HU199847B - Process for producing macrolide compounds and pharmaceutical compositions comprising same, as well as insecticides, acaricides and nematocides - Google Patents

Description

A találmány tárgya eljárás (I) általános képletű új makrolid vegyületek és ezeket tartalmazó gyógyszerkészítmények előállítására.

A 2 166 436 számú nagy-britanniai szabadalmi leírás az S541 antibiotikum előállítását ismerteti, amely egy új Streptomyces faj fermentációs termékéből izolálható.

Új, antibiotikus hatással rendelkező vegyületcsoportot találtunk, amely az S541 antibiotikum kémiai átalakításával állítható elő.

A találmány tárgya tehát egyrészt az (I) általános képletű vegyületek előállítása, ahol a képletben

R¹ jelentése metil-, etil- vagy izopropilcsoport,

R² jelentése hidrogénatom, 1-6 szénatomos alkilcsoport vagy 3-5 szénatomos alkenilcsoport,

-OR³ jelentése hidroxilcsoport vagy védett hidroxilcsoport, éspedig (1-4 szénatomos alkil)-karboniloxi-, (1-4 szénatomos alkil)-karbamoil-oxi, (1-4 szénatomos alkoxi)- karbonil-oxi- vagy metoxiesoport, és az =NOR² csoport konfigurációja E.

Az (I) általános képletű vegyület részeként említett alkil- és alkenilcsoport egyenes vagy elágazó szénláncú lehet.

Ha az (I) általános képletben R² jelentése 1-6 szénatomos alkilcsoport, akkor ez például metil-, etil-, η-propil-, izopropil-, η-butil-, izobutil- vagy tercierbutilcsoport lehet, előnyösen metilcsoport.

Ha R² jelentése 3-5 szénatomos alkenilcsoport, akkor ez például allilcsoport lehet.

Az -OR³ általános képletű csoportban az 1-4 szénatomos alkilcsoport lehet például metil-, etil-, η-propil-, izopropil-, η-butil-, izobutil- vagy terc-butil-csoport. Az 1^4 szénatomos alkoxicsoport lehet például metoxi- vagy etoxiesoport.

Az (I) általános képletben R¹ jelentése előnyösen izopropilcsoport.

Az -OR³ általános képletű csoport előnyösen metoxi- karbonil-oxi- vagy különösen acetoxi-, metoxivagy hidroxilcsoport. Általában azok az (I) általános képletű vegyületek előnyösek, amelyekben -OH³ jelentése hidroxilcsoport.

A találmány szerinti eljárással előállított vegyületek közül fontosak azok az (I) általános képletű vegyületek, amelyekben R¹ jelentése izopropilcsoport, R² jelentése metilcsoport, és az -OR³ általános képletű csoport jelentése hidroxil-, acetoxi- vagy metoxi-karbonil-oxi-csoport.

Ahogy már korábban említettük, a találmány szerinti eljárással előállított vegyületek antibiotikumokként alkalmazhatók. A vegyületeket azonban más hatóanyagok előállításához intermedierként is alkalmazhatók. Ilyenkor az -OR³ általános képletű csoport védett hidroxilcsoportot képvisel. Fontos, hogy ez olyan csoport legyen, amelynek reaktivitása minimális, és nem visz be további reakcióhelyeket a molekulába, továbbá szelektív módon állítható helyre belőle a hidroxilcsoport. A védett hidroxilcsoportok jól ismertek, és például a „Protective Groups in Organic Synthesis” Theodora W. Greene (Wiley-Interscience, New York 1981); „Protective Groups in Organic Chemistry” J F W McOmie (Plenum Press, London, 1973) helyen vannak leírva.

A találmány szerinti eljárással előállított, ilyen csoportokat tartalmazó vegyületek elsősorban intermedierekként alkalmazhatók. Más csoport, mint például acetoxicsoport, szintén szolgálhat védett hidroxilcsoportként, de a végső hatóanyagban is jelen lehet.

A találmány szerinti eljárással előállított vegyületek 5 antibiotikus hatással, például antihelmintikus hatással rendelkeznek, például nematodák ellen, továbbá különösen antil- endoparazitikus és anti-ektoparazitikus hatással rendelkeznek.

Az ektoparaziták és endoparaziták embereket és 10 különböző állatokat fertőznek meg és különösen hátrányosak a gazdasági állatok például disznók, birka, szarvasmarha, kecske és szárnyasok (például csirkék és pulykák), lovak, nyulak, számyasvadak, kalitkában tartott madarak, valamint háziállatok, például kutyák, macskák, tengerimalacok, hörcsögök esetén. A tenyészállományok parazitás fertőzése, ami járványhoz, rosszultápláltsághoz és súlyveszteséghez vezet, nagy gazdasági károkat okoz szerte a világon.

Az ilyen állatok és/vagy emberek fertőzését okozó endoparaziták nemzetségei például a következők:

Ancylostoma, Ascaridia, Ascaris, Aspicularis, Brugia, Bunostomum, Capillaria, Chabertia, Cooperia, Cyathostomes, Dictyocaulus, Dirofilaria, Dracunculus, Enterobius, Gastrophilus, Haemonchus, Heterakis,

Hyostrongylus, Loa, Metastrongylus, Necator, Nematodirus, Nematospiroides, Nippostrongylus, Oesophagostomum, Onchocerca, Ostertagia, Oxyuris, Parafilaria, Parascaris, Probstmayrai, Strongylus, Strongyloides, Syphacia, Thelazia, Toxascaris, Toxocara, Tri30 chonema, Trichostrongylus, Trichinella, Trichuris, Triodontophorus, Uncinaria és Wuchereria.

Állatokat és/vagy embert fertőző ektoparaziták például az ízeltlábú ektoparaziták, mint például harapórovarok, húslégy, bolha, tetvek, atkák, szívórovarok, kullancs és más kétszámyú kártevők.

Ilyen állatokat és/vagy embert fertőző ektoparazitanemek például a következők: Ambylomma, Anopheles, Boophilus, Chorioptes, Culexpipiens, Culliphore, Demodex, Damalinia, Dermatobia, Haematobia,

Haematopinus, Haemophysalis, Hyaloma, Hypoderma, Ixodes, Linognathus, Lucilia, Melophagus, Oestrus, Otobius, Otodectes, Psorergates, Psoroptes, Rhipicephalus, Sarcoptes, Solenopotes, Stomoxys és Tabanus.

A találmány szerinti eljárással előállított vegyületek mind in vitro, mind in vivő hatékonynak találtuk számos endoparazita és ektoparazita ellen. A találmány szerinti eljárással előállított vegyületek antibiotikus hatása szemléltethető például a szabadon élő nema50 todák, például Caenorchabditis elegáns és Nematospiroides dubius elleni aktivitásukkal.

A találmány szerinti eljárással előállított, (I) általános képletű fontos hatóanyagok azok, amelyekben R¹ jelentése metilcsoport, R² jelentése metilcsoport és -OR³ jelentése metoxiesoport.

Másik fontos hatóanyag az, amelyben R¹ jelentése etilcsoport, R² jelentése metilcsoport és -OR³ jelentése hidroxilcsoport.

Különösen fontos hatóanyag az, amelyben R¹ je60 lentése izopropilcsoport, R² jelentése metilcsoport és

-OR³ jelentése hidroxilcsoport.

Azok az (I) általános képletű vegyületek, amelyekben R¹ jelentése izopropilcsoport, R² jelentése metilcsoport és -OR³ jelentése hidroxilcsoport, számos endoparazita és ektoparazita ellen hatékony. Úgy

HU 199847 Β találtuk például, hogy ez a vegyület in vivő hatásos a következő nematoda paraziták ellen: Ascaris, Cooperia curticei, Cooperia oncophora, Cyathostomes, Dictyocaulus viviparus, Dirofilaria immitis, Gastrophilus, Haemonchus contortus, Nematodirus battus, Nematodirus helvetianus, Nematodirus spathiger, Nematospiroides dubius, Nippostrongylus braziliensis, Oesophaostomun, Onchocera gutturosa, Ostertagia circumcincta, Ostertagia ostertagi, Oxyuris equi, Parascaris equorum, Probstmayria, Strongylus edentatus, Stongylus vulgáris, Toxocara canis, Trichostrongylus axei, Trichostrongylus vitrinus, Triodontophorus és Uncinaria stenocephala, továbbá parazitahemyók, rühatkák, kullancsok és tetvek ellen, így például Amblyomma hebraeum, Anopheles stevensi, Boophilus dicolarartus, Boophilus microplus, Chorioptes ovis, Culexpipiens molestus, Damalinia bovis, Dermatobia, Haematopinus, Hypoderma, Linognathus vituli, Lucilia sericata, Psoroptes ovis, Rhipicephalus appendiculatus és Sarcoptes.

A találmány szerinti eljárással előállított vegyűletek használhatók továbbá rovar, atka és nematoda kártevők leküzdésére a mező-, kert-, erdőgazdaságban, közegészségügyben és árutároláskor. Hatékonyan kezelhetők a talaj és a növényi termékek, így például gabona (például búza, árpa, kukorica és rizs), gyapot, dohány, zöldségek (például szója), gyümölcsök (például alma, szőlő és citruszfélék), valamint gyökértermények (például cukorrépa és burgonya). Ilyen kártevők különösen például a gyümölcsatkák és levéltelek, mint például Aphis fabae, Aulacorthum circumflexum, Myzus persicae, Nephotettix cincticeps, Nilparvata lugens, Panonychus ulmi, Phorodon humuli, Phyllocoptruta oleivora, Tetranychus urticae, továbbá a Trialeuroides nemzetség tagjai; a nematodák, mint például az Aphelencoides, Globodera, Heterodera, Meloidogyne és Panagrellus nemzetség tagjai; lepidopterák, mint például Heliothis, Plutella és Spodoptera; gabonazsizsik, mint például Anthonomus grandis és Sitophilus granarius; lisztbogár, mint például Tribolium castaneum; bolhák, mint például Musca domestica; hangyák; levélfürkész; Pear psylla; Thrips tabaci; csótányok, mint például Blatella germancia és Periplaneta americana, valamint moszkitók, mint például Aedes aegypti.

Úgy találtuk, hogy az (I) általános képletű vegy ületek, ahol R* jelentése izopropilcsoport, R² jelentése metilcsoport és-OR³ jelentése hidroxilcsoport, különösen hatékony Tetranychus urticae (franciabablevélen bemutatva), Myzus persicae (kínai káposztalevélen bemutatva), Heliothis virescens (gyapotlevélen bemutatva), Nilaparvata lugens (rizs palántán bemutatva), Musca domestica (gyapotcsomót és cukoroldatot tartalmazó műanyag edényben), Blattella germancia (falforgácsot tartalmazó műanyag edényben), Spodoptera exigua (gyapotlevélen bemutatva) és Meloidogyne incognita ellen.

A találmány szerinti eljárással előállított vegyűletek gombaelleni hatóanyagként is alkalmazhatók, például Candida fajok, mint például Candida albicans és Candida glabrata, valamint élesztők, mint például Sacharomyces carlsbergensis ellen.

A találmány szerinti eljárással előállított (I) általános képletű vegyűletek tehát antibiotikus hatóanyagokként alkalmazhatók. Különösen állatok és emberek kezelésére alkalmazhatók endoparazitás, ektoparazitás és/vagy gombafertőzések esetén, valamint a mező·, keit-, és erdő gazdálkodásban peszticidként rovarok, atkák és nematodák leküzdésére. Használhatók továbbá általában peszticidként más körülmények között kártevők leküzdésére vagy visszaszorítására, például raktárakban, épületekben vagy más nyilvános helyen vagy a kártevők lokalizálására. A vegyületeket általában a gazdaszervezetre (állatra vagy emberre vagy növényre vagy vegetációra) vagy azok tartózkodási helyére vagy magára a kárevőre alkalmazhatjuk. A találmány szerinti eljárással előállított vegyületeket bármilyen, az állat- vagy embergyógyászatban szokásos alkalmazáshoz kiszerelhetjük, így a találmány tárgyát képezi továbbá a találmány szerinti eljárással előállított vegyületeket tartalmazó ember- és állatgyógyászati készítmények előállítása is. Ezek a készítmények a szokásos hígító-, vivő- és/vagy egyéb segédanyagokat tartalmazzák. A találmány szerinti készítmények lehetnek parenterális (beleértve az intramammális), orális, rektáiis, topikális, intraruminális, implantátumként, szem, orr vagy húgy-ivarszervi alkalmazására szánt készítmények.

A találmány szerinti, humán vagy állatgyógyászatban injekciós alkalmazásra szánt készítmények dózisegységenként ampullákban vagy több dózist tartalmazó tartályokban szerelhetők ki, kívánt esetben konzerválószer adagolása mellett. Az injekciós alkalmazásra szánt készítmények lehetnek szuszpenziók, oldatot vagy emulziók, amelyek olajos vagy vizes hordozót tartalmazhatnak, és tartalmazhatnak a formáláshoz szükséges szereket, így például szuszpendáló-, stabilizáló-, szolubilizáló- és/vagy diszpergálószereket. A hatóanyag steril por alakban is elkészíthető valamely alkalmas hordozóval, pl. steril, pirogénmentes vízzel történő rekonstituáláshoz. Olajos hordozó lehet például polihidroxi-alkoholok és ezek észterei, például glicerinészterek, zsírsavak, növényi olajok, például földimogyoiúolaj, gyapotmagolaj, frakcionált kókuszolaj, ásványi olajok, például folyékony paraffinok, izopropil-mirisztát és etil-oleát és más hasonló vegyűletek. Más hordozóanyag, például glicerin-formai, propilén- glikon, polietilén-glikolok, etanol vagy glikofurol is használható. Szokásos nem-ionos, kationos vagy anionos felületaktív anyagok alkalmazhatók önmagukban vagy kombinálva a kompozícióban.

Az állatgyógyászati alkalmazásra szánt kompozíciók szintén elkészíthetők intramammális készítményekként vagy elnyújtott hatású vagy gyors hatóanyagleadó formában. Ezek lehetnek vizes vagy olajos hordozóval készített steril oldatok vagy szuszpenziók. Olajos hordozóként alkalmazhatjuk az előbbiekben említetteket, és adagolhatunk töltőanyagot vagy szuszpendálószert, például lágy vagy kemény paraffinokat, méhviaszt, 12-hidroxi-sztearint, hidrogénezett ricinusolajat, alumínium-sztearátot vagy gliceril-monosztearátot. Szokásos nem- ionos, kationos vagy anionos felületaktív anyagok önmagukban vagy kombinálva használhatók a készítményekben.

A találmány szerinti gyógyszerkészítmények elkészíthetők orális készítmények formájában is például oldat, szirup vagy szuszpenzió formájában. Orális adagoláshoz elkészíthetjük száraz por formájában is, amelyet adagolás előtt vízzel vagy más alkalmas hordozóval és adott esetben ízesítő és színezőanyaggal 3

HU 199847 Β keverünk. A találmány szerinti gyógyszerkészítmények más szilárd kompozícióra, pl. tabletták, kapszulák, szögletes tabletták , pirulák, nagy pirulák, porok, paszták, granulátumok, labdacsok vagy premix formájában is elkészíthetők.

Az orális adagolásra szánt szilárd és folyékony készítmények a gyógyszerkészítésben szokásos módszerekkel állíthatók elő. Ezek a készítmények egy vagy több farmakológiai hordozót is tartalmazhatnak, melyek lehetnek folyékonyak vagy szilárdak. Ilyen alkalmas farmakológiai hordozó a szilárd készítményekhez lehet például kötőanyag (pl. előzselatinált kukoricakeményítő, polivinil-pirrolidon vagy hidroxipropil-metil-cellulóz); töltőanyag (pl. laktóz, mikrokristályos cellulóz vagy kalcium- foszfát); sikosító anyag (pl. magnézium-sztearát, talkum vagy szilícium-dioxid); szétesést fokozó anyag (pl. burgonyakeményítő vagy nátrium-keményítő-glikolát) vagy nedvesítőszer (pl. nátrium-laurilszulfát). A tablettákat a szokásos módon bevonattal lehet ellátni. A folyékony készítményekhez alkalmas hordozó lehet például szuszpendálószer (pl. szorbitol szirup, metil-cellulóz vagy hidrogénezett étkezési zsiradékok): emulgálószer (pl.lecitin vagy akácmézga); nem-vizes hordozó (pl. mandula olaj, olajos észterek vagy etilalkohol); konzerválószerek (pl. metil-, vagy propil-p-hidroxi-benzoátok vagy szorbinsav); stabilizáló- és szolubilizálószereket szintén adagolhatunk.

Az orális alkalmazásra szánt paszták a szokásos módon készíthetők el. Ilyen készítmények alkalmas hordozói a szuszpendáló- és gélesítőszerek, pl. alumínium-disztearát vagy hidrogénezett ricinusolaj, a diszpergálószerek, pl. poliszorbátok, nem-vizes hordozók, pl. arachiszolaj vagy olajos észterek, glikolok vagy makrogolok, stabilizáló- és szolubilizálószerek.

A találmány szerinti hatóanyagok állatgyógyászati készítmények formájában is elkészíthetők, szilárd vagy folyékony készítmény formájában. Például az állatok napi takarmányához vagy ivóvízéhez keverhetők.

A találmány szerinti hatóanyagok az állatgyógyásztban folyékony készítmények, például oldatok, szuszpenziók vagy diszperziók formájában is adagolhatok. Ilyenkor alkalmas hordozóanyaggal keverhetők.

A találmány szerinti gyógyszerkészítmények kúpok formájában is elkészíthetők, ilyenkor a humán vagy állatgyógyászatban szokásos segédanyagokkal keverhetők. Elkészíthetők továbbá pesszárium formájában, ilyenkor a szokásos pesszárium-bázist tartalmazzák.

A találmány szerinti gyógyszerkészítmények elkészíthetők továbbá helyi alkalmazásra szánt készítmények formájában is, így például kenőcs, krém, öblítőszer, por, sampon, spray, borogatószer, aerosol, csepp (szemcsepp vagy orrcsepp) vagy leöntőszer formájában. A kenőcsök és krémek vizes vagy olajos alappal készíthetők, a szokásos alkalmas töltő- és/vagy gélesítő adalékok alkalmazása mellett. A szemkenőcsök steril körülmények között, sterilizált komponensek felhasználásával készítjük. Állatgyógyászati leöntőszerék készíthetők például szerves oldószeres vagy vizes szuszpenziók formájában, és tartalmazhatnak olyan segédanyagokat, amelyek elősegítik a perkután felszívódást, továbbá olyan segédanyagokat, amelyek szolubilizálással, stabilizálással, konzerválással vagy más módon javítják a tárolhatósági tulajdonságokat és/vagy megkönnyítik az alkalmazást.

Öblítőszerek készíthetők vizes vagy olajos alappal, és általában tartalmazhatnak egy vagy több emulgálószert, stabilizálószert, diszpergálószert, szuszpendálószert, töltő- és színezőanyagot.

A porok készíthetők bármely alkalmas por-alap segítségével. A cseppek készíthetők vizes vagy nemvizes alappal, és tartalmazhatnak egy vagy több diszpergálószert, stabilizálószert, szolubilizálószert és/vagy szuszpendálószert. Tartalmazhatnak konzerválószert is.

Humán vagy állatgyógyászati inhalálás útján történő alkalmazásra a találmány szerinti készítmények aerosol vagy inszufflátor formájában készíthetők el.

A találmány szerinti vegyületek teljes napi adagja mind humán, mind állatgyógyászatban 1 és 2000 pg/testtömegkg előnyösen 500 és 800 pg/testtömegkg között van, amelyet például 1-4 alkalommal adagolhatunk. Az adagolás mértéke függ kezelendő egyed korától és állapotától, kezelendő szervtől, az alkalmazás módjától és a kiszerelés formájától. Az adagolás mennyisége szokásos módon állapítható meg, pl. úgy, hogy az illető vegyület aktivitását más ismert antibiotikus anyag aktivitásával hasonlítjuk össze.

A találmány szerinti vegyületek mező- és kertgazdaságban alkalmazható készítmények formájában is formulázhatók. Az ilyen kompozíciók lehetnek szilárd vagy folyékony készítmények, például porok, beleértve a poralapokat és -koncentrátumokat is, oldható vagy nedvesíthető porok, granulátumok, beleértve a mikrogranulátumokat és diszpergálható granulátumokat is, szemcsék, öntözőszerek, emulziók, mint például hígított emulziók vagy emulgálható koncentrátumok, csávázószerek, mint pl. gyökér- vagy termés-csávázószerek, termés-bevonószerek, termény pellettáló szerek, olajkoncentrátumok, olajos oldatok, injektálószerek, pl. törzs-ijektálószerek, permetek, füstök és ködök.

A fenti készítmények alkalmas hordozószert is tartalmaznak. Ilyen hordozószerek lehetnek folyékony vagy szilárd hordozószerek, amelyek alkalmasak a hatóanyag eloszlatására vagy az alkalmazás helyén történő diszpergálás útján, vagy oly módon, hogy a felhasználó diszpergálható készítményt állítson elő belőle. Az ilyen készítmények ismertek, és a szokásos módszerekkel előállíthatók, például úgy, hogy a hatóanyagot a hordozó- és hígítóanyagokkal, például szilárd hordozóval vagy oldószerrel és felületaktív anyaggal együtt alaposan elkeverjük vagy megőröljük.

Porok és granulátumok előállításához alkalmas hordozóanyagok például a természetes kőzetórlemények, pl. diatomaföld, talkum, kaolin, montmorillonit, pirofillit vagy attapulgit. Nagy diszperzitású kovasav vagy nagy diszperzitású abszorbeáló polimerek kívánt esetben szintén alkalmazhatók. A granulált abszorbeáló hordozók lehetnek porózusak (pl. horzsakő, őrölt tégla, szepiolit, bentonit) vagy nem-porózusak (pl. kalcit, homok). Alkalmas elő-granulált anyagok lehetnek szerves vagy szervetlen eredetűek, ilyen pl. a dolomit vagy őrölt növényi anyagok.

A folyékony készítmények előállításához alkalmas, hordozó- vagy hígítószerek például az aromás szénhidrogének, alifás szénhidrogének, alkoholok és glikolok vagy ezek éterei, észterek, ketonok, savamidok, erősen poláros oldószerek, adott esetben epoxidált növényi olajok és víz.

HU 199847 Β

Az alkalmazott szokásos nemionos, kationos vagy anionos felületaktív anyagok lehetnek például etoxilezett alkil-fenolok és alkoholok, alkálifém- vagy alkáliföldfém-alkil- benzolszulfonsavak, -lignoszulfonsavak vagy -szulfoszukcinátok, továbbá polimer fenolok szulfonátjai, amelyek jó emulgáló, diszpergáló és/vagy nedvesítő képességekkel rendelkeznek, és amelyek önmagukban vagy kombinálva használhatók a kompozíciókban.

A találmány szerinti kompozíciók tartalmazhatnak stabilizálószereket, csomósodásgátló szereket, habzásgátló szereket, viszkozitásszabályozó szereket, kötőanyagokat, tapadásjavítószereket, fotostabilizálószereket, valamint műtrágyákat, vagy tápanyagfelvétel-szabályozószereket vagy más aktív anyagot is. A találmány szerinti vegyületet más inszekticidekkel, akaricidekkel vagy nematociddal együtt is formulázhatók.

A találmány szerinti kompozíciók a hatóanyagot általában 0,1 ppm és 40 tömeg% közötti mennyiségben tartalmazzák.

A kereskedelmi forgalomba kerülő készítményeket általában koncentrált kompozíció formájában állítjuk elő, amelyek felhasználáskor a kívánt mértékig, például 0,001-0,0001 tömeg% mértégik hígíthatok.

A találmány szerinti eljárással előállított vegyület alkalmazásának aránya számos tényezőtől függ, így magától a kórokozótól és a fertőzöttség mértékétől. Általában azonban 10 g/ha - 10 kg/ha alkalmazási arány megfelelő; az arány atkák és rovarok esetén előnyösen 10 g/ha - 1 kg/ha, nematodák esetén pedig 50 g/ha - 10 kg/ha.

A találmány szerinti eljárással előállított vegyületek más aktív komponensekkel együtt is alkalmazhatók. A találmány szerinti eljárással előállított vegyületek különösen más ismert antihelmintikus szerekkel kombinálva használhatók. Ha a találmány szerinti eljárással előállított vegyületeket más antihelmintikus szerekkel kombináljuk, a sikeresen leküzdhető parazitás fertőzések spekruma szélesíthető. így az olyan parazitás fertőzések megszüntetésének lehetősége, amelyek ellen az egyes komponensek nem hatékonyak vagy csak részben hatékonyak, realizálható.

Áz (I) általános képletű vegyületek az alábbiakban ismertetett eljárásokkal állíthatók elő. Némelyik eljárásban a kiinduló anyag 5-helyzetben levő hidroxilcsoportját meg kell védeni a reakció előtt. Ilyen esetekben azután a reakció befejezése után a hidroxilcsoport védőcsoportját el kell távolítani ahhoz, hogy a találmány szerinti vegyületekekt megkapjuk. Szokásos védő- és védőcsoport-eltávolító módszerek alkalmazhatók, mint például amelyeket az előbbiekben említett Greene és McOmie könyv ismertet.

Az (I) általános képletű vegyületek előállíthatók őgy, hogy egy (Π) általános képletű vegyületet, ahol R* és-OR³ jelentése a fenti, egy H2NOR² általános képletű vegyülettel vagy annak sójával reagáltatunk, ahol R² jelentése a fenti, és kívánt esetben az (I) általános képletű vegyületben a hidroxilcsoport védőcsoportját eltávolítjuk.

a) eljárás)

Az oximképzési reakciót vizes vagy nem-vizes közegben, általában -20 és +100 °C közötti, például -10 és +50 ’C közötti hőmérsékleten hajtjuk végre. A H2NOR² képletű reagenst általában előnyös só formájában, például savaddíciós só formájában, mint például hidroklorid formában alkalmazni. Amennyiben sót alkalmazunk, a reakciót savmegkötőszer jelenlétében hajthatjuk végre.

Oldószerként alkalmazhatunk vizet és vízzel elegyedő oldószereket, mint például alkoholokat (például metanolt vagy etanolt), amidokat (pl. N,N-dimetilformamid, Ν,Ν-dimetil-acetamid vagy hexametil-foszfor-amid), étereket (pl. ciklikus étereket, mint például tetrahidrofuránt vagy dioxánt és aciklusos étereket, mint például dimetoxi-etánt vagy dietil-étert), nitrileket (pl. acetonitrilt), szulfonokat (pl. szulfolánt), szénhidrogéneket, mint például halogénezett szénhidrogéneket, pl. metilén-kloridot, és észtereket, mint például etil-acetátot, valamint ezek elegyét.

Ha vizes körülmények között dolgozunk, akkor a reakciót előnyösen 2-6 pH-értéken hajtjuk végre, amelyet alkalmas savval vagy bázissal vagy puferrel állítunk be.

Alkalmas savak például az ásványi savak, mint például sósav vagy kénsav és a karbonsavak, mint például ecetsav. Alkalmas bázisok például az alkálifém-karbonátok és -hidrogén-karbonátok, mint például nátrium-hidrogén-karbonát, -hidroxidok, mint például nátrium-hidroxid és az alkálifém-karboxilátok, mint például nátrium-acetát. Alkalmas puffer például a nátrium-acetát- ecetsavpuffer.

A (II) általános képletű vegyületek ismertek a 2 176 182 számú nagy-britanniai szabadalmi leírásból, illetve az ott ismertetett vegyületekből ismert módszerekkel előállíthatók.

Az olyan (I) általános képletű vegyületeket, amelyekben R² jelentése 1-6 szénatomos alkilcsoport vagy 3-5 szénatomos alkenilcsoport és -OR³ jelentése a fenti helyettesített hidroxilcsoport, úgy is előállíthatjuk, hogy egy (I) általános képletű vegyületet, amelyben-OR³ jelentése hidroxilcsoport, egy alkalmas reagenssel reagáltatunk.

Acilezést ismert módszerekkel hajthatjuk végre, amint a továbbiakban ismertetjük.

így például az acilezést végezhetjük úgy, hogy acilező reagensként egy R⁴COOH általános képletű savat vagy ennek reaktív származékát, például egy savhalogenidet (például savkloridot), savanhidridet vagy egy aktív észtert vagy egy R⁴OCOOHáltalános képletű karbonsav - ahol R⁴ jelentése 1-4 szénatomos alkilcsoport- reaktív származékát alkalmazzuk.

Savhalogeniddel és savanhidriddel végzett acilezést kívánt esetben végrehajthatjuk savmegkötőszer jelenlétében, így például tercier-amin (pl. trietil-amin, dimetil-anilin vagy piridin), szervetlen bázis (pl. kalcium-karbonát vagy nátrium-hidrogén- karbonát) vagy oxiránok, mint például rövidszénláncú 1,2- alkilénoxidok (pl. etilén-oxid vagy propilén-oxid) jelenlétében, amelyek az acilezési reakció során felszabaduló hidrogén- halogenidet megkötik.

A savakkal végzett acilezést előnyösen egy kondenzálószer, például karbodiimid, mint például N,N’diciklohexil-karbodiimid vagy N-etil-N’y-dimetil-amino-propil-karbodiimid; egy karbonilszármazék, mint például karbonil-dimidazol; vagy egy izoxazóliumsó, mint például N-etil-5-fenil-izoxazólium-perkorlát jelenlétében.

A reakcióban alkalmazott reaktív észtert előnyösen helyben készítjük, például 1-hidroxi-benzotriazol al5

HU 199847 Β kalmazásával, kondenzálószer jelenlétében. Az aktivált észtert azonban elkészíthetjük előre is.

Az acilezési reakciót végezhetjük vizes vagy nemvizes reakcióközegben, -20 és +100 ’C közötti, például -10 és +50 ‘C közötti hőmérsékleten.

Az OR³ helyén-OCONHR⁹ általános képletű csoportot tartalmazó (I) általános képletű vegyületek előállítására végzett karbamoilezést végezhetjük úgy, hogy egy alkalmas acilezőszert (azaz karbamoilezőszert) alkalmazunk. Alkalmas karbamoilezőszerek azok, amelyekben R⁹ 1-4 szénatomos alkilcsoport, beleétrve az R'°NCO általános képletű izocianátokat is, ahol R¹⁰ jelentése 1-4 szénatomos alkilcsoport. A karbamoilezési reakciót előnyös oldószerben vagy oldószerelegyben végezni. Oldószerként alkalmazhatunk például szénhidrogéneket (pl. aromás szénhidrogének, pl. benzolt vagy toluolt), halogénezett szénhidrogéneket (pl. diklór-metánt), amidokat (például formaidot vagy dimetil-formamidot), észtereket (például etil-acetátot), étereket (például ciklikus étereket, pl. tetrahidrofuránt vagy dioxánt), ketonokat (pl. aceton), szulfoxidokat (pl. dimetil- szulfoxidot) vagy ezek elegyét. A reakciót -80 ’C és a reakcióelegy forráspontja, például 100 ’C közötti hőmérsékleten, előnyösen -20 és +30 ’C közötti hőmérsékleten hajtjuk végre.

A karbamoilezést végezhetjük egy bázis, például egy tercier szerves bázis, például trialkil-amin (pl. trietil-amin) jelenlétében.

A karbamoilezést végezhetjük úgy is, hogy foszgént vagy karbonil- diimidazolt alkalmazunk, majd a terméket a megfelelő helyettesített aminnal kezeljük, adott esetben vizes vagy nem- vizes reakcióközegben.

Az olyan (I) általános képletű vegyületeket, amelyekben R jelentése 1-6 szénatomos alkilcsoport vagy 3-5 szénatomos alkenilcsoport, úgy állítjuk elő, hogy az olyan (I) általános képletű vegyületeket, ahol R² jelentése hidrogénatom és OR³ jelentése helyettesített hidroxilcsoport, ^gy R²Y képletű éterezőszerrel reagáltatjuk, ahol R jelentése 1-6 szénatomos alkilcsoport vagy 3-5 szénatomos alkenilcsoport és Y jelentése a korábban megadot, majd kívánt esetben az -OR³ védett hidroxilcsoportról a védőcsoportot eltávolítjuk.

Az éterezést végezhetjük például úgy, hogy egy Grignard-reagens, például metil-magnézium-halogenidet, pl. metil-magnézium-jodid segítségével magnézium-alkoxidot képezünk, majd a terméket R²Y reagenssel kezeljük. A reakciót végezhetjük egy ezüstsó, például ezüst-oxid, ezüst-perklorát, ezüst-karbonát vagy ezüst-szalicilát vagy ezek elegye jelenlétében, vagy egy bázis, például kálium-karbonát vagy nátrium-hidrid jelenlétében. Az éterezést szerves oldószerben, pédául éterben, például dietil-éterben, tetrahidrofuránban vagy dioxánban vagy egy amidban, például dimetil-formamidban vagy hexametil-foszfor-triaminban vagy ezek elegyében, szobahőmérsékleten végezzük. Ilyen körülmények között az éterezési reakcióban az oximinocsoport konfigurációja lényegében nem változik.

Az olyan (I) általános képletű vegyületeket, ahol -OR³ jelentése hidroxilcsoport, előállíthatjuk úgy is

b) eljárás hogy egy (ΙΠ) általános képletű vegyületet redukálunk, majd adott esetben sóképzést végzünk.

A redukciót olyan redukálószerrel végezzük, amely képes az 5- ketocsoportot sztereoszelektív módon redukálni. Alkalmas redukálószerek például a bórhidridek, pl. alkálifém-bór-hidridek (pl. nátrium-bórhidrid) és a lítium-alkoxi-alumínium-hidridek, például a lítium-tributoxi-alumínium-hidrid.

A bór-hidridekkel, mint redukálószerrel végzett reakciót oldószerben, például alkanolban, pl. izopropil-alkoholban vagy izobutil-alkoholban, -30 és +80 ’C közötti hőmérsékleten, pl. 0 ’C-on végezzük. A lítium-alkoxi-alumínium-hidriddel végzett reakciót egy éterben, például tetrahidrofuránban vagy dioxánban, -78 és 0 ’C közötti hőmérsékleten végezzük

A (IH) általános képletű kiindulási vegyületek a (IV) általános képletű 5,23-diketonokból állíthatók elő egy ekvivalens H2NOR² általános képletű reagenssel (ahol R² jelentése a fenti) végzett kezeléssel, oximképzési körülmények között, ahogyan ezt az (I) általános képletű vegyületek előállításánál ismertettük.

A (IV) általános képletű vegyületek az (V) általános képletű vegyületek oxidációjával állíthatók elő. A reakciót olyan oxidálószerrel végezzük, amely képes a szekunder hidroxilcsoportot oxocsoporttá alakítani.

Alkalmas oxidálószerek például a kinonok víz jelenlétében, például a 2,3-diklór-5,6-diciano-l,4-benzokinon vagy a 2,3,5,6- tetraklór-l,4-benzokinon; a króm (Vl)-tartalmú oxidálószerek, pédául nátriumvagy piridínium-dikromát vagy a króm-trioxid piridinben, előnyösen fázistranszfer katalizátor jelenlétében; a mangán(IV)-tartalmú oxidálószerek, például a mangán-dioxid- diklór-metánban; az N-halogén-szukcinimidek, például az N-klór- szukcinimid vagy Nbróm-szukcinimid; a dialkil-szulfoxidok, például dimetil-szulfoxid, aktiválószer, például N.N’- diciklohexil-karbodiimid vagy egy acil-halogenid, például oxalil- klorid jelenlétében; vagy a piridin-kén-trioxid-komplex.

A reakciót alkalmas oldószerben végezhetjük, így például ketonban, például acetonban; éterben, például dietil-éterben, dioxánban vagy tetrahidrofuránban; szénhidrogénben, például hexánban; halogénezett szénhidrogénben, például kloroformban vagy metilén-kloridban; észterben, például etil-acetátban vagy helyettesített amidban, például dimetil-formamidban, ezek elegyét is alkalmazhatjuk, adott esetben vízzel együtt. Az oldószert az alkalmazott oxidálószer típusa alapján választjuk ki.

A reakciót -80 és +50 ’C közötti hőmérsékleten hajtjuk végre.

Az (V) általános képletű vegyületeket például a Streptomyces thermoarchaensis NCIB 12015 törzs vagy valamely mutánsa fermentációjával állítjuk elő. Az említett törzs 1984. IX. 10-e óta van deponálva a National Collections of Industrial and Maríné Bacteria, Torry Research, Station, Aberdeen, Nagy-Britannia intézeténél.

A Streptomyces mikroorganizmus szokásos módon, azaz asszimilálható szén-, nitrogén- és ásványi só forrás jelenlétében tenyészthető. Az asszimilálható szén-, nitrogén- és ásványi só források egyszerű vagy komplex tápközegek formájában alkalmazható, ahogyan ezt a 2 166 436 számú nagy-britanniai szabadalmi leírás ismerteti. Ezeket tartalmazó alkalmas tápközeget ismertetünk a későbbiekben az első preparátumban.

HU 199847 Β

1. preparátum: 5-keto-A-faktor

Streptomyces thermoarchaensis NCDB 12015 törzzsel ferde agait oltunk be, és 28 ’C-on 10 napig inkubáljuk. A ferde agar összetétele a következő:

A Streptomyces mikroorganizmus tenyésztését általában 20 és 50 ’C közötti hőmérsékleten, előnyösen 25 és 40 ‘C közötti hőmérsékleten levegőztetés és keverés, például rázatás közben végezzük. Eljáihatunk úgy, hogy a tápközeget kismennyiségű mikroorganizmus spöraszuszpenzióval oltjuk be, de eljáihatunk úgy is - a lag-növekedés elkerülése érdekében -, hogy a mikroorganizmus vegetatív inokulumát készítjük úgy, hogy a tápközeg kisrészét spórával oltjuk be, és a kapott vegetatív inokulummal oltjuk be a fermentációs közeget, vagy előnyösebben egy vagy több előtenyésztési lépésben szaporítjuk a mikroorganizmust, és ezt visszük a fő fermentációs tápközegbe. A fermentációt általában 5,5 és 8,5 közötti pH-nál végezzük.

A fermentáció ideje általában 2-10 nap, például 5 nap.

Az (V) általános képletű vegyületeket az így kapott fermentléből szokásos elválasztási módszerekkel választjuk el. Különféle elválasztási módszerek alkalmazhatók, például adszorpció-elució, kicsapás, frakcionált kristályosítás és oldószeres extrakció, amelyek különböző módon kombinálhatok. Az oldószeres extrakciót és kromatografálást találtuk a vegyületek elválasztására a legalkalmasabbnak. Az (V) általános képletű vegyületek előállításának egy előnyös módszerét mutatjuk be az első preparátumban.

Az olyan (I) általános képletű vegyületeket, ahol -OR³ jelentése hidroxilcsoport, előállíthatjuk úgy is, hogy az olyan (I) általános képletű vegyületekből, ahol -OR³ jelentése védett hidroxil-csoport, a védőcsoportokat eltávolítjuk.

fgy például az acilcsoport, például acetilcsoport eltávolítható bázisos hidrolízissel, például nátriumvagy kálium-hidroxid alkalmazásával vizes alkoholban, vagy savas hidrolízissel, például koncentrált kénsav alkalmazásával metanolban. Az acetálcsoportok, például a tetrahidropiranilcsoport eltávolítható például úgy, hogy savas hidrolízist végzünk (pl. ecetsavval vagy trifluor-ecetsavval vagy hígított ásványi savval). A szililcsoportok eltávolíthatók például fluoridionokkal (pl. tetraalkil-ammónium-fluorid, például tetra-n-butil-ammónium- fluorid segítségével), hidrogén-fluoriddal vizes acetonitrilben vagy savval, például p-toluol-szulfonsavval (pl. metanolban). Az aril-metil-csoportok eltávolíthatók egy Lewis-savval végzett kezeléssel (pl. bór-trifluorid-éter) egy tiol (pl. etán-tiol) jelenlétében, alkalmas oldószerben, például diklór-metánban, például szobahőmérsékleten.

A találmány szerinti eljárást a következő példákkal és preparátumokkal mutatjuk be közelebbről, a korlátozás szándéka nélkül.

A következő preparátumokban és példákban a vegyületeket az ismert, A, B, C és D faktorok származékaiként nevezzük el. Az A faktor olyan (VI) általános képletű vegyület, ahol R¹ jelentése izopropilcsoport és R³ jelentése hidrogénatom; a B faktor olyan (VI) általános képletű vegyület, ahol R¹ jelentése metilcsoport és R³ jelentése metilcsoport; a C faktor olyan (VI) általános képletű vegyület, ahol R^l jelentése metilcsoport és R³ jelentése hidrogénatom; a D faktor olyan (VI) általános képletű vegyület, ahol R* jelentése etilcsoport és R³ jelentése hidrogénatom.

Élesztő kivonat (Oxoid L21) 0,5

Maláta kivonat (Oxoid L39) 30,0

Mikológiái pepton (Oxoid L40) 5,0

Agár No. 3 (Oxoid L13) 15,0

Desztillált víz (pH 5,4) 1 literre

Az érett tenyészeteket azután 6 ml 10 %-os glicerinoldattal fedjük be, és steril eszközökkel lekaparjuk a spórákat és a micéliumokat. A kapott spóraszuszpenzióból 0,4 ml-es aliquotokat steril polipropiléncsövecskékbe helyezünk, amelyeket hővel lezárunk, és folyékony nitrogénben tárolunk, amíg szükséges. 2 db 250 ml-es Erlenmeyer- lombikot, amelyek 50 ml oltóközeget tartalmaznak, beoltunk 0,2 ml spóraszuszpenzióval. Az oltóközeg összetétele a következő:

D-glükóz	g/i 15,0
Glicerin	15,0
Szójapepton	15,0
Nátrium-klorid	3,0
Kalcium-karbonát	1,0
Desztillált víz	1 literre

(A közeg pH-ja beállítás előtt 6,7, amelyet vizes nátrium- hidroxiddal 7-re állítunk be autoklávozás előtt A közeg pH-ja autoklávozás után 7,3).

A lombikot 3 napig 28 ’C-on inkubáljuk egy 50 mm amplitúdóval mozgó, 250 fordulat/perc sebességű rázógépen.

A két lombik tartalmát egy 70 literes, 40 liter ugyanolyan tápközeget tartalmazó fermentor beoltására használjuk. A fermentorban levő tápközeghez a habzás meggátlására 0,06 térfogat% polipropilén 2000-t adagolunk. A fermentációt 28 ’C-on végezzük, keverés és levegőztetés közben, a telítési érték 30 %-ánál nagyobb oldott oxigénszint biztosítása érdekében. 24 óra hosszat végzett fermentáció után a fermentléből 9 1-t egy 700 literes, 450 1 tápközeget tartalmazó fermentorba viszünk. A tápközeg összetétele a következő:

g/i

D-glükóz	2,8
Maláta dextrin (MD30E)	27,8
Arkasoy 50	13,9
Melasz	1,7
K2HPO4	0,14
Kalcium-karbonát	1,39
Silicone 525 (Dow Corning) (pH-ja sterilizálás előtt 6,5)	0,06 % (térf./térf.)

A fermentációt 28 ’C-on, keverés és levegőztetés közben végezzük. Kívánt esetben polopropilén 2000-t adagolunk a habzás megakadályozására, és a pH-t kénsav adagolásával 7,2 értékben tartjuk az aratásig. Az aratást 5 nap után végezzük.

A 450 1 fermentlét Westfalia KA 25 centrifugával lecentrifugáljuk, és a maradék felülúszót 20 1 vízzel 7

HU 199847 Β eltávolítjuk. A kinyert 25,5 kg sejtet 1 óra hosszat Silverson BX keverőben annyi metanolban keverjük, amennyi a 75 1 teljes térfogathoz szükséges. A szuszpenziót leszűrjük, a szilárd maradékot 35 1 metanollal újra extraháljuk és leszűijük. Az egyesített, 87 1 szűrletet 40 1 vízzel hígítjuk, és 30 1 petroléterrel 60-80 ’C-on extraháljuk. 30 perc múlva a fázisokat egy Westfalia MÉM 1256 típusú centrifugával elválasztjuk, az alsó metanolos fázist 30 1 60-80 ’C-os petroléterrel újra extraháljuk 40 1 víz adagolása után. Elválasztás után az alsó fázist 30 1 60-80 ’C-os petroléterrel újra extraháljuk. Az egyesített, 85 1 petroléteres fázisokat három fázisban egy Pfaudler

8.8-12v-27 lengőlapátos filmbepárlóban bepároljuk (gőznyomás 0,1 bar, gőzhőmérséklet 20 ’C, fűtőgőzhőmérséklet 127 ’C). A kapott 9 1 koncentrátumot 2 kg nátrium-szulfáton megszárítjuk, és csökkentett nyomáson, 45 'C-on merevlapátos filmbepárlóban tovább koncentráljuk.

A kapott 130 g olajos maradékot kloroformban 190 ml-re feloldjuk, és ezt egy 200 x 4 cm méretű, Merck 7734 silica 60 oszlopra visszük fel. Az oszlopot 500 ml kloroformmal mossuk, és kloroform és etilacetát 3 : 1 térfogatarányú elegyével eluáljuk, mintegy 40 ml frakciót gyűjtünk össze 1400 ml eluátum után.

A 32-46. frakciókat egyesítjük, és bepároljuk, így

21,2 g olajat kapunk. A 47-93. frakciókat egyesítjük, bepároljuk, és így 20,1 g olajat kapunk, amelyet kloroform és etil-acetát 3 : 1 térfogatarányú elegyében 50 ml-re oldunk, és egy 200 x 4 cm méretű Merck 7734 silica 60 oszlopra visszük fel, kloroform és etil-acetát 3 : 1 térfogatarányú elegyével eluálunk, mintegy 40 ml-es frakciókat gyűjtünk 1400 ml előeluátum után. A 22-36. frakciókat egyesítjük, bepároljuk, és így 3,1 g olajat kapunk, amelyet az 1. oszlop 32-46. frakciójának termékéhez adunk. Az egyesített olajokat 4 ml forró metanolban oldjuk, hozzáadunk 20 ml forró 2-propanolt, és hagyjuk kristályosodni.

A kristályosítás utáni anyalúgot bepároljuk, igy olajat kapunk, amelyet azonos mennyiségű metilénkloridban oldunk, és egy 30 x 2,2 cm méretű, Merc Kieselgel 60 (70-230 mesh ASTM, Art. No. 7734) oszlopra viszünk fel metilén-kloridban. Az ágyat metilén- kloriddal mossuk (2 ágy-térfogat), és 2 ágytérfogat kloroform és etil-acetát 3 : 1 térfogatarányú elegyével aluálunk. Az eluátum bepárlásával olajat kapunk, amelyet metanolban oldunk, és preparatív gyors folyadékkromatográfiának vetünk alá (Spherisoro S5 ODS-2 (250 mmx20 mm, Phase Sep.Ltd.). 5 ml mintát 1 perc alatt viszünk fe, az oszlopra, és az oszlopot acetonitril és víz 7 : 3 térfogatarányú elegyével eluálunk a következő körülmények között:

Idő (perc)	Átfolyás (ml/perc)
0,00	0,001 Injektálás
1,00	0,00 J ideje
1,10	30,00
39.90	30,00
40,00	35,00
75,00	35,00

A hplc oszlopról eluálodott anyagot UV spektroszkópiával vizsgáljuk 238 nm-nél.

A 33,4-dik percnél eluálodott egyesített frakciók bepárlásával 34 mg cím szerinti terméket kapunk szilárd anyag formájában.

E.I. tömegspektroszkópia 610 értéknél mutatott molekulaiont, amelynek jellemző fragmensei a következők: 592, 574, 556, 422, 259, 241.

7. példa

23(E)-metoxi-imino-A-faktor (a) 523-diketo-A-faktor

1,2 ml koncentrált kénsav, 120 mg nátrium-dikromát és 2 ml víz jéghideg oldatához erős keverés közben, 15 perc alatt hozzáadjuk 200 mg 5-keto-Afaktor és 15 mg tetrabutil-ammónium-hidrogén- szulfát 4 ml etil-acetáttal készült jéghideg elegyét. Egy óra múlva az elegyet etil-acetáttal hígítjuk, a szerves fázist telített vizes nátrium-hidrogén-karbonáttal mossuk. A megszántott szerves fázist bepároljuk és a kapott gyantaszerű terméket 100 ml, 0,037-0,062 mm Merck Kieselgel 60 töltetet tartalmazó oszlopon kromatografáljuk. Az eluálást 10 % etil- acetát-tartalmú diklór-metánal végezzük, így 86 mg cím szerinti terméket kapunk halványsárga hab formájában.

NMR-spektrum: 8(CDC1₃): 6,57 (m, IH); 2,50 (s, 2H), 1,89 (m, 3H).

(b) 5-keto-23(E)-metoxi-imino-A-faktor

475 mg 5,23-diketo-A-faktort, 69 mg metoxilaminhidrokloridot és 135 mg vízmentes nátrium-acetátot feloldunk metanolban. Az elegyet másfél óra hosszat szobahőmérsékleten tartjuk, majd 16 óra hosszat -18 ’C-on. ezután etil-acetáttal hígítjuk, és 1 n sósavval, vízzel és sósvízzel mossuk. A megszárított szerves fázist bepároljuk, a kapott sárga habot 0,037-0,062 mm Merck Kieselgel 60 töltetet tartalmazó oszlopon (120 ml) kromatografáljuk. Az eluálást hexán és etil-acetát 4 : 1 térfogatarányú elegyével végezzük, így 255 mg cím szerinti terméket kapunk sárga hab formájában.

[a]D²¹ + 80’ (c = 1,20, CHCb)

Xmax (EtOH) 24 1 nm (ε 27,500),

Vmax (CHBr₃), 3530, 3460 (OH) 1708 (C=0), 1676 (C=C-C=O), 986 (C-O),

8(CDC1₃: 6,58 (s; IH) 3,84 (s; 4H), 3,80 (s; IH), 3,58 (m;lH), 3,30 (dl4; IH), 1,00 (d6; 3H), 0,96 (d6; 3H), 0,92 (d6; 3H), (c) 23(E)-metoxi-imino-A-faktor (i) 6,5 mg nátrium-bór-hidridet hozzáadunk 83 mg

5-keto-23(E)- metoxi-imino-A-faktor 20 ml izopropanollal készült jéghideg oldatához. A sárga elegyet 35 percig jeges fürdőn keverjük, etil- acetáttal hígítjuk, és 1 n sósavval, vízzel, majd sósvízzel mossuk. A megszárított szerves fázist bepároljuk, és a kapott sárga gyantaszerű terméket 60 ml, 0,037-0,062 mm Merck Kieselgel 60 töltetet tartalmazó oszlopon kromatografáljuk. Az eluálást hexán és etil-acetát 2:1 térfogatarányú elegyével végezzük, így 58 mg cím szerinti terméket kapunk sárga hab formájában. Hexánból átkristályosítva olvadáspontja 203 ’C.

[a]D²¹ + 133’ (c = 1,12, CHC1₃),

Xmax (EtOH) 244 nm (ε 26,200), ó(CDCb): 4,29 (t7; IH), 3,84 (s, 3H), 3,29 (dl5;

IH).

HU 199847 Β (ii) 50 mg 5-keto-23(E)-metoxi-imino-A-faktor 1 ml vízmentes tetrahidrofuránnal készült oldatát hozzáadjuk 261 mg lítium- triszt(t-butoxi)-alimínium-hidrid 3 ml vízmentes tetrahidrofuránnal készült -78 ’C-os oldatához. Az elegyet háromnegyed óra hosszat -78 “C-on tartjuk, majd 30 ml etil- acetáttal hígítjuk, és 0,5 n sósavval és vízzel mossuk. A megszárított szerves fázist bepároljuk, és a nyersterméket 40 ml, 0,037-0,062 mm Merck Kieselgel 60 töltetet tartalmazó oszlopon kromatografáljuk. Az eluálást 25 % etil-acetátot tartalmazó hexánnal végezzük, így a cím szerinti terméket fehér hab formájában kapjuk.

[<x]d²¹ + 128* (c=0,95, CHa₃),

8(CDC1₃): 4,29 (t7; IH), 3,84 (s; 3H), 3,29 (dl5; IH).

2. példa

23(E)-metoxi-imino-A-faktor-5-acetát

2,8 g vízmentes nátrium-acetát 15 ml vízzel készült oldatát hozzáadjuk 3,13 g 23-keto-A-faktor-5-acetát (a 2 176 182 számú nagy-britanniai szabadalmi leírás 18. pédája szerint előállítva) metanollal készült oldatához, majd 3,01 g metoxi-amin- hidrokloridot adunk hozzá. A kapott oldatot másfél óra hosszat keverjük 20 ’C-on keverjük, etil-acetáttal hígítjuk, és 0,5 n sósavval, vízzel, majd sósvízzel mossuk. A megszárított szerves fázist közel szárazra pároljuk, és a piszkosfehér színű habot 600 ml, 0,037-0,062 mm Merck Kieselgel 60 töltetet tartalmazó oszlopon kromatografáljuk. Az eluálást hexán és etil-acetát 4:1 térfogatarányú elegyével végezzük, így 2,14 g cím szerinti terméket kapunk színeién hab formájában.

[a]_D ²¹ + 128’ (c = 1,35, CHCb),

Ámax (EtOH) 244 nm (Emax 27,250);

Vmax (CHBn) 3560, 3480 (OH), 1733 (acetát), 1715 (C=O), 995 (C-O),

8(CDCb): 5,5-5,6 (m; 2H), 3,84 (S; 3H), 3,29 (dl5; H), 2,16 (S; 3H).

3. példa

23(E)-hidroxi-imino-A-faktor-5-acetát

A 23-keto-A-faktor-5-acetát-hidroxil-amin-hidrokloríddal végzett reagáltatását az 1. példa szerinti módon végezzük. A nyers termék tisztítását 0,0370,062 mm Merck Kieselgel 60 töltetet tartalmazó oszlopon kromatografálva végezzük, eluálószer etilacetát és acetonitril 4:1 térfogatarányú elegye, így a cím szerinti terméket színtelen hab formájában kapjuk.

[a]D²¹ + 132’ (c=l,01, CHCb), ^max (EtOH) 244 nm (Emax 27800),

Vmax (CHBn), 3565, 3470 (OH), 1732 (acetát), 1712 (C=O), 993 (C-O),

8(CDC1₃): 8,12 (S; IH), 5,5-5,6 (m; 2H), 3,42 (dl5; IH), 2,16 (S; 3H).

4. példa

23(E)-metoxi-irnino-A-faktor

1,88 g 2. példa szerinti termék metanollal készült oldatát jeges fürdőn lehűtjük, és hozzáadunk 5,6 ml 1 n vizes nátrium- hidroxidot, és az oldatot jeges fürdőn másfél óra hosszat keverjük. Ezután etil-acetáttal hígítjuk, és 0,5 n vizes sósavval, vízzel, majd sósvízzel mossuk. A megszárított szerves fázist bepároljuk, és a maradék habot 400 ml, 0,037-0,062 mm Merck Kieselgel 60 töltetet tartalmazó oszlopon kromatografáljuk. Az eluálást hexán és etil-acetát 2:1 térfogatarányú elegyével végezzük, így 1,429 g színtelen habot kapunk. Hexánból átkristáiyosítjuk, o.p:

203 ’C.

[a]D²¹ + 132’ (c=l,21, CHá₃), kmax (EtOH) 244 nm (Emax 29200),

Vmax (CHBr) 3540 (OH), 1708 (C=O), 992 (C-O), 8(CDC1₃): 4,29 (t7; IH), 3,84 (s; 3H) 3,29 (dl5;

IH).

5. példa

23(E)-hidroxi-imino-A-faktor

A 3. példa szerinti termék 4. példában leírt módon végzett hidrolízise termékét 400 ml, 0,037-0,062 mm Merck Kieselgel 60 töltetet tartalmazó oszlopon kromatografáljuk, eluálószer hexán és etil-acetát 1:1 térfogatarányú elegye, így a cím szerinti terméket kapjuk színtelen hab formájában.

[a]D²¹ + 140’ (c=l,24, CHCb),

Xmax (EtOH) 244 nm (Emax 26700),

Vmax (CHBn) 3565, 3490 (OH), 1710 (C=O), 994 (C-O),

8(CDCl3): 8,11 (S; IH), 4,29 (t7; IH), 3,41 (dl5; IH).

6. példa (E )-etoxi-imino-A-faktor

140 mg vízmentes nátrium-acetát 3 ml vízzel készült oldatát hozzáadjuk 200 mg 23-keto-A-faktor (a 2 176 182 számú nagy- britanniai szabadalmi leírás 23. példája szerint készítve) és 126 mg etoxi-amin-hidroklorid 20 ml metanollal készült oldatához. Az elegyet 2 óra hosszat 20 ’C-on tartjuk, majd 40 ml éterrel hígítjuk, és vízzel mossuk. A megszárított szerves fázist bepároljuk, és a maradék piszkosfehér színű habot 90 ml, 0,037-0,062 Merck Kieselgel 60 töltetet tartalmazó oszlopon kromatografáljuk. Eluálószerként hexán és etil-acetát 2:1 térfogatarányú elegyét használjuk, így 189 mg cím szerinti terméket kapunk színtelen hab formájában.

[<x]d²¹ + 125’ (c=l,00, CHCI3) λιηαχ (EtOH) 244 nm (Emax 28,200)

Vmax (CHBn) 3540, 3480 (OH), 1705 (C=O), 990 (C-O),

8(CDC1₃): 4,30 (t7; IH) 4,10 (q7; 2H), 3,31 (dl5; IH), 1,24 (t7; 3H).

A 7., 8. és 9. példa termékét hasonlóképpen 23-keto-A-faktor és a megfelelő alkoxi-amin reakciójával állítjuk elő.

7. példa

23(E)-allil-oxi-imino-A-faktor [<x]d²¹ + 124’ (c=l,17, CHCI3),

Ámax (EtOH) 244 nm (Emax 28,400),

Vmax (CHBn 3550, 3490 (OH), 1708 (C=O), 990 (C-O),

8(CDC1₃): 5,98 (m; IH), 5,28 (ddl7,2; IH), 5,15 (dd9,2; IH), 4,5-4,7 (m; 2H), 4,29 (t7; IH), 3,36 (dl4; IH)

Allil-oxi-amin-hidrokloridból.

8. példa

23(E )-izopropil-oxi-imino-A-faktor [a]_D ²¹ + 116’ (c=0,97, CHCb), λ-max (EtOH) 244 nm (Emax 25,000),

HU 199847 Β

Vmax (CHBn) 3550, 3490 (OH), 1708 (C=O), 992 (C-O), ö(CDCl₃): 4,2-4,4 (m; 2H) 3,30 (dl4; ÍH), 1,21 (d7; 3H), 1,20 (d7; 3H)

Izopropil-oxi-amin-hidrokloridból.

9. példa

23(E)-n-butoxi-imino-A -faktor [oc]d²¹ + 115“ (c=l,10, CHCb), ^maX (EtOH) 244 nm (e_max 31,800),

Vmax (CHBr3) 3540, 3460, (OH), 1708 (C=O),

5(CDC1₃): 4,28 (tó; ÍH), 4,03 (m,; 2H), 3,96 (d6; ÍH), 3,31 (dl4; ÍH), 0,9-1,1 (m; 15H)

N-butoxi-amin-hidrokloridból.

10. példa

23(E)-metoxi-imino-A-faktor-5-acetát (i) Metil-magnézium-jodid éterrel készült 3 mól/1es oldatából 0,16 ml nitrogénatmoszférában hozzáadunk 120 mg 3. példa szerinti termék 5 ml vízmentes hexametil-foszfor-triamiddal készült oldatához, keverés közben. Ezután hozzáadunk 0,09 ml metil- jodidot, és 1 óra múlva az oldatot 30 ml etil-acetáttal hígítjuk, és 2 n sósavval, majd vízzel mossuk. A megszárított szerves fázist bepároljuk, és a kapott sárga gyantaszerű terméket 80 ml, 0,037-0,062 mm Merck Kieselgel 60 töltetet tartalmazó oszlopon tisztítjuk. Eluálószerként hexán és etil-acetát 2:1 térfogatarányú elegyét használjuk, így a cím szerinti terméket fehér hab formájában kapjuk.

[a]_D ²¹ + 123’ (c=l,25, CHCI3) λίΤΚΙΧ (EtOH) 245 nm (Cmax 30,300).

NMR ugyanaz, mint a 2. példában.

(ii) 0,082 g 3. példa szerinti terméket feloldunk 10 ml dietil- éterben, amely 0,4 g ezüst-oxidot tartalmaz (amelyet vizes ezüst- nitrátból 2 mól/l-es nátrium-hidroxiddal frissen készítünk). Az elegyet 2 óra hosszat szobahőmérsékleten keverjük, ezután leszűrjük, az oldószert ledesztilláljuk, és így sárga gyantaszerű nyersterméket kapunk. A maradékot preparatív vékonyrétegkromatográfiával (Merck 5717) tisztítjuk, eluálószer diklór-metán és aceton 25:1 térfogatarányú elegye. A kapott fősávot acetonnal extraháljuk, bepároljuk, és így 0,059 g cím szerinti terméket kapunk, NMR ugyanaz, mint a 2. példában.

11. példa

23(E)-metoxi-imino-A-faktor-5-metil-karbamát

0,13 ml (125 mg) metil-izocianátot és 2 csepp trietil-amint hozzáadunk 350 mg 23(E)-metoxi-imino-A-faktor 0,75 ml vízmentes dimetil-formamiddal készült oldatához. A lombikot bedugaszoljuk, és 5 és fél óra hosszat 80 ’C-on keverjük. A reakcióelegyet ezután 50 ml vízbe öntjük, a kapott oldatot kieselguron leszűrjük, a szűrőn visszamaradt anyagot 150 ml vízzel mossuk, majd 75 ml diklór-metánnal extraháljuk. Az extraktumot magnézium- szulfáton megszárítjuk, és szárazra pároljuk, így sárga habot kapunk, amelyet közepes nyomású oszlopkromatográfiával tisztítunk (125 g, 0,037-0,062 mm-es Merck Kieselgel 60). Eluálószerként hexán és etil-acetát 1:1 térfogatarányú elegyét használjuk, és így 206 mg fehér habot kapunk.

[a]D²- + 99’ (c=0,55, CH2CI2): λη,αχ (EtOH) 244,4 nm (ε 28710);

Vmax (CHBr?) 3530 (OH), 3455 (NH), 1720 (észter), 1720 + 1510 (karbamát) és 993 cm'¹ (C-O);

ö(CDC1₃): 1,78 (s, 3H), 2,86 (d, 5Hz, 3H), 3,29 (d, 14Hz, ÍH), 3,83 (s, 3H), 4,80 (q, 5Hz, ÍH) és

5,50 (m, 2H).

72. példa

23(E)-metoxi-imino-A-faktor-5-metil-karbonát

150 mg 23(E)-metoxi-imino-A-faktor 15 ml diklór-metánnal és 0,3 ml piridinnel készült oldatához keverés közben, 0 ’C-on hozzáadunk 0,7 ml 0,1 mól/l-es diklór-metános metil-kloroformát- oldatot. A reakcióelegyet 20 percig 0 és 3 ’C között keverjük, majd 70 ml diklór-metánhoz adjuk, és 50 ml 2 n sósavval, majd 50 ml vízzel mossuk. A szerves fázist magnézium-szulfáton megszárítjuk, az oldószert lepároljuk, az így kapott habot közepes nyomású oszlopkromatográfiával 40 g 0,037-0,062 mm Merck Kieselgel 60 töltetet tartalmazó oszlopon tisztítjuk. Eluálószerként diklór-metán és etil-acetát 30:1 térfogatarányú elegyét alkalmazzuk, és így 127 mg cím szerinti terméket kapunk.

[a]D²¹ + 145’ (c=0,41, CH₂C1₂):

Xmax (EtOH) 244,4 nm (ε 31210);

Vmax (CHBr₃) 3460 + 3540 (OH), 1742 (karbonát) 1710 (észter) és 992 cm'¹ (C-O);

8(CDC1₃): 1,82 (s, 3H), 3,29 (d, 14Hz, ÍH), 3,82 (s, 3H), 3,83 (s, 3H), 5,2-5,4 (m, 3H), 5,56 (s, ÍH).

13. példa

23(E)-metoxi-imino-D-faktor-5-acetát

251 mg 23-keto-D-faktor-5-acetát (a 2 176 182 számú nagy- britanniai szabadalmi leírás 119. példája szerint előállítva), 250 mg nátrium-acetát és 250 mg metoxi- amin-hidroklorid 40 ml metanollal készült oldatát 24 óra hosszat 20 ’C-on tartjuk, majd körülbelül 10 ml-re bepároljuk, ezután 50 ml etil-acetáttal hígítjuk, és 0,5 n sósavval, majd vízzel mossuk. A megszárított szerves fázist bepároljuk, így sárga habot kapunk, amelyet 120 ml, 0,037-0,062 mm Merck Kieselgel 60 töltetű oszlopon tisztítjuk. Az eluálást hexánnal végezzük, és így 144 mg cím szerinti terméket kapunk halványsárga hab formájában.

Xmax (EtOH) 244 nm (ε 25,400);

Vmax (CHBr₃) (cm'¹) 3500 (OH), 1732 (OAc), 1710 (C=O);

Ö(CDC1₃): 5,54 (m; 2H), 4,92 (m; ÍH), 3,84 (s; 3H), 3,32 (m; ÍH), 3,30 (dl4; ÍH), 2,17 (s; 3H), 1,91 (dl4; ÍH), 1,76 (s; 3H), 1,63 (s; 3H), 1,51 (s; 3H), 1,01 (t7; 3H), 0,99 (d6; 3H), 0,92 (d6; 3H).

14. példa

23(E )-metoxi-imino-D-faktor

140 mg 13. példa szerinti termék és 0,6 ml 1 n nátrium-hidroxid 8 ml metanollal készült oldatát másfél óra hosszat jeges fürdőn keverjük. Az oldatot ezután 30 ml etil-acetáttal hígítjuk, és 1 n sósavval, majd vízzel mossuk. A megszárított szerves fázist bepároljuk, így sárga habot kapunk, melyet 50 ml, 0,037-0,062 mm Merck Kieselgel 60 -tölteten kromatografálunk. Az eluálást hexán és etil-acetát 2:1 térfogatarányú elegyével végezzük, így 105 mg cím szerinti terméket kapunk piszkosfehér színű hab formájában.

[a]_D ²¹ + 96’ (c=l,38, CHC1₃);

-101

HU 199847 Β

Xmax (EtOH) 244 nm (ε 26,700);

Vmax (CHBr3) (cm¹) 3550, 3500 (OH), 1710 (C=0),

5(CDC1₃): 4,93 (m; IH), 4,30 (t6; IH), 3,95 (d6; IH), 3,84 (s; 3H), 3,30 (dl4; IH), 3,27 (m; IH),

1,88 (s; 3H), 1,64 (s; 3H), 1,52 (s; 3H), 1,01 (t7; 3H), 1,00 (d6; 3H), 0,92 (d6; 3H).

15. példa

23(E)-metoxi-imino-B-faktor g 23-keto-B-faktor (a 2 176 182 számú nagybritanniai szabadalmi leírás 19. példája szerint előállítva) 400 mg nátrium- acetát és 400 mg metoxiamin-hidroklorid oldatát 20 óra hosszat 20 ”C-on keverjük, majd körülbelül 10 ml-re bepároljuk, ezután etil-acetáttal hígítjuk, és vízzel mossuk. A szerves fázist 0,5 n sósavval, maj<^ vízzel mossuk, megszárítjuk, és bepároljuk, a kapott nyersterméket 200 ml, 0,037-0,062 mm Merck Kieselgel 60 tölteten kromatografáljuk. Eluálöszerként etil-acetát és diklórmetán 1:9 térfogatarányú elegyét alkalmazzuk, így 500 mg cím szerinti terméket kapunk fehér hab formájában.

[a]D²¹ + 128* (c=l,09, CHC1₃;

Xmax (EtOH) 244 nm (ε 30,100);

vmax (CHBn) (cm-·) 3540, 3460 (OH), 1708 (C=0);

ő(CDCb): 5,46 (q6; IH), 4,03 (d5; IH), 3,97 (d5; IH), 3,83 (s;3H), 3,50 (s; 3H), 3,32 (m; IH), 3,29 (dl4; IH), 1,82 (s; 3H), 1,68 (d6; 3H), 1,00 (d6; 3H), 0,92 (d6; 3H).

16. példa

23(E)-metoxi-iminmo-C-faktor

0,54 g vízmentes nátrium-acetátot és 0,58 g metoxi-amin- hidrokloridot adunk 1,97 g 23-keto-C-faktor (a 2 176 182 számú nagy-britanniai szabadalmi leírás 12. példája szerint előállítva) 30 ml metanollal és 5 ml vízzel készült oldatához, az elegyet 30 percig szobahőmérsékleten keverjük. Ezután hozzáadunk 30 ml etil- acetátot és 30 ml 0,5 mótyl-es sósavat. A vizes fázist 15 ml etil-acetáttal extraháljuk. Az egyesített szerves fázisokat 0,5 mót/l-es sósavval, 5 % telített vizes nátrium-hidrogén- karbonáttal, 10 % telített vizes nátrium-kloriddal mossuk, majd vákuumban bepároljuk, így sárga habot kapunk, amelyet Merck 9385 szilikagélen kromatografálunk. Az oszlop kifejlesztését először diklór-metánnal végezzük, majd kevés etil-acetátot (10 %-ig) tartalmazó diklór-metánnal eluálunk. így 1,0 g cím szerinti terméket kapunk.

[a]_D ²¹ + 64’ (c=l,0, CH3OH);

’HNMR (CDCI3): δ 4,95 (m, IH); 4,29 (t, IH, 7Hz); 3,96 (d, IH, 7Hz); 3,85 (s, 3H [=NOCH3]

3,66 (d, IH, 10Hz); 1,51 (s, 3H); 1,42 (t, IH, 12Hz);

IR (CHBo) 3620-3340 cnr¹ (-OH), 1711 cm'¹ (C=0).

A találmány szerinti eljárással előálított gyógyszerkészítményeket a következő példákkal szemléltetjük. A „hatóanyag” kifejezés alatt egy, a találmány szerinti eljárással előállított vegyületet értünk, amely például a 4. példa szerinti termék lehet.

Többszörös dózisú parenteriális injekció

I. példa	töm./térf.%	határértél töm./térf.%
Hatóanyag	2,0	0,1-6,0
Benzilalkohol	1,0
Polysorbate	80	10,0
Glicerin-formai	50,0
Injekciós víz	100,0-ig

A hatóanyagot feloldjuk Polysorbate 80-ban és glicerin-formaiban. Hozzáadjuk a benzilalkoholt és a térfogatot injekciós vízzel kiegészítjük. A terméket szokásos módon sterilre szűrjük, vagy autoklávban

hevítjük és aszeptikusán csomagoljuk.
2. példa		határértékek
	töm./térf.%	töm./térf.%
Hatóanyag	4,0	0,1-7,5
Benzilalkohol	2,0
Glicerin-triacetát	30,0
Propilén-glikol	100,0-ig.

A hatóanyagot feloldjuk benzilalkoholban és glicerin- triacetátban. Hozzáadjuk a propilén-glikolt és a térfogatot kiegészítjük. A terméket szokásos módon sterilizáljuk, például sterilre szűrjük és aszeptikusán csomagoljuk.

3. példa határértékek töm./térf.% töm./térf.% Hatóanyag 2,0 0,1-7,5

Etanol 36,0 térf./térf.%

Nemionos felületaktív anyag (pl. Synperonic

PE L44 ) 10,0

Propilén-glikol 100,0-ig.

A hatóanyagot feloldjuk etanolban, hozzáadjuk a felületaktív anyagot és a térfogatot kiegészítjük. A terméket szokásos módon sterilizáljuk, például sterilre szűrjük és aszeptikusán csomagoljuk.

*ICI védjegye.

4. példa	töm./térf.%	határérték töm./térf.%
Hatóanyag	2,0	0,1-3,0
Nemionos felületaktív
anyag (pl. Synperonic
PE F68 )	2,0
Benzilalkoh^	1,0
Miglyol 840	16,0 térf./térf.%
Injekciós víz	100,0-ig

A hatóanyagot feloldjuk Mygliol 840-ben. A víz nagy részében feloldjuk a nemionos felületaktív anyagot és a benzilalkoholt. Emulziót készítünk úgy, hogy az olajos oldatot a vizes oldathoz adjuk, mialatt szokásos módon homogenizáljuk. A térfogatot kiegészítjük. Aszeptikus körülmények között állítjuk elő, és aszeptikusán csomagoljuk.

* ICI védjegye, ** Dynamit Nobel védjegye.

-111

HU 199847 Β

Aerosol spray
	töm./térf.%	határérték töm./térf.%
Hatóanyag	0,1	0,01-2,0
Triklór-etán	29,9
T riklór-fluor-metán	35,0
Diklór-di fluor-metán	35,0

A hatóanyagot triklór-etánnal keverjük, és aerosoltartályba töltjük. A fejrészt gáz hajtóanyaggal megtisztítjuk, és a szelepet helyére nyomjuk A szükséges tömegű folyékony hajtóanyagot a szelepen keresztül nyomás alatt betöltjük, felszereljük a működtető szerkezetet és a porsapkát.

Tabletta

Előállítás módja - nedves granulálás

Hatóanyag

Magnézium-sztearát

Kukoricakeményító

Nátrium-keményítő-glikolát

N átrium-lauril-szulfát Mikrokristályos cellulóz

250,0 mg 4,5 mg 22,5 mg

9,0 mg 4,5 mg

450 mg tabletta magtömegig.

A hatóanyagot összekeverjük annyi 10 %-os keményítőmasszával, amennyi a nedves granulálási lehetővé teszi. A keveréket granuláljuk, fluidágyon megszárítjuk, átszitáljuk, hozzáadjuk a többi komponenst, és tablettává sajtoljuk.

Kívánt esetben a tablettákat filmbevonattal látjuk el, amely hidroxi-propil-metil-cellulózból vagy más hasonló filmképző anyagból készül, vizes vagy nemvizes oldószerrendszerben. A filmbevonó oldószerbe lágyítószert és színezőanyagot is adagolhatunk.

Állatgyógyászati tabletta kis!házi állatok számára Előállítás módja - száraz granulálás

Hatóanyag Magnézium-sztearát Mikrokristályos cellulóz

50,0 mg

7,5 mg

75,0 mg tabletta magtömegig.

A hatóanyagot elkeverjük a magnézium-sztearáttal és a mikrokristályos cellulózzal. A keveréket szemcsékké sajtoljuk, amelyeket rotációs granulátorban szabadon folyó granulátummá alakítunk, ezután tablettákká sajtolunk.

A tablettákat kívánt esetben a fenti módon filmbevonattal látjuk el.

Állatgyógyászati intrammammális injekció mg/dózis határértékek

Hatóanyag	150	0,05-1,0 g
Polysorbate 60	3,0 töm./töm.%
Fehér méhviasz	6,0	3 g-ig 3 vagy
	töm./töm.%	15 g-ig
Arachiszolaj	91,0 töm./töm.%

Az arachiszolajat, fehér méhviaszt és Polysorbate 60-at keverés közben 160 'C-ra melegítjük. Az elegyet 2 óra hosszat 160 C-on tartjuk, majd keverés közben szobahőmérsékletre hűtjük. Aszeptikus körülmények között hozzáadjuk a hatóanyagot, és nagysebességű keverővei diszpergáljuk. A terméket kolloidmalomban finomítjuk, és aszeptikus körülmények között steril plasztikfecskendőkbe töltjük.

Állatgyógyászati lassú hatóanyagleadású nagytabletta töm./töm.% határértékek

Hatóanyag „ 0,25-2 g

Kolloid szilicium-dioxid 2,0 a szükséges

Mikrokristályos töltőtömeg cellulóz 100,0

A hatóanyagot összekeverjük kolloid-szilícium-dio15 xiddal és mikrokristályos cellulózzal olyan módszerrel, amely biztosítja a hatóanyag egyenletes eloszlását a hordozóanyagban. A keveréket lassú hatóanyagleadású eszközbe helyezzük, és (1) folyamatos hatóanyagleadású készítményt vagy (2) pulzáló hatóanyag20 leadású készítményt állítunk elő.

Állatgyógyászati orális készítmény

	töm./térf.%	határértékek
Hatóanyag	0,35	0,01-2
25		töm./térf.%
Polysorbate	85 5,0
Benzilalkohol	3,0
Propilén-glikol	30,0
Foszfát-puffer	pH 6,0-6,5
30 víz	100,0-ig

A hatóanyagot feloldjuk Polysorbate 85, benzilalkohol és propilén-glikon elegyében. Hozzáadjuk a víz egy részét, a pH-t kívánt esetben foszfát-pufferrel 35 6,0 és 6,5 közötti értékekre állítjuk. A térfogatot vízzel kiegészítjük, és a készterméket tartályba töltjük. Állatgyógyászati orális paszta

	töm./töm.%	határértékek
40 Hatóanyag	4,0	1-20
		töm./töm.
Szacharin-nátrium	2,5
Polysorbate	85	3,0
Alumínium-diesztearát 5,0
45 Frakciónált
kókuszolaj	100,0-ig

Az alumínium-disztearátot frakciónált kókuszolajban és Polysorbate 85-ben diszpeigáljuk melegítés közben. A diszperziót szobahőmérsékletre hűtjük, és az olajos hordozóanyagban diszpergáljuk a szacharin-nátriumot. Ezután az alapdiszperzióban diszpergáljuk a hatóanyagot, és műanyag fecskendőkbe töltjük.

⁵⁵

Állatgyógyászati granulátum táphoz kevert adagoláshoz töm./töm.% határértékek Hatóanyag 2,5 0,05-5 töm./töm.%

Kalcium-szulfát, hemi-hidrát 100,0-ig

A hatóanyagot elkeverjük kalcium-szulfáttal, és nedves granuláló módszenei granuláljuk. A keveréket

-121

HU 199847 Β tálcán vagy fluidágyban megszárítjuk, és alkalmas csomagolóanyagba töltjük.

Állatgyógyászati leöntó készítmény

	töm./térf.%	határértékek
Hatóanyag	2,0	0,1-30 %
Dimetil-szulfoxid	10,0
Metil-izobutil-keton	30,0
Propilén-glikol
(és pigment)	100,0-ig

A hatóanyagot felodjuk dimetil-szulfoxidban és metil-izobutil- ketonban. Hozzáadjuk a pigmentet és a térfogatot propilén-glikollal kiegészítjük, és alkalmas csomagolóanyagba töltjük.

Inszekticid készítmények

Emulgálható koncentrátum
Hatóanyag Anionos emugálószer (pl. fenil-szulfonát CALX)	350 g 40 g
Nemionos emulgálósz^r (pl. Synperonic NP13)	60 g
Aromás oldószer (pl. Solvesso 100)	1 literig.
A komponenseket összekeverjük, és oldódásig
vetjük.
* ICI védjegye.
Granulátum
(a) Hatóanyag	50 g
Fagyanta	40 g
Gipsz granulátum (0,25-0,84 mm) (pl. Agsorb 100A)	1 kg-ig
(b) Hatóanyag φ	50 g
Synperonic NP13	40 g
Gipsz granulátum (0,25-0,84 mm)	1 kg-ig

A komponenseket illékony oldószerben, például metilén-kloridban feloldjuk, és a granulátumhoz adjuk irányváltós keverőben, majd az oldószert eltávolítjuk.

* ICI védjegye.

A találmány szerinti eljárással előállított vegyületek peszticid hatását különböző kártevők és azok gazdaállatai alkalmazásával, a következő általános módszer szerint határoztuk meg:

A készítményt folyékony készítmény formájában alkalmaztuk. A vizsgálandó vegyületet acetonban oldottuk, és ezt az oldatot a kívánt koncentrációra hígítottuk 0,1-0,01 % nedvesítőszert tartalmazó vízzel.

A teszteket úgy végezzük, hogy vagy a gazdaszervezetet kezeltük a készítménnyel (maradékteszt), vagy a Tetranychus urticae, Myzus persicae, Nilaparvata lugens és Musca domestica állatkák esetén mind a kártevőt, mind a gazdaszervezetet kezeltük a készítménnyel (kontakt-teszt).Meloidogyne incognita esetén az oldatot a talajra vittük fel, amelyben paradicsompalántákat neveltünk, és nematodákat helyeztünk el benne, és a gyökércsomók számának csökkenését vizsgáltuk a kontrollnövényekhez képest.

A fenti módszerekkel vizsgálva azok az (I) általános képletű vegyületek, amelyekben R¹ jelentése izopropilcsoport, R² jelentése metilcsoport és R³ jelentése hidrogénatom, 100 ppm vagy ennél kisebb koncentrációnál hatékonynak bizonyultak.

A találmány szerinti vegyületek hatékonyságát Nematospiroides dubiusszal egereken vizsgáltuk. 18-22 g testtömegű nőnemű CR/H egereket 100 Nematospiroides dubius L3 lárvával fertőztünkt, és a fertőzést hagytuk kifejlődni (általában 3 hétig). Ezután az egereket a találmány szerinti vegyületek egyszeri orális adagjával kezeltük. A vegyületeket propilénglikolban adagoltuk. Az érett fertőzéssel rendelkező egereket ezután legalább 3 nappal (általában 5 nappal) leöltük, és a beleiket kiemeltük. A bél kivágott részét tompavégű ollóval felvágtuk a bélnyálkahártya feltárása érdekében. A kifejlett férgeket egy módosított Baermann-készülék segítségével összegyűjtöttük. A vándorlás idje 5 óra volt, és ez alatt az idő alatt a vándorló férgeket 37 °C-on tartottuk. 5 óra múlva a nylon gézt, amelyen a férgek átvándoroltak, egy kétszeres nagyító üveggel megvizsgáltuk. A gézen csapdába esett és átvándorolt férgeket összeszámoltuk, ez adta az egerenkénti teljes féregszámot a kontrolihoz viszonyítva.

mg/kg dózisnál a találmány szerinti vegyületek jelentős csökkenést eredményeztek az egerenkénti féregszámban a kezelt egerek esetén. így például a

2., 4., 6., 7., 8., 11., 12. és 15. példa terméke 85 %-nál nagyobb csökkenést eredményezett a kontrolihoz képest.

Trichostrongylus colubriformis leküzdése versenyegerekben

Ebben a kísérletben öthetes hímnemű versenyegereket fertőztünk a 0, napon 400-600 db birka-eredetű

T. columbriformis lárvával. A hetedik napon az egereket megmértük, és megkezdtük a kezelést. A hatóanyagot gyomorszondán keresztül adagoltuk a 7. napon. A 11. napon az egereket leöltük, és a megmaradt férgeket megszámoltuk. A százalékos hatékonyságot úgy számoltuk, hogy a kezelt állatokban található férgek számát a kezeletlen fertőzött kontroll állatokban találhatóakra vonatkoztattuk a következő képlet alapján:

kontroll átlag - kezelt átlag százalékos -- x 100 hatékonyság kontroll átlag

A kiértékeléshez kezelésenként három ismétlést végeztünk. A kísérletben a hatóanyagot polietilén-glikol és dimetil-szulfoxid 1:2 térfogatarányú elegyében oldottuk, olyan mennyiségben, hogy minden állat 0,0313 és 0,1250 mg/kg dózist kapjon. Az eredményeket az I. táblázatban foglaltuk össze.

/. táblázat

Vegyület Egyszeri orális Hatékonyság dózis (%) mg/kg

A-faktor	0,125	98	86
	0,0625	88	72'
	0,313	68	30
23-metoxi-imino-	0,125	100	100
-A-faktor	0,625	93	96
	0,0313	93	89

* ismétlés

-131

HU 199847 Β

Inszekticid aktivitás

A következőkben a megadott koncentrációk az aktív komponensre vonatkoznak. A teszt oldatokat úgy készíttettünk, hogy az aktív komponenst 1000 ppm koncentrációban feloldottuk 35 térf% acetont tartalmazó vízben, majd vízzel a kívánt mértékig hígítottuk.

Tetranychus urticae (P. rezisztens törzs) kétpettyes takácsatka 7-8 cm-es, első leveles Sieva lima bab növényeket választottunk és visszavágtuk edényenként 10 egy növényre. Egy, a fő kolóniától vett levélből kis darabokat levágtunk, és a tesztnövény minden levelére helyeztünk. Ezt kb. 2 órával a kezelés előtt végeztük, hogy az atkák a tesztnövényre vándoroljanak, és petét rakjanak. A levágott darab méretét úgy határoztuk 15 meg, hogy kb. 100 atka kerüljön minden levélre. A kezelés idején az atkák átvitelére használt levéldarabot eltávolítottuk, és eldobtuk. Az atkákkal fertőzött növényeket a tesztoldatba merítettük 3 másodpercre, keverés közben, majd megszárítottuk. A növényekről 20 két nap múlva eltávolítottuk az első leveleket, és meghatároztuk az elpusztult kifejlett rovarok számát.

A második levelet a növényeken tartottuk további 5 napig, az elpusztult peték és/vagy kikelt nimfák meghatározására. 25

Empoasca abrupta, kifejlett, nyugati burgonyakabóca

Kb. 5 cm hosszú Sieva lima babot 3 másodpercre keverés közben a tesztoldatba merítettük, majd megszárítottuk. A levelet 100x10 mm-es Petri-csészébe 30 helyeztük, amelyben alul egy nedves szűrőpapír volt

Minden csészébe kb. 10 kabócát helyeztünk, és a kezelést 3 napig folytattuk, majd meghatároztuk a mortalitást.

Heliothis virescens, harmadik állapotú dohánybagoly

Gyapot szikleveleket tesztoldatba merítettünk, majd hagytuk megszáradni. Amikor megszáradtak, négyfelé vágtuk, és tíz darabot egyenként egy 30 ml-es műanyag gyógyszeres csészébe helyeztük, amely 5-7 mm hosszú nedves fogászati tampont tartalmazott. Minden csészébe egy harmadik lárva állapotú hernyót helyeztünk, és kartonpapír fedelet helyeztünk a csészékre. A kezelést három napig folytattuk, majd meghatároztuk a mortalitást és a táplálkozási károsodással kapcsolatos redukciót elvégeztük.

Kiértékelési skála = semmi hatás = 10-25 % pusztító hatás = 26-35 % pusztító hatás = 36-45 % pusztító hatás = 46-55 % pusztító hatás = 56-65 % pusztító hatás = 66-75 % pusztító hatás = 76-85 % pusztító hatás = 86-99 % pusztító hatás = 100 % pusztító hatás

Az eredményeket a következő táblázatban foglaltuk össze.

II. táblázat

Vegyület	takácsatka	kabóca	Rovar d	lohánybagoly
ppm.	10	1	0,1	100	10	1	1000	100	10
A-faktor	9	9	3	5	0	0	0	0
23-metoxi-imi- no-A-faktor	9	9	9	9	8	0	9	9	9

SZABADALMI IGÉNYPONTOK 45

Claims (11)

1. Eljárás (I) általános képletű vegyületek előállítására, ahol

R¹ jelentése metil-, etil- vagy izopropilcsoport,

R² jelentése hidrogénatom, 1-6 szénatomos alkilcsoport vagy 3-5 szénatomos alkenilcsoport, 50

-OR³ jelentése hidroxilcsoport vagy védett hidroxilcsoport, éspedig (1—4 szénatomos alkil)karboniloxi-, (1-4 szénatomos alkil)-karbamoil-oxi-, (1-4 szénatomos alkoxi)-karbonil-oxi- vagy metoxicsoport, és az =NOR² csoport konfigurációja E, 55 azzal jellemezve, hogy egy (Π) általános képletű vegyületet, ahol R¹ és OR³ jelentése a fenti, egy H2NOR² általános képletű vegyülettel reagáltatunk, ahol R² jelentése a fenti, és kívánt esetben -OR³ helyén hidroxil- és metoxi- 60 csoporttól eltérő csoportot tartalmazó (I) általános képletű vegyületek előállítására egy kapott olyan (I) általános képletű vegyületet, ahol-OR³ jelentése hidroxilcsoport, megfelelő savhalogeniddel, savanhidriddel, aktív észterrel vagy karbamoilezőszerrel reagáltatunk, 65 14 vagy kívánt esetben egy kapott olyan (I) általános képletű vegyületet, ahol R² jelentése hidrogénatom, és -OR³ jelentése a fenti, de hidroxicsoporttól eltérő, egy R²Y általános képletű éterező reagenssel kezeltünk, ahol R² jelentése a fenti, kivéve a hidrogénatom jelentést,

Y jelentése kilépőcsoport, előnyösen halogénatom, és kívánt esetben egy kapott olyan (I) általános képletű vegyületet, ahol-OR³ jelentése a fenti, de hidroxicsoporttól eltérő, hidrolizálunk.

(Elsőbbsége: 1986. 06. 06.)

2. Eljárás (I) általános képletű vegyületek előállítására, ahol

R¹ jelentése metil-, etil- vagy izopropilcsoport,

R² jelentése hidrogénatom, 1-6 szénatomos alkilcsoport vagy 3-5 szénatomos alkenilcsoport,

-OR³ jelentése hidroxilcsoport vagy védett hidroxilcsoport, éspedig (1-4 szénatomos alkil)-karboniloxi-, (1-4 szénatomos alkil)-karbamoil-oxi-, (1-4 szénatomos alkoxi)-karbonil-oxi- vagy metoxicsoport, és az =NOR² csoport konfigurációja E,

-141

HU 199847 Β azzal jellemezve, hogy

a) egy (Π) általános képletíí vegyületet, ahol R¹ és - OR³ jelentése a fenti, egy H2NOR² általános képletú vegyülettel reagáltatunk, ahol R² jelentése a fenti, vagy

b) egy (III) általános képletú vegyületet, ahol R* és R² jelentése a fenti, egy hidríddel redukálunk, és kívánt esetben egy olyan (I) általános képletú vegyületet, ahol-OR³ jelentése hidroxilcsoport, megfelelő savhalogeniddel, savanhidriddel, aktív észterrel vagy karbamoilezőszerrel reagáltatunk, vagy kívánt esetben egy olyan (I) általános képletú vegyületet, ahol R² jelentése hidrogénatom, és-OR³ jelentése a fenti, de hidroxilcsoporttól eltérő, egy R² általános képletú éterező reagenssel kezelünk, ahol R² jelentése a fenti, de hidrogénatomtól eltérő Y jelentése kilépőcsoport, előnyösen halogénatom, és kívánt esetben egy kapott olyan (I) általános képletú vegyületet, ahol-OR³ jelentése a fenti, de hidroxilcsoporttól eltérő, hidrolizálunk.

(Elsőbbsége: 1986. 10. 29.)

3. Az 1. igénypont szerinti eljárás olyan (I) általános képletú vegyületek előállítására, ahol-OR³ jelentése metoxi- karbonil-oxi-, acetoxi-, metoxi- vagy hidroxilcsoport, azzal jellemezve, hogy a megfelelő kiindulási anyagokat alkalmazzuk.

(Elsőbbsége: 1986. 06. 06.)

4. Az 1. igénypont szerinti eljárás olyan (I) általános képletú vegyületek előállítására, ahol -OR³ jelentése hidroxilcsoport, azzal jellemezve, hogy a megfelelő kiindulási anyagokat alkalmazzuk. (Elsőbbsége: 1986. 06. 06.)

5. Az 1. igénypont szerinti eljárás olyan (I) általános képletú vegyületek előállítására, ahol R¹ jelentése izopropilcsoport, azzal jellemezve, hogy a megfelelő kiindulási anyagokat alkalmazzuk. (Elsőbbsége: 1'986. 06. 06.)

6. Az 1—4. igénypontok bármelyike szerinti eljárás olyan (I) általános képletú vegyületek előállítására, ahol R² jelentése metilcsoport, azzal jellemezve, hogy a megfelelő kiindulási anyagokat alkalmazzunk.

(Elsőbbsége: 1986. 06. 06.)

7. Az 1. igénypont szerinti eljárás olyan (I) általános képletú vegyületek előállítására, ahol R¹ jelentése izopropilcsoport, R² jelentése metilcsoport és -OR³ jelentése hidroxil-, acetoxi- avgy metoxi-karboniloxicsoport, azzal jellemezve, hogy a megfelelő kiindulási anyagokat alkalmazzuk.

(Elsőbbsége: 1986. 06. 06.)

8. Az 1. igénypont szerinti eljárás olyan (I) általános képletú vegyületek előállítására, ahol R¹ jelentése izopropilcsoport, R² jelentése metilcsoport, és -OR³ jelentése hidroxilcsoport, azzal jellemezve, hogy a megfelelő kiindulási anyagokat alkalmazzuk. (Elsőbbsége: 1986. 06. 06.)

9. Az 1. igénypont szerinti eljárás olyan (I) általános képletú vegyületek előállítására, ahol R^l jelentése metilcsoport, R² jelentése metilcsoport és -OR³ jelentése metoxicsoport, vagy olyan (I) általános képletú vegyületek előállítására, ahol R¹ jelentése etilcsoport, R² jelentése metilcsoport és -OH³ jelentése hidroxilcsoport, azzal jellemezve, hogy a megfelelő kiindulási anyagokat alkalmazzuk. (Elsőbbsége: 1987. 04. 08.)

10. Eljárás humán- vagy állatgyógyászati készítmények előállítására, azzal jellemezve, hogy valamely, a 2. igénypont szerinti eljárással előállított (I) általános képletú vegyületet ahol R^A1, R² és OR^A3 jelentése az 2. igénypont szerinti vagy annak sóját a gyógyszerkészítésben szokásos hordozó-, vivőés/vagy adott esetben egyéb segédanyagokkal összekeverve gyógyászati készítménnyé alakítunk. (Elsőbbsége: 1986. 10. 29.)

11. Inszekticid, akaricid vagy nematocid készítmény, azzal jellemezve, hogy hatóanyagként 0,1 ppm 40 tömeg% közötti koncentrációban (I) általános képletú vegyületet tartalmaz, ahol

R¹ jelentése metil-, etil- vagy izopropilcsoport, R² jelentése hidrogénatom, 1-6 szénatomos alkilcsoport vagy 3-5 szénatomos alkenilcsoport,

-OR³ jelentése hidroxilcsoport vagy védett hidroxilcsoport, éspedig (1-4 szénatomos alkil)-karboniloxi-, (1-4 szénatomos alkil)-karbamoil-oxi-, (1-4 szénatomos alkoxi)-karbonil-oxi- vagy metoxicsoport, és az =NOR² csoport konfigurációja E, a növényvédőszergyártásban szokásos szilárd hordozó - előnyösen kőzetőrlemény -, folyékony hígítószer - előnyösen aromás oldószerek -, felületaktív anyagok - előnyösen anionos és/vagy nemionos emulgeálószerek - mellett.