HUT62233A - Method and apparatus for producing material of honeycomb sturcture - Google Patents

Description

nyújtható méhsejt-szerkezetü anyag előállításához, s erre a szabadalomra leírásunkban több helyen hivatkozunk. Az ebben leirt megoldás alapjául szolgáló elv az, hogy folyamatosan táplálnak be egy szalaganyagot, erre az anyagra kötőanyag-vonalakat visznek fel, majd a szalagot a kívánt szélességűre vágják, a szalagot lapos csőszerű alakra hajtják össze és ezután ezt a csőszerű szalagot egy gyűrüalakú keretre csévélik. A kötőanyag-vonalak úgy helyezkednek el, hogy az egyes csövek tetején lévők a rájuk helyezett cső alja alatt vannak. Az ebből adódó szerkezetet a további eljárás során hevítik, hogy aktiválják vagy meglágyítsák a ragasztót, s eközben összenyomják, ilymódon a felhalmozott csövek állandó kötéssel kapcsolódnak egymáshoz. Megfelelő rovátkák és ráncok alkalmazásával egy olyan típusú nyújtható méhsejt-szerkezet jön létre, amely igen népszerűvé vált, mint ablakboritás. Az US-PS 4,450,027 és az US-PS 4,849,039 számú leírás más módszert ismertet hasonló szerkezetű anyag előállításához.

A jelen találmány egyik feladata, s egyben tárgya egy további lehetséges módszer, valamint berendezés létrehozása, amely bizonyos előnyöket nyújt.

A fentiekben leirt méhsejt-szerkezet szigetelő tulajdonságokkal rendelkező ablakboritást, ablakbevonatot ad, amennyiben az alkalmazott alapanyag a légáramlást megakadályozza vagy legalábbis csökkenti. Amennyiben a használt alapanyag átlátszó, akkor biztosítja a fény át jutását; ha átlátszatlan, akkor elzárja a fényt.

Ám az ismert szerkezet nem tudja szabályozni a fényátbocsátást úgy, ahogy az ismert hagyományos redőnyök, amelyek lehetővé teszik a használója számára, hogy a redőnylécek hajlásváltoztatásával a fénynek az ablakon át a szobába hatolását szabályozza.

Az US-PS 5,584,519 számú leírás olyan méhsejtszerkezetet ismertet, amely képes a fényáthaladás szabályozására. Ez átlátszó szövetlapokból· és redőnylécekként működő szövetcsikókból van felépítve. A szövetcsikókat átlátszatlan anyagból készítve, a fény lezárul a szövetlapok egyik helyzetében, amikor a csikók laposan fekszenek és összeérnek, vagy átlapolják egymást, mig a szövetlap másik pozíciójában a fény át tud hatolni, amikoris a csikók párhuzamos síkokban helyezkednek el. Azonban az ezen szabadalom szerinti eljárás és berendezés a fenti szerkezet előállításához bizonyos hátrányokkal rendelkezik.

A találmányunk egy másik feladata, illetve tárgya olyan eljárási és berendezési változat létrehozása, amely bizonyos előnyöket biztosit.

A találmány egyik tárgya, illetve feladata tehát újszerű eljárás és berendezés létrehozása nyújtható méhsejt-szerkezet előállítására, éspedig olyan típussal, amely egymásra helyezett és összetapadt csőszerű szalagokból áll.

A találmány másik tárgya, illetve feladata olyan újszerű eljárás és berendezés létrehozása nyújtható méhse jt-szerkezet előállításához, amely egymással szemben elhelyezkedő lemezanyagokat tartalmaz, s ezeket szalaganyagok kötik össze.

A találmány feladata még, hogy olyan méhsejtszerkezetet és annak gyártására szolgáló eljárást teremtsen, amely viszonylag egyszerű, és alkalmas a kis költséggel történő gyártásra.

A találmány első kiviteli alakjánál egy folytonos, előrovátkolt és csőszerűre hajlított szalag halad el egy kötőanyag-felhordó előtt, hogy kialakíthassuk az összehajtott csőszerű ezalag két szemben lévő éle mentén a két kötőanyag-vonalat. Ez a közbenső, azaz félgyártmány ezután bekerül egy szinkronizáltan működő vágószerkezetbe, amely az eddig folytonos, összehajtott anyagot előre meghatározott hosszakra választja szét, amely darabok ezt követően egy olyan szalagadagoló szoritórészébe kerülnek, amely lényegesen nagyobb sebességgel működik. A levágott csőszerű darabok igy felgyorsítva jutnak el egy felhalmozóba, amelybe azután vagy letolódnak, vagy egyenként beleesnek egy alsó nyíláson keresztül egy tartályba, ahol mindegyik következő cső ráhalmozódik az őt megelőző cső tetejére, vagy a csöveket elszállítjuk egy távolabbi felhalmozás céljából. Az igy keletkezett felhalmozott csöveket a referenciaként felhozott szabadalmakban leirt módon dolgozhatjuk fel tovább, a kötőanyag-vonalak aktiválásával, minek eredményeként a csövek egymáshoz tapadnak és kialakul egy egységes szerkezet, amely különösen alkalmas ablakbevonatkénti használatra.

Egy másik változatnál a szállított szalagokat méretre lehet vágni, felhalmozni és összekötni, az egysé ges szerkezet kialakítása érdekében.

A találmány egyik jellemzője az, hogy a levágott csőszerű szalagot felgyorsítva juttatjuk a felhalmozóhoz. Ez biztosítja, hogy elegendő idő álljon rendelkezésre a szalagnak a végső felhalmozási helyre való eljuttatásához, valamint hogy elhagyja a felhalmozót, mielőtt a következő levágott szalagdarab odaérne. Ez azt eredményezi, hogy a folytonos szalag feldolgozása megszakítások nélkül történhet és lehetővé válik a nagyobb termelési sebesség elérése a végterméknél.

A találmány egy másik változatánál legalább két hálós anyagot vagy lemezanyagot táplálunk be folyamatosan, műveleti irányban. Ez az első és második hálós anyag fogja alkotni a méhsejt-szerke zet külső lemezeit annál a típusnál, amelyiknél a fény- vagy a levegőátbocsátás szabályozható. A középső, vagy harmadik hálós anyagot is alkalmazunk, amelyet több szalaggá hasítunk szét, s ezeket az első és második hálós anyaggal együtt tápláljuk be, megmunkálási, illetve műveleti irányban. Kötőanyag-vonalakat hordunk fel a hálós anyagokra vagy a szalagokra. Ezek a kötőanyag-vonalak úgy helyezkednek el, hogy az egyes szalagok megfelelő külső éleinek az első és a második hálóval való összetapadását biztosíthassák. Amikor a kötőanyag-vonalakat aktiválják és a hálós anyagokat összenyomják a közbenső szalaggal, akkor egy méhse jt-szerke zet jön létre, átlátszatlan szalagokkal és átlátszó hálós anyagokkal, amely igy alkalmas a fény vagy a levegő átlépésének szabályozásához.

Ennek a kiviteli alaknak az a jellemzője, hogy meglepően sok különféle szerkezet alakítható ki az eljárás viszonylag kis változtatásával. Számos ilyen szerkezet különösen alkalmas ablakfedélként vagy bevonatként_o

A találmány harmadik megvalósítási módjánál olyan eljárásról van szó, amely a második megvalósítási móddal kapcsolatban ismertetettnek egy változata, s amely olyan méhsejt-szerkezetet eredményez, amely hajlítható vagy nyújtható, s amely kis tömegű, azaz könnyű, kis költségű szigetelésként alkalmazható. Részletesebben, a szalagoknak a hálós anyagok közötti alkalmas elhelyezésével, valamint további hálós anyagok alkalmazásával olyan közbenső szerkezetet hoz létre, amelyet felnyitva, egy sor hexagonális cella jelenik meg. Ezt a közbenső szerkezetet azután keskeny szakaszokra hasítva, majd a nyitott cellavégekkel átellenes oldalukon lemezanyaggal összekötve, a lezárt cellák révén gazdaságos és jó hőáramlásgátló anyag alakul ki. Ez a kialakítás az ablakbevonat mellett egyéb alkalmazást is biztosit.

A találmány további részleteit és előnyeit az itt következő leirásrész tartalmazza, a találmány példaképpen! kiviteli alakjai kapcsán a csatolt rajzokra hivatkozással, amelyeknél:

- az 1. ábra a találmány szerinti berendezés első kiviteli alakjait mutatja, vázlatos oldalnézetben;

- az 1A. ábrán az 1. ábra szerinti berendezés szalagvágójának egy részletét látjuk;

- a 2. ábra az 1. ábrán berajzolt 2-2 vonal mentén vett keresztmetszet;

- a 5, ábrán az 1. ábra 5-3 vonala mentén vett keresztme tszetet mutatjuk be;

- 4. ábránkon az 1. ábra 4-4 vonala mentén vett keresztmetszet látható;

- 4A. ábránkon a levágott szalagot szállító szerkezet egy módosított alakjának perspektivikus képét látjuk;

- az 5· áora vázlatos oldalnézetben mutatja be a találmány szerinti berendezés második kiviteli alakját;

- a 6. ábrán az 5. ábra szerinti berendezéssel kialakított végtermék vázlatos keresztmetszetét mutatjuk be;

- 7. ábránk a 6. ábra szerinti végterméket kinyújtott helyzetében tünteti fel;

- a 8. ábra az 5. ábrán bemutatott középső szövetszerkezet hátsó mérete, a hosszanti vágási vonalak feltüntetésével;

- 9· ábránkon a 7. ábrához hasonló keresztmetszet látható, de módosított kivitelben;

- a 10. ábra a 9. ábrához hasonló, de egy továggi módosítással; végül

- 11. ábránkon a 10. ábra szerinti termék előállítását látjuk vázlatosan.

Rátérve az 1.-4. ábrákra, azokon a találmány szerinti eljárás és berendezés első kiviteli alakját mutatjuk be, amely a már fentebb említett 4,50,027;

a 4,849,059 és 4,885,19θ számú amerikai szabadalmakból ismert fajtájú méhsejt-szerkezet előállítására szolgál.

A találmány szempontjából kiindulópontnak tekintendő a 8 nyíllal jelölt, előhajtogatott és előrovátkolt lapos csőszerű 10 anyagszalag. Ez lehet a 4,450,027 számú amerikai szabadalomban szereplő eljárás szerint a 80 hullámositó és a 120 kötőanyag-felhordó közötti, vagy a 120 kötőanyag-felhordó utáni állapotnak megfelelő formában, avagy /b/ a 4,849,059 számú amerikai szabadalom szerint a kötőanyag-felhordó előtti állapotnak, illetve /c/ a 4,885,190 számú amerikai szabadalomban a 108 hajtótárcsa és a 120 szállító-felhalmozó közötti állapotnak megfelelő formában. Bár előnyös az, ha összekötő-vonalakat nem alkalmazzák a szalagnál addig, amíg meg nem történik a rovátkolás és a kívánt csőalakúra való összehajtás, azonban a találmány vonatkozásában ez nem alapvető és az öszszekötő-vonalakat, - ha ez igy kívánatos - korábban is alkalmazni lehet az eljárásban, mint ez a 4,885,19° számú amerikai szabadalomban le van Írva.

Az 1. ábrán látható, hogy az előrovátkolt és előhajtogatott 10 anyagszalag áthalad egy irányforditó 11 görgőn annak érdekében, hogy növeljük a körülfogási szöget a fütött vagy hütött 12 görgő körül, amely a referenciaként említett szabadalmaknál alkalmazott fűtökhöz vagy hűtőkhöz hasonló funkciót tölt be annak érdekében, hogy biztosítsa a szükséges hőt vagy hűtést a vázlatosan bemutatott 15 kötőanyag-felhordóvonalak gyors szárításához. A fűtés vagy a hűtés közötti választás az alkalmazott kötőanyagtól függ és a jelen találmány szem pontjából nincs jelentősége. A 13 kötőanyag-felhordó, hasonlóan a referenciaként említett szabadalmakhoz, két párhuzamos vonalat alkalmaz a megfelelő kötőanyagból, az összehajtott cső éleihez. Az összehajtott cső ebben az állapotában - amit 15-tel jelöltünk - ólyan alakú, mint amilyent a 2. ábrán 20-szal jelöltünk. A külső éleket, amelyek jellemzően élesen vannak rovátkolva, hogy kialakuljon a 4,885,190 számú amerikai szabadalom 13. ábráján látható jellegzetes alakzat, az egyszerűség kedvéért behajtva mutatjuk. A szabad, felfelé hajlított 21 élek el vannak látva 22 kötőanyag-vonallal, amint ezt már említettük.

A folyamatos 10 anyagszalagot, amelyet a 8 nyíllal jelölt helyen adagolunk be egy - nem ábrázolt - csövéről, a 23 görgő juttatja a hagyományos, szinkronizáld 25 nyíró- vagy levágókészülékhez, amit egy forgó 26 dob vagy vágóberendezés képez, mely 27 vágópengével van ellátva, továbbá ide tartozik még a 31 fix dob. A 26 forgó dob előnyösen vékony 27’ habréteggel van borítva, amelyen a 27 vágópenge átnyúlik. A 26 forgó dob a 10 anyagszalag betáplálás! sebességével szinkronizáltan van forgatva. Az ehhez szükséges szinkronizáló berendezést vázlatosan a 24 blokk jelzi, ami önmagában ismert. Valahányszor a 27 vágópenge az óramutató 6 helyzetének megfelelő helyzetbe jut és így egyvonalba kerül az alsó 31 fix dobbal, akkor a 27 vágópenge, átnyúlva az összenyomott 27’ habrétegen az érintkezési vonalnál, szétválasztja a 15 összehajtott csövet a két dob érintkezési vonalánál. A 27 vá gópenge eközben előre meghatározott hosszakat alakit ki a folyamatosan adagolt 20 összehajtott csőből, függetlenül az anyagszalag-betáplálás sebességétől.

A legtöbb esetben azonban nehézséget jelent a kívánt szalaghossz és a kívánatos betáplálás! sebesség koordinálása. Ezért egy kedvező kiviteli alaknál kis 26 és 27 görgőket kell használni, amelyek nem vágják el a szalagot mindegyik körfordulatnál és ahol egy olyan szerkezetet alkalmazunk, amely szabályozza, hogy mikor történjék meg a vágási művelet. Ezt az 1A. ábrán mutatjuk be, amelyen a 26 és 51 görgők, dobok oldalnézetben láthatók, amikor a megmunkálandó, illetve feldolgozandó szalag nincs jelen. Ennél a kiviteli alaknál az egyes görgőket a 80, illetve 81 tengelyek forgatják. A 80, 81 tengelyekre 82, illetve 85 fogaskerék van rögzítve. A 81 tengely a 86 tartóra szerelt 85 csapágyban van ágyazva. Ez a 86 tartó a 88 léghenger által mozgatható 8/ dugattyúhoz van csatlakoztatva. A 88 léghengerhez csatlakozik a 90 működtető-egység, amely elektronikus vagy elektromos lehet.

A berendezés kialakítása olyan, hogy abban a helyzetben, amikor nem történik vágás, akkor a 82 és 85 fogaskerék fogai szábadonfutó vagy csúszó kapcsolódásban vannak. Amikor a 80 tengelyt meghajtjuk, akkor a 81 tengely ugyanolyan sebességgel fog forogni. Az említett szabadonfutó vagy csúszó kapcsolódást azáltal érjük el, hogy a 81 tengelyt egy kis távköznyivel lesüllyesztjük - ehhez elegendő csupán öt ezredhüvelyk /azaz 0,12/ mm/ távolság - úgy, hogy amikor a 27 vágópenge /lásd 1. ábrát/

I függőlegesen egyvonalba jut az alsó 51 görgővel, akkor nem jön létre érintkezés, s ilymódon nem valósul meg vágás. Ahhoz, hogy vágási helyzetet hozzunk létre, mindöszsze annyit kell tenni, hogy egyszerűen összezárjuk a két /26 és 51/ görgő közötti térközt úgy, hogy a 27 vágópenge érintkezni fog a 51 görgő felületével, amely most már ellentartást biztosit a felette elhaladó szalag elvágásához. A raj zokon bemutatott kiviteli alaknál az említett kis mozgást a 88 léghenger működtetése útján hozzuk létre, amikoris a 87 dugattyú felfelé mozdul el és ezáltal a 31 görgőt a vágási művelethez szükséges helyzetbe hozza» A szabadonfutó, illetve csúszó fogkapcsolat lehetővé teszi a görgők közötti tér összezárását. A 90 működtető egység lehet bármilyen ismert, alkalmas működtető egység a 88 léghenger működtetéséhez azt követően, hogy egy előre meghatározott számú fordulat; történt meg, ami megfelel a 20 összehajtott cső megkívánt hosszának. Kívánság esetén a 86 tartó része lehet egy megfelelő könyokcsuklós mechanizmusnak, amely reteszeli a 86 tartót, amikor az elmozdul a vágási helyzetébe. Ez szilárdabb tartást biztosit a 31 görgő részére. A tartás még szilárdabbá tétele érdekében a 31 görgőt a 81 tengelyhez csatlakozó kengyelre szerelhetjük, amikoris ez a kengyel fel- és lefelé mozog a vágási, illetve a vágás nélküli helyzet között .

Amíg az 1. ábrán látható kiviteli alaknál a görgő van felül és a 31 görgő van alul, ennek ellentétje is lehetséges és bizonyos előnyökkel is járhat, ha a összehajtott szalag úgy van beállítva, hogy a ragasztó-kötővonalak az alján vannak, amint ez látható, éspedig elkerülhető ezáltal az összeérintett kötővonalak szétterülése, a velük érintkeztetett görgőfelület felett.

A szétvágott 20 összehajtott szalagokat szemben lévő 25 tartóelemek tartják, amelyekben 26’ oldalcsatonák vannak kialakítva, mint ezt a 2. ábrán bemutatjuk, s a 28 hajtógörgők mozgatják előre, amelyek egy nagysebességű gyorsító 29 behúzót alkotnak. A bemutatott kiviteli alaknál a 29 behúzónak a 25 levágókészüléktől való távolsága olyan, hogy a 20 Összehajtott szalag belép és a 29 behúzó megragadja közvetlenül azelőtt, közvetlenül azután, vagy amint a 25 levágókészülék elválasztja a folyamatosan haladó 15 összehajtott szalagtól, azaz lényegileg a szétválasztás időpontjában. A 3. ábrán láthatjuk a 28 hajtógörgők elrendezését. Az alsó 28 hajtógörgő ketté van osztva 28-1 és 28-2 görgőreszekre, amelyek - nem látható - közös tengelyen helyezkednek el annak érdekében, hogy megakadályozzuk a 22 kötőanyag-vonalak elrontását. Ennél a pontnál a 20 összehajtott szalag, amelyet a 25 tartóelemek vezetnek, felgyorsulva egy egyenes, vízszintes 32 szállítóba jut.

A 32 szállító egymással átellenes 33 oldaltartókat tartalmaz 34 vezetőcsatornákkal, hasonlóan a 2. ábra szerinti oldalsó 25 tartókhoz. A 33 oldaltartók 35 végüt közőben végződnek. A 35 oldaltartók felett egy, a 58 dugattyúhoz csatlakoztatott 57 tolólap helyezkedik el. A 58 dugattyú egy hagyományos - nem ábrázolt - hidrauli kus hengerhez tartozik. A 55 oldaltartók alatt 40 befogadótartály található, amelynek függőleges falai a 20 összehajtott szalag szélességének megfelelő távolságban helyezkednek el egymástól. A berendezés úgy van időzitve, hogy amikor a levágott szalag nekiütődik a 55 végütközőnek, alckor lép működésbe a hidraulikus henger, a 57 tolólap lefelé tolódik és a 20 Összehajtott szalag kitolódik a 54 vezetőcsatornából, végül lerakásra kerül az előzetesen már megmunkált 20 összehajtott szalag fölé. Amint azt a 4. ábrán láthatjuk, a 20 összehajtott szalagok egymásra halmozódnak úgy, hogy az egyes összehajtott szalag alsó részén lévő 22 kötőanyag-vonalak összeköttetésbe kerülnek a szomszédos 20 összehajtott szalag felső oldalával. Az összehalmozott szalagok további megmunkálása a 40 befogadótartályban nem látható, mivel azt a referenciaként említett szabadalmakban le irt, hagyományos módon végezhetjük el, nevezetesen nyomás és hő hatásának tesszük ki a 40 befogadótartályban lévő rakásra annak érdekében, hogy aktiválódjanak a kötőanyagvonalak és ennek eredményeként a levágott szalagok öszszekapcsolódjanak egymással és kialakítsák a kívánt egységes méhsejt-szerkezetet.

Amint ez majd a most következő ismertetésből kitűnik, a találmány szerinti eljárás magábafoglalja a kiindulási anyagnak a 8 es 15 helyeken való folyamatos betáplálását, majd ezt követően a 25 helyen való szétválasztását az előre meghatározott egyedi szalagokká, amelyeket azután felgyorsítva a 52 felhalmozóba juttatjuk.

A találmánynak ez a döntő jellemzője. A találmány tárgya egy eljárás, amely a lehetséges mértékig nagy sebességgel dolgozik, azaz egy olyan eljárás, melynek termelékenységét a kiindulási szalagnak a 8 nyíllal jelölt helyen történő betáplálás! sebessége határozza meg. Ha a 8 nyílnál a szalagot normál beadagolás! sebességgel juttatjuk el a 32 felhalmozóba, akkor az eljárás nem működik megfelelően, mivel a következő levágott szalag akkor lépne be a felhalmozóba, miközben a felhalmozó az előző szalag kibocsátását végzi. A találmányra jellemző, hogy az előzőleg levágott szalagnak a felhalmozóba történő meggyorsított eljuttatása által elegendő idő legyen ahhoz, hogy ezt a szalagdarabot megmunkáljuk a felhalmozóban, mielőtt a következő szalagdarab bevezetődik a felhalmozóba.

A találmány tág értelmezését tekintve, egy folyamatosan betáplált anyagból levágott szalagdarab felgyorsításával a teljes megmunkálás során, az egyes szalagdarabok egymásutáni megmunkálása elvégezhető, mielőtt a megelőző eljárástól megérkezik a következő levágott szalag.

A levágott szalagot felgyorsító szerkezet olyan sebességarányban, működik, amely közelítőleg kétszeres, vagy még nagyobb, mint az előtte lévő betáplálás! seüesség. A betáplálási arány-differencia azon idő nagyságától függ, ami szükséges a műveletek után elhelyezkedő fel halmozóban a levágott szalagdarab kivetéséhez, vagy legalább elmozdításához a soron következő levágott szalag darab útjából. Amig a szóbanforgó kiviteli alaknál a 29 behúzó a 20 összehajtott szalagot lényegileg a vágás időpontjában szorítja meg, ez nem feltétlenül szükséges.

Nincs összeszoritás akkor, amikor a gyorsitószerkezet hatni kezd a levágott szalagra, annak levágását követően.

Más szóval, feltételezve, hogy a 52 felhalmozó még távolabb van elhelyezve, ebben az esetben a levágott szalag felgyorsítása elegendő időt biztosit a levágást követően. El kell ismerni, hogy szükség van oldalvezetékekre a felgyorsított szalag számára, hogy meg lehessen tartani annak irányítottságát, a szalag alatt lévő felhalmozott szalagok felé. A 53 oldaltartók vagy -vezetékek biztosítják ezt az irányítást. A tolólap arra szolgál, hogy a szalagokat lefelé nyomja, kifelé a csatornából, az alul elhelyezkedő halmozódás felé. A ’oef o gadó tartályba való ‘‘pozitív kibocsátás egy változat ahhoz _a megoldáshoz, ahol a 55 oldaltartók, illetve -vezetékek alsó felé kifelé fordítjuk, s igy lehetővé tesszük a 20 összehajtott szalag gravitáció útján történő lehullását az alsó 40 befogadótartályba. A 57 tolólap is segít a szalag megkívánt vízszintes irányításának fenntartásában.

További változatként mutatjuk be a 4A. ábrán látható kiviteli alakot, ahol a két 53 oldaltartót, melyek 54 vezetőcsatornával rendelkeznek, két 41 henger helyettesíti, amelyek párhuzamos, hosszanti 42 hasítékokat, hornyokat tartalmaznak; ezek felelnek meg a csatornáknak, s a 41 hengerek kerületén helyezkednek el. A két 41 hengerhez 45 szögosztó készülék - ezt csak vázlatosan i

érzékeltettük - van csatlakoztatva. Amikor a levágott 20 összehajtott szalag belép a 41 hengereken lévő átellenes 42 hasítékokba, amely hasítékok a távolabbi végeiken le vannak zárva és ütközőül szolgálnak, akkor a 41 hengerek szögosztással elfordulnak - a jobboldali az óramutató járásával ellentétes, mig a baloldali az óramutató járásával megegyező irányban amelynek eredményeként a 20 szalag átesik a 41 hengerek között, az alsó tartályba, ugyanakkor új, üres 42 hasítékok kerülnek olyan helyzetbe, hogy befogadhassák a következő szalagot. Ha olyan kötőanyagot alkalmazunk, amely érintkezéskor tapad, akkor nincs szükség hevítéssel való aktiválásra. Kívánság esetén a tartályt helyettesíteni lehet egy csúszdával, amely a lehullott 20 szalagom a 46 szállítószalaghoz juttatja, s ez azután továbbítja a 20 szalagokat haladási irányban, ahol kívánság szerint levághatjuk, majd összeszereljük egységes szerkezetűvé. A 41 hengerrel célszerűen kb. 104 mm átmérő-méretet választunk, mig a 42 hornyok szélessége célszerűen kb. 6,4 mm.

A szalagok anyaga és/vagy az alkalmazott kötőanyag a találmány szempontjából nem meghatározó. A referenciaként szereplő három szabadalom bármelyikében szereplő szalaganyag és kötőanyag használható a találmány szerinti eljárásnál. Ha olyan kötőanyagokat alkalmazunk, amelyek ragadósak maradnak, akkor a szalagot mozgató, továbbító elemeket annak megfelelően kell kialakítani, hogy elkerüljük azoknak a kötőanyag-vonalakkal való érintkezését. Lásd pl. aj. ábrát.

Jóllehet az előzőekben ismertetett szinkronizált vágókészülék alkalmazása előnyös, azonban másféle típusú vágókészüléket is használhatunk, amely biztosítja a levágott szalagok lényegileg azonos hosszúságát. A szinkronizált vágókészülék azért előnyös, mivel a betáplálási sebesség fluktuálhat. Ha azonban megfelelő szabályozókat lehet alkalmazni, mint a betáplálási sebesség-, illetve arányérzékelők és mikroprocesszoros szabályozás, vagy megfelelő érzékelőket alkalmazunk a meghatározott hosszúságú szalag áthaladásának pontos méréséhez, akkor a mikroproceszszor szabályozni tudja a hagyományos levágókészülék működését annak biztosítása érdekében, hogy a felhalmozóhoz lényegileg azonos hosszúságú szalagok kerüljenek. Nyilvánvaló, hogy másmilyen technikát kell tervbe venni olyan szalagokhoz, amelyeknek hossza változó, igy például az egységes szerkezet végeinek lenyirásával. Az is belátható, hogy megfelelő eszközt kell biztosítani az alkalmazott 40 befogadótartálynak egy új tartállyal való helyettesítéséhez, amikor az megtellett, de ennek akár kézi, akár automatikus úton úgy kell megtörténnie, hogy ne szakítsa meg a folyamatos eljárást.

Az eddigi ismertetésből nyilvánvaló és világos, hogy az egyik jellemzője az eljárásnak a folyamatosság, ahol az anyagot állandóan szállítjuk, az eljárás folyamat haladási irányában. Ez az alapelv nyer alkalmazást a példaképpen! kiviteli alakok ismertetésénél, amelyek a találmány szerinti berendezést, azaz a találmány másik tárgyát reprezentálják.

Az itt következő ismertetésnél, amely a találmány második aspektusát jelentő kiviteli alakra vonatkozik, belátható, hogy amikor egy optikailag áttetsző anyagról beszélünk, akkor ezen egy átlátszó, vagy fényáteresztő anyagot kell érteni, amely.a fényt közvetlenül, vagy diffúz alakban átbocsátja, vagy pedig egy durvahálós vagy egyéb durvaszerkezetü anyagot értünk. Ha ellenben az optikailag átlátszatlan kifejezést használjuk, ez olyan feltételt, tartalmaz, amikor a fény útja merő legesen elzáródik vagy úgy szóródik, hogy a külső oldalon lévő tárgyakat nem lehet felismerni az ablakon át és ilymódon azok nem azonosíthatóak, hacsak az ablakot használó személy nem ismeri annak felépítését vagy belépését. Ilymódon, a harmadik hálóhoz szolgáló anyag megfelelő megválasztásával bármilyen sötétitési fokot el lehet érni és igy a találmány nem korlátozódik valamely meghatározott anyagra. Hálós vagy durva anyagot használva a külső hálókhoz, növelhető a levegőáramlás.

A korábbi kiviteli alakoktól való megkülönböztetésül ez a kiviteli alak szalaganyag helyett hálókból vagy lemezekből indul ki. A korábbi, előző kiviteli alakoknál a szalagok hossza határozza meg az előállított méhsejt-szerkezet szélességét. Az előző kiviteli alakoknál továbbá a felhalmozott szalagok mennyisége határozza meg a méhsejt-szerkezet hosszúságát, jellegzetesen egy hagyományos ablakbevonat függőleges méretét, míg a szélesség az ablak szélességének felel meg. A következő kiviteli alaknál a háló vagy lemez szélessége határozza »<k· t -·1 • · · • · meg a méhsejt-szerkezet hosszát.

A kiindulási, azaz kezdőpont az 50 első, 51 második és 52 harmadik háló- vagy lemezanyag folyamatos betáplálása a - nem ábrázolt - görgőkről. Rendelkezésre állnak továbbá megfelelő kötőanyagfelhordó eszközök, hasonlóak az 1. ábrával kapcsolatban ismertetettekhez, annak érdekében, hogy létrehozzuk a gyorsan száradó, vagy egyéb 57 kötőanyag hosszanti vonalait, az 50 első és 51 második lemezanyaghoz, hagyományosan fütött vagy hütött 58 görgő útján. A középső, vagy 52 harmadik lemezanyagot az 50 első és az 51 második lemezanyagokkal megegyező sebességgel tápláljuk be egy hagyományos 59 hosszvágón keresztül, amely ezen középső 52 harmadik lemezanyagot több hosszirányú 60 szalagra választja szét a 61 vonalak mentén, melyek párhuzamosak a hálós- vagy lemezanyag haladási irányával /lásd a 8. ábrát/.

A külső hálórétegekhez ragasztóanyag-vonalak alkalmazása helyett - egy másik változatnál - alkalmazhatunk ragasztóanyag-vonalakat a 60 szalag hosszanti éleinek átellenes oldalain vagy az 52 harmadik lemezanyag átellenes felületeinek alkalmas helyein, mielőtt azt felvágnánk. Egy további változatként a szalagok betáplálása - ahelyett hogy egyetlen lemezanyagot használnánk az adagolást követő felvágással - történhet több csévéről, melyek mindegyike egy-egy szalagot juttat be. A 8. ábra bemutatja az 52 háló- vagy lemezanyagnak különálló 60 szalagokra való felosztását a szaggatott 61 vonalak mentén való felvágás útján. Egy, a 4,885,190 számú US-FS ♦ ·*·

.. ··· szerinti vágószerkezethez hasonlót lehet használni erre a célra. A levágott 60 szalagokat a 64 szálliOÓszalagberendezés útján tarthatjuk meg egymás melletti sík elhelyezkedésükben. Ha ez kívánatos, amint ismeretes is, megfelelően csökkentett nyomást alkalmazhatunk a 64 szállítószalag-berendezés perforált szalagjaira annak biztosítására, hogy a levágott szalagok megtartsák eredeti helyzetüket. A külső 50 és 51 első és második lemezanyag, valamint a belső, felosztott 60 szalagok csatlakoztatva és egyesítve vannak a 70 görgőknél, majd átvezetjük a fütött 71 görgők között. Az utóbbinak feladata, hogy hőt és nyomást adjanak át és ezáltal aktiválják a folyamatos 57 kötőanyag-vonalakat, miáltal az egyes 60 szalagok külső élei összekötődnek a felső 50, illetve alsó hálószövettel. Ha nem hővel aktiválható kötőanyagot alkalmazunk, akkor a 71 görgőket nem kell hevíteni, illetve fűteni.

A 6. ábrán bemutatjuk az elrendezést. Az 57 kötőanyag-vonalak folyamatosan haladnak a műveleti irányban úgy, hogy a felső 50 lemezanyagon lévő 57 kötőanyagvonalak a 60 szalagok baloldali éleivel kerülnek szembe /lásd a 6. ábrát/, mig az 57 kötőanyag-vonalak, amelyek az alsó 51 lemezanyagon találhatók, a 60 szalagok jobboldali éleihez kerülnek. Amikor az ilymódon elrendezett anyagok áthaladnak a 71 görgők között, akkor a szalagok baloldali éle összekötődik a felső lemezanyaggal, mig a szalagok jobboldali éle az alsó lemezanyaggal kötődik öszsze. Az ennek eredményeként előálló, 72 jelű szerkezetet ezután fel lehet tekerni a 73 hengerre, a további feldől:

• ··· ·»4 ··· gozás céljára.

Az eljárás, mint már hangsúlyoztuk, folyamatos és megszakítás nélküli. Az eredményként kapott, s a 73 hengerre feltekercselt szerkezetben 60 szalagok vannak, amelyek a szerkezet hosszában helyezkednek el. Összehasonlításképpen, a 3,384,519 számú US-PS leírásban bemutatott feltekercselt szerkezetben lévő középső szalagok a hosszirányra keresztben helyezkednek el. Amint már előzőleg említettük, a találmány szerinti eljárás második jellegzetessége értelmében a külső lemezanyagok szélessége /a 6. ábrán a vízszintes méret/ megfelel egy vízszintes lécekkel fedett ablak hosszúságának. A találmány szerinti eljárással kapott anyagszerkezet, melyet a 6. ábrán mutattunk be, ugyanolyan módon használható, mint a 3,384,519 számú US-PS-ben van leírva. Feltételezve, hogy a külső 5θ és 51 lemezanyagok fényáteresztőek és hogy a 60 szalagok nem eresztik át a fényt, az ablak-lezáró helyzetben, amit a 6. ábrán láthatunk, amikor a szalagokat párhuzamos és lényegileg ugyanabban a sik helyzetben tartjuk a külső lemezanyagoknak a nyilakkal jelzett irányban történő húzásával, akkor gyakorlatilag minden fényt lezártunk, ami valamelyik külső lemezanyagra esik. A világosság kedvéért nyílásokat hagyunk a lémé zanyagok szomszédos élei között, de a jelenlegi gyakorlatban a lemezanyag-élek felütköznek egymáson, sőt átlapolják egymást, a maximális fényzárás érdekében. Ha mármost a külső lemezanyagokat ellenkező irányban mozdítjuk el, mint ezt a 7« ábrán a nyilak jelzik, egészen ad22 >· *··· ···· *··· • 9 9 · * ’ • *·· · ··· ··· ·· *♦ * dig, amig a 60 szalagok térben távközzel·, párhuzamos síkokban helyezkednek el, amint a 7. ábra mutatja, akkor nyilvánvaló, hogy minimálisra csökken a külső lemezanyagok bármelyikére eső fény csökkentése. A külső lemezanyagcxknak ezen két szélső helyzete között változtathatjuk az átbocsátott fényt a minimum és a maximum között, amint ez a fentiekből kitűnik. Ha olyan külső lemezanyagokat alkalmazunk, amelyek a levegőt áteresztik, továbbá olyan belső szalagokat, amelyek a levegőt nem eresztik át, akkor az elmondotthoz hasonló módon szabályozhatjuk a levegőáramlást a minimális és maximális érték között, A 6, ábfán látható kiviteli alaknál az 52 harmadik, azaz középső lemezanyag hat különálló szalagra van hasítva. Természetesen nyilvánvaló, hogy a találmány nem korlátozódik ezen számra. A találmány elvi korlátját a lemezanyag összszélessége, ami meghatározza a vízszintes lécekkel fedett ablak hosszát. De a megfelelő szélességű, hosszúságú vagy magasságú lemezanyagokat könnyű beszerezni az anyagszállitóktól.

Mint már az előzőekben is említettük, a találmány második jellegzetes alakjának megfele lő eljárásnál a négy referencia-leírás bármelyikében ismertetett anyagok és kötőanyagok alkalmazhatók. Ezen túlmenően, ha ezen kiviteli alakot fényszabályozó ablakfedéllel kapcsolatban alkalmazzuk, akkor ezekre sincs korlátozva. Viszonylag egyszerű változtatással még komplexebb méhsejtalakzatot lehet előállítani, ha több folyamatos hálót és/vagy több szalagot alkalmazunk, vagy ha változtatjuk ·«·*

- 25 «··· ··

a szalagok elhelyezkedését egymáshoz, vagy a hálókhoz képest.

A 9· ábra a 7. ábrához hasonló nézet, de egy olyan változat, ahol három hálót és különböző síkokba eltolódott szalagokat alkalmaztunk. A 9. ábra a végterméket a három háló valamely közbenső helyzetében mutatja. A 71, 72 és 75 hálók - hálósanyagok - olyan irányban kerülnek betáplálásra, amely a 9« ábra síkjába nyúlik bele, míg két közbenső hálót elhasitunk a szalagszélesség felével eltolt vonalak mentén mindegyik pár lemezanyag között, a 74 és 75 szalag kialakításához. A 76 kötőanyagvonalak az ábrán látható helyeken vannak alkalmazva, éspedig a szalag-éleken vagy a felül és alul elhelyezkedő hálókon, igy kialakítva a kötéseket a szalagélek és a felső, valamint az alsó hálók között a 76 kötőanyag-vonalaknál, amikor az anyagszerkezet csatlakoztatva van és áthalad a görgők között, amelyek aktiválják a kötőanyag-vonalakat és nyomást fejtenek ki rá, a kötések létrehozásához. Az eredményként kapott méhsejt-szerkezet négyoldalú cellákat tartalmaz, amelyek a hálók hosszirányában helyezkednek el. Nyilvánvaló, hogy a 9· áörán látható szerkezet erősíthető, illetve növelhető négy, öt vagy még több háló használatával annak érdekében, hogy több komplex cellás alakzatot hozzunk létre. Az azonos síkban lévő szalagok előnyösen inkább ütköznek egymással, mint átlapolódnak, mivel ezáltal csökken az összvastagság. Az eltérő síkokban lévő szalagok már inkább átlapolódhatnak.

A 9· ábrával kapcsolatban ismertetett eljárás hoz hasonlóan, előállított; szerkezet hagyományos hatszögletű vagy hexagonális cellákat tartalmazó méhsejt-szerkezetet eredményez. Ezt a 10. ábrán mutatjuk be nyolc vízszintes hálóval, jóllehet belátható, hogy nyolcnál kevesebb, de nyolcnál több hálószövedék‘is alkalmazható annak érdekében, hogy változtassuk a méhsejt belső magjának a magasságát /a 10. ábrán ez a függőleges méret/» Nyolc hálószövetes szerkezet esetében az egyes 100, 110 és 111 hálószövetet az előző kiviteli alakoknál ismertetett módon lemezekként tápláljuk be, görgőkről. A két 110 és 111 hálószövet között kialakult 96 cellák sora vastagabb vonallal van kihúzva, hogy érzékeltessük a kötéseket. A többi sorok hasonlóképpen vannak kialakítva, A vastagabb vonalakkal kihúzott 110 és 111 hálószövetek a 112 szalagrétegekkel vannak összekötve, melyek a

110 és 111 hálószövetekhez a 96 cellák kapcsolódásainál vannak hozzákötve. Az egyes szalagréteg teljes szélessége /ha síkba terítjük, egy vízszintes síkban/ gyakorlatilag egyenlő az egyes lemezanyagok fele szélességével, ehhez hozzávéve egy kis többletet mindegyik oldalnál, a 95 összekötések kialakításához. Az egyes szalagrétegeket egy közös lemezanyagból lehet lehasitani és attól elválasztani, vagy a szalagok külön táplálhatok be a saját szalagtekercsükről. Mint az előzőekben, az összekötés eredményeként egy lapos, sikszerü szerkezet adódik, amely felcsévélhető egy dobra vagy további műveletekre vihető. Amint ez észlelhető, ha a szerkezet 100, 110 és

111 hálószöveteit meghúzzuk, miként a 7. ábrán szemlél tettük, akkor a 10. ábrán bemutatott méhsejt-szerkezet adódik. Mindegyik hatoldalú 96 cellának van egy vagy három oldala, melyet a felső hálószövet alkot /110 - sötét vonal/, három vagy egy oldala, melyet az alsó hálószövet alkot /sötét vonal - 111/ és két oldaba, amelyet a két szomszédos szalag alkot /kettős vonal - 112/, melyek ellentétes irányban hajlanako /A sötétített és a kettős vonalak csak egyetlen cellasornál láthatók./ A szalagok osztása” az eljárás során ilymódon egyenlő kell legyen a hexagonális oldal kétszeres hosszával.

Mig az eljárás eredményeként kapott méhsejtszerkezetet számos alkalmazási területen lehet használni, a 10. ábrán látható méhsejt-szerkezet előnyösen magként szolgálhat úgy, hogy a nyitott végoldalakhoz lemezanyagot ragasztunk. A 11. ábrán bemutatott példánál a 10. ábra szerinti szerkezetet további műveletnek vetjük alá, éspedig a 97 vágószerkezet útján történő szétvágással /lásd a 11. ábrát/, a hosszanti méretére keresztirányban /merőlegesen a 10. ábra rajzsikjára és vízszintesen a 11. ábrán/, amint ez látható, keskeny 98 magszakaszok kialakítása céljából, átellenben azzal az oldallal, amelyen össze van kötve vagy laminálva egy hajlékony, vagy félig merev, vagy merev anyagból lévő vékony 99 lemezzel. Az összekötést úgy hozzuk létre, hogy kötőanyagot viszünk rá a nyitott cellaélekre vagy a külső 99 lemezekre. Ha olyan anyagot választunk a hálószövethez, a szalagokhoz és a külső lemezekhez, amely lényegileg légátnemeresztő, akkor a már lezárt méhsejt-cellák holt légtereket alkot26 nak. Az igy keletkezett szerkezet hővédő-falként használható, amelynek kicsi a tömege - azaz könnyű - és igen gazdaságosan állítható elő» Ennél az alkalmazásnál a külső lemezekkel összekötött méhsejt-cellákat nem lehet kitágítani. így belátható, hogy a méhsejt-ma^ szélessége lényegileg egyenlő az eredeti 92 hálószövet szélességének kb. kétharmadával, a vastagságot a hasitási-vágási művelet határozza meg, amit a 97 vágószerkezettel végzünk, míg a mag hossza a hálószövetek és szalagrétegek számának megválasztásától függ.

Bár az 5. ábrán nem látható, bizonyos anyagok esetén kívánatos lehet a 60 szalagok rovátkolása, mielőtt összeszereljük és összekötjük a külső 50 és 51 lemezanyagokkal, A rovátkolást előnyös azon szalaghelyeknél alkalmazni, ahol a szalagok neghajlanak, amikor a kész, leárnyékolt helyzetet kinyitottuk, amint az a 7· ábrán látható. A rovátkolási vonalak könnyen kialakíthatók a 60 szalagban azon hajlítási helyeknél, amelyeket a 7. ábrán a 80 nyilak jeleznek és hozzájárulnak a szalag alakjának meghatározásához, hogy egyszerűsítsék a hajlitást, vagy hogy szebbé tegyék annak megjelenését. Ezt a tökéletesítést a 9» ábrán látható kiviteli alaknál is alkalmazni lehet o

Az eddigiekből következik, illetve belátható, hogy a találmány nincs egyszínű hálószövetekre korlátozva. A találmány második kivitele érdekében a homlokoldali és hátoldali lemezek egymástól eltérő színűek lehetnek és színük eltérhet a közbenső szalagokétól is. Ezen túlmenően, ha a szalagokat különálló csévékről tápláljuk be, még ezek is eltérő, különféle színűek lehetnek. De a találmány a színek változtatására sincs korlátozva, hanem kiterjed az anyagok más jellegzetességeire is, mint amilyen a textúra, azaz szövezet, az átlátszóság foka vagy a porozitás.

A találmány szerinti szerkezethez használt jellegzetes lemezanyagok, vagy hálószövetek rendszerint hoszszanti irányukban meg vannak feszítve, illetve nyújtva azért, hogy egyrészt kipróbáljuk azok szilárdságát, másrészt csökkentsük a használat során bekövetkező nyúlást. A találmány szerint kialakított szerkezetek, ha vízszintesen függesztjük fel, ez az ablak szélességétől függő mértékű nyúlást okozhat. Ezt elkerülhetjük azáltal, hogy fúvott lemezanyagokát alkalmazunk, melyeknek minden irányban egyformák a szilárdsági tulajdonságaik. Egy más változatnál a méhsejt-szerkezetet úgy rendezhetjük el, hogy a szalagok, amelyek megfelelnek egy hagyományos ablakzsalu léceinek, függőleges irányban vannak felfüggesztve abban az irányban, amelyben az anyag már meg van nyújtva.

Jóllehet a találmányt annak előnyös kiviteli alakjai kapcsán ismertettük, azonban a szakmában járatos személy részére számos változat és módosítás lehetősége is megvan, anélkül hogy a találmányi gondolatot, a találmány szellemét megváltoztatnánk, ezért a találmányt nem korlátozzák az aligény⁷pontokban leirt kiviteli változatok, s ugyancsak nincs korlátozó hatása az előzőekben ismertetett szerkezeti részleteknek sem, mivel ezek az igénypontok oltalmi körén belül helyezkednek el.

Claims (31)

1. Szabadalmi igénypontok

   1. Eljárás nyújtható méhsejt-szerkezetíi anyag előállítására, azzal jelle me zve, hogy egy folyamatos szalaganyagot legalább egy kötőanyag-vonallal látunk el, ezt a szalaganyagot‘átvezetjük egy vágószerkezeten, amellyel előre meghatározott hosszakra vágjuk a folyamatos szalagot, ezt követően felgyorsítjuk az egyes levágott szalagdarabokat és egy, a méhsejtszerkezetet kialakító feldolgozóba vezetjük, ott ezen levágott szalagot feldolgozzuk, mielőtt a következő levágott szalag megérkezik, végül a következő levágott szalagot betápláljuk a feldolgozóba, miután az előző levágott szalag feldolgozása megtörtént.
2. 2. Az 1. igénypont szerinti eljárás, azzal jellemezve, hogy a folyamatos szalaganyag egy előrovátkolt, előhajtogatott szalaganyag.

   J_a A 2. igénypont szerinti eljárás, azzal jellemezve, hogy a hajtogatott szalagra kötőanyag-vonalakat viszünk fel.
3. 4. A 5. igénypont szerinti eljárás, azzal jellemezve, hogy a feldolgozó a levágott szalagot betolja egy felhalmozóba, úgyhogy a következő szalagot ráhelyezzük az előző szalagra.
4. 5. AJ. igénypont szerinti eljárás, azzal jellemezve, hogy a feldolgozóból a levágott szalagokat egy szállítóberendezésre - konvejorra - to\-ábbit juk.
5. 6. Az 1. igénypont szerinti eljárás, az29 z a 1 jellemezve, hogy a szalagbetáplálást folyamatos sebességgel végezzük és a vágóberendezést ezen folyamatos anyagsebességhez szinkronizáltan működtetjük.
6. 7. A 6. igénypont szerinti eljárás, azzal jellemezve, hogy a-levágott szalag gyorsítását a levágástól olyan távolságban végezzük, hogy a szalagok megfogása és gyorsítása lényegileg abban az időben, vagy azon idő után történjen, amikor azt már leválasztottuk a folyamatos szalagtól.
7. 8» Berendezés nyújtható méhsejt-szerkezetü anyag előállításához, azzal jellemezve, hogy vannak az előrovátkolt és előhajtogatott, kötőanyagvonalakkal ellátott folyamatos szalaganyagot betápláló eszközei, továbbá rendelkezik a folyamatos szalaganyagot előre meghatározott hosszakra vágó szerkezethez továbbító eszközzel, valamint ezen vágószerkezet után elhelyezkedő, a levágott szalagot gyorsító eszközzel, végül a gyorsító eszköz után a levágott szalagokat feldolgozó, megmunkáló eszköz található.
8. 9« A 8₀ igénypont szerinti berendezés, azzal jellemezve, hogy a feldolgozó eszköz rendelkezik a levágott szalagokat befogadó és felhalmozó eszközzel.
9. 10. A 8. igénypont szerinti berendezés, azzal jellemezve, hogy a feldolgozó eszköz rendelkezik a levágott szalagokat kidobó eszközzel.
10. 11. A 8. igénypont szerinti berendezés, azzal jellemezve, hogy a gyorsitóeszköz • · · tartalmaz egy behúzót, amelynek forgássebessége nagyobb, mint a betáplálóeszköz sebessége.
11. 12. A 8. igénypont szerinti berendezés, azzal jellemezve, hogy a gyorsitóeszköz előtt a folyamatos szalagbetáplálással szinkronban lévő, a szalagot előre meghatározott hosszakra vágó eszköz található.
12. 13. A 12. igénypont szerinti berendezés, azzal jellemezve, hogy a feldolgozó tartalmaz egy végütközőt, a levágott szalag részére.
13. 14. A 13. igénypont szerinti berendezés, azzal jellemezve, hogy a feldolgozó tartalmaz a levágott szalagot toló eszközt, továbbá az egymás után érkező levágott szalagdarabokat egymásra rakva befogadó eszközt.
14. 15« A 13. igénypont szerinti berendezés, azzal jellemezve, hogy a feldolgozó tartalmaz hosszirányú párhuzamos hornyokkal ellátott hengereket, valamint ezen hengereket szögosztással mozgató eszközt.
15. 16. A 12. igénypont szerinti berendezés, azzal jellemezve, hogy a gyorsitóeszköz távközzel helyezkedik el a vágószerkezettől, éspedig úgy, hogy a következő levágott szalagdarab elülső . éle lényegileg akkor van megszorítva, amikor a vágószerkezet ugyanazon szalagdarab hátsó élét levágja.
16. 17· Eljárás nyújtható méhsejt-szerkezet előállítására, azzal jellemezve, hogy legalább egy első és egy második hálósanyagot táplálunk be a művelet haladási irányában, majd ezen első és második hálós anyag közé egymás mellett elhelyezkedő anyagszalagokat vezetünk be, továbbá hogy a hálós anyagokra vagy a szalagokra kötőanyag-vonalakat viszünk fel, ezt követően az első és második hálós anyagot, valamint a szalagokat egymáshoz csatlakozó helyzetbe hozzuk, ezután nyomást vagy hevítést alkalmazunk, miáltal a kötőanyag-vonalak összekötik a különálló szalagokat az első és a második hálós anyaggal, végül hogy az előző műveletből nyert szerkezetet összegyűjtjük.
17. 18. A 17. igénypont szerinti eljárás, azzal jellemezve, hogy a kötőanyag-vonalakat az első és a második hálós anyagra visszük fel.
18. 19» A 17. igénypont szerinti eljárás, azzal jellemezve, hogy az első és a második hálós anyag optikailag vagy a levegővel szemben áteresztőéi, míg a szalagok optikailag vagy a levegővel szemben záróak.
19. 20. A 17. igénypont szerinti eljárás, azzal jellemezve, hogy a szalagokat egy harmadik hálós anyag széthasításával alakítjuk ki.
20. 21. A 20. igénypont szerinti eljárás, azzal jellemezve, hogy a kötőanyag-vonalakat a harmadik hálós anyagra visszük fel, az első két hálós anyagra való felvitelt megelőzően.
21. 22. A 20. igénypont szerinti eljárás, azzal jellemezve, hogy a kötőanyag-vonalak felvitelét a szalagokra a széthasitási művelet után vé52 • * gezzük.

    2J. A 17. igénypont szerinti eljárás, azzal jellemezve, hogy az összegyűjtést a kész szerkezetnek egy dobra való csévélésével végezzük.
22. 24. Berendezés nyújtható méhsejt-szerkezet előállításához, azzal jellemezve, hogy legalább egy első, egy második és egy harmadik hálós anyagnak müveletirányú betáplálását végző eszközei vannak, továbbá rendelkezik az első, a második és a harmadik hálós anyagra kötőanyag-vonalakat felhordó eszközökkel; van egy, a harmadik hálós anyagot a kötőanyag-felhordó eszközök előtt vagy után egyedi szalagokká alakitó eszköze, végül a műveletirányban a kötőanyag-felhordó eszközök után van az első és a második hálós anyagot, valamint a közöttük elhelyezkedő szalagokat szendvics-szerüen ösz·szeérintkeztető, az egyedi szalagokat és az első, valamint a második hálós anyagot egységes szerkezetté alakitó, a kötőanyagot hővel vagy nyomással aktiváló eszköze,
23. 25. A 24, igénypont szerinti berendezés, azzal jellemezve, hogy a harmadik hálós anyagot egyedi szalagokká széthasító eszköze van.
24. 26. A 25, igénypont szerinti berendezés, azzal jellemezve, hogy a kötŐanyag-felhordó eszköz a műveletsorban a széthasító eszköz előtt van elhelyezve.
25. 27. A 26, igénypont szerinti berendezés, azzal jellemezve, hogy a kötőanyag-felhordó eszköz a műveletsorban a széthasító eszköz után helyez- kedik el.
26. 28, A 25. igénypont szerinti berendezés, azzal jelleme zve , hogy a kötőanyag-felhordó eszköz az első és a második hálós anyagra kötőanyag-vonalakat felhordó módon van elhelyezve.
27. 29. A 25o igénypont szerinti berendezés, a z zal jellemezve, hogy a hálóanyagokat azonos irányban adagoló betápláló-eszközei vannak.
28. 30. Eljárás méhsejt-szerkezetü anyag előállítására, azzal jellemezve, hogy legalább egy első és egy második hálós anyagot adagolunk be müveletirányban, miközben az első és a második hálós anyag közé távközökkel szalaganyagot vezetünk be, ezt követően kötőanyag-vonalakat viszünk fel a hálós anyagokra vagy a szalagokra, majd az első és második hálós anyagot, valamint a szalagokat érintkezési helyzetbe hozzuk; ezután nyomást vagy hőt alkalmazunk azért, hogy a kötőanyag-vonalak összekapcsolják az egyedi szalagokat az első és a második hálós anyaggal, végül az igy előállított szerkezetet összegyűjtjük.
29. 31. A 30. igénypont szerinti eljárás, azzal jellemezve, hogy a szalagok kombinált szélessége lényegileg a hálós anyag fele szélességével egyenlő.
30. 32. A 30. igénypont szerinti eljárás, azzal jellemezve, hogy az első és a második hálós anyagok légzáróak, a szalagok pedig ugyancsak légzáróak.

    ··««·» ·♦ ·· ·· *

    55» A 50. igénypont szerinti eljárás, azzal jellemezve, hogy az eredményként kapott szerkezetet felnyitjuk, miáltjal nyitott méhsejt-cellás szerkezet adódik, mig a méhsejt-cellák ellentétes végeit egy lemezzel lamináljuk.

    54. A 51· igénypont szerinti eljárás, azzal jellemezve, hogy az eredményként kapott szerkezetet vékony szakaszokra osztjuk fel, mielőtt a lemezzel lamináljuk.
31. 35» Berendezés méhsejt-szerkezet előállításához, azzal jelleme zve, hogy van legalább egy első, egy második és egy harmadik hálós anyagot müveletirányban adagoló betápláló eszköze, valamint az ezen első, második és harmadik hálós anyagra kötőanyag-vonalakat felhordó eszköze, van továbbá a harmadik hálós anyagot oldal-távközökkel elhelyezkedő szalagokká alakitó eszköze, éspedig a kötőanyag-felhordó eszköz előtt vagy után; rendelkezik a kötőanyag-felhőrdó eszközhöz képest művelet irányban mögötte egy, az első és második hálós anyagot az oldal-távközökkel elhelyezkedő szalaggal szendvicsszerüen érintkeztető eszközzel, valamint az egységes szerkezet kialakításához az egyedi szalagokat az első és második hálós anyaghoz kapcsoló kötőanyag-vonalakra hőt vagy nyomást kifejtő eszközzel, végül műveletirányban ezen eszköz után az egységes szerkezetet vékony, méhsejtmagot képező szakaszokra hasitó eszköze van.

    • ·

    56. A 55. igénypont szerinti berendezés, a z jellemezve, hogy a hasitóeszköz után a kapott vékony szakaszok átellenes oldalait lamináló eszközök vannak.