuk, eluálószerként etil-acetát és hexán 1:1 térfogatarányú elegyét használva. A megfelelő frakciókat egyesítjük, majd csökkentett nyomáson bepároljuk. így 0,82 g menynyiségben a 125-127 ’C olvadáspontú tisztított cím szerinti vegyületet kapjuk.
Elemzési eredmények a C16H|4F3N5O képlet alapján:
számított: C% = 55,01, H% = 4,01. N% = 20,05: talált: C% = 54,89, H% = 4,06, N% = 19.66.
9. példa
2-(2,4-Difluor-fenil)-3-(5-fluor-pirimidin-4-il)-lt 1H-1,2.4-triazol-l -il)-bután-2-ol, A enantiomerpár
A cím szerinti vegyületet a 7- példában ismertetett módszerhez hasonló módon állíthatjuk elő, kiindulási anyagként a 2. referenciapélda (iii) lépésében ismertetett módon előállított, A enantiomer-pár formájú
3-(4-klór-5-fluor-pirimidin-6-il )-2-(2,4-difluor- fenil) -l-(lH-l,2,4-triazol-l-il)-bután-2-olt használva. így a 137 ’C olvadáspontú cím szerinti vegyületet kapjuk.
Elemzési eredmények a C]6H14F3N5O képlet alapján:
számított: C% = 55,01, H% = 4,01, N% = 20,05; talált: C% = 54,89, H% = 4,06, N% = 19,82.
10. példa
3-(5-Klór-pirimidin-4-il)-2-(2,4-difluor-fenil)-l (]H-l,2,4-triazol-l-il)-bután-2-ol, B enantiomerpár -12. reakcióvázlat
0,58 g (1,46 mmól), a 6. referenciapélda (iii) lépésében ismertetett módon előállított, B enantiomer-pár formájú 3-(4,5-diklór-pirimidin-6-il)-2-(2,4difluor-feni 1)-1 -(1 Η-1,2,4-triazol-1 -il)-bután-2-ol 20 ml etanollal készült oldatát atmoszférikus nyomáson és szobahőmérsékleten 45 mg 10% fémtartalmú szénhordozós palládiumkatalizátor és 122 mg (1,5 mmól) nátrium-acetát jelenlétében 7 órán ál hidrogénezzük. Ezt követően a katalizátort szűréssel eltávolítjuk, majd a szűrletet csökkentett nyomáson bepároljuk.
A maradékot szilikagélen flash-kromatografálásnak vetjük alá, eluálószerként etil-acetátot használva. A megfelelő frakciók kombinálása, majd bepárlása után 0,35 g (72%) mennyiségben a 128 ’C olvadáspontú cím szerinti vegyületet kapjuk.
Elemzési eredmények a C|6H|4C1F2N5OO,3 H2O képlet alapján:
számított: C% = 51,76, H% = 3,94, N% = 18,87; talált: C% = 51,68, H% = 3,89, N% = 18,58.
11. példa
3-(5-KIór-pirimidin-4-il)-2-(2,4-difluor-fenil)-l(lH-l,2.4-triazol-l-il)-bután-2-ol. A enantiomerpár
A 10. példához hasonló módszerrel állíthatjuk elő a cím szerinti vegyületet, kiindulási anyagként a 6. referenciapélda (iii) lépésében ismertetett módon előállítható, A enantiomer-pár formájú 3-(4,5-diklór-pirimidin-6-il)-2(2,4-difl uor-feni 1)-1 -(1 Η-1,2,4-tria-zol-1 -il)-bután-2-olt használva. így cím szerinti vegyületet kapjuk olyan gumiszerű anyag formájában, amelyet 'H-NMR-spektroszkópiás úton azonosítunk.
Ή-NMR (CDC1,) δ: 1,50 (d, 3H), 4.4 (q, 1H), 4,67 és
4,82 (AB q, 2H), 6,35 [s, 1H (OH)], 6,45 (m, 1H),
6,62 (m, 1H). 7.07 (m, 1H), 7,6 (s, 1H), 8,05 (s, 1H)
8,5 (s, 1H). 8,8 (s, lH),p.p.m.
12-16. példák
A következő táblázatban felsorolt (ID) általános képletű vegyületeket a 10. példában ismertetett módszerhez hasonló módon állíthatjuk elő, kiindulási anyagként egy megfelelő 2-aril-3-(4-klór-5-fluor-pirimidin-6-il) -1 -(1H-1,2,4-triazol-1 -il)-bután-2-ol t használva.
HU 211 582 A9
A példa sorszáma |
R |
Enantiomer-pár |
o.p. (’C) |
Elemzési eredmények (%) |
12<” |
2-fluor-fenil-csoport® |
B |
94 |
C|6Hi5F2N5O képlet alapján: számított: C% = 58,01, H% = 4,53, N% = 21,15,
talált: C% = 58,17, H% = 4,68, N% = 21,12. |
13® |
2-fluor-feniI-csoport® |
A |
117 |
C|6H]5F2N5O képlet alapján: számítón: C% = 58,01, H% = 4,53, N% = 21,15,
talált: C% = 58,22, H% = 4,68, N% = 21,01. |
14 |
2-klór-feni 1-csoport*4’ |
B |
103-104 |
Ci6H15C1FN5O képlet alapján: számított: C% = 55,26, H% = 4,35, N% = 20,14,
talált: C% = 55,58, H% - 4,30, N% = 20,05 |
15 |
2-klór-fenil-csoportí4) |
A |
121-122 |
C|6H|5C1FN5O képlet alapján: számított: C% = 55,26, H% = 4,35, N% = 20,14.
talált: C% = 55,53, H% = 4,25, N% = 20,16. |
16i6) |
2,4-diklór-feni]-csoport(5) |
B |
150-152 |
C]6H|4C1jFN,O képlet alapján: számított: C% = 50,28, H% = 3,69, N% = 18,32,
talált: C% = 50,23, H% = 3,61, N% = 18,13. |
(1) Oszlopkromatografálást végeztünk szilikagélen, eluálószerként etil-acetát és metanol 96:4 térfogatarányú elegyét használva.
(2) Oszlopkromatografálást végeztünk szilikagélen, eluálószerként izobutil-metil-ketont használva.
(3) A kiindulási anyag vonatkozásában lásd 3. referenciapéldát.
(4) A kiindulási anyag vonatkozásában lásd 4. referenciapéldát.
(5) A kiindulási anyag vonatkozásában lásd 5. referenciapéldát.
(6) A kapott enantiomer-pán a 2 példában ismertetett módszerhez hasonló módon nagynyomású folyadékkromatográfiás módszerrel re zo háltuk / 7. példa
2R,3S-2-(2,4-Difluor-fenil)-3-(5-fluor-pirimidin-4· il)-l-(IH-1,2.4-triazol-l-il)-bután-2-ol és hidroxipropil-béta-ciklo-dextrin vizes nátrium-kloridos oldata ml térfogatú lombikba bemérünk 1 g hidroxipropil-béta-ciklodextrint (moláris szubsztitúció = 0,41). majd a ciklodextrint közel 7 ml desztillált vízben feloldjuk. Ezután az oldatban 90 mg nátrium-kloridot oldunk, majd desztillált vízzel az oldat térfogatát 10 ml-re beállítjuk. Az így kapott oldathoz hozzáadunk 100 mg, a 7. példában ismertetett módon előállított 2R,3S-2-(2,4-difluor-fenil)-3-(5-fluor-pirimidin-4-il)]-(1 Η-1,2,4-triazol-1 -il)-bután-2-olt egy fiolába, majd az így kapott keveréket 15 percen át ultrahanggal besugározzuk és ezután mechanikus rotációval további 2 napon át keverjük. Ezt követően további 200 mg hidroxi-propil-béta-ciklodextrint adagolunk, majd az elegyet a fiola mechanikus rotációjával 1 órán át keverjük, amikor a cím szerinti oldatot kapjuk.
A következőkben ismertetésre kerülő referenciapéldákban néhány új kiindulási vegyület előállítását ismertetjük.
1. referenciapélda
4-Etil-3-fluor-piridin -13. reakcióvázlat
-70 °C-on nitrogéngáz-atmoszférában 200 mmól, az 1. példában ismertetett módszerhez hasonló módon előállított lítium-diizopropil-amid 400 ml vízmentes tetrahidrofuránnal készült oldatához keverés közben cseppenként hozzáadunk 20 g (200 mmól)
3-fluor-piridint, majd 30 perc elteltével ugyancsak cseppenként ezen a hőmérsékleten beadagolunk 60 g (370 mmól) etil-jodidot. Ezt követően a reakcióelegyet lassan -10 C és -5 ’C közötti hőmérsékletre felmelegítjük, amikor exoterm reakció megy végbe és a hőmérséklet 15-20 ’C-ra emelkedik. A reakcióelegyet ezután további 30 percen át keverjük, majd 50 ml vízzel mossuk és a szerves fázist elválasztjuk. A vizes fázist 50-50 ml dietil-éterrel háromszor extra45 háljuk, majd az egyesített szerves fázisokat vízmentes magnézium-szulfát fölött szárítjuk, és csökkentett nyomáson bepároljuk. A kapott folyadékot atmoszférikus nyomáson desztilláljuk, amikor 13 g mennyiségben a 154-158 ’C olvadáspontú cím szerinti ve50 gyületet kapjuk.
Ή-NMR (CDClj) δ: 1,25 (t, 3H, J = 10 Hz), 2,65 (q, 2H, J= 10 Hz), 7,1 (t, 1H, J = 8 Hz), 8,3 (d, 1HJ = 8 Hz), 8,33 (s, lH)p.p.m.
2. referenciapélda
3-(4-Klór-5-fluor-piriniidin-6-il)-2-(2,4-difluor-fenil)-l-(JH-l,2,4-triazol-l-il)-bután-2-ol - 14. reakcióvázlat (í) 6-Etil-5-fluor-pirimidin-4-(3H)-on
HU 211 582 A9 °C-on 8,64 g (160 mmól) nátrium-metilát 50 ml metanollal készült oldatához hozzáadjuk 12,96 g (80 mmól) alfa-fluor-propionil-ecetsav-etil-észter [lásd Bergmann, E. D. és munkatársai: J. Chem. Soc., 3278 (959), valamint Burton, D. J. és munkatársai: Tét. Lett., 30, 6113 (1989)] és 8,32 g (80 mmól) formamidin-acetál 50 ml metanollal készült oldatát, majd az így kapott reakcióelegyet 0 'C-on 1 órán át, ezután szobahőmérsékleten egy éjszakán át és végül vísszafolyató hűtő alkalmazásával végzett forralás közben 30 percen át keverjük. Ezt követően a reakcióelegyet csökkentett nyomáson bepároljuk, majd a maradékot forró etil-acetátban feloldjuk. Az oldhatatlan nátrium-acetálot szűréssel eltávolítjuk, majd a szűrletet csökkentett nyomáson bepároljuk. A maradékot flash-kromatografálásnak vetjük alá, eluálószerként etil-acetátot használva. A megfelelő frakciók egyesítése, majd bepárlása útján kapott maradékot végül dietil-éterrel eldörzsöljük. így 5,5 g (48%) mennyiségben a lépés címadó vegyületét kapjuk, amelynek olvadáspontja 105-106 °C.
Elemzési eredmények a C6H7FN2O képlet alapján: számított: C% = 50,70, H% = 4,93, N% = 19,72;
talált: C% = 50,38, H% = 4,85, N% = 19,63.
A lépés címadó vegyülete előállítható a 7. referenciapéldában ismertetett módon is.
(ii) 4-Klór-6-etil-5-fluor-pirimidin
A fenti (i) lépésben ismertetett módon kapott termékből 6,4 g-ot (45 mmólt) 30 ml foszforil-kloriddal keverve visszafolyató hűtő alkalmazásával 3 órán át forraljuk, majd a fölös foszforil-kloridoi csökkentett nyomáson ledesztilláljuk. A maradékot jeges vízbe öntjük, majd a vizes elegyet 50-50 ml metilén-kloriddal háromszor extraháljuk. Az egyesített szerves extraktumot vízzel mossuk, vízmentes magnézium-szulfát fölött szárítjuk és csökkentett nyomáson bepároljuk. Az így kapott olajat csökkentett nyomáson desztillálásnak vetjük alá, amikor 4,81 g (66%) mennyiségben a lépés címadó vegyületét kapjuk, amelynek forráspontja 74 ’C 22 Hgmm nyomáson. Ή-NMR (CDCI,) δ: 1.3 (t, 3H, J = 10 Hz), 2.9 (q, 2H,
J = 10 Hz), 8,68 (s, IH). p.p.m.
(iii) 3-(4-Klór-3-fluor-pirimidin-6-il)-2-(2,4-difluor-fenil) -1-(111-1,2,4-triazol- 1-il )-bmár:-2-ol Nitrogéngáz-atmoszférában -70 °C-on 20 mmól, az 1.
példában ismertetett módszerhez hasonló módon előállítható lítium-diizopropil-amid 50 ml tetrahidrofuránnal 1 készült oldatához cseppenként hozzáadunk a fenti (ii) lépés szerinti termékből 3,2 g-ot (20 mmólt) 30 ml tetrahidrofuránnal készült oldatát az adagolást 15 percen át végezve. Ezt követően a reakcióelegyet -70 °C-on 3 órán át keverjük, majd a kapott oldathoz hozzáadjuk 4,46 g (20 mmól) 1 -(2,4-difluor-fenil)-2-( 1 Η-1,2,4-triazol-1 -il)-etanon 50 ml tetrahidrofuránnal készült oldatát. A reakcióelegyet -70 C-on 1 órán át, majd -50 °C-on ugyancsak 1. órán át keverjük, ezt követően pedig 1,2 g jégecet 10 ml vízzel készült oldatával mossuk. Ezután a reakcióelegyet szobahőmérsékletre melegedni hagyjuk, majd a szerves fázist elválasztjuk, a vizes fázist 20 ml eül-acetáttal mossuk és az egyesített szerves fázisokat először vfzmentes magnézium-szulfát fölött szántjuk, majd csökkentett nyomáson bepároljuk. A kapott maradékot szilikagélen oszlopkromatográfiás tisztításnak vetjük alá, eluálószerként először etil-acetát és dietil-éter 3:2 térfogatarányú elegyét használva. A megfelelő frakciók egyesítése, majd bepárlása útján kapott maradékot dietil-éterrel eldörzsöljük. így a cím szerinti vegyület B enantiomer-párját kapjuk 0,94 g (12%) mennyiségben, amelynek olvadáspontja 92 ’C.
Elemzési eredmények a CjjHijCIFjNjO képlet alapján:
számított: C% = 50,06, H% = 3,39, N% = 18,25;
talált: C% = 49,93, H% = 3,57, N% = 18,17.
További eluálás eredményeképpen - a megfelelő frakciók egyesítése, majd bepárlása útján - a cím szerinti vegyület A enantiomer-párját kapjuk, amely a keton kiindulási anyaggal szennyezett. Ezt a szennyezett anyagot dietil-éterből többszöri átkristályosítás útján tisztítjuk, amikor 132 ’C olvadáspontú terméket kapunk.
Elemzési eredmények a C^HijCIFjNjO képlet alapján:
számított: C% = 50,06, H% = 3,39, N% = 18.25;
talált: C% = 49,93, H% = 3,58, N% = 18,23.
1 Megjegyezzük, hogy a kezdeti reagáltatásnál tetrahidrofurán helyett toluolt is használhatunk.
3-5. referenciapéldák
A következő táblázatban felsorolt (XIA) általános képletű vegyületek előállíthatók a 2. referenciapélda (iii) lépésében ismertetett módszerhez hasonló módon, kiindulási anyagként 4-klór-6-etil-5-fluor-pirimidint és egy megfelelő l-aril-2-(lH-l,2,4-triazol-l-il)-etanont használva.
A referenciapélda sorszáma |
R |
Enantiomer-pár |
o.p (’C) |
Elemzési eredmények |
3 |
2-fluor-fenil-csoport |
B |
95 |
C|8H]4C1F2N\O képlet alapján: számított: C% = 52,53’, H% = 3,83, N% = 19,15, talált: C% = 52,22, H% = 3,92, N% = 19,08. |
A |
110 |
C16H14CIF2N5O képlet alapján: számított C% = 52,53', H% = 3,83, N% = 19,15, talált: C% = 53.17, H% =4,00, N%= 19,27. |
4 |
2-klór-fenil-csoport |
B
1 |
118-119
_ |
Ci6H|4Cl2FN5O képlet alapján: számított: C% = 5,28,’H% = 3,69, N% = 18,32, talált: C% = 50,65, H% = 3,71, N% = 18,12. |
HU 211 582 A9
A referenciapélda sorszáma |
R |
Enantiomer-pár |
O.p. (’C) |
Elemzési eredmények |
4 |
2-klór-fenil-csoport |
A |
119-120 |
C16Hi4C12FNjO képlet alapján: számított: C% = 50,28, H% = 3,69, N% = 18,32, talált: C% = 50,54, H% = 3,71, N% = 18,16. |
5 |
2,2-diklór-feni besöpört |
B |
123-124 |
C16H|3C13FN5O képlet alapján: számított. C% = 4,12, H% = 3,05, N% = 16,81, talált: C% = 46,49, H% = 3,05, N%= 16,69. |
6. referenciapélda
3-(4,5-Diklór-pirimidin-6-il)-2-(2,4-difluor-fenil)l-(] H-l,2,4-triazol-l-il)-bután-2-ol -15. reakció- 15 vázlat (i) 6-Etil-pirimidin-4(3H)-on
4,19 kg (77,6 mól) nátrium-metilát és 3,0 kg (28,8 mól) formamidin-acetát 45 liter metanollal készült ol- 20 datához 5-10 ‘C-on lassan hozzáadjuk 2,5 kg (19,2 mól) metil-propionil-acetát 10 liter metanollal készült oldatát, az adagolás során a hőmérsékletet 20 ’C alatt tartva. Az így kapott reakcióelegyet ezután szobahőmérsékleten 1 éjszakán át keverjük, majd pH-értékét 25 7-re beállítjuk tömény sósavoldat adagolása útján. A reakcióelegyet ezután csökkentett nyomáson kb. 10 liter térfogatra bepároljuk, majd 10 liter vízzel hígítjuk és 30-30 liter 2-butanonnal kétszer extraháljuk. Az egyesített szerves extraktumot csökkentett nyomáson 30 közel 2 liter térfogatra bepároljuk, majd 4 liter etil-acetáttal hígítjuk. A kívánt termék 2,4 kg (70%) mennyiségben kikristályosodik az oldatból, majd izopropanolból átkristályosítható. Ekkor olvadáspontja 132-134 ’C. 35
Elemzési eredmények a C6H8N2O képlet alapján: számított: C% = 58,05, H% = 6,50, N% = 22,57;
talált: C% = 58,45, H% = 6,37, N% = 22,41.
(ii) 4,5-Diklór-6-etil-pirimidin 40
30-40 ’C-on a fenti (i) lépés szerinti termékből
18,6 g (150 mmól) 120 ml tömény sósavoldattal készült oldatához cseppenként hozzáadunk 18 ml, vizes 30 tömeg%.os hidrogén-peroxid-oldatot 30 perc leforgása alatt, amikor enyhén exoterm reakció megy vég- 45 be. Ezután a kapott reakcióelegyet 40 ’C.on 1 éjszakán át keveijük, majd csökkentett nyomáson bepároljuk. A maradékot szuszpendáljuk feloldjuk toluolban, és ezt követően a toluolt csökkentett nyomáson eltávolítjuk.
A maradékot feloldjuk 150 ml foszfor-oxi-trikloridban, 50 majd az így kapott oldatot visszafolyató hűtő alkalmazásával 3 órán át forraljuk. Ezt követően csökkentett nyomáson a fölös foszfor-oxi-trikloridot eltávolítjuk, majd a maradékot jeges vízbe öntjük. A kapott vizes elegyet 50-50 ml metilén-kloriddal háromszor extra- 55 háljuk, majd az egyesített szerves extraktumot 30 ml vízzel mossuk, vízmentes magnézium-szulfát fölött szárítjuk és az oldószert csökkentett nyomáson eltávolítjuk. A kapott olajat csökkentett nyomáson desztillálásnak vetjük alá, amikor 5,4 g (20%) mennyiségben a 60 lépés címadó vegyületét kapjuk, amelynek forráspontja 104 ’C 22 Hgmm nyomáson.
Ή-NMR (CDClj) δ; 1,3 (t, 3H, J = 10 Hz), 3,04 (q,
2H, J = 10 Hz), 8,75 (s, IH), p.p.m.
(iii) 3-(4,5-Diklór-pirimidin-6-il)-2-(2,4-difluor-fenil)-l-( IH-1,2,4-triazol-l-il )-bután-2-ol
-70 ’C-on 13,6 mmól, az 1. példában ismertetett módszerhez hasonló módon előállítható lítium-diizopropil-amid 50 ml tetrahidrofuránnal készült oldatához cseppenként hozzáadunk 2,37 g (13,3 mmól), a fenti (ii) lépésben ismertetett módon előállított 4,5-diklór-6etil-pirimidint, majd az így kapott oldatot 10 percen át keverjük. Ezután a reakcióelegyhez hozzáadjuk 2,97 g (13,3 mmól) l-(2,4-difluor-fenil)-2-(lH-l,2,4-triazoll-il)-etanon 50 ml tetrahidrofuránnal készült oldatát olyan sebességgel, hogy a reakcióelegy hőmérséklete -50 ’C alatt maradjon. -70 ’C-on 1 órán át, majd -50 ‘C-on ugyancsak 1 órán át tartó keverést követően a reakcióelegyet 11 ml 10%-os vizes ecetsavoldattal mossuk, majd a szerves fázist elválasztjuk, míg a vizes fázist 20-20ml etil-acetáttal kétszer mossuk. Az egyesített szerves fázisokat vízmentes magnézium-szulfát fölött szárítjuk, majd az oldószert csökkentett nyomáson eltávolítjuk. A maradékot 25 ml dietil-éterrel eldörzsöljük, majd a reagálatlan kiindulási ketont (1,7 g) szűréssel eltávolítjuk. A szűrletet csökkentett nyomáson bepároljuk, majd a maradékot szilikagélen flash-kromatográfiás tisztításnak vetjük alá, eluálószerként etilacetát és dietil-éter 65:35 térfogatarányú elegyét használva. A megfelelő frakciók kombinálása, majd bepárlás útján kapott maradékot dietil-éterrel eldörzsöljük, amikor a cím szerinti vegyületet B enantiomer-páiját kapjuk 670 mg (13%) mennyiségben 124 ’C olvadáspontú szilárd anyag formájában.
Elemzési eredmények a C|6H|3C12F2N5O képlet alapján:
számított: C% = 48,00, H% = 3,25, N% = 17,50; talált: C% = 47,78, H% = 3,33, N% = 17,13.
További eluálás, majd megfelelő frakciók egyesítése és bepárlása, végül a maradék dietil-éterrel való eldörzsölése útján a cím szerinti vegyület A enantiomer-páiját kapjuk 527 mg (10%) mennyiségben 137 ’C olvadáspontú szilárd anyag formájában.
Elemzési eredmények a C|6H|3C12F2N5O képlet alapján:
számított: C% = 48,00, H% = 3,25, N% = 17,50; talált: C% = 48,02, H% = 3,30, N% = 17,39.
HU 211 582 A9
7. referenciapélda
6-Etil-5-fluor-pirimidin-4(3H)-on - 16. reakcióvázlat (i) 2,4-Diklór-5-fluor-pirimidin ’C-on 141,4 g foszfor-oxi-trikloridhoz hozzáadunk 20 g por alakú 5-fluor-uracilt, majd a kapott szuszpenziót 90 C-ra felmelegítjük és 1 óra leforgása alatt hozzáadunk 37,3 g N,N-dimetil-anilint. Az így kapott reakcióelegyet ezután visszafolyató hűtó alkalmazásával 5 órán át forraljuk, majd 70 g foszfor-oxitrikloridot desztillálás útján eltávolítunk. A reakcióelegyet ezután 25 ’C-ra lehűtjük, majd 0 C-on 200 ml 3N sósavoldattal mossuk, kis adagokban 1 óra leforgása alatt. A lépés címadó vegyületét ezután 70-70 ml diklór-metánnal kétszer végzett extrahálás útján különítjük el, majd a diklór-metános fázisokat 50 ml vízzel mossuk és vákuumban bepároljuk. így 24 g mennyiségben olajat kapunk a lépés címadó vegyüleleként. Ή-NMR (CDCl,) δ: 8,5 (s, IH), p.p.m.
Tömegspektrum: m/e = 166.
(iij 2,4-Dik!ór-l,6-dihidro-6-etil-5-fluor-piriniidin
4,27 g magnézium-forgács 56 ml tetrahidrofuránnal alkotott keverékéhez 5 óra leforgása alatt hozzáadjuk 19 g bróm-etán 19 ml tetrahidrofuránnal készült oldatát. majd az így kapott szuszpenziőhoz 0 ’C-on 1 óra leforgása alatt beadagolunk a fenti (i) lépés szerinti termékből 24 g-ol 70 ml 1,2-dimetoxi-etánnal készült oldat formájában. Ezután a reakcióelegyet 10 “C-on 10 g jégecettel mossuk, amikor a lépés címadó vegyületének oldatát kapjuk, amelyet közvetlenül felhasználunk a következő lépésben.
(iii) 2,4-Diklór-6-etil-5-fluor-pirimidin
Ekkor színtelen desztillátumot kapunk. Ezt megosztjuk 300 ml víz és 40 ml dietil-éter között, majd a két fázist elválasztjuk. A szerves fázist 50-50 ml vízzel négyszer mossuk, vízmentes magnézium-szulfát fölött szárítjuk és az oldószert csökkentett nyomáson eltávolítjuk, Így 2,2 g mennyiségben a cím szerinti vegyületet kapjuk halványsárga folyadék formájában.
A fenti (ii) lépés szerinti termék-oldathoz hozzáadjuk 2 óra leforgása alti 23 g kálium-permanganál 260 ml vízzel készült oldatát, az adagolás során a reakcióelegy hőmérséklet 20 °C alatt tartva. Ezt követően a reakcióelegyhez 30 ml 5N sósavoldatot, majd 14 g nátrium-meta-biszulfit 42 ml vízzel készült oldatát adagoljuk. A reakcióelegy színtelenítése után 250 ml etil-acetáttal extrahálást végzünk, majd a szerves fázist bepároljuk Az ekkor kapott olajat megosztjuk 50 ml diklór-metán és 105 ml 2N vizes nátrium-hidroxid-oldat között. A kapott szerves fázist 100 ml 5%-os vizes nátrium-klorid-oldattal mossuk, majd bepároljuk. Ekkor a lépés címadó vegyületének oldatát kapjuk, amelyet közvetlenül felhasználunk a következő lépésben.
(ív) 2-Klór-6-etil-5-fluor-pirimidin-4(3H)-on
A fenti (iii) lépésben kapott termék-oldathoz 6 ml vizel adunk, majd az elegyet 80 °C-on keverjük és lassan, 2 óra leforgása alatt hozzáadunk 45 ml 4N nátrium-hidroxid-oldatot. Ezt követően a reakcióelegyet lehűtjük, majd 15 ml diklór-metánnal mossuk. A vizes fázishoz ezután 60 ml diklór-metánt adunk, majd az így kapott elegy pH-értékét tömény sósavoldatai 1-re beállítjuk. A szerves fázist elválasztjuk, majd pHértékét tömény vizes ammónium-hidroxid-oldattal 3-ra beállítjuk. A kicsapódott ammónium-kloridot szűréssel elkülönítjük, majd a szűrletet 15 ml térfogatra betöményftjük és ezután 150 ml etil-acetáttal hígítjuk. Az így kapott oldatot 30 ml-re betöményítjük, majd a kivált kristályokat szűréssel elkülönítjük és szárítjuk. így 8 g mennyiségben a lépés címadó vegyületét kapjuk. Ή-NMR (dmso-d6) δ: 7,3 (cserélhető), 2,4 (m, 2H),
1,1 (t, 3H), p.p.m.
Tömegspektrum: m/e = 176.
(v) 6-Elil-5-fluor-pirimtdin-4(3H)-on
A fenti (iv) lépés szerinti termékből 6 g 60 ml etalonnal készült oldatához hozzáadunk 5,5 g nátriumacetátot és 0,6 g 5% fémtartalmú szénhordozós palládiumkatalizátort, majd az így kapott reakcióelegyet 3 atm nyomáson hidrogénezzük 8 órán ál. Ezt követően a katalizátort kiszűrjük, majd a szűrletet 10 ml térfogatra betöményítjük.
Ezután a koncentrátumhoz 2 ml vizet és 80 diklórmetánt, végül 32 ml toluolt adagolunk. Ezt követően az így kapott oldat térfogatát 5-6 ml-re betöményítjük, majd további 8 ml toluolt adunk hozzá. A cím szerinti vegyület kivált kristályait végül szűréssel különítjük el. így 3,9 g mennyiségben a lépés és egyben a példa címadó vegyületét kapjuk.
'H-NMR (dmso-d6) δ: 8,0 (s, IH), 2,5 (m, 2H), 1,15 (t,
3H), p.p.m.
Tömegspektrum: m/e = 142.
S. referenciapélda
4-Etil-5-fluor-pirimidin -17. reakcióvázlat
A 7. referenciapélda (iii) lépésében ismertetett módon előállítható 2,4-diklór-6-etil-5-fluor-pirimidinből 10 g, 8,83 g nátrium-acetát, 2 g 5%-os szénhordozós palládiumkatalizátor (50%-os „nedvességű”) és 30 ml metanol keverékét 50 °C-on és 3 atm nyomáson 5 órán ál hidrogénezzük, majd a képződött szuszpenziót óvatosan átszűrjük cellulózalapú szűrési segédanyagon. Az utóbbit további 5 ml metanollal mossuk, majd a kapott, narancsszínű szűrletet 64 ’C-on és atmoszférikus nyomáson desztilláljuk.
9. referenciapélda
2-Klór-4-etil-5-fluor-pirimidin - 18. reakcióvázlat (i) 2-MetiT2-(2-klór-5-fluor-pirimidin-4-il)-l,3propán-dikarbonsav-dietil-észter -10 ’C-on 200 ml tetrahidrofuránban 2,8 g 6C%-os ásványolajos nátrium-hibrid-diszperziót és 6 g dietil-metil-malonát reagáltatunk, majd 30 perc elteltével -10 ’Con 30 perc leforgása alatt beadagoljuk 5 g, a 7. referenciapéldában ismertetett módon előállított 2,4-diklór-5-fluor-pirimidin 25 ml tetrahidrofuránnal készült oldatát. A
HU 211 582 A9 reakcióelegyet ezután 200 ml diklór-metán és 200 ml víz között megosztjuk, eetsavval megsavanyítjuk és a fázisokat szétválasztjuk. A szerves fázist csökkentett nyomáson betöményítjük, majd az így kapott olajat szilikagélen kromatográfiás tisztításnak vetjük alá, eluálószerként 5 diklór-metánt használva. A megfelelő frakciók kombinálása, majd bepárlása útján 9 g mennyiségben a lépés címadó vegyületét kapjuk.
Ή-NMR (CDClj) δ: 8,5 (d, IH), 4,6 (m, 4H), 1,9 (s,
3H), 1,3 (t, 3H), p.p.m.
Tömegspektrum: m/e = 304.
(ii) 2-Klór-4-etil-5-fluor-pirimidin A fenti (i) lépés szerinti termékből 3,2 g-nak 25 ml ecetsavval készült oldatát 10 ml 5N sósavoldattal hígítjuk, majd az így kapott reakcióelegyet 100 ’C-on tartjuk 16 órán át. Ezt követően a reakcióelegyet lehűtjük, majd megosztjuk 30 ml víz és 45 ml diklór-metán között. A diklór-metános fázist elválasztjuk, megszárítjuk, és csökkentett nyomáson bepároljuk. Az így kapott olajat szilikagélen kromatográfiás tisztításnak vetjük alá. eluálószerként diklór-metánt használva. így
350 mg mennyiségben a lépés és egyben a példa címadó vegyületét kapjuk.
Ή-NMR (CDClj) δ: 8,4 (s, IH), 2,9 (m, 2H), 1,3 (t, 3H), p.p.m.
Tómegspektrum: m/e = 160.
Az in vivő aktivitás kiértékelése az Aspergillus fumigatus gombával szemben egereken A leírás bevezető részében ismertetett általános mód10 szert alkalmazva kísérleti egereket beoltunk az Aspergillus fumigatus törzzsel. Mindegyik egeret ezután 20 mg/kg b.i.d. (napi kétszeri) standard dózissal kezelünk 5 napon át. Az egereket a 10. napon vizsgálatnak vetjük alá Az aktivitást a kezeletlen csoport elpusztulása utáni 15 túlélésen, illetve a fertőzésből kigyógyult egerek számán alapítva állapítjuk meg.
A kapott eredményeket a következő táblázatban ismertetjük. Ezek az eredmények egyrészt a jelen bejelentés két példája szerinti vegyületekre, valamint a 20 89 307 920.2 számú európai szabadalmi bejelentés (0 357 241 számú európai közrebocsátási irat) két példája szerinti vegyületekre vonatkoznak.
Kísérleti vegyület |
Képlet száma |
Túlélők (5 egérből álló kísérleti csoportból) |
Gyógyultak (5 egérből álló kísérleti csoportból) (1) |
2. példa szerinti B enantiomerpár |
(XV) |
5/5 |
5/5 |
89 307 920.2 sz. európai szabadalmi bejelentés 2. példája szerinti „B diasztereomer-pár |
(XVI) |
4/5 |
0/5'2' |
7. példa szerinti B enantiomerpár |
(XVII) |
5/5 |
4/5 |
89 307 920.2 sz. európai szabadalmi bejelentés 3. példája szerinli „B diasztereomer-pár |
(XVII) |
3/5 |
0/5<2> |
(1) ..Gyógyultak” alatt a 10. napon fertőzéstől teljesen mentes állatokat értjük.
(2) Bár ezekben az esetekben az egerek nem voltak „gyógyullak” a fenti definíció szerint, a fertőzés előrehaladása lényegesen csökkent.