HU220915B1 - Artificial stone for stabilising traffic areas in the open - Google Patents

Description

A találmány tárgya műkő, különösképpen betonból szabadban lévő, közlekedésre szolgáló felületek szilárddá tételére, ahol a kő széles fugák képzésére a lefektetési síkra merőleges és egymással párhuzamos oldalfelületein vele egy darabból kialakított, egymással teljesen azonosan kiképzett távtartó bütykökkel van ellátva, a távtartó bütykök és a hozzájuk rendelt oldalfelületek egymáson fekvő szabad végfelületei a lefektetési sík irányában egymás mellett egy foggal és a szomszédosán lefektetett kő foga részére benyúlóan kiképzett felfekvőfelülettel rendelkeznek, és a kő egy körbejárási irányában a fogak és a felfekvőfelületek egymás utáni elrendezését illetően valamennyi távtartó bütyök azonosan van kiképezve, továbbá a kő oldalfelületeinek a lefektetési síkkal párhuzamos határos hossza egyszeri vagy egész számú többszöröse egy legkisebb határos hossznak és valamennyi legkisebb határos hosszal rendelkező oldalfelület-szakasz egy távtartó bütyökkel van ellátva és valamennyi bütyöknek a fog és a felfekvőfelület között, valamint a felfektetési síkkal párhuzamosan és a hozzárendelt oldalfelületre merőlegesen fekvő középtengelye a megfelelő oldalfelület-szakasz középvonalára illeszkedik.

Ilyen kövek, amelyekkel adott esetben különösképpen betonból készült lapok körülzárhatok, előállíthatok zárt vagy strukturált felülettel. Készülnek azonban olyan kövek, illetve lapok is, amelyek áttörésekkel vannak kiképezve, példaképpen az úgynevezett gyeprács kövek, amelyeknél az áttöréseket földdel töltik fel és füvei vetik be, miáltal a kővel burkolt felületnek füvesített külsőt tudnak kölcsönözni.

Annak érdekében, hogy a szomszédosán lefektetett kövek között széles fuga jöjjön létre, amely egy ásványianyag-keverékkel vagy földdel tölthető fel és füvesíthető, a bevezetőben említett kövek távtartó bütykökkel vannak ellátva, amelyek a hozzájuk rendelt oldalfalakra merőleges irányú kiterjedésükkel a fuga szélességét meghatározzák.

A fugák kiképzése és adott esetben a kövek áttörései arra szolgálnak, hogy a fellépő felületi vizeket elnyeljék úgy, hogy az említett kövekkel fedett felület esetében drenázsberendezések szükségtelenné válhatnak vagy legalábbis tehermentesíthetők.

Tekintettel arra, hogy valamennyi távtartó bütyök azonosan van kiképezve, és azonos módon fejti ki hatását, a kövek lefektetése nem igényel különösebb figyelmet. Ezek a kövek, ahogy a lefektető személynek kezébe kerülnek, a már lefektetett kövekhez minden további nélkül illeszthetők, miáltal szükségtelenné válik minden olyan idő- és munkaráfordítás, amelyek akkor merülnek fel, ha a már lefektetett kövek távtartó bütykeihez kell a következő követ oly módon illeszteni, hogy ehhez a művelethez a kő forgatása szükséges a kő helyes pozicionálása érdekében. Ily módon tehát a leegyszerűsödött lefektetési művelet következtében jelentős időráfordítás-csökkenés érhető el.

A kövek méretezésével függ össze, hogy egy lefektetési mintához meghatározott kövek esetén azok nagysága rendszerint egy legkisebb alapméretből vagy annak többszöröséből adódik. Ennél a legkisebb alapméretnél a hatásos oldalhosszúság egyenlő a kő oldalhosszúságával, amelyhez a hosszirányban csatlakozó fúgák felének kétszerese adódik hozzá, amelyeknek nagysága, illetve szélessége a szemben lévő szomszéd kővel hatást kifejtő távtartó bütyök nagyságából adódik. Amennyiben azonban egy kő hosszúsága az alapméret háromszorosát teszi ki, úgy ebben az esetben a kő középső hosszszakaszának hatásos hossza az alapméretnek felel meg, amíg az ahhoz kétoldalt csatlakozó oldalsó hosszszakaszok hatásos hosszúsága az alapméret hosszához adott ezen hosszirányban csatlakozó fúgák fél szélességével növelt hossznak felel meg.

Amennyiben egy ilyen kő kiképzésénél a távtartó bütykök a bevezetőben említett módon vannak elrendezve, úgy a szomszédos kövek minden esetben az alapméret által adott raszternek megfelelően illeszthetők össze, ahol ezen raszter útján a szomszédos kövek egymással szembeni eltolása lépcsőzésének finomsága meghatározható. Minél finomabbra kívánjuk ezt a lépcsőzést beállítani, annál kisebbre kell a raszter alapméretét megválasztani, hogy egy adott nagyságú kőnél a szomszédos kövek egymással szembeni eltolásához elegendő egymás mellett fekvő távtartó bütyök álljon rendelkezésre.

A továbbiakban leírásra kerülő ismert köveknél a szomszédosán lefektetett kövek távtartó bütykei a lefektetési sík és a hozzájuk rendelt oldalfelületek irányában az egymás mellett álló fogak egymás felé irányuló oldalai útján alakzáró kapcsolatba lépnek, ami egy olyan kötéshez vezet, ami csak egy irányban hatásos. Ezúton egy olyan burkolat jön létre, amely szilárdságát illetően a lefektetési síkkal párhuzamosan nem minden, szokásosan fellépő terhelésnek áll ellen, minthogy az egyes kövek az említett alakzárással ellentétes irányban egymással szemben eltolódhatnak, illetve a kötésen belül elfordulás lehetősége áll fent. Ez az elmozdulási lehetőség a burkolat különösen terhelt helyein ahhoz vezet, hogy a kövek fokozatos elfordulás után szabaddá válnak, ami a burkolat megsérüléséből eredő veszélyeket eredményezi. Ilyen különösképpen terhelt helyek például ott jelentkeznek, ahol gyakran nehéz járműveket kormányoznak lassú haladás közben vagy akár álló helyzetben. Az ismert kövek ezen hátrányával megalkudtak nyilvánvalóan arra való tekintettel, hogy ezen kövek egy burkolat szögletben lefektetett szakaszának sarkaiba is akadály nélkül lefektethetők.

Fentiekből kiindulva a találmány feladata egy műkő létrehozása, illetve a bevezetőben ismertetett műkő oly módon való továbbfejlesztése, hogy a szomszédos kövek vonatkozásában azok kölcsönös kapcsolata mindkét, az oldalfelületekkel párhuzamos irányban biztosítva legyen és mégis a kövek akadálytalan, szokásos lefektethetősége - a már lefektetett kövekkel szemben lényegében vízszintes mozgatás útján - megvalósítható legyen.

A feladat találmány szerinti megoldása műkő különösképpen betonból, szabadban lévő, közlekedésre szolgáló felületek szilárddá tételére, ahol a kő széles fugák képzésére a lefektetési síkra merőleges és egymással párhuzamos oldalfelületein vele egy darabból kialakított,

HU 220 915 BI egymással teljesen azonosan kiképzett távtartó bütykökkel van ellátva, a távtartó bütykök és a hozzájuk rendelt oldalfelületek egymáson fekvő szabad végfelületei a lefektetési sík irányában egymás mellett egy foggal és a szomszédosán lefektetett kő foga részére benyúlóan kiképzett felfekvőfelülettel rendelkeznek és a kő egy körbejárási irányában a fogak és a felfekvőfelületek egymás utáni elrendezését illetően valamennyi távtartó bütyök azonosan van kiképezve, továbbá a kő oldalfelületeinek a lefektetési síkkal párhuzamos határos hossza egyszeri vagy egész számú többszöröse egy legkisebb határos hossznak és valamennyi legkisebb határos hosszal rendelkező oldalfelület-szakasz egy távtartó bütyökkel van ellátva és valamennyi bütyöknek a fog és a felfekvőfelület között, valamint a felfektetési síkkal párhuzamosan és a hozzárendelt oldalfelületre merőlegesen fekvő középtengelye a megfelelő oldalfelület-szakasz középvonalára illeszkedik, ahol a felfekvőfelületek a fog méretének megfelelő és azt a lefektetési síkkal párhuzamos irányban közrefogó foghézagként van kiképezve, továbbá a fog és a foghézag ezen irányba mutató oldalai egy legalább 90°-os szöget zárnak be és ezen szög szögfelezője a hozzárendelt oldalra merőleges.

A találmány szerinti ezen intézkedésekkel biztosítható, hogy a fogak párhuzamosan a lefektetési felülettel és a mindenkor hozzájuk rendelt oldalfelületekkel mindkét oldalon a megfelelő foghézagokkal megtámasztásra kerülnek úgy, hogy a kőnek nincs lehetősége a fugák irányával párhuzamos vízszintes erők hatására a szomszédosán lefektetett kővel szemben az alakzárásból eltolás vagy a lefektetési síkra merőleges tengely körüli elfordulás útján kiszabadulni. Ezáltal a találmány szerinti műkövekkel kialakított burkolat stabilitása nemcsak egy egyenes irányban haladó közlekedésből eredő terhelésekkel szemben biztosított, hanem olyan rendkívüli terhelésekkel szemben is, amelyek a kövekre a lefektetési síkra merőleges tengely körüli forgatónyomatékot fejtenek ki.

Másrészről a kövek szokásos fektetési lehetősége biztosított, minthogy a találmány szerinti szög kialakítása minden esetben lehetővé teszi, hogy a köveket - lényegében vízszintes mozgatással - akár egy már lefektetett, szomszédos kövek által képezett szöglet sarkába is behelyezhessük.

A találmány keretein belül célszerű, hogy a fog és a foghézag oldalai 90°-os szöget zárjanak be, minthogy ezáltal a szomszédosán lefektetett kövek legnagyobb méretű kölcsönös csatlakoztatása alakítható ki és így az ezen kövekből létesített burkolat a legnagyobb stabilitással rendelkezik. A fogak és a foghézagok oldalfelületei lehetnek síkfelületként kiképezve, ami egyszerű kialakítást tesz lehetővé. Lehetséges azonban a fogak és foghézagok oldalfalait síkfelülettől eltérően, például ívelten kiképezni. Lényeges azonban ezen utóbbi esetben is, hogy az oldalfalak közepes hajlásszöge legalább 90° legyen. Természetesen azonban csak olyan oldalfalkiképzések alkalmazhatók, amelyek a kövek lefektethetőségét nem befolyásolják.

Ami a távtartó bütykök végfelületeinek kiképzését illeti, lehetséges a távtartó bütykök fogainak és annak megfelelően a foghézagoknak végfelületeit - a lefektetési síkkal párhuzamosan - hegyesszög, csonka kúp vagy ív alakban kiképezni.

Előnyös továbbá, ha a távtartó bütyök a kő lefektetési síkkal szemben lévő éléhez viszonyítva a lefektetési sík irányában süllyesztve van elrendezve. Ezáltal a kövek lefektetése után a távtartó bütykök fölött elegendő hely áll a ráhelyezett föld rendelkezésére úgy, hogy ezáltal a szomszédos kövek között megszakítatlan fugák létesülnek.

A kövek négyzet, négyszög, hatszög, L alakú, Z alakú, T alakú vagy kettős T alakú, a lefektetési síkkal párhuzamos keresztmetszettel alakíthatók ki.

Különösképpen nagy felületű kövek esetén a találmányi gondolat továbbfejlesztéseként előnyös lehet, ha a kő egy széles fugával van osztva és az ily módon kialakított kőelemek szilárd kapcsolatot létesítő hidakkal vannak összekötve, ahol ezek a hidak elrendezésüket illetően a távtartó bütyköknek megfelelően lehetnek kiképezve. Ezáltal egy nagy kő segítségével olyan benyomás érhető el, mintha a felület több kisebb, adott esetben különböző méretű kőből lenne kialakítva, anélkül azonban, hogy szükséges lett volna megfelelő számú kisebb kő külön-külön való lefektetésére.

Végezetül lehetséges, hogy a kő további azonos vagy különböző méretű kővel egy lefektetési egységgé van összefogva, miáltal fentáll a lehetőség a lefektetést mechanikus segédeszközzel eszközölni.

A találmányt a továbbiakban kiviteli példák kapcsán rajzok alapján ismertetjük közelebbről. A mellékelt rajzokon az

1. ábra egy négyzet alakú kő találmány szerint kiképzett bütykökkel, a

2. ábra több, az 1. ábra szerinti kő egymás mellé fektetve, a

3. és 4. ábra a 2. ábrához hasonlóan egymás mellé fektetett kövek, a távtartó bütykök módosított kiképzésével,

5. ábra több halszálka-kötésben lefektetett téglalap alakú kő,

6. ábra egy módosított kőkialakítás L alakban,

7. ábra egy hatszögű kő a találmány szerint kiképzett és elrendezett távtartó bütykökkel, és a

8. ábra néhány egymás mellé lefektetett 7. ábra szerinti kő.

Az 1. ábra egy négyzet alakú 1 követ szemléltet, amely az ábrázolt középvonalaknak megfelelően négy négyzet alakú 2 alapméretből tevődik össze. Valamennyi 2 alapméret 3, 4 oldalfelületei 5, 6 távtartó bütykökkel rendelkeznek. Ezen távtartó bütykök figyelembevételével adódik a 2 alapméretek hatásos hosszúsága, jelen esetben a 3, illetve 4 oldalfelület hosszúsága, amely két szomszéd kő közötti 7 fuga felével van megnövelve, azaz a rajzon ábrázolt 9 hosszúság.

Az 5, 6 távtartó bütykök végfelületei egymás mellett egy 10 foggal és egy ahhoz illeszkedő 11 foghézaggal rendelkeznek, ahol az 1 kő körbejárási irányában valamennyi 5, 6 távtartó bütyök 10 fogai és 11 foghézagai azonos sorrendben követik egymást. Ezáltal a szomszédos 1, 8 kövek távtartó bütykeinek egymás felé irányu3

HU 220 915 BI ló végfelületei alakzáróan egymásba illenek úgy, hogy a kövek a rajz síkjával párhuzamosan és az egymás felé irányuló oldalfelületeikkel egymáshoz képest nem csúsztathatok el.

Ezen túlmenően az 5, 6 távtartó bütykök helyzete valamennyi 9 hosszúsághoz viszonyítva azonosan és úgy van kialakítva, hogy valamennyi távtartó bütyök 12 középtengelyei a 9 hosszúság felezőjére illeszkednek.

Mind a 10 fogak, mind all foghézagok oldalai egymásba illeszkedő 40, 41 szöget zárnak be, amelyeknek nagysága legalább 90°, előnyösen azonban 90°, és amelyeknek 42, 43 szögfelezői a hozzájuk rendelt kőoldal felületekre merőlegesek. Ez a kialakítás érvényes a 2-8. ábrákon szemléltetett kiviteli alakokra is, anélkül, hogy ezt a körülményt ezen ábrák kapcsán újólag megemlítenénk.

A 2. ábra több egymás mellé fektetett 1 követ szemléltet. Ebből az ábrából kitűnik, hogy a kövek nemcsak koaxiálisán, hanem egymáshoz képest eltolva is fektethetők, ahol az eltolás lépcsőzése a szomszédos 5, illetve 6 távtartó bütykök távolságából adódik. Ebből következik, hogy ez a lépcsőzés annál finomabb, minél kisebbre választjuk az 1. ábra szerinti 2 alapméretet.

A 3. ábra az 1. ábra kapcsán ismertetetteknek megfelelően 13 köveket szemléltet. Ez esetben azonban a távtartó bütykök kiképzése oly módon van módosítva, hogy all foghézag 10 foggal szemben lévő oldalához ismételten csatlakozik egy, a 10 fognak megfelelő 14 kiszélesedés, amely azt a célt szolgálja, hogy a szomszéd kővel létesített alakzáró csatlakozásnak nagyobb stabilitást kölcsönözzön a kövekre ható tolóerőkkel szemben.

Az 1-3. ábra szerinti kiviteli alakok esetében a 10 fogak és 11 foghézagok, illetve a 14 kiszélesedések lényegében trapéz alakú keresztmetszettel rendelkeznek, amelyeknek oldalai egyenes mentén vannak kiképezve. Ezzel szemben a 4. ábra szerinti 16 kövek 15 távtartó bütykei esetében a 17 fogak, illetve a 18 foghézagok oldalai egymásba illeszkedően ív alakban vannak kialakítva. Az 1. ábra kapcsán tárgyalt 40, 41 szögeket illetően a megállapítások a 4. ábra vonatkozásában is érvényesek a 17 fogak lábánál lévő oldalak hajlásszögére, illetve a 18 foghézagok nyílásszögére vonatkozóan.

Az 5. ábra egy halszálka-kötést szemléltet, amely téglalap alakú 20 kövekből van összeállítva, amely kövek a 2 alapméret hatszorosaként vannak kiképezve. Ennek megfelelően egy kőoldalon három 6 távtartó bütyök van egymás mellett kialakítva, és a középső alapméret hatásos oldalhossza a kő oldalának az ott ténylegesen meglévő 21 hosszszakaszának felel meg, mert a kő ezen oldalának irányában a 21 hossz-szakaszhoz nem csatlakoznak 5 távtartó bütykök.

A 6. ábra az 1. ábrán szemléltetett kövekhez viszonyítottan egy lehetőséget szemléltet, amely szerint több, az 1. ábrán feltüntetett követ lehetséges egy összefüggő, az adott esetben L alakú egységként kiképezni. Ehhez három ilyen 22, 23, 24 kőelem azokon a helyeken, ahol normál körülmények között 5, 6 távtartó bütykökkel csatlakoznának egymáshoz, 25 hidakkal vannak egymáshoz kapcsolva, illetve az egység 26, 27 fúgákkal van osztva úgy, hogy az egységnek egy megfelelő lefektetését követően olyan benyomás alakul ki, mintha az 1. ábra szerinti kövek kerültek volna egymás mellé lefektetésre. A 6. ábrán szemléltetett egység kialakításával a lefektetési munka kapcsán jelentős időmegtakarítás érhető el.

A 7. ábra egy hatszögű 30 követ ábrázol, amely azonos hosszúságú oldalakkal és 31 távtartó bütykökkel rendelkezik, amely távtartó bütykök az 1. ábra szerinti 5 és 6 távtartó bütyköknek megfelelően vannak kiképezve. A legkisebb oldalfelülethosszhoz tartozó 32 hatásos hosszúság nagysága az 1. ábra kapcsán ismertetetteknek felel meg, ahol azonban a 32 hatásos hossz rövidebb, ami a 30 kő egymáshoz csatlakozó oldalainak a 90°-tól eltérő szögeinek értékéből adódik. A 31 távtartó bütykök kiképzése és elhelyezése ugyancsak megfelel az 1 -4. ábrán szemléltetett kiviteli alaknak.

Végezetül a 8. ábra néhány, a 7. ábra szerinti 30 kő egymás mellett lefektetett alakját szemlélteti. Ez esetben is lehetséges három kőből képzett egység esetén a távtartó bütyköket a 6. ábra szerint hidakkal helyettesíteni.

Claims (11)

1. Műkő, különösképpen betonból, szabadban lévő, közlekedésre szolgáló felületek szilárddá tételére, ahol a kő szomszédosán lefektetett kövek között széles fugák képzésére a lefektetési síkra merőleges és egymással párhuzamos oldalfelületein vele egy darabból kialakított, egymással teljesen azonosan kiképzett távtartó bütykökkel van ellátva, a távtartó bütykök egymáson fekvő szabad végfelületei a lefektetési sík és a hozzájuk rendelt oldalfelületek irányában egymás mellett egy foggal és a szomszédosán lefektetett kő foga részére benyúlóan kiképzett felfekvőfelülettel rendelkeznek és a kő egy körbejárási irányban a fogak és a felfekvőfelületek egymás utáni elrendezését illetően valamennyi távtartó bütyök azonosan van kiképezve, továbbá a kő oldalfelületeinek a lefektetési síkkal párhuzamos hatásos hossza egyszeri vagy egész számú többszöröse egy legkisebb hatásos hossznak és valamennyi legkisebb hatásos hosszal rendelkező oldalfelüíet-szakasz egy távtartó bütyökkel van ellátva és valamennyi bütyöknek a fog és a felfekvőfelület között, valamint a felfektetési síkkal párhuzamosan és a hozzárendelt oldalfelületre merőlegesen fekvő középtengelye a megfelelő oldalfelület-szakasz középvonalára illeszkedik, azzal jellemezve, hogy a felfekvőfelületek a fog (10,17) méretének megfelelő és azt a lefektetési síkkal párhuzamos irányban közrefogó foghézagként (11, 18) vannak kiképezve, továbbá a fog (10, 17) és a foghézag (11, 18) ezen irányba mutató oldalai egy legalább 90°-os szöget zárnak be és ezen szög szögfelezője a hozzárendelt oldalra (3, 4) merőleges.

2. Az 1. igénypont szerinti műkő, azzal jellemezve, hogy a fog (10, 17) és a foghézag (11, 18) oldalai 90°os szöget (40,41) zárnak be.

3. Az 1. vagy 2. igénypont szerinti műkő, azzal jellemezve, hogy a fog (10) és a foghézag (11) oldalai síkfelületek.

HU 220 915 Bl

4. Az 1. vagy 2. igénypont szerinti műkő, azzal jellemezve, hogy a fog (17) és a foghézag (18) oldalai síkfelülettől eltérő felületek és az oldalak közepes hajlásszöge legalább 90°.

5. Az 1-4. igénypontok bármelyike szerinti műkő, 5 azzal jellemezve, hogy a távtartó bütykök (5, 6, 15, 31) fogainak (10, 17) és megfelelően a foghézagoknak (11,

18) végfelületei a lefektetést síkkal párhuzamos metszetben hegyesszöget bezáróak vagy ív alakúak.

6. Az 1-5. igénypontok bármelyike szerinti műkő, azzal jellemezve, hogy a távtartó bütykök (5, 6, 15, 31) a kőnek a lefektetési síkkal szemben lévő éléhez viszonyítva, a lefektetési sík irányában süllyesztve vannak elrendezve.

7. Az 1-6. igénypontok bármelyike szerinti műkő, 15 azzal jellemezve, hogy a kő négyzetes (1,13, 16), négyszögű (20), hatszögű (30), L alakú (22, 23, 24), Z alakú, T alakú vagy kettős T alakú, a lefektetési síkkal párhuzamos keresztmetszettel rendelkezik.

8. Az 1-7. igénypontok bármelyike szerinti műkő, azzal jellemezve, hogy a kő legalább egy széles fugával (27) van osztva és az így kiképzett kőelemek (22, 23, 24) hozzájuk mereven csatlakozó közös hidak (25) útján vannak egymással összekapcsolva.

9. A 8. igénypont szerinti műkő, azzal jellemezve, hogy a hidak (25) elrendezésüket illetően a távtartó büty10 köknek (5, 6, 15, 31) megfelelően vannak kiképezve.

10. A 8. vagy 9. igénypont szerinti műkő, azzal jellemezve, hogy a kőelemek (22,23,24) különböző nagyságúak.

11. Az 1-10. igénypontok bármelyike szerinti műkő, azzal jellemezve, hogy az további azonos vagy különböző nagyságú kövekkel egy lefektetési egységgé van összefogva.