A találmány tárgyát a herbicidhatású (I) általános képletei új 4-benzoil-pirazol-származékok, eljárás az előállításukra, az ezeket a vegyületeket hatóanyagként tartalmazó készítmények, valamint ezeknek a vegyieteknek, illetve készítményeknek a gyomok leküzdésére való felhasználása képezi.
Herbicidhatású pirazolil-benzoil-származékok már ismertek a szakirodalomból, lásd például az EP 352.543 számú szabadalmi iratot.
Az ismert vegyületek herbicidhatása, valamint a haszonnövényeknek az ismert vegyületekkel szemben mutatott tűrőképessége azonban csak feltételesen kielégítő.
A találmány célja az volt, hogy olyan új pirazolilbenzoil-származékokat találjunk, amelyeknek az eddigieknél jobb tulajdonságaik vannak.
Azt találtuk, hogy a találmány szerinti (I) általános képletű új 4-benzoil-pirazol-származékok, valamint a mezőgazdaságban szokásos sóik ennek a feladatnak megfelelnek.
Az (I) általános képletben a szubsztituensek jelentése a következő:
L, M jelentése hidrogén-, halogénatom, olyan 1-6 szénatomos alkil-, 1-4 szénatomos alkoxiesoport, amely csoportokat adott esetben egy-öt halogénatom vagy 1-4 szénatomos alkoxiesoport szubsztituál, nitrocsoport, S(O)mR7 általános képletű csoport;
Z jelentése olyan telített vagy telítetlen, 5 vagy 6 tagú heterociklusos csoport, amely az oxigén-, kénés nitrogénatom közül egyet-hármat heteroatomként tartalmaz, és amelyet adott esetben halogénatom, ciano-, nitrocsoport, -CO-R8 általános képletű csoport, 1-4 szénatomos alkil-, 1-4 szénatomos halogén-alkil-,
3-8 szénatomos cikloalkil-, 1-4 szénatomos alkoxi-, 1-4 szénatomos halogén-alkoxi-, 1-4 szénatomos alkil-tio-, 1-4 szénatomos halogén-alkil-tio-, alkilrészenként 1-4 szénatomos dialkil-amino-csoport, adott esetben halogénatommal, ciano-, nitro-, 1-4 szénatomos alkil- vagy 1-4 szénatomos halogén-alkil-csoporttal szubsztituált fenilcsoport szubsztituál;
m értéke 0, 1 vagy 2;
R7 jelentése 1-4 szénatomos alkilcsoport;
R8 jelentése 1-4 szénatomos alkilcsoport;
R1 jelentése 1-4 szénatomos alkilcsoport;
R2 jelentése hidrogénatom, 1-4 szénatomos alkilvagy 1-4 szénatomos halogén-alkil-csoport; és
R3 jelentése hidrogénatom, 1-4 szénatomos alkil-szulfonil-, fenil-szulfonil- vagy 1-4 szénatomos alkil-fenil-szulfonil-csoport.
Az (I) általános képletű vegyületeket úgy állítjuk elő, hogy (Na) általános képletű 5-hidroxi-pirazol-származékokat egy (III) általános képletű benzoilszármazékkal (T=CI) acilezünk, és a képződött (INA) általános képletű pirazol-észtert egy átrendeződési reakcióban a megfelelő (le) általános képletű vegyületté alakítjuk át.
A fenti képletekben T halogénatomot jelent, és L, M és Z jelentése pedig a fenti definícióban megadott.
Az előállítási reakció első lépését, az acilezést általánosan ismert módon hajtjuk végre, például úgy, hogy egy segédbázis jelenlétében a (Ha) általános képletű
5-hidroxi-pirazol-származék oldatához vagy szuszpenziójához hozzáadjuk a (III) általános képletű benzoilszármazékot (T=CI). A reakcióban a kiindulási vegyületeket és a segédbázist célszerűen körülbelül ekvimólos mennyiségben reagáltatjuk egymással. Adott esetben azonban előnyös lehet a segédbázist kis feleslegben, például a (Ha) általános képletű vegyületre vonatkoztatva 1,2-1,5 mólekvivalensnyi mennyiségben alkalmazni.
A reakcióhoz alkalmas segédbázisok például a tercier aminok, a piridin vagy az alkálifém-karbonátok, és a reakcióhoz oldószerként metilén-dikloridot, dietil-étert, toluolt vagy etil-acetátot használhatunk. A savklorid beadása közben a reakcióelegy hőmérsékletét előnyösen 0-10 °C-on tartjuk, majd ezt követően a reakcióelegyet magasabb hőmérsékleten, például 25-50 °C-on keverjük a reakció befejeződéséig.
A reakcióelegy feldolgozása a szokásos módon történik, például úgy, hogy a reakcióelegyet vízbe öntjük és metilén-dikloriddal extraháljuk. A szerves fázis szárítása és az oldószer lehajtása után kapott nyers 5-hidroxi-pirazol-észtert minden további tisztítás nélkül felhasználhatjuk a következő átrendeződési reakcióhoz. Az 5-hidroxi-pirazol-benzoát előállítására példákat találunk például az EP-A 282.944 és az US 4.643.757 számú szabadalmi iratban.
Az 5-hidroxi-pirazol-észternek az (le) általános képletű vegyületté való átrendeződési reakciója célszerűen 20-40 °C hőmérsékleten, egy oldószerben és egy segédbázisnak, valamint egy cianovegyületnek, mint katalizátornak a jelenlétében megy végbe. A reakcióban oldószerként szerepelhet például az acetonitril, metilén-diklorid, etilén-diklorid, etil-acetát és a toluol. Előnyös oldószer az acetonitril. Alkalmas segédbázisok a tercier alkil-aminok, a piridin vagy az alkálifém-karbonátok, amelyeket ekvimólos mennyiségben vagy akár négyszeres feleslegben is alkalmazhatunk. Előnyös segédbázis a kétszeres mennyiségben alkalmazott trietil-amin. Alkalmas katalizátorok a cianidvegyületek, így a kálium-cianid vagy az a-hidroxi-izobutironitril, amelyeket az 5-hidroxi-pirazol-észterre vonatkoztatva például 1-50, főleg azonban 5-20 mólszázalékos mennyiségben alkalmazunk. Előnyös katalizátor a például 10 mólszázalékos mennyiségben alkalmazott a-hidroxi-izobutironitril.
Példákat találunk az 5-hidroxi-pirazolil-benzoátoknak az átrendeződési reakciójára például az EP-A 282.944 és US 4.643.757 számú szabadalmi iratokban, ahol azonban dioxánban katalizátorként csak kálium-karbonátot vagy nátrium-karbonátot használnak. A kálium-cianidnak vagy az a-hidroxi-izobutironitrilnek a felhasználása már ismert (lásd az US 4.695.673 számú szabadalmi iratot) a ciklohexán-1,3-dionok enolésztereinek analóg átrendeződési reakciójával kapcsolatban. A szakirodalomban azonban ismeretlen az, hogy a cianidvegyületek különösen jól használhatók az 5-hidroxi-pirazolok O-acil-származékainak Fries-átrendeződésére.
A reakcióelegy feldolgozása a szokásos módon történik, például úgy, hogy a reakcióelegyet híg ásványi
HU 225 015 Β1 savval, így 5 t%-os sósavval vagy kénsavval megsavanyítjuk, és például metilén-dikloriddal vagy etil-acetáttal extraháljuk. Tisztítás céljából a szerves fázist 5-10 t%-os hideg alkálifém-karbonát-oldattal kirázzuk, mire a termék átmegy a vizes fázisba. A vizes oldat megsavanyítására kiválik az (le) általános képletű termék, amit metilén-dikloriddal újra extrahálunk, szárítunk és végül oldószermentesítünk.
A kiindulási vegyületekként használt (lla) általános képletű 5-hidroxi-pirazolok ismertek vagy önmagában ismert eljárásokkal előállíthatok [lásd EP-A 240.001 és J. Prakt. Chem. 315, 382 (1973)]. Az 1,3-dimetil-5-hidroxi-pirazol a kereskedelemben is kapható vegyület.
A (III) általános képletű benzoesavszármazékokat a következő módon állíthatjuk elő.
A (III) általános képletű benzoil-halogenideket, így például a benzoil-kloridokat (T=CI) önmagában ismert módon úgy állítjuk elő, hogy a (III) általános képletű benzoesavakat (T=OH) szulfinil-dikloriddal reagáltatjuk.
A (III) általános képletű benzoesavakat (T=OH) pedig önmagában ismert módon állíthatjuk elő, a megfelelő (III) általános képletű észterek (T=1-4 szénatomos alkoxi) savas vagy bázikus hidrolízisével.
A (III) általános képletű köztitermékek előállítására például (IV) és (V) általános képletű vegyületeket reagáltatunk egymással; a képletekben
T jelentése 1-4 szénatomos alkoxiesoport,
X jelentése Cl, Br, I, -OS(O)2CF3, -OS(O)2F,
A1 jelentése B(OH)2 képletű vagy Sn(alkil)3 és Zn-Hal általános képletű csoport, ahol alkil 1-4 szénatomos alkilcsoportot és Hal klór- vagy brómatomot jelent, és
L, M és Z a fentiekben megadott jelentésűek.
Eszerint tehát a (IV) általános képletű aril-halogenideket vagy aril-szulfonátokat önmagában ismert módon az (V) általános képletű heteroaril-sztannátokkal (Stille-kapcsolások), heteroaril-bór-vegyületekkel (Suzuki-kapcsolások) vagy heteroaril-cink-vegyületekkel (Negishi-reakció) (lásd például Synthesis 1987, 51-53, Synthesis 1992, 413) egy palládium- vagy nikkel-átmenetifém katalizátor és adott esetben egy bázis jelenlétében reagáltatva az (la) általános képletű új vegyietekké alakíthatjuk át.
(IIP) általános képletű benzoesavszármazékokat úgy is előállíthatunk, hogy (VI) általános képletű megfelelő bróm- vagy jódszubsztituált vegyületeket egy palládium-, nikkel-, kobalt- vagy ródium-átmenetifém katalizátor és egy bázis jelenlétében szén-monoxiddal és vízzel nagy nyomáson reagáltatunk; a képletekben
Z1 jelentése azonos Z jelentésével vagy cianocsoport,
T jelentése hidroxi- vagy 1-4 szénatomos alkoxiesoport, és
L és M jelentése a fentiekben megadott.
Előnyösek a találmány szerinti (Illa) általános képletű benzoilszármazékok, a képletben
T jelentése klóratom, hidroxi- vagy 1-4 szénatomos alkoxiesoport,
L jelentése halogénatom, 1-6 szénatomos alkil-, 1-4 szénatomos alkoxi-, 1-4 szénatomos alkil-tio-,
1-4 szénatomos halogén-alkil-, 1-4 szénatomos halogén-alkoxi-, 1-4 szénatomos alkil-szulfonil- vagy nitrocsoport,
M jelentése halogénatom, 1-6 szénatomos alkil-, 1-4 szénatomos alkoxi-, 1-4 szénatomos alkil-tio-, 1-4 szénatomos halogén-alkil-, 1-4 szénatomos halogén-alkoxi-, 1-4 szénatomos alkil-szulfonil- vagy nitrocsoport és
Z jelentése a fentiekben megadott.
Előnyösek a (IIIb) általános képletű benzoilszármazékok is, a képletben
T jelentése klóratom, hidroxi- vagy 1-4 szénatomos alkoxiesoport,
L és M jelentése halogénatom, 1-6 szénatomos alkil-, 1-4 szénatomos alkoxi-, 1-4 szénatomos alkil-tio-, 1-4 szénatomos halogén-alkil-, 1-4 szénatomos halogén-alkoxi-, 1-4 szénatomos alkil-szulfonil- vagy nitrocsoport és
Z jelentése a fentiekben megadott.
A nikkel-, kobalt-, rádium- és főleg a palládiumkatalizátorok fémekként vagy pedig az ismert vegyértéküknek megfelelő szokásos sóik formájában, így halogénvegyületeik, például palládium-diklorid, ródium-triklorid-hidrát, acetátjaik, például pailádium-diacetát, cianidjaik vagy egyéb vegyületeik formájában létezhetnek. Ezenkívül katalizátorokként szerepelhetnek még a tercier foszfinokkal képzett fémkomplexek, a fém-alkil-karbonilok, a fém-karbonilok, például a [di-p-karbonil-bisz(trikarbonil-kobalt) (Co-Co)] vagy a (tetrakarbonil-nikkel), a fém-karboniloknak a tercier foszfinokkal képzett komplexei, például a [dikarbonil-bisz(trifenil-foszfin)-nikkel] vagy az átmenetifémsóknak a tercier foszfinokkal képzett komplexei. Az utóbbi forma katalizátorként főleg a palládium esetében előnyös, ahol a foszfinligandumok fajtája széles határok között változtatható. Példaként nevezzük meg az (a) vagy (b) általános képletű vegyületeket, a képletekben n értéke 1, 2, 3 vagy 4 és R11-R14 jelentése kis szénatomszámú alkilcsoport, például 1-6 szénatomos alkilcsoport, aril-, az alkilrészben 1-4 szénatomos alkil-aril-csoport, például a benzil-, fenetilcsoport vagy aril-oxi-csoport. Az arilcsoport például naftil-, antril- és előnyösen adott esetben szubsztituált fenilcsoportot jelent, ahol a szubsztituenseket tekintve csak a karboxilezési reakcióval szembeni közömbösséget kell figyelembe venni, máskülönben ezeket széles határok között lehet változtatni, és ezek felölelik az összes közömbös szénorganikus csoportot, így az 1-6 szénatomos alkilcsoportokat, például a metilcsoportot, a karboxilcsoportokat, így a -COOH képletű csoportot, a -COOM általános képletű csoportot (M jelentése például egy alkálifém-, alkáliföldfém- vagy ammóniurnion) vagy az oxigénatomon át kötött szénorganikus csoportokat, így az 1-6 szénatomos alkoxiesoportokat.
A foszfinkomplexeket önmagában ismert módon, például a fentiekben megnevezett szakirodalmi forrásokban leírt módon állíthatjuk elő. Például úgy, hogy a kereskedelemben szokásosan kapható fémsókhoz, így a palládium-dikloridhoz vagy a palládium-diacetáthoz hozzáadjuk a foszfint, például a trifenil-foszfint, tribu3
HU 225 015 Β1 til-foszfint, metil-difenil-foszfint vagy az 1,2-bisz(difenil-foszfino)-etánt.
A foszfin mennyisége, az átmenetifémre vonatkoztatva szokásosan 0-20, főleg 0,1-10, különösen előnyösen 1-5 mólekvivalens.
Az átmenetifém mennyisége nem kritikus. Gazdaságossági okokból természetesen ezeket inkább kisebb mennyiségekben alkalmazzuk, így a (VI) általános képletű kiindulási vegyületre vonatkoztatva például 0,1-10, főleg azonban 1-5 mólszázalékos mennyiségben.
A (III’) általános képletű benzoesavak (T=OH) előállítására a (VI) általános képletű kiindulási vegyületeket szén-monoxiddal és legalább ekvimólos mennyiségű vízzel reagáltatjuk. A víz, mint reagens egyidejűleg oldószerként is szolgálhat, azaz nem kritikus ennek a legnagyobb mennyisége.
A kiindulási vegyületek és az alkalmazott katalizátorok fajtájától függően azonban előnyös lehet a reagens, mint oldószer helyett egy másik közömbös oldószert vagy a karboxilezéshez használt bázist oldószerként alkalmazni.
A karboxilezési reakcióban közömbös oldószerként szerepelhetnek a szokásos oldószerek, így a szénhidrogének, például a toluol, xilol, hexán, pentán, ciklohexán, az éterek, például a metil-terc-butil-éter, tetrahidrofurán, dioxán, dimetoxi-etán, a szubsztituált savamidok, így a dimetil-formamid, a perszubsztituált karbamidok, így az alkilrészenként 1-4 szénatomos tetraalkil-karbamidok vagy a nitrilek, így a benzonitril vagy az acetonitril.
A találmány szerinti eljárás egyik előnyös kivitelezési formája abban áll, hogy az egyik reagenst, főleg azonban a bázist feleslegben alkalmazzuk, és így nincs szükség külön oldószerre.
A találmány szerinti eljáráshoz alkalmas bázis az összes olyan közömbös bázis, amely a reakció során felszabaduló hidrogén-jodidot vagy hidrogén-bromidot képes megkötni. Példaként nevezzük meg a tercier aminokat, például a trialkil-aminokat, így a trietil-amint, a gyűrűs aminokat, így az N-metil-piperidint vagy az Ν,Ν’-dimetil-piperazint, a piridint, az alkálifém-karbonátokat vagy -hidrogén-karbonátokat vagy a peralkilezett karbamidokat, így az alkilrészenként 1-4 szénatomos tetraalkil-karbamidot, például a tetrametil-karbamidot.
A bázis mennyisége nem kritikus, szokásosan azonban ebből 1-10, főleg 1-5 mólt alkalmazunk. Ha a bázist egyidejűleg oldószerként is használjuk, úgy ennek a mennyiségét úgy választjuk meg, hogy benne a reagensek feloldódjanak, és a gyakorlati okokból szükségtelenül nagy felesleget elkerüljük, hogy költséget takaríthassunk meg, hogy kis reaktort használhassunk, és hogy a reagenseknek a legnagyobb kontaktust biztosíthassuk.
A reakció során a szén-monoxid nyomását úgy állítjuk be, hogy a (VI) általános képletű vegyületre vonatkoztatva a szén-monoxid mindig feleslegben legyen. Célszerű a szén-monoxid nyomását szobahőmérsékleten előnyösen 1-250, főleg azonban 5-150 bar értéken tartani.
A karboxilezést általában 20 °C-tól 250 °C-ig, főleg azonban 30 °C-tól 150 °C-ig terjedő hőmérsékleten, szakaszosan vagy folyamatosan hajtjuk végre. Szakaszos üzemmód esetén, az állandó nyomás tartása céljából célszerűen folyamatosan nyomjuk a szén-monoxidot a reakcióelegybe.
A kiindulási vegyületekként használt (VI) általános képletű aril-halogenidek ismertek vagy ismert szintézisek alkalmas kombinációjával könnyen előállíthatok.
Például a (VI) általános képletű halogénvegyületeket a megfelelő anilinek Sandmeyer-reakciójával nyerjük, amelyeket magukat alkalmas nitrovegyületek redukciójával állítunk elő [lásd például olyan (VI) általános képletű vegyületek esetén, amelyek képletében Z1=CN: Liebigs Ann. Chem. 1980, 768-778], (VI) általános képletű aril-bromidokat ezenkívül még alkalmas kiindulási vegyületek közvetlen brómozásával is nyerhetünk [lásd például Monatsh. Chem. 99, 815-822 (1968)].
(IV) általános képletű aril-halogenidekből vagy aril-szulfonátokból, egy palládium- vagy nikkel-átmenetifém katalizátor és adott esetben egy bázis jelenlétében állíthatjuk elő a (IVa) általános képletű aril-metil-ketonokat, a szakirodalomból ismert eljárás segítségével, aminek során a (IV) általános képletű vegyületeket vinil-alkil-éterekkel reagáltatjuk, és ezt követően hidrolizáljuk [lásd például Tetrahedron Letters 32, 1753-1756(1991)].
(IVb) általános képletű etinilezett aromás vegyületeket önmagában ismert módon nyerhetünk (IV) általános képletű aril-halogenideknek vagy aril-szulfonátoknak szubsztituált acetilénekkel való reakciójával, amit egy palládium- vagy nikkel-átmenetifém katalizátor jelenlétében hajtunk végre [lásd például Heterocycles 24, 31-32 (1986)]. (IVb) általános képletű (R15=H) származékokat célszerűen a megfelelő (IVb) általános képletű szililvegyületekből (R15=trimetil-szilil) nyerünk [lásd J. Org. Chem. 46, 2280-2286 (1981)].
(IV) általános képletű aril-halogenideknek vagy aril-szulfonátoknak olefinekkel való Heck-reakciójával, amit egy palládiumkatalizátor jelenlétében hajtunk végre, nyerjük a (IVc) általános képletű aril-alkéneket (lásd például Heck, „Palládium Reagents in Organic Synthesis”, Academic Press, London 1985, illetve Synthesis 1993, 735-762).
A (IV), (IVa)-(IVd) általános képletekben a szubsztituensek jelentése a következő:
T jelentése 1-4 szénatomos alkoxicsoport,
X jelentése Cl, Br, I, -OS(O)2CF3, -OS(O)2F,
L, M és Z jelentése a fentiekben megadott,
R15 jelentése hidrogénatom, 1-4 szénatomos alkil-, 1-4 szénatomos halogén-alkil-, 3-8 szénatomos cikloalkil-, adott esetben szubsztituált fenil- vagy trimetil-szilil-csoport,
R16 jelentése hidrogénatom, 1-4 szénatomos halogén-alkil-, 3-8 szénatomos cikloalkil- vagy adott esetben szubsztituált fenilcsoport.
A kiindulási vegyületekként használt (IV) általános képletű benzoilszármazékok ismertek [lásd például Coll. Czech. Chem. Commn. 40, 3009-3019 (1975)] vagy is4
HU 225 015 Β1 mert szintézisek alkalmas kombinációjával könnyen előállíthatok.
Például olyan (IV) általános képletű szulfonátokat, amelyek képletében X -OS(O)2CF3 vagy -OS(O)2F képletű csoportot jelent, nyerhetünk a megfelelő fenolokból, amelyek maguk ismertek (lásd például az EP 195.247 számú szabadalmi iratot) vagy ismert módszerek segítségével előállíthatok (lásd például Synthesis 1993, 735-762).
(IV) általános képletű halogénvegyületeket (X=CI, Br, I) nyerhetünk például a megfelelő anilinek Sandmeyer-reakciójával.
Az alábbi (IVe)-(IVm) általános képletekben
A jelentése kénatom, imino- vagy hidroxi-iminocsoport,
T jelentése 1-4 szénatomos alkoxicsoport, és
L és M jelentése a fentiekben megadott.
(IVe) általános képletű aldehidekből (IVf) általános képletű izoftálsavszármazékokat ismert eljárások segítségével nyerhetünk [lásd J. March, „Advanced Organic Chemistry” 3. kiadás, 629. oldaltól, Wiley-lnterscience Publication (1985)].
(IVg) általános képletű oximokat előnyösen úgy nyerünk, hogy (IVe) általános képletű aldehideket önmagában ismert módon hidroxil-aminnal reagáltatunk [lásd J. March, „Advanced Organic Chemistry” 3. kiadás, 805-806. oldal, Wiley-lnterscience Publication (1985)].
A (IVg) általános képletű oximoknak (IVh) általános képletű nitrilekké való átalakítása szintén ismert eljárásokkal történik [lásd J. March, „Advanced Organic Chemistry” 3. kiadás, 931-932. oldal, Wiley-lnterscience Publication (1985)].
A kiindulási vegyületekként szükséges (IVe) általános képletű aldehidek ismertek vagy ismert eljárások segítségével előállíthatok. Például ezeket a (VII) általános képletű metilvegyületekből a (Vili) általános képletű köztitermékeken át állíthatjuk elő.
A (IVe), (VII) és (Vili) általános képletben a szubsztituensek jelentése a következő:
T jelentése 1—4 szénatomos alkoxicsoport,
L és M jelentése a fentiekben megadott.
A (VII) általános képletű metilvegyületeket általánosan ismert módszerek segítségével, például N-brómszukcinimiddel vagy 1,3-dibróm-5,5-dimetil-hidantoinnal való brómozással alakíthatjuk át a (Vili) általános képletű benzil-bromidokká. A (Vili) általános képletű benzil-bromidoknak a megfelelő (IVe) általános képletű benzaldehidekké való átalakulási reakciója szintén ismert a szakirodalomból [lásd Synth. Commun. 22, 1967-1971 (1992)].
A (IVa)-(IVh) általános képletű vegyületek alkalmas kiindulási vegyületek a (IIIA) általános képletű heterociklusos köztitermékek előállítására.
Például a (IVa) általános képletű acetofenonokból a (IVd) általános képletű halogénezett köztitermékeken keresztül 5-oxazolil- [lásd például J. Heterocyclic Chem., 28, 17-28 (1991)] vagy 4-tiazolilszármazékokat [lásd például Metzger, „Thiazoles” az alábbi szakirodalmi forrásban: „The Chemistry of Heterocyclic
Compounds”, 34. kötet, 175. oldaltól (1976)] nyerhetünk.
A (IVb) általános képletű acetilének, illetve a (IVe) általános képletű alkének alkalmasak a 4-izoxazolil-, 5-izoxazolil-, 4,5-dihidroizoxazol-4-il- és a 4,5-dihidroizoxazol-5-il-származékok szintézisére [lásd például Houben-Weyl, „Methoden dér organischen Chemie”, 4. kiadás, X/3 kötet, 843. oldaltól (1965)].
A (IVf) általános képletű benzoesavakból, illetve az ezekből standardeljárásokkal nyerhető (IVi) általános képletű savkloridokból például a szakirodalomban ismert eljárások segítségével állíthatunk elő 2-oxazolil-, 1,2,4-oxadiazol-5-il-, 1,3,4-oxadiazol-2-il-származékokat [lásd például J. Heterocyclic Chem., 28, 17-28 (1991)] vagy 2-pirrolilszármazékokat [lásd például Heterocycles 26, 3141-3151 (1987)].
A (IVh) általános képletű benzonitrilekből ismert eljárások segítségével [lásd például J. Chem. Soc., 3461-3464 (1954)] állíthatunk elő 1,2,4-triazol-3-il-származékokat.
A (IVh) általános képletű benzonitrileket a (IVm) általános képletű tioamidokon, amidoximokon vagy amidineken keresztül alakíthatjuk át 1,2,4-oxadiazol-3-il[lásd például J. Heterocyclic Chem., 28, 17-28 (1991)], 2-tiazolil-, 4,5-dihidro-2-tiazolil- vagy 5,6-dihidro-4H1,3-tiazin-2-il-származékokká [lásd például Houben-Weyl, „Methoden dér organischen Chemie”, 4. kiadás, E5 kötet, 1268. oldaltól (1985)]. A (IVm) általános képletű tioamidokból (A=S) a szakirodalomban ismert eljárásokkal 1,2,4-tiadiazol-5-il- [lásd például J. Org. Chem. 45, 3750-3753 (1980)] vagy 1,3,4-tiadiazol-2-il-származékokat [lásd például J. Chem. Soc., Perkin Trans. I 1987-1991 (1982)] is nyerhetünk.
A (IVg) általános képletű oximoknak 3-izoxazolilszármazékokká való átalakítása önmagában ismert módon, a (IVk) általános képletű hidroxámsav-kloridokon, mint köztitermékeken át történik [lásd például Houben-Weyl, „Methoden dér organischen Chemie”, 4. kiadás, X/3 kötet, 843. oldaltól (1965)].
Az (I) általános képletű benzoilszármazékoknak a találmány szerinti felhasználását tekintve előnyös szubsztituensek az (I) általános képletben a következők:
L és M jelentése hidrogénatom;
1-6 szénatomos alkilcsoport, így metil-, etil-, propil-, izopropil-, butil-, szek-butil-, izobutil-, terc-butil-, pentil-, 1-, 2- és 3-metil-butil-, 1,1-, 1,2- és 2,2-dimetil-propil-, 1-etil-propil-, hexil-, 1-, 2-, 3- és 4-metil-pentil-, 1,1-, 1,2-, 1,3-, 2,2-, 2,3- és 3,3-dimetil-butil-, 1-etil-butil-, 1,1,2- és 1,2,2-trímetil-propil-, 1-etil-1-metil-propil- vagy 1-etil-2-metil-propil-csoport, főleg metil-, etil-, izopropil-, szek-butil-, izobutil-, terc-butil- és 1,1-dimetil-propil-csoport;
1-4 szénatomos alkoxicsoport, így metoxi-, etoxi-, propoxi-, izopropoxi-, butoxi-, szek-butoxi-, izobutoxiés terc-butoxi-csoport, főleg 1-3 szénatomos alkoxicsoport, így metoxi-, etoxi- és izopropoxicsoport, és ezeket a csoportokat adott esetben egy-öt halogénatom, így fluor-, klór-, bróm- és jódatom, előnyösen fluor- és klóratom vagy 1-4 szénatomos alkoxicsoport, így a fentiekben megnevezett csoport szubsztituálhatja.
HU 225 015 Β1
A fentiekben definiált S(O)mR7 általános képletű csoport jelentése például a következő:
1-4 szénatomos alkil-tio-csoport, így metil-tio-, etil-tio-, propil-tio-, izopropil-tio-, butil-tio-, szek-butil-tio-, izobutil-tio- és terc-butil-tio-csoport, főleg metil-tio-cso- 5 port;
1-4 szénatomos alkil-szulfinil-csoport, így metil-szulfinil-, etil-szulfinil-, propil-szulfinil-, izopropil-szulfinil-, butil-szulfinil-, szek-butil-szulfinil-, izobutil-szulfinil- és terc-butil-szulfinil-csoport, főleg metil-szulfinil-csoport.
A különösen előnyös (I) általános képletű vegyietekre példákat az alábbi 1. táblázat sorol fel.
1. táblázat (Id) általános képletű vegyületek
Szám |
R1 |
R2 |
R3 |
L |
M |
z |
1.189 |
ch3 |
ch3 |
H |
SO2CH3 |
Cl |
2-tienil |
1.190 |
ch3 |
ch3 |
H |
so2ch3 |
Cl |
3-tienil |
1.191 |
ch3 |
ch3 |
H |
so2ch3 |
Cl |
2-furil |
1.192 |
ch3 |
ch3 |
H |
so2ch3 |
Cl |
3-furil |
1.193 |
ch3 |
ch3 |
H |
so2ch3 |
Cl |
3-metil-5-izoxazolil |
1.194 |
ch3 |
ch3 |
H |
so2ch3 |
Cl |
5-tiazolil |
1.195 |
ch3 |
ch3 |
H |
so2ch3 |
Cl |
4-tiazolil |
1.196 |
ch3 |
ch3 |
H |
so2ch3 |
Cl |
2-tiazolil |
1.197 |
ch3 |
ch3 |
H |
so2ch3 |
Cl |
3-metil-5-izotiazolil |
1.198 |
ch3 |
ch3 |
H |
so2ch3 |
Cl |
3-izoxazolil |
1.199 |
ch3 |
ch3 |
H |
so2ch3 |
Cl |
5-fenil-2-tiazolil |
1.200 |
ch3 |
ch3 |
H |
so2ch3 |
Cl |
2-piridil |
1.201 |
ch3 |
ch3 |
H |
so2ch3 |
Cl |
3-piridil |
1.202 |
ch3 |
ch3 |
H |
so2ch3 |
Cl |
4-piridil |
1.203 |
ch3 |
ch3 |
H |
so2ch3 |
Cl |
1 -metil-2-pirrolil |
1.204 |
ch3 |
ch3 |
H |
so2ch3 |
Cl |
1 -metil-1,2,4-triazol-5-il |
1.209 |
ch3 |
ch3 |
H |
so2ch3 |
Cl |
2-oxazolil |
1.210 |
ch3 |
ch3 |
H |
so2ch3 |
Cl |
1 -fenil-5-pirazolil |
1.211 |
ch3 |
ch3 |
H |
so2ch3 |
Cl |
1-metíl-3-pírazolíl |
1.212 |
ch3 |
ch3 |
H |
so2ch3 |
Cl |
1 -metil-5-pirazolil |
1.213 |
ch3 |
ch3 |
H |
so2ch3 |
Cl |
1,3-dímetil-3-pirazolil |
1.214 |
ch3 |
ch3 |
H |
so2ch3 |
Cl |
1-fenil-3-pirazolil |
1.215 |
ch3 |
ch3 |
H |
so2ch3 |
Cl |
1,4-dimeti l-5-pirazolil |
1.216 |
ch3 |
ch3 |
H |
so2ch3 |
Cl |
5-oxazolil |
1.217 |
ch3 |
ch3 |
H |
so2ch3 |
Cl |
1,3-dimeti l-4-pirazolil |
1.218 |
ch3 |
ch3 |
H |
so2ch3 |
Cl |
1,5-dimetil-4-pi razolil |
1.219 |
ch3 |
ch3 |
H |
so2ch3 |
Cl |
1 -metil-4-pirazolil |
1.220 |
ch3 |
ch3 |
H |
so2ch3 |
Cl |
1,3-dimetil-5-pirazolil |
1.221 |
ch3 |
ch3 |
H |
so2ch3 |
Cl |
4-metil-2-oxazolil |
1.222 |
ch3 |
ch3 |
H |
so2ch3 |
Cl |
5-(metil-tio)-2-tiazolil |
1.223 |
ch3 |
ch3 |
H |
so2ch3 |
Cl |
5-(metil-tio)-2-tiazolil |
1.224 |
ch3 |
ch3 |
H |
so2ch3 |
Cl |
4-metoxi-1 -metil-5-pirazolil |
1.225 |
ch3 |
ch3 |
H |
so2ch3 |
Cl |
3-ciklopropil-5-izoxazolil |
1.226 |
ch3 |
ch3 |
H |
so2ch3 |
Cl |
3-izopropil-5-izoxazolil |
1.227 |
ch3 |
ch3 |
H |
so2ch3 |
Cl |
(3-metil-fenil)-2-tiazolil |
1.228 |
ch3 |
ch3 |
H |
so2ch3 |
Cl |
5-metil-2-tiazolil |
1.229 |
ch3 |
ch3 |
H |
so2ch3 |
Cl |
4-bróm-2-tienil |
HU 225 015 Β1
1. táblázat (folytatás)
Szám |
R1 |
R2 |
R3 |
L |
M |
z |
1.230 |
ch3 |
ch3 |
H |
SO2CH3 |
Cl |
5-metil-2-tienil |
1.231 |
ch3 |
ch3 |
H |
so2ch3 |
Cl |
4-metil-2-tienil |
1.232 |
ch3 |
ch3 |
H |
so2ch3 |
Cl |
4-metil-2-tiazolil |
1.233 |
ch3 |
ch3 |
H |
so2ch3 |
Cl |
4-klór-2-tiazolil |
1.234 |
ch3 |
ch3 |
H |
so2ch3 |
Cl |
4,5-dimetil-2-tiazolil |
1.235 |
ch3 |
ch3 |
H |
so2ch3 |
Cl |
4-fenil-2-tiazolil |
1.236 |
ch3 |
ch3 |
H |
so2ch3 |
Cl |
2-metoxi-5-tiazolil |
1.237 |
ch3 |
ch3 |
H |
so2ch3 |
Cl |
4-metil-2-piridil |
1.238 |
ch3 |
ch3 |
H |
so2ch3 |
Cl |
6-(2-metoxi-etil)-2-piridil |
1.239 |
ch3 |
ch3 |
H |
so2ch3 |
Cl |
6-(metil-tio)-2-piridil |
1.240 |
ch3 |
ch3 |
H |
so2ch3 |
Cl |
6-metoxi-3-piridil |
1.241 |
ch3 |
ch3 |
H |
so2ch3 |
Cl |
6-metoxi-2-piridil |
1.242 |
ch3 |
ch3 |
H |
so2ch3 |
Cl |
6-metil-2-piridil |
1.243 |
ch3 |
ch3 |
H |
so2ch3 |
Cl |
6-(2,2,2-trifluor-etoxi)-2-piridil |
1.244 |
ch3 |
ch3 |
H |
so2ch3 |
Cl |
6- (2,2,2-t rif I uo r-etoxi )-3- pi rid i I |
1.245 |
ch3 |
ch3 |
H |
so2ch3 |
Cl |
5-pirimidinil |
1.246 |
ch3 |
ch3 |
H |
so2ch3 |
Cl |
6-(dimetil-amino)-3-piridil |
1.247 |
ch3 |
ch3 |
H |
so2ch3 |
Cl |
1,2,4-tiadiazol-5-il |
1.248 |
ch3 |
ch3 |
H |
so2ch3 |
Cl |
3-(etoxi-karbonil)-1-metil-5-pirazolil |
1.249 |
ch3 |
ch3 |
H |
so2ch3 |
Cl |
2-(metil-tio)-5-pirimidinil |
1.250 |
ch3 |
ch3 |
H |
so2ch3 |
Cl |
2-pirimidinil |
1.151 |
ch3 |
ch3 |
H |
so2ch3 |
Cl |
2-(metil-tio)-4-pirimidinil |
1.252 |
ch3 |
ch3 |
H |
so2ch3 |
Cl |
5-(metil-tio)-1,3,4-tiadiazol-2-il |
1.253 |
ch3 |
ch3 |
H |
so2ch3 |
Cl |
5-metoxi-1,3,4-tiadiazol-2-il |
1.254 |
ch3 |
ch3 |
H |
so2ch3 |
Cl |
4,5-dihidro-2-tiazolil |
1.255 |
ch3 |
ch3 |
H |
so2ch3 |
Cl |
5-metil-2-oxazolil |
1.256 |
ch3 |
ch3 |
H |
so2ch3 |
Cl |
5-fenil-2-oxazolil |
1.257 |
ch3 |
ch3 |
H |
so2ch3 |
Cl |
2-metil-5-oxazolil |
1.258 |
ch3 |
ch3 |
H |
so2ch3 |
Cl |
2-fenil-5-oxazolil |
1.259 |
ch3 |
ch3 |
H |
so2ch3 |
Cl |
2-metil-1,3,4-oxadiazol-3-il |
1.260 |
ch3 |
ch3 |
H |
so2ch3 |
Cl |
5-meti 1-1,2,4-oxadiazol-5-il |
1.261 |
ch3 |
ch3 |
H |
so2ch3 |
Cl |
2-fenil-1,3,4-oxadiazol-5-il |
1.262 |
ch3 |
ch3 |
H |
so2ch3 |
Cl |
5-(trifluor-metil)-1,2,4-oxadiazol-3-il |
1.263 |
ch3 |
ch3 |
H |
so2ch3 |
Cl |
5-metil-1,2,4-oxadiazol-3-il |
1.264 |
ch3 |
ch3 |
H |
so2ch3 |
Cl |
5-fenil-1,2,4-oxadiazol-3-il |
1.265 |
ch3 |
ch3 |
H |
so2ch3 |
Cl |
5-fenil-3-izoxazolil |
1.266 |
ch3 |
ch3 |
H |
so2ch3 |
Cl |
1-(4-klór-fenil)-1,2,4-triazol-2-il |
1.267 |
ch3 |
ch3 |
H |
so2ch3 |
Cl |
5-ciano-4,5-dihidroizoxazol-3-il |
1.268 |
ch3 |
ch3 |
H |
so2ch3 |
Cl |
5,6-dihidro-4H-1,3-tiazin-2-i I |
1.269 |
ch3 |
ch3 |
H |
so2ch3 |
Cl |
1,3-ditiolán-2-il |
1.270 |
ch3 |
ch3 |
H |
so2ch3 |
Cl |
1,3-dioxolán-2-il |
1.271 |
ch3 |
ch3 |
H |
so2ch3 |
Cl |
1,3-ditián-2-il |
1.272 |
ch3 |
ch3 |
H |
so2ch3 |
Cl |
1,3-dioxán-2-il |
HU 225 015 Β1
1. táblázat (folytatás)
Szám |
R1 |
R2 |
R3 |
L |
M |
z |
1.273 |
ch3 |
ch3 |
H |
SO2CH3 |
Cl |
1,3-oxatiolán-2-il |
1.274 |
ch3 |
ch3 |
H |
so2ch3 |
Cl |
1,2,4-triazol-1-il |
1.275 |
ch3 |
ch3 |
H |
so2ch3 |
Cl |
3-metil-1,2,4-tiadiazol-5-il |
1.276 |
ch3 |
ch3 |
H |
so2ch3 |
Cl |
1,2,4-tiadiazol-5-il |
1.277 |
ch3 |
ch3 |
H |
so2ch3 |
Cl |
tiazo1in-4,5-dion-2-il |
1.278 |
ch3 |
ch3 |
H |
so2ch3 |
Cl |
3-oxo-3-H-1,2,4-ditiazol-5-il |
1.279 |
ch3 |
ch3 |
H |
so2ch3 |
Cl |
2-oxo-2-H-1,3,4-d itiazol-5-il |
1.280 |
ch3 |
H |
H |
so2ch3 |
Cl |
3-tienil |
1.281 |
ch3 |
H |
H |
so2ch3 |
Cl |
2-furil |
1.282 |
ch3 |
H |
H |
so2ch3 |
Cl |
3-furil |
1.283 |
ch3 |
H |
H |
so2ch3 |
Cl |
3-metil-5-izoxazolil |
1.284 |
ch3 |
H |
H |
so2ch3 |
Cl |
5-tiazolil |
1.285 |
ch3 |
H |
H |
so2ch3 |
Cl |
4-tiazolil |
1.286 |
ch3 |
H |
H |
so2ch3 |
Cl |
2-tiazolil |
1.287 |
ch3 |
H |
H |
so2ch3 |
Cl |
3-izoxazolil |
1.288 |
ch3 |
H |
H |
so2ch3 |
Cl |
2-piridil |
1.289 |
ch3 |
H |
H |
so2ch3 |
Cl |
3-piridil |
1.290 |
ch3 |
H |
H |
so2ch3 |
Cl |
4-piridil |
1.293 |
ch3 |
H |
H |
so2ch3 |
Cl |
4-metil-2-oxazolil |
1.294 |
ch3 |
H |
H |
so2ch3 |
Cl |
5-pirimidinil |
1.295 |
C2Hg |
H |
H |
so2ch3 |
Cl |
3-tienil |
1.296 |
C2H5 |
H |
H |
so2ch3 |
Cl |
2-furil |
1.297 |
c2h5 |
H |
H |
so2ch3 |
Cl |
3-furil |
1.298 |
C2H5 |
H |
H |
so2ch3 |
Cl |
3-metil-5-izoxazolil |
1.299 |
c2h5 |
H |
H |
so2ch3 |
Cl |
5-tiazolil |
1.300 |
C2H5 |
H |
H |
so2ch3 |
Cl |
4-tiazolil |
1.301 |
c2h5 |
H |
H |
so2ch3 |
Cl |
2-tiazolil |
1.302 |
c2h5 |
H |
H |
so2ch3 |
Cl |
3-izoxazolil |
1.303 |
c2h5 |
H |
H |
so2ch3 |
Cl |
2-piridil |
1.304 |
C2Hs |
H |
H |
so2ch3 |
Cl |
3-piridil |
1.305 |
c2h5 |
H |
H |
so2ch3 |
Cl |
4-piridil |
1.306 |
c2h5 |
H |
H |
so2ch3 |
Cl |
2-benztiazolil |
1.307 |
c2h5 |
H |
H |
so2ch3 |
Cl |
2-kinolil |
1.308 |
c2h5 |
H |
H |
so2ch3 |
Cl |
4-metil-2-oxazolil |
1.309 |
C2H5 |
H |
H |
so2ch3 |
Cl |
5-pirimidinil |
1.310 |
c2h5 |
H |
H |
so2ch3 |
Cl |
3-tienil |
1.311 |
c2h5 |
H |
H |
so2ch3 |
Cl |
2-furil |
1.312 |
c2h5 |
H |
H |
so2ch3 |
Cl |
3-furil |
1.313 |
c2h5 |
H |
H |
so2ch3 |
Cl |
3-metil-5-izoxazolil |
1.314 |
c2h5 |
H |
H |
so2ch3 |
Cl |
5-tiazolil |
1.315 |
C2H5 |
H |
H |
so2ch3 |
Cl |
4-tiazolil |
1.316 |
c2h5 |
H |
H |
so2ch3 |
Cl |
2-tiazolil |
1.317 |
c2h5 |
H |
H |
so2ch3 |
Cl |
3-izoxazolil |
HU 225 015 Β1
1. táblázat (folytatás)
Szám |
R1 |
R2 |
R3 |
L |
M |
z |
1.318 |
C2H5 |
H |
H |
SO2CH3 |
Cl |
2-piridil |
1.319 |
C2H5 |
H |
H |
so2ch3 |
Cl |
3-piridil |
1.320 |
C2H5 |
H |
H |
so2ch3 |
Cl |
4-piridil |
1.323 |
c2h5 |
H |
H |
so2ch3 |
metil |
4-metil-2-oxazolil |
1.324 |
C2H5 |
CH3 |
H |
so2ch3 |
metil |
5-pirimidinil |
1.325 |
CH3 |
ch3 |
H |
so2ch3 |
metil |
3-tienil |
1.326 |
ch3 |
ch3 |
H |
so2ch3 |
metil |
2-furil |
1.327 |
ch3 |
ch3 |
H |
so2ch3 |
metil |
3-furil |
1.328 |
ch3 |
ch3 |
H |
so2ch3 |
metil |
3-metil-5-izoxazolil |
1.329 |
ch3 |
ch3 |
H |
so2ch3 |
metil |
5-tiazolil |
1.330 |
ch3 |
ch3 |
H |
so2ch3 |
metil |
4-tiazolil |
1.331 |
ch3 |
ch3 |
H |
so2ch3 |
metil |
2-tiazolil |
1.332 |
ch3 |
ch3 |
H |
so2ch3 |
metil |
3-izoxazolil |
1.333 |
ch3 |
ch3 |
H |
so2ch3 |
metil |
2-piridil |
1.334 |
ch3 |
ch3 |
H |
so2ch3 |
metil |
3-piridil |
1.335 |
ch3 |
ch3 |
H |
so2ch3 |
metil |
4-piridil |
1.338 |
ch3 |
ch3 |
H |
so2ch3 |
CH3 |
4-metil-2-oxazolil |
1.339 |
ch3 |
ch3 |
H |
so2ch3 |
ch3 |
5-pirimidinil |
1.340 |
ch3 |
ch3 |
p-CH3—C6H4-SO2 |
so2ch3 |
ch3 |
3-tienil |
1.341 |
ch3 |
ch3 |
p-CH3-C6H4-SO2 |
so2ch3 |
ch3 |
2-furil |
1.342 |
ch3 |
ch3 |
p-CH3—C6H4-SO2 |
so2ch3 |
ch3 |
3-furil |
1.343 |
ch3 |
ch3 |
p-CH3-C6H4-SO2 |
so2ch3 |
ch3 |
3-metil-5-izoxazolil |
1.344 |
ch3 |
ch3 |
p-CH3-C6H4-SO2 |
so2ch3 |
ch3 |
5-tiazolil |
1.345 |
ch3 |
ch3 |
p-CH3—C6H4—SO2 |
so2ch3 |
ch3 |
4-tiazolil |
1.346 |
ch3 |
ch3 |
p-CH3-C6H4-SO2 |
so2ch3 |
ch3 |
2-tiazolil |
1.347 |
ch3 |
ch3 |
p-CH3-C6H4-SO2 |
so2ch3 |
ch3 |
3-izoxazolil |
1.348 |
ch3 |
ch3 |
p-CH3-C6H4-SO2 |
so2ch3 |
ch3 |
2-piridil |
1.349 |
ch3 |
ch3 |
p-CH3-C6H4-SO2 |
so2ch3 |
ch3 |
3-piridil |
1.350 |
ch3 |
ch3 |
p-CH3—C6H4—SO2 |
so2ch3 |
ch3 |
4-piridil |
1.353 |
ch3 |
ch3 |
p-CH3-C6H4-SO2 |
so2ch3 |
ch3 |
4-metil-2-xazolil |
1.354 |
ch3 |
ch3 |
p-CH3-C6H4-SO2 |
so2ch3 |
ch3 |
5-pirimidinil |
1.355 |
ch3 |
cf3 |
H |
so2ch3 |
Cl |
2-tienil |
1.356 |
ch3 |
cf3 |
H |
so2ch3 |
Cl |
3-tienil |
1.357 |
ch3 |
cf3 |
H |
so2ch3 |
Cl |
2-furil |
1.358 |
ch3 |
cf3 |
H |
so2ch3 |
Cl |
3-furil |
1.359 |
ch3 |
cf3 |
H |
so2ch3 |
Cl |
3-metil-5-izoxazolil |
1.360 |
ch3 |
cf3 |
H |
so2ch3 |
Cl |
5-tiazolil |
1.361 |
ch3 |
cf3 |
H |
so2ch3 |
Cl |
4-tiazolil |
1.362 |
ch3 |
cf3 |
H |
so2ch3 |
Cl |
2-tiazolil |
1.363 |
ch3 |
cf3 |
H |
so2ch3 |
Cl |
3-metil-5-izotiazolil |
1.364 |
ch3 |
cf3 |
H |
so2ch3 |
Cl |
3-izoxazolil |
1.365 |
ch3 |
cf3 |
H |
so2ch3 |
Cl |
5-fenil-2-tiazolil |
1.366 |
ch3 |
cf3 |
H |
so2ch3 |
Cl |
2-piridil |
HU 225 015 Β1
1. táblázat (folytatás)
Szám |
R1 |
R2 |
R3 |
L |
M |
z |
1.367 |
ch3 |
cf3 |
H |
SO2CH3 |
Cl |
3-piridil |
1.368 |
ch3 |
cf3 |
H |
so2ch3 |
Cl |
4-piridil |
1.369 |
ch3 |
cf3 |
H |
so2ch3 |
Cl |
1 -metil-2-pirrolil |
1.370 |
ch3 |
cf3 |
H |
so2ch3 |
Cl |
1 -metil-1,2,4-triazo!-5-il |
1.375 |
ch3 |
cf3 |
H |
so2ch3 |
Cl |
2-oxazolil |
1.376 |
ch3 |
cf3 |
H |
so2ch3 |
Cl |
5-oxazolil |
1.377 |
ch3 |
ch3 |
H |
so2ch3 |
Cl |
4,5-dihidro-3-izoxazolil |
1.378 |
c2h5 |
H |
H |
so2ch3 |
Cl |
4,5-dihidro-3-izoxazolil |
Az (I) általános képletű vegyületek és a mezőgazdaságban használható sóik - izomerelegyekként vagy tiszta izomerjeik formájában is - herbicid készítmények hatóanyagaként alkalmazhatók. Az (I) általános képletű vegyületeket hatóanyagként tartalmazó készítmények, különösen nagyobb mennyiségekben való felhasználásuk esetén a nem művelt területeken nagyon jól leküzdik a gyomokat. A haszonnövények, így a búza, rizs, kukorica, szója és a gyapot között pedig nagyon jól leküzdik a gyomokat és a káros füveket, anélkül azonban, hogy ezek a vegyületek a haszonnövényeket említésre méltó mértékben károsítanák. Ez a hatás már kis mennyiségekben való alkalmazásuk esetén is fellép.
Tekintettel az alkalmazási módszerek sokféleségére, az (I) általános képletű vegyületeket, illetve az ezeket hatóanyagként tartalmazó gyomirtó készítményeket még számos más haszonnövénynél felhasználhatjuk a gyomok leküzdésére. Ilyen haszonnövények például a következők:
Allium cepa, Ananas comosus, Arachis hypogaea, Asparagus officinalis, Béta vulgáris spp. altissima, Béta vulgáris spp. rapa, Brassica napus var. napus, Brassica napus var. napobrassica, Brassica rapa var. silvestris, Camellia sinensis, Carthamus tinctorius, Carya illinoinensis, Citrus limon, Citrus sinensis, Coffea arabica (Coffea canephora, Coffea liberica), Cucumis sativus, Cynodon dactylon, Daucus carota, Elaeis quineensis, Fragaria vesca, Glycine max, Gossypium hirsutum (Gossypium arboreum, Gossypium herbaceum, Gossypium vitifolium), Helianthus annuus, Hevea brasiliensis, Hordeum vulgare, Humulus lupulus, Ipomoea batatas, Juglans regia, Lens culinaris, Linum usitatissimum, Lycopersicon lycopersicum, Malus spp., Manihot esculenta, Medicago sativa, Musa spp., Nicotiana tabacum (N. rustica), Olea europaea, Oryza sativa, Phaseolus lunatus, Phaseolus vulgáris, Picea abies, Pinus spp., Pisum sativum, Prunus avium, Prunus persica, Pyrus communis, Ribes sylvestre, Ricinus communis, Saccharum officinarum, Secale cereale, Solanum tuberosum, Sorghum bicolor (S. vulgare), Theobroma cacao, Trifolium pratense, Triticum aestivum, Triticum durum, Vicia faba, Vitis vinifera, Zea mays.
Ezenkívül az (I) általános képletű vegyületeket olyan haszonnövényeknél is alkalmazhatjuk, amelyeket előzőleg nemesítéssel (beleértve a géntechnikai módszereket is) toleránssá tettünk a herbicid vegyületek hatásával szemben.
Az (I) általános képletű vegyületeket, illetve az ezeket hatóanyagként tartalmazó gyomirtó készítményeket kikelés előtt vagy kikelés után is alkalmazhatjuk. Ha bizonyos haszonnövények a hatóanyagokat csak kevéssé tűrik, úgy olyan felhasználási technikát is alkalmazhatunk, amelynél a hatóanyagokat a permetezőkészülékkel úgy juttatjuk ki, hogy azok az érzékeny haszonnövények leveleit lehetőleg egyáltalán ne érjék, miközben a hatóanyagok az alul fejlődő gyomok leveleire vagy a puszta talajra jutnak (post-directed, lay-by).
Az (I) általános képletű vegyületeket, illetve az ezeket hatóanyagként tartalmazó gyomirtó készítményeket például közvetlenül permetezhető vizes oldatok, porok, szuszpenziók, magas százalékos tartalmú vizes, olajos vagy más szuszpenziók vagy diszperziók, emulziók, olajdiszperziók, paszták, porozó-, szórószerek vagy granulátumok formájában alkalmazhatjuk permetezéssel, füstöléssel, porozással, szórással vagy locsolással. Az alkalmazási formák a felhasználás céljához igazodnak; ezeknek minden esetben a találmány szerinti hatóanyagok lehető legfinomabb eloszlását kell biztosítaniuk.
A készítményekben közömbös adalék anyagokként a következők szerepelhetnek: közepes-magas forráspont-tartományú ásványolaj-frakciók, így a kerozin vagy a dízelolaj, szénkátrányolajok, növényi vagy állati eredetű olajok, alifás, gyűrűs és aromás szénhidrogének, például a paraffinok, tetrahidronaftalin, alkilezett naftalinok és származékaik, alkilezett benzolok és származékaik, a metanol, etanol, propanol, butanol, ciklohexanol, ciklohexanon vagy az erősen poláros oldószerek, így az N-metil-pirrolidon és a víz.
Vizes készítményeket emulziókoncentrátumokból, szuszpenziókból, pasztákból, nedvesíthető porokból vagy vízzel diszpergálható granulátumokból víz hozzáadásával készíthetünk. Emulziók, paszták vagy olajdiszperziók előállítására a hatóanyagokat magukban vagy olajban vagy oldószerben oldva, nedvesítő-, tapadást elősegítő, diszpergáló- vagy emulgeálószerek segítségével vízben homogenizálhatjuk. Vízzel hígítható
HU 225 015 Β1 olyan koncentrátumokat is előállíthatunk azonban, amelyek hatóanyagot, nedvesítő-, tapadást elősegítő, diszpergáló- vagy emulgeálószert és adott esetben még oldószert vagy olajat is tartalmaznak.
A készítményekben felületaktív anyagokként (adjuvánsokként) a következők szerepelhetnek: az aromás szulfonsavak, például a lignin-, fenol-, naftalin- és a dibutil-naftalinszulfonsav, valamint a zsírsavak alkálifém-, alkáliföldfém- és ammóniumsói, az alkil- és az alkil-aril-szulfonátok, az alkil-, lauril-éter- és zsíralkohol-szulfátok sói, továbbá a szulfatált hexa-, hepta- és oktadekanolok sói, valamint a zsíralkohol-glikol-éterek sói, a szulfonált naftalinnak és származékainak a formaldehiddel képzett kondenzációs termékei, a naftalinnak, illetve a naftalinszulfonsavaknak a fenollal és a formaldehiddel képzett kondenzációs termékei, a poli(oxi-etilén)-oktil-fenil-éter, az etoxilezett izooktil-, oktil- vagy nonil-fenol, az alkil-fenil- és a tributil-fenilpoliglikol-éterek, alkil-aril-poliéter-alkoholok, az izotridecil-alkohol, zsíralkoholoknak az etilén-oxiddal képzett kondenzációs termékei, etoxilezett ricinusolaj, poli(oxi-etilén)- vagy poli(oxi-propilén)-alkil-éterek, lauril-alkohol-poliglikol-éter-acetát, a szorbit-észter, ligninszulfitszennylúgok vagy a metil-cellulóz.
Porokat, szóró- vagy porozószereket a hatóanyagoknak egy szilárd hordozóanyaggal való összekeverésével vagy összeőrlésével állíthatunk elő.
Granulátumokat, például bevont, impregnált vagy homogén granulátumokat a hatóanyagoknak szilárd hordozóanyagokon való megkötésével állíthatunk elő. Szilárd hordozóanyagok az ásványi termékek, így a kovasavak, szilikagélek, szilikátok, talkum, kaolin, mészkő, mész, kréta, bolusz, lösz, agyag, dolomit, diatómaföld, a kalcium- és magnézium-szulfát, magnézium-oxid, őrölt műanyagok, műtrágyák, így az ammónium-szulfát, -foszfát és -nitrát, a karbamid és a növényi termékek, így a gabonaliszt, a fahéj-, fa- és csonthéjőrlemények, a cellulózpor vagy más szilárd hordozóanyagok.
A közvetlen felhasználásra alkalmas készítményekben az (I) általános képletű hatóanyagok koncentrációja széles határok között változhat. A készítmények általában 0,001-98 tömegszázalék, előnyösen 0,01-95 tőmegszázalék hatóanyagot tartalmaznak. A készítményekben a hatóanyagok tisztasága 90-100%-os, előnyösen 95-100%-os (NMR-spektrumuk alapján).
Példák a találmány szerinti (I) általános képletű vegyieteket hatóanyagként tartalmazó készítmények előállítására.
1. példa tömegrész 1.216 számú hatóanyagot feloldunk 80 tömegrész alkilezett benzolból, 8-10 mól etilén-oxidnak és 1 mól olajsav-N-monoetanol-amidnak 10 tömegrésznyi reakciótermékéből, 5 tömegrész dodecil-benzolszulfonsav-kalciumsóból és 40 mól etilén-oxidnak és 1 mól ricinusolajnak 5 tömegrésznyi reakciótermékéből álló elegyben. A fenti oldatot 100 000 tömegrész vízbe öntve és benne finoman eloszlatva 0,02 tömegszázalék hatóanyag-tartalmú vizes diszperziót nyerünk.
2. példa tömegrész 1.216 számú hatóanyagot feloldunk 40 tömegrész ciklohexanonból, 30 tömegrész izobutanolból, 7 mól etilén-oxidnak és 1 mól izooktil-fenolnak 20 tömegrésznyi reakciótermékéből és 40 mól etilén-oxidnak és 1 mól ricinusolajnak 10 tömegrésznyi reakciótermékéből álló elegyben. A fenti oldatot 100 000 tömegrész vízbe öntve és benne finoman eloszlatva 0,02 tömegszázalék hatóanyag-tartalmú vizes diszperziót nyerünk.
3. példa tömegrész 1.216 számú hatóanyagot feloldunk 25 tömegrész ciklohexanonból, 65 tömegrész 210-280 °C forráspont-tartományú ásványolaj-frakcióból és 40 mól etilén-oxidnak és 1 mól ricinusolajnak 10 tömegrésznyi reakciótermékéből álló elegyben. A fenti oldatot 100 000 tömegrész vízbe öntve és benne finoman eloszlatva 0,02 tömegszázalék hatóanyag-tartalmú vizes diszperziót nyerünk.
4. példa tömegrész 1.216 számú hatóanyagot 3 tömegrész diizobutil-naftalin-a-szulfonsav-nátriumsóval, szulfitszennylúgból kapott 17 tömegrésznyi ligninszulfonsav-nátriumsóval és 60 tömegrész por formájú kovasavgéllel jól összekeverünk és egy kalapácsos malomban összeőrlünk. A kapott elegyet 20 000 tömegrész vízben finoman eloszlatva 0,1 tömegszázalék hatóanyag-tartalmú permetlét nyerünk.
5. példa tömegrész 1.216 számú hatóanyagot 97 tömegrész finom szemcsés kaolinnal jól összekeverünk. így 3 tömegszázalék hatóanyagot tartalmazó porozószert nyerünk.
6. példa tömegrész 1.216 számú hatóanyagot 2 tömegrész dodecil-benzolszulfonsav-kalciumsóval, 8 tömegrész zsíralkohol-poliglikol-éterrel, 2 tömegrész fenol/karbamid/formaldehid kondenzátum nátriumsóval és 68 tömegrész paraffinos jellegű ásványolajjal jól összekeverve stabil olajos diszperziót nyerünk.
7. példa tömegrész 1.216 számú hatóanyagot feloldunk 70 tömegrész ciklohexanonból, 20 tömegrész etoxilezett izooktil-fenolból és 10 tömegrész etoxilezett ricinusolajból álló elegyben. így stabil emulziókoncentrátumot nyerünk.
8. példa tömegrész 1.216 számú hatóanyagot feloldunk 80 tömegrész ciklohexanonból és 20 tömegrész Emulphor EL-ből álló elegyben. így stabil emulziókoncentrátumot nyerünk.
HU 225 015 Β1
A hatásspektrum szélesítése céljából és szinergikus hatások elérésére az (I) általános képletű pirazolil-benzoil-származékokat más gyomirtó és növényi fejlődést szabályozó hatóanyagcsoportok számos képviselőjével össze lehet keverni és együtt kijuttatni. Keverékpartnerekként szerepelhetnek például a következők: diazinok, 4H-3,1-benzoxazin-származékok, benzotiadiazinonok, 2,6-dinitro-anilin-származékok, N-fenil-karbamátok, tiol-karbamátok, halogénezett karbonsavak, triazinok, amidok, karbamidszármazékok, difenil-éter-származékok, triazinonok, uracilszármazékok, benzo-furán-származékok, olyan ciklohexán-1,3-dion-származékok, amelyeket a 2-es helyzetben például egy karboxi- vagy karbiminocsoport szubsztituál, kinolinkarbonsav-származékok, imidazolinonok, szulfonamidok, szulfonil-karbamid-származékok, aril-oxi- és heteroaril-oxi-fenoxi-propionsavak, valamint sóik, észtereik, amidjaik és más egyéb vegyületek.
Ezenkívül hasznos lehet az (I) általános képletű vegyieteket magukban vagy más herbicid hatóanyagokkal való kombinációban még további növényvédő szerekkel, például a kártevők vagy a fitopatogén gombák és baktériumok elleni hatóanyagokkal összekeverni és együtt kijuttatni. Fontos továbbá az ásványi sóoldatokkal való összekeverhetőség, amiket a táp- és nyomelemek hiányának kiküszöbölésére használhatunk fel. A készítményekhez nem fitotoxikus olajokat és olajkoncentrátumokat is hozzáadhatunk.
Az (I) általános képletű hatóanyagokból a felhasznált mennyiség a gyomirtás céljától, az évszaktól, a célnövény fajától és a növények fejlődési stádiumától függően 0,001-3,0, előnyösen azonban 0,01-1,0 kg hatóanyag/ha.
Alkalmazási példák
Az (I) általános képletű pirazolil-benzoil-származékok gyomirtó hatását a következő üvegházi kísérletek mutatják.
A kísérleti növények tenyészedényeként műanyag virágcserepek szolgáltak, amelyekben szubsztrátumként körülbelül 3,0% humuszt tartalmazó agyagos homok volt. A vizsgálni kívánt növények magvait fajonként elkülönítve vetettük el.
A kikelés előtti alkalmazás esetén a vízben szuszpendált vagy emulgeált hatóanyagokat közvetlenül a vetés után juttattuk ki, finoman porlasztó permetezőkészülékkel. A tenyészedényeket enyhén megöntöztük, hogy a növények csírázását és fejlődését biztosítsuk, majd átlátszó műanyag burával fedtük le őket, amíg a növények ki nem fejlődtek. Ez a lefedés a kísérleti növények egyenletes csírázását biztosította, amennyiben ezt a hatóanyagok nem befolyásolták.
Kikelés utáni alkalmazás esetén a kísérleti növényeket, fajuktól függően csak 3-15 cm magasságúra hagytuk megnőni, és csak ezután kezeltük őket a vízben szuszpendált vagy emulgeált hatóanyagokkal. Ebből a célból a kísérleti növényeket vagy közvetlenül elvetettük és ugyanabban a tenyészedényben termesztettük, vagy pedig ezeket csíranövényekként egymástól elkülönítve termesztettük, majd a kezelés előtt néhány nappal a kísérleti tenyészedényekbe átültettük.
A kísérleti növényeket, fajuktól függően 10-25 °C-on, illetve 20-35 °C-on termesztettük. A kísérteti periódus időtartama 2-4 hét volt. Ez alatt az idő alatt a növényeket gondoztuk, és az egyedi kezelésekre adott reakcióikat kiértékeltük.
A kiértékelés 0-100° beosztású skála alapján történt, ahol a 100° azt jelenti, hogy a növények nem keltek ki, illetve hogy legalább a talaj feletti részeik teljesen elpusztultak, és a 0° pedig azt jelenti, hogy a növények egyáltalán nem károsodtak, illetve hogy fejlődésük teljesen normális volt.
Az üvegházi kísérletekben vizsgált növények a következők:
Tudományos
elnevezés |
Közismert név |
Bayer-kód |
Chenopodium album |
fehér libatop |
CHEAL |
Echinochloa
crus-galli |
kakaslábfű |
ECHCG |
Sinapis alba |
fehérmustár |
SINAL |
Setaria faberi |
óriás ecsetpázsit |
SETFA |
Zea mays |
kukorica |
ZEAMX |
2. táblázat
Üvegházi kísérletben a kikelés után alkalmazott (c) képletű vegyület gyomirtó hatása
Példa száma |
1.216 |
Felhasznált mennyiség (kg hatóanyag/ha) |
0,125 |
0,0625 |
Vizsgált növények |
Százalékos károsodásuk |
ZEAMX |
10 |
0 |
CHEAL |
95 |
95 |
SINAL |
90 |
90 |
3. táblázat
Üvegházi kísérletben a kikelés után alkalmazott (d) képletű vegyület gyomirtó hatása
Példa száma |
1.286 |
Felhasznált mennyiség (kg hatóanyag/ha) |
0,125 |
0,0625 |
Vizsgált növények |
Százalékos károsodásuk |
ZEAMX |
15 |
10 |
ECHCG |
100 |
100 |
SETFA |
98 |
90 |
HU 225 015 Β1
3. táblázat (folytatás)
Példa száma |
1.286 |
Felhasznált mennyiség (kg hatóanyag/ha) |
0,125 |
0,0625 |
Vizsgált növények |
Százalékos károsodásuk |
CHEAL |
98 |
98 |
SINAL |
100 |
95 |
A találmány szerinti (I) általános képletű vegyületek herbicidhatását összehasonlítottuk a technika állását képező EP 282944 számú szabadalmi irat szerinti vegyületek herbicidhatásával. A vizsgálatnak alávetett növények az alábbiak:
Tudományos elnevezés |
Közismert név |
Abutilon theophrasti |
selyemmályva |
Galium aparine |
ragadós galaj |
Echinochloa cruss-galli |
kakaslábfű |
Setaria faberi |
óriás ecsetpázsit |
Setaria viridis |
zöldmuhar |
4. táblázat
A találmány szerinti 1.378 számú vegyület és az EP 282944 számú szabadalmi irat 35. számú vegyületének gyomirtó hatása 62,5 és 31,25 g hatóanyag/ha üvegházi kísérletben kikelés után történő alkalmazásakor
|
O Cl N°\
ΛΤα
N OH SO.CH,
I 2 3
ch2ch3
1.378 számú vegyület |
0 Cl 0
NÍkljC0
N OH ^-^SCLCH,
I 2 3
ch2ch3
EP 282944 35. számú vegyülete |
Felhasznált mennyiség (g hatóanyag/ha) |
62,5 |
31,25 |
62,5 |
31,25 |
Vizsgált növények |
Százalékos károsodásuk |
Ragadós galaj |
90 |
85 |
30 |
25 |
Óriás ecsetpázsit |
95 |
90 |
80 |
75 |
Zöldmuhar |
90 |
90 |
80 |
60 |
5. táblázat
A találmány szerinti 1.302 számú vegyület és az EP 282944 számú szabadalmi irat 35. számú vegyületének gyomirtó hatása 62,5 és 31,25 g hatóanyag/ha üvegházi kísérletben kikelés után történő alkalmazásakor
|
O Cl N°\
n^N^OH^^SO.CHI 2 3
CH2CH3
1.302 számú vegyület |
O Cl 0
N'n^'OH^^'SO-CH,
I 2 3
ch2ch3
EP 282944 35. számú vegyülete |
Felhasznált mennyiség (g hatóanyag/ha) |
62,5 |
31,25 |
62,5 |
31,25 |
Vizsgált növények |
Százalékos károsodásuk |
Kakaslábfű |
100 |
100 |
90 |
90 |
Óriás ecsetpázsit |
100 |
95 |
80 |
75 |
Zöldmuhar |
100 |
100 |
80 |
60 |
HU 225 015 Β1
6. táblázat
A találmány szerinti 1.301 számú vegyület és az EP 282944 számú szabadalmi irat 35. számú vegyületének gyomirtó hatása 62,5 és 31,25 g hatóanyag/ha üvegházi kísérletben kikelés után történő alkalmazásakor
|
O |
?' ’ί'ι'Λ |
O |
Cl 0 |
|
|
l II / |
|
|
|
|
|
|
Χ/Τ |
|
/πζ ií |
|
lí |
|
|
Nx X |
|
Νχ |
|
|
N OH
| |
so2ch3 |
N OH
| |
^^so2ch3 |
|
ch2ch3 |
|
ch2ch3 |
|
|
1.301 számú vegyület |
EP 282944 35. számú vegyülete |
Felhasznált mennyiség |
62,5 |
31,25 |
62,5 |
31,25 |
(g hatóanyag/ha) |
|
|
|
|
Vizsgált növények |
Százalékos károsodásuk |
Selyemmályva |
85 |
80 |
80 |
50 |
Óriás ecsetpázsit |
90 |
90 |
80 |
75 |
Zöldmuhar |
95 |
50 |
80 |
60 |
A fenti eredmények a találmány szerinti vegyületek kiváló herbicidhatását szemléltetik. A találmány szerinti vegyületek gyomirtó hatása - különösen kisebb alkalmazási mennyiségek esetén - nagyobb a legközelebbi technika állását képező vegyületek gyomirtó hatásánál.
Szintézispéldák
A) A kiindulási vegyületek előállítása
9. példa
2-Klór-3-formil-4-(metil-szulfonil)benzoesav-metil-észter
a) 286 g (2,14 mól) alumínium(lll)-kloridnak 420 ml etilén-dikloriddal készült szuszpenziójába 15-20 °C-on becsepegtetjük 157 g (2 mól) acetil-klorid és 420 ml etilén-diklorid elegyét. Végül a reakcióelegybe becsepegtetjük 346 g (2 mól) 2-klór-6-(metil-tio)-toluolnak 1 liter etilén-dikloriddal készült oldatát. Ezután a reakcióelegyet még 12 óráig keverjük, majd 3 kg jég és 1 liter tömény sósav elegyébe öntjük. A reakcióelegyet metilén-dikloriddal extraháljuk, a szerves fázist vízzel mossuk, nátrium-szulfáttal szárítjuk és bepároljuk. A bepárlási maradékot vákuumban desztilláljuk.
így 256 g (kitermelés: 60%) 2-klór-3-metil-4-(metil-tio)-acetofenont nyerünk. Olvadáspontja: 46 °C.
b) 163 g (0,76 mól) 2-klór-3-metil-4-(metil-tio)-acetofenont 1,5 liter vízmentes ecetsavban oldunk. Az oldathoz adunk 18,6 g nátrium-volframátot, és a reakcióelegybe hűtés közben becsepegtetünk 173,3 g 30 t%-os hidrogén-peroxid-oldatot. Ezután a reakcióelegyet még két napig keverjük, majd vízzel meghígítjuk. A kivált szilárd anyagot kiszűrjük, vízzel mossuk és szárítjuk.
így 164 g (kitermelés: 88%) 2-klór-3-metil-4-(metil-szulfonil)-acetofenont nyerünk. Olvadáspontja: 110-111 °c.
c) 82 g (0,33 mól) 2-klór-3-metil-4-(metil-szulfonil)-acetofenont 700 ml dioxánban oldunk, és az oldathoz szobahőmérsékleten hozzáadunk 1 liter 12,5%-os nátrium-hipoklorit-oldatot. Ezután a reakcióelegyet 80 °C-on még egy óráig keverjük. Lehűlése után a reakcióelegy két fázisra válik szét, amelyek közül az alsót vízzel meghígítjuk és gyengén megsavanyítjuk. A kivált szilárd anyagot vízzel mossuk és szárítjuk.
így 60 g (kitermelés: 73%) 2-klór-3-metil-4-(metil-szulfonil)-benzoesavat nyerünk. Olvadáspontja: 230-231 °C.
d) 100 g (0,4 mól) 2-klór-3-metil-4-(metil-szulfonil)benzoesavat 1 liter metanolban oldunk, és az oldatba forralás közben 5 órán át sósavgázt vezetünk be. Végül a reakcióelegyet bepároljuk.
így 88,5 g (kitermelés: 84%) 2-klór-3-metil-4-(metil-szulfonil)-benzoesav-metil-észtert nyerünk. Olvadáspontja: 107-108 °C
e) 82 g (0,31 mól) 2-klór-3-metil-4-(metil-szulfonil)benzoesav-metil-észtert 2 liter szén-tetrakloridban oldunk. Az oldathoz, megvilágítás közben apránként hozzáadunk 56 g (0,31 mól) N-bróm-szukcinimidet. A reakcióelegyet szűrjük, a szűrletet bepároljuk, és a bepárlási maradékot 200 ml metil-terc-butil-éterrel felvesszük. Az oldathoz petrolétert adunk, mire szilárd anyag válik ki, amit kiszűrünk és megszárítunk.
így 74,5 g (kitermelés: 70%) 3-(bróm-metil)-2klór-4-(metil-szulfonil)-benzoesav-metil-észtert nyerünk. Olvadáspontja: 74-75 °C.
f) 41 g (0,12 mól) 3-(bróm-metil)-2-klór-4-(metil-szulfonil)-benzoesav-metil-észternek 250 ml acetonitrillel készült oldatához adunk 42,1 g (0,36 mól) N-metil-morfolin-N-oxidot. A reakcióelegyet szobahőmérsékleten 12 óráig keverjük, majd bepároljuk, és a bepárlási maradékot etil-acetáttal felvesszük. Az oldatot vízzel extraháljuk, nátrium-szulfáttal szárítjuk és bepároljuk.
HU 225 015 Β1 így 31,2 g (kitermelés: 94%) cím szerinti vegyületet nyerünk. Olvadáspontja: 98-105 °C.
10. példa
2- Klór-4-(metil-szulfonil)-3-(trifluormetil-szulfonil-oxi)-benzoesav-metil-észter
a) 101 g (0,41 mól) 2-klór-3-hidroxi-4-(metil-szulfonil)-benzoesavat 1,3 liter metanolban oldunk, és az oldatba forralás közben 4 órán át sósavgázt vezetünk be. Az oldatot bepároljuk, a bepárlási maradékot metilén-dikloriddal felvesszük és kálium-karbonát-oldattal extraháljuk. A vizes fázis pH-ját híg sósavval 7-re állítjuk be, majd a vizes fázist metilén-dikloriddal kirázzuk. Végül az oldatot pH=1-ig megsavanyítjuk, és a terméket metilén-dikloriddal extraháljuk.
így 76,2 g (kitermelés: 71%) 2-klór-3-hidroxi-4-(metil-szulfonil)-benzoesav-metil-észtert nyerünk.
b) 76 g (0,29 mól) 2-klór-3-hidroxi-4-(metil-szulfonil)-benzoesav-metil-észter és 68 g piridin 700 ml metilén-dikloriddal készült oldatához -20 °C-on hozzáadunk 89 g (0,32 mól) trifluor-metánszulfonsavanhidridet. Az oldatot szobahőmérsékleten még 12 órán át keverjük, metilén-dikloriddal hígítjuk és vízzel kirázzuk. A szerves fázist magnézium-szulfáttal szárítjuk és bepároljuk.
így 94 g (kitermelés: 82%) cím szerinti vegyületet nyerünk. Olvadáspontja: 69 °C.
B) A köztitermékek előállítása
11. példa
3- (3-lzopropil-5-izoxazolil)-4-(metil-szulfonil)benzoesav-metil-észter
a) 30 g (102 mmol) 3-bróm-4-(metil-szulfonil)benzoesav-metil-észter, 90 mg palládium-diklorid, 240 mg trifenil-foszfin, 200 ml dietil-amin és 60 ml dimetil-formamid elegyéhez adunk 10 g (102 mmol) (trimetil-szilil)-acetilént és 180 mg réz(l)-jodidot. A reakcióelegyet 40 °C-on 4,5 órán át majd szobahőmérsékleten 12 órán át keverjük. A reakcióelegyet szűrjük, a szűrletet bepároljuk, a bepárlási maradékot Kieselgel tölteten toluollal, mint futtatószerrel kromatografáljuk.
így olajként nyerünk 17,3 g (kitermelés: 55%) 4(metil-szulfonil )-3-(trimetil-szilil-etinil )-benzoesavmetil-észtert.
b) 100 ml metanolban 25 g 4-(metil-szulfonil)-3-(trimetil-szilil-etinil)-benzoesav-metil-észtert és 0,9 g kálium-karbonátot szobahőmérsékleten 18 órán át keverünk. Végül a szilárd anyagot kiszűrjük, a szűrletet bepároljuk, a bepárlási maradékot etil-acetát és víz kétfázisú elegyével felvesszük. A szerves fázist nátriumszulfáttal szárítjuk és bepároljuk.
így 15 g (kitermelés: 79%) 4-(metil-szulfonil)-3etinil-benzoesav-metil-észtert nyerünk. Olvadáspontja: 95-98 °C.
c) 13,5 g (57 mmol) 4-(metil-szulfonil)-3-etinilbenzoesav-metil-észtert 50 ml metilén-dikloridban oldunk. Az oldathoz hozzáadunk 5,2 g (60 mmol) izobutiraldehid-oximot, és hozzácsepegtetünk 41 g 12,5 t%-os nátrium-hipoklorit-oldatot. Végül a reakcióelegyet szobahőmérsékleten még 24 órán át keverjük. Ezután a reakcióelegyet metilén-diklorid és víz kétfázisú elegyével kirázzuk, a szerves fázist bepároljuk, és a bepárlási maradékot Kieselgel tölteten toluol/etil-acetát eleggyel, mint futtatószerrel kromatografáljuk.
így 8,8 g (kitermelés: 48%) cím szerinti vegyületet nyerünk. Olvadáspontja: 102-104 °C.
12. példa
2-Klör-3-(3-izoxazolil)-4-(metil-szulfonil)benzoesav-metil-észter
a) A 9. példa cím szerinti vegyületének 15 grammjából (54 mmol), 4,2 g (60 mmol) hidroxil-amin-hidrokloridból és 300 ml metanolból álló kevert elegybe becsepegtetjük 3,18 g (30 mmol) nátrium-karbonátnak 80 ml vízzel készült oldatát. A reakcióelegyet szobahőmérsékleten egy éjjelen át keverjük, majd lehajtjuk a metanolt, és a maradékot éter és víz kétfázisú elegyével kirázzuk. Az éteres fázist nátrium-szulfáttal szárítjuk és bepároljuk.
így 14,4 g (kitermelés: 91%) 2-klór-3-(hidroxi-imino-metil)-4-(metil-szulfonil)-benzoesav-metil-észtert nyerünk. Olvadáspontja: 126-128 °C.
b) 5,3 g (18 mmol) 2-klór-3-(hidroxi-imino-metil)-4(metil-szulfonil)-benzoesav-metil-észtert 50 ml metilén-dikloridban oldunk, és az oldatba 0-5 °C-on 30 percig acetiléngázt vezetünk be. Végül 10 °C-on végzett további acetiléngáz-bevezetés közben a reakcióelegyhez adunk egy késhegynyi nátrium-acetátot, és becsepegtetünk 15 ml 10 t%-os nátrium-hipoklorit-oldatot. Az adagolás befejeződése után 10 °C-on további 15 percig folytatjuk az acetiléngáz bevezetését a reakcióelegybe. Ezután a reakcióelegyet még 12 óráig keverjük, majd a fázisokat szétválasztjuk. A szerves fázist vízzel mossuk, nátrium-szulfáttal szárítjuk és bepároljuk.
így 4,8 g (kitermelés: 84%) cím szerinti vegyületet nyerünk. Olvadáspontja: 145-147 °C.
13. példa
2-Klór-3-(2-tiazolil)-4-(metil-szulfonil)-benzoesavmetil-észter
A 10. példa cím szerinti vegyületének 17,5 grammjából (44 mmol), 33 g (88 mmol) 2-(tributil-sztannil)-tiazolból, 5,8 g lítium-kloridból, 1 g [tetrakisz(trifenil-foszfin)-palládium(0)]-ból, egy késhegynyi 2,6-di(terc-butil)-4-metil-fenolból és 200 ml 1,4-dioxánból álló elegyet saját gőznyomásán, 140 °C-on egy autoklávban 3 órán át keverünk. Lehűlése után a reakcióelegyet egy Kieselgel-rétegen át szűrjük, metil-terc-butil-éterrel mossuk és bepároljuk. A bepárlási maradékot Kieselgel-tölteten toluol és etil-acetát elegyével, mint futtatószerrel kromatografáljuk.
így 9,1 g (kitermelés: 62,6%) cím szerinti vegyületet nyerünk. Olvadáspontja: 135-138 °C.
14. példa
2-Klór-3-(5-oxazolil)-4-(metil-szulfonil)-benzoesavmetil-észter
A 9. példa cím szerinti vegyületének 25 grammjából (0,09 mól), 17,6 g (0,09 mól) (p-toluolszulfonil-metil)-izocianidból, 6,2 g (0,045 mól) finoman elporított kálium-karbonátból és 450 ml metanolból álló elegyet for15
HU 225 015 Β1 ralás közben 5 órán át keverünk. Végül az oldószert lehajtjuk, a bepárlási maradékot etil-acetáttal felvesszük és vízzel extraháljuk. A szerves fázist nátrium-szulfáttal szárítjuk és bepároljuk.
így 24,7 g (kitermelés: 87%) cím szerinti vegyületet nyerünk.
1H-NMR-spektruma (CDCI3): δ=8,24 (d, 1H); 8,15 (s, 1H); 8,01 (d, 1H); 7,40 (s, 1H); 4,0 (s, 3H); 2,96 (s, 3H)ppm.
A fentiekkel analóg módon állítjuk elő az alábbi 7. 5 táblázatban felsorolt (Illa) általános képletű köztitermékeket.
7. táblázat (Illa) általános képletű vegyületek
Szám |
T |
L |
M |
z |
Fizikai jellemzők Olvadáspont (’C); 1H-NMR (CDCI3) [ppm] |
3.1 |
metoxi |
SO2CH3 |
Cl |
3-furil |
8,24 (d, 1H); 7,82 (d, 1H);
7,64 (m, 2H); 6,55 (s, 1H);
3,99 (s, 3H); 2,80 (s, 3H) |
3.2 |
metoxi |
so2ch3 |
H |
2-tiazolil |
95-98 |
3.3 |
etoxi |
SO2C2H5 5 |
Cl |
2-tiazolil |
8,18 (d, 1H); 7,97 (m, 2H);
7,71 (d, 1H); 4,47 (q, 2H);
3,36 (q, 2H); 1,42 (t, 3H);
1,24 (t, 3H) |
3.4 |
OH |
SO2CH3 |
Cl |
2-tiazolil |
288-290 |
3.5 |
OH |
so2ch3 |
Cl |
2-tienil |
177-180 |
3.6 |
OH |
sozch3 |
ch3 |
2-tienil |
175-178 |
3.7 |
OH |
so2ch3 |
ch3 |
2-furil |
167-171 |
3.8 |
metoxi |
so2ch3 |
ch3 |
2-tienil |
91-95 |
3.9 |
OH |
so2ch3 |
H |
2-furil |
219-223 |
3.10 |
metoxi |
so2ch3 |
ch3 |
2-furil |
103-106 |
3.11 |
OH |
so2ch3 |
H |
2-tienil |
222-224 |
3.12 |
metoxi |
so2ch3 |
Cl |
3-izoxazolil |
8,62 (1H); 8,18 (1H); 8,00 (1H); 6,58 (1H); 3,98 (3H);
3,22 (3H) |
3.13 |
metoxi |
so2ch3 |
Cl |
5-fenil-2-oxazolil |
115-118 |
3.14 |
metoxi |
so2ch3 |
Cl |
5-oxazolil |
8,76 (1H); 8,22 (1H); 8,10 (1H); 7,63 (1H); 4,04 (3H);
3,08 (3H) |
3.15 |
metoxi |
so2ch3 |
Cl |
5-ciklopropil-izoxa-
zolil |
8,20 (1H); 7,95 (1H); 6,12 (1H); 3,98 (3H); 3,22 (3H);
2,15 (1H); 1,03-1,09 (4H) |
3.16 |
metoxi |
so2ch3 |
Cl |
4,5-dihidro-3-
izoxazolil |
8,12 (1H); 7,98 (1H); 4,60 (2H); 3,98 (3H); 3,42 (2H);
3,25 (3H) |
3.17 |
metoxi |
so2ch3 |
Cl |
5-metil-1,2,4-
oxadiazol-3-il |
102-105 |
3.18 |
metoxi |
so2ch3 |
Cl |
4,5-dihidro-2-
oxazolil |
8,08 (1H); 7,98 (1H); 4,57 (2H); 4,12 (2H); 3,98 (3H);
3,29 (3H) |
3.19 |
OH |
so2ch3 |
Cl |
3-furil |
8,29 (1H); 8,02 (1H); 7,67 (2H); 6,59 (1H); 2,83 (3H) |
3.20 |
metoxi |
so2ch3 |
Cl |
3-tienil |
8,23 (1H); 7,84 (1H); 7,49 (2H); 7,13 (1H); 3,98 (3H);
2,62 (3H) |
3.21 |
OH |
so2ch3 |
H |
3-furil |
200-202 |
3.22 |
OH |
so2ch3 |
Cl |
5-metil-4-fenil-2-
tiazolil |
200-204 |
HU 225 015 Β1
C) A végtermékek előállítása
15. példa
1,3-Dimetil-4-[2-klór-4-(metil-szulfonil)-3-(5-izoxazolil)-benzoil]-5-hidroxi-pirazol (1.216 számú hatóanyag) 5
1,22 g (10,9 mmol) 1,3-dimetil-5-hidroxi-pirazolt és 1,1 g (10,9 mmol) trietil-amint 75 ml acetonitrilben oldunk. Ehhez az oldathoz 0 °C-on hozzáadjuk 3,5 g (10,9 mmol) 2-klór-4-(metil-szulfonil)-3-(5-oxazolil)benzoil-kloridnak 50 ml (acetonitril-szulfonil)-3-(5-oxazolil)-benzoil-kloridnak 50 ml acetonitrillel készült oldatát. A reakcióelegyet 0 °C-on még egy órán át keverjük, majd szobahőmérsékleten a reakcióelegybe becsepegtetünk 4,45 g (44 mmol) trietil-amint és 0,61 g (7,2 mmol) α-hidroxi-izobutironitrilt. Az oldatot szobahőmérsékleten 12 órán át keverjük. Feldolgozása céljából a reakcióelegyhez előbb híg sósavat adunk, majd a reakcióelegyet metil-terc-butil-éterrel extraháljuk. Az éteres fázist 5%-os kálium-karbonát-oldattal kirázzuk. Sósavval való megsavanyítása után a terméket etil-acetáttal extraháljuk ki a vizes fázisból. Az etil-acetátos fázist nátrium-szulfáttal szárítjuk és bepároljuk.
így 1,2 g nyersterméket kapunk, amit oszlopkromatográfiásan tisztítva 0,4 g (kitermelés: 27%) cím szerinti vegyületet nyerünk. Olvadáspontja: 236-241 °C.
A fentiekkel analóg módon állítjuk elő az alábbi 8. táblázatban felsorolt (Id) általános képletű vegyületeket.
8. táblázat (Id) általános képletű vegyületek
Szám |
R1 |
R2 |
R3 |
L |
M |
z |
Olvadáspont (°C) |
5.1 (1.376) |
ch3 |
cf3 |
H |
so2ch3 |
Cl |
5-oxazolil |
183-190 |
5.2(1.216) |
ch3 |
ch3 |
H |
so2ch3 |
Cl |
5-oxazolil |
236-241 |
5.3 (1.198) |
ch3 |
ch3 |
H |
so2ch3 |
Cl |
3-izoxazolil |
117-130 |
5.4(1.377) |
ch3 |
ch3 |
H |
so2ch3 |
Cl |
4,5-dihidro-3-izo-
xazolil |
125-130 |
5.5(1.378) |
C2H5 |
H |
H |
so2ch3 |
Cl |
4,5-dihidro-3-izo-
xazolil |
61-65 |
5.6(1.302) |
c2h5 |
H |
H |
so2ch3 |
Cl |
3-izoxazolil |
175-178 |
5.7(1.196) |
ch3 |
ch3 |
H |
so2ch3 |
Cl |
2-tiazolil |
125 |
5.8(1.189) |
ch3 |
ch3 |
H |
so2ch3 |
Cl |
2-tienil |
90 |
5.9(1.286) |
ch3 |
H |
H |
so2ch3 |
Cl |
2-tiazolil |
78 |
5.10(1.301) |
c2h5 |
H |
H |
so2ch3 |
Cl |
2-tiazolil |
191-194 |
SZABADALMI IGÉNYPONTOK 40