HU217603B - Dörzskapcsolóegységek és működtetőszerkezet dörzskapcsolóhoz - Google Patents

Abstract

A találmány tárgya dörzskapcsőlóegységek, amelyeknek házban (2)elrendezett nyőmótárcsája (3), tányérrűgója (4), kiőldóeleme (22) ésaűtőmatikűsan főlyamatősan ható űtánállító szerkezete (16) van, asúrlódó betéteknek (7) a betétkőpásnak megfelelő aűtőmatikűsűtánállítása főkőzatmentesen, előre meghatárőzőtt rűgóerőksegítségével történik, ahől a rűgóerők ékszerű nyúlványőkkal (18)ellátőtt gyűrű alakú űtánállító elemet (17) ékszerű ellennyúlványőkkal(19) ellátőtt házfenékhez (2a) képest sűgárirányban elfőrdítanak ésezáltal tengelyirányú előtőlást biztősítanak. Az előtőlás a tányérrűgó(4) középső billenési pőntján (12) valósűl meg. ŕ

Description

A találmány tárgya tengelykapcsoló-egység, amelynek ellennyomólemezzel együttforgathatóan, tengelyirányban pedig korlátozottan elmozdíthatóan összekapcsolható nyomótárcsája van, ahol legalább egy szorítórugó a nyomótárcsára a nyomótárcsa és az ellennyomólemez között beszorítható tengelykapcsoló-tárcsa irányában erőt fejt ki, továbbá legalább a tengelykapcsoló-tárcsa súrlódó betéteinek kopását kompenzáló - a szorítórugó által a nyomólemezre kifejtett erő gyakorlatilag állandó értékét biztosító - utánállító szerkezet van elrendezve, továbbá a dörzskapcsoló be- és kikapcsoláshoz való kikapcsolóeszköz, például egy, hajtóműházon elfordíthatóan ágyazott kikapcsolóvilla, által tengelyirányban elmozdítható kioldóelem révén működtethető működtetőeszközökkel van ellátva.

Ilyen felépítésű és működtethető tengelykapcsolóegységet ismertet például az FR-OS 2 582 363 lajstromszámú közrebocsátási irat. Ilyen jellegű tengelykapcsoló-egység működtetőeszközei olyan kikapcsolási rendszerek, például kikapcsolóeszközök és kioldóelemek által terhelésnek lehetnek kitéve, amilyen kikapcsolási rendszereket például az US PS 4 368 810, US PS 4 326 617, DE OS 27 52 904, valamint DE OS 27 01 999 lajstromszámú szabadalmi, illetve közrebocsátási leírások ismertetnek.

Integrált, legalább a tengelykapcsoló súrlódó betéteinek kopását kompenzáló utánállító szerkezettel ellátott tengelykapcsoló-egységek, illetve dörzskapcsolók esetén különösen az úgynevezett mechanikai kikapcsolási rendszerekkel kapcsolatban - amelyeknél a tengelykapcsoló-pedáljának mozgásait rudazaton és/vagy bowdenkábelen keresztül legalább egy oldócsapágy közbeiktatásával a dörzskapcsoló működtetőeszközeire viszik át - az a probléma merül fel, hogy a teljes kinematikai láncban meglévő tűrések miatt nem biztosított, hogy a kioldóelemnek a működtetőeszközökre erőt kifejtő tartományai a működtetőeszközöknek a terhelésnek kitett tartományaihoz képest mindenkor azonos axiális helyzetben legyenek, úgyhogy a dörzskapcsoló kikapcsolási útjának, illetve a működtetőeszközökre átviendő működtető útnak viszonylag nagy szórása lehet. Ezen szórás az utánállító szerkezet működését legalább korlátozhatja, ahol szélsőséges esetekben ezen utánállító szerkezet utánállítási funkciója meg is szűnhet. Ezenkívül lehetnek olyan esetek is, amelyeknél a működtetőeszközök egy meg nem engedett nagy utat tesznek meg, ami által nem kívánt utánállítás valósulhat meg, amelynek hatására a dörzskapcsoló vagy már nem megfelelően nyit, vagy a szorítórugó előfeszítési, illetve beépítési helyzete olyan mértékben változhat, hogy az általa előállított erő már nem elegendő ahhoz, hogy a forgatónyomaték megfelelő átvitelt biztosítson.

A jelen találmány révén megoldandó feladat abban van, hogy a felsorolt hátrányokat kiküszöböljük, és a bevezetőben leírt tengelykapcsoló-egység továbbfejlesztésével olyan tengelykapcsoló-egységet hozzunk létre, amelynél a súrlódó betétek kopását kompenzáló utánállító szerkezet megfelelő működése biztosítva van. Ezenkívül feladat, hogy a tengelykapcsoló-egység egyszerű és költség szempontjából előnyös módon előállítható legyen.

A találmány szerint ezt azzal éljük el, hogy a működtetőeszközök helyzetének tengelyirányú szórását, illetve a működtetőeszközöknek a kioldóelem által terhelésnek kitett szakaszai helyzetére vonatkozó tengelyirányú szórást a kioldóelemhez, illetve a kikapcsolóeszközhöz képest kiegyenlítőszerkezet van kiképezve. Ilyen jellegű szerkezet különösen olyan tengelykapcsolók esetén előnyös, amelyeknél a találmánynak egy továbbfejlesztése szerint a működtetőeszközök legalább a súrlódó betétek kopásától függően a kikapcsolási mozgás tengelyirányában elmozdulnak, mivel ezáltal a kioldóelem, illetve a kikapcsolóeszköz és a működtetőeszközök között gyakorlatilag játékmentes erőátvitel biztosítható. Ezáltal az is biztosítható, hogy a működtetőeszközök mindenkor azonos mértékkel mozgathatók, így tehát lehetővé vált, hogy a kioldóelem és/vagy a kikapcsolóeszköz és a működtetőeszközök közötti erőfolyamban gyakorlatilag nincs játék.

Különösen előnyös az olyan kiviteli alak, amelynél a kiegyenlítőszerkezet tengelyirányban a kioldóelem és a működtetőeszközök között van elrendezve, illetve fejti ki hatását. A kiegyenlítőszerkezet más helyen is elrendezhető, így például hatását a kioldóelem és a kikapcsolóeszköz között fejtheti ki. A jelen találmány kapcsán előnyös, ha a kioldóelem egy, előnyösen a hajtóműoldal felől elrendezett tengelyirányú vezetéken, például a hajtómű bemeneti tengelyét körülvevő vezetőcsövön van elrendezve.

Különösen olyan dörzskapcsolóval ellátott tengelykapcsoló-egységeknél - amely dörzskapcsoló az ellennyomólemezre rögzíthető, a kioldóelem felé mutató házfeneket tartalmazó házzal, például lemezből való fedéllel van ellátva - célszerű lehet, ha a kiegyenlítőszerkezet tengelyirányban a működtetőeszközök és a házfenék között van elrendezve, illetve fejti ki hatását. Ezenkívül előnyös lehet, ha a szorítórugót egy, a tengelykapcsoló háza és a nyomótárcsa között tengelyirányban befeszíthető tányérrugó képezi, amely rugózó, gyűrű alakú alaptesttel és az alaptestből sugárirányban befelé teijeszkedő és a működtetőeszközöket képező nyelvekkel van ellátva.

A kiegyenlítőszerkezet révén megvalósítandó megfelelő utánállítás biztosításához különösen előnyös lehet, ha a kiegyenlítőszerkezet a tengelykapcsoló-egység, illetve a dörzskapcsoló bekapcsolt állapotában önműködően, illetve automatikusan a kívánt utánállítást biztosítja, a dörzskapcsoló működtetése során pedig önműködően, illetve automatikusan blokkol.

A kiegyenlítőszerkezet gyűrű alakú szerkezeti elemmel lehet ellátva, amely a dörzskapcsoló bekapcsolt állapotában is tengelyirányban a működtetőeszközökön fekszik fel. Ezen gyűrű alakú szerkezeti elem révén a működtetőeszköznek a terhelésnek kitett tartományai és a kioldóelem között meglévő, esetlegesen változó távolság kiegyenlíthető. A kiegyenlítőszerkezet működése szempontjából előnyös lehet, ha tengelyirányban emelkedő utánállító felfutónyúlványokkal, illetve felfutó ékszerű nyúlványokkal van ellátva, ame2

HU 217 603 Β lyek például a gyűrű alakú szerkezeti elemen lehetnek kiképezve.

A felfutó ékszerű nyúlványok az utánállításhoz henger alakú vagy gömbszerű legördülési testekkel működhetnek együtt. Különösen előnyös lehet viszont, ha a felfutó ékszerű nyúlványok felfutó ékszerű ellennyúlványokkal működnek együtt, mivel ebben az esetben ezen nyúlványok emelkedési szögének megfelelő megválasztásával a nyúlványok axiális befeszítése esetén önfékezés valósítható meg. A felfutó ékszerű ellennyúlványokat szintén gyűrű alakú szerkezeti elem hordozhatja.

Annak érdekében, hogy a dörzskapcsoló költségkímélő előállítását biztosíthassuk, továbbá előnyös lehet, ha a kiegyenlítőszerkezet legalább egy része műanyagból van készítve. Ilyen jellegű műanyag elemek fröccsöntéssel állíthatók elő. Műanyagként különösen előnyös módon hőre lágyuló műanyagok, például poliamid, alkalmazhatók.

Az utánállító ékszerű nyúlványokkal ellátott szerkezeti elemek különösen előnyös módon a tengelykapcsoló-egység, illetve dörzskapcsoló működtetése során tengelyirányban elmozdíthatóan (áthelyezhetően) lehetnek elrendezve. Ezenkívül célszerű lehet, ha a felfutó ékszerű nyúlványokat és a felfutó ékszerű ellennyúlványokat hordozó szerkezeti elemek egymáshoz képest elfordíthatóan vannak elrendezve, ahol ezen szerkezeti elemek közül az egyik a dörzskapcsolóval, különösen a tengelykapcsoló házával együttforgathatóan, illetve ahhoz képest elfordulás ellen biztosítottan lehet elrendezve.

Egy további találmányi gondolat szerint a kiegyenlítőszerkezet oly módon lehet kiképezve, hogy - a tengelykapcsoló-egység kikapcsolási irányába tekintve szabadonfutószerűen hat, illetve utánállít, a kikapcsolási iránnyal ellentétes irányban pedig önfékezően hat. Ennek érdekében a felfutó ékszerű nyúlványok és/vagy a felfutó ékszerű ellennyúlványok oly módon lehetnek kiképezve, hogy tengelyirányban olyan emelkedési szöggel rendelkeznek, amely 5° és 20° közötti, előnyösen 7° és 11° közötti nagyságrendbe esik. Előnyös módon az ékszerű utánállító nyúlványok oly módon vannak kiképezve, hogy súrlódásos csatolásnak köszönhetően önfékezés valósul meg. Minden esetben biztosítani kell, hogy az ékszerű utánállító nyúlványok önfékező kapcsolatot tudjanak létrehozni, úgyhogy egy nem kívánt visszaállítás megakadályozásához járulékos eszközökre nincs szükség. Szükség esetén viszont ilyen jellegű eszközök elrendezhetők.

Az önműködő kiegyenlítőszerkezet megfelelő funkciójának biztosítása érdekében előnyös lehet, ha legalább egy, a felfutó ékszerű nyúlványokat és/vagy egy, a felfutó ékszerű ellennyúlványokat hordozó szerkezeti elem utánállítási irányban rugóterhelésnek van kitéve. A rugóterhelés ennek során előnyösen úgy valósítható meg, hogy az egyéb rugók, mint például különösen a szorító-, illetve tányérrugó és a tengelyirányban utánengedő támaszra erőt kifejtő rugó funkcióját egyáltalán nem vagy gyakorlatilag nem befolyásoljuk. Egy különösen előnyös kiviteli alak azáltal biztosítható, hogy a felfutó ékszerű nyúlványokat és a felfutó ékszerű ellennyúlványokat tartalmazó szerkezeti elemek legalább egy, köztük elrendezett erőtároló, például csavarrugó által utánállítási irányban vannak megterhelve, illetve megfeszítve. Ilyen jellegű megfeszítésnek köszönhetően a két szerkezeti elemet tengelyirányban nézve ellenkező irányokba kényszerítjük, tehát az erőtárolón és az utánállító ékszerű nyúlványokon keresztül tengelyirányban egymástól eltávolítjuk. Bekapcsolt tengelykapcsoló esetén a kiegyenlítőszerkezet ezáltal tengelyirányban a működtetőeszközök terhelésnek kitett tartományai és a tengelykapcsoló fedele és/vagy a kioldóelem között játékmentesen befeszíthető.

A találmánynak egy különösen előnyös továbbfejlesztése szerint a tengelykapcsoló-egység legalább a működtetőeszközök kikapcsolási mozgásának korlátozásához való szerkezettel lehet ellátva. Ennek érdekében olyan korlátozóütköző lehet elrendezve, amely a kioldóelem és/vagy a kikapcsolóeszköz útját a kikapcsolási irányban korlátozza. A korlátozóütköző előnyös módon azáltal képezhető ki, hogy egy, a kiegyenlítőszerkezetet képező szerkezeti elem egy meghatározott kikapcsolási út megtételét követően a tengelykapcsoló fedelének ütközik. A korlátozás viszont azáltal is megvalósítható, hogy a kioldóelem olyan tartományokkal van ellátva, amelyek egy meghatározott kikapcsolási út megtételét követően egy tengelyirányban rögzített szerkezeti elemen felfekvésre kerülnek. Ezenkívül előnyös lehet, ha a kioldóelem a bekapcsolási irányban is korlátozással van ellátva, amelyet szintén ütköző képezhet. A kiegyenlítőszerkezet előnyös módon úgy van kiképezve, hogy ezen keresztül a tengelykapcsoló-egység bekapcsolt állapotában a kioldóelem tengelyirányban meg van támasztva. A tengelykapcsoló-egység működtetési úthosszának állandósága azáltal is biztosítható, hogy egy, a kiegyenlítőszerkezetet képező szerkezeti elem kikapcsolási és bekapcsolási irányban hatékony útkorlátozó tartományokkal van ellátva, amelyek ütközési tartományokkal működnek együtt. Ezen szerkezeti elemet előnyös módon a kiegyenlítőszerkezetnek a kioldóelem által terhelésnek kitett szerkezeti eleme képezheti, ahol a korlátozóütközők a tengelykapcsoló házán lehetnek elrendezve, illetve ezen ház révén lehetnek kiképezve. A tengelykapcsoló-egység működtetési útjának korlátozása viszont azáltal is megvalósítható, hogy a kioldóelemet tengelyirányban vezető szerkezeti elemen megfelelő ütközők vannak kiképezve. Ezen ütközők előnyösen olyan szerkezeti elemmel működnek együtt, amely a kioldóelem nem körülfutó támasztógyűrűjével van összekötve. A kikapcsolási útnak legalább egy axiális irányban történő korlátozása viszont a kioldóelem körülfutó támasztógyűrűje és egy, ezzel együtt forgó szerkezeti elem, például a tengelykapcsoló ház között valósítható meg.

A találmánynak egy további kiviteli alakja szerint különösen a kikapcsolási erő jelleggörbéjének, illetve a maximálisan szükséges kikapcsolási erő minimalizálásához különösen előnyös lehet, ha olyan eszközök vannak kiképezve, amelyek a kikapcsolási folyamat során a működtetőeszközök működtetési útjának legalább egy résztartományán keresztül a dörzskapcsoló, illetve

HU 217 603 Β a tengelykapcsoló-tárcsa által átvihető nyomaték lassú csökkenését biztosítják. Ezen eszközök például úgynevezett betétrugóval lehetnek kiképezve, amely a nyomótárcsa és az ellennyomólemez között beszorítható tengelykapcsoló-tárcsa súrlódó betétei között van kiképezve.

A találmány szerinti dörzskapcsolónak egy különösen előnyös kiviteli alakja szerint az előnyösen tányérrugó által kiképzett szorítórugó a házon két támasz között elfordíthatóan van megtámasztva, ahol a két támasz közül a nyomótárcsa felé mutató a szorító tányérrugó irányában rugóterhelésnek van kitéve, ahol továbbá a szorítórugó által a dörzskapcsoló kikapcsolása során a rugóterhelésnek kitett támaszra kifejtett maximális kikapcsolási erő betétkopás esetén növekszik és nagyobbá válik, mint a rugóterhelésnek kitett támaszra ható ellenerő, illetve támasztóerő. A nyomótárcsa és a tengelykapcsoló háza közötti forgatónyomaték-átvitelhez alkalmazott laprugóelemek és/vagy úgynevezett betétrugó (mint amilyet például a DE OS 36 31 863 lajstromszámú közrebocsátási irat ismertet) alkalmazása esetén ezen rugók által a szorítórugóra kifejtett erőket a rugóterhelésnek kitett támaszra ható erő megállapítása során figyelembe kell venni, éspedig azért, mert ezen erők szuperponálódnak. Ez tehát azt jelenti, hogy kielégítő betétkopás fellépése esetén rövid ideig beálló, megnövelt kikapcsolási erőnek nagyobbnak kell lenni, mint az előbb említett erőkből keletkező és a tányérrugó elfordulási átmérőjére vonatkoztatott eredendő erő, hogy utánállítást biztosítsunk. Különösen előnyös lehet, ha a rugóterhelésnek kitett támasz tengelyirányban elmozdítható, illetve áthelyezhető. A szorító tányérrugó előnyös módon olyan jelleggörbékkel rendelkezhet, hogy a dörzskapcsolóba való szerkezetileg meghatározott beépítési helyzetéből kiindulva betétkopás okozta feszültségmentesítés esetén az általa előállítható erő és ezáltal a kikapcsolási erő szintje növekszik, és a meghatározott beépítési helyzethez képest deformáltabb, illetve feszítettebb helyzet esetén az általa előállítható maximális erő egy kikapcsolási folyamat során csökken. A szorító tányérrugó ilyen jellegű elrendezése és kialakítása révén biztosítható, hogy fellépő betétkopás esetén mindenkor egyensúly álljon be, legalább a dörzskapcsoló maximális kikapcsolási ereje és a rugóterhelésnek kitett támaszra kifejtett ellenerő, illetve a legördülési átmérő tartományában a szorító tányérrugóra ható eredendő ellenerő között.

A tengelykapcsoló-egység, illetve a dörzskapcsoló előnyös módon úgy lehet felépítve, hogy a tengelyirányban elmozdítható, rugóterhelésnek kitett támasz a dörzskapcsoló kopástartományán keresztül a nyomótárcsával együtt elmozdul. Az utánállító szerkezetnek - a dörzskapcsoló élettartamán keresztül - a lassan vagy kis fokozatokban megvalósított utánállítása során a rugóterhelésnek kitett támasz a nyomótárcsa irányában kismértékben elmozdítható. Ezen elmozdítás révén biztosítható, hogy az akkor a nyomótárcsán támaszkodó tányérrugó járulékosan deformálódjon, úgyhogy az általa kifejtett erő, ahogy már említettük, csökken, amíg a rugóterhelésnek kitett támaszra ható ellenerő vagy a már említett eredendő ellenerő a kikapcsolási erővel egyensúlyban van. A rugóterhelésnek kitett támasz elmozdulása, illetve áthelyezése esetén a tengelykapcsoló, illetve a szorító tányérrugó maximális kikapcsolási ereje ismét csökken.

Különösen előnyös lehet, ha a szorító tányérrugó a dörzskapcsolóba oly módon van beépítve, hogy a tengelykapcsoló kikapcsolási tartományának legalább egy részén, előnyösen gyakorlatilag a teljes kikapcsolási tartományán keresztül eső erő-út jelleggörbével rendelkezik. A szorítórugó beépítési helyzete ebben az esetben olyan lehet, hogy a szorítórugó a dörzskapcsoló kikapcsolt állapotában szinusz alakú erő-út jelleggörbéjének gyakorlatilag a minimumát, illetve völgypontját eléri.

A rugóterhelésnek kitett támaszra kifejtett ellenerő előnyös módon erőtároló segítségével állítható elő, amely erőtároló legalább az előírt utánállítási tartományra vonatkozóan lényegében állandó erőt állít elő. Erre különösen előnyös módon egy megfelelően kialakított és előfeszített állapotban a dörzskapcsolóba beépített tányérrugó alkalmas.

A találmány nemcsak a fentiekben leirt dörzskapcsolókra korlátozódik, hanem általában olyan dörzskapcsolókhoz, illetve tengelykapcsoló-egységekhez alkalmazható, amelyek legalább a tengelykapcsoló-tárcsa súrlódó betéteinek kopását kompenzáló utánállító szerkezettel vannak ellátva.

A találmány tárgya továbbá olyan dörzskapcsoló, különösen gépjárművekhez, amelynek házzal együtt forgathatóan, tengelyirányban viszont korlátozottan elmozdíthatóan összekapcsolt nyomótárcsája van, ahol a ház és a nyomótárcsa között szorítóerőt előállító szorító tányérrugó van axiálisan befeszítve, amely egyrészt egy, a ház által hordozott, elfordulást lehetővé tevő befogás körül elfordíthatóan és másrészt a nyomótárcsára a nyomótárcsa és egy ellennyomótárcsa, előnyösen lendkerék, között beszorítható tengelykapcsoló-tárcsa irányában erőt kifejtően van elrendezve, ahol a tengelykapcsoló-tárcsa súrlódó betéteinek kopását kompenzáló utánállító szerkezet van kiképezve.

A DE OS 29 16 755 és 35 18 781 lajstromszámú közrebocsátási iratokból ismertek olyan automatikus utánállító szerkezetek, amelyek biztosítják, hogy a szorító tányérrugó a nyomótárcsára gyakorlatilag állandó erőt fejtsen ki. A legalább egy érzékelőtől függően állítható utánállító szerkezetek ebben az esetben a nyomótárcsa és a szorító tányérrugó között vannak elrendezve, illetve ott fejtik ki hatásukat. Azáltal, hogy a nyomótárcsa érintőlegesen elrendezett laprugókon keresztül a házon fekszik fel - ahol a laprugók ereje csak viszonylag kis értékű lehet, mivel ez az erő a tányérrugó szorítóereje ellen van irányítva -, a viszonylag nagy tömegű nyomótárcsa kikapcsolt tengelykapcsoló esetén tengelyirányban lenghet, ennek során tehát a tányérrugótól elemelkedhet, ami a tengelykapcsoló funkcióját nemcsak hátrányosan befolyásolja, hanem a tengelykapcsoló akár a biztonságot veszélyeztető tényezővé válhat, mivel az utánállító szerkezet kikapcsolt (nyitott) állapotban addig utánállít, amíg a nyomótárcsa a tengelykapcsoló-tárcsán fel nem fekszik, tehát a tengely4

HU 217 603 Β kapcsoló már nem választható szét. Ezen okból kifolyólag az ilyen jellegű utánállító szerkezetek a gyakorlatban nem terjedtek el.

A további találmány révén megoldandó feladat abban van, hogy ezeket a hátrányokat kiküszöböljük, és a fentiekben ismertetett utánállító szerkezetek továbbfejlesztésével olyan dörzskapcsolót hozzunk létre, amelynek utánállító szerkezetei a gyakorlatban széles körben és nagy igénybevétel mellett alkalmazhatók, amelyek továbbá egyszerű felépítésűek és tartósan biztos funkcióval jellemezhetők, és amelyek továbbá a beépítéshez csak kis helyet igényelnek, és amelyeknek előállítása viszonylag kevés költséget igényel. Ezenkívül feladat, hogy a szükséges kikapcsolási erők kis értékűek legyenek, a tengelykapcsoló élettartamán keresztül kis értéken maradjanak, és ezenkívül a tengelykapcsoló élettartama növekedjen.

Ezen találmány szerint a feladatot azzal oldottuk meg, hogy olyan dörzskapcsolót hoztunk létre, amelynek tányérrugó által terhelésnek kitehető nyomótárcsája van, amelynél a szorítóerőt tányérrugó állítja elő, amely egyrészt egy szerkezeti elemen, például házon van megtámasztva és amely másrészt egy, a házon kör alakú elrendezésben kialakított befogás körül elfordíthatóan van befogva, továbbá a fedél és a tányérrugó között egy önműködő, a házoldali támaszt a kopástól függően a háztól eltávolító utánállító szerkezet fejti ki hatását, amely előtoló szerkezet által továbbszállítható, továbbá a tányérrugó a befogás irányában támasztóerő hatásának van kitéve. Ezen támasztóerő célszerűen állandóanjelen van, úgyhogy a tányérrugó a kikapcsolási erő ellen csupán erőzáróan, éspedig rugóerő által és nem alakzáróan kapcsolódó eszközök révén van megtámasztva. A tányérrugó ebben az esetben működési tartományán át degresszív jelleggörbével van beépítve, éspedig oly módon, hogy a támasztóerő és a tányérrugóerő úgy vannak egymáshoz igazítva, hogy a támasztóerő a tányérrugó előírt beépítési helyzete esetén és kopás okozta kúposságváltozás nélkül a tányérrugó kikapcsolási útján keresztül nagyobb, mint a tányérrugó által előállított, a támasztóerő ellen ható erő, továbbá a tányérrugó kúposságának kopás miatti változása esetén a támasztóerő a tányérrugó kikapcsolási útjának résztartományain keresztül kisebb, mint a tányérrugó által előállított és a támasztóerő ellen ható erő. A támasztóerő ebben az esetben egyetlenegy rugóelem vagy legalább lényegében egyetlenegy rugóelem vagy rugóelemrendszer által hozható létre. A támasztóerő alatt az összes, a tányérrugó ellen ható rugóerő összege érthető, amennyiben ezen erők észrevehetően fellépnek, tehát (forgatónyomaték-átviteli, illetve -leemelő) laprugók révén hatékony erők is vagy csak azok, továbbá a betétrugó (maradék-)rugózása vagy ennek pótlása is.

A támasztóerőt legalább lényegében előállító erőtárolóként célszerűen rugó alkalmazható, például egy tányérrugó, amely az utánállítás révén alakját változtatja. A támasztóerőt előállító erőtárolók a laprugók segítségével is ki lehetnek alakítva.

Egy, a támasztóerőt előállító tányérrugó közvetlenül a tányérrugón támaszkodhat, például a tengelyirányban elmozdítható fedéloldali támasz sugárirányú magasságában.

Különösen előnyös, ha az utánállító szerkezet tengelyirányban a tányérrugó és a fedél között van elrendezve. Az utánállító szerkezet különösen célszerű módon felfütófelületekkel, például felfutó ékszerű nyúlványokkal lehet ellátva.

A találmány révén biztosítjuk, hogy a tányérrugó a dörzskapcsoló élettartamán keresztül bekapcsolt dörzskapcsoló esetén gyakorlatilag mindenkor azonos kúpossággal, illetve előfeszítéssel jellemezhető és - a súrlódó betétek, a nyomótárcsa vagy más szerkezeti elemek, mint például a fedéloldali vagy nyomótárcsa-oldali támaszok, a tányérrugó vagy a lendítőtárcsa súrlódó felületének kopásától függetlenül - a nyomótárcsára és a tengelykapcsoló-tárcsára kifejtett erő gyakorlatilag azonos marad. A találmány szerinti kialakítás ezenkívül lehetővé teszi, hogy a nyomótárcsa tömege az utánállító szerkezet tömegével ne növekedjen. Ezenkívül olyan tartományban van elrendezve, amelyben a tárcsa kopásának hatásától védve van, és amelyben a súrlódás miatti hő forrásától távolabb helyezkedik el.

A találmány szerinti dörzskapcsolónak egy különösen előnyös kiviteli alakja szerint a szorító tányérrugó a házon két támasz között elfordíthatóan van megtámasztva, ahol a két támasz közül a nyomótárcsa felé mutató a szorító tányérrugó irányában rugóterhelésnek van kitéve, ahol továbbá a szorító tányérrugó által a tengelykapcsoló kikapcsolása során a rugóterhelésnek kitett támaszra kifejtett erő betétkopás esetén növekszik és ekkor nagyobbá válik, mint a rugóterhelésnek kitett támaszra ható ellenerő, illetve támasztóerő. A szorító tányérrugó ebben az esetben olyan jelleggörbével rendelkezik, amely biztosítja, hogy a dörzskapcsolóba való szerkezetileg meghatározott beépítési helyzetétől kiindulva súrlódó betét kopása miatti feszültségmentesítés irányában az ekkor általa előállított erő és ezáltal a szükséges kikapcsolási erő először növekszik, és egy, a meghatározott beépítési helyzethez képest tovább deformált, illetve feszített helyzetben az általa előállítható erő a kikapcsolási folyamat során csökken. A szorító tányérrugó ilyen jellegű elrendezésével és kialakításával biztosítható, hogy fellépő betétkopás esetén mindenkor újra egyensúly álljon be a szorító tányérrugó által a kikapcsolás során a támaszra kifejtett erő és a rugóterhelésnek kitett támaszra ható ellenerő között, mivel a tányérrugó által a támaszra kifejtett erőnek a támasztóerőn való túllépése esetén a tányérrugó az érzékelőrúgót a fedéloldali támasztól eltávolítja és az utánállító szerkezet az előtoló szerkezet erejénél fogva továbbfordítható. Ezáltal a támaszt tengelyirányban addig helyezzük át, amíg az érzékelő által kifejtett erő a támasz továbbfordulását és további tengelyirányú elmozdulását meg nem akadályozza.

Különösen előnyös lehet, ahogy már említettük, ha a szorító tányérrugó a dörzskapcsolóba oly módon van beépítve, hogy először a dörzskapcsoló kikapcsolási tartományának legalább egy részén gyakorlatilag előnyösen a teljes kikapcsolási tartományán keresztül eső erőjelleggörbével rendelkezik. A szorító tányérrugó be5

HU 217 603 Β építési helyzete ebben az esetben olyan lehet, hogy a szorító tányérrugó a dörzskapcsoló kikapcsolt állapotában szinusz alakú eró-út jelleggörbéjének gyakorlatilag a minimumát, illetve völgypontját eléri, vagy azt túllépi.

A rugóterhelésnek kitett támaszra kifejtett ellenerő előnyös módon erőtároló segítségével állítható elő, amely legalább az előírt utánállítási tartományban lényegében állandó erőt állít elő. Különösen előnyös módon erre egy megfelelően kialakított és előfeszített állapotban a dörzskapcsolóba beépített tányérrugó alkalmas.

A találmány szerinti utánállító szerkezet különösen előnyös módon olyan dörzskapcsolóknál alkalmazható, amelyeknek szorító tányérrugója van, amely sugárirányban külső tartományokkal a nyomótárcsára erőt fejt ki, és sugárirányban beljebb fekvő tartományokon keresztül két, elfordulást lehetővé tevő támasz között a házon van ágyazva. Ezen kialakítási mód esetén a tányérrugó kétkarú emelőként hat.

A találmány viszont nem korlátozódik olyan dörzskapcsolókra, amelyeknek tányérrugói vannak, amelyek egyben tányérrugónyelvekként kialakított kikapcsolóemelőkkel vannak ellátva, hanem olyan felépítésű tengelykapcsolókra is vonatkozik, amelyeknél például a tányérrugót járulékos emelőn keresztül működtetjük.

Annak érdekében, hogy a dörzskapcsoló számára a kopás megfelelő utánállítását, illetve egy optimális szorítóerőt biztosíthassunk, különösen előnyös lehet, ha a szorító tányérrugónak a rugóterhelésnek kitett támasztól elfordított oldalán elrendezett ellentámasz oly módon van kiképezve, hogy tengelyirányban a nyomótárcsa felé automatikusan, illetve önműködően elmozdíthatóvá, ellenkező irányban viszont egy megfelelő kialakítással önműködően, illetve automatikusan arretálhatóvá válik. Az ellentámasz, tehát a fedéloldali támasz utánállítása erőtároló segítségével történhet, amely az ellentámaszra a nyomótárcsa irányában, illetve a szorító tányérrugó ellen erőt fejt ki. így tehát az ellentámasz a rugóterhelésnek kitett támasznak a betétkopás miatti elmozdulásának megfelelően önműködően utánállíthat, ami által a szorító tányérrugó játékmentes, elfordulást lehetővé tevő ágyazása biztosítva van.

Az ellentámasz egy, a szorító tányérrugó és a fedél között elrendezett utánállító szerkezet segítségével tengelyirányban elmozdítható, illetve áthelyezhető. Az utánállító szerkezet ebben az esetben gyűrű alakú, tehát önmagában összefüggő szerkezeti elemmel rendelkezhet, amelyre legalább a dörzskapcsoló bekapcsolt állapotában a szorító tányérrugó tengelyirányú erőt fejt ki.

A gyűrű alakú szerkezeti elemnek fellépő kopás esetén és a kikapcsolási folyamat során való elfordításával az elfordulást lehetővé tevő befogás a betétkopásnak megfelelően utánállítható. Ennek érdekében az utánállító szerkezet, illetve ennek gyűrű alakú szerkezeti eleme különösen előnyös módon tengelyirányban emelkedő utánállító ékszerű nyúlványokkal lehet ellátva. Előnyös lehet továbbá, ha a gyűrű alakú szerkezeti elem az ellentámaszt hordozza, amelyet például drótgyűrű képezhet. Ezen drótgyűrű a szerkezeti elemben kiképzett körülfutó gyűrűs horonyban lehet elrendezve és ezen szerkezeti elemmel alakzáró kapcsolatban lehet. Az alakzáró kapcsolat ebben az esetben csappanó kötésként lehet kiképezve.

A felfutó ékszerű nyúlványok henger alakú vagy gömbszerű legördülési testekkel működhetnek együtt az utánállítás érdekében. Különösen előnyös lehet viszont, ha a felfutó ékszerű nyúlványok korreszpondáló felfutó ékszerű ellennyúlványokkal működnek együtt, mivel ebben az esetben ezen nyúlványok emelkedési szögének megfelelő megválasztásával az ékszerű nyúlványok tengelyirányú feszítésekor önfékezés valósulhat meg. A felfutó ékszerű ellennyúlványokat gyűrűszerű szerkezeti elem hordozhatja, amely a felfutó ékszerű nyúlványokat hordozó szerkezeti elem és a fedél között lehet elrendezve. Különösen egyszerű felépítést biztosít az a kiviteli alak, amelynél a felfutó ékszerű nyúlványok a házban vannak kiképezve. Az utóbbi különösen előnyös módon lemezből való házak esetén valósítható meg, mivel a felfutó ékszerű ellennyúlványok a házhoz lehetnek hozzáalakítva. A házhoz való hozzáalakítás ebben az esetben a ház sugárirányban terjeszkedő tartományaiban valósítható meg.

A dörzskapcsoló költségkímélő előállításának érdekében ezenkívül előnyös lehet, ha az utánállító szerkezetnek legalább egy része műanyagból van készítve. Ilyen jellegű műanyag részek fröccsöntéssel állíthatók elő. Műanyagként különösen előnyös a hőre lágyuló műanyagok, például poliamid alkalmazása. A műanyagok alkalmazása azért vált lehetővé, mert az utánállító szerkezet egy, hőhatásoknak csak kismértékben kitett tartományban van elrendezve. Ezenkívül a kisebb súly következtében kisebb tömegtehetetlenségi nyomaték keletkezik.

Egy további, találmány szerinti gondolatnak megfelelően az utánállító szerkezet oly módon lehet kialakítva, hogy - a dörzskapcsoló kikapcsolási irányában nézve - szabadonfutószerűen, a kikapcsolási iránnyal ellentétes irányban pedig önfékezően hat. Ennek érdekében a felfutó ékszerű nyúlványok és/vagy a felfutó ékszerű ellennyúlványok oly módon lehetnek kiképezve, hogy tengelyirányban olyan emelkedési szöggel rendelkeznek, amely 4° és 20° közötti, előnyösen 5° és 12° közötti nagyságrendbe esik. A felfutó ékszerű nyúlványok és/vagy felfutó ékszerű ellennyúlványok előnyös módon úgy vannak kiképezve, hogy a súrlódásos kapcsolat miatt önfékezés valósul meg. Az önfékezést alakzárással is el lehet érni, illetve az önfékezést azzal is elősegíthetjük, hogy az ékszerű nyúlványok közül például az egyik lágy kiképzésű és a másik profilozással van kialakítva, vagy pedig mindkét nyúlvány profilozással van kialakítva. Ezen intézkedés lehetővé teszi, hogy ne legyen szükség járulékos eszközök alkalmazására a nem kívánt visszaállítás megakadályozásához.

Az utánállító szerkezet különösen előnyös és egyszerű lehet, ha a kerületirányban hatékony előtoló szerkezet előfeszített beépített rugóként van kialakítva, amely legalább egy, a felfutó ékszerű nyúlványokat hordozó szerkezeti elemre és/vagy egy, a felfutó ékszerű ellennyúlványokat, illetve felfutó-ellentartományokat hordozó szerkezeti elemre utánállítási irányban ru6

HU 217 603 Β góerőt fejt ki. A rugóterhelés ennek során előnyösen oly módon valósítható meg, hogy az egyéb rugók működését, mint például a működtető tányérrugó és a tengelyirányban utánengedő támaszra erőt kifejtő rugó működését nem vagy gyakorlatilag nem befolyásoljuk.

Bizonyos alkalmazási esetekben előnyös lehet, ha az utánállító szerkezet több elmozdítható utánállító elemmel, például sugárirányban és/vagy kerületirányban elmozdítható utánállító ékekkel vagy gördülőtestekkel van ellátva. Ezenkívül előnyös lehet, ha az utánállító szerkezet fordulatszámfüggő. így például az utánállító szerkezet egyes elemeire ható centrifugális erőt a belső égésű motorok meghatározott üzemi állapotai esetén az utánállító szerkezet működtetéséhez és/vagy reteszeléséhez alkalmazhatjuk. Az utánállító szerkezet különösen centrifugális erőtől függő eszközök révén egy meghatározott fordulatszámtól kezdődően blokkolható, ami például az üresjárási fordulatszámot legalább megközelítő fordulatszám esetén vagy az üresjárási fordulatszám alatti fordulatszám esetén valósítható meg, úgyhogy a kopás-utánállítás csak kis fordulatszámoknál valósul meg. Ez azzal az előnnyel jár, hogy nagy fordulatszámoknál esetleg fellépő rezgések, illetve lengések miatt bekövetkező nem kívánt utánállítások nem valósulnak meg.

Az utánállító szerkezetnek egy különösen egyszerű és üzembiztos felépítése azáltal biztosítható, hogy a házhoz képest elmozdítható, felfutó ékszerű nyúlványokat és/vagy ékszerű ellennyúlványokat, illetve felfutó-ellentartományokat tartalmazó szerkezeti elemek rugóterhelésnek vannak kitéve. Amennyiben a házhoz képest elmozdítható, a megfelelő nyúlványokkal, illetve tartományokkal ellátott, csupán egy megfelelő szerkezeti elem van elrendezve, úgy azt terhelésnek vetjük alá. Különösen előnyös lehet ebben az esetben, ha a rugóterhelés kerületirányban ható erőt állít elő.

A dörzskapcsoló felépítése és működése vonatkozásában továbbá előnyös lehet, ha a tárcsarugóként mint tányérrugóként kialakított érzékelőrugó sugárirányban kívül elhelyezkedő tartományával egy tengelyirányban rögzített szerkezeti elemen, például házon támaszkodik, és sugárirányban beljebb elhelyezkedő tartományaival a fedéltől elfordított legördülési támaszra erőt fejt ki. Ezen legördülési támasz az érzékelőrugóval egyrészesen is ki lehet alakítva, úgyhogy az érzékelő tányérrugó a támaszt is képezi. Az érzékelőrugó feszített helyzetben való befogása céljára a ház támasztást tartományokkal lehet ellátva. Ezen támasztást tartományok egyes, a házon elrendezett támasztóelemek által lehetnek kiképezve. Viszont előnyös lehet olyan kiviteli alak is, amelynél a támasztást tartományok a házzal egyrészesen vannak kialakítva, így például a házon lehetnek hozzáalakított, kivágott vagy deformált olyan tartományok kiképezve, amelyek megtámasztás érdekében tengelyirányban az érzékelőrugó alá nyúlnak.

A dörzskapcsoló működését tekintve különösen a kikapcsolási erő jelleggörbéjének, illetve a maximálisan szükséges kikapcsolási erő minimalizálása céljából különösen előnyös lehet, ha a nyomótárcsa és az ellennyomólemez közé beszorítható tengelykapcsoló-tárcsa olyan súrlódó betétekkel van ellátva, amelyek között egy úgynevezett betétrugó van elrendezve, amilyet például a DE OS 36 31 863 lajstromszámú közrebocsátási irat ismertet. Ilyen jellegű tengelykapcsoló-tárcsa alkalmazása a működtetést, különösen a dörzskapcsoló kikapcsolási folyamatát elősegíti. Ez arra vezethető vissza, hogy a dörzskapcsoló bekapcsolt állapotában a feszített betétrugó a nyomótárcsára olyan reakciós erőt fejt ki, amely a szorító tányérrugó, illetve a működtető tányérrugó által ezen nyomótárcsára kifejtett erővel szemben van irányítva. A kikapcsolási folyamat során a nyomótárcsa tengelyirányú elmozdítása során a nyomótárcsát először a rugósán megfeszített betétrugó visszaszorítja, ahol egyidejűleg a szorító tányérrugónak a kikapcsolási tartományra jellemző, viszonylag meredeken eső jelleggörbeszakaszának következtében a szorító tányérrugó által a nyomótárcsára kifejtett erő csökken. A szorító tányérrugó által a nyomótárcsára kifejtett erő csökkenésével a betétrugónak ezen nyomótárcsára kifejtett visszaállító ereje is csökken. A dörzskapcsoló kikapcsolásához effektív szükséges erő a betétrugó visszaállító ereje és a szorító tányérrugó szorítóereje közötti különbségből adódik. A betétrugó feszültségmentesítését követően tehát a nyomótárcsának a súrlódó betétektől való elemelkedése, illetve a tengelykapcsoló-tárcsának a nyomótárcsa révén történő szabaddá tétele esetén a szükséges kikapcsolási erőt főleg a szorító tányérrugó határozza meg. A betétrugó erő-út jelleggörbéje és a szorító tányérrugó erő-út jelleggörbéje különösen előnyösen oly módon lehet egymáshoz igazítva, hogy a tengelykapcsoló-tárcsának a nyomótárcsa által történő szabaddá tételekor a szorító tányérrugó működtetéséhez szükséges erő kis szinten van. A rugóbetét jelleggörbéjének a szorító tányérrugó jelleggörbéjéhez való célzott igazításával vagy akár megközelítésével a tengelykapcsoló-tárcsának a nyomótárcsa által történő szabaddá tételéig a maradékhajtás leküzdéséhez csupán kis értékű működtetőerő szükséges a szorító tányérrugó számára vagy szélsőséges esetben erre egyáltalán nincs is szükség. Ezenkívül a szorító tányérrugó jelleggörbéje úgy lehet meghatározva, hogy a tengelykapcsoló-tárcsa szabaddá tételét követően az ekkor még a szorító tányérrugó által egy elfordulás ellen kifejtett erő, illetve a szorító tányérrugó elfordításához szükséges erő ezen szorító tányérrugó által a dörzskapcsoló bekapcsolt állapotában előállított szorítóerőhöz képest nagyon kis szinten van. Olyan kialakítások is lehetségesek, amelyeknél a tengelykapcsoló-tárcsának a nyomótárcsa által történő szabaddá tételekor csupán kis értékű erő szükséges, vagy egyáltalán nincs szükség ilyen erőre ahhoz, hogy a szorító tányérrugót a tengelykapcsoló kikapcsolásához működtessük. Ilyen jellegű dörzskapcsolókat úgy lehet kialakítani, hogy a működtetőerők 0 és 200 N közötti nagyságrendbe esnek.

Egy további, találmány szerinti gondolat értelmében a dörzskapcsoló úgy lehet kialakítva, hogy legalább megközelítően a tengelykapcsoló-tárcsának a nyomótárcsa által történő szabaddá tételekor a szorító tányérrugó által előállított tengelyirányú erő zérustartományban van, ahol a kikapcsolási folyamat folytatá7

HU 217 603 Β sakor a szorító tányérrugó által kifejtett erő negatív előjelűvé válhat, tehát a szorító tányérrugó erőhatása megfordul. Ez azt jelenti, hogy teljes mértékben kikapcsolt dörzskapcsoló esetén a dörzskapcsoló gyakorlatilag magától nyitva marad, és a bekapcsolási folyamat csupán külső erőhatások révén indítható ismét.

A találmány tárgya továbbá olyan dörzskapcsolóra vonatkozik különösen gépjárművekhez, amelynek házzal együtt forgathatóan, tengelyirányban viszont korlátozottan elmozdíthatóan házzal összekapcsolt nyomótárcsája van, ahol a ház és a nyomótárcsa között legalább egy megfeszíthető szorítórugó fejti ki hatását, amely a nyomótárcsára egy, a nyomótárcsa és egy ellennyomólemez, például lendkerék között beszorítható tengelykapcsoló-tárcsa irányában erőt fejt ki.

Ilyen jellegű tengelykapcsolók például a DE OS 24 60 963, a DE PS 24 41 141 és DE PS 898 531, valamint a DE AS 1 267 916 lajstromszámú leírásokból ismertek.

A jelen találmány révén megoldandó feladat továbbá abban van, hogy az ilyen jellegű dörzskapcsolókat működésüket és élettartamukat tekintve javítsuk, az ilyen jellegű dörzskapcsoló működtetéséhez szükséges erőket csökkentsük, és a dörzskapcsolók élettartamán keresztül egy gyakorlatilag azonosan maradó kikapcsolási erő jelleggörbét biztosítsunk. Ezenkívül célunk, hogy különösen egyszerű és gazdaságos módon előállítható dörzskapcsolókat hozzunk létre.

A találmány szerint a feladatot azzal oldottuk meg, hogy egy, a tengelykapcsoló-tárcsa súrlódó betéteinek kopását önműködően kompenzáló utánállító szerkezetet rendezünk el, amely a szorítórugó által a nyomótárcsára kifejtett, gyakorlatilag azonosan maradó erőt biztosítja, ahol továbbá a dörzskapcsoló bekapcsoláshoz és kikapcsoláshoz való működtetőeszközökkel, valamint olyan szerkezettel van ellátva, amely a kikapcsolási folyamat során a működtetőeszközök működtetési úthosszának és/vagy a nyomólemez kikapcsolási úthosszának legalább egy résztartományán keresztül a dörzskapcsoló, illetve a tengelykapcsoló-tárcsa által átviendő nyomaték lassú, illetve fokozatos csökkenését biztosítja. Ilyen jellegű szerkezet révén szintén biztosítható, hogy a dörzskapcsoló bekapcsolási folyamatának során és a súrlódó betéteknek a nyomótárcsa és az ellennyomólemez közé történő befogásakor a dörzskapcsoló által átviendő nyomaték lassú, illetve progresszív növekedése valósul meg.

A dörzskapcsoló találmány szerinti kialakításával biztosítjuk, hogy a szorító tányérrugó a dörzskapcsoló élettartamán keresztül bekapcsolt dörzskapcsoló esetén gyakorlatilag mindenkor azonos előfeszítéssel rendelkezik, és ezáltal a nyomótárcsára kifejtett erő gyakorlatilag azonos marad. Ezenkívül a járulékos szerkezet révén, amely a dörzskapcsoló által átviendő nyomatéknak a kikapcsolási folyamat során történő lassú, illetve fokozatos csökkenését biztosítja, a kikapcsolási erő jelleggörbe, illetve a maximálisan szükséges kikapcsolási erő csökkenése, illetve minimalizálása érhető el. Ez arra vezethető vissza, hogy ezen szerkezet a dörzskapcsoló működtetését, különösen a kikapcsolási folyamatot segíti elő. Ennek érdekében ezen szerkezet tengelyirányban rugósán utánengedő eszközökkel lehet ellátva, amelyek a működtetőeszközökre és/vagy a szorítórugóra és/vagy a nyomótárcsára és/vagy az ellennyomólemezre reakcióerőt fejtenek ki, amely a szorítórugó által a nyomólemezre kifejtett erővel szemben van irányítva és sorba van kapcsolva.

Különösen előnyös lehet, ha a dörzskapcsoló ezen szerkezete oly módon van elrendezve, hogy a kikapcsolási folyamat során a szorítórugók által terhelésnek kitett nyomólemez-tartományok tengelyirányú elmozdulási útjának egy részszakaszán keresztül a dörzskapcsoló, illetve a tengelykapcsoló-tárcsa által átviendő nyomaték fokozatos csökkenését biztosítja.

Bizonyos alkalmazási esetekben ez a szerkezet előnyös módon a működtetőeszközök elfordulást lehetővé tevő befogása közötti, illetve a szorítórugó és a háznak az ellennyomólemezre való rögzítési helyei, például csavarok közötti erőfolyamban lehet elrendezve.

Más alkalmazási esetekben viszont az is előnyös lehet, ha ez a szerkezet a működtetőeszközök elfordulást lehetővé tevő befogása közötti, illetve a szorítórugó és a nyomótárcsa súrlódó felülete közötti erőfolyamban van elrendezve. Ilyen jellegű elrendezést javasolnak például a DE OS 37 42 354 és a DE OS 1 450 201 lajstromszámú közrebocsátási iratok.

További alkalmazási esetekben különösen előnyös lehet, ha ez a szerkezet tengelyirányban a tengelykapcsoló-tárcsának az egymással háttal elrendezett súrlódó betétei között van elrendezve, így tehát egy úgynevezett betétrugó által van kiképezve, például a betétek között elrendezett betétrugószegmensek által. Ilyen jellegű szerkezetek például a DE OS 36 31 863 lajstromszámú közrebocsátási iratból ismertek.

Egy progresszív nyomatéknövekedés, illetve -csökkenés elérését biztosító további megoldás a DE OS 21 64 297 lajstromszámú közrebocsátási iratból ismert, amelynél a lendkerék kétrészesen van kiképezve, és az ellennyomólemezt képező szerkezeti elem tengelyirányban rugósán a belső égésű motor hajtott tengelyével összekötött szerkezeti elemmel szemben meg van támasztva.

Egy találmány szerinti dörzskapcsoló működését és felépítését tekintve különösen előnyös lehet, ha a szerkezet egy tengelyirányú rugós utánengedést biztosít a tengelykapcsoló szerkezeti elemei között, ahol a szerkezet oly módon van elrendezve és kiképezve, hogy nyitott tengelykapcsoló esetén a szerkezetre ható erő legkisebb értékű, és a tengelykapcsoló zárási folyamatán keresztül, tehát a tengelykapcsoló bekapcsolási úthosszán keresztül, a szerkezetre ható erő lassan, fokozatosan maximumig növekszik, ahol ezen növekedés célszerűen a zárási úthossz, illetve a működtetőeszközök, illetve a nyomólemez bekapcsolási úthosszának csupán egy résztartományán keresztül valósul meg. Különösen előnyös lehet, ha a szerkezet úgy van kiképezve, hogy a dörzskapcsoló által átviendő nyomaték lassú növekedése, illetve csökkenése a működtetőeszközök működtetési útjának és/vagy a nyomótárcsa maximális tengelyirányú útjának legalább hozzávetőlegesen 40-70%-án keresz8

HU 217 603 Β tül valósul meg. A vonatkozó út fennmaradó tartománya az erőfolyam megfelelő szétválasztásához és a tengelykapcsoló elemein esetlegesen meglévő deformálások kiegyenlítéséhez szükséges, mint például a tengelykapcsoló-tárcsa, a nyomótárcsa, valamint az ellennyomólemez deformálásainak kiegyenlítéséhez.

A találmány szerinti dörzskapcsoló működtetéséhez szükséges erők minimalizálása érdekében különösen előnyös lehet, ha a szorítórugó a dörzskapcsoló kikapcsolási útjának legalább egy részén keresztül degresszív erő-út jelleggörbével jellemezhető. Ez azt jelenti tehát, hogy a szorítórugó az összenyomási, illetve deformálási úthosszának legalább egy résztartományán keresztül eső erőjelleggörbével jellemezhető. Ezáltal biztosítható, hogy a dörzskapcsoló kikapcsolási folyamata során a szerkezet rugóereje a szorítórugó ereje ellen hasson, úgyhogy a kikapcsolási út egy résztartományán keresztül a szerkezet rugóereje a szorítórugó feszítését, illetve deformálását elősegíti, ahol egyidejűleg a szorítórugónak a kikapcsolási tartományban meglévő degresszív, illetve eső erő-út jelleggörbéje miatt az általa a nyomótárcsára, illetve a súrlódó betétekre kifejtett erő csökken. A dörzskapcsoló kikapcsolásához effektíven szükséges erő jelleggörbéje, amennyiben járulékos, egymásra szuperponálódó rugóhatások nincsenek jelen, a szerkezet által előállított erőjelleggörbe és a szorítórugó erőjelleggörbéje közötti különbségből adódik. A nyomótárcsának a súrlódó betétekről való elemelkedése, illetve a tengelykapcsoló-tárcsának a nyomótárcsa által történő szabaddá tétele esetén a szükséges maradó kikapcsolási erő jelleggörbéjét, illetve a szükséges kikapcsolási erőt főleg a szorítórugó határozza meg. A szerkezet erő-út jelleggörbéje és a szorítórugó erő-út jelleggörbéje oly módon lehetnek egymáshoz igazítva, hogy a tengelykapcsoló-tárcsának a nyomótárcsa által történő szabaddá tételekor a szorítórugó működtetéséhez szükséges erő viszonylag kis szinten van. így tehát a szerkezet rugójelleggörbéjének, illetve erőjelleggörbéjének a szorítórugó jelleggörbéjéhez való megközelítésével vagy akár azok egyenlővé tételével a tengelykapcsoló-tárcsának a nyomólemez által történő szabaddá tételéig csupán egy kis értékű működtetőerő szükséges a szorítórugó számára, illetve szélsőséges esetben ilyen működtetőerőre nincs is szükség.

Szorítórugóként különösen előnyös módon tányérrugót alkalmazhatunk, amely egyrészt egy, a ház által hordozott gyűrűszerű, elfordulást lehetővé tevő befogás körül elfordíthatóan lehet ágyazva, és másrészt a nyomólemezre erőt kifejtően lehet elrendezve. Ebben az esetben a tányérrugó gyűrű alakú testtel lehet ellátva, amelyből sugárirányban befelé irányuló nyelvek indulnak ki, amelyek a működtetőeszközöket képezik. A működtetőeszközöket viszont emelők is képezhetik, amelyek például a házon elfordíthatóan vannak ágyazva. A nyomótárcsához való szorítóerőt viszont más rugófajták, például csavarrugók segítségével is előállíthatjuk, amelyek a dörzskapcsolóban oly módon vannak elrendezve, hogy az általuk a nyomólemezre kifejtett tengelyirányú erő a dörzskapcsoló bekapcsolt állapotában legnagyobb értékét veszi fel, és ez az erő a kikapcsolási folyamat során csökken. Ez például csavarrugóknak a dörzskapcsoló forgástengelyéhez képesti ferde elrendezésével biztosítható.

Különösen előnyös lehet, ha a tányérrugó a házon két támasz között elfordíthatóan van megtámasztva úgynevezett nyomott tengelykapcsoló kialakításához. Ilyen jellegű tengelykapcsolók esetén a dörzskapcsoló kikapcsolásához való működtetőeszközök szokásos módon a nyomólemez irányában terhelésnek vannak kitéve. A találmány viszont nem korlátozódik az ilyen „nyomott” kialakítású tengelykapcsolókra, hanem húzott kialakítású tengelykapcsolókra is vonatkozik, amelyeknél a dörzskapcsoló kikapcsolásához való működtetőeszközök hagyományos módon a nyomólemeztől eltávolodó irányban vannak terhelésnek kitéve.

A találmány szerinti dörzskapcsoló különösen előnyös módon olyan tányérrugóval lehet ellátva, amely úgy van kiképezve, hogy szinusz jellegű erő-út jelleggörbével jellemezhető, és amely úgy van beépítve, hogy a dörzskapcsoló bekapcsolt állapotában a munkapontja az első erőmaximumot követő degresszív jelleggörbetartományban helyezkedik el. Ebben az esetben különösen előnyös lehet, ha a tányérrugó az első erőmaximum és az ezt követő erőminimum között 1:0,4 és 1:0,7 közötti erőviszonnyal rendelkezik.

Különösen előnyös lehet továbbá, ha a dörzskapcsoló egy, a működtetőeszközökre, mint például a tányérrugó nyelvcsúcsaira erőt kifejtő kikapcsolási rendszeren keresztül működtethető, ahol a kikapcsolási rendszer olyan tengelykapcsoló-pedállal lehet ellátva, amely hasonlóképpen mint egy gázpedál van kiképezve és a gépjármű belső terében van elrendezve. A tengelykapcsolópedál ilyen jellegű kialakítása különösen előnyös lehet, mivel a találmány szerinti kialakítása révén a dörzskapcsoló kikapcsolásához szükséges erő, illetve az erőgörbe egy meglehetősen alacsony szintre állítható, úgyhogy egy gázpedálhoz hasonlóan kiképzett tengelykapcsoló-pedálon keresztül a működtetőerő jobb betáplálása biztosítható.

A dörzskapcsoló találmány szerinti kialakításának köszönhetően és az ezzel kapcsolatban a dörzskapcsoló élettartamán keresztül maximálisan fellépő szorítórugó-erők csökkentésének lehetősége az alkalmazott szerkezeti elemek méretcsökkenését, illetve szilárdságának csökkenését teszi lehetővé, ami által az előállítási költségek lényegesen csökkenthetők. A kikapcsolási erő csökkentésével ezenkívül a tengelykapcsolóban és a kikapcsolási rendszerben a súrlódási és rugalmassági veszteségek csökkennek, és ezáltal a dörzskapcsoló-kikapcsolási rendszer hatásfoka is lényegesen javul. így tehát a teljes rendszer optimálisan alakítható ki, és ezáltal a tengelykapcsoló-komfort lényegesen javítható.

A találmány szerinti kialakítás általában dörzskapcsolókhoz és különösen olyanokhoz alkalmazhatók, amelyeket például a DE-PS 29 16 755, DE-PS 29 20 932, DE-OS 35 18 781, DE-OS 40 92 382, FR OS 2 605 692, FR OS 2 606 477, FR OS 2 599 444, FR OS 2 599 446, GB PS 1 567 019, US PS 4 924 991, US PS 4 191 285, US PS 4 057 131, JP-GM 3-25026, JP-GM 3-123, JP-GM 2-124326, JP-GM 1-163218,

HU 217 603 Β

JP-OS 51-126452, JP-GM 3-19131, valamint JP-GM 3-53628 lajstromszámú leírások ismertetnek.

A legalább a betétkopás önműködő, illetve automatikus kiegyenlítését biztosító dörzskapcsolók alkalmazása, ami által legalább a dörzskapcsoló élettartamán keresztül a tengelykapcsoló-tárcsa hozzávetőlegesen azonosan maradó befeszítési erejét biztosítjuk, különösen olyan tengelykapcsoló-egységekkel kapcsolatban előnyös, amelyeknél a dörzskapcsoló, a tengelykapcsoló-tárcsa és az ellennyomólemez, például lendkerék egy szerelési egységet, illetve egy modult képez. Ilyen jellegű szerelési egység esetén a költségek vonatkozásában előnyös, ha a tengelykapcsoló háza az ellennyomólemezzel oldhatatlan kötésen, például hegesztett kötésen vagy alakzáró kötésen, például képlékeny anyagdeformálás révén egymással össze van kötve. Ilyen jellegű kötés létrehozásával az egyébként alkalmazott rögzítőeszközök, mint csavarok, elhagyhatók. Az ilyen jellegű szerelési egységeknél a tengelykapcsoló-tárcsának, illetve a tárcsabetéteknek a megengedett kopás túllépése miatt szükségessé vált kicserélése bizonyos szerkezeti elemek, például a tengelykapcsoló házának a szétroncsolása nélkül gyakorlatilag nem lehetséges. Egy kopás-utánállító tengelykapcsoló alkalmazása révén a szerelési egység úgy lehet kialakítva, hogy a jármű teljes élettartamán keresztül kifogástalan működést biztosít, így tehát a találmány szerinti kialakításnak köszönhetően a tengelykapcsoló-tárcsa kopástartománya és a dörzskapcsoló, illetve a tengelykapcsoló-modul utánállítási tartaléka (tartománya) olyan nagyra lehet méretezve, hogy a tengelykapcsoló élettartama és ezáltal a szerelési egység élettartama is biztonsággal legalább a jármű élettartamát eléri.

A találmánynak egy továbbfejlesztése szerint különösen előnyös lehet, ha egy, a kopás-utánállítási szerkezettel ellátott dörzskapcsoló úgynevezett kéttömegű lendkerékkel van kombinálva, ahol a dörzskapcsoló egy tengelykapcsoló-tárcsa közbeiktatásával az egyik, a hajtóművel összeköthető lendítőtömegre szerelhető, és a másik lendítőtömeg a belső égésű motor hajtott tengelyével köthető össze. Kéttömegű lendkerekek, amelyeknél a találmány szerinti dörzskapcsoló alkalmazható, például a DE OS 37 21 712, DE OS 37 21 711, DE OS 41 17 571, DE OS 41 17 582 és a DE OS 41 17 579 lajstromszámú leírásokból ismertek. Ezen bejelentések teljes tartalma a jelen találmány kinyilvánítási tartalmának részét képezi, úgyhogy az ezekben a bejelentésekben leírt jellemzők tetszőleges módon a jelen találmány ismertetett jellemzőivel kombinálhatok. Különösen a tengelykapcsoló háza, illetve a tengelykapcsoló fedele egy, roncsolásmentesen nem oldható kötésen keresztül az ezeket hordozó lendítőtömeggel lehet összekötve, ahogy ezt például különböző kiviteli példák kapcsán a DE OS 41 17 579 lajstromszámú közrebocsátási leírás ismerteti és szemlélteti.

A legalább a betétkopást kiegyenlítőszerkezettel ellátott dörzskapcsoló alkalmazásával, továbbá a dörzskapcsoló, különösen a tengelykapcsoló-tárcsa számára a feszítőerőt kifejtő erőtároló méretezése optimalizálható. Ezen erőtároló tehát oly módon méretezhető, hogy gyakorlatilag csupán a kívánt forgatónyomaték átvételéhez szükséges befogóerőt szolgáltatja a tengelykapcsoló-tárcsa számára. Az erőtároló legalább egy tányérrugó vagy több csavarrugó által lehet kiképezve. Ezenkívül egy utánállító dörzskapcsoló alkalmazása kéttömegű lendítőkerékkel kapcsolatban előnyös, amelyeknél a két lendítőtömeg között elrendezett, elfordulás vonatkozásában rugalmas csillapítóelem sugárirányban a tengelykapcsoló-tárcsán kívül, illetve a hajtóművel összeköthető lendítőtömeg súrlódó felületének külső súrlódó átmérőjén kívül van elrendezve. Az ilyen jellegű kéttömegű lendítőkerekeknél a tengelykapcsoló-tárcsa súrlódóátmérője kisebb kell, hogy legyen, mint a hagyományos tengelykapcsolóknál, úgyhogy a szorítóerőt a közepes súrlódási sugarak viszonyának megfelelően meg kell emelni, hogy egy meghatározott motor-forgatónyomatékot átvihessünk. Egy hagyományos tengelykapcsoló alkalmazása esetén ez a kikapcsolási erő növekedéséhez vezetne. Az 1. igénypont szerinti, kopás-utánállító dörzskapcsoló alkalmazásával, amelynél a tengelykapcsoló-tárcsa által átvihető forgatónyomatéknak a kikapcsolási úton keresztül történő progresszív csökkenése valósul meg, viszont a kikapcsolási erő csökkenése érhető el, aminek köszönhetően egy hagyományos tengelykapcsolóval összehasonlítva a kikapcsolási erő növekedése megakadályozható, vagy a dörzskapcsoló megfelelő méretezésével akár a kikapcsolási erő csökkenése biztosítható.

A dörzskapcsoló találmány szerinti kialakításával tehát biztosítható, hogy csökkentett súrlódó betét-külső átmérő és az ezáltal szükséges nagyobb szorítóerő ellenére a kikapcsolási erő kis értéken tartható. A kis értékű kikapcsolási erő miatt a gördülőcsapágy terhelése is csökken, amely gördülőcsapágyon keresztül a két lendítőtömeg egymáshoz képest elfordítható. Ezenkívül a kopás-utánállítás révén a tengelykapcsoló élettartama növekszik, úgyhogy az egyes szerkezeti elemek, különösen a tengelykapcsoló-tárcsa kicserélése a gépjármű élettartama során már nem szükséges. így tehát a tengelykapcsoló fedele szilárdan a hajtóművel összeköthető lendítőtömeggel lehet összekötve például szegecseléssel vagy hegesztéssel. Ez különösen akkor előnyös, ha egy korlátozott beépítési hely áll rendelkezésre, illetve a tengelykapcsoló burájának körvonalai is korlátozottak, ami miatt a tengelykapcsoló-fedélnek a hajtóműoldali lendkerékkel való összekapcsolása hagyományos módon csavarozással már nem lehetséges.

A betétkopást kiegyenlítő integrált utánállító szerkezettel ellátott dörzskapcsolók esetén a dörzskapcsolóból és lendítőkerékből álló tengelykapcsoló-egységnek egy belső égésű motor hajtott tengelyére való hagyományos rögzítése esetén tengelyirányú, forgó és támolygó lengések a tengelykapcsoló-egységre kerülnek átvitelre, amely tengelyirányú, forgó és támolygó mozgások a belső égésű motor hajtott tengelye, mint különösen forgattyús tengelye, gerjeszt. Annak érdekében, hogy megakadályozzuk, hogy az ilyen jellegű lengések a tengelykapcsoló-egység, illetve az utánállító szerkezet működését hátrányosan befolyásolják, és különösen a kopáskiegyenlítőszerkezet nem kívánt utánállítását meg10

HU 217 603 Β akadályozzuk, az utánállító szerkezet méretezése, illetve kialakítása során azon szerkezeti elemek tehetetlenségi erőit kell figyelembe venni, amely szerkezeti elemek ezen szerkezetre hatnak. Annak érdekében, hogy ezen, különösen tengelyirányú és támolygó rezgések által okozott nem kívánt mellékhatásokat, illetve a betétkopás kiegyenlítésére szolgáló utánállító szerkezet méretezéséhez, illetve kialakításához szükséges, ezzel összefüggő nagyobb ráfordítást megakadályozzuk, egy további találmányi gondolat szerint az utánállító szerkezettel ellátott tengelykapcsoló-egységet a belső égésű motor hajtott tengelye által gerjesztett tengelyirányú és hajlító rezgésektől messzemenően szétválasztjuk. Ez azáltal biztosítható, hogy a tengelykapcsoló-egység egy, tengelyirányban rugalmas, illetve rugózóan utánengedő szerkezeti elemen keresztül a belső égésű motor hajtott tengelyével összeköthető. Ezen szerkezeti elem merevsége ebben az esetben úgy van méretezve, hogy a belső égésű motor hajtott tengelye által a tengelykapcsoló-egységen előállított tengelyirányú és támolygó rezgéseket, illetve hajlítórezgéseket ezen rugalmas szerkezeti elem révén legalább olyan mértékre csillapítjuk, illetve nyomjuk el, hogy a dörzskapcsoló, különösen annak utánállító szerkezete kifogástalan működése biztosítva legyen. Ilyen jellegű rugalmas szerkezeti elemeket például az EP OS 0 385 752 és az EP OS 0 464 997, valamint az SAE Techniker Paper 9 003 91 ismertet. Ezen nyilvánosságra jutott leírások tartalma szintén a jelen találmány kinyilvánítási tartalmához tartozik. Egy rugalmas szerkezeti elem alkalmazása révén lehetővé válik, hogy a nyomótárcsának a tengelykapcsoló fedeléhez képesti - különösen kikapcsolt dörzskapcsoló esetén fellépő - tengelyirányú rezgései által okozott nem kívánt kopás-utánállítást a lendítőkerék rezgései és/vagy a tányérrugó rezgései által kiküszöböljük. Ilyen jellegű rezgések - egy, ezen rezgéseket legalább lényegében elnyomó szerkezetet, mint például tengelyirányban utánengedő tárcsát nem tartalmazó - tengelykapcsoló-egységek beállításának változásához vezethetnek a tengelykapcsoló-tárcsa kopási állapotától függetlenül, ahol a dörzskapcsoló tányérrugója a szorítóerő beállításának vonatkozásában egy erőminimum felé tartana, aminek következtében a kívánt nyomaték átvitele már nem biztosított.

Egy további, találmány szerinti kialakítás esetén önműködő, illetve automatikus kiegyenlítést biztosító tengelykapcsoló, illetve dörzskapcsoló, amely különösen a találmány szerint van kiképezve, előnyös módon hajtóegységben, különösen gépjárművekhez való hajtóegységben alkalmazható, amely egy automatikus vagy félautomatikus hajtóműből és egy hajtómotor, például belső égésű motor és a hajtómű között elrendezett, legalább a hajtómű működtetésétől függően vezérelten, illetve szabályozottan működtető dörzskapcsolóból áll. A dörzskapcsoló előnyösen teljesen automatikusan működtethető. A dörzskapcsoló automatizált, illetve teljesen önműködő működtetése például a DE OS 40 11 850.9 lajstromszámú közrebocsátási iratból ismert, úgyhogy a hatásmód és a szükséges eszközök vonatkozásában erre a leírásra utalunk.

Automatikus vagy félautomatikus hajtóművel és hagyományos dörzskapcsolóval ellátott, eddig ismert hajtóegységeknél a tengelykapcsoló működtetése és kialakítása, valamint az ehhez szükséges működtetőeszközök, mint például dugattyú/hengeregységek és/vagy villamos motorok vonatkozásában jelentős problémák merültek fel. A hagyományos tengelykapcsolóknál szükséges, viszonylag nagy kikapcsolási erők miatt nagyon erős, illetve nagyra méretezett működtetőeszközök szükségesek. Ez nagy szerelési térfogatot, nagy tömeget és nagy költségeket jelent. Ezenkívül az ilyen jellegű nagyméretű működtetőeszközök tömegtehetetlenségük miatt a működtetési időt tekintve viszonylag lassúak. Allítóhengerek alkalmazása esetén ezenkívül nagyobb térfogatáramú nyomóközegek szükségesek, úgyhogy a táplálást biztosító szivattyút is viszonylag nagyra kell méretezni, hogy a megfelelő dörzskapcsoló számára a kívánt működtetési időt biztosítsuk. A fentiekben említett hátrányok részbeni kiküszöbölése érdekében például a DE OS 33 09 427 lajstromszámú közrebocsátási irat azt javasolja, hogy a tengelykapcsoló kikapcsolásához szükséges működtetőerőt megfelelő kompenzációs rugókkal csökkentsék, hogy ezáltal kisebbre méretezett müködtetőeszközöket alkalmazhassanak. Mivel viszont a hagyományos tengelykapcsolóknál a kikapcsolási erő az élettartamon keresztül erősen ingadozik, ez azt jelenti, hogy a kikapcsolási erő új állapotban viszonylag kicsi, és az élettartamon keresztül növekvő betétkopással növekszik, ezért egy kompenzációs rugón keresztül a normál esetben szükséges kikapcsolási erőnek csupán egy részét lehet leépíteni. Az összes tűrést figyelembe véve a kompenzációs rugók alkalmazása ellenére szükség lesz a működtetőeszközök olyan kikapcsolóteljesítményére, amely nagyobb, mint az a teljesítmény, amely egy új, hagyományos tengelykapcsolónál szükséges. A betétkopás-kiegyenlítést biztosító, találmány szerinti dörzskapcsoló alkalmazásával olyan hajtóegységgel kombinálva, amely hajtóegység motorból és egy automatikus vagy félautomatikus hajtóműből áll, a kikapcsolási erő a fentiekben említett technika állásához képestjelentősen csökkenthető, éspedig közvetlenül a tengelykapcsolóban. Az új tengelykapcsoló ezen kikapcsolási erő értéke, illetve jelleggörbéje a tengelykapcsoló teljes élettartamán keresztül gyakorlatilag változatlan marad. Ezáltal a működtetőeszközök kialakításához lényeges előnyök adódnak, mivel a működtetőeszközök hajtóteljesítményét vagy működtetési teljesítményét megfelelően kisebb értéken lehet tartani, és a teljes kikapcsolási rendszerben fellépő erők, illetve nyomások is megfelelően kisebb értékűek. Ezáltal a szerkezeti elemek súrlódásából vagy rugalmasságából adódóan a kikapcsolási rendszerben fellépő veszteségeket kiküszöböljük, illetve minimumra csökkentjük.

A találmány tárgya továbbá dörzskapcsoló, amelynek házzal együtt forgathatóan, tengelyirányban viszont korlátozottan elmozdíthatóan összekapcsolt nyomótárcsája van, ahol legalább egy szorító tányérrugó - a dörzskapcsolónak egy ellennyomótárcsán való szerelt állapotában - a nyomótárcsára egy, közte és az ellennyomótárcsa közé beszorítható tengelykapcsoló11

HU 217 603 Β tárcsa irányában erőt kifejtően van elrendezve, a tengelykapcsoló-tárcsa súrlódó betéteinek legalább a kopását önműködően kompenzáló, a szorító tányérrugó által a nyomótárcsára kifejtett erőt gyakorlatilag azonos mértéken tartó utánállító szerkezet van elrendezve, továbbá a dörzskapcsoló kioldóelem által működtethető, ki- és bekapcsolásra való működtetőeszközökkel van ellátva, továbbá a működtetőeszközök kikapcsolási mozgását korlátozó eszközök vannak elrendezve.

A találmány tárgya továbbá dörzskapcsoló, amelynek házzal együtt forgathatóan, tengelyirányban viszont korlátozottan elmozdíthatóan összekapcsolt nyomótárcsája van, ahol legalább egy szorító tányérrugó - a dörzskapcsolónak egy ellennyomótárcsán való szerelt állapotában - a nyomótárcsára egy, közte és az ellennyomótárcsa közé beszorítható tengelykapcsoló-tárcsa irányában erőt kifejtően van elrendezve, továbbá a tányérrugó a házon elfordíthatóan meg van támasztva, és gyűrű alakú alaptesttel van ellátva, amelyből sugárirányban befelé irányított működtetőnyelvek indulnak ki, ahol a találmány szerint a dörzskapcsoló a működtetőnyelvek elfordulási szögét a dörzskapcsoló kikapcsolása során korlátozó és a működtetőnyelvek sugárirányú terjedési tartományában - előnyösen a működtetőnyelvek sugárirányban belső tartományában vagy legalább ezen tartománnyal határos tartományban - hatást kifejtő ütközőeszközökkel van ellátva.

A találmány tárgya még dörzskapcsoló, amelynek házzal együtt forgathatóan, tengelyirányban viszont korlátozottan elmozdíthatóan összekapcsolható nyomótárcsája van, ahol legalább egy szorító tányérrugó a nyomótárcsára egy, közte és az ellennyomótárcsa közé beszorítható tengelykapcsoló-tárcsa irányában erőt kifejtően van elrendezve, továbbá a tengelykapcsoló-tárcsa súrlódó betéteinek legalább a kopását önműködően kompenzáló, a szorító tányérrugó által a nyomótárcsára kifejtett erőt gyakorlatilag azonos mértéken tartó utánállító szerkezet van elrendezve, továbbá a dörzskapcsoló kikapcsolóeszköz révén tengelyirányban elmozdítható kioldóelem által működtethető ki- és bekapcsolásra való működtetőeszközökkel van ellátva, ahol a működtetőeszközök a súrlódó betéteknek legalább a kopása függvényében a kikapcsolási mozgás irányában tengelyirányban áthelyeződő eszközök, ahol a tányérrugó minimumot tartalmazó degresszív erőgörbével ellátott tartományt, valamint ehhez csatlakozó, erőnövekménynyel rendelkező tartományt tartalmazó rugójelleggörbével rendelkezik, ahol a nyomótárcsa a dörzskapcsoló kikapcsolásakor ezen degresszív erőgörbén belül a minimum irányában a tengelykapcsoló-tárcsát szabaddá teszi, továbbá az utánállító szerkezet a tányérrugónak elfordulást lehetővé tevő ágyazását és axiális megtámasztását egy házon biztosító érzékelőrugóval van ellátva, ahol a találmány szerint a tengelykapcsoló kikapcsolóeszközeinek, mint a működtetőeszközöknek, a kioldóelemnek, a kikapcsolóeszközöknek stb., mozgásútjában ütközőeszközök vannak elrendezve, amelyek a minimumon való áthaladást követően - az érzékelőrugó utánengedéséhez vezető érték fölé történő erőnövekedést megakadályozó eszközök.

Előnyös továbbá, ha a korlátozó- vagy ütközőeszközök a működtetőeszközök meg nem engedett nagy igénybevételét és/vagy deformálását megakadályozó eszközök.

Előnyös még, ha az ütköző- vagy korlátozóeszközök legalább a házon vannak elrendezve.

Célszerű, ha a korlátozóeszközök legalább egy, a ház által hordozott korlátozóütközővel vannak ellátva.

Célszerű továbbá, ha az ütköző-, illetve korlátozóeszközök a kioldóelem legalább egy szerkezeti eleme és a dörzskapcsoló háza között hatást kifejtő eszközök.

Célszerű még, ha a kioldást mozgás korlátozása a működtetőeszközöknek egy, a ház által hordozott korlátozóütközőn való ütköztetésével van megvalósítva.

Előnyös, ha a szorító tányérrugó gyűrű alakú alaptesttel van ellátva, amelyből sugárirányban befelé irányított, működtetőeszközöket képező működtetőnyelvek indulnak ki.

Előnyös továbbá, ha a korlátozóeszközök a szorító tányérrugó szög szerinti elfordulását korlátozó eszközök.

Előnyös még, ha a korlátozóeszközök a dörzskapcsolóba integrálva vannak.

Célszerű, ha a kikapcsolási út korlátozása a sugárirányban belül elhelyezkedő tányérrugónyelvcsúcsoknak egy, a ház által hordozott ütközőn való ütköztetésével van megvalósítva.

Célszerű továbbá, ha a ház által hordozott korlátozóütköző axiálisan a tányérrugónyelvek és a nyomótárcsa között van elrendezve.

Célszerű még, ha a ház által hordozott korlátozóütköző olyan gyűrű alakú ütközési tartomány, amely sugárirányban elhelyezkedő bordákon keresztül a házzal van összekötve.

Előnyös, ha a bordák a háztól kiindulva sugárirányban befelé és axiálisan ferdén a nyomótárcsa irányában helyezkednek el, és a tányérrugónyelvek között kiképzett réseken keresztül vezetnek.

Előnyös továbbá egy, a működtetőeszközökre ható kioldórendszer által működtethető dörzskapcsoló, amely a működtetőeszközökre ható kioldóerő korlátozására szolgáló eszközökkel van ellátva.

Előnyös még, ha a tengelykapcsoló-tárcsa súrlódó betétei között betétrugóeszköz van elrendezve.

Célszerű, ha a dörzskapcsoló nyomott tengelykapcsolóként van kiképezve.

A találmány tárgya továbbá dörzskapcsoló, amelynek házzal együtt forgathatóan, tengelyirányban viszont korlátozottan elmozdíthatóan összekapcsolt nyomótárcsája van, ahol legalább egy szorító tányérrugó - a dörzskapcsolónak egy ellennyomótárcsán való szerelt állapotában - a nyomótárcsára egy, közte és az ellennyomótárcsa közé beszorítható tengelykapcsoló-tárcsa irányában erőt kifejtően van elrendezve, továbbá a dörzskapcsoló bekapcsolásra és kikapcsolásra való működtetőeszközökkel van ellátva, amelyek egy rájuk ható kikapcsolási rendszer által működtethetők, ahol a kikapcsolási rendszerben a működtetőeszközökre kifejthető működtetőerő korlátozására szolgáló eszközök vannak kiképezve.

HU 217 603 Β

Célszerű, ha a működtetőerő korlátozása a kikapcsolási rendszer erőátviteli útjában elrendezett, meghatározott működtetőerő túllépése esetén utánengedő eszköz segítségével van megvalósítva.

Előnyös, ha az utánengedő eszköz rugós, illetve rugalmas kiképzésű.

Előnyös továbbá, ha a kikapcsolási rendszer nyomóközegkörrel van ellátva, amelyben egy, a maximális kioldóerőt korlátozó szelep van elrendezve.

Előnyös még, ha a maximális működtetőerőt korlátozó eszköz az erőátvitel útjában egy tengelykapcsoló-pedál vagy egy működtetőmotor és a dörzskapcsoló működtetőeszközei mint tányérrugónyelvek között van elrendezve.

Célszerű, ha a kikapcsolási rendszer nyomóközegkörrel van ellátva, amelyben egy, a maximális nyomást korlátozó eszköz van elrendezve.

Célszerű továbbá, ha a dörzskapcsoló működtetőeszközeire ható erő korlátozására szolgáló eszközök olyan maximális erőt beállító eszközök, amely maximális erő legalább kismértékben nagyobb, mint a tengelykapcsoló működtetéséhez szükséges maximális erő.

Célszerű még, ha az erőkorlátozóeszközök pufferek, például hidrotároló vagy rugótároló eszközök.

A találmány tárgya továbbá működtetőszerkezet hajtómotorral, különösen járművekhez való dörzskapcsoló számára, ahol a dörzskapcsoló be- és kikapcsolásához közte és a hajtómotor között működtetőág van kiképezve, ahol a találmány szerint a hajtómotorhoz biztosítószerkezet van hozzárendelve, amely egy előre meghatározott működtetőerő túllépése vagy a hajtómotornak egy előre meghatározott nyomatékának túllépése esetén a hajtómotor által szolgáltatott forgatónyomatékot, illetve működtetőerőt előre meghatározható értékre korlátozó szerkezet.

A találmány tárgya továbbá dörzskapcsoló, amelynek házzal együtt forgathatóan, tengelyirányban viszont korlátozottan elmozdíthatóan összekapcsolt nyomótárcsája van, ahol a ház és a nyomótárcsa között szorító tányérrugó van elrendezve, amely egyrészt egy, a ház által hordozott, a szorító tányérrugó mindkét oldalán elrendezett, lengőtámasz által képzett, elfordulást lehetővé tevő befogás körül elforgathatóan van elrendezve és másrészt - a dörzskapcsolónak egy ellennyomótárcsán való szerelt állapotában - a nyomótárcsára közte és az ellennyomótárcsa, például lendkerék közé beszorítható tengelykapcsoló-tárcsa irányában erőt kifejtően van elrendezve, ahol a házoldali lengőtámasz egy, a tengelykapcsoló-tárcsa súrlódó betéteinek legalább a kopását kompenzáló önműködő utánállító szerkezet által axiálisan áthelyezhetően van elrendezve, ahol a szorító tányérrugó egy, a házoldali lengőtámasz irányába ható támasztóerő hatásának van kitéve, amelynek nagysága fordulatszámtól függően változtatható.

Célszerű még, ha az utánállító szerkezet a fedél és a tányérrugó között ható szerkezet.

Célszerű, ha a támasztóerő a szorító tányérrugónak a házzal ellentétes oldalán elrendezett lengőtámaszt terhelő erő.

Előnyös továbbá, ha a támasztóerő a centrifugális erőtől függő erő.

Előnyös, ha a szorító tányérrugó a kikapcsolási erő ellen kizárólagosan erőzáróan támaszkodik a házon.

Célszerű még, ha a támasztóerő legalább egy tányérrugőszerű erőtároló által előállított erő, ahol az erőtároló a szorító tányérrugó, illetve a fedéloldali támasz kopás miatti utánállítása esetén alakját megváltoztató erőtároló.

Előnyös továbbá, ha a támasztóerő növekvő fordulatszámmal növekvő erő.

Előnyös, ha egy tányérrugószerű elem által előállított alap támasztóerővel párhuzamosan ható támasztóerőt előállító, centrifugális erőtől függő eszközökkel van ellátva.

Célszerű, ha a centrifugális erőtől függő eszközök a dörzskapcsolónak csak álló helyzetében vagy kis fordulatszáma esetén - kopás miatt szükségessé vált utánállítást lehetővé tevő eszközök.

Előnyös továbbá, ha az utánállító szerkezet utánállítási funkciója egy meghatározott fordulatszám fölött gyakorlatilag blokkolva van.

Előnyös még, ha a centrifugális erőtől függő eszközöket egy, az alap támasztóerőt előállító tányérrugószerű elem által hordozott nyelvek képezik.

Előnyös, ha a nyelvek a tányérrugószerű elemmel egy darabból vannak kiképezve.

A találmány tárgya továbbá dörzskapcsoló, amelynek házzal együtt forgathatóan, tengelyirányban viszont korlátozottan elmozdíthatóan összekapcsolt nyomótárcsája van, ahol legalább egy szorítórugó, például tányérrugó a ház és a nyomótárcsa között hatást kifejtően van elrendezve, továbbá legalább egy, a tengelykapcsoló-tárcsa súrlódó betéteinek legalább a kopását önműködően kompenzáló utánállító szerkezet van elrendezve, amely a dörzskapcsoló ellennyomótárcsán való szeretetlen állapotában kiindulási helyzetben van, és amely a tengelykapcsoló-tárcsa élettartamán át a szorítórugó által a nyomótárcsára kifejtett erő gyakorlatilag azonos mértékét biztosítószerkezet, továbbá a dörzskapcsoló be- és kikapcsolásra való működtetőeszközökkel van ellátva, ahol a találmány szerint az utánállító szerkezet a dörzskapcsoló szeretetten állapotában kiindulási helyzetéből való nem kívánt elállítás elten biztosítva van.

Célszerű, ha az utánállító szerkezet biztosítása legalább a dörzskapcsoló az ellennyomótárcsára való szerelését követően meg van szüntetve.

Célszerű még, ha az utánállító szerkezet elfordítható gyűrűvel van ellátva, amely biztosítóeszközökön keresztül legalább a dörzskapcsoló szeretetten állapotában elfordulás elten biztosítva van.

Célszerű továbbá, ha az utánállító gyűrű axiálisan a szorító tányérrugó és a ház között van elrendezve, továbbá sugárirányú nyúlványokkal van ellátva, amelyeken egy meghatározott kúposság túllépése esetén a szorító tányérrugó felfekszik.

Előnyös, ha az utánállító szerkezet meg nem engedett elállítását szeretetten dörzskapcsoló esetén megakadályozó eszközök szerelt dörzskapcsoló esetén és a működtetőeszközök meghatározott kikapcsolási útjá13

HU 217 603 Β nak túllépése esetén is az utánállító szerkezetet blokkoló eszközök.

Előnyös továbbá, ha az utánállító szerkezet blokkolása a szorító tányérrugón lévő tartományoknak az utánállító szerkezet utánállító gyűrűjének tartományain való felfekvése révén van megvalósítva.

Előnyös még, ha a rugó külső peremtartománya a szorító tányérrugó előre meghatározott kúposságának túllépése esetén az utánállító gyűrű radiális nyúlványain támaszkodik.

A találmányt az alábbiakban előnyös kiviteli példák kapcsán a mellékelt rajzra való hivatkozással részletesebben is ismertetjük, ahol a rajzon az

1. ábrán a találmány szerint kialakított tengelykapcsoló-egység metszete, a

2. ábrán felnagyított és metszetben bemutatott kiegyenlítőszerkezet, a

3. ábrán a 2. ábra III nyíl irányába mutató nézet, a

4. ábrán a dörzskapcsoló kikapcsolóeszközein felfekvő utánállító gyűrű a 2. ábrán jelölt IV nyíl irányában vett nézetben, az

5. ábrán a 4. ábra V-V vonala mentén vett metszet, a·

6. ábrán az 1. ábra szerinti tengelykapcsoló-egységnél alkalmazott utánállító ellengyűrű a

2. ábrán jelölt III nyíl szerinti nézetben, a

7. ábrán a 6. ábrán jelölt VII-VII vonal mentén vett metszet, a

8. ábrán a 2. ábrán bemutatott kiegyenlítőszerkezet kiviteli példájának részlete, a

9. ábrán a találmány szerint kialakított tengelykapcsoló-egység további részletének metszete, a

10. és 11. ábrán például a 9. ábrán bemutatott találmány szerinti tengelykapcsoló-egységben alkalmazható kopás-utánállító gyűrűk, a

12. ábrán egy találmány szerinti tengelykapcsolóegység metszete, a

12a. ábrán a 12. ábrán alkalmazott érzékelőrugónak egy körcikke, a

13. ábrán a 12. ábrán bejelölt XIII nyíl irányában vett résznézet, a

14. ábrán egy találmány szerinti dörzskapcsolónak egy további kiviteli alakja, a

15. ábrán egy találmány szerinti tengelykapcsolóegységhez alkalmazható kikapcsolási rendszer vázlata, a

16. ábrán az utánállító gyűrű számára féket tartalmazó dörzskapcsolónak egy további találmány szerinti kiviteli alakja, a

17. ábrán egy találmány szerinti dörzskapcsoló nézete, a

18. ábrán a 17. ábrán bejelölt II—II vonal mentén vett metszet, a

19. ábrán a 17. és 18. ábra szerinti dörzskapcsolóhoz alkalmazható állítógyűrű, a

20. ábrán a 19. ábrán bejelölt IV-IV vonal mentén vett metszet, a

21. ábrán a 17. és 18. ábrák szerinti dörzskapcsolóhoz alkalmazott támasztógyűrű, a

22. ábrán a 21. ábrán bejelölt VI-VI vonal mentén vett metszet, a

23. és 23a. ábrán az állítógyűrűre elfordítóerőt kifejtő rugó, a

24-27. ábrákon a találmány szerinti dörzskapcsoló egyes rugóelemeinek és utánállító elemeinek együttműködését ismertető különböző jelleggörbékkel rendelkező diagramok, a

28. ábrán egy találmány szerinti dörzskapcsoló további kiviteli alakja, a

29. ábrán a 28. ábrán bejelölt XIII-XIII vonal mentén vett metszet, a

30. ábrán a 28. és 29. ábra szerinti dörzskapcsolónál alkalmazott állítógyűrű nézete, a

31-33. ábrákon kiegyenlítőszerkezettel ellátott további dörzskapcsoló részletei, a

34. és 35. ábrán különböző jelleggörbékkel ellátott diagramok, amelyekből a szorító tányérrugó és a betétrugó együttműködése, valamint az ebből adódó, a dörzskapcsoló kikapcsolási erejére ható hatás ismerhető fel, a

36. ábrán egy további, találmány szerinti dörzskapcsoló résznézete, a

36a. ábrán a 36. ábrán bejelölt A nyíl irányába mutató résznézet, a

37. ábrán a 36. ábra XXI-XXI vonal mentén vett metszet, a

38. ábrán a 36-37. ábrák szerinti dörzskapcsolónál alkalmazható állítógyűrű résznézete, a

39. és 40. ábrán további, találmány szerinti dörzskapcsolók, a

41. ábrán a 28. és 29. vagy 36-37. ábrák szerinti dörzskapcsolónál alkalmazható állítógyűrű nézete, a

42-45. ábrákon további dörzskapcsolók kiegészítő kiviteli alakjai, a

46-48. ábrákon egy további dörzskapcsoló részletei láthatók, ahol a 47. ábra a 46. ábrán bejelölt A nyíl szerinti résznézetét és a 48. ábra a 47. ábrán bejelölt B-B nyilak szerinti metszetet mutatja.

Az 1. ábrán bemutatott tengelykapcsoló-egység 2 házzal ellátott 1 dörzskapcsolót, valamint egy, ezzel együtt elforgathatóan összekapcsolt, viszont tengelyirányban korlátozottan elmozdítható 3 nyomótárcsát tartalmaz. A 3 nyomótárcsa és a 2 ház között tengelyirányban szorító 4 tányérrugó van befogva, amely egy, 2 ház által hordozott gyűrűszerű, elfordulást lehetővé tevő 5 befogás körül elforgathatóan van elrendezve, és amely a 3 nyomótárcsára egy, a 2 házzal szilárdan összekapcsolt 6 ellennyomólemez, például lendkerék irányába erőt fejt ki, ami által a 8 tengelykapcsoló-tárcsa 7 súrlódó betétei a 3 nyomótárcsa és a 6 ellennyomólemez között befogásra kerülnek.

A 3 nyomótárcsa kerületirányban, illetve érintőlegesen irányított 9 laprugókon keresztül a 2 házzal vele együtt forgathatóan össze van kapcsolva. A bemutatott kiviteli példa esetén a 8 tengelykapcsoló-tárcsa úgynevezett 10 betétrugószegmensekkel van ellátva, amelyek az 1 dörzskapcsoló bekapcsolásakor progresszív forga14

HU 217 603 Β tónyomaték-kialakulást biztosítanak, amikor is a két 7 súrlódó betét egymás felé történő tengelyirányú elmozdulásával a 7 súrlódó betétekre ható tengelyirányú erők progresszív növekedését teszik lehetővé. Viszont olyan tengelykapcsoló-tárcsát is lehet alkalmazni, amelynél a 7 súrlódó betétek tengelyirányban gyakorlatilag mereven hordozótárcsára vannak felvive.

A bemutatott kiviteli példa esetén a 4 tányérrugó szorítóerőt kifejtő, gyűrű alakú 4a alaptesttel van ellátva, amelyből sugárirányban befelé terjeszkedő 4b működtetőnyelvek indulnak ki. A 4 tányérrugó oly módon van beépítve, hogy sugárirányban kijjebb fekvő tartományokkal a 3 nyomótárcsát terheli és sugárirányban beljebb fekvő tartományokkal az 5 befogás körül billenthető.

Az 5 befogás két elfordulást lehetővé tevő 11, 12 támasszal van ellátva, amelyek között a 4 tányérrugó van tengelyirányban befogva, illetve rögzítve. A 4 tányérrugónak a 3 nyomótárcsa felé mutató oldalán elhelyezkedő 11 támasz a 2 ház felé tengelyirányban erőkifejtésnek van kitéve. Erre a célra a 11 támasz tányérrugószerű 13 elem, illetve tányérrugó részét képezi, amely külső 13a peremtartományával a 2 háznak rugósán támaszkodik, ami által a sugárirányban belülről hozzáalakított 11 támasz a működtető 4 tányérrugó ellen és ezáltal a ház felé is tengelyirányú igénybevételnek van kitéve. A tengelyirányban a 3 nyomótárcsa és a működtető 4 tányérrugó között elrendezett tányérrugószerű 13 elem gyűrű alakú 13b tartománnyal van ellátva, amelynek belső peremétől sugárirányban befelé terjeszkedő 13c nyelvek helyezkednek el, amelyek a 11 támaszt képezik.

A bemutatott kiviteli példa esetén a tányérrugószerű 13 elem megtámasztására a 2 ház és a tányérrugószerű 13 elem nyelvszerű 13a nyúlványai között bajonettszerű összeköttetés, illetve reteszelés van kiképezve.

A tányérrugószerű 13 elem, illetve tányérrugó érzékelőrugóként van kiképezve, amely egy előre meghatározott munkaúton át legalább megközelítően állandó erőt fejt ki. Ezen érzékelőrugón keresztül legalább lényegében a 4c nyelvcsúcsokra ható tengelykapcsolókioldó erőt fogjuk fel, ahol mindenkor legalább megközelítően a kikapcsolási erő által a 11 támaszra kifejtett erő, valamint az érzékelő tányérrugó által ezen 11 támaszra kifejtett ellenerő között egyensúly áll fenn. A kioldóerő alatt azon maximális kikapcsolási erőt értjük, amelyet az 1 dörzskapcsoló működtetése során a 4c nyelvcsúcsokra, illetve a tányérrugónyelvek kikapcsolási tartományaira fejtünk ki.

A ház felőli 12 támasz 16 utánállító szerkezeten keresztül a 2 házon támaszkodik. Ezen 16 utánállító szerkezet megakadályozza, hogy a 11, 12 támaszoknak a nyomótárcsa, illetve a 6 ellennyomólemez felé történő tengelyirányú elmozdulása esetén nem kívánt játék keletkezzen a 12 támasz és a 2 ház, illetve a 12 támasz és a 4 tányérrugó között. Ezáltal az 1 dörzskapcsoló működtetése során nem kívánt holt-, illetve üresjárati utakat küszöböljük ki, aminek köszönhetően optimális hatásfokot és ezáltal az 1 dörzskapcsoló kifogástalan működtetését biztosítjuk. A 11, 12 támaszok tengelyirányú elmozdulása, illetve áthelyezése a 3 nyomótárcsa és a 6 ellennyomólemez súrlódó felületeinek, valamint a 7 súrlódó betétek tengelyirányú kopása esetén következik be.

A 16 utánállító szerkezet rugó által terhelt, gyűrűszerű elemként kiképzett 17 utánállító elemmel van ellátva, amely kerületi irányban teijeszkedő és tengelyirányban emelkedő felfutó 18 nyúlványokkal van ellátva, amelyek a 17 utánállító elem kerülete mentén vannak elosztva. A 17 utánállító elem az 1 dörzskapcsolóba oly módon van beépítve, hogy a felfutó 18 nyúlványok a 2a házfenék felé mutatnak.

A gyűrűszerű 17 utánállító elem kerületirányban rugóterhelésnek van kitéve, éspedig utánállítási forgásirányban, tehát azon irányban, amely a 18 nyúlványoknak a 2a házfenékben kialakított 19 ellennyúlványokon való felfutásával a 17 utánállító elemnek 3 nyomótárcsa felé történő tengelyirányú elmozdulásához vezet, azaz tengelyirányban a 2a házfenéktől eltávolodva.

Az 5 befogás, illetve a 16 utánállító szerkezet automatikus utánállításának működésmódjára, valamint a 16 utánállító szerkezet további kiviteli alakjaira az alábbiakban a 17-48. ábrákkal kapcsolatban még részletesebben is kitérünk.

A tengelykapcsoló-egység 20 kiegyenlítőszerkezettel van ellátva, amely biztosítja, hogy az 1 dörzskapcsolónak a 4b működtetőnyelvek által képzett kikapcsolóeszközei tengelyirányban játékmentesen működtethetők és állandó 21 működtetési úttal eltolhatok. A 20 kiegyenlltőszerkezet oldott csapágyat tartalmazó 22 kioldóelem és a 4c nyelvcsúcsok között van elrendezve. A 22 kioldóelem egy vázlatosan bemutatott 23 vezetőcső vön az 1 dörzskapcsoló működtetése céljából tengelyirányban elmozdítható. A 23 vezetőcsövet egy, a rajzon nem részletezett sebességváltóház tartja, ahol a 23 vezetőcső a sebességváltó bemeneti tengelyét veszi körül, amelyre a 8 tengelykapcsoló-tárcsa is relatív elforgás ellen rögzítetten szerelhető. A 22 kioldóelem tengelyirányú elmozdításához szükséges erőt a 24 működtetőeszköz fejti ki, amelyet a bemutatott kiviteli példa esetén egy vázlatosan bemutatott kioldóvilla képez, amely szintén a hajtásoldalon van ágyazva. Olyan 22 kioldóelemek is alkalmazhatók, amelyek hidraulikusan vagy pneumatikusan működtethetők, tehát olyan 22 kioldóelemek, amelyek nyomóközeggel működtetett dugattyú-henger egységet tartalmaznak.

A 20 kiegyenlítőszerkezet a 2. és 3. ábrán nagyobb léptékben van ábrázolva, és gyűrűszerű 25 utánállító elemmel van ellátva, amelyet a 4. és 5. ábra részletesebben is mutat. A gyűrű alakú 25 utánállító elem a bemutatott kiviteli példa esetén két, sugárirányban eltoltan elhelyezkedő, kerületirányban terjeszkedő és tengelyirányban emelkedő, a 25 utánállító elem kerülete mentén elosztott felfutó ékszerű 26, 27 nyúlványokkal ellátott elrendezéssel van kiképezve. Ahogy különösen az 5. ábrán látható, a sugárirányban beljebb elhelyezkedő felfutó ékszerű 26 nyúlványok a sugárirányban kijjebb elhelyezkedő felfutó ékszerű 27 nyúlványokhoz képest kerületirányban eltoltan, éspedig egy-egy nyúlványhossz, illetve nyúlványosztás hozzávetőlegesen felével eltolt elrendezésben vannak elhelyezve. A 25 utánállító elem,

HU 217 603 Β ahogy az 1. és 2. ábrán látható, 25a homlokfelületével közvetlenül a 4c nyelvcsúcsokon támaszkodik. A felfutó ékszerű 26, 27 nyúlványok tengelyirányban a 4b működtetőnyelvekkel ellentétes irányban helyezkednek el. A 25 utánállító elem kerületirányban rugóterhelésnek van kitéve, éspedig utánállítási forgásirányban, tehát azon irányban, amely az ékszerű 26, 27 nyúlványoknak a 6. és 7. ábrán közelebbről ismertetett 30 támasztógyűrű 28, 29 ellennyúlványain való felfutásával a 25 utánállító elemnek a 3 nyomótárcsa felé történő tengelyirányú elmozdításához vezet, tehát a 22 kioldóelemtől tengelyirányban eltávolodva.

A 6. és 7. ábrán látható, hogy az ékszerű 28, 29 ellennyúlványok szintén két, mind sugárirányban, mind kerületirányban egymáshoz képest eltolt, felfutónyúlványokból álló elrendezést képeznek. A 25 utánállító elem ékszerű 26, 27 nyúlványai és a 30 támasztógyűrű ékszerű 28, 29 ellennyúlványai egymáshoz vannak illesztve, tengelyirányban egymásba nyúlnak. A kerületirányban eltolt ékszerű nyúlványok által biztosítjuk, hogy a 25 utánállító elem és a 30 támasztógyűrűk között kifogástalan központi vezetés valósuljon meg. Ahogy különösen a 2. ábra mutatja, a 20 kiegyenlítőszerkezet 25 utánállító eleme és 30 támasztógyűrűje tengelyirányban egymásba vannak illesztve. A 30 támasztógyűrű ékszerű 28,29 ellennyúlványainak 31 emelkedési szöge (7. ábra) a 25 utánállító elem felfutó ékszerű 26, 27 nyúlványai 32 emelkedési szögének (5. ábra) felel meg. A 30 támasztógyűrű a 2 házzal vele együtt forgathatóan össze lehet kapcsolva, viszont hozzá képest tengelyirányban korlátozottan a tengelykapcsoló 21 működtetési útjának megfelelő mértékkel elmozdítható. A tengelyirányú korlátozás a 30 támasztógyűrű radiális 33 tartományain keresztül valósul meg, amelyek az 1 dörzskapcsoló bekapcsolt állapotában a 2a házfenék sugárirányban belül elhelyezkedő tartományain fekszenek fel. Ezen felfekvést a rugóerőnek kitett 4b működtetőnyelvek biztosítják. Az 1 dörzskapcsoló kioldása során az útkorlátozást 34 lemezidom biztosítja, amely a 30 támasztógyűrűnek a 4b működtetőnyelvektől elfordított oldalán van elrendezve, és a 22 kioldóelem által 35 átmérőtartományban leterhelhető. Ezen 34 lemezidom szintén radiális 36 tartományokkal rendelkezik, amelyek az 1 dörzskapcsoló kioldása során a 2a házfenék sugárirányban beljebb lévő tartományain felfekvésre kerülhetnek.

A bemutatott kiviteli példa esetén a 25 utánállító elem, valamint a 30 támasztógyűrű hőálló műanyagból, például hőre lágyuló műanyagból van készítve, amely járulékosan szálerősített is lehet. Ezáltal ezen elemek egyszerű módon fröccsöntéssel állíthatók elő.

A felfutó ékszerű 26, 27 nyúlványok és a 28, 29 ellennyúlványok kerületirányban oly módon vannak kiképezve, hogy a 25 utánállító elem és a 30 támasztógyűrű között legalább olyan elfordulási szöget tesznek lehetővé, amely az 1 dörzskapcsoló teljes élettartamán keresztül a 3 nyomótárcsa és a 6 ellennyomólemez súrlódó felületein, valamint a 7 súrlódó betéteken fellépő kopás utánállítását biztosítja. Ezen utánállítási szög a felfutónyúlványok kialakításától függően 30° és 90° közötti nagyságrendű lehet. A bemutatott kiviteli példa esetén a 3. ábrán látható 37 elfordulási szög hozzávetőlegesen 75°-os. Az ékszerű 26, 27 nyúlványok és az ékszerű 28, 29 ellennyúlványok 31, illetve 32 emelkedési szöge 6° és 14° közötti nagyságrendű, előnyösen 8°-os, ahol az ékszerű 26, 27 nyúlványok és az ékszerű 28, 29 ellennyúlványok tényleges 31, 32 emelkedési szöge ezen nyúlványok sugárirányú terjeszkedésén keresztül változik, mivel egy megadott elfordulási szöghöz azonos magassági eltérést kell áthidalni. Ez azt jelenti, hogy a 31, illetve 32 emelkedési szögek növekvő átmérővel csökkennek.

A 25 utánállító elem utánállításához kerületirányban gyakorolt erőkifejtést erőtárolók segítségével biztosítjuk, amelyeket a bemutatott kiviteli példa esetén két, ív alakban elhelyezkedő, a 30 támasztógyűrű és a 25 utánállító elem közé befeszített 38, 39 csavarrugó képez. Ezen 38, 39 csavarrugók a 2 házzal együtt forgathatóan összekapcsolt 30 támasztógyűrűre támaszkodnak, és a 25 utánállító elemet elforgatják, mihelyt a működtetőeszközök, illetve a 4b működtetőnyelvek betétkopás miatt tengelyirányban a 2a házfenéktől, illetve a 22 kioldóelemtől eltávolodnak. Ahogy különösen a 3. és 6. ábrából kitűnik, a 38, 39 csavarrugók egy-egy, a 30 támasztógyűrűben kerületi irányban csatomaszerűen elhelyezkedő 40, 41 befogadóelemben vannak elrendezve. Ahogy a 2. ábrán látható, egy ilyen, keresztmetszet vonatkozásában a 38, 39 csavarrugó meneteihez igazított 40 befogadóelem egy-egy 38, illetve 39 csavarrugó keresztmetszetének több mint fél kerületére terjed, ahol, ahogy a 3, és 6. ábrán látható, a 30 támasztógyűrűnek a 4 működtetőnyelvek felé mutató oldalán egy-egy rés alakú 42, 43 nyílás és a 4b működtetőnyelvtől elfordított oldalán szintén egy-egy rés alakú 44, 45 nyílás marad. A 38, 39 csavarrugók a 40, 41 befogadóelemeket határolófelületek által tengelyirányban a 30 támasztógyűrűvel szemben vannak biztosítva. A 38, 39 csavarrugók befűzése céljából a szektor alakú 40, 41 befogadóelemek egy-egy 46, 47 befuzési tartománnyal rendelkeznek, amely olyan sugárirányú bevezető szélességgel van kialakítva, amely a 38, 39 csavarrugók meneteinek legalább külső átmérőjével egyenlő. A 38, 39 csavarrugók ezen 46,47 befuzési tartományokon keresztül ferdén a szektor alakú 40, 41 befogadóelemekbe csúsztathatok. Miután még a feszültségmentes 38, 39 csavarrugókat a szektor alakú 40, 41 befogadóelemekbe behelyeztük, a 25 utánállító elemet a 30 támasztógyűrűvel összeszereljük. Ennek érdekében a 25 utánállító elemen kialakított, egyben a 38, 39 csavarrugók számára terhelési tartományokat, illetve támasztási tartományokat képező axiális 48, 49 orrokat egy-egy, a 46, 47 befuzési tartományokhoz kerületirányban csatlakozó axiális 50, 51 réstartományokba vezetjük be, aminek köszönhetően a 48, 49 orrok a feszültségmentes 38, 39 csavarrugók egyik végtartományán támaszkodnak. A 38 vagy 39 csavarrugók feszültségmentes helyzete a

3. ábrán látható, amelyet 39a jellel jelöltünk. A 38, 39 csavarrugók másik végtartománya a szektor alakú 40,41 befogadóelemnek a kerületirányban található 53, 53a fenekén támaszkodik. A 25 utánállító elem és a

HU 217 603 Β támasztógyűrű közötti elfordulás révén a 38, 39 csavarrugók előfeszíthetők. Egy meghatározott viszonylagos elfordulási szög elérését követően, amely szög nagyobb, mint a 46, 47 befuzési tartományok szögszerű terjeszkedése, a 25 utánállító elem 48, 49 orrai tengelyirányban egy-egy 44, 45 nyílás végtartománya fölé kerülnek, úgyhogy a 25 utánállító elem és a 30 támasztógyűrű egymás felé mozgatható, amíg a 26, 27 nyúlványok és a 28, 29 ellennyúlványok érintkezésbe nem kerülnek. A 44, 45 nyílások és az axiális 48, 49 orrok oly módon vannak egymáshoz igazítva, hogy a 25 utánállító elem és a 30 támasztógyűrű között tengelyirányban ható csappanós reteszelés biztosítható. Ennek érdekében az axiális 48, 49 orrok végtartományukban horogszerű 48a tartománnyal rendelkeznek, amely a 30 támasztógyűrű sugárirányban elhelyezkedő tartományain felfekvésre kerülhet. A 25 utánállító elem és a 30 támasztógyűrű közötti járulékos, a 37 elfordulási szögnek megfelelően viszonylagos elfordulással (3. ábra) a 38, 39 csavarrugók az 1 dörzskapcsoló új állapotának megfelelően feszített 54 hosszra beállíthatók. Ebben a helyzetben a 25 utánállító elem és a 30 támasztógyűrű egy, a rajzon nem ábrázolt eszköz segítségével rögzíthető. Ezen eszköz például alakzárást foglalhat magába, amely a 25 utánállító elem és a 30 támasztógyűrű között hatékony és az 1 dörzskapcsolónak a 6 ellennyomólemezre való szerelése után eltávolítható, ami által a 20 kiegyenlítőszerkezet működésbe lép. A különösen betétkopás kiegyenlítése céljára való lehetséges utánállítási szög a 3. ábrán jelölt 37 elfordulási szögnek felel meg. A 37 elfordulási szög elérését követően az axiális 48, 49 orrok a 44, 45 nyílásoknak a 25 utánállító elem utánállítási irányban meglévő végtartományain felfekvésre kerülnek. A 38, 39 csavarrugó ezen helyzetének megfelelően előfeszített helyzetét a 3. ábrán 38a jellel jelöltük.

Az 1 dörzskapcsoló új állapotában az ékszerű 26, 27 nyúlványokat és az ékszerű 28,29 ellennyúlványokat képező axiális bütykök a legmélyebben nyúlnak egymásba. Ez azt jelenti, hogy az egymáson fekvő 25 utánállító elem és 30 támasztógyűrű a legkisebb axiális helyet igényli.

A bemutatott kiviteli példa esetén a működtetőútnak az 1 dörzskapcsoló kikapcsolási irányában való korlátozását 34 lemezidom biztosítja. Egy nem ábrázolt kiviteli alak esetén az ehhez szükséges ütközési tartományok - amelyek például a 2 házzal együttműködnek - a 22 kioldóelemen is ki lehetnek alakítva, éspedig a dörzskapcsolóval együtt forgó csapágygyűrűn vagy ezzel összekapcsolt más szerkezeti elemen. Az 1 dörzskapcsoló működtetőútjának legalább az egyik axiális irányban való axiális korlátozását, ezenkívül legalább egy, a 23 vezetőcsövön a 22 kioldóelem számára kialakított axiális ütközővel is biztosíthatjuk.

Ezenkívül a 22 kioldóelem közvetlenül a 4b működtetőnyelvekre is hathat, és a 22 kioldóelem és a 24 működtetőeszközök között kiegyenlítőszerkezet rendezhető el.

Célszerű, ha a 22 kioldóelem a 20 kiegyenlítőszerkezet és az 1 dörzskapcsoló funkcióját nem befolyásoló és a 4b működtetőnyelvek irányában ható előfeszítéssel van terhelve.

Ahogy a 2-4. ábrákból kitűnik, a gyűrű alakú 25 utánállító elem sugárirányban belül 55 bütykökkel van ellátva, amelyek elforduló, illetve visszatartó eszköz számára támadási tartományokat képeznek, ahol az elforduló és visszatartó eszköz szükség esetén másrészt a 2 házon vagy a 30 támasztógyűrűn feküdhet fel elfordulás elleni biztosítás céljából. Ilyen jellegű visszatartó eszközök az 1 dörzskapcsoló, illetve a 20 kiegyenlítőszerkezet előállítása, illetve összeszerelése során képezhetők ki, és az 1 dörzskapcsolónak a 6 lendkerékre való szerelését követően ismét eltávolíthatók.

A 8. ábrán bemutatott részlet az 1. és 2. ábrán bemutatott 20 kiegyenlítőszerkezet alsó felének egy további kiviteli alakját mutatja. A 8. ábra szerinti kiviteli alak esetén a 120 kiegyenlítőszerkezet és a 102 ház közötti axiális korlátozás a dörzskapcsoló bekapcsolt állapotában horogszerű axiális 133 nyúlványok segítségével valósul meg, amelyek egydarabosan a 134 lemezidommal vannak kiképezve. A 133 nyúlványok a nyomóelemet képező 134 lemezidom külső pereméhez vannak hozzáalakítva, és axiálisan a 102 házon keresztülnyúlnak; a

133 nyúlványok a 104 tányérrugó felé mutató szabad végükön sugárirányban kifelé terjeszkedő 133a tartományokkal rendelkeznek, amelyek sugárirányban a 102 ház mögé nyúlnak annak a 104 tányérrugó felé mutató oldalán. Ezen kiviteli alak biztosítja, hogy a 104 tányérrugó által a 120 kiegyenlítőszerkezetre kifejtett tengelyirányú erő a lemezből álló 134 lemezidomot terheli, úgyhogy a 120 kiegyenlítőszerkezet nagyobb axiális erőfelvétélre alkalmas, mint a 2. ábra szerinti 20 kiegyenlítőszerkezet, amelynél az ütközőket a műanyagból készített 30 támasztógyűrű 33 tartományai képezik. Az ilyen jellegű, a 20, illetve 120 kiegyenlítőszerkezetre ható axiális erők például a szállítás során, tehát a dörzskapcsoló nem szerelt állapotában léphetnek fel, mivel ebben az állapotban a 4, illetve 104 tányérrugó a rugónyelveken keresztül a 30, 130 támasztógyűrűn, illetve műanyagból való kiegyenlítőelemen axiálisan támaszkodik. A lemezből álló 134 lemezidom legalább két, előnyösen három vagy több horogszerű 133 nyúlvánnyal lehet ellátva, amelyek előnyösen szimmetrikusan, illetve egyenletesen a kerület mentén vannak elosztva. A 134 lemezidom lemezvastagsága a felveendő axiális erőknek megfelelően lehet megválasztva. A műanyagból álló 130 támasztógyűrű a 134 lemezidommal vele együtt forgathatóan össze van kapcsolva. Hasonlóképpen, mint a 2. ábrán, a nyomóelem, illetve a

134 lemezidom sugárirányban kívülről szintén 136 tartományokkal rendelkezik, amelyek kerületirányban nézve a horogszerű 133 nyúlványok között helyezkednek el, és a kikapcsolási út korlátozására, illetve meg nem engedett nagy út megakadályozására szolgálnak a 102 házon való ütközés révén.

A 9. ábra 201 dörzskapcsoló egy részletét mutatja, amely lényegében hasonló felépítésű, mint az 1. ábra szerinti 1 dörzskapcsoló jobb oldali alsó tartománya. A 9. ábrán részben látható 202 ház, elfordulást lehetővé tevő 205 befogás 204 tányérrugó befogására, 216 után17

HU 217 603 Β állító szerkezet és 220 kiegyenlítőszerkezet. A 216 utánállító szerkezet és a 220 kiegyenlítőszerkezet működését tekintve az 1 -8. ábrákkal kapcsolatban leírtakra utalunk, illetve a P 43 06 505.8 és P 42 39 289.6 német szabadalmi bejelentésekre hivatkozunk, amelyeknek tartalmát kifejezetten a jelen bejelentésbe beépítettnek kell tekinteni.

A 9. ábra szerinti kiviteli alak esetén a gyűrű alakú 217 utánállító elem számára elfordulás elleni 260 biztosítószerkezet van kialakítva.

Az elállítás, illetve elfordulás elleni 260 biztosítószerkezet a 201 dörzskapcsoló nem szerelt állapotában biztosítja a 217 utánállító elem meghatározó helyzetét az egyéb szerkezeti elemekkel szemben, különösen a 202 házzal szemben. A 260 biztosítószerkezet segítségével különösen biztosítható, hogy a 201 dörzskapcsoló új állapotában a 217 utánállító elem visszaállított helyzetben, tehát gyakorlatilag zéróhelyzetben - amelyben még nem történt utánállítás - tartható, éspedig annak ellenére, hogy a 204 tányérrugó a 217 utánállító elemre az elfordulást lehetővé tevő 212 támasz tartományában erőt nem fejt ki. Ez utóbbi arra vezethető vissza, hogy nem szerelt 201 dörzskapcsoló esetén, illetve szállításra szánt 201 dörzskapcsoló esetén a 204 tányérrugó rugónyelvein keresztül a 220 kiegyenlítőszerkezeten axiálisan támaszkodik, ahogy ez az 1. és 2. ábrákkal kapcsolatban is kitűnik. Ezen megtámasztás miatt a 204 tányérrugó 213 tányérrugóként kialakított erőérzékelőt tengely irányban a 202 háztól, illetve a 217 utánállító elemtől eltávolítja, ami által a 217 utánállító elemnek a 2 ház irányába való axiális előfeszítése már nincs biztosítva. Az elfordulás elleni 260 biztosítószerkezet nélkül a 217 utánállító elem elállítódhatna. A 201 dörzskapcsolónak egy belső égésű motor hajtótengelyére való szerelése során így a 217 utánállító elem nem a kívánt, visszahúzott helyzetben lenne, amely különösen a tengelykapcsoló-tárcsa súrlódó betétjein fellépő kopás miatt szükségessé vált utánállítást biztosítaná. A 9. ábrán azon szerkezeti elemek helyzetét jelöltük folyamatos vonallal, amelyek lendkerékre szerelt dörzskapcsolónak felelnek meg. A 204 tányérrugó és az érzékelőrugót képező 213 tányérrugó azon helyzetét szaggatott vonallal jelöltük, amely egy új, nem szerelt dörzskapcsolónak felel meg. Ahogy az ábrán látható, a 201 dörzskapcsoló nem szerelt állapotában a 217 utánállító elem, illetve a gyűrű alakú 212 támasz és a 204 tányérrugó között tengely irányú távolság, illetve levegőrés van.

A például a 201 dörzskapcsoló szállításához alkalmazott, a 216 utánállító szerkezethez társított utánállítási 260 biztosítószerkezet legalább egy 261 biztosítóelemmel van ellátva, amely legalább a 201 dörzskapcsoló nem szerelt állapotában és adott esetben a szerelt 201 dörzskapcsoló bekapcsolt állapotában a 202 házzal együtt forgathatóan van befogva, és a 217 utánállító elem elfordulás elleni biztosításához ezzel együttműködik. A 261 biztosítóelem például, ahogy a 10. ábra mutatja, sugárirányban terjeszkedő 262 karokkal lehet ellátva, amelyek sugárirányban kívülről a 217 utánállító elemmel szilárdan össze vannak kötve, és sugárirányban belül a 202 háznak a 204 tányérrugó felé mutató oldalán kiképzett 233 ütköző és a 202 ház között beszoríthatók. Ezáltal a 217 utánállító elem és a 202 ház között erőzáró kapcsolat jön létre. A 262 karok laprugószerűen lehetnek kiképezve, és sugárirányban belül gyűrű alakú 263 tartományon keresztül egymással össze lehetnek kötve. A bemutatott kiviteli példa esetén a 262 karok a 217 utánállító elemmel össze vannak csavarva, a 262 karok a 217 utánállító elemmel össze is lehetnek szegecselve, vagy olyan tartományokkal rendelkezhetnek, amelyek a 217 utánállító elemmel való együtt forgatható kapcsolat biztosítása érdekében ezen elemet képező műanyagba lehetnek beágyazva.

A 220 kiegyenlítőszerkezet, illetve annak korlátozó 233 ütközője a 202 házzal és a 261 biztosítóelem axiálisan beszorítható tartományaival együttműködve a 217 utánállító elem számára féket, illetve tengelykapcsolót képez, amely nem működtetett 201 dörzskapcsoló esetén hatásos.

A tengelykapcsoló kioldása, illetve kikapcsolása során a fékhatás, illetve a 261 biztosítóelem, illetve a 262 karok befogása megszűnik, úgyhogy a 217 utánállító elem, illetve utánállító gyűrű szükség esetén utánállíthat.

Előnyös, ha a 261 biztosítóelem, illetve ezt képező laprugószerű fülek tengelyirányban kis rugórátával, illetve rugómerevséggel rendelkeznek, kerületirányban viszont viszonylag merevek.

All. ábrán bemutatott gyűrű alakú 317 utánállító elem esetén tengelyirányú rugalmas 362 fülek közvetlenül műanyagból való, gyűrű alakú 317 utánállító elemhez hozzá vannak fföccsöntve. A 362 fülek hasonlóképpen, ahogy a 10. ábrával kapcsolatban mutattuk, sugárirányban belül körgyűrű alakú tartományon keresztül össze lehetnek kapcsolva.

A 12. és 13. ábrán bemutatott tengelykapcsoló-egység, illetve 401 dörzskapcsoló lemezfedél által képzett

402 házzal, a házzal együtt forgathatóan összekapcsolt, viszont tengelyirányban korlátozottan elmozdítható

403 nyomótárcsával, valamint egy, a 403 nyomótárcsa és a 402 ház között feszített szorító 404 tányérrugóval van ellátva. A szorító 404 tányérrugó a 402 házzal szemben kétkarú emelőként van ágyazva, ahol egy elfordulást lehetővé tevő 405 befogásban billenthetően, illetve elfordíthatóan be van fogva. A 404 tányérrugó a 405 befogáshoz képest sugárirányban kijjebb fekvő tartományokkal a 403 nyomótárcsára erőt fejt ki, éspedig egy, a 403 nyomótárcsa és egy lendkerék között befeszíthető 408 tengelykapcsoló-tárcsa 407 súrlódó betéteinek irányában. A 403 nyomótárcsa és a 402 ház közötti forgatónyomaték-átvitel 409 laprugókon keresztül történik, amelyek a 403 nyomótárcsának a 407 súrlódó betétektől való eltávolodási irányába elő lehetnek feszítve.

A 404 tányérrugó gyűrű alakú 404a alaptesttel, valamint ebből kiinduló és sugárirányban befelé irányuló 404b működtetőnyelvekkel van ellátva.

A elfordulást lehetővé tevő 405 befogás két elfordulást biztosító 411, 412 támaszt tartalmaz, amelyek között a 404 tányérrugó axiálisan van befogva, illetve befeszítve. A 411 és 412 támaszok hasonlóképpen van18

HU 217 603 Β nak elrendezve és kiképezve, valamint azonos funkciójúak, mint az 1. ábrával kapcsolatban leírt 11 és 12 támaszok. A 411, 412 támaszokra ható szerkezeti elemekkel, valamint a 405 befogás automatikus utánállítási funkciójával kapcsolatban az 1. ábra, valamint a 17-48. ábrák ismertetésére utalunk.

A 401 dörzskapcsolónak a 404b működtetőnyelvek által képzett kikapcsolóeszközei 422 kioldószerkezet segítségével tengelyirányban működtethetők, ami által a 404 tányérrugó kúpossága változtatható. A 422 kioldószerkezet hasonlóképpen, ahogy ezt az 1 -7. ábrákkal kapcsolatban ismertettük, 20 kiegyenlítőszerkezettel lehet ellátva. Önműködően utánállító oldócsapággyal ellátott tengelykapcsoló-kikapcsolási rendszereknél ilyen jellegű 420 kiegyenlítőszerkezet viszont nem szükséges. Ilyen jellegű kikapcsolási rendszer esetén a 420 kioldószerkezet a 401 dörzskapcsolóval legalább a kikapcsolási folyamat során körülfutó oldócsapágygyűrűvel lehet összekötve.

A 404b működtetőnyelvek által képzett tengelykapcsoló-kioldó eszközök meg nem engedett nagy kapcsolási útjának megakadályozása érdekében a 401 dörzskapcsolón, illetve a 402 házon a 404b működtetőnyelvek számára útkorlátozóeszközök vannak elrendezve. Az útkorlátozó 436 eszközök a 404 tányérrugó elfordulási útját, illetve elfordulási szögét a 404b működtetőnyelvek tengelyirányú megtámasztásával és ezáltal a 422 kioldószerkezetre ható kioldóerő tengelyirányú felfogásával korlátozzák.

A bemutatott kiviteli példa esetén az útkorlátozó 436 eszközöket egy, a 402 háznak a sugárirányban belül elhelyezkedő szakaszai által képzett gyűrű alakú ütközési tartomány képezi, amelyen a 404c nyelvcsúcsok előre meghatározott tengelyirányú 421 út megtételét követően felfekvésre kerülnek. A 436 eszközöket képező gyűrű alakú tartomány úgy van kiképezve, hogy legalább megközelítően a tányérrugónyelvek kioldó átmérőjén fekszik, tehát azon átmérőn, amelyen a 422 kioldószerkezet a 404 működtetőnyelveken felfekvésre kerül. A 436 eszközt képező ütközési tartomány tengelyirányban a 404b működtetőnyelvek, illetve a 404c nyelvcsúcsok és a 408 tengelykapcsoló-tárcsa között van elrendezve.

A 436 eszközt képező gyűrű alakú ütközési tartomány sugárirányú összekötő elemeken, illetve 437 bordákon keresztül a 402a fedéltesttel össze van kötve. Ahogy a 13. ábrából kitűnik, a bemutatott kiviteli példa esetén hat ilyen jellegű összekötő elem van kiképezve. Bizonyos alkalmazási esetekben csupán három ilyen jellegű összekötő elem is el lehet rendezve. Olyan dörzskapcsolóknál, amelyeknél különösen nagy kioldóerők szükségesek, több összekötő elem, például kilenc is el lehet rendezve.

A 437 bordák a 402b házfenékből, illetve a 402a fedéltestből kiindulva sugárirányban befelé és tengelyirányban a 403 nyomótárcsa, illetve a 408 tengelykapcsoló-tárcsa irányába hajlítva terjeszkednek el. A 436 eszközt képező ütközési tartomány a 402b házfenékhez képest tengelyirányban a fedéltérbe el van tolva. A 404b működtetőnyelvek a gyűrű alakú ütközési 436 tartomány, a sugárirányban kijjebb elhelyezkedő 402a fedéltest és az összekötő 437 bordák között kiképzett 438 nyílásokon keresztül nyúlnak. A bemutatott kiviteli példa esetén ennek érdekében a 404b működtetőnyelvek sugárirányban belül teljes hosszuknak egy szakaszán keresztül tengelyirányban a 437 bordák terjeszkedéséhez képest ellentétesen meg vannak hajlítva, illetve felállítva. Ahogy a 13. ábrából kitűnik, a 404b működtetőnyelvek hármas csoportokat képeznek, amelyek mindenkor egy-egy 438 nyíláshoz, illetve bemélyedéshez vannak hozzárendelve. Az egyes hármas csoportok között

439 rések vannak kialakítva, amelyek a 437 bordák befogadására szolgálnak. A 439 rések és a 437 bordák oly módon vannak egymáshoz igazítva, hogy a 404 tányérrugó megfelelő elfordulását lehetővé teszik.

A 404b működtetőnyelveknek a 438 nyílásokba való befűzése a 401 dörzskapcsoló szerelése során történik. Ennek érdekében a 404 tányérrugó feszültségmentes állapotban - amelyet a 12. ábrán pontvonallal jelöltünk - a 404c nyelvcsúcsok tartományában olyan

440 belső átmérővel van ellátva, amely nagyobb, mint a 436 eszközt képező gyűrű alakú ütközési tartomány

441 külső átmérője. Ezáltal a 404 tányérrugó legalább a teljesen feszültségmentes állapotban 404b működtetőnyelveivel a 402 ház 438 nyílásaiba axiálisan betolható. A 401 dörzskapcsoló szerelése során, illetve legkésőbb a 401 dörzskapcsolónak például lendkerékre való szerelése során a 404 tányérrugót elfordítjuk, aminek következtében a 404b működtetőnyelvek által határolt 440 belső átmérő csökken. A lendkerékre szerelt dörzskapcsoló esetén a 404 tányérrugó üzemi helyzetben van, és a 404c nyelvcsúcsok 442 olyan belső átmérőt korlátoznák, amely kisebb, mint a 436 eszközt képező ütközési tartomány 441 külső átmérője. A 404 tányérrugó oly módon van elfordíthatóan a házon megfogva, és a 404a működtetőnyelvek oly módon vannak kiképezve, hogy az elfordulási 421 út megtételét követően is a nyelvek által meghatározott átmérő kisebb, mint a 436 eszközt képező ütközési tartomány külső átmérője.

A tengelyirányban korlátozott maximálisan lehetséges működtetési 421 út oly módon van méretezve, hogy a 401 dörzskapcsoló a 407 súrlódó betétek maximálisan megengedett kopását követően legalább még a teljes előírt kikapcsolási úttal rendelkezzen, amely a 401 dörzskapcsoló kifogástalan kikapcsolásához szükséges. A 401 dörzskapcsoló, illetve a tengelykapcsolóban automatikus betétkopás-kiegyenlítést biztosító 413 érzékelőrugó és 416 utánállító szerkezet oly módon van méretezve, hogy a 401 dörzskapcsoló új állapotában a 405 befogás hibás tengelyirányú elmozdulása a teljes 421 út megtétele esetén sem következik be.

Az alábbiakban számszerű példák kapcsán a működést, illetve a 436 eszközt képező ütközési tartomány és a 404b működtetőnyelvek együttműködését részletesebben ismertetjük, illetve bemutatjuk:

A 401 dörzskapcsoló előírt kikapcsolás! útja a meglévő tűrések figyelembevételével 8,4-10 mm-t tesz ki. A 401 dörzskapcsoló úgy van méretezve, hogy új állapotban a 405 befogás hibás tengelyirányú elmozdulása csak 14 mm-t meghaladó kikapcsolási utak esetén válna

HU 217 603 Β lehetővé. A 436 eszközt képező ütközési tartomány úgy van kiképezve, illetve elhelyezve, hogy a 401 dörzskapcsoló új állapotában az ütközési tartományon felfekvésre kerülő tartományok, nevezetesen a 404c nyelvcsúcsok 12,5 mm-es tengelyirányú 421 utat tudnak megtenni. A tányérrugónyelveknek a 436 eszközt képező ütközési tartományon való felfekvése és a maximális kioldóerő kifejtése esetén a fedél ismét hozzávetőlegesen 0,5 mm-rel tengelyirányban elmozdulhat, úgyhogy összességében 13 mm-es maximális tengely irányú 421 út lehetséges.

Tételezzük fel, hogy a 407 súrlódó betéteken 3 mmes maximális betétkopás lehetséges. Ebben az esetben a 401 dörzskapcsoló élettartamán keresztül a tányérrugó a 405 befogásának tengelyirányú elmozdulása révén ezen 3 mm-rel a 408 tengelykapcsoló-tárcsa irányába áthelyeződik. A maximálisan lehetséges kikapcsolási 421 út ezáltal körülbelül 13 mm-ről körülbelül 10 mmre csökken, úgyhogy a 401 dörzskapcsoló élettartamának végén még a szükséges 8,4-10 mm-es kikapcsolási úttűrésen belül van.

A bemutatott kiviteli példa esetén a 436 eszközt képező ütközési tartomány a 402 házzal egydarabosan van kiképezve. Ezen ütköző különálló szerkezeti elemként is ki lehet alakítva, amely a 402 házzal van összekötve. A 437 bordák is lehetnek különálló elemként kialakítva, vagy saját szerkezeti 436 eszközként kiképzett ütközési tartománnyal egydarabosan lehetnek kiképezve.

A 12. és 13. ábrán bemutatott 401 dörzskapcsoló továbbá olyan szerkezettel, illetve eszközökkel van ellátva, amelyek a 401 dörzskapcsoló üzemelése során a fordulatszám-tartomány legalább résztartományaiban - amely fordulatszám-tartományban a 401 dörzskapcsoló alkalmazása során forog - a 404 tányérrugóra ható tengelyirányú támasztóerő növelését okozzák. Ezen támasztóerő növelésével megakadályozható, hogy a 401 dörzskapcsoló működtetése során legalább meghatározott fordulatszám-tartományban fellépő zavartényezők következtében meg nem engedett utánállítás valósuljon meg a 411 támasszal együttműködő és a 413 érzékelőrugóként kialakított érzékelőszerkezetnek egy nem kívánt, és nem a 407 súrlódó betétek kopására visszavezethető tengelyirányú kitérése, illetve utánaengedése miatt.

A 12. ábrán a legördülési 411 támaszra ható tengelyirányú erők növelése érdekében fordulatszámtól, illetve centrifügális erőtől függő 450 eszközök vannak elrendezve. A centrifügális erőtől függő 450 eszközök a 413 érzékelőrugó külső kerületéhez hozzáformált és tengelyirányban a 402 ház irányába felállított nyelvek által vannak kiképezve. Ahogy a 12a. ábrából kitűnik, a tányérrugószerű 413 érzékelőrugó sugárirányban kifelé terjeszkedő nyelvszerű 413a nyúlványokkal van ellátva, amelyek, ahogy a 12. és 13. ábrából kitűnik, a 402 házon tengelyirányban támaszkodnak. A 314a nyúlványok és a 402 ház 451 tartományai között - amelyek a 413a nyúlványokat tengelyirányban megtámasztják bajonettszerű reteszelés, illetve 452 összeköttetés van kiképezve. A bajonettszerű 452 összeköttetés oly módon van kialakítva, hogy a 413 érzékelőrugó és a

402 ház tengelyirányú egymáshoz vezetésével és ezt követő egymáshoz képesti elfordításával a 413a nyúlványok tengelyirányban a 402 ház támasztást 451 tartományai fölé kerülnek. A 413 érzékelő és 402 ház összeszerelése során ezen két szerkezeti elem elfordítása előtt a 413 érzékelőrugót rugalmasan tengely irányban megfeszítjük és az elfordulást követően tehermentesítjük, ami által a 413a nyúlványok előfeszítéssel a 402 háznak támaszkodnak. Ahogy a 12a. ábrából látható, a sugárirányú 413a nyúlvány mindkét oldalán egyegy 450 nyelv van kiképezve. Forgó 401 dörzskapcsoló esetén a 450 nyelvekre ható centrifügális erő hatására olyan erő lép fel, amely a 413 érzékelőrugó által előfeszítése miatt gyakorolt erőre szuperponálódik, tehát azzal összegződik, ami által a működtető 404 tányérrugó számára a támasztóerő a 411 támasz tartományában növekszik. Ezen járulékosan a 411 támaszon a 450 nyelvek által létrehozott erő növekvő fordulatszámmal növekszik. Ezen erőnövekedés viszont azzal korlátozható, hogy egy meghatározott fordulatszámértéktől kezdődően a 450 nyelvek a rájuk ható centrifügális erő miatt annyira deformálódnak, illetve elfordulnak, hogy sugárirányban a 402 házon támaszkodnak, úgyhogy ekkor a centrifugális erőtől függő 450 eszközök által előállított járulékos támasztóerő a 411 támasz tartományában tovább egyáltalán nem vagy gyakorlatilag nem növekszik.

A tengelyirányú erőviszonyok, illetve a 411 támasz és a 404 tányérrugó közötti erőegyensúly magyarázatakor ezenkívül a forgatónyomatékot átvivő eszközöket képező 409 laprugókat is figyelembe kell venni. Ezen forgatónyomatékot átvivő eszközöket képező 409 laprugók a 402 ház és a 403 nyomótárcsa között oly módon lehetnek előfeszítve, hogy a 401 dörzskapcsoló teljes élettartamán keresztül a 403 nyomótárcsa a 409 laprugók révén tengelyirányban a 404 tányérrugó ellen meg van feszítve, ily módon a forgatónyomatékot átvivő eszközöket képező 409 laprugók által kifejtett tengelyirányú erő a 404 tányérrugó által a 403 nyomótárcsára kifejtett erőnek ellenhat és így összegződik a 413 érzékelőrugó által a 404 tányérrugóra kifejtett tengelyirányú erővel, ahol ezen két erő a 404c nyelvcsúcsokra ható kioldóerőnek tengelyirányban ellen hat. A tényleges érzékelőerő - amely nem forgó 401 dörzskapcsoló esetén a 404 tányérrugó tengelyirányú elmozdulása ellen hat - így tehát a forgatónyomatékot átvivő eszközöket képező 409 laprugó és a 413 érzékelőrugó által előállított eredendő és a 404 tányérrugóra ható erő által képződik. A 401 dörzskapcsoló forgása során ezen eredendő erőre még egy fordulatszámtól, illetve centrifügális erőtől függő erő szuperponálódik, amelyet a 450 nyelvek állítanak elő.

A 401 dörzskapcsoló működtetése során a 403 nyomótárcsa elemelkedési útjának egy résztartományán keresztül a 408 tengelykapcsoló-tárcsa által átviendő nyomaték lassú csökkenését, illetve növelését biztosítószerkezettel, például 453 rugós betéttel ellátott 408 tengelykapcsoló-tárcsa esetén ezen 450 szerkezet a 407 súrlódó betéteknek, illetve a 408 tengelykapcsoló-tárcsának a 403 nyomótárcsa által történő szabaddá tételéig a

HU 217 603 Β

404 tányérrugó tengelyirányú megtámasztásához hozzájárul a gyűrű alakú 417 utánállító elemmel szemben. Ezáltal biztosítjuk, hogy a 407 súrlódó betéteknek legalább megközelítően a szabaddá tételéig a 417 utánállító elem tengelyirányban a 404 tányérrugó és a 402 ház, illetve fedél között feszítve marad és ezáltal utánállítás nem valósulhat meg. Amennyiben a 401 dörzskapcsoló kikapcsolása során a 403 nyomótárcsa a 407 súrlódó betétektől elemelkedik, ebben az esetben a 450 nyelvekkel nem rendelkező tengelykapcsoló-egységnél tengelyirányú feszítőerőként a 404 tányérrugóra csak a nyomatékátviteli eszközöket képező 409 laprugók és a 413 érzékelőrugók által kifejtett erő hat. Ezen eredendő érzékelőerő a 404c nyelvcsúcsokra kifejtett kioldóerő ellen hat. Meghatározott fordulatszám-tartományokban, különösen nagyobb motorfordulatszámoknál például a motor által gerjesztett rezgések léphetnek fel, amelyek a

403 nyomótárcsa tengelyirányú lengéséhez vezethetnek. Amennyiben a 403 nyomótárcsa tengelyirányban leng, ebben az esetben ezen 403 nyomótárcsa rövid ideig a

404 tányérrugótól eltávolodhat, ami által az eredendő érzékelőerő rövid ideig csökken, mivel az ekkor a forgatónyomatékot átvivő eszközökként kialakított 409 laprugók által előállított tengelyirányú erő már nem a 404 tányérrugóra hat. Ennek következménye, hogy a

416 utánállító szerkezet célzott utánállításához szükséges erőviszony a 404 tányérrugó, illetve erre ható kioldóerő és ezen 404 tányérrugóra ható eredendő támasztóerő között változik, éspedig a 401 dörzskapcsoló ilyen jellegű üzemi állapotai esetén a 404 tányérrugóra ható tengelyirányú támasztóerő annyira csökken, hogy a dörzskapcsoló túl korán, illetve nem kívánt módon utánállítódik, és ezáltal a 404 tányérrugó munkapontja a tányérrugó-minimum felé eltolódik. Ezenkívül a motor meghatározott üzemállapotai esetén különösen nagyobb motorfordulatszámoknál különösen nagy forgattyústengely-kerületi gyorsulások léphetnek fel, amelyek a

417 utánállító elem tehetetlensége miatt kerületi erőket hoznak létre, amelyek a 417 utánállító elem és a 402 ház között ható utánállító 418, 419 ékszerű nyúlványok miatt a 404 tányérrugóra tengelyirányú erőkomponenst fejtenek ki, amely az eredendő érzékelőerő ellen van irányítva, ami által szintén nem kívánt utánállítás valósulhat meg. A fellépő rezgések miatt ezenkívül a 418, 419 ékszerű nyúlványok között meglévő súrlódásos kapcsolat csökkenthető, úgyhogy a 417 utánállító elemre kerületirányban ható 417a utánállító rugó által előállított és a 404 tányérrugóra ható tengelyirányú erő növekszik, ami szintén egy nem kívánt utánállításhoz vezethet.

Annak érdekében, hogy a centrifugális erőtől függő 450 eszközök nélküli 401 dörzskapcsolónak a fentiekben említett hátrányait kiküszöbölhessük, a 12-13. ábrán bemutatott kiviteli példa centrifugális erőtől függő 450 nyelvekkel van ellátva. Ezen centrifugális erőtől függő 450 eszközök a fordulatszámtól függő zavarhatásokat azzal kompenzálják, hogy egy fordulatszámtól, illetve centrifugális erőtől függően növekvő erőt állítanak elő, amely a 411 érzékelőrugó által kifejtett erővel párhuzamosan hat.

A centrifugális erőtől függő eszközök oly módon lehetnek kialakítva, hogy a betétkopás miatt szükséges utánállítás a 401 dörzskapcsolóban csak akkor valósul meg, ha a 401 dörzskapcsoló áll, vagy álló helyzetben van, vagy kis fordulatszámmal működik. Forgó 401 dörzskapcsoló esetén, illetve egy meghatározott fordulatszám fölött, amelynél kritikus rezgések léphetnek fel, így tehát a 416 utánállító szerkezet gyakorlatilag blokkolható.

A 14. ábrán bemutatott 501 dörzskapcsoló esetén 513 érzékelőrugó egy tányérrugó megtámasztását biztosító, elfordulást lehetővé tevő 505 befogáson belül sugárirányban van elrendezve. Az 513 érzékelőrugó gyűrű alakú 513a alaptesttel van ellátva, amelyből sugárirányban befelé mutató 513b nyelvek indulnak ki. Az 513 érzékelőrugó ezen 513b nyelveken keresztül gyűrű alakú ütközési 536 tartományon támaszkodik, amely hasonlóképpen van elrendezve és kiképezve, mint a 12. és 13. ábrán bemutatott gyűrű alakú ütközési 436 tartomány. Az 513b nyelvek az ütközési 536 tartománynak 504c nyelvcsúcsok felé mutató oldalán fekszenek fel. Az 513a alaptest sugárirányban kívülről szintén 513c nyelvekkel van ellátva, amelyek az 504 tányérrugó tengelyirányú megtámasztása érdekében ezen 504 tányérrugók fekszenek fel.

Az 513 érzékelőrugónak az 502 fedélre való szerelése oly módon történhet, hogy az 513 érzékelőrugót feszítési irányban kúposán addig deformáljuk, míg a belső 513b nyelvek által határolt 540 belső átmérő nagyobb nem lesz, mint az ütközési 536 tartomány 541 külső átmérője. Ezáltal a támasztó 513b nyelvek az 502 fedél 538 nyílásaiba hasonló módon vezethetők be, mint a 12. és 13. ábra kapcsán a 404b nyelvek és a 438 nyílások vonatkozásában ismertettük. Miután a 413b nyelveket a 438 nyílásokba bevezettük, az 513 érzékelőrugó feszültségmentes állapotba hozható, ami által az 513b nyelvek belső végtartományai kisebb átmérőre áthelyeződnek és az ütközési 536 tartományra felfekszenek.

Az 513 érzékelőrugónak az 502 fedélre való szerelése vonatkozásában egy további lehetőség van abban, hogy a belső 513b nyelveknek legalább résztartományait tengelyirányban az 502 fedél irányába felhajlítsuk, úgyhogy nagyobb 540 belső átmérőt határoljanak, mint az ütközési 536 tartomány külső átmérője. Miután az érzékelőrugót, illetve az 513b nyelveket az 502 fedél 538 nyílásaiba bevezettük, az 513b nyelvek oly módon hajlíthatok vissza, hogy sugárirányban belül fekvő tartományaival előfeszítéssel az ütközési 536 tartományon felfekvésre kerülnek. A visszahajlítás révén az 513b nyelvek a 14. ábrán látható szaggatott vonallal jelölt helyzetből a folyamatos vonallal jelzett helyzetbe hozhatók a tányérrugóanyag képlékeny deformálása révén. Az érzékelő 513b nyelvek képlékeny deformálásához az 513b nyelvek az 504 tányérrugó 504b nyelvein, illetve 504c nyelvcsúcsain tengelyirányban támaszkodhatnak. Az 513b nyelvek hajlításához olyan szerszám alkalmazható, amely az 504 tányérrugó 504b nyelveit felülről megtámasztja és az 513b nyelvekre alulról erőt fejt ki, éspedig hozzávetőlegesen azon átmérőtartományban, amelyben az 513b nyelvek le vannak hajlítva.

HU 217 603 Β

A 404 és 405 tányérrugók kinyomódási úthosszának, illetve elfordulási szögének korlátozására szolgáló ütközési 436, 536 tartományok azt az előnyt biztosítják, hogy a vonatkozó 401, illetve 501 dörzskapcsolóba vannak integrálva, és a 404b, illetve 504b nyelvek tartományában fejtik ki hatásukat, ami által biztosítható, hogy a 404b, 504b nyelveknek az ütközési 436, 536 tartományokon való felfekvése esetén a tányérrugónyelvek nem vagy csak lényegtelen mértékben tengelyirányú irányban deformálódhatnak. Ezáltal az is biztosítható, hogy a 404b, 504b nyelvek még a 401, 501 dörzskapcsoló kikapcsolt állapotának megfelelő helyzetükben a 408 tengelykapcsoló-tárcsa részein se kerüljenek felfekvésre. A 12. ábrán a 404 tányérrugónak a kikapcsolt 401 dörzskapcsolónak megfelelő helyzetét szaggatott vonallal és 450 jellel jelöltük. így tehát ezáltal megakadályozható, hogy a 404 tányérrugó 404b nyelvei a 401 dörzskapcsoló kikapcsolt állapotában az ekkor ezen 401 dörzskapcsolóval szemben forgó 408 tengelykapcsoló-tárcsán felfekvésre kerüljenek, illetve azon súrlódhassanak.

A 12-14. ábrákon bemutatott kiviteli példák esetén az ütközési 436, 536 tartományok a 404, 504 tányérrugók 404c, 504c nyelvcsúcsainak tartományában vannak kiképezve. Ezen ütközők másképpen is ki lehetnek alakítva, és a belső 404c, 504c nyelvcsúcsokhoz képest sugárirányban kifelé eltoltan is el lehetnek rendezve. Egy ilyen jellegű kialakítás esetén viszont célszerű, ha a 404c, 504c nyelvcsúcsok és a sugárirányban kijjebb elhelyezkedő ütközők között meglévő sugárirányú emelőkar oly módon van megválasztva, hogy a 404, 504 tányérrugók 404b, 504b nyelveinek - a rájuk ható kikapcsolási erő és az ütközőkön való felfekvésük miatt előforduló - nem kívánt meghajlítását megakadályozzuk.

Az említett túlméretezett, illetve a megengedettnél nagyobb kikapcsolási út a kikapcsolási rendszer, illetve működtetőrendszer miatt keletkezhet, amely a bemutatott és leírt kiviteli példák esetén a tányérrugónyelvek által képzett tengelykapcsolót működtető eszközökre hat. Ezen működtetőrendszer hagyományos módon oldócsapággyal - amely a dörzskapcsoló működtetőeszközeire hat -, működtetőszervvel, például tengelykapcsoló-pedállal, valamint egy, az oldócsapágy és a működtetőszerv között elrendezett erőátviteli szerkezettel van ellátva. Ezen erőátviteli szerkezet felvevő-, valamint átadóhengerrel lehet ellátva. Felvevő- és átadóhengerrel ellátott kikapcsolási rendszereknél egy meg nem engedett, a normális kikapcsolási úthosszát meghaladó kikapcsolási úthossz azáltal jöhet létre, hogy a dörzskapcsoló gyors be- és újra kikapcsolásának következtében a felvevőhenger nem képes megfelelő gyorsasággal visszaállítani, azaz nem tudja elérni véghelyzetét, úgyhogy egy rövid idő elteltével elvégzett újrakikapcsolás során a felvevőhenger ugyan a normális kikapcsolási úthossznak megfelelő úthosszát tesz meg, viszont a tengelykapcsoló számára a teljes kikapcsolási úthossz a normális kikapcsolási úthossz és a meg nem tett maradék visszaállítási úthossz összegének felel meg. Ezáltal a dörzskapcsoló vonatkozásában olyan teljes működtetési úthossz adódik, amely a tengelykapcsoló előírt, maximálisan megengedett kikapcsolási úthosszát lényegesen túllépi. Ez azt jelenti, hogy a teljes működtetési úthossz a dörzskapcsolónál a működtetéshez előre megállapított túllépési úthossztartalékot is meghaladhatja.

A találmány szerinti intézkedések, illetve az ütközési 36, 436, 536 tartományok révén tehát a dörzskapcsolók működtetésénél egy meg nem engedett nagy kikapcsolási úthossz, illetve úttöbblet kiküszöbölhető, amikor viszont a tengelykapcsoló élettartamán keresztül a szükséges és előírt normális kikapcsolási úthossz biztosítva van.

A találmány szerint tehát általánosan tengelykapcsolóknál, különösen legalább a tengelykapcsoló-tárcsa súrlódó betétjeinek kopását kompenzáló utánállító szerkezettel ellátott tengelykapcsolóknál a tengelykapcsolót működtetőszerkezetben legalább egy ütköző lehet kiképezve, amely a tengelykapcsoló működtetése során a tengelykapcsolót működtető eszköz fölös úthosszát megakadályozza. Egy ilyen jellegű ütköző az oldócsapágy kikapcsolási úthosszát vagy a tányérrugó elfordulási útját korlátozhatja. Ilyen jellegű ütköző más helyen is ki lehet képezve. Ezenkívül a dörzskapcsoló működtetési úthossza meghatározott állandó értékre korlátozható oly módon, hogy mind a kikapcsolási irányban, mind a bekapcsolási irányban meghatározott korlátozást, például ütközőt valósítunk meg.

Ilyen jellegű korlátozás előnyös módon az oldócsapágy tartományában valósítható meg, mivel ebben a tartományban a működtetőeszközök, mint a dörzskapcsoló tányérrugónyelvei és egy meghatározott úthosszra korlátozott szerkezeti elem közötti tűréslánc kismértékű.

Egy ilyen jellegű korlátozás, illetve ilyen jellegű ütköző jelenléte esetén a kikapcsolás során gyakorlatilag merev korlátnak ütközünk, ami által a vonatkozó szerkezeti elemek, különösen a kikapcsolási rendszer szerkezeti elemei nagymértékű igénybevételnek vannak kitéve, illetve lábbal működtetett rendszereknél a működtető személy részéről ilyen merev korlátozás nemkívánatos lehet. Ezért a találmány egy továbbfejlesztett kiviteli alakja esetén a dörzskapcsoló működtetőszerkezetében egy rugósán, illetve rugalmasan utánengedő eszköz és/vagy egy, a kikapcsolási rendszer nyomását korlátozóeszköz van kiképezve, ahol ezen eszköz előfeszítő erővel rendelkezik, illetve egy minimális deformálóerőt, illetve nyitóerőt igényel, amely legalább kismértékben nagyobb, mint a tengelykapcsoló működtetéséhez szükséges maximális erő, illetve maximális nyomás. Ezáltal biztosítjuk, hogy az ütköző működésbe lépésekor a tengelykapcsoló-pedál tovább nyomható, illetve a működtetőmotor meghatározott helyzet eléréséig mozgást végezhet. A dörzskapcsoló működtetőszerkezetében lévő utánengedő eszköz a tengelykapcsolót működtető eszközök és az oldócsapágy vagy az oldócsapágy és a kikapcsolási működtetőeszköz, például a tengelykapcsoló-pedál vagy a kikapcsoló motor között lehet elrendezve.

A 15. ábrán 601 kikapcsolási rendszer látható, ahol 622 oldócsapágy által a tengelykapcsolót kapcsoló

HU 217 603 Β

604 működtetőeszközre és/vagy a tengelykapcsoló 602 házára kifejthető maximális erő korlátozására szolgáló eszköz különböző elrendezési lehetőségei vannak feltüntetve. A 15. ábrán axiális 636 ütköző van kiképezve, amely a 622 oldócsapágy által megtett meghatározott út megtételét követően a 602 házon felfekvésre kerül, hasonlóképpen, ahogy ezt az ütközési 36 tartománnyal kapcsolatban az 1. és 2. ábra ismertetése során leírtuk. A kikapcsolási úthossz korlátozása más módon is történhet, ahogy például a 12-14. ábrákkal kapcsolatban ismertettük. A 601 kikapcsolási rendszer átadó 650 hengerrel és felvevő 651 hengerrel van ellátva, amelyek 652 vezetéken keresztül egymással össze vannak kapcsolva. A felvevő 651 henger 653 dugattyúja a 622 oldócsapágyat hordozza, és 654 házban tengelyirányban elmozgathatóan van elrendezve. A 652 vezeték hidraulikus közeget, például olajat táplál a 655 nyomótérbe. Az átadó 650 henger 656 házzal van ellátva, amely a benne elrendezett 657 dugattyúval együttműködve változtatható térfogatú 658 nyomóteret képez. A 658 nyomótér a 652 vezetéken keresztül a 655 nyomótérrel van összekötve. A 658 nyomótérben a 657 dugattyúhoz való visszaállító 659 rugó van elrendezve. A 657 dugattyú tengelykapcsoló-pedál vagy működtetőmotor, például villamos motor vagy szivattyú segítségével tengelyirányban elmozdítható. A 601 kikapcsolási rendszer nyomóközegköre 660 nyomóközegtartállyal áll kapcsolatban. Az átadó 650 henger előnyösen 661 vezetéken keresztül közvetlenül a 660 nyomóközegtartállyal áll kapcsolatban.

A 604 működtetőeszközökre és/vagy a 602 házra ható, tengelykapcsolót működtetőerő korlátozása céljából a 15. ábra szerinti kiviteli alak esetén a 601 kikapcsolási rendszer nyomóközegkörében legalább egy olyan eszköz van elrendezve, amely a nyomóközeg körében a dörzskapcsoló működtetése során keletkező nyomást meghatározott értékre korlátozza. A 15. ábra szerinti kiviteli példa esetén ezen eszközt legalább egy nyomáskorlátozó szelep képezi. A 15. ábrán egy ilyen jellegű nyomáskorlátozó szelep különböző elrendezési lehetőségei vannak feltüntetve. Egy ilyen jellegű nyomáskorlátozó 662 szelep például a 652 vezetékben lehet elrendezve, és a 660 nyomóközegtartályba való visszavezetésre szolgáló 663 visszavezető vezetékkel lehet ellátva. A nyomáskorlátozó 662 szelep helyett olyan nyomáskorlátozó 664 szelep is elrendezhető, amelyet a 654 ház hordoz, vagy amely a 654 házba van integrálva, a 655 nyomótérrel kapcsolatban áll, és a 665 visszavezető vezetéken keresztül a 660 nyomóközegtartállyal van összekötve.

A 15. ábrán nyomáskorlátozó 666 szelep vonatkozásában egy további alternatív elrendezési lehetőség látható. A nyomáskorlátozó 666 szelep az átadóhenger 658 nyomóterével áll kapcsolatban, ahol a 666 szelepet a 656 ház hordozhatja, vagy a 666 szelep a 656 házba lehet integrálva. Ezenkívül a nyomáskorlátozó 666 szelep a 660 nyomóközegtartályba visszavezető eszközzel van ellátva. Erre a célra a nyomáskorlátozó 666 szelep saját külön vezetékkel lehet ellátva, vagy pedig a 661 vezetékkel lehet összekötve.

Egy nyomáskorlátozó 667 szelep elrendezése vonatkozásában egy további lehetőség van abban, hogy ezt az átadó 650 henger 657 dugattyújába integráljuk. Ezen 667 szelepnek a tehermentesítő oldalon kapcsolata kell, hogy legyen a 660 nyomóközegtartállyal vagy legalább egy közbenső tárolóval.

A túlnyomásszelep helyett a nyomóközeg-körfolyamatban hidrotároló is el lehet rendezve, amely a kikapcsolási rendszerben fellépő maximális nyomást oly módon korlátozza, hogy a kikapcsolási úthossz korlátozására szolgáló ütközők működésbe lépését követően nyomóközeg tárolásával a rendszert tehermentesíti, és ily módon gyakorlatilag közbenső tárolóként, illetve rugótárolóként hat.

A 16. ábrán látható egy további 701 dörzskapcsoló, amely hasonlóképpen az előbbiekben ismertetett ábrákon bemutatott kiviteli példákhoz 716 utánállító szerkezettel van ellátva, amely 708 tengelykapcsoló-tárcsa 707 súrlódó betétjein keletkező kopás automatikus kiegyenlítésére szolgál. A bemutatott kiviteli példa esetén a 716 utánállító szerkezet elvi felépítése és működésmódja a 12. és 13. ábrán bemutatotténak felel meg. Az utánállító gyűrű, illetve 717 utánállító elem felfekvési, illetve ütközési 770 tartományokkal van ellátva, amelyek a 701 dörzskapcsoló kikapcsolási folyamata során a 704 tányérrugóval együttműködhetnek. Az ütközési 770 tartományok axiális viszonylagos elrendezése a 704 tányérrugónak a velük együttműködő tartományokhoz képest oly módon van megvalósítva, hogy egy kikapcsolási folyamat során a 704 tányérrugó 771 tartományai legalább közvetve, előnyösen közvetlenül a 717 utánállító elem által hordozott felfekvési 770 tartományokon tengelyirányban támaszkodnak. Ezen kölcsönös megtámasztás előnyösen legalább megközelítően a 704 tányérrugó előírt kikapcsolási (kinyomódási) 772 úthosszának, illetve megfelelő elfordulási szögének elérésekor, illetve kismértékű túllépésekor a 704c nyelvcsúcsok tartományában valósul meg. Az előírt kikapcsolási 772 úthossz ilyen jellegű túllépése hibás, illetve nem helyesen beállított kikapcsolási rendszer miatt fordulhat elő. A 704 tányérrugónak a 770 tartományokon való axiális megtámasztásával a 717 utánállító elemet nem kívánt elfordulás ellen biztosítjuk. A 704 tányérrugó tehát gyakorlatilag fékként működik a 717 utánállító elem számára egy meghatározott kikapcsolási 772 úthossz túllépésekor.

A bemutatott kiviteli példa esetén a felfekvési, illetve ütközési 770 tartományokat egy, sugárirányban egy elfordulást lehetővé tevő 705 befogáson kívül a 717 utánállító elemhez hozzáformált gyűrű alakú 773 nyúlvány képezi. A gyűrű alakú, sugárirányú 773 nyúlvány helyett több, a kerület mentén elosztott sugárirányú 773 nyúlványok is alkalmazhatók. A 773 nyúlvány(ok) a bemutatott kiviteli példa esetén a 704 tányérrugó külső pereméig teijed(nek). A meghatározott kikapcsolási 772 úthossz elérését követően a 704 tányérrugó külső 771 tartományával a 717 utánállító elem ütközési 770 tartományain támaszkodik. A meghatározott kikapcsolási 772 úthossz túllépése esetén a 704 tányérrugó számára az elfordulási átmérő növekszik, mivel ezen átmérő a 705 befogás át23

HU 217 603 Β mérőjétől a 704 tányérrugó 771 tartományai és az ütközési 770 tartományok közötti érintkezési átmérőre áthelyeződik. Ezen áthelyeződés révén a 404c nyelvcsúcsok tartományában szükséges kikapcsolási erő is csökken, mivel a tányérrugó emelőkarviszonya i-ről i+ 1-re változik, éspedig mivel a kikapcsolási 772 úthossz eléréséig kétkarú emelőként ágyazott tányérrugó a 772 úthossz túllépése esetén gyakorlatilag egykarú emelőként elfordul. A kikapcsolási erő ezen csökkenése miatt biztosítható, hogy a 704 tányérrugót a 713 érzékelőrugó és a 709 laprugó által kifejtett tengelyirányú eredendő támasztóeró, illetve terhelőerő révén a 702 ház, illetve a 717 utánállító elem irányába kényszerítjük. A 714 tányérrugó egészében tehát tengelyirányban a 717 utánállító elemtől, illetve a 702 fedéltől nem távolítható el. A meghatározott kikapcsolási 772 úthossz túllépésekor a 713 érzékelőrugó tengelyirányban rugósán deformálódik, éspedig mivel ebben az esetben a 704 tányérrugó a 705 befogás tartományában a 717 utánállító elemről elemelkedik.

A 773 nyúlványok, illetve kiemelkedések előnyös módon a műanyagból előállított 770 utánállító elemhez hozzáfröccsönthetők. A ITi nyúlványokra tengelyirányban ható maximális erő a 704c nyelvek tartományában mérhető minimális kikapcsolási erőnek és a 704 tányérrugóhoz való tengelyirányú érzékelő-, illetve támasztóerőnek a különbségéből adódik, amely érzékelő- és támasztóerőt a 713 érzékelőrugó és a 709 laprugó elemei fejtik ki. A 773 nyúlványok úgy vannak kiképezve, hogy ezen maximális erőnek lényegesebb deformálása nélkül ellenállnak.

Egy további lényeges előny abban van, hogy a 703 nyomótárcsa tengelyirányú elemelkedése gyakorlatilag állandó marad, és ezáltal a 772 úthossz túllépése esetén a 709 laprugók által a 704 tányérrugóra kifejtett axiális erő tovább nem csökken. Mivel a 709 laprugók által kifejtett erő az eredendő érzékelőerőnek egy részét képezi, ezen 709 laprugók fennmaradó maradék feszítésének köszönhetően a 701 dörzskapcsoló biztonsága az úttöbblet vonatkozásában növekszik. Ezáltal például személygépkocsikhoz alkalmazott tengelykapcsolók esetén a 704c nyelvcsúcsok tartományában hozzávetőlegesen 0,5-2 mm-es úttöbblet érhető el anélkül, hogy ez a 716 utánállító szerkezet működését hátrányosan befolyásolná.

A 703 nyomótárcsa elemelkedésének korlátozása oly módon is történhet, hogy egy meghatározott kikapcsolási úthossz túllépése esetén a 703 nyomótárcsa tengelyirányban a 713 érzékelőrugón támaszkodik. Ennek érdekében a 713 érzékelőrugón és/vagy a 703 nyomótárcsán megfelelően hozzáalakított elemek, például bütykök, nyúlványok vagy hasonlók lehetnek kiképezve.

A 17. és 18. ábrán bemutatott 1 dörzskapcsoló 2 házzal és a 2 házzal együtt forgathatóan összekapcsolt, viszont tengelyirányban korlátozottan elmozdítható 3 nyomótárcsával van ellátva. A 3 nyomótárcsa és a 2 ház között tengelyirányban megfeszítve szorító 4 nyomótárcsa van elrendezve, amely a 2 ház által hordozott gyűrű alakú, elfordítási lehetővé tevő 5 befogás körül elforgathatóan van ágyazva, és a 3 nyomótárcsára a 2 házzal szilárdan összekötött 6 ellennyomólemez, például lendkerék irányában erőt fejt ki, ami által a 8 tengelykapcsoló-tárcsa 7 súrlódó betétjei a 3 nyomótárcsa és a 6 ellennyomólemez között befogásra kerülnek.

A 3 nyomótárcsa a 2 házzal kerületirányban, illetve érintőlegesen irányított 9 laprugókon keresztül vele együtt forgathatóan össze van kapcsolva. A bemutatott kiviteli példa esetén a 8 tengelykapcsoló-tárcsa úgynevezett 10 betétrugószegmensekkel van ellátva, amelyek az 1 dörzskapcsoló bekapcsolása során progresszív forgatónyomaték-kialakulást biztosítanak oly módon, hogy a két 7 súrlódó betét egymás felé történő korlátozott tengelyirányú elmozdulásával a 7 súrlódó betétre ható tengelyirányú erők progresszív emelkedését teszik lehetővé. Olyan tengelykapcsoló-tárcsa is alkalmazható, amelynél a 7 súrlódó betétek tengelyirányban gyakorlatilag mereven hordozótárcsára vannak felvive. Ebben az esetben betétrugókészlet alkalmazható, tehát a tányérrugóval sorosan kapcsolt rugós elrendezés, például a ház és a lendkerék között, a ház és a házoldali támasz, valamint a tányérrugó és a nyomólemez között kialakított rugalmas elrendezés vagy rugalmas ház.

A bemutatott kiviteli példa esetén a 4 tányérrugó a szorítóerőt kifejtő gyűrű alakú 4a alaptesttel van ellátva, amelyből sugárirányban befelé terjeszkedő 4b működtetőnyelvek indulnak ki. A 4 tányérrugó oly módon van beépítve, hogy sugárirányban kijjebb elhelyezkedő tartományokkal a 3 nyomótárcsára erőt fejt ki, és sugárirányban beljebb fekvő tartományokkal az 5 befogás körül elforgatható (elbillenthető).

Az 5 befogás két, elfordulást lehetővé tevő 11, 12 támasszal van ellátva, amelyek a bemutatott kiviteli példa esetén drótgyűrűk által vannak kiképezve, és amelyek között a 4 tányérrugó tengelyirányban van befogva, illetve befeszítve. A 4 tányérrugónak a 3 nyomótárcsa felé mutató oldalán elrendezett 11 támaszra erőtároló 13 elem tengelyirányban a 2 ház felé erőt fejt ki. Az erőtároló 13 elemet tányérrugó, illetve tányérrugószerű szerkezeti elem képezi, amely külső 13a peremtartományával a 2 háznak támaszkodik, és sugárirányban beljebb fekvő szakaszaival all támaszra a működtető 4 tányérrugóelem és ezáltal a 2 ház irányába tengelyirányban erőt fejt ki. A 3 nyomótárcsa és a működtető 4 tányérrugó között elrendezett, tányérrugóként kialakított 13 elem külső, gyűrű alakú 13b tartománnyal rendelkezik, amelynek belső peremétől sugárirányban befelé terjeszkedő 13c nyelvek indulnak ki, amelyek a 11 támaszon támaszkodnak.

A tányérrugószerű 13 elem megtámasztásához a bemutatott kiviteli példa esetén a 2 házon járulékos 14 eszközök vannak rögzítve, amelyek a tányérrugószerű 13 elem számára elfordulást biztosító támaszt biztosítanak. Ezen járulékos 14 eszközöket hozzárögzített vagy hozzászegecselt szegmens alakú egyedi szerkezeti elemek képezhetik, amelyek a kerület mentén egyenletesen vannak elosztva. A 14 eszközöket továbbá körgyűrű alakú, önmagában zárt szerkezeti elem is képezheti. Ezenkívül a támasztó 14 eszközök közvetlenül a 2 házból lehetnek kiformálva, például a 2 ház

HU 217 603 Β axiális tartományában kialakított nyúlványok vagy nyelvszerű kivágások révén, amelyek a tányérrugószerű 13 elem behelyezése és befogása után anyagdeformálás révén ezen 13 elem külső peremtartománya alá szorulnak. Ezenkívül a támasztó 14 eszközök és a tányérrugószerű 13 elem között bajonettszerű kapcsolat, illetve reteszelés lehet kialakítva, úgyhogy a tányérrugószerű 13 elem először előfeszíthető, majd ennek sugárirányban külső tartományai tengelyirányban a támasztó 14 eszközök fölé juttatható. Ezt követően a tányérrugószerű 13 elem megfelelő, a 2 házhoz képest történő elfordításával a 13 elem támasztó tartományai a támasztó 14 eszközökre felfekvésre kerülhetnek. A tányérrugószerű 13 elem támasztási tartományai ebben az esetben a gyűrű alakú alaptestet képező 13b tartományon sugárirányban kifelé kiálló nyúlványok által lehetnek kiképezve.

A működtető 4 tányérrugó és adott esetben a tányérrugószerű 13 elem elfordulás elleni biztosításához, valamint a drótgyűrűk által képzett 11, 12 támaszok központosításához a 2 házon tengelyirányban elhelyezkedő 15 szegecselemekként kialakított központosítóeszközök vannak rögzítve. A 15 szegecselemek egyegy tengely irányban elhelyezkedő 11a szárral vannak ellátva, amely tengelyirányban két, egymással szomszédos 4b működtetőnyelv között kialakított kivágáson keresztül vezet, és amely a tányérrugószerű 13 elem hozzárendelt 13c nyelvéhez hozzáformált 13d tartományok által részben körülfogható.

A tányérrugószerű 13 elem, illetve tányérrugó érzékelőrugóként van kiképezve, amely egy előre meghatározott működési úton keresztül egy, legalább lényegében megközelítően állandó erőt állít elő. Ezen érzékelőrugón keresztül a 4c nyelvcsúcsokra kifejtett tengelykapcsolót kikapcsolási erőt felfoghatjuk, ahol mindenkor legalább megközelítő egyensúly uralkodik a kikapcsolási erő által a 11 támaszra kifejtett erő és a 13 elem által ezen 11 támaszra kifejtett ellenerő között. A kikapcsolási erő alatt azt az erőt értjük, amelyet az 1 dörzskapcsoló működtetése során a 4c nyelvcsúcsokra, illetve a tányérrugónyelvek kikapcsoló kaqaira fejtünk ki, és amely így az érzékelőrugót képező 13 elem ellen hat.

A ház felőli 12 támasz a 4 tányérrugó és a 2 ház közötti tengelyirányú térben elhelyezkedő 16 utánállító szerkezeten keresztül a 2 házon támaszkodik. Ezen 16 utánállító szerkezet megakadályozza, hogy a 11 és 12 támaszoknak a 3 nyomótárcsa, illetve a 6 ellennyomólemez irányában történő tengelyirányú elmozdulása esetén a 12 támasz és a 2 ház között, illetve a 12 támasz és a 4 tányérrugó között nem kívánt hézag keletkezzen. Ezáltal megakadályozzuk, hogy a dörzskapcsoló működtetése során nem kívánt holt-, illetve üresjárási utak keletkezzenek, aminek köszönhetően az 1 dörzskapcsoló optimális hatásfoka és ezáltal kifogástalan működtetése biztosítva van. A 11 és 12 támaszok tengelyirányú elmozdulása a 3 nyomótárcsa és a 6 ellennyomólemez súrlódó felületem, illetve a 7 súrlódó betéteken fellépő tengelyirányú kopás esetén valósul meg. Az utánállítás a találmány szerinti tengelykapcsolónál a 11, 12 támaszok kopása esetén is bekövetkezik, a tányérrugónak az ott tengelyirányban egymással szemben fekvő tartományoknál, a tányérrugó kopása esetén a nyomótárcsa támasztóbütykeinek (3a) tartományában vagy a tányérrugó ezekkel szemben fekvő tartományain. Az 5 befogás automatikus utánállításának működésmódját az alábbiakban a 24-27. ábrákon bemutatott diagramok kapcsán még részletesebben is ismertetjük.

A 16 utánállító szerkezet rugó által terhelt gyűrűszerű 17 utánállító elemet tartalmaz, amelyet a 19. és 20. ábrák mutatnak részletesebben. A gyűrű alakú 17 utánállító elem kerületirányban terjeszkedő és tengelyirányban emelkedő felfutó ékszerű 18 nyúlványokkal van ellátva, amelyek a 17 utánállító elem kerülete mentén vannak elosztva. A 17 utánállító elem az 1 dörzskapcsolóba oly módon van beépítve, hogy az ékszerű 18 nyúlványok a 2a házfenék felé mutatnak. A 17 utánállító elemnek a 18 nyúlványoktól elfordított oldalán a drótgyűrű által képzett 12 támasz 19 felvevőelemben (18. ábra) központosán van pozícionálva. A 19 felvevőelem oly módon lehet kiképezve, hogy a 12 támasz a 17 utánállító elemen tengelyirányban is biztosítva (rögzítve) van. Ez például oly módon valósítható meg, hogy legalább szakaszonként a 17 utánállító elemnek a 19 felvevőelemet határoló tartományai a 12 támaszt kapocsszerűen rögzítik, illetve a 12 támasz számára csappanó kapcsolatot képeznek. Amennyiben a 12 támasz és a 17 utánállító elem különböző anyagokból van kiképezve, a nagy hőmérséklet-változások esetén előforduló tágulások közötti különbségek kompenzálása érdekében célszerű lehet, ha a drótgyűrűként kiképzett 12 támasz nyitott, tehát a kerület mentén legalább egy helyen szét van bontva, aminek köszönhetően a 12 támasz a 19 felvevőelemhez képest kerületirányban elmozdulhat, és ezáltal a drótgyűrűként kialakított 12 támasz a 19 felvevőelem átmérőváltozásaihoz igazodhat.

A bemutatott kiviteli példa esetén a 17 utánállító elem műanyagból, például hőálló, hőre lágyuló műanyagból van kiképezve, amely járulékosan szálerősítéssel is el lehet látva. Ezáltal a 17 utánállító elem egyszerű módon fröccsöntett elemként lehet előállítva. Kisebb fajlagos súlyú műanyagból készített utánállító elem esetén, ahogy már említettük, kisebb tömegtehetetlenséget eredményez, aminek következtében a nyomásingadozással szembeni érzékenység csökken. A támasz közvetlenül a műanyag gyűrű által is ki lehet képezve. A 17 utánállító elem lemezidomként vagy agglomerálással is előállítható. Ezenkívül megfelelő anyag alkalmazása esetén a 12 támasz a 17 utánállító elemmel egydarabosan is ki lehet alakítva. A 11 támasz közvetlenül az érzékelőrugót képező 13 elem által is ki lehet képezve. Ennek érdekében a 13c nyelvek csúcsain megfelelő nyúlványok, illetve hozzáformált elemek, hornyok stb. lehetnek kiképezve.

A 17 utánállító elemet a kerület mentén egyenletesen elosztott 15 szegecselemek tengelyirányban terjeszkedő 15a száraival központosítjuk. Ennek érdekében a 17 utánállító elem 20 központosító körvonalakkal rendelkezik, amelyeket kerületirányban elhelyezkedő 21 bemélyedések képeznek, amelyek sugárirányban a 11 támaszon belül helyezkednek el. A 21 bemélyedé25

HU 217 603 Β sek kialakításához a 17 utánállító elem a belső peremtartományon sugárirányban befelé terjeszkedő 22 bütykökkel van ellátva, amelyek a 21 bemélyedések sugárirányú belső körvonalait határolják.

Ahogy a 19. ábrán látható, az egyenletesen elosztott 21 bemélyedések között - kerületirányban nézve - ötöt ékszerű 18 nyúlvány van elrendezve. A 21 bemélyedések kerületirányban oly módon vannak kiképezve, hogy a 17 utánállító gyűrűnek a 2 házhoz képest legalább olyan elfordulási szöget tesznek lehetővé, amely az 1 dörzskapcsoló teljes élettartamán keresztül a 3 nyomótárcsa és a 6 ellennyomólemez súrlódó felületein, valamint a 7 súrlódó betéteken fellépő kopás, valamint adott esetben a tengelykapcsoló kopása esetén is, tehát például a 11, 12 támaszok, a köztük lévő tányérrugó-tartományok, a nyomótárcsabütykök (3a) vagy a tányérrugónak az ezekkel szemben lévő tartományai kopása esetén is biztosítja az utánállítást. Az utánállítási szög az ékszerű nyúlványok kialakításától függően 8° és 60° közötti nagyságrendbe eshet, előnyösen 10-30° közé. A bemutatott kiviteli példa esetén ezen elfordulási szög hozzávetőlegesen 12°-os, ahol az ékszerű 18 nyúlványok 23 emelkedési szöge szintén hozzávetőlegesen 12°-os. A 23 emelkedési szög oly módon van megválasztva, hogy a 17 utánállító elem ékszerű felfutó 18 nyúlványainak a 21. és 22. ábrán bemutatott 25 támasztógyűrű ékszerű 24 ellennyúlványaihoz való hozzászorítása során keletkező súrlódás a 18 és 24 nyúlványok közötti elcsúszást megakadályozza. A 18 nyúlványok és a 24 ellennyúlványok tartományában megválasztott anyagpárosítástól függően a 23 emelkedési szög 4° és 20° közötti tartományba eshet.

A 17 utánállító elem kerületirányban rugóval van megterhelve, éspedig utánállítási irányban, tehát azon irányban, amely az ékszerű 18 nyúlványoknak a 25 támasztógyűrű 24 ellennyúlványokra való ráfutásával a 17 utánállító elemnek a 3 nyomótárcsa irányába való tengelyirányú elmozdulását biztosítja, azaz a 17 utánállító elemet tengelyirányban a sugárirányú 2a házfenéktől eltávolítja. A 17. és 18. ábrán bemutatott kiviteli példa esetén a 17 utánállító elem rugóterhelését legalább egy, száras gyűrű alakú 26 rugó biztosítja, amely például két menettel lehet ellátva, és egyik végén sugárirányban elhelyezkedő 27 szárat tartalmaz, amely a gyűrű alakú 17 utánállító elemmel vele együtt forgathatóan össze van kapcsolva, míg a 26 rugó másik végén tengelyirányban elhelyezkedő 28 szárral van ellátva, amely a 2 házon ezzel együtt forgathatóan be van akasztva. A 26 rugó rugósán megfeszítve van beépítve.

A 21. és 22. ábrán bemutatott 25 támasztógyűrűt szintén olyan gyűrű alakú elem képezi, amely ékszerű 24 ellennyúlványokkal van ellátva, amelyek az ékszerű 18 nyúlványok által határolt felületekhez komplementáló felületeket képeznek, ahol a 18 nyúlványok és a 24 ellennyúlványok által határolt felületek kongruensek is lehetnek. A 24 ellennyúlványok 29 emelkedési szöge a 18 nyúlványok 23 emelkedési szögének felel meg. A 19. és 21. ábra összehasonlításával megállapítható, hogy a 18 nyúlványok és a 24 ellennyúlványok kerületirányban hasonlóan vannak elosztva. A 25 támasztógyűrű a 2 házzal vele együtt forgathatóan van összekapcsolva. Ennek érdekében a támasztógyűrű a kerület mentén elosztott 30 nyílásokkal van ellátva, amelyeken keresztül a 15 szegecselemek szegecselőnyúlványai vezetnek.

A 18. ábrán szaggatott vonallal egy további, száras gyűrű alakú 26a rugó látható, amely hasonlóképpen, mint a 26 rugó, végtartományain le lehet hajlítva, hogy együttforgó kapcsolatot biztosítson egyrészt a 2 házzal, másrészt a 17 utánállító elemmel. Ezen 26a rugó szintén rugósán előfeszítve van beépítve, úgyhogy a 17 utánállító elemre elfordító erőt fejt ki. A két 26, 26a rugó alkalmazása bizonyos alkalmazási esetekben előnyös lehet, mivel az 1 dörzskapcsoló forgása során a 26, illetve 26a rugóra ható centrifugális erők következtében rugóerő-erősítés valósul meg. A két, száras 26, 26a rugó alkalmazásával például a 26 rugón fellépő erőerősítés (erőnövekedés) a 26a rugó által kifejtett erővel kompenzálható. Ennek érdekében a száras 26 és 26a rugók úgy vannak tekercselve, hogy legalább centrifugális erők befolyása alatt a 17 utánállító elemre erőket fejtenek ki, amelyek kerületirányban egymással ellentétesek. A két száras 26,26a rugó egy vagy több menettel lehet ellátva, ezenkívül ezen száras 26, 26a rugók különböző menetátmérőkkel lehetnek kialakítva, ahogy ezt a 18. ábrán szemléltettük, ahol a rendszerint ezzel összefüggő és a 26, 26a rugókra ható centrifugális erők - amelyek a 17 utánállító elemen különböző nagyságú kerületi erőket állítanának elő - az egyes 26, 26a rugók szálvastagságának és/vagy menetszámának megfelelő kiválasztásával legalább megközelítően kiegyenlíthetők. A 18. ábra szerint a 26 rugó pedig sugárirányban ezen 17 utánállító elemen belül, a 26a rugó pedig sugárirányban ezen 17 utánállító elemen kívül van elrendezve. Mindkét 26, 26a rugó megfelelő méretezés, illetve kialakítás esetén sugárirányban a 17 utánállító elemen belül vagy kívül is elrendezhető.

A 23. ábrán a 26 rugó felülnézetben látható. A száras rugó feszültségmentes állapotában a 27, 28 szárak 31 szöget zárnak be, amely 40° és 120° közötti tartományba eshet. A bemutatott kiviteli példa esetén a 31 szög hozzávetőlegesen 85°-os. A 27 szárnak a 28 szárhoz képesti viszonylagos helyzetét 32 jellel jelöltük, amelyet a szár az 1 dörzskapcsolóban új 7 súrlódó betétek esetén foglalna el. A 27 szár azon helyzetét, amely a 7 súrlódó betéteken fellépő maximálisan megengedett kopásnak felel meg, 33 jellel jelöltük. A bemutatott kiviteli példa esetén a 34 utánállító szög hozzávetőlegesen 12°-os. A 26 rugó úgy van kiképezve, hogy ezen 26 rugó feszültségmentes állapotában a két 27, 28 szár között csak egyetlenegy 35 drótmenet helyezkedik el. Az egyéb kerületi tartományban két drótmenet helyezkedik el tengelyirányban egymás fölött. A 26a rugó hasonlóképpen van kiképezve, mint a 26 rugó, viszont nagyobb tekercsátmérővel rendelkezik, és a 18. ábra szerinti 17 utánállító elemhez képest más előfeszítési iránnyal jellemezhető. A 26 rugó által a 17 utánállító elemre kifejtett erő viszont nagyobb mint a 26a rugóé.

Az 1 dörzskapcsoló új állapotában az ékszerű 18 nyúlványokat és az ékszerű 24 ellennyúlványokat

HU 217 603 Β képező tengelyirányú 18a és 24a bütykök a legmélyebben nyúlnak egymásba, ez azt jelenti, hogy az egymáson fekvő 17 és 28 gyűrűk tengelyirányban elfoglalt helye ekkor a legkisebb.

A 17. és 18. ábrán bemutatott kiviteli példa esetén az ékszerű 24 ellennyúlványok, illetve az ezeket képező 24a bütykök külön elem által vannak kiképezve. A 24 ellennyúlványok viszont közvetlenül a 2 ház által is ki lehetnek képezve, például bütyökszerű toldatok hozzáalakításával, amelyek a ház terébe nyúlhatnak. A hozzáalakítás különösen olyan lemezházak, illetve fedelek esetén előnyös, amelyek egyrészűek.

Annak érdekében, hogy a 17 utánállító elemet az 1 dörzskapcsoló szerelése előtt visszahúzott helyzetben tarthassuk, a 17 utánállító elem a 22 bütykök tartományában elfordító-, illetve visszatartó eszköz számára támadási 36 tartományokkal van ellátva, ahol az elfordító- és visszatartó eszköz másik oldalán a 2 házon támaszkodhat. Ilyen jellegű visszatartó eszközöket az 1 dörzskapcsoló előállítása, illetve összeszerelése során alkalmazhatunk, amelyeket az 1 dörzskapcsolónak a lendkerékre, illetve 6 ellennyomólemezre való szerelése után a tengelykapcsolótól eltávolítunk, ami által a 16 utánállító szerkezet működésbe lép. A bemutatott kiviteli példa esetén erre a célra a fedélben, illetve 2 házban kerületirányban elhelyezkedő hosszúkás 37 nyílások és a 17 utánállító elemben bemélyedés, illetve 38 váll van kiképezve. A kerületirányban elhelyezkedő hosszúkás 37 nyílások legalább olyan kiterjesztéssel kell, hogy rendelkezzenek, hogy a 17 utánállító elem a legnagyobb kopási utánállítási szögnek megfelelően visszafordítható legyen. Az 1 dörzskapcsoló összeszerelése után a fedél 37 nyílásain keresztül tengelyirányban elfordító szerszám vezethető át, és a 17 utánállító elem bemélyedésébe vagy 38 vállához vezethető. Ezt követően a 17 utánállító elem a szerszám segítségével visszaforgatható, úgyhogy a 17 utánállító elem a 2 ház sugárirányú 2a tartományának irányába elmozdul, és ezen 2 tartományhoz képest a legkisebb axiális távolságban helyezkedik el. Ebben a helyzetben a 17 utánállító elemet rögzítjük például kapocs vagy csap segítségével, amely a fedél és a 17 utánállító elem egy vonalba eső nyílásba nyúlik, és ezen két szerkezeti elem egymáshoz képesti elfordulását megakadályozza. Ezen csap az 1 dörzskapcsolónak a 6 ellennyomólemezre, illetve lendkerékre való szerelését követően a nyílásból eltávolítható, úgyhogy, ahogy már említettük, a 16 utánállító szerkezetet szabaddá tesszük. A 2 házban lévő 37 nyílások úgy vannak kiképezve, hogy az 1 dörzskapcsolónak a lendkerékről, illetve 6 nyomólemezről való leszedése során, illetve leszedését követően a 17 utánállító elem visszahúzott helyzetbe hozható. Ennek érdekében első lépésben az 1 dörzskapcsolót kikapcsoljuk, úgyhogy a működtető 4 tányérrugó a 12 támaszra tengelyirányú erőt nem fejt ki, és ezáltal a 17 utánállító elem megfelelő elfordítása biztosítva van.

A belső égésű motorhoz már rögzített 1 dörzskapcsoló alkatrészeinek rendeltetésszerű helyzetbe való hozása oly módon is megvalósítható, hogy az utánállító gyűrűt, illetve 17 utánállító elemet a belső égésű motorhoz, illetve annak lendkerekéhez való szerelést követően visszaforgatjuk, illetve visszaállítjuk. Ennek során például segédszerszám segítségével az 1 dörzskapcsolót működtetjük, és az ekkor gyakorlatilag tehermentesített gyűrű alakú 17 utánállító elemet a nyomótárcsához képesti visszahúzott helyzetbe állítjuk. Ezt követően az 1 dörzskapcsolót ismét bekapcsoljuk, úgyhogy a 17 utánállító elem egyelőre ebben a visszahúzott helyzetben marad.

A gyűrű alakú 17 utánállító elem, illetve a 25 támasztógyűrű két-két, sugárirányban eltolt, kerületirányban teqeszkedő és tengely irányban emelkedő ékszerű nyúlványelrendezéssel is el lehet látva, amelyek mindenkor ezen szerkezeti elem kerületén vannak elosztva.

A sugárirányban belül elhelyezkedő ékszerű nyúlványok a sugárirányban kívül elhelyezkedő ékszerű nyúlványokhoz képest kerületirányban eltoltan, éspedig egyegy nyúlványhossz, illetve nyúlványosztás hozzávetőlegesen felével eltoltan lehetnek elrendezve. A kerület mentén eltoltan elhelyezkedő nyúlványok révén biztosítjuk, hogy a 17 utánállító elem és a 25 támasztógyűrű között megfelelő központos vezetés valósuljon meg.

Az alábbiakban a 24-27. ábrák szerinti diagramokban feltüntetett jelleggörbékkel kapcsolatban a fentiekben ismertetett 1 dörzskapcsoló működésmódját ismertetjük részletesebben. A 24. ábrán látható 40 vonal mutatja a 4 tányérrugó kúposságváltozásának függvényében előállított tengelyirányú erőt, éspedig a 4 tányérrugó két támasz közötti deformálása esetén, amely két támasz sugárirányú távolsága az 5 befogás és a 3 nyomótárcsa sugárirányban külső megtámasztási 3a átmérője közötti sugárirányú távolságnak felel meg. Az abszcisszán a két támasz közötti viszonylagos tengelyirányú úthossz, az ordinátán pedig a tányérrugó által előállított erő van bejelölve. A 41 pont a tányérrugó sík helyzetét képviseli, amelyet célszerűen a 4 tányérrugó beépítési helyzeteként választunk zárt 1 dörzskapcsoló esetén, tehát ez az a helyzet, amelyben a 4 tányérrugó a vonatkozó beépítési helyzethez a 3 nyomótárcsára a maximális szorítóerőt kifejti. A 41 pont a 4 tányérrugó kúpos beépítési helyzetének változtatásával, tehát felállításával a 40 vonal mentén felfelé vagy lefelé elmozdítható.

A 42 vonal a két 7 súrlódó betét között ható és a 10 betétrugószegmensek által kifejtett tengelyirányú feszítőerőt mutatja. Ezen tengelyirányú feszítőerő a 4 tányérrugó által a 3 nyomótárcsára kifejtett tengelyirányú erő ellen hat. Előnyös, ha a 10 betétrugószegmensek lehetséges rugalmas deformálásához szükséges tengelyirányú erő legalább a 4 tányérrugó által a 3 nyomótárcsára kifejtett nyomóerőnek felel meg. Az 1 dörzskapcsoló kikapcsolása során a 10 betétrugószegmensek a 43 szakaszon keresztül feszültségmentessé válnak. Ezen a 3 nyomótárcsa megfelelő tengelyirányú elmozdulásának megfelelő 43 szakaszon keresztül az 1 dörzskapcsoló kikapcsolási folyamatát elősegítjük. Ez azt jelenti, hogy kisebb maximális kikapcsolási erőt kell kifejteni, mint azon erő, amely a 10 betétrugószegmensek hiánya esetén a 41 beépítési pontnak felelne meg. A 44 ponton való túllépéskor a 7 súrlódó betétek szabaddá válnak, ahol a 4 tányérrugó degresszív jelleggörbe-tartománya miatt a még kifejtendő kikapcsolási erő

HU 217 603 Β lényegesen kisebb azon erőnél, amely a 41 pontnak felelne meg. Az 1 dörzskapcsoló kikapcsolási ereje addig csökken, míg a szinuszszerű 40 jelleggörbe 45 minimumát el nem éljük. A 45 minimumon való túllépés esetén a szükséges kikapcsolási erő ismét növekszik, ahol a kikapcsolási úthosszt a 4c nyelvcsúcsok tartományában oly módon választjuk meg, hogy a kikapcsolási erő a 45 minimumon való túllépése esetén sem haladja meg a 44 ponttal jelölt maximális kikapcsolási erőt, hanem előnyösen ez alatt marad. Tehát a 46 pont túllépése nemkívánatos.

Az erőérzékelőként szolgáló 13 rugó a 25. ábra szerinti 47 vonalnak megfelelő út-erő jelleggörbével jellemezhető. Ezen 47 vonal azon jelleggörbének felel meg, amely akkor jön létre, ha a tányérrugószerű 13 elemet feszültségmentes helyzetéből kúposságában megváltoztatjuk, éspedig két támasz között, amelyek olyan sugárirányú távolságban vannak, amely a 11 és 14 támaszok közötti sugárirányú távolságnak felel meg. Ahogy a jelleggörbe mutatja, a tányérrugószerű 13 elem olyan rugóúttal jellemezhető, amelyen keresztül az általa előállított tengelyirányú erő gyakorlatilag állandó marad. Az ezen a 48 rugóúton keresztül előállított erő ebben az esetben oly módon van megválasztva, hogy ez az erő a tengelykapcsolónak a 24. ábrán bejelölt 44 pontra jellemző kikapcsolási erejének legalább megközelítően megfelel. A tányérrugószerű 13 elem által kifejtendő megtámasztási erő a 4 tányérrugónak a 44 pontnak megfelelő erejéhez képest ezen 4 tányérrugó áttételi viszonyának megfelelően csökkentve van. Ezen áttételi viszony legtöbb esetben 1:3-1:5 közötti tartományba esik, bizonyos alkalmazási esetekben ennél nagyobb vagy kisebb is lehet.

Az említett tányérrugó áttételi viszony az 5 befogásnak a 3a megtámasztástól való sugárirányú távolság, valamint az 5 befogásnak a felfekvési 4c átmérőtől való sugárirányú távolság közötti viszonynak felel meg például oldócsapágy esetén.

A tányérrugószerű 13 elemnek az 1 dörzskapcsolóba való beépítési helyzete oly módon van megválasztva, hogy a 13 elem az 5 befogás tartományában a 7 súrlódó betétek irányába olyan tengelyirányú rugóutat képes megtenni, amely legalább a 3 nyomótárcsának a 6 ellennyomólemez felé történő tengelyirányú, a súrlódó felületek és súrlódó betétek kopása miatt keletkező utánállítási úthossznak felel meg, és amely az 5 befogás számára egy legalább megközelítően állandó tengelyirányú megtámasztási erőt biztosít. Ez azt jelenti, hogy a 47 jelleggörbe lineáris 48 tartományának legalább olyan hosszúsággal kell rendelkeznie, amely az említett kopási úthossznak felel meg, előnyösen ezen kopási útnál nagyobb, mivel ezáltal beépítési tűréseket legalább részben kiegyenlíthetünk.

Annak érdekében, hogy az 1 dörzskapcsoló kikapcsolása során a 7 súrlódó betétek gyakorlatilag állandó, illetve meghatározott szabaddátételi 44 pontját biztosítsuk, a 7 súrlódó betétek között úgynevezett kettősszegmens-betétrugózást alkalmazhatunk, tehát olyan betétrugózást, amelynél párosán, háttal egymásra fektetett rugószegmenseket alkalmazunk, ahol az egyes szegmenspárok egymáshoz képest egy meghatározott tengelyirányú előfeszítéssel rendelkezhetnek. A betétek között lévő rugóeszközök előfeszítésével biztosítható, hogy a szegmenseknek az üzemi időn keresztül fellépő beágyazási veszteségeit a betétek hátoldalában legalább lényegében kiegyenlítjük, illetve kompenzáljuk. A beágyazási veszteségek alatt azon veszteségeket értjük, amelyek a szegmenseknek a betétek hátoldalába való behatolásával keletkeznek. A két 7 súrlódó betét közötti tengelyirányú rugóút megfelelő korlátozásával, valamint a 7 súrlódó betétek közötti hatásos rugózás meghatározott előfeszítésével biztosítható továbbá, hogy az 1 dörzskapcsoló kikapcsolása során a 3 nyomótárcsát egy meghatározott 43 úthosszon keresztül a súrlódó betétek közötti rugózás révén visszaszorítjuk. Egy meghatározott 43 úthossz biztosításához a 7 súrlódó betétek közötti tengelyirányú út megfelelő ütközők által a 10 betétrugószegmensek feszültségmentesítési irányában és feszítési irányában is korlátozható. 10 betétrugószegmensekként előnyösen például a DE P 42 06 880.0 számú szabadalmi bejelentésben leírtakat alkalmazhatjuk, amely szabadalmi bejelentést kifejezetten a jelen bejelentés tartalma és tárgya foglal magában.

A 26. ábrán látható 49 jelleggörbe egy, a 4 tányérrugó 4c nyelvcsúcsán támadó kioldóelem által a dörzskapcsoló kikapcsolásához igényelt erőt mutatja, amely ahhoz szükséges, hogy a nyomótárcsát a 41 pontból a 44 pontba (24. ábra) mozgassuk. A 49 jelleggörbe továbbá a tányérrugó 4c nyelvcsúcsainak útját mutatja.

Annak érdekében, hogy az 1 dörzskapcsoló, illetve a betétkopás automatikus kompenzálást biztosító utánállító szerkezet optimális működését biztosítsuk, célszerű, ha - a 26. ábra szerinti 49 jelleggörbe által bemutatott ténylegesen fellépő kioldási erőgörbén áttekintve - a 10 betétrugószegmensek és az érzékelőrugót képező 13 elem által a 4 tányérrugóra kifejtett és egymást összegző erők nagyobbak, mint a 4 tányérrugó által a 11 támaszra kifejtett erő. A 3 nyomótárcsának a 7 súrlódó betétekről való elemelkedését követően is még nagyobb kell, hogy legyen a 13 elem által a 4 tányérrugóra kifejtett erő, mint a 4 tányérrugó 4c nyelvcsúcsainak tartományában támadó és a 26. ábra szerint változó, a kikapcsolási úthosszon keresztül szükséges kikapcsolási erő (a 49 jelleggörbe szerint) vagy ezzel legalább egyenlőnek kell lennie. Az ennek során a tányérrugószerű 13 elem által a 11 támaszra kifejtett erőt úgy kell méretezni, hogy a 26 rugó által terhelt gyűrű alakú 17 utánállító elem elfordulását és ezáltal a tányérrugó tengelyirányú elmozdulását megakadályozzuk legalább megközelítően addig, amíg a 40 jelleggörbe emelkedő ágának a tányérrugó beépítési helyzetének megfelelő 41 pontját túl nem lépjük.

Az eddigi leírás a 4 tányérrugó meghatározott beépítési helyzetének felel meg, és még nem vettük figyelembe a 7 súrlódó betéteken a kopást.

Tengelyirányú kopás, például a 7 súrlódó betétek kopása esetén a 3 nyomótárcsa helyzete a 6 ellennyomólemez felé elmozdul, ami által a 4 tányérrugó kúpossága (a 4c nyelvcsúcsok a figyelő felől tekintve jobbra mozdulnak el) megváltozik, és ezáltal a 4 tányérrugó ál28

HU 217 603 Β tál az 1 dörzskapcsoló bekapcsolt állapotában kifejtett szorítóerő is változik, éspedig növekszik. Ezen változás hatására a 41 pont a 41 ’ pont irányába és a 44 pont a 44’ pont irányába mozog. Ezen változás révén az 1 dörzskapcsoló kikapcsolásakor a 11 támasz tartományában a működtető 4 tányérrugó és a 13 érzékelőrugó közötti eredetileg meglévő erőegyensúly megszűnik. A 3 nyomótárcsára kifejtett tányérrugó-szorító erőnek a betétkopás miatt bekövetkezett növelése a kikapcsolási erő görbéjének eltolódásához vezet, éspedig növekvő értelemben. Az ezáltal keletkező kikapcsolásierő-görbe a 26. ábrán szaggatott 50 vonallal van ismertetve. A kikapcsolásierő-görbe emelkedése miatt az 1 dörzskapcsoló kikapcsolási folyamata során a 13 érzékelőrugó által a 4 tányérrugóra kifejtett axiális erőt legyőzzük, úgyhogy a 13 érzékelőrugó az 5 befogás tartományában lényegében a 7 súrlódó betétek kopásának megfelelő tengelyirányú úthosszái utánenged. A 13 érzékelőrugó ezen átrugózási fázisa során a 4 tányérrugó a 3 nyomótárcsa terhelési 3a tartományának támaszkodik, úgyhogy a 4 tányérrugó kúposságát megváltoztatja, és ezáltal az abban tárolt energia, illetve az abban tárolt forgatónyomaték is és ennek következtében a 4 tányérrugó által a 11 támaszra, illetve a 13 érzékelőrugó által a 3 nyomótárcsára kifejtett erő is változik. Ez a változás, ahogy ez a 24. ábrán látható, a 4 tányérrugónak a 3 nyomótárcsára kifejtett erők csökkenésében nyilvánul meg. Ezen változás addig folytatódik, míg a 4 tányérrugó által a 11 támasz tartományában a 13 érzékelőrugóra kifejtett tengelyirányú erő a 13 érzékelőrugó által előállított ellenerővel egyensúlyban van. Ez azt jelenti, hogy a 24. ábra szerinti diagramon lévő 41’ és 44’ pontok ismét a 41 és 44 pontok irányába vándorolnak. Miután ezen egyensúly ismét beállt, a 3 nyomótárcsa ismét a 7 súrlódó betétekről elemelkedhet. A kopás ezen utánállítási fázisa során, tehát amikor az 1 dörzskapcsoló kikapcsolása során a 13 érzékelőrugó utánenged, az előfeszített 26 rugó a 16 utánállító szerkezet 17 utánállító elemét elfordítja, ami által a 12 támasz a betétkopásnak megfelelően utánamozog és ezáltal ismét a 4 tányérrugó játékmentes ágyazása az 5 befogásban biztosítva van. Az utánállítási folyamatot követően a kikapcsolásierő-görbe ismét a 26. ábrán látható 49 vonalnak felel meg. A 26. ábrán látható 50, 51 vonalak a 3 nyomótárcsa tengelyirányú útját képviselik a 49, 50 vonalaknak megfelelő kikapcsolásierő-út függvény esetén.

A 27. ábra szerinti diagramon a kikapcsolási folyamat során a 2 házra, illetve a 13 tányérrugóra kifejtett erőnek a kikapcsolási úthosszon keresztüli görbéje látható, amelynél a szélsőséges értékeket levágtuk. A 17. ábrán bemutatott bekapcsolt állapotból kiindulva a 2 házra és ezáltal a 3 nyomótárcsára olyan erő hat, amely a 4 tányérrugó (24. ábra) beépítési 41 pontjának felel meg. A kikapcsolási folyamat során a 4 tányérrugó által a 2 házra, illetve a 12 támaszra kifejtett tengelyirányú erő a 27. ábrán bemutatott 52 vonalnak megfelelően csökken, éspedig az 53 pont eléréséig. Az 53 ponton való, kikapcsolási irányban történő túllépés esetén egy hagyományos tengelykapcsoló esetén - amelynél a tányérrugó tengelyirányban rögzítetten a házon elfordíthatóan van ágyazva, tehát a 11 támasz tengelyirányban a 2 házzal szilárdan össze van kötve - a 4 tányérrugó által a 2 házra kifejtett erő az 5 befogás sugárirányú magasságában tengelyirányú irányváltozást szenvedne. A találmány szerinti tengelykapcsoló esetén az 5 befogás tartományában az irányváltozás miatt a 4 tányérrugó által az 5 befogás tartományában előállított erőt a 13 érzékelőrugó felfogja. Az 54 pont elérésekor a 4 tányérrugó a 3 nyomótárcsa terhelési 3a tartományától elemelkedik. Legalább ezen 54 pont eléréséig az 1 dörzskapcsoló kikapcsolási folyamatát a 10 betétrugószegmens által kifejtett tengelyirányú erő támogatja, mivel ez az erő a tányérrugóerő ellen hat. A 10 betétrugószegmensek által kifejtett erő ennek során a 4c nyelvcsúcsok tartományában a kikapcsolási út növekedésével, illetve a 3 nyomótárcsa axiális kikapcsolási útjának növekedésével csökken. Az 52 vonal tehát a kikapcsolási folyamaton keresztül egyrészt a 4c nyelvcsúcsok tartományában ható kikapcsolási erő és másrészt a sugárirányú 3a tartományban a 10 betétrugószegmensek által a 4 tányérrugóra kifejtett tengelyirányú erő eredendőjét mutatja. A kikapcsolási irányban az 54 ponton való túllépéskor a 4 tányérrugó által a 11 támaszra kifejtett tengelyirányú erőt a 13 érzékelőrugó által kifejtett ellenerő fogja fel, ahol ezen két erő legalább a 7 súrlódó betéteknek a 3 nyomótárcsa által biztosított tehermentesítését követően egyensúlyban van, és a kikapcsolási folyamat folytatásakor a 13 érzékelőrugó által az 5 befogás tartományában kifejtett tengelyirányú erő előnyösen kismértékben nagyobbá válik mint a kikapcsolási erő. A 27. ábra szerinti diagramon berajzolt 52 görbe 55 tartománya mutatja, hogy növekvő kikapcsolási úttal a kikapcsolási erő, illetve a 4 tányérrugó által a 11 támaszra kifejtett erő az 54 pontra jellemző kikapcsolási erővel szemben csökken. A szaggatott 56 vonal az 1 dörzskapcsoló olyan állapotának felel meg, amelynél a 7 súrlódó betétek tartományában kopás lépett fel, viszont az 5 befogás tartományában utánállítás még nem valósult meg. Itt is felismerhető, hogy a 4 tányérrugó beépítési helyzetének kopás miatti változása a 2 házra és a 11 támaszra, illetve a 13 érzékelőrugóra kifejtett erő növekedéséhez vezet. Ez különösen ahhoz vezet, hogy az 54 pont az 54’ pont irányába vándorol, aminek hatására az 1 dörzskapcsoló ismételt kikapcsolási folyamata során a 4 tányérrugó által a 13 érzékelőrugóra all támasz tartományában kifejtett tengelyirányú erő nagyobb mint a 13 érzékelőrugó ellenereje, ami által a már leírt utánállítási folyamat a 13 érzékelőrugó tengelyirányú kirugózásával valósul meg. A 26 rugó által okozott utánállítási folyamat révén tehát a gyűrű alakú 17 utánállító elem elfordulásával és a 12 támasz tengelyirányú elmozdulásával az 54’ pont ismét az 54 pont irányába mozdul, aminek következtében az 5 befogás tartományában a 4 tányérrugó és a 13 érzékelőrugó közötti egyensúlyállapot ismét beáll.

A gyakorlatban a leírt utánállítás folyamatosan, illetve kis lépésekkel valósul meg, úgyhogy a találmány jobb megértése céljából a diagramokban bemutatott nagyobb ponteltolások és görbeeltolások általában nem lépnek fel.

HU 217 603 Β

Az 1 dörzskapcsoló üzemelési időtartamán keresztül néhány működési paraméter, illetve munkapont változhat. így például az 1 dörzskapcsoló nem szakszerű működtetése miatt a 10 betétrugószegmensek túlmelegedhetnek, aminek következtében a 10 betétrugószegmensek tengelyirányú rugózásának csökkenése léphet fel. A 4 tányérrugó 40 jelleggörbéjének megfelelő kiképzésével és a 13 érzékelőrugó 47 jelleggörbéjének megfelelő igazításával ennek ellenére a tengelykapcsoló üzembiztos működése biztosítható. A 10 betétrugószegmensek tengelyirányú elmozdulása csupán ahhoz vezetne, hogy a 4 tányérrugó a 17. ábrán bemutatott helyzethez viszonyítva egy nagyobb mértékben benyomott helyzetet foglalna el, ahol a 4 tányérrugó által a nyomótárcsára kifejtett szorítóerő kismértékben kisebb lenne, mint ahogy ez a 24. ábrán bemutatott jelleggörbével kapcsolatban felismerhető. Ezenkívül a 13 érzékelőrugó megfelelő tengelyirányú deformálása és ezáltal a 11 támasz megfelelő tengelyirányú elmozdulása következne be.

Egy további, találmány szerinti gondolatnak megfelelően a működtető 4 tányérrugóra ható eredendő támasztóerő a 7 súrlódó betétek növekvő kopásával növekedhet. A növekedés ebben az esetben a 7 súrlódó betétek összességben maximálisan megengedett kopási úthossz résztartományára lehet korlátozva. A működtető tányérrugó számára a támasztóerő növelése ebben az esetben a 13 érzékelőrugó megfelelő kialakításával, illetve méretezésével valósítható meg. A 25. ábrán szaggatott vonallal ábrázolva látható egy 47a jelleggörbe, amely a 48 tartományra terjed ki. A működtető 4 tányérrugóhoz való támasztóerőnek növekvő kopással történő növekedése révén a működtető 4 tányérrugó által a 3 nyomótárcsára kifejtett szorítóerő csökkenése - ami a betétrugószegmensek betétrugózásának csökkenése, például a szegmenseknek a betétekbe való beágyazása miatt, következhet be - legalább részben kompenzálható. Ebben az esetben különösen előnyös lehet, ha a működtető 4 tányérrugóhoz való támasztóerő a betétrugószegmensek elmozdulásával, illetve a szegmenseknek a betétekbe való beágyazásával arányosan növekszik. Ez azt jelenti, hogy a betétek tartományában a tárcsavastagság csökkenésével, tehát a betétek súrlódó felületei közötti távolság csökkenésével, a szegmensek beágyazásának és/vagy a betétrugószegmensek elmozdulásának és/vagy a betét kopásának következtében az említett támasztóerőnek növekednie kell. Különösen előnyös ebben az esetben, ha az erőnövekedés oly módon valósul meg, hogy az első résztartományban nagyobb, mint egy ehhez csatlakozó második résztartományban, ahol a két résztartomány a 25. ábrán látható 48 tartományon belül helyezkedik el. Az utóbbi kialakítás előnyös, mivel a rugószegmensek és a súrlódó betétek közötti említett beágyazás nagyobb része főleg egy, a dörzskapcsoló teljes élettartamához képest kis időtartamon belül következik be és ezt követően a rugószegmensek és a súrlódó betétek közötti viszonyok gyakorlatilag stabilizálódnak. Ez azt jelenti, hogy egy meghatározott beágyazástól kiindulva a beágyazás vonatkozásában lényeges változás már nem lép fel. A működtető tányérrugóhoz való támasztóerő növekedése a súrlódó betétek súrlódási kopásának legalább egy szakaszán keresztül következhet be.

A súrlódó betét kopásának kiegyenlítése érdekében elvégzett utánállítási folyamatnak a fentiekben történő leírása során a 9 laprugó által esetlegesen kifejtett tengelyirányú erőket nem vettük figyelembe. A 9 laprugók előfeszítése a 3 nyomótárcsának megfelelő 7 súrlódó betéttől való elemelkedése értelmében tehát a 3 nyomótárcsának a 4 tányérrugóhoz való hozzászorítása értelmében a kikapcsolási folyamatot elősegíti. A 9 laprugók által kifejtett tengelyirányú erő a 13 érzékelőrugó és a 4 tányérrugó által kifejtett erőkre, valamint a kikapcsolási erőre szuperponálódik. Ezt a jobb megértés érdekében a 24-27. ábrákon bemutatott diagramok ismertetésénél eddig nem vettük figyelembe. A működtető 4 tányérrugót az 1 dörzskapcsoló kikapcsolt állapotában a fedéloldali 12 támasz ellen terhelő összeró azon erők összegzéséből adódik, amelyeket főleg a 9 laprugók, a 13 érzékelőrugó és a meglévő kikapcsolási erők által a 4 tányérrugóra kifejtünk. A 9 laprugók ebben az esetben oly módon lehetnek a 2 ház és a nyomótárcsa között beépítve, hogy a 7 súrlódó betétek növekvő kopásával a 9 laprugók által a működtető tányérrugóra kifejtett axiális erő növekszik. így például a 25. ábra szerinti 48 szakaszon keresztül és így a 16 utánállító szerkezet kopáskiegyenlítési úthosszán keresztül a 9 laprugók által kifejtett tengelyirányú erő a 47b vonal szerinti görbével jellemezhető. A 25. ábrán továbbá látható, hogy a 13 érzékelőrugók növekvő rugóbehajlásával a 9 laprugók által a 3 nyomólemezre kifejtett visszaállító erő - amely a működtető 4 tányérrugóra is hat - növekszik. A 47b görbe és a tányérrugó jellegű görbe szerinti erőfüggvények összegzésével azt az eredendő erőgörbét nyerjük, amely szerinti erő tengelyirányban a 4 tányérrugóra hat, éspedig a 4 tányérrugót a fedőoldali 12 támasz felé szorítja. Annak érdekében, hogy a 47a vonal szerinti görbét nyerjük - ahol az állítási 47d tartomány kezdetén kezdetleges erőnövekmény lép fel, amely hozzávetőlegesen állandó erőtartományban folytatódik - célszerű, ha az érzékelő tányérrugót oly módon alakítjuk ki, hogy a 25. ábrán szereplő 47c vonal szerinti jelleggörbével rendelkezzen. A 47c vonal szerinti és a 47b vonal szerinti erőgörbék összegzésével a 47a vonal szerinti erőgörbét nyerjük, így tehát a 9 laprugók megfelelő előfeszítésével az érzékelőrugó által kifejtendő támasztóerő, illetve a támasztóerő-görbe csökkenthető. A 9 laprugók megfelelő kialakításával és elrendezésével a betétrugózás csökkenése és/vagy a betétrugószegmenseknek a betéteknek való beágyazódása részben kompenzálható. Ezáltal tehát biztosítható, hogy a 4 tányérrugó lényegében azonos munkapontját, illetve azonos üzemtartományát fenntartsa, úgyhogy a 4 tányérrugó a dörzskapcsoló élettartamán keresztül a 3 nyomótárcsára egy lényegében megközelítően állandó szorítóerőt fejt ki. Ezenkívül a dörzskapcsoló különösen a 13 érzékelőrugó és/vagy a 9 laprugók kialakítása során a 17 utánállító elemre ható utánállító 26 rugók által és/vagy 26a rugók által előállított és a 13 érzékelőrugónak és/vagy a 9 lap30

HU 217 603 Β rugóknak ellenható eredendő tengelyirányú erőt figyelembe kell venni.

Előfeszített 9 laprugókkal ellátott 1 dörzskapcsoló kialakítása során azt is figyelembe kell venni, hogy a 9 laprugók előfeszítése a 3 nyomótárcsa által a 7 súrlódó betétekre kifejtett tengelyirányú erőt befolyásolja. Ez azt jelenti, hogy a 9 laprugóknak a működtető 4 tányérrugó irányába történő előfeszítése esetén a 4 tányérrugó által kifejtendő szorítóerő a 9 laprugók előfeszítő erejével csökken. Egy ilyen jellegű 1 dörzskapcsoló esetén a 3 nyomótárcsa számára, illetve a 7 súrlódó betétek számára olyan eredendő szorítóerő-görbe adódik, amelyet a 4 tányérrugó szorítóerő-görbéjének a 9 laprugók előfeszítési görbéjére való szuperponálásával nyerünk. Feltételezzük, hogy - az 1 dörzskapcsoló teljes üzemi tartományát figyelembe véve - a 24. ábrán látható 40 jelleggörbe a 4 tányérrugó és az előfeszített 9 laprugók eredendő erőgörbéjét az 1 dörzskapcsoló új állapotában mutatja, a 3 nyomótárcsa és a 6 ellennyomólemez közötti távolságnak a betétkopás miatt bekövetkező csökkenésével az eredendő görbe csökkenés értelmében eltolódna. A 24. ábrán szaggatott 40a vonallal szemléltetünk egy 1,5 mm-es betétösszkopást. A 40 vonalnak ezen a dörzskapcsoló élettartamán keresztül a 40a vonal irányába fellépő eltolódása miatt az 1 dörzskapcsoló kikapcsolása során a 4 tányérrugó által a 13 érzékelőrugóra kifejtett tengelyirányú erő csökken, éspedig a növekvő kopással a 9 laprugók által a 4 tányérrugóra kifejtett ellennyomaték miatt. Ezen ellennyomaték az 5 befogás és a terhelési 3a átmérő közötti, a 4 tányérrugó és a 3 nyomótárcsa közötti sugárirányú távolság miatt lép fel.

A 28. és 29. ábrán bemutatott 101 dörzskapcsoló lényegében abban különbözik a 17. és 18. ábrákon bemutatott 1 dörzskapcsolótól, hogy a gyűrű alakú 117 utánállító elem csavarrugók által képzett 126 rugókon keresztül kerületirányban terhelve van. A súrlódó betétek kopáskiegyenlítésének vonatkozásában a 117 utánállító elem működését és hatásmódját tekintve a 18-20. ábrákon bemutatott gyűrű alakú 17 utánállító elemnek felel meg. A bemutatott kiviteli példa esetén három 126 csavart alkalmaztunk, amelyek a kerület mentén egyenletesen vannak elosztva és a 2 ház, és a 117 utánállító elem között elő vannak feszítve.

Ahogy különösen a 30. ábrából kitűnik, a gyűrű alakú 117 utánállító elem belső kerületén sugárirányú nyúlványokkal van ellátva, amelyeken az ív alakban elrendezett 126 rugók egyik végükkel a 117 utánállító elem kerületirányban történő terhelése céljából támaszkodhatnak. A 126 rugók másik végtartományai a 2 ház által hordozott 128 ütközőkön támaszkodnak. A bemutatott kiviteli példa esetén ezen 128 ütközőket csavarszerű összekötő elemek képezik, amelyek a 2 házzal vannak összekötve. Ezen 128 ütközők tengelyirányú nyúlványokkal is ki lehetnek képezve, amelyek a 2 házzal egydarabosan vannak kialakítva. A 128 ütközők továbbá például lemezből álló 2 házból tengelyirányban kiformált nyúlványokkal vagy fülekkel lehetnek kiképezve. Ahogy különösen a 29. és 30. ábrán látható, a 117 utánállító elem belső kerületén oly módon lehet kiképezve, hogy legalább lényegében a 126 rugók terjeszkedésének tartományában és előnyösen a 117 utánállító elemnek a kopás miatti utánállításhoz szükséges elfordulási szögén, illetve a 126 rugók feszültségmentesítési úthosszán keresztül olyan 129 vezeték van kiképezve, amely a 126 rugók tengelyirányú befogását és sugárirányú megtámasztását biztosítja. A 126 rugók vezetésére szolgáló 129 vezetékek a bemutatott kiviteli példa esetén - keresztmetszetben nézve - lényegében félkörszerűen kiképzett bemélyedésekkel vannak kialakítva, amelyek határolófelületei lényegében a 126 rugók keresztmetszetéhez vannak igazítva.

Az ilyen jellegű kialakítás azt az előnyt biztosítja, hogy forgó dörzskapcsoló esetén a 126 rugók megfelelő vezetését teszi lehetővé, úgyhogy a 126 rugók tengelyirányban nem tudnak kitérni. A 126 rugók járulékos biztosításához, ahogy a 29. ábrán bemutattuk, a 2 ház sugárirányban belül elhelyezkedő peremtartományában tengelyirányú 130 nyúlványokkal lehet ellátva, amelyek a 126 rugókat tengelyirányban átfedik. Az egyes 130 nyúlványok helyett a 2 ház kerülete mentén végigfutó tengelyirányú belső peremmel is el lehet látva, a belső perem a 4 tányérrugó feszültségmentesítésének korlátozására szolgálhat.

A 28-30. ábrákon bemutatott utánállító 126 rugó vezetése azzal az előnnyel jár, hogy a 126 rugó egyes menetei forgó 1 dörzskapcsoló esetén centrifugális erő hatására a gyűrű alakú 117 utánállító elemen sugárirányban támaszkodhatnak, ahol a 126 rugók által kerületirányban kifejtett állítóerők a rugómenetek és a 117 utánállító elem között fellépő súrlódási ellenállások következtében csökkennek vagy teljes mértékben megszűnnek. A 126 rugók tehát a 101 dörzskapcsoló forgása esetén (a rugóhatást elnyomó súrlódási erők miatt) gyakorlatilag mereven viselkedhetnek. Ezáltal elérhető, hogy a belső égésű motornak a legalább üresjárási fordulatszáma fölötti fordulatszámai esetén a 117 utánállító elem a 126 rugók által nem fordítható el. Ezáltal elérhető, hogy a súrlódó betét kopásának kiegyenlítése a 101 dörzskapcsoló működtetése esetén csak üresjárási fordulatszámon, illetve legalább megközelítően üresjárási fordulatszámon valósul meg. A gyűrű alakú 117 utánállító elem blokkolása oly módon is megvalósítható, hogy csak álló belső égésű motorok esetén, tehát nem forgó 101 dörzskapcsoló esetén valósítható meg a betétkopás miatti utánállítás.

Az 1 dörzskapcsoló forgása esetén, illetve egy meghatározott fordulatszám túllépése esetén az utánállítási folyamat blokkolása a 17. és 18. ábrán bemutatott kiviteli példa esetén is előnyös lehet. Ennek érdekében például a 2 házon olyan eszközök lehetnek kiképezve, amelyek centrifugális erők hatására a 17 utánállító elemen elfordítás elleni rögzítést biztosítanak, éspedig a száras 26 és/vagy 26a rugó által előállított állítóerő ellen. A blokkolóeszközök ebben az esetben legalább egy centrifugális erő hatására sugárirányban kifelé szorítható tömeg által lehetnek kiképezve, amely például a gyűrű alakú 17 utánállító elem belső peremén támaszkodik, és ott súrlódást hozhat létre, amely a 17 utánállító elemen fékezőnyomatékot állít elő, amely nagyobb, mint

HU 217 603 Β az állítórugók által a gyűrű alakú 17 utánállító elemre kifejtett elfordítónyomaték.

A 126 rugók terjeszkedése legalább egy résztartományának sugárirányú megtámasztásához a 2 ház által hordozott támasztóeszközök is ki lehetnek képezve. Ezen támasztóeszközök a 28. és 29. ábrák szerinti kiviteli példa esetén a 128 ütközőkkel egyrészesen lehetnek kiképezve. Erre a célra a 128 ütközők szög alakúak lehetnek, úgyhogy egy-egy kerületirányban terjeszkedő tartománnyal rendelkeznek, amely egy-egy 126 rugó terjeszkedésének legalább egy résztartományán keresztül abba belenyúlik. Ezáltal a rugómenetek legalább egy része vezethető és legalább sugárirányban megtámasztható.

A 29. ábrán látható, hogy a 17. ábra szerinti drótgyűrűként kiképzett 11 támasz alkalmazásától eltekintettünk, és ezt a 113 érzékelőrugó nyelvcsúcstartományában elrendezett 111 nyúlványokkal helyettesítettük. Erre a célra a 113c nyelvek csúcstartományukban a működtető 4 tányérrugó felé mutató oldalukon hordószerűen vannak kiképezve.

A 31-33. ábrákon a találmány szerinti kopás-utánállítási szerkezet egy további kiviteli alakja látható, amelynél egy gyűrű alakú utánállító gyűrű helyett egyes 217 utánállító elemeket alkalmazunk. Ezen 217 utánállító elemek a 202 ház kerülete mentén egyenletesen el vannak osztva. A 217 utánállító elemeket gomb, illetve tárcsa alakú elemek képezik, amelyek kerületirányban terjeszkedő és tengelyirányban emelkedő felfutó, síkszerű 218 nyúlvánnyal vannak ellátva. A gyűrű alakú

217 utánállító elemek központi 219 nyílást, illetve furatot tartalmaznak, amelyen keresztül a ház által hordozott tengelyirányú csapszerű 215a toldatok vezetnek, úgyhogy a 217 utánállító elemek ezeken a 215a toldatokon elforgathatóan vannak ágyazva. A 202 házon 225 domborulatok vannak kiképezve, amelyek az ékszerű

218 nyúlványokhoz társított 224 ellennyúlványokat képezik. Egy 217 utánállító elem és a 202 ház között 226 rugóelem van befeszítve, amely a 217 utánállító elemet utánállítást eredményező forgásirányban terheli. A 226 rugóelem, ahogy a 31. ábrán látható, tengelyirányú 215a toldat körül helyezkedhet el, tehát csavarrugószérűén lehet kiképezve. Egy-egy 226 rugóelem végtartományain hozzáalakított elemek, például lehajlítások, illetve szárak lehetnek kiképezve, amelyek az egyik rugóvégnek a 202 házon és a másik rugóvégnek a megfelelő 217 utánállító elemen való megtámasztására szolgálnak. A 204 tányérrugónak, illetve a 213 érzékelőrugónak az elfordulást lehetővé tevő 205 befogás tartományában való tengelyirányú elmozdulása esetén a

217 utánállító elemek elfordulnak, és az elmozdulás a

218 nyúlványoknak a 224 ellennyúlványokra való ráfutásával kiegyenlítődik.

A 213 éizékelőrugónak a 202 házon való tengelyirányú megtámasztása 214 fülek segítségével történik, amelyek a 202 ház tengelyirányban terjeszkedő tartományából ki vannak formálva, és sugárirányban befelé a 213 érzékelőrugó külső tartományai alá vannak szorítva.

A gyűrű alakú 217 utánállító elemek azt az előnyt biztosítják, hogy utánállító hatásukat tekintve lényegében a centrifugális erőtől függetlenül lehetnek kialakítva.

A 31. ábrán bemutatott forgó, illetve elforduló 217 utánállító elemek helyett egyes ékszerű utánállító elemek is alkalmazhatók, amelyek a kopás-utánállítás céljára sugárirányban és/vagy kerületirányban elmozdíthatok, illetve áthelyezhetők. Ezen ékszerű utánállító elemek hosszúkás nyílással lehetnek ellátva, amelyen keresztül a vonatkozó utánállító elem vezetésére szolgáló tengelyirányú 215a toldat vezethet. Az ékszerű utánállító elemek a rájuk ható centrifugális erők következtében is utánállítóan hathatnak. Olyan erőtárolók (energiatárolók) is lehetnek elrendezve, amelyek az ékszerű utánállító elemeket az utánállítási irányban terhelik. Az ékszerű utánállító elemek megfelelő vezetése céljából a 202 ház hozzáalakított elemekkel lehet ellátva. Az utánállító elemeknek a dörzskapcsoló forgótengelyére merőlegesen elhelyezkedő síkhoz képest meghatározott felfutási szögben elhelyezkedő ékfelületei vagy a ház felőli oldalon és/vagy a működtető tányérrugó felőli oldalon lehetnek elrendezve. Ilyen jellegű egyes ékszerű elemek alkalmazása esetén célszerű ezeket könnyű anyagból előállítani, hogy a rájuk ható centrifugális erőt egy minimumra csökkentsük.

Az utánállító ékszerű nyúlványokat képező elemek közötti anyagpárosítás előnyösen oly módon van megválasztva, hogy a dörzskapcsoló élettartamán keresztül a felfutó ékszerű nyúlványok és az ellennyúlványok között utánállítást megakadályozó tapadás ne léphessen fel. Ilyen jellegű tapadás megakadályozása érdekében ezen elemek közül legalább egy legalább a nyúlványok vagy ellennyúlványok tartományában bevonattal lehet ellátva. Ilyen jellegű bevonatok révén különösen a korrózió akadályozható meg két fémes elem alkalmazása esetén. Az utánállító nyúlványokat képező elemek közötti tapadás, illetve összeragadás továbbá azzal akadályozható meg, hogy az egymáson támaszkodó és az ékszerű nyúlványokat, valamint ékszerű ellennyúlványokat képező elemek különböző hőtágulási tényezőjű anyagból vannak kialakítva, úgyhogy a dörzskapcsoló üzemelése során fellépő hőmérséklet-ingadozások következtében az érintkezésben lévő felületek - amelyek az utánállító ékszerű nyúlványokat képezik - egymáshoz képest mozgást végeznek, ezáltal a felfutó ékszerű nyúlványokat és az ellennyúlványokat képező szerkezeti elemek egymáshoz képest mozgathatóan vannak megtartva. így tehát ezen részek közötti tapadás vagy összeragadás nem fordulhat elő, mivel a különböző mértékű tágulások ezeket a részeket egymástól szétválasztják. Az utánállító ékszerű nyúlványok szétválása azzal is biztosítható, hogy ezen részek különböző szilárdsága és/vagy kialakítása miatt a rájuk ható centrifugális erők különböző tágulásokat, illetve mozgásokat hoznak létre, amelyek megakadályozzák ezen szerkezeti részek összetapadását, illetve összeragadását.

Annak érdekében, hogy az ékszerű felfutónyúlványok és ellennyúlványok közötti tapadókötést megakadályozzuk, legalább egy olyan szerkezet képezhető ki, amely a dörzskapcsoló kikapcsolása során, illetve kopás-utánállítás esetén az utánállító elemre, illetve után32

HU 217 603 Β állító elemekre tengelyirányú erőt fejt ki. Ennek érdekében a 17, 117 utánállító elem olyan szerkezeti elemmel lehet tengelyirányban összecsatolva, amely fellépő kopás esetén tengelyirányban elmozduló tartományokkal van ellátva. Ezen csatolás különösen az 5 befogás tartományában valósítható meg, éspedig a működtető 4 tányérrugóval és/vagy a 13 érzékelőrugóval.

A 34. ábra szerinti diagramon egy szorító tányérrugónak egy olyan 340 jelleggörbéje látható, amely olyan mélyponttal, illetve 345 minimummal rendelkezik, amelyben a szorító tányérrugó által kifejtett erő viszonylag kicsi (hozzávetőlegesen 450 N-m). A tányérrugóra jellemző út-erő 340 jelleggörbe maximuma 7600 N m nagyságrendbe esik. A 340 jelleggörbe egy tányérrugó két, sugárirányban egymástól meghatározott távolságban lévő támasz közötti deformálással jön létre, éspedig ahogy ezt a 24. ábra szerinti 40 jelleggörbe és a 4 tányérrugó vonatkozásában már leírtuk.

A tányérrugóra jellemző 340 jelleggörbe a betétrugóra jellemző 342 jelleggörbével kombinálható. Ahogy a 34. ábrán látható, a betétrugószegmensekre vonatkozó 342 jelleggörbe út-erő függvénye a szorító tányérrugó 340 jelleggörbéjéhez közelít, illetve a két jelleggörbe egymástól csupán kis távolságban helyezkedik el, úgyhogy a vonatkozó dörzskapcsoló viszonylag kis erővel működtethető. A betétrugószegmensek hatótartományában az elméleti kikapcsolási erő a 340 és 342 jelleggörbék függőlegesen egymás fölött elhelyezkedő két pontja közötti különbségéből adódik. Egy ilyen jellegű különbséget 360-nal jelöltünk. A ténylegesen szükséges kikapcsolási erő a működtetőelemek, mint például tányérrugónyelvek megfelelő emelőáttételével csökken. Ezt szintén a 17. és 18. ábrán bemutatott kiviteli példával, valamint a 24-27. ábrák szerinti diagramokkal kapcsolatban a fentiekben már ismertettük.

A 34. ábrán szaggatott vonallal egy további, működtető tányérrugóra vonatkozó 440 jelleggörbe látható, amely olyan mélyponttal, illetve 445 minimummal rendelkezik, amelyben a tányérrugó által előállított erő negatív előjelű, tehát a vonatkozó dörzskapcsolónak nem a bekapcsolási irányában, hanem kikapcsolási irányában hat. Ez azt jelenti, hogy a kikapcsolási folyamat során a 461 pont túllépése esetén a dörzskapcsoló önműködően nyitva marad (kikapcsolt állapotban marad). A tányérrugóra vonatkozó 440 jelleggörbéhez egy, a betétrugószegmensekre vonatkozó 442 jelleggörbe társítható. Annak érdekében, hogy minimális kikapcsolási erőket tudjunk biztosítani, a betétrugószegmensekre vonatkozó 442 jelleggörbe és a tányérrugóra vonatkozó 440 jelleggörbe lehetőleg egymással párhuzamosan kell, hogy elhelyezkedjen.

A 35. ábrán a vonatkozó dörzskapcsoló kikapcsolásához a működtetőemeltyűre, mint a tányérrugónyelvekre, kifejtendő kikapcsolási erő változása látható a kikapcsolási úthosszon keresztül a hozzárendelt 340 és 342, illetve 440 és 442 jelleggörbék biztosításához. Az ábrán látható, hogy a 340, 342 jelleggörbékhez hozzárendelt kikapcsolási erőre jellemző 349 jelleggörbe mindenkor pozitív erőtartományba esik. Ez azt jelenti, hogy a tengelykapcsolónak a kikapcsolt állapotban való tartása érdekében mindenkor egy, a kikapcsolási irányba ható erő szükséges. A 440 és 442 jelleggörbékhez hozzárendelt, a kikapcsolási erőre jellemző 449 jelleggörbe olyan 449a résztartománnyal rendelkezik, amelyben a kikapcsolási erő először csökken, majd a pozitív tartományból negatív erőtartományba megy át, úgyhogy a vonatkozó dörzskapcsoló kikapcsolt állapotban nem igényel tartóerőt.

A 36., 36a. és 37. ábrákon 501 dörzskapcsoló látható, amelynél 513 érzékelőrugó tengelyirányban bajonettszerű 514 összeköttetésen keresztül az 502 fedélen támaszkodik. Ebben az esetben az 513 érzékelőrugó a gyűrű alakú 513b alaptest külső kerületéből kiinduló 513d fülekkel van ellátva, amelyek a fedélanyagból kiformált fülekként kialakított sugárirányú 502a tartományokon tengelyirányban támaszkodnak. Az 502a tartományok az 502 fedél lényegében axiálisan terjeszkedő 502b peremtartományából vannak kiformálva, célszerű, ha ebben az esetben az 502a tartományok legalább részben 502c vagy 502d kivágással a fedélanyagból vannak kiformálva. Az 502a tartományok legalább részbeni, vágással történő átalakításával az előírt helyzetükben könnyebben deformálhatok. Ahogy különösen a 37. ábrából kitűnik, a fülszerű 502a tartományok és a nyúlványok, illetve 513d nyelvek oly módon vannak egymáshoz igazítva, hogy az 513 érzékelőrugónak az 502 fedélhez való központosítását lehetővé teszik. A bemutatott kiviteli példa esetén a fulszerű 502a tartományok erre a célra kisméretű tengelyirányú 502e vállal vannak ellátva.

Annak érdekében, hogy az 513 érzékelőrugónak a bajonettszerű reteszelő 514 összeköttetés előállítása során az 502 fedélhez képesti megfelelő pozicionálását biztosítsuk, legalább három, előnyösen az 502 fedél kerülete mentén egyenletesen elosztott fülszerű 502a tartomány a többi fedéltartományokhoz képest oly módon van igazítva, hogy az 513 érzékelőrugó és az 502 fedél közötti meghatározott viszonylagos elfordulást követően a vonatkozó 513d fülek egy kerületi 512f ütközőn felfekvésre kerüljenek, és ezáltal az 513 érzékelőrugó és az 502 fedél közötti további viszonylagos elfordulást megakadályozzuk. Az 502f ütköző a bemutatott kiviteli példa esetén, ahogy ezt különösen a 36a. ábra mutatja, az 502 fedél tengelyirányú lépcsőzetes kialakításával van kialakítva. A 36. ábrából továbbá kitűnik, hogy legalább egyes, előnyösen három 502a tartományok az 502 fedél és az 513 érzékelőrugó 513d nyelvei között egy további elfordulást korlátozó 502g eszközt képeznek. A bemutatott példa esetén ugyanazon 502a tartományok mindkét forgásirányhoz elfordulás ellen biztosító 502f és 502g eszközöket képeznek. Az 513 érzékelőrugó és az 502 fedél közötti reteszelés megszüntetését megakadályozó 502g ütközők az 502a tartományoknak axiális, sugárirányban teijeszkedő leélezései által vannak kiképezve. Az 513 érzékelőrugónak az 502 fedélhez képesti, kerületirányban történő meghatározott pozicionálását a kerületi 502f és 502g ütközők biztosítják. A reteszelő 514 összeköttetés létrehozásához az 513 érzékelőrugót tengelyirányban az 502 fedél irányába megfeszítjük, úgyhogy az 513d fülek tengelyirány33

HU 217 603 Β bán az 502c és 502d kivágásokba belenyúlnak és tengelyirányban az 502a fedéltámaszok fölé kerülnek. Ezt követően az 502 fedél és az 513 érzékelőrugó egymáshoz képest addig elfordíthatóvá válik, amíg az 513d fülek közül néhány az elfordulást korlátozó 502f ütközőkön felfekvésre nem kerül. Ezt követően az 513 érzékelőrugó részbeni feszültségmentesítése történik, úgyhogy néhány 513d fül kerületirányban tekintve a vonatkozó 502f és 502g ütközők közé kerül és az összes 5 föd fül a fedéloldali támasztó 502a tartományokon fekszik fel. A bajonettszerű 514 összeköttetés találmány szerinti kialakításával biztosítható, hogy az 501 dörzskapcsoló szerelése során az 513 fülek ne kerüljenek a fedéloldali 502a tartományok mellé.

Az eddig ismertetett kiviteli példák esetén az 513 érzékelőrugó tényleges rugóerejét kifejtő körgyűrű alakú például 513b alaptest sugárirányban a terhelési tartományon, illetve megtámasztási tartományon kívül a nyomótárcsa és a működtető tányérrugó között helyezkedik el. Bizonyos alkalmazási esetekben viszont célszerű lehet, ha az érzékelőrugó körgyűrű alakú alapteste sugárirányban a terhelési átmérőn belül a nyomótárcsa és a működtető tányérrugó között helyezkedik el. Ez tehát a 17. és 18. ábra szerinti kiviteli példa esetén azt jelenti, hogy a 13 érzékelőrugó tengelyirányú feszítőerejét kifejtő 13b alaptest sugárirányban a terhelési 3 a tartományon belül a működtető 4 tányérrugó és a 3 nyomótárcsa között helyezkedik el.

A 36-37. ábrákon bemutatott kiviteli példa esetén a fedéloldali ékszerű 524 ellennyúlványok bütyökszerű nyúlványok, amelyek a lemezből való 502 fedélben vannak kialakítva. Ezenkívül ezen kiviteli példa esetén az 502 fedél és a gyűrű alakú 517 utánállító elem között befeszített 526 csavarrugók 528 vezetőtüskék által vannak vezetve, amelyek az 517 utánállító elemmel egyrészesen vannak kialakítva, és kerületirányban teijeszkednek. Az 528 vezetőtüskék, ahogy a 21. ábrából kitűnik, tengelyirányban hosszúkás keresztmetszettel lehetnek kialakítva, amely az 526 csavarrugók belső átmérőjéhez van igazítva. Az 528 vezetőtüskék az 526 csavarrugó hosszanti kiterjedésének legalább egy résztartományán keresztül az 526 csavarrugókba nyúlnak. Ezáltal a csavarmeneteknek legalább egy része vezethető és legalább sugárirányban megtámasztható. Ezenkívül megakadályozható az 526 csavarrugók tengelyirányban történő kiugrása, illetve kihajlása. Az 528 vezetőtüskéknek köszönhetően a dörzskapcsoló szerelése lényegesen megkönnyíthető.

A 38. ábrán a gyűrű alakú 517 utánállító elem részben van bemutatva. Az 517 utánállító elem sugárirányban befelé elhelyezkedő hozzá alakított 527 nyúlványokkal van ellátva, amelyek a kerületirányban terjeszkedő és az 526 csavarrugókhoz kialakított 528 vezetőtüskéket hordozzák. A bemutatott kiviteli példa esetén az 528 vezetőtüskék fröccsöntett elemként kialakított műanyagból való gyűrű alakú 517 utánállító elemmel egyrészesen vannak kialakítva. A rugóvezető tartományokat, illetve rugófelvevő tartományokat képező 528 vezetőtüskék külön szerkezeti elemekként vagy közösen egyetlen szerkezeti elemként lehetnek kialakítva, amely, illetve amelyek a gyűrű alakú 517 utánállító elemmel például csappanó kapcsolaton keresztül van(nak) összekötve. így tehát az összes 528 vezetőtüske egy, adott esetben a kerület mentén nyitott gyűrű által lehet kiképezve, amely a gyűrű alakú 517 utánállító elemmel legalább három összekötő helyen keresztül, előnyösen csappanó reteszelésként kiképezve van összekapcsolva.

Hasonlóképpen, mint azt a 28., 29. ábra kapcsán leírtuk, az 526 csavarrugók járulékosan, például a centrifugális erő hatására az 502 fedél és/vagy az 517 utánállító elem megfelelően kialakított tartományain sugárirányban támaszkodhatnak.

Az 526 csavarrugókhoz való fedéloldali megtámasztásokat a fedélanyagból kiformált és tengelyirányban teijeszkedő szárnyak vagy tengelyirányú falakat képező 526a támaszok képezik. Az 526 csavarrugókhoz társított 526a támaszok ebben az esetben célszerűen oly módon vannak kiképezve, hogy a rugók megfelelő végei vezetve vannak és ezáltal tengelyirányú és/vagy sugárirányú nem kívánt elmozdulások ellen rögzítve vannak.

A 39. ábrán bemutatott kiviteli példa olyan 601 dörzskapcsolót képvisel, amelynél 613 érzékelőrugó a 602 háznak a 603 nyomótárcsával ellenkező oldalán van elrendezve. A 613 érzékelőrugónak a házon kívüli elrendezésével - amely házon belül a 603 nyomótárcsa van elrendezve - a 613 érzékelőrugó termikus igénybevétele csökkenthető, aminek köszönhetően a 613 rugó termikus túlterhelés miatti rugalmatlanná válását megakadályozzuk. Ezenkívül a 602 ház külső oldalán a 613 rugó hűtését javítjuk.

A működtető 604 tányérrugónak a fedéltől elfordított oldalán elhelyezkedő, elfordulást lehetővé tevő 611 támasz megtámasztása távolságtartó 615 szegecseken keresztül történik, amelyek tengelyirányban a 604 tányérrugóban és a 602 házban kiképzett megfelelő nyílásokon keresztül vezetnek, és a 613 érzékelőrugóval tengelyirányban össze vannak kapcsolva. A bemutatott kiviteli példa esetén a távolságtartó 615 szegecsek a 613 érzékelőrugóval össze vannak szegecselve. A távolságtartó 615 szegecsek helyett más eszközöket is alkalmazhatunk, amelyek a 611 támasz és a 613 érzékelőrugó között kapcsolatot biztosítanak. így például a 613 érzékelőrugó a sugárirányban belül elhelyezkedő tartományban tengelyirányban terjeszkedő fülekkel lehet ellátva, amelyek a 611 támaszt megfelelő sugárirányú tartományokkal megtámasztják, vagy közvetlenül megfelelő hozzá formált elemekkel ezen 611 támaszokat képezik. A 613 érzékelőrugóval szilárdan összeszegecselt 615 szegecsek helyett másképpen kialakított, például csuklósán az érzékelővel összekapcsolt elemek is alkalmazhatók.

A 40. ábra szerinti kiviteli példa esetén 713 érzékelőrugó sugárirányban a működtető 704 tányérrugóhoz társított, elfordulást lehetővé tevő 715 befogáson belül helyezkedik el. A 713 érzékelőrugó sugárirányban belül elhelyezkedő tartományaival a 702 fedélnek támaszkodik. Erre a célra a 702 fedél a 704 tányérrugó megfelelő résein, illetve nyílásain tengelyirányban keresztülvezető 715 fülekkel van ellátva, amelyek a 713 érzékelőrugót tengelyirányban megtámasztják.

HU 217 603 Β

A 41. ábrán bemutatott gyűrű alakú 817 utánállító elem a 20-21. ábrán bemutatott dörzskapcsoló esetén alkalmazható. A gyűrű alakú 817 utánállító elem sugárirányban belül 827 nyúlványokkal van ellátva, amelyek sugárirányban terjeszkednek. A 827 nyúlványok sugárirányú 827a toldatokkal vannak ellátva, amelyek kerületirányban a fedél és a 817 utánállító elem között befogott 826 csavarrugók számára támasztási tartományokat képeznek. A 826 csavarrugók vezetése és szerelésének megkönnyítése céljára 828 gyűrű szolgál, amely külső kerületén meg van szakítva, illetve nyitott. A 828 gyűrű a sugárirányú 827a toldatokkal van összekapcsolva. Ennek érdekében a 827a toldatok kerületi irányban terjeszkedő bemélyedésekkel, illetve hornyokkal lehetnek ellátva, amelyek oly módon vannak kiképezve, hogy a 828 gyűrűvel együtt csappanó reteszelést képeznek. A tengelykapcsoló fedelének tengelyirányú 826a fülei a 826 csavarrugók számára fedéloldali megtámasztásokat képeznek. A tengelyirányú 826a fülek egy-egy 826b bevágással vannak ellátva, amely a 828 gyűrű befogadására szolgál. A 826b bevágások ebben az esetben oly módon vannak kiképezve, hogy a 826 gyűrű a 826a fülekhez képest tengelyirányban elmozdulhat, éspedig legalább a dörzskapcsoló kopási úthosszának megfelelő mértékben. Különösen előnyös, ha a sugárirányú 827a toldatokban kialakított és a 828 gyűrű befogadására szolgáló bemélyedések és a 826b bevágások - tengelyirányban nézve - egymással ellenkező irányban vannak kiképezve, vagy másképpen kifejezve, hogy a 827a toldatokban lévő bemélyedések a tengely vonatkozásában egyik irányban és a 826b bevágások a másik irányban nyitva vannak.

A 42. ábrán bemutatott 901 dörzskapcsoló esetén a működtető 904 tányérrugónak a kikapcsolási irányban történő megtámasztása a 904 tányérrugó 904a alaptestének egy középső tartományában valósul meg. A 904a alaptest sugárirányban kívül a 903 nyomótárcsán támaszkodik, és sugárirányban befelé egy elfordulást lehetővé tevő 905 befogáson túlmenően terjeszkedik. Ez azt jelenti, hogy a 905 befogás a 904 tányérrugó 904a alaptestének belső peremétől, illetve a 904 tányérrugó nyelveit képező résvégektől az eddig ismert tányérrugós tengelykapcsolókkal összevetve viszonylag nagy távolságban helyezkedik el. A bemutatott kiviteli példa esetén a sugárirányban a 905 befogáson belül elrendezett alaptesttartományok és a sugárirányban a 905 befogáson kívül elhelyezkedő alaptesttartományok közötti szélességi viszony 1:2 nagyságrendbe esik. Célszerű, ha ezen viszony 1:6 és 1:2 között van. A működtető 904 tányérrugó ilyen jellegű megtámasztásának köszönhetően a 904 tányérrugó 904a alaptestének túlterhelése, illetve sérülése a 905 befogás tartományában megakadályozható.

A 42. ábrán továbbá vonalkázott tengelyirányú 903a nyúlvány látható, amely a 903 nyomótárcsán van kiképezve. Ilyen jellegű, a 903 nyomótárcsán különösen 903b támasztóbütykök tartományában kialakított 903a nyúlványokon keresztül a működtető 904 tányérrugó a 901 dörzskapcsolóhoz képest központosítható. A 904 tányérrugó tehát külső átmérő központosításon keresztül sugárirányban a 902 fedéllel szemben befogható, úgyhogy a 42. ábrán szintén bemutatott központosító 915 szegecs, illetve csap elmaradhat. A külső átmérő központosítás a 902 fedél anyagából kiformált fülek vagy más nyúlványok segítségével is megvalósítható, ezt az ábrán nem tüntettük fel.

A 901 dörzskapcsoló esetén a 913 érzékelőrugó oly módon van kiképezve, hogy az erőt kifejtő 913a alaptest sugárirányban a 903b támasztóbütykökön belül helyezkedik el. A 913 érzékelőrugó egyrészt a működtető 904 tányérrugó megtámasztásának, másrészt pedig a 902 fedélen történő saját megtámasztás céljából sugárirányú nyúlványokkal, illetve nyelvekkel van ellátva, amelyek egyrészt a 913a alaptesttől sugárirányban befelé terjeszkednek, másrészt a 913a alaptestből kiindulva sugárirányban kifelé teijeszkednek.

A 43. ábrán bemutatott további 1001 dörzskapcsoló esetén az 1001 dörzskapcsolót kikapcsolási erő, illetve a működtető 1004 tányérrugó elfordítóereje ellen irányított erőt 1013 érzékelőrugó fejti ki, amely 1002 ház és 1003 nyomótárcsa között tengelyirányban be van feszítve. Egy ilyen jellegű kiviteli alak esetén a működtető 1004 tányérrugó esetén elfordulási, illetve billenési 1005 tartományban kikapcsolási irányban nem támaszkodik egy elfordulást lehetővé tevő befogáson. Az 1004 tányérrugónak a fedéloldali elfordulást biztosító 1012 támaszon való felfektetését az 1013 érzékelőrugó előfeszítő ereje biztosítja. Ezen 1013 érzékelőrugó oly módon van kialakítva, hogy az 1001 dörzskapcsoló kikapcsolási folyamata során az 1013 érzékelőrugó által az 1004 tányérrugóra kifejtett axiális erő nagyobb, illetve nagyobbá válik, mint az 1001 dörzskapcsoló szükséges kikapcsolási ereje. Ebben az esetben biztosítani kell, hogy - amennyiben a súrlódó betéten kopás még nem lépett fel - az 1004 tányérrugó mindenkor a fedéloldali elfordulást biztosító 1012 támaszon támaszkodjon. Ennek érdekében hasonlóképpen, mint ahogy ezt a fentiekben ismertetett kiviteli példákkal kapcsolatban leírtuk, az egyes, tengelyirányban ható és egymásra szuperponálódó erőket egymáshoz kell igazítani. Ezen erőket, amelyeket az 1013 érzékelőrugó, a betétrugózás, az 1003 nyomótárcsa és az 1002 ház között adott esetben meglévő laprugóelemek, a működtető 1004 tányérrugó, az 1001 dörzskapcsoló kikapcsolásához szükséges erő és a gyűrű alakú 1017 utánállító elemre ható utánállító rugóelemek által állítanak elő, megfelelően egymáshoz kell igazítani.

A 44. ábrán bemutatott 1101 dörzskapcsoló esetén 1113 érzékelőrugó sugárirányban fedéloldali, gyűrű alakú 1112 támaszon kívül támaszkodik. A bemutatott kiviteli példa esetén a működtető 1104 tányérrugó és az 1113 érzékelőrugó kölcsönös megtámasztása sugárirányban az 1104 tányérrugó 1103a megtámasztási átmérőjén kívül az 1103 nyomótárcsán van megvalósítva. Az 1102 fedélen való megtámasztás érdekében az 1113 érzékelőrugó sugárirányban kívül elhelyezkedő nyúlványokkal van ellátva, amelyek sugárirányban kifelé mutató 1113b karokként vannak kiképezve, amelyek hasonlóképpen, mint a 36-37. ábrákkal kapcsolatban leírtuk, bajonettszerű 1514 reteszelésen keresztül

HU 217 603 Β az 1102 fedélen tengelyirányban vannak megtámasztva és elfordulás ellen vannak biztosítva. Az 1113 érzékelőrugó szereléséhez az 1102 fedél megfelelő axiális 1502b nyílásokkal van ellátva, amelyekbe az 1113 érzékelőrugónak a sugárirányban kívül elhelyezkedő támasztókarjai a bajonettszerű 1514 reteszelés létrehozásához tengelyirányban bevezethetők. Az 1104 tányérrugónak a fedéloldali 1112 támaszon való felfekvését az 1113 érzékelőrugó előfeszítő ereje biztosítja.

A 43. ábrával kapcsolatban az alábbiakban részletesebben kitérünk a tengelykapcsoló működésére: Az érzékelőrugó ereje oly módon van megválasztva, hogy az utánállítási pontban a kikapcsolási erőnek felel meg. Amennyiben a bekövetkezett súrlódóbetét-kopás (vagy más helyeken bekövetkezett kopás) és ezáltal a tányérrugószög változását és ennek következtében a tányérrugóerő növekedését követően kikapcsolást végzünk, a tányérrugó először az 1012 támasz körül fordul el, az utánállítási pontot megközelítve. Mivel ebben a pontban ekkor a kikapcsolási erő egyenlővé válik az érzékelőerővel, beleértve a betétrugózást - maradék erőt -, a tányérrugó a kikapcsolási folyamat folytatásakor a nyomótárcsán a támasz körül elfordul addig, amíg a kikapcsolási erő és az érzékelőerő között az erőegyensúly újra be nem áll. A tányérrugó ennek során a fedéloldali támasztól elemelkedik és azt utánállítás céljára szabaddá teszi. A további kikapcsolási útszakaszon át a kikapcsolási erő tovább csökken, az érzékelőerő túlsúlyba kerül, és a nyomótárcsán keresztül a tányérrugót a fedéloldali 1012 támasz felé nyomja, amely körül ezt követően a tányérrugó tovább elfordul. A tányérrugónak a fedéloldali támaszról a nyomótárcsa-oldali támaszra való áthelyeződésekor a tányérrugó működését mint kétkarú emelő változtatja. A tányérrugó a nyomótárcsán átmenetileg az ekkor a nyomótárcsán jelen lévő kikapcsolási erővel támaszkodik és ezáltal átmenetileg a fedéloldali támaszról elemelkedik. Egy további kikapcsolási út megtételét követően az ezzel kapcsolatos erőcsökkenés miatt az érzékelőrugó ereje túlsúlyba kerül és ismét a tányérrugót a fedéloldali támasz felé nyomja, ami által az utánállító szerkezet blokkol, és az utánállítási folyamat befejeződik. A tányérrugó a további kikapcsolási út vonatkozásában ekkor ismét kétkarú emelőként hat. A tányérrugót az összes olyan rugóerőt figyelembe véve kell kialakítani, amely rugóerők közvetve vagy közvetlenül a tányérrugó ellen hatnak. Ehhez különösen olyan erők tartoznak, amelyeket a működtető tányérrugó és a megfelelő kiegyenlítő, illetve utánállító szerkezetnek tengelyirányban a fedélhez képest elmozdítható szerkezeti elemei állítanak elő.

A 44. ábra szerinti kiviteli példa továbbá azt az előnyt biztosítja, hogy a dörzskapcsoló bekapcsolt állapotában az 1104 tányérrugó gyakorlatilag kétkarú emelőként van megfeszítve, illetve hatást fejt ki, és az 1104 tányérrugó így a fedéloldali 1112 támasz és a nyomótárcsa-oldali 1103a támasz között van befeszítve, az 1101 dörzskapcsoló kikapcsolása során viszont a tányérrugó gyakorlatilag csupán az 1113 érzékelőrugónak támaszkodik és az 1113a támasz körül elfordul az 1113a támasz egyidejűleg történő tengelyirányú elmozdulása mellett, úgyhogy ekkor a tányérrugó gyakorlatilag egykarú emelőként működik.

A 44. ábra szerinti 1113 érzékelőrugó - hasonlóképpen, mint a többi ábrán szereplő érzékelőrugók megfelelő kialakítás, illetve igazítás esetén a működtető 1104 tányérrugó tetszőleges átmérőjén támaszkodhat, így az 1113 érzékelőrugónak az 1104 tányérrugón való megtámaszkodása olyan átmérőn is történhet, amely a fedéloldali elfordulási, illetve billenési 1105 tartomány és a nyomótárcsa-oldali 1103a támasz megtámasztási átmérője között helyezkedik el. Ezenkívül az 1113 érzékelőrugónak az 1104 tányérrugón való megtámasztása a fedéloldali 1105 megtámasztási átmérőn sugárirányban belül is megvalósítható. Ennek során tendenciaszerűen az 1113 érzékelőrugó által kifejtendő tengelyirányú megtámasztási erő annál nagyobbá válik, minél kisebb annak az 1104 tányérrugón való 1113a megtámasztási átmérője. Ezenkívül az 1113 érzékelőrugó gyakorlatilag állandó erővel rendelkező rugótartománya annál nagyobbá kell, hogy váljon, minél távolabb van az 1104 tányérrugó és 1113 érzékelőrugó közötti 1113a megtámasztási átmérője az 1104 tányérrugó fedéloldali 1105 megtámasztási átmérőjétől.

A 45. ábra szerinti kiviteli példa 1216 utánállító szerkezettel van ellátva, amely hasonlóképpen működik, mint ahogy ezt a fentiekben ismertetett ábrákkal, különösen a 17-30. ábrákkal kapcsolatban leírtuk. A működtető 1204 tányérrugó két gyűrű alakú, elfordulást lehetővé tevő 1211 és 1212 támasz között elfordíthatóan van ágyazva. Az 1203 nyomótárcsával szomszédos 1211 támaszra 1213 érzékelőrugó fejt ki erőt. Az 1201 dörzskapcsoló 1261 eszközzel van ellátva, amely megakadályozza, hogy a dörzskapcsoló teljes élettartamán keresztül a gyűrű alakú 1217 utánállító elem felfutó ékszerű nyúlványai a fedéloldalon elrendezett ellennyúlványokhoz tapadjanak. A bemutatott kiviteli példa esetén az ellennyúlványok, hasonlóképpen, mint ahogy ezt a 18. ábra kapcsán ismertettük, egy, a fedéllel együtt forgathatóan összekapcsolt 1225 támasztógyűrűn vannak kialakítva. A nyúlványok és ellennyúlványok közötti összetapadás ahhoz vezetne, hogy a kívánt kopásutánállítást már nem lehetne elvégezni.

Az 1261 eszköz elszakadási mechanizmust képez, amely az 1201 dörzskapcsoló kikapcsolása során és az 1207 súrlódó betéteken fellépő kopás esetén a gyűrű alakú 1217 utánállító elemre tengelyirányú erőt fejthet ki, ami által a nyúlványok és az ellennyúlványok esetlegesen előforduló tapadókötése oldódik. Az 1261 eszköz tengelyirányban rugózó 1262 elemmel van ellátva, amely a bemutatott kiviteli példa esetén az 1204 tányérrugóval axiálisan össze van kapcsolva. Az 1262 elem gyűrű alakú, membránszerűen, illetve tányérrugószerűen rugózó 1262a alaptesttel van ellátva, amely sugárirányban kívülről az 1204 tányérrugóval van összekapcsolva. A gyűrű alakú 1262a alaptest sugárirányban belül elhelyezkedő peremtartományából kiindulva a kerület mentén elosztott axiális 1263 fülek terjeszkednek, amelyek az 1204 tányérrugóban kiképzett axiális nyíláson keresztül vezetnek. Az 1263 fülek szabad végtartományukban lehajlásokként kialakított 1264 ütköző36

HU 217 603 Β kontúrokkal vannak ellátva, amelyek a gyűrű alakú 1217 utánállító elem 1265 ellenütköző kontúrjaival működnek együtt. Az 1265 ellenütköző kontúrokat a gyűrű alakú 1217 utánállító elemben sugárirányban kiképzett kihagyások vagy egy körülfutó horony képezi. Az 1264 ütközőkontúrok és az 1265 ellenütköző kontúrok közötti távolság a dörzskapcsoló bekapcsolt állapotában oly módon van méretezve, hogy a tengelykapcsoló kikapcsolási fázisának legalább túlnyomó részén keresztül az 1264 ütközőkontúrok és az 1265 ellenütköző kontúrok között érintkezés nem jön létre. Az 1264 ütközőkontúrok az 1265 ellenütköző kontúrokon előnyösen csak teljes mértékben kikapcsolt tengelykapcsoló esetén kerülnek felfekvésre, ami által az 1262 elem rugalmasan a gyűrű alakú 1217 utánállító elem és az 1204 tányérrugó között előfeszíthető. Ezáltal biztosítjuk, hogy mihelyt a súrlódási kopás miatt az 1211 támasz tengelyirányban elmozdul, a gyűrű alakú 1217 utánállító elem kényszerűen a fedéloldali ékszerű nyúlványokról elemelkedik. Ezenkívül az 1261 eszköznek meg kell akadályoznia, hogy túl nagy kikapcsolási út esetén, például a kikapcsolási rendszer hibás alapbeállítása miatt előforduló túl nagy kikapcsolási úthossz esetén a gyűrű alakú 1217 utánállító elem utánállítása valósuljon meg. Ezt azzal érjük el, hogy az 1204 tányérrugó kikapcsolási irányba való túl nagy elfordulási szöge esetén a rugózó 1262 elem a gyűrű alakú 1217 utánállító elemet az 1204 tányérrugó ellen megfeszíti, ami által az 1217 utánállító elem az 1204 tányérrugóhoz képest elfordulás ellen biztosítva van. Biztosítani kell tehát, hogy a 24. ábrán szereplő 46 ponton kikapcsolási irányban történő túllépés esetén a gyűrű alakú 1217 utánállító elem az 1204 tányérrugóhoz képest elfordulás ellen biztosítva legyen, mivel a 46 ponton való túllépés esetén az 1213 érzékelőrugó visszatartó erejét legyőznénk, ami által a tengelykapcsoló-tárcsa kopása nélkül is utánállítás valósulna meg. Ez a munkapont változásához, tehát az 1204 tányérrugó beépítési helyzetének változásához vezetne, éspedig egy kisebb szorítóerő irányában. Ez azt jelenti, hogy a 24. ábrán lévő 41 munkapont a 40 jelleggörbe mentén a 45 minimum felé vándorolna.

A 46-48. ábrákon szereplő részleteknek megfelelően kiképzett dörzskapcsoló esetén az egyes 1326 csavarrugók 1328 nyelveken vannak elrendezve, amelyek az 1302 fedéllel egydarabosan vannak kialakítva. Az 1328 nyelvek az 1302 fedél lemezanyagából, például kistancolt, U alakú 1302 kivágással vannak kiformálva. Az 1328 nyelvek kerületirányban nézve ív alakúan vagy érintőlegesen terjeszkednek és előnyösen legalább megközelítően azonos axiális magasságban helyezkednek el, mint a közvetlenül szomszédos fedéltartományok. A 48. ábrából kitűnik, hogy a bemutatott kiviteli példa esetén az 1328 fül a fedél 1302b fenéktartományaihoz képest hozzávetőlegesen fél anyagvastagsággal van eltolva. Az 1328 fül szélessége úgy van méretezve, hogy a rajta lévő 1326 csavarrugó mind sugárirányban, mind tengelyirányban vezetve van.

Az 1326 csavarrugók által utánállítási irányban terhelt gyűrű alakú 1317 utánállító elem belső kerületén sugárirányban befelé mutató 1327 nyúlványokkal rendelkezik, amelyek az 1302 fedél és az 1304 tányérrugó között terjeszkednek. Az 1327 nyúlványok sugárirányban belül tengelyirányba irányított villával, illetve U alakú 1327a toldattal vannak ellátva, amelynek tengelyirányba irányított két 1327b szára egy rugóvezető 1328 nyelvet két oldalról fog körül. Ennek érdekében a két 1327b szár tengelyirányban az 1302 fedélben kialakított 1302a kivágáson keresztülnyúlik. Az utánállító 1326 csavarrugók az 1327a toldatokon, illetve ezeknek az 1327b szárain támaszkodnak.

Az 1317 utánállító elem hasonlóképpen felfutó ékszerű nyúlványain keresztül az 1302 fedélben létrehozott ékszerű 1324 ellennyúlványokon támaszkodik, ahogy ezt a fentiekben leírt ábrák kapcsán már leírtuk. Az ékszerű 1324 ellennyúlványokat képező fedélkiképzések viszont oly módon vannak kiképezve, hogy a tengelykapcsoló forgásirányában levegőáteresztő nyílást képeznek. Ilyen jellegű kialakítás révén a vonatkozó dörzskapcsoló forgása során annak jobb hűtése valósítható meg kényszerű levegőcirkulálás révén. Ezáltal különösen a műanyagból előállított gyűrűszerű 1317 utánállító elem hűtése is megvalósul, aminek köszönhetően ezen szerkezeti elem termikus igénybevétele lényegesen csökkenthető.

Egy további kiviteli példa esetén a dörzskapcsoló működtető tányérrugójára ható érzékelőerő például a tengelykapcsoló háza és a nyomótárcsa között elrendezett laprugóelemek által fejthető ki, ahol ezen laprugóelemek a nyomótárcsát és a házat egymáshoz képest elfordulás ellen biztosítva, tengelyirányban viszont egymáshoz képest korlátozottan elmozdíthatóan összekapcsolhatják. Ilyen jellegű kiviteli példa esetén tehát speciális érzékelőrugóra nem lenne szükség, hanem például az 1 dörzskapcsoló 9 laprugói az 1. és 2. ábra szerint oly módon lehetnének kialakítva, hogy járulékosan a 13 érzékelő tányérrugó működését is ellátnák. Ezáltal mind a 13 érzékelőrugó, mind a 11 támasz elhagyható. A 9 laprugókat ebben az esetben úgy kell kialakítani, hogy az 1 dörzskapcsoló működtetése során és betétkopás nélkül a működtető 4 tányérrugó a fedéloldali 12 támaszon felfekvő állapotban marad. Mihelyt viszont a 7 súrlódó betéten megfelelő kopás lép fel, ami által a 4 tányérrugó kikapcsolási ereje növekszik, a 9 laprugóknak a tányérrugónak egy, a kopásnak megfelelő utánállítását kell lehetővé tenniük. A dörzskapcsolóba beépített laprugóelemek előnyösen legalább a dörzskapcsoló, illetve a nyomótárcsa maximálisan szükséges utánállítási úthosszán keresztül gyakorlatilag lineáris erő-út jelleggörbével rendelkeznek. Ez azt jelenti tehát, hogy a 9 laprugó, hasonlóképpen, ahogy ezt a 25. ábra kapcsán leírtuk, a 47 jelleggörbének vagy a 47a jelleggörbének megfelelő 48 jelleggörbe-tartománnyal kell, hogy rendelkezzen.

A találmány nem korlátozódik a bemutatott és leírt kiviteli példákra, hanem különösen olyan kiviteli példákat is magába foglal, amelyek a jelen találmánnyal kapcsolatban leírt jellemzők, illetve elemek kombinálásával képezhető ki. Ezenkívül egyes, az ábrák kapcsán leírt jellemzők, illetve működési módok önmagukban önálló találmányt képezhetnek.

HU 217 603 Β

A bejelentő fenntartja tehát azon igényét, hogy további, eddig csak a leírásban, különösen az ábrák kapcsán kinyilvánított jellemzőket a találmány szempontjából lényeges jellemzőnek tartsa. A bejelentéssel együtt benyújtott szabadalmi igénypontok csupán megfogalmazási javaslatok, amelyek az esetlegesen később megfogalmazandó oltalmi kört nem korlátozzák.

Claims (116)

1. SZABADALMI IGÉNYPONTOK

   1. Dörzskapcsolóegység, amelynek ellennyomólemezzel együtt forgathatóan, tengelyirányban pedig korlátozottan elmozdíthatóan összekapcsolható nyomótárcsája van, ahol legalább egy szorítórugó a nyomótárcsára a nyomótárcsa és az ellennyomólemez között beszorítható tengelykapcsoló-tárcsa irányában erőt kifejtő kialakítású, továbbá legalább a tengelykapcsoló-tárcsa súrlódó betéteinek kopását kompenzáló - a szorítórugó által a nyomólemezre kifejtett erő állandó értékét biztosító - utánállító szerkezet van elrendezve, azzal jellemezve, hogy a dörzskapcsoló (1) be- és kikapcsoláshoz való müködtetőeszközökkel, előnyösen működtetőnyelvekkel (4b), valamint ezeket működtető - kikapcsolóeszköz által tengelyirányban elmozdítható - kioldóelemmel (22) van ellátva, ahol a működtetőeszközök a súrlódó betéteknek legalább a kopásától függően a kikapcsolási mozgás irányában tengelyirányban elmozduló kialakításúak, és a kikapcsolóeszköz és a működtetőeszközök közötti erőfolyamban egy, a működtetőeszközök tengelyirányú elmozdulását kiegyenlítő szerkezet (20) van elrendezve.
2. 2. Az 1. igénypont szerinti dörzskapcsolóegység, azzal jellemezve, hogy a kiegyenlítőszerkezet (20) a kioldóelem (22) és a működtetőeszközök között van elrendezve.
3. 3. Az 1. vagy 2. igénypont szerinti dörzskapcsolóegység, azzal jellemezve, hogy a dörzskapcsoló (1) egy, az ellennyomólemezre (6) rögzíthető házzal (2), előnyösen lemezfedéllel van ellátva, amelynek a kioldóelem (22) felé mutató házfeneke (2a) van, továbbá a kiegyenlítőszerkezet (20) tengelyirányban a működtetőeszközök és a házfenék (2a) között befeszíthetően van elrendezve.
4. 4. Az 1-3. igénypontok bármelyike szerinti dörzskapcsolóegység, azzal jellemezve, hogy a szorítórugót egy, a dörzskapcsoló (1) háza (2) és a nyomótárcsa (3) között axiálisan befeszíthető tányérrugó (4) képezi, amely rugózó, gyűrű alakú alaptesttel (4a) és az alaptestből (4a) sugárirányban befelé terjeszkedő, a működtetőeszközöket képező működtetőnyelvekkel (4b) van ellátva.
5. 5. Az 1-4. igénypontok bármelyike szerinti dörzskapcsolóegység, azzal jellemezve, hogy a kiegyenlítőszerkezet (20) tengelyirányban emelkedő utánállító ékszerű nyúlványokkal (26, 27) van ellátva.
6. 6. Az 1-5. igénypontok bármelyike szerinti dörzskapcsolóegység, azzal jellemezve, hogy az utánállító ékszerű nyúlványok (26, 27) legalább egy gyűrű alakú szerkezeti elemen kiképzett felfutó ékszerű nyúlványok (26, 27) által vannak kiképezve.
7. 7. Az 5. vagy 6. igénypont szerinti dörzskapcsolóegység, azzal jellemezve, hogy az utánállító ékszerű nyúlványok (26, 27) a felfutó ékszerű nyúlványokkal (26, 27) együttműködő felfutó ékszerű ellennyúlványokkal (28, 29) vannak ellátva.
8. 8. Az 1-7. igénypontok bármelyike szerinti dörzskapcsolóegység, azzal jellemezve, hogy a felfutó ékszerű ellennyúlványokat (28, 29) szintén gyűrű alakú szerkezeti elem hordozza.
9. 9. Az 5-8. igénypontok bármelyike szerinti dörzskapcsolóegység, azzal jellemezve, hogy az utánállító ékszerű nyúlványokat (26, 27) tartalmazó szerkezeti elemek tengelyirányban elmozdíthatóan vannak elrendezve.
10. 10. A 6-9. igénypontok bármelyike szerinti dörzskapcsolóegység, azzal jellemezve, hogy a felfutó ékszerű nyúlványokat (26, 27) és a felfutó ékszerű ellennyúlványokat (28, 29) hordozó szerkezeti elemek egymáshoz képest elfordíthatóan vannak elrendezve.
11. 11. A 6 -10. igénypontok bármelyike szerinti dörzskapcsolóegység, azzal jellemezve, hogy a felfutó ékszerű nyúlványokat (26, 27) vagy a felfutó ékszerű ellennyúlványokat (28, 29) tartalmazó szerkezeti elemek egyike a dörzskapcsolóhoz (1) képest elfordulás ellen biztosítva van.
12. 12. Az 5 -11. igénypontok bármelyike szerinti dörzskapcsolóegység, azzal jellemezve, hogy az utánállító ékszerű nyúlványok (26, 27) súrlódási kapcsolat révén az utánállító ékszerű nyúlványok (26, 27) önfékezését biztosító emelkedési szöggel vannak kiképezve.
13. 13. Az 5 -12. igénypontok bármelyike szerinti dörzskapcsolóegység, azzal jellemezve, hogy az utánállító ékszerű nyúlványok (26, 27) 5° és 20° közötti, előnyösen 7° és 11° közötti, tartományba eső emelkedési szöggel vannak kialakítva.
14. 14. A 6-13. igénypontok bármelyike szerinti dörzskapcsolóegység, azzal jellemezve, hogy legalább egy, a felfutó ékszerű nyúlványokat (26, 27) és/vagy egy, a felfutó ékszerű ellennyúlványokat (28, 29) hordozó szerkezeti elem utánállítási irányban rugóval (26a) van megterhelve.
15. 15. A 6-14. igénypontok bármelyike szerinti dörzskapcsolóegység, azzal jellemezve, hogy a felfutó ékszerű nyúlványt (26, 27) tartalmazó szerkezeti elem és/vagy a felfutó ékszerű ellennyúlványokat (28, 29) tartalmazó szerkezeti elem legalább egy, ezen szerkezeti elemek között elrendezett erőtároló, előnyösen csavarrugó (38, 39), révén utánállítási irányban van megterhelve vagy megfeszítve.
16. 16. Az 1-15. igénypontok bármelyike szerinti dörzskapcsolóegység, azzal jellemezve, hogy egy, a kikapcsolási mozgás korlátozására szolgáló szerkezettel van ellátva.
17. 17. A 16. igénypont szerinti dörzskapcsolóegység, azzal jellemezve, hogy a szerkezet legalább egy korlátozóütközővel (636) vagy ütközési tartománnyal (36, 536) van ellátva.
18. 18. A 16. vagy 17. igénypont szerinti dörzskapcsolóegység, azzal jellemezve, hogy a korlátozószerkezet a kioldóelem (22) és a fedél (502, 1102, 1302) vagy ház (2, 602) között hatást kifejtően van elrendezve.

    HU 217 603 Β
19. 19. A 16-18. igénypontok bármelyike szerinti dörzskapcsolóegység, azzal jellemezve, hogy a kioldóelem (22) oldócsapággyal (622) van ellátva, és az ütköző a dörzskapcsolóval (1) együtt forgó támasztógyűrű és a ház (602) között hatást kifejtően van elrendezve.
20. 20. A 16-19. igénypontok bármelyike szerinti dörzskapcsolóegység, azzal jellemezve, hogy a korlátozószerkezet a kioldóelem (22) számára a hajtómű felőli oldalán kiképzett vezetőcső (23) és a kioldóelem (22) között van elrendezve.
21. 21. Az 1-20. igénypontok bármelyike szerinti dörzskapcsolóegység, azzal jellemezve, hogy a kikapcsolási folyamat során a működtetőeszközök, előnyösen működtetőnyelvek (4b), működtetési úthosszának egy résztartományán keresztül a dörzskapcsoló (1), illetve a tengelykapcsoló-tárcsa (8) által átvihető nyomaték lassú csökkenését biztosító eszközökkel (14) van ellátva.
22. 22. Az 1-21. igénypontok bármelyike szerinti dörzskapcsolóegység, azzal jellemezve, hogy a tányérrugó (4) által képzett szorítórugó a házon (2) két támasz (11, 12) között elfordíthatóan van befogva, ahol a támaszok (11, 12) közül a nyomótárcsa (3) felé mutató támasz (11) a szorítórugó irányában rugóterhelésnek van kitéve, ahol továbbá a tányérrugó (4) által a dörzskapcsoló (1) kikapcsolása során a rugóterhelésnek kitett támaszra (11) kifejtett erő betétkopás esetén növekvő, és a rugóterhelésnek kitett támaszra (11) ható erőt meghaladja.
23. 23. A 22. igénypont szerinti dörzskapcsolóegység, azzal jellemezve, hogy a rugóterhelésnek kitett támasz (11) tengelyirányban elmozdíthatóan van elrendezve.
24. 24. A 22. vagy 23. igénypont szerinti dörzskapcsolóegység, azzal jellemezve, hogy a szorító tányérrugó (4) kikapcsolási erejének növekedésekor a rugóterhelésnek kitett támasz (11) a nyomótárcsa (3) irányában elmozduló kialakítású.
25. 25. A 22-24. igénypontok bármelyike szerinti dörzskapcsolóegység, azzal jellemezve, hogy a rugóterhelésnek kitett támasz (11) elmozdulása során a szorító tányérrugóhoz (4) való kikapcsolási erő csökkenő.
26. 26. A 22-25. igénypontok bármelyike szerinti dörzskapcsolóegység, azzal jellemezve, hogy a rugóterhelésnek kitett támasz (11) addig mozdul el, míg a támaszra (11) ható maximális kikapcsolási erő és ezen támaszra (11) kifejtett ellenerő között erőegyensúly nem áll be.
27. 27. A 22-26. igénypontok bármelyike szerinti dörzskapcsolóegység, azzal jellemezve, hogy a szorító tányérrugó (4) a kikapcsolási úthossznak legalább egy részére kiterjedően ereszkedő erőjelleggörbével rendelkezik.
28. 28. A 22-27. igénypontok bármelyike szerinti dörzskapcsolóegység, azzal jellemezve, hogy a rugóterhelésnek kitett támaszra (11) kifejtett ellenerőt előállító erőtárolója van, amely a megadott utánállítási tartományra kitelj edően állandó erővel rendelkezik.
29. 29. A 22-28. igénypontok bármelyike szerinti dörzskapcsolóegység, azzal jellemezve, hogy a tengelyirányban utánengedő, illetve elmozdítható támasz (11) egy erőérzékelőként működő tányérrugóval (4) van megterhelve.
30. 30. Dörzskapcsolóegység, különösen gépjárművekhez, amelynek házzal együtt forgathatóan, tengelyirányban viszont korlátozottan elmozdíthatóan összekapcsolt nyomótárcsája van, ahol a ház és a nyomótárcsa között szorítóerőt előállító szorító tányérrugó van axiálisan befeszítve, amely egyrészt egy, a ház által hordozott, elfordulást lehetővé tevő támasz körül elfordíthatóan és másrészt a nyomótárcsára a nyomótárcsa és egy ellennyomótárcsa, előnyösen lendkerék, között beszorítható tengelykapcsoló-tárcsa irányában erőt kifejtően van elrendezve, azzal jellemezve, hogy a ház (402) által hordozott, elfordulást lehetővé tevő támasz (412) egy, legalább a tengelykapcsoló-tárcsa (408) súrlódó betéteinek (407) kopását kompenzáló, előtoló szerkezet által továbbszállított, a fedéltest (402a) és a tányérrugó (404) között hatást kifejtő önműködő utánállító szerkezet (416) által tengelyirányban elmozdíthatóan van elrendezve, és a tányérrugó (404) befogás (405) irányában támasztóerő hatásának van kitéve.
31. 31. Az 1-30. igénypontok bármelyike szerinti dörzskapcsolóegység, azzal jellemezve, hogy a tányérrugó (404) munkatartományán keresztül degresszív jelleggörbével van beépítve.
32. 32. A 4-31. igénypontok bármelyike szerinti dörzskapcsolóegység, azzal jellemezve, hogy a tányérrugó (404) a kikapcsolási erő ellen kizárólagosan erőzáróan van megtámasztva.
33. 33. A 22-32. igénypontok bármelyike szerinti dörzskapcsolóegység, azzal jellemezve, hogy a támasztóerő és a tányérrugóerő úgy vannak egymáshoz igazítva, hogy a támasztóerő a tányérrugó (404) meghatározott beépítési helyzete esetén és a tányérrugó (404) kikapcsolási úthosszán keresztül nagyobb, mint a tányérrugó (404) által előállított és a támasztóerő ellen ható erő, a tányérrugó (404) kúposságának kopás miatti változása esetén pedig a támasztóerő a tányérrugó (404) kikapcsolási úthosszának résztartományain keresztül kisebb, mint a tányérrugó (404) által a támasztóerő ellen kifejtett erő.
34. 34. A 22-33. igénypontok bármelyike szerinti dörzskapcsolóegység, azzal jellemezve, hogy támasztóerőt kifejtő legalább egy erőtárolóval, például rugóval van ellátva, amely a tányérrugó (404), illetve a fedéloldali támasz (412) kopás okozta utánállításán keresztül alakját megváltoztató kialakítású.
35. 35. A 4-33. igénypontok bármelyike szerinti dörzskapcsolóegység, azzal jellemezve, hogy az utánállító szerkezet (416) tengelyirányban a tányérrugó (404) és a fedéltest (402a) között van elrendezve.
36. 36. A 4-35. igénypontok bármelyike szerinti dörzskapcsolóegység, azzal jellemezve, hogy az utánállító szerkezet (416) felfutófelületeket, előnyösen ékszerű nyúlványokat (413 a) tartalmaz.
37. 37. A 22-36. igénypontok bármelyike szerinti dörzskapcsolóegység, azzal jellemezve, hogy a támasztóerőt szolgáltató tányérrugószerű elemmel van ellátva.
38. 38. Az 1—37. igénypontok bármelyike szerinti dörzskapcsolóegység, azzal jellemezve, hogy a támasztóerőt szolgáltató tányérrugó a tengelyirányban elmoz39

    HU 217 603 Β dítható támasz sugárirányú magasságában a tányérrugón (404) fekszik fel.
39. 39. A 4-38. igénypontok bármelyike szerinti dörzskapcsolóegység, azzal jellemezve, hogy a szorító tányérrugó (404) a házon (402) két támasz (411,412) között elfordíthatóan van megtámasztva, ahol a két támasz (411, 412) közül a nyomótárcsa (403) felé mutató támasz (411) a szorító tányérrugó (404) irányában rugóterhelésnek van kitéve.
40. 40. A 39. igénypont szerinti dörzskapcsolóegység, azzal jellemezve, hogy a támasztóerő által rugóterhelésnek kitett támasz (411) tengelyirányban elmozdíthatóan van elrendezve.
41. 41. A 22-40. igénypontok bármelyike szerinti dörzskapcsolóegység, azzal jellemezve, hogy a rugóterhelésnek kitett támasz (411) elmozdulása esetén a szorító tányérrugó (404) kikapcsolási ereje csökkenő.
42. 42. A 22-41. igénypontok bármelyike szerinti dörzskapcsolóegység, azzal jellemezve, hogy a rugóterhelésnek kitett támasz (411) addig mozdítható el, míg a szorító tányérrugónak (404) a támaszra (411) kifejtett kikapcsolási ereje és ezen támaszra (411) kifejtett ellenerő között erőegyensúly be nem áll.
43. 43. A 22-42. igénypontok bármelyike szerinti dörzskapcsolóegység, azzal jellemezve, hogy a rugóterhelésnek kitett támaszra (411) kifejtett ellenerőt előállító erőtárolója van, amely az előírt utánállítási tartományon keresztül állandó erővel rendelkezik.
44. 44. A 22-43. igénypontok bármelyike szerinti dörzskapcsolóegység, azzal jellemezve, hogy a támasztóerőt kifejtő erőtároló egyben érzékelőeszköz.
45. 45. A 22-44. igénypontok bármelyike szerinti dörzskapcsolóegység, azzal jellemezve, hogy a szorító tányérrugónak (404) a rugóterhelésnek kitett támasszal (411) ellenkező oldalán elrendezett ellentámasz a nyomótárcsa (403) irányában tengelyirányban elmozdíthatóan, ellenkező irányban pedig arretálhatóan van elrendezve.
46. 46. A 30-45. igénypontok bármelyike szerinti dörzskapcsolóegység, azzal jellemezve, hogy az utánállító szerkezetet (416) továbbszállító előtoló szerkezet rugóként van kiképezve.
47. 47. A 30-46. igénypontok bármelyike szerinti dörzskapcsolóegység, azzal jellemezve, hogy az utánállító szerkezet (416) egy, önmagában összefüggő gyűrű alakú elemmel van ellátva, amely a szorító tányérrugó (404) által a dörzskapcsoló (401) bekapcsolt állapotában tengelyirányban van megterhelve.
48. 48. A 30-47. igénypontok bármelyike szerinti dörzskapcsolóegység, azzal jellemezve, hogy az utánállító szerkezet (416) tengelyirányban emelkedő utánállító ékszerű nyúlványokkal (413a) van ellátva.
49. 49. A 48. igénypont szerinti dörzskapcsolóegység, azzal jellemezve, hogy az utánállító ékszerű nyúlványok (413a) a gyűrű alakú szerkezeti elemen vannak kiképezve.
50. 50. A 47-49. igénypontok bármelyike szerinti dörzskapcsolóegység, azzal jellemezve, hogy a gyűrű alakú szerkezeti elem az ellentámaszt hordozza.
51. 51. A 48-50. igénypontok bármelyike szerinti dörzskapcsolóegység, azzal jellemezve, hogy a felfutó ékszerű nyúlványok (26, 27) korreszpondáló felfutó ékszerű ellennyúlványokkal (28, 29) együttműködő kapcsolatban vannak.
52. 52. Az 51. igénypont szerinti dörzskapcsolóegység, azzal jellemezve, hogy a felfutó ékszerű ellennyúlványokat (28, 29) gyűrű alakú szerkezeti elem hordozza, amely a felfutó ékszerű nyúlványokat (26, 27) hordozó szerkezeti elem és a fedél között van elhelyezve.
53. 53. Az 52. igénypont szerinti dörzskapcsolóegység, azzal jellemezve, hogy a felfutó ékszerű ellennyúlványok (28, 29) közvetlenül a ház (2) sugárirányban terjeszkedő tartományaiban vannak kiképezve.
54. 54. Az 1-53. igénypontok bármelyike szerinti dörzskapcsolóegység, azzal jellemezve, hogy az utánállító szerkezet (416) - a dörzskapcsoló (401) kikapcsolási irányában nézve - szabadonfütóan, a kikapcsolási iránynyal ellentétes irányban pedig önfékezően van elrendezve.
55. 55. A 48-54. igénypontok bármelyike szerinti dörzskapcsolóegység, azzal jellemezve, hogy legalább a felfutó ékszerű nyúlványok (26, 27) 4° és 20° közötti, előnyösen 5° és 12° közötti tartományba eső emelkedési szöggel vannak kiképezve.
56. 56. A 48-55. igénypontok bármelyike szerinti dörzskapcsolóegység, azzal jellemezve, hogy a felfutó ékszerű nyúlványok (26, 27) olyan emelkedési szöggel vannak kialakítva, amely a felfütó ékszerű nyúlványok (26, 27) és egy másik szerkezeti elem felfutó ékszerű ellennyúlványai (28, 29) közötti súrlódási kapcsolatának következtében önfékezést biztosító kialakítású.
57. 57. A 48-56. igénypontok bármelyike szerinti dörzskapcsolóegység, azzal jellemezve, hogy legalább egy, a felfutó ékszerű nyúlványokat (26, 27) hordozó szerkezeti elem és/vagy egy, a felfutó ékszerű ellennyúlványokat (28, 29), illetve a felfutó ellentartományokat hordozó szerkezeti elem utánállítási irányban rugóterhelésnek van kitéve.
58. 58. Az 1-57, igénypontok bármelyike szerinti dörzskapcsolóegység, azzal jellemezve, hogy az utánállító szerkezet (416) több elmozdítható utánállító elemmel (417) van ellátva.
59. 59. Az 1-58. igénypontok bármelyike szerinti dörzskapcsolóegység, azzal jellemezve, hogy az utánállító szerkezet (416) fordulatszámfüggően működő kialakítású.
60. 60. Az 1-59. igénypontok bármelyike szerinti dörzskapcsolóegység, azzal jellemezve, hogy az utánállító szerkezet (416) fordulatszámtól függően reteszelhetően van kiképezve.
61. 61. Az 1-60. igénypontok bármelyike szerinti dörzskapcsolóegység, azzal jellemezve, hogy az utánállító szerkezet (416) meghatározott határérték fölötti fordulatszámoknál blokkolva van.
62. 62. Az 1-61. igénypontok bármelyike szerinti dörzskapcsolóegység, azzal jellemezve, hogy az utánállító szerkezet (416) üresjárási fordulatszám vagy az üresjárási fordulatszám alatti fordulatszám esetén működő kialakítású.
63. 63. Az 1-62. igénypontok bármelyike szerinti dörzskapcsolóegység, azzal jellemezve, hogy az utánállító

    HU 217 603 Β szerkezet (416) nulla fordulatszám esetén működő kialakítású.
64. 64. A 30-63. igénypontok bármelyike szerinti dörzskapcsolóegység, azzal jellemezve, hogy az utánállító szerkezetnek (416) a felfutó ékszerű nyúlványokat (26, 27) és/vagy a felfutó ékszerű ellennyúlványokat (28, 29), illetve tartományokat tartalmazó és a házhoz képest elmozdítható szerkezeti elemei rugósán meg vannak terhelve.
65. 65. A 64. igénypont szerinti dörzskapcsolóegység, azzal jellemezve, hogy a rugóterhelés kerületirányban ható erőt előállító kialakítású.
66. 66. A 29-65. igénypontok bármelyike szerinti dörzskapcsolóegység, azzal jellemezve, hogy egy, az ellenerőt előállító érzékelőrugót képező elem (13) sugárirányban külső peremtartományával (13a) a házon támaszkodik.
67. 67. A 29-66. igénypontok bármelyike szerinti dörzskapcsolóegység, azzal jellemezve, hogy a házon (2) egy, az ellenerőt előállító érzékelőrugót képező elem (13) számára megtámasztási eszközöket (14) képező tartományok vannak kiképezve.
68. 68. Az 1-67. igénypontok bármelyike szerinti dörzskapcsolóegység, azzal jellemezve, hogy a tengelykapcsoló-tárcsa (8) súrlódó betétei (7) között betétrugó vagy pótbetétrugó van elrendezve.
69. 69. Az 1-68. igénypontok bármelyike szerinti dörzskapcsolóegység, azzal jellemezve, hogy a tengelykapcsolótárcsa (8) súrlódó betétei (7) között lévő betétrugó (10) olyan út-erő jelleggörbével rendelkezik, amely a betétrugó (10) rugóútján keresztül a szorító tányérrugó (4) által a nyomótárcsára (3) kifejtett erő út-erő jelleggörbéjéhez van igazítva.
70. 70. Az 1-69. igénypontok bármelyike szerinti dörzskapcsolóegység, azzal jellemezve, hogy a szorító tányérrugó (4), illetve a dörzskapcsoló (1) működtetéséhez szükséges erő a dörzskapcsoló kikapcsolt állapotában -150és 150 N · m közötti tartományban van.
71. 71. Az 1-70. igénypontok bármelyike szerinti dörzskapcsolóegység, azzal jellemezve, hogy a szorító tányérrugó (4) a tengelykapcsoló-tárcsának (8) az ellennyomólemez (6) által történő szabaddá tételét követően pozitívról negatívra átváltó erő-út jelleggörbével van kiképezve.
72. 72. Dörzskapcsolóegység, amelynek házzal együtt forgathatóan, tengelyirányban viszont korlátozottan elmozdíthatóan összekapcsolt nyomótárcsája van, ahol legalább egy szorító tányérrugó - a dörzskapcsolónak egy ellennyomótárcsán való szerelt állapotában - a nyomótárcsára egy, közte és az ellennyomótárcsa közé beszorítható tengelykapcsoló-tárcsa irányában erőt kifejtően van elrendezve, a tengelykapcsoló-tárcsa súrlódó betéteinek legalább a kopását önműködően kompenzáló, a szorító tányérrugó által a nyomótárcsára (3) kifejtett erőt gyakorlatilag azonos mértéken tartó utánállító szerkezet (16) van elrendezve, azzal jellemezve, hogy a dörzskapcsoló (1) kioldóelem (22) által működtethető - ki- és bekapcsolásra való - működtetőeszközökkel, előnyösen működtetőnyelvekkel (4b, 404b) van ellátva, továbbá a működtetőeszközök kikapcsolási mozgását korlátozó eszközök vannak elrendezve.
73. 73. Dörzskapcsolóegység, amelynek házzal együtt forgathatóan, tengelyirányban viszont korlátozottan elmozdíthatóan összekapcsolt nyomótárcsája van, ahol legalább egy szorító tányérrugó - a dörzskapcsolónak egy ellennyomótárcsán való szerelt állapotában - a nyomótárcsára egy, közte és az ellennyomótárcsa közé beszorítható tengelykapcsoló-tárcsa irányában erőt kifejtően van elrendezve, továbbá a tányérrugó a házon elfordíthatóan meg van támasztva és gyűrű alakú alaptesttel van ellátva, amelyből sugárirányban befelé irányított működtetőnyelvek indulnak ki, azzal jellemezve, hogy a dörzskapcsoló a működtetőnyelvek (404b) elfordulási szögét a dörzskapcsoló kikapcsolása során korlátozó és a működtetőnyelvek (404b) sugárirányú terjedési tartományában - előnyösen a működtetőnyelvek (404b) sugárirányban belső tartományában vagy legalább ezen tartománnyal határos tartományban hatást kifejtő ütközőket képező tartományokkal (436) van ellátva.
74. 74. Dörzskapcsolóegység, amelynek házzal együtt forgathatóan, tengelyirányban viszont korlátozottan elmozdíthatóan összekapcsolható nyomótárcsája van, ahol legalább egy szorító tányérrugó a nyomótárcsára egy, közte és az ellennyomótárcsa közé beszorítható tengelykapcsoló-tárcsa irányában erőt kifejtően van elrendezve, továbbá a tengelykapcsoló-tárcsa súrlódó betéteinek legalább a kopását önműködően kompenzáló, a szorító tányérrugó által a nyomótárcsára (3) kifejtett erőt gyakorlatilag azonos mértéken tartó utánállító szerkezet (16) van elrendezve, továbbá a dörzskapcsoló kikapcsolóeszköz révén tengelyirányban elmozdítható kioldóelem (22) által működtethető - ki- és bekapcsolásra való - működtetőeszközökkel van ellátva, ahol a működtetőeszközök a súrlódó betéteknek legalább a kopása függvényében a kikapcsolási mozgás irányában tengelyirányban áthelyeződő eszközök, ahol a tányérrugó (4) minimumot tartalmazó degresszív erőgörbével ellátott tartományt, valamint ehhez csatlakozó, erőnövekménynyel rendelkező tartományt tartalmazó rugójelleggörbével rendelkezik, ahol a nyomótárcsa (3) a dörzskapcsoló kikapcsolásakor ezen degresszív erőgörbén belül a minimum irányában a tengelykapcsoló-tárcsát szabaddá tévőén van elrendezve, továbbá az utánállító szerkezet (16) a tányérrugónak (4) elfordulást lehetővé tevő ágyazását és axiális megtámasztását egy házon (2) biztosító érzékelőrugóval van ellátva, azzal jellemezve, hogy a tengelykapcsoló kikapcsolóeszközeinek, mint az előnyösen működtetőnyelvekként (4b) kialakított működtetőeszközöknek, a kioldóelemnek (22), a kikapcsoló működtetőeszközöknek (24) stb. mozgásútjában ütközőeszközök vannak elrendezve, amelyek a minimumon (45) való áthaladást követően - az érzékelőrugót képező elem (13) utánengedéséhez vezető - érték (46) fölé történő erőnövekedést megakadályozó eszközök.
75. 75. A 72-74. igénypontok bármelyike szerinti dörzskapcsolóegység, azzal jellemezve, hogy a korlátozó- vagy ütközőeszközök a működtetőeszközök - előnyösen működtetőnyelvek (4b) - meg nem engedett

    HU 217 603 Β nagy igénybevételét és/vagy deformálását megakadályozó eszközök.
76. 76. A 72-75. igénypontok bármelyike szerinti dörzskapcsolóegység, azzal jellemezve, hogy az ütközővagy korlátozóeszközök legalább a házon (2, 402) vannak elrendezve.

    ΊΊ. A 72-76. igénypontok bármelyike szerinti dörzskapcsolóegység, azzal jellemezve, hogy a korlátozóeszközök legalább egy, a ház (2,402) által hordozott, korlátozóütközőt képező tartománnyal (436) vannak ellátva.
77. 78. A 72-77. igénypontok bármelyike szerinti dörzskapcsolóegység, azzal jellemezve, hogy az ütköző-, illetve korlátozóeszközök a kioldóelem legalább egy szerkezeti eleme és a dörzskapcsoló (1) háza (2) között hatást kifejtő eszközök.
78. 79. A 72-78. igénypontok legalább egyike szerinti dörzskapcsolóegység, azzal jellemezve, hogy a kioldási mozgás korlátozása a működtetőeszközöknek - előnyösen működtetőnyelveknek (4b) - egy, a ház által hordozott korlátozó ütközőt képező tartományon (436) való ütköztetésével van megvalósítva.
79. 80. A 72-79. igénypontok legalább egyike szerinti dörzskapcsolóegység, azzal jellemezve, hogy a szorító tányérrugó (4) gyűrű alakú alaptesttel (4a) van ellátva, amelyből sugárirányban befelé irányított, a működtetőeszközöket képező működtetőnyelvek (4b) indulnak ki.
80. 81. A 72-80. igénypontok legalább egyike szerinti dörzskapcsolóegység, azzal jellemezve, hogy a korlátozóeszközök a szorító tányérrugó (4) szög szerinti elfordulását korlátozó eszközök.
81. 82. A 72-81. igénypontok legalább egyike szerinti dörzskapcsolóegység, azzal jellemezve, hogy a korlátozóeszközök a dörzskapcsolóba (401) integrálva vannak.
82. 83. A 72-82. igénypontok legalább egyike szerinti dörzskapcsolóegység, azzal jellemezve, hogy a kikapcsolási út korlátozása a sugárirányban belül elhelyezkedő, tányérrugóhoz (404) tartozó nyelvcsúcsoknak (404c) egy, a ház (402) által hordozott ütközőt képező tartományon (436) való ütköztetésével van megvalósítva.
83. 84. A 72-83. igénypontok legalább egyike szerinti dörzskapcsolóegység, azzal jellemezve, hogy a ház (402) által hordozott korlátozóütközőt képező tartomány (436) axiálisan a tányérrugóhoz (404) tartozó működtetőnyelvek (404b) és a nyomótárcsa (403) között van elrendezve.
84. 85. A 72-84. igénypontok legalább egyike szerinti dörzskapcsolóegység, azzal jellemezve, hogy a ház (402) által hordozott korlátozóütköző olyan gyűrű alakú ütközési tartomány (436), amely sugárirányban elhelyezkedő bordákon (437) keresztül a házzal (402) van összekötve.
85. 86. A 85. igénypont szerinti dörzskapcsolóegység, azzal jellemezve, hogy a bordák (437) a háztól (402) kiindulva sugárirányban befelé és axiálisan ferdén a nyomótárcsa (403) irányában helyezkednek el, és a tányérrugónyelvek között kiképzett réseken (439) keresztül vezetnek.
86. 87. A 72-86. igénypontok legalább egyike szerinti dörzskapcsolóegység, azzal jellemezve, hogy a működtetőeszközökre ható kioldórendszer által működtethető dörzskapcsolóként (601) van kiképezve, amely a működtetőeszközökre, például tányérrugóra (604) ható kioldóerő korlátozására szolgáló eszközökkel, például szelepekkel (662, 664, 666, 667) van ellátva.
87. 88. A 72-87. igénypontok legalább egyike szerinti dörzskapcsolóegység, azzal jellemezve, hogy a tengelykapcsoló-tárcsa (8,408, 708) súrlódó betétei között betétrugó (10) van elrendezve.
88. 89. A 72-88. igénypontok bármelyike szerinti dörzskapcsolóegység, azzal jellemezve, hogy nyomott tengelykapcsolóként van kiképezve.
89. 90. Dörzskapcsolóegység, amelynek házzal együtt forgathatóan, tengelyirányban viszont korlátozottan elmozdíthatóan összekapcsolt nyomótárcsája van, ahol legalább egy szorító tányérrugó - a dörzskapcsolónak egy ellennyomótárcsán való szerelt állapotában - a nyomótárcsára egy, közte és az ellennyomótárcsa közé beszorítható tengelykapcsoló-tárcsa irányában erőt kifejtően van elrendezve, továbbá a dörzskapcsoló bekapcsolásra és kikapcsolásra való működtetőeszközökkel, például tányérrugóval (604) van ellátva, azzal jellemezve, hogy a működtetőeszközök rájuk ható kikapcsolási rendszer által működtethető kialakításúak, ahol a kikapcsolási rendszerben a működtetőeszközökre kifejthető működtetőerő korlátozására szolgáló eszközök, például szelepek (662, 664, 666, 667), vannak elrendezve.
90. 91. A 87. vagy 90. igénypont szerinti dörzskapcsolóegység, azzal jellemezve, hogy a működtetőerő korlátozása a kikapcsolási rendszer erőátviteli útjában elrendezett, meghatározott működtetőerő túllépése esetén utánengedő eszköz segítségével van megvalósítva.
91. 92. A 91. igénypont szerinti dörzskapcsolóegység, azzal jellemezve, hogy az utánengedő eszköz rugós, illetve rugalmas kiképzésű.
92. 93. A 87-92. igénypontok bármelyike szerinti dörzskapcsolóegység, azzal jellemezve, hogy a kikapcsolási rendszer nyomóközegkörrel van ellátva, amelyben egy, a maximális kioldóerőt korlátozó szelep (662, 664, 666, 667) van elrendezve.
93. 94. A 72-93. igénypontok legalább egyike szerinti dörzskapcsolóegység, azzal jellemezve, hogy a maximális működtetőerőt korlátozó eszköz az erőátvitel útjában egy tengelykapcsoló-pedál vagy egy működtetőmotor és a dörzskapcsoló (1) működtetőeszközei - például működtetőnyelvek (4b) vagy tányérrugó (604) között van elrendezve.
94. 95. A 87-94. igénypontok legalább egyike szerinti dörzskapcsolóegység, azzal jellemezve, hogy a kikapcsolási rendszer nyomóközegkörrel van ellátva, amelyben egy, a maximális nyomást korlátozó eszköz, például szelep (662, 664) van elrendezve.
95. 96. A 87-95. igénypontok bármelyike szerinti dörzskapcsolóegység, azzal jellemezve, hogy a dörzskapcsoló (601) működtetőeszközeire, például tányérrugóra (604) ható erő korlátozására szolgáló eszközök, például szelepek (662, 664, 666,667), olyan maximális erőt beállító eszközök, amely maximális erő legalább kismértékben nagyobb, mint a tengelykapcsoló működtetéséhez szükséges maximális erő.

    HU 217 603 Β
96. 97. A 90-96. igénypontok bármelyike szerinti dörzskapcsolóegység, azzal jellemezve, hogy az erőkorlátozó eszközök pufferek, például hidrotároló vagy rugótároló eszközök.
97. 98. Működtetőszerkezet hajtómotorral, különösen járművekhez való dörzskapcsoló számára, ahol a dörzskapcsoló be- és kikapcsolásához közte és a hajtómotor között működtetőág van kiképezve, azzal jellemezve, hogy a hajtómotorhoz biztosítószerkezet van hozzárendelve, amely egy előre meghatározott működtetőerő túllépése vagy a hajtómotornak egy előre meghatározott nyomatékának túllépése esetén a hajtómotor által szolgáltatott forgatónyomatékot, illetve működtetőerőt előre meghatározható értékre korlátozó szerkezet.
98. 99. Dörzskapcsolóegység, amelynek házzal együtt forgathatóan, tengelyirányban viszont korlátozottan elmozdíthatóan összekapcsolt nyomótárcsája van, ahol a ház és a nyomótárcsa között szorító tányérrugó van elrendezve, amely egyrészt egy, a ház által hordozott, a szorító tányérrugó mindkét oldalán elrendezett támasz által képzett, elfordulást lehetővé tevő befogás körül elforgathatóan van elrendezve és másrészt - a dörzskapcsolónak egy ellennyomótárcsán való szerelt állapotában - a nyomótárcsára közte és az ellennyomótárcsa, például lendkerék közé beszorítható tengelykapcsolótárcsa irányában erőt kifejtően van elrendezve, azzal jellemezve, hogy a házoldali támasz (412) egy, a tengelykapcsoló-tárcsa (408) súrlódó betéteinek (407) legalább a kopását kompenzáló önműködő utánállító szerkezet (416) által axiálisan áthelyezhetően van elrendezve, ahol a szorító tányérrugó (404) egy, a házoldali támasz (412) irányába ható és fordulatszámtól függően változtatható támasztóerő hatásának van kitéve.
99. 100. A 72-99. igénypontok bármelyike szerinti dörzskapcsolóegység, azzal jellemezve, hogy az utánállító szerkezet (416) a fedéltest (402a) és a tányérrugó (404) között ható szerkezet.
100. 101. A 99. vagy 100. igénypont szerinti dörzskapcsolóegység, azzal jellemezve, hogy a támasztóerő a szorító tányérrugónak (404) a házzal (402) ellentétes oldalán elrendezett lengő mozgást lehetővé tevő támaszt (411) terhelő erő.
101. 102. A 99-101. igénypontok bármelyike szerinti dörzskapcsolóegység, azzal jellemezve, hogy a támasztóerő a centrifugális erőtől függő erő.
102. 103. A 72-102. igénypontok bármelyike szerinti dörzskapcsolóegység, azzal jellemezve, hogy a szorító tányérrugó (404) a kikapcsolási erő ellen kizárólagosan erőzáróan támaszkodik a házon (402).
103. 104. A 99-103. igénypontok bármelyike szerinti dörzskapcsolóegység, azzal jellemezve, hogy a támasztóerő legalább egy tányérrugószerű erőtároló által előállított erő, ahol az erőtároló a szorító tányérrugó (404), illetve a fedéloldali támasz (412) kopás miatti utánállítása esetén alakját megváltoztató erőtároló.
104. 105. A 99-104. igénypontok bármelyike szerinti dörzskapcsolóegység, azzal jellemezve, hogy a támasztóerő növekvő fordulatszámmal növekvő erő.
105. 106. A 99-105. igénypontok bármelyike szerinti dörzskapcsolóegység, azzal jellemezve, hogy egy tányérrugószerű elem által előállított alap támasztóerővel párhuzamosan ható támasztóerőt előállító, centrifugális erőtől függő eszközökkel (450) van ellátva.
106. 107. A 106. igénypont szerinti dörzskapcsolóegység, azzal jellemezve, hogy a centrifugális erőtől függő eszközök (450) a dörzskapcsolónak (401) csak álló helyzetében vagy alapjárati fordulatszáma esetén - kopás miatt szükségessé vált - utánállítást lehetővé tevő eszközök.
107. 108. A 99-107. igénypontok bármelyike szerinti dörzskapcsolóegység, azzal jellemezve, hogy az utánállító szerkezet (416) utánállítási funkciója egy meghatározott fordulatszám fölött blokkolva van.
108. 109. A 99-108. igénypontok bármelyike szerinti dörzskapcsolóegység, azzal jellemezve, hogy a centrifugális erőtől függő eszközöket (450) egy, az alap támasztóerőt előállító tányérrugószerű elem által hordozott nyelvek képezik.
109. 110. A 109. igénypont szerinti dörzskapcsolóegység, azzal jellemezve, hogy a nyelvek a tányérrugószerű elemmel egy darabból vannak kiképezve.
110. 111. Dörzskapcsolóegység, amelynek házzal együtt forgathatóan, tengelyirányban viszont korlátozottan elmozdíthatóan összekapcsolt nyomótárcsája van, ahol legalább egy szorítórugó, például tányérrugó a ház és a nyomótárcsa között hatást kifejtően van elrendezve, továbbá legalább egy, a tengelykapcsoló-tárcsa súrlódó betéteinek legalább a kopását önműködően kompenzáló utánállító szerkezet van elrendezve, amely a dörzskapcsoló ellennyomótárcsán való szereletlen állapotában kiindulási helyzetben van és amely a tengelykapcsolótárcsa élettartamán át a szorítórugó által a nyomótárcsára kifejtett erő azonos mértékét biztosító szerkezet, továbbá a dörzskapcsoló be- és kikapcsolásra való működtetőeszközökkel van ellátva, azzal jellemezve, hogy az utánállító szerkezet (216) a dörzskapcsoló (201) szereletlen állapotában kiindulási helyzetéből való nem kívánt elállítás ellen biztosítva van.
111. 112. A 111. igénypont szerinti dörzskapcsolóegység, azzal jellemezve, hogy az utánállító szerkezet (216) biztosítása legalább a dörzskapcsoló (201) az ellennyomótárcsára való szerelését követően meg van szüntetve.
112. 113. A 111. vagy 112. igénypont szerinti dörzskapcsolóegység, azzal jellemezve, hogy az utánállító szerkezet (216) elfordítható gyűrűvel van ellátva, amely biztosítóelemeken (261) keresztül legalább a dörzskapcsoló (201) szereletlen állapotában elfordulás ellen biztosítva van.
113. 114. A 111-113. igénypontok bármelyike szerinti dörzskapcsolóegység, azzal jellemezve, hogy a gyűrű alakú utánállító elem (717) axiálisan a szorító tányérrugó (704) és a fedél (702) között van elrendezve, továbbá sugárirányú nyúlványokkal (773) van ellátva, amelyeken egy meghatározott kúposság túllépése esetén a szorító tányérrugó (704) felfekszik.
114. 115. A 111-114. igénypontok bármelyike szerinti dörzskapcsolóegység, azzal jellemezve, hogy az utánállító szerkezet (716) meg nem engedett elállítását szereletlen dörzskapcsoló (701) esetén megakadályozó eszközök (773) szerelt dörzskapcsoló esetén és a mű43

     HU 217 603 Β ködtetőeszközök, előnyösen nyelvcsúcsok (704c) meghatározott kikapcsolási úthosszának (772) túllépése esetén is az utánállító szerkezetet (716) blokkoló eszközök.
115. 116. A 115. igénypont szerinti dörzskapcsolóegy- 5 ség, azzal jellemezve, hogy az utánállító szerkezet (716) blokkolása a szorító tányérrugón (704) lévő tartományoknak az utánállító szerkezet (716) gyűrű alakú utánállító elemének (717) tartományain (770) való felfekvése révén van megvalósítva.
116. 117. A 116. igénypont szerinti dörzskapcsolóegység, azzal jellemezve, hogy a szorító tányérrugó (704) külső peremtartománya a szorító tányérrugó (704) előre meghatározott kúposságának túllépése esetén a gyűrű alakú utánállító elem (717) radiális nyúlványain (773) támaszkodik.