HU229623B1 - Photosensitizing agent containing sulphonated meso-tetra-phenylporphyrin - Google Patents

Description

SZVLTONÁLT MEZO-TETRAFEM1,-]

YOMDAPÉLDÁN

Λ §

A találmány új fényérzékenyrlő szerekre és ezeknek, molekulák fotokémiai álon történő bejuttatására és fotödinanukos terápiában történő alkalmazására vonatkozik.

A szakirodalomban a fényérzékenyítő szerek széles köre Ismert, Fénysugárzás hatására ezek toxikussá válhatnak vagy toxikus anyagokat, például színglett oxigént vagy egyéb oxidáló gyököt bocsáthatnak ki, amelyek károsítják a -sejtek anyagát és a hiomoiekulákat, beleértve a sejtmembránokat és a .sejtek szerkezeiét, továbbá az ilyen sejt- vagy membránsérülés a sejteket meg is ölheti. Ez a eitotoxikus hatás különböző ahnormalitásek és rendellenességek kezelésére használhatók, mint például a daganatos betegségek, ilyen ismert terápia a fotodisamikus terápia (PDT), amelynek során az érintett testterületre fényérzékenyítő (fotokemoterápiás) szert adnak be, majd aktiváló fénysugárzásnak vetik alá, amelynek hatására a fényérzékenyítő szer aktiválódik és eitotoxikns formává alakul át, ezáltal az érintett sejtek elpusztulnak vagy szaporodóképességük megszűnik,

A legutóbbi időkben a fotodmamikus hatást a membránokon egyébként áthatolni nem képes molekuláknak a sejt eitosxóljába történő bejuttatására alkalmas eszközként írták le, amely nem szükségképpen eredményez sejt leépülést vagy pusztulást. Ebben az

2í) eljárásban, amely fotokémiai bejuttatás” vagy PCI néven is ismert, a bejuttatandó vagy átjuttatandó molekulát egy fényérzékenyítő szerrel kombinálva alkalmazzák a sejtnél, A sejteket a fényérzékenyítő vegyület aktiválásához szükséges hullámhosszúságú fénnyel besugározták, amelynek hatására a sejten belüli membránok elroncsolódnak, majd a molekula bejut a címszóiba.

A fényérzékenyítő anyagok hatásukat különböző mechanizmusok útján közvetlenül vagy közvetve fejthetik ki. Például bizonyos fényérzékenyítők fénnyel aktiválva közvetlenül toxikussá válnak, ezzel szemben mások úgy hatnak, hogy toxikus fejtákat fejlesztenek, ilyenek például az oxidálószerek, mint a színgleh oxigén vagy az oxigénből származó szabad gyökök, amelyek rendkívüli módon roncsolják a sejt anyagát és a

0 biomolekulákat, például a lípideket a proteineket és a nnkleinsavakaí.

lÖOI 53-215-FO-ía * « Φ * Μ «· « * * ;

>« <·*>

ismert fényerzékenyítö anyaguk példád a pszoraiének, a porfirinek, a Idorinok és a fiálociantnok. A porfirin fotoérzékenyltők toxikus oxigén fajiak fejleszless útján közvetve hatok, ezeket különösen ígéretes PDT jelölteknek tekintik, A porfirinek a bem szintézisében természetesen előforduló prekurzorok. Közelebbről, bent akkor képződik, amikor enzim ferrokelatáz hatására vas (Fe’) épül be a protoporfirin IX-be (Ppl'X), A PpIX egy rendkívül hatásos fényérzékeny!tő, ezzel szemben a honi nem mutat íényérzékenyítö hatást.

A szakirodalomban számos porfirin alapú vagy porfirinnel rokon fényárzékenyitó szert írtak le. Ilyen anyag például a Photofrin® amelyeket nemrégiben bizonyos ö rákfajták kezelésénél fényérzékenyítóként történő alkalmazásra, javasoltak. Azonban, mivel a Photoirtn®-! parenterálisan (például intravénásán) kell beadni, hátránya, hogy a bőrön hosszá Időn át fényérzékenységet okoz, amely néhány hétig is eltarthat. Mivel a Photofiin® a porfirin nagyméretű olígomerjeit kirtalmazza, helyileg alkalmazva nem hatol be könnyen a bőrbe. Hasonló problémák merülnek fel egyéb porfirin alapú fényer15 zékenyítöknél, mint az úgynevezett hematoporfirin-származek (HpD), amelynek szintén leírták rák fotokemoterápiában történő alkalmazását.

A. legutóbbi időkben megvizsgálták szulfosált mezo-íetrafenil-porfirinek (TPPS„-k), például disznlfonált TPFSjg és TPPS?_O mezo-tetrafenilporfiria^, és a tetraszoifonáít TPPS4 mezo-teíraténilporfirinek íényérzékenyitö anyagként való alkal2Ö mazbatőságát, és azt találták, hogy ezek bizonyos jelentős előnyöket mutatok a JípDvel és a Fhotofrin®~nel szemben. Különösen tumormormáhs szövet arányok magas, és ezért jól alkalmazhatok a fotokemoterápiában [Peng és: munkatársai, Cancer Lett,,, 3b, 110 (1987); F vessen és munkatársai, Pbotodynasnic therapy of tumoís and other díseases (szerk.; Jori, O, és Perria, C.), 215-219, Libreria Prongetto Publ., Padova; és

Winkelman, Cancer Rés,, 22, 589-596 (1962)1 Nemrégiben azt találták, hogy a TPPS^s a makromolekulák fotokémiai bejuttatásánál jöl alkalmazhatók íényérzékenyitőként [Berg és munkatársai, Cancer Rés,, 59,11 80-1 183 (1999); Hogset és munkatársai, Hűm, Gene fher. 1 '1, 869-880 (2000) és Selbo és munkatársai, Int J, Cancer, 87, 853-859 (200ö)j.

Azonban a TPPS^a kémiai célokra történő alkalmazásának íő hátránya, hogy a vörös fényt csekély mértékben nyelik el. Tehát az összes porfirin-származék klinikai alkalmazhatóságának korlátot szab, hogy a legnagyobb hullámhosszú tényt, amelyre •'Κ ezek érzékenyek, viszonylag kis mértékben nyelik el, ez a hullámhossztartomány körülbelül 62Ö-63Ö nm között van. Ilyen hullámhosszúságú fény csak rövid távolságra képes az élő szövetbe behatolni, ennek következtében nem képes elérni a mélyen elhelyezkedő sejteket vagy szöveteket, például a tumoros sejteket. Ezért van szükség olyan tetra5 pírról-számrazékok kutatására, amelyek még rendelkeznek az ismert porfirin alapú féuyérzékenyítők előnyös tulajdonságaival, azonban nagyobb fényabszorpciót mutatnak nagyobb hullámhosszaknál is, ahol a szövetbe történő· behatolás fokozottabb.

Találmányunk célja, ezen igény kielégítése, továbbá különösen olyan anyagok kutatása, amelyek a szakirodalomban ismert porfirin alapú vegyületekhez képest foko10 zott fényérzékenyítö hatással bírnak.

Arra a felismerésre jutottunk, hogy a szulfónált mezo-tetrafenilporfirinek (például a diszuilbnált mezo-tetrafenilporririn) porfirin-makrociklusában egy kettőskötés redukálásával meglepő módon megnövekedett fényérzékenyítö tulajdonságú vegyületeket kapunk. Ezek a vegyületek különösen jó spektrálls tulajdonságokat mutatnak a tneg15 telelő porfirinekkel összehasonlítva, továbbá azt találtuk, hogy vörös fényben, például 630 nm és 680 nm közötti tartományba eső fényben váratlan módon megnövekedett extmkciős koefficienst kapunk. Tehát ezek a vegyületek különösen jól alkalmazhatók nem csak hagyományos fotodinarnlkai terápiás· eljárásban, de makromolekulák fotokémiai bevitelére szolgáló eljárásokban ís.

A fentieknek megfelelően találmányunk tárgyát olyan fényérzékenyítö anyag képezi, amely egy (i) általános képletü szulfonált mezo-tetrafénil-kiorint, ennek (la), tlb), vagy (le) általános képietű izomegét vagy ezek bármelyikének gyógyászati!ag elfogadható sóját tartalmazza. Az ilyen vegyületekben a négy fenilgyúrü legalább egyike jellemzően 1 vagy 2, előnyösen 1 szdfonát-esoportot tartalmaz. A találmányunk szerin25 ti előnyős vegyületekben két fenilgyúrü egy-egy szulfonát-csoporttal helyettesített.

A találmány szerinti fényérzékenyítö anyag egy szulfónált mezo-tetrafenílporiirin porfirin-makrociklusában egy kettőskötés redukálásával állítható elő, Ilyenek különösen a dlszulfonáli mezo-tetrafenílporfirínek, például a TPFSsa porfirinmakrociklusában egv kettőskötés· redukciójával előállítható anyagok, Ezen vegyületek gyögyászatílag elfogadható sójai is találmányunk tárgyát képezik.

-4Α talátaaányuísk szerinti fényérzókenyítő anyagok (1) általános képletében X jelentése -SO3H képletü csoport; n. p, q és r értéke egymástól függetlenül 0 vagy' 1; és n, p, q és r értékének összege 2, továbbá ezen vegyüietek gyógyászatilag elfogadható sói.

Az (X) általános képletü vegyüietek (la), (1b) és (le) általános képletü izomer fonnál, amelyek képletében a három maradék pirmlgyürü bármelyikében elhelyezkedő ketíöskötés. redukálva van, szintén találmányunk részét képezik. Az (1) általános képlett vegyüietek vagy izomereik legalább egyikét tartalmazó izomer keverékek is találmányunk részét képezik. Az említett izomerek (iá), (ib) és (le) képletében X, n, p, q és r jelentése a fent meghatározott.

Áz (1), (la), (Ib) és (le) általános képletü vegyietekben, amikor n, p, q és r közül bármelyik éréke 1, ez azí jelöli, hogy a fémgyűrűhöz egyetlen szulfbnáícsoport kapcsolódik bármelyik gyürűhelyzethen (azaz orto-, méta- vagy para-helyzetben). Azokban az. esetekben, amikor egynél több sztdíonáiesoport van jelen, ezek azonos vagy különböző győrühelyzetekben lehetnek mindegyik feni Így ürüben. Ezek előnyösen ugyanazon győrühelyzeíben, legelőnyösebben méta- vagy para-helyzetben vannak jelen. Ahol n, p, q vagy r közül bármelyik énéke nulla, ez azt jelzi, hogy a gyűrűben nincs helyettesítő, azaz a fénilgyürű helyettesítetlen.

A különösen előnyös (I), (la), (ib) és (le) általános képletü vegyietek képletében a helyettesített fenilgyürűk egymással szomszédosán, például a redukált pirroigyőrüvei szomszédosán helyezkednek el, azaz ahol az (1) általános képletben n értéke 0, p értéke 0, q értéke 1 és r értéke 1, További előnyös (1), (la), (ib) és (le) általános képletü vegyüietek azok, amelyek képleteben n, p, q és r értékének összege 2, továbbá a heiyettesitett fenilgyürűk egymással ellentétesen helyezkednek el, például olyan (I) általános képletü vegyületekről van szó, amelyek képletében n értéke Ö, p értéke 1, q értéke ö és r értéke 1.

Az egyes fenilgyürükhen az X sznlihnálí csoportok egymástól függetlenül orto-, méta- vagy para-helyzetben lehetnek. Ezek előnyösen méta- vagy para-helyzetben, legelőnyösebben para-helyzetben vannak. A találmányunk szerinti vegyüietek közül különösen előnyösek a (Π) általános képlettel leírható vegyüietek. A (Π) általános képletü

Φ φ * V φ

vegyületek izomer formál például azok a vegyületek, amelyekben a redukált kettőskötés a bárom maradék plrroigyürü bámjelyikébeo helyezkedik el, szintén találmányunk részét képezik, Találmánytmkltoz tartoznak továbbá a legalább egy (I!) általános képletü vegyületet vagy izomer fontiáit tartalmazó izomer keverékek,

Különösen előnyösek azok. a (H) általános képlett vegyületek, .amelyek képletében a két helyettesített fenílgyürü a redukált, kettőskötéssel szomszédosán helyezkedik el,

A találmányunk szerinti vegyületek a szakirodalomban jól ismert szokásos eljárásokkal állíthatok elő. Legkényelmesebben ezek a megfelelő porfirin redukciójával ál1Ö líthatők elő.

Találmányunk kiterjed a találmányunk szerinti vegyületek előállítására. is, az eljárás során az alábbi lépések legalább egyikét hajtjuk végre:

(a) egy szulíonáll íetrafeníl-perhrint vagy ennek egy vas-kelát-komplexét, például egy (ΠΙ) általános képletü tetrafeníl-portlrint vagy ennek vas-kelát komplexét re15 dukáljuk, utóbbi képletben X, n, p, q és t jelentése a fent meghatározott;

(b) kívánt esetben az. (a) lépésben előállított vegyüiet keveréket szokásos elválasztási eljárással elválasztjuk és (c) az (a) vagy (b) lépésben előállított vegyületet, például az (I) általános képiéin vegyületet gyógyászatilag elfogadható sójává alakítjuk át.

Az (a) lépésben a kiindulási anyagként használt porfirin-származék a kereskedelemben beszerezhető vagy a szakirodalomban ismert eljárások alkalmazásával állítható elő. A szulfbnáit porfirinek, például a TPPS-2_a (disznlfbnált tetrafenilporflrin), a kereskedelemben beszerezhetők (például Porpfyrin Products, Logan, UT, USA).

A. (ΠΪ) általános képletü poríttin-származeknak a megfelelő kiorínná. történő (a) lépés szerinti kémiai átalakítását különböző módon végezhetjük, például a szabad porfirin bázis redukciójában dümid. prekurzorkéni p~tolnolszui.fbniilndraz.in alkalmazásával [lásd például Whídoek és munkatársai, J. Ara. Chem. Soe,, 9L 7485-74.89 (I9ó9)j. Egyik változat szerint az előállítani kívánt klorint úgy kaphatjuk meg, hogy a megfelelő vas-porfirint például forró izoanul-alkoholban nátriummal redukáljuk (lásd Eísner, J,

Chem, Soe., 3461-3469 (1957) és Eísner és munkatársai, j. Chem. Soe., 733-739 (1957)],

A találmányunk szerinti vegyületek előállítására különösen jól alkalmazható a porfirinek adott esetben egy tercier amin bázis jelenlétében végrehajtott redukciója. Például szabad porfirin bázis egy amin, különösen egy tercier amin jelenlétében fotóredukcióval kloríaná alakítható (lásd például Harci és munkatársai, Photochem. Photobíol, 23,337-341 (1976)].

A porfirin molekulának diimíd jelenlétében végrehajtott redukcióival bakterioklorinok képződései indukálhatjuk oly módon, hogy a porfirin-makrociklusban két kettőskötést redukálunk. Ezért alkalmazható előnyösen aminokkal, különösen előnyösen a tercier amin okkal végzett .fotoredukeiés eljárás a találniánynnk szerinti klorin vegyületek előállítására. Az Ilyen eljárásokban jól alkalmazhatok tercier aminok, például a trietii-amin ((TEA), az N-metii-pirwlidon, a tri-n-butil-amm, a trioktU-anrin és hasonlók. és a .redukciót általában látható fény jelenlétében végezzük (azaz foioredukciót. haltunk végre).

Á porfirinek fotokémiai redukcióját szokásos módon, oldószerben vagy oldószer keverékekben végezhetjük, mint a benzol, a piridin, a dlmeül-szulíbxid és hasonlók, 10 °C és 30 °C közötti hőmérséklettartományban, előnyösen szobahőmérsékleten, azaz 20-25 X-on, előnyösen 22 X-on.

A foforedukciót végezhetjük látható tartományba eső fénnyel, például 400 nrn és 640 ma közötti, előnyösen 500 oa és 640 nm közötti, például körülbelül 545 v 15 nm huUámhosszüságú fénnyel. A 'besugárzásnál általában t W/nr és .50 WZnrf közötti, például körülbelül 15 W/nrt dózisszintet alkalmazunk 1 pere és 90 perc közötti, például 5 perc és 40 pere közötti időtartamig. Az esetleges nemklvánt bakterfoklorinok képződését a porfirin-makrociklus lénnyel történő kezelése időtartamának korlátozásával csökkenthetjük, A porfirinek besugárzására alkalmas eljárások, például lámpák vagy lézerek alkalmazása, a szakirodalomban jól Ismert, Ilyen szempontból különösen előnyös a nagy nyomású Xenon lámpa vagy a volfram-jéd lámpa, amelyek például a Phllips-tŐl szerezhetők be, A reakciót jellemzően anaerob körülmények között végezzük, például a kiindulási anyagot és az oldószer keverékét a fény kezelés előtt és adott esetben a fény kezelés közben is nitrogénnel telíthetjük.

A találmányunk szerinti vegyületek lehetnek Izomer keverék formájában, és ebben a formában is használhatók. Kívánt esetben a találmányunk szerinti vegyületek, például az (I) általános képlete vegyületek, fizikai/kémiai tulajdonságbeli különbségei alapján választhatók szét izomereikre a szakirodalomban Ismert eljárások segítségével, alapján választhatók szét izomereikre a szakirodalomban ismert eljárások segítségével, például kromatográfiaival és/vagy fekcionálí kristályosítással.

Ahogy fentebb említettük, a találmányunk szerinti vegyületek gyógyászatílag elfogadható sók formájában lehetnek. Ezek a sók előnyösen fiziológiásán elfogadható szerves vagy szervetlen savakkal alkotott savaddieiős sók. Megfelelő savak például a sósav, a hidrogén-bronrid, a kénsav, a foszforsav, az. ecetsav, a tej sav, a eítromsav, a borkősav, a borosíyánkösav, a maleinsav, a femársav vagy az aszkorbinsav. A hidrofóh sók szokásos módon, például kicsapással állíthatók elő. Megfelelő sók például az acetát-, a bromid-, a klorid-, a cltrát-, a bidroklorid-, a maleát-, a mezilát-, nitrát-, a foszfát-, a szulfát-, a tartarát-, az oleát-, a sztearát-, a tozilát-, a kalcium-, a meglumln-, a kálíumés a nátriómsók. A sók előállítása a szakirodalomban jól ismert.

Ahogy fentebb említettük, a találmányunk szerinti vegyületek és sóik értékes farmakológia! tulajdonságokat, mégpedig fényérzékenvíiö tulajdonságokat mutatnak, ezért ezek jól alkalmazhatók makromolekulák fotokémiai úton történő bejuttatására. Ιοί 5 vábbá fotokernoterápíás szerekként.

Találmányunk tárgyát képezi tehát egy olyan gyógyszerkészítmény is, amely egy itt ismertetett fonyérzékenyítö anyagot, például egy (1) általános képietü vegyületet. ennek egy (la), (lb) vagy (le) képiéin izomerét, a képletekben

X jelentése -SO3H képiéin csoport;

n, p, q és r értéke 0 vagy 1, és n, p, q és r értékének összege 1 és 4 közötti egész szánt, előnyösen legalább 2, például 2 vagy 4, vagy ezek bármelyikének gyógyászatílag elfogadható sóját, valamint legalább egy gyógyászatílag elfogadható hordozó- és/vagy segédanyagot tartalmaz.

Találmányunk kiterjed továbbá az itt ismertetett fonyérzékenyítö anyagra, például egy (I) általános képietü vegyületre, ennek (la), (lb) vagy (le) izomerére, ahol

X jelentése -SOdl képietü csoport; n, p, q és r érteke Ö vagy 1, és n, p, q és r értékének összege 1 és 4 közötti egész szám, előnyösen legalább 2, 30 például 2 vagy 4, vagy gyógyászatílag elfogadható sójára, amely gyógyszerként, például fonyérzékenyítö anyagként használható fotókémiai beviteli eljárásban, foíokemoterápiáhan vagy diagnó-8zisfean

Találmányunk kiterjed továbbá az itt ismertetett fényérzékenyítö anyag, például egy (í) általános képlete vegyület, ennek (la), (1b) vagy (le) izomere, ahol

X jelentése -SOjH képletű csoport; n, p, q és r értéke 0 vagy 1, és n, p, q és r értékének összege 1 és 4 közötti egész szám, előnyösen legalább 2, például 2 vagy 4, vagy gyógyászatílag elfogadható sója alkalmazására fotokémiai beviteli eljárásban, fotokemoterápíában vagy diagnózisban, előnyösen. fotokemoterápíára érzékeny külső vagy belső test felületi rendellenességek és abnormalitások kezelésére alkalmas eljárásokban használható terápiás szerek előállítására,

Bevitel vagy bejuttatás kifejezésen egy molekulának a eitoszólba történő bejuttatását értjük, amely a molekuláknak a sejt intracelíuláris/membránhoz kapcsolódó részéből a eitoszólba történő bejuttatását foglalja magában, Sejt kifejezésen az összes enkarioíiküs sejtet értjük (beleértve a rovar -sejteket és a gomba sejteket is). Tehát a sejt kifejezésbe beleértjük az összes emlős és nem-emlős élőlény sejtjét, továbbá a növényi sejteket, a rovarok sejtjeit, a gombák sejtjeit és a protozoákat.

A molekuláknak élő sejtek citosz.óljába történő bevitelével jól befolyásolhatok és vizsgálhatók a biológiai folyamatok. Jelentősek azok a beviteli eljárások, amelyek során a sejtek életképesek és/vagy működőképesek, maradnak. Többék között a WO 96/07432 és a WO 00/54802 számú nemzetközi közzétételi iratban fényérzékenyítö anyagok alkalmazását javasolták egyébként a membránon áthatolni nem képes molekuláknak a sejt eitoszólba olyan módon történő bevitelére, amely nem szükségképpen eredményez széleskörű sej /roncsolódást vagy sejtpusztulást. Ezen eljárás során a bejuttatandó molekulát és a fényérzékenyítö vegyületet egyidejűleg vagy egymás után alkalmazzák a sejtnél, ahol a fényérzékenyítö vegyület és a molekula endocitózissal vagy egyéb úton az endoszómákba, lizoszómákba vagy más, sejten belüli membrán által határolt részbe helyeződik át. A sejtek iníraeelluláris részeibe bejuttatandó molekulát és a fényérzékenyítö vegyüietci együtt vagy egymás után alkalmazzuk a sejtnél, amelynek során ezek bejutnak a sejt inlraeelluláris részeibe, A sejtbe bejuttatandó molekula a sejteknek a fényérzékenyitő vegyület aktiválásához megfelelő hullámhosszúságú fénnyel történő besugárzása hatására felszabadul, amelynek következtében az intracellufáris rész membránjai

9felhasadnak, ezután a molekula bejut a címszóiba. Ezt az eljárást, amelynek során a sejteket fénnyel sugározzuk be, ezáltal a kérdéses molekula egy fenyérzékenyitő anyag hatására az Iníraeelluláris részből (ahol elhelyezkedik) felszabadul, ''fotokémiai bevitelnek vagy fotokémiai bejuttatásnak, rövidítve PCI-nek nevezzük,

Találmányunk egy másik megvalósítási módja egy molekulának (például transzfer molekulának) egy sejt eítoszóijába történő ín vitro vagy út vivő bevitelére alkalmas eljárásra vonatkozik, amelynek során a sejtet egy itt ismertetett fényérzékenyítö anyaggal, például egy (1) általános képletű vegyölettel, ennek (fa), (fb) vagy (le) izomerével, ahol

X jelentése -SO3H képletű csoport;

n, p, q és r értéke 0 vagy 1, és n, p, q és r értékének összege 1 és 4 közötti egész szám,, előnyösen legalább 2, például 2 vagy 4, vagy győgyászatilag elfogadható^ sójával hozzuk érintkezésbe, a sejtet bejuttatandó mo15 lekniávai érintkezésbe hozzuk, és az említett sejtet a fényérzékenyítö anyag aktiválásához szükséges hullámhosszú fénnyel, például 300 nm és 8öí) nm közötti hullámhosszúságú fénnyel besugározzuk ,

A bejuttatandó molekula (azaz a transzfer molekula) és a íényérzékenyitő anyag adagolásának pontos időzítésénél és a fent leírt hatások eléréséhez szükséges besugárzás

Időzítésénél különböző faktorokat keli figyelembe venni, úgv mint a kezelendő sejtek, a transzfer molekulák tulajdonságai, a sejtek környezete, akár in vúzn, akár m w eljárást

- 10végzünk, továbbá akár közvetlenül a cél szövetnél, akár távolabbi helyen végezzük a beadást. Ezen szempontokat figyelembe véve a megfelelő időzítést a szakember könynyen meghatározhatja. A transzfer molekulát és a fényérzékenyítő anyagot a seftbeiellemzően a besugárzás előtt adjuk be. Ezt végezhetjük például egyidejűleg vagy külön, a besugárzás előtt 1 -72 órával, előnyösebben 4-48 órával, például 4-24 órával.

Bizonyos esetekben a transzfer molekulát a fényérzékenyítő anyaggal egyidejűleg adjuk be. Találmányunk egy másik kiviteli alakja olyan gyógyszerkészítményre vonatkozik, amely egy itt ismertetett fényérzékenyítő anyagot és egy transzfer molekulát tartalmaz, Gyógyászatilag elfogadható hordozó- és/vagy segédanyagok is lehetnek jeli 0 len.

Találmányunk egy másik kiviteli alakja egy itt ismertetett fényérzékenyítő anyagot és egy transzfer molekulát tartalmazó gyógyszerkészítményre vonatkozik, amely terápiás célokra, például rák- vagy génterápiás célokra használható.

Találmányunk egy további kiviteli alakja egy itt ismertetett fényérzékenyítő 15 anyag és/vagy egy transzfer molekulának terápiában, például rák- vagy génterápiában alkalmazható gyógyszerkészítmény előállítására történő alkalmazására vonatkozik, amely terápiás eljárás során a fényérzékenyítő anyagot és a transzfer molekulát (külön, egyidejűleg vagy egymást követően) a beteg sejtjeivel vagy szöveteivel érintkeztetjük, és a sejteket vagy szöveteket a fényérzékenyítő anyag aktiválásához szükséges hullám20 hosszúságú fénnyel besugározzuk. Az ilyen eljárásokat magukba foglaló kezelési eljárások is találmányunk megvalósítási módjait képezik.

A találmányunk szerinti fényérzékenyítő anyagok tehát bármilyen molekulának élő sejtek cítoszóljába történő m vitro (azaz tenyészetben) vagy fn vőo bejuttatására vagy transzfektálására használhatók. Ezek az eljárások nem csak transzfer molekulák25 nak (vagy részelnek vagy fragmenseinek) egy sejt belsejébe történő bejuttatására, hanem bizonyos körülmények között ezeknek a sejt felületén történő expresszálásíira is alkalmasak. Tehát egy transzfer molekulának a sejt citoszölba történő bevitelét és felszabadítását követően, ha a kérdéses sejtek speciális sejtek, például antigén prezentáló sejtek, a molekula vagy a fragmens a sejt felületre juttatható, almi az a sejt külsején, az30 az a sejt felületén jelenhet meg. Ezek az eljárások különösen a védőoltások területén használhatók, ahol a vakcina komponenseket, azaz az antigéneket vagy az immunogéneket, azért juttatják be egy sejtbe, hogy azok a sejt felületén megjelenve lehetővé iö tegyék, indukálják vagy fokozzák, az immunválaszt. A molekulák sejtfeiüíeten történő expmssztojának elősegítésére vonatkozó további részletek találhatók a WO 00/54302 számú nemzetközi közzétételi Iratban.

A sejtek eíioszóljába a találmányunk szerinti fényérzékenyítő anyagok alkalmazásával bejuttatható transzfer molekulák például olyan molekulák, amelyek nem hatolnak át könnyen a sejt membránokon. 'Ezen túlmenően az itt ismertetett anyagok növelhetik az olyan molekulák díoszolba való bejutását és aktivitását, amelyek csak részben képesek a sejt membránon vagy a sejten belüli edények membránjain áthatolni. A transzfer molekulák lehetnek szerves vegyületek, proteinek vagy protein fragmensek, például peptidek, .antitestek vagy antigének vagy ezek fmgmensel. A találmányai szerinti anyagok alkalmazásával bejuttatható transzfer molekulák egy másik osztályát a •citotoxikus hatóanyagok képezik, ilyenek a protein toxínok vagy a citotoxikus szerves vegyületek. Az. olyan molekulák, amelyek rák kezelése szempontjából klinikai jelentőséggel bírnak, de ezek alkalmazhatóságát korlátozza, hogy a dtoszolha rosszul vagy egyáltalán nem jutnak be, a találmányunk szerinti eljárások alkalmazásával bejuttathatok a cítoszőlha, és meghatározott sejtek is célba vehetők. Ilyen molekula például a gelonin.

A transzfer molekula tulajdonságaitól függően az irt ismertetett eljárások különböző rendellenességek kezelésére használhatók, mint a reumatold artritisz, az arieroszkierózis és különböző szív-érrendszeri betegségek, vírusos és egyéb fertőzések, pszoriázis, napfény keratózis, seb begeseáés, csont összefogás, szemölcsök és örökölt genetikus rendellenességek, például clsztás fibrózís, Gorlln-szlndróma vagy ataxía hajszálériágulat.

A megfelelő transzfer molekulák egy másik osztályát a nukleinsavak képezik. A nukleinsavak használhatók például terápiás proteineket, aotiszensz RNS molekulákat, ribozlmeket, RNS aptaméreket vagy triplexet képező ollgonukleotidokat kódoló gének formájában, Egyik változatban a nukleinsavak nem kódoló molekulák formájában lehetnek, mint például a szintetikus DNS vagy RNS antiszensz molekulák, a ribozimek, az aptamérek, a triplexet képező· oligonukleotidok, a peptid nukleinsavak (PNS-k), a ’^!deeoy^,: DNS transzkripciós faktor vagy a kimer oligonukleotidok, amelyek a betegben specifikus mutációk kialakítására alkalmasak. Ahol lehetséges, a nnkleinsav molekulák teljes gének vagy nukleínsav fragmensek formájában lehetnek, amelyek adott esetben egy vektor molektdában, példáid egy vektorban vannak. Az utóbbi fonna különösen jól alkalmazható, amikor olyan génterápiás eljárásban használandó transzfer molekuláról van szó, amelyben a géneket egy beteg sejtjeibe terápiásán visszük be. Ez olyan betegségek kezelésére használható, mint a rák, a sziv-érrendszeri betegségek, a vírusfertőzések vagy a. monogén rendellenességek, mint a eísztás fibrözls.

Adott esetben a fenyérzékenyítő anyag és a sejtbe bejuttatandó transzfer molekula egyikét vagy másikát vagy mindkettőt hordozó molekulákhoz, eelbajuttató molekulákhoz vagy olyan vektorokhoz rögzíthetjük, azokkal kapcsolatba hozhatjuk vagy konjugálhatjuk, amelyek elősegítik vagy növelik a. fenyérzékenyítő anyag vagy a transzfer molekula felvételét, vagy ezen entitásokat egy meghatározott sejt típushoz, sejthez vagy sejten belüli részhez eéíhajaltatják. A hordozó rendszerek például a polilizín vagy egyéb pollkaíionok, a dextrán-szulfát, a különböző kationos lipidek, liposzőmák, visszaalakított LDL-részecskék vagy szférikusán stabilizált liposzőmák. Ezek a. hordozó rendszerek általában javíthatják a farmakokinetíkát és növelhetik a transzfer molekula és/vagy a fényérzékenyitő anyag sejtbe való bejutását, ezen túlmenően a transzfer molekulát és/vagy a fényérzékenyitő anyagot egy olyan sejten belüli részhez irányíthatják, ami fotokémiai bevitelnél különösen előnyös, de általában ezek nem képesek a transzfer molekulát és/vagy a fényérzékenyíto anyagot meghatározott sejtekhez (például rákos sejtekhez.) vagy szövetekhez célba juttatni. Azonban ilyen specifikus vagy szelektív célbaj uttatás eléréséhez a hordozó molekulákat, a transzfer molekulát és/vagy a fényérzékenyííot specifikus eélbajoltatő molekulákkal hozhatjuk kapcsolatba, azokhoz köthetjük vagy azokkal kom ágálhatjuk, amelyek elősegítik a transzfer molekulának a kívánt sejtekbe vagy szövetekbe történő specifikus sejtbe jutását. Ezek a célbaj uttató molekulák a transzfer molekulát a sejten belüli részekhez irányíthatják, ami fotokémiai bevítel25 nél különösen előnyös.

A szakirodalomban sokféle különböző eélbaju Itató molekulát alkalmaztak [Címéi, D. T., Ann. New York Acad. Sci. 88ő, 158-171 (1999); Bilbao, G. és munkatársai, öene Therapy of Caneer (szerL: Walden és munkatársai , Plennm Press, New York) (1998); Peng, K. W. és Russell, S. J,, Curr. Opin. Biotechnot 1.0, 454-457 (1999);

Wiekham, T. I, Gene Ther., 7,110-114 (2000)j.

A hordozó molekula ós/vagy a célbaj uttató molekula érintkezésbe hozható, öszszekapcsolható vagy konjugálható a transzfer molekulával, a fényérzékenyitő anyaggal

-13 vagy mindkettővel, és azonos vagy különböző hordozó és/vagy eéibajnítató molekulák .alkalmazhatók. Az ilyen eéibajnítatö molekulák vagy hordozók a transzfer molekulának egy meghatározott sejten belüli részbe Irányítására is használhatók, ez különösen előnyös PCI, például llzoszómák vagy endoszömák alkalmazása esetén.

Ahogy fentebb említettük, a találmányunk szerinti fényérzékenyitő anyagok fotodinamikai terápiában, különösen tótokemoterápíában vagy diagnózisban használhatók. Ezek az eljárások a szabadalmi és tudományos szakirodalomban jól dokumentáltak [például WO 96/2S412 és WO 98/30242 száma nemzetközi szabadalmi leírások].

Amikor a fenyérzékenyítő szert PDT-ben használjuk, a kezelhető abnonnalitások és rendellenességek bármilyen rosszindulatú vagy rosszindulatú állapotot megelőző vagy nem-rosszindulatú rendellenességek vagy abnormaliíások lehetnek, amelyek a fötokemoterápiára érzékenyek, ilyenek például a tumorok vagy egyéb növekedések, bőrrendellenességek, például pszoriázis vagy akíinikns keratózisoL továbbá akné, bor sérülések és egyéb betegségek vagy fertőzések, például bakteriális, vírusos vagy gombás fertőzések, például herpesz vírus fertőzések,

A találmányunk szerinti vegyületek alkalmazásával kezelhető belső és külső testfelületek például a bőr és az összes epltéllum és serosa felületek, beleértve például a nyálkahártyát, vagy a légutak, a gyomor-bélrendszer, valamint a és húgy- és ivarszervek belső felületeit, továbbá az ilyen felületekre ürülő vezetékekhez kapcsolódó mirigyeket (például máj, faggyúmírígyekot tartalmazó szőttüszők, emlömtrigyek, nyálmirigyek és ondóvezeíékek). A bőr mellett ilyen felületek például a vagina, az endometrium és az uroíhelium belső felülete. Ilyen felületek továbbá egy beteg vagy rákos szövet kimetszése utált a test által alkotott üregek, például tumorok vagy gliómák kimetszése után az agyban kialakuló üregek.

Tehát a felületek például a következők: (1) bőr és kötőszövet; (ii) a száj, a garat, a nyelőcső, a gyomor, a belek és a bélnyúlványok, a vastagbél és a végbél belső felülete; (üi) az orrjáratok, az orrüregek, az orr-garat, a légcső, a hörgők és az apró hörgők belső felülete; (iv) a húgyvezetékek, a húgyhólyag és a húgycső belső felülete; (v) a vagina, a méhnyak és a méh belső felülete; (vl) a parietális és visueráhs melihájlya; (víí) a has- és medeueeüregek belső felülete és az ezen üregekben lévő szervek felülete; (vili) a kemény agyburok és az agyhártya; (ix) a szilárd szövetek bármilyen tumora, amely aktiváló fénysugárzás számára például közvetlenül a sebészeti beavatkozáskor vagy egy tűn keresztül bejuttatott optikai szál útjai hozzáférhetővé tehető.

A találmányunk szerinti készítmények szokásos módon formálhatók egy vagy több fiziológiásán elfogadható hordozó- és/vagy segédanyaggal a szakirodalomban jól ismeri eljárások alkalmazásával. A készítmény és a hordozó- vagy segédanyagok tulaj5 donságai, a dózis és hasonlók szokásos módon határozhatók meg a beadás módját, a kezelés célját és hasonlókat illetően. Ehhez hasonlóan a dózisok is szokásos módon határozhatók meg, és ez a transzfer molekula (ha van jelen) tulajdonságától, a kezelés céljától, a beteg életkorától, a beadás módjától és hasonlóktól függhet.

A készítmények beadhatók helyileg, orálisan vagy szisztémásán. PDT-ben törté10 nő alkalmazás esetén előnyösek a helyi készitenények, ilyenek például a gélek, a krémek, a kenőcsök, a spray-k, a tejek, a balzsamok, a rudak, a szappanok, a porok, a peszszáriumok, az aeroszolok, a cseppek, az oldatok vagy bármilyen más, a sz;Airodalomban is ismeri és szokásosan alkalmazott győgyszerkészmnény fonnák, A hozzáférhetetlen helyekre történő helyi beadás a szakirodalomban ismert eljárásokkal, például katéte15 rek vagy egyéb megfelelő hatóanyag bejuttató rendszerek alkalmazásával valósítható meg.

Egyik változat szerint a készítmények orális vagy parenterális beadásnak megfelelően kialakított formában, például íntradermálís, szubkután, intraperiíoneális vagy intravénás injekcióban adhatók be. A gyógyszerészeti dózisformák különböző változatait képezik például az egyszerű vagy bevont tabletták, a kapszulák, a. szuszpenziók és az oldatok, amelyek az aktív komponenst adott esetben egy vagy több szokásosan alkalmazott inért hordozóval és/vagy higítószerrel együtt tartalmazzák,

Az itt ismertetett készítményekben a vegyületek koncentrációja függ attól, hogy a. vegyületet milyen célra kívánjuk alkalmazni, továbbá a készítmény tulajdonságaitól, a beadás módjától, a kezelendő állapottól és a betegtől, és ez a választásnak megfelelően változtatható vagy határozható meg. Azonban PDT-ben történő alkalmazás esetén a fényérzékenyítő anyag koneemráciötsrtománya 0,01 tömeg% és 50 tömeg% közötti, például 0,05 tomeg% és 20 iömeg% közötti, azaz 1 iömeg% és 10 tomegM közötti tartományban lehet. PC 1-ben történő alkalmazás esetén fontos, hogy a fényérzékenyítő anyag koncentrációját úgy határozzuk meg, hogy amikor az a sejtbe bejut, például annak egy vagy több sej ten belüli részébe bejutott, vagy azzal kapcsolatba kerül, és sugárzás hatására aktiválódik, egy vagy több sejt szerkezet roncsolödík, például egy vagy több sejten belüli rész üzálódik vagy roncsolódik. A fényérzékenyítő anyagot használhatjuk például 10 pg/ml és 50 pg/ml közötti koncentrációban. /« vitra alkalmazás esetén ez a tartomány sokkal szélesebb, például Ö,Ö5 ug/ml és 5ÖÖ pg/rnl közötti lehet. /a w humán kezelés esetén a fényérzékenyítő anyagot szisztémásán beadva testtömegre számítva 0,05 mg/kg és 20 mg/kg közötti tartományban vagy helyi alkalmazás esetén oldószerben 0,1 % és 20 % közötti koncentrációban használhatjuk, Amikor az itt ismertetett vegyületeket PCI-ben használjuk, a sejtek fényérzékenyítő anyaggal történő ínkubáiásának ideje (azaz az érintkeztetésí idő) néhány perc és néhány óra között változhat, sőt elérheti a 48. órát vagy ennél hosszabb időtartamot is. Az inkubálás Idejét úgy kell megválasztani, hogy a íenyérzékenyitö anyagot, a megfelelő sejtek vegyék fel. A sejtek fényérzékenyítő anyaggal történő inknbálásáí adott esetben egy fényérzékenyítötől mentes közeggel történő iukabálási időtartam követheti, mielőtt a sejteket fénnyel besugározzuk és/vagy a transzfer molekulát beadjuk.

A találmányunk szerinti megoldásban alkalmazott cél molekulák megfelelő dózisának meghatározása a szakterületen járatos személy rutin feladata. Amikor a transzfer molekula egy protein vagy egy peptid, /« vóro alkalmazás esetén a transzfer molekulát általában 5 mg/ml~nél kisebb (például 0,1 mg/ml és 5 mg/ml közötti) dózisban használjuk, és in Wvo alkalmazás esetén a transzfer molekulát általában 5 mg/kg-nál kisebb (például 0,1 mg/kg és 5 mg/kg közötti) dózisban használjuk. Ha a transzfer molekula egv nukleinsav, akkmr in vitro alkalmazás esetén a transzfer molekulát lö⁴ sejtre számítva például körülbelül Ö,1 pg és 50 pg közötti mennyiségű nukleinsavat tartalmazó dózisban használjuk, és rn mo alkalmazás esetén humán injekcióban körülbelül 10“⁶ g és I g közötti mennyiségű nukleinsavat adunk be.

Az itt ismertetett vegyület vagy készítmény (például egy adott testfelületen történő) beadása után a kezelt területei fénnyel besugározzuk a kívánt hatás, például fotokémiai bevitel vagy foto kemoterápiás hatás elérése céljából A fényérzékenyítő anyag aktiválása céljából végzett megvilágítási, lépési a szakirodalomban jól ismert, eljárások szerint végezhetjük. A kívánt hullámhosszúságot és fényintenzitást biztosító megfelelő fényforrások a. szakircKlalomhan jól ismertek. A találmányunk szerinti eljárásokban változhat az az időtartam, ameddig a testfelületet vagy a sejteket fénnyel kezeljük. PCI-ben például a transzfer molekula címszóiba történő bevitelének hatékonysága például a megvilágítás növelésével nőm látszik, A besugárzást lépés időtartamának hosszúsága

-16álíalábau néhány pere és néhány óra közötti nagyságrendű, például előnyösen elén a 60 percet, például 1 pere és 38 perc közötti, például 0,5 perc és 3 perc közötti vagy 1 perc és 5 pere közötti vagy 1 pere és 10 perc közötti, pékiáid 3 pere és 7 perc közötti, és előnyösen körülbelül 3 pere, például 2,5 perc és 3,5 pere közötti időtartam, A megfelelő fénydózist a szakember választhatja meg, ez fögg a célba vett sejtekben vagy szövetekben felgyülemlett fényérzékenyitő anyag .mennyiségétől, A sugárzást általában 48 Joules/enr és 298 Joul.es/cm² közötti dózis szinten alkalmazzuk, ez lehet például 188 ionles/enr 288 mW/eur-nel kisebb besugárzott felületi teljesítmény tartományban. Az itt Ismertetett eljárásokban /« vivő· alkalmazás esetén különösen előnyös az 588 nm és

750 nm közötti, például 550 nm és 780 an közötti tartományba eső hullámhosszúságú fénnyel történő besugárzás.

Találmányunk egy másik megvalósítási módja a test külső vagy belső felületei rendellenességeinek vagy almormalitásainak fótokemoíerápiás kezelésére vonatkozó eljárás, amely eljárás során az érintett felületre egy itt ismertetett íényérzékenyílö anya15 got, például egy (I) általános képietű vegyületet vagy gyógyászatilag elfogadható sóját adjuk be, és az. említett felületei fénnyel, előnyösen 300 nm és 880 nm közötti, például 500 nm és 780 nm közötti tartományba eső hullámhosszúságú ténnyel kezeljük,

A test különböző területeinek például lámpákkal vagy lézerekkel történő besugárzásával végzett eljárások a szakirodalomban jói ismertek (lásd például Van den

Bergh, Chemistty in Brítain, 430-439, (1986. május)}. A hozzáférhetetlen tartományok optikai szálak alkalmazásával közelíthetők meg.

A találmányunk szerinti vegyületeket egyéb fényérzékenyitő anyagokkal· például ALA-val vagy Phoíofri.n®-nel vagy egyéb aktív komponensekkel formálhatjuk és/vagy adhatjuk be, amelyek növelhetik a fotokemoferápiás halasi. Bekeverhetek pél25 dóul kelátképző szerek, például nminopolikarbonsavak (például EDTA) a Pp felgyülemlesének fokozása és így a fényérzékenyitő hatás növelése céljából· A kelátképző szert szokásos módon 8,85 tömeg% és 20 tömeg% közötti, például 0,1 tömeg% és 10 tömeg% közötti koncentrációban használhatjuk.

Felületi 'behatolási elősegítő anyagokat, különösen diaikíl-szulíbxidokat, például dimetíl-szulfoxidot (DMSO) is használhatunk a fotokemoferápiás hatásnövelésére. A felületi behatolást elősegítő anyagot szokás szerint 8,2 tömeg% és 58 íömeg% közötti köneeniráeiótartománybmt, például körülbelül 10 tömegárban használhatjuk.

A kezelendő állapotnak és a készítmény tulajdonságainak megfelelően a találmányunk szerinti megoldásban használható vegyületeket adott esetben egyéb anyagokkal is összekeverhetjük például egyetlen készítményben, vagy ezek beadhatók egymás után vagy külön is, Sok esetben tehát különösen előnyös fotokemoterápíás hatás érhető el a felületi behatolást elősegítő anyagnak egy külön lépésben végzett előkezelésével, amelyet a találmányunk szerinti eljárásban használt vegyületeket megelőzően adunk be.

Találmányunk egy további kiviteli alakja egy itt Ismertetett fenyérzékenyiiő anyagot, például egy (1) általános képletű vegyületet vagy győgyászaíilag elfogadható sóját, valamint legalább egy felületi behatolást elősegítő anyagot és adott esetben egy vagy több kelátképző szert tartalmazó termékre vonatkozik, amely fotokemoterápíára érzékeny külső és belső testfelületí rendellenességek vagy abnormali tások kezelésére isználható egyidejűleg, külön vagy egymás után alkalmazott kombinált készítmény

Találmányunk ezen kiviteli alakjának egy változata egy olyan kitet foglal magá15 bán, amely külső vagy belső testfelület? rendellenességek vagy abnormaliíások fotokemoterápíás kezelésére használhatók, ez a következőket tartalmazza:

a) egy első tartály, amely egy itt ismertetett fenyérzékenyiiő anyagot, például egy (!) általános képletű vegyületet vagy gyógyászatiig elfogadható sóját tartalmazza,

b) egy második tartály, amely legalább egy felületi behatolást elősegítő anyagot tartalmaz és

e) egy vagy több adott esetben jelenlévő kel átképző szer, amely vagy az első tartályban vagy egy harmadik tartály ban van elhelyezve.

Természetesen az itt ismertetett vegyületek alkalmazásával végzett terápiás eljárás szükségképpen a kezelendő rendellenesség vagy abnormallíás íluoreszeenclás keze25 lését foglalja magában. A tluoreszeeneia intenzitásának megválasztásával az eljárás alkalmazható az abnormális sejtek eltávolítására, azonban a flnoreszcencla lokalizálásával az abnormaiitás vagy rendellenesség méretének, kiterjedésének és elhelyezkedésének megjelemtésére is használható.

Ezután a vizsgálat helyén azonosított vagy meghatározott abnormaiitás vagy rendellenesség alternatív terápiás eljárásokkal kezelhető, ilyen például a sebészeti vagy kémiai kezelés, vagy a találmányunk szerinti terápiás eljárás, amelynek során folyamatosan felépítjük a fluoreszcenciát vagy tovább alkalmazzuk a találmányunk szerinti ve- 18gyületet a megfelelő helyen. Természetesen a diagnosztikai eljárásokban a megjek leshez kisebb fluoreszcencia szintekre van szükség, mint a terápiás kezeléseknél. így általában megfelelő a 0,2 tőmeg% és 30 tömeg% közötti, például az 1 tőmeg% és 51Őmeg%· közötti koncentrációtarfousány. A terápiás alkalmazások tekintetében a helyek, eljárások és beadási módok az előzőekben •említettek, és ezek az itt ismertetett diagnosztikai alkalmazásokban is megfelelőek.

A találmányunk szerinti vegyüietek ín virro diagnosztikai eljárásokra, például testíblyadékokban lévő sejtek vizsgálatára is használhatók. A nem normális szövettel kapcsolatos nagyobb fluoreszcencia egy abnormahtás vagy rendellenesség jele lehet. Ez

1Ö az. eljárás igen érzékeny, és így az abnonnalitások vagy rendellenességek korai detektálására használható, például a hólyag- vagy tüdőkareinőma rendre a vizelet- vagy köpetmintákban lévő epitélium sejtek vizsgálatával mutatható ki. Á diagnózisra alkalmazható egyéb testfolyadékok. a vizelet és a köpet mellett a vér, a sperma, a könny, a gerincfolyadék és hasonlók. A szövetminták vagy preparátumok például biopszia .szövetből vagy csontvelő mintából is készíthetők, Találmányunk tehát kiterjed a találmányunk szerinti vegyüietek vagy sóik fent említett foiokemoierápiás eljárásokkal végzett diagnózisban és termékekben, valamint a diagnózis elvégzéséhez alkalmazott kitekben történő alkalmazására.

Találmányunk egy másik megvalósítási módja abnormalitások vagy rendellen.es20 ségek. ő? vőro diagnosztikai eljárására vonatkozik, amelynek során egy beteg testfolyadék vagy szövetmintáját vizsgáljuk, ez az eljárás legalább az alábbi lépéseket tartalmazza:

i) a íestfblyadékot vagy szövetet az itt ismertetett fényérzékenyiíó anyaggal, például egy (!) általános képletü vegyülettel vagy gyógyászatilag elfogadható sójával ősz25 szekeverjük, ii) a keveréket fénnyel, például 300 nm és 800 nm közötti tartományba eső hullámhosszúságú fénnyel besugározzuk, iii) megmérjük a fluoreszcencia szintet és ív) a fluoreszcencia szintet összehasonlítjuk kontroll szintekkel.

Találmányunkat az alábbi példákban és a mellékelt ábrákon részletesebben ismertetjük, anélkül, hogy találmányunkat az ezekben foglaltakra korlátoznánk:

az 1, ábrán a IPPSi» abszorpciós spektruma látható trietll-amin (TEA) jelenlé- 19 lében, benzolban, monokrömadkirt fénnyel különböző időtartamig végzett besugárzás elölt és után;

a 2, ábrán a fénysugárzásnak a TPPS?_a 646-655 nm-es csúcsának maximális optikai sűrűségére gyakorolt hatását mutattuk be; a TPPS_2a-t tartalmazó oldatot TEA jelenlétében benzolban monokromatikus fénnyel besugározzuk és meghatározzuk az optikai sűrűséget;

a 3. ábrán a TPPS_2a fénnyel történő besugárzásának hatására képződött származékok HPLC kromatogrammját mutatjuk be; a TPPSza-í TEA jelenlétében benzolban nem-monokromatikus fénnyel sugározzuk be, és reverz. fázisú HPLC eljárással értékeljük a fluoreszcens származékok képződését; az oldatot fénnyel besugározzuk és a mintákat a méréshez izoláljuk;

a 4, ábrán a TPCS_2;i, valamint TPCS_2íi-val kezelt V79 sejtek sejt extraktamainak HPLC-kromaíögrammjai láthatók; a V79 sejteket 1 gg/ml TPPSzs-val kezeljük, amely a 3. ábra szerinti 10 percig végzett fény kezelés (a) után képződött; a TPCSjs-t a sejtekből 18 óra inkubálás után exírabáijuk és HPLC eljárással értékeljük, (b); a csúcs relenciős Időket az ábrán feltüntetjük;

az 5, ábrán TPPSig-val és TPCSsa-val kezelt ¥79 sejtek fiuoreszeeneiás mikrográí felvételei láthatók; a sejteket (a)· 1 gg/ml TPPS2₈-val vagy (b) 1 pg/ml TPC8_2ís-val inkubáljuk 18 órán át érzékenyííÖ szert nem tartalmazó közeggel 1 órán át végzett inkubálás után, majd elvégezzük a mikroszkópos vizsgálatot;

a 6. ábrán V79 sejtekben lévő β-ÁGÁ aktivitás inaktiválásának áram-válasz görbéi láthatók 1 pg/ml TPCSss-val 18 órán át végzett kezdés, majd érzékenyítö szertől mentes közeggel 1 órán át végzett inkubálás, ezután vörös ténnyel történő besugárzás után;

a 7. ábrán TPPSxa-vaí és TPCSja-val inkubálí és (a) vörös fénnyel vagy (b) kék fénnyel besugárzott V79 sejtek dózis-válasz görbéi láthatók; a sejteket 1 pg/ml TPPSssval vagy 2 pg/mi TPPS^-val vagy 1 pg/ml TPCS_2a-val sugároztuk be 18 órán át, majd 1 órán át érzékenyítö szertől mentes közeggel mkubáltuk ezután fénnyel besugároztuk;

a 8. ábrán V79 sejtekben végbemenő protein szintézist mulatunk be kombinált fotokémiai és gelonin kezelés után; a sejteket 1 pg/rol TPCSja-val kezeltük. I pgúnl gelonin távoilétében (pöttyök) vagy jelenlétében (üres karikák), es vörös fénnyel besugároztak; az oszlopok ezen az ábrán és az előző ábrákon a tripiikátban végzett kísérletek standard deviációját mutatják.

Alkalmazott anyagok és eljárások

Anyagok

A TPP$2a íotoérzékenyitő anyagot a Porphyrin Produots-tól szerezzük be (Logan, UT, USA); a 2 mg/ml-es TPPSjg tőrzsoldatot dtmetti-sznlfoxtdban oldjuk (Sigma, St. Louis, MO USA); a gelonínt a Sígma-tél szerezzük be; a 2 mg/ml-es toxin

1Ö törzsoldatot ógy állítjuk elő, hogy gelonin port oldunk PBS-ben pH 8,5 értéken és felhasználásig -20 °C-on tároljuk; a p-nitrofeníl-N-aeetil-D-glükózamídot a Sígma-től szerezzük be (St, Lotus, MO, USA).

retrafenll-klorin-disztdfQnát ÖPCS;U előállítása

A tetrafeníl-klorid-diszulfonátot (TPCSja) TPPS^-ból állítjuk elő lényegében a

Harel és munkatársai által ismertetett eljárás szerint [Photoehem. Photobiok, 23, 337341 (1976)].

950 μΐ '18:7 arányú benzol/trietii-amín (TEA) elegy, 32 ml dimetil-szulfoxid. (DMSO) és 18 μΐ TPPS^ (1 mg/ml-ss dimetil-szulfoxidos oldatból) keverékét állítjuk elő és egy 1 ml-es küvettában 5 percig nitrogénnel telítjük. Ezután a keveréket egy

Bansch and Lomb típusú monokromátorhoz Illesztett 5ÖÖ W-os nagy nyomású Xenon lámpából származó fénnyel besugározzuk. A küvetíát 545 + 15 nm-es hullámhosszúságú 15 W/m² felületi teljesítményű fénnyel kezeljük,. Az áram arányt egy 223 rádiometriás szűrővel ellátott UDT 11 A fény detektorral monitorozzuk. Az abszorpciós spektrumot Peririn-Elmer Lambda 15 UV/VIS spektrofotométerrel szabályosan meg25 méxjük. A fényűt 1 cm,

A TPCS2» (sejt vizsgálatokhoz történő) ipari méretű előállítása céljából a keveréket egy műanyag fóliával lefedett lombikban állítjuk elő, és folyamatosan nitrogént huborékolíalunk át rajta a fénnyel történő besugárzás közben. 1 cm~nél rövldebb fényutat alkalmazunk. A keveréket TL703 lámpa sorozattal kezeljük, és megvilágítás 30 közben óvatosan rázzuk. A keveréket besugárzás után. fagyasztva szárítjuk és dhnetílszulfoxidban <

Kínai hörcsög tüdő Shrohlasztokból származó stabilizált V79 vonal sejteket használunk (ATCC CCL-93). A sejteket 10 % borjú embrió szérumot (FCS, Giheo, Paísley, Nagy-Britnnnía), 100 ü mf* penicillint és 100 gg ml'¹ sztreptomiciní (Gihco) tartalmazó MÉM közegben szaporítjuk 37 °C~on 5 % szén-dioxíd tartalmú levegővel szellőztetett inkubátorban, A sej teket hetente kétszer másodtesyésztjüL

FénvérggkeriyúgvetiörAnöjeAés

A sejteket 10 % FCS-t tartalmazó MÉM közegbe oltjuk 2.5 em³-es lombikokban (Nuneíon, Dánia) és 37 ^öC-on 4-5 órán át állni hagyjuk a szubsztrátumhoz való megfelelő tapadás céljából Ezután a sejteket a közeggel háromszor mossuk, és egy szérum10 tartalmú közegben 1 ug/ml TPP$2_S-val vagy TPCSsa-val kezeljük 18 órán át Ezután a sejteket érzékenyííő szertől mentes közeggel háromszor mossuk, és megvilágítás előtt 1 órán át inkubáljuk. Ezután a .sejteket egy Cinemoid 35 szűrőn át szúrt vörös lénnyel (Phillips TI, 20 W/09) vagy kék fénnyel (Appt Photophysics, Nood. 3026, London) besugározzuk. A sejteket elérő Besugárzott felöleli teljesítmény a vörös és a kék. fényű lámpák esetében rendre 1,35 mW/cm² és 1,5 mW/eníf

Toxichás vizsgálatok

A sejttúlélési a Berg és munkatársai által ismertetett telepalkotó vizsgálattal határozzuk. meg [Photochem. Photobíok, 53, 203-210 (1991)]. 1500 sejtet beoltunk egy 25 ern’-es műanyag szövettesyészto lombikban, és a fent ismertetett módon a fényérzékenyftővel és fénnyel kezeljük. A fotokémiai kezelés után a V79 sejteket 5 napig 37 '’C-on szénnnfartalmú tenyésztő közegben állni hagyjuk megszámlálható telepek képződése céljából. Ezután a sejteket etanollal fixáljuk, metílén-kékkel megfestjük, és a telepeket megszámoljuk, A protein szintézis gátlását úgy vizsgáljuk, hogy a proteinekbe [^JH]leucint építünk be, és megvilágítás után 24 órával Llorente és munkatársai által ismertetett. eljárással megmérjük [FEÖS Lett,, 431,200-204 (1998)].

HPLC eljárás

A sejtekből a porfirineket úgy exíráháljuk, hogy a sejteket a Berg és munkatársai által ismertetett módon savanyított metanol han fe [kaparjuk (5 ul koncentrált sósav 10 ml metanolban) [Br. 3. Cancer, 74,688-097 (1996)], Az elroncsolt sejteket kicsapjuk, és a felüfúszót összegyűjtjük. A porfirineket úgy koncentráljuk, hogy az exíraktuntokat nitrogénnel szellőztetjük, amíg térfogatuk körülbelül 150-200 μΙ-re csökken, és a további kicsapódott proteineket leülepítjüL 100 pl feiülúszót összekeverünk 235 pl 10 nunól/I koncentrációjú nátrium-foszfáttal, kémhatását körülbelül pH 10,5 értékre állítjuk be 5 mól/l koncentrációjú káiium-hidroxid-oldaítal, amelyet közvetlenül használunk fel a HPLC analízisben, A porfirineket a sejtekből ezzel az eljárással kvantitatív módon extraháljuk. A fényérzékenyítők törzsoldatát közvetlenül az indító pufferrel hígítjuk.

A HPLC rendszer a következőket tartalmazza: egy szivattyú (Speetra Physies 8800), egy reverz fázisú oszlop (4,6 mm x 250 mm, Supelcostl LC-18-T), Supeleo S.A. , ölaad, Svájc), egy fluoreszcens detektor (LDC Suormonítor III) és egy integrátor (Speetra Physies Daía-jet), amely egy számítógéphez kapcsolódik. Az A oldószer metanol és víz 30:70 térfogatarányú keveréke, amely 1,5 mmől/'l foszfátot tartalmaz, kémhatását pH 7,ö értékre állítjuk be. A 8 oldószer metanol és víz 95:5 tórfógatarányó keveréke, amely 1,5 mmól/1 foszfátot tartalmaz, kémhatását pH 7,5 értékre állítják be. 40 % és 20 % közötti A oldószertartaiom lineáris gradienst alkalmazunk 30 percig, majd 100¾ B oldószer lineáris gradienst 5 percig, A fluoreszcenciát 330 nm és 400 nm közötti tartományba eső hullámltossznál végzett gerjesztéssel detektáljuk, A fluoreszcenciából a szórt fényt egy szűrövei eltávolítjuk, amely csak a 410 nm-nél nagyobb hullámhosszúságú lényt engedi át.

Fluoreszcens mikroszkópia

A mikroszkópíás Hzsgalatokhoz 28 cnri~es tálakat (Falcon 3002, Becton

Dickinson, Plymoutb, Nagy-Britannia) használunk. A sejteket PBS-sel egyszer mossuk 20 és óvatosan egy takaró üveget helyezünk a PBS réteg tetejére. Ezután a sejteket egy epifluoreszcens Zeiss Axíopian mikroszkóppal (Zeiss, Obereoehen, Németország) vizsgáljuk, A gerjesztéshez egy HBO/100 W higany lámpát használunk. A sejteket és a sejt fluoreszcenciát egy hütött tökéskapcsoló eszköz (CCD) kamerával (ΤΈ2, Asfromed,

Cambridge, Nagy-Britannia) vizsgáljuk. A. számítógép szabályozza a kamera műveletet, 25 és ezt a feldolgozás és a tárolás digitális leképzésére használjuk. A mikroszkópot egy

390-440 nm-es sávot áteresztő gerjesztő szűrövek egy 470 nm-es dikrolkus sugárforrással és egy 610 m hullámhosszai áteresztő szűrővel látjuk el.

A β-AGA lizoszómális enzim fotokémiai inaktiválását Beaufey és munkatársai 30 által ismertetett eljárással határozzuk meg p. Cell Bíol.. 6.1, 188-200 (1974)]. Az eljárás p-nitrofenol (p-nitrofenfl~N-acetÍl-D-glükőzamhfíd szubsziráíumból történő) képződésén alapul, amely spektrofotometriásán mérhető 420 nm-nél. A sejteket közvetlenül a fénnyel történő besugárzás után izoláljuk és enzimatikus analízis céljából állítjuk elő.

TPPSjg fotokémiai redukciója

Kami és munkatársai által Ismertetett eljárás szerint [Photochem. Photobiol., 23, 337-341 (1976)j ΊΡΡδ&Α nitrogénnel telített benzolos trietií-amm. (TEA) oldatban fénynyel besugározzuk. Az oldatot egy kűvettában 545 nm hullámhosszúságú fénnyel kezeljük fentebb az Anyagok és eljárások című részben ismertetett módon.

Az I. ábrán a ténnyel való besugárzáskor felvett abszorpciós spektrum változása és a klorinokra jellemző végtermék spektruma látható. A Q-sávok 1 sávjának csúcs értéke 646 nm-ről 655 nm-re tolódott, és maximumának intenzitása 5,8-szeresre növekedett, ahogy ez a 2. ábrán látható. Az izohesztíkus pontokat 593 ura, 505 nm, 518 nm és 577 nm értékeknél észleljük, A sugárzás utáni abszorpciós sávok a klorinokra jellemzőek.

A sejt vizsgálatokban történő felhasználásra a klorínt nagyobb mennyiségben ál15 lítjuk elő, nagyobb TPPS_2a oldat térfogatokat sugárzunk be fénnyel, amelyet az Anyagok és eljárások című részben ismertetett, .módon végezzük. A. 655 nm~es abszorpciós csúcs növelése céljából az idő skála hasonló a fentebb ismertetetthez, és a 2, ábrán bemutatotthoz, A klorín előállítása után a HPLC analízis eredményét a 3. ábrán mutatjuk be, amelyen látható, hogy több klorin izomer képződött. A sejtek tenyészetben történő 20 további kezelésére 10 percig megvilágított oldatokat használunk. 10 perc besugárzás után a termék körülbelül 23 %~ának retenciós ideje a TPPSjs-éhoz hasonló, de a csúcs egy klormra jellemző abszorpciós spektrumot mutat. 2. példa

A 'TPCSsa klorin fotokémiai hatásának biológiai vizsgálatához V79 kínai hörcsög tüdő fibroblaszt sejtvonalat használunk. A sejteket egy éjszakán át klorinnal Ínkubáljuk, a. fény érzékeny ítőt a sejtekből extraháljuk, és az extraktumokat HPLC-vel vizsgáljuk. A 4. ábrán, látható, hogy' a sejt extrakítmiok fluoreszcens csúcsainak felvétele hasonló a íörzsoldatéhoz. A kromatográfiához reverz fázisú C-18 oszlopot használunk, ahol a retenciós idő a vegyületek bidroföh jellegével általában nő. Azt találtuk, hogy a klorin sejtbe történő bejutása az izomerek bidroföh tulajdonságával nő.

Korábban azt találtak, hogy a TPPS& fényérzékenyítő az ilyen vegyülettel

-24inkubált sejtek endoeíta edényeiben helyezkedik el [Berg és munkatársai, Phoiochetn. PhotofeioL, 52. 481-487 (1990)]. A TPC'Sa» sejten belüli lokalizációját a TPPS^a-val hasonlónak találtuk, ami azt jelzi, hogy a TPCS?_s szintén az endocíte edényekben helyezkedik el, ahogy ez az 5. ábrán látható. Ezt mutatja a β-Ν-acetÍl-glükőzamlmdáz lizoszóma enzim fotokémiai inaktiválódása is, amely a 6. ábrán látható. Tehát a TPPS-js lizoszóma lokalizáló fényérzékenyítö szer intracelluláris fluoreszcencia felvételével történő összehasonlításából látható, hogy a TPCSjs a V79 sejtek endoeíta -edényeiben lokalízálódik közvetett módon fluoreszcens mikroszkópiával meghatározva és közvetlenül a 13-AGA lizoszóma enzim fotokémiai Inaktiválásának méréseivel meghatározva.

A fotodinamikus terápiában a porfirin helyett előnyösen egy klorint alkalmaznak, mivel a klorin extinkciós koefficiense a vörös hullámhossz-tartományban nagyobb. Ez jól látható a TPPSjg-val és TPCS^-vaí kezelt sejtek kék és vörös fénnyel történő megvilágításának összehasonlításával, amelyet a 7. ábrán mutatunk be. A 7b ábrán látható, hogy a TPPSsa-vni vagy TPCSja-val kezelt sejtek, egyformán érzékenyek a kék fényre, ezzel szemben a TPCS^-val kezelt sejtek körülbelül 6-szor érzékenyebbek a vörös fényre, mint a TPPS^ porfirinnel kezelt sejtek, ahogy ez a 7a ábrán látható.

A TPCSia. endocita edényekben való intracelluláris lokalizációját és ennek makromolekulák fotokémiai he vitelére (PCI) történő alkaimazhatoságát I típusú riboszőmainakfiváló protein toxin gelonin bevitelével vizsgáltuk. Azt találtuk, hogy a gelonin ön20 magában vagy fénysugárzással kombinálva kis ioxieitást mutat (Berg és munkatársai, Caneer Rés., 59, 1180-1183 (1999)). A 1 pg/ml gelosinnal 18 órán át kezelt sejtekben a protein szintézis körülbelül 1Θ %-kal csökkent. /Azonban a 8. ábrán látható, hogy a TPCS>_a és a fénysugárzás erősen fokozza a gelonin eíioíoxíeitását a fénnyel történő besugárzás után 24 órával a protein szintézis alapján meghatározva. A kizárólag TPCSsa25 val indukált protein szintézis enyhén (20 %-kal) csökkent, amelyet a klóngemeitás vizsgálatokban nem észleltünk. Az eredmények azt mutatják, hogy a gelonin a TPCS^-val végzett fotokémiai kezelés után bejut a sej tekbe.

Értékelés

A jelen vizsgálatok azt mutatják, hogy a diszulfőnáit tetrafemlporfirin TEA je30 lenléíében anaerob körülmények között végzett fotokémiai redukcióval klorin formává redukálható. A fotokémiai redukció hatására a. Q-sávok I sávjának exlmkeios koefficiense S,8~szeresére nő, amelyet több klorin Izomer képződése okoz, A TPPSaa alap portirinnel összehasonlítva a TPCSjs V79 sejtekben matatott fényérzékenyitő képességéi egyformán hatékonynak találtuk a sejtek kék fénnyel végzett fotoinaktiválásra való érzékenyítése esetén, és ő-szor hatékonyabbnak vörös fény esetén.

A TPCS^ a V79 sejtek endoeita edényeiben lokalizálödik közvetett fluoreszcencia nükrosz.köpíáv&l vizsgálva. Ezt a β-AGA lizomóma enzim fotokémiai inaktiválődásának mérésével közvetlenül igazoltak. A β-AGA inaktiválódásának sejt túléléshez viszonyított arányát hasonlónak találtuk a TPPSaa esetében előzőleg találthoz [Berg és munkatársai, int. J. Cancer, 59, 814-822 (1994)}, ami azt mutatja, hogy ezen vegyüietek eloszlása hasonló az endoeita edények membránjai és ezek lumenje között.

Azt is kimutattuk, hogy a TFCSsg makromolekulák fotokémiai bevitelénél (PCI) tényérzékenyftőként használható, ahogy ezt geionin PCI-vel demonstráltuk.

Claims (20)

1. fényérzékenyítő szer, amely egy (I) általános képletű szulfonáit mezotetrafenihklorin-'Szánnazékoí, ennek (Iá), (1b) vagy (fc) Izomerét, a képletekben

5 X jelentése -SOdí képletü csoport;

n, p, q és r értéke ö vagy 1,. és n, p, g és r értékének összege 2, vagy ezek bármelyikének gyógyászatilag elfogadható sóját tartalmazza.

2. Az 1. igénypont szerinti fény érzékeny itő szer, amelynek képletében az egyes

10 fentigyürükön jelenlevő minden egyes X helyettesítő ugyanazon gyűm-heiyzetben van.

3. A 2, igénypont szerinti fényérzékenyítő szer, amelynek képletében az említett gyürn-helyzet méta- vagy para-heiyzet.

4. Az 1-3, igénypontok bármelyike szerinti fényérzékenyítő szer, amelynek képletében a helyettesített fonilgyűrük a redukált pirrolgyörűvel szomszédosán helyezked15 nek el.

5. Az 1. igénypont szerinti fényérzékenyítő szer, amelynek képletében a klorin egy (II) képletü vegyüíet vagy ennek olyan izomere, ahol a redukált kettőskötés a másik három pirrolgyürű bármelyikén van, vagy ezek bármelyikének gyógyászatilag elfogadható sója.

20

6. Eljárás egy, az 1-5. igénypontok bármelyike szerinti fényérzékenyítő szer előállítására, azzal jellemezve, hogy az alábbi lépések legalább egyikét hajtjuk végre:

(a) egy szuifonáit mezo-tetrafenll-porfírin-származékot vagy annak vas-kelát-komplexéí redukáljuk;

25 (h) kívánt esetben az (a) lépésben képződő vegyületek keverékét szétválasztjuk és (c) az (a) vagy (fe) lépésben előállított vegyületet gyógyászatilag elfogadható sóvá alakítjuk, át.

7. Gyógyszerkészítmény, amely egy fényérzékenyítő szert, továbbá legalább egy

30 gyógyszerészeti hordozó- és/vagy segédanyagot tartalmaz, ahol a fényézékenyítö szer egy (I) általános képiéin szulfonált mezŐ-ietrafeml-klorin, ennek egy (fe), (Ifo) vagy (le) képletü izomere, a képletekben.

-27X jelentése -SOíH képletü csoport;

H, p, q és r értéke ö vagy 1, és n,. p, q és r értékének összege 1 és 4 közötti egész szám, előnyösen legalább 2. például 2 vagy 4, vagy ezek bármelyikének gyógyászatilag elfogadható sója.

8, A 7, igénypont szerinti fényérzékenyítő szer vagy gyógyászatilag elfogadható sója. gyógyszerként történő alkalmazásra.

9. A 7. igénypont szerinti fényérzékenyítő szer vagy gyógyászatilag elfogadható .sója alkalmazása fotokémiai beviteli eljárásban, 'fotokemoíerápiában vagy diagnózisban alkalmazható terápiás szer előállítására.

19. In vitro eljárás egy transzfer molekulának egy sejt cifoszőljába történő bejuttatására, azzal jellemez?e, hogy (a) a sejtet, érintkezésbe hozzuk egy, a 7. igénypont szerinti fényérzékenyítő szerrel vagy gyógyászatilag elfogadható sójával;

(b) a sejtet érintkezésbe hozzuk a transzfer molekulával és (e) a sejtet a fényérzékenyítő szer aktiválásához szükséges hullámhosszú fénnyel besugározzuk.

11. Gyógyszerkészítmény, amely egy, a 7. Igénypont szerinti fényérzékenyítő szert vagy gyógyászatilag elfogadható sóját, egy transzfér molekulát és legalább egy gyógyszerészeti hordozó és/vagy segédanyagot tartalmaz.

12. A II. igénypont szerinti gyógyszerkészítmény, amelyben a transzfer molekula szerves vegyület, protein, protein fragmens vagy nukieinsav,

13. A 11, igénypont szerinti gyógyszerkészítmény gyógyászati alkalmazásra.

14. A 7. igénypont szerinti fényérzékenyítő szer vagy gyógyászatilag elfogadható sója és egy transzfer molekula, például egy a 12. igénypont szerinti vegyület alkalmazása terápiában, például rák- vagy génterápiában használható gyógyszerkészítmény előállítására, amely terápia a fényérzékenyítő szernek és a transzfer molekulának egy beteg sejtjeivel vagy szöveteivel (külön, egyidejűleg vagy egymás után) történő érínlkeztetését és a sejteknek vagy szöveteknek a fényérzékenyítő szer aktiválásához szükséges hullámhosszúságú fénnyel való besugárzását foglalja magában.

15. A 14. igénypont szerinti alkalmazás reumaíoid artritisz, arteroszklerözis, vírusfertőzés, pszoriázis, napfény által okozott keratőzis, seb, törés, szemöles, cisztás fíbtózis, Gorlrn-szindrőma vagy ataxia hajszáiértágulat kezdésére alkalmas gyógyszerkészítmény előállítására.

16. Egy, a 7. igénypont szerinti fényérzékenyítő szer vagy gyógyászatilag elfogadható sója, valamint egy transzfer molekula, mégpedig egy terápiás. proteint kódoló gén, egy aníiszensz DNS vagy RNS molekula, egy ribozím, egy apíamer, egy oligonukleoíidoí alkotó triplex, egy pepiid nukleinsav (PNS), egy csali” DNS transzkripciós faktor vagy egy kimér oligonukleotíd alkalmazása génterápiás eljárásban, példán! rák, szív-érrendszeri betegség, vírusfertőzés vagy monogenetikus rendellenesség, például cisztás űbrózls, kezelési eljárásban alkalmazható gyógyszerkészítmény előállítására,

17. A 11-13. igénypontok bármelyike szerinti gyógyszerkészítmény, ahol a íényérzékenyítő szer és/vagy a transzfer molekula egy hordozó molekulával, egy célbajuttató molekulával vagy egy vektorral van összekapcsolva vagy asszociálva,

18. A 14-lő. igénypontok bármelyike szerinti alkalmazás, ahol a fenyérzékenyítő szer és/vagv a transzfer molekula egy hordozó molekulával, egy célbajuttató molekulával vagy egy vektorral van összekapcsolva vagy asszociálva.

19. A 7. igénypont szerinti íényérxékenyítö szer vagy gyógyászatilag elfogadható sója alkalmazása bármilyen, fotokemoterápiára érzékeny rosszindulatú rendellenesség, rosszindulatú rendellenességet megelőző állapot vagy nem-rosszindulatú állapot például tumor vagy más fajta sejtszaporodás, bőr rendellenesség, például pszoriázis vagy aktinikus keratözis vagy akna, bőrsérülés vagy egyéb betegségek vagy fertőzések, például bakteriális, vírusos vagy gombás fertőzések, például herpesz vírus fertőzés kezelésére alkalmas terápiás szer előállítására,

20. Termék, amely egy. a 7, igénypont szerinti fényérzékenyítő szert vagy gyógyászatilag elfogadható sóját, valamint legalább egy felületi behatolást elősegítő anyagot és/vagy egy vagy több kelátképző szert tartalmaz egyidejűleg, külön vagy egymás után alkalmazható kombinált készítmény formájában, amely külső vagy belső testfelületek fotokemoterápiára érzékeny rendellenességeinek vagy abnor realitásainak kezelésére használható.

21. Kit külső vagy belső testfelületek rendellenességeinek vagy ahnorroalifásainak fotokemoterápiás kezelésére történő alkalmazásra, amely tartalmaz (a) egy, a 7. igénypont szerinti fényérzékenyítő szert vagy gyógyászatilag elfo-29gadható sóját tartalmazó első tartályt;

(b) legalább egy, felületi behatolást· elősegítő- szert tartalmazó második tartályt és (c) egy vagy több adott esetben jelenlévő keiátképző szert, amely .az első tartályban vagy egy harmadik tartályban van. elhelyezve.

5 22. Eljárás ahnonoalitások vagy rendellenességek m v/óo diagnosztizálására egy beteg testfolyadékát vagy szövetét tartalmazó minta vizsgálatával, azzal jeli e m -e zv e, hogy

i) a testfolyadékot vagy szövetet összekeverjük egy, a. 7. Igénypont szerinti fényérzékenyítö szerrel vagy gyógyászatilag elfogadható sójával;

1 ö il) a keveréket fénnyel megvilágítjuk;

iii) meghatározzuk a fluoreszcencia. szintet és ív) a fluoreszcencia szintet összehasonlítjuk kontroll szintekkel.