HU219783B - Vulkanizáló szerszám, és annak légtelenítő furatába való beépítésre szolgáló légtelenítőszelep - Google Patents

Abstract

A találmány tárgya vulkanizálószerszám légtelenítőfuratába (2) valóbeépítésre szolgáló légtelenítőszelep (3), mely – mozgathatószelepbetéttel (4), szárral (5) és tányérral (6) rendelkezik, – amozgatható szelepbetét (4) zárt állapotban a tányérnak (6) alégtelenítőszelepet (3) tartalmazó vulkani- zálószerszám (1) üregévelellentétes oldalára gyakorolt nyomással összenyomható, – ésmegfordítva, a szelepbetét (4) egy (11) segítségével nyitott állásbahozható, amikor a tányérra (6) az említett üreg felől nyomás nem hat,– a szelepbetét (4) mozgathatóságát behatároló, a szelepnek az üreggelellentétes oldalon lévő végén támasztékként kialakított elemekkelrendelkezik, melyek a szelepbetét (4) mozgathatóságát nyitottállapotban 2 mm-nél kisebb útra korlátozzák. A találmány lényege, hogya támasztékként kialakított elemek a szelepbetét (4) szerelhetőségénekbiztosítására játékkal rendelkező csapózárként (16 vagy 18) vannakkiképezve, egyrészt a szelepszár (5), és a szelepház (12), illetőleg –a szelepbetét (4) oldható elrendezése esetén közvetlenül avulkanizálószerszám (1) mindenkori szegmense (10) – másrészt avulkanizálószerszám (1) mindenkori szegmense (10) között. ŕ

Description

A találmány tárgya a vulkanizálószerszám és annak légtelenítőfuratába való beépítésre szolgáló légtelenítőszelep, különösen a sok, például 1000 és 3000 közötti számú szellőztetőfúrattal ellátott vulkanizálószerszámhoz javasolt a találmány szerinti légtelenítőszelep alkalmazása.

Ismeretes, hogy minden köpenyvulkanizálószerszámot szellőztetni kell annak érdekében, hogy a köpeny nyersanyaga belülről történő felhívás útján a vulkanizálóforma alakadó szerszámaira feküdjön fel. Ilyenkor a nyers köpenyanyag maga előtt külső levegőt tol ki radiális irányba. Ahol ez a levegő nem tud távozni, ott az éppen valamivel az alkalmazott fúvási nyomás alatti nyomásra komprimálódik. Bár a nyomás alkalmazása azzal jár, hogy a levegő jobban oldódik a kaucsukban, ez a levegőoldhatóság még ilyenkor is rendkívül kicsiny. A „kaucsuk” kifejezés alatt természetes és mesterséges kaucsukot, tehát többféle polimer keveréket is értünk. A levegőmaradékok, amelyeket nem vezetünk el, és nem oldódtak a kaucsukban, helyi légpárnákat képeznek a vulkanizálószerszám belső profilja és a nyers köpenyanyag külső profilja között. Az alábbiakban röviden „szerszám”-nak nevezett vulkanizálószerszámnak ezek a helyei és a nyers köpenyanyag között hiányzó közvetlen érintkezés nem csak a nyers köpenyanyag behorpadásához vezet az ilyen helyen, de ezenkívül annak következtében, hogy a levegő hővezető képessége sokkal kisebb, mint a szerszámfémé, csökkentett fűtéshez is. Ez arra vezethet, hogy nem kielégítő a kéntérhálósítás és a szerkezeti anyag üzemelés közben meghibásodik.

Ezért minden gépjárműköpeny-gyártó nagy figyelmet szentel szerszámainak a légtelenítésére.

A gépjárműköpenyek futófelület-profiljai általában igen részletdús hossz- és keresztirányú hornyokkal, valamint számos, részben ívelt bevágással vannak ellátva, amelyek különböző pozitív felületelemeket, mint tönköket és bordákat választanak el egymástól. Pneumatikái szempontból az általában számos, sugárirányba benyúló kiemelkedés, amely a későbbi köpenynegatívokat alakítja ki, az elvezetendő levegő-térfogatot egymástól elszigetelt kamrákba osztja el, amelyek mindegyike legalább egy légtelenítőcsatomát igényel.

A legrégibb és máig is uralkodó technika szerint a szerszámok légtelenítésére egy sor, a leképezendő felületre mintegy merőlegesen futó keskeny furatot helyeznek el, amelyek a szerszám külső építőelemeinek légtelenítőcsatomáiba torkollnak. Ezeknek a furatoknak az átmérője a fúratmélységtől és ezáltal a köpeny nagyságától függően 0,7-1,5 mm. Egy tipikus nyári személygépkocsiköpeny-formának mintegy 1500 légtelenítőfurata van, egy tipikus téli személygépkocsiköpeny-formának több mint körülbelül 2500.

Ezek a furatok az elvezetendő levegőre szerencsés módon igen kis ellenállást fejtenek ki; az áramlási ellenállás a szívósabb kaucsuk esetében is oly kicsi még, hogy a fúvónyomás kialakulása után a további áramlást megakadályozó térhálósodásig jelentős mennyiségű kaucsuk folyik be a légtelenítőfuratokba. Általában lehetőség van arra, hogy a vulkanizálási sebesség (hőmérséklet-változtatással, gyorsítóadagolással, kénadagolással történő) beállításával, a levegőztetőfúratok átmérőjének és a vulkanizált kefeszerű sorják szakítószilárdságának beállításával biztosítsuk, hogy a sorják a köpenynek a szerszámból történő kivételekor ne szakadjanak le. Ha leszakadnak és benne maradnak a levegőztetőfúratokban, akkor meghiúsítják az ebben a szerszámban vulkanizálandó következő köpeny megfelelő légtelenítését.

Sok olyan vevő van - éppen a felső árkategóriát illetően -, akik a szerszámból így kivett köpenyek kefeszerű vagy tüskeszerű megjelenését nem tartják elfogadhatónak. Ezért sokféle köpenyszériánál ezeket a soijákat a kiszállítás előtt eltávolítják. Erre számos technika ismeretes, amelyek közül egyesek borotválásra, mások gyalulásra, ismét mások csiszolásra emlékeztetnek. Különösen igényes célokra ismeretes az eltávolítandó soqák fagyasztásos elridegítése is. Mindezek a technikák azonban jelentős költségekkel járnak.

Ezért már régen fennáll az igény olyan berendezések és/vagy eljárások kifejlesztésére, amelyek utólagos költséges sorjátlanítás nélkül lehetővé teszik sorjamentes köpenyek gyártását. E feladat megoldására már több javaslatot ismertettek.

A 3,377,662 számú amerikai egyesült államokbeli szabadalmi leírásból ismeretes az, hogy az önmagukban ismert légtelenítőfúratok mindegyikébe egy keresztmetszetében csillag alakú stiftet helyeznek be, melynek külső gallérköre valamivel nagyobb, mint a légtelenítőfúratok belső átmérője, úgyhogy a stiftet egy illesztőnyomás tartja a furatában. így az eredetileg furatonként viszonylag nagyobb keresztmetszetet több, kisebb keresztmetszetű csatornára osztják, miáltal az így kiképezett egyes csatornák összes keresztmetszete is körülbelül 10-szeres faktorral kisebb, mint egy lefojtott légtelenítőfúrat keresztmetszet-felülete, az egyes csatomakeresztmetszet-felületek pedig annál 100-szoros faktorral kisebbek.

Ez a javaslat abból indul ki, hogy a keskeny ség bizonyos mértékét, tehát bizonyos fúróhossz/átmérő arányt a fúrók nem léphetnek túl, mert különben eltörnek. Ezért egy légtelenítőfurat átmérője nem választható tetszőlegesen kicsinyre. A megkövetelt légtelenítési funkció betöltésére azonban az áramlási keresztmetszeteknek jóval kisebbnek kell lenniük, mint ami egy fúróval elkészíthető; ennek megfelelően a sorják is kisebbek lennének. E szabadalmi leírásnak az az alapgondolata, hogy egy gyártástechnikai okokból túl széles furatot néhány, annál sokkal szűkebb csatornára fojtsanak le. Ezzel közel azonos tartalmú a 0 518 899 számú európai szabadalmi leírás is.

A 0 311 550 számú európai szabadalmi leírás azt a kitanítást adja, hogy az önmagában ismert légtelenítőcsatomák mindegyikébe egy kör keresztmetszetű stiftet kell behelyezni, melynek külső átmérője valamivel kisebb, mint a légtelenítőfurat belső átmérője a köpenyformáló oldalon. Egy jóval kívülebb eső részen mindegyik légtelenítőcsatomának kiszögelései vannak, amelyek a mindenkori stiftet nyomáshatásra illesztve tartják.

Itt is arról van szó, hogy az előzőleg túl széles csatornákat egy-egy stift behelyezésével utólag szűkítsék.

HU 219 783 Β

Az előzőekben hivatkozott szabadalmi leírástól eltérően ez a megoldás a légtelenítőfurat fennmaradó áramlási keresztmetszetét nem osztja el sok kis, egy gyűrűn fekvő részre, hanem egy összefüggő, szűk, kör alakú rést biztosít. Emiatt az előző szabadalmi leírás szerinti stiftek csillagszerű külső profilja, ami gazdaságosan egy drótnak a megfelelő matricán történő áthúzásával érhető el, a 0 311 550 számú európai szabadalmi leírás szerinti légtelenítőcsatomák ékelt kerékagyszerű belső profil kialakítását igényli, ami azt jelenti, hogy a fúrásról a költségesebb vésésre vagy marásra kell áttérni.

A 0 591 745 számú európai szabadalmi leírás azt javasolja, hogy a szerszám bizonyos, a köpenyt kialakító helyein 0,05 mm alatti pórusnagyságú, nyílt pórusú anyagot kell használni. Ennek a porozitásnak elég nagynak kell lennie ahhoz, hogy megfelelően gyors légelvezetést tegyen lehetővé és elég kicsinynek ahhoz, hogy megakadályozza a kaucsuknak a pórusokba hatolását és azok ezt követő eldugulását.

Saját tapasztalataink azonban arra mutatnak, hogy még így is, túl kis számú vulkanizált köpeny után már túl sok pórus eltömődik. A pórusok tisztítása csaknem lehetetlen.

A 0 440 040 számú európai szabadalmi bejelentés leírásából ismeretes, hogy az ilyen vonalak mentén szerszámszegmenseket szegmensrészekre osztanak fel, ezeket a helyeket a légtelenítési igénynek megfelelően egymással összekötik. Itt is arról az ötletről van szó tehát, hogy a légtelenítőcsatomákat szűkítsék oly módon, hogy az így megnövelt áramlási ellenállás csak igen kis befolyási utat tegyen lehetővé a kaucsuk számára.

A technika ezt megelőző állásához képest ez az intézkedés lehetővé teszi a légtelenítőrés tisztítását, amikor is az érintett szerszámszegmenst részszegmenseire osztjuk fel. Mindenesetre az ilyen szerszámok a futófelületek nagy száma miatt, amelyek ráadásul a legtöbb modem köpenyprofil esetében nem síkok, hanem azoknak a kész köpeny keresztbordás kialakításának megfelelően görbült felületeknek kell lenniük, nagyon drágák.

Az előzőekben említettekkel szemben az utóbb közzétett 39 14 649 számú német szabadalmi nyilvánosságrahozatali iratból az ilyen légtelenítőréseknek egy különleges elrendezése ismeretes (a nevezett leírásban ezt 18-as jelzéssel jelölik; 2. oszlop, 43. sor), éspedig e rések közvetlenül a bordák lábánál vannak elrendezve.

A 0 440 040 számú európai szabadalmi bejelentésnél valamivel korábbi elsőbbséggel rendelkező 0451 832 számú európai szabadalmi bejelentés szintén azt a kitanítást adja, hogy a légtelenítőréseket a szerszámszegmensek „puzzle”-szerű finommegosztásával alakítják ki. Ugyanebbe az irányba mutatnak a 19 33 816 számú német szabadalmi nyilvánosságrahozatali irat (lásd a 6. igénypontot), az A-76 91 423, A-51 119 776 számú japán, és a 4,691,431, valamint 4,708,609 számú amerikai egyesült államokbeli szabadalmi leírások is.

Azt is újra meg újra javasolták, hogy a köpenyvulkanizálószerszámban a futófelület-profil bepréselése előtt vákuumot kell létesíteni. Ehhez lényegesen kisebb számú légtelenítőcsatoma volna elegendő, megfelelő időelosztás esetén akár egyetlenegy is. Az ilyen szerszámból kivett köpenyek lényegében sorjamentesek, és nincs szükség a szerszám tisztítására.

Hátrányos módon azonban, a köpenyek vulkanizálószerszámainak nagysága és számos osztási síkja következtében 0,1 bar alatti vákuumnak a létesítése csak rendkívüli ráfordítással lehetséges. 0,1 bar nyomáson azonban marad még olyan mennyiségű levegő a szerszámban, ami több, mint amennyit a kaucsuk képes felvenni, ezért a légtelenítőcsatomákra még mindig szükség van. Hasonló megoldást javasolnak a 4,573,894, 4,597,929, 4,881,881 és 5,283,022 számú amerikai egyesült államokbeli szabadalmi leírások, valamint a 22 10 099 számú német szabadalmi nyilvánosságrahozatali irat és a 0 468 154 számú európai szabadalmi bejelentés leírása. Ide tartozik a 0 414 630 számú európai szabadalmi leírás, amely még azt a kitanítást adja, hogy az elkészült vulkanizált köpenyt a légtelenítőcsatomákon keresztül ellenirányban befúvott gáz segítségével kell kivenni a szerszámból. Az utóbbi, vákuum alkalmazása nélküli megoldás a 4,812,281 számú amerikai egyesült államokbeli szabadalmi leírásból már ismert volt.

A 22 00 314 és 31 42 288 számú német szabadalmi nyilvánosságrahozatali iratok berendezéseket ismertetnek sorja nélküli fröccsöntött formatestek előállítására. Az üreg forgástengelyével koncentrikusan egy egyetlen légtelenítőcsatoma van elrendezve, ami egy evakuátorba torkollik, amely a polimer keverék fröccsöntésének kezdetekor alapos vákuumot létesít a szerszámban. A maradék levegő nyomása itt nagyon kicsiny lehet, mert csak egyetlen tömítőfelület létezik, aminek ráadásul rövid az ívhossza. Röviddel a fröccsöntés megkezdése után, de még az üreg polimer keverékkel történő teljes kitöltése előtt egy gömb alakú szeleptányérral ellátott szelep lezárja a szellőzőcsatornát. A szelep zárását a polimer keveréknek a szeleptányér üreg felőli oldalára csapódó polimer keverék-áram idézi elő közvetlenül (lásd a 22 00 314 és 31 42 288 számú német szabadalmi nyilvánosságrahozatali iratokat) vagy közvetett úton, (lásd a 25 24 538 számú német szabadalmi nyilvánosságrahozatali iratot) az egy oldalon ható szállítónyomás által egy lemezre gyakorolt lemezhajlító erő, amelyet a szeleptányérra egy tolómechanizmus visz át. A szelep igen korai zárása idézi elő, hogy a szelepülés felülete és a szeleptányér üreg felőli gömbfelülete közé semmi sem hatol be a polimer keverékből. Ezáltal tökéletes levegőkihajtást érnek el és a szelepberagadás problémáját ab ovo megakadályozzák. Ezért a kész vulkanizált darab, különösen gumi tömítőgyűrű kivételekor a szelepnyitásra elegendő egy gyenge spirálrugó.

Ennek a légtelenítési technikának az a problémája, hogy a szerszámban még jelen levő maradék levegőmennyiség a szelep korai zárási időpontja miatt nem tud kiszabadulni és komprimálódik. Ez a hátrány kisméretű fföccsdaraboknál elviselhető, mert itt igen kis maradék levegőmennyiségek érhetők el. Ezenkívül a polimer keveréket szállító extrudereknél azok típusától függően 100 és 400 bar közötti, többnyire körülbelül 300 bar nyomás érhető el. Ezáltal a rendkívül kis levegőmennyiség fröccsszerszámokban nagyon komprimálható, úgyhogy a szerszámkitöltő folyamat végére a maradék levegő tér3

HU 219 783 Β fogata gyakorlatilag nullára csökken. Továbbá ezáltal nő a kaucsuk levegőoldó képessége.

Minthogy ilyen kis maradéklevegő-mennyiségek a szerszámokban nem lehetségesek, mert itt körülbelül három nagyságrenddel nagyobb térfogatokról van szó és számos, részben egymásra szoruló, igen nagy ívhosszúságú tömítőfelület van jelen, és mivel a személygépkocsi- és motorkerékpár-köpenyek esetében a szerszámtöltő nyomás csak körülbelül 10 bar, a nehéztehergépkocsi-köpenyek esetében pedig körülbelül 15 bar, ezért ez a sorjamentes fröccsöntés légköpenyek előállítására nem használható.

A 36 22 598 számú német szabadalmi nyilvánosságrahozatali iratból ismeretes egy olyan szerszámlégtelenítőcsatoma-elrendezés többkomponensű műanyag formatestek részére, amelynek egy kézzel működtethető szelepemelője van.

A technika állásával kapcsolatos vizsgálódást lezárandó meg kell állapítani, hogy bár az előbbiekben hivatkozott egyes javaslatok hoztak valami kismértékű javulást, de még mindig nincs megnyugtató megoldás az abroncsvulkanizáló szerszámok légtelenítésére, ami a legvilágosabban abból látszik, hogy a szerszámból kivett legtöbb köpenynek még ma is zavarónak minősített sorjái vannak.

Ezért a találmány célkitűzése, hogy olyan légtelenítőszelepet hozzon létre, ami utólagos forgácsoló megmunkálás nélkül gyakorlatilag sorjamentes légköpenyek gyártását teszi lehetővé.

A feladatot a találmány szerint azzal oldottuk meg, hogy a szerszám légtelenítőfurataiba beépíthető légtelenítőszelepet dolgoztunk ki, ami úgy van kiképezve, hogy a guminyersanyag közeledésére lezár és a köpeny szerszámból történő kivétele után ismét kinyit, úgyhogy a következő, vulkanizálandó guminyersanyag sajtolása ismét nyitott szelepekkel történik. Az egy-egy légtelenítőfúratban elrendezett mindegyik szelep a találmány szerint egy tengellyel és azon elhelyezett tányérral rendelkező mozgó szelepbetéttel van ellátva, amely az üreggel ellentétes oldalán egy tompa gömb alakú, és az üreg felőli oldalán egy legalábbis lényegében sík felülettel van kiképezve, ahol a szeleptányér tompa gömbszerű felülete a vulkanizálószerszám-szegmensnek, illetve egy szelepháznak ehhez csatlakozó felületéhez illeszkedik.

Ennél a megoldásnál a szelepek mindegyike a köpeny - ami jelen esetben egy légtömlő - nyersgumi anyagának sajtolása folyamán a polimer keverék érintésére zárt állásba nyomódik, és fordítva, a szelepek mindegyikét egy gyenge rugó a kész köpeny szerszámból történő kivételekor nyitott állásba nyomja.

Míg az egyetlen, ennél mintegy kétszer vagy háromszor nagyobb szelepen keresztül légtelenített fröccsszerszámoknál a szelep „túl korán” zár, az itt leírt - előnyösen evakuátort nem tartalmazó - köpenyvulkanizálószerszám-konstrukció számos apró szelepe lényegesen pontosabban működik az időben, különösen nem túl korán lép működésbe, ami biztonságtechnikai szempontból nagyon fontos, mert ezek mindig egy térhálósodó áramág végén vannak elhelyezve és nem a befolyónyílás közelében. Ehhez hozzávesszük, hogy egy 100 százalékos sorjaképződés-megakadályozásnál egyes szelepek egy árnyalattal túl későn zárnak. Az ily módon eltűrt, körgyűrűszerű sorják átlagos gyűrűkeresztmetszete az eddigi kísérletek szerint 2,8 mm, gyűrűszélességük körülbelül 0,3 mm és magasságuk körülbelül 0,25 mm. Ily módon a sorják olyan kicsik, hogy legalábbis a legtöbb piaci termék esetében elhagyható az utólagos sorjaeltávolítás.

Ennek az eredménye idő- és helyigény-megtakarítás, valamint gumihulladékok költséges elhelyezésének megtakarítása; e megtakarítások meghaladják a szelepek költsége okozta nagyobb tőkeigényt. A találmány megvalósításánál a szakembereket különösen az elért munkaidő-megtakarítás lepte meg, mert előzőleg attól tartottak, hogy a régi csiszológépeken megtakarított munkaidőt túlkompenzálja az igen nagy számban felhasznált szelepek karbantartási ráfordítása. Azonban meglepő módon az első kísérlet során a körülbelül 1600 kis szelep egyikénél sem volt szükség semmiféle karbantartásra.

Az eddigi, tű alakú soijákkal ellentétben a találmány révén lényegesen kevésbé feltűnővé vált sorják megjelenése hasonlít azokhoz, amelyeket leírásuk elején, a 0 311 550 számú európai szabadalmi leírással kapcsolatosan említettünk.

A sok, korábbi javaslat szerinti szűk, de merev légtelenítőréssel ellentétben a találmány szerinti berendezésnél nem figyelhetők meg kumulálódó kaucsuk- vagy gumimaradékok. Az együtt működő szelepülés- és szeleptányér-felületek meglepő tisztasága úgy tűnik, egyrészt annak tulajdonítható, hogy a szelepnyílásba behatoló kaucsuktömeg a szelepzáró mozgás miatt a további kaucsukárammal szemben gyorsan és csaknem teljesen tömít, úgyhogy az egy réshosszon át behatoló kaucsukmennyiség még sokkal kisebb, mint az eddigi javaslatok szerinti merev réseken keresztül történő légtelenítés esetében, másrészt annak, hogy finomságuk következtében leszakadásra hajlamosnak tűnő soiják mégsem szakadnak le, mert a szelep - legelőnyösebb módon egy rugó által előidézett - vulkanizálás utáni megnyílásánál már nincs becsípett sorja; így a duzzasztónyomás következtében már nem lép fel kaucsuktorlódás.

Annak érdekében, hogy az együtt működő szelepülés és szeleptányér tisztaságát még növeljük, lehetőség van arra, hogy ezeket a felületeket tapadást gátló bevonattal lássuk el. Tapadást gátló anyagként kínálkozik például a 39 03 899 számú német szabadalmi nyilvánosságrahozatali iratból és a 0 228 652 számú európai szabadalmi leírásból ismert poli(tetrafluor-etilén) és poli(dimetil-sziloxán).

Az egy rugó által létesített kényszemyitás helyett (tehát nem a kész köpeny és a szeleptányér közötti tapadás kiszakítása, hanem egy szeleprendszerrel végzett nyitás útján) lehetséges volna azzal egyenértékű módon egy pneumatikusan, a légtelenítőcsatomákba levegőbefúvással létesített működtetés is, ez azonban költségesebbnek tűnik. Bár a 0 414 630 számú európai és a 4,812,281 számú amerikai egyesült államokbeli szabadalmi leírások a szerszámból történő kivételre levegő4

HU 219 783 Β befúvást alkalmaznak, ott nincsenek szelepek, ennek következtében nincs szelepműködtetés és pneumatikus működtetésbesegítés sincs.

A találmány tehát vulkanizálószerszám légtelenítőfuratába való beépítésre szolgáló légtelenítőszelep, mely

- mozgatható szelepbetéttel, szárral és tányérral rendelkezik,

- a mozgatható szelepbetét zárt állapotban a tányérnak a légtelenítőszelepet tartalmazó vulkanizálószerszám üregével ellentétes oldalára gyakorolt nyomással összenyomható,

- és megfordítva, a szelepbetét egy segítségével nyitott állásba hozható, amikor a tányérra az említett üreg felől nyomás nem hat,

- a szelepbetét mozgathatóságát behatároló, a szelepnek az üreggel ellentétes oldalon lévő végén támasztékként kialakított elemekkel rendelkezik, melyek a szelepbetét mozgathatóságát nyitott állapotban 2 mm-nél kisebb útra korlátozzák, melyre jellemző, hogy a támasztékként kialakított elemek a szelepbetét szerelhetőségének biztosítására játékkal rendelkező csapózárként vannak kiképezve, egyrészt a szelepszár, és a szelepház, illetőleg - a szelepbetét oldható elrendezése esetén közvetlenül a vulkanizálószerszám mindenkori szegmense - másrészt a vulkanizálószerszám mindenkori szegmense között.

A találmány szerinti megoldás racionális kivitelezése és az egyszerű szelepcsere érdekében - abban az esetben, ha egy szelep felmondja a szolgálatot - ajánlatos, ha minden egyes, előnyösen henger alakú szelepnek olyan szelepháza van, amely a szelep minden mozgó alkatrészét elveszithetetlenül együtt tartja. Az „elveszíthetetlen” kifejezés alatt e vonatkozásban azt értjük, hogy a szelepeket előállító cég szállítása vagy az előre látható be- vagy kicsavarás során alkatrészek nem veszhetnek el. Ez nem jelenti azt, hogy a szelep nem szétszedhető. A még folyamatban lévő kipróbálási időszakban bevált, hogy a szeleptányér szabályos időközönként (eddig eredménytelen) ellenőrzés céljára például egy csapózár segítségével könnyen leszerelhető, mint ezt a két kiviteli példa részletesen leírja.

A szelepház külső átmérője 2,0-6,0 mm, személygépkocsi-köpenyeknél előnyösen 2,0-4,5 mm, nehéztehergépkocsi-köpenyeknél előnyösen 3,0-6,0 mm.

Mivel kiszerelésekre ritkán van szükség, a szelepeknek a szerszámszegmensekbe erősítésére kevésbé alkalmas egy menetpár, hanem inkább egy sajtolóillesztés. Ebből a célból a szelep kiszerelt állapotában a szelepház külső átmérőjének nagyobbnak kell lennie, mint a szerszámszegmens hozzá tartozó légtelenítőfúratának belső átmérője. Egy 3,5 mm-es szelepház külső átmérőnél a furathoz képest a furat túlmérete 50-150 pm kell legyen, nagyobb szelepházátmérőnél ennél megfelelően nagyobbnak és kisebb szelepházátmérőnél kisebbnek kell lennie. Ezek a túlméretek acél szerkezeti anyagú szelepház és alumínium szerkezeti anyagú furatbefogadó szerszámszegmens-párosításra vonatkoznak. Szakember számára ismeretes, hogy keményebb szerkezeti anyagok párosítása esetén, például acél/acél esetében a túlméretnek megfelelően kisebbnek kell lennie.

A találmány szerint minden szelepet a szelepszár szerszámüreg felőli oldalán előnyös módon egy ütközővel kell ellátni, ami korlátozza a szelepbetét mozgását nyitott szelepállásnál, éspedig még előnyösebben személygépkocsi-tömlők esetében egy 0,3-1,2 mm-es úton és nehéz tehergépkocsi-tömlők esetében egy 0,5-2,0 mm-es úton. Azt a mértéket, amennyire a szelepnyílási mozgást korlátozzuk, a továbbiakban szelepemelkedésnek is nevezzük. Ezzel az útkorlátozással, a rugók legnyitottabb állásánál nagyobb, feszültségmentes rugóhosszúsággal elérhető, hogy a rugók erőhatás alatt álló felületei mindig húzás, illetve nyomás alatt álljanak, ez egyszerű és hatásos módon meggátolja a rugók zörgését, ami szelepjátékot lehetővé tevő rögzítés esetében lépne fel. Ezen túlmenően, túl nagy szelepzáró út esetén a szelepzárás túl későn következne be, és túl nagy lenne az együtt működő, előnyös módon tompa kúp alakú tömítőfelületek közötti kiáramlás.

Tekintettel arra, hogy ez idáig a szelepek mindegyikénél minden kísérleti fűtés eredményesnek bizonyult, a szelepbetétek időszakos ellenőrzésére és adott esetben cseréjére érdemes törekedni. Ezért adott szerszámszegmensben, a szelepbetét szelepházból történő kivétele során a szelepbetétnek akkor is kiszerelhetőnek kell lennie, ha a szelep zárómozgását ütközőelem korlátozza. Az ilyen ütközőelem azonban ellenáll az üreg irányába történő kiszerelésnek.

Ennek a problémának egyik megoldásaként azt javasoljuk, hogy az ütköző szelepszárhoz rögzítése oldható módon, például menetpárral történjen. Ehhez arra lenne szükség, hogy a szelepszár üreg felőli végén külső menet legyen. Az ütközőként szolgáló tárcsa egy átmenőfurattal erre a menetre lehetne tolható, majd ezután egy csavaranyával a szárnak a végére lenne rögzíthető. Az osztásszám csökkentése érdekében arra is lehetőség lenne, hogy a szelepszár külső menetére illeszkedő menetet közvetlenül az ütközőtárcsa furatába helyezzük el.

A gyors kezelhetőség érdekében az úthossz szabályozását egy, a szelepszár és a szelepház, illetve a mindenkori szerszámszegmens közötti játékkal kivitelezett reteszzárral valósítjuk meg. Ily módon minden szelepbetét anélkül szerelhető ki, hogy a csavarkötések százait kelljen kioldani. Mindegyik szelepbetét reteszzárja úgy van kivitelezve, hogy egy, a szerszámüreg irányába történő erőteljes benyomás elegendő a szereléshez. Erre vonatkozó részletek a kiviteli példákból tűnnek ki.

A következőkben a találmány megvilágítására ábrák kapcsán néhány kiviteli példát írunk le.

Az 1A. ábra a köpeny fútófelületrészét kialakító szerszámszegmens bal felének hosszmetszete, amelynek mindegyik légtelenítőfúrata egy szeleppel van ellátva (éspedig nyers, vulkanizálandó anyag nélkül).

Az 1B. ábra ugyanannak a félszerszámszegmensnek hosszmetszete, de ebben benne van a nyerskaucsuk-keverék, ami minden légtelenítőszelepet zárt állásba vezet.

A 2. ábra egy egyetlen légtelenítőszelep 20:1 léptékű metszetsíkjának képe, ahol a szelep üreg felőli oldala a szelepnyitás útjának korlátozása érdekében egy becsavarozott ütközővel van ellátva.

HU 219 783 Β

A 3. ábra egy egyetlen légtelenítőszelep 20:1 léptékű, azonos metszetsíkjának képe, ahol a szelepnyitás útját egy meghatározott játékú csapózár korlátozza, amihez külön szerkezeti elemként egy abba behelyezendő hajlított rugó tartozik.

A 4A. ábra ugyanilyen léptékben felülnézetben ábrázolja kiszerelt állapotban a 3. ábra szerinti beépített, hajlított rugót.

A 4B. ábra analóg ábrázolásmódban a 3. ábra szerint beépíthető hajlított rugó egy másik kiviteli alakját mutatja, és az 5. ábra a 3. ábrával analóg módon egy egyetlen légtelenítőszelepet ábrázol, amelynél egy csapózár meghatározott játéka korlátozza a szelepnyitási utat, de itt a csapózárhoz szükséges rugózást nem egy hajlított rugó szolgáltatja, hanem azt a szelepszár alsó, réseit vége biztosítja.

Az 1A. ábra egy, a találmány szerinti 1 vulkanizálószerszám 10 szegmensének bal oldali fele hosszmetszeti képe; az 1 vulkanizálószerszám ezen a példán - a találmány szerint nem feltétlenül szükséges módon - a futófelületen sugárirányban osztott, a 10 szegmensek tehát sugárirányban mozgathatók. Ez a 10 szegmens a köpeny futófelületét képező részből származik. A radiálisán osztott formáknak szokásos módon 7-13 darab szegmense van a futófelületen, a személygépkocsi-tömlőknél 7 vagy 9, a könnyűtehergépkocsi-köpenyeknél 9 vagy 11 és a nehéztehergépkocsi-köpenyeknél többnyire 11 vagy 13.

A kész köpeny későbbi, funkció szerinti állásától eltérően, amikor is annak forgástengelye vízszintes állású, a vulkanizálószerszámokat lapos helyzetben működtetjük vagyis úgy, hogy a forgástengely függőleges állásban van. így a kaucsuk nyersanyag jobban helyezhető a szerszámba és a vulkanizált köpenyek könnyebben vehetők ki. A szerszám két félrészét ennek megfelelően felső és alsó szerszámrésznek nevezzük.

A légtelenítés mind a radiálisán mozgatható 10 szegmensre, mind a két, itt nem ábrázolt oldalrészre vonatkozik. A 2 légtelenítőfüratok szükséges száma azonban az oldalrészeken kisebb, mint a 10 szegmenseken, mert ott nem olyan bonyolult a leképezendő forma. A légtelenítés előnyös módon a tengelyirányban mozgatható, oldalsó 10 szegmenseken ugyanolyan 3 légtelenítőszelepeken keresztül történik, mint a radiálisán mozgatható 10 szegmensekben. Mivel a 2 légtelenítőfüratok kevésbé sűrű elrendezésétől eltekintve nincs különbség a radiálisán mozgatható 10 szegmensek és az axiálisan mozgatható oldalsó 10 szegmensek között, ezért a 10 jelölés mindkettőre vonatkozik.

Lényeges, hogy mindegyik 2 légtelenítőfuratban egy 3 légtelenítőszelep van elhelyezve. A szerszámszegmenst az 1 A. ábra úgy ábrázolja, hogy abban nincs kaucsuk nyersanyag. Ennek megfelelően az egyenként egy-egy gyenge nyomórugóval működő légtelenítőszelepek mindegyike, mint ez a nagyobb 2. ábrán látható, nyitott állásban van. A 6 szeleptányérok, mint ez a

2. ábrán is látható, az üregbe nyúlnak.

A nyitott állás eléréséhez szükséges visszanyomó rugónak olyan gyengének és - a tömeg, a súrlódás és az előállítási tűrések figyelembevételével - olyan erősnek kell lennie, amennyire ez szükséges. Ahhoz, hogy a szelepek nyitóállását elérjük, az eddigi kísérletek szerint elegendő az, ha az elófeszítés (pontosabban az előösszenyomás) a szelepbetét saját tömegének és a rugó féltömege összegének 1,5-szerese.

Egy ilyen, az 1A. ábrán látható, a nyitott 3 légtelenítőszelepek következtében nyitott 2 légtelenítófuratú szerszámba most önmagában ismert módon betöltjük a kaucsuk nyersanyagot.

Az 1B. ábra az 1A. ábrán láthatóval analóg módon azt a pillanatot mutatja be, amikor a sajtolandó és vulkanizálandó köpeny 14 kaucsuk nyersanyaga a maradék emelkedés vége felé éppen az 1 szerszámnak azokban a bordaaljaiban formálódik, ahova legtöbb 2 légtelenítőfürat kavemaszerűen torkollik. Ez által a betöltés által a már bizonyos szerkezeti szilárdsággal rendelkező kaucsuk a 3 légtelenítőszelepeket a mindenkori nyomórugók kis ellenállása ellenében az itt látható zárt állásba nyomja.

„Maradék emelkedés” alatt a köpenyszaknyelven a teljes emelkedésnek vagy felpuffadásnak azt a kis maradékát értjük, amelyet a vulkanizálószerszámban befuvással érünk el és amivel a profilnak alakot adunk vagy - nagyon mély profilok és/vagy nagy húzómerevségű erősítés esetén - legalábbis befejezünk.

A 2. ábra az 1. ábrával azonos metszeti síkban 20:1 léptékben egy 4 szelepbetéttel ellátott egyetlenegy 3 légtelenítőszelepet ábrázol. A 4 szelepbetétnek legalábbis egy 6 szeleptányérja és egy 5 szelepszára van. A 6 szeleptányér egy vállán all rugó van centírozva. A szelepnyitási út korlátozására az üreggel ellentétes oldalon egy belső menettel ellátott 13 ütköző van becsavarva, ami az 5 szelepszár megfelelő végén lévő külső menethez csatlakozik.

A 6 szeleptányémak a szerszámüreghez illeszkedő és ennek megfelelően lényegében sík 8 homlokfelülete van. Erre fekszik fel a kaucsuk nyersanyag a maradék emelkedés során. A 6 szeleptányér egyébként 7 csonka kúp kiképzésű és átmérőjében meg kúpszögében a 9 belső kúpfelületre illeszkedik. A kúpszög a szaggatott vonallal jelölt hossztengelyhez képest 15°-60°; jól bevált az itt ábrázolt 22°-os szög.

A szerszámkivitelezés jobb logisztikája érdekében, például az egész szelepgyártásnak külső szelepgyártónál történő elhelyezése céljából ajánlatos minden 4 szelepbetétet egy külön, lényegében henger alakú 12 házban elhelyezni, mint ezt ábránk mutatja. All rugóval és a 13 ütközővel így egy olyan alkatrészegység adódik, amely a 3 légtelenítőszelep minden elemét elveszíthetetlenül magában foglalja. Az ilyen 3 légtelenítőszelep kompletten összeszerelt formában szerezhető be a szelep-előállítótól, azt a szerszámgyártó a megfelelően előkészített légtelenítőfüratokba tudja a szerszámüreg felől beszerelni.

A behelyezés előnyösen a szűk furatba végzett beütéssel történik; ily módon sajtolóillesztést érünk el. Annak érdekében, hogy egyrészt megfelelő tartást, másrészt a szegmenst nem veszélyeztető kiszerelési lehetőséget biztosítunk bevált, ha a ház D külső átmérője

HU 219 783 Β

3,5 mm, a furat d belső átmérője 3,35 mm. A beütés megkönnyítése érdekében a 12 háznak az üreggel ellentétes vége előnyös módon szűkülő.

All rugó előnyösen drót spirálrugó kiképzésű mintegy 10 szabad menettel és mindkét végén a tömbre felfekvő menettel. Meredekebb rugótekercseléssel lehetségesnek látszik elérni, hogy minden kinyúlásnál és összenyomódásnál a szelepbetét egy kissé elforduljon a szaggatott vonallal jelölt hossztengely körül. Ily módon még tovább tartó, a szeleptányér kerülete menti, különösen egyenletes zárás érhető el.

Ha a 2. ábrától eltérően a 3 légtelenítőszelepet ház nélkül készítjük, akkor a 9 kúpos felületet természetesen a szerszámszegmens megfelelő helyére kell befúmi vagy bemarni.

A 3. ábra a 2. ábrával azonos metszetsíkban és azonos, 20:1 léptékben egy egyetlen 3 légtelenítőszelepet ábrázol, melynél a h szelepemelkedést egy csapózár meghatározott játéka korlátozza, amihez külön alkatrészként egy 16 hajlított rugó tartozik. A lehetséges legnyitottabb állásban, amit az ábra mutat, az 5 szelepszár a 18 vállnak az üreg felé eső 18.1 csonka kúp felületével - ami az 5 szelepszár üreggel ellentétes végén van elhelyezve - a 16 hajlított rugó 16.1 befelé eső szárára üt.

A 4A. ábra ezt a 16 hajlított rugót mutatja ugyanabban a léptékben. Ennek egy külső C alakú része van, ami annyira összehajlítható, hogy a 16 hajlított rugó az üreggel ellentétes oldalról, vagyis a 3. ábra szerint alulról bevezethető a ház aknájába és azután a 15 horonyba pattan be, ami a 12 szelepház belső oldalán van elhelyezve vagy ház nélküli kivitel esetén a szegmensnek a 3 légtelenítőszelep hossztengelyére merőleges síkban lévő furatában. A 16 hajlított rugónak vannak továbbá befelé mutató, rugalmasan hajlítható 16.1 szárai, melyek úgy vannak méretezve, hogy kirugózásukkor az 5 szelepszámak a 3. ábrán látható 17 hornyába ugranak, vagyis elég szorosan állnak ahhoz, hogy a 18 váll üreg felőli 18.1 felületének aló hajlítórugó üreggel ellentétes 16.3 felületére történő felfekvése után egy ellenállás lép fel a 4 szelepbetét további kihúzásával szemben. Másfelől a 16.1 száraknak előnyös módon olyan távol kell állniuk, hogy a 4 szelepbetét a 18.1 és 17.1 szűkületek között a szaggatott vonallal jelölt hossztengelye mentén beszorulás nélkül tudjon mozogni.

Ezeket a 16.1 szárakat, mint ez a 3. ábrán látható, az 5 szelepszámak az üreg felőli oldalról történő beszerelésénél az 5 szelepszár üreggel ellentétes irányú végén elrendezett megvastagított, kidudorodó 18 vállának 18.2 kúpos felülete szétfeszíti. A 18 váll legvastagabb részén történő áthaladás után a 16.1 szárak az ellenkező irányba álló 18.1 kúpfelületre csúszva szűkülnek össze, úgyhogy az 5 szelepszár az üreg irányába csak igen nagy erővel (all rugó erejénél nagyobb erővel) lenne ismét kihúzható. Annak érdekében, hogy aló hajlítórugót jobban biztosítsuk a 4 szelepbetét beszerelése során a 15 horonyból történő kinyomódás ellen, az üreggel ellentétes oldal felől egy hüvely sajtolható vagy csavarozható be a rugóig.

A befelé forduló 16.1 szárak az 5 szelepszámak egy 17 hornyába csatlakoznak, amelyet az üreggel ellentétes oldalon a 18.1 kúpfelület és az üreg felőli oldalon az előnyösen sík 17.1 felület korlátoz. A 17 horony 17 w szélessége valamivel nagyobb, mint a 16 hajlítórugó szélessége. Ez a mérték valamivel nagyobb, mint a h szelephézag, úgyhogy a 3 légtelenítőszelep zárt állásában a horony 17.1 felület, ami a zárómozgásban részt vesz, nem nyúlik a 16 hajlított rugó üreg felőli 16.4 homlokfelületéig, ezáltal lehetővé válik, hogy elkerüljük a 4 szelepbetét útkorlátozásának eltúlozását és ezzel lehetővé válik, hogy a 6 szeleptányér 7 külső kúpfelületét megfelelően illesszük rá a 9 belső kúpfelületre, ami azt eredményezi, hogy a 3 légtelenítőszelep tökéletesen zár és a 6 szeleptányér 8 homlokfelülete és az a körüli üregfelület között jó a tömítés. Ez elméletileg a horony kisebb w szélességénél is elérhető lenne akkor, ha a 15 horony w szélessége megfelelően nagyobb volna, vagyis érvényes lenne, hogy w 17+w 15-2 w 16>h.

A 16.2 külső résznek is mindenképpen eltolhatónak kell lennie a 12 házhoz képest, ami azonban azzal jár, hogy a szelepnek sugárirányban is nagyobb lesz a játéka és azzal, hogy ennek megfelelően nagyobb az élek súrlódásának szórásértéke. Ezért a 16 horony w szélességértéke előnyös módon csak annyival kisebb a 15 horony w szélességénél, hogy elérjük a behelyezéshez szükséges körülbelül 20 pm-es játékot. A fentiek szerinti követelmény ily módon a következőre egyszerűsödik: w 17-w 16>h.

A 4B. ábra a 4A. ábrával analóg ábrázolási módban a 16 hajlított rugónak egy olyan változatát mutatja, amelynél a C alakú 16.5 részhez nem befelé, hanem kifelé forduló szárak csatlakoznak, melyeket itt 16.6-tal jelölünk. A 16.6 száraknak a szelepház 15 hornyába kell beakadniuk és a 16.5 C alakú résznek az 5 szelepszár 17 hornyába.

Az 5. ábra a 3. ábrával analóg módon egyetlen 3 légtelenítőszelepet ábrázol, melynek szelepnyitási útját egy csapózár meghatározott játéka korlátozza. A csapózár működéséhez szükséges rugóerőt itt is hajlítással érjük el, de nem egy külön hajlított rugó hajlításával, hanem az 5 szelepszár egy, az üreggel ellentétes oldalon, vagyis a rajzon alul megjelenő réseit végének homyolásával.

Költségmegtakarítás érdekében ezt a homyolást az ábrán látható egyetlen horonnyal (réssel) éqük el. A 19 résnek, mint látható, meglehetősen szélesnek kell lennie azért, hogy az ábrázolt hosszmetszet síkjában nem csak a két megmaradt nyelv megfelelő egymás felé rugózását tegye lehetővé a beszerelés vagy kiszerelés alatt a 12 ház üreggel ellentétes oldali 12.1 nyílásán át, de az erre merőlegesen álló további hosszmetszetsíkokét is a 3 légtelenítőszelep által. (Ez utóbb nevezett metszetsíkot az egész 1 szerszám tekintetében keresztmetszetsíknak nevezhetnénk.) Keskenyebb résforma is lehetséges volna, ha a vállat a rés közelében lesimítanánk, vagyis az kevésbé állna ki az 5 szelepszár többi felületéből, vagy ha egy rés helyett két egymást keresztező rést helyeznénk el az 5 szelepszár üreggel ellentétes végén.

Az 5 szelepszár üreggel ellentétes végén lévő 18 vállnak van egy, üreg felőli 18.1 határoló felülete. Ez üt7

HU 219 783 Β közőfelületként szolgál a szelepnyitás korlátozására és úgy van elhelyezve, hogy körülbelül 2,8 mm szeleptányér-átmérő és a hossztengellyel 22°-ot bezáró kúpszög esetén mintegy 0,5 mm-nek megfelelő megkívánt szelepemelésnél a 12 háznak üreggel ellentétes felületéhez - vagy szelepház nélküli kivitel esetén egy ezzel egyenértékű felülethez - ütközik. Ezzel az ütközéssel a nyitási úthossz be van határolva.

Az ellenkező irányú zárómozgást a 18 váll semmiképpen sem korlátozza, hanem csupán a 6 szeleptányér kívül kúp alakú 7 felületének a 9 belső kúpfelületre ütközése.

Az ilyen 4 szelepbetét kiszereléséhez a 18.1 ütközőfelületek bemutatott és előnyös kiviteli alakja következtében elegendő, ha a 6 szeleptányért az üreg felőli irányba erőteljes mozdulattal kihúzzuk; különben a másik kézzel a szelepszár állva maradt nyelveit rugalmasan annyira össze kellene hajlítani, hogy azok át tudjanak hatolni a 12 ház 12.1 nyílásán.

Az összeszereléshez célszerű a 18 váll másik, 18.2 határfelületének kúpos kiképzése is; ekkor elegendő egy erőteljes benyomás.

Az 5 szelepszár üreggel ellentétes vége 19 résének vagy réseinek mélysége elég kicsi ahhoz, hogy az így fenntartott nyelv merevségével együttműködésben elegendő ellenállás legyen a szelepbetét előre nem látható eltávolítása ellenében, de másfelől elég nagy ahhoz, hogy a nyelveket olyan lágyan hajlíthatóvá tegyük, hogy a szétszerelés könnyen legyen végezhető.

A részletes kiviteli példák szakember számára elég ismeretet nyújtanak a találmány alapos megismerésére. Ezekkel a részletekkel azonban nem kívánjuk korlátozni az oltalmi kört. A találmány lényege az, hogy a köpenyvulkanizálószerszám légtelenítőfüratai százainak mindegyikét egy-egy olyan szeleppel látjuk el, amely a kaucsuk nyersanyag felületének közeledtére lezár és a szerszám kiürítésénél ismét kinyit.

Claims (16)

1. SZABADALMI IGÉNYPONTOK

   1. Vulkanizálószerszám légtelenítőfüratába (2) való beépítésre szolgáló légtelenítőszelep (3), mely

   - mozgatható szelepbetéttel (4), szárral (5) és tányérral (6) rendelkezik,

   - a mozgatható szelepbetét (4) zárt állapotban a tányérnak (6) a légtelenítőszelepet (3) tartalmazó vulkanizálószerszám (1) üregével ellentétes oldalára gyakorolt nyomással összenyomható,

   - és megfordítva, a szelepbetét (4) egy (11) segítségével nyitott állásba hozható, amikor a tányérra (6) az említett üreg felől nyomás nem hat,

   - a szelepbetét (4) mozgathatóságát behatároló, a szelepnek az üreggel ellentétes oldalon lévő végén támasztékként kialakított elemekkel rendelkezik, melyek a szelepbetét (4) mozgathatóságát nyitott állapotban 2 mm-nél kisebb útra korlátozzák, azzal jellemezve, hogy a támasztékként kialakított elemek a szelepbetét (4) szerelhetőségének biztosítására játékkal rendelkező csapózárként (16 vagy 18) vannak kiképezve, egyrészt a szelepszár (5), és a szelepház (12), illetőleg - a szelepbetét (4) oldható elrendezése esetén közvetlenül a vulkanizálószerszám (1) mindenkori szegmense (10) - másrészt a vulkanizálószerszám (1) mindenkori szegmense (10) között.
2. 2. Az 1. igénypont szerinti légtelenítőszelep, azzal jellemezve, hogy a csapózár (16) rugótagot tartalmaz, mely a szelepházban (12), illetve a vulkanizálószerszám (1) mindenkori szegmensében (10) van elrendezve.
3. 3. A 2. igénypont szerinti légtelenítőszelep, azzal jellemezve, hogy egy megfelelő felületével (17.1,18.1) közvetlenül a szelepszárral (5) együtt dolgozó támasztékként kialakított csapózár rugótagja (16) van.
4. 4. Az 1. igénypont szerinti légtelenítőszelep, azzal jellemezve, hogy a csapózár rugótagja (18,19) a szelepszárnál (5) van elrendezve.
5. 5. A 4. igénypont szerinti légtelenítőszelep, azzal jellemezve, hogy közvetlenül a szelepház (12) egy határoló felületével, illetve a vulkanizálószerszám (1) mindenkori szegmensével (10) együtt dolgozó rugótagja (18,19) van.
6. 6. Az 1. igénypont szerinti légtelenítőszelep, azzal jellemezve, hogy a rugótag (16, 18, 19) hajlítórugóként van kialakítva.
7. 7. A 6. igénypont szerinti légtelenítőszelep, azzal jellemezve, hogy a szelepház (12) belső oldalán, illetve oldható kialakításnál - a légtelenítőíürat felől, az üreggel ellentétes oldalon egy meghatározott szélességű (w

   15) horony (15) van elrendezve a szelepház (12) hossztengelyére merőleges síkban, amelyre egy meghatározott vastagságú vagy szélességű (w 16) hajlított rugó (16) egy adott szélességű (w 17) horonyba kerül a szelepszár (5) külső oldalán, mimellett a két horonyszélesség (w 15, w 17) közül legalább az egyik nagyobb, mint annak a lemeznek vagy drótnak a vastagsága, amelyből a hajlított rugó (16) van hajlítva, kivágva, erodeálva vagy más módon kialakítva, és a különbség annyi, hogy a távolságkapcsolás által meghatározott játék (w 17+w 15-2 xw

   16) legalább a szelepemeléssel (h) megegyezik.
8. 8. A 7. igénypont szerinti légtelenítőszelep, azzal jellemezve, hogy a hajlított rugó (16) felülnézetben lényegében C alakú részének mindkét vége (4. ábrán 16.2, 4B. ábrán 16.5) egy-egy befelé mutató szárban (4B. ábra 16.6) folytatódik és mindkét (16.1, illetve 16.6) szár a szelepszár (5) hornyába (17), illetve a szelepház (12) hornyába illeszkedő.
9. 9. Az 1. igénypont szerinti légtelenítőszelep, azzal jellemezve, hogy a szelepszár (5) a vulkanizálószerszám (1) üregével ellentétes végén egy, a szelepnyitást korlátozó, az üreg felőli határoló felülettel (18.1) rendelkező vállal (18) van ellátva, és rése(i) (19) a szelepszár (5) üreggel ellentétes végén van(nak) elrendezve, a vállszélesség rugózását csökkentő módon úgy, hogy a váll (18) összenyomásakor a szelepbetét (4) az üreg felé kihúzható.
10. 10. A 9. igénypont szerinti légtelenítőszelep, azzal jellemezve, hogy a váll (18) határoló felülete (18.1) csonka kúpszerűen van kiképezve, a szelepbetét (4) üregirányba való erőteljes kihúzásakor a váll (18) összenyomódik és a szelepbetét (4) kiszerelhető.

    HU 219 783 Β
11. 11. A 9. igénypont szerinti légtelenítőszelep, azzal jellemezve, hogy a váll (18) határoló felülete (18.2) csonkakúp-szerűen van kialakítva, a szelepbetét (4) erőteljes benyomásakor a szelepház (12), illetve vulkanizálószerszám (1) szegmense (10) belső kúpfelületére (9) a váll (18) benyomódik és a szelepbetét (4) szerelhető.
12. 12. A 9. igénypont szerinti légtelenítőszelep, azzal jellemezve, hogy a váll (18) homloknézetből kör alakútól eltérő kialakítású, oly módon, hogy annak a réstől távoli kerületeknél lévő átmérője (E) nagyobb, mint a rés(ek) közelében lévő átmérője (e).
13. 13. Az 1-12. igénypontok bármelyike szerinti levegőztetőszelep, azzal jellemezve, hogy a szelepbetétet (4) - amikor nincs a tányér (6) felől nyomásnak kitéve - nyitott helyzetben mozdító rugója (11) van, mely egy, a szelep (3) szárával (5) koncentrikusan elrendezett drót spirálrugó (11).
14. 14. Az 1-13. igénypontok bármelyike, különösen a 13. igénypont szerinti levegőztetőszelep, azzal jellemezve, hogy a szelepbetétet (4) - amikor nincs a tányér (6) felől nyomásnak kitéve - nyitott helyzetben mozdító rugója (11) az üreg felőli oldalon a szelep (3) tányérjáig (6) nyúlik, a szelepet (3) záró helyzetbe komprimálva.
15. 15. Az 1-14. igénypontok bármelyike szerinti levegőztetőszelep, azzal jellemezve, hogy

    - mindegyik, futófelület-tartományban elrendezett szelep (3) saját, előnyösen hengeres házzal (12) rendelkezik, a szelep (3) minden mozgatható elemével (4, 11) szemben el nem veszthetően van tartva, és

    - a szelepház (12) külső átmérője (D) 2 és 4,5 mm közötti személygépkocsiabroncs-vulkanizáló forma esetében, és 3 és 6 mm közötti nehéz teher gépjárművek abroncsainak előállításához szolgáló vulkanizálószerszám esetében.
16. 16. Vulkanizálószerszám (1) olyan abroncsok (14) előállítására, melyek számos, a vulkanizálandó abroncs futófelületébe nyomandó szerszámtartományokba rendezett levegőztetőfurattal rendelkeznek, azzal jellemezve, hogy a szelepek (3) az előző igénypontok valamelyike szerintiek.