HU221342B1

HU221342B1 - Substituted liposaccharides useful in the treatment and prevention of endotoxemia

Info

Publication number: HU221342B1
Application number: HU9802662A
Authority: HU
Inventors: William J Christ; Tsutomu Kawata; Seiichi Kobayashi; Daniel P Rossignol
Original assignee: Eisai Co Ltd
Priority date: 1995-06-05
Filing date: 1996-06-05
Publication date: 2002-09-28
Also published as: WO1996039411A1; PT853627E; MX9709502A; KR100416335B1; CA2223140C; ATE258185T1; NZ312299A; HUP9802662A3; AU707779C; EP0853627B1; HUP9802662A2; US7737129B2; NO310239B1; US5750664A; KR19990022104A; EP0853627A1; US20030144503A1; RU2170738C2; US5935938A; US6184366B1

Abstract

Az (I) általános képletű vegyületek – a képletben R1 jelentése (a),(b), (c), (d), (e), (f), (g) vagy (h) általános képletű csoport, aholJ, K és Q jelentése egymástól függetlenül 1–15 szénatomosalkilcsoport, L jelentése O, NH vagy CH2, M jelentése O vagy NH és Gjelentése NH, O, S, SO vagy SO2; R2 jelentése 5–15 szénatomosalkilcsoport; R3 jelentése 5–15 szénatomos acilcsoport vagy (i), (j),(k), (l) vagy (m) általános képletű csoport, ahol E jelentése NH, O,S, SO vagy SO2, A, B és D jelentése egymástól függetlenül 1–15szénatomos alkilcsoport; R4 jelentése 4–20 szénatomos alkilcsoportvagy (n) általános képletű csoport, ahol U és V jelentése egymástólfüggetlenül 2–15 szénatomos alkilcsoport és W jelentése hidrogénatomvagy 1–5 szénatomos alkilcsoport; RA jelentése R5 vagy R5–O–CH2, R5jelentése hidrogénatom vagy –J’, –J’–OH, –J’–O–K’, –J’–O–K’–OH vagy–J’–O–PO(OH)2 általános képletű csoport, ahol J’ és K’ jelentése 1–5szénatomos alkilcsoport; R6 jelentése hidroxilcsoport, halogénatom,1–5 szénatomos alkoxicsoport vagy 1–5 szénatomos acil-oxi-csoport; A1és A2 jelentése egymástól függetlenül OH, (o) képletű csoport, vagy(p), (q) vagy (r) általános képletű csoport, amelyekben Z jelentése1–10 szénatomos alkilcsoport – és gyógyászatilag elfogadható sóikendotoxémia (például szepszis, szeptikémia és a szepszises sokkkülönféle formái) megelőzésére és kezelésére alkalmazhatók. Ismertetika fenti vegyületek előállítását is. ŕ

Description

A találmány olyan vegyületekre vonatkozik, amelyek endotoxinok hatásának profilaktikus vagy gyógyászati kezelésére alkalmazhatók, beleértve a szepszist, szeptikémiát, endotoxémiát és a szepszises sokk különböző formáit.

Közelebbről, a találmány a lipid-A analógjaira vonatkozik, amelyek endotoxémia inhibitoraként alkalmazhatók.

A Gram-negatív bakteriémia gyakorisága az Amerikai Egyesült Államokban becsült értékek szerint körülbelül 100 000-300 000 eset/év, a halálozási arány 30-60%. A fenti betegség elsődleges kemoterápiás kezelésére szokásosan antibiotikumokat alkalmaznak; azonban ezek baktericid hatása a baktérium szétesését, és ezzel egyidejűleg endotoxin, azaz a bakteriális külső membrán lipopoliszacharid maradékának (LPS) felszabadulását eredményezheti. A felszabadult LPS számos patofiziológiás eseményt indukál emlősökben (amelyeket összefoglalóan Gram-negatív endotoxémiának vagy szepszisszindrómának neveznek). Ezek közé tartozik a láz, az általános gyulladás, a szóródott intravaszkuláris koaguláció (DIC), hipotenzió, akut veseelégtelenség, akut nehézlégzés szindrómái (ARDS), hepatocelluláris károsodás és szívelégtelenség.

Noha az endotoxin szepszises sokkot indukál, közvetlen toxikus hatást nem, vagy csak kismértékben fejt ki szövetekre; éppen ellenkezőleg, egy immunbiológiai választ indít el, amely citokinek, például tumor-nekrózis faktor (TNF), interleukin-1, interleukin-6 és interleukin-8, és egyéb biológiai mediátorok, például salétromsav-oxid, valamint szekunder mediátorok sorozata (például prosztaglandinok, leukotriének, interferonok, vérlemezke-aktiváló faktor, endorfmok és kolóniastimuláló faktorok) felszabadulásának kaszkádjához vezet. A fenti citokinek és gyulladás mediátorok patofiziológiás koncentrációinak kialakulása befolyásolja a vazomotoros tónust, a mikrovaszkuláris permeabilitást, és a leukociták és vérlemezkék aggregációját, amely szisztémás gyulladásos válasz szindrómának (SIRS) és szepszises sokknak nevezett szindrómát okoz.

A bakteriális lipopoliszacharid molekula három fő régióval rendelkezik: egy hosszú szénláncú poliszachariddal (O antigén), egy magrégióval és egy lipid-A régióval. A teljes lipopoliszacharid molekula, valamint annak egyes komponensei toxikus hatással rendelkeznek a fent ismertetettek szerint. A fenti toxikus hatások legtöbbje azonban a lipid-A résznek tulajdonítható. Szerkezetileg a lipid-A egy hosszú szénláncú zsírsavakkal acilezett, difoszforilezett diszacharidból áll.

Az endotoxinnal kapcsolatos betegségekre alkalmazott gyógymódok általában a gyulladásos válasz szabályozására irányulnak. Ilyen terápiák közé tartozik a kortikoszteroidos kezelés, amelyet az endotoxin által közvetített sejtmembránsérülés enyhítésére és bizonyos biológiai mediátorok termelődésének csökkentésére alkalmaznak; a bakteriális LPS semlegesítésére alkalmas antitestek adagolása; hipotenziót csökkentő szerekkel végzett kezelés vagy naloxonnal végzett kezelés, amely valószínűleg a szepszises szindrómával kapcsolatos hipotenzív hatásokat blokkolja; és nemszteroid gyulladásgátló szerekkel végzett kezelés, amelynek célja a ciklooxigenázok teljes gátlása, és ezáltal bizonyos másodlagos mediátorok, például prosztaglandinok és tromboxán termelődésének csökkentése.

Azonban a fenti ismert gyógymódok egyike sem eredményezte a szepszisből és a szepszisessokk-szindrómából eredő morbiditás és mortalitás szignifikáns csökkenését. Ezért régóta szükség van olyan szerre, amelyekkel a fenti betegség kielégítően kezelhető.

Az USSN 07/935050 számon 1992. augusztus 25én benyújtott szabadalmi leírásban (amelynek tartalmát leírásunkba referenciaként beépítettük) Christ és munkatársai endotoxémia kezelésére alkalmazható diszacharidvegyületeket ismertetnek, például a B531 képletű vegyületet.

Lipopoliszacharid vegyületeket ismertetnek továbbá például Macher és munkatársai (GB 2179945 számú szabadalmi leírás), Meyers és munkatársai (GB 2220211 számú szabadalmi leírás), Shiba és munkatársai (EP 172581 számú szabadalmi leírás), Anderson és munkatársai (US 4495346 számú szabadalmi leírás) és Shiba és munkatársai (US 5066794 számú szabadalmi leírás).

A találmány szepszis, szepszises sokk, endotoxémia és ezzel kapcsolatos rendellenességek kezelésére alkalmas új lipopoliszacharid analógokra vonatkozik. A találmány szerinti vegyületek gyógyászati alkalmazásra előnyös tulajdonságokkal, például fokozott farmakológiai szelektivitással, hatékonysággal és különösen fokozottan hosszantartó hatással rendelkeznek. A találmány szerinti vegyületek egyik képviselője az (1-1) képletű 1. vegyület.

A találmány továbbá a fenti vegyületek alkalmazására vonatkozik, LPS által médiáit rendellenességek kezelésére és megelőzésére. Ezen rendellenességek közé tartozik például a szepszis, szeptikémia (többek között endotoxémia), Gram-negatív bakterémiából eredő endotoxémia [az ezzel járó tünetekkel, így lázzal, általános gyulladással, szóródott intravaszkuláris koagulációval, hipotenzióval, akut nehézlégzési szindrómával, felnőttkori nehézlégzési szindrómával (ARDS), hepatocelluláris károsodással és/vagy szívelégtelenséggel együtt], és a szepszises sokk különféle formái (például az endotoxikus sokk). Tehát a találmány szerinti vegyületek különféle típusú organizmusok (beleértve a Gram-negatív baktériumokat is) által okozott fertőzésekre adott lokalizált vagy szisztémás gyulladásos válaszok profilaktikus vagy gyógyászati kezelésére, és a Gram-negatív baktériumok vagy az endotoxin belekből történő transzlokációjával kapcsolatos betegségek megelőzésére és kezelésére alkalmazhatók.

A fenti rendellenességeket összefoglalóan szisztémás gyulladásos válasz szindrómának vagy SIRS-nek nevezik [a fenti kifejezéseket részletesen lásd Boné és munkatársai, Chest 101, 1644-1655 (1992)].

A leírásban alkalmazott kifejezéseket az alábbiak szerint értelmezzük kivéve, ha ezt kifejezetten másképp definiáljuk.

Alkilcsoport alatt alifás, szerves csoportokat értünk, amelyek elágazó vagy egyenes szénláncúak, és adott

HU 221 342 BI esetben egy vagy több halogénatommal lehetnek szubsztituálva az alkillánc bármely helyzetében. Alkilcsoport alatt értjük az egy szabad vegyértékkel rendelkező csoportokat, például a -CH₂-CH₃ csoportot és az alkiléncsoportokat is, amelyek két szabad vegyértékkel rendelkeznek, ilyen például a -CH₂-CH₂- csoport. Szakember számára magától értetődő, hogy az egy vagy két szabad vegyértéket értelemszerűen alkalmazzuk kémiailag stabil vegyületek leírására.

A leírásban prodrog alatt olyan vegyületeket értünk, amelyek kisebb saját aktivitással rendelkeznek, mint maga a gyógyszer, de egy biológiai rendszerbe történő beadagolásuk után ezekből gyógyszerhatóanyag keletkezik vagy spontán kémiai reakció, vagy enzim által katalizált vagy metabolikus reakció következtében. Különféle prodrogokat, például az acil-észtereket, karbonátokat, foszfátokat és metánokat említhetjük a példa kedvéért. A fenti csoportokat a korlátozás szándéka nélkül, csak példaként említettük a különféle, szakemberek által ismert prodrogokra. Az (I) általános képletű vegyületek fenti prodrogjai a találmány oltalmi körébe tartoznak.

Gyógyászatilag elfogadható só alatt az (I) általános képletű vegyület olyan sóit értjük, amelyek a találmány szerinti vegyületek és egy szerves vagy szervetlen sav vagy bázis reagáltatásából származnak. Az (I) általános képletű vegyületek alkalmazhatók mind nemionizált, mind sóformában. Gyakorlatban a sóforma alkalmazása egyenértékű a bázisforma alkalmazásával, mind a két forma a találmány oltalmi körébe tartozik.

Geometriai izomerek alatt transz- vagy cisz-izomereket értünk, amelyek szakemberek számára ismertek. Az összes geometriai izomer a találmány oltalmi körébe tartozik.

A találmány szerinti vegyületek tartalmazhatnak továbbá aszimmetrikus szénatomokat, és ennek következtében sztereoizomerek, mind enantiomerek, mind diasztereomerek formájában létezhetnek. A találmány oltalmi körébe tartoznak az összes sztereoizomerek és azok elegyei is. A leírásban ismertetett előállítási példákban a legelőnyösebb izomert állítjuk elő. Magától értetődően a cukormaradékon kívül további aszimmetrikus szénatomok is jelen lehetnek az (I) általános képletű vegyületekben, például az oldalláncokban. Ez esetben az összes így keletkezett diasztereomer a találmány tárgykörébe tartozik.

Az ábrákat röviden az alábbiakban ismertetjük.

Az 1. ábrán látható a TNF-α felszabadulásának gátlása az 1. vegyület által, ami a tumor nekrózis faktor (TNF) LPS által médiáit indukciójának a találmány szerinti vegyület általi gátlását illusztrálja humán teljes vérben.

A 2. ábrán egy szer antagonista hatékonyságának meghatározására alkalmazott általános séma látható a teljes vérben, különböző időkön keresztül tartó inkubálás után.

A 3. ábrán látható a találmány szerinti tesztvegyület TNF-α inhibitor hatása az idő függvényében, ami bizonyítja, hogy az 1. vegyület LPS antagonistaként hosszabban tartó hatással rendelkezik, mint a B531 vegyület. Ezek az adatok 7 egymástól független kísérlet átlagát jelentik, minden egyes kísérletet három párhuzamossal végeztünk.

A találmányt részletesen az alábbiakban ismertetjük.

Új lipopoliszacharidok

A találmány egyrészt szubsztituált lipopoliszacharidok új alkalmazására vonatkozik, amelyek közé tartoznak az (I) általános képletű vegyületek - a képletben R¹ jelentése (a), (b), (c), (d), (e), (f), (g) vagy (h) általános képletű csoport, ahol

J, K és Q jelentése egymástól függetlenül egyenes vagy elágazó szénláncú, 1-15 szénatomos alkilcsoport,

L jelentése O, NH vagy CH₂,

M jelentése O vagy NH és G jelentése NH, O, S, SO vagy SO₂;

R² jelentése egyenes vagy elágazó szénláncú, 5-15 szénatomos alkilcsoport;

R³ jelentése egyenes vagy elágazó szénláncú, 5-15 szénatomos acilcsoport, vagy (i), (j), (k), (1) vagy (m) általános képletű csoport, ahol

E jelentése NH, O, S, SO vagy SO₂,

A, B és D jelentése egymástól függetlenül egyenes vagy elágazó szénláncú, 1-15 szénatomos alkilcsoport;

R⁴ jelentése egyenes vagy elágazó szénláncú, 4-20 szénatomos alkilcsoport, vagy (n) általános képletű csoport, ahol

U és V jelentése egymástól függetlenül egyenes vagy elágazó szénláncú, 2-15 szénatomos alkilcsoport és

W jelentése hidrogénatom, vagy egyenes vagy elágazó szénláncú, 1-5 szénatomos alkilcsoport;

R_A jelentése R⁵ vagy R⁵-O-CH₂,

R⁵ jelentése hidrogénatom vagy -J’, -J’-OH, -J’-O-K’, -J’-O-K’-OH vagy

-J’-O-PO(OH)₂ általános képletű csoport, ahol

J’ és K’ jelentése egymástól függetlenül egyenes vagy elágazó szénláncú, 1-5 szénatomos alkilcsoport;

R⁶ jelentése hidroxilcsoport, halogénatom, 1-5 szénatomos alkoxicsoport vagy 1-5 szénatomos aciloxi-csoport;

A¹ és A² jelentése egymástól függetlenül OH, (o) képletű csoport, vagy (p) vagy (r) általános képletű csoport, amelyekben

Z jelentése egyenes vagy elágazó szénláncú, 1-10 szénatomos alkilcsoport -;

valamint ezek gyógyászatilag elfogadható sói.

A fenti (I) általános képletű vegyületek kiviteli alakjai közé tartoznak az alábbiak, vagy azok kombinációi:

R² jelentése 8-15 szénatomos, egyenes vagy elágazó szénláncú alkilcsoport;

R² jelentése 9-12 szénatomos, egyenes vagy elágazó szénláncú alkilcsoport;

R² jelentése 10 szénatomos, egyenes vagy elágazó szénláncú alkilcsoport;

HU 221 342 Β1

A¹ és A² jelentése egymástól függetlenül OH vagy

-O-PO(OH)₂;

R⁶ jelentése hidroxilcsoport;

R⁵ jelentése 1-5 szénatomos, egyenes vagy elágazó szénláncú alkilcsoport;

R¹ jelentése (a), (b), (e) vagy (h) általános képletű csoport, ahol

J, K. és Q jelentése egymástól függetlenül egyenes vagy elágazó szénláncú 1-15 szénatomos alkilcsoport;

R³ jelentése (i) vagy (j) általános képletű csoport, ahol

A, B és D jelentése egymástól függetlenül egyenes vagy elágazó szénláncú 1-15 szénatomos alkilcsoport;

a kettős kötések az R³-ban cisz-konfigurációjúak; a kettős kötések az R³-ban transz-konfigurációjúak;

R⁴ jelentése egyenes vagy elágazó szénláncú, 4-20 szénatomos alkilcsoport, vagy (n) általános képletű csoport, amelyben

U jelentése egyenes vagy elágazó szénláncú, 2-5 szénatomos alkilcsoport,

V jelentése egyenes vagy elágazó szénláncú, 5-12 szénatomos alkilcsoport és

R_A jelentése R⁵; és

R_A jelentése R⁵-O-CH₂-.

További kiviteli alakokban

A¹ és A² jelentése egymástól függetlenül OH vagy

-O-PO(OH)₂;

R¹ jelentése (a), (b), (e) vagy (h) általános képletű csoport, amelyekben

J, K. és Q jelentése egymástól függetlenül egyenes vagy elágazó szénláncú, 1-15 szénatomos alkilcsoport;

R² jelentése egyenes vagy elágazó szénláncú, 8-15 szénatomos alkilcsoport;

R³ jelentése (i) vagy (j) általános képletű csoport, amelyekben

R⁴ jelentése (n) általános képletű csoport, ahol

U jelentése egyenes vagy elágazó szénláncú, 2-5 szénatomos alkilcsoport,

W jelentése hidrogénatom, vagy egyenes vagy elágazó szénláncú, 1-5 szénatomos alkilcsoport; és

R⁵ jelentése egyenes vagy elágazó szénláncú, 1-5 szénatomos alkilcsoport; és

R⁶ jelentése hidroxilcsoport.

Egy másik kiviteli alakban

A¹ és A² jelentése egymástól függetlenül -O-PO(OH)₂; R¹ jelentése (a), (b), (e) vagy (h) általános képletű csoport, amelyekben

J és Q jelentése egymástól függetlenül egyenes vagy elágazó szénláncú, 1-5 szénatomos alkilcsoport és

K jelentése egyenes vagy elágazó szénláncú, 8-15 szénatomos alkilcsoport;

R³ jelentése (i) általános képletű csoport, amelyben

A jelentése egyenes vagy elágazó szénláncú,

5- 12 szénatomos alkilcsoport és

B jelentése egyenes vagy elágazó szénláncú,

6- 12 szénatomos alkilcsoport;

R⁴ jelentése (n) általános képletű csoport, amelyben

U jelentése egyenes vagy elágazó szénláncú, 2-5 szénatomos alkilcsoport,

V jelentése egyenes vagy elágazó szénláncú,

5- 12 szénatomos alkilcsoport és

R⁶ jelentése hidroxilcsoport.

Egy másik kiviteli alakban A¹ és A² jelentése -O-PO(OH)₂;

R¹ jelentése (b), (e) vagy (h) általános képletű csoport, amelyekben

J és Q jelentése egymástól függetlenül egyenes vagy elágazó szénláncú, 1-3 szénatomos alkilcsoport és

K jelentése egyenes vagy elágazó szénláncú, 10-12 szénatomos alkilcsoport;

R² jelentése egyenes vagy elágazó szénláncú, 9-12 szénatomos alkilcsoport;

R³ jelentése (i) általános képletű csoport, amelyben

A jelentése egyenes vagy elágazó szénláncú, 8-12 szénatomos alkilcsoport és

B jelentése egyenes vagy elágazó szénláncú,

6- 10 szénatomos alkilcsoport;

R⁴ jelentése (n) általános képletű csoport, amelyben

U jelentése egyenes vagy elágazó szénláncú, 2-4 szénatomos alkilcsoport,

W jelentése hidrogénatom, egyenes vagy elágazó szénláncú, 1-3 szénatomos alkilcsoport; és

R⁵ jelentése egyenes vagy elágazó szénláncú, 1-3 szénatomos alkilcsoport; és

R⁶ jelentése hidroxilcsoport.

Egy további kiviteli alakban A¹ és A² jelentése -O-PO(OH)₂;

R¹ jelentése (s) képletű csoport;

R² jelentése -(CH₂)₉CH₃;

R³ jelentése (t) képletű csoport;

R⁴ jelentése (u) képletű csoport;

R⁵ jelentése -CH₃ és R⁶ jelentése hidroxilcsoport.

A találmány tárgykörébe tartoznak azok a vegyületek is, amelyekben R¹ és R³ szulfonilcsoportot tartalmaznak, azaz olyan vegyületek, amelyekben a fenti oldalláncokban lévő karbonilcsoportot SO₂-csoport helyettesíti. Ezeket a vegyületeket úgy állítjuk elő, hogy a megfelelően szubsztituált alkoholos cukrot megfelelő

HU 221 342 Bl alkil-szulfonil-kloriddal reagáltatjuk. így R¹ és R³ jelentése (x), (y), (w), (z), (aa), (bb), (cc) vagy (dd) általános képletű csoport is lehet, amelyekben A, B, D, E, J, K, L, Q és M jelentése a fent megadott.

A találmány tárgykörébe tartoznak továbbá azok a vegyületek is, amelyekben az R³ oldalláncban lévő telítetlenség nem kettős vagy hármas szén-szén-kötés, hanem egy adott esetben szubsztituált aromás csoport, azaz az olyan vegyületek, amelyekben

R³ jelentése (ee), (ff) vagy (gg) általános képletű csoport, ahol

E jelentése NH, O, S, SO vagy SO₂,

A jelentése egymástól függetlenül egyenes vagy elágazó szénláncú, 1-15 szénatomos alkiléncsoport,

D jelentése egyenes vagy elágazó szénláncú, 1-15 szénatomos alkilcsoport,

F jelentése Η, -OT, NT'T², -CO₂T vagy fenilcsoport, ahol

T, T¹ és T² jelentése egymástól függetlenül hidrogénatom vagy 1-5 szénatomos alkilcsoport

B jelentése egyenes vagy elágazó szénláncú,

1- 15 szénatomos alkilcsoport.

Általában előnyösek azok a vegyületek, amelyekben

R¹ jelentése (b), (e) vagy (h) általános képletű csoport, amelyekben

J, K és Q jelentése egymástól függetlenül egyenes vagy elágazó szénláncú, 1-15 szénatomos alkilcsoport;

R² jelentése egyenes vagy elágazó szénláncú, 8-12 szénatomos alkilcsoport;

R³ jelentése (i) vagy (j) általános képletű csoport, amelyekben

R⁴ jelentése (n) általános képletű csoport, amelyben

U jelentése egyenes vagy elágazó szénláncú,

2- 5 szénatomos alkilcsoport,

V jelentése egyenes vagy elágazó szénláncú, 4-10 szénatomos alkilcsoport és

R⁵ jelentése hidrogénatom, -J’ vagy -J’OH általános képletű csoport, amelyekben J’ jelentése egyenes vagy elágazó szénláncú,

1-5 szénatomos alkilcsoport;

R⁶ jelentése hidroxilcsoport, halogénatom vagy 1-5 szénatomos acil-oxi-csoport;

A¹ és A² jelentése egymástól függetlenül OH vagy (o) képletű csoport;

valamint ezek gyógyászatilag elfogadható sói.

Legelőnyösebbek azok az (I) általános képletű vegyületek, amelyekben

R¹ jelentése (b) vagy (h) általános képletű csoport, amelyekben

J jelentése egyenes vagy elágazó szénláncú, 1-5 szénatomos alkilcsoport és

K. jelentése egyenes vagy elágazó szénláncú, 9-14 szénatomos alkilcsoport;

R³ jelentése (i) általános képletű csoport, amelyben

A jelentése egyenes vagy elágazó szénláncú, 6-12 szénatomos alkilcsoport és

B jelentése egyenes vagy elágazó szénláncú,

4- 8 szénatomos alkilcsoport;

R⁴ jelentése (n) általános képletű csoport, amelyben

U jelentése egyenes vagy elágazó szénláncú, 2-4 szénatomos alkilcsoport,

V jelentése egyenes vagy elágazó szénláncú,

5- 9 szénatomos alkilcsoport és

W jelentése hidrogénatom, vagy egyenes vagy elágazó szénláncú, 1-3 szénatomos alkilcsoport;

R⁵ jelentése egyenes vagy elágazó szénláncú, 1-3 szénatomos alkilcsoport;

R⁶ jelentése hidroxilcsoport;

A¹ és A² jelentése (o) képletű csoport;

valamint ezek gyógyászatilag elfogadható sói.

A találmány az (I) általános képletű vegyületek előállítására szolgáló eljárásokra is vonatkozik. A leírásban ismertetünk olyan általános szintetikus eljárásokat, amelyek alkalmasak a különféle módon szubsztituált találmány szerinti vegyületek előállítására. A találmány tárgykörébe tartozó egyik vegyület, az 1. vegyület előállítását az alábbiakban ismertetjük.

A kiindulási anyagok és reaktánsok többsége szakemberek számára jól ismert. Az alábbi előállítási eljárásban ismertetett bizonyos kiindulási anyagokat és reaktánsok egy részét részletesen Christ és munkatársai írták le a 07/935050 számon bejelentett US 5530113 számú szabadalmi leírásban, amelynek tartalmát leírásunkba referenciaként beépítettük.

A találmány szerinti vegyületek egyik előállítási módját az alábbiakban ismertetjük. Noha ebben a példában az 1. vegyület előállítását ismertetjük, megfelelő kiindulási anyagok alkalmazásával állíthatjuk elő a találmány szerinti egyéb analógokat is. Ezért ez az előállítási eljárás valójában egy általános előállítási eljárás.

így például a 22. reakciólépésben megfelelő alkilezőszerek alkalmazásával az R¹ szubsztituens jelentésében szerkezetileg eltérő analógokat állíthatunk elő.

Az R² jelentésére megadott csoportok bevitelét a 15. reakciólépésben megfelelő alkilezőszer alkalmazásával biztosíthatjuk.

Ezen túlmenően a 25. reakciólépésben az itt ismertetett reaktánst megfelelő reaktánssal helyettesítve olyan analógokat állíthatunk elő, amelyek R³ jelentésében eltérő csoportot tartalmaznak.

Az R_a oxigénezett oldallánc nélküli analógokat az alább ismertetett szintetikus eljárás szakemberek által jól ismert kisebb módosításaival állíthatjuk elő. Az olyan (I) általános képletű vegyületek előállítására például, amelyekben R_A jelentése metilcsoport, a 8. reakciólépés termékében, a tozilátban ezt a távozó csoportot jódatommal helyettesíthetjük a Finklestein-reakcióban. A jódvegyületet fémcinkkel kezelve dehalogénezhetjük,

HU 221 342 Β1 így kapjuk az R_A jelentésében metilcsoportot tartalmazó vegyületet.

Az R⁴ oldallánc szintézisére egy példát az alábbiakban ismertetünk. Ebben az oldalláncban különféle változtatásokat úgy érhetünk el, hogy az eredeti kiindulási anyagot megfelelő kiindulási anyaggal helyettesítjük, így például az oldallánc hosszúságát vagy elágazását a megfelelő kiindulási anyag alkalmazásával befolyásolhatjuk. így megfelelő tozilátok alkalmazása a 6. reakciólépésben különböző R⁴ csoportokat tartalmazó (I) általános képletű vegyületekhez vezet (1. reakció vázlat).

A 2. reakcióvázlatban bemutatott szintézis általános reakcióutakat biztosít a találmány szerinti vegyületek előállítására (az előállítási eljárás részleteit tekintve lásd a kiviteli példákat).

Noha véleményünk szerint a 2. reakcióvázlat szerinti 1. eljárás a találmány szerinti vegyületek előállítására előnyös különféle faktorok miatt, amelyek közé tartozik például az olcsóbb kiindulási anyagok alkalmazása, a magasabb hozam és a kevésbé toxikus kémiai szerek alkalmazása azonban az alább ismertetett 2. eljárás (3-6. reakcióvázlat) szintén alkalmazható a találmány szerinti vegyületek előállítására.

A reaktánsok és kiindulási anyagok többsége szakemberek számára jól ismert. A találmány szerinti 2. eljárás bizonyos reaktánsait és kiindulási anyagait részletesen Christ és munkatársai ismertetik az US 07/935050 számon bejelentett szabadalmi leírásban, amelynek tartalmát leírásunkba referenciaként beépítettük. Noha ebben a példában az 1. vegyület előállítását ismertetjük, megfelelő kiindulási anyagok alkalmazásával a találmány szerinti egyéb analógokat is előállíthatjuk. Ezért a szintézis valóban általános eljárást jelent.

így például az U képletű köztitermék előállítására egy másik alkilezőszert alkalmazva az R¹ szubsztituensben szerkezetileg eltérő analógokat állíthatunk elő.

Az R² jelentésére megadott csoport O képletű köztitermék előállításában a megfelelő alkilezőszer alkalmazásával szabályozható.

Ezenkívül az E képletű köztitermék helyett megfelelő másik vegyületet alkalmazva a G képletű köztitermék előállításában, R³ jelentésében eltérő analógokat állíthatunk elő.

Az R⁴ oldallánc előállítását az alábbiakban szemléltetjük (3. reakcióvázlat). A fenti oldallánc variációinak előállítását úgy érhetjük el, hogy a kiindulási anyagot egyéb megfelelő kiindulási anyaggal helyettesítjük. így például a fenti oldallánc hosszúsága vagy elágazása megfelelő kiindulási anyag alkalmazásával szabályozható. (A szintézis részleteit a kiviteli példákban ismertetjük.)

A molekula „bal oldali” részének előállítását a 4. reakcióvázlat szerint végezhetjük.

Az 1. vegyület „jobb oldali” részének előállítását az 5. reakcióvázlat szerinti eljárással hajthatjuk végre.

A molekulának ezt a két részét azután a 6. reakcióvázlat szerinti eljárással összekapcsolva állítjuk elő az 1. vegyületet.

A találmány tárgyát képezik a találmány szerinti (I) általános képletű vegyületeket tartalmazó gyógyászati készítmények is.

A találmány szerinti lipid-A analógokat olyan dózisban adagolhatjuk, amelyek a célsejtek LPS aktiválásának megfelelő gátlását biztosítják; ezek a dózisok általában előnyösen 0,01-50 mg/beteg, még előnyösebben 0,05-25 mg/beteg, és legelőnyösebben 1-12 mg/beteg tartományban változtathatók. A fenti dózisokat legelőnyösebben 3 napon keresztül adagoljuk folyamatos infúzió formájában.

Parenterális adagolás alatt szubkután, intravénás, intramuszkuláris és intraarteriális injekciókat értünk különféle infúziós technikákkal. Az intraarteriális és intravénás injekciót katéteren keresztül adagoljuk. Bizonyos indikációk esetén előnyösek azok az adagolási módszerek, amelyekkel a kezelendő szövethez vagy szervhez gyors eljutást biztosíthatunk, ilyenek például endotoxémia kezelésére az intravénás injekciók.

A hatóanyagot tartalmazó gyógyászati kompozíciók bármely kívánt adagolási módra megfelelő formában lehetnek.

A találmány szerinti vizes szuszpenziók a hatóanyagot vizes szuszpenziók előállítására megfelelő segédanyagokkal összekeverve tartalmazzák. Ilyen segédanyagok például a szuszpendálószerek, így például a nátrium-karboxi-metil-cellulóz, metil-cellulóz, hidroxipropil-metil-cellulóz, nátrium-alginát, poli(vinil-pirrolidon), tragantgyanta és akácmézga; és a diszpergálóvagy nedvesítőszerek, például a természetben előforduló foszfatidon (például lecitin), alkilén-oxidok zsírsavakkal alkotott kondenzációs termékei [például poli(oxi-etilén)-sztearát], etilén-oxid hosszú szénláncú alifás alkoholokkal alkotott kondenzációs termékei [például heptadeka(etilén-oxi)-cetanol], etilén-oxid zsírsavakból és hexit-anhidridből származó parciális észterekkel alkotott kondenzációs termékei [például poli(oxi-etilén)-szorbitán-monooleát). A vizes szuszpenziók egy vagy több konzerválószert, például etil- vagy n-propil-p-hidroxi-benzoátot is tartalmazhatnak.

A találmány szerinti gyógyászati készítmények előnyösen steril, injektálható készítmények, például steril, injektálható vizes vagy olajos szuszpenziók formájában. Ezeket a szuszpenziókat szakemberek számára ismert módon állíthatjuk elő, megfelelő diszpergálóvagy nedvesítőszerek és szuszpendálószerek alkalmazásával, amelyeket a fentiekben ismertetünk. A steril, injektálható készítmények nemtoxikus, parenteriálisan elfogadható hígítószerrel vagy oldószerrel előállított steril, injektálható oldatok vagy szuszpenziók, például 1,3butándiollal készült oldatok formájában, vagy liofílizált porok is lehetnek. Elfogadható hordozóanyagok és oldószerek például a víz, a Ringer-oldat, és az izotóniás nátrium-klorid-oldat. Ezenkívül oldószerként vagy szuszpendáló közegként alkalmazhatunk steril, fixált olajokat is. Erre a célra bármely steril, fixált olaj alkalmazható, így például szintetikus mono- vagy digliceridek. Ezenkívül zsírsavakat, például olaj savat is alkalmazhatunk az injektálható készítmények előállítására.

A parenterális adagolásra megfelelő készítmények közé tartoznak a vizes és nemvizes izotóniás steril injekciós oldatok is, amelyek antioxidánsokat, bakteriosztatikumokat és olyan oldott anyagokat tartalmazhatnak,

HU 221 342 Bl amelyek a készítményt a kezelendő beteg vérével izotóniássá teszik; megfelelő készítmények továbbá a vizes és nemvizes steril szuszpenziók is, amelyek szuszpendálószereket és sűrítőszereket tartalmazhatnak. A készítményeket egységdózisban, vagy több dózist tartalmazó, lezárt tartályokban, például ampullákban vagy csövekben szerelhetjük ki, és fagyasztva szárított (liofilizált) állapotban tárolhatjuk, amelyhez csak a steril, cseppfolyós hordozóanyagot, például injekciókészítésre alkalmas vizet kell hozzáadni közvetlenül az alkalmazás előtt. A frissen készített injekciós oldatokat és szuszpenziókat a fent ismertetett steril porokból állíthatjuk elő.

Magától értetődik azonban, hogy az adott beteg kezelésére alkalmazható specifikus dózisszint különféle faktoroktól függően változhat, beleértve az adott esetben alkalmazott vegyület aktivitását, a kezelendő beteg életkorát, testtömegét, általános egészségi állapotát és nemét; az adagolás idejét és módját; a kiürülés sebessé5 gét; és a korábban alkalmazott egyéb gyógyszereket; valamint a kezelendő betegség súlyosságát.

A találmány szerinti vegyületeket és azok előállítását, valamint alkalmazását részletesebben az alábbi példákkal illusztráljuk. Ezeket a példákat a korlátozás szándéka nélkül mutatjuk be. Magától értetődő, hogy a szakember számára kézenfekvő változtatások szintén a találmány oltalmi körébe tartoznak.

A találmány szerinti vegyületeket a vegyület számával azonosítjuk az 1. táblázatnak megfelelően.

HU 221 342 B1

1. táblázat (I) általános képletű vegyületek

o	a	a	a	a	a	a	a	a	a	a	a
Oá	o	o	o	o	o	o	o	o	o	o	o
				n					n	n
	a	a	a¹	a	a	a	a	a	a	a
	u	U	υ	u	υ	u	u	u	ω	U	n
QC	o	o	o	o	o	o	o	o	o	o	X
	a	a	a	a	a	a	a	a	a	a
	u	u	υ	u	υ	o	u	<_>	o	υ
	CO X u	a	a	a¹		n a	n a	n X u	n a	X u	X Q
	sC z—X	u	υ	u		u	υ		o	z-^	-e
	X u	a	a	ÍN a		a	a	X u	a	X u	X u
	x_z	u	u	υ	a	u	u		o
rt	a	a	a	a	OS	a	a	á'	a	a	a
	o	o	o	o		o	o	u	o	u	u
	o		'^z	x»z	X			o		o	o
		a	a	a	u	a	a		a
	X	υ	U	u		u	υ	X	o	X	X
	o*		CN					u		o	o
	r-i	a”	a	a		a	a	ÍN	a	ÍN
	X	u	υ	u		u	u	X	o	X	X
	U							u		u	u
											xz
								n
	a	a		a	a	a	a	a	a	a	a
	u	υ		u	u	u	υ	u	o	u	<_>
	Z-X.	z—X		z—x	Z-X	z—X	Z“X	z-í?	z-x	Z-Í'	Z^x
	a	a	n	a	a	a	a	X	a	a	a
	u	u	a u o	u	U	U	u	u	υ	U	υ
	a	a	a	a	a	a	X	a	a	a
	V	u	z-x	u	υ	υ	u	u	o	u	u
0£	il	II	X	II	II	II	II	\|\|	II	II	II
	a	a	u	a	a	a	a	X	a	a	a
	υ	υ		t_>	υ	u	u	υ	O	o	υ
	Z·*·.	Z—X	o	z^	z“x	Z-?	z-x	o	z—X	z-2?	z-?
	a	a	a	a	a	a	X*	a	a	a
	u	u		U	u	u	υ	u	υ	υ	u
	o	o		o	o	o	o	o	o	o	o
	u	u		υ	u	u	u	u	υ	u	u

	a	a	a	a	a	a	a	a	a	a	a
	4	4	o	υ	u	u	u	u	υ	u	u
Qí	Z—X	Z“X	Z-4	z^	z—x	z-X	z-x	z-X	Z^x	z^x	z-?
	a	a	a	a	£	a	a	a	a	á	a
	υ	u	υ	o	u	o	u	U	u	u	u
										x_z
						a		n a	rí a	rí
	n a	Π a	rí a	a u	rí a	u		u ©	o ©	X u ©	rí a
	u	u	υ		o			íN	ÍN		υ
	o a	o z-x ín a	© a	ÍN a υ	β ÍN a	u a	a u ÍN	a u Z—X	δ	a u	ö a
	u	o	u •^Z	a	υ	υ	ÍN	a	a	a	υ
	o	o	o	o	o		X	u	u	o	o
	o a*	u a	u a	a u	u a	X u	u o	o X	o a	a υ	u ÍN a
	u	u	u	a	o	ÍN	u	u	u	CN	u
	o	o	o	υ	o			a	a	PL	o
	υ	u	υ	o	u			u	u	r\	o
				υ		o		o	o	υ
						o		u	u
	ÍN	ÍN	ín	<N		ín	ÍN	ÍN	ÍN	ÍN	ÍN
	a	a	a	a	a	a	a	a	a	a	a
<	o	o	o	o.	o	o	o	o	o	o	o
<	o	o	o	o	o	o	o	ó	o	o	ö
	CL	CL	CL	CL	CL	CL	CL	CL	CL	CL	CL
	o	o	o	o	o	o	o	o	o	o	o

	—H	CM	co	^r		kC>		oo	Cs	o	^4
s* “

HU 221 342 Β1

Kémiai példák

Hacsak egyébként nem említjük, az összes reakciót inért atmoszférában hajtottuk végre. A köztitermékek és végtermékek spektrumanalízisük (például magmágneses rezonancia, spektroszkópia és/vagy tömegspektroszkópia) alapján a feltételezett szerkezettel rendelkeznek. A reakciók lefolyását szilikagélen vékonyrétegkromatográfiás eljárással mutattuk ki. A preparatív kromatográfiát - hacsak másként nem említjük - szilikagélen végeztük.

1. vegyület előállítása az 1. eljárással

Az érzékeny reakciókat nitrogénatmoszférában és száraz berendezésben játszattuk le, és vízmentes nátrium-szulfátot alkalmaztunk szárítószerként, hacsak másként nem említjük. Az összes termék megfelelő magmágneses rezonancia spektrumot mutatott.

(1) képletű vegyület tisztítása kg anyagot szilikagélen kromatografálunk, és hexán és etil-acetát gradiensével (100%—>33% hexán) eluáljuk. A tiszta frakciókat egyesítjük, és 97-100 °Con, 19,35 Pa nyomáson desztilláljuk. 4513 g tisztított anyagot kapunk.

(2) képletű vegyület előállítása (7. reakeióvázlat)

4500 g (22,2 mól) (1) képletű észter 12,6 1 tetrahidrofúránnal készült, jéghideg oldatához 27 mól nátriumhidroxidot adunk 10,8 1 vízben. Az elegyet rövid ideig keverjük, majd hozzáadunk 2,5 1 tömény sósavoldatot. A fázisokat szétválasztjuk, és a vizes fázist etil-acetáttal újra extraháljuk. Az egyesített szerves fázisokat sóoldattal mossuk, vízmentes nátrium-szulfát felett szárítjuk, és koncentráljuk. A termék lassan kristályosodik. 2983 g cím szerinti vegyületet kapunk fehér por formájában.

(2) képletű vegyület tisztítása

15,8 mól (2) képletű sav 33 1 acetonitrillel készült oldatához 16,7 mól diciklohexil-amint adunk. Az oldatot 60 °C-ra melegítjük, majd egy éjszakán keresztül hűlni hagyjuk. A kristályokat összegyűjtjük, és kétszer mossuk oldószerrel, majd acetonitrilből átkristályosítjuk 12 kg Amberlite IR-120 Plus (előzetesen metanollal mosva) 24 1 etil-acetáttal és 24 1 vízzel készült szuszpenziójához hozzáadjuk a fenti sót. Az elegyet néhány órán keresztül keveijük, majd a szerves fázist elválasztjuk. A vizes fázist 12 1 etil-acetáttal újra extraháljuk, és az egyesített szerves fázisokat vízmentes nátrium-szulfát felett szárítjuk és koncentráljuk. 2997 g fehér, szilárd anyagot kapunk.

(3) képletű vegyület előállítása (8. reakcióvázlat)

1 1 mol/1 koncentrációjú, tetrahidrofuránnal készült, meleg (körülbelül 67 °C-os) lítium-alumíniumhidrid-oldathoz lassan hozzáadjuk 1 kg (2) képletű sav 4 1 tetrahidrofuránnal készült oldatát. Az oldatot egy éjszakán keresztül hűlni hagyjuk. Az oldatot lassan hozzáadjuk 5 1 1 mol/1 koncentrációjú, vizes sósavoldathoz. Az elegyet 12 1 toluollal extraháljuk. A szerves fázist nátrium-hidrogén-karbonát-oldattal mossuk, vízmentes nátrium-szulfát felett szárítjuk, és az oldószert vákuumban eltávolítjuk. A kapott szirupot 103 °C-on desztilláljuk. 914 g cím szerinti vegyületet kapunk halványsárga olaj formájában.

(4) képletű vegyület előállítása (9. reakcióvázlat) 913,8 g (3) képletű diói 3 1 piridinnel készült, 0 °Cos oldatához 3 1 trietil-amint adunk, majd hozzáadjuk 1 kg tozil-klorid 1,5 1 piridinnel és 1,5 1 trietil-aminnal készült oldatát. Az elegyet egy éjszakán keresztül melegedni hagyjuk, majd 16 16 mol/1 koncentrációjú, vizes sósavoldat és 8 1 metilén-klorid hideg oldatába öntjük. A szerves fázist elválasztjuk, és a vizes fázist további metilén-kloriddal extraháljuk. Az egyesített szerves fázisokat vízmentes nátrium-szulfát felett szárítjuk, és az oldószert vákuumban eltávolítjuk. A maradékot szilikagélen kétszer kromatografáljuk, és hexán/etil-acetát gradienssel (9:1—>1:6) eluáljuk. 642 g cím szerinti tozilátot kapunk.

(5) képletű vegyület előállítása (10. reakcióvázlat) 8,68 mól 60%-os, olajos nátrium-hidrid-diszperzió

1,15 1 dimetil-formamiddal és 1,1 1 tetrahidrofuránnal készült szuszpenziójához lassan hozzáadunk 1,139 kg (4) képletű tozilátot és 7,7 kg metil-jodidot 1,151 dimetil-formamidban és 1,11 tetrahidrofúránban. Az elegyet egy éjszakán keresztül keverjük, majd 3 1 dimetil-formamiddal hígítjuk, és lassan telített, vizes ammóniumklorid-oldathoz adjuk. Az elegyet 8 1 hexánnal extraháljuk, az extraktumot vízmentes nátrium-szulfát felett szárítjuk, és az oldószert eltávolítjuk. Narancssárga/bama olajat kapunk. Az olajat szilikagélen kromatografáljuk, és hexán/etil-acetát gradienssel (100:0—>6:1) eluáljuk. 940 g cím szerinti vegyületet kapunk halványsárga olaj formájában.

(7) képletű vegyület előállítása (11. reakcióvázlat) 1019 g (6) képletű amino-cukor 5 1 metanollal készült szuszpenziójához 1080 ml 25%-os, metanollal készült nátrium-metilát-oldatot (5 mól) adunk, majd 610 ml etil-trifluor-acetátot. Az elegyet egy éjszakán keresztül keverjük, és az oldószert vákuumban eltávolítjuk, majd a maradékot izopropanollal eldörzsöljük. Az elegyet szűrjük, és a maradékot további izopropanollal mossuk. 1369 g cím szerinti terméket kapunk.

(8) képletű vegyület előállítása (12. reakcióvázlat) 1300 g (7) képletű hidroxi-cukor 4 1 piridinnel készült szuszpenziójához 79 g dimetil-amino-piridint, majd 2713 ml acetsavanhidridet adunk. Az elegyet egy éjszakán keresztül keverjük. Az oldószert vákuumban eltávolítjuk. Hozzáadunk 5 χ 500 ml toluolt, és az oldószert vákuumban újra eltávolítjuk. A kapott szilárd anyagot szilikagélen kromatografáljuk, az eluálást 1/1 arányú hexán/etil-acetát eleggyel végezzük. 1479 g cím szerinti vegyületet kapunk fehér, szilárd anyag formájában.

(9) képletű vegyület előállítása (13. reakcióvázlat) 1479 g (8) képletű acilezett cukor 8 1 metilén-kloriddal készült oldatához 764 ml allil-alkoholt adunk, majd lassan hozzáadunk 976 ml ón-tetrakloridot. Az elegyet egy éjszakán keresztül keverjük, majd lassan 7,5 1 jéghideg vízbe öntjük. A szerves fázist elválasztjuk, és a vizes fázist további metilén-kloriddal mossuk. Az egyesített szerves fázisokat vizes nátrium-hidrogén-karbonátoldattal mossuk, szárítjuk, és vákuumban koncentráljuk. A maradékot 7,5 kg szilikagélen kromatografáljuk, az eluálást hexán/etil-acetát gradienssel (4/1 —>1/1) vé9

HU 221 342 BI gezzük. 1327 g cím szerinti vegyületet kapunk halványsárga olaj formájában.

(10) képletű vegyület előállítása (14. reakcióvázlat) 1322 g (9) képletű védett cukor 8,5 1 metanollal készült, jéghideg oldatához 1 óra alatt hozzáadunk 437 ml 25%-os metanolos nátrium-metilát-oldatot. A kapott elegyhez 1740 g előzetesen mosott Amberlite IR.-120 Plus gyantát adunk. Az elegyet szűrjük, koncentráljuk és a maradékot szilikagélen kromatografáljuk, az eluálást metanollal végezzük. 907 g cím szerinti terméket kapunk.

(11) képletű vegyület előállítása (15. reakcióvázlat) A (10) képletű trióit 7,5 1 acetonban szuszpendáljuk, hozzáadunk 85 g kámforszulfonsavat, majd lassan hozzáadunk 965 ml 2,2-dimetoxi-propánt. Az elegyet egy éjszakán keresztül keverjük, majd hozzáadunk 51 ml trietil-amint. Az oldószert vákuumban eltávolítva barna, szilárd anyagot kapunk, amelyet szilikagélen kromatografálunk. Az eluálást hexán/etil-acetát gradienssel (3/1 —>2/1) végezzük. 842 g cím szerinti vegyületet kapunk piszkosfehér színű, gumiszerű anyag formájában).

(12) képletű vegyület előállítása (16. reakcióvázlat) 82 g 60%-os olajos nátrium-hidrid-diszperzió 2,2 1 tetrahidrofüránnal és 580 ml dimetil-formamiddal készült szuszpenziójához 351 g (5) képletű tozilátot, majd 400 g (11) képletű szabad alkoholt adunk 1360 ml tetrahidrofürán és 360 ml dimetil-formamid elegyében. Az elegyet egy éjszakán keresztül keverjük, az elegyet jégen lehűtjük, metanolt, majd 2 1 vizet adunk hozzá. Az elegyet etil-acetáttal háromszor extraháljuk. Az egyesített szerves fázisokat szárítjuk és koncentráljuk. A kapott elegyet szilikagélen kromatografáljuk. Az eluálást hexán/etil-acetát gradienssel (19/1—>1/1) végezzük. 711 g cím szerinti vegyületet kapunk.

(13) képletű vegyület előállítása (17. reakcióvázlat) 48%-os vizes hidrogén-fluorid-oldat 1500 ml acetonitrillel készült elegyéhez teflonlombikban 613 g (12) képletű kiindulási anyag 750 ml acetonitrillel és 750 ml metilén-kloriddal készült oldatát adjuk. Az elegyet 1 órán keresztül keverjük, majd 8 1 vízbe öntjük. Az elegyet 4x2 1 metilén-kloriddal extraháljuk. Az egyesített szerves fázisokat vizes, telített nátrium-hidrogén-karbonát-oldattal mossuk, szárítjuk, és vákuumban koncentráljuk. A maradékot szilikagélen kromatografáljuk. Az eluálást metilén-klorid/metanol gradienssel (39/l->9/l) végezzük. 519 g cím szerinti vegyületet kapunk.

(14) képletű vegyület előállítása (18. reakcióvázlat) 577 g (13) képletű diói 5 1 piridinnel készült oldatához 339 g tozil-kloridot és 14,5 g N,N-dimetil-amino-piridint adunk. Az elegyet szobahőmérsékleten 2 napon keresztül keverjük, majd 14 1 1 mol/1 koncentrációjú, hideg, vizes sósavoldatba öntjük. Az elegyet 2x51 metilén-kloriddal extraháljuk. Az egyesített szerves fázisokat szárítjuk, és koncentráljuk. A maradékot szilikagélen kromatografáljuk, az eluálást hexán/etilacetát gradienssel (6/1—>1/1) végezzük. 632 g cím szerinti vegyületet kapunk sárga szirup formájában, amely állás közben lassan kristályosodik.

(15) képletű vegyület előállítása (19. reakcióvázlat) 1825 ml metanollal készült 25%-os nátrium-metoxid-oldat 1365 ml dimetil-formamiddal készült oldatához 85 °C-on 714 g (14) képletű tozilátot adunk 1365 ml dimetil-formamidban 1,25 óra alatt. Az elegyet 30 percen keresztül keverjük, majd 4 °C-ra hűtjük, és mol/1 koncentrációjú vizes sósavoldat és 4,6 kg jég jéghideg elegyébe öntjük. Az elegyet 30 peren keresztül keverjük, és szűrjük. A szűrletet 2 1 vízzel mossuk, az egyesített vizes fázisokat 2x4 1 etil-acetáttal extraháljuk. Az egyesített szerves fázisokat szárítjuk, és koncentráljuk. A maradékot szilikagélen kromatografálva tisztítjuk, az eluálást hexán/etil-acetát gradienssel (3/1 -> 1/1) végezzük. 549 g cím szerinti vegyületet kapunk halványsárga-fehér, szilárd anyag formájában.

(16) képletű vegyület előállítása (20. reakcióvázlat) A reakciót argonatmoszférában játszatjuk le. 139 g kálium-terc-butoxid 440 ml dimetil-szulfoxiddal készült oldatához hozzáadjuk 247 g (15) képletű cukor 440 ml vízmentes dimetil-szulfoxiddal készült oldatát. Az elegyet 85 °C-on 1,5 órán keresztül melegítjük, majd 250 ml vizet adunk hozzá, és az elegyet 85 °C-on tartjuk egy éjszakán keresztül, majd jeges fürdőn lehűtjük. Az elegyet 3,5 1 sóoldatba öntjük, és 3 χ 750 ml metilén-kloriddal extraháljuk. Az egyesített szerves fázisokat szárítjuk és koncentráljuk. 560 g cím szerinti vegyületet kapunk barna olaj formájában.

(17) képletű vegyület előállítása (21. reakcióvázlat) 199 g (16) képletű szabad amin 780 ml tetrahidrofüránnal és 390 ml telített, vizes nátrium-hidrogén-karbonát-oldattal készült elegyéhez 157 g Troc-Cl-t adunk. Fél óra elteltével az elegyet lassan 500 ml 40%-os vizes metil-amin-oldat és 3 1 víz elegyébe öntjük. Az elegyet χ 1750 ml metilén-kloriddal extraháljuk. Az egyesített szerves fázisokat szárítjuk és koncentráljuk. A maradékot szilikagélen kromatografáljuk. Az eluálást hexán/etil-acetát gradienssel (5/1—>1/1) végezzük. 287 g (100%) cím szerinti vegyületet kapunk sárga-piszkosfehér színű, szilárd anyag formájában.

(18) képletű vegyület előállítása (22. reakcióvázlat) Az előző lépésben kapott (17) képletű hidroxi-cukor 21 metilén-kloriddal készült oldatához 155,6 g tetrazolt, majd 182 ml diallil-diizopropil-foszforamiditet adunk. Fél óra elteltével az elegyet 455,6 g Oxone® (kálium-peroxi-monoszulfát), 1,25 1 víz és 2,5 1 tetrahidrofurán jéghideg elegyébe öntjük. 15 perc elteltével az elegyet jéghideg, 10%-os, vizes nátrium-tioszulfát-oldatba öntjük. 15 perc múlva az elegyet 2 1 metilén-kloriddal extraháljuk. A szerves fázist elválasztjuk, a vizes fázist metilén-kloriddal újra extraháljuk, és az egyesített szerves fázisokat szárítjuk, majd az oldószert vákuumban eltávolítjuk. A maradékot szilikagélen kromatografáljuk, az eluálást hexán/etil-acetát gradienssel (6/1—>2/1) végezzük. 205,7 cím szerinti vegyületet kapunk halványsárga szirup formájában.

(19) képletű vegyület előállítása (23. reakcióvázlat) 400 ml 48%-os, vizes hidrogén-fluorid-oldat 1,2 1 acetonitrillel készült oldatához teflonedényben hozzáadjuk 138,8 g (18) képletű cukor 500 ml metilén-kloriddal készült oldatát. Az elegyet egy éjszakán keresztül

HU 221 342 Β1 keverjük, 3 1 vízzel hígítjuk és 2,4 1 metilén-kloriddal extraháljuk. A szerves fázist vizes nátrium-hidrogénkarbonát-oldattal mossuk, szárítjuk, és az oldószert vákuumban eltávolítjuk. A maradékot szilikagélen kromatografáljuk, az eluálást hexán/etil-acetát gradienssel (2/1—>1/1), majd metilén-klorid/metanol gradienssel (19/1—>9/1) végezzük. 129,2 g cím szerinti vegyületet kapunk viaszos, gumiszerű anyag formájában.

(21) képletű vegyület előállítása (24. reakciövázlat) 450 g 1-dekanol 685 ml trietil-aminnal és 1125 ml metilén-kloriddal készült, jéghideg oldatához 330 ml mezil-kloridot adunk. A hűtőfürdőt 1,5 óra múlva eltávolítjuk, és az oldószert vákuumban eltávolítjuk. A maradékhoz 2,5 1 1 mol/1 koncentrációjú vizes sósavoldatot adunk. Az elegyet 3x21 metilén-kloriddal extraháljuk. A szerves fázisokat egyesítjük, szárítjuk, és az oldószert vákuumban eltávolítjuk. A maradékot szilikagélen kromatografáljuk, az eluálást 1/1 arányú hexán/etilacetát eleggyel végezzük. 651 g cím szerinti terméket kapunk.

(22) képletű vegyület előállítása (25. reakcióvázlat) 60%-os, ásványolajos nátrium-hidrid-diszperzió 1 1 tetrahidrofuránnal és 470 ml dimetil-formamiddal készült szuszpenziójához 1 óra alatt hozzáadjuk a (11) képletű alkohol 280 ml dimetil-formamiddal és 11 tetrahidrofuránnal készült oldatát. Ezután 15 perc alatt hozzáadunk 470 g (21) képletű mezilátot. 2 nap elteltével az elegyhez 400 ml metanolt, majd 4 kg jeget és 4 1 vizet adunk. Az elegyet 2x4 1 etil-acetáttal extraháljuk. Az egyesített szerves fázisokat szárítjuk, és az oldószert vákuumban eltávolítjuk. A maradékot szilikagélen kromatografáljuk. Az eluálást hexán/etil-acetát gradienssel (39/1—>2/1) végezzük. 618 g cím szerinti vegyületet kapunk.

(23) képletű vegyület előállítása (26. reakcióvázlat) 520 g (22) képletű cukor, 5,2 1 jégecet és 1,3 1 víz elegyét egy éjszakán keresztül keverjük. Az oldatot

7.5 1 vízbe öntjük és szüljük. A szűrletet 3 χ 500 ml toluollal, vákuumban végzett azeotropos desztillálással szárítjuk. 458 g cím szerinti vegyületet kapunk.

(24) képletű vegyület előállítása (27. reakcióvázlat) A reakciót argonatmoszférában játszatjuk le. 295 g kálium-terc-butoxid 1 1 dimetil-szulfoxiddal készült szuszpenziójához hozzáadjuk 340 g (23) képletű cukor

1.5 1 dimetil-szulfoxiddal készült oldatát. Az elegyet 85 °C-on 1,25 órán keresztül melegítjük, majd hozzáadunk 1,4 1 3 mol/1 koncentrációjú, vizes kálium-hidroxid-oldatot és az elegyet 85 °C-on egy éjszakán keresztül keverjük. Az elegyet szobahőmérsékletre hűtjük, és 3,5 1 sóoldat és 3,5 1 víz elegyébe öntjük. Az elegyet háromszor extraháljuk metilén-kloriddal, szárítjuk, és az oldószert vákuumban eltávolítjuk. A maradékot szilikagélen kromatografáljuk, az eluálást metilénklorid/metanol gradienssel (19/1—>4/1) végezzük. 740 g cím szerinti terméket kapunk.

(25) képletű vegyület előállítása (28. reakcióvázlat) 740 g (24) képletű amino-cukor 338 g benzofenoniminnel készült oldatát 45 °C-on egy éjszakán keresztül melegítjük. Az elegyet szilikagélen kromatografáljuk, és hexán/etil-acetát gradienssel (39/1—>1/1) eluáljuk.

371 g cím szerinti terméket kapunk halványsárga, szilárd anyag formájában.

(26) képletű vegyület előállítása (29. reakcióvázlat) 366 g (25) képletű diol-cukor 1,3 1 dimetil-formamiddal készült oldatához 118 g imidazolt, majd 117 g terc-butil-dimetil-szilil-kloridot adunk. 5 perc elteltével az elegyet 1,4 1 vizes telített nátrium-hidrogén-karbonát-oldatba öntjük. Az elegyet etil-acetáttal háromszor extraháljuk. A szerves fázisokat egyesítjük, az oldószert vákuumban eltávolítjuk, és a maradékot szilikagélen kromatografáljuk. Az eluálást hexán/etil-acetát gradienssel (49/1—>4/1) végezzük. 446 g cím szerinti vegyületet kapunk szirup formájában.

(27) képletű vegyület előállítása (30. reakcióvázlat) 437 g (26) képletű alkohol 3 1 toluollal készült oldatához 225 ml piridint adunk, és az oldatot jeges fürdőn lehűtjük. Hozzáadunk 531 ml 1,9 mol/1 koncentrációjú toluollal készült foszgénoldatot, és az elegyet 10 percen keresztül keveijük. Ezután hozzáadunk 469 ml allil-alkoholt. 40 perc elteltével 2,3 1 telített, vizes nátrium-hidrogén-karbonát-oldatot adunk a reakcióelegyhez és etil-acetáttal extraháljuk. A szerves fázist elválasztjuk, szárítjuk, és az oldószert vákuumban eltávolítjuk. A maradékot szilikagélen kromatografáljuk, az eluálást hexán/etil-acetát gradienssel (49/1 —>4/1) végezzük. 441 g cím szerinti vegyületet kapunk sárga szirup formájában.

(28) képletű vegyület előállítása (31. reakcióvázlat) 431 g (27) képletű cukor 200 ml tetrahidrofüránnal készült oldatához 330 ml jégecetet és 110 ml vizet adunk. A reakcióelegyet 3 órán keresztül keveijük, jégen lehűtjük és hozzáadunk 6,6 1 1 mol/1 koncentrációjú, vizes nátrium-hidroxid-oldatot. Az elegyet 2x21 metilénkloriddal extraháljuk. Az egyesített szerves fázisokat szárítjuk, és az oldószert vákuumban eltávolítjuk. A maradékot szilikagélen kromatografáljuk, az eluálást metilénklorid/metanol gradienssel (19/1—>4/1) végezzük. 309 g cím szerinti amint kapunk szirup formájában.

(29) képletű vegyület előállítása (32. reakcióvázlat) 309 g (28) képletű amino-cukor 3 1 metilén-kloriddal készült, jéghideg oldatához 435 g l-[3-(dimetil-amino)-propil]-3-etil-karbodiimid-hidrokloridot (EDC), majd 10 perc múlva 275 g karbonsavat adunk. 10 perc elteltével az elegyet telített, vizes nátrium-hidrogén-karbonát-oldattal extraháljuk. A szerves fázist elválasztjuk, a vizes fázist metilén-kloriddal újra extraháljuk, az egyesített szerves fázisokat szárítjuk, és az oldószert vákuumban eltávolítjuk. A maradékot szilikagélen kromatografáljuk, az eluálást hexán/etil-acetát gradienssel (19/1—>3/1) végezzük. 338 g cím szerinti vegyületet kapunk halványsárga szirup formájában.

(30) képletű vegyület előállítása (33. reakcióvázlat) ml 48%-os, vizes hidrogén-fluorid-oldat 293 ml acetonitrillel készült oldatához 4,6 g szilikagélt adunk, majd hozzáadunk 146,7 g (29) képletű cukrot 147 ml metilén-kloridban oldva. 0,5 óra elteltével az elegyet 975 ml vízzel hígítjuk és metilén-kloriddal extraháljuk. A szerves fázist elválasztjuk, és a vizes fázist metilénkloriddal újra extraháljuk. Az egyesített szerves fázisokat vizes nátrium-hidrogén-karbonát-oldattal mossuk, szárítjuk, és az oldószert vákuumban eltávolítjuk. A ma11

HU 221 342 Bl radékot szilikagélen kromatografáljuk, az eluálást hexán/etil-acetát gradienssel (5/1—>0/1) végezzük.

110.4 g cím szerinti terméket kapunk piszkosfehér, viaszos, szilárd anyag formájában.

(31) képletű vegyület előállítása (34. reakcióvázlat)

129 g (19) képletű cukor 500 g triklór-acetonitrillel készült oldatához 240 g kálium-karbonátot adunk. Az elegyet 1,5 órán keresztül keverjük és diatómaföldön átszűrjük. A szűrőréteget metilén-kloriddal mossuk, és a szűrleteket egyesítjük, majd az oldószert vákuumban eltávolítjuk. A maradékot szilikagélen kromatografáljuk, az eluálást hexán/etil-acetát gradienssel (l/l->0/l) végezzük. 145,7 g cím szerinti terméket kapunk sárga, gumiszerű anyag formájában.

(33) képletű vegyület előállítása (35. reakcióvázlat)

145.7 g (31) képletű cukrot és 109,2 g (32) képletű cukrot 3 χ 200 ml toluolból végzett bepárlással azeotroposan szárítunk. A két cukor 750 ml metilén-kloriddal készült oldatát 62,7 g ezüst-triflát 130 ml metilén-kloriddal készült, jéghideg oldatához adjuk. Az elegyet szobahőmérsékletre melegítjük, és egy éjszakán keresztül keverjük. Az elegyet telített, vizes nátrium-hidrogén-karbonát-oldat és nátrium-tioszulfát-oldat elegyébe öntjük. A szerves fázist elválasztjuk, és a vizes fázist metilén-kloriddal mossuk. Az egyesített szerves fázisokat szárítjuk, és az oldószert vákuumban eltávolítjuk. A maradékot szilikagélen kétszer kromatografáljuk, az eluálást hexán/etil-acetát gradienssel (5/1—>1/1) végezzük. 189,56 g cím szerinti terméket kapunk ragacsos hab formájában.

(34) képletű vegyület előállítása (36. reakcióvázlat)

188.7 g (33) képletű diszacharid 590 ml tetrahidrofuránnal készült oldatához 457,6 g cinkport, majd 395 ml jégecetet adunk. 0,5 óra elteltével az elegyet diatómaföldön átszűrjük, és a szűrőréteget tetrahidrofuránnal mossuk. A szerves fázisokat egyesítjük, és az oldószert vákuumban eltávolítjuk. A maradékot 4 χ 250 ml benzollal végzett desztillálással azeotroposan szárítjuk.

223,1 g cím szerinti terméket kapunk rózsaszín, gumiszerű anyag formájában.

(35) képletű vegyület előállítása (37. reakcióvázlat)

223,1 g (34) képletű cukor 1,3 1 tetrahidrofuránnal készült oldatához 37,5 g nátrium-hidrogén-karbonát 250 ml vízzel készült oldatát adjuk. Ezután hozzáadunk

67.4 g cisz-ll-oktadecénoil-kloridot. 10 perc elteltével az elegyet etil-acetáttal kétszer extraháljuk. Az egyesített szerves fázisokat szárítjuk, és az oldószer vákuumban eltávolítjuk. A maradékot szilikagélen kromatografáljuk, az eluálást hexán/etil-acetát gradienssel (2/1—>0/1) végezzük. 160,2 g cím szerinti terméket kapunk halványsárga viasz formájában.

(36) képletű vegyület előállítása (38. reakcióvázlat)

161,3 g (35) képletű cukor 215 ml metilén-kloriddal készült oldatát teflonedényben lévő 150 ml 48%-os hidrogén-fluorid és 474 ml acetonitril oldatához adjuk. 4 óra elteltével az elegyet 500 ml vízbe öntjük. Az elegyet metilén-kloriddal kétszer extraháljuk. Az egyesített szerves fázisokat telített, vizes nátrium-hidrogénkarbonát-oldattal mossuk, szárítjuk, és az oldószert vákuumban eltávolítjuk. A maradékot szilikagélen kromatografáljuk, az eluálást metilén-klorid/etil-acetát/metanol gradienssel (500/500/20—>500/500/160) végezzük. Cím szerinti vegyületet kapunk sárga, viaszos gumiszerű anyag formájában.

(37) képletű vegyület előállítása (39. reakcióvázlat)

719 mg (36) képletű cukrot metilén-kloridban oldunk, és hozzáadunk 1,4 g nátrium-szulfátot. Az oldathoz 189 μΐ diallil-diizopropil-foszforamiditet és 162 mg tetrazolt adunk, 10 percen keresztül keverjük, majd -78 °C-ra lehűtjük. Cseppenként hozzáadjuk 192 mg m-klór-peroxi-benzoesav 4 ml metilén-kloriddal készült oldatát. Az elegyet vizes nátrium-tioszulfát-oldattal, majd vizes nátrium-hidrogén-karbonát-oldattal mossuk, vízmentes nátrium-szulfát felett szárítjuk, és az oldószert vákuumban eltávolítjuk. A maradékot kromatográfiásan tisztítjuk. 660 mg cím szerinti terméket kapunk.

1. vegyület (nátriumsó) előállítása (40. reakcióvázlat)

166 mg tetrakisz(trifenil-foszfm)-palládíum(0) 2 ml 10/1 arányú tetrahidrofurán/ecetsav eleggyel készült oldatához hozzáadjuk 660 mg (38) képletű köztitermék 3 ml fenti oldószerrel készült oldatát. 30 perc elteltével további tetrakisz(trifenil-foszfin)-palládium(0)-t adunk hozzá. Újabb 1,5 óra elteltével toluolt adunk az elegyhez, és az oldószert vákuumban eltávolítjuk. Az elegyet dietil-amino-etil-cellulózon kromatografálva tisztítjuk. A tisztított elegyet 0,1 n vizes nátrium-hidroxid-oldatban oldjuk, 0,45 pm pórusméretű steril szűrőn átszűrjük, és YMC-Pack ODS-AP oszlopon nagynyomású folyadékkromatográfiás eljárással (HLPC) tisztítjuk. 130 mg 1. vegyületet kapunk.

Az 1. vegyület analitikai adatai az alábbiak: Η-NMR (CD₃OD) δ: 5,3 (1H, m); 4,6 (1, m); 4,0 (m,

m); 3,9 (1H, d); 3,7 (1H, t); 3,6 (1H, t); 3,4 (3H, s);

3,3 (3H, t); 2,6 (2H, t); 2,3 (2H, m); 2,0 (2H, m);

1,7-1,2 (m, m); 0,9 (6H, t).

^3IP-NMR (CD₃OD) δ: 4,71, 398.

1. vegyület előállítása 2. eljárással

1. példa

B képletű köztitermék előállítása g A képletű köztitermék (amelyet Christ és munkatársai eljárása szerint állítunk elő, EP-A 9239057.5) 150 ml diklór-metán szuszpenziója és 29,2 g 48%-os HBF₄ elegyéhez jeges fürdőn történő hűtés közben 165 ml TMSCHN₂-t (TMS: trimetil-szilil) adunk 2 mol/1 koncentrációjú, hexános oldat formájában. Az elegyet addig keverjük, amíg a reakció TLC szerint majdnem teljesen lejátszódik, ezután 20 ml metanolt, majd 10 ml ecetsavat adunk a reakcióelegyhez. Az elegyhez vizes nátrium-hidrogén-karbonát-oldatot adunk, és metilén-kloriddal extraháljuk. Az elegyet vízmentes nátriumszulfát felett szárítjuk, és az oldószert vákuumban eltávolítjuk. A maradékot kromatográfiásan tisztítjuk. 14,9 g cím szerinti B képletű köztiterméket kapunk.

2. példa

C képletű köztitermék előállítása

14,9 g B képletű köztitermék 100 ml metilén-kloriddal készült, hideg (0 °C-os) oldatához lassan hozzá12

HU 221 342 Bl adunk 140 ml diizobutil-alumínium-hidridet 1 mol/1 koncentrációjú, hexános oldat formájában, amíg a reakció TLC analízis szerint teljesen lejátszódik. A reakcióelegyet 100 ml 1 n vizes sósavoldattal hígítjuk, majd 50 ml tömény sósavoldatot adunk hozzá. A fázisokat szétválasztjuk, és a vizes fázist diklór-metánnal újra extraháljuk. Az egyesített szerves fázisokat sóoldattal mossuk, vízmentes nátrium-szulfát felett szárítjuk, és vákuumban koncentráljuk. A maradékot szilikagélen kromatográfiásan tisztítjuk. 12,06 g cím szerinti C képletű köztiterméket kapunk.

3. példa

D képletű köztitermék előállítása

10,64 g C képletű köztitermék 40 ml metilén-kloriddal készült oldatához 15,75 ml trietil-amint, 11,86 g ptoluolszulfonil-kloridot és 690 mg dimetil-amino-piridint adunk. A kapott szuszpenziót addig keverjük, amíg a reakció vékonyréteg-kromatográfiás analízis szerint teljesen lejátszódott, majd vízzel hígítjuk, és metilénkloriddal extraháljuk. Szilikagélen végzett kromatográfiás tisztítás után 18,7 g D képletű köztiterméket kapunk.

4. példa

E képletű köztitermék előállítása

18,7 g D képletű köztitermék 200 ml acetonnal készült oldatához 24,6 g nátrium-jodidot adunk. A reakcióelegyet 1,5 órán keresztül visszafolyató hűtő alatt forraljuk, majd az oldószert vákuumban eltávolítjuk, és a maradékot víz és hexán között megosztjuk. A szerves fázist elválasztjuk, vízmentes nátrium-szulfát felett szárítjuk, majd az oldószert eltávolítjuk. Szilikagélen végzett kromatográfiás tisztítással 15,4 g E képletű köztiterméket kapunk színtelen folyadék formájában.

5. példa

F képletű köztitermék előállítása

Ezt a vegyületet Christ és munkatársai eljárása szerint állítjuk elő (EP-A 92309057.5 számú szabadalmi leírás).

6. példa

G képletű köztitermék előállítása

18,6 g képletű köztitermék és 15,4 g E képletű köztitermék hexánnal készült oldatához 23,9 g ezüst-oxidot adunk, és az elegyet egy éjszakán keresztül visszafolyató hűtő alatt forraljuk. Az elegyet lehűtjük, diatómaföldön átszűrjük, az oldószert eltávolítjuk, és a maradékot szilikagélen kromatografáljuk. 21 g G képletű köztiterméket kapunk színtelen szirup formájában.

7. példa

H képletű köztitermék előállítása g G képletű köztitermék metilén-kloriddal készült, hideg (0 °C-os) oldatához cseppenként hozzáadunk 3,5 ml 48%-os tetrafluor-bórsavat. 5 perc elteltével az elegyet vizes nátrium-hidrogén-karbonát-oldattal, és sóoldattal mossuk. Az elegyet vákuumban koncentráljuk, és szilikagélen kromatografáljuk.

18,7 g H képletű köztiterméket kapunk színtelen szirup formájában.

8. példa

I képletű köztitermék előállítása

17,6 g H képletű köztitermék 105 ml tiszta metil-jodiddal készült oldatához 83 g ezüst-oxidot adunk. Az elegyet egy éjszakán keresztül keverjük, majd hexánnal hígítjuk, és diatómafoldön átszűrjük. Az elegyet vákuumban koncentráljuk, és a maradékot 40 ml metilénkloridban oldjuk. Az elegyet 0 °C-ra hűtjük, hozzáadunk 2,44 g imidazolt és 4,7 ml terc-butil-dimetil-szilil-kloridot. A reakcióelegyet egy éjszakán keresztül keverjük, és 150 ml nátrium-hidrogén-karbonát-oldatot adunk hozzá. A szerves fázist vízmentes nátrium-szulfát felett szárítjuk, és szilikagélen kromatografáljuk.

10,5 g I képletű köztiterméket kapunk színtelen szirup formájában.

9. példa

J képletű köztitermék előállítása

100 ml I képletű köztiterméket metilén-kloridban oldunk, hozzáadunk 7,4 ml diallil-diizopropil-foszforamiditet, majd 6,37 g tetrazolt. Az elegyet lehűtjük, és 20 percen keresztül keverjük. 15 perc alatt hozzáadjuk 24,2 mmol meta-klór-peroxi-benzoesav 50 ml metilénkloriddal készült szuszpenzióját, miközben a reakcióelegy hőmérsékletét -60 °C alatt tartjuk. Nátriumhidrogén-karbonát-oldatot adunk hozzá, és a szerves fázist elválasztjuk, vízmentes nátrium-szulfát felett szárítjuk, és az oldószert vákuumban eltávolítjuk. Szilikagélen végzett kromatográfiás tisztítással 14 g J képletű köztiterméket kapunk színtelen szirup formájában.

10. példa

K képletű köztitermék előállítása

39,5 g di(tio-fenil)-ón - amelyet Christ és munkatársai (EP-A 92309057.5 számú szabadalmi leírás) módszere szerint állítunk elő - 235 ml metilén-kloriddal készült szuszpenziójához 12 ml tiofenolt adunk. Az elegyhez 15 perc alatt trietil-amint adunk cseppenként. Az így kapott „ónreagens” elegy egy részét (150 ml) 15 perc alatt cseppenként hozzáadjuk 12,9 g J képletű köztitermék 25 ml metilén-kloriddal készült oldatához. A maradék ónreagenst 30 perc alatt adjuk a reakcióelegyhez, a reakció teljes lejátszatása érdekében. A reakcióelegyet etil-acetáttal hígítjuk, és 1 n vizes nátrium-hidroxid-oldattal és sóoldattal mossuk. A szerves fázist vízmentes nátrium-szulfát felett szárítjuk, az oldószert eltávolítjuk, és a maradékot kromatografálva tisztítjuk. 11,1 g cím szerinti K köztiterméket kapunk sárga szirup formájában.

11. példa

L képletű köztitermék előállítása

11,1 g K képletű köztitermék és 7,1 ml piridin ml metilén-kloriddal készült, hideg oldatához 2,9 ml triklór-etil-klór-formiátot adunk, és az elegyet egy éjszakán keresztül keverjük. A reakcióelegyhez vizes nátrium-hidrogén-karbonát-oldatot adunk, a szerves fázist

HU 221 342 Β1 elválasztjuk, vízmentes nátrium-szulfát felett szárítjuk, és az oldószert vákuumban eltávolítjuk. Kromatográfiás tisztítással 12,96 g L képletű köztiterméket kapunk halványsárga, szilárd anyag formájában.

12. példa

M képletű köztitennék előállítása

12,96 g L képletű köztiterméket metilén-kloridban oldunk. A kapott oldathoz 6 ml/1 koncentrációjú, acetonitrillel készült hidrogén-fluorid-oldatot adunk, és az elegyet 4 órán keresztül keverjük. A reakcióelegyhez vizes nátrium-hidrogén-karbonát-oldatot adunk, majd a szerves fázist elválasztjuk, vízmentes nátriumszulfát felett szárítjuk, és az oldószert vákuumban eltávolítjuk. Kromatográfiás tisztítással 10,9 g cím szerinti M képletű köztiterméket kapunk, borostyánsárga szirup formájában.

13. példa

N képletű köztitermék előállítása

9,5 g M képletű köztitermék 50 ml triklór-acetonitrillel készült oldatához 15 g kálium-karbonátot adunk, és az elegyet 10 percen keresztül keverjük. Az elegyet diatómafoldön átszűrjük, és az oldószert vákuumban eltávolítjuk. Kromatográfiás tisztítással 14,5 g cím szerinti N képletű köztiterméket kapunk, amelyet a 19. példában azonnal felhasználunk.

14. példa

O képletű köztitermék előállítása

160 g F képletű köztitermék 475 ml hexánnal és

474 ml jód-dekánnal készült oldatához 723 g ezüstoxidot adunk. Az elegyet 70 °C-on sötétben 2 órán keresztül melegítjük, és diatómafoldön átszűrjük. Az oldatot vákuumban koncentráljuk, és a maradékot kromatografálva tisztítjuk. 221 cím szerinti O képletű közti terméket kapunk színtelen olaj formájában.

15. példa

P képletű köztitermék előállítása g O képletű köztitermék 90 ml metilén-kloriddal és 90 ml acetonitrillel készült oldatához 9 ml 48%-os vizes hidrogén-fluorid-oldatot adunk 81 ml acetonitrilben. Az elegyet 30 percen keresztül keverjük, majd hozzáadunk 350 ml vizes nátrium-hidrogén-karbonátoldatot. Az elegyet metilén-kloriddal extraháljuk. A szerves fázist vízmentes nátrium-szulfát felett szárítjuk, az oldószert vákuumban eltávolítjuk, és a maradékot kromatografáljuk. 30 g P képletű köztiterméket kapunk sárga olaj formájában.

16. példa

Q képletű köztitermék előállítása g P képletű köztitermék és 10,2 g imidazol

500 ml metilén-kloriddal készült, hideg (0 °C-os) oldatához 10,85 g (terc-butil)-dimetil-szilil-kloridot adunk. A reakcióelegyet 1,5 órán keresztül keverjük, majd 400 ml telített, vizes ammónium-klorid-oldatba öntjük. A szerves fázist elválasztjuk, vízmentes nátrium-szulfát felett szárítjuk, az oldószert vákuumban eltávolítjuk, és a maradékot kromatografáljuk. 34,5 g Q képletű köztiterméket kapunk színtelen szirup formájában.

17. példa

R képletű köztitermék előállítása

32,2 g Q képletű köztitermék és 184 ml piridin

213 ml toluollal készült, hideg (0 °C-os) oldatához 1,94 mol/1 koncentrációjú, toluollal készült foszgénoldatot adunk. 20 perc elteltével a reakcióelegyhez 31 ml allil-alkoholt adunk, és az elegyet 30 percen keresztül keverjük. A reakcióelegyhez vizes nátrium-hidrogénkarbonát-oldatot adunk, a szerves fázist elválasztjuk, vízmentes nátrium-szulfát felett szárítjuk, és az oldószert vákuumban eltávolítjuk. Kromatográfiás tisztítással 36,9 g R képletű köztiterméket kapunk színtelen szirup formájában.

18. példa

S képletű köztitermék előállítása

2,4 ml 48%-os, vizes hidrogén-fluorid-oldat 48 ml acetonitrillel készült oldatához 20 g R képletű köztitermék 24 ml metilén-kloriddal készült oldatát adjuk, és az elegyet egy éjszakán keresztül keveijük. A reakcióelegyhez vizes nátrium-hidrogén-karbonát-oldatot adunk, a szerves fázist elválasztjuk, vízmentes nátriumszulfát felett szárítjuk, és az oldószert vákuumban eltávolítjuk. Kromatográfiás tisztítás után 11 g S képletű köztiterméket kapunk színtelen szirup formájában.

19. példa

T képletű köztitermék előállítása

8,97 g S képletű köztiterméket és 14,5 g N képletű köztiterméket 20 ml toluolban oldunk, és az elegyet az oldószer azeotropos eltávolításával szárítjuk. Ezt az eljárást háromszor megismételjük. A szárított elegyet ezután 50 ml metilén-kloridban oldjuk, és lassan hozzáadjuk 5,8 g ezüst-triflát 50 ml metilén-kloriddal készült oldatához. Az elegyet 10 percen keresztül keveijük, majd hozzáadunk 250 ml vizes nátrium-hidrogén-karbonát-oldatot, és 250 ml 10%-os, vizes nátrium-tioszulflát-oldatot. A szerves fázist elválasztjuk, vízmentes nátriumszulfát felett szárítjuk, és az oldószert vákuumban eltávolítjuk. Kromatográfiás tisztítás után 13 g T képletű köztiterméket kapunk halványsárga szirup formájában.

20. példa

U képletű köztitermék előállítása A T képletű köztitermék 10 ml metilén-kloriddal készült oldatához lassan 12 ml 0,5 mol/1 koncentrációjú, metilén-kloriddal készült ón(II)-trisz(benzoltiolát)-trietil-amin komplexet adunk. 10 perc elteltével újabb ekvivalens ónreagenst adunk a reakcióelegyhez. 15 perc elteltével 250 ml etil-acetátot adunk a reakcióelegyhez, és 250 ml 1 n vizes nátrium-hidroxid-oldattal extraháljuk. Az elegyet vízmentes nátrium-szulfát felett szárítjuk, és vákuumban koncentráljuk. A maradékhoz toluolt adunk, és az oldószert vákuumban eltávolítjuk. A kapott olajat a következő reakciólépésben további tisztítás nélkül használjuk fel.

HU 221 342 Β1

21. példa

V képletéi köztitermék előállítása mmol U képletű köztitermék 5 ml metilén-kloriddal készült, 0 °C-ra hűtött oldatához 997 mg 3-keto-tetradekánsavat adunk, amelyet Christ és munkatársai módszere szerint állítunk elő (EP-A 92309057.5 számú szabadalmi bejelentés), majd 1,5 g l-[3-(dimetilamino)-propil]-3-etil-karbodiimid-hidrokloridot adunk hozzá, és az elegyet körülbelül 30 percen keresztül keverjük. A reakcióelegyet 150 ml metilén-kloriddal hígítjuk, 1 n vizes nátrium-hidroxid-oldattal mossuk, vízmentes nátrium-szulfát felett szárítjuk, és az oldószert vákuumban eltávolítjuk. Szilikagélen végzett kromatográfiás tisztítás, majd bázikus alumínium-oxidon végzett kromatográfiás tisztítás után 1,64 g V képletű köztiterméket kapunk.

22. példa

W képletű köztitermék előállítása

1,45 g V képletű köztitermék 5 ml jégecettel készült oldatát 14 g cink/réz elempár 10 ml ecetsavval készült szuszpenziójához adjuk erős keverés közben. Az elegyet 15 percen keresztül keverjük, majd további 10 g cink/réz elempárt adunk hozzá. 15 perc elteltével az elegyet diatómaföldön átszűrjük, majd a szűrőt etil-acetáttal mossuk. Az egyesített mosófolyadékokat toluollal hígítjuk, és az oldószert vákuumban eltávolítjuk. A maradékot bázikus alumínium-oxidból és szilikagélből álló kétrétegű elegyen kromatografálva tisztítjuk, a kapott W általános képletű köztiterméket további tisztítás nélkül használjuk fel.

23. példa

X képletű köztitermék előállítása

1,02 mmol W képletű köztiterméket és 575 mg ciszvakcénsavat 5 ml toluolban oldunk háromszor, és az oldószert vákuumban eltávolítjuk. A szárított maradékot 3 ml metilén-kloridban oldjuk, hozzáadunk 780 mg 1[3-(dimetil-amino)-propil]-3-etil-karbodiimid-hidrokloridot, és az elegyet 3 órán keresztül keverjük. A reakcióelegyet metilén-kloriddal hígítjuk, és közvetlenül kromatografáljuk. 734 mg X képletű köztiterméket kapunk. A szennyezett frakciók további kromatográfiás tisztításával további 58 mg terméket kapunk.

24. példa

Y képletű köztitermék előállítása

785 mg X képletű köztitermék 10 ml metilén-kloriddal készült oldatához 48%-os, vizes hidrogén-fluoridoldatot adunk 15 ml acetonitrilben. Az elegyet 90 percen keresztül keverjük, 50 ml metilén-kloriddal hígítjuk, vízzel, majd vizes nátrium-hidrogén-karbonát-oldattal mossuk. Az elegyet vízmentes nátrium-szulfát felett szárítjuk és kromatografáljuk. 719 mg Y képletű köztiterméket kapunk.

25. példa

Z képletű köztitermék előállítása

719 mg Y képletű köztiterméket metilén-kloridban oldunk, és hozzáadunk 1,4 g nátrium-szulfátot. 189 pl diallil-diizopropil-foszfor-amidit és 162 mg tetrazol hozzáadása után az elegyet 10 percen keresztül keverjük, majd -78 °C-ra lehűtjük. Cseppenként hozzáadjuk a 192 mg m-klór-peroxi-benzoesav 4 ml metilén-kloriddal készült oldatát. A reakcióelegyet vizes nátrium-tioszulfát-oldattal és vizes nátrium-hidrogén-karbonát-oldattal mossuk, vízmentes nátrium-szulfát felett szárítjuk, és az oldószert vákuumban eltávolítjuk. A maradékot kromatográfiásan tisztítjuk. 660 mg Z képletű köztiterméket kapunk.

26. példa

1. vegyület előállítása

166 mg tetrakisz(trifenil-foszfin)-palládium(O) ml 10:1 arányú tetrahidrofürán/ecetsaveleggyel készült oldatához 660 mg Z képletű köztitermék 3 ml fenti eleggyel készült oldatát adjuk. 30 perc elteltével további tetrakisz(trifenil-foszfin)-palládium(O)-t adunk az elegyhez. További 1,5 óra elteltével a reakcióelegyhez toluolt adunk, és az oldószert vákuumban eltávolítjuk. Az elegyet dietil-amino-etil-cellulózon kromatográfiásan tisztítjuk. A tisztított elegyet 0,1 n vizes nátriumhidroxid-oldatban oldjuk, 0,45 pm méretű steril szűrőn átszűrjük, és YMC-Pack ODS-AP oszlopon nagynyomású folyadékkromatográfiás eljárással tisztítjuk. 130 mg cím szerinti vegyületet kapunk.

A fenti módon előállított vegyületek és köztitermékek analitikai adatait az alábbiakban ismertetjük.

1. vegyület:

Ή-NMR (CD₃OD) δ: 5,3 (1H, m); 4,6 (1, m); 4,0 (m, m); 3,9 (1H, d); 3,7 (1H, t); 3,6 (1H, t); 3,4 (3H, s);

3,3 (3H, t); 2,6 (2H, t); 2,3 (2H, m); 2,0 (2H, m);

1,7-1,2 (m, m); 0,9 (6H, t).

3'P-NMR (CD₃OD) δ: 4,71, 3,98.

Tömegspektrumok:

1. vegyület: (M+Na)+ = 1333

2. képletű vegyület: (M+3 Na)⁺ = 1363

3. képletű vegyület: (M+3 Na)⁺ = 1365

5. képletű vegyület: (M+Na)⁺ = 1303

6. képletű vegyület: (M+Na)⁺ = 1359

7. képletű vegyület: (M+Na)+ = 1305

8. képletű vegyület: (M+3 Na)⁺ = 1393

10. képletű vegyület: (M+Na)+ = 1425

G képletű köztitermék:

Ή-NMR (CDClj) δ: d, (1H); 3,9-3,7 (m, többszörös); 3,65 (t, 1H); 3,37 (s, 3H); 3,2 (m, 2H); 1,75 (q, 2H); 1,52 (s, 3H); 1,4 (s, 3H); 1,3 (széles m, többszörös); 0,95 (s, 9H); 0,9 (t, 3H) és 0,2 (d, 6H).

H képletű köztitermék:

Ή-NMR (CDClj) δ: 4,58 (d, 1H); 4,09 (m, 2H); 3,9 (dd, 1H); 3,75 (dd, 1H); 3,7 (m, 1H); 3,5 (t, 1H); 3,37 (s, 3H); 3,23 (t, 1H); 3,05 (t, 1H); 1,8 (m, 2H); 1,68 (m, 1H); 1,5 (m, 1H); 1,3 (széles m, többszörös); 0,95 (s, 9H); 0,9 (t, 3H); 0,2 (d, 6H).

I képletű köztitermék:

Ή-NMR (CDC1₃) δ: 4,52 (d, 1H); 4,05 (m, 2H); 3,75 (m, 1H); 3,67 (t, 1H); 3,5 (t, 1H); 3,45 (s, 3H); 3,35 (s, 3H); 3,25 (t, 1H); 3,05 (t, 1H); 1,8 (m, 2H); 1,65 (m, 1H); 1,5 (m, 1H); 1,3 (széles s, m); 0,95 (s, 9H); 0,2 (s, 6H).

HU 221 342 Bl

J képletű köztitermék:

•H-NMR (CDC1₃) δ: 5,95 (m, 2H); 5,35 (d, 1H); 5,22 (d, 1H); 4,6 (q, 2H); 4,5 (d, 1H); 4,32 (q, 1H); 3,9-3,75 (m, 3H); 3,7 (dd, 1H); 3,65 (dd, 1H); 3,45 (m, 1H); 3,38 (s, 3H); 3,33 (s, 3H); 3,27 (t, 1H); 3,2 (t, 1H); 1,9-1,75 (m, 3H); 1,5 (m, 1H); 1,3 (széles m, többszörös); 0,95 (s, 9H); 0,9 (t, 3H); 0,2 (s, 6H).

L képletű köztitermék:

•H-NMR (CDC1₃) δ: 5,95 (d, 1H); 5,4 (d, 2H); 5,25 Z (d, 2H); 4,95 (d, 1H); 4,7 (q, 2H); 4,55 (q, 2H); 4,32 (q, 1H); 3,9-3,75 (m, 3H); 3,7 (dd, 1H); 3,65 (dd, 1H); 3,55 (m, 1H); 3,4 (m, 1H); 3,4 (s, 3H); 3,3 (s, 3H); 3,25 (m, 1H); 1,75 (m, többszörös); 1,5-1,4 (m, 2H); 1,3 (széles s, többszörös); 0,95-0,9 (széles s, 12H); 0,2 (d, 6H).

M képletű köztitermék •H-NMR (CDClj δ: 5,95 (m, 2H); 5,75 (d, 1H); 5,4 (d, 1H); 5,25 (d, 2H); 4,75-4,65 (dd, 2H); 4,6 (q, 1H); 4,3 (q, 1H); 4,1 (m, 2H); 3,9 (m, 2H); 3,65 (m, 1H); 3,4 (s, 3H); 3,25 (s, 3H); 1,75 (széles m, 2H); 1,55-1,4 (m, 2H); 1,3 (széles s, többszörös); 0,9 (t, 3H).

O képletű köztitermék:

‘H-NMR (CDClj) δ: 4,5 (d, 1H); 3,8 (dd, 1H); 3,78 (m, 2H); 3,6 (m, többszörös); 3,2 (m, 2H); 1,5 (s, 3H); 1,4 (s, 3H); 1,3 (széles s, többszörös); 0,95 (s, 9H); 0,9 (t, 3H); 0,18 (d, 6H).

P képletű köztitermék:

•H-NMR (CDClj) δ: 4,5 (d, 1H); 3,75 (dd, 2H); 3,6 (q, 2H); 3,5 (t, 1H); 3,3 (m, 1H); 3,2 (t, 1H); 3,0 (t, 1H); 1,6 (m, 2H); 1,25 (széles s, többszörös); 0,95 (s, 9H); 0,9 (t, 3H); 0,18 (d, 6H).

Q képletű köztitermék:

‘H-NMR (CDC1₃) δ: 4,5 (d, 1H); 3,82 (t, 2H); 3,7 (m, 2H); 3,6 (t, 1H); 3,3 (m, 1H); 3,2 (t, 1H); 3,05 (q, 2H); 1,6 (m, 2H); 1,3 (széles s, többszörös); 0,95 (s, 9H); 0,88 (s, 9H); 0,85 (t, 3H); 0,2 (d, 6H); 0,1 (d, 6H).

R képletű köztitermék:

‘H-NMR (CDClj) δ: 5,9 (m, 1H); 5,4-5,25 (dd, 2H); 4,75 (t, 1H); 4,6 (d, 2H); 4,45 (d, 1H); 3,75 (q, 1H);

3,7 (d, 2H); 3,53 (q, 1H); 3,38 (m, 1H); 3,25 (t, 1H); 3,15 (t, 1H); 1,5 (t, 2H); 1,25 (s, többszörös); 0,95 (s, 9H); 0,85 (m, 12H); 0,2 (s, 6H); 0,07 (s, 6H).

S képletű köztitermék:

•H-NMR (CDC1₃) δ: 5,9 (m, 1H); 5,4-5,25 (dd, 2H); 4,75 (t, 1H); 4,6 (d, 2H); 4,52 (d, 1H); 3,7 (m, többszörös); 3,65-3,6 (dd, 2H); 3,55 (q, 1H);

3,4 (m, 1H); 3,28 (t, 1H); 3,2 (t, 1H); 1,5 (t, 2H);

1,3 (s, többszörös); 0,9 (s, 9H); 0,85 (t, 3H); 0,2 (s, 6H).

T képletű köztitermék:

•H-NMR (CDC1₃) δ: 5,9 (m, 3H); 5,6 (d, 1H); 5,4-5,2 (m, 6H); 4,8 (d, 1H); 4,7-4,6 (m, 2H); 4,55 (q, 1H); 4,5 (d, 1H); 4,3 (q, 1H); 3,8-3,7 (m, többszörös); 3,6 (dd, 1H); 3,5 (m, többszörös); 3,35 (s, 3H); 3,2 (s, 3H); 3,15 (t, 1H); 1,7 (m, 2H); 1,5 (m, 2H); 1,3 (s, többszörös); 0,95 (t, 6H); 0,2 (t, 6H).

V képletű köztitermék:

‘H-NMR (CDC1₃) δ: 7,3 (d, 1H); 5,95 (m, 3H); 5,6 (d,

1H); 5,4-5,2 (m, 6H); 4,95 (d, 1H); 4,8 (d, 1H);

4,7-4,5 (m, többszörös); 4,3 (q, 1H); 3,9-3,65 (m, többszörös); 3,6 (m, többszörös); 3,45 (t, 1H); 3,4 (t, 3H); 3,35 (s, 2H); 3,28 (3H); 2,5 (t, 2H); 1,8 (m, 2H); 1,6 (m, 2H); 1,45 (m, 2H); 1,3 (széles s, többszörös); 0,95-0,8 (m, 18H); 0,15 (d, 6H).

X képletű köztitermék:

‘H-NMR (CDC1₃) δ: 7,3 (d, 1H); 5,95 (m, 4H);

5,4-5,2 (m, 8H); 4,95 (d, 1H); 4,8 (d, 1H); 4,7 (t,

1H); 4,6 (d, 1H); 4,55 (q, 1H); 4,3 (q, 1 H); 4,1 (t,

1H); 3,9 (q, 1H); 3,8 (t, 1H); 3,7-3,5 (m, többszörös); 3,45 (t, 1H); 3,35 (s, 3H); 3,3 (s, 2H); 3,28 (s, 3H); 2,5 (t, 2H); 2,2 (t, 1H); 2 (d, 1H); 1,7 (q, 2H);

1,6 (m, 2H); 1,3 (s, többszörös); 0,95-0,8 (m, 21); 0,15 (d, 6H).

Y képletű köztitermék:

‘H-NMR (CDC1₃) δ: 6,65 (d, 1H); 6,55 (d, 1H); 5,905 (m, 5H); 5,7 (m, 1H); 5,4-5,2 (m, 12H); 4,8 (m,

2H); 4,6 (d, 1H); 4,5 (m, 10H); 4,3 (q, 1H); 4,1 (m,

1H); 3,85-3,45 (m, többszörös); 3,4 (s, 3H); 3,35 (s, 3H); 3,25 (s, 3H); 3,2 (t, 1H); 2,5 (dd, 2H); 2,2 (t, 2H); 2 (m, többszörös); 1,7-1,2 (m, többszörös);

0,9 (t, 12H).

Biológiai példák

A bakteriális LPS és a bakteriális lipid-A is tumor nekrózis faktor (TNF), IL— 1 β, IL-6 és IL-8, valamint egyéb citokinek és celluláris mediátorok termelődését váltja ki humán teljes vérben és humán makrofág sejtvonalakban. A fenti citokinek patofiziológiás mennyiségeinek termelődése fontos szerepet játszik a szisztémás gyulladásos válasz szindróma és szepszises sokk kialakulásában. A találmány szerinti lipopoliszacharid analógok gátolják a citokinek LPS és/vagy lipid-A által médiáit termelődését, amelyet az alábbi kísérletekkel bizonyítunk.

A) példa

LPS által indukált citokintermelődés gátlása in vitro

A humán teljes vért Rose és munkatársai módszere szerint preparáltuk és vizsgáltuk [Rose és munkatársai, Infection and Immunity 63, 833-839 (1995)]. A HL60 sejteket 10% magzati borjúszérummal és antibiotikumokkal kiegészített RPMI közegben tenyésztettük, és 0,1 pmol/l 1,25-dihidroxi-kolekalciferollal (D3 vitamin; Biomol Research Laboratories, Plymouth Meeting, PA) végzett kezeléssel indukáltuk a makrofágokká történő differenciálódást, és vizsgáltuk az LPS által médiáit IL-8 termelődést. Röviden, bakteriális LPS-t (például E. coli 0111 :B4-ből; Sigma Chemicals, St. Luis, MO) 10 ng/ml koncentrációban, vagy lipid-A-t (Daiichi Chemicals, Tokió, Japán) adagoltunk 10-szeres töménységű oldatai formájában, Ca⁺⁺- és Mg⁺⁺-mentes Hank-féle kiegyensúlyozott sóoldatban (CMF-HBSS; Gibco). Azokban a kísérletekben, amelyekben a találmány szerinti analógokat vizsgáltuk, az analógot közvetlenül az LPS vagy lipid-A CMF-HBSS-ben történő hoz16

HU 221 342 Β1 záadása előtt adtuk a reakcióelegyhez (például 0 és 100 pmol/l közötti koncentrációban, 10-szeres töménységű aliquotként). A reakcióelegyet 3 órán keresztül inkubáltuk, majd a teljes vérből preparáltuk a plazmát, vagy a tenyészet felülúszóját eltávolítottuk, és ELISA vizsgálókészlet (Genzyme, Cambridge MA) alkalmazásával a gyártó előírásai szerint megvizsgáltuk az indukált citokinek jelenlétére. A fenti célra azonban bármely standard ELISA készlet alkalmazható. A kísérleteket legalább kétszer elvégeztük, három párhuzamos alkalmazásával.

A lipid-A analógok a koncentrációtól függő módon gátolták az LPS által indukált TNF termelődést humán teljes vérben. A vizsgált analógok közül az 1. vegyületet találtuk a leghatékonyabb vegyületnek. Az eredményeket az 1. ábrán ábrázoljuk. Az 1. vegyület LPS által indukált TNF termelődésre kifejtett gátló hatásának IC₅₀ értéke körülbelül 1,5 nmol/1. Az egyéb analógok, így a 2., 3., 4., 5., 6., 7., 8., 9. és 10. vegyület is gátolta az LPS által indukált TNF termelődést. Ezen vegyületek IC₅₀ értéke 1,5 nmol/1 és 159 nmol/1 között volt. Az 1. vegyület HL-60 (humán makrofágszerű) sejtekben is gátolta az LPS által indukált IL-8 termelődést. Az IL-8 képződésének gátlása 1 nmol/1 vagy annál több 1. vegyület jelenlétében teljes volt akár LPS-t, akár lipidA-t alkalmaztunk antagonistaként.

A találmány szerinti vegyületek hasonlóképpen gátolták az LPS által indukált egyéb citokinek termelődését is humán teljes vérben még akkor is, ha a fenti citokinek az LPS beadása után néhány órával képződtek, így például az IL- 1β és IL-6 legalább 4 órát igényel a maximális koncentráció eléréséhez, míg az IL-8-nak az LPS beadagolása után legalább 10 órára van szüksége a maximum szint eléréséhez. A fenti módszerek alkalmazásával a találmány szerinti vegyületeket 0 és 10 pmol/l közötti koncentrációban, és az LPS-t 10 ng/ml koncentrációban adagoltuk. A TNF, IL-Ιβ, IL-6 és IL-8 képződésének gátlását az idő függvényében mértük az LPS beadása után. A citokinek termelődésének fenti gátlását szintén koncentrációtól függőnek találtuk, de a citokinek szintézisének gátlása minden esetben 90%-nál nagyobb volt az 1. vegyület 10 nmol/1, vagy annál nagyobb koncentrációi jelenlétében az LPS beadagolása után 24 órán keresztül.

B) példa

Vegyületek fennmaradása humán teljes vérben

Noha a találmány szerinti vegyületek némelyike nem ürül ki gyorsan a keringésből, aktivitása idővel csökken, felezési idejük 1-3 óra. Az antagonista hatékonyság fenntartása érdekében ez a gyors dezaktiválódás folyamatos adagolást tesz szükségessé. A dezaktiválás tanulmányozása vezetett egy módszer kifejlesztéséhez a vegyületek humán teljes vérben történő dezaktiválódásának in vitro meghatározására. A vizsgálatot úgy végezzük, hogy a lipid-A antagonistákat a vérrel különböző időn keresztül előinkubáljuk, majd hozzáadjuk az LPS-t a fentiek szerint, 3 órán keresztül inkubáljuk a mintát, majd meghatározzuk a felszabadult citokineket. A fenti vizsgálat sémája a 2. ábrán látható.

A fenti vizsgálat alkalmazásával kimutattuk, hogy a B531 (amelyet Christ és munkatársai ismertetnek az US 07/935050 számú szabadalmi leírásban) dezaktiválódik (azaz aktivitását az előinkubálás idejének növelésével elveszti). A 3. ábrán látható, hogy az 1. vegyület is dezaktiválódik, de nagyobb aktivitása és kisebb dezaktiválódási sebessége miatt 6 óra elteltével is hatékony, míg a B531 csak közvetlenül beadagolása után az. Ezek az adatok 7 független kísérlet átlagát jelentik, az egyes kísérleteket három párhuzamossal végeztük.

C) példa

TNF vagy IL-6 termelődés gátlása in vitro állatmodellrendszerekben

A találmány szerinti vegyületek tengerimalacból, patkányból és egérből izolált teljes vérben vagy makrofágokban gátolják az LPS által indukált TNF vagy IL-6 termelődést. A Hartley-White tengerimalacból (Elm Hill Breeders, Chelmsford, MA) és C57BL/6 egérből (Jackson Labs, Bar Harbor, ME) származó makrofágokat a primer immunizálásnak alávetett állatok hasából izoláltuk. A primer immunizálást úgy hajtottuk végre, hogy az egereknek intraperitoneálisan 2 mg Bacillus calmette guerint (BCG; RIBI Immunochemical Research, Inc., Hamilton, MT) injektáltunk 10 mg/ml koncentrációjú fiziológiás sóoldatból, míg a tengerimalacoknak 2 mg BCG-t injektáltunk 7 ml dózistérforgatban, ásványolajban. Az injektálás után 3 nappal az állatok hasából szokásos módszerekkel izoláltuk a peritoneális makrofágokat. A sejteket tenyésztőlemezeken 2-3 órán keresztül hagytuk megtapadni, majd 10% magzati borjúszérumot tartalmazó RPMI 1640 közegben tenyésztettük, és 10 ng/ml végkoncentrációban LPS-t adtunk hozzá a fent ismertetett módon. A gátló hatás kimutatására a találmány szerinti vegyületeket (0 és 100 pmol/l koncentráció között) közvetlenül az LPS hozzáadása előtt adtuk a tenyésztőközeghez. 3 órás inkubálási periódus után meghatároztuk a tengerimalac, egér és patkány TNF szinteket és/vagy IL-6 szinteket vagy ELISA-val, vagy a tengerimalac makrofágokból felszabaduló TNF esetén citolitikus biovizsgálattal [Lymphokines 2, 235 (1981)]. Egér peritoneális makrofágokban az 1. vegyület kiváló gátló hatást fejtett ki (IC₅₀=16 nmol/1 IL-6ra és 20 nmol/1 TNF-re); tengerimalac makrofágokban a TNF felszabadulásra az IC₅₀ érték 0,3 nmol/1, míg patkány peritoneális makrofágokban a TNF felszabadulásra az IC₅₀ érték 11 nmol/1 volt.

D) példa

In vivő vizsgálatok

BCG-vel primer módon immunizált egereket [Vogel S. és munkatársai, J. Immunology 124, 2004-2009 (1980)] alkalmaztunk in vivő vizsgálati rendszerként a lipid-A analógok gátló hatásának kimutatására az

1) LPS-sel indukált TNF termelődésre és az

2) LPS-sel indukált letalitásra, az alábbiak szerint.

hetes hím C57BL/6 egerek (supra) primer immunizálását a farokvénába intravénásán adott 2 mg

HU 221 342 Β1

BCG-vel végeztük. Az injektálás után 10 nappal E. coli LPS-t (supra) adtunk pirogénmentes 5%-os glükózoldatban (Otsuka Pharmaceuticals Inc., Tokió, Japán) intravénásán a BCG-vel primer módon immunizált egerek farokvénájába. Az LPS-t 1-3 pg/egér dózisban adagoltuk, mint a TNF termelődés, mind a mortalitás vizsgálatára. A tesztvegyületet az injektált LPS-oldat komponenseként adagoltuk, egerenként 3 és 300 pg közötti koncentrációkban. A plazmát az LPS injektálása után 1 órával preparáltuk, és a TNF-et a fent ismertetett ELISA eljárással vizsgáltuk. A szepszises sokkból eredő mortalitást az LPS injektálása után 36 órával jegyeztük fel.

A találmány szerinti vegyületek hatékonyan gátolták a TNF termelődést az LPS beadása után. A 10. és az 1. vegyület hatékonyan gátolta a TNF képződést in vivő egérben (ED₅₀=5, illetve 10,6 pg/egér). A 2., 3., 4., 5., 6., 7., 8. és 9. vegyület szintén gátolta a TNF termelődést, az ED₅„ érték 10 és 200 pg/egér közötti volt az 5. és 6. vegyiiletre, a 7. vegyület ED₅₀ értéke >100 volt.

Tengerimalacokon végzett párhuzamos kísérletekben ezek az analógok szintén hatékonyan gátolták az LPS által indukált TNF termelődést in vivő (az optimális ED_5o értékek 2,3 és 6,1 pg/tengerimalac között volt az 1., 7. és 10. vegyületre).

A találmány szerinti lipid-A analógok gyógyszerek hatóanyagaként bármely LPS által médiáit gyulladás vagy rendellenesség kezelésére vagy megelőzésére alkalmazhatók. Ilyen rendellenességek például - a korlátozás szándéka nélkül - az alábbiak: Gram-negatív bakteriémiából származó endotoxémia (vagy szepszisszindróma), (kísérő tüneteivel, így lázzal, általános gyulladással, szóródott intravaszkuláris koagulációval, hipotenzióval, akut veseelégtelenséggel, akut nehézlégzés-szindrómával, hepatocelluláris károsodással és/vagy szívelégtelenséggel); és a látens vagy aktív virális fertőzések (például HIV-1, citomegalovírusok, herpesz simplex vírus és influenzavírus által okozott fertőzés) LPS által médiáit súlyosbodása.

A lipid-A analógot rendszerint gyógyászatilag elfogadható készítményben, például adott esetben 5% glükózt tartalmazó fiziológiás sóoldatban oldva adagoljuk. Ha a lipid-A analógot virális fertőzések kezelésére alkalmazzuk, megfelelő virucid szerekkel együtt is adagolhatjuk. A lipid-A analógot fagyasztva szárított készítményként tárolhatjuk.

A lipid-A analógokat olyan dózisokban adagoljuk, amelyek a célsejtekben az LPS aktiválás megfelelő gátlását biztosítják; általában ez 0,01-50 mg/beteg/nap, még előnyösebben 0,05-25 mg/beteg/nap, legelőnyösebben 1—12 mg/beteg/nap dózisnak felel meg.

A gyógyszert injekció vagy infúzió formájában, a lehető leggyorsabban kell beadni, ha a SIRS-t diagnosztizáltuk, klinikai előrejelzők, például APACHE pontozás [Knaus és munkatársai, Chest 100, 1619-1636 (1991) és Knaus és munkatársai, JAMA, 1233-1241 (1993)] vagy egyéb klinikai előrejelzések alapján. Ezenkívül az injekciót vagy infúziót a lehető leggyorsabban kell beadni az endotoxinokkal történő érintkezés után, vagy a szisztémás Gram-negatív baktériumos fertőzés diagnosztizálása után különösen, ha a szisztémás Gramnegatív fertőzésnek egy még gyorsabb és korai diagnosztikai indikátora rendelkezésre áll.

A találmány szerinti hatóanyagok profilaktikus indikációi közé tartozik azok alkalmazása egy várható endotoxinos fertőzés esetén. Ez akkor mehet végbe, ha

1) fokozott valószínűsége van a szisztémás vagy lokalizált Gram-negatív bakteriális fertőzésből származó endotoxinok szisztémás (vérbeni) felszaporodásának (például sebészeti beavatkozás során);

2) fokozott az eshetősége annak, hogy az endotoxinok vérbeni koncentrációja növekedni fog. A normális fiziológiás állapotban az endotoxin csak minimális mennyiségben jut át a bélendotéliumon a zsigeri keringésbe. Az átjutott endotoxint ezután rendszerint a máj (és lehetséges, hogy egyéb sejtek vagy szervek is) kiüríti a szervezetből. A vérben az endotoxin koncentrációja akkor növekedhet, ha csökken az endotoxin máj (vagy egyéb endotoxint kiválasztó sejtek vagy szervek) általi kiürülésének sebessége. A béltranszlokáció fokozódása a bél ischaemiája, hipoxiája, traumája vagy egyéb, a bél bevonatának integritását okozó sérülés (vagy drog, vagy alkohol által okozott mérgezés) következtében mehet végbe. Az endotoxin vérszintje akkor fokozódik, amikor a májfünkció egy betegség (cirrhosis), sérülés (sebészeti beavatkozás vagy trauma) vagy időleges eltávolítás (például májtranszplantáció során) csökken;

3) gyulladásos választ eredményező, belső eredetű endotoxinoknak van kitéve a szervezet akutan vagy krónikusan; ezt inhalálás vagy az endotoxin felvételének egyéb módja okozhatja. Az SIRS-indukáló endotoxin felvételének egyik példája a kukoricaporláz [Schwartz és munkatársai, Am. J. Physiol. 267, 609-617 (1994)], amely a gabonaiparban dolgozó munkások esetén fordul elő, például az amerikai közép-nyugaton. Az ilyen munkásokat profilaktikusan kezelhetjük, például a találmány szerinti, aeroszol formájában lévő készítmény naponta történő inhalálásával a munka megkezdése előtt, például a mezőn vagy a gabonaelevátoroknál.

Az egyéb profilaktikus és terápiás alkalmazások többségében intravénás infúziót vagy bólusz injekciót alkalmazunk. Az injekció a legelőnyösebb, de a farmakokinetikai igények szükségessé tehetik bizonyos esetekben az infúzió alkalmazását is.

A kezelést az SIRS diagnosztizálása után a lehető leggyorsabban el kell kezdeni, és legalább 3 napon keresztül kell folytatni, vagy addig, amíg a mortalitás rizikója az elfogadható szintre csökken.

Claims

SZABADALMI IGÉNYPONTOK

I. (I) általános képletű vegyületek - a képletben

Rí jelentése (a), (b), (c), (d), (e), (f), (g) vagy (h) általános képletű csoport, ahol

J, K és Q jelentése egymástól függetlenül egyenes vagy elágazó szénláncú, 1-15 szénatomos alkilcsoport,

L jelentése O, NH vagy CH₂,

HU 221 342 Bl

M jelentése O vagy NH és G jelentése NH, O, S, SO vagy SO₂;

R² jelentése egyenes vagy elágazó szénláncú, 5-15 szénatomos alkilcsoport

R³ jelentése egyenes vagy elágazó szénláncú, 5-15 szénatomos acilcsoport, vagy (i), (j), (k), (1) vagy (m) általános képletű csoport, ahol

E jelentése NH, O, S, SO vagy SO₂,

A, B és D jelentése egymástól függetlenül egyenes vagy elágazó szénláncú, 1-15 szénatomos alkilcsoport;

R⁴ jelentése egyenes vagy elágazó szénláncú, 4-20 szénatomos alkilcsoport, vagy (n) általános képletű csoport, ahol

U és V jelentése egymástól függetlenül egyenes vagy elágazó szénláncú, 2-15 szénatomos alkilcsoport és

W jelentése hidrogénatom, vagy egyenes vagy elágazó szénláncú, 1-5 szénatomos alkilcsoport;

R_A jelentése R⁵ vagy R⁵-O-CH₂,

R⁵ jelentése hidrogénatom vagy -J’, -J’-OH, -J’-O-K’, -J’-O-K’-OH vagy

-J’-O-PO(OH)₂ általános képletű csoport, ahol J’ésK’ jelentése egymástól függetlenül egyenes vagy elágazó szénláncú, 1-5 szénatomos alkilcsoport;

R⁶ jelentése hidroxilcsoport, halogénatom, 1-5 szénatomos alkoxicsoport vagy 1-5 szénatomos aciloxi-csoport;

A¹ és A² jelentése egymástól függetlenül OH, (o) képletű csoport, vagy (p), (q) vagy (r) általános képletű csoport, amelyekben

Z jelentése egyenes vagy elágazó szénláncú 1-10 szénatomos alkilcsoport és gyógyászatilag elfogadható sóik.
2. Az 1. igénypont szerinti (Γ) általános képletű vegyületek - a képletben

R¹ jelentése (a), (b), (c), (d), (e), (f), (g) vagy (h) általános képletű csoport, ahol

J, K és Q jelentése egymástól függetlenül egyenes vagy elágazó szénláncú, 1-15 szénatomos alkilcsoport,

L jelentése O, NH vagy CH₂,

M jelentése O vagy NH és G jelentése NH, 0, S, SO vagy SO₂;

R² jelentése egyenes vagy elágazó szénláncú, 5-15 szénatomos alkilcsoport;

R³ jelentése egyenes vagy elágazó szénláncú, 5-15 szénatomos acilcsoport, vagy (i), (j), (k), (1) vagy (m) általános képletű csoport, ahol

E jelentése NH, 0, S, SO vagy SO₂,

A, B és D jelentése egymástól függetlenül egyenes vagy elágazó szénláncú, 1-15 szénatomos alkilcsoport;

R⁴ jelentése egyenes vagy elágazó szénláncú,

4-20 szénatomos alkilcsoport, vagy (n) általános képletű csoport, ahol

U és V jelentése egymástól függetlenül egyenes vagy elágazó szénláncú, 2-15 szénatomos alkilcsoport és

W jelentése hidrogénatom, vagy egyenes vagy elágazó szénláncú, 1-5 szénatomos alkilcsoport;

R⁵ jelentése hidrogénatom vagy -J’, -J’-OH, -J’-O-K’, -J’-O-K’-OH vagy

-J’-O-PO(OH)₂ általános képletű csoport, ahol J’ és K’ jelentése egymástól függetlenül egyenes vagy elágazó szénláncú, 1-5 szénatomos alkilcsoport;

R⁶ jelentése hidroxilcsoport, halogénatom, 1-5 szénatomos alkoxicsoport vagy 1-5 szénatomos aciloxi-csoport;

A¹ és A² jelentése egymástól függetlenül OH, (o) képletű csoport, vagy (p), (q) vagy (r) általános képletű csoport, amelyekben

Z jelentése egyenes vagy elágazó szénláncú, 1-10 szénatomos alkilcsoport és gyógyászatilag elfogadható sóik.
3. A 2. igénypont szerinti vegyületek, amelyekben

R² jelentése 8-15 szénatomos, egyenes vagy elágazó szénláncú alkilcsoport.
4. A 2. igénypont szerinti vegyületek, amelyekben

R² jelentése 9-12 szénatomos, egyenes vagy elágazó szénláncú alkilcsoport.
5. A 2. igénypont szerinti vegyületek, amelyekben

R² jelentése 10 szénatomos, egyenes vagy elágazó szénláncú alkilcsoport.
6. A 2. igénypont szerinti vegyületek, amelyekben

A¹ és A² jelentése egymástól függetlenül OH vagy -O-PO(OH)₂.
7. A 2. igénypont szerinti vegyületek, amelyekben

R⁶ jelentése hidroxilcsoport.
8. A 2. igénypont szerinti vegyületek, amelyekben

R⁵ jelentése 1-5 szénatomos, egyenes vagy elágazó szénláncú alkilcsoport.
9. A 2. igénypont szerinti vegyületek, amelyekben

R¹ jelentése (a), (b), (e) vagy (h) általános képletű csoport, ahol J, K és Q jelentése egymástól függetlenül egyenes vagy elágazó szénláncú, 1-15 szénatomos alkilcsoport.
10. A 2. igénypont szerinti vegyületek, amelyekben

R³ jelentése (i) vagy (j) általános képletű csoport, ahol A, B és D jelentése egymástól függetlenül egyenes vagy elágazó szénláncú, 1-15 szénatomos alkilcsoport.
11. A 10. igénypont szerinti vegyületek, amelyekben a kettős kötések az R³-ban cisz-konfigurációjúak.
12. A 10. igénypont szerinti vegyületek, amelyekben a kettős kötések az R³-ban transz-konfigurációjúak.
13. A 2. igénypont szerinti vegyületek, amelyekben

R⁴ jelentése egyenes vagy elágazó szénláncú, 4-20 szénatomos alkilcsoport, vagy (n) általános képletű csoport, amelyben

U jelentése egyenes vagy elágazó szénláncú, 2-5 szénatomos alkilcsoport,

V jelentése egyenes vagy elágazó szénláncú, 5-12 szénatomos alkilcsoport és

W jelentése hidrogénatom, vagy egyenes vagy elágazó szénláncú, 1-5 szénatomos alkilcsoport.
14. A 2. igénypont szerinti vegyületek, amelyekben

A¹ és A² jelentése egymástól függetlenül OH vagy

-O-PO(OH)₂;

HU 221 342 Bl

R¹ jelentése (a), (b), (e) vagy (h) általános képletű csoport, amelyekben

J, K és Q jelentése egymástól függetlenül egyenes vagy elágazó szénláncú, 1-15 szénatomos alkilcsoport;

R² jelentése egyenes vagy elágazó szénláncú, 8-15 szénatomos alkilcsoport;

R³ jelentése (i) vagy (j) általános képletű csoport, amelyekben

A, B és D jelentése egymástól függetlenül egyenes vagy elágazó szénláncú, 1-15 szénatomos alkilcsoport;

R⁴ jelentése (n) általános képletű csoport, ahol

U jelentése egyenes vagy elágazó szénláncú, 2-5 szénatomos alkilcsoport,

V jelentése egyenes vagy elágazó szénláncú,

5-12 szénatomos alkilcsoport és

W jelentése hidrogénatom, vagy egyenes vagy elágazó szénláncú, 1-5 szénatomos alkilcsoport; és

R⁵ jelentése egyenes vagy elágazó szénláncú, 1-5 szénatomos alkilcsoport; és

R⁶ jelentése hidroxilcsoport.
15. A 2. igénypont szerinti vegyületek, amelyekben A¹ és A² jelentése egymástól függetlenül -O-PO(OH)₂; R> jelentése (a), (b), (e) vagy (h) általános képletű csoport, amelyekben

J és Q jelentése egymástól függetlenül egyenes vagy elágazó szénláncú, 1-5 szénatomos alkilcsoport és

K jelentése egyenes vagy elágazó szénláncú, 8-15 szénatomos alkilcsoport;

R² jelentése egyenes vagy elágazó szénláncú, 8-15 szénatomos alkilcsoport;

R³ jelentése (i) általános képletű csoport, amelyben

A jelentése egyenes vagy elágazó szénláncú,

5- 12 szénatomos alkilcsoport és

B jelentése egyenes vagy elágazó szénláncú,

6- 12 szénatomos alkilcsoport;

R⁴ jelentése (n) általános képletű csoport, amelyben

U jelentése egyenes vagy elágazó szénláncú, 2-5 szénatomos alkilcsoport,

V jelentése egyenes vagy elágazó szénláncú,

5- 12 szénatomos alkilcsoport és

W jelentése hidrogénatom, vagy egyenes vagy elágazó szénláncú, 1-5 szénatomos alkilcsoport; és

R⁵ jelentése egyenes vagy elágazó szénláncú, 1-5 szénatomos alkilcsoport; és

R⁶ jelentése hidroxilcsoport.
16. A 2. igénypont szerinti vegyületek, amelyekben A¹ és A² jelentése -O-PO(OH)₂;

R¹ jelentése (b), (e) vagy (h) általános képletű csoport, amelyekben

J és Q jelentése egymástól függetlenül egyenes vagy elágazó szénláncú, 1-3 szénatomos alkilcsoport és

K. jelentése egyenes vagy elágazó szénláncú, 10-12 szénatomos alkilcsoport;

R² jelentése egyenes vagy elágazó szénláncú, 9-12 szénatomos alkilcsoport;

R³ jelentése (i) általános képletű csoport, amelyben

A jelentése egyenes vagy elágazó szénláncú, 8-12 szénatomos alkilcsoport és

B jelentése egyenes vagy elágazó szénláncú,

6- 10 szénatomos alkilcsoport;

R⁴ jelentése (n) általános képletű csoport, amelyben

U jelentése egyenes vagy elágazó szénláncú, 2-4 szénatomos alkilcsoport,

V jelentése egyenes vagy elágazó szénláncú, 5-10 szénatomos alkilcsoport és

W jelentése hidrogénatom, vagy egyenes vagy elágazó szénláncú, 1-3 szénatomos alkilcsoport; és

R⁵ jelentése egyenes vagy elágazó szénláncú, 1-3 szénatomos alkilcsoport; és

R⁶ jelentése hidroxilcsoport.
17. A 2. igénypont szerinti vegyületek közül az (1-2) képletű vegyület, vagy annak gyógyászatilag elfogadható sója.
18. A 2. igénypont szerinti vegyületek közül az (1-1) képletű vegyület, vagy annak gyógyászatilag elfogadható sója.