HU195503B - Process for preparing flavolignane derivatives and pharmaceutical compositions containing them - Google Patents

Description

A találmány tárgya eljárás új flavolignan-származékok és ezeket a vegyületekct tartalmazó gyógyszerkészítmények előállítására.

A máriatövis, Silybum marianum [L. Gaertn. (Carduus marianus L.)] az ókortól ismert gyógynövény. Ennek a növénynek a gyümölcsiben előforduló flavolignanokból R. Míinstcr izolált egy komponenst [R. Münster: Dissertation, München, 1966], A vegyület kémiai szerkezetét A. Pelter és R. Hansel tisztázta [Tetrahedron Letters, London, 25, 2911—2916 (1968)].

Ismeretes, hogy a szilibin — korábbi nevén szilimarin — értékes májgyógyszer (vö. 17 67 666 számú német szövetségi köztársaság-beli közzétételi irat). A szilibin (szilimarin I) előállítására technikai eljárást ismertet például a 19 23 082 számú német szövetségi köztársaságbeli közzétételi irat.

H. Wagner, P. Diesel és M. Seitz már 1974-ben feltételeztek a szilibínnel, kapcsolatban két helyzeti izomert, a szilibint és az izoszilibint [Arzneimittelforsclmng, 24, (4) 466-471]. Ezt a feltevést A. Arnone, L. Merlini és A. Zanarotti (Journal Chemical Society Chem. comin., 16, 696-697 (1979)] pontosította és kísérletileg bizonyította. Eszerint az ismert szilibin két különböző vegyületből, az (A) képletű szilibininből és a (B) képletű izoszilibinből áll.

A vegyületek szerkezeti képletéből látható, hogy ezek a vegyületek helyzeti izomerek. Az (A) képletű vegyület INN-elnevezése újabban szilibinin. Az (A) képletű vegyületre jelen szabadalmi bejelentésünkben ezt az elnevezést használjuk.

A szilibin terápiás alkalmazásánál nehézséget jelentett, hogy a szilibin vízben gyakorlatilag nem oldódik, s így szilibintartalmú injekcióoldatok vagy olyan készítmények, amelyeknél bizonyos vízoldhatóság szükséges, nem voltak előállíthatok. A 19 63 318 számú német szövetségi köztársaság-beli szabadalmi leírás ismertet ugyan szilibin-származékokat, amelyek bizonyos vizoldhatósággal rendelkeznek, de ezeknél a borostyánkősav félésztereinek igen komplex keverékeiről van szó. Ez a keverék azért olyan komplex, mert a szilibinben Öt észterezhető hidroxi-csoport van, ezenkívül a szilibin mindkét fent említett helyzeti izomert tartalmazza, és az észterezéshez használt borostyánkősav dikarbonsav, amely mind mono-, mind pedig diésztereket tud képezni. Gyógyszerészeti célokra egy olyan termék, amely a legkülönbözőbb, fel nem derített vegyületek áttekinthetetlen számából áll, nem használható.

A találmány feladata gyógyszerészeti célokra alkalmas, vizoldható szilibinin-származékok előállítása, amelyek mint kémiai egyedek pontosan jellemezve vannak.

Azt találtuk, hogy bizonyos aikén- és alkilén-dikarbonsavak szilibinin-származékai ezeknek a követelményeknek megfelelnek.

A találmány tárgya eljárás az (I) általános képletű szilibinin-származékok előállítására; a képletben Alkj és Alk₂ jelentése azonos 1—4 szénatomos alkiléncsoport;

M, ésM₂ jelentése azonos hidrogénatom vagy alkálifématom.

Előnyösek azok az (I) általános képletű vegyületek, amelyek képletében Alkj és Alk₂ jelentése 2 szénatomos alkiléncsoport és M, és M₂ alkálifématomot jelentenek.

Kiváltképpen előnyös a szilibinin-C-2',3-dihidrogénszukcinát-dinátriumsó.

A találmány szerint az említett szilibinin-származékokat úgy állítjuk elő, hogy körülbelül 1 tömegrész (A) képletű szilibinint 1—2 tömegrész piridinben feloldunk és keverés közben 1-3 tömegrész (II) általános képletű cikarbonsav-anhidriddel — a képletben Alk azonos Alkj és Alk₂ fenti definíciójával — rcagáltatjuk, majd az elegyhez etanolt adunk amíg homogén keverék képződik, ezután intenzív keverés közben lassan vizet adunk a keverékhez, ezzel az aromásán kapcsolódó hidroxicsoportok jelenlévő észtereit hidrolizáljuk, amikor ez a hidrolízis tökéletesen végbement, az elegyet etil-acetáttal hígítjuk, etil-acetáttal telített savas vízzel mossuk, az etil-acetátos fázist koncentráljuk, a koncentrátumot etanollal felvesszük, és kívánt esetben alkoholos alkálihidroxid-oldattal a szabad, nem észterezett karboxilcsoportot sóvá alakítjuk.

A reakciót a dikarbonsav-anhidriddel előnyösen 40— 50 °C-on végezzük. Az etil-acetáttal telített savas mosó- r vizet előnyösen körülbelül 1,5 2,4 pll-értékcn tartjuk.

Ezek a vegyületek, elsősorban a szilibinin-C-2',3-dihidrogén-szukcinát-dinátriumsó meglepő módon kifejezett farmakológiai hatást mutatnak égési sérülések kezelésénél. Ezenkívül a vegyületek az említett származékképzés ellenére megőrzik az ismert szilibin mint májgyógyszer teljes farmakológiai hatását. A vegyületek kiváltképpen alkalmasak májzsugorodás és toxikusmetabolikus májkárosodások kezelésére.

A találmány szerint előállított vegyületek meglepő módon igen hatásosnak mutatkoztak gombamérgezések, elsősorban a gyilkos galócával (Amanita phalloides) történő mérgezések kezelésére. A vegyületekkel meglepően jól kezelhetők a halogénezett szerves oldószerekkel, így széntetrakloriddal, triklór-etilénnel, kloroformmal, stb. történő mérgezések is. A megelőző alkalmazásnál a találmány szerint előállított vegyületek a fenti károsodásokat meggátolják.

A találmány tárgyát képezi a fenti vegyületeket tartalmazó gyógyszerkészítmények előállítása is. Ezeket általában szisztémásán alkalmazzuk, például pirulák, kapszulák, oldatok formájában, a szokásos hordozóanyagokkal és adott esetben a szokásos segédanyagokkal együtt. Felnőtt ember részére a napi dózis körülbelül 50-500 mg, a beteg állapotának és a betegség tüneteinek súlyossága szerint.

Kísérletek a szilibinin-C-2',3-dihidrogénszukciná t-dinátriumsó val

Az égéseknél fellépő tüneteket elsősorban a termikus szövetelhalás termékei által okozott mérgezés idézi elő. Azt, hogy a bőr súlyos égései után ezért az autoíntoxikíciós folyamatok a felelősek, sokféle módon bizonyították. Kiváltképpen meggyőzőek a megégett és meg nem égett bőr keresztbe végzett átültetései, egészséges, illetve megégett felvevő állatokra, amelyek során megmutatkozott, hogy az égett bőrt kapó, meg nem égett állatok elpusztultak, míg az egészséges bőrt kapó megégett állatokon semmi káros hatás nem volt észlelhető [K. H. Schmidt és munkatársai: Neuere Aspekte zűr Autointoxikation nacli schweren Verbrennungen; Die Verbrennungskrankheit, F. W. Ahnefeld és munkatársai, kiadó L. Springer, Berlin, 1982. 45—52. oldal]. A bőr megégéseinél számos kémiai vegyület szabadul fel, vagy

195 503 újra képződik. Ezek nagy száma ellenére sikerült a vegyüIctck közül néhánynak a szerkezetét felderíteni.

Többek között kimutatható volt, hogy a bőr égéseinél keletkező vegyületek hasonlóságot mutatnak azokkal a vegyűletekkel, amelyek a lipidperoxídácíónál képződnek. 5 Hasonlóságok vannak ezeknek a vegyük teknek a toxikus hatásait tekintve is. Kiváltképpen hatásos a mérgező hatású, különböző lánchosszúságú, telített és telítetlen aldehidek képződése a lipidperoxídácíó következményeként [Benedetti és munkatársai: Identification of 4- 10 hydroxynonenal as a cytotoxic product originating from the peroxidation of liver microsomal lipids, Biochim. Biophys. Acta, 620, 281—296 (1980)] és a termikus bőrkárosodás következményeként [K. H. Schmidt és munkatársai: Studies on the structure and biological 15 effects of pyrotoxins purified from burned skin, World J. Surg. 3, 361—365 (1979)]. Fel kell tehát tételezni, hogy az égések a sejtszerkezet oxidatív károsodásához vezetnek.

Ezért vizsgáltuk a membránlipidek autooxidatív elvál- 20 tozásait, mint a súlyos égések utáni autointoxikáció következményeit. Elsősorban a membránlipidek zsírsavösszetételében végbemenő elváltozásokat tanulmányoztuk. Megvizsgáltuk továbbá, hogy a találmány szerint előállított szilibinin-származékok mennyiben befolyásol- 25 ják a membránlipidek zsírsavösszetételének változásait.

Változások a membránlipidek zsírsavösszetételében súlyos égések után 30

360 g átlagsúlyú hím Wistar-patkányokat hármas csoportokban, víz és száraztakarmány tetszőleges felvétele mellett tartottunk. A hőmérséklet a kísérlet kezdetéig 22 °C szobahőfok volt, a kísérlet megkezdése után 35 az állatokat 30 °C-on tartottuk. A bőrön az égéseket 20 cm² felületű rézbélyegzővel, konstans nyomáson és 250 °C hőmérsékleten létesítettük. Abból a célból, hogy a mélyebben fekvő szervek hőkárosodását kizárjuk, a bőrt levegővel hűtött üreges spatulán húztuk át. Ezzel 40 az állatmodcllal igen exakt égési traumák létesíthetők, amelyek konstans túlélési arányokat biztosítanak.

A kísérletek megkezdése előtt az állatokat 50 mg/kg nembutallal narkotizáltuk. Az égés után az állatok a sokk megelőzésére i.p. injekcióban 20 ml Ringer-laktát- ⁴⁵ oldatot kaptak.

5. kísérleti csoportot képeztünk:

a) normál csoport: teljesen sértetlen állatok;

b) kontrollcsoport I.: csak szilibininkezelés, 6 napon át,

75,5 mg szilibinin-C-2',3-dihidro- 50 gén-szukcinát-dínátriumsóval;

c) kontrollcsoport II.: látszatra operált állatok;

d) égett állatokat tartalmazó csoport:

25%; 250 °C, 20 mp, 0,5 at;

e) kísérleti csoport: olyan állatokat tartalmaz, amelye- 55 két 6 napon át, kezdve 1 nappal az égés előtt, 75,5 mg szilibininC-2', 3 - dihidrogén-szukcinát- din á triumsóval kezeltünk.

A mikroszómák izolálása céljából az állatokat a kísér- θθ leti időtartam vége után narkózisban kivéreztettünk. Ezután kivettük a májukat, azokat megmértük, és azonnal jéghideg izoláló közegbe (0,25 mM szacharóz, 1 mM etiléndiamin-tetraecetsav, 10 mM trisz-HCl, pH = 7,2) tettük. A májat felaprítottuk és a fenti közegben homo- θ5 gemzáltuk. A mikroszóma-frakciókat differenciál-centrifugálássnl választottuk szét. A mikroszómákat újra szuszpendáltuk és ismét centrifugáltuk. Végül olyan szuszpenziót állítottunk elő, amelynél 1 ml szuszpenzió 1 g májszövetnek felelt meg.

f\ lipideket J. Folch módszerével [A simple method fór the isolation and purification of totál lipids from animál tissues.· J. bioi. Chem. 226, 497—508 (1957)] határoztuk meg, amit Bligh ésDyer módosított [A rapid method of totál lipid extraction and purification: Can. J. Biochem. Physiol., 37, 911-917 (1959)].

Az extrahált mikroszóma-lipideket nátrium-hidroxiddal elszappanosítottuk. A szabad zsírsavakat bór-triflucrid/metanol hozzáadásával szappanosítottuk el. A metanolt lepároltuk, és a hidrofil melléktermékeket eltávolítottak, majd a zsírsavésztereket kvantitative meghatároztuk.

A meg nem égett állatok csoportjánál a zsírsavmintában említésre méltó változás nem volt megállapítható. A narkózis és a csekély operatív beavatkozás tehát a mikroszomális lipidekben változást nem okoznak. Ez okból a további összehasonlításokhoz a normál csoportot és a kontrollcsoportot együtt kontrollcsoportonként összefogtuk.

A meg nem égett és a megégett állatok összehasonlítása mikroszomális zsírsavmintáikat tekintve, terhelő eltolódásokat mutat a telítetlen zsírsavaktól a telített zsírsavakig.

Az 1. ábra a zsírsaveloszlást mutatja a mikroszomális máj lipidekben és a termikus bőrkárosodás által előidézett változásokat. A palmitinsav (Cl6) mennyisége az égés után az összes zsírsav 25,1%-áról 34,4%-ára növekedik. A sztearinsavnál (08) ez a mennyiség a megégett állatoknál 46,3%, ami 13,2%-kaI több, mint a kontroll állatoknál kapott érték, Az olajsavnál (C18 :1) csekély, nem jelentős csökkenés észlelhető. A linolsav (C18:2) égés utáni mennyisége a kiindulási értéknek körülbelül 1/3 részére esik vissza. Az arachidonsav (C20 :4) mennyisége égés után a kiindulási tartalomnak csak 31%-a.

Az alábbi táblázat a szilibinin-C-2',3-dihidrogénszukcinát-dinátriumsó befolyását mutatja a megégett és meg nem égett állatok zsírsavmennyiségére.

1. Táblázat

I’atkúnymáj mikroszomális lipideinck zsírsavmintája szilibinin-C-2', 3- dihidrogén-szukcinát- diná trium sóval végzett kezelés után, megégett és meg nem égett állatoknál

	C16	C18	C18:1	08:2	C20:4
Meg nem égett
áfátok	29,8%	37,2%	8,9%	9,6%	16,2%
(Kontroll-
csoport I.)	±6,2	±12,3	±1,1	±3,3	±4,9
Megégett	25,4%	37,5%	7,8%	11,4%	18,0%
áfátok	+ 6,0	±8,6	±1,0	±5,3	±9,1

A táblázatból látható, hogy a találmány szerinti kezelés egy szilibinin-származékkal a meg nem égett kontroll állatoknál nem okoz lényeges változásokat a kezeletlen állatokhoz viszonyítva. A megégett állatoknál a terápia teljesen kiküszöböli a telítetlen zsírsavak csökkenését.

195 503 összefoglalva a fentieket a következőket állapíthatjuk meg: az égés a tnikroszomális lipidek zsírsavinintájának változásait idézi elő. Feltételezzük, hogy ez a membránok oxidatív károsodására vezethető vissza, ami kiváltképpen a többszörösen telítetlen zsírsavak erős csőkké-, nésében nyilvánul meg.

A találmány szerint alkalmazott szibilinin-származékok képesek oxidatív sejtkárosodásókat meggátolni. Ezért a vegyületek igen alkalmasak arra, hogy súlyos égések után az oxidatív károsodást mechanizmusokat velük kiküszöböljük.

Amint azt már említettük, feltételezzük, hogy az autotoxikus reakciók súlyos égések után főképpen oxidatív sejtkárosodásokhoz vezetnek. Ezért megvizsgáltuk, hogy milyen Itatása van egy szabványosított termikus traumának patkányok lépéből és perifériás véréből származó T-Jimfociták PHA-indukált (PHA = fitohemagglutinin) blasztogenezisére. Megvizsgáltuk továbbá, hogy a találmány szerinti szilibinin-származékok hogy befolyásolják az ilyen limfocitás működési zavarokat súlyos égések után.

Szabványosított termikus trauma hatása patkányok lépéből és perifériás véréből származó T-limfociták PHAindukált blasztogenezisére.

Amint azt már leírtuk, Wistar-patkányok hátbőrét rézbélyegzővel megétettük. Kontrollcsoportként látszólag megégett állatok szolgáltak, amelyekkel minden operatív kezelést elvégeztünk, kivéve az égetéseket. 2, 4, 7 és 9 nap múlva a megégett, illetve kontroll állatok vérét és lépét éternarkózisban eltávolítottuk.

A limfociták izolálása céljából Ficoll—Hipaqueoldatra (sűrűség: 1,077) heparinizált vért rétegeztünk. Az elegyet centrifugáltuk, és az így kapott limfociták vitalitását tripánkékkel megvizsgáltuk. A lép-limfociták izolálása céljából a szervet felaprítottuk, szitán átnyomtuk és a kísérő vörösvérsejteket Lyse-oldattal, Gaymódszerével eltávolítottuk.

Ezután a sejtkeveréket egy edényben 5%-os, hővef inaktivált fetális boíjúszérum jelenlétében 30 percig inkubdituk, hogy a szuszpenzióban a mononukleáris sejtek részarányát az edény falára tapadásukkal csökkentsük (5%). Tenyésztés céljából a sejteket ,,flat bottom” rnikrotiter-lemezekre tettük, majd 20% fetális boqúszérumot hozzáadtunk. Ily módon meghatároztuk a spontán blasztogenezist, a sejtek DNS-ébe ³H-timidin (2Ci/mM) beépülését mérve.

Az előkísérletekből kitűnt, hogy az optimális mitogénstimulálás 5 pg/ml PHA-koncentrációnál (mitogénfitohemagglutinin) megy végbe. A sejtes tesztrendszerek optimalizálására szolgáló ilyen kísérleteknél megállapítottuk továbbá, hogy a DNS újra szintetizálásának maximális stimulálása 72 óra után következik be. Azt is megállapítottuk, hogy a fetális borjúszérum optimális koncentrációja 20%, ezzel érjük el a legnagyobb stimulálást.

Amint azt már említettük, a spontán blasztogenezist a sejtek DNS-ébe ³H-timidin beépülésével mértük. A sejteket 18 órával a ³H-timidin hozzáadása után begyűjtöttük, ahol a null-pont a 18 órához a maximális stimulálás időpontjával egybeesik.

A találmány szerint alkalmazható szilibinin-származékok vizsgálatához a patkányok egy csoportját szilibininszármazékkal kezeltük. E célból 75,5 mg szilibinin-C2’,3-dihidrogén-szukcinát-dinátriumsót naponta egyszer intraperitoneális injekcióban beadtuk az állatoknak. Ezt ⁴ a gyógykezelést az égés napjától a szerveltávolításig (maximálisan a 9. napig) végeztük.

A kontroll állatoknál, a meg nem égett állatoknál és a szilibinin-C-2',3-dihidrogén-szukcinát-dinátriumsóval kezelt állatoknál kapott eredmények kiértékelése céljából kiszámítottuk a stimulálási indexet. Ez a számérték a stimulált minták középértékének és a kontrollminták középértékének a hányadosa. Az így kapott stimulálási indexből valamennyi kísérleti állatnál kiszámítottuk a közepes stimulálási indexet mindegyik állatcsoportra. A kapott eredményeket ezzel az indexszel (SÍ) fejezzük ki.

A 2. ábra a szilibinin-C-2',3-dihidrogén-szukcinátdinátriumsó befolyását mutatja a limfociták blasztogenezisére. A megégett állatoknál a sejtek csökkent síimulálhatóságát a szilibinin jelentősen megnövelte.

A szÍlibinin-C-2',3-dihidrogén-szukcinát-dlnátriumsóvai kezelt állatoknál a vérlimfociták már a 2. napon körülbelül tízszer nagyobb mértékben reagáltak a fitohemagglutininre. A trauma utáni 4. napon a stimulálási index értéke a vérlimfocitáknál kezelt állatokra 8, míg a megfelelő érték a kezeletlen állatoknál 1,5.

A Íépsejteknél az égett, kezeletlen állatok stimulálási indexei jelentősen 1 alatt vannak. A szilibinin alkalmazása valamennyi vizsgálati napon jelentős javulást eredményez, emellett a trauma utáni 7. napon maximum áll be.

Végeztünk még összehasonlító kísérleteket, amelyek azt mutatták, hogy a szilibinin-C-2',3-dihidrogén-szukcinát-dinátriumsó magában, egészséges állatoknál nem okoz jelentős elváltozásokat a lépből és a perifériás vérből származó T-limfociták PHA-indukált blasztogenezisének stimulálhatóságában.

A találmány szerint alkalmazott szilibinin viszont a megégett állatok limfocitáinak blasztogenezisét jelentősen stimulálja.

Megállapítottuk továbbá, hogy a szilibininnel kezelt állatoknál az általános katabolizmus kisebb volt, mivel az állatok súlya a termikus trauma után gyorsan növekedni kezdett.

Gombamérgezések

A galóca által okozott mérgezések a legsúlyosabbak közé tartoznak, amelyek az orvosi gyakorlatban előfcrdulnak. Bár az összes gombamérgezésnek csak 10— 30%-át okozza a gyilkos galóca, az ezzel a gombával történő mérgezés veszélyessége alapján orvosilag mindenkor a legnagyobb fontosságú volt.

Régebbi közleményekben a halálozást 30-50 fiiban adták meg. A modern intenzív orvostudomány következtében ez a szám Floersheiin és munkatársainak 205 betegen végzett összefoglaló tanulmánya alapján átlagosan 22,4 %-ra csökkent.

A galóca mérge, az amanitin, felnőtt emberre már 7 mg dózisban halálos lehet. Ezt a méregmennyiséget körülbelül 50 g friss példány tartalmazza.

Egy sor sikert ígérő állatkísérlet után a szilibinin-C2',3-dihidrogén-szukcinát-dinátriumsó hatóanyagot bevonták a galócamérgezések gyógykezelésébe.

galócamérgezést szenvedett beteget a szokásos gyógymódok mellett szilibinin-C-2',3-dihidrogén-szukcinát-dinátriumsóval is kezeltük. Ebből a 28 betegből

195 503 csak egy halt meg, aki öngyilkossági szándékból nagyobb mennyiségű mérgesgombát fogyasztott. Ez az eredmény ezen a területen óriási terápiás előrehaladást demonstrál.

Izoszilibinmentes szilibinin előállítása

A 19 23 082 számú német szövetségi köztársaságbeli közzétételi irat 8. hasáb, 14—19. sora szerint előállított 500 g terméket, amelynek szilimarín-tertalma körülbelül 70%, a szilibinin-szilidianin-szilikrisztin izomerek aránya 3:1:1 és a szilíbin körülbelül 1/3 rész ízoszilibint tartalmaz, 2 kg = 2,53 liter metanolban szuszpendálva keverés közben 15 percig forralunk. Az így kapott oldatból ezután az idő után már némi szilibinin kiválhat. Ezután vákuumban 0,75—1,25 kg?-0,96—1,58 liter metanolt ledesztillálunk, és a maradékot 10—28 napig szobahőmérsékleten állni hagyjuk. A kivált szilibinint kiszűrjük és 2X50 ml hideg metanollal mossuk. A termeket 40 °C-on vákuumban szárítjuk, és az izolált nyers szilibinint a következőképpen tisztítjuk tovább:

g nyers szilibinint 3 liter technikai etil-acetátban melegítés közben feloldunk, majd az oldahoz 20 g aktívszenet adunk és további 2 órán át visszafolyatással keverjük. Ezután az oldatot tisztára szűrjük és 50 °C-on csökkentett nyomáson körülbelül 250 ml-re koncentráljuk. A koncentrátumot 15 percig Ultra-Turrax készülékkel felkeverjük és keverés közben 25 ml metanolt adunk hozzá. Ezután a keveréket éjszakán át szobahőmérsékleten állni hagyjuk. Az eközben kivált szilibinint UltraTurrax készülékkel 5 percig még felkeverjük, majd leszívatjuk. A leszívatott csapadékot 2X50 ni! etílacetáttal mossuk és vákuum-szárítószekrényben 40 °C-on éjszakán át szárítjuk. Ezután a terméket megőröljük, és a fenti körülmények mellett még 48 órán át szárítjuk.

A találmány szerinti eljárást az alábbi példák szemléltetik.

1. példa

Szilibinin-C-2',3-dihidrogén-szukcinát [(III) képlet] előállítása g szilibinint 70 ml piridínben 45 °C-on feloldunk, az oldathoz 50 g borostyánkősav-anhidridet adunk, az elegyet 45 °C-on körülbelül 8 órán át keverjük, 30 ml etanolt adunk hozzá és keverjük, amíg homogén keverék képződik. Ezután a fenil-észterek elszappanosítása céljából körülbelül 30 perc alatt, keverés közben 60 ml vizet adunk az elegyhez, körülbelül 1 órán át 30 °C-on keverjük, ekkor a fenilészterek kvantitatíve hidrolizáltak. A hidrolízis teljes lezajlását nagynyomású folyadékkromatográfiával ellenőriztük. A hidrolízist úgy állítjuk le, hogy az így kapott reakciókeverékhez gyorsan 1,7 liter etil-acetátot adunk.

A feleslegben lévő borostyánkősav és piridin eltávolítása céljából az etil-acetáttal hígított reakcióoldatot 2X50 liter, etil-acetáttal telített, 1,85 pH-értékű vízzel (a pH-érték hígított vizes sósavval beállítva) ellenáramban extraháljuk. Ennek során az etil-acetáttal telített, megsavanyított mosóvizet köráramban szívatjuk a hígított reakcióoldat ellenében, és hígított sósav hozzáadásával 1,85 pH-értéken tartjuk, amíg ez a pH-érték az etilacetát átvezetése után konstans marad,

Ezután a feleslegben lévő sósav kimosása céljából az etil-acetátos fázist 2X3,4 liter, etil-acetáttal telített vízzel ellenáramban extraháljuk. Amikor a mosóvíz pH-ertéke 4,5-nél nagyobb lesz, a szerves fázist kvantitatíve elkülönítjük, 40-50 °C-on vákuumban a kiindulási térfogat (körülbelül 0,2 liter) 1/12 részére koncentráljuk és a koncentrátumot 125 ml etanollal hígítjuk.

A cím szerinti vegyületet úgy kapjuk, hogy a termék:?: etanol-víz keverékből leválasztjuk és 50 °C-on 15 órán át vákuumban szárítjuk.

Analitikai minta előállítása céljából a cím szerinti vegyHetet etanol-víz keverékből háromszor leválasztjuk és 50 °C-on vákuumban 15 órán át szárítjuk.

Az FD-tömegspektnimban a molekulacsúcs a várt 682 nóltömegnél jelentkezik.

Az IR-spektrum a CO-vegyértékrezgés tartományában két átlapoló görbét mutat, ahol az egyik — amint ez a szilit ininnél is az eset — a pirongyűrű karbonilcsoportjáho,, tartozik az 1635 cm^-1 hullámhosszúságnál. Λ másik görbe 1730 cnr’-nél van,és a kétészlcr-karbonilcsoporttól származik.

Az¹H— MMR-spektrum igazolja, hogy kétszeres észterezés ment végbe. így az aromás protonok és a borostyánkosa·-csoport metilénprotonjainak integrálással meghatdiozott aránya 8 :8 (ppin-tartomány 5,9-7,1). Ezeknek a metilénprotonoknak (ppm 2,6) az aránya ametoxicsoportok metilénprotonjaihoz (ppm 3,8) 8:3 és így ezzel összhangban van,

A ¹³ C-kísé Hetekkel kapott kémiai eltolódások is azt mutatják, hogy az észterezés mind a két alkoholos hidrexiesoporton végbement, mert a kémiai eltolódások a legerősebben a C_n-nél és a szomszédos Ci₂“C₁₄, valamint a C^-C₄ szénatomoknál változnak. Kitermelés: 97-98%.

Elenunalízis a C₃₃H₃₀0i₆ (682,60) képletre: számított: C- 58,07, H = 4,43, 0 = 37,50%; talált: C = 58,05, H = 4,57, 0 = 37,31%.

2. példa

Szilibinin-C-2', 3-dihidrogén-sz«kcinát-dinátriumsó [(IV) képlet] előállítása

A? 1. példa szerint készített etanolos oldathoz keverés és —5 és 9 °C közötti külső hűtés mellett, a fenti oldat szilárdanyag tartalmának meghatározása alapján számított mennyiségű 6%-os et3nolos nátrium-hidroxidoldatot csepegtetünk, a szuszpenziót további 1 órán át szobahőmérsékleten keverjük, a kivált bézs színű szilárd anyagot leszívatjuk, kétszer, 5 és 10 percig, Turraxkészülékkel felkeverve 150 ml etanolban szuszpendáljuk és újra leszívatjuk. A visszamaradt etií-acetát eltávolítása céljából a terméket szobahőmérsékleten 280 ml etanolban 14 órán át szuszpendáljuk, újra leszívatjuk, 70 ml etanollal mossuk és vákuum-szárítószekrényben 40—45 °C-on 15 órán át szárítjuk. Ezután az előszárított terméket megőröljük, 0,2 mm-nél kisebb lyukbőségű szitán átszitáljuk és 40—45 °C-on vákuumban még 48 órán át szárítjuk. így 52 g cím szerinti vegyületet kapunk. A kitermelés 69%.

A cím szerinti vegyületnek nincs éles olvadáspontja, körülbelül 80 °C-nál zsugorodni kezd és buborékok képzése mellett körülbelül 100 °C-on olvad meg.

UV-spektrum metanolban: X_max = 288 mm, ¢ = 1,73-10⁴.

-5195 503

A cím szerinti vegyület molekulasúlya 726,56. A vegyület halvány bézs színű, mikrokristályos por, sajátos szag nélkül és sószerű ízzel. A vegyület vízben könnyen oldódik és acetonban, éterben és kloroformban gyakorlatilag oldhatatlan.

Felhasználási példa

Liofilizátum előállítása i.v. beadáshoz

Összetétel:

Szilibinin-C-2',3-dihidrogén-szukcinátdinátriumsó 75,0 mg

Mannit 10,0 mg

Víz, injekciós célokra 1,5 ml-re

1,5 ml oldatot 5 ml befogadóképességű ampullákba (Spiess-ampullen) töltünk és ismert módon liofilizáljuk. Az ampullákat a kész liofilizátummal a tároláshoz a szokásos módon lezárjuk.

Felhasználáshoz a liofilízátumot 5 ml steril, fiziológiás konyhasóoldatban tisztán feloldjuk.

Claims (6)

1. Eljárás az (I) általános képletű szilibinin-származékok előállítására — a képletben Alkj és Alk₂ jelentése azonos 1-4 szénatornos alkiléncsoport;

Mj ésM₂ jelentése azonos hidrogénatom vagy alkálifématon ).

azzal jellemezve, hogy 1 tömegrész (A) képletű szjlibinínt 1—2 tömegrész piridinben feloldunk és 1-3 tömegrész (II) általános képletű dikarbonsav-anhidriddel - a képletben Alk azonos Alkj és Alk₂ tárgyi kör szerinti jelentésével — keverés közben reagáitatunk, majd etanolt adunk hozzá, míg homogén keverék képződik, ezután intenzív keverés közben lassan vizet adunk a reakcióelegyhez, s így az aromásán kapcsolódó hidroxiesoportok jelenlévő észtereit hidrolizáljuk, amikor a hidrolízis

5 tökéletesen végbement, a reakcíókeveréket etil-acetáttal hígítjuk, etil-acetáttal telített savas vízzel mossuk, az ctil-acetátos fázist koncentráljuk, etanollal hígítjuk, és kívánt esetben az így kapott és M₂ helyén hidrogénrtomot tartalmazó (I) általános képletű vegyületet alko10 holos alkálí-hidroxid-oldattal sójává alakítjuk.

2. Az 1. igénypont szerinti eljárás olyan (I) általános képletű szilibinin-szárnrazék előállítására, amelynek képletében

Alkj és Alk₂ jelentése 2 szénatomos alkiléncsoport, és 15 M, ésM₂ alkálifématom, azzal jellemezve, hogy megfelelően helyettesített kiindulási vegyületeket reagáitatunk.

3. Az 1. igénypont szerinti eljárás a (IV) képletű szilÍbinin-C-2^,,3-dihidrogén-szukcinát-dinátriumsó clőállí20 tására, azzal jellemezve, hogy megfelelően helyettesített kiindulási vegyületeket reagáitatunk.

4. Az 1. igénypont szerinti eljárás, azzal jellemezve, hogy a reakciót a dikarbonsav-anhidriddel 40-50 °C-on végezzük.

25

5. Az I. igénypont szerinti eljárás, azzal jellemezve, hogy az etil-acetáttal telített savas mosóvizet 1,5-2,4 pH-értéken tartjuk.

6. Eljárás az (I) általános képletű vegyületeket — a képletben Alkj, Alk₂, Mj ésM₂ jelentése a fenti — ható30 anyagként tartalmazó, égési sérülések, májzsugorodás, toxikus-metabolikus májkárosodások és gombamérgezések kezelésére alkalmas gyógyszerkészítmények előállítására, azzal jellemezve, hogy az 1. igénypont szerint előállított hatóanyagot a gyógyszerkészítmények

35 szokásos hordozó-, hígító-, töltő- és/vagy egyéb segédanyagaival együtt gyógyszerkészítménnyé feldolgozzuk.