HU224739B1 - Belt drive for vehicle - Google Patents

Description

A leírás terjedelme 38 oldal (ezen belül 17 lap ábra)

1. ábra

HU 224 739 Β1 nőén, a javasolt berendezés rugós és egyutas kapcsolómechanizmust tartalmaz, amely a generátor szíjtárcsáját az agyszerkezettel összekapcsolni képes kialakítású. Ez a rugós és egyutas kapcsolómechanizmus rugóelemből, valamint ezzel sorba kapcsolt egyutas kapcsolóelemből áll. A rugóelem úgy van kialakítva és elrendezve, hogy a generátor szíjtárcsájának a hajtási forgatónyomatékát a hajtószíjon keresztül az agyszerkezetnek úgy átadni képes kialakítású, hogy a generátor tengelycsonkja a generátor szíjtárcsájával azonos irányban elfordítható. De alkalmas arra is, hogy instacionárius viszonylagos rugalmas elmozdulást végezzen a generátor szíjtárcsájával ellentétes irányba, annak forgómozgása közben. Az egyutas kapcsolóelem úgy van kialakítva és elrendezve, hogy lehetővé teszi az agyszerkezet és a generátor tengelycsonkjának a generátor szíjtárcsájának fordulatszámánál nagyobb fordulatszámmal való forgását, a motor kihajtótengelyén mért fordulatszámának csökkenésekor, mégpedig olyan mértékben, hogy ezáltal a generátor szíjtárcsája és az agyszerkezet közötti nyomaték előre meghatározott negatív értékű.

A találmány tárgya mozgásátadó szerkezet, valamint ilyen szerkezettel ellátott szíjhajtás főleg gépjárművekhez, a gépjárművek segédberendezéseinek hajtására.

Mint ismeretes, általában szíjhajtásokat alkalmaznak a gépjármű segédberendezéseinek hajtására. A belső égésű motor főtengelyéről kapják a szíjhajtáson keresztül a segédberendezések a meghajtásukat, így például az áramfejlesztő (generátor), vízszivattyú, olajszivattyú, szervorendszer kormányzáshoz, klímakompresszor (elektromechanikus kapcsolón keresztül) stb. Ezek a segédberendezések általában helytállóan vannak elrendezve, és automatikus szíjfeszítőket alkalmaznak, hogy állandó szíjfeszítést érjenek el a szíj esetleges nyúlása esetén is.

A belső égésű motorok közismerten a főtengely forgási energiáját belső égési folyamat eredményeként állítják elő. A belső égési folyamat azonban pulzáló, ciklikus folyamat, amelynél minél gyorsabban követik egymást az égési ütemek, annál egyenletesebb a motor járása. Minden égési ciklusnál, azaz munkaütemnél a főtengely felgyorsul, azután pedig lelassul mindaddig, amíg a következő égési folyamat be nem következik. Általában minél alacsonyabb a motor fordulatszáma, és minél kevesebb hengert alkalmaznak (minél kisebb számú égési ütem esik a főtengely egy fordulatszámára), annál inkább számítani kell ennek a pulzálóhatásnak a fokozódására. Az üzemanyag elégetési jellemzői ugyancsak lényeges befolyást gyakorolnak az égési folyamatra, például dízelmotoroknál a főtengely instacionárius gyorsítása jóval nagyobb, mint a benzinüzemű motoroknál, aminek oka az égési folyamatban magában keresendő.

A segédberendezések hajtására szolgáló szíjhajtás révén a főtengely pulzáló jellegű hajtását adják át a hajtószíjnak, ami sebességváltozásokat idéz elő. A motor fordulatszám-változásait következésképpen átadja a szíjhajtás valamennyi hajtott segédberendezésnek. A sebesség állandó változása miatt a hajtószíjban dinamikus feszültségváltozások lépnek fel. Eltekintve a segédberendezések dinamikus terheléséből és az ennek következtében fellépő feszültségváltozási hatásoktól, nyilvánvaló, hogy a hajtási terhelések dinamikus feszültségeket idéznek elő, amikor a hajtószíj gyorsítani és lassítani akarja ezeket a szerkezeti egységeket. Az ehhez szükséges hajtóerő arányos az inerciával és az áttételi aránnyal, a függvény pedig exponenciális.

Ha a motor kisebb, nevezetesen négy- vagy öthengeres, az alacsonyabb fordulatszám-tartományokban a dinamikus feszültség változása a legnagyobb mértékű. Ezt tovább növelhetik a technológiai különbségek, amelyek arra szolgálnak, hogy csökkentsék a motor forgási inerciáját (például kettős lendkerekek alkalmazása), vagy hogy növeljék az instacionárius gyorsítást (dízelüzemmód, nagyobb kompresszió alkalmazása stb.). Az üzemeltetési feltételek ugyancsak jelentős hatással vannak, nevezetesen, ha például a motort az ideális minimális fordulatszám alatt (alapjárati fordulatszám alatt) nagy terheléssel üzemeltetik, és ezt követően növelik a fordulatszámot az alapjárati fordulatszámra.

Ilyen körülmények között tehát a dinamikus szíjterhelés olyan nagy lehet, hogy a szíjfeszítő már nem képes a dinamikus terhelésváltozásokat megfelelően követni. Ennek pedig az lehet a következménye, hogy a szíj zajosabbá válik, megcsúszik, és ez vibrációt idéz elő a hajtószíjban, a szíjfeszítőnél és a segédberendezéseknél. Végül is, ezek hatására számolni kell a szíjhajtás élettartamának csökkenésével.

A fenti probléma kiküszöbölésére javasolták már feszültségizolátor alkalmazását a főtengelyen, feltéve, hogy kis merevségű. Ilyen hagyományos feszültségizolátort alkalmaznak már évek óta, de a gyakorlati tapasztalatok szerint ezek túl költségesek, súlyosak, nagy helyet vesznek igénybe és a hatékonyságuk erősen korlátozott. Ez a korlátozott hatékonyság lényegében arra vezethető vissza, hogy a rendszert a maximális hajtási energiájára kell méretezni, viszont erre igen ritkán van szükség.

Az US-5156573 számú szabadalmi leírásból már ismert olyan szíjhajtás, amely gépjárművek segédberendezéseinek hajtására való. Ennél tekercsrugót és egyirányú kapcsolómechanizmust alkalmaznak a generátor és a szerelőtalp között. A fenti iratra referenciaként utalunk. A fentebb említett mechanizmus lényegében rugóacélból készült tekercsrugóként van kialakítva, amely kettős funkciójú: egyrészt rugalmasan átadja a generátor szíjtárcsájának hajtási forgónyomatékát az agyra, mégpedig úgy, hogy a generátor tengelyét a szíjtárcsával azonos irányban forgatja, ugyanakkor ez

HU 224 739 Β1 alkalmas arra is, hogy viszonylagos rugalmas forgási elmozdulást végezzen a szíjtárcsához képest, a szíjtárcsa forgómozgása közben; másrészt, le tudja kapcsolni a generátor szíjtárcsáját az agyról, így az agy és a generátor tengelye a generátor szíjtárcsájának forgási sebességénél nagyobb fordulatszámmal foroghat.

Ez a két funkció természetesen különböző műszaki követelményeket támaszt a rendszer optimalizálásához. Például a rugalmas kapcsolási funkció nagyobb rugóerőt (merevebb rugót) igényel, mint az össze- és szétkapcsolási funkcióhoz szükséges rugóerő. Továbbá nagyobb rugóerő szükséges a hajtó-forgatónyomatéknak a generátor hajtótárcsájáról az agyra történő átadásához, hogy a viszonylag nagy csavaróerőt legyőzze. Viszont kisebb rugóerő szükséges a szétkapcsolási funkciókhoz; kisebb erő esetén nyilván kisebb a súrlódási kopás és a hőfejlődés, ami a szétkapcsolási vagy túlpörgetési körülmények között a mechanizmusban fellép. A torziós energiaátadási funkcióhoz a mechanizmus rugóerejének növelése káros lenne az össze- és szétkapcsolási funkció esetében, ha viszont csökkentenék a rugóerőt a megfelelő összekapcsolási és szétkapcsolási funkcióhoz, akkor ez károsan befolyásolná a torziós nyomatékátadási funkció teljesítését. Más példaként megemlíthető, hogy az összekapcsolási és szétkapcsolási funkció olyan anyagot igényel, amely sokkal nagyobb súrlódási tényezőjű, mint a torziós átadófunkcióhoz megkívánt anyag.

A jelen találmánnyal célunk a fenti hiányosságok kiküszöbölése, azaz olyan tökéletesített megoldás létrehozása, amellyel a segédberendezések hajtásának fentebb említett két funkciója maradéktalanul megoldható.

A kitűzött feladatot a jelen találmány értelmében az 1. igénypont szerinti mozgásátadó szerkezettel és a 18. igénypont szerinti szíjhajtással oldottuk meg. A találmány további célszerű jellemzőit az aligénypontok tartalmazzák.

A találmány szerinti mozgásátadó szerkezettel felszerelt szíjhajtás olyan rugalmas és egyirányú kapcsolómechanizmussal van ellátva, amely a generátor szíjtárcsájának hajtó-forgatónyomatékát a hajtószíjon keresztül adja át az agyszerkezetre, mégpedig úgy, hogy a generátor tengelyét azonos irányba forgassa, mint a generátor szíjtárcsáját, ugyanakkor képes legyen arra is, hogy instacionárius viszonylagos rugalmas elmozdulásokat tegyen a generátor szíjtárcsájához képest ellentétes forgásirányban.

A kapcsolómechanizmus egyirányú kapcsolóegysége célszerűen úgy van kialakítva, hogy lehetővé tegye az agyszerkezet és a generátortengely forgását olyan fordulatszámon, amely nagyobb, mint a generátor szíjtárcsájának fordulatszáma, ha a motor kihajtótengelyének fordulatszáma úgy lecsökken, hogy a generátor hajtótárcsája és az agyszerkezete közötti nyomaték egy előre meghatározott negatív értéket ér el.

A találmány szerinti rugós és egyirányú kapcsolómechanizmus olyan kiviteli alakja is lehetséges, amelynél a kapcsolóegység nagyobb súrlódási tényezőjű, mint a rugórész. Előnyösen a rugós és egyirányú kapcsolómechanizmus úgy van kialakítva, hogy a kapcsolóegység radiálisán kifelé tágul, és ezt segíti a centrifugális erő, ha kapcsolódik a generátor szíjtárcsájával.

A találmány alapja az a felismerés, hogy a segédberendezés, például a generátor tényleges inerciája messze a legnagyobb a hagyományos segédberendezések hajtórendszerében, viszont a rendszer energiaigényének csak egy részét használja. Ha az inerciát csökkenthetnénk, akkor a dinamikai feszültségek fluktuációja nagymértékben csökkenthető lenne. A generátor pulzálása és a generátor rotorja (armatúrája) közötti hatékony szétkapcsolási funkció révén a kísérleti tapasztalataink szerint az inercia jelentősen csökkenthető.

Hangsúlyozzuk, hogy a szétkapcsolás rugalmasságának kellően lágynak kell lennie, hogy a szíjtárcsán fellépő sebességváltozások erősödését ne adjuk át a rotorra a belső égésű motor normálfordulatszám-tartományában, amelyben maximális dinamikus feszültségszabályozás kívánatos. A találmány szerinti megoldásnál tehát a nyomatékérzékeny egyirányú kapcsolóegység sorba van kapcsolva a különálló rugós egységgel. Az egyirányú kapcsolóegység más problémák megoldásában is előnyös, miközben ellátja a fő funkcióját, hogy nevezetesen a rugalmas vagy elasztikus szétkapcsolószerkezet tartósságát növelje.

Az alapjárati fordulatszámoknál nagyobb fordulatszámokon a hirtelen hajtószíjlassulás nagy feszültségeket idézhet elő a szíjban a forgótömeg lassulása következtében. Ilyen lassulások gyakran fellépnek a hajtómű fogaskerekeinek eltolásakor. Továbbá a hajtószíj szakadása vagy erős zajkeltése gyakran előfordul, ha a szijfeszítőt a fix ütközőre kényszeríti a feszítés. A kapcsoló nyomatékra érzékeny jellege a találmány szerinti megoldásnál azzal jár, hogy a forgatónyomaték terhelése a nullán halad át, ilyenkor a kapcsoló oldja a szíjtárcsa és a rotor közötti kapcsolatot. A generátor rotorja ilyenkor szabadon lassul, függetlenül a fékezési nyomaték alatt lévő hajtószíjtól. A szíj csupán igen kismértékű feszítés-irányváltást érzékel, ami megegyezik a fékezési nyomatékkal. Ez a jellemző hatásosan csökkenti a lassulási érzékenységet a rendszerben.

A találmányt részletesebben a csatolt rajz alapján ismertetjük, amelyen a találmány szerinti megoldás néhány példaként! kiviteli alakját tüntettük fel. A rajzon:

az 1. ábra a találmány szerinti szíjhajtással felszereltjárműmotor elölnézete;

a 2. ábra az 1. ábrán 2-2 vonal mentén vett keresztmetszet, viszonylag nagyobb léptékben;

a 3A. ábra a 2. ábrán 3A-3A vonal mentén vett metszet;

a 3B. ábra viszonylag nagyobb léptékű részmetszet, amelyen a találmány szerinti rugalmas szétkapcsolóegység és az egyirányú kapcsolóegység közötti kapcsolatot szemléltettük;

a 4. ábra a találmány szerinti rugalmas szétkapcsolóegység és egyirányú kapcsolóegység perspektivikus képe;

HU 224 739 Β1 az 5. ábra a találmány szerinti egyirányú és rugalmas kapcsolómechanizmus további változatát szemlélteti oldalnézetben;

a 6. ábra szerinti elrendezésnél a találmány szerinti megoldás párhuzamos csillapítási hatást eredményez a sorba kapcsolt egyirányú kapcsolóegység és torziós tekercsrugó, valamint az ezekkel párhuzamos kapcsolású hüvely;

a 7. ábra keresztmetszetben szemlélteti a találmány szerinti generátorszétkapcsoló másik kiviteli változatát;

a 8A. ábra a találmány szerinti generátorszétkapcsoló harmadik példaként! kiviteli alakjának keresztmetszete;

a 8B. ábrán a 8A. ábra szerinti részlet látható elölnézetben, néhány részlet elhagyásával;

a 9A. ábrán a találmány szerinti generátorszétkapcsoló negyedik példaként! kiviteli alakját tüntettük fel keresztmetszetben;

a 9B. ábra a 9A. ábra szerinti részlet elölnézete, néhány részlet elhagyásával;

a 10A. ábrán a találmány szerinti generátorszétkapcsoló ötödik példaként! kiviteli alakjának keresztmetszete látható;

a 10B. ábra a 10A. ábra szerinti megoldás elölnézete, néhány részlet elhagyásával;

a11A. ábrán a találmány szerinti generátorszétkapcsoló hatodik példaként! kiviteli alakjának keresztmetszete;

a 11B. ábrán a 11 A. ábra szerinti megoldás elölnézetben látható;

a 12A. ábrán a találmány szerinti generátorszétkapcsoló hetedik példaként! kiviteli alakjának keresztmetszete;

a 12B. ábra a 12A. ábra szerinti részlet elölnézete; a 13A. ábrán a találmány szerinti generátorszétkapcsoló nyolcadik példaként! kiviteli alakjának keresztmetszete; a 13B. ábrán a 13A. ábra szerinti megoldás elölnézete;

a 14. ábra a találmány szerinti generátorszétkapcsoló kilencedik példaként! kiviteli alakjának keresztmetszete;

a 15. ábrán a találmány szerinti generátorszétkapcsoló tizedik példaként! kiviteli alakjának keresztmetszetét tüntettük fel;

a 16. ábra a találmány szerinti generátorszétkapcsoló tizenegyedik példaként! kiviteli alakjának keresztmetszete;

a 17. ábra a találmány szerinti generátorszétkapcsoló tizenkettedik példaként! kiviteli alakjának keresztmetszete;

a 18A. ábra a találmány szerinti generátorszétkapcsoló tizenharmadik példaként! kiviteli alakjának keresztmetszete;

a 18B. ábrán a 18. ábra szerinti megoldás részlete látható, viszonylag nagyobb léptékben;

a 19. ábra a találmány szerinti kapcsolószerkezet perspektivikus képe;

a 20. ábra a 19. ábra szerinti megoldás kiterített képe;

a 21. ábra a 19. ábra szerinti megoldás részletének viszonylag nagyobb léptékű perspektivikus képe;

a 22. ábra a találmány szerinti generátorszétkapcsoló tizennegyedik példaként! kiviteli alakjának keresztmetszete;

a 23. ábra a 22. ábra szerinti megoldás szétbontott perspektivikus képe;

a 24. ábrán a 22. és 23. ábra szerinti megoldás hátsó nézete látható;

a 25. ábrán a találmány szerinti generátorszétkapcsoló tizenötödik példaként! kiviteli alakjának szétbontott, perspektivikus képe látható;

a 26. ábra a 25. ábra szerinti megoldás hátulnézete.

Amint a rajzon feltüntettük, az 1. ábrán gépkocsi belső égésű 10 motorja látható, amely a csupán vázlatosan jelölt 12 motorágyban van elrendezve és kihajtó 14 tengelycsonkkal van ellátva. A kihajtó 14 tengelycsonkhoz hajtó- 16 szíjtárcsa van rögzítve, amely részét képezi szerpentin alakzatú 18 szíjhajtásnak. A 18 szíjhajtásnak végtelenített 20 hajtószíja vékony flexibilis kialakítású, és a jelen esetben többszörös V szelvénnyel rendelkező hevederként van kialakítva.

A 20 hajtószíj át van vetve a hajtó-16 szíjtárcsán, valamint az 1. ábrán látható alakzatban van átvetve 22, 24, 28 és 30 szíjtárcsákon, valamint a generátor találmány szerinti mozgásátadó 26 szerkezetén, amelyek 32, 34, 36, 38 és 40 tengelyek valamelyikén vannak rögzítve. A 22 szíjtárcsa egyszerű terelőtárcsaként van kialakítva. A 32, 34, 36, 38, 40 tengelyek különböző segédberendezésekhez tartoznak; így a 34 tengely a motor vízszivattyújához, a 36 tengely villamos generátorhoz, a 38 tengely a gépkocsi légkondicionáló rendszerének kompresszorához tartozó elektromágneses kapcsolóhoz, a 40 tengely szervorendszer olajszivattyújához való.

A belső égésű 10 motor természetesen bármilyen típusú lehet. A hagyományos gyakorlatnak megfelelően a 10 motort úgy kell működtetni, hogy a 12 motorágynak lehetőleg ne adjuk át a vibrációs erőket. A segédberendezések mindegyike a 12 motorágyra van szerelve, mégpedig úgy, hogy a 32, 34, 36, 38, 40 tengelyek párhuzamosak legyenek a kihajtó- 14 tengelycsonkkal, és így legyenek a segédberendezések rögzítve a 12 motorágyhoz.

A 20 hajtószíj feszítéséről 42 szíjfeszítő szerkezet gondoskodik, amely bármely önmagában ismert szerkezetű lehet. Megjegyezzük azonban, hogy célszerűnek tartjuk az US-4 473 362 számú szabadalmi leírásban ismertetett kivitelt, amelyre referenciaként utalunk.

Amint az 1. ábrán látható, a 42 szíjfeszítő szerkezetnek 44 feszítőtárcsája van, amely a 20 hajtószíj hát4

HU 224 739 Β1 oldalával kapcsolódik. A 44 feszítőtárcsát előfeszített állapotban tartjuk, hogy lényegében állandó értéken tartsa a 20 hajtószíj előre beállított feszültségét. A találmány szerinti mozgásátadó 26 szerkezet különösen fontos jelentőségű, amely lényegében generátorszétkapcsoló egységet képez, és ez a generátor 36 tengelyére van szerelve, részleteire alább térünk ki.

A 2. ábrán részletesebben látható, hogy a generátornak 46 háza van, amelyben 48 armatúra 50 golyóscsapágyban van ágyazva. Amint itt jól látható, a generátor 36 tengelye részét képezi a 48 armatúrának, és magában foglal egy olyan végrészt, amely kifelé nyúlik a generátor 46 házából. A generátor 36 tengelyétől kifelé nyúlóan és ahhoz rögzítve 52 agyszerkezet van elrendezve.

A 2. ábrán látható, hogy az 52 agyszerkezetnek belső 54 hüvelye van, amely a generátor 36 tengelyének végrészét körülveszi. A 36 tengely külső vége 56 menettel van ellátva, amely kapcsolódik a belső 54 hüvely belső 58 menetével. Továbbá a belső 54 hüvelynek körkörös 60 homlokfelülete van, amely úgy van kialakítva, hogy hatszög alakú 62 szoknyát képezzen. Ennek az a rendeltetése, hogy befogadja azt a szerszámot, amelynek segítségével az 54 hüvelyt a 36 tengelycsonkon rögzítjük, az 54 hüvely és a 36 tengely viszonylagos elfordítása révén.

Az 52 agyszerkezet végének körkörös peremén 63 ágyazóelem van elrendezve, a 60 homlokfelülettel szemben. A 63 ágyazóelemnek külső axiális 64 hüvelyrésze van, valamint radiálisán befelé nyúló 66 peremrésszel van ellátva, amely befelé nyúlik a generátor felé. A 2. ábrán látható, hogy a radiálisán befelé irányuló 66 peremrész kapcsolódik a generátor 36 tengelyén elrendezett 50 golyóscsapágy belső részével. Ha a belső 54 hüvelyt menetesen megszorítjuk a 36 tengelyen, akkor a szorítóerő egyúttal rögzíti az 50 golyóscsapágy belső gyűrűjét a 36 tengely- 70 vállhoz, ezáltal rögzíti az 52 agyszerkezetet, amely magában foglalja a belső 54 hüvelyt és a külső 64 hüvelyrészt.

A találmány értelmében a mozgásátadó generátorleválasztó 26 szerkezetnek szíjkapcsoló 106 szíjtárcsaeleme van (erre részletesebben alább térünk ki), amely együttműködik az 52 agyszerkezettel rugalmas és egyirányú kapcsolódásra képes 72 kapcsolómechanizmus révén. A 72 kapcsolómechanizmus a találmány szerint rugós 74 egységből és ettől szerkezetileg elkülönített, egyirányú 76 kapcsolóegységből áll. Célszerűen a rugós 74 egység kialakítható lényegében csavaros vagy torziós rugóból, amely rugóacélból készült, az egyirányú 76 kapcsolóegység pedig készülhet például olyan tekercsrugós kapcsolóelemből, amely a rugós 74 egységhez 78 végkapcsolattal kapcsolódik.

A rugóacélból kialakított tekercsszerű rugóként kialakított rugalmas 74 egységnek 80 tekercsei vannak, a szemben fekvő végén pedig lapított 82 tekercsrésze van, ezek között közbenső 86 tekercsek helyezkednek el. A 80 tekercsek első csoportja csúszásmentes kapcsolattal szorosan van illesztve a belső 54 hüvely külső 104 felületén. A 80 tekercsek külső felületei a generátor felé helyezkednek el, és a 66 peremrész körkörös belső 87 gyűrűfelületével kapcsolódnak.

A 2. ábrán látható, hogy a 80 tekercsek íves felületei lapított 91 felületrésszel rendelkeznek, ezek megnövelik a kapcsolófelületet a 80 tekercsek és a 66 peremrész belső 87 gyűrűfelületei között. A közbenső 86 tekercsek nagyobb átmérőjűek, mint a 80 tekercsek, és célszerűen nem kapcsolódnak más szerkezeti elemekkel, valamint rugalmas szétkapcsolófunkciót teljesítenek, amire alább térünk ki részletesebben.

Az egyirányú 76 kapcsolóegységnek előnyösen spirális alakú rugóacél 88 pántja van, amely 90 súrlódó anyaggal van ellátva (ez lehet például a kereskedelemben T-701 típusjelű gumianyag, gyártója Thermoset Inc., USA), amely ragasztással van rögzítve a külső felületén.

A 3A., 3B. és 4. ábrán látható, hogy az egyirányú csavarrugós 76 kapcsolóegység és a torziós tekercses rugós 74 egység közötti 78 végkapcsolatnál a 88 pánt a 90 súrlódó anyag mögé nyúlik, és oldalsó 96 szélrésszel van ellátva, amely be van fogva, és a rugós 74 egység végével reteszelőkapcsolatot képez. A befogott 96 szélrész átmérője célszerűen kúposán csökken a 90 súrlódó anyag irányába, mivel az befogadja a rugós 74 egység végrészét, ezáltal kúpos reteszt képez.

A 4. ábrán látható, hogy az egyirányú 76 kapcsolóegység és a rugós 74 egység közötti 78 végkapcsolatnál a kapcsolótekercs iránya megfordul, mégpedig úgy, hogy a 76 kapcsolóelem lényegében axiális irányban átlapolja a rugós 74 egységet.

A 3A. és 3B. ábrán látható, hogy a jelen esetben műanyagból készült 100 távtartó bepattintásos kapcsolattal van rögzítve a 96 szélrész radiálisán külső felületéhez, mégpedig 101 villák révén, amelyek illeszkednek a 96 szélrészben kialakított nyílásokba. A 100 távtartónak 102 megvastagítása van, amely átfedi a 88 laprugó befogott 96 kiszélesedését, mégpedig azon a részen, ahol a 88 pánt és a rugós 74 egység végződik. A 102 megvastagítást szendvicsszerüen fogják közre a 96 szélrész külső felülete és a generátorszétkapcsoló 26 szíjtárcsa 106 szíjtárcsaelemének belső 110 palástfelülete.

A 100 távtartó lépcsősen csökkentett vastagságú 103 résszel rendelkezik, ez egyetlen darabból van kialakítva a 102 megvastagítással, és a 90 súrlódó anyag szomszédos vége irányában helyezkedik el. Az elvékonyodó 103 rész G hézagot képez a radiálisán külső felület és a 106 szíjtárcsaelem belső 110 palástfelülete között. A G hézag a kerület mentén a 90 súrlódó anyag vége és a 100 távtartó 102 megvastagítása között van kialakítva.

A rugós 74 egység és az egyirányú 76 kapcsolóegység is célszerűen nagy szilárdságú rugóacélból vannak kialakítva. Ezeknek a közös 78 végkapcsolata különösen előnyösen kialakítható úgy, hogy lehetővé tegye a szükséges terhelések átadását mindkét irányban. A rugós 74 egység és a 76 kapcsolóegység között adott esetben közbenső kapcsolóelem is alkalmazható a találmány értelmében, ezzel tovább javíthatók a szétkapcsolás! jellemzők. (Jóllehet hegesztés bizonyos

HU 224 739 Β1 utókezelésekkel alkalmazható, gazdasági szempontból ezt mégsem javasoljuk.)

A 96 szélrész a viszonylagos elfordítása révén erőzáróan van rögzítve. A 78 végkapcsolat szilárdsága tovább növelhető, ha befogjuk a rugós 74 egység 89 részét a lapított 82 tekercsrésze mögött (lásd 4. ábra). A rugós 74 egységnek a lapított 82 tekercsrésze a rugó szemben fekvő oldalain le van lapítva, ezáltal biztosítja, hogy ez a rugórész radiális irányban csökkentett átmérővel, axiális irányban viszont megnövelt átmérővel készülhet. A 82 tekercsrész nagyobb átmérőjű része javítja a kúpos kapcsolat szilárdságát, ami végül is azzal jár, hogy egy sokkal szilárdabb és robusztusabb kapcsolatot érünk el, ami kellően ellenálló a korrózióval szemben is. Az ilyen 78 végkapcsolat igen egyszerű és gazdaságos megoldást nyújt a rugós 74 egység és az egyirányú 76 kapcsolóegység összekapcsolására.

Mivel a rugós 74 egység, például a tekercsrugóként, az egyirányú 76 kapcsolóegységtől különálló elemként van kialakítva, mégpedig igen jó minőségben és viszonylag olcsón, ezáltal az anyagszerkezetek megválasztása tekintetében tág lehetőséget nyújtunk a konstruktőr számára. Továbbá az egyirányú 76 kapcsolóegység készülhet más anyagból, mégpedig akár más rugalmasságú anyagból.

Az 5. ábrán látható, hogy a 76 kapcsolóegység tekercsrugóként kialakított változatának átmérője változhat a 2. ábrán feltüntetett kiviteli alakhoz képest, azáltal a kapcsolat szögbeli távközét változtathatjuk 0 és 45° között. Ez a lehetőség igen hasznos abból a szempontból, hogy az akaratlan szétkapcsolódást kis forgatónyomatékoknál megakadályozhatjuk.

Visszatérve a 2. ábra szerinti kiviteli alakhoz, nejlonból készült 98 alátétet helyeztünk a 63 ágyazóelem külső 64 hüvelyrészének széle és a 76 kapcsolóegység 92 vége közé. Megjegyezzük, hogy a 76 kapcsolóegység 92 vége nagyobb sugarú, mint a 64 hüvelyrész, ezáltal kissé ráfeszítjük a 106 szíjtárcsaelem belső 110 palástfelületére.

A 2. ábrán látható, hogy a mozgásátadó 26 szerkezet 106 szíjtárcsaeleme többszörös V alakban hornyolt 108 felülettel rendelkezik, amely a szerpentin alakban vezetett végtelenített 20 hajtószíj megfelelő profiljával van hajtókapcsolatban. A belső 110 palástfelület kapcsolódik 112 persellyel, amelynek a belső palástfelülete viszont a 64 hüvelyrész külső 114 felületével kapcsolódik. A 112 persely szoros illesztéssel van rögzítve a 106 szíjtárcsaelem belső 110 palástfelületén, ugyanakkor a belső felülete rugalmasan elcsúsztatható kapcsolatban van a 64 hüvelyrész külső 114 felületével.

A 2. ábra szerint 118 golyóscsapágy külső gyűrűje szorosan van illesztve a 106 szíjtárcsaelem belső 116 palástfelületéhez, megjegyezzük azonban, hogy adott esetben rögzítőgyűrűk vagy más rögzítőelemek is alkalmazhatók. A 118 golyóscsapágy belső gyűrűje ugyancsak szorosan illeszkedik az 52 agyszerkezeten. Ez az elrendezés a 118 golyóscsapágyat axiális helyzetében egyúttal tájolja.

A szíjkapcsoló 106 szíjtárcsaelem belső 110 palástfelülete a jelen esetben végig azonos átmérőjű, megjegyezzük azonban, hogy szükség esetén ez a belső palástfelület a mindenkori igényeknek megfelelően akár lépcsős is lehet. A 106 tárcsaelemnek a belső 110 palástfelülete egyrészt kapcsolódó felületként szolgál a rugós és egyirányú 72 kapcsolómechanizmus számára (lásd 3A. és 3B. ábra), másrészt speciális kapcsolódást biztosít a 90 súrlódó anyag számára, amely a 88 pánthoz van rögzítve.

A fentiekben ismertetett szerkezet működésmódja a következő:

A 2. ábra szerint a 76 kapcsolóegységet olyan 92 véggel gyártjuk, amely egyúttal lényegében fékpofaként is szerepel. A hajtásirányban tekintve az első 80 tekercsnek a 92 vége a súrlódás révén kapcsolódik a 110 palástfelülettel, ezáltal működteti a további kapcsolótekercseket.

A „túlfutási” irányban, amikor is az egyirányú 76 kapcsolóegység forgási sebessége (amely kapcsolatban van a 48 armatúrával) meghaladja a szíjtárcsa sebességét (amely 0 vagy negatív), a fékhatás tovább nem érvényesül, ezért a kapcsoló old. A meglévő erők ilyenkor forgatónyomatékot fejtenek ki a 76 kapcsolóegységre, a 106 szíjtárcsaelemre, a 118 golyóscsapágyra és a 112 hüvelyre.

Belátható, hogy mihelyt pozitív nyomaték hat a szíjkapcsoló 106 szíjtárcsaelemre a 20 hajtószíj elmozdulása révén, és a rugós és egyirányú 72 kapcsolómechanizmus át kívánja adni ezt az elmozdulást a 20 hajtószíj révén a 106 szíjtárcsaelemre és az 52 agyszerkezetre. E közben az elmozdulás közben (lásd a 3B. ábrát, ahol a hajtásirányt külön nyíllal jelöltük), az egyirányú 76 kapcsolóegység előfeszített szabad 92 vége súrlódásos kapcsolatba kerül a 106 szíjtárcsaelem belső 110 palástfelületével és megfogja azt. Ezáltal tehát kezdeti befogási műveletet valósítunk meg, részben annak köszönhetően, hogy az egyirányú 76 kapcsolóegység 92 végének a külső átmérője (feszültségmentes állapotban) kissé nagyobb, mint a 110 palástfelület belső átmérője. így tehát a 76 kapcsolóegység szabad 92 végét kapcsolatba hozzuk a 110 palástfelülettel, és a befogást a 90 súrlódó anyag mellső részével valósítjuk meg.

Ez a befogási hatás tovább javítható a 76 kapcsolóegység azon részeivel, amelyek radiálisán kifelé irányulnak, és kapcsolatba kerülnek a 110 palástfelülettel a hajtási elmozdulás kezdeti szakaszában. Mivel ez a befogási erő a súrlódási tényező figyelembevételével a tekercsek számának függvénye, a 76 kapcsolóegység befogási ereje rendre nő a 110 palástfelülettel kapcsolódó tekercsek számával. Belátható tehát, hogy az egyirányú 76 kapcsolóegység „önműködő”.

Megjegyezzük, hogy a 76 kapcsolóegységre ható centrifugális erő növekedésével nő a 76 kapcsolóegység radiális mérete, és egyre szorosabb kapcsolatba kerül a 100 palástfelülettel. Hangsúlyozzuk, hogy a 90 súrlódó anyag és a 100 távtartó közötti súrlódási tényező célszerűen 0,25, vagy annál nagyobb. Továbbá célszerű, ha a 76 kapcsolóegység és annak a 90 súrlódó anyaga 2-3 tekerccsel rendelkezik, célszerűen két és fél tekerccsel, amint azt feltüntettük a 4. ábrán.

HU 224 739 Β1

Az ilyen elmozdulás közben a közbenső 86 tekercsek a belső 54 hüvely és a külső 64 hüvelyrész között elhelyezkedve lehetővé teszik, hogy az 52 agyszerkezet és a generátor 36 tengelye viszonylagos rugalmas elfordulást végezzen a generátor 26 szíjtárcsájával ellentétes irányba, és a mozgásátadó 26 szerkezet hajtott forgómozgása közben.

Továbbá ha a motor kihajtó- 14 tengelycsonkjának fordulatszáma olyan mértékben lecsökken, hogy az előre meghatározott negatív forgatónyomatékot képes létrehozni a 106 tárcsaelem és az 52 agyszerkezet között, például 0,25*10^-3 Nm értékű negatív nyomatékot, akkor a 76 kapcsolóegység tekercsei elválnak a 110 palástfelülettől, és a 76 kapcsolóegységnek a 90 súrlódó anyaga kapcsolatba kerül a belső hüvely külső 104 felületével, és azon elcsúszik. Ez pedig lehetővé teszi az 52 agyszerkezet, a generátor 36 tengelye, valamint az ahhoz rögzített 48 armatúra számára, hogy a 106 szíjtárcsaelem forgási sebességét meghaladó sebességgel elforduljon. Közelebbről ez annyit jelent, hogy a torziós rugóként kialakított rugós 74 egység révén kifejtett csavarónyomaték közel 0 értékre lecsökken, és a rendszerben ilyenkor fellépő erők a rugós és egyirányú 72 kapcsolómechanizmust tehermentesítik, azaz oldják.

A nullanyomaték közvetlen közelében az eredetileg a kapcsolót (a végpofaként kialakított 92 véget) összekapcsoló feltételek kedvezőtlenekké válnak ahhoz, hogy terheljék a 72 kapcsolómechanizmust. Ez pedig azzal jár, hogy itt a 76 kapcsolóelem és a 110 palástfelület között csúszás lép föl. Ilyen feltétetek mellett a 48 armatúra (rotor) sebessége nagyobb lesz, mint a 106 szíjtárcsaelem sebessége. A 76 kapcsolóelem és a 106 szíjtárcsaelem forgása szinkronizálódik a 48 armatúrához képest. A maradék forgatónyomaték tehát az a fékezőnyomaték vagy maximális negatív nyomaték, amely a 106 szíjtárcsaelemre hat, és ez átadódik a 20 hajtószíjra.

A fékezési nyomaték függ értelemszerűen a 90 súrlódó anyag és a 110 palástfelület közötti súrlódástól, a 118 golyóscsapágy ellenállásától, valamint a 112 persely és a külső 64 hüvelyrész közötti súrlódástól. Ezek a tényezők a szerkezeti kialakítástól függően különböző mértékben befolyásolhatók. A maradék forgatónyomaték használható arra, hogy korlátozza a túlpörgési sebességkülönbséget a 106 szíjtárcsaelem és a 48 armatúra között, ami egyrészt zajképző, másrészt hőtermelő jellegű. Továbbá a maradék forgatónyomaték csillapítóhatású is, ami módosítja a vibrációs szabályozás jellegét, azaz módosítja a rezonanciát létrehozó erőket.

A 6. ábrán vázlatosan szemléltettük a találmány szerinti rugós és egyirányú 72 kapcsolómechanizmus olyan elrendezését, amelynél D csillapítás párhuzamos kapcsolású a soros kapcsolású rugós 74 egységgel és az egyirányú 76 kapcsolóegységgel.

A D csillapítás elsősorban a csúszósúrlódási fékezésből származik, amely a 112 persely belső palástfelülete és a 64 hüvelyrész külső felülete között lép fel.

Megjegyezzük azonban, hogy olyan kivitel is lehetséges, amelynél a 112 persely szoros illesztéssel van rögzítve, például a 64 hüvelyrészhez, valamint a 112 persely külső hengeres palástfelülete súrlódásos kapcsolatban lehet a 106 szíjtárcsaelem belső felületével, ezáltal valósíthatjuk meg a csillapítást. Megjegyezzük, hogy a 118 golyóscsapágy ugyancsak nyújt némi csillapítóhatást, ez azonban a csillapításnak csak csekély részét jelenti.

Hangsúlyozzuk, hogy a funkció és a tartósság szempontjából a 72 kapcsolómechanizmus és a súrlódási fékezés tényezőit úgy kell változtatni, hogy a csúszás csak két feltétel esetén forduljon elő a szerpentin alakban elrendezett szíjhajtásban. Az első eset az, amikor a motort indítjuk és az egész rendszer rezonanciában van, ilyenkor a kapcsoló lehetővé teszi a csúszást, hogy védje a 76 kapcsolóegységet az ellentétes értelmű túlzott igénybevételektől. A második eset az lehet, amelyben a kapcsoló megengedi a csúszást, ha a motor erősen lassuló fordulatszámmal működik, vagyis erős lassításkor, ami negatív nyomatékot idéz elő a rotor és a szíjtárcsa között.

Fontos kiemelnünk, hogy az 5. ábrán feltüntetett kiviteli alaknál a 76 kapcsolóegység valójában csavarrugóként van kialakítva, ez megakadályozza a csúszást az alapjárati fordulatszámon, amelynél a főtengely kihajtó- 14 tengelycsonkja, például dízelmotoroknál, viszonylag nagy forgási sebességgel rendelkezik, vagy ha a generátor forgatónyomatéka kicsi. Ilyen feltételeknél a rugós 74 egység szinte teljesen terheletlen állapotban van. Az egyirányú 76 kapcsolóegységet ilyen esetben olyan rugóként alkalmazzuk, amely megakadályozza a csúszást, vagy a nyomatékot nullára engedi csökkenni. Ez a szerkezeti jellemző igen lényeges mértékben javítja a tartósságot ilyen üzemi körülmények között. A 76 kapcsolóegység kialakítható úgy, hogy az mindkét irányban egy előírt tartományon belül „nyomatékérzékelő” legyen.

A 76 kapcsolóegység tartóereje, és a tehermentesítő ereje is függ a centrifugális erőtől. Más szavakkal ez annyit jelent, hogy mivel a 90 súrlódó anyagot a centrifugális erő révén radiális irányba kifelé kényszerítjük a 110 palástfelülettel való kapcsolódásba, amikor a 106 szíjtárcsaelemmel átadjuk a forgatónyomatékot a 20 hajtószíjról az 52 agyszerkezetre, és ilyenkor a 76 kapcsolóegység reteszelőhatását érvényesítjük. Az ilyen elrendezés előnye, hogy a kapcsolófelületek sajátos elrendezésével a centrifugális erők a gyorsításkor és nagyobb sebességeknél növelik a teljesítményt, és növelt fékezési energiát biztosítanak a nagy sebességekről történő túlpörgésekkor.

Megjegyezzük, hogy a fentebb már említett (-0,25* 10^-3 Nm-es) forgatónyomaték lehet olyan negatív nyomatékérték, amelynél a kapcsoló fellépő csúszása az egész rendszer szerkezeti jellemzőjéhez megfelelőképpen igazodhat. A rendszer működése természetesen változik attól függően, hogy

-milyenek például a 10 motor karakterisztikái, azaz hogy az „sportos” motor, vagy normálkialakítású és számítógéppel vezérelt;

- milyen a szíjfeszítés, amelyet a 42 szíjfeszítő szerkezettel valósítunk meg.

HU 224 739 Β1

A példaként! szíjfeszítés értéke lehet 0,70 kp, ha a 106 szíjtárcsaelem külső átmérőjét 65 mm körül értékűre, a tárcsakörülforgás szögét pedig 180°-ra választjuk.

Megjegyezzük, hogy a találmány szerinti megoldás igen kedvező fékezési/hajtási arányt biztosít. Más szavakkal ez annyit jelent, hogy a fékezés (ez alatt a súrlódási ellenállási nyomaték értéke értendő a megcsúszás közben) viszonylag alacsony, következésképpen a kopást jelentősen csökkentettük. Másrészt, a hajtási irányban elvileg bármilyen hajtási forgatónyomaték esetében sem lép fel csúszás. Célszerűen a rugós 74 egység két vagy több tekercséhez a fékezési/hajtás arány nagyobb lehet, mint 8:1-hez. Különösen előnyös, ha a súrlódási tényezőt 0,3-re vagy ennél nagyobbra választjuk a 90 súrlódó anyag és a 110 palástfelület között, valamint ha a rugós 74 egységhez legalább két rugótekercset alkalmazunk, a fékezési/hajtási arányt pedig 40:1-hez értékre választjuk.

Amint az 1. ábrán látható, célszerűen a 20 hajtószíjjal 42 szíjfeszítő szerkezet azon a helyen kapcsolódik, ahol az a generátor 26 szíjtárcsája felé halad. Ez lehetővé teszi, hogy a 42 szíjfeszítő szerkezet 44 szíjtárcsája elmozduljon a 20 hajtószíj megfeszítéséhez a hajtó- 16 szíjtárcsánál fellépő negatív nyomatékváltozástól függően. Ezáltal lehetséges ugyanilyen értelmű nyomatékváltozást létrehozni a 20 hajtószíj és a generátor mozgásátadó 26 szerkezete között is. Továbbá a rugós 74 egység közbenső 86 tekercseinek rugalmassága ezt a hatást tovább javítja. Megjegyezzük, hogy a rugós 74 egység és az egyirányú 76 kapcsolóegység rugalmas tulajdonságai a hajtórendszert nagymértékben befolyásolják, és különösképpen befolyásolja a hajtás motorjának karakterisztikája.

A rugós 74 egység merevségét a tekercsek rugóacél huzaljainak átmérőjével határozhatjuk meg. A helyes rugókeménység beállításakor figyelembe kell vennünk a közbenső 86 tekercsek méreteit és a tekercsek számát. Célszerű a negatív forgatónyomaték értékét előre úgy meghatározni, hogy ennél a kapcsolócsúszás csak akkor lépjen fel, amikor a nyomatékváltozás negatív értékbe megy át, ezzel ugyanis megakadályozható a szíjcsúszás a mozgásátadó 26 szerkezeten, és következésképpen elkerülhetők a fentebb már részletezett kedvezőtlen zajhatások.

A fentiekből nyilvánvaló, hogy az előre meghatározott negatív nyomatékérték, amelynél a kapcsoló csúszása (szlip) felléphet, megválasztható az első kapcsoló- 80 tekercsek (a 92 végtől kezdődően) tehermentesített külső átmérőjének, valamint a hengeres 110 palástfelület belső átmérője közötti különbség megfelelő megválasztásával. A viszonyt célszerű úgy megválasztani, hogy a 110 palástfelület átmérője kisebb legyen, mint a kapcsolótekercsek külső átmérője, így a kapcsolótekercsek végeit (főleg a 92 végeket) össze kell nyomni az összeszereléskor. Ha az átmérőkülönbséget növeljük, ezáltal az előre meghatározott negatív forgatónyomaték értéke is nő. Célszerűen az előre meghatározott negatív nyomatékértéket úgy választjuk meg, hogy a kapcsoló csúszása minimális legyen, ezzel megakadályozzuk a hajtószíj és a szíjtárcsa csúszását.

A 7. ábrán a generátor mozgásátadó 226 szerkezete a belső égésű 10 motorral és a 18 szíjhajtással ugyanúgy működik együtt, mint az 1. ábra szerinti 26 szerkezet. A 7. ábra szerinti megoldás lényegében azonos kialakítású, mint az első példaként! kiviteli alak. A hajtott mozgásátadó 226 szerkezetnek 206 szíjtárcsa eleme, 252 agyszerkezete, 263 ágyazóeleme van, amely utóbbi külső 264 hüvelyrésszel és 218 golyóscsapággyal, valamint tekercsrugóként kialakított rugós 274 egységgel rendelkezik. Továbbá egyirányú, tekercsrugóként kialakított 276 kapcsolóegysége van, amelynek rugóacélból készült 288 tekercsei, valamint 290 súrlódó anyaga van. A 276 kapcsolóegységet a rugós 274 egységhez itt is 278 végkapcsolaton keresztül csatlakoztatjuk. Gyűrűs lapított 291 felületrészt itt is alkalmaztunk, amely a kapcsoló szabad 292 végét támasztja, és helyzetében megtartja a kapcsoló szabad 292 végét az axiális oldalirányú erőhatásokkal szemben, amelyek a 292 véget axiális irányban kifelé terhelik.

A fő különbség a 2. ábra szerinti kivitelhez képest abban jelölhető meg, hogy a 7. ábra szerinti elrendezésnél a 218 golyóscsapágy és a 212 hüvely, valamint a 264 hüvelyrész másként vannak elrendezve és kialakítva, mint a 2. ábra szerinti 118 golyóscsapágy, valamint a 112 hüvely és a 64 hüvelyrész. A 2. ábra szerinti elrendezésnél ugyanis a 118 golyóscsapágy a generátor 26 szíjtárcsának mellső vége felől volt elrendezve, mégpedig a 48 armatúrától bizonyos távközzel, viszont a 112 persely és a 60 hüvelyrész a 26 szíjtárcsa hátsó vége felöli részen volt elrendezve, közel a generátor 48 armatúrájához.

Továbbá a 2. ábra szerinti kivitelnél a 112 persely és a 64 hüvelyrész vették át a 20 hajtószíjtól és a 36 tengelyről származó hajlítónyomaték nagy részét. Ennél az elrendezésnél tehát a szíjterhelés nagy részét a 112 persely és a 64 hüvelyrész vette fel, a 118 golyóscsapágy terhelését figyelembe véve. Ezért ez az elrendezés különösen alkalmas nagyobb csillapítású kivitelekhez.

Ezzel szemben a 7. ábra szerinti kivitelnél a 218 golyóscsapágy a generátor 226 szíjtárcsájának hátsó végénél, közel a generátor 48 armatúrájához van elrendezve, a 212 persely és a 264 hüvelyrész viszont a mozgásátadó 226 szerkezet mellső végénél van elrendezve. A 7. ábra szerinti elrendezésnél a 218 golyóscsapágy viseli nagyrészt a generátor 36 tengelycsonkjának a hajlítónyomatékát. Ez az elrendezés különösen előnyös a torziós szempontból merevebb kiviteleknél, amelyeknél kisebb a csillapítási igény.

A találmány értelmében a lényegében rugóacélból spirál alakúra kialakított rugós 74, illetve 274 egység, valamint a csavarrugóként kialakított egyirányú 76, illetve 276 kapcsolóegység együttesen képeznek olyan rugós és egyirányú 72, illetve 272 kapcsolómechanizmust, amely kellőképpen védi mind a rugós 74, illetve 274 egységet, mind pedig az egyirányú 76, illetve 276 kapcsolóegységet. Ez főleg annak köszönhető, hogy a torziós vagy csavarrugós 76, illetve 276 kapcsolóegység javítja a befogási hatást a korábbi szerkezeti kialakításhoz képest, valamint hatásosan és azon8

HU 224 739 Β1 nal képes a belső hüvelyt a hajtási körülmények között megfogni, ha a tekercsrugós 74, illetve 274 egység és az egyirányú 76, illetve 276 kapcsolóegység át akarja adni a 20 hajtószíj révén a 106, illetve 206 szíjtárcsaelemről a hajtást az 52, illetve 252 agyszerkezetre. A 76, illetve 276 kapcsolóegységnek ez a javított befogóhatása azt eredményezi, hogy elméletileg nincs csúszás a hajtásláncban, ezáltal jelentősen csökkentjük a kopást a hagyományos elrendezéshez képest.

Továbbá a torziós rugóként kialakított rugós 74, illetve 274 egység és a torziós rugós egyirányú 76, illetve 276 kapcsolóegység javasolt kialakításával elérjük, hogy a 76, illetve 276 kapcsolóegység védelmet nyújt a rugós 74, illetve 274 egység számára a csúszási üzemállapotban, mivel védi a rugós egységet az ellentétes terhelésektől. Másrészt, a rugós 74, illetve 274 egység védi a 76, illetve 276 kapcsolóegységet is azáltal, hogy saját lengéseket végez a hajtási körülmények között, vagy megfordítja a kapcsolóegységre ható terheléseket.

Célszerűen a rugós 74, illetve 274 egység „lágy” rugóelemként van kialakítva, amely előnyösen alkalmazható, mivel a 72, illetve 272 kapcsolómechanizmus lekapcsoláskor oldani fog, hogy védje a rugót. Mivel lágyabb rugót használunk, a hajtási frekvencia csökkenthető célszerűen az alapjárati frekvencia 75%-a alá. Például ha az alapjárati frekvencia 30 Hz, akkor a hajtási frekvencia lehet például 15 Hz körüli. A hajtási frekvencia tehát célszerűen a motor alapjárati frekvenciája 50-75%-a között lehet. Ilyen elrendezésnél tehát a rugórezonancia alacsonyabb sebességeknél és csak a leállásnál és/vagy az indításnál lép fel. A kapcsoló tehát úgy működik, hogy védje a rugót a rezonancia időtartama alatt.

A rugós és egyirányú 72, illetve 272 kapcsolómechanizmusnak, és ezen belül a rugós 74, illetve 274 egységnek négy sajátos üzemi helyzete van, beleértve a nyugalmi helyzetet, a gyorsítás közbeni állapotot, az állandó sebességgel haladás közbeni működést és a lassulás közbeni működésmódot. Ezeket a 2. ábra szerinti első példaként! kiviteli alak kapcsán ismertetjük. Megjegyezzük azonban, hogy a 7. ábra szerinti kiviteli alaknál és a további kiviteli alakoknál is, a működésmód főbb elvei megegyeznek.

Kikapcsolt állapot

Nyugalmi állapotban a rugós 74 egység feszültsége és nyomatéka nulla. Ilyenkor a mozgásátadó 26, illetve 226 szerkezetre nem hat forgatómozgás, hiszen a motor kikapcsolt állapotban van. Az egyirányú 76 kapcsolóegység ilyenkor megmarad kissé előfeszített és radiális irányban szétnyitott állapotban, amelyben kapcsolódik a 110 palástfelülettel az anyagjellemzők és szerkezeti kialakítás kombinációjának következtében, de ilyenkor nincsenek elmozduló súrlódó felületek.

Működésmód gyorsítási üzemmódban

Ha a mozgásátadó 26, illetve 226 szerkezet forgatjuk a 20 hajtószíjjal, akkor az egyirányú 76 kapcsolóegység a 92 végével a 90 súrlódó anyaggal súrlódásos kapcsolódásba kerül. A többes tekercs geometriai kialakításánál fogva olyan tartóerőt nyerünk, amelynek révén lényegesen nagyobb nyomatékot tudunk átadni a rugós 74 egységre, célszerűen spiráltekercsrugóra.

Mihelyt a terhelés nő, a rugós 74 egység deformálódik a megfelelő mértékben, mindaddig, amíg egyensúly létre nem jön.

Az egyirányú 76 kapcsolóegység tartóerejét a centrifugális erő növeli, mivel a kapcsolódás a 110 palástfelülettel kapcsolatban lévő kapcsolóegység elfordulásainak számával erősödik, és egyúttal nő a súrlódási tényező a 110 palástfelület és a 90 súrlódó anyag között. A rugós 74 egység az expanziója révén felfekszik az 52 agyszerkezet belső részén és olyan erőket fejt ki, amelyek a gyorsítás közben erősítik az összekapcsolt állapotot.

Ha a mozgásátadó 26 szerkezetet folyamatosan gyorsítjuk, az átadott forgatónyomaték nő, miközben a torziós erők változása minimális. A 76 kapcsolóegység átadja a terhelést a rugós 74 egységnek, ezáltal a 74 egységet tovább az egyik irányba téríti, miközben az igyekszik fenntartani a dinamikus egyensúlyt.

A 100 távtartó közbeiktatásával szabályozzuk a rugós 74 egység tájolását, és határoljuk a megengedett deformációját. Sokkal fontosabb, hogy a 100 távtartó axiálisan kiegyensúlyozza a rugós 74 egységet a támasztóereje révén, amely hajtás közben érintőleges erőt fejt ki a 90 súrlódó anyagon keresztül. Mivel nincs viszonylagos elmozdulás a 100 távtartó és a 106 szíjtárcsaelem között a hajtási üzemállapotban, viszonylag csekély kopás jelentkezik a felületeken, olyan elrendezési változatokkal összehasonlítva, amelyeknél például a távtartó a rugó belső oldalán van elrendezve.

A 3. ábra szerint a 100 távtartónak a 102 megvastagítása és a 90 súrlódó anyag közötti G hézag biztosítása révén a 100 távtartó engedi a 90 súrlódó anyagnak a 117 végrészét (ez szemben helyezkedik el a 92 véggel), hogy az axiálisan kifelé mozduljon el, és súrlódásos kapcsolatba kerüljön a 106 szíjtárcsaelem 110 palástfelületével. A G hézag kialakítása nélkül a 100 palástfelület lehetővé tenné, hogy az utolsó kapcsolótekercs kapcsolatban maradjon a 110 palástfelülettel, ha a rugós 74 egység és a kapcsoló 117 végrészének ereje gyengülne.

Működésmód állandó sebességnél

Az állandó sebesség melletti üzemmódnál a torziós vibrációk miatti fluktuáció következtében a rugós 74 egység csavarási deformációkat szenved. Ez mindig bekövetkezik a rugó működő szakaszának pozitív feszültségű részében. Ennek az a hatása, hogy elkülönül a nyomatékátadás döntő része a szerkezet bemeneti és kimeneti elemei között. Az energia egy része hő formájában elnyelődik. Miközben állandó sebességgel működtetünk, az egyirányú 76 kapcsolóegység helytállóan megmarad a 106 szíjtárcsaelemen. Ilyen üzemmódban tehát a 76 kapcsolóegység azonos sebességgel forog, mint a generátor hajtott 106 szíjtárcsaeleme.

Működésmód lassítás közben

A 20 hajtószíj lassulása a motor lassításakor vagy megállításakor következhet be, ilyenkor a generátor, azaz a generátor 48 armatúrájának forgó tömege ellen akar állni a sebességváltozásnak, és nagy feszültsége9

HU 224 739 Β1 két idéz elő a hajtórendszerben. Mihelyt a mozgásátadó 26 szerkezet forgási sebessége a hajtott 48 armatúra tömegének forgási sebessége alá csökken (viszonylagos negatív forgatónyomaték lép fel), akkor a rugós 74 egység visszatér a határérték alatti állapotába, és folytatja a negatív irányban történő elmozdulását. Ennél a pontnál a kapcsoló működtetési feltételei kedvezőtlenné válnak és a nyomatékátadási képesség minimális. A 48 armatúra ilyenkor szabaddá válik, és enyhe súrlódással megcsúszik a kapcsoló szabad 92 végénél mindaddig, amíg a bemenő- és kimenőtengelyek közötti viszonylagos sebességek nem válnak pozitívvá. Mihelyt a 76 kapcsolóegység már nem tud átadni forgatónyomatékot, a rugós 74 egység lényegében feszültségmentes állapotba kerül.

Mivel a jelen találmány szerinti megoldás ideiglenesen a rendszerből az inerciát kiiktatja a szíjhajtás lassítási üzemállapota közben, ezáltal a hajtás élettartamát jelentősen növeltük és az üzemanyag-gazdaságosságot egyúttal javítottuk a belső égésű motornál. A torziós vibráció megfelelő szabályozásával, valamint azzal az intézkedéssel, hogy a sebességváltozások közbeni inercia változását megengedjük, és a motort lekapcsoljuk, a rugós 74 egység és az egyirányú 76 kapcsolóegység a találmány szerinti elrendezésben meglepően hosszú élettartamú és gazdaságos hajtást nyújt.

A további kiviteli alakok lényegében a generátorszétkapcsoló szerkezetre adnak további példákat, ezek külön rugós egységgel és kapcsolóegységgel vannak ellátva, amelyek sorba vannak kapcsolva, és így adják át a forgatónyomatékot a generátor szíjtárcsája és az agyszerkezet között. Minden egyes esetben a generátorszétkapcsoló szíjtárcsaegység az

1. ábra szerinti 36 tengelyre helyezhető fel az ott feltüntetett mozgásátadó 26 szerkezet helyébe.

A 8A. ábrán feltüntetett találmány szerinti mozgásátadó 300 szerkezetnek 302 hüvelye van, amely belső 304 menettel van ellátva, ezáltal a 302 hüvely és az egész mozgásátadó 300 szerkezet rögzíthető a generátor tengelyvégén. A 302 hüvely a generátor tengelyével együtt forgathatóan van elrendezve.

A 302 hüvely többszörös V alakú hornyokkal ellátott 306 szíjtárcsaelem van szerelve. Ez a 306 szíjtárcsaelem 308 bordákkal vagy hornyokkal van ellátva, ezek úgy vannak kialakítva és elrendezve, hogy kapcsolódjanak a többszörös V profilú hajtószíj bordáival. A célszerű kiviteli alaknál hat 308 horonyról gondoskodtunk, ezek a hajtószíj hat bordájával kapcsolódnak. A hajtószíj szélességét 25 mm-re választottuk. Olyan további kiviteli alakok is lehetségesek, amelynél öt, hét vagy akár nyolc hornyot alkalmazunk, ennek megfelelően van a 306 tárcsaelem kialakítva.

A 308 hornyok a 306 szíjtárcsaelem kisebb átmérőjű 310 részén vannak kialakítva. A 306 szíjtárcsaelem mellső vége (azaz a tárcsaelemnek az a vége, amely távolabb helyezkedik el a generátortól vagy a motorblokktól), nagyobb átmérőjű 312 résszel rendelkezik, amely hengeres tárcsarészt képez. Továbbá radiálisán kinyúló 314 falrésze van, amely kapcsolódik a növelt átmérőjű 312 részhez és a csökkentett átmérőjű

310 részhez.

A 302 hüvelyelem külső hengeres 318 felülete, valamint a 306 szíjtárcsaelem csökkentett átmérőjű 310 részének belső hengeres 320 felülete között 316 csapágy van elrendezve. A csúszási feltételek között a 316 csapágy megenged bizonyos viszonylagos elmozdulást a 306 szíjtárcsaelem és a 302 hüvelyelem között.

A 316 csapágy lehet egyszerű csapágypersely, hasonlóképpen a 112 perselyhez, amelyet az első példaként! kiviteli alaknál ismertettünk. Megjegyezzük, hogy értelemszerűen a 316 csapágy készülhet polimer anyagból vagy szinterezett fémperselyként is kialakítható. Olyan alkalmazásmódoknál, ahol nagyobb mértékű csúszásokra kell számítani, célszerűbb szinterezett fémperselyt alkalmazni, mivel annak lényegesen jobbak a karakterisztikái a magasabb tárcsasebességeknél, és ugyanakkor kisebb tárcsaoszcillációval kell számolni. Továbbá az ilyen szinterezett fémből készült persely a nagyobb sebességeknél kedvezőbben viselkedik, tartalmazhat kenőolajat vagy más kenőanyagot anyagában, így nem kell külön kenésről gondoskodni.

A polimer anyagú perselyek ugyancsak célszerűek lehetnek, ha azok kellő külső és belső koszorúval rendelkeznek. Adott esetben a 302 hüvely külső 318 felületén kialakítható a belső koszorú, így a tűcsapágyelemek egyszerűen ebbe behelyezhetők, a külső csapágykosár pedig szorosan illeszthető a 302 hüvelyben.

A 8A. ábrán látható kiviteli alaknál a növelt átmérőjű 312 rész le van zárva a mellső végén 321 tárcsával, amely viszont a nagyobb átmérőjű 312 rész széléhez van rögzítve, a belső szélén pedig a 302 hüvely külső felületéhez kapcsolódik. A 321 tárcsa együttműködik a nagyobb átmérő 312 résszel, ezáltal házat képeznek a rugós és egyirányú 322 kapcsolómechanizmus számára.

Ennél a kiviteli alaknál a rugalmas és egyirányú 322 kapcsolómechanizmusnak a rugós 324 egysége gumirugóként van kialakítva. A 8B. ábrán látható, hogy a gumirugóként kialakított 324 egységnek radiálisán kinyúló csőrszerű 326 elemei vannak, ezek 328 agyszerkezethez vannak rögzítve. A 328 agyszerkezet fémből készült, például acélból, és ennek belső felülete mereven kapcsolódik a fémből készült 302 hüvely külső részéhez. A 328 agyszerkezet is kapcsolódhat a 302 hüvelyhez bármely önmagában ismert módon, így például szoros illesztéssel, vagy hegesztéssel.

A 328 agyszerkezet lényegében hengeres keresztmetszetű 330 résszel rendelkezik, valamint azzal egyetlen darabból kialakított 332 szerelőrészei vannak, amelyek lényegében négyzetes keresztmetszettel rendelkeznek, és a síkfelületekkel határolt 333 felületei négyszög keresztmetszetű alakzatot képeznek, ezek szerelőfelületekként szolgálnak a rugós 324 egység (radiális irányba tekintve) belső részei számára. A rugós 324 egység a 332 szerelőrészek sík 333 felületeihez rögzíthető önmagában ismert módon, például vulkanizálással.

Ha a 306 szíjtárcsaelemet forgatjuk a 8B. ábrán nyíllal jelölt hajtási irányba a hajtószíjjal, akkor a rugós 324 egység rugóelemeit befelé rányomjuk a 328 agy

HU 224 739 Β1

333 szerelőfelületeire, ezáltal elfordítjuk a 328 agyszerkezetet, amely viszont a 302 hüvelyt és a generátor tengelyét forgatja.

A rugós 324 egység külső felületei vulkanizálással vagy más módon rögzíthetők körkörös 334 hordozólaphoz, amely fémből készülhet, például acélból vagy alumíniumból. A 334 hordozólap és a nagyobb átmérő 312 rész hengeres belső felülete közé 336 kapcsolóegység van építve. Célszerűen a 336 kapcsolóegység megfelel az US-08/817799 számú szabadalmi bejelentésben leírt típusnak, erre itt referenciaként utalunk. Továbbá a 334 hordozólap a találmány értelmében olyan körkörös szalaggal van ellátva (amely hasonló ahhoz a szalaghoz, amely a hordozólap kerületi felületét foglalja magában a fentebb említett amerikai egyesült államokbeli szabadalmi bejelentésben).

A 19., 20., és 21. ábrán feltüntetett 336 kapcsolóegységnek egyetlen 342 szalagrésze van, amely két párhuzamos 344 és 346 szalaghoz kapcsolódik. A 344 és 346 szalagokat 348 híd kapcsolja össze, hogy stabilizálja a 344 és 346 szalagokat. Továbbá a 344 és 346 szalagok 350 fülekkel vannak ellátva, amelyek központosítják a szalagot a 334 hordozólap kerületi külső felületén.

Amint az a fenti amerikai egyesült államokbeli szabadalmi bejelentésből ismert, a 334 hordozólapnak a kerületi külső felületén kerületi horony van kialakítva, amely 352 végfület fogad be, ez pedig az egyetlen 342 szalagrész végén van elrendezve, és radiálisán befelé nyúlik. A 342 szalagrészt a 348 híd lapolja át.

A találmány szerint célszerű az olyan kivitel, amelynél a 336 kapcsolóegység rugóacélból van kialakítva és ennek külső 357 felülete súrlódó anyagból készül, éppen úgy, mint az első két kiviteli alaknál. Ily módon tehát az egyetlen 342 szalagrész szabad 360 vége előfeszítve, radiálisán kifelé terhelt, súrlódásos kapcsolatban van a növelt átmérőjű 312 rész belső hengeres felületével.

Ha a 306 szíjtárcsaelemet a hajtószíjjal forgatjuk, akkora 306 szíjtárcsaelem a 19. ábrán nyíllal jelölt hajtási irányba fog forogni. A 306 szíjtárcsaelemnek ebben az irányban való forgása azzal a következménnyel jár, hogy a növelt átmérőjű 312 rész hengeres külső felülete súrlódásos kapcsolatba kerül a 336 kapcsolóegység szabad 360 végével. A 336 kapcsolóegység ezután „önműködő”, mivel annak egyre növekvő részei kerülnek kapcsolódásba a növelt átmérőjű 312 rész hengeres belső felületével, mindaddig, amíg a teljes külső súrlódó anyagú 357 felület, beleértve az egymással párhuzamos 334 és 336 szalag szakaszait is, nem kerülnek súrlódásos kapcsolatba. A 344 és 346 szalagok kapcsolódnak a 334 hordozólap kerületi külső felületéhez 355 szegecsek révén. Adott esetben természetesen bármely más rögzítőelemeket is alkalmazhatunk, így például csavarokat.

Más kiviteli változatnál (amelyet ugyancsak ismertet a fenti amerikai egyesült államokbeli szabadalmi leírás), a 336 kapcsolóegységnek nem feltétlenül kell rendelkeznie radiálisán kifelé terhelő rugóelemmel azért, hogy a szabad 360 vége előfeszített súrlódásos kapcsolatban legyen. Ehelyett rugó (például tekercsrugó) csatlakoztatható a szabad 360 véghez (például a szabad vég és a hordozólap között), hogy ezzel hozzuk a 360 véget előfeszített állapotba, a növelt átmérő 312 rész belső felületével szemben. A 336 kapcsolóegységnek az elfeszített rugóval való terhelésével hasonlóképpen, mint a fentebb említett példaként! kiviteli alakoknál - a 342, 344 és 346 szalagok elcsúsznak a 312 rész belső felületéhez képest az egyik irányba, és súrlódásos kapcsolatba kerülnek ezzel a felülettel, ha ellenkező irányban csúsznak el. Ily módon tehát az egyirányú 336 kapcsolóegység átad forgatónyomatékot a 306 szijtárcsaelemről a generátorra a szíjhajtáson keresztül, de el képes csúszni viszonylagosan a tárcsához képest az ellentétes irányba.

A 9A. ábrán a találmány szerinti generátorszétkapcsoló szerkezet negyedik példaként! kiviteli alakját ismertetjük. Ennek a 8A. és 8B. ábrán látható kiviteli alakkal azonos részleteit azonos hivatkozási számokkal jelöltük. A 9A. ábra szerinti kivitel különbsége abban jelölhető meg a 8A. ábra szerinti kiviteli alakhoz képest, hogy itt rugós 370 egységként nem nyomott, hanem nyírt típusú gumirugóként kialakított rugóelemet alkalmazunk a nyomórugóként kialakított 324 egység helyett. A nyírt típusú rugós 370 egység radiálisán belső 374 felülete vulkanizálással vagy más módon van rögzítve 372 hüvelyelem külső felületéhez, amely viszont a 302 hüvely külső hengeres felületén van rögzítve.

A rugós 370 egység külső 376 felülete vulkanizálással vagy más módon van rögzítve a 334 hordozólaphoz, amely megegyezik a 8A. és 8B. ábra szerinti hordozólappal. Nyugalmi állapotban a rugós 370 egységet összeszorítjuk a belső 372 hüvelyelem és a külső 334 hordozólap közé.

A fentebb ismertetett kiviteli alaknál az egyirányú 336 kapcsolóegység van rögzítve a 334 hordozólaphoz, és ezek úgy vannak kialakítva és elrendezve, hogy súrlódásos kapcsolatot biztosítsanak a növelt átmérőjű 312 rész belső hengeres felületével. A 306 szíjtárcsaelem forgatását a 336 kapcsolóegység és a nyírt rugós 370 egység adja át a generátor tengelyére a 302 hüvelyen keresztül.

A10A. és 10B. ábrán a találmány szerinti megoldás ötödik példaként! kiviteli alakja van, amelynél rugós 386 és 388 egységekként nyomótömbszerű, gumiból készült rugókat alkalmazunk, amelyek összekötik az egyirányú 336 kapcsolóegységet a belső 302 hüvellyel és a generátor tengelyével. Ennél a kiviteli alaknál a 378 hordozólap kissé módosult a 8A., 8B., 9A. és 9B. ábrán feltüntetett kiviteli alakhoz képest. A jelen esetben ugyanis a 378 hordozólap befelé irányuló 380 nyúlványokkal van ellátva, ezek a 378 hordozólap kerülete mentén egymástól azonos távolságokra vannak elrendezve. A 378 hordozólap és a 380 nyúlványok célszerűen acélból, egyetlen darabként vannak kialakítva.

A 302 hüvelyen körkörös 382 agyszerkezet van rögzítve. Ennek a külső felületén egymástól azonos távközökre radiálisán kifelé nyúló 384 nyúlványok helyezkednek el, ezek célszerűen acélból készülnek, és

HU 224 739 Β1 egyetlen darabból vannak kialakítva a 382 agyrésszel, de ezek adott esetben külön elemként is rögzíthetők a 382 agyrészen.

A 380 nyúlványok kiemelkednek a 378 hordozólapból, a 384 nyúlványok viszont kiemelkednek a 382 agyszerkezetből, és ezek váltakozva vannak elrendezve a kerület mentén. Nyomótömbszerű rugós 386 egységek sorozatát alkalmaztuk a 380 nyúlványok és a 384 nyúlványok között, amint azok láthatók a 10B. ábrán. Itt jól kivehető, hogy a rugós 386 egységek a 308 nyúlványoktól az óramutató járásával azonos értelemben elmozdíthatok a 384 nyúlványokig.

A 10B. ábrán látható, hogy a 306 szíjtárcsaelem és annak a növelt átmérőjű 312 része a hajtását a hajtószíjtól ugyancsak az óramutató járásával megegyező irányban kapja. A 336 kapcsolóegység átadja a forgómozgást a növelt átmérőjű 312 részről a hordozólapra, nevezetesen annak 380 nyúlványaira. Az óramutató járásával megegyező elfordulás rugós 386 egységeken keresztül adódik át a 384 nyúlványokra, amelyek a 382 agyszerkezetből kiemelkednek. Belátható tehát, hogy a 306 szíjtárcsaelem óramutató járásával azonos értelmű elfordítása átadódik a generátor tengelycsonkján rögzített 302 hüvelyen keresztül. Az itt bemutatott állapotban tehát a rugós 386 egységek összenyomott állapotban helyezkednek el a 380 és a 384 nyúlványok között.

A 384 és 380 nyúlványok között tehát összenyomott rugós 388 egységek helyezkednek el. Ezeket feszültségmentes állapotban szemléltettük a 10B. ábrán, de a megcsúszási üzemállapotban ezek összenyomódnak, ha a generátor tengelye gyorsabban forog, mint a 306 szíjtárcsaelem, és ilyenkor a kapcsolómechanizmus megcsúszik a nagyobb átmérőjű 312 részhez képest.

A rugós 386 és 388 egységeket nem feltétlenül kell rögzíteni a 380 és 384 nyúlványok szemben fekvő oldalain, de célszerű a rögzítés gumirugók alkalmazása esetén.

A 11 A. és 11B. ábrán feltüntetett további példaként! kiviteli alaknál annyi eltérés említhető meg a 8A., 8B., 9A. és 9B. ábrán feltüntetett kiviteli alakokhoz képest, hogy itt torziós lapos huzalrugóból kialakított rugós 390 egységet alkalmaztunk a gumirugók helyett. A rugós 390 egység laprugója spirálisan van tekercselve 392 agyszerkezet körül. A rugós 390 egység belső 394 vége bármely önmagában ismert módon rögzíthető a 392 agyszerkezethez. A 392 agynak a radiális belső hengeres felülete a 302 hüvelyhez van rögzítve. A rugós 390 egység külső 396 végrésze a fentiekben már ismertetett 334 hordozólaphoz van rögzítve (lásd 8A., 9B. ábra). A 396 végrész a 334 hordozólaphoz szegecsekkel, hegesztéssel vagy más módon rögzíthető. A 334 hordozólap és a 316 kapcsolóegység működésmódja megegyezik a fentiekben ismertetettekkel.

A 12A. és 12B. ábrán a találmány szerinti megoldás 7. példaként! kiviteli alakja látható. Ennél a kialakítás és elrendezés lényegében megegyezik a 11A. és 11B. ábrán látható kiviteli alakkal, kivéve, hogy itt kettős torziós lapos huzalrugót alkalmaztunk rugós

400 egységként. Továbbá központi 402 agyszerkezete van, amely a 302 hüvelyhez van rögzítve, amint arra utaltunk már a 11 A. és 11B. ábra kapcsán. Ennél a kiviteli alaknál azonban a rugós 400 egységnek első lapos szárból spirálisra kialakított 404 rugóeleme van, és második ilyen 406 rugóeleme is van. Az első 404 rugóelem radiálisán belső 408 vége a 402 agyhoz van rögzítve, viszont a második 406 rugóelem - radiális irányba tekintve - belső 410 vége van rögzítve a 402 agyszerkezethez. A rögzített 408 és 410 végek egymástól a kerület mentén távközzel elhelyezkedő helyeken vannak összekötve, például közelítőleg egymástól 180°-ra lévő helyeken.

Az első 404 rugóelem radiálisán külső 412 vége rögzíthető, például szegecsekkel, a 334 hordozólap radiálisán belső felületéhez. Hasonlóképpen, a második 406 rugóelem külső 414 vége rögzíthető a 304 hordozólap radiálisán belső felületéhez bármely önmagában ismert módon. A 404 és 406 rugóelemek összekapcsolt 412 és 414 végeit a 334 hordozólap belső felülete köti össze, mégpedig a kerület mentén egymástól távközzel elrendezett helyeken, előnyösen egymástól 180°-os szöghelyzetben.

A 12A. és 12B. ábrán látható kiviteli alak előnye, hogy a két, egymással szemben fekvő 404 és 406 rugóelem kiegyensúlyozó hatást biztosít, ami képes arra, hogy kiküszöbölje az egyetlen rugós kivitelek bizonyos kiegyensúlyozatlanságát.

A 13A. és 13B. ábrán a találmány szerinti megoldás ismét további példaként! kiviteli alakja látható. Ez lényegében hasonló a 11 A. és 11B. ábrán feltüntetett kivitellel, kivéve, hogy az itt alkalmazott rugós 418 egység csavart huzalból kialakított rugóként van kialakítva, a laprugó helyett. A rugós 418 egység belső 420 vége központi 422 agyszerkezethez, ez pedig a 302 hüvelyhez van rögzítve.

A 13A. és 13B. ábrán látható kiviteli alak abban is különbözik, hogy a rugós 418 egység külső 423 végrésze a 334 hordozólaphoz van rögzítve peremes 424 kapcsolattal (ez hasonló az első példaként! alaknál említett 78 végkapcsolathoz). Jóllehet a külső 423 végrésznek a 334 hordozólaphoz való kapcsolata hegesztéssel is lehetséges, mégis célszerűbbnek találjuk a peremes 424 kapcsolatot, hogy azokat az előnyös hatásokat elérjük, amelyeket már a 78 végkapcsolat leírásánál ismertettük. Célszerű továbbá, ha a külső 423 végrészt lelapított (82) tekercsrésszel látjuk el, a 334 hordozólap pedig peremes (89) résszel rendelkezhet, amint látható a 4. ábrán.

A 8-13. ábrák szerinti kiviteli alakok mindegyike célszerű, mivel a nagyobb átmérőjű 312 rész alkalmazása nagyobb rádiuszt biztosít az egyirányú 336 kapcsolóegység számára, viszonyítva a 306 szíjtárcsaelem szűkített átmérőjű 310 részének átmérőjéhez. Mivel a 336 kapcsolóegység nagyobb sugarú, ezért kevesebb menetű tekercsre van szükség a súrlódásos kapcsolat létrehozásához a 312 hüvellyel, hogy ugyanakkora forgatónyomatékkai hajtsa a generátor tengelyét, mintha kisebb sugarú kapcsolóegységet alkalmaznánk. A kevesebb menetszámú kapcsolótekercs révén

HU 224 739 Β1 viszont a 336 kapcsolóegység lényegesen egyszerűbben gyártható.

A 14. ábrán a találmány szerinti megoldás 9. példaként! kiviteli alakja látható, amelyen a mozgásátadó szerkezetet egészében 430 hivatkozási számmal jelöltük. Ennek 432 szíjtárcsaeleme V alakú 434 hornyok sorozatával van ellátva, ezek többszörös V profilú hajtószíjat fogadnak be. A mozgásátadó 430 szerkezetnek 436 agyszerkezet és 438 szerelőhüvelye van, amely arra szolgál, hogy a generátorszétkapcsoló, mozgásátadó 430 szerkezetet a generátor tengelyének végére szereljük. A 436 agyszerkezetnek hengeres 440 hüvelyrésze van, amely koncentrikusan helyezkedik el a 438 szerelőhüvely körül. A 440 hüvelyrész hengeres belső 442 felülettel rendelkezik, ugyanakkor a 438 szerelőhüvelynek hengeres külső 444 felülete van. A 436 agyszerkezet belső 442 felülete és a 438 szerelőhüvely külső 444 felülete között tűgörgős 446 csapágy van elrendezve. A 446 csapágy a 436 agyelemet úgy tartja, hogy az a 438 szerelőhüvelyhez képest viszonylagosan elfordulhasson.

A 436 agyszerkezetnek radiálisán kinyúló 448 falrésze van, amely a 440 hüvelyrész mellső végétől (a motorblokktól és a generátortól távolabbi részen) radiálisán kifelé nyúlik. A 436 agyszerkezetnek hengeres 450 peremrésze van, amely a 448 falrészből radiális irányba kinyúlik a motorblokk irányába, mégpedig a generátor tengelycsonkjának körzetébe. A 450 peremrész lényegében koncentrikusan helyezkedik el a hengeres 440 hüvelyrésszel.

A 432 tárcsaelemnek 452 peremrésze van, amelynek külső hengeres felülete súrlódásos kapcsolatban van a 436 agyszerkezet 450 peremrészének belső felületével, ezáltal merev kapcsolat van közöttük. De olyan kivitel is lehetséges, amelynél a súrlódásos vagy szoros illesztéses kapcsolat helyett a 432 szíjtárcsaelem 452 peremrésze más módon, például hegesztéssel van rögzítve a 436 agyszerkezet 450 peremrészéhez.

A 436 agyszerkezetnek a 440 hüvelyrésze és a 438 szerelőhüvely külső 444 felülete között 454 tömítőelem van elrendezve, amely lehet, például nejlongyűrű. Ennek helye kis távközzel helyezkedhet el a tűgörgős 446 csapágytól a mozgásátadó 430 szerkezet irányában. A 454 tömítőegység kis súrlódású tömítést biztosít a 442 és 444 felületek között, és egyúttal megakadályozza, hogy idegen anyagok jussanak a 446 csapágyba. A 452 tárcsaelem 458 fala, valamint a 438 szerelőhüvely 460 fala között hasonlóképpen 456 tömítőegység rendezhető el.

A rugós elemből és egyirányú kapcsolóból álló rugalmas és egyirányú 462 kapcsolómechanizmusnak a rugós 464 egysége torziós rugóként van kialakítva, ennek tekercsei körkörös keresztmetszetűek. A 462 kapcsolómechanizmus egyirányú 466 kapcsolóegysége lényegében megegyezik az első példaként! kiviteli alaknál bemutatott 76 kapcsolóegységgel. Megjegyezzük azonban, hogy célszerűen az egyirányú 466 kapcsolóegységnek rugóacélból készült acélszalagja van, és ez a külső felületén súrlódó anyaggal van ellátva. A 466 kapcsolóegységnek a súrlódó anyaga úgy van kialakítva és elrendezve, hogy az súrlódásos kapcsolatban legyen a 432 tárcsaelem hengeres belső 468 felületével.

A rugós 464 egység az egyirányú 466 kapcsolóegységgel 470 kapcsolaton keresztül kapcsolódik. A jelen esetben az egyirányú 466 kapcsolóegységnek megnövelt szélességű 472 háza van.

A rugós 464 egység legelső 474 tekercsének növelt átmérője van a többi rugótekercshez képest, és ez úgy van elrendezve, hogy külső felülete súrlódásos kapcsolatban legyen az egyirányú 466 kapcsolóegység megnövelt méretű 472 házával. A rugós 464 egység 474 tekercse radiális irányban kifelé igyekszik tágulni, ezáltal kapcsolódik a 466 kapcsolóegységnek a 472 házával. Célszerűen a 466 kapcsolóegységnek a növelt szélességű része 476 csatornával van ellátva, amely befogadja a rugós 464 egység első 474 tekercsét, ezáltal hoz létre olyan súrlódásos kapcsolatot, amely helytállóan, azaz nem eltolhatóan biztosít kapcsolatot a rugós 464 egység és az egyirányú 466 kapcsolóegység között.

Ez a kapcsolat természetesen létrehozható hegesztéses vagy mechanikus reteszeléses, vagy más befogásos rögzítésmóddal. Megjegyezzük azonban, hogy a súrlódásos kapcsolat a 474 tekercs és a 476 bemélyedés között lényegében a 474 tekercs teljes felülete mentén létesül, és mivel a 474 tekercs megnövelt átmérőjű, a súrlódásos kapcsolat a rugós 464 egység és a 466 kapcsolóegység között fenntartja a kapcsolatot.

A rugós 464 egység szemben fekvő vége 478 tekercsként van kialakítva, amely fix kapcsolatot biztosít a rugós 464 egység és a 438 szerelőhüvely között. A 438 szerelőhüvelynek körkörös 480 csatornája van a külső palástfelületén, ez úgy van kialakítva és elrendezve, hogy súrlódással kapcsolódjék a 478 tekercs belső felületével. A 478 tekercs radiálisán befelé igyekszik elmozdulni, ezáltal merev kapcsolatot biztosít a 480 csatornával, ezáltal súrlódásos reteszelőkapcsolatot hozunk létre a 438 szerelőhüvely és a rugós 464 egység között.

A 14. ábrából jól kivehető, hogy a 438 szerelőhüvely kétrészes kialakítású a jelen esetben, azaz mellső 439 részből áll, amelynek belső menetei kapcsolódnak a generátor tengelyvégével, valamint hátsó 441 része van, amely a tengelycsonk körkörös peremével kapcsolódik.

A mozgásátadó 430 szerkezet rögzítése a tengelycsonkon azzal jár, hogy a mellső 439 rész az axiális erőket átadja a hátsó 441 részre, vagyis közrefogja a 441 részt a tengelycsonk pereme és a 439 rész ezzel szomszédos homlokfelülete. Megjegyezzük, hogy olyan kivitel is lehetséges, amelynél a 438 szerelőhüvely egyetlen darabként van kialakítva.

Mivel a 14. ábra szerinti kiviteli alaknál tűgörgős 446 csapágyat alkalmaztunk, axiális távközt biztosítottunk a rugós 464 egység számára, ami eltérést jelent a

2. és 7. ábrán feltüntetett kiviteli alakokhoz képest. Mivel a tűgörgős 446 csapágy kisebb keresztmetszetű és külső átmérőjű, ezért a rugós 464 egység érintkező13

HU 224 739 Β1 kapcsolatba kerülhet a 446 csapággyal, anélkül, hogy a szétkapcsolószerkezet teljes átmérőjét ez jelentősen növelné.

Mivel a tűgörgős 446 csapágy nem ütközik a rugós 464 egység axiálisan kinyúló tekercseivel, több rugótekercs is alkalmazható ugyanazon axiális méret mellett, mint a 2. és 7. ábrán feltüntetett kiviteli alakoknál. Mivel itt több tekercs is alkalmazható, az első 474 menet arra szolgálhat, hogy biztosítsa a kapcsolatot az egyirányú 466 kapcsolóegységgel, ezért erősebb rugóval biztosíthatjuk a kapcsolatot. Továbbá mivel a rugó hosszabb lehet (több tekerccsel rendelkezhet), a rugó lehet merevebb.

A 15. ábrán a találmány szerinti megoldást tizedik példakénti kiviteli alakját tüntettük fel. Ez a kivitel lényegében megegyezik a 2. ábra szerinti kivitellel, azzal a kivétellel, hogy itt olyan tekercsrugóként kialakított rugós 490 egységet alkalmaztunk, amelynek négyszög keresztmetszetű tekercsei vannak (szemben a fentebb ismertetett 74 rugóelemmel, amelynek körkörös tekercsei voltak).

A 16. ábra szerinti további kiviteli alak ugyancsak hasonló elrendezésű a 7. ábra szerintihez, azzal a kivétellel, hogy itt négyszögletes keresztmetszetű tekercsekkel rendelkező rugós 492 egységet alkalmaztunk.

A 17. ábrán a találmány szerinti szétkapcsolószerkezet tizenkettedik példakénti kiviteli alakját mutatjuk be. Ennél a kivitelnél 498 szerelőhüvely külső felülete és 502 szíjtárcsaelem belső 500 felülete között párosával elrendezett tűgörgős 494 és 496 csapágyakat alkalmaztunk. A 494 csapágy a szétkapcsolószerkezet axiális irányban mellső végénél, a tűgörgős 496 csapágy viszont a hátsó végénél van elrendezve.

A 18A. és 18B. ábrán a találmány szerinti megoldás tizenharmadik példakénti kiviteli alakját szemléltetjük. A 18A. ábrán látható kivitel lényegében megegyezik a 9A. ábrán feltüntetettel, azzal az eltéréssel, hogy itt golyós 494 csapágyat alkalmaztunk, amely lényegében a 306 szíjtárcsaelem csökkentett átmérőjű 310 részén központosán helyezkedik el. így a csökkentett átmérőjű 310 rész 308 hornyaival kapcsolódó (külön nem ábrázolt) hajtószíj axiálisan kiegyensúlyozottan támaszkodik a 494 csapágyon.

A 18A. ábra szerint a generátorszétkapcsoló szerkezet 496 szerelőhüvellyel van ellátva, amely a generátor tengelyén van elrendezve, és előnyösen kétrészes kialakítású. Ennek mellső 498_A hüvelyrésze és hátsó 500 hüvelyrésze van, közöttük pedig a 494 csapágy belső gyűrűje elrendezve. A 494 csapágy belső 302 gyűrűje úgy van kialakítva és elrendezve, hogy az szoros illesztéssel, mereven legyen rögzítve a generátor tengelyén. A 496 szerelőhüvely a 494 csapággyal szomszédosán ferde 504 résszel van ellátva (18B. ábra). Ez a ferde 504 rész első 506 felülettel van ellátva, amely lényegében merőleges a forgástengelyre, továbbá olyan ferde 508 felülete van, amely az 506 felülettel szöget zár be. Az 506 és 508 felületek közötti szög célszerűen 45-155° közötti értékű. Az 506 és 508 felületek arra szolgálnak, hogy a 496 szerelőhüvelyt pontosan rögzítsék a vele társított generátor tengelyén.

Amikor a 496 szerelöhüvelyt rögzítjük a generátor tengelyén, akkor a ferde 508 felület központosítja a 496 szerelőhüvelyt a tengely középvonalához képest. A 498 szerelőhüvelynek a tengelyen való további rögzítését azáltal érjük el, hogy az 506 felület felütközik a 494 csapágy belső gyűrűjének oldalsó felületén.

A 22. ábrán keresztmetszetben a 23. ábrán viszont szétbontott perspektivikus képben szemléltettük a találmány szerinti mozgásátadó 600 szerkezet tizennegyedik példakénti kiviteli alakját. Ennek hengeres acélból készült 606 szíjtárcsaeleme van, ez V alakú 607 hornyokkal van ellátva. A 606 szíjtárcsaelem úgy van kialakítva és elrendezve, hogy az a 18 szíjhajtás többszörös V szelvényű 20 hajtószíjával kapcsolódjék (lásd

1. ábra), ezáltal hajtóerőket adjon át, és a generátorszétkapcsolót 600 szerkezetet működtesse. A mozgásátadó 600 szerkezet a generátor 36 tengelyén van rögzítve.

A mozgásátadó 600 szerkezet a jelen esetben a generátor tengelyén 608 agyszerkezet révén van rögzítve. A 608 agyszerkezet lényegében hengeres 609 hátsó része van, ennek belső felülete 610 menetekkel van ellátva, így a 608 agy a generátor tengelycsonkján lévő menetekkel kapcsolódik. A 608 agyszerkezet mellső részén belső felület van kialakítva több sík szakaszból, amelyek szerszámbefogadó 612 fészket képeznek, amely befogadja a 608 agyszerkezet elforgatásához szükséges szerszámot, és ezáltal a

608 agyszerkezet menetesen rögzíthető a generátor tengelycsonkján.

A 23. ábra szerint a 608 agyszerkezet hengeres

609 hátsó részének radiálisán kifelé nyúló, azzal egyetlen darabból készített 612_A peremrésze van, ez körkörös 614 felülettel van ellátva, amelyben 616 horony van kialakítva. A 616 horony keresztmetszetében ívelt kialakítású, és a körkörös 614 felület kerületének csak egy részén van kialakítva. A 616 horony 618 ütközőben végződik, amint az jól kivehető a 23. ábrán. A 616 horony mélyül a 618 ütköző irányába, amely szolgál, hogy ütköztesse rugós 622 egység csavarrugójának 620 végét. A rugós 622 egység csavarrugótekercsei a 608 agyszerkezet hengeres 609 hátsó része külső felületétől távközzel helyezkednek el. A rugós 622 egység szemben fekvő 624 vége a végfalként kialakított 628 ütközővel kapcsolódik, amely műanyag (célszerűen nejlon alapú) 630 kapcsolóegységben van kialakítva.

A kapcsoló 630 kapcsolóegységnek hengeres 632 házrésze, valamint 634 gyűrűrésze van, amely a hengeres 632 házrész mellső végénél van elrendezve. Célszerűen a 630 kapcsolóegység a fő 632 házrésszel és a 634 gyürűrésszel egyetlen darabként van fröccsöntve.

A 24. ábrán axiális nézetben látható az egyirányú 630 kapcsolóegység, amelynek a 634 gyűrűrésze belső hengeres 636 felületével axiális irányban helyezkedik el. A 636 felület radiális irányba tekintve belső részén - azon a kerületen belül, amelyet a 632 házrész határol - íves 638 horonnyal van ellátva (ez hasonló kialakítású, mint a fentebb említett 616 horony). A fentebb már ismertetett végfalszerű 628 ütköző képezi itt

HU 224 739 Β1 is a 638 horony egyik végét, mégpedig a 638 horony legmélyebb részénél. A 628 és a 618 ütköző kellő felületet biztosítanak ahhoz, hogy a rugós 622 egység szemben fekvő 624 és 626 végei kapcsolódjanak a 630 kapcsolóegységhez, ezáltal a rugós 622 egységnek a 624 végét elmozdíthassuk a generátorszétkapcsoló 600 szerkezet forgástengelye körül, valamint, hogy a rugós 622 egység 620 végét elfordíthatóan menessze a 608 agy a forgástengely körül.

A 634 gyűrürésznek 640 hornya van, amely a 634 gyűrűszerkezet teljes vastagságán áthalad axiális irányban. A 640 horonynak lényegében spirális 642 része van, amely a 634 gyűrűrész külső kerületétől radiálisán befelé helyezkedik el. A 640 horonynak továbbá radiális 644 részei vannak, amelyek a spirális 642 rész legbelső részéből nyúlnak ki radiális irányba, és ennek a hossza közelítőleg megegyezik a 634 gyűrűrész radiális mérete harmadával. A 640 horony 644 és 642 részeinek metszősíkjai egymással lényegében derékszöget zárnak be. Megjegyezzük azonban, hogy a 640 horony iránya a kerületi irányba tekintve szemben helyezkedik el az íves 638 horony irányával, és egyre mélyül a 628 ütköző irányába.

A mozgásátadó 600 szerkezet nyugalmi helyzetében a rugós 622 egység csavarrugója távközzel helyezkedik el a 630 kapcsolóegység hengeres 632 házrészének belső 636 felületétől, valamint a 609 hátsó rész külső hengeres 611 felületétől (23. ábra).

A 634 gyűrűrészben a 640 horony úgy van kialakítva, hogy az kapcsolatot képezzen rugós 652 kapcsolóegység hajlított 650 végével. Ez a 650 vég merőleges alakban van meghajlítva, így a merőlegesen behajlított 654 rész a 640 horony radiális 644 részében helyezkedik el. A közvetlenül ezzel szomszédos 656 rész keresztülhalad a 640 horony spirális 642 részein. A rugós 652 kapcsolóegység kapcsolóvége radiálisán befelé helyezkedik el a fő 632 házrészhez képest, és miután a rugós 652 kapcsolóegység elhagyja a 640 hornyot, érintkezik a fő 632 házrésszel.

A 606 szíjtárcsaelemnek belső hengeres 660 felülete van, ennek mellső felülete kapcsolatban van a 634 gyűrűrész külső hengeres 662 felületével. A 22. ábrán keresztmetszetben látható, hogy a rugós 652 kapcsolóegység 666 térben van elrendezve, amely a 606 szíjtárcsaelem belső hengeres 660 felülete és a 630 kapcsolóegység hengeres 632 házrészének külső felülete között van kialakítva.

A 652 kapcsolóegységnek rugóacélból készült 668 rugóeleme van, amely a belső részén elrendezve, továbbá 670 súrlódó anyaga van, amely a 668 rugóelem külső felületéhez kapcsolódik, amint azt részletesebben már ismertettük a 2-7. ábrák kapcsán.

Hasonlóképpen, mint az első két kiviteli alaknál, a 652 kapcsolóegység belső átmérője terheletlen állapotában (23. ábra) nagyobb, mint a 606 szíjtárcsaelem belső 660 felületének átmérője. így tehát, ha a generátorszétkapcsoló 600 szerkezetet összeépítjük, akkor a 652 kapcsolóegység tekercsének 670 súrlódó anyaga állandó kapcsolatban van a 606 szíjtárcsaelem belső 660 felületével.

A 22. ábrán látható, hogy a 606 szíjtárcsaelemet golyós 672 csapágy elfordíthatóan ágyaz a 608 agyszerkezeten. A 672 csapágy külső gyűrűje szoros illesztéssel kapcsolódik a 606 szíjtárcsaelem belső 660 felületéhez, belső 676 gyűrűje pedig szorosan van rögzítve a 608 agyszerkezet külső 678 felületén, mégpedig a 609 hátsó résznek a motorhoz vagy generátorhoz közelebbi részén, amelyen a generátorszétkapcsoló 600 szerkezet van elrendezve.

Hengeres 680 hüvely van elrendezve a 606 szíjtárcsaelem hengeres 682 gyűrürészén (22. és 23. ábra). Ez a 682 gyűrűrész lényegében sima hengeres külső felületű, és a radiálisán befelé irányuló felülete érintkezik 690 fedél külső hengeres 689 falának belső homlokfelületével. A 690 fedél hátsó 692 csatornát képez, amely lényegében U keresztmetszetű. A 690 fedél 692 csatornája befogadja a 606 tárcsaelemnek a 682 gyűrűrészét, a 630 kapcsolóegységnek a 634 gyűrűrészét, a rugós 652 kapcsolóegység 650 végét, a rugós 622 egység 624 végét, valamint a 680 hüvelyt. A 680 hüvely belső 696 falrésze lényegében hengeres kialakítású, ennek belső homlokfelülete kapcsolódik a hengeres 609 hátsó rész távolabbi végének külső felületével. A hengeres 609 hátsó rész csökkentett átmérőjű 698 résszel rendelkezik, amely úgy van kialakítva, hogy befogadja a 690 fedél belső 696 falrészének vastagságát. A 606 szíjtárcsaelem 682 gyűrűrésze 697 horonnyal van ellátva, amely úgy van kialakítva, hogy befogadja a 699 O gyűrűt, mégpedig a 680 hüvely és a

607 hornyok közötti részen.

Működéskor a 606 szíjtárcsaelem forgómozgást végez A nyíllal jelölt irányba (lásd 23. ábra), amelynek révén elmozdítja a 652 kapcsolóegység 657 végét. Hasonlóképpen, mint az első példakénti kiviteli alaknál, a 652 kapcsolóegység részei úgy működnek, hogy átadják a forgatóerőt a 606 szíjtárcsaelemről. A 606 szíjtárcsaelem forgómozgása az A nyíl irányba azzal jár, hogy a 652 kapcsolóegység is elfordul azonos irányba, ezt a 23. ábrán B nyíllal jelöltük.

A 652 kapcsolóegység 650 vége a 630 egységhez van rögzítve a 640 horonynál, ezért a 630 egységet is azonos irányba fordítjuk el, amit a 23. ábrán C nyíl jelöl. Ennek eredményeként a 628 ütköző a 634 gyűrűrészben kapcsolódik a rugós 622 egység 624 végével és a rugót B nyíl irányába mozdítja el. A rugós 622 egység szemben fekvő 620 vége viszont kapcsolódik a

608 agy 612 fészkében kiképzett 616 horony 618 ütközőjével. Ennek hatására a 608 agyszerkezet a C nyíl irányába fordul el. Ez viszont magával forgatja a generátor 36 tengelyét C nyíl irányába.

A fentebb ismertetett hajtás során tehát a rugós 622 egység csavarrugója expandálódik a 606 szíjtárcsaelem és a generátor tengelye közötti rugalmas terhelés következtében, és a rugós 622 egység expanzióját határolja a kapcsolóhordozó 630 kapcsolóegység 632 házrészének belső 633 felülete, ez ugyanis megakadályozza a túlzott rugóexpanziót.

Hasonlóképpen, mint a fentebb ismertetett példakénti kiviteli alakoknál, a rugós 622 egység a generátor 606 szíjtárcsaelemének forgatómozgását úgy adja át a

HU 224 739 Β1 hajtószíj révén a 608 agyra, hogy a generátor tengelycsonkja azonos irányban forog, mint a generátor606 szíjtárcsaelem, ugyanakkor alkalmas instacionáris, azaz változó elmozdulásra ezzel ellentétes irányba is.

Az egyirányú 652 kapcsolóegység úgy van kialakítva, hogy a 608 agyszerkezet és a generátor tengelycsonkja nagyobb sebességgel foroghasson, mint a generátor 606 szíjtárcsaeleme, ha a motor kihajtó14 tengelyének sebessége csökken olyan mértékben, hogy az előre meghatározott negatív nyomatékkülönbséget létesít a generátor 606 szíjtárcsaeleme és a 608 agyszerkezet között.

A 25. ábrán a találmány szerinti megoldás tizenötödik példakénti kiviteli alakját szemléltettük szétbontott perspektivikus képben, amelyen a generátorszétkapcsoló mozgásátadó 700 szerkezet lényegében megegyezik a 23. ábra szerinti megoldással a következő eltérésekkel. A fő különbség abban jelölhető meg, hogy az ennél alkalmazott rugós 722 egység tekercsrugójának tekercselési iránya más, mint a korábbi kiviteli alaknál. A rugós 722 egység tekercsrugója itt ellentétes irányban van tekercselve, mint a korábbi kivitelnél, így a rugós 722 egység érintkezésbe kerül a 606 szíjtárcsaelemmel, ha a generátor 36 tengelyét forgatja a 606 szíjtárcsaelem.

A rugós 722 egység 724 vége hajlított nyúlvánnyal van ellátva, amely axiális irányban a motortól távolodó irányban helyezkedik el. Továbbá a rugós 722 egység szemben fekvő 726 végnyúlványa van, amely ellenkező irányban helyezkedik el, mint az első 724 vége.

A mozgásátadó 700 szerkezetnek 708 agyszerkezete van, amely lényegében megegyezik a korábbi kiviteli alaknál ismertetettel, azzal az eltéréssel, hogy ennek 712 peremrésze van, amely axiális 718 nyílással van ellátva. (Ez helyettesíti a korábbi kiviteli alaknál alkalmazott hornyot és az ütközőként szereplő végfalat.) A 718 nyílás úgy van kialakítva, hogy befogadja a rugós 722 egység 726 végnyúlványát.

A mozgásátadó 700 szerkezetnek egyirányú 730 kapcsolóegysége van, amely lényegében megegyezik a fentebb már ismertetett kivitellel, azzal a különbséggel, hogy itt axiális 728 nyílás van kialakítva 734 peremében (a horony és az ütközőként szereplő végfal helyett). A 728 nyílás a 734 peremben úgy van kialakítva, hogy az befogadja a rugós 722 egység 724 végét.

A 26. ábrán a 730 kapcsolóegység hátsó homloknézete látható, itt jól kivehető, hogy a 730 kapcsolóegységnek azonos 640 hornya van, mint amilyet fentebb már ismertettünk. Ennél a kiviteli alaknál ugyancsak alkalmaztunk azonos 652 kapcsolóegységet, 606 szíjtárcsaelemet, gyűrűszerű 680 részt és 690 fedelet.

A 25. és 26. ábrán látható kiviteli alaknál a 606 szíjtárcsaelem forgási elmozdulását A nyíl jelöli, aminek hatására az a 652 kapcsolóegységet B nyíl irányába fordítja, amint azt fentebb már ismertettük. A 652 kapcsolóegység forgatónyomatéka forgásra kényszeríti a 730 kapcsolóegységet is B nyíl irányába. A 730 kapcsolóegységnek ez a forgómozgása átadódik a rugós 722 egység 724 végére, és ezáltal a rugós 722 egységet összenyomódásra kényszeríti úgy, hogy a tekercsrugó összehúzódását a 708 agy külső hengeres 709 felülete határolja. A rugós 722 egység másik 726 vége elforgatja a 708 agyszerkezetet, ez pedig a generátor 36 tengelyét. Mivel a külső hengeres 709 felület korlátozza a rugós 722 egység összehúzódását, ezáltal a rugós 722 egység túlzott deformációját megakadályozzuk.

A fentebb ismertetett példakénti kiviteli alakok mindegyikénél a generátorszétkapcsoló szerkezet kapcsolóegysége és rugós egysége két, különálló szerkezeti egységként szerepelt, amelyeket sorba kapcsolva működtettünk a szíjtárcsaelem és a szerelőagy között. Ennek eredményeként a kapcsolóegységben és a különálló rugóelemben ébredő rugalmas feszültségeket egymástól függetlenül szabályozhatjuk. így tehát a kapcsolóegységhez használt rugóacél flexibilitását növelhetjük, például ha a rugóacélt a kapcsolóegységben vékonyabbra készítjük, vagy ha változtatjuk a tekercsek merevségét. Ezáltal gyengébbé tehetjük a kapcsolóegység rugótényezőjét a rugóegységhez képest. így tehát a kapcsolóegység anyaga kisebb erővel kapcsolódik a tárcsaelem rugalmas agyfelületével a megcsúszási üzemállapotban, ahhoz az elrendezéshez hasonlítva, amelyben a kapcsoló flexibilitása a rugóelem rugalmasságával van csak meghatározva. Ennek eredményeként a kapcsolómechanizmus lényegesen hosszabb élettartamú a találmány szerinti megoldásnál.

Célszerűen a rugalmas egység torziós rugóállandója tízszer nagyobb, mint a kapcsolóegység rugóállandója. A bemutatott példakénti kiviteli alakoknál a rugóegység torziós forgást ad át, és ennek a torziós rugómerevségi állandója nagyságrenddel nagyobb lehet a kapcsolóegységhez használt rugóacéléhoz képest, így például 0,2-0,3 Nm/rad, illetve 0,002-0,003 Nm/rad. Célszerűen a rugós egység torziós rugómerevsége lehet 0,1 Nm/rad, a kapcsolóegységé pedig 0,01 Nm/rad.

A bemutatott kiviteli alakoknál a súrlódási tényező úgy választandó meg, hogy a súrlódó anyag súrlódótényezője nagyobb legyen mint az acélé. Célszerű, ha a kapcsoló súrlódó anyagának a súrlódási tényezőjét 0,25-dal nagyobbra választjuk, célszerű 0,3-0,4-del nagyobbra választjuk a szíjtárcsaelem acélfelületéhez képest.

További előnyként kiemeljük még, hogy a külön kapcsolóegység és rugós egység sorba kapcsolásával legalább részben axiálisan átlapolókapcsolatot érünk el, mégpedig viszonylag kis axiális hézaggal. Továbbá mivel nagyobb axiális teret biztosítunk a kapcsolóegység és a rugós egység számára, ezek mindegyike a saját funkcióját sokkal hatásosabban képes végezni. Például mivel több kapcsoló-rugótekercset alkalmazhatunk, kisebb a kapcsoló súrlódási kopása, viszont a rögzítési hatás lényegesen jobb, mint a hagyományos megoldásoknál.

Jóllehet a gyártási költségek szempontjából nem feltétlenül előnyös, mégis megemlítünk olyan kiviteli alakot is, amelynél a rugós egység és az egyirányú kapcsolóegység nem különálló szerkezeti elemekként, hanem egyetlen szerkezeti egységként vannak kiala16

HU 224 739 Β1 kítva, amelyek azonban egymással sorba kapcsolt rugóselemi és kapcsolómechanizmus funkciót látják el. Az egyetlen tekercsként kialakított kapcsolóegység úgy is kialakítható, hogy a torziós rugóállandója legalább tízszer kisebb legyen, mint a rugós egységé. Ez kialakítható például azáltal, hogy a kapcsolóegységben csökkentjük a tekercs átmérőjét, ezáltal kisebb tekercsátmérőt alkalmazunk, mint a rugós egységnél. Megemlítjük, hogy az egyetlen szerkezeti egységként kialakított változatnál a két rész különböző súrlódási tényezőjű lehet, és ez megoldható azáltal, ha a tekercselt rugóanyaghoz rögzítjük a súrlódó anyagot.

A fentiek alapján nyilvánvaló, hogy a találmány szerinti megoldás egyszerűen megvalósítható. Megjegyezzük azonban, hogy a bemutatott példaként! kiviteli alakokon kívül számos más kombinációban és változatban is megvalósítható a találmány szerinti megoldás, az igényelt oltalmi körön belül.

Claims (40)

1. SZABADALMI IGÉNYPONTOK

   1. Szerkezet hajtómotor tengelyéről meghajtott hajtószíjról segédberendezés tengelyére történő mozgásátadásra, amelynek a segédberendezés, például generátor tengelyén, azzal együttforgathatóan elrendezett agyszerkezete, valamint olyan szíjtárcsaeleme van, amely az agyszerkezeten van elrendezve és a hajtószíjjal hajtott kapcsolatban van, továbbá a szíjtárcsaelemet az agyszerkezettel összekapcsoló rugós és egyirányú kapcsolómechanizmussal van ellátva, azzal jellemezve, hogy a mozgásátadó szerkezetnek (26, 226, 300, 430, 600, 700) a rugós és egyirányú kapcsolómechanizmusa (72, 272, 322, 462) rugós egységet (74, 274, 324, 370, 386, 388, 390, 400, 418, 464, 490, 492, 622, 722) és azzal sorba kapcsolt, de különálló egyirányú kapcsolóegységet (76, 276, 336, 466, 652) foglal magában, továbbá a rugós egység (74, 274, 390, 400, 418, 464, 490, 492, 622, 722) a szíjtárcsaelem (106, 206, 306, 432, 502, 606) hajtási forgómozgását az agyszerkezetre (52, 252, 328, 382, 392, 402, 422, 436, 608, 708) olyan értelemben átadó elrendezésű, hogy a segédberendezés tengelye (36) a szíjtárcsaelemmel (106) azonos irányban elfordítható, de eközben rugalmas viszonylagos elmozdulást végezhet a szíjtárcsaelem (106) hajtási forgómozgásával ellentétes irányba; továbbá a hajtott szíjtárcsaelem (106) előre meghatározott mértékben lelassult forgási állapotában az egyirányú kapcsolóegység (76, 276, 336, 466, 652) az agyszerkezetnek (52, 252, 328, 382, 392, 402, 422, 608, 708) és a tengelynek (36) a szíjtárcsaelem (106) forgási sebességénél nagyobb sebességgel történő forgatását engedő kialakítású.
2. 2. Az 1. igénypont szerinti szerkezet, azzal jellemezve, hogy a rugós egység (74, 274, 390, 400, 418, 464,490,492,622, 722) torziós rugalmassági tényezője nagyobb, mint az egyirányú kapcsolóegységé (76, 276, 336, 466, 652).
3. 3. A 2. igénypont szerinti szerkezet, azzal jellemezve, hogy a rugós egység (74, 274, 390, 400, 418, 464,

   490, 492, 622, 722) torziós rugalmassági tényezője legalább tízszer nagyobb, mint az egyirányú kapcsolóegységé (76, 276, 336, 466, 652).
4. 4. Az 1. igénypont szerinti szerkezet, azzal jellemezve, hogy az egyirányú kapcsolóegység (76, 276, 336, 466, 652) olyan anyagot tartalmaz, amelynek súrlódási tényezője nagyobb, mint a rugós egységé (74, 274, 390, 400, 418, 464, 490, 492, 622, 722).
5. 5. A 4. igénypont szerinti szerkezet, azzal jellemezve, hogy az egyirányú kapcsolóegység (76, 276, 336, 466, 652) anyagának súrlódási tényezője legalább 0,25-dal nagyobb, mint a szíjtárcsaelem (106) acélanyagának súrlódási tényezője.
6. 6. Az 5. igénypont szerinti szerkezet, azzal jellemezve, hogy az egyirányú kapcsolóegység anyagának súrlódási tényezője 0,3-0,4 közötti értékkel nagyobb, mint a szíjtárcsaelem (106) acélanyagáé.
7. 7. Az 1. igénypont szerinti szerkezet, azzal jellemezve, hogy a rugós egység (74, 274, 390, 400, 418, 464, 490, 492, 622, 722) és az egyirányú kapcsolóegység (76, 276, 336, 466, 652) mindegyike acéltekercset tartalmaz, ahol az egyirányú kapcsolóegység tekercseinek radiális mérete kisebb, mint a rugós egység tekercseié.
8. 8. Az 1. igénypont szerinti szerkezet, azzal jellemezve, hogy az egyirányú kapcsolóegységnek (76) acéltekercsből álló szerkezete (88) és ezen elrendezett súrlódó anyaga (90) van, amelynek súrlódási tényezője nagyobb, mint az acéltekercs szerkezeté (88).
9. 9. A 8. igénypont szerinti szerkezet, azzal jellemezve, hogy a rugós egység (74) egyik vége az agyszerkezethez (52), a szemben fekvő vége viszont az egyirányú kapcsolóegységhez (76) van rögzítve, továbbá az egyirányú kapcsolóegység (76) súrlódó anyaga (90) egyrészt súrlódásos kapcsolatba hozható a szíjtárcsával, és a rugós egység (74) révén a szíjtárcsa forgatónyomatékét az agyszerkezetre (52) átadó kialakítású, másrészt a súrlódó anyag (90) csúszókapcsolatba hozható a szíjtárcsaelemmel (106), ebben az állapotban lehetővé teszi a tengelynek (36) a szíjtárcsaelemnél (106) nagyobb sebességű forgását, a hajtott szíjtárcsaelem (106) sebességének előre meghatározott mértékű csökkenésekor.
10. 10. Az 1. igénypont szerinti szerkezet, azzal jellemezve, hogy a rugós egység és az egyirányú kapcsolóegység axiális irányban egymást átlapolóan vannak elrendezve.
11. 11. A 10. igénypont szerinti szerkezet, azzal jellemezve, hogy a rugós egység (622, 722) és az egyirányú kapcsolóegység (652) közbenső, előnyösen hengeres elem (632, 730) révén vannak egymással sorba kapcsolva, amely axiális irányban átlapolja a rugós egységet (622, 722) és az egyirányú kapcsolóegységet (652).
12. 12. A 11. igénypont szerinti szerkezet, azzal jellemezve, hogy a rugós egység (622, 722) a közbenső hengeres elemen (632, 730) belül, az egyirányú kapcsolóegység (652) viszont azon kívül van elrendezve, továbbá a rugalmas egység (622, 722) egyik vége az agyszerkezethez, a szemben fekvő másik vége pedig a

    HU 224 739 Β1 közbenső hengeres elemhez (632, 730) kapcsolódik; az egyirányú kapcsolóegység (652) az egyik végével a közbenső hengeres elemhez (632, 730) kapcsolódik, a másik vége pedig súrlódásos rögzítőkapcsolatban van a szíjtárcsaelemmel (106), valamint lehetővé teszi, hogy a rugós egység rugalmasan összekapcsolja az agyszerkezetet a szíjtárcsaelemmel (106), az egyirányú kapcsolóegység (652) olyan értelmű felületi csúszókapcsolatban van a szíjtárcsaelemmel (106), hogy az lehetővé teszi az agyszerkezetnek és a tengelynek a szíjtárcsaeleménél (106) nagyobb sebességű forgását, ha a szíjtárcsaelem (106) előre meghatározott mértékben lelassult állapotban van.
13. 13. Az 1. igénypont szerinti szerkezet, azzal jellemezve, hogy a rugós egység egyik vége az agyszerkezethez van rögzítve, a másik vége pedig az egyirányú kapcsolóegységhez csatlakozik; az egyirányú kapcsolóegység radiális irányba rugalmasan kifelé terhelt állapotú, ezáltal annak egy része a szíjtárcsaelem (106) álló helyzetében súrlódásos kapcsolatban van a szíjtárcsaelemmel, továbbá a segédberendezés tengelyének forgatott állapotában az egyirányú kapcsolóegységnek a szíjtárcsaelemmel (106) súrlódásos reteszelőkapcsolatba hozható, radiálisán kinyúló részei is vannak, ilyenkor a szíjtárcsaelem (106) forgató-hajtókapcsolatban van a rugalmas egységgel, amely a szíjtárcsaelem (106) forgatóhajtását az agyszerkezetre átadó helyzetű.
14. 14. Az 1. igénypont szerinti szerkezet, azzal jellemezve, hogy a rugós egység és az egyirányú kapcsolóegység mindegyike tartalmaz rugalmas acéltekercset; a rugós egységnek tekercselt acélszerkezete (88) és ezen elrendezett súrlódó anyaga (90) van, amelynek súrlódási tényezője nagyobb, mint a tekercselt acélszerkezeté (88).
15. 15. Az 1. igénypont szerinti szerkezet, azzal jellemezve, hogy a rugós egység egyik vége az agyszerkezethez, a másik vége viszont az egyirányú kapcsolóegységhez kapcsolódik; az egyirányú kapcsolóegység olyan értelmű súrlódásos kapcsolatban van a szíjtárcsaelemmel (106), hogy lehetővé teszi, hogy a rugós egység átadja a szíjtárcsaelem (106) hajtó-forgatónyomatékát az agyszerkezetre; a súrlódó anyag olyan értelmű csúszókapcsolatban van a szíjtárcsaelemmel (106) hogy engedi az agyszerkezetnek a szíjtárcsaelem (106) forgási sebességét meghaladó sebességgel való forgását, ha a szíjtárcsaelem (106) előre meghatározott mértékben lelassult állapotban van.
16. 16. Az 1. igénypont szerinti szerkezet, azzal jellemezve, hogy a rugós egységnek tekercsrugója van, ennek egyik vége az agyszerkezethez, a másik vége pedig az egyirányú kapcsolóegységhez van rögzítve; az egyirányú kapcsolóegység tekercselt acélszerkezetből (88) és azon elrendezett súrlódó anyagból áll, ennek a súrlódási tényezője nagyobb, mint a tekercselt acélszerkezeté (88), továbbá az egyirányú kapcsolóegységnek olyan végrésze van, amely a szíjtárcsaelem (106) belső felületével van erőzáró kapcsolatban, továbbá az egyirányú kapcsolóegységnek a végrészén elrendezett súrlódó anyag úgy van kialakítva és elrendezve, hogy a súrlódó anyag súrlódásos kapcsolatban van szíjtárcsaelemmel (106), annak a hajtószíjjal történő kezdeti meghajtási állapotában; az egyirányú kapcsolóegységnek a végrésztől kinyúló részei kapcsolódnak a szíjtárcsaelemmel (106), a szíjtárcsaelem (106) továbbforgatott állapotában, mindaddig, amíg lényegében minden egyirányú kapcsolóegység kapcsolódásba kerül a szíjtárcsaelemmel (106), és a szíjtárcsaelem (106) forgása át nem adódik ezen a kapcsolaton keresztül a rugós egységre, amely rugalmas kapcsolatot képez a szíjtárcsaelem (106) és az agyszerkezet között.
17. 17. Az 1. igénypont szerinti szerkezet, azzal jellemezve, hogy a rugós egység olyan rugót tartalmaz, amely körkörös huzalból tekercselt spirális torziós rugót és/vagy körkörös huzalból axiális irányban átlapolt spirális torziós rugót és/vagy lapos huzalból spirálisra tekercselt torziós rugót és/vagy lapos huzalból axiálisan átlapolt, spirálisra tekercselt torziós rugót és/vagy gumirugót foglal magában.
18. 18. Szíjhajtás gépjárművekhez, az 1-16. igénypontok bármelyike szerinti mozgásátadó szerkezettel, amely gépjárművek hajtásrendszerének belső égésű motorja (10) van, ennek kihajtótengelye (14) hajtószíjtárcsával (16) van ellátva, amely a forgástengelye körül forgathatóan van elrendezve; a hajtórendszer hajtott szerkezeti egységek (22, 24, 26, 28, 30) sorozatát foglalja magában, ezek mindegyike egy-egy hajtott szíjtárcsával rendelkezik, és ezek a hajtószíjtárcsa (16) forgástengelyével párhuzamos forgástengelyeik körül forgathatóan vannak elrendezve, és végtelenített szerpentin alakzatú hajtószíj (20) révén a hajtószíjtárcsával (16) együttműködő közös szíjhajtásba (18) vannak rendezve, amelynél a hajtott egységek hajtási sorrendje megfelel a hajtott egységeknek a hajtószíj (20) haladási irányába eső elrendezésének; ebben a sorrendben a hajtott egységek magukban foglalják a generátor mozgásátadó szerkezetét, amelynek tengelyközép körül forgatható tengelye (36) van, azzal jellemezve, hogy a generátor mozgásátadó szerkezetének (26, 226, 300, 430, 600, 700) tengelye (36) révén a tengelyközép körül együttforgatható agyszerkezete (52, 252, 328, 382, 392, 402, 422, 608, 708) van; továbbá rugós és egyirányú kapcsolómechanizmusa (72, 272, 322, 462) kapcsolja össze a generátor szíjtárcsaelemét (106) az agyszerkezettel (52, 252, 328, 382, 392, 402, 422, 608, 708), ahol a rugós és egyirányú kapcsolómechanizmus (72, 272, 322, 462) rugós egységet (74, 274, 324, 370, 386, 388, 390, 400, 418, 464, 490, 492, 622, 722) és ettől különálló, de vele sorba kapcsolt, egyirányú kapcsolóegységet (76, 276, 336, 466, 652) foglal magában, a rugós egység (74, 274, 324, 370, 386, 388, 390, 400, 418, 436, 464, 490, 492, 622, 722) a generátor hajtott szíjtárcsaelemének (106) a forgási mozgását a hajtószíj (20) révén az agyszerkezetre (52, 252, 328, 382, 392, 402, 422, 436, 608, 708) olyan értelemben átadó kialakítású, hogy a generátor tengelye (36) a generátor szíjtárcsaelemével (106) azonos forgásiránnyal rendelkezik, ugyanakkor lehetővé tesz időszakosan viszonylagos rugalmas elmozdulást a generátor szijtár18

    HU 224 739 Β1 csaeleme (106) forgásirányával szembeni irányba a szíjtárcsaelem (106) hajtott forgási elmozdulása közben; az egyirányú kapcsolóegység (76, 276, 336, 466, 652) az agyszerkezet (52, 252, 328, 382, 392, 402, 422, 436, 608, 708) és a generátor tengelye (36) számára olyan sebességgel való forgást tesz lehetővé, amely a generátor szíjtárcsaelemének (106) forgási sebességénél nagyobb, ha a motor kihajtó-tengelycsonkjának (14) sebessége olyan mértékben lelassul, hogy a generátor szíjtárcsaeleme (106) és az agyszerkezet (52, 252, 328, 382, 392, 402, 422, 608, 708) között előre meghatározott mértékű negatív forgatónyomaték lép fel.
19. 19. A 18. igénypont szerinti szíjhajtás, azzal jellemezve, hogy az egyirányú kapcsolóegység (76) tekercselt acélszerkezetet (88) foglal magában, amely súrlódó anyagot (90) tart, ennek súrlódási tényezője nagyobb, mint a tekercselt acélszerkezeté (88).
20. 20. A 19. igénypont szerinti szíjhajtás, azzal jellemezve, hogy a súrlódó anyag (90) gumialapú anyagot tartalmaz.
21. 21. A 18. igénypont szerinti szíjhajtás, azzal jellemezve, hogy a rugós egység (324, 386, 388) gumianyagot tartalmaz.
22. 22. A 18. igénypont szerinti szíjhajtás, azzal jellemezve, hogy a rugós egység és az egyirányú kapcsolóegység axiális irányban egymást átlapolóan vannak elrendezve.
23. 23. A 22. igénypont szerinti szíjhajtás, azzal jellemezve, hogy a rugós egység (622, 722) és az egyirányú kapcsolóegység (652) közbenső, előnyösen hengeres elem (632, 730) révén vannak egymással sorba kapcsolva, amely axiális irányban átlapolja a rugós egységet (622, 722) és az egyirányú kapcsolóegységet (652).
24. 24. A 23. igénypont szerinti szíjhajtás, azzal jellemezve, hogy a rugós egység a közbenső hengeres elemen (632, 730) belül, az egyirányú kapcsolóegység (652) viszont azon kívül van elrendezve, továbbá a rugós egység (622, 722) egyik vége az agyszerkezethez, a másik vége pedig a közbenső hengeres elemhez (632, 730) kapcsolódik; az egyirányú kapcsolóegység (652) az egyik végével a közbenső hengeres elemhez (632, 730) kapcsolódik, a másik vége pedig súrlódásos rögzítőkapcsolatban van a generátor szíjtárcsaelemével (106), és lehetővé teszi, hogy a rugós egység rugalmasan összekapcsolja az agyszerkezetet a szíjtárcsaelemmel (106), és az egyirányú kapcsolóegység (652) olyan értelmű felületi csúszókapcsolatban van a szíjtárcsaelemmel (106), hogy az lehetővé teszi az agyszerkezetnek és a generátor tengelyének a generátor szíjtárcsaeleménél (106) nagyobb sebességű forgását, ha a motor kihajtótengelye előre meghatározott mértékben lelassult állapotban van, és ilyenkor a generátor szíjtárcsaeleme és az agyszerkezet között előre meghatározott negatív nyomaték lép fel.
25. 25. A 18. igénypont szerinti szíjhajtás, azzal jellemezve, hogy a rugós egység egyik vége az agyszerkezethez, a másik vége pedig az egyirányú kapcsolóegységhez van rögzítve, továbbá az egyirányú kapcsolóelem radiális irányban kifelé rugóterheléssel úgy van elrendezve, hogy egy része súrlódásos kapcsolatban van a generátor szíjtárcsaelemével (106), annak statikus álló állapotában, továbbá a generátor szíjtárcsaelemének forgatott állapotában az egyirányú kapcsolóegységnek a szíjtárcsaelemmel súrlódásos reteszelőkapcsolatba hozható, radiálisán kinyúló részei vannak, ebben az állapotban a generátornak a hajtószíj révén hajtott szíjtárcsaeleme (106) forgatási hajtókapcsolatban van a generátor tengelyével.
26. 26. A 25. igénypont szerinti szíjhajtás, azzal jellemezve, hogy a rugós egység és az egyirányú kapcsolóegység tekercselt acélanyagot foglal magában, továbbá a rugalmas egység és az egyirányú kapcsolóegység tekercsei egyazon irányba vannak tekercselve, ahol az agyszerkezetnek a generátor hajtott szíjtárcsaeleméhez (106) való rugalmas kapcsolódásakor a rugós egység radiális irányba összenyomott helyzetben van.
27. 27. A 25. igénypont szerinti szíjhajtás, azzal jellemezve, hogy a rugós egység (722) és az egyirányú kapcsolóegység (652) tekercselt acélelemet foglal magában, továbbá a rugós egység és az egyirányú kapcsolóegység tekercsei egymással ellentétes irányba vannak tekercselve, ahol az agyszerkezetnek a generátor hajtott szíjtárcsaeleméhez (106) való rugalmas kapcsolódásakor a rugós egység radiális irányba expandált helyzetű.
28. 28. A 18. igénypont szerinti szíjhajtás, azzal jellemezve, hogy a generátor szíjtárcsaeleme (106) az agyszerkezethez képest viszonylagosan elfordíthatóan golyóscsapágyban (50, 674) és perselyben (112, 680) van ágyazva, ahol a golyóscsapágy a hüvelytől a tengelyközépvonal mentén axiális távközzel van elrendezve.
29. 29. A 28. igénypont szerinti szíjhajtás, azzal jellemezve, hogy a golyóscsapágy a generátoregységhez közelebb van elrendezve, mint a persely.
30. 30. A 28. igénypont szerinti szíjhajtás, azzal jellemezve, hogy a persely a generátoregységhez közelebb van elrendezve, mint a golyóscsapágy.
31. 31. A 18. igénypont szerinti szíjhajtás, azzal jellemezve, hogy a rugós egység egyik vége az agyszerkezethez van rögzítve, a másik vége pedig az egyirányú kapcsolóegységhez csatlakozik; az egyirányú kapcsolóegység a generátor szíjtárcsaelemével (106) súrlódási kapcsolatban van, ebben az állapotban a rugalmas egység a generátor szíjtárcsaelemének forgási elmozdulását az agyszerkezetre átadó helyzetű, továbbá a súrlódó anyag csúszókapcsolatban van a generátor szíjtárcsaelemével (106), ezért a generátor tengelye a generátor szíjtárcsaeleménél (106) nagyobb sebességgel forgatható, ha a motor kihajtótengelyének forgási sebessége olyan mértékben csökken, hogy a generátor szíjtárcsaeleme (106) és az agyszerkezet között előre meghatározott mértékű negatív nyomaték lép fel.
32. 32. A 18. igénypont szerinti szíjhajtás, azzal jellemezve, hogy a rugós egység kör keresztmetszetű huzalból készült rugót foglal magában; az egyirányú kapcsolóegységnek tekercselt acélszerkezete és ezen el19

    HU 224 739 Β1 rendezett súrlódó anyaga van; a súrlódó anyag súrlódási tényezője nagyobb, mint a tekercselt acélszerkezeté; továbbá hajtása van, amelynél a rugalmas egység és az egyirányú kapcsolóegység közötti kapcsolat magában foglalja a tekercselt acélszerkezet olyan sajtolt részét (78, 424), amely reteszelőkapcsolatban van a körkörös huzalú rugó egy részével.
33. 33. A 18. igénypont szerinti szíjhajtás, azzal jellemezve, hogy a rugós egység rugóállandója nagyobb, mint 1,2χ10^-2 mkg elcsavarodási szögfokokként, továbbá az egyirányú kapcsolóegység rugóállandója kisebb, mint 1,2χ10^-3 mkg elcsavarodási szögfokokként.
34. 34. A 33. igénypont szerinti szíjhajtás, azzal jellemezve, hogy a rugós egység rugóállandója nagyobb, mint az egyirányú kapcsolóegység rugóállandója.
35. 35. A 18. igénypont szerinti szíjhajtás, azzal jellemezve, hogy a rugós egység gumirugót (324) foglal magában, amely a generátor szíjtárcsaelemének (106) az agyszerkezethez kapcsolt helyzetében összenyomott állapotban van.
36. 36. A 18. igénypont szerinti szíjhajtás, azzal jellemezve, hogy a rugós egység (386, 388) gumirugót foglal magában, amely a generátor szíjtárcsaelemének (106) az agyszerkezethez rugalmasan kapcsolt helyzetében nyírási igénybevétellel terhelt állapotban van.
37. 37. A 18. igénypont szerinti szíjhajtás, azzal jellemezve, hogy a rugós egységnek (400) két, laprugóból készült torziós rugója (404, 406) van, ezek a generátor szíjtárcsaelemének (106) az agyszerkezethez rugalmasan kapcsolt helyzetében torziósán kiegyenlített alakzatot vesznek fel.
38. 38. A 18. igénypont szerinti szíjhajtás, azzal jellemezve, hogy a rugós egység olyan rugót tartalmaz, amely körkörös huzalból tekercselt spirális torziós rugót és/vagy kör keresztmetszetű huzalból axiális irányban átlapolt spirális torziós rugót és/vagy lapos huzalból spirálisra tekercselt torziós rugót és/vagy lapos huzalból spirálisra tekercselt torziós rugót és/vagy laprugóból axiális irányban átlapoló spirális torziós rugót foglal magában.
39. 39. A 18. igénypont szerinti szíjhajtás, azzal jellemezve, hogy a generátor szíjtárcsaeleme az agyszerkezeten tűgörgős csapágyban (446) van ágyazva.
40. 40. A 18. igénypont szerinti szíjhajtás, azzal jellemezve, hogy az egyirányú kapcsolóegység (336) villa alakú szalagot foglal magában, ennek középső szalagrésze (342) hajtogatva van, és ez a kerület mentén átlapoló kapcsolatban van a két szélső, egymástól axiális távközzel elhelyezkedő szalagrészhez (344, 346) képest.