HU228681B1

HU228681B1 - Crystal of diuridine tetraphosphate or salt thereof and method for preparing the same, and method for producing said compound

Info

Publication number: HU228681B1
Application number: HU0103754A
Authority: HU
Inventors: Hideaki Maeda; Toshio Yamada; Hiroshi Sato; Yutaka Noda
Original assignee: Yamasa Corp
Priority date: 1998-10-02
Filing date: 1999-10-01
Publication date: 2013-05-28
Also published as: US6458946B1; PL347070A1; NO20011634D0; IL142181A0; AU6000899A; BRPI9917911B1; CZ300402B6; DE69902624D1; CN1151166C; EP1043329B1; CN1321163A; MXPA01003377A; EA200200695A1; CN1502622A; CN100396692C; BR9914453A; JP3247685B2; JP3824894B2; SK4402001A3; US20020156269A1

Description

Diurídin-fcatrafoszfátnak vagy sójának kristályos formája ás eljárás a kristályos forma és a vegyűlet előállítására

A jelen találmány PjP⁴~di<uridin~S'~)tetrafoszfátnak (ösPJ vagy sójának stabil kristályaira, amelyek köptető szer vagy tüdőgyulladás kezelésére alkalmas terápiás szer hatóanyagaként alkalmazhatók; a kristályok előállítására alkalmas eljárásra; és az Ü2?4-nak vagy sójának hatékony előállítására alkalmas eljárásA Pj P’~di (urídin~5' -jtetrafoszfát-tetranátriumsó (OjPv Oa) a.z (X) képletnek megfelelő szerkezetű, köptető hatású és olyan vegyűlet, amelyből egy köptető szer vagy tüdőgyulladás kezelésére alkalmas terápiás szer fejleszthető ki (lásd például az 5 7S9 391, az 5 763 447 és a.z 5 633 160 számú amerikai egyesült államokbeli szabadalmi leírást).

Mlnöezídeig az UsP^-ot nem kapták meg kristályos tormában, és csak liofiXízáit termékként állították elő {lásd a Wö 99/QS155 számú nemzetközi közzétételi irat 1. példáját), A hagyományos módon előállított jellemző- 90%~os tisztaságú és melléktermékeket tartalmaz. Szék a melléktermékek többek között nukleozid-S~ípoii)foszfátok, például uridih~5'-tetrafoszfát (dPd , u.ridin-5 ’-trifoszfát (UTP), urid.ln-5^!-difoszfát (0DP) és urldin-5’-monofoszfát (UMP); valamint dinukleozid-polifoszfátok, így P³·, P^-di (uridin-5’-/trifoszfát /¾¾) és Pg P⁴~diiuridín-S ’ -) dífoszfát (02¾). Különösen nehéz elválasztani a -askleozid 5’-(pöli } foszfátokat, igy az ü?P~t az és nagyon tiszta íb£v~et csak nagy nehézségek árán# hagyományos -tisztítási eljárással# azaz ioncserés kromatográfiával sikerült előállítani [WQ 99/05155 szárú nemzetközi közzétételi irat# Síoohimioa et Biophysica Aeta_f 438 (1976) 304-309}«

A fenti tisztított és liofilizált termék hátrányos tulajdonsága, hogy nagyon higroszkópos. Ezért az UsB^-bői gyógyszert olyan speciális készülékben kell előállítani, amelyben a nedvesség jól szabályozható. Hég az előállított gyógyszert is alaposan be kell csomagolni. Emellett, mível a gyógyszer a liofilizált készítmény kis stabilitása következtében nagyon rövid ideig hasznosítható, ezért nagyon tiszta és stabil l/Ah kristályok előállítása kívánatos.

Az U₂9₄-ot urídin-5 ’ -monotoszfétből (UMBj állítjuk elő aktivalószer, például difenil-f©szíokiorídát (DPCj és egy foszforilező szer, igy pirofoszfát (PPÍ) alkalmazásával. Sgy szokásos eljárás azonban alacsony, megközelítőleg 10 tömegá-os hozamot eredményez (Íd. a WO 99/95155 számú nemzetközi közzétételi írat 4B; példáját; , ős gyakorlati célokra soha .nem használható. Ennek megfelelően az fbíh előállítására egy olyan eljárás kidolgozása kívánatos, amely nagy hozamú és ipari méretekben is megvalósítható .

A fentiek figyelembevételével a jelen találmány tárgya az ö??4 vagy sója stabil kristályainak előállítása. A találmány másik tárgya a kristályok előállítására alkalmas eljárás rendelke-a zésre bocsátása, A találmány egy még további tárgya hatékony eljárás U-₂P,j ipari méretben való előállítására.

Kísérleteket végeztünk az ü₂P₄: tisztítására alkalmas eljárás kidolgozása és az V₂P₄ UBP-bŐi való előállítása érdekében. Azt találtuk, hogy az anioncserélős kromatográfiás eljárással, és aktív szén alkalmazásával végzett kromatografálással (aktív-szén kromatográfiai tisztított U_ZP^ könnyen kristályosítható, és hogy speciális reakciókörülmények nagy mértékben növelik az 0.2?« hozamát az U₂Pi vagy sójának úhP-bői mint kiindulási anyagból történő előállításakor és DPC és PPi alkalmazásakor, A jelen találmány alapját a fenti felismerések képezik.

A fentieknek megfelelően a jelen találmány a ?⁵,p⁴-di(urídin-5’-)tetrafoszfátnak vagy sójának kristályait bocsátja rendelkezésre,

A jelen találmány a P^;» P⁴-di (uridin-5·tetrafoszfát-tetranátriumsó kristályait is rendelkezésre bocsátja, amelynek kristályszerkezete a rontgensugár-diffrakcióban Cu-Ka-sngsrak alkalmazásakor jellemző csúcsokat mutat az 5,9, 11,5, 12,4, 15,4, 17,2, 13,0, 19, S és a 20,5(°) diffrakciós szögek (2.Θ) környékén.

A jelen találmány tárgyát képezik a P⁴-dí(áridin-5'-ltetrafoszfát-tetranátriumsó olyan kristályai is, amelyek az ÍR abszorpciós spektrumban az 1690, 1277, 1233, 1146, 1116 és 390 cm¹ hullámhossznál mutatnak jellemző csúcsokat,

A jelen találmány további tárgya eljárás P⁴-di(nrídin~5^f-}tétrafoszfátnak vagy sója kristályainak előállítására, amelyre jellemző, hogy nyers P¹, P⁴-di(uridín-S^?-)tetrafoszfátot vagy sóját anioncserélő kromatográfiás eljárással és aktivált szén adszorbens alkalmazásával végzett krozíaf ografálással tisztítjuk, és hidrofil szerves oldószert adunk a tisztított P¹,a^-dltnridín••5' “} tetrafoszfát vagy sójának oldatához, ezáltal kristályokat csapónk ki.

A jelen találmány még további tárgya eljárás P',P^;--di~ (uridin-5^f-} tetrafoszf át vagy sójának előállítására ur.idin~5*~ -monofoszfát (tód?! kiindulási anyagból és cd feni!--fosztorokloxihát CDkCh és egy pirofoszfát (PPi) alkalmazásával, az: eljárás a következő kezelési lépések legalább egyikét foglalja magában::

a) az íMP-DPP és egy kki szerves bázissal alkotott sója rea~ gáltaéásakor az ÜMP-di.fení If oszt átot (ÜMP-DPP) részletekben adagoljuk;

fo) az ü^:MP~DPP~.nek és a PPi szerves bázissal alkotott sójának reakcióját bázis jelenlétében végezzük; és cd a szintetizált ΙΑΡλ-οο a továbbiakban még egy bázissal kezeljük.

Az ábrák rövid leírása

Az 1. ábra az etanoios oldatból· kristályosított tbPu’iha-tetrahidrát kristályok röntgensugár-diffrakciós ' spektrumát: mutatja .

A 2. ábra az etanoios oldatból kristályosított tbPviNa“Oktahidrát kristályok röntgensugár-diffrakclos spektrumát mutatja.

A 3, ábra a llofil.i zárással kapott tbP< röntgensugárdiffrakciós spektrumát mutatja.

A 4, ábra egy fényképfelvétel, amelyen az etanoios oldatból kristályosított ‘ áha-oktahidrát kristályainak krlatályformája látható. A fényképfelvételt polarizációé mikroszkóp alatt készítettük (nagyítás:· 440), ahol 1 cm a képen 23 pm-nek felel meg.

Az 5, ábra az etanelos oldatból kristályosított ö_sit'4haoktahird.it kristályainak ÍR-abszorpciós spektrumát mutatja.

A 6. ábra a iiofilizálással kapott Ü₂P₄ IR abszorpciós spektrumát mutatja.

A 7. ábra a nieta.no-2.os oldatból kristályosított D₂Pv4Na~ oktahídrát kristályainak röntgensugár-diffrakciós spektrumát mutat j a,

A jelen találmány szerint az ibly-nak vagy sójának kristályait a nyers ühh-nak vagy sójának speciális eszközökkel végzett tisztításával kapjuk, és a tisztított Ü2P4 vagy sója oldatához hidrofil szerves oldószert adunk, így az oldott anyagot kristályok alakjában csapjuk ki. A jelen találmányt a továbbiakban <1> az. Ib?4~nak vagy sójának tisztításával és <2> az UjFí-nek vagy sójának kristályosításával .írjuk le.

(1) ü₂P₄ vagy sójának tisztítása

Az U'ps-ot vagy sóját anioncserélő kromatográfiás és aktivált szenet alkalmazó kromatográfiás eljárással tisztíthatjuk, amelyeket kombinációban végzünk. Moha a két kromatográfiás módszer tetszőleges sorrendben végezhető, előnyösen az anioncserélőn való kromatografelás megelőzi az aktivált szénen való kro~ matografálást az υ₂Ρ₄ tisztaságának javítására tekintettel..

Egy sztirol vagy akrilgyantát használhatunk anioncserélő gyantaként a fentebb leírt kromatográfiás eljárásokban. Az alkalmazható gyantákra példaként az erősen bázikus anioneseréio gyantákat, igy az AMBEHL1TE' l'RA 402-t (Rohm & Haas Co.), a DIAI6

ΟΝ ΡΑ-312-t és a DIAION SA-llA-t (Mitsubishi Chemical Co. Ltd.) , valamint a gyengén hézíkas anioncserélő gyantákat, így az AM3ERLITS TEA Ó7-et (Rohm & Haas Co.) és a DIAION WA--3ö-t

(Mitsub:	ishí Che	:miesi Co.	Ltd.) említhe	tjük.
Az	a kt ív	szén leh	et kromatográ:	fi ás minőségű aktív	szén,
amely a	pritva '	van vagy	részecskékké v	an formálva, és keze
lemben.	kapható	termék (f	például a Wako	Pure Chemical Indus	tries,
tfd. es	a Futás	jura Kagak	n Kegye cégek	terméke) is lehet.

A kromatografáfást adagokban vagy oszlopon végezhetjük. Ami-

kor oszlopon	kromatografálunk,	egy vizes	savoldatot vagy annak
egy fokozott	ionér ő.sségu sóvá 1,	, például x	iátrinm-kioriddal aiko-
rótt elegyét	has z ná Itatjuk e 1 uá	lőszerként	az anionoserélő kroma-
tográfiához;	és vizet vagy egy	bázis, így	nátrinm-hídroxíd vizes

oldatát használhatjak eluálőszerként. az aktív szénbői készült oszlopon való kromatografáláshoz. Sgy kis mennyiséggel elővizsgálatot végezhetünk a Ö,ÖO1 M és 10 M közötti tartományban az. egyes eiuálőszerek megfelelő koncentrációjának méghatarozására.

(2) Az ü₂P.« vagy sójának kristályosítása

Az ΟΐΡή-οζ vagy sóját ügy kristályosítjuk., hogy a fenti, módon tisztított ü₂P₄“ot vagy sóját tartalmazó oldathoz hidrofil szerves oldószert adunk.

Az alkalmazható hidrofil szerves oldószerekre példaként a. 6 vagy kevesebb szénatomos alkoholokat, így a metanolt és az etanőit; a ketonokat, így az acetont; az étereket, Így a őioxánt; a nitríleket, így az acetonifcríit; és az amídofcat, ágy a dimet.ilformamidct említjük. Szék közül az alkoholok, különösen az éráról rendkívül előnyös.

Köz	eiebbről úgy járunk a	1, hogy a	fenti módon tiszti
U₂ih~oak	vagy sójának oldatát,	vagy az 0	Idát tor	lény ít és ével
pott zac	jyot adott esetben úgy	kezeljük,	hogy pH	-iát 6-9-re
.Htjuk,	és az oldathoz vagy zagyhoz 60^cC.~	on vagy	alacsonyabb
mérséklő	fen hidrofil szerves	oldószert	adunk,	igy az ol
anyagot	stabil ü?P₄ kristályok	forrnáiában	csapjuk	ki.

A fenti módon kapott találmány szerinti U^P^ kristályok {1} U₂p4-ot 95% vagy nagyobb mennyiségben és (2) más homológ vegyüie-

teket 5% vagy kisebb xnerm	yiségfoe	n tartalmaznak.
A jelen találmányban	< a más	homológ vegyüíetek	t ο fofo e k kö z ö 11
a nukieozid-5’-(poii.)fősz	fátok,	így az UP₄, az U1P,	az UDP, és az
ÜMF; és a dinukieozid-pol	ífoszfá	tok, így az 'U2P3 és az U2P2.
Előnyös ebben az U2P3	kristá	Ívok (1) ö₂p4—ot 97%	vagy nagyobb
mennyiségben, {2} UDP-ot ;	1% vagy	kisebb mennyiségben	és (3) UTP-ot
1% vagy kisebb mennyiségi	>en fari	.almaznak. Különösen	előnyösen az
U2P4 kristályok (i> ü₂P<r	•ot 98%	vagy nagyobb menn;	yiségben, (2)
üDP-ot ö,5% vagy kisebb z	mennyisé	jg.ben és (3)' ΠΤΡ-ot	0,5% vagy ki-
sebb mennyiségben tártaim	a znak.
Az ilyen igen tiszta	ι U₂P.<5 x.	ristáiyok ső, hidrát	vagy hidrát-
só formában lehetnek. A	sók let	vetnek például gyógy	ászatilag el-
fogadható sók, igy alkái	ifémsók	, például nátrium-	és kallumsox;
alkálitöldfémsók, igy ka.	leiem-	és magnéziumzók; és	aísmóniumsök.

Az. 0IP4 1~4 fématommal képezhet sót,

A fenti hidrát 3-8 molekula vizet tartalmazhat, és etek a vízmolekuiák egy O3P4 molekulához lehetnek kötve vagy tapadva, és a fenti hidrátsó 3-8 molekula vizet tartalmazhat, amelv vízmoiekulák egy molekula ü^P^-al káli féncs óhoz lehetnek kötve vagy tapadva .

Az előnyös U2P4 kristályok többek körött az ü₂£g > 4Na~nak és hidrátjárnák kristályai. Az. íbPa’ 4Na kristályok a röntgensugárdiffraktogramban Cu-Κα sugár alkalmazása esetén az 5,9, 11,5,

1.2).4, 15,4, 17,2, 18,0, 19,8 és 20,5(Ί (hibatartomány ±0,1°) 20 diffrakciós szögek környékén, és az IR abszorpciós spektrumban az 1690, 1277, 1233, 1146, 1116 és a 8S0 |«²} hullámhossz környékén (hibatartomány ±2 csTő mutatnak jellemző csúcsokat. Emellett az Ü2.S<j ’ 4ba kristályokat könnyű kezelni és a hagyományos 11orilizált termékekhez viszonyítva jelentősen használhatóbbak, fiúvei a kristályok magas hőmérsékleten, nagy nedvesség-tartalmú körülmények között stabilak, és a kristályok víztartalma 5-15 tömeg%~nál stabilizálódik, igv a további higroszkőposság visszas zorul,

Amint fentebb leírtuk, az így előállított jelen találmány szerinti üjlVáNa kristályok (1) 95% vagy nagyobb mennyiségű 02?λ~ -ót és (2i 5% vagy kisebb mennyiségű más homológ vegyületet tartalmaznak. Emellett, amint fentebb leírtuk, az előnyös 'P₂P₄ kristályokra példaként azokat említjük, amelyek (1) 37% vagy nagyobb mennyiségű üjFy-ot és (2) 1% vagy kisebb mennyiségű ’üDP-ot, valamint (3) 1% vagy kisebb mennyiségű üTP-ot tartalmaznak, és különösen azokat a kristályokat, amelyek {1} 33% vagy nagyobb menynyiségű. Ü2Fh~ot, (2) G,5% vagy kisebb mennyiségű üDP-ot és (3)

0,5% vagy kisebb mennyiségű UTR-ot tartalmaznak.

A jelen találmány szerinti 1¾¾ vagy sójának kristályai a tautörnerek kristályait is magukban foglalják.

Az ü₂P,s-nak vagy sójának kristályait a találmány szerint adott esetbon hagyományos eljárással, igy csökkentett nyomáson, ievegoáramban vagy melegítéssel szárítjuk, majd tartályba (például üvegbe, zacskóba, dobozba, ampullába; helyezzek, A tartályba csomagolást végezhetjük égy, hogy a tartály nyitott, zárt, légmentes vagy leforrasztott. A nyitott körülmények nem előnyösek a kristályok tárolási stabilitásának megőrzése szempontjából .

A következőkben az U2P4 szintézisére írunk le egy hatékony eljárást..

Hagyományosan az ü₂P₄-ot vagy sóját, főként úridén-5·’ -monofoszfát foMP) kiindulási anyagból, aktíváiőszer, így difenil-foszzorokloritíáz (DPG) és egy fosaforilezo szer, például egy pírofoszfát fppi) alkalmazásával állítják elő. Speciálisan úgy járnak el, hogy DPC-ot és tríbutíi-amint adnak az üMP tríhutil-amin sójához, így UW~díf ení lf ősziét (UMP-DPP; reá keié képes közbenső terméket állítanak elő, amelyet azután zributii-amin-pírofosztattal (TBA-PPi; reagálhatnak, így megközelítőleg 9,ői-cs hozammal kapják az LC/t-oí vagy sóját (ló. a «0 99/05155 számú nemzetközi közzétételi irat 4B; példáját;.

A jelen találmány szerinti eljárásra jellemző, hogy a következő kezelési, lépések közül legalább egyet elvég zunk: (a) az UMP-DPP és a FPi egy szerves bázissal alkotott sója reagálható— sának hagyományos lépésében az üMP-DPP~ot részietekben adagoljuk; íb; az UMP-DPP-ot a PFí egy szerves bázissal alkotott sójával bázis jelenlétében reagáltatjuk; és (Cí az előállított teP^-ot még egy bázissal kezeljük. A fenti kezelési lépések közül kettőt vagy többet kombinálhatunk.

Az (a) lépés az UMP-DPP-t részletekben adagoljuk” szövegezésű része az UMP-DPP adagolására vonatkozik, amelynél az UMP-DPP-t a PPi szerves bázissal alkotott sójára vonatkoztatva legalább 2 mól mennyiségben, és inkább több, mint egy részletben adagoljuk. A PPi szerves bázissal alkotott sóját például ekvimoiáris UMP-DPP-tál reagáltatjuk, majd a lépést megismételjük. Noha az UMP-DPP adagjainak számát tekintve nincs különösebb korlátozás, a hozam növelése szempontjából a 2-3 részletben történő hozzáadást részesítjük előnyben,

A PPi szerves bázissal alkotott sóira példaként a hexíla— min-sót, a dihutii-amin-sőt, a trietí1-amín-sót és a tríbutílamin-sót említjük. Az UMP-DPP-tal történő reagáltatáskor a PPi szerves bázissal alkotott sóját oldószerben oldhatjuk. Alkalmas oldószerek például az amídok, így a dimetilformamíd, a dimetilacetamid és a formamid; a gyűrűs éterek, így a dioxán és a tetrahidrofurán; a ketonok, így az aceton; és a dimetilimidazolidínon, a hexametíifoszforsavtriamid, a dimetilszuifoxid, az acetonitril vagy két vagy több ilyen oldószer elegye. Ezt követően az UMP-DPP-ot az oldathoz adjuk, és a komponenseket szobahőmérsékleten 3Ό perc és 5 éra közötti ideig hagyjuk reagálni.

A :b) lépes “az UMP-DPP és a PPi szerves bázissal alkotott sójának reakcióját bázis jelenlétében végezzük szövege egy bázis jelenlétében megvalósított reakcióra utal. A bázisra példaként a piridin bázisokat, Így a plridint, a 2,6-Iatidint, a 2,á~ -lutidint, az <x,β,γ-pikolint, a 2, á-dimstiiaminopfridínt és az

ά,β,γ-	kollic	iin	t említjük	amelyek közül a piridin különösen elő—
nyös .	a j«;	Len	találmány	yban használható bázisok közé soroljuk a
reakci	óban	has	>ználható	házikus oldószert is, A bázis koncen.trá-
c χ. οή et	külön	őse	;bben ne®	fcorlátozott. A bázist előnyösen az üMP-ra

vonatkoztatva· 6 vagy több ekvivalens mennyiségben, előnyösebben 18' ekvivalens vagy nagyobb mennyiségben használjuk.

A (c) lépés as előállított lAP^-ot a továbbiakban még egy bázissal kezeljük” szövege arra utal, hogy az előállított U^P^-ot tartalmazó folyadékban a reakciót vízzel hozzáadásával, leállítjuk, és az elegyet egy szerves vagy szervetlen bázis, így nátrium-hidroxíd, ammónia, kálium-hidroxid, piridin, trietil-amin vagy nátrium-karbonát oldatával kezeljük. Szokásos módon a kapott vizes folyadékot közvetlenül tisztítjuk. A bázissal történő kezelés javítja az elkülönített Ü2&h hozamát a hagyományos módszerhez viszonyítva.

A bázissal végzett kezelés során az előállított CbP^-ot tartalmazó folyadékot vízzel hígítjuk, és annyi bázist adunk az elegyhez, hogy annak pH-ja megközelítőleg S-13, előnyösen 10-12 legyen. Az elegyet szobahőmérsékleten megközelítőleg 10 perc és 5 óra közötti ideig hagyjuk reagálni.

Az UMP'-pPP-t. OMP-ből hagyományos eljárással állíthatjuk -elő.· Sgy öihP-trialkí i-amín-söt, például ŰMP-tríbatil-amin-söt, amelyet hagyományos módon állítunk elő, oldószerben oldunk, Az ol-

dószerekre példaként	az amidokat,	így .	3 dimetil-f	ormamidot és a
címetíiacetamldot (D	MAC); a gyűrűs	& y	eket, igy ,	a dioxánt és a
tét r a ft i dr 0 £ u r á n t; a	ketonokat, így	a- <5	cetont; és	H cM 1 Őr *1 cl·''·'
azolidinont, a hexa	msti1foszforsaz	rtrí ar	ti dót vagy	ezek elegyelt

.12 említ. jük. Ezt követően íiPC-ot, és szükséges esetben trialkil-amínt adunk az oldathoz, és a komponenseket szobahőmérsékleten megközelítőleg 30 perc és 5 óra közötti ideig hagyjuk reagálni, igy ÜMP-DPP-ot kapunk, amely reakcióképes közbenső termékként szolgái..

A jelen találmányt a továbbiakban részletesen példák segítségévei írjuk le.

1. példa

O₂.P.4 vagy sójának előállítása (1) Bázis hatása

6,2 mmol vízmentes u.ridin-5*-monofoszfát-tríbutil-amin-söhoz (UMP-TSA) 8 mi dimetilacetamidot adunk, majd 1,7 ml DPü-ot csepegtetünk keverés közben. Az igy kapott elegyet 1 órán át szoba.-hőmérsékleten tartjuk, eközben UMP-DPP képződik, majd 7,6 ml TBA-t adunk a reakcióélégyhez, amelyet további 10 percig keverünk. Eközben 3,0 mmol vízmentes TEA-BFí-t 1,7 al piridinben oldunk, és az igy készült oldatot az OMP-DP? reakciőelegyhez adjuk, Ezután az elegyet szobahőmérsékleten 3 órán át keverjük, majd vis hozzáadásával a reakciót leállítjuk, A kapott reakeiőelegyet HPLC eljárással 262 nm-nél vizsgáljuk, az eredmény azt mutatja, hogy az u?!,; csivegyület 18,3%-ös hozammal képződött .

Az eredményből nyilvánvaló, hogy amikor üMP-DPP-ot TEA-PPí~ta.I bázis (píridin; jelenlétében reagáltatunk, az tí₂P₄ hozama megközelítőleg kétszerese a hagyományos eljárással elérhető hozamnak.

i a b á. zi s sa1 t ö r t én ő kezelés kombinált alkalmazásának hatása

6,2 mmol vízmentes uridln-5^f -monof'oszfát-tributi'l-amín-söhox (ÜMP-TBA) 8 ml tíimetilacetamídot adunk, majd keverés közben 1,7 mi DPC-t csepegtetünk. Az igy kapott elegyet szobahőmérsékleten egy órán ét reagálta!juk, miközben tJHP-D'PP képződik. Ezután 7,6 ml TBA-t adónk a reakcióelegyhez, és a keverést még 10 percig folytatjuk. Ezalatt 3,0 mmol vízmentes TSA-PPi-ot 1,7 mi piridinben oldunk, és az igy készült oldatot az MP-DPP reakcióelegyhez adjak. Ezt követően az ©legyet szobahőmérsékleten 3 órán át keverjük, majd víz hozzáadásával a reakciót leállítjuk. A fenti reakcióelegy pH-ját 30%-os nátríun-hídroxíd-oidufctal 11,0-ra állítjuk, és az elegyet egy éjszakán át állni hagyjuk. Az így kapott reakcíőeíegyet HPLC eljárással 262 nm-nél vizsgáljuk; az eredmény azt mutatja, hogy a cél vegyület lb?.₅ hozama 29,7%.

Amint az az eredményből nyilvánvaló, amikor az ÜHP-DPP-ot TEA-PPi-tal. bázis (piridin) jelenlétében reagáltakjuk, és a. terméket még bázissal is kezeljük, az tóig hozama háromszorosa a hagyományos eljárással elérhetőnek.

(3) A bázis és az ÜMP-DP.P több részletben történő adagolásának a'I<3 '0. S S &

mmol vízmentes pirofoszforsav-trletil-amin-aőhoz (TEA-EPi)

1,5 ml formamidot és. 1,5 mi piri dint adunk, és az elegyet egy lombikban keverjük. Eközben egy másik edényben 12 mmol vízmentes uridin--5'-monofoszfát-tribatil-emín-sőhoz (ÜMP-TBA) 4,3 mi dímeti iacetamídot, 4,3 ml dioxánt és 5,8 mi tributil-amint (TEA) adunk, és az elegyet keverjük. Szí követően 2,5 ml DPC-t -cseoeo14 tétünk hozzá, majd sz elegy keverését szobahőmérsékleten 1 órán át folytatjuk, eközben UMP-DPP képződik. Az D'MP-DPP reakcióelegy felét a TEA-PPi-ot tartalmazó edénybe csepegtetjük, és hagyjuk, hogy a komponensek szobahőmérsékleten 1 órán át reagáljanak. Ezután az e.l.egyhez 1,5 ml plridint adunk, majd az ÜMP-DPP reakcióelegy .megmaradt részét hozzácsepegtetjük. Az így kapott reakcióelegy komponenseit szobahőmérsékleten 1 órán át hagyjuk reagálni , majd viz hozzáadásával a reakciót leállítjuk. A kapott reafccíöelegyet HPLC eljárással 262 nm-néi vizsgáljuk; az eredmény azt mutatja, hogy a céivegyület O2P4 hozama 29,5%.

Amint az az eredményből nyilvánvaló, amikor az tJMP-DPP-t két. részletben adagoljuk, és az UMP-ÖPP-ot a TEA~PPí~tal .bázis (piridin) jelenlétében reagáltatjuk, az G2P4 hozama megközelítőleg háromszorosa a hagyományos eljárással elérhető hozamnak. Az eredményekből az is világosan látszik, hogy az UMP-DPP két részletben történő adagolásakor a hozam 29,5%, ami az (1) szerint végzett reakció hozamának (18,3%) megközelítőleg 1,6-szerese.

(4) A bázissal végzett kezelés hatása mmol vízmentes pirofoszforsav-trietil-amin-sőhoz (TSA-PPí)

1,5 mi formamidőt és 1,5 mi píridint adunk, és az elegyet egy lombikban keverjük. Eközben egy másik lombikban 12 mmol dehidratált uridin-5''-monofoszfát-tributil-amin-sóhoz (üMP-TRA) 4,3 ml dímetílacetamidot, 4,8 ml dioxánt és 5,8 ml tributii-amlnt (TEA) adunk, és az elegyet keverjük. Ezt követően 2,5 mi DPC-t csepegtetünk az elegyhez, és a keverést szobahőmérsékleten 1 órán át folytatjuk, miközben ÜMP-OPP képződik. Az ÜMP-DPP reakcióelegy felét a TEA-PPí-ot tartalmazó reakcióedénybe csepegtetjük, és η r;

hagyjuk, hogy a komponensek, szobahőmérsékleten 1 órán át reagáljanak, Ezt követően 1,5 >1 píridínt adunk az elegyhez, majd az UMP-DPP reakciőelegy megmaradó részét csepegtetjük hozzá, Az így kapott reakclóelegy komponenseit szobahőmérsékletet* további 1 órán át reagáltatjuk, majd víz hozzáadásával a reakciót leállítják, A fenti módon kapott reakciőelegy pH-ját 30%--os nátríum“hidroxid-oldattal 11,0-ra állítjuk, és az elegyet egy éjszakán át állni hagyjuk. Ezután HPLC eljárással 262 nm-nel vizsgáljuk, és az eredmény azt mutatja, hogy a célvegyulet hozama 32,2%,

Amint az az eredményből nyilvánvaló, amikor a fenti (3) lépés mellett bázisos kezelést is végzünk, a hozam kb. 10%-kal, azaz 29,5%-ról. 32,2%~ra emelkedik.

tbp^-áda kristályok előállítása

40,5 mmol vízmentes piröfcszforsav-trietíI-amin-sóhoz (ΤΕΑ~i?Plí 10 ml formamidot és 15 ml píridínt adunk, és az elegyet egy lombikban keverjük- Sgy másik lombikban 80 mmol vízmentes urid.tn-5 ’ -monofo-szfát-tributil-amin-sőhoz (UMP-TBA) 50 ml dirnetilacetamidot, 34 ml diozánt és 30 ml tributil-amint adunk, és az elegyet, keverjük. Ezt követően 17,8 ml DPC-ot csepegtetünk az elegyhez, és a keverést szobahőmérsékleten 1 órán át. folytatjuk, így üdP-DPP-ot kapunk. Az CMP-DFP reakciőelegy felét cseppenként a TEA-PPí—ot tartalmazó edénybe csepegtetjük, és a komponenseket szobahőmérsékleten 1 órán át hagyjuk reagálni. Ezt követően 5Ü mg 4~dímetila.minopiriáínt (DAMP) és 15 ml pirídint adunk az elegyhez, és az OdP-DPP reakciőelegy megmaradó részét a lomb!kfoa csepegtetjük. Az.: igy kapott elegy komponenseit szobahőmérsékleten 2 órán át hagyjuk reagálni, majd víz hozzáadásával, a reakciót leállítjuk. Á reakcióélegyet viszel 700 ml ossztérfogatra hígítjuk, és a pH-ját nátrium-hidroxid-oldattal 18-re állítjuk. Az oldatot 200 ml-re betőményitjük, és a maradékhoz, keverés közben 250 ml etanolt adunk» Az oldatot egy éjszakán át 4°C~on hagyjuk állni, és utána a felüiúszót dékántálássál eltávolítjuk. Az Így kapott oldatot vízzel. 250 ml összterfogatra. hígítjuk, és HFLC eljárással 262 nm-en vizsgáljuk; az eredmény azt mutatja, hogy a eéívegyület hozama 30,6%.

A fenti módon kapott 110 ml oldatot vízzel 2000 mi össztérfogatra hígítjuk, és a híg oldatot 200 ml térfogatú gyenge anioncserélő oszlopra (AM3SRLITE IRA-67) (Cl típus} visszük. Ezután. az oszlopot vízzel mossuk, a melléktermékeket ö,18 mólos sósavval, majd az LbEg célvegyületet 0,005 mólos, nátriumklór idra nézve 0,35 mólos sósavval eluáljuk (visszanyerés: 82,7% s .

Az így kapott einátum pH-ját nátrium-hidroxíd-oidattai 2,5-re állítjuk. Ezután az eluátumot aktív szénből készült oszlopra (Taiko SGP) visszük, az oszlopot vízzel mossuk, és a terméket .0,0.5 mólos nátrium-hidroxíd-oidattai eluáljuk (visszanyerés;

Ví f .V í <·

Az igy kapott elaátum pH-ját 7,6-re állítjuk, és az oldatot 38 mi-re bepároljuk. Ezután 57 mi etanolt adunk a betöményitett oldathoz, és igy 3,1 g U_sPv4Na~t kapunk kristályok alakjában (víztartalom: 7,8%; elkülönített hozam; 18,4%).

Az Ü2P.4»4Na kristályok fizikai tulajdonságai

A 2. példában előállított· Ojfb'áha kristályokat 6ö°C~on 4 órán át levegőbe!úvásos kemencében szárítottuk, majd műszeresen analizáltuk. Emellett -a WO 99/05155 számú nemzetközi közzétételi irat 1. példájában leírt eljárással U_sPv 4Ra iiofilízált termeket állítottunk elő, és az így kapott termék valamint a találmány szerint előállított kristályos termék fizikai tulajdonságait összehasonlítottuk.

(1) Műszeres analízis

1} Tisztaság-vizsgálat

A 2. példában előállított tpíh/áNá kristályok, valamint az egyes kromatográfiás tisztítások után kapott, ü₂-P«~Ot tartalmazó frakciók tisztaságát nagyteljesítményű folyadékkromatográfiás eljárással vizsgáltuk. Az. eredmények az 1. táblázatban láthatók. A nagyteljesítményű .folyadékkromatográfiás eljárásnál alkalmazott körülmények a következők;

oszlop; HITACH1ÖEL #3013-59 (a Hitachi Keisokuki Service terméke) eluálőszerz 10% aoetonitril, 0,18 M ammönium-kloríd, 0,0.3 M káiium-dihídrogén-foszfát és 0,03 M öikálium-hidrogén-foszfát kimutatás; UV fény, 262 nm

Az iia L aro z v.

szárítás egy U2.R4

V₂Pv4Na kristályok víztartalmát Kari uk meg, ami. 5-15 tömeg% víztartalmat mértékével összhangban változott. Az molekulához 3-8 molekula víz kötődik ’

-Fischer módszerrel mutatott# és ez a eredmények szerint vagy tapad.

5, 01v aué apón k

As üjPv 4 Ma	kristályok
sóztuk meg# a be	mdáspont kb
bomlá spont j a kb,	220*C,
4 ♦ Röntgansugár--	diffrakció
As ÜzWOs	kristályok

Den.k.í gyártmányú (Modell: R1MT25OOV5 röntgensügár-díf £ rakciős készülékkel a következő körülmények között mértük:

röntgeneugarcső

-Ka röntgensugár teljesítmény 50 kV-3öö itó

i θ c. a ρ cg a t á	s í	sebesség:· 4, Q^G/perc
letapogatá	sí	intervallum: ö,02^ö
s zög-mérés	i t	artcmány: 2-40°
: .' <í s : 35 v ,	ς - ,	AS-0,1.5 mm, SS-ö, 5°
előkezelés	: a	mintákat achát mozs	árban	por	ítottuk..
As így kap	ott	. rőntgensugár-dif .frs	ikcios	spe	ktrumot az 1. és a
bra mutatj	a,	és a csúcsok adata	it a	2.	és 3, táblázatban.

foglaltuk össze.

2. táblázat.

Ι	-i
; A csúcs 1 >	2Θ	Relatív iuten- i
száma 1	n	zítás (1/ϊο) Ϊ
	5,96	1 l'Jv ;
5 Ι	1.1, i? 8	1 .3 b ’
c «		... -V !
O I	1 zí f Ί :‘f-
1 0 \|	15,42'	4 8 i
13 \|	1 7 1 Ő· A t } xV V	45
5 15 ί 5	18,04	55 ;
1,6 j	19,86	84
17 \|	20,56	73
18	21,18	51
19 )	rí, «0	51
2 5 s	<s m A A x'ü -Ts f A* A.	42
29 \|	27,52	45
30	27,98	47
35 \|	3 0,6 0	40

ΖΟ

^: r
\| A csúcs i	2í		Relatív inten-
j száma [	Γ	>	zitás (l/Io)
1 Ι	5,	56	100
1 ⁵	11,	56	41
1 ⁶	44 f.	42	90
I io	15,	42	51
12	17,	IS	43
‘14	13,	ö4	63
¹⁵	19,	86	90
	9Π	··· <·>	Qfi
í J	ÓV f
1 ¹⁷ I	21,	20	56
1 ¹⁸	21,	42	59
1 24	25,	20	50
! 29	/7 <«· > ?	54	56
30	£ ' ?	96	57
35 1	30,	60	4 8

Az 1. ábra és a 2« táblásat az L^P*· 4Na-tetrahidrá ábra és a 3. táblázat az. UgP^· 4ha~oktahidrát kristálya kozó adatokat matatja. Emellett a liofilizált termék gár-diffrakciós spektruma összehasonlítás céljából a látható.

S.v Higrosz kócos sá.g r, es a 2.

kra vonatröntgensü3. ábrán.

Az tb?r4b	a kristályokat	(oktahí
megközelítőleg	14%, 9 napon	át az
hagytuk állni:	a; 25’C és 57%	relatív
és 75% relatív	nedvességtártál·	om? és ,
ve ss é gt artalom.	A fenti három	esetben

órát), amelyek víztartalma alábbi körülmények között nedvességtartaloai; bj 25°C t) 4Ö”C és 75% relatív ned~ sem bomlást, sem törneqvál~ tozá-s't ne® figyeltünk meg. A kristályok stabilnak bizonyultak és nem voltak higrosskóposak. Az kristályokat (tetrahidrát), amelyek víztartalma megközelítőleg S%> 2 napon át 40°C~on és 75% relatív nedvességtartalom, jelenlétében hagytak állni. Ebben az esetben a víztartalom 14-15%-ra nőtt. A víztartalom azonban tovább nem növekedett, és a kristályok stabilizálódtak.

Ezzel szemben, amikor egy liofiiizált terméket (kezdeti víztartalom; megközelítőleg 1%) hagytunk állni 9 napon át 4ö*C-on és 75% relatív nedvességtartalom jelenlétében, a víztartalom fokozatosan .növekedett, és a tárolás hetedik napján a termék sárszerű állapotba került az elfoiyösodás következtében.

6, Stabilitás

Az UzEVlha kristályokat (oktahidrát) és egy liofiiizált terméket lombikba helyeztünk, majd a lombikokat lezártuk és 13 napon át 6G^cC-on hagytuk állni (gyorsított vizsgálat}. A kristályoknál bomlást nem figyeltünk meg, míg a liofiiizált termék részleges lebomlását az tisztaságának megközelítőleg 1,4%-ös csökkenése bizonyította.

7, Kristályforma

A 4. ábra az LbPr^ha (oktahidrát) kristályok egy jellemző kristályos formájának fényképfelvételét mutatja.

8, IR abszorpciós spektrum

Az Oa kristályok (oktahidrát) és a liofiiizált termék IR-spektrumát a szokásos módon, egy JASCO öööö spektrofotométer segítségével vettük fel. Az eredmények az 5. és a 6. ábrán láthatók. A liofiiizált üjEű’lNa termék csúcsai 3416, 1702, 1266, 1116, 1072 és 9Q6 cm¹-nél (6. ábra), míg az ü₂P₄‘4Na krístá ábr :sai 3386, 1690, 1277 ,233, 1146, Ilii es em“^A-nél (5 jelentkéznek.

Ü2P4'4Na~oktahidrát kristályok előállítása

A 2. példában az oszlopon végzett kromatografálás után ka pott, UsP^-et tartalmazó frakciót fcetőményítjük, így egy tagyo kapunk. Ennek pH-ját 7,ö-re állítjuk, és a zagyhoz keverés köz ben részletekben metanolt adunk, majd a keverést lö°C-ra történ hűtés közben tovább folytatjuk, igy az ü^P^-éha kristályok alak jában csapódik ki.

Az így kapott és szárított U₂P^-4Na kristályok víztártaimé Kari-Fischer módszerrel mértük, és megállapítottuk, hogy a kris táiyok oktahídrát kristályok. A kristályok röntgensugár-diffrak ciós spektruma a 7. ábrán látható, és a csúcsok adatait a 4 táblázatban fociultűk össze.

Ζ

A CSÚCS 1 száma	2Θ < 0 \ í. J	Relatív inten- zitás Π/Io) \|
1 -		1 ΠΠ

	11, 58	30

«: fe	-1SZ	* t
1 ⁸	*: -K 4 Γ: J. —' y 't \?	50 1
I 10	*; Ί ·? tt ~ ¹ ?	*h 0 sJ Ö
	{ Q tt
	J. <5 _? V hí	0 I

	j. y, 0 4	fez
	20,62	66
14	21,42	4S
19	25,38	36
23	27,58	39
24	2 7,98	Ί 'í Ι
30	3 0, 64	·> 5

Amint fentebb leírtuk, as Ü2P4 vagy sójának kristályai a jé len találmány -szerinti eljárással nagy tisztaságban és stafoíli fással kaphatók, és- kevésbé hígroszkőposak, mint a liofilizál termék,, ezért gyógyszerek előállítására kiindulási anyagkén használhatók..

Az tylú vagy sójának előállítására alkalmas találmány sze rinti eljárás nagy hozamú és lehetővé teszi az Ipari méret szintézist.

Claims

1. Ρ^Λ, P*~dí{urídin~5’~}tetrafoszfát vagy valamely sójának kristályai.

2. Az 1. igénypont szerinti kristályok, amelyek tisztasága legalább 95%-OS.

3. Az 1. igénypont szerinti kristályok, amelyek tisztasága legalább 97%-os, és amelyek uridin~5‘-trifoszfátot 1% vagy kisebb mennyiségben és uridin~5’-dífoszfátot 1% vagy kisebb me η n y i s é gbe n t art a ima zna k.

4. Eljárás P^l, P*~di(uridín-5*tetrafoszfátnak vagy sójának előállítására, azzal jellemezve, hogy nyers P\ P⁴-di (uri.din~5 ‘ } tetraf oszfátot vagy sóját anioncserélő kromatográfiás eljárással és aktív szénen történő kromatografálással tisztítjuk, és a tisztított P¹, P*~di (uriáin-ó* tetrafoszfátot vagy sóját tartalmazó oldathoz hidrofil szerves oldószert adunk, ezzel az oldott anyagot kristályok formájában kicsapjuk.

5. A 4. igénypont szerinti eljárás p\ P*-di(uridín-5'tetrafoszfátnak vagy sójának előállítására, ahol a tisztítást anioncserélő kromatográfiás eljárással, majd aktív szénen történő kromatografálássai végezzük.

δ. Eljárás Pg P*~di(uridin~S‘-j tetrafoszfát vagy sójának uridin~5 ' -monof oszt át (UM?) kiindulási anyagból dí fenílfoszf o····

kloridát (DPC) és pirofoszfát (PPi) alkalmazásával történő előállítására, azzal jellemezve, hogy a kővetkező '» a) — i O ; kezelési lépések legalább egyikét elvégezzük; (a) az öMP-éPP-nak és a PPi szerves bázissal alkotott sójának reagáltatásakor az UMP-difenilfoszfátot (UMP-DPP) részletekben adagoljuk; db az IW-difenil foszfátot (UMP-DPP-t) a PPi szerves

bázissal alkotott sójával bázis jelenlétében reagáltakjuk; és (c> az előállított U₂P$~et a továbbiakban még egy bázissal kezeljük,

7. A 6. igénypont szerinti eljárás Pb P^-di. (uriáin~S' -; tetraf oszt étnek, vagy sójának előállítására, amely a δ. igénypont szerinti (a}~{c) lépésekből áll.

8, A P^!, P*“ói(uridin-S‘-)tetrafoszfát-4Na kristályai*

3. Pb P⁴-di(uridin-S'-)tetrafoszfát·4Na~hidrátok kristályai<

10. A 9. igénypont szerinti kristályok, amelyek 3~8 molekula vizet tartalmaznak egy Pb P^~ái (uridín-a ’} tetrafoszfát-4Na molekulához kötve vagy tapadva»

11» A 9, igénypont szerinti kristályok, amelyek 4 molekula vizet, tartalmaznak egy molekula Pb P“---di (uridin-S^f tetrsfoszfát -iha molekulához kötve vagy tapadva.

12, A 9. igénypont szerinti kristályok, amelyek 8 molekula vizet tartalmaznak egy molekula Pb P'-di(uridin-5‘tétrafosz-

fát '4ba molekulához kötve vagy tapadva, 13. A 3-12, igénypontok bármelyike szerinti kristályok, amelyek tisztasága legalább 95% ~os < 14, A 3-12. igénypontok bármelyike szerinti kristályok. amelyek tisztasága legalább 97%“OS, és amelyek oriöin-5'-

trífossfátot 1% vety kisebb mennyiségben és uríbin-ö * difoszfátot 1% vagy kisebb mennyiségben tartalmaznak.