HU201329B - Process for production of substituated on nitrogen atom of methil-amin group of staurosporen derivatives and medical compositions containing them - Google Patents

Description

A jelen találmány olyan staurosporin-származékokra - pontosabban ezek előállítási eljárására - vonatkozik, melyek a metil-amino-csoport nitrogénatomján helyettesítve vannak. A találmány pontosabban az (I) általános képletű szubsztituált származékokra vonatkozik, ahol [Stau] a mellékelt képletrajzon szereplő részképletet jelenti és

R vagy egy R° hidrokarbilcsoport (más elnevezéssel: szénhidrogéncsoport), vagy egy Ac acilcsoport.

A találmány a sóképző tulajdonságú (I) általános képletű vegyületek sóira, pontosabban ezek előállítási eljárására is kiterjed.

A találmány a fentiekben meghatározott vegyületekén túlmenően még az ilyeneket tartalmazó gyógyszerkészítményekre, pontosabban ezen gyógyszerkészítmények előállítási eljárására vonatkozik.

Maga a staurosporin a (II) képletnek felel meg. Ezt a vegyületet - amely a jelen találmány szerinti vegyületek alapanyaga már 1977-ben izolálták a Streptomyces staurosporeus AWAYA, TAKAHASHI és OMURA sp. nov. AM 2282 törzs tenyészetéből és vizsgálták annak mikrobaellenes hatását. Lásd: Omura, S.; Iway, Y.; Hirano, A.; Nakagawa, A.; Awaya, J.; Tsuchiya, H.; Takahashi, Y. és Masuma, R.: J. Antibiot. 30, 275-281 (1977). Azt találták, hogy a nevezett vegyület élesztőjellegű mikroorganizmusok és gombák ellen hatásos (MIC = kb. 3-25 mcg/ml), mimellett a hidrokloridja formájában alkalmazott vegyület LDso-értéke = 6,6 mg/kg egéren, intraperitoneális beadás esetén. Az utóbbi időben végzett kiterjedt szűrővizsgálatok azt mutatják, hogy a szóban forgó vegyület erős gátló hatást fejt ki a patkányok agyából származó proteinkináz C-re. [Biochem. and Biophys. Research Commun. 135 (No. 2), 397-402 (1986)].

A foszfolipidekböl, valamint a kalciumtól függő proteinkináz-C többféle formában fordul elő a sejtekben és részt vesz azok különféle alapvető folyamataiban, így a jelátvitelben, a proliférádéban, a differenciálásban, valamint a hormonok és neurotranszmitterek kiválasztásában. - Ismert dolog, hogy ezen enzimek aktiválódása vagy a sejtmembrán foszfolipidjeinek receptorokon keresztül történő hidrolízise révén, vagy bizonyos tumorkeltő anyagokkal való közvetlen interakció útján következik be. A sejteknek a receptorokkal közvetített jelzésátvitellel szembeni érzékenységét a proteinkináz-C (mint jelzésátvivő) aktivitásának megváltoztatása által jelentős mértékben befolyásolni lehet. Az olyan vegyületek, melyek a proteinkináz-C aktivitását szelektív módon megváltoztatni képesek, tumorgátló, gyulladásgátló, immunomodulátor és baktériumellenes hatóanyagként alkalmazhatók, sőt még ateroszklerózis elleni szerként, valamint a kardiovaszkuláris rendszer és a központi idegrendszer megbetegedései elleni szerként is érdeklődésre tarthatnak számot.

Jóllehet a staurosporin erős gátló hatást mutat a proteinkináz-C-vel szemben, ugyanilyen erősen gátolja a többi proteinkinázt is, így hiányzik az a szelektivitás, ami a terápiás alkalmazáshoz szükséges lenne.

Meglepő módon azt találtuk, hogy ha a staurosporin metil-amino-csoportjának hidrogénatomját szubsztitúcióval eltávolítjuk, úgy az ennek következményeként keletkezett N-helyettesitett staurosporin-származékok szelektíven megtartják a proteinkináz-C-re kifejtett gátló hatásukat, de a többi proteinkinázzal szemben lényegesen kisebb hatást mutatnak. Ezen szignifikánsan megnövekedett szelektivitás következtében a találmány szerinti vegyületek teljesítik a már említett indikációs területen - elsősorban a sejtek proliferációjának befolyásolásánál - a terápiás alkalmazás fontos követelményeit.

A proteinkináz-C-re kifejtett gátló hatás meghatározása céljából előbb sertésagyvelóböl ki kell nyerni a proteinkináz-C-t és ezt a T. Uchida és C.R. Filburn által leirt eljárással [J. Bioi. Chem. 259, 12311-4 (1984)] tisztítani kell. Az (I, általános képletű vegyületeknek a proteinkinázra kifejtett gátló hatását alapvetően a D. Fabro és szerzőtársai által kidolgozott módszer [Arch. Biochem. Biophys. 239, 102-111 (1985)] szerint határoztuk meg. A proteinkináz-C szignifikáns gátlása kb. 0,01 umól/liter vagy e feletti koncentráció esetén következik be.

Ennek megfelelően az (I) általános képletű vegyületek és gyógyszerészeti szempontból alkalmas sóik gyógyszerként alkalmazhatók, különösen mint tuniorgátló, gyulladásgátló, immiinomodulátor és baktériumellenes hatású készítmények, továbbá ateroszklerózis elleni készítmények, valamint a kardiovaszkuláris rendszer és a központi idegrendszer betegségeire hatásos készítmények aktív komponenseként. A jelen találmány további tárgya a találmány szerinti vegyületek alkalmazása és felhasználása olyan gyógyszerkészítmények előállításához, melyek emberek vagy esetleg állatok testének a már említett terápiás vagy megelőző jellegű kezelésére szolgálhatnak. Ehhez még a szóban forgó hatóanyagok ipari méretekben történő előállítása is hozzátartozik.

Az R° hidrokarbilcsoport (más elnevezéssel: szénhidrogéncsoport) egy aciklusos (alifás) szénhidrogéncsoport, amely legfeljebb 16 szénatomot tartalmaz és telített vagy telítetlen, illetve helyettesitetlen vagy helyettesített egyaránt lehet.

A telítetlen csoportok olyanok, hogy azok egy kettős kötést tartalmaznak.

Más megjelölés hiányában a jelen leírásban a .rövidszénláncú jelzővel jelzett szerves csoportok legfeljebb 4 szénatomot tartalmaznak.

HU 201329 Β

Valamilyen aciklusos helyettesitetlen szénhidrogéncsoport különösen egy egyenes vagy elágazó szénláncú, rövídszénláncú alkil-, vagy rövídszénláncú alkenil-, csoport lehet. A rövídszénláncú alkilcsoport például 5 metilcsoport, etilcsoport, n-propil-csoport, izopropilcsoport, n-butil-csoport, izobutilcsoport, szek-butil- vagy terc-butil-csoport, a rövídszénláncú alkenilcsoport például allilcsoport, propenilcsoport, izopropenilcsoport, 10 2-metallilcsoport vagy 3-metallilcsoport, illetve 2-butenilcsoport vagy 3-butenilcsoport. A megfelelő telítetlen csoportokban a kettős kötés a szabad vegyértékhez viszonyított oC-helyzetnél magasabb helyzetben van lokali- 15 zálva.

Mint már említettük, a hidrokarbilcsoportok egy helyettesitövei (funkcionális csoportokkal) helyettesítve lehetnek. Különösképpen az alábbiakban felsorolt helyettesítők 20 jönnek tekintetbe: hidroxilcsoport, szabad vagy funkcionálisan módosított karboxilcsoport, így valamilyen észterezett karboxilcsoport, továbbá a cianocsoport.

A hidrokarbilcsoportban helyettesítőként 25 jelen levő észterezett karboxilcsoport olyan, hogy abban a hidrogénatom helyén egy alkilcsoport van. Az ilyen módon észterezett karboxilcsoportra példaképpen a metoxi-karbonil-, az etoxi-karbonil- és a terc-butoxi- 30 -karbonil-csoportot nevezzük meg.

A találmány szerinti (I) általános képletű vegyületek közül előnyösek például azok, ahol R egy R° hidrokarbilcsoportot, közelebbről egy aciklusos hidrokarbilcsoportot 35 képvisel az alábbi előnyös jelentésekkel: 1-16 szénatomos alkilcsoport; 2-16 szénatomos hidroxi-alkil-csoport, melynek hidroxilcsoportja tetszőleges helyzetben van az 1-helyzet kivételével és előnyösen a 2-helyzetet 40 foglalja el; ciano-(l-16 szénatomos)-alkil-csoport, melynek cianocsoportja előnyösen az 1-helyzetben vagy az u-helyzetben van; karb,oxi-(l-16 szénatomos,-alkil-csoport, melyben a karboxilcsoport előnyösen az 1-helyzetben 45 vagy az ω-helyzetben van és adott esetben valamilyen 1-4 szénatomos alkil-észtere (1-4 szénatomos alkoxi-karbonil-csoport) formájában is lehet; továbbá egy olyan 3-5 szénatomos alkenilcsoport, melynek szabad vegyér- 50 téke nem olyan szénatomból indul ki, melyhez a kettős kötés kapcsolódik; mimellett az öszszes felsorolt csoport a 3-5 szénatomos alkilcsoport alapszerkezettel rendelkezők kivételével lineáris (el nem ágazó) alkilláncú cső- 55 portot jelent.

Előnyösek még a találmány szerinti (I) általános képletű vegyületek közül azok, melyekben R egy R° hidrokarbilcsoportot képvisel, melynek előnyös jelentései az alábbiak- gQ bán következnek.

Különösen előnyös (1) általános képletű vegyületek mindazok, melyekben R° valamilyen 1-7 szénatomos, különösen 1-4 szénatomos alkilcsoport; hidroxi-(2-16 szénatomos)- gg 4

-alkil-csoport, különösen hidroxi-(2-14 szénatomos )-alkil-csoport; ciano-(l-7 szénatomos)-alkil-csoport, különösen ciano-(l-4 szénatomos)-alkil-csoport; karboxi-(l-7 szénatomos)-alkil-csoport, különösen karboxi-(l-4 szénatomos)-alkil-csoport; 1-4 szénatomos alkoxi-karbonil-(l-7 szénatomos)-alkil-csoport, különösen 1-4 szénatomos alkoxi-karbonil-(l-4 szénatomosl-alkil-csoport; 3-5 szénatomos alkenilcsoport, fenil-(l-7 szénatomos)-alkil-csoport, különösen fenil-(l-3 szénatomos)-alkil-csoport, miniellett a megfelelően helyettesített alkilcsoportokban levő hidroxilcsoport különösen a 2-helyzetben, míg a cianocsoport, a karboxilcsoport, az alkoxi-karbonil-csoport, valamint a fenilcsoport az alkilcsoport 1-helyzetében vagy ω-helyzetében van.

Kiemelkedően előnyösek az olyan (I) általános képletű vegyületek, melyekben R° jelentése 1-4 szénatomos alkilcsoport, igy nietil- vagy etilcsoport; hidroxi-(2-14 szénatomos)-alkil-csoport, így 2-hidroxi-propil-, 2-hidroxi-hexil-, 2-hidroxi-decil- vagy 2-hidroxi-tetradecil-csoport; ciano-(1-4 szénatonios)-alkil-csoport, így 2-ciano-etil-csoport; karboxi-(l-4 szénatomos,-alkil-csoport, igy karboxi-metil-csoport; 1-4 szénatomos alkoxi-karbonil-(l-4 szénatomos)-alkil-csoport, így metoxi-karbonil-metil- vagy metoxi-karbonil-etil-csoport; legfeljebb 5 szénatomos alkenilcsoport, így allilcsoport, mimellett a hidi— oxilcsoport a megfelelően helyettesített alkilcsoportban előnyösen a 2-helyzetben, míg a cianocsoport, a karboxilcsoport, illetve az alkoxi-karbonil-csoport különösen az 1-helyzetben vagy az ω-helyzetben van.

Az Ac acilcsoportot valamilyen karbonsavból továbbá egy szerves szulfonsavból lehet levezetni.

Előnyös Ac¹ acilcsoportok a karbonsavakból származó acilcsoportok, melyeket az Rb° - CO- általános képlettel jellemezhetünk. Ebben Rt>° vagy hidrogénatomot jelent (így formílcsoportról van szó), vagy pedig egy R° hidrokarbilcsoportot képvisel. így a szóban forgó acilcsoportot valamilyen adott esetben helyettesített aciklusos, vagy karbociklusos monokarbonsavból lehet levezetni. Az ilyen acilcsoportokban levő előnyös hidrokarbilcsoportok például az 1-5 szénatomos, elsősorban az 1-4 szénatomos alkilcsoportok, melyek egyúttal az alábbiakban következő szubsztituensekkel helyettesítve lehetnek: karboxilcsoport, R¹-N-R² általános képletnek megfelelő aminocsoport, különösen ha abban R¹ és R² egyaránt hidrogénatomot képvisel és a csoport előnyösen a lánc 1-helyzetében van. Az acilcsoportoknak egy másik előnyös képviselői az aroilc söpör tok, melyek monociklusosak - ilyen a helyettesített és helyettesitetlen benzoilcsoport -, ezek egy vagy több szubsztituenst hordozhatnak. A benzoilcsoport szubsztituenseként megnevezzük a halogénatomokat, különösen a klór- vagy a flu-35

HU 201329 Β oratomot, a nitrocsoportot, az 1-4 szénatomos alkoxi-csoportokat, mint pl. a metoxicsoportot, valamint a karboxilcsoportot. Az aroilcsoportok kettőnél több ilyen szubsztituenst nem hordoznak és különösen előnyös, ha a 5 szubsztitúció csupán egyszeres.

Mindezek az acilcsoportok a staurosporin alapszerkezetével együtt a megfelelő acil-amidokat alakítják ki és ezek közül különösen előnyösek, amelyekben Ac¹ a fentiekben 10 megadott jelentésű. így például azokat a staurosporin-amidokat nevezzük meg, melyek acilcsoportjét a kővetkező karbonsavakból lehet levezetni: legfeljebb 6 szénatomos alifás monokarbonsavak, igy a rövidszénláncú al- 15 kánkarbonsavak, mint pl. a propionsav, a vajsav, az izovajsav, a valériánsav, az izovalériánsav, a kapronsav, a trimetil-ecetsav, az önantsav, a dietil-ecetsav és mindenekelőtt az ecetsav, valamint a megfelelő halogénezett 20 rövidszénláncú alkánkarbonsavak, így a klór-ecetsav, a trifluor-ecetsav, a triklór-ecetsav; az aromás karbociklusos karbonsavak, mint a benzoesav, amely a fentiekben megadott helyettesitőkkel egyszeresen vagy 25 többszörösen szubsztituálva lehet; további alkalmas savak a megfelelő oC-aminosavak, különösen az L-sorozathoz tartozó, a természetben előforduló oC-aminosavak, így pl. a glicin, a fenil-glicin, az alanin, a fenil-alanin, a leu- 30 cin, a valin, melyeknél az N-védett alak előnyös, vagyis amelyekben az aminocsoport egy szokásos amino-védöcsoporttal helyettesítve van. Még további alkalmas savakként a dikarbonsavakat említjük, ilyenek az oxálsav, 35 a malonsav, a mono- vagy di-(rövidszénláncú)-alkil-malonsavak, a borostyánkősav, a glutársav, az adipinsav, előnyös továbbá a rövidszénláncú alkoxicsoporttal vagy nitrocsoporttal helyettesített benzoesav. 40

Még további előnyös Ac¹ acilcsoportokat lehet levezetni a szénsav monoésztereiből, ezek az R°-O-CO- általános részképlettel jellemezhetők. Az ilyen acilcsoportokból azután a staurosporin alapszerkezetével együtt a 45 megfelelő N-(diszubsztituált)-uretánok alakulnak ki. A szóban forgó származékokban az R° hidrokarbilcsoportok különösen előnyös jelentései közül például a következőket nevezzük meg: aciklusos hidrokarbilcsoportok, 50 az 1-6 szénatomos és előnyösen lineáris alkilcsoportok.

Az előnyös Ac¹ acilcsoportok még további előnyös képviselőit a szénsav vagy a tioszénsav amidjaiból lehet levezetni. Ezek 55 szerkezetét az

Rl’ \

N -C(=W)^RZ>X 60 általános képlet szemlélteti, ahol Rl' hidrogén és R² jelentése alkil-, alkenil- vagy fenil-csoport lehet és W kénatomot, vagy különösen oxigénatomot képvisel. Az ilyen acilcsoportok azután a staurosporin alapszerke- θβ zetével együtt a megfelelő karbamidokat, illetve tiokarbamidokat alkotják.

A találmány szerinti előnyös vegyületek közül, melyek közvetlenül a fentiekben meghatározott acilcsoportot hordoznak, különösen ki kell emelni azokat, melyekben W oxigénatom, R¹' hidrogénatom és R²' fenilcsoport. Kiemelésre méltók még azon vegyületek is, melyekben az acilcsoport a legutóbbi meghatározásoknak felel meg, de W kénatomot, R¹’ és R²‘ közül az egyik hidrogénatomot jelent, míg a másik valamilyen 1-5 szénatomos alkilcsoport vagy egy legfeljebb 5 szénatomos alkenilcsoport, melynek szabad vegyértéke nem a kettős kötéshez kapcsolódó szénatomból indul ki (pl. allilcsoport).

Az Ac² acilcsoport valamilyen aciklusos, karbociklusos vagy heterociklusos, szulfonsavból vezethető le és az R“-SO2- általános részképletnek felel meg. Az Ac² csoportot tartalmazó találmány szerinti vegyületek közül azokat emeljük ki különösen, melyekben R° valamilyen 1-4 szénatomos, főleg lineáris alkílcsoportot, továbbá egy monociklusos arilcsoportot, így olyan fenilcsoportot jelent, amely egy alkílcsoporttal helyettesített; ki kell emelni még az analóg felépítésű aromás heterociklusos csoportot, az izokinolilcsoportot is.

Különösen előnyösek az olyan (I) általános képletű vegyületek, ahol R egy Z-C(=W’)- általános részképletü acilcsoport, ahol W’ oxigénatom, míg Z olyan 1-5 szénatomos alkilcsoport, amely karboxilcsoporttal helyettesítve is lehet.

További, különösen előnyös (I) általános képletű vegyületek, melyekben R ugyancsak egy Z-C(=W’)- általános részképletü acilcsoport, ahol W’ oxigénatom, míg Z fenilcsoportot jelent, mely helyettesítetlen vagy valamely 1-4 szénatomos alkoxicsoporttal, halogénatommal, nitrocsoporttal, karboxilcsoporttal vagy 1-4 szénatomos alkoxi-karbonil-csoporttal helyettesítve van.

Különösen előnyös (I) általános képletű vegyületek azok, amelyekben R egy Rb°-COáltalános részképletü acilcsoportot képvisel, ahol Rb° valamilyen 1-5 szénatomos alkilcsoport, különösen 1-4 szénatomos alkilcsoport, így metilcsoport vagy terc-butil-csoport, mely perhalogénezett vagy karboxilcsoporttal helyettesített lehet, így Rb° például trifluor-metil-csoportot, triklór-metil-csoportot vagy 2-karboxi-etil-csoportot is jelenthet.

Különösen előnyösek még azok az (I) általános képletű vegyületek, ahol R ugyancsak egy Kb°-CO- általános részképletü acilcsoportot képvisel, ahol Rb“ helyettesítetlen, vagy 1-4 szénatomos alkoxicsoporttal, halogénatommal, így fluor- vagy klóratommal, nitrocsoporttal, karboxilcsoporttal vagy 1-4 szénatomos alkoxi-karbonil-csoporttal helyettesített fenilcsoportot jelent.

Különösen előnyösek az olyan (I) általános képletű vegyületek, ahol R egy R°-SO25

HU 201329 Β általános részképletű acilcsoport, ahol R° jelentése valamilyen 1-4 szénatomos alkilcsoport.

Különösen előnyösek az olyan (I) általános képletű vegyületek, ahol R ugyancsak egy R“-S02- általános részképletű acilcsoport, ahol R° alkilfenilcsoportot vagy izokinolilcsoportot mint pl. 5-izokinolilcsoportot jelent.

Különösen előnyösek mindazon (I) általános képletű vegyületek, melyekben R egy R°-O-CO- általános részképletű acilcsoportot képvisel, ahol R° jelentése valamilyen 1-6 szénatomos, különösen 1-4 szénatomos alkilcsoport.

Különösen előnyösek még azok az (I) általános képletű vegyületek is, melyekben R ugyancsak egy R°-O-CO általános részképletű acilcsoportot képvisel, ahol R° fenilcsoportot jelent.

Különösen előnyösek továbbá azok az (I) általános képletű vegyületek, melyekben R egy olyan acilcsoport, amely az ^Rl'\

N-C(=W)R²'^ általános részképletnek felel meg, ahol W kénatomot vagy különösen oxigénatomot képvisel, R¹ hidrogénatom, míg R² valamilyen 1-5 szénatomos, különösen 1-4 szénatomos alkilcsoportot, 3-5 szénatomos alkenilcsoportot, továbbá fenilcsoportot jelent.

Különösen előnyös (I) általános képletű vegyületek mindazok, melyekben R egy oC-aminosavból, egy természetben előforduló L-cC-aminosavból levezethető csoport.

Különösen előnyösek az olyan (I) általános képletű vegyületek, melyekben R az alábbi cC-aminosavakból levezetett csoport: glicin, fenil-glicin, alanin, fenil-alanin, leucin, vagy valin, ezek közül különösen előnyös, ha az (I) általános képletű vegyületek R helyettesítőjét valamelyik alábbi oC-amino. savból származó csoportok közül választjuk ki: glicin, alanin vagy fenil-alanin.

Természetüknél fogva a találmány szerinti vegyületek - amennyiben sóképzésre alkalmas csoportokat tartalmaznak - sók formájában, különösen gyógyszerészeti célokra alkalmas, vagyis fiziológiai szempontból elviselhető sók alakjában is lehetnek. Izolálási és tisztítási műveletekhez a gyógyszerészeti szempontból nem alkalmas sókat is használhatjuk. Terápiás alkalmazásra azonban csakis a gyógyszerészeti szempontból megfelelő sók felelnek meg, ennélfogva ezek előnyösek.

így például a szabad savcsoporttal, mint például szabad karboxilcsoporttal rendelkező vegyületekből, különösen azokból, melyekben a savcsoport az Ac acilcsoportban van, sóképzésre alkalmas bázisos komponensekkel sókat, előnyösen fiziológiai szempontból elviselhető sók képezhetők. Elsősorban a fémsók vagy az ammóniumsók, igy az alkálifémsók és az alkálifőldfém-sók, mint pl. a nátrium-, ká6 lium-, magnézium- vagy kalciumsók, illetve az ammóniával vagy alkalmas szerves aminokkal, különösen tercier monoaminokkal és heterociklusos bázisokkal, példának okáért trietil-aminnal, tri-(2-hidroxi-etil,-aminnal, N-etil-piperidinnel vagy N,N’-dimetil-piperazinnal képezett sók jöhetnek tekintetbe. Amennyiben egy ilyen savcsoport egy R° hidrokarbilcsoporton van, úgy ez a staurosporin-alapvázán levő amino-nitrogénatomnial elvileg belső sót képezhet.

A találmány szerinti bázisos jellegű vegyületek addíciós sók, különösen szervetlen vagy szerves savakkal alkotott savaddiciós sók, valamint kvaterner sók alakjában is lehetnek. így például az olyan (I) általános képletű vegyületek, melyek az Ac csoport helyettesítőjeként egy bázisos csoportot, mint pl. aminocsoportot hordoznak, a szokásos savakkal savaddiciós sókat képeznek. Különösen ki kell emelni az (IA) általános képletű addíciós sókat, ahol [Stau] és R° jelentése a leírás eleján már megadott, Rq° valamilyen helyettesítetlen előnyösen lineáris alkilcsoport, amely 1-4 szénatomot tartalmaz (különösen etilcsoport vagy leginkább metilcsoport), míg X^- egy szervetlen vagy egy szerves sav aninonját jelenti, mimellett a fiziológiai szempontból elviselhető sók előnyösek. Az (IA) általános képletű kvaterner sók közül előnyösek azok, ahol az R° hidrokarbilcsoportban levő első szénatom metiléncsoport formájában van jelen.

Az X anion képzéséhez - többek között - például az alábbiakban felsorolt savak szokásosak és alkalmasak: hidrogén-halogenidek, mint például a hidrogén-klorid és a hidrogén-bromid, kénsav, foszforsav, salétromsav vagy perklórsav, illetőleg az alifás, aliciklusos, aromás vagy heterociklusos karbonsavak és szulfonsavak, mint például a hangyasav, ecetsav, propionsav, borostyánkősav, glikolsav, tejsav, almasav, borkősav, citromsav, fumársav, maleinsav, hidroxi-maleinsav, oxálsav, piroszőlősav, fenil-ecetsav, benzoesav, p-amino-benzoesav, antranilsav, p-hidroxi-benzoesav, szalicilsav, p-amino-szalicilsav, embonsav, metánszulfonsav, etánszulfonsav, hidroxi-etánszulfonsav, etilén-diszulfonsav, továbbá a halogén-benzolszulfonsavak, a toluolszulfonsavak, a naftalinszulfonsavak és a szulfanilsav, még továbbá a metionin, a triptofán, a lizin vagy az arginin, valamint az aszkorbinsav. A kvaterner sókban X anionként az erősebb szervetlen savak, így a hidrogén-halogenidek anionjai, különösen a bromidok és a jodidok, míg a szerves szulfonsavak közül a metánszulfonátok (mezilátok), a p-toluolszulfonátok (tozilátok) a p-bróm-benzolszulfonátok (brozilátok), és a p-nitro-benzolszulfonátok előnyösek.

Különösen előnyösek a példákban leirt (1) és (IA) általános képletű vegyületek.

A találmány szerinti (I) általános képletű vegyületeket és sóikat a szerves kémia

-5HU 201329 Β általános eljárásaival állítjuk elő, ezek önmagukban véve ismertek.

így a (II) képletű staurosporint, ahol [Stau] jelentése a korábbiakban már megadott.

a) vagy egy R-Y (111) általános képletű reagenssel reagáltatjuk, ahol R jelentése a korábbiakban megadott és Y egy reakcióképesen aktivált hidroxilcsoportot képvisel vagy egy további egyszeres kötést jelent, melynek másik vége az R csoportban levő egyik hidrogénatom helyére kapcsolódik, vagy pedig

b) olyan (I) általános képletű vegyületek előállítására, melyekben R egy 2-hidroxi-alkil-csoportnak felel meg, egy epoxialkánnal, majd egy kapott (I) általános képletű vegyületet kivánt esetben másféle (I) általános képletű vegyületté és/vagy egy szabad formában kapott (I) általános képletű vegyületet sóvá és/vagy egy só formájában kapott (I) általános képletű vegyületet szabad vegyületté, illetve valamilyen másféle sóvá alakítjuk át.

A staurosporint a találmány szerinti a) eljárás során egy (III, általános képletű reagenssel reagáltatjuk olyan ismert reakciókörülmények között, melyek a szerves kémiában általában véve aminok szubsztituálására szokásosak és használatosak. Így általában a reakcióelegy fagyáspontja és forráspontja közötti hőmérsékleten, így kb. -10 és + 160 °C közötti, különösen kb. +20 °C és kb.

+50 °C közötti hőmérséklet-tartományban, atmoszferikus vagy felemelt nyomás alatt dolgozunk. A műveletet megvalósíthatjuk heterogén fázisban (így szuszpenzióban), amikor is a reakcióelegyet keverjük vagy rázatjuk, de előnyösen homogén folyékony fázisban, így a folyékony reagens feleslegében, vagy különösen valamilyen oldószer és adott esetben egy szervetlen vagy szerves savmegkőtö szer jelenlétében végezzük a reakciót. Oldószerként például az aprotonos (aprotikus) és kis polaritású szerves oldószerek, igy alifás és aromás szénhidrogének (típusuk szerint pentán, hexán, heptán és ciklohexán, illetve benzol, toluol és xilol) továbbá halogénezett, főleg klórozott alifás szénhidrogének, igy a 50 kloroform és a diklór-metán alkalmas, de különösen alkalmasak a poláros aprotikus oldószerek, igy az alifás és a gyűrűs éterek, mint pl. a dietil-éter, az 1,2-dimetoxi-etán és a diizopropil-éter, illetve a dioxán és a tét- 55 rahidrofurán, továbbá a rövidszénléncú alifás észterek és amidok, mint pl. az etil-acetát, illetve a formamid, az acetamid, az N,N-dimetil-acetamid és a dimetil-formamid, valamint az acetonitril, a dimetil-szulfoxid és a hexa- 60 metil-foszforsav-triamid. Bizonyos körülmények között a víz, vagy egy protonos szerves oldószer, így egy rővidszénláncú alkanol, mint pl. metanol, etanol, izopropil-alkohol, vagy terc-butil-alkohol, valamint egy glikol- 55 vagy diglikol-monoéter, mint pl. a 2-metoxi-etanol is előnyösen alkalmazható oldószerként. Az utóbbi esetekben gyakran előnyösnek bizonyult, ha a reakciósebességet a for5 ráspont és a reakció-hőmérséklet növelésével, igy pl. a művelet zárt edényben történő megvalósítása útján gyorsabbá tesszük. Az oldószereket célszerűen egymással kombinálni is lehet, például a reakciókomponensek old10 hatóságának növelése céljából.

Savmegkötő szerként elvileg bármilyen tetszőleges bázisos vegyületet alkalmazhatunk. Ilyenek például a nitrogéntartalmú szerves bázisok, például a tercier aminok, 15 igy tipus szerint a trietil-amin, etil-diizopropil-amin, Ν,Ν-dimetil-anilin, N-etil-piridin vagy Ν,Ν-dimetil-piperazin, illetve az aromás heterociklusos bázisok, igy típus szerint a piridin, kollidin, kinolin, vagy 4-dimetilami20 no-piridin. Másfelől azonban a bázisosan reagáló szervetlen vegyületek is használhatók savmegkötő szerként, különösen az alkálifém-hidroxidok, -karbonátok és -hidrogén-karbonátok, valamint bizonyos karbonsavas sók, 25 így a nátrium- vagy a kálium-acetát.

Megemlítjük végül, hogy a savmegkötő szer szerepét semlegesen reagáló nitrogéntartalmú vegyületek is betölthetik és ezek egyben gyakran előnyös oldószerek is. Pél30 dául ilyenek a karbonsavamidok, különösen a rővidszénláncú alifás karbonsavamidok, így a fentiekben megnevezettek, továbbá a gyűrűs amidok, mint pl. az N-metil-pirrolidon, valamint a szénsav amidszármazékai, igy az ure35 tanok vagy a karbamid.

Jóllehet a kicserélési reakció mindig azonos elven alapszik és a reakció egységes alapséma szerint megy végbe, optimális eredmény elérése céljából szükség van arra, 40 hogy a gyakorlati megvalósítás során az egyes reakciókomponensek sajátságait figyelembe vegyük. Ez elsősorban a mindenkori (III) általános képletű reakciópartnerre nézve igaz.

A korábbi meghatározások szerint az R csoport egy olyan R° hidrokarbilcsoportot jelenthet, melynek általános és kiemelt jelentéseit a korábbiakban már megadtuk. Ebben az esetben Y elsősorban egy reakcióképesen észterezett hidroxilcsoportot jelent (ami egy különleges formája a fentiekben említett .reakcióképesen aktivált hidroxilcsoportnak), vagyis olyant, ami valamilyen erős szervetlen savval, így egy hidrogén-halogeniddel, mint például hidrogén-kloriddal, hidrogén-bromiddal vagy hidrogén-jodiddal, valamilyen oxigént tartalmazó ásványi savval, így foszforsavval vagy különösen kénsavval, vagy pedig valamilyen erős szerves szulfonsavval, igy alifás vagy aromás szulfonsavval, példának okáért metánszulfonsavval, etánszulfonsavval, illetve benzolszulfonsavval, p-toluolszulfonsavval, p-nitro-benzolszufonsavval vagy p-klór-benzolszulfonsavval van észterezve. Mivel R° alifás jellegű csoport, vagyis 7

-611

HU 201329 Β a szabad vegyértéke egy olyan szénatomból indul ki, amely csupán egyszeres kötéssel kapcsolódik a vele szomszédos szénatomhoz, illetve hídrogénatom(ok)hoz, úgy a fentiekben példaképpen említett észterezett hidroxilcsoportok közül bármelyiket szabadon választhatjuk.

Az olyan (III) általános képletű reagens, melyben Y egy további egyszeres kötést jelent, amely valamilyen R° hidrokarbilcsoporthoz úgy kapcsolódik, hogy annak egyik hidrogénatomja helyére kötődik, például egy alkén lehet. Az alkének közül különösen kiemeljük azokat, melyek kettős kötése szerkezeti sajátosság (mint pl. a 2-metil-propénnel) vagy szubsztitúció (igy főleg az akril-nitrilnél) folytán még aktiválva is van.

Y meghatározása elvileg magába foglalja az olyan egyszeres kötést is, melynek másik vége nem közvetlenül az R° hidrokarbilcsoport szénatomjához, hanem egy szubsztituensként jelen levő heteroatomhoz, így oxigénatomhoz (vagyis egy hidroxilcsoport oxigénatomjához) ennek hidrogénatomja helyére kapcsolódik, ez azonban már a b) eljárás szerinti reagens, azaz az oí-epoxi- (oxiránok) szerkezetet tartalmazó reagensek esete; ezek előnyös kiindulási anyagok a 2-helyzetű hidroxilcsoportot tartalmazó R° alkilhelyettesítót viselő vegyületek előállításához. A reakciót ezekkel a reagensekkel előnyösen egy rövidszénláncú alkanol jelenlétében és felemelt hőmérsékleten, azaz például kb. +100 °C és kb. +150 °C közötti hőmérsékleten folytatjuk le és adott esetben, éppen a reakcióelegy forráspontjának növelése céljából, felemelt nyomás alatt, vagy pedig bázisos reakciókörülményeket biztosítva és kiváltképpen a reagenst feleslegben alkalmazva dolgozunk.

A leírás elején megadott definíciók szerint az R helyettesítő egy Ac acilcsoportot is képviselhet, ehhez az a) eljárás szerinti AcY általános képletnek megfelelő acilezőszerek szolgáltatnak alapot, ahol Ac - az Ac¹ és Ac² bontásban - jelentését általánosságban és kiemelten is már megadtuk. Y előnyösen egy halogénatomot, különösen klór-, bróm- vagy jódatomot jelent.

Azokban az acilezőszerekben, melyekben az előbbiek sorén már meghatározott Ac¹ acilcsoport egy karbonsavból származó csoportot jelent, az Y példul egy reakcióképesen aktivált hidroxilcsoport lehet. Ilyen előfordulhat már az R°-COOH általános képletű karbonsavak karboxilc söpört ja bán is, amenynyiben a csoport szerkezeti sajátosságai következtében elegendő reakcióképességgel rendelkezik, amire a trifluor-ecetsav és mindenekelőtt a hangyasav említhető példaképpen, de különösen akkor, ha a karbonsavat aktiváló reagensek, mint például karbodiimidek, igy különösen diciklohexil-karbodiimid vagy di-(2-imidazolil)-karbodiimid és más analóg vegyületek hatásának tesszük ki és adott esetben aktív észterek képzésére alkalmas segédanyagok, így helyettesített fenolok vagy 1-hidroxi-benzo-triazol, N-hidroxi-ftálimid, N-hidroxi-maleinimid vagy szukcinimid típusú N-hidroxi-amino-vegyületek jelenlétében a karbonsavakat aktiváljuk.

Előnyös aktivált hidroxilcsoport valamennyi acilcsoport (Ac¹ és Ac²) vonatkozásában az erős savakkal reakcióképesen észte10 rezett hidroxilcsoport, miként azt az előbbiekben az R° hidrokarbilcsoportokkal kapcsolatban már meghatároztuk - ezek az acilcsoportokkal vegyes savanhidrideket képeznek. Különösen ki kell emelni a hidrogén-haloge15 nidekkel, így különösképpen a hidrogén-bromiddal és mindenekelőtt a hidrogén-kloriddal képezett vegyes anhidrideket, igy például a Z-C(=W)-Hal, és az R°-SO2-Hal általános képletnek megfelelőket, ahol Hal brómatomot vagy előnyösen klóratomot képvisel, míg Z, W, R°, R¹ és R² jelentése a korábbiakban megadott.

Az Ac¹ acilcsoportok esetében (melyek karbonsavakból származnak a funkcionálisan módosított szénsavból származókat is beleértve) a reakcióképesen észterezett hidroxilcsoport egy másféle karbonsav, különösen egy erős karbonsav, így a hangyasav, a klór-ecetsav vagy kiemelten a trifluor-ecetsav maradékával is lehet észterezve, aminek alapján vegyes anhidridek jönnek létre, de az azonos acilcsoporttal történő észterezés is lehetséges. Az utóbbi esetben az Ac^-O-Ac¹, különösen az R°-CO-O-CO-R° vagy R°-O-CO35 -O-CO-O-R° általános képletű szimmetrikus karbonsavanhidridek, vagy ezek kénanalógjai keletkeznek.

A fentiekben ismertetett acilezőszerekkel végzett acilezési művelet során előnyösen valamilyen, a korábbiakban már említett savmegkötő szer jelenlétében dolgozunk. A savmegkötő szert előnyösen ekvivalens mennyiségben vagy csekély feleslegben alkalmazzuk, ami a két ekvivalenst rendszerint nem lépi túl.

Azokat az AcY általános képletű acilezószereket, melyekben Y egy további kötést jelent, ami az Ac csoporthoz kapcsolódik, különösen az Ac¹ csoportoknak megfelelő kar50 bonsavakból lehet levezetni, speciálisan azokból, melyek a karbonilcsoporttal szomszédos atomon (vagyis a szomszédos szénvagy nitrogénatomon) hidrogénatomot hordoznak. Ezek a ketének vagy az izocianátok kategóriájába tartoznak és az Ra°=C=O, illetve az R¹-N=C=O általános képletnek felelnek meg. Ezekben Ra° a fentiekben megadott jelentésű két vegyértékű alifás hidrokarbilcsoport, ami R° jelentésének megfelelő, míg R¹

GO általános és különösen kiemelt jelentései a fentiekben megadottak, a hidrogénatom kivételével. Említeni kell még az analóg izotiocianátokat is, amelyek ugyancsak acilezőszerek és általános képletük: R¹-N=C=S. Ebben a ' 65 képletben R¹ általános és kiemelt jelentései a

-7I korábbiakban már megadottak, kivételt képez a hidrogénatom. Az ilyen acilezöszerekkel végzett acilezést - jellegük szerint - savmegkötőszer használata nélkül is meg lehet valósítani, miközben a nedvesség szigorúan vett kizárása és/vagy protonos oldószerek alkalmazása ajánlatos.

A találmány szerint kapott (I) általános képletű vegyületeket - kívánt esetben - át lehet alakítani másféle (1) általános képletű vegyületekké, ez leginkább az R helyettesítőben levó valamilyen funkcionális csoportnak másféle funkcionális csoporttá történő átalakítását jelenti, igy például egy védett karboxil- vagy aminocsoportot át lehet alakítani szabad csoporttá.

A funkcionálisan megváltoztatott csoportok felszabadítására példaképpen az észterezett karboxilcsoportnak szabad karboxilcsoporttá történő átalakítását említjük, amit általában a szokásos hidrolízis útján valósíthatunk meg, mindenekelőtt bázisokkal (így főleg alkálifém-hidroxidokkai, -karbonátokkal vagy -hidrogén-karbonátokkal) végzett reagáltatással, de bizonyos észterek, igy a tercier alkoholokkal, mint pl. terc-butil-alkohollal észterezett karboxilcsoport esetében a kívánt célt például hidrogén-fluoriddal vagy trifluor-ecetsavval végzett acidolízissel is elérhetjük. Minthogy az észterezés a karboxilcsoport megvédésére szolgáló módszerek között a legáltalánosabbnak számit, a fenti átalakítás egyúttal hatásos módszer a karboxilcsoport védőcsoportjának eltávolítására.

A primer és a szekunder aminocsoportok átmeneti jellegű védelmére azok az védöcsoportok használhatók, melyeket a peptidek szintéziséhez mélyreható kutatás után széles körben alkalmaznak. Előnyösen az ismert amino-védöcsoportokat alkalmazzuk. Ezek léhasítását, ami specifikus természetükhöz igazodik, a hidrolízis (különösen a bázisos hidrolízis), az acidoiizis, illetve a hidrogenolizis általánosságban ismert körülményei között végezzük.

A funkcionálisan módosított csoportok szokásos lehasitásának általános körülményeit előnyösen úgy választjuk meg, hogy sem az R csoport és a staurosporin metil-amino-csoportja közötti kötés, sem a staurosporin alapváza ne szenvedjen károsodást. Minthogy ezek a szerkezeti jellemzők általában jó stabilitásukkal tűnnek ki, a szokásos reakciókörülményeket különösebb elővigyázatossági rendszabályok nélkül is alkalmazni lehet.

A kívánt esetben végzett sóképzést, csakúgy mint az (I) általános képletű vegyületek alapformáinak sóikból történő felszabadítását önmagukban véve ismert, konvencionális módszerekkel valósítjuk meg. - igy az (I) általános képletű acilszármazékok, melyek karboxilcsoportot hordoznak, bázisokkal reagáltatva a megfelelő sókká, főleg alkálifémsókká alakíthatók át. Alkalmas bázisok lehetnek az alkálikusan reagáló vegyületek, így a hidroxidok, karbonátok vagy bikarbónátok. A sókat valamilyen savval történő reagáltatással alakíthatjuk ót szabad karboxilvegyületté. Az alkalmazott sav például valamilyen szer5 vetlen sav, így különösen egy hidrogén-halogenid lehet. - A bázisosan reagáló végtermékeket, igy például az (I) általános, illetve az (IA) általános képletnek megfelelő tercier és kvaterner aminokat az előbbiekben mór sóképzésre alkalmas savként megnevezett savakkal történő reagáltatással lehet sókká átalakítani; míg a fordított irányú reakcióval, azaz bázisosan reagáló szerekkel, így szervetlen hidroxidokkal, karbonátokkal vagy bi15 karbonátokkal, illetve szerves bázisokkal, valamint ioncserélőkkel végzett kezeléssel felszabadíthatjuk az (I) általános képletű tercier arninok bázisos alapformáját.

A jelen találmány erre alkalmas vegyü20 létéi elvileg belső sókat is képezhetnek, például a semlegességi pontig vagy az izoelektromos pontig történő szokásos savas-bázisos titrálással, vagy pedig például egy R<,° csoportnak megfelelő kvaternerizálószerrel, így egy megfelelő hidroxil vegyületnek valamilyen erős savval, így egy hidrogén-halogeniddel, kénsavval vagy egy erős szerves szulfonsavval képezett reakcióképes észterével, valamilyen (IA) általános képletű kvater30 ner ammóniumsót képezhetünk.

Az új vegyületek ezen sói, valamint másféle sói, mint például pikrátjai a kapott vegyületek tisztításánál is jó szolgálatot tehetnek, amennyiben a szabad vegyületeket sókká alakítjuk át, ezeket elkülönítjük, majd a sókból ismét szabad vegyületeket kapunk. A szabad formában és sóik formájában levő vegyületek között szoros összefüggés van, ezért mind az eddigiekben, mind a későbbiek során a szabad vegyületek alatt adott esetben - értelem- és célszerűen - a megfelelő sókat is érteni kell (a kvaterner sókat is beleértve).

Bizonyos karbonilfunkciókat például al45 kalmas reagensek segítségével - melyek hatására az oxigénatom kénatomra cserélődik ki - a megfelelő tioformába lehet átalakítani, így például Lawesson-reagenssel [2,4-bisz-(4-metoxi-fenil)-2,4-ditioxo-l,3,2,4-ditia-di50 foszfetán] történő reagáltatással az (I) általános képletű vegyületekben és sóikban, melyek karbonilfunkcióként ketoncsoportot tartalmaznak, ezek oxigénatomját kénatomra lehet kicserélni.

A találmány a fentiekben leírt eljárás azon kivitelezési módjaira is vonatkozik, melyek során valamelyik kiindulási anyagot valamilyen származéka, mint pl. sója alakjában alkalmazzuk, vagy azt a reakció körülményei között képezzük.

A jelen találmány szerinti eljáráshoz ismert, vagy ismert módszerekkel előállítható kiindulási anyagokat használunk, előnyösen olyanokat, melyekből a leírás elején különö65

-8HU 201329 Β sen értékesnek mondott vegyűletekhez juthatunk.

Az új vegyületeknek az előbbiekben mér leírt farmakológiai tulajdonságira tekintettel a jelen találmány még ezen találmány szerinti 5 hatóanyagok alkalmazását is magába foglalja.

Az alkalmazás történhet egymagában, vagy adott esetben segédanyagokkal, illetve más hatóanyagokkal, mint például antibiotikumokkal vagy kemoterápiás szerekkel kombinálva 10 és olyan betegségek megelőző vagy gyógyító (profilaktikus vagy kurativ) kezelésére szolgál, melyeknél - miként azt a korábbiakban már leirtuk - a sejtek növekedési folyamatának van jelentősége. A gyógyszerként törté- ]5 nő alkalmazás során a találmány szerinti hatóanyagokat a profilaxisra, illetve a gyógyításhoz hatásos mennyiségben alkalmazzuk, előnyösen a szokásos gyógyszerészeti hordozóanyagokkal vagy segédanyagokkal készített 20 gyógyszerészeti készítmények formájában. Például egy kb. 70 kg testsúlyú melegvérű számára a napi dózis 1-1000 mg, ami függ a melegvérű fajtájától, testsúlyától, életkorától, egyéni állapotától, valamint az alkalmazás 25 módjától és különösen az eseti kórképtől, mimellett akut esetekben az említett dózist még túl is lehet lépni. A találmány így azon gyógyszerkészítmények előállítási eljárására is vonatkozik, melyek hatóanyagként valami- 30 lyen jelen találmány szerinti vegyületet tartalmaznak.

A találmány szerinti gyógyszerkészítményeket melegvérűeknek például enterálisan, igy orálisan vagy rektélisan, illetve parente- 35 rálisan lehet beadni. A megfelelő adagolási egységek, különösen az orális beadásra alkalmazhatók, mint pl. a drazsék, a tabletták és a kapszulák előnyösen kb. 5-500 mg, különösen kb. 10-100 mg hatóanyagot tártál- 4Q maznak, gyógyszerészeti célokra használható hordozóanyagokkal és segédanyagokkal együtt.

Alkalmas hordozóanyagok elsősorban a töltőanyagok. Ilyenek például a cukorfélesé- 45 gek, mint pl. a laktóz, a szacharóz, a mán ni t és a szorbit; a cellulózkészítmények és/vagy kalcium-foszfátok, mint pl. a trikalcium-foszfát vagy a kalcium-hidrogén-foszfát; továbbá a kötőanyagok, mint pl. a keményitőcsirizek, 50 melyeket pl. kukoricakeményitóből, búzakeményitőból, rizskeményitőből vagy burgonyakeményítőből lehet készíteni, a zselatin, a tragant, a metilcellulóz. Kívánt esetben használhatunk szétesést elősegítő szereket, ilye- 55 nek a fentemlitett keményitőféleségek, továbbá a karboximetilkeményitö, a térhálósított poli(vinil-pirrolidon), az agar, az alginsav vagy valamilyen sója, mint pl. a nátrium-alginát. A segédanyagok közül elsősorban a θθ csúszásszabályozó- és kenőanyagokat említjük meg, ilyen pl. a kovasav, a talkum, a sztearinsav és sói, igy például a magnézium-sztearát vagy a kalcium-sztearát és/vagy a polietilénglikol. A drazsémagokat megfelelő 55 10 bevonattal látjuk el, ezek adott esetben a gyomor savval szemben ellenállók lehetnek. Ezekhez a bevonatokhoz - egyebek mellett tömény cukoroldatokat használunk, melyek adott esetben még gumiarábikumot, talkumot, poli(vinil-pirrolidon)t, polietilénglikolt és/vagy titán-dioxidot is tartalmaznak, de megfelelő szerves oldószerben vagy ilyen oldószerek elegyében oldott lakkot is alkalmazhatunk. A gyomorsavval szemben ellenálló bevonatok készítéséhez az erre alkalmas cellulózszármazékok, így pl. az acetilcellulóz-ftalát vagy hidroxipropil-metilcellulóz-ftalát oldatát használjuk. A tablettákhoz illetve a drazsébevonatokhoz színezékeket vagy pigmenteket is lehet adni, pl. a különböző hatóanyagtartalmú készítmények azonosítása vagy megjelölése céljából.

További, orálisan alkalmazható gyógyszerkészítmények a zselatinból készült összedugható kapszulák, valamint a zselatinból és valamilyen lágyítóból, így pl. glicerinből vagy szorbitból készült lágy, zárt kapszulák. Az összerakható kapszulák a hatóanyagot granulátum formájában tartalmazhatják, ami pl. valamilyen töltőanyaggal, igy laktózzal, vagy valamilyen kötőanyaggal, így keményitőféleségekkel és/vagy csúsztatószerekkel, igy talkummal vagy magnézium-sztearáttal készült és adott esetben stabilizálószerekkel lehet összekeverve. A lágy kapszulákban a hatóanyag előnyösen valamilyen alkalmas folyadékban, igy folyékony zsírokban (olajokban), paraffinolajban vagy folyékony polietilénglikolban van oldva vagy szuszpendálva és az ilyen oldatok vagy szuszpenziók is tartalmazhatnak stabilizálószereket.

Rektálisan alkalmazható gyógyszerkészítményként például a szuppozitóriumok jönnek tekintetbe; ezek a hatóanyag és valamilyen szuppozitórium-alapmassza kombinációjából állnak. Szuppozitórium-alapmassza céljaira alkalmasak pl. bizonyos természetes eredetű vagy szintetikus trigliceridek, egyes paraffin szénhidrogének, polietllénglikolok és magasabb molekulasúlyú alkanolok. Alkalmazhatunk még zselatinba foglalt végbélkapszulákat is, ezek a hatóanyag és egy alapmassza kombinációját tartalmazzák. Ilyen alapmasszaként például folyékony trigliceridek, polietilénglikolok vagy paraffin szénhidrogének jönnek tekintetbe.

Parenterális alkalmazásra elsősorban a vizoldható formában, mint például vizoldható só formájában levő hatóanyag vizes oldata alkalmas. Ugyancsak alkalmasak parenterálisan történő beadásra a vízzel készített injekciós szuszpenziók, melyek viszkozitást növelő anyagokat, mint pl. nátrium-karboximetil-cellulózt, szorbitot és/vagy dextránt és adott esetben stabilizátorokat tartalmaznak. Emellett a hatóanyag - adott esetben segédanyagokkal együtt - liofilizált készítmény formájában is lehet, melyet a parenterális

-917

HU 201329 Β úton történő beadás előtt, alkalmas oldószerek hozzáadásával oldatba viszünk.

A jelen találmány szerinti gyógyszerkészítményeket önmagukban véve ismert módszerekkel, igy például a szokásos keverési, granuláló, drazsirozó, oldó vagy liofilizáló eljárásokkal állítjuk elő. így például az orális alkalmazásra szolgáló gyógyszerkészítményeket úgy kaphatjuk meg, hogy a hatóanyagot egy vagy több szilárd hordozóanyaggal kombináljuk, az így kapott keveréket adott esetben granuláljuk, majd a keverékből, illetőleg a granulátumból - kívánt és szükséges esetben megfelelő segédanyagok hozzátétele után - tablettákat vagy drazsémagokat készítünk.

Az alábbi példákban a fentiekben ismertetett találmányt kívánjuk szemléltetni, ezek a példák - azonban nem korlátozzák a találmány terjedelmét.

A termékek elnevezését a (II) képletű teljes staurosporin-szerkezetre vonatkoztatjuk, mimellett az N-szubsztituens a szóban forgó molekula metil-amino-csoportjában lévő nitrogénatomhoz kapcsolódik.

Az alábbi példák szerint előállított vegyületeknél 45-80% kitermelést értünk el. Az elért eredmények az eljárástechnika finomításával növelhetők.

1. példa

N- (Metoxi-karbonil-metilj-s taurosporin

233 mg (0,5 mmól) staurosporin, 0,1 ml (0,59 mmól) Ν,Ν-diizopropil-etil-amin és 2 ml dimetil-formamid elegyéhez szobahőmérsékleten hozzáadunk 0,056 ml (0,6 mmól) bróm-ecetsav-metil-észtert. A reakcióelegyet zárt lombikban 48 órán át szobahőmérsékleten keverjük, majd a terméket 1 ml víz hozzáadásával kicsapjuk és azt metanolból átkristályositjuk. Az (1) képletnek megfelelő termék olvadáspontja: -210 °C (bomlás, barna elszíneződés 170 °C-tól kezdődően).

2. példa

N- (Karboxi-metiDstaurosporin

269 mg (0,5 mmól) N-(metoxi-karbonil-metil)-staurosporint (az 1. példa szerinti termék) 15 ml metanol és 0,3 ml 2n nátrium-hidroxid-oldat elegyében 18 óra hosszat visszafolyatás közben forralunk. Szobahőmérsékletre történő lehűtés után az elegyet 0,1 ml ecetsavval semlegesítjük, majd a terméket 15 ml víz hozzáadásával kicsapjuk. A cím szerinti vegyület olvadáspontja: >230 °C (bomlás, kb. 220 °C-tól kezdődően barna elszíneződés).

3. példa

N-(l -Metoxikarbonil-etill-staurosporin

233 mg (0,5 mmól) staurosporin, 0,12 ml (0,71 mmól) Ν,Ν-diizopropil-etil-amin és 2 ml dimetil-formamid elegyéhez szobahőmérsékleten 0,085 ml (0,75 mmól) oc-bróm-propionsav-metil-észtert adunk. A reakcióelegyet ezután szobahőmérsékleten 20 órán át keverjük egy zárt lombikban. Ezt követően további 0,044 ml (0,038 mmól) cí-bróm-propionsav-metil-észtert adunk hozzá és az elegyet még 20 óráig 80 °C-ra melegítjük. Szobahőmérsékletre történő lehűtés után a terméket 2 ml víz hozzáadásával kicsapjuk. A nyerstermék szilikagélen végzett kromatografálással (eluálószer: metilén-diklorid - etanol 9 : 1 arányú elegy) tisztítjuk. A cim szerinti vegyület olvadáspontja: ~150 °C (bomlás).

4. példa

N-Benzil-staurosporin

116,5 mg (0,25 mmól) staurosporin, 0,06 ml (0,35 mmól) Ν,Ν-diizopropil-etil-amin és 1 ml dimetil-formamid elegyéhez szobahőmérsékleten 0,048 ml (0,38 mmól) benzil-bromidot adunk, majd a reakcióelegyet zárt lombikban 6 órán át szobahőmérsékleten keverjük. Ezután a terméket 1 ml viz hozzáadásával kicsapjuk, szűréssel elkülönítjük és metanolból átkristályositjuk. Olvadáspont: -170 °C (bomlás).

5. példa

N-AUil-s tauros pórin

116,5 mg (0,25 mmól) staurosporin, 0,06 ml (0,35 mmól) Ν,Ν-diizopropil-etil-amin és 1 ml dimetil-formamid elegyéhez szobahőmérsékleten 0,032 ml (0,38 mmól) allil-bromidot adunk, majd a reakcióelegyet zárt lombikban 6 órán át szobahőmérsékleten keverjük. Ezután a terméket 1 ml víz hozzáadásával kicsapjuk és szűréssel elkülönítjük. A termék tisztítását szilikagélen történő kromatografálással végezzük, melynek során eluálószerként metilén-diklorid - etanol (9 : 1) elegyet használunk. A cim szerinti vegyület olvadáspontja: 160 °C (bomlás).

6. példa

Ν,Ν-Dimetil-staurosporinium-jodid (N-Metil-staurospor in-jódmetilát)

233 mg (0,5 mmól) staurosporin, 0,12 ml (0,71 mmól) Ν,Ν-diizopropil-etil-amin és 2 ml dimetil-formamid elegyéhez szobahőniérsékle11

-1019

HU 201329 Β ten 0,046 ml (0,75 mmól) metil-jodidot adunk és a reakcióelegyet zárt lombikban szobahőmérsékleten keverjük. Körülbelül egy óra eltelte után csapadék képződik, ekkor az elegyhez további 0,023 ml (0,038 mmól) metil-jodidot és 0,06 ml (0,038 mmól, N,N-diizopropil-amint adunk és a keverést még 4 órán ét szobahőmérsékleten folytatjuk. Ezt követően 2 ml vizet adunk hozzá, majd a szűréssel elkülönített szilárd halmazállapotú nyersterméket meleg metanolban feliszapoljuk. Ennek lehűlése után újból szűrést végzünk, majd az anyagot szárítjuk. A cím szerinti vegyület olvadáspontja: 260 °C (bomlás).

7. példa

N-Etil-staurosporin

116,5 mg (0,25 mmól) staurosporin, 0,06 ml (0,35 mmól) Ν,Ν-diizopropil-etil-amin és 2 ml dimetil-formamid elegyéhez szobahőmérsékleten 0,029 ml (0,38 mmól) etil-jodidot adunk és ezt a reakcióelegyet zárt lombikban 24 órán át szobahőmérsékleten keverjük. A terméket 2 ml víz hozzáadásával kicsapjuk és szűréssel elkülönítjük. A cím szerinti vegyület 170 °C-on (bomlás közben) olvad.

8. példa

N,N-(Etil-metil)-staurosporinium-jodid (N- Etil-staurosporin- jód metilát)

115 mg (0,2 mmól) N-etil-staurosporin (lásd: 7. példa) és 2 ml dimetil-formamid elegyéhez szobahőmérsékleten 0,018 ml (0,3 mmól) metil-jodidot adunk. 16 órán át szobahőmérsékleten, majd űjabb 16 órán át 50 °C-on végzett reagáltatás után az elegyhez további 0,018 ml (0,3 mmól) metil-jodidot adunk és ezt követően 6 óra hosszat 80 °C hőmérsékleten keverjük. A nyersterméket 2 ml vízzel végzett kicsapással kapjuk meg és ezt dimetil-formamid - kloroformelegyból átkristélyosítjuk. Az így kapott cím szerinti termék olvadáspontja: 265 °C (bomlás).

9. példa

N- ( 2-Hi droxi-h exil)-sta u ros porin

116,5 mg (0,25 mmól) staurosporin és 0,054 ml (0,45 mmól) 1-hexén-oxid 3,5 ml abszolút etanollal készített szuszpenzióját egy borabacsoben 36 óra hosszat 110 °C hőmérsékleten hevítjük. A reakcióelegyet ezután lehűtjük, vízzel hígítjuk és metilén-dikloriddal extraháljuk. A szerves fázist magnézium-szulfát felett szárítjuk, majd bepároljuk és az anyagot szilikagélen kromatografáljuk. 12

Eluálószerként metilén-diklorid - etanol (9 : 1) elegyet használunk. Éter-petroléterelegyből végzett átkristályosítás után megkapjuk a cím szerinti terméket, melynek olvadáspontja: 110 “C (bomlás).

10. példa

N- (2-Hi droxi- tetradecill-stau rosporin

116,5 mg (0,25 mmól) staurosporin és 0,075 ml (0,30 mmól) 1-tetradecén-oxid 3,5 ml abszolút etanollal készített szuszpenzióját bombacsőben 68 órán ét 110 °C hőmérsékletre hevítjük. A lehűtött reakcióelegyet vízzel hígítjuk, majd metilén-dikloriddal extraháljuk. A szerves fázist magnézium-szulfát felett szárítjuk, ezután bepároljuk és az anyagot szilikagélen kromatografáljuk. Eluálószerként metilén-diklorid - etanol (9:1) elegyet használunk. Éter-petroléterelegyből átkristályositást végzünk és így megkapjuk a cím szerinti terméket, melynek olvadáspontja: 120 °C (bomlás).

11. példa

2-(2-Hidro.\i-decil)-staurosporin

116,5 mg (0,25 mmól) staurosporin és 0,055 ml (0,30 mmól) 1-decén-oxid 3,5 ml abszolút etanollal készített szuszpenzióját bombacsőben 43 órán át 110 °C hőmérsékletre hevítjük. A lehűtött reakcióelegyet vízzel hígítjuk, majd metilén-dikloriddal extraháljuk. A szerves fázist magnézium-szulfát felett szárítjuk, ezután bepároljuk és az anyagot szilikagélen kromatografáljuk. Eluálószerként metilén-diklorid - etanol (9:1) elegyet használunk. Éter - petroléterelegyből átkristályositást végzünk és így megkapjuk a cím szerinti terméket, melynek olvadáspontja: 140 °C (bomlás).

12. példa

N-(2-Ciano-etil)-staurosporin

116,5 mg (0,25 mmól) staurosporin 2,5 ml (38 mmól) akril-nitrillel készített szuszpenzióját bombacsőben 70 órán át 140 °C hőmérsékletre hevítjük. Lehűlés után a reakcióelegyet bepároljuk, majd az anyagot szilikagélen kromatografáljuk. Eluálószerként metilén-diklorid - etanol (9 : 1) elegyet használunk. Kloroform-metanolelegyből végzett átkristályosítással megkapjuk a cím szerinti terméket, melynek olvadáspontja: -210 °C.

-1121

HU 201329 Β

13. példa

N-Acetil-staurosporin ml kloroformban feloldunk 116,5 mg (0,25 mmól) staurosporint és 0,065 ml (0,38 mmöl) Ν,Ν-diizopropil-etil-amin t. Az oldathoz szobahőmérsékleten 0,03 ml (0,3 mmól) ecetsavanhidridet adunk, majd az elegyet zárt lombikban 2 óra hosszat keverjük. Ezután a reakcióelegyet kloroformmal hígítjuk, nátrium-hidrogén-karbonát-oldattal mossuk, magnézium-szulfát felett szárítjuk és bepároljuk. A terméket kloroform - metanolelegyből átkristályositjuk, Így az olvadáspontja: 240 °C.

14. példa

N- (3-Karboxi-propionil)-sta urosporin

116,5 mg (0,25 mmól) staurosporin és 0,065 ml (0,38 mmól) N,N-diizopropil-etil-amin 2 ml kloroformmal készített oldatéhoz szobahőmérsékleten hozzáadunk 40 mg (0,4 mmól) borostyánkósavanhidridet, majd az elegyet 28 órán át zárt lombikban keverjük. Ezt követően a reakcióelegyet kloroformmal hígítjuk, 0,ln sósavoldattal mossuk, magnézium-szulfát felett szárítjuk és bepároljuk. A nyersterméket szilikagélen kromatografáljuk, az eluálást metilén-diklorid - etanol (9:1) eleggyel végezzük. A vegyület olvadáspontja: 140 °C.

IS. példa

N-(Izokinolin-5-il-szulfonil)-staurosporin

116,5 mg (0,25 mmól) staurosporin és 0,118 ml (0,69 mmól) Ν,Ν-diizopropil-etil-amin 2 ml kloroformmal készített oldatéhoz szobahőmérsékleten 105 mg (0,4 mmól) izokinolin-5-szulfonil-kloridot adunk, majd az elegyet 29 órán át zárt lombikban keverjük. Ezt követően a reakcióelegyet kloroformmal hígítjuk, nátrium-hidrogén-karbonát-oldattal mossuk, magnézium-szulfát felett szárítjuk és bepároljuk. Ezután a terméket kloroform-metanolelegyből átkristályositjuk; olvadáspont: 240 °C (bomlás).

16. példa

N-(Metil-szulfonil)-staurosporin

116,5 mg (0,25 mmól) staurosporin és 0,065 ml (0,38 mmól) Ν,Ν-diizopropil-etil-amin 2 ml kloroformmal készített oldatához szobahőmérsékleten hozzáadunk 0,023 ml (0,38 mmól) meténszulfonil-kloridot, majd az elegyet 24 órán át zárt lombikban keverjük. Ezt követően a reakcióelegyet kloroformmal hígítjuk, majd egymás után nátrium-hidrogén-karbonát-oldattal, In sósavval és telített nátrium-klorid-oldattal mossuk, ezután magnézium-szulfát felett szárítjuk és bepároljuk. A nyersterméket szilikagélen kromatografáljuk, az eluálást metilén-diklorid - etanol (9:1) eleggyel végezzük. A vegyület olvadáspontja: 230 °C.

17. példa

N-(p-Tozil)-staurosporin

116,5 mg (0,25 mmól) staurosporin és 0,065 ml (0,38 mmól) Ν,Ν-diizopropil-etil-amin 2 ml kloroformmal készített oldatához szobahőmérsékleten hozzáadunk 57 mg (0,3 mmól) p-toluolszulfonil-kloridot, majd az elegyet 68 órán át zárt lombikban keverjük. Ezt kővetően a reakcióelegyet kloroformmal hígítjuk, nátrium-hidrogén-karbonót-oldattal mossuk, magnézium-szulfát felett szárítjuk és bepároljuk. A nyersterméket szilikagélen kromatografáljuk, az eluálást metilén-diklorid etanol (9:1) eleggyel végezzük. A vegyület olvadáspontja kloroform - metanol-elegyből végzett átkristályosítás után: 245 °C.

18. példa

N-Benzoil-staurosporin

116,5 mg (0,25 mmól) staurosporin és 0,065 ml (0,38 mmól) Ν,Ν-diizopropil-etil-amin 2 ml kloroformmal készített oldatához szobahőmérsékleten hozzáadunk 0,035 ml (0,3 mmól) benzoil-kloridot, majd az elegyet 10 percig keverjük. Ezt követően a reakcióelegyet kloroformmal hígítjuk, nátrium-hídrogén-karbonát-oldattal mossuk, magnézium-szulfát felett szárítjuk és bepároljujk. A nyersterméket szilikagélen kromatografáljuk, melynek során eluálószerként metilén-diklorid - etanol (30 : 1) elegyet használunk. A vegyület 235-247 °C-on (barna elszíneződés közben) olvad.

19. példa

N-(Trifluor-acetil)-staurosporin

233 mg (0,5 mmól) staurosporin és 0,13 ml (0,76 mmól) Ν,Ν-diizopropil-etil-amin 2 ml kloroformmal készíttet oldatához szobahőmérsékleten 0,5 ml (3,57 mmól) trifluor-ecetsavanhidridet adunk és az elegyet 15 percig keverjük. Ezt követően a reakcióelegyet kloroformmal hígítjuk, nátrium-hidrogén-karbonát-oldattal mossuk, magnézium-szulfát felett szárítjuk és bepároljuk. A nyersterméket szilikagélen kromatografáljuk, eluálószerként metilén-diklorid - etanol

-1224

HU 2 (20 ; 1) elegyet használunk. A cim szerinti vegyület olvadáspontja: >220 °C.

20. példa

N-(Fenoxi-karbonil)-staurosporin

116,5 mg (0,25 mmól) staurosporin és 0,065 ml (0,38 mmól) N,N-diizopropil-etil-amin 2 ml kloroformmal készített oldatához szobahőmérsékleten hozzáadunk 0,035 ml (0,28 mmól) kíór-hangyasav-fenil-észtert, majd az elegyet zárt lombikban 30 percig keverjük. Ezt követően a reakcióelegyet kloroformmal higitjuk, nátrium-karbonát-oldattal mossuk, magnézium-szulfát felett szárítjuk és bepároljuk. A maradékot forró metanollal eldörzsöljük, majd kihűlés után az anyagot szűréssel elkülönítjük és megszáritjuk. Olvadáspont; >210 °C (bomlás).

21. példa

N-(Metoxi-karbonil)-staurosporin

116,5 mg (0,25 mmól) staurosporin és 0,065 ml (0,38 mmól) N,N-diizopropil-etil-amin 2 ml kloroformmal készített oldatához szobahőmérsékleten hozzáadunk 0,025 ml (0,32 mmól) klór-hangyasav-raetil-észtert, majd az elegyet egy órán ét zárt lombikban keverjük. Ezt követően a reakcióelegyet kloroformmal higitjuk, nátrium-hidrogén-karbonát-oldattal mossuk, magnézium-szulfát felett szárítjuk és bepároljuk. A nyersterméket metanolból átkristályosítjuk. A cim szerinti vegyület olvadáspontja: >220 °C (bomlás).

22. példa

N-fAUil-amino-tiokarbonillstaurosporin (N-Allil-tiokar bamoil- staurosporin)

2,5 ml kloroformban feloldunk 116,5 mg (0,25 mmól) staurosporint, majd az oldathoz 0,029 ml (0,3 mmól) allil-izotiocianátot adunk, ezután az elegyet 12 órán át szobahőmérsékleten egy zárt lombikban keverjük. Ezt kővetően a reakcióelegyet bepároljujk és a nyersterméket kloroform - metanol-elegyből átkristályosítjuk. A kapott termék olvadáspontja: 220 °C.

329 B

23. példa

N- (Metil-amino- tiokarbonill-sta urosporin (N-Metil-tiokarbamoil-staurosporin)

2,5 ml kloroformban feloldunk 116,5 mg (0,25 mmól) staurosporint, majd az oldathoz 0,022 mg (0,3 mmól) metil-izotiocianátot 10 adunk, ezután az elegyet 12 órán át szobahőmérsékleten egy zárt lombikban keverjük. Ezt követően a reakcióelegyet bepároljuk és a nyersterméket kloroform - metanol-elegyből átkristályositjuk. A kapott termék olvadás15 pontja: 235-38 °C.

24. példa

N-(Fenil-karbamoil)-staurosporin

116,5 mg (0,25 mmól) staurosporint feloldunk 2,5 ml kloroformban és az oldathoz 0,033 ml (0,3 mmól) fenil-izocianátot adunk, 25 majd az elegyet 15 percig szobahőmérsékleten keverjük. Ezt követően a reakcióelegyet bepároljuk és a nyersterméket kloroform metanol-elegyből átkristályositjuk. A cim szerinti vegyület olvadáspontja: 225-229 °C (barna elszíneződés).

25. példa

N-(Triklór-acetil)-staurosporin

116,5 mg (0,25 mmól) staurosporin és 0,1 ml (0,58 mmól) N,N-diizopropil-etil-amin 1 ml kloroformmal készített oldatához szoba40 hőmérsékleten hozzáadunk 0,04 ml (0,35 mmól) triklór-acetil-kloridot, majd az elegyet egy óra hosszat keverjük. Ezt követően a reakcióelegyet metilén-dikloriddal higitjuk, nátrium-hidrogén-kar bonát-oldattal mossuk, magnézium-szulfát felett szárítjuk és bepároljuk.

A nyersterméket szilikagélen kromatografáljuk, melynek során eluálószerként etil-acetatot használunk.

IR: 1682 (erős); FAB-MS: 611.

26. példa

N-(3-Klór-benzoil)-staurosporin

116,5 mg (0,25 mmól) staurosporin és 0,065 ml (0,38 mmól) Ν,Ν-diizopropil-etil-amin 2 ml kloroformmal készített oldatához szobaθθ hőmérsékleten hozzáadunk 0,038 ni) (0,38 mmól) 3-klór-benzoil-kloridot, majd az elegyet egy óra hosszat keverjük. Ezt követően a reakcióelegyet kloroformmal hígítjuk, majd egymás után nátrium-hidrogén-karbo55 nát-oldattal, In sósavval és telített nátrium14

-1325

HU 201329 Β

-klorid-oldattal mossuk, ezután magnézium-szulfát felett szárítjuk és bepároljuk.

A nyersterméket szilikagélen kromatografáljuk, ennek során eluálószerként metilén-diklorid - etanol (95 : 5) elegyet használunk. A cím szerinti vegyület olvadáspontja: 240 °C (bomlás).

27. példa

N- (2-Klór- benzoil)-s ta u ros porin

116,5 mg (0,25 mmól) staurosporin és 0,065 ml (0,38 mmól) N,N-diizopropil-etil-amin 2 ml kloroformmal készített oldatához szobahőmérsékleten hozzáadunk 0,038 ml (0,38 mmól) 2-klór-benzoil-kloridot, majd az elegyet egy óra hosszat keverjük. Ezt követően a reakcióelegyet kloroformmal hígítjuk, majd egymás után nátrium-hidrogén-karbonát-oldattal, In sósavval és telített nátrium- klorid-oldattal mossuk, ezután magnézium-szulfát felett szárítjuk és bepároljuk.

A nyersterméket szilikagélen, metilén-diklorid - etanol (95 : 5) eleggyel eluálva kromatografáljuk. A cím szerinti vegyület olvadáspontja: 255 °C (bomlás).

28. példa

N-(3-Nitro-benzoil)-staurosporin

116,5 mg (0,25 mmól) staurosporin és 0,065 ml (0,38 mmól) N,N-diizopropil-etil-amin 2 ml kloroformmal készített oldatához szobahőmérsékleten hozzáadunk 55,5 mg (0,30 mmól) 3-nitro-benzoil-kloridot, majd az elegyet egy órán át keverjük. Ezt követően a reakcióelegyet kloroformmal hígítjuk, majd egymás után nátrium-hidrogén-karbonát-oldattal, In sósavval és telitett nátrium-klorid-oldattal mossuk, ezután magnézium-szulfát felett szárítjuk és bepároljuk.

A nyersterméket szilikagélen kromatografáljuk. A művelethez eluálószerként metilén-diklorid - etanol (95 : 5) elegyet használunk. A cim szerinti vegyület olvadáspontja: 230 °C.

29. példa

N- (4-Metoxi-benzoil)-staurosporin

116,5 mg (0,25 mmól) staurosporin és 0,065 ml (0,38 mmól) N,N-diizopropil-etil-amin 2 ml kloroformmal készített oldatához szobahőmérsékleten hozzáadunk 0,083 ml (0,38 mmöl) 58%-os toluolos 4-metoxi-benzoil-klorid-oldatot, majd az elegyet egy óra hosszat keverjük. Ezt követően a reakcióelegyet kloroformmal hígítjuk, majd egymás után nátrium-hidrogén-karbonát-oldattal, In sósavval és telített nátrium-klorid-oldattal mossuk, ezután magnézium-szulfát felett szárítjuk és bepároljuk.

A nyersterméket szilikagélen kromatografáljuk, ennél a műveletnél eluálószerként metilén-diklorid - etanol (95 : 5) elegyet használunk. A cím szerinti vegyület olvadáspontja: 220 °C.

30. példa

N-(4-Fluor-benzoil)-staurosporin

116,5 mg (0,25 mmól) staurosporin és 0,065 ml (0,38 mmól) N,N-diizopropil-etil-amin 2 ml kloroformmal készített oldatához szobahőmérsékleten hozzáadunk 0,036 ml (0,30 mmól) 4-fluor-benzoil-kloridot, majd az elegyet egy órán át keverjük. Ezt követően a reakcióelegyet kloroformmal hígítjuk, majd egymás után nátrium-hidrogén-karbonát-oldattal, In sósavval és telített nátrium-klorid-oldattal mossuk, ezután magnézium-szulfát felett szántjuk és bepároljuk.

A nyersterméket szilikagélen kromatografáljuk, ennél a műveletnél eluálószerként metilén-diklorid - etanol (95 : 5) elegyet használunk. A cim szerinti vegyület olvadáspontja: 225 °C (bomlás).

31. példa

N-(4-Klör-benzoil)-staurosporin

233 mg - (0,5 mmól) staurosporin és

0,13 ml (0,76 mmól) N,N-diizopropil-etil-amin 4 ml kloroformmal készített oldatához szobahőmérsékleten 0,077 ml (0,6 mmól) 4-klór-benzoil-kloridot adunk, majd az elegyet egy órán át keverjük. Ezt követően a reakcióelegyet kloroformmal hígítjuk, majd egymás után nátrium-hidrogén-karbonát-oldattal, 1 n sósavval és telített nátrium-klorid-oldattal mossuk, ezután magnézium-szulfát felett szárítjuk és bepároljuk.

A nyersterméket szilikagélen kromatografáljuk, ennél a műveletnél eluálószerként metilén-diklorid - etanol (95 : 5) elegyet használunk. A cím szerinti vegyület olvadáspontja: 220 °C (bomlás).

32. példa

N- (3-Fluor- benzoil í-s ta urosporin

233 mg (0,5 mmól) staurosporin és 0,13 ml (0,76 mmól) N,N-diizopropil-etil-amin 4 ml kloroformmal készített oldatához szobahőmérsékleten 0,072 ml (0,6 mmól) 3-fluor-benzoil-kloridot adunk, majd az elegyet egy órán ét keverjük. Ezt követően a reakcióelegyet kloroformmal hígítjuk, majd egymás után nátrium-hidrogén-karbonát-oldattal, In

-1427 HU 201329 Β sósavval és telített nátrium-klorid-oldattal mossuk, ezután magnézium-szulfát felett szárítjuk és bepéroljuk.

A nyersterméket szilikagélen kromatografáljuk, ennél a műveletnél eluálószerként 5 metilén-diklorid - etanol (95 : 5) elegyet használunk. A cim szerinti vegyület olvadáspontja: 240 °C (bomlás).

33, példa

N-(4-Nitro-benzoil)-staurosporin

233 mg (0,5 mmól) staurosporin és 25 0,13 ml (0,76 mmól) N,N-diizopropil-etil-arain 4 ml kloroformmal készített oldatához szobahőmérsékleten 0,11 ml (0,6 mmól) 4-nitro-benzoil-kloridot adunk, majd az elegyet egy órán át keverjük. Ezt követően a reakcióele- 20 gyet kloroformmal hígítjuk, majd egymás után nátrium-hidrogén-karbonát-oldattal, In sósavval és telített nátrium-klorid-oldattal mossuk, ezután magnézium-szulfát felett szárítjuk és bepároljuk. 25

A nyersterméket szilikagélen kromatografáljuk, ennél a műveletnél eluálószerként metilén-diklorid - etanol (95 : 5) elegyet használunk. A cim szerinti vegyület olvadáspontja: 255 °C. ₃₀

34. példa

N-(4-Metoxikarbonil-benzoil)-staurosporin 35

466 mg (1 mmól) staurosporin és 0,26 ml (1,52 mmól) N,N-diizopropil-etil-amin 8 ml kloroformmal készített oldatához szobahőmérsékleten hozzáadunk 237 mg (1,2 mmól) 4-(metoxi-karbonil)-benzoil-kloridot, majd az elegyet egy órán át szobahőmérsékleten keverjük. Ezt követően a reakcióelegyet kloroformmal hígítjuk, majd egymás után nátrium-hidrogén-karbonát-oldattal, In sósavval és 45 telített nátrium-klorid-oldattal mossuk, ezután magnézium-szulfát felett szárítjuk és bepároljuk.

A nyersterméket szilikagélen kromatografáljuk, eluálószerként metilén-diklorid - jq etanol (95 : 5) elegyet használunk. A cím szerinti vegyület olvadáspontja: 240 °C (bomlás).

35. példa

N- Tiobenzoil-s taurosporin

180 mg (0,31 mmól) N-benzoil-staurospo- βθ rin (lásd 18. példa) és 132 mg (0,326 mmól) Lawesson-reagens (Fluka A.G.) 2 ml toluollal készített elegyét 48 órán át szobahőmérsékleten keverjük. Feldolgozás céljából a reakcióelegyet előbb metilén-dikloriddal hígítjuk, θβ ¹⁶ ezt követően telített nátrium-hidrogén-karbonát-oldattal, majd telitett nátrium-klorid-oldattal mossuk, ezután magnézium-szulfát felett szárítjuk és bepároljuk. A maradékot etil-acetát eluálószerrel szilikagélen kromatografáljuk. A cim szerinti vegyület jellemző adatai:

FD-MS: 586;

H-NMR (300 MHz, CDCh-ban): 2,99 s (3H), 2,62 s (3H), 256 s (3H).

36. példa

N-(terc-Butoxi-karbonil)-staurosporin

116,5 mg (0,25 mmól) staurosporint feloldunk 2 ml tetrahidrofuránban és ehhez hozzáadunk 1 ml tetrahidrofuránban oldva 65 mg (0,297 mmól) di-(terc-butil)-dikarbonátot. A reakcióelegyet 9 óra hosszat keverjük, majd bepároljuk. A maradékot szilikagélen kromatografáljuk, e művelethez eluálószerként metilén-diklorid - etanol (95 : 5) elegyet használunk. A cim szerinti termék olvadáspontja: -160 °C.

37. példa

N-(4-Karboxi- ben zoilj-s ta urosporin-ná triumsó

Egy 314 mg (0,5 mmól) N-(4-metoxikarbonil-benzoil)-staurosporinból (lásd: 34. példa), 10 ml metanolból és 0,3 ml 2n natrium-hidroxid-oldatból készített reakcióelegyet 24 órán át visszafolyatás közben forralunk. Lehűlés után az elegyet szűrjük, majd 10 ml vízzel hígítjuk és 0,1 ml ecetsavval semlegesítjük; ennek hatására a cim szerinti vegyület sav formájában (olvadáspont: 275 °C) kiválik. Nátriumsó előállítása céljából ezt a savat 10 ml metanolban szuszpendáljuk és ekvivalens mennyiségű (5 ml) 0,ln nátrium-hidroxid-oldatot adunk hozzá. Az így kapott oldatot bepároljuk, majd a maradékot metanol-éter-elegyből átkristályositjuk.

FAB-MS: 637 (M+M)⁴; 659 (M+Na)⁴.

38. példa

K-( 3,5-Dinitro-benzoili-staurosporin

233 mg (0,5 mmól) staurosporin és 0,13 ml (0,76 mmól) N,N-diizopropil-etil-amin 4 ml kloroformmal készített oldatához szobahőmérsékleten 138 mg (1,6 mmól) 3,5-dinitro-benzoil-kloridot adunk, majd az elegyet egy óra hosszat keverjük. Ezt követően a reakcióelegyet kloroformmal hígítjuk, majd egymás után nátrium-hidrogén-karbonát-oldattal, In sósavval és telitett nátrium-klorid-oldattal mossuk, ezután magnézium-szulfát felett szárítjuk és bepároljuk.

-1529

HU 201329 Β

A nyersterméket szilikagélen kromatografáljuk, ennél a műveletnél eluálószerként metilén-diklorid - etanol (95 : 5) elegyet használunk. A cím szerinti vegyület olvadáspontja: ~250 °C (bomlás).

39. példa

N-[ (terc-Butoxi-karbonil-aniíno)-acetil]-staurosporin ml vízmentes kloroformban levő 699 mg (1,5 mmól) staurosporinhoz 264 mg (1,5 mmól) BOC-glicint (Fluka A.G.) és 340 mg (1,65 mmól) diciklohexil-karbodiimidet adunk, majd az elegyet 1,5 órán át szobahőmérsékleten keverjük. Ezt követően a reakcióelegyet kloroformmal hígítjuk, előbb nátrium-hidrogén-karbonát-oldattal, majd telített nátrium-klorid-oldattal mossuk, ezután magnézium-szulfát felett szárítjuk és bepároljuk. A maradékot kevés metilén-dikloridban feliszapoljuk, majd szűrjük (a művelet a diciklohexil-karbamid eltávolítására szolgál). Végül a szűrletet bepároljuk és az anyagot szárítjuk. Olvadáspont: 190 °C.

40. példa

N- (2-Amino-acetil)-sta urosporin ml etil-acetátban feloldunk 187 mg (0,3 mmól) N-[(terc-butoxi-karbonil-amino)-acetil)-staurosporint (lásd: 39. példa), majd ehhez az oldathoz szobahőmérsékleten hozzáadunk 1 ml telített etil-acetátos sósavoldatot. Ekkor azonnal csapadék válik ki. A szuszpenziót még 10 óráig továbbkeverjük, majd a terméket szűréssel elkülönítjük és etil-acetáttal mossuk. A kapott cím szerinti vegyület olvadáspontja: 280 °C (bomlás).

41. példa

N- (2-Hidroxi-propil)-sta u rosporin ml dioxánban levő 23,3 mg (50 pmól) staurosporint, 0,5 ml 0,05 mólos borátpuffert (pH = 10,0) és 100 μΐ (1,5 mmól) propilén-oxidot 13 napon ét keverünk. Ezután az elegyet diklór-metánnal két ízben extraháljuk. A szerves fázist nátrium-szulfát felett szárítjuk, majd az oldószert vákuumban eltávolítjuk. A fenti reakció termékét félpreparatív nagynyomású folyadékkromatográfiás eljárással (HPLC, Lichrosorb Si 60,5 jum, 8 x x 250 mm) tisztítjuk, melynek során vízzel telített diklór-metán - 2-propanol (98 : 2, v/v) elegyet használunk 5 ml/perc folyási sebességgel és egy 295 nm-es detektort alkalmazunk. Húsz injektálást végzünk. A termék retenciös ideje: 15,4 perc és a szerkezetét El-MS és m-NMR (360 Hz) által bizonyítjuk.

42. példa kz előbbi kivitelezési példák bármelyikében leírtakkal analóg módon lehet előállítani az alábbi vegyületeket:

N-alanil-staurosporin, és

N-fenil-alanil-staurosporin.

43. példa mg hatóanyagot, mint például N-(metoxi-karbonil-metil l-staurosporint tartalmazó tablettázott készítményt a szokásos módon, az alábbiak szerint lehet előállítani:

Összetétel:

Hatóanyag	20	mg
Búzakeményitö	60	mg
Tejcukor	50	mg
Kolloid kovasav	5	mg
Talkum	9	mg
Magnézium-sztearát	1	mg

145 mg

Eljárás:

A hatóanyagot a búzakeményitö egy bizonyos részével, a tejcukorral és a kolloid kovasavval összekeverjük, majd ezt a keveréket egy szitán átdolgozzuk. A buzakeményitő további részét ötszörös mennyiségű vízzel vízfürdőn elcsirizesitjük és az előbbi porkeveréket ezzel a csirizzel addig gyúrjuk, amíg egy gyengén plasztikus masszát kapunk.

A plasztikus masszát kb. 3 min lyukméretű szitán átdolgozzuk, majd szárítjuk és a kapott száraz granulátumot még egyszer átdolgozzuk egy szitán. Ezután hozzákeverjük a még fennmaradt búzakeményitőt, a talkumot és a magnézium-sztearátot és ebből a keverékből 145 mg súlyú tablettákat sajtolunk, melyek osztórovátkéval is el vannak látva.

44. példa mg hatóanyagot, mint például N-(metoxi-karbonil-metil)-staurosporint tartalmazó tablettázott készítményt a szokásos módon, az alábbiak szerint lehet előállítani:

Összetétel:

Hatóanyag 1 mg

Búzakeményitö 60 mg

Tejcukor 50 mg

Kolloid kovasav 5 mg

Talkum 9 mg

Magnézium-sztearát 1 mg

126 mg

-1631

HU 201329 Β

Eljárás:

A hatóanyagot a búzakeményitő egy bizonyos részével, a tejcukorral és a kolloid kovasavval összekeverjük, majd ezt a keveréket egy szitán átdolgozzuk. A búzakeményítő további részét ötszörös mennyiségű vízzel vízfürdőn elcsirizesitjük és az előbbi porkeveréket ezzel a csirizzel addig gyúrjuk, amíg egy gyengén plasztikus masszát kapunk.

A plasztikus masszát kb. 3 mm lyukméretű szitán átdolgozzuk, majd szárítjuk és a kapott száraz granulátumot még egyszer átdolgozzuk egy szitán. Ezután hozzákeverjük a még fennmaradt búzakeményitőt, a tálkumot és a magnézium-sztearátot és ebből a keverékből 126 mg súlyú tablettákat sajtolunk, melyek osztórovátkákkal is el vannak látva.

45. példa

Kapszulázott készítményt, amely kapszulánként 10 mg hatóanyagot, igy például N-(metoxi-karbonil-metil,-staurosporint tartalmaz, az alábbiakban leírt szokásos módon lehet előállítani:

Összetétel:

Hatóanyag 2500 mg

Talkum 200 mg

Kolloid kovasav 50 mg

Eljárás:

A hatóanyagot a talkum mai és a kolloid kovasavval igen alaposan összekeverjük. A keveréket átdolgozzuk egy olyan szitán, melynek lyukmérete: 0,5 mm, majd ebből alkalmas méretű keményzselatin-kapszulákba kapszulánként 11 mg-ot töltünk.

46. példa

További gyógyszerkészítményeket állíthatunk elő oly módon, hogy a 43-45. példa szerinti eljárásban leírt vegyület helyett az

1.-42. példában leírt bármelyik másféle vegyületet alkalmazzuk hatóanyagként.

47. példa

N-[(2S)-2-(t-butiloxi-karbonil-amino)-3-fenil·· -propionil]-staurosporin előállítása

116 mg (0,25 mmól) staurosporint 5 ml száraz kloroformban elegyítünk 66 mg (0,25 mmól) N-BOC-L-feníl-alaninnal és

56,5 mg (0,275 mmól) diciklohexil-karbodiimiddel és az elegyet 3 órát keverjük szobahőfokon, majd kloroformmal hígítjuk, nátrium-hidrogén-karbonát-oldattal és telített nátri18 um-klorid-oldattal mossuk, magnézium-szulfát felett szárítjuk és bepároljuk. A maradékot Kieselgel-en kromatografáljuk (eluálószer: metilén-klorid és etanol 95 : 5 arányú elegye). A cím szerinti vegyület olvadáspontja 195-197 °C.

48. példa

N-[(2S)-2-lterc-butoxi-karbonil-amino)-propionilj-staurosporin előállítása

116 mg (0,25 mmól) staurosporint 5 ml száraz kloroformban elegyítünk 47,5 mg (0,25 mmól) N-BOC-alaninnal, és 56,5 mg (0,275 mmól) diciklohexil-karbodiimiddel, az elegyet 4 órát keverjük szobahófokon, majd kloroformmal hígítjuk, nátrium-hidrogén-karbonát-oldattal és telített nátrium-klorid-oldattal mossuk, magnézium-szulfát felett szárítjuk, és bepároljuk. A maradékot Kieselgel-en kromatografáljuk (eluálószer: metilén-klorid és etanol 95 : 5 arányú elegye). A cím szerinti vegyület körülbelül 220 °C-on bomlik.

49. példa

N-[(2S )-2-( tere-butiloxi-karbonil-amino 1-3-benziloxi-propionil]-staurosporin előállítása

116 mg (0,25 mmól) staurosporint 10 ml

1,2-diklór-etánban elegyítünk 98 mg (0,25 mmól) N-BOC-O-benzil-L-szerin-N-hidroxi-szukcinimid-észterrel (Bachem gyártmány, és az elegyet bombacsőben keverjük 110 °C-on 12 órát. Ezután a reakcióelegyet lehűtjük, bepároljuk és Kieselgel 60-on kromatografáljuk (eluálószer metilén-klorid és etanol 95 : 5 arányú elegye). A cím szerinti vegyület 216-220 °C-on olvad.

50. példa

N-(acetamino-acetil)-staurosporin előállítása

116 ing (0,25 mmól) staurosporint 10 ml száraz kloroformban elegyítünk 30 mg (0,25 mmól) N-acetil-glicinnel és 56,5 mg (0,275 mmól) diciklohexil-karbodiimiddel, az elegyet 2 órát keverjük szobahőmérsékleten, majd 3,5 órát hevítjük visszafolyató hűtő alatt. Ismét hozzáadunk 30 mg (0,25 mmól) N-acetil-glicint és 56,5 mg (0,275 mmól) diciklohexil-karbodiiniidet, és további 12 órát keverjük szobahőmérsékleten. A reakcióelegyet úgy dolgozzuk fel, hogy kloroformmal hígítjuk, nátrium-hidrogén-karbonát-oldattal és telített nátrium-klorid-oldattal mossuk, magnézium-szulfát felett szárítjuk és bepároljuk. A maradékot Kieselgel-en kromatografáljuk (eluálószer metilén-klorid és etanol 95 : 5

-1734

HU 201329 Β arányú elegye). A cím szerinti vegyület 235- 54. példa

-240 °C-on bomlik.

Előállíthatunk olyan gyógyszerkészítményeket is, amelyek a 43-46. példákban leírt

51. példa 5

N-(trifluor-acetil-amino-acetil)-staurosporin előállítása

116 mg (0,25 mmól) staurosporint 10 ml száraz kloroformban elegyítünk 43 mg (0,25 mmól) N-(trifluor-acetil)-glicinnel és

56,5 mg (0,275 mmól) diciklohexil-karbodiimiddel, és az elegyet másfél órát keverjük szobahőfokon. Hozzáadunk még 3 ml kloroformot, mg (0,25 mmól) N-(trifluor-acetil)-glicint és 56,5 mg (0,275 mmól) diciklohexil-karbodiimidet, és további 14 órát keverjük szobahöfokon. A reakcióelegyet úgy dolgozzuk fel, hogy kloroformmal hígítjuk, nátrium-hidro- gQ gén-karbonát-oldattal és telített nátrium-klorid-oldattal mossuk, magnézium-szulfát felett szárítjuk és bepároljuk. A maradékot kevés metilén-kloridban szuszpendáljuk, a karbamidot kiszűrjük és a szűrletet besűrítés után 25 kromatografáljuk (eluálószer metilén-klorid és etanol 98 : 2 arányú elegye). A cím szerinti vegyület olvadáspontja 190-200 °C.

52. példa

N-(benziloxi-karbonil-ainino-acetil)-staurosporin előállítása

116 mg (0,25 mmól) staurosporint 10 ml száraz kloroformban elegyítünk 52 mg (0,25 mmól) N-(benziloxi-karbonil)-glicinnel és

56,5 mg (0,275 mmól) diciklohexil-karbodiimiddel, és az elegyet másfél órát keverjük szóbahőfokon. A reakcióelegyet úgy dolgozzuk fel, hogy kloroformmal hígítjuk és nátrium-hidrogén-karbonát-oldattal és telített nátrium-klorid-oldattal mossuk, magnézium-szulfát felett szárítjuk és bepároljuk. A maradékot Kieselgel-en kromatografáljuk (eluálószer metilén-klorid és etanol 95 : 5 arányú elegye).

A cím szerinti vegyület olvadáspontja 185193 °C.

53. példa

N-(0-benzil-L-szeríl)-staurosporin-hidroklorid előállítása

0,2 g (0,3 mmól), a 49. példa szerint előállított N-(N*-B0C-O-benzil-L-szeril)-staurosporint feloldunk 2 ml etil-ucetátban és szobahőmérsékleten elegyítjük 2 ml sósavval telített etil-acetáttal. A reakció során a cím szerinti vegyület lassan kicsapódik. 12 óra reagáltatás után az elegyet szűrjük, etil-acetáttal mossuk és nagyvákuumban szárítjuk. A termék olvadáspontja 230-235 °C.

vegyületek helyett a 47-53. példák szerinti vegyületek valamelyikét tartalmazzák hatóanyagként.

Kísérleti jelentés

1. Anyagok

A vegyületeket DMSO-ban oldottuk (10 mM) és -20 °C-on tároltuk. A hígításokat frissen készítettük DMSO/viz 1 : 1 arányú elegyében és a DMSO végső koncentrációja az enzim-mintában kisebb volt, mint 0,5%. Az összes alkalmazott reagenst Meyer és szerzőtársai leírták [Int-J.Cancer. 43, 851-856 (1989)].

2. Módszerek

PKC/protein-kínáz tisztítása és vizsgálata:

PKC-t sertésagyvelóböl kiindulva tisztítottuk DEAE-cellulózon végzett kromatografálással, amit poliakrilamid-immobilizált foszfatidil-szerinen végzett affinitár -kromatográfia követett, pontosan oly módon, ahogy azt Uchida és Filburn leírta [J.Biol.Chem., 259, 12311-12314 (1984)], és Borner és szerzőtársai [Int.J.Cancer, 40, 344-348 (1987)] módosították. Az enzim specifikus aktivitása 5.000 E/mg volt. A PKC aktivitás 1 egységét az enzim azon mennyiségeként definiáltuk, mint amely a gamma-[³²P]-ATP ^3ZP-jének 1 nmólját képes átvinni hiszton Hl-re 1 min/mg proteinben.

A PKC aktivitást lényegében a Fabbro és munkatársai által leirt [Arch.Biochem.Biophys., 239, 102-111 (1985)] módon vizsgáltuk és olyan reakciókeverékben végeztük, amely 100 μ végső térfogatában, 20 mM TRISZ-HC1 puffért, pH = 7,4; 200 ug/ml hiszton Hl-et, 300 μΜ CaCl2-t, 10 mM Mg(NO3)2-t, 10 pg/ml foszfatidil-szerint, 1 ug/ml dioleint, 24 μηι ATP-t (0,25 uCi gamma-[³²p]-ATP>, 2,5 E tisztított enzimet és változó koncentrációjú inhibitort tartalmaz. 50 μΐ-es alikvot részleteket elemeztünk foszforilálási szubsztrátumra, mint azt Witt és Roskoski lAnal.Biochem., 66, 253-258 (1975)] leírta, P81 kromatografálási papirt alkalmazva. Az enzimgátlás meghatározását legalább 2 független kísérletben végeztük. Minden egy-pont meghatározás három párhuzamos középértéket reprezentálja, 10%-nál kisebb sztandard eltéréssel.

A cAMP-függő protein-kináz vizsgálata:

A cAMP-függő protein-kináz elkülönítését és tisztítását dr. B.Hemmings, (F.Miescher Intézet, Bázel, Svájc) végezte és a mintát 400 E/ml hígításban kaptuk tőle. A cAMP19

-1835 HU 201329 Β 36

-függő protein-kináz-aktivitást a Reinmann és Beham által leirt [Meth.Enzymol., 99, 51-63 (1983)] módszerrel, 100 μΐ-es reakcióelegyben határoztuk meg. Végső koncentrációban a következőket tartalmazta: 70 mM MES-NaOH, pH = 6,9, 75 mM NaCl, 0,5 mM EDTA, 2,5 mM Mg-acetát, 1,2 mg/ml szarvasmarha-szérum-albumin, 0,1 mg/ml kemptid, 0,01 E tisztított enzim és változó koncentrációjú vegyületek.

A keveréket 32 °C-on 2 percre elő-inkubáltuk, és a reakciót 1 mM-os előmelegített ATP (0,5 μθϊ gamma-[³²P]-ATP) hozzáadásával indítottuk meg. 50 μΐ-es alikvot részleteket elemeztünk foszforilálási szubsztrátumra, P81 kromatografálási papírt alkalmazva gyűjtő anyagként.

Az epidermisz-növekedési faktor (EGF) receptor tirozin-specifikus foszforilációjának vizsgálata:

Az EGF receptort A431 sejtekből különítettük el és az enzimes aktivitást House és munkatársai által leirt [Europ.J.Biochem., 140,

363-367 (1984)] módszerrel határoztuk meg, kisebb módosítással, angiotenzin II—t alkalmazva szubsztrátumként. A reakciökeverék (50 μΐ) 5 μΐ A431 membránkészítményt (kb.

ug protein), 10 nM HEPES-t, pH = 7,4, mM MgCh-t, 1 mM Na3-ortovanadátot, 0,1%

Triton Χ-100-at, 13,5 μΜ gamma-[³²P]-ATP-t, μΜ epidermisz növekedési faktort, 50 ug angiotenzin II—t és változó koncentrációjú vegyületeket tartalmazott. A membránokat EGF jelenlétében vagy távollétében 10 percre elóinkubáltuk jégen. A reakciót gamma-t³²?]I.

A protein-kináz aktivitásokra in vitro észlelt hatások

-ATP hozzáadásával indítottuk meg es az ínkubálást 37 °C-on 5 percig folytattuk. A reakciót 100 μΐ 10%-os triklórecetsav hozzáadásával állítottuk le, majd a reakcióelegyet 30 5 percre jégre tettük. 1.500 g-n 5 percig végzett centrifugálás után a felülúszó alikvot részét P81 jelzésű kromatografáló papírra cseppentettük és a szűrőpapírt 6%-os ecetsavoldatban 5-ször mostuk. A szűrőpapírokat 10 megszárítottuk és a radioaktivitást folyékony szcintillátoros számlálókészülékben mértük.

3. Eredmények 15

Az adatokat az I. táblázatban foglaltuk össze. A staurosporin, valamint a találmány szerinti vegyületek a protein-kináz C koncentráció-függő gátlását idézik elő. Az IC5020 -értéket lineáris regessziós analízissel határoztuk meg, 6, ill. 32 nM és 570 nM között.

A találmány szerinti vegyületek, ellentétben a staurosporinnal, nagyfokú szelektivitást mutattak az EGF receptor cAMP-függó 25 protein-kináz, illetve tirozin-kináz aktivitásának vizsgálata során. Amint azt az I. táblázatban összefoglaltuk, a találmány szerinti vegyületekkel nyert IC50 értékek a cAMP-függó protein-kináz aktivitásra (f = 30 = PKA:PKC) 12-, illetve 800-szorosnál nagyobb érték között változnak, EGF-receptor tirozin-kináz aktivitásra (f = TPK:PKC) pedig

10- és 800-szorosnál nagyobb értékek között.

TÁBLÁZAT

Vegyület in vitro enzim-gátlás, ICso, μΜ

Példa sorszáma	PKC	PKA	[f=PKA:PKC]	TPK	[f=TPK:PKC]
18.	0,050	2,4	48	3,0	60
24.	0,150	6,6	44	20	133
23.	0,041	1.6	39	6,5	159
13.	0,075	1,5	20	5,0	67
14.	0,032	2,3	72	0,85	27
26.	0,057	6,8	12	6,0	10
36.	0,035	28	80	46	131
28.	0,063	2,5	40	1,4	22
38.	0,125	>100	>800	>100	>800
Staurosporin	0,006	0,15	3	0,025	48

PKC: Protein-kináz C

PKA: cAMP-függő protein-kináz

TPK: Az epidermisz-növekedési faktor receptor tirozin-specifikus protein kináza f: a PKC-gátlás irányában mutatott szelektivitást tükröző faktor; IC50 (μΜ) a szelektivitás-vizsgálatra: IC50 PKC (μΜ).

Claims (8)

1. SZABADALMI IGÉNYPONTOK

   1. Eljárás a staurosporin (I) általános képletű N-helyettesített származékainak - a képletben [Stau] jelentése a rajz szerinti [Stau] részképletű csoport és

   R jelentése legfeljebb 6 szénatomos alkanoilcsoport, mely adott esetben egy karboxilcsoporttal rövídszénláncú alkanoil-amino-csoporttal, trihalogén- (rövídszénláncú )-alkanoil-amino-csoporttal, fenil-(rövidszénláncú)-alkoxi- kar bonil-amino- cső porttal, C i- Ce-alkoxi-karbonil-amino-csoporttal vagy aminocsoporttal vagy az utóbbi két csoport egyike mellett még egy fenilcsoporttal, vagy fenil-(rővidszénláncú)-alkoxi-csoporttal helyettesített, trihalogén-acetilcsoport, benzoilcsoport, mely adott esetben egy halogénatommal, egy vagy két nitrocsoporttal, egy rövídszénláncú alkoxicsoporttal, rövídszénláncú alkoxi- kar bonil-csoporttal vagy karboxilcsoporttal helyettesített, Ci-Ce-alkoxi-kar bonil-cso port, fenil-oxi-karbonil-csoport, fenil-amino-karbonil-csoport, legfeljebb 5 szénatomos alkil-amino-tiokarbonilvagy alkenil-amino-tiokarbonil-csoport, fenil-tiokarbonil-csoport, rövidszénláncú alkil-szulfonil-csoport, rövidszénláncú alkil-fenil-szulfonil-csoport vagy izokinolinil-szulfonil-csoport, legfeljebb 16 szénatomos alkilcsoport, mely adott esetben egy karboxilcsoporttal, rövídszénláncú alkoxi-karbonil-csoporttal, fenilcsoporttal, hidroxilcsoporttal, vagy cianocsoporttal szubsztituált, vagy legfeljebb 5 szénatomos róvidszénláncú alkenilcsoport-, valamint savaddíciós sóinak és (IA) általános képletű sóinak előállítására, mely képletben R° jelentése adott esetben karboxilcsoporttal, rövídszénláncú alkoxi-karbonil-csoporttal, fenilcsoporttal, hidroxilcsoporttal vagy cianocsoporttal szubsztituált legfeljebb 16 szénatomos alkilcsoport, vagy legfeljebb 5 szénatomos rövídszénláncú alkenilcsoport,

   Rq° jelentése rövídszénláncú alkilcsoport és

   X jelentése valamely szerves vagy szervetlen bázis anionja, azzal jellemezve, hogy a (II) képletű staurosporint vagy ennek savaddíciós sóját a, egy (III) általános képletű reagenssel reagáltatjuk, a képletben R jelentése a fentiekben megadott és Y jelentése egy reakcióképes aktivált hidroxilcsoport, vagy egy további egyszeres kötést jelent, melynek másik vége egy hidrogénatomot helyettesit az R csoportban, vagy

   b) egy epoxi-alkánnal reagáltatjuk és kívánt esetben egy kapott, észterezett karboxilcsoporttal vagy védett aminocsoporttal rendelkező (I) általános képletű vegyületet szabad karboxilcsoporttal vagy szabad aminocsoporttal rendelkező (I) általános képletű vegyületté alakítunk át és/vagy az R csoportban lévő karbonilcsoportot tio-karbonil-csoporttá alakítjuk át és/vagy valamely, szabad alakban kapott (I) általános képletű vegyületet savaddíciós sójává vagy (IA) általános képletű kvaterner sójává alakítunk át és/vagy valamely sóként kapott (I) általános képletű vegyületet szabad alakjává alakítunk át.

   (Elsőbbsége: 1988. június 14.)
2. 2. Eljárás az olyan (I) általános képletű vegyületek, savaddíciós sóik vagy (IA) általános képletű sóik előállítására, ahol a képletben

   R jelentése 1-6 szénatomos alkanoilcsoport, amely adott esetben karboxilcsoporttal helyettesített, trihalogén-acetil-csoport, benzoilcsoport, rövídszénláncú alkoxi-karbonil-csoport, fenil-oxi-karbonil-csoport, fenil-amino-karbonil-csoport, legfeljebb δ szénatomos alkil-amino-tio-karbonilvagy alkenil-amino-tiokarbonil-csoport, rövídszénláncú alkil-szulfonil-csoport, rövídszénláncú alkil-fenil-szulfonil-csoport vagy izokinolinil-szulfonil-csoport, legfeljebb 16 szénatomos alkilcsoport, mely adott esetben karboxilcsoporttal, rövídszénláncú alkoxi-karbonil-csoporttal, fenilcsoporttal, hidroxilcsoporttal vagy cianocsoporttal szubsztituált, vagy legfeljebb 5 szénatomos rövídszénláncú alkenilcsoport,

   R° jelentése legfeljebb 16 szénatomos, adott esetben karboxilcsoporttal, rövidszénláncú alkoxi-karbonil-csoporttal, fenilcsoporttal, hidroxilcsoporttal vagy cianocsoporttal szubsztituált alkilcsoport, vagy legfeljebb 5 szénatomos alkenilcsoport,

   Rq° jelentése rövídszénláncú alkilcsoport és X jelentése valamely szerves vagy szervetlen bázis anionja, azzal jellemezve, hogy megfelelően szubsztituált kiindulási anyagokat alkalmazunk. (Elsőbbsége: 1987. június 15.)
3. 3. Az 1. igénypont szerinti eljárás N-(3-karboxi-propionill-staurosporin előállítására, azzal jellemezve, hogy megfelelően szubsztituált kiindulási anyagokat alkalmazunk. (Elsőbbsége: 1987. június 15.)
4. 4. Az 1. igénypont szerinti eljárás N-benzoil-staurosporin előállítására, azzal jellemezve, hogy megfelelően szubsztituált kiindulási anyagokat alkalmazunk.

   (Elsőbbsége: 1987. június 15.)

   -2039

   HU 201329 Β
5. 5. Az 1. igénypont szerinti eljárás N-metil-amino-tiokarbonil-staurosporin előállítására, azzal jellemezve, hogy megfelelően szubsztituált kiindulási anyagokat alkalmazunk. 5 (Elsőbbsége: 1987. június 15.)
6. 6. Az 1. igénypont szerinti eljárás N- [ (tere-b utoxi- karbonil-amino )-acetil]-staurosporin előállítására, azzal jellemezve, hogy * megfelelően szubsztituált kiindulási anyago- 10 kát alkalmazunk.

   (Elsőbbsége: 1987. június 15.)
7. 7. Az 1. igénypont szerinti eljárás N-(2-amino-acetil)-staurosporín előállítására, azzal jellemezve, hogy megfelelően szubsztituált 15 kiindulási anyagokat alkalmazunk.

   (Elsőbbsége: 1987. június 15.)
8. 8. Eljárás gyógyszerészeti kompozíciók előállítására, melyek hatóanyagként az 1-7. igénypontban definiált vegyületek legalább 20 egyikét tartalmazzák, azzal jellemezve, hogy ezt a hatóanyagot legalább egy gyógyszerészeti hordozóanyaggal feldolgozzuk.