HU195862B - Rail fastening with rail clamping springs made of double-v-shaped bent steel bar - Google Patents

Description

A találmány tárgya sínleerősítés W-alakú hajlított rúdacélból lévő sínleszorító rugókkal, ahol a sínleszorító rugóknak alátétlemez tuskóinak kivágásaiban rögzített szorítócsavarokat körülvevő középrészei vannak és szerelt állapotban a sínleszorító rugók szabad végei a sín talprészére, a szabad végekkel szemközti összekötő szakaszok pedig az alátétlemez tuskóinak külső oldalain vannak megtámasztva.

Ilyen típusú sínleerősítés leírása található például az 1261151 számú DE szabadalmi leírásban. Ennél a megoldásnál az alátétlemez oldalt a sínek mellett felhajlított vezetőbordáival fekszik fel a talpfára. A sínek rögzítése síncsavarokkal történik, amelyek fejrészükkel a rúdacélból készült sínleszorító rugókra fekszenek fel. A sínleszorító rugó behajlított végei a síntalpakon nyugszanak, míg a visszahajlítások az alátétlemez külső peremére támaszkodnak, elfordulás ellen biztosított módon. A sínleszorító rugók középső része a síncsavar fejrésze alatt felfelé hajlított és körbeveszi a csavar szárát. A síncsavarok meghúzásakor a sínleszorító rugók középső részét lenyomjuk, miáltal az alátétlap peremére felfekvő középső rész csak egy adott határig húzható meg. Ily módon a sínleszorító rugó túlzott igénybevétele megakadályozható és az alátétlemez kellően a talpfára csavarozható.

A fent leírt konstrukcióval ellentétben a 1954008 számú DE szabadalmi leírásban olyan sínleerősítést ismertetnek, ahol a sínleszorító rugó túlfeszítésének megakadályozása nem az alátétlemez peremén, hanem a rugó középső részén történik oly módon, hogy a leszorító rugó középen egészen a síntalpig nyúlik, ahoiis szerelési helyzetben vagy magára a síntalpra, vagy a leszorító rugó szabad végeire fekszik fel, illetve azok fölött helyezkedik el. így a középső rész ott közvetlen vagy közvetett, kemény rugózású határolással rendelkezik és megakadályozza a síntalp felfelé történő mozgását. Ezáltal elérhető, hogy az ívelt rugó szerelési helyzetben egyrészt a sínt hosszú rugózó mozgás után nyomja le, másfelől vagy a rugó részeinek a rugó másik részeivel produkált rugózó mozgással, vagy ezen részeknek a síntalpra történő felfekvésével fokozzák a sínt felemelő erők, illetve a billenő mozgás kompenzálását (lásd DE—PS 19 54 008, 1. oszlop,45—56. sorok).

A fent leírt sínleerősítések megfelelnek a modern vasúti üzemi körülményeknek, azaz szerelt állapotban alkalmasak arra, hogy nagyobb sebességek és megnövekedett tengelyterhelések mellett is a sínek talprészeit megfelelően a talpfákra szorítsák. A megnövekedett tengelyterhelések következtében a sínek ismert módon erősebben mozognak függőleges irányban, amikor is a sínleszorító rugók által a síntalpakra kifejtett erő ellenére azonban a síntalpak fel-fel emelkedhetnek. A sín kanyarokban is megnövekedett igénybevételek lépnek fel a vízszintes erőkomponensek következtében, amelyek a sínek kimozdulását eredményezhetik.

Annak érdekében, hogy a sínleszorító rugók a síntalpakra még egyenletesebb nyomást fejtsenek ki, még viszonylag nagy rugózó távolság esetén is, olyan sínleerősítéseket is kialakítottak, amelyek sínleszorító rugója rúdacélból W-alakra van hajlítva, ahol a síntalptól elforduló ágak már nem az alátétlemezre támaszkodnak fel, hanem az alátétlemez peremének magasságában szabadon vannak. Ilyen sínleerősítést ismertet például a 33 34- 119 számú DE szabadalmi leírás.

A sínleszorító rugó ilyen jellegű kialakítása lehetővé teszi a sínfektetés szempontjából igen előnyös előszerelést is. Ugyanakkor azonban a szereléshez szükséges elfordulás ellen történő biztosítás nincs megoldva.

A már említett 1261151 számú DE szabadalmi leírás szerinti megoldásnál az elfordulás elleni biztosítást a kihajlított részeknek az alátétlemezen lévő peremeken történő felütközése biztosítja.

A jelen találmánnyal ezért olyan sínleerősítés kialakítása a célunk, amely előszerelhető és egyidejűleg elfoidulás ellen biztosított sínleszorító rugókat tartalmaz, amelyek hátulsó része az alátétlemezen fekszik fel.

A kitűzött feladatot a találmány szerint úgy oldottuk meg, hogy a W-alakú hajlított rúdacélból lévő sínleszorító rugók, amelyek alátétlemez tuskóinak kivágásaiban rögzített szorítócsavarokat körülvevő középrészekkel vannak ellátva, és szerelt állapotban szabad végeik a sín talprészén, a szabad végekkel szemközti összekötő szakaszok pedig az alátétlemez tuskóinak külső oldalain vannak megtámasztva, a találmány szerinti szabad végeik előszerelt állapotban az alátétlemez tuskóinak belső oldalain sínbevezetést alkotva vannak feltámasztva, szerelt állapotban pedig a szorítócsavarral vannak a taiprészére szorítva, amikor is a sínleszorító rugóknak a talprésszel szemben fekvő összekötő rugókarjai a tüskök külső oldalain vannak feldtköztetve és az alátétlemezen vannak megtámasztva.

A szorítócsavarok előszerelt állapotban célszerűen a tuskók vezetékeiben hátratolt és függőleges helyzetben vannak.

A sínleszorító rugók szabad végei és összekötő rugókarjai egymással párhuzamosak és távolságuk olyan, hogy szerelt állapotban az alátétlemez tuskóinak két oldalán fekszenek fel.

A sínleszorító rugók felső karjai és külső rugó karjai célszerűen úgy vannak kialakítva, hogy szerelt állapotban az alaplemez tuskóit nem érintik.

A találmány szerinti sínleerősítés egyik legnagyobb előnye, hogy a sínleszorító csavar és az előszerelt sínleszorító rugó közötti kötés lényegesen stabilabb, mint a korábbi megoldásoknál,és ez a kötés a korábbiaknál jobban ellenáll a sinleszorító csavarokra oldalirányból ható erőknek, azaz a talpfa hossztengelyeinek irányából ható erőknek, amelyek például kirakodásnál vagy berakodásnál, a szerelvényeknek a futóműre történő felhelyezésénél vagy sínek behúzásánál gyakran fellépnek. Ezek a hatások például a 33 34 ! 19 számú DE szabadalmi leírásban ismertetett megoldásnál sem kerülhetők el, hogy a sínleszorító csavar ferde állásából következően meghúzáskor függőleges helyzetbe visszaugrik, vagy a ferdén felhúzott sínleszorító rugó kis rázkódás Itatására instabil állapotából

195 862 leesik és ezáltal a sín berakást megakadályozza. Az újtípusú sínleszorító rugó stabilabb helyzetét azzal érjük el, hogy a sínleszorító csavart merőlegesen az alátétlemez hornyában előszereléskor hátratoljuk.

A találmány szerinti sínleszorító rugók szabad rugókaijainak különleges kialakítása megkönnyíti a talpfával szemben fekvő helyzetben a sínek bevezetését, minthogy a szabad rugókarok előszerelt állapotban az alátétlemez peremével egy vonalba esnek. Ezáltal a sínek bevezetése valamennyi eddig ismert eljáráshoz képest olyan mértékben leegyszerűsödik, hogy bizonyos munkafolyamatok, például a talpfák utóegyengetése egyáltalán nem szükséges.

A találmány szerint a sínleszorító rugókat a sínleszorító csavarral együtt a sín felé irányuló egyetlen kalapácsütéssel működési helyzetbe lehet ütni,és ezután a megfeszítés könnyen megtörténhet. A továbbiakban nem szükséges semmilyen állítás, elforditás vagy ismételt behelyezés.

Az elfordulás ellen történő biztosítás a leszorító rugó hátsó nyúlványának az alaplapon történő' felfekvéséből adódik, továbbá a leszorító rugó szabad végeinek a perem belső felületén történő felfekvéséből. Ezáltal válik lehetővé, hogy az előszerelt állapotból a szerelt állapotba történő átmenetkor, azaz a sínleszorító csavarhoz tartozó anya meghúzásakor a sínleszorító rugó már nem tud elfordulni és a leszorítás szempontjából kedvezőtlen pozíciót felvenni.

A találmány további részleteit kiviteli példákon, rajz segítségével ismertetjük. A rajzon az

1. ábra egy sínleerősítés metszete, illetve nézete, ahol a jobb oldalon a sínleszorító rugó előszerelt állapotban, a bal oldalon szerelt állapotban van, a

2. ábra az 1. ábrán bemutatott sínleerősítés fölülnézete, ahol ugyancsak a bal oldalon a szerelt állapot és a jobb oldalon előszerelt állapot látható, a

3. ábra a találmány szerinti sínleszorító rugó fölülnézete, a

4. ábra a sínleszorító rugó oldalnézete , a

5. ábra a 4. ábrán bemutatott megoldás V—V metszete és a

6. ábra a találmány szerinti sínleszorító rugó távlati képe.

Az 1. és 2. ábrán látható sínleerősítés bal oldalán a szerelt állapot látható, jobb oldalán pedig az előszerelt állapot, ahol a sínleszorító rugó még nem érintkezik a sín talprészével.

A bemutatott megoldásnál az 1 sín rugalmas 2 alátéten fekszik, a 3 alátétlemez 3a és 3b tuskói között. A 3 alátétlemez hagyományos 4 talpfára van erősítve 5 síncsavarok segítségével. A 3 alátétlemezt négy 5 síncsavar szorítja le, előfeszített 6 rugós alátétek közbeiktatásával.

Az egyes vasutak előírásai szerint az 1 sín 7 szimmetriatengelye a függőlegeshez képest döntött helyzetű. A bemutatott megoldásnál a dőlés 1:40 arányú és a 3 alátétlemeznek a 3a és 3b tüskök közötti részén kialakított ferde felülettel van megoldva. Annak érdekében, hogy a 3 alátétlemez a bal oldalon ne legyen túlságosan vastag és ezáltal túlzottan nagy súlyú, a külső oldalon 8 lépcső van kialakítva.

Szerelési állapotban az 1 sín a 3 alátétlemez 3a és 3b tuskói között a 9 sínleszorító rugóval van leszorítva az la és lb talprészeken.

Mint már mondottuk, a 9 sínleszorító rugó az ábrák bal oldalán szerelési állapotban látható, aholis a 9 sín leszorító rugó 9a szabad végei az la talprészre nyomódnak, míg a 9e középrész szerelt állapotban valamivel az la talprész fölött helyezkedik el. A 9 sínleszorító rugókat a 3a és 3b tuskók 10a és 10b kivágásaiban lehorgonyzóit 11 szorítócsavarok 12 anyák és 13 alátétek útján szorítják le.

A szerelés egyszerűsítése és költségeinek csökkentése érdekében a 3 alátétlemezt a 9 sínleszorító rugókkal együtt a 9’ előszerelt állapotban szereljük a 4 lalpfákra. A 3 alátétlemezt a 4 talpfára 5 síncsavarok szorítják le, a 9 sínleszorító rugókat pedig a 9’ előszerelt állapotban all szorítócsavarokra illesztett 12 anyák és 13 alátétek fogják meg. Látható, hogy a 9’ előszerelt állapotban a 9 sínleszorító rugó olyan ferdén áll, hogy a 9a szabad végek a 3b tüskön fekszenek fel, a 9e középrész pedig előfeszítetlen állapotban ezek fölött és az 1 sín la talprészén kívül helyezkedik el.

Ebben a helyzetben az 1 sínek a 3a és 3b tuskók közé történő bevezetése teljesen szabadon történhet. A 9 sínleszorító rugónak az 1 sínnel ellenkező oldalon lévő 9c összekötő rugókaijai kifelé hajlanak és a 3. ábrán különösen jól látható homorú alakban helyezkednek el, annak érdekében, hogy az 5 síncsavarok fejein feltámaszkodhassanak. A 9 sínleszorító rugónak a 11 szorítócsavart körülvevő része, azaz a 9e középrész, valamint mindkét 9d felső rugókar a 9’ előszerelési állapotban némileg ferdén helyezkedik el. A 9d felső rugókarok egyébként a 13 alátéttel érintkező helyen 14 lelapolásokkal vannak ellátva. A 9’ előszerelt állapotban a 11 szorítócsavarok oldalirányban eltoltan vannak behelyezve és csak annyira vannak meghúzva, hogy a 9 sínleszorító rugó a 9’ előszerelt állapotban rögzíthető legyen. A 3. és 4. ábrán jól látható, hogy a 9 sínleszorító rugó 9e középrésze és 9b felső rugókarjai annyira vannak kihajlítva, hogy a 9d felső rugókarok egymástól meghatározott 15 távolságra legyenek, amely 15 távolság kisebb kell legyen, mint a 11 szorítócsavar névleges átmérője. Ezután a legkisebb 15 távolság elérése után az ágak a V - V vonalra szimmetrikusan ismét Távolodnak egymástól, miközben lefelé hajlanak és 9c összekötő rugókarokat alkotnak. A 9c összekötő rugókarok az 1 sínnel párhuzamosan haladnak, majd az ágak ismét felfelé hajlanak és 9b külső rugókarokat alkotnak. Ezek a 9a szabad végekben folytatódnak, amelyek az 1 sínek la talprészeire hajlanak. A 9a szabad végek ezekkel az la talprészekkel, valamint a 9c összekötő rugókarokkal párhuzamosak.

A találmány szerinti újtípusú 9 sínleszorító rugók viszonylag komplikált térbeli alakját a 3. és 4. ábrák együttesen szemléltetik. A 3. ábrából látható, hogy a

195 862

9a szabad végek úgy vannak kialakítva, hogy a 9 sínleszorító rugó összenyomásakor nem érintkeznek a 9e középrészekkel és a 9d felső rugókarokkal. Az egész 9 sínleszorítórugó kialakítása figyelhető még meg a 6. ábrán látható perspektivikus rajzon. 5

A találmány szerinti 9 sínleszorító rugók kialakítása mindezeken túlmenően biztosítja, hogy all szorítócsavarok meghúzásakor nem tud a 12 anyával együtt elfordulni, mert mind a meghúzáskor, mind szerelt helyzetben a 9c összekötő rugókarok és a 9a 1θ szabad végek a 3 alátétlemez 3a és 3b tuskóinak belső felületén felütköznek.

A 9 sínleszorító rugók 9e középrészét a 11 szorítócsavarral úgy lehet előfeszített állapotba hozni, hogy az 1 sín la, ilTétve lb talprészeivel nem kerül érintkezésbe, közöttük bizonyos távolság marad. Ezáltal viszonylag lágy rugókarakterisztika valósítható meg. Ezt a távolságot úgy lehet biztosítani, hogy szereléskor az adott célszerszámmal a 12 anyát a 11 szorítócsavaron csak addig húzzuk meg, amíg a 9e kö- 20 zéprész és az la, illetve lb talprész között az említett (és az 1. ábrán látható) β távolság marad. Ez az a távolság biztosítja, hogy a 9 sínleszorító rugó 9e középrészének viszonylag kemény rugókarakterisztikáját csak akkor használjuk, ki, amikor az 1 sín felemelke- 25 désének mértéke ezt az a távolságot meghaladja, azaz a 9a szabad végek a 9e középrész szintjéig emelkednek fel.

A szerelési állapot és a 9’ előszerelési állapot egymástól abban különböznek, hogy a 3 alátétlemez 3a 30 és 3b tuskói njem érintkeznek a 9 sínleszorító rugó különböző részéivel. A 3a és 3b tuskók felületei csupán megtámasztásként szolgálnak a 9’ előszerelt állapotban a 9 sínleszorító rugó 9a szabad végei számára. Szereléskor a 9 sínleszorító rugó megfelelő helyezését 35 a 3 alátétlemez 3a és 3b tuskóinak belső peremei biztosítják.

A 9 sínleszorító rugók 9d felső rugókaijain 14 lelapolások vannak kialakítva. Ezek szereléskor az 1. ábrán látható ferde helyzetükből vízszintesbe kerül- 40 nek és a 13 alátét alá fekszenek. Annak érdekében, hogy a szerelést el lehessen végezni, a 11 szorítócsavarokat a 10a, illetve 10b kivágásokban beljebb kell tolni és a 12 anyákat oly mértékben meghúzni, hogy a 9 sínleszorító rugók 9e középrésze az la és lb talpré- 45 szék fölött a távolságban legyen. Amint azt már korábban említettük, a 3. ábrából és a 2- ábra jobb oldaláról látható módon á 9c összekötő rugókarok homorú kialakítása igen jó bevezetést biztosít az előszerelés során a sínleszorítás^számára. 50

Claims (7)

1. Szabadalmi igénypontok

   1. Sínleerősítés W-alakú hajlított rúdacélból lévő sínleszorító rugókkal, ahol a sínleszorító rugóknak 55 alátétlemez tuskóinak kivágásaiban rögzített szorítócsavarokat körülvevő középrészei vannak és szerelt állapotban a sínleszorító rugók szabad végei a sín talprészein,a szabad végekkel szemközti összekötő szakaszok pedig az alátétlemez tuskóinak külső oldalain vannak megtámasztva, azzal jellemezve, hogy a sínleszorító rugók (9) szabad végei (9a) előszerelt állapotban (9’) az alátétlemez (3) tuskóinak (3a, 3b) belső oldalain sínbevezetést alkotva vannak feltámasztva, szerelt állapotban pedig a szorítócsavarral (11) vannak a sín (1) talprészeire (la, lb) szorítva, amikor is a sínleszorító rugóknak (9) a talprészekkel (la, lb) szembenfekvö összekötő rugókarjai (9c) a tuskók (3a, 3b) külső oldalain vannak felütköztetve és az alátétlemezen (3) vannak megtámasztva.
2. 2. Az 1. igénypont szerinti sínleerősítés, azzal jellemezve, hogy a szorítócsavarok (11) előszerelt állapotban (9’) a tuskók (3a, 3b) vezetékeiben hátratolt és függőleges helyzetben vannak.
3. 3. Az 1. vagy 2. igénypont szerinti sínleerősítés, azzal jellemezve, hogy a sínleszorító rugók (9) szabad végei (9a) és összekötő rugókaijai (9c) egymással párhuzamosak és távolságuk olyan, hogy szerelt állapotban az alátétlemez (3) tuskóinak (3a, 3b) két oldalán fekszenek fel.
4. 4. Az 1—3. igénypontok bármelyike szerinti sínleerősítés, azzal jellemezve, hogy a sínleszorító rugók (9) felső rugókarjai (9d) és külső rugókaijai (9b) úgy vannak kialakítva, hogy szerelt állapotban az alátétlemez (3) tuskóitól (3a, 3b) meghatározott távolságra vannak.
5. 5. Az 1—4. igénypontok bármelyike szerinti sínleerősítés, azzal jellemezve, hogy a sínleszorító rugók (9) összekötő rugókaijai (9c) előszerelt állapotban (9’) a síncsavarokat (5) részben körülfogóan vannak kialakítva.
6. 6. Az 1—5. igénypontok bármelyike szerinti sínleerősítés, azzal jellemezve, hogy a sínleszorító rugóknak (9) a szorítócsavarokat (11) körülfogó középrészei (9e) és a felső rugókarok (9d) az alátéteket (13), illetve az anyákat (12) megtámasztó lelapolásokkal (14) vannak ellátva.
7. 7. A 6. igénypont szerinti sínleerősítés, azzal jellemezve, hogy a sínleszorító rugók (9) rugókaijai (9d) a szorítócsavart (11) körülfogó szakaszok után összetartóan vannak kialakítva és egymástól olyan távolságra (15) vannak, amely kisebb, mint a szorítócsavar (11) névleges átmérője.