HU208148B

HU208148B - Process for poroducing morpholinyl derivatives of doxorubicin and pharmaceutical compositions comprising same

Info

Publication number: HU208148B
Application number: HU912994A
Authority: HU
Inventors: Alberto Bargiotti; Maria Grandi; Antonino Suarato; Daniela Faiardi
Original assignee: Erba Carlo Spa
Priority date: 1989-12-19
Filing date: 1990-12-18
Publication date: 1993-08-30
Also published as: IE904543A1; CZ281949B6; TW208019B; AU636429B2; CN1053238A; FI913887A0; AU6919491A; ES2094136T3; CN1039708C; IL111527A0; RU2100366C1; YU48136B; FI97389C; HUT59693A; MY119192A; SI9012379B; KR920701228A; CZ621990A3; NO176911C; SK621990A3

Description

A leírás terjedelme: 10 oldal (ezen belül 2 lap ábra)

HU 208 148 B

A találmány tárgya eljárás az (A) általános képletű, új antraciklin-glikozidok és gyógyszerészetileg elfogadható savaddíciós sóik - elsősorban az előnyös hidrokloridok -, valamint a vegyületeket tartalmazó gyógyszerkészítmények előállítására. Az (A) általános képletben, ahol a 3’-helyzetű nitrogénatomot egy, a 2-es szénatomján alkoxicsoporttal szubsztituált morfolingyűrű foglalja magában, X jelentése 1-6 szénatomos, egyenes vagy elágazó láncú alkilcsoport vagy benzilcsoport, és a 2”-szénatom (R)- vagy (S)-konfigurációjú.

A morfolino-antraciklinek jól ismert vegyületek, amelyek a kísérletes egértumortesztekben (lásd E. W. Acton: in „Bioactive Molecules”, 6. kötet, 55-101. oldal, szerkesztő J. W. Lown, Elsevier, 1988) ígéretes daganatellenes hatóanyagoknak bizonyultak. Közülük a racém (2-metoxi-morfolino)-antraciklint- (A) általános képletű vegyület, ahol a képletben X jelentése metilcsoport - az US-A-4672057 számú leírás ismerteti. Ezen vegyület előállítása a megfelelő aldehidből úgynevezett reduktív alkilezéssel történt. A leírás a sztereoizomerek létezését és előállítását nem említi, és az ismert eljárással ezek nem is állíthatók elő. A találmány szerint az új vegyületek szubsztituált morfolingyűrűjét a 3’-helyzetű aminocsoport dialkilezésével alakítjuk ki, alkilezőszerként új, királis l,5-dijód-2-alkoxi- vagy -(benzil-oxi)-alkán-származékokat alkalmazva.

Az (A) általános képletű antraciklin-glikozidok közül kiemelkedő jelentőségűek a következők:

(Al): 3’-[(S)-2-(benzil-oxi)-morfolino]-3’-dezaminodoxorubicin (X jelentése benzilcsoport);

(A2): 3’-dezamino-3’-[(S)-2-etoxi-morfolino]-doxorubicin (X jelentése etilcsoport);

(A3): 3’-dezamino-3’-[(R)-2-izopropoxi-morfolinol]doxorubicin (X jelentée izopropilcsoport);

(A4): 3’-dezamino-3’-[(S)-2-metoxi-morfolino]-doxorubicin (X jelentése metilcsoport); és (A5): 3’-dezamino-3’-[(R)-2-metoxi-morfolino]-doxorubicin (X jelentése metilcsoport) és ezek hidrokloridjai. Amint a felsorolásból is kitűnik, a morfolingyűrűben található 2”-es szénatom (S)- és (R)-konfigurációjú egyaránt lehet. Az antraciklin-glikozid szerkezeti elemet tartalmazó, új antibiotikumokat, azaz az (A) általános képletű vegyületeket a daganatellenes hatású, (B) képletű doxorubicinből állítjuk elő oly módon, hogy nitrogénatomjával a 3’-helyzetű szénatomhoz kapcsolódó, szubsztituált morfolingyűrűt építünk a molekula cukorrészére.

A találmány tárgya tehát eljárás az (A) általános képletű antraciklin-glikozidok és gyógyszerészetileg elfogadható sóik előállítására, amely abban áll, hogy

i) a doxorubicint vagy valamely savaddíciós sóját, például hidrokloridját egy (C) általános képletű dijódvegyülettel - a képletben X a bevezetőben megadott jelentésű - reagáltatjuk; és ii) kívánt esetben az így kapott (A) általános képletű antraciklin-glükozidot valamilyen gyógyszerészetileg elfogadható savaddíciós sóvá alakítjuk.

A doxorubicin - beleértve a sóit is - 3’-helyzetű aminocsoportjának alkilezése tipikus esetben valamilyen poláris, aprotikus oldószerben, valamilyen vízmentes szerves bázis, például trietil-amin jelenlétében történik. A reagáltatást rendszerint szobahőmérsékleten végezzük, a reagáltatás időtartama 8-tól 24 óráig terjedhet. A dijódvegyület 2-es szénatomja, amelyik az X-O- csoportot viseli, egyaránt lehet (S)- vagy (R)konfigurációjú. A találmány szerinti eljárás egy előnyös kiviteli módjának megfelelően járunk el akkor, ha doxorubicint vagy annak hidrokloridját valamilyen poláris, aprotikus oldószerben oldva, szobahőmérsékleten, valamilyen vízmentes szerves bázis jelenlétében egy (C) általános képletű dijódvegyülettel reagáltatjuk, majd a keletkezett (A) általános képletű morfolino-doxorubicin-származékot - a képletben X ugyanazt a csoportot jelenti, mint a kiindulási vegyületben - szilikagéllel töltött oszlopon, eluensként metilén-diklorid és metanol 97:5 térfogatarányú elegyét alkalmazva, kromatográfiás eljárással tisztítjuk, végül vízmentes, metanolos hidrogén-klorid-oldattal sót képezve, hidrokloridsó formájában izoláljuk. A találmány értelmében tehát, a fenti módon eljárva mind az (S)-2”-( 1—6 szénatomos alkoxi)- vagy -(benzil-oxi)-, mind az (R)-2”(1-6 szénatomos alkoxi)- vagy -(benzil-oxi)-származék (A) általános képletű antraciklin-glükozidokat, illetve azok sóit, tiszta formában előállíthatjuk.

A (C) általános képletű, optikailag tiszta dijódvegyületek előállítására a megfelelő cukorszármazék prekurzorokból, például az (S) általános képletű L-arabinóz-származékból - a képletben X az előzőekben megadott jelentésű - indulunk ki. Az eljárás a következő lépésekből áll:

a) egy (S¹) általános képletű vegyületet - a képletben

X jelentése a fenti - valamilyen perjodáttal oxidálunk;

b) a kapott (D¹) általános képletű dialdehidet - a képletben X jelentése a fenti - redukáljuk;

c) a kapott (E¹) általános képletű dihidroxiszármazékot - a képletben X jelentése a fenti - szulfonilezzük; és

d) a kapott termékben a szulfonil-oxi-csoportokat jódra cseréljük.

A (C) általános képletű dijódvegyületek előállítása során tehát az első lépésben egy (S¹) általános képletű, 1-helyzetben szubsztituált cukorvegyületet alakítunk át általánosan ismert eljárásokat követve („Methods on Carbohydrate Chemistry”, Acad. Press., 1. kötet, 1962) egy megfelelő (D¹) általános képletű dialdehidszármazékká. A kiindulási vegyület rendszerint D- vagy Larabinóz, amelyet egy X-OH általános képletű alkohollal reagáltatunk, ily módon állítva elő a megfelelő (S¹) általános képletű vegyületet. A dialdehidet vizes közegben kivitelezett perjodátos oxidációval kapjuk, majd a terméket alkalmas redukálószerrel, például nátrium-[tetrahidrido-borát]-tal vagy nátrium-[ciano-trihidrido-borát]-tal víz és metanol elegyében, 6,5-es pHértéknél a megfelelő (E¹) általános képletű 2-alkoxivagy 2-(benzil-oxi)-l,5-dihidroxi-3-oxa-pentánná redukáljuk.

A redukálás eredményeképpen kapott (E¹) általános képletű dihidroxiszármazék 1- és 5-helyzetű hidroxilcsoportjainak szulfonilezése tipikus esetben p-to2

HU 208 148 Β luolszulfonsav-kloriddal, piridinben, 4 °C-on történik, majd azután a keletkezett (F) általános képletű toluolszulfonsav-észtert valamilyen aprotikus oldószerben, például etil-metil-ketonban, két napon át, 85 °C-on nátrium- vagy kálium-jodiddal reagáltatjuk, amikor is a kívánt (C) általános képletű dijódvegyülethez jutunk. A fenti reakciók során a (C) általános képletű dijódszármazék 2-es helyzetben található szénatomja megtartja kiralitását, konfigurációja ugyanaz lesz, mint a kiindulási (S) általános képletű cukorszármazékban.

A találmány szerinti eljárás egyik előnyös változatát, amely tehát a fenti szintézisutat is magában foglalja, az [A] reakcióvázlat mutatja, ahol az általános képletekben X az előzőekben megadott jelentésű, Ts jelentése pedig p-toluolszulfonil-csoport.

Mindezeken túlmenően a találmány tárgya eljárás hatóanyagként valamely (A) általános képletű antraciklin-glikozidot vagy annak valamilyen gyógyszerészetileg elfogadható sóját, továbbá gyógyszerészetileg elfogadható hígító-, vivő- és/vagy egyéb segédanyagokat tartalmazó gyógyszerkészítmények előállítására. A gyógyszerészeti vivő- vagy hígítóanyagok a szokásosak lehetnek, és a gyógyszerkészítmények előállítása és alkalmazása, például intravénás injekció formájában, ugyancsak a szokásos, ismert módon történhet.

Az (A) általános képletű antraciklin-glikozidok és gyógyszerészetileg elfogadható sóik daganatellenes hatásúak, ezért hatékony dózisban a szervezetbe juttatva, daganatos betegségben szenvedők kezelésére alkalmasak. Ezekkel a hatóanyagokkal eredményesen gátolhatjuk a daganatok növekedését, ugyanakkor terápiás dózisban nem toxikusak.

Az alábbiakban a találmány lényegét példákon mutatjuk be.

1. példa (S)-2-(Benzil-oxi)-l ,5-bisz(4-toluolszulfonil-oxi)-3oxa-pentán (FI jelű vegyület előállítása 3 g (0,022 mól) L-arabinóz és 15 ml benzil-alkohol elegyét 2 g Dowex 50Wx2 hidrogénion-fázisban lévő gyanta jelenlétében melegen kevertetjük 4 óra hosszat, majd az elegyet lehűtjük és megszűrjük. Az oldószert vákuumban elpárologtatva, acetonból 3,5 g l-benzil-βL-arabinopiranózt (SÍ jelű vegyület) kapunk. Vékonyréteg-kromatográfiás Rf-értéke: 0,47 (Kieselgel F₂₅₄, Merck; metilén-diklorid : metanol: víz = 120 : 20 : 2).

[a]_D = +215° (c= 1; víz).

3,48 g (0,0145 mól) l-benzil-P-L-arabinoprianózt (SÍ jelű vegyület) feloldunk 100 ml vízben és 5,6 g (0,026 mól) nátrium-perjodáttal reagáltatjuk 0 °C-on 2 órán át. Ekkor bárium-kloridot adunk az elegyhez, a pH-t bárium-karbonáttal 7-re állítjuk, majd az oldatot szűrjük, és a szűrőt vízzel mossuk. A vizes oldatot vákuumban bepároljuk, és a visszamaradó szirupot 50 ml acetonitrillel extraháljuk. A szerves fázist 20 ml metanol és 10 ml víz elegyével meghígítjuk, majd hozzáadjuk 0,3 g nátrium-[ciano-trihidrido-borát] 5 ml vízzel készített oldatát. 15 perc múlva az elegy pH-ját Dowex 50W2 gyanta hozzáadásával 7-re állítjuk, ezután az elegyet megszűrjük, és az oldószert vákuumban elpárologtatjuk. Az így kapott (S)-2-(benzil-oxi)-l,5dihidroxi-3-oxa-pentán (El jelű vegyület) tömege

2,6 g, a kitermelés 85%. Merck-féle Kieselgel F₂₅₄lemezen, metilén-diklorid és metanol 10: 1 térfogatarányú elegyével kifejlesztett vékonyréteg-kromatogramon a termék Rf-értéke: 0,28.

2,6 g El jelű vegyületet feloldunk vízmentes piridinben, 6,67 g p-toluolszulfonil-kloridot adunk az oldathoz, majd éjszakán át 0 °C-on tartjuk, azután jeges vízre öntjük, és a terméket metilén-dikloriddal extraháljuk. A szerves fázist vízzel mossuk, elválasztjuk, vízmentes nátrium-szulfáton szárítjuk, majd szűrjük, és az oldószert vákuumban elpárologtatjuk. Az így kapott (S)-2-(benzil-oxi)-l,5-bisz(4-toluolszulfonil-oxi)-3oxa-pentán (FI jelű vegyület) tömege 4,3 g, a kitermelés 68%. Merck-féle Kieselgel F₂₅₄ lemezen, metiléndiklorid és aceton 98 : 2 térfogatarányú elegyével kifejlesztett vékonyréteg-kromatogramon a termék Rfértéke: 0,55.

'H-NMR-spektrum (CDC1₃, 400 MHz, δ): 2,42 (s, 6H, két Ctf₃Ts); 3,65 és 3,69 (két dt, J = 4,7 és 11,7 Hz, 2H, TsOCH₂CH₂O); 3,94 (két dd, J = 5,3 és

10.5 Hz, 2H, OCH-C7/₂-OTs); 4,08 (t, J = 4,7 Hz, 2H, Ts-O-CH₂C/7₂-O); 4,46 és 4,56 (két d, J = 11,7 Hz, 2H, OCtf₂-Ph); 4,72 (t, J = 5,3 Hz, IH, O-CH-CH₂-OTs); 7,2-7,8 (m, 13H, aromás).

2. példa (S)-2-(Benzil-oxi)-l,5-dijód-3-oxa-pentán (Cl jelű vegyület) előállítása

4,3 g (8,3 mmól) az 1. példában leírtak szerint előállított FI jelű vegyületet feloldunk 50 ml etil-metil-ketonban, és 7,4 g (49 mmól) nátrium-jodidot adunk az oldathoz. Az elegyet felmelegítjük 95 °C-ra és 24 óra hosszat ezen a hőmérsékleten tartjuk, majd az oldószert vákuumban elpárologtatjuk, és a maradékot hexánnal extraháljuk. A szerves fázist bepárolva a Cl jelű vegyület 3,5 g szirupként marad vissza, a kitermelés 90%. Merck-féle Kieselgel F₂₅₄ lemezen hexán és etil-acetát 10 : 0,5 térfogatarányú elegyével kifejlesztett vékonyréteg-kromatogramon a termék Rf-értéke: 0,34.

Ή-NMR-spektrum (CDC1₃, 400 MHz, δ): 3,27 (t, J =

6,8 Hz, 2H, J-CH₂CH₂-O); 3,30 (d, J = 5,5 Hz, 2H,

O-CH-C/7₂-J); 3,84 (m, 2H, J-CH₂CH₂-O); 4,63,

4,74 (két d, J = 11,7 Hz, 2H, O-C//₂Ph); 4,81 (t, J =

5.5 Hz, IH, O-CW-CH₂-J); 7,3-7,5 (m, 5H, aromás),

3. példa

3'-[(S)-2-(BenziToxi)-morfolino]-3’-dezamino-doxorublcin (Al jelű vegyület) előállítása ml vízmentes Ν,Ν-dimetil-formamidban feloldunk 0,5 g (0,86 mmól) doxorubicin-hidrokloridot, és az oldathoz 3,5 g (s)-2-(benzil-oxi)-l,5-dijód-3-oxapentánt (Cl jelű vegyület), valamint 3,6 ml (2,6 mmól) vízmentes trietil-amint adunk. Az elegyét 36 órán át szobahőmérsékleten tartjuk, majd vízre öntjük, és a terméket metilén-dikloriddal extraháljuk. A szokásos

HU 208 148 Β feldolgozás után kapott nyersterméket kovasavgél oszlopon tisztítjuk, metilén-diklorid és metanol 97:5 térfogatarányú elegyével eluálva az oszlopot. Az oszlopról lehozott tiszta terméket vízmentes, metanolos hidrogén-klorid-oldattal reagáltatva, 0,3 g (46%), a címben megnevezett vegyületet kapunk hidrokloridsó formájában, Merck-féle Kieselgel F₂₅₄ lemezen, metilén-diklorid és metanol 10: 1 térfogatarányú elegyével kifejlesztett vékonyréteg-kromatogramon a termék Rfértéke: 0,6.

Tömegspektrum (FD): m/e 756 (M⁺k

A szabad bázis 'H-NMR-spektruma (CDC1₃,

200 MHz, δ): 1,37 (d, J = 6,6 Hz, 3H, 5’-C7/₃);

1.76 (m, 2H, 2’-C//₂); 2,14 (dd, J = 3,9, 14,8 Hz,

IH, 8a—//); 2,2-2,7 (m, 6H, C//₂-N-C7/₂), 8e-//,

3’_//); 3,00 (d, J = 18,8 Hz, IH, 10a-//); 3,55, 4,00 (két m, 2H, O-C7/₂CH₂N); 3,68 (s, IH, 4’-/<); 3,94 (q, J = 6,6 Hz, IH, 5'-H)·, 4,08 (s, 3H, OC//₃); 4,51,

4.77 (két d, J = 12,1 Hz, 2H, OC//₂Ph); 4,65 (dd, J = 2,6, 4,0 Hz, IH, OC//(OCH₂Ph)CH₂N); 4,71 (s,

IH, COC7/₂OH); 5,28 (dd, J = 2,4, 3,8 Hz, IH, 7H); 5,54 (m, IH, l’-H); 7,2-8,1 (m, 8H, aromás

H’s); 13,22 (s, IH, ll-O//); 13,95 (s, 1H,6-O//).

4. példa (S)-2-Etoxi-l,5-dijód-3-oxa-pentán (C2 jelű vegyület) előállítása

A címben megnevezett C2 jelű vegyületet 3 g Larabinózból kiindulva, az 1. és 2. példákban megadott eljárásokkal, az ott leírt reakciólépéseken keresztül haladva állítjuk elő. Az egyes termékek fizikai állandói a következők:

1-Etil-a-L-arabinopiranozid (S2 jelű vegyület): [a]_D = +233,5 °C (c = 1; víz).

(S)-2-Etoxi-l,5-dihidroxi-3-oxa-pentán (E2 jelű vegyület): Merck-féle Kieselgel ^254 lemezen, metilén-diklorid és metanol 10 : 1 térfogatarányú elegyével kifejlesztett vékonyréteg-kromatogramon az Rf-érték: 0,33.

(S)-2-Etoxi-l,5-bisz(4-toluolszulfonil-oxi)-3-oxapentán (F2 jelű vegyület): Merck-féle Kieselgel F₂₅₄lemezen, metilén-diklorid és aceton 98:2 térfogatarányú elegyével kifejlesztett vékonyréteg-kromatogramon az Rf-érték: 0,56.

'H-NMR-spektrum (CDC1₃, 200 MHz, δ): 1,11 (t, J =

7,0 Hz, 3H, OCH₂C7/₃); 2,43 (s, 6H, két C//₃-Ts);

3,44, 3,58 (két dq, J = 7,0, 9,4 Hz, 2H, OC7/₂CH₃);

3,68 (m, 2H, O-CH₂-C7/₂-OTs); 3,89 (d, J = 5,4,

2H, O-CH-C7/₂-OTs); 4,10 (t, J = 4,8 Hz, 2H,

OCH₂-C//₂OTs); 4,61, (t, J = 5,4 Hz, IH, Q-CHCH₂OTs); 7,3-7,8 (m, 8H, aromás H’s).

(S)-2-Etoxi-l,5-dijód-3-oxa-pentán (C2 jelű vegyület): Merck-féle Kieselgel F₂₅₄ lemezen, hexán és etilacetát 10 : 0,5 térfogatarányú elegyében kifejlesztett vékonyréteg-kronatogramon az Rf-érték: 0,37. 'H-NMR-spektrum (CDC1₃, 200 MHz, δ): 1,24 (t,

7,0 Hz, 3H, OCH₂C7/₃); 3,23 (d, J = 5,6 Hz, 2H,

J-C//₂-CH-O); 3,27 (t, J = 6,8 Hz, J-C//₂CH₂-O);

3,58, 3,77 (két dq, J = 7,0, 9,3 Hz, 2H, OC//₂CH₃);

3,78, 3,87 (két dt, J = 6,8, 10,6 Hz, 2H, J-CH₂C7/₂O); 4,70 (t, J = 5,6 Hz, IH, O-C//-CH₂-J).

5. példa ’ -Dezamino-3 ’ -[ (S)-2-etoxi-morfolino]-doxorubicin (A2 jelű vegyület) előállítása

Mindenben a 3. példa szerinti eljárást követve,

0,5 g doxorubicin-hidrokloridot reagáltatunk 3 g C2 jelű vegyülettel, aminek eredményeképpen 0,28 g, a címben megnevezett A2 jelű vegyületet kapunk hidrokloridsó formájában. Merck-féle Kieselgel F₂₅₄ lemezen, metilén-diklorid és metanol 10: 1 térfogatarányú elegyével kifejlesztve a vékonyréteg-kromatogramot, a termék Rf-érték: 0,58.

Tömegspektrum (FD): m/e 694 (M⁺).

A szabad bázis ¹ H-NMR-spektruma (CDC1₃,

200 MHz, δ): 1,16 (t, J = 7,0 Hz, 3H, OCH₂C7/₃);

1,36 (d, J = 6,4 Hz, 3H, 5’-C//₃); 1,7-1,8 (m, 2H,

2’-CH₂); 2,16 (dd, J = 4,1, 14,7 Hz, IH, 8a-//);

2.3- 2,6 (m, 6H, C7/₂-N-C7/₂); 8e-//, 3’-//); 3,02 (d, J = 18,8 Hz, IH, 10a-//); 3,26 (dd, 1,9,18,8 Hz,

IH, lOe—//); 3,46, 3,78 (két dq, J = 7,0, 9,8 Hz, 2H,

OCH₂CH₃); 3,53, 3,93 (két m, 2H, OCH₂CH₂N);

3,68 (s, IH, 4'-H)‘, 3,93 (q, J = 6,4 Hz, IH, 5’-H)·,

4,08 (s, 3H, OC//₃): 4,56 [dd, J = 2,3, 4,7 Hz, IH,

OC7/(OCH₂CH₃)CH₂N]; 4,72 (s, IH, 9-O//); 4,74 (s, 2H, COC//₂OH); 5,30 (m, IH, 7-H); 5,55 (m,

IH, 1 ’—//); 7,3-8,1 (m, 3H, aromás H’s); 13,25 (s,

IH, ll-O//); 13,97 (s, 1H.6-O//).

6. példa (R)-2-lzopropoxi-l,5-dijód-3-oxa-pentán (C3 jelű vegyület) előállítása

A címben megnevezett C3 jelű vegyületet 3 g Larabinózból kiindulva, az 1. és 2. példákban bemutatott eljárásokkal, az ott leírt reakciólépéseken keresztül haladva állítjuk elő. Az egyes termékek fizikai állandói a következők:

l-Izopropil-P-L-arabinopiranóz (S3 jelű vegyület): [a]_D =+225° (víz).

(R)-l,5-Dihidroxi-2-izopropoxi-3-oxa-pentán (E3 jelű vegyület): Merck-féle Kieselgel F₂₅₄ lemezen metilén-diklorid és metanol 10 : 1 térfogatarányú elegyében kifejlesztve a vékonyréteg-kromatogramot, az Rfértéke: 0,36.

(R)-2-Izopropoxi-l,5-bisz(4-toluolszulfonil-oxi)-3oxa-pentán (F3 jelű vegyület): Merck-féle Kieselgel F₂₅₄ lemezen, metilén-diklorid és aceton 98 : 2 térfogatarányú elegyében kifejlesztve a vékonyrétegkromatogramot, az Rf-érték: 0,55.

H-NMR-spektrum (CDC1₃, 200 MHz, δ): 1,05, 1,10 [két d, J = 6,2 Hz, 6H, CH(CH₃)₂]; 2,42 (két s, 6H,

CH₃-Ts); 3,64 (két m, 2H, Ts-O-CH₂C7/₂-O); 3,76 [m, IH, C//(CH₃)₂]; 3,84 (m, 2H, O-CH-C7/₂OTs); 4,08 (t, J = 5,6 Hz, 2H, Ts-O-CH₂CH₂-O);

7.3- 7,8 (m, 8H, aromás H’s).

(R)-2-Izopropoxi-l,5-dijód-3-oxa-pentán (C3 jelű vegyület): Merck-féle Kieselgel F₂₅₄ lemezen hexán és etil-acetát 10 : 0,5 térfogatarányú elegyével kifejlesztve a vékonyréteg-kromatogramot, az Rf-érték: 0,40.

Ή-NMR-spektrum (CDC1_3> 200 MHz, δ): 1,20, 1,22 [két d, J = 6,4 Hz, 6H, CH(C7/₃)₂]; 3,24 (d, J =

HU 208 148 B

5,6 Hz, 2H, O-CH-C7/₂-J); 3,28 (t, J = 6,7 Hz, 2H, J-CH₂CH₂-O); 3,6-3,8 [m, 2H, J-CH₂Ctf₂-O]; 3,94 [m, 1H, CH(CH₃)₂]; 4,76 (t, J = 5,6 Hz, 1H, O-CH-CH₂-J).

7. példa ’ -Dezamino-3 ’ -[ (R)-2-izopropoxi-morfolino]-doxorubicin (A3 jelű vegyület) előállítása Pontosan követve a 3. példában leírtakat, 0,5 g doxorubicin-hidrokloridot 3,2 g C3 jelű vegyülettel reagáltatunk, aminek eredményeképpen 0,21 g, a címben megnevezett A3 jelű vegyületet kapunk hidrokloridsó formájában, Merck-féle Kieselgel F₂₅₄ lemezen, metilén-diklorid és metanol 10: 1 térfogatarányú elegyében kifejlesztett vékonyréteg-kromatogramon a termék Rf-értéke: 0,55.

Tömegspektrum (FD): m/e 708 (M⁺).

A szabad bázis ‘H-NMR-spektruma (CDC1₃,

200 MHz, δ): 1,09, 1,16 [két d, J = 6,0 Hz, 6H,

CH(CH₃)₂]; 1,36 (d, J = 6,6 Hz, 3H, 5’-CH₃); 1,80 (m, 2H, 2’-C//₂); 2,15 (dd, J = 4,0, 14,9 Hz, 1H,

8a-f/)> 2,3-2,8 (m, 6H, CH₂NCH₂, 8e-W, 3'-H)·

2,97 (d, J= 18,8 Hz, 1H, 10a-//); 3,26 (d, J =

18,8 Hz, 1H, 10e-H); 3,54 (m, 1H, OC7/(H)CH₂N); 3,74 (s, 1H, A'-H)· 3,81-4,1 [m, 3H,

OCH(W)CH₂N, 5'-H, OC7/(CH₃)₂]; 4,08 (s, 3H,

OC/f₃); 4,66 (s, 1H, 9-OH); 4,68 (dd, J = 2,2,

4,9 Hz, 1H, OOT[OCH(CH₃)₂]CH₂N); 4,75 (s, 2H,

COC7/₂OH); 5,28 (m, 1H, 7-H); 5,55 (m, 1H, 1’H); 7,3-7,8 (m, 3H, aromás, H’s); 13,24 (s, 1H,

11-OH); 13,97 (s, 1H,6-OH).

8. példa (S)-l ,5-Dihidroxi-2-metoxi-3-oxa-pentán (E4 jelű vegyület) előállítása

1,5 g (11 mmól), a „Methods on Carbohydrate Chemistry” (Acad. Press. 1962) 1. kötetének 445. oldalán leírtak szerint előállított (S)-2-metoxi-l,5-dioxo-3-oxapentánt (E4 jelű vegyület) 10 ml víz és 10 ml metanol elegyében feloldunk, és hozzáadjuk 0,1 g nátrium-[tetrahidrido-borát] 2 ml vízzel készített oldatát. 20 perc múlva a reakcióelegy pH-ját hidrogénion-fázisban lévő Dowex 50W2 ioncserélő gyantával 7-esre állítjuk, majd szűrjük és vákuumban bepároljuk. Az így kapott cím szerinti vegyület tömege 1,4 g, a kitermelés 93%. Merck-féle Kieselgel F₂₅₄ lemezen, metilén-diklorid és metanol 10 : 1 térfogatarányú elegyében kifejlesztve a vékonyréteg-kromatogramot, majd a lemezt kénsavval bepermetezve és megmelegítve, a termék barna foltként jelenik meg, Rf-értéke: 0,24.

Ή-NMR-spektrum (DMSO-d₆, 200 MHz, δ): 3,26 (s,

3H, OCH₃); 3,4-3,6 (m, 6H, -CH₂-CH₂-O-CHCH₂-); 4,37 (t, J = 5,4 Hz, 1H, O-CH-O); 4,40 (bm, 2H, HO-CH₂CH₂, CH₂CH₂-OH).

9. példa (S)-2 -Metoxi-1,5-bisz(4-toluolszulfonil-oxi )-3-oxapentán (F4 jelű vegyület) előállítása ml vízmentes piridinben feloldunk 1,4 g (10,3 mmól), a 8. példában leírtak szerint előállított (S)-l,5-dihidroxi-2-metoxi-3-oxa-pentánt (E4 jelű vegyület), 0 °C-on 6,4 g (0,034 mól) p-toluolszulfonilkloridot adunk az oldathoz, majd az elegyet éjszakán át 4 ’C-on tartjuk, azután jeges vízre öntjük, végül metilén-dikloriddal extraháljuk. A szerves fázist elválasztjuk, mossuk vízzel, majd vízmentes nátrium-szulfáton szárítjuk és szűrjük. Az oldószert vákuumban elpárologtatva visszamarad a nyerstermék, amelynek tisztítását kromatográfiás eljárással, szilikagélen végezzük, az eluens metilén-diklorid. Az így kapott tiszta, cím szerinti vegyület tömege 2,8 g, a kitermelés 62%. Merckféle Kieselgel F₂₅₄ lemezen, metilén-diklorid és aceton 95 : 5 térfogatarányú elegyével kifejlesztve a vékonyréteg-kromatogramot, majd a lemezt kénsavval bepermetezve és felmelegítve, a termék barna foltként 0,55 Rf-értéknél jelenik meg

Ή-NMR-spektrum (CDC1₃, 200 MHz, δ): 2,44 (s, 6H,

CH₃-Ph); 3,27 (s, 3H, OCH₃); 3,69 (m, 2H,

SO₂OCH₂CH₂-O); 3,90 (m, 2H, SO₂OCH₂-CHO); 4,11 (m, 2H, SO₂OCH₂CH₂-O); 4,56 (t, J =

5,3 Hz, 1H, -O-CH-CH₂); 7,3-7,8 (m, 8H, aromás

H’s).

10. példa (S)-l ,5-Dijód-2-metoxi-3-oxa-pentán (C4 jelű vegyület) előállítása

1,6 g (3,6 mmól), a 9. példában leírtak szerint előállítátott (S)-2-metoxi-1,5 -bisz(4-toluolszulfonil-oxi)-3oxa-pentánt (F4 jelű vegyület) feloldunk 30 ml etil-metil-ketonban, 3,04 g (20,2 mmól) nátrium-jodidot adunk azoldathoz, majd 2 napon át 85 °C-on reagálni hagyjuk. Ezt követően az oldószert vákuumban elpárologtatjuk, a maradékhoz 50 ml hexánt és vizet adunk, elválasztjuk a szerves fázist, majd vízmentes nátriumszulfát felett szárítjuk és szűrjük. A szűrletet vákuumban bepárolva 1,2 g (S)-l,5-dijód-2-metoxi-3oxa-pentánt (C4 jelű vegyület) kapunk, a kitermelés 86%. Merck-féle Kieselgel F₂₅₄ lemezen, metilén-dikloridban kifejlesztve a vékonyréteg-kromatogramot, majd kénsavval bepermetezve a lemezt, melegítésre barna folt jelemik meg, amelynek az Rf-értéke: 0,540.

¹ H-NMR-spektrum (CDC1₃, 200 MHz, δ): 3,15 (m,

4H, J-CH₂CH₂-OCH-CH₂-J); 3,40 (s, 3H, OCH₃);

3,80 (m, 2H, J-CH₂CH₂-O); 4,62 (t, J = 5,6 Hz,

1H, O-CH-CH₂).

11. példa

3’ -Dezamino-3’ -[ (S)-2-metoxi-morfolino]-doxorubicin (A4 jelű vegyület) előállítása mg (0,138 mmól) doxorubicin-hidroklorid 4 ml vízmentes Ν,Ν-dimetil- formamiddal készült oldatához 0,8 g (2,06 mmól) (S)-l,5-dijód-2-metoxi-3-oxa-pentánt (C4 jelű vegyület) és 0,056 ml (0,388 mól) trietilamint adunk. Az elegyét 36 órán át szobahőmérsékleten keverjük, majd vízre öntjük, és a terméket metiléndikloriddal extraháljuk. A szokásos feldolgozás után a nyersterméket szilikagéllel töltött oszlopon kromatográfiás eljárással tisztítjuk, metilén-diklorid és metanol

97,5 : 2,5 térfogatarányú elegyével eluálva az oszlopot. Vízmentes metanolos hidrogén-klorid-oldattal sót ké5

HU 208 148 Β pezve a tisztított termékből, 40 mg (45%), a címben megnevezett vegyületet kapunk hidrokloridsó formájában. Merck-féle Kieselgel lemezen, metilén-diklorid és metanol 19 : 1 térfogatarányú elegyével kifejlesztve a vékonyréteg-kromatogramot, a termék Rf-értéke: 0,15.

A szabad bázis ’H-NMR-spektruma (CDC1₃,

400 MHz, δ): 13,98 (s, IH, b-OH); 13,27 (s, IH,

11-CW); 8,03 (dd, J= 1,1, 7,7 Hz, IH, 1-//); 7,78 (dd, J = 7,7, 8,6 Hz, IH, 2-H); 7,39 (dd, J = 1,1,

8,6 Hz, IH, 3-tf); 5,55 (m, IH, 1’-//); 5,30 (dd, J =

2,1, 4,1 Hz, IH, 7-/T); 4,74 (d, J = 4,5 Hz, 14C/7₂OH), 4,74 (s, IH, 9-OH); 4,49 [dd, J = 2,6,

4,1 Hz, IH, NCH₂-C77(OCH₃)O]; 4,08 (s, 3H, 40CH₃); 3,94 (q, J = 6,6 Hz, IH, 5'-H); 3,93 [m,

IH, NCH₂C7/(H)O]; 3,67 (m, IH, 4’-//); 3,54 [m,

IH, NCH₂CH(H)0]; 3,38 [s, 3H, NCH₂CHOCHfl; 3,27 (dd, J = 19, 18,8 Hz, IH, 10-tfeq);

3,04 (d, J = 18,8 Hz, IH, 10-tfax); 3,00 (t, J =

4,5 Hz, IH, CH₂OHj; 2,60 [dd, J = 4,1, 11,4 Hz,

IH, NCY/(H)CHOCH₃]; 2,6-2,5 (m, 3H,

NC7/(H)CHOCH₃, NC7/₂CH₂O); 2,4-2,3 (m, 2H,

8-//eq, 3’-//); 2,15 (dd, J = 4,1, 14,7 Hz, 8-//ax);

1,76 (m, 2H, 2’-C//₂); 1,26 (d, J = 6,6 Hz, 3H,

5’-CH₃).

12. példa (R)-l,5-Dihidroxi-2-metoxi-3-oxa-pentán (E5 jelű vegyület) előállítása

A címben megnevezett vegyületet a 8. példában bemutatott eljárással állítjuk elő (R)-2-metoxi-l,5-dioxo-3-oxa-pentánból (D5 jelű vegyület) kiindulva, amelynek szintézise során viszont a „Methods on Carbohydrate Chemistry” (Acad. Press., 1962) 1. kötetének 445. oldalán leírtakat követjük. Merck-féle Kieselgel F₂₅₄ lemezen, metilén-diklorid és metanol elegyéből álló oldószerrendszerben kifejlesztve a vékonyréteg-kromatogramot, a lemez kénsavval történő bepermetezése és felmelegítése után a termék barna foltként jelemik meg, Rf-értéke: 0,24.

13. példa (R )-2-Metoxi-1,5-bisz(4-toluolszulfonil-oxi)-3-oxapentán (F5 jelű vegyület) előállítása A 12. példában leírtak szerint előállított (R)-l,5dihidroxi-2-metoxi-3-oxa-pentánt (E5 jelű vegyület) a 9. példában megadottakat követve alakítjuk át a címben megnevezett F5 jelű vegyületté. Merck-féle Kieselgel F₂₅₄ lemezen, metilén-diklorid és aceton 95 : 5 térfogatarányú elegyével kifejlesztve a vékonyrétegkromatogramot, a lemez kénsavval történő bepermetezése és felhevítése után a termék foltja barna színben jelemik meg. Rf-értéke: 0,55.

14. példa (R)-l,5-Dijód-2-metoxi-3-oxa-pentán (C5 jelű vegyület) előállítása

A 13. példában leírtak szerint előállított (R)-2-metoxi-l,5-bisz(4-toluol-szulfonil-oxi)-3-oxa-pentánt (F5 jelű vegyület) a 10. példában megadottakat követve alakítjuk át a C5 jelű dijódszármazékká. Merck-féle Kieselgel F^ lemezen, metilén-dikloridban kifejlesztve a vékonyréteg-kromatogramot, majd a lemezt kénsavval bepermetezve és megmelegítve, a termék barna foltként jelentkezik, Rf-értéke: 0,54.

15. példa '-Dezamino-3 ’ -[(R)-2-metoxi-morfolino]-doxorubicin (A5 jelű vegyület) előállítása A címben megnevezett vegyületet úgy állítjuk elő, hogy a 11. példában leírtakat követve, doxorubicinhidrokloridot a fenti módon előállított (R)-l,5-dijód-2metoxi-3-oxa-pentánnal (C5 jelű vegyület) kondenzálunk. Merck-féle Kieselgel F₂₅₄ lemezen, metilén-diklorid és metanol 19: 1 térfogatarányú elegyével kifejlesztve a vékonyréteg-kromatogramot, a termék Rf-értéke: 0,13.

A szabad bázis Ή-NMR-spektruma (CDC1₃,

400 MHz): 13,97 (s, IH, b-OH); 13,25 (s, IH,

11-0/7); 8,03 (dd, J= 1,1, 7,7 Hz, IH, 1-/7); 7,78 (dd, J = 7,6, 7,7 Hz, IH, 2-H), 7,39 (dd, J = 1,1,

7.6 Hz, IH, 3-/7); 5,53 (d, J = 3,4 Hz, IH, l’-tf);

5,29 (dd, J = 2,5, 4,1 Hz, IH, l-H); 4,75 (s, 2H,

14-CW₂OH); 4,71 (s, IH, 9-OH); 4,46 [dd, J = 2,6,

4.7 Hz, IH, NCH₂-CH(OCH₃)O]; 4,08 (s, 3H, 4OCH₃); 3,93 (q, J = 6,6 Hz, IH, 5'-H), 3,92 [m,

IH, NCH₂CH(H)0]; 3,70 (m, IH, 4’-H); 3,56 [m,

IH, NCH₂CH(H)O]; 3,40 [s, 3H, NCH₂CHOC//₃]; 3,26 (dd, J = 19, 19,9 Hz, IH, 10-//eq);

3,03 (d, J = 19,9 Hz, IH, 10-Hax); 2,66 [dd, J =

2,6, 11,4 Hz, IH, NCH(H)CHOCH₃]; 2,53 [m, IH,

NCH(H)CH₂O]; 2,5-2,3 [m, 4H, NCH(H)CH₂O,

NCtf(H)CHOCH₃, 8-tfeq, 3’-H); 2,15 (dd, J = 4,1,

14.7 Hz, 8-Hax); 1,8-1,7 (m, 2H, 2’-C//₂); 1,36 (d,

J = 6,6 Hz, 3H,5’-CH₃).

A 3’-Dezamino-3’-[(S)-2-metoxi-morfolino]-doxorubicin (A4 jelű vegyület) előállítása és a 3’-dezamino3’[(R)-2-metoxi-morfolino]-doxorubicin (A5 jelű vegyület) biológiai hatásának vizsgálata.

A vegyületeket több kísérleti elrendezésben teszteltük, hogy a doxorubicinnel összehasonlítva megállapítsuk azok citotoxikus, továbbá kísérleti állatokon kimutatható daganatellenes hatását. Amint az az 1. táblázatból kiolvasható, az új antraciklinszármazékok az anyavegyületnél lényegesen erősebb citotoxikus hatást mutatnak L0V0 sejtvonalon, valamint doxorubicin-rezisztens L0V0 sejtvonalon (LoVo/Dx), és „in vivő” hatásosnak bizonyultak doxorubicin-rezisztens tumorsejtekkel szemben.

Az elsődleges „in vivő” szűrővizsgálatokat doxorubicin-rezisztens P388 Johnson-leukémiás (P388/Dx) BDF1 egereken (10⁵ sejt/egér) végeztük. Az állatokat intravénásán kezeltük a hatóanyagokkal a tumor átoltását követő első napon. Az eredményeket a 2. táblázat mutatja. Mindkét vegyület hatékonyabbnak bizonyult, mint a doxorubicin.

Vizsgáltuk azonkívül az A4 jelű vegyület Schabelféle doxorubicin-rezisztens P388 ellenes hatását „in vitro” (3. táblázat), valamint BDF1 egereken (10⁵sejt/egér), a tumorsejtek átoltását követő napon intravénásán kezelve az állatokat (4. táblázat).

HU 208 148 Β

Végül az A4 jelű vegyület hatékonyságát körülhatárolt tumorok, így egéremlő-karcinóma, továbbá emberi eredetű karcinóma (MX1) ellenében is vizsgáltuk, mind intravénás, mind orális alkalmazás esetén (5. és

6. táblázat).

1. táblázat

A telepképződésre gyakorolt hatás LoVo és rezisztens

LoVo/Dx sejtek esetében, „in vitro” kísérletben (a kezelés időtartama: 4 óra)

Hatóanyag	LoVo (IC₅₀ - ng/ml)^a	LoVo/Dx (IC₅₀ - ng/ml)^a	R. I^b
Doxorubicin	48,8	2553	52,6
A4	8,7	31,7	3,6
A5	6,5	40,1	6,1

^a ICjq - az a koncentráció, amely a telep növekedését 50%-osan gátolja ^b R. I - rezisztenciaindex: (IC₅₀ LoVo/Dx)/(IC₅qLoVo)

2. táblázat

Az A4 és A5 jelű vegyületek doxorubicin-rezisztens P388 Johnson-leukémiával szemben mutatott hatása „in vivő” kísérletben

Hatóanyag	O. D.^c (mg/kg)	T/C (%)
Doxorubicin	13	86
A4	0,09	250
A5	0,13	244

^c O. D. = optimális dózis: a legnagyobb tolerált dózis ^d T/C% - a kezelt állatok túlélési idejének középarányosa törve a kontrollcsoport túlélési idejének középarányosával és szorozva százzal

3. táblázat

Az A4 jelű vegyület érzékeny és doxorubicin-rezisztens Schabel-féle P388 leukémiasejtekkel szemben mutatott hatása „in vitro” kísérletben (a kezelés időtartama: 1 óra)

Hatóanyag	P388 (IC50 ng/ml)^c	P388/Dx (IC₅₀ng/ml)^c
Doxorubicin	52,7	4000
A4	7,6	24,3

^c ICjq - az a koncentráció, amely 50%-osan gátolja a sejtek túlélését

4. táblázat

Az A4 jelű vegyület doxorubicin-rezisztens Schabel-féle P388 ellenes hatása „in vivő” kísérletben

Hatóanyag	O. D.^c (mg/kg)	T/C¹ (%)
Doxorubicin	13	100
A4	0,09	153

5. táblázat

Az A4 jelű vegyület egéremlő-karcinómával szemben mutatott hatása

Hatóanyag	A kezelés módja és időbeosztása	O. D.^c(mg/kg)	Tumorgátló hatás (%)
Doxorubicin	iv q3dx4^f	5,85	99
A4	iv q4dx4	0,065	94
	po q4dx4£	0,1	97

' iv q4dx4- intravénás kezelés négynaponként, összesen négyszer ⁸ poq4dx4- orális kezelés négynaponként, összesen négyszer

6. táblázat

Az A4 jelű vegyület emberi eredetű emlőkarcinómával (MX1) szemben mutatott hatása

Hatóanyag	A kezelés módja és időbeosztása	O. D.^c (mg/kg)	Tumorgátló hatás (%)
Doxorubicin	iv q7dx3^h	6	72
A4	iv q7dx3	0,05	98
A4	po q7dx3J	0,13	99

ⁿ iv q7dx3 - intravénás kezelés hétnaponként, összesen háromszor ^J po q7dx3 - orális kezelés hétnaponként, összesen háromszor

Claims

SZABADALMI IGÉNYPONTOK

1. Eljárás az (A) általános képletű antraciklin-glikozidok - a képletben X jelentése 2-6 szénatomos, egyenes vagy elágazó szénláncú alkilcsoport vagy benzilcsoport, és a 2”-szénatom (R)- vagy (S)-konfigurációjú - és gyógyszerészetileg elfogadható sóik előállítására, azzal jellemezve, hogy a doxorubucint vagy savaddíciós sóját egy (R)vagy (S)-konfigurációjú (C) általános képletű dijódvegyülettel - a képletben X a tárgyi körben meghatározott - reagáltatjuk, és a kapott, a 2-szénatomon a (C) általános képletű vegyület konfigurációjával azonos konfigurációjú (A) általános képletű antraciklin-glikozidot kívánt esetben gyógyszerészetileg elfogadható sójává átalakítjuk. (Elsőbbsége: 1990. 04. 03.)
2. Az 1. igénypont szerinti eljárás, azzal jellemezve, hogy a doxorubicint vagy hidrokloridját poláris, aprotikus oldószerben oldjuk, és szobahőmérsékleten vízmentes szerves bázis jelenlétében reagáltatjuk a (C) általános képletű dijódvegyülettel, majd a képződött (A) általános képletű morfolino-doxorubicin-származékot kovasavgéllel töltött oszlopon metilén-diklorid és metanol 97 : 5 térfogatarányú elegyével eluálva tisztítjuk, végül vízmentes, metanolos hidrogén-klorid-ol7

HU 208 148 Β dattal sót képzünk, és hidrogén-klorid sóként izoláljuk. (Elsőbbsége: 1990.04.03.)
3. Az 1. vagy 2. igénypont szerinti eljárás olyan (A) általános képletű antraciklin-glikozid vagy gyógyszerészetileg elfogadható sója előállítására, amelynek képletében X jelentése 2-6 szénatomos, egyenes vagy elágazó szénláncú, 2-6 szénatomos alkilcsoport, azzal jellemezve, hogy olyan (C) általános képletű dijódvegyületet alkalmazunk, amelynek képletében X jelentése 2-6 szénatomos alkilcsoport. (Elsőbbsége: 1990. 04. 03.)
4. Az 1-3. igénypontok bármelyike szerinti eljárás 3’-[(S)-2-(benzil-oxi)-morfolino]-3’-dezamino-doxorubicin vagy hidrokloridja, 3’-dezamino-3’-[(S)-etoximorfolinoj-doxorubicin vagy hidrokloridja vagy 3’dezamino-3’-[(S)-izopropoxi-morfolino]-doxorubicin vagy hidrokloridja előállítására, azzal jellemezve, hogy megfelelően helyettesített (S)-konfigurációjú (C) általános képletű dijódvegyületet reagáltatunk. (Elsőbbsége: 1990. 04.03.)
5. Eljárás hatóanyagként (A) általános képletű antraciklin-glikozidot vagy gyógyszerészetileg elfogadható sóját - a képletben X az 1. igénypontban megadott és a 2”-szénatom (R)- vagy (S)-konfigurációjú - tartalmazó gyógyszerkészítmények előállítására, azzal jellemezve, hogy az 1-4. igénypontok bármelyike szerinti eljárással előállított hatóanyagot a szokásos segédanyagokkal együtt gyógyszerkészítménnyé feldolgozzuk. (Elsőbbsége: 1990.04.03.)
6. Eljárás az (A) általános képletű antraciklin-glikozidok - a képletben X jelentése metilcsoport, és a 2”-szénatom (R)- vagy (S)-konfigurációjú - és gyógyszerészetileg elfogadható sója előállítására, azzal jellemezve, hogy a doxorubicint vagy savaddíciós sóját egy (R)vagy (S)-konfigurációjú (C) általános képletű dijódvegyülettel - a képletben X a tárgyi körben meghatározott - reagáltatjuk, és a kapott, a 2-szénatomon a (C) általános képletű vegyület konfigurációjával azonos konfigurációjú (A) általános képletű antraciklin-glikozidot kívánt esetben gyógyszerészetileg elfogadható sójává átalakítjuk. (Elsőbbsége: 1989. 12. 19.)
7. A 6. igénypont szerinti eljárás, azzal jellemezve, hogy a doxorubicint vagy hidrokloridját poláris, aprotikus oldószerben oldjuk, és szobahőmérsékleten vízmentes szerves bázis jelenlétében reagáltatjuk a (C) általános képletű dijódvegyülettel, majd a képződött (A) általános képletű morfolino-doxorubicinszármazékot kovasavgéllel töltött oszlopon metilén-diklorid és metanol 97 : 5 térfogatarányú elegyével eluálva tisztítjuk, végül vízmentes, metanolos hidrogén-klorid-oldattal sót képzünk, és hidrogén-klorid sóként izoláljuk. (Elsőbbsége: 1989. 12. 19.)
8. A 6. vagy 7. igénypont szerinti eljárás 3’-dezamino-3’-[(S)-metoxi-morfolino]-doxorubicin vagy hidrokloridja vagy 3’-dezamino-3’-[(R)-metoxi-morfolino]-doxorubicin vagy hidrokloridja előállítására, azzal jellemezve, hogy megfelelően helyettesített (S)vagy (R)-konfigurációjú (C) általános képletű dijódvegyületet reagáltatunk. (Elsőbbsége: 1989.12. 19.)
9. Eljárás hatóanyagként (A) általános képletű antraciklin-glikozidot vagy gyógyszerészetileg elfogadható sóját - a képletben X a 6. igénypontban megadott és a 2”-szénatom (R)- vagy (S)-konfigurációjú - tartalmazó gyógyszerkészítmények előállítására, azzal jellemezve, hogy a 6-8. igénypontok bármelyike szerinti eljárással előállított hatóanyagot a szokásos segédanyagokkal együtt gyógyszerkészítménnyé feldolgozzuk. (Elsőbbsége: 1989. 12. 19.)