HU226414B1 - Amino-terminally truncated rantes as chemokine antagonists - Google Patents

Amino-terminally truncated rantes as chemokine antagonists Download PDF

Info

Publication number
HU226414B1
HU226414B1 HU0003505A HUP0003505A HU226414B1 HU 226414 B1 HU226414 B1 HU 226414B1 HU 0003505 A HU0003505 A HU 0003505A HU P0003505 A HUP0003505 A HU P0003505A HU 226414 B1 HU226414 B1 HU 226414B1
Authority
HU
Hungary
Prior art keywords
rantes
cells
amino
chemokine
truncated
Prior art date
Application number
HU0003505A
Other languages
English (en)
Inventor
Paul Proost
Sofie Struyf
Damme Jo Van
Original Assignee
Serono Lab
Priority date (The priority date is an assumption and is not a legal conclusion. Google has not performed a legal analysis and makes no representation as to the accuracy of the date listed.)
Filing date
Publication date
Family has litigation
First worldwide family litigation filed litigation Critical https://patents.darts-ip.com/?family=8227408&utm_source=google_patent&utm_medium=platform_link&utm_campaign=public_patent_search&patent=HU226414(B1) "Global patent litigation dataset” by Darts-ip is licensed under a Creative Commons Attribution 4.0 International License.
Application filed by Serono Lab filed Critical Serono Lab
Publication of HUP0003505A2 publication Critical patent/HUP0003505A2/hu
Publication of HUP0003505A3 publication Critical patent/HUP0003505A3/hu
Publication of HU226414B1 publication Critical patent/HU226414B1/hu

Links

Classifications

    • CCHEMISTRY; METALLURGY
    • C07ORGANIC CHEMISTRY
    • C07KPEPTIDES
    • C07K14/00Peptides having more than 20 amino acids; Gastrins; Somatostatins; Melanotropins; Derivatives thereof
    • C07K14/435Peptides having more than 20 amino acids; Gastrins; Somatostatins; Melanotropins; Derivatives thereof from animals; from humans
    • AHUMAN NECESSITIES
    • A61MEDICAL OR VETERINARY SCIENCE; HYGIENE
    • A61KPREPARATIONS FOR MEDICAL, DENTAL OR TOILETRY PURPOSES
    • A61K38/00Medicinal preparations containing peptides
    • A61K38/16Peptides having more than 20 amino acids; Gastrins; Somatostatins; Melanotropins; Derivatives thereof
    • A61K38/43Enzymes; Proenzymes; Derivatives thereof
    • A61K38/46Hydrolases (3)
    • A61K38/48Hydrolases (3) acting on peptide bonds (3.4)
    • A61K38/4813Exopeptidases (3.4.11. to 3.4.19)
    • AHUMAN NECESSITIES
    • A61MEDICAL OR VETERINARY SCIENCE; HYGIENE
    • A61PSPECIFIC THERAPEUTIC ACTIVITY OF CHEMICAL COMPOUNDS OR MEDICINAL PREPARATIONS
    • A61P29/00Non-central analgesic, antipyretic or antiinflammatory agents, e.g. antirheumatic agents; Non-steroidal antiinflammatory drugs [NSAID]
    • AHUMAN NECESSITIES
    • A61MEDICAL OR VETERINARY SCIENCE; HYGIENE
    • A61PSPECIFIC THERAPEUTIC ACTIVITY OF CHEMICAL COMPOUNDS OR MEDICINAL PREPARATIONS
    • A61P31/00Antiinfectives, i.e. antibiotics, antiseptics, chemotherapeutics
    • AHUMAN NECESSITIES
    • A61MEDICAL OR VETERINARY SCIENCE; HYGIENE
    • A61PSPECIFIC THERAPEUTIC ACTIVITY OF CHEMICAL COMPOUNDS OR MEDICINAL PREPARATIONS
    • A61P31/00Antiinfectives, i.e. antibiotics, antiseptics, chemotherapeutics
    • A61P31/12Antivirals
    • A61P31/14Antivirals for RNA viruses
    • A61P31/18Antivirals for RNA viruses for HIV
    • AHUMAN NECESSITIES
    • A61MEDICAL OR VETERINARY SCIENCE; HYGIENE
    • A61PSPECIFIC THERAPEUTIC ACTIVITY OF CHEMICAL COMPOUNDS OR MEDICINAL PREPARATIONS
    • A61P35/00Antineoplastic agents
    • AHUMAN NECESSITIES
    • A61MEDICAL OR VETERINARY SCIENCE; HYGIENE
    • A61PSPECIFIC THERAPEUTIC ACTIVITY OF CHEMICAL COMPOUNDS OR MEDICINAL PREPARATIONS
    • A61P37/00Drugs for immunological or allergic disorders
    • A61P37/02Immunomodulators
    • AHUMAN NECESSITIES
    • A61MEDICAL OR VETERINARY SCIENCE; HYGIENE
    • A61PSPECIFIC THERAPEUTIC ACTIVITY OF CHEMICAL COMPOUNDS OR MEDICINAL PREPARATIONS
    • A61P37/00Drugs for immunological or allergic disorders
    • A61P37/02Immunomodulators
    • A61P37/04Immunostimulants
    • AHUMAN NECESSITIES
    • A61MEDICAL OR VETERINARY SCIENCE; HYGIENE
    • A61PSPECIFIC THERAPEUTIC ACTIVITY OF CHEMICAL COMPOUNDS OR MEDICINAL PREPARATIONS
    • A61P43/00Drugs for specific purposes, not provided for in groups A61P1/00-A61P41/00
    • AHUMAN NECESSITIES
    • A61MEDICAL OR VETERINARY SCIENCE; HYGIENE
    • A61PSPECIFIC THERAPEUTIC ACTIVITY OF CHEMICAL COMPOUNDS OR MEDICINAL PREPARATIONS
    • A61P7/00Drugs for disorders of the blood or the extracellular fluid
    • AHUMAN NECESSITIES
    • A61MEDICAL OR VETERINARY SCIENCE; HYGIENE
    • A61PSPECIFIC THERAPEUTIC ACTIVITY OF CHEMICAL COMPOUNDS OR MEDICINAL PREPARATIONS
    • A61P9/00Drugs for disorders of the cardiovascular system
    • AHUMAN NECESSITIES
    • A61MEDICAL OR VETERINARY SCIENCE; HYGIENE
    • A61PSPECIFIC THERAPEUTIC ACTIVITY OF CHEMICAL COMPOUNDS OR MEDICINAL PREPARATIONS
    • A61P9/00Drugs for disorders of the cardiovascular system
    • A61P9/10Drugs for disorders of the cardiovascular system for treating ischaemic or atherosclerotic diseases, e.g. antianginal drugs, coronary vasodilators, drugs for myocardial infarction, retinopathy, cerebrovascula insufficiency, renal arteriosclerosis
    • CCHEMISTRY; METALLURGY
    • C07ORGANIC CHEMISTRY
    • C07KPEPTIDES
    • C07K14/00Peptides having more than 20 amino acids; Gastrins; Somatostatins; Melanotropins; Derivatives thereof
    • C07K14/435Peptides having more than 20 amino acids; Gastrins; Somatostatins; Melanotropins; Derivatives thereof from animals; from humans
    • C07K14/52Cytokines; Lymphokines; Interferons
    • C07K14/521Chemokines
    • C07K14/523Beta-chemokines, e.g. RANTES, I-309/TCA-3, MIP-1alpha, MIP-1beta/ACT-2/LD78/SCIF, MCP-1/MCAF, MCP-2, MCP-3, LDCF-1, LDCF-2
    • AHUMAN NECESSITIES
    • A61MEDICAL OR VETERINARY SCIENCE; HYGIENE
    • A61KPREPARATIONS FOR MEDICAL, DENTAL OR TOILETRY PURPOSES
    • A61K38/00Medicinal preparations containing peptides

Landscapes

  • Health & Medical Sciences (AREA)
  • Life Sciences & Earth Sciences (AREA)
  • Chemical & Material Sciences (AREA)
  • Organic Chemistry (AREA)
  • Medicinal Chemistry (AREA)
  • General Health & Medical Sciences (AREA)
  • Pharmacology & Pharmacy (AREA)
  • Animal Behavior & Ethology (AREA)
  • Public Health (AREA)
  • Veterinary Medicine (AREA)
  • General Chemical & Material Sciences (AREA)
  • Nuclear Medicine, Radiotherapy & Molecular Imaging (AREA)
  • Chemical Kinetics & Catalysis (AREA)
  • Bioinformatics & Cheminformatics (AREA)
  • Engineering & Computer Science (AREA)
  • Immunology (AREA)
  • Proteomics, Peptides & Aminoacids (AREA)
  • Gastroenterology & Hepatology (AREA)
  • Molecular Biology (AREA)
  • Toxicology (AREA)
  • Genetics & Genomics (AREA)
  • Biophysics (AREA)
  • Biochemistry (AREA)
  • Zoology (AREA)
  • Oncology (AREA)
  • Heart & Thoracic Surgery (AREA)
  • Virology (AREA)
  • Communicable Diseases (AREA)
  • Epidemiology (AREA)
  • Cardiology (AREA)
  • Diabetes (AREA)
  • AIDS & HIV (AREA)
  • Pain & Pain Management (AREA)
  • Vascular Medicine (AREA)
  • Urology & Nephrology (AREA)
  • Hematology (AREA)
  • Tropical Medicine & Parasitology (AREA)
  • Rheumatology (AREA)
  • Medicines That Contain Protein Lipid Enzymes And Other Medicines (AREA)
  • Peptides Or Proteins (AREA)

Description

A találmány tárgyát képezi olyan, aminoterminálisa felől csonkolt RANTES, amely kemokinantagonista aktivitású és amelyből a természetesen előforduló RANTES 1-2. aminosavainak megfelelő aminoterminális aminosavak hiányoznak. A találmány tárgyát képezik továbbá a csonkolt RANTES-eket kódoló cDNS-szekvenciák, terápiás és/vagy diagnosztikus alkalmazásuk olyan betegségekben, amelyekben a kemokinhatások antagonista aktivitása szükséges, és az ezeket tartalmazó gyógyászati készítmények.
A kemokinek a fehérvérsejtekre kemotaktikus és aktiváló tulajdonságú, kis proinflammatorikus citokinek családjához tartoznak. Az első ciszteinek helyzetétől függően a kemokincsalád C-C, C-X-C és C-X3-C típusú kemokinekre osztható [Baggiolini, M. és munkatársai, Ann. Rév. Immunoi. 55, 97-179 (1994); Baggiolini, M. és munkatársai, Ann. Rév. Immunoi. 15, 675-705 (1997); Taub, D. és munkatársai, Cytokine & Growth Factor Reviews 7, 335-76 (1996)].
Sok C-X-C típusú keniokin, például az interleukin-8 (IL—8) a neutrofilokra kemotaktikus hatású, míg a C-C-kemokinek, például a monocita kemotaktikus fehérje 3 (MCP-3, „monocyte chemotactic protein-3) számos fehérvérsejtre hat, például monocitákra, limfocitákra, eozinofilokra, bazofilokra, NK-sejtekre és dendrites sejtekre.
A kemokinek aminoterminális doménje a receptorkötésben vesz részt, és az aminoterminális végek processzálása aktiválhatja vagy teljesen inaktívvá teheti a kemokineket.
A C-X-C-kemokin vérlemezke bázikus fehérje csak a 24 aminoterminális aminosav eltávolítása után alakul neutrofil kemotaktikus pepiiddé (NAP-2) [Walz, A. és munkatársai, Biochem. Biophys. Rés. Commun. 159, 969-75 (1989); Van Damme, J. és munkatársai, Eur. J. Immunoi, 20, 2113-8 (1990)].
Az IL-8-ból akár 8 aminoterminális aminosav eltávolítása megnöveli a kemotaktikus aktivitást, de a minden, neutrofil sejtekre kemotaktikus hatású C-X-C-kemokinben az első cisztein előtt elhelyezkedő Glu-Leu-Arg minta további hasítása teljes inaktivációt eredményez [Clark-Lewis, I. és munkatársai, J. Bioi. Chem. 266, 23 128-23 134 (1991)].
Egy másik C-X-C-kemokinben, a 2 típusú granulocita kemotaktikus fehérjében (GCP-2, „granulocyte chemotactic protein-2”) hasonló aminoterminális proteolízis (egészen 8 aminosavig) nincs hatással a neutrofil kemotaktikus aktivitásra [Proost, P. és munkatársai, Biochemistry 32, 10 170-10 177 (1993)].
A RANTES („Regulated upon Activation, /Vormally T Expressed, and presumably Secreted”, azaz az „aktivációval szabályozott, normál T-sejt által expresszált és feltehetőleg szekretált” kifejezés angol rövidítése) C-C-kemokin, amelynek cDNS-klónját T-sejt-specifikus szekvenciákra dúsított cDNS-könyvtárból izolálták [Schall, T. J. és munkatársai, J. Immunoi. 141, 1918-1025(1988)].
A 8-9 aminoterminális aminosavban hiányos, szintetikus C-C kemokinek, az MCP-1, az MCP-3 és a RANTES monocitákon inaktívak és receptorantagonistákként alkalmazhatók [Gong, J. és munkatársai, J. Bioi. Chem. 271, 10 521-10 527 (1996); Gong, J. és munkatársai, J. Exp. Med. 181, 631-640 (1995)].
A RANTES kibővítése egy metioninnal a molekula teljes inaktivációját eredményezi és a Met-RANTES az eredeti RANTES antagonistájaként viselkedik [Proudfoot, A. E. és munkatársai, J. Bioi. Chem. 271, 2599-2603 (1996)].
A következőkben ismertetjük a találmányt. A találmány szerinti megoldás kidolgozásával elsődleges célunk volt a természetesen előforduló RANTES 1., 1-2., 1-3. vagy 1—4. aminosavainak megfelelő aminoterminális aminosavakban hiányos, aminoterminálisa felől csonkolt RANTES előállítása, amely kemokinantagonista aktivitású.
A találmány szerinti megoldás előnyös célja a RANTES(3-68), amely olyan RANTES, amelyből az első két aminosav hiányzik, mint ezt az 1. ábrán és a 2. azonosító számú szekvenciában bemutatjuk.
A találmány szerinti, aminoterminálisa felől csonkolt RANTES lehet glikozilált vagy glikozilálatlan formájú.
A „kemokinantagonista” kifejezés azt jelenti, hogy „az érett, teljes hosszúságú, természetesen előforduló kemokinekre” antagonistaként hat.
A találmány szerinti megoldás kidolgozásával egy másik célunk olyan DNS-molekulák előállítása volt, amelyek tartalmazzák a találmány szerinti, aminoterminálisa felől csonkolt RANTES-t kódoló DNS-szekvenciákat, közöttük a lényegében azonos nukleotidszekvenciákat.
A „lényegében azonos nukleotidszekvenciák” kifejezés minden más nukleinsavszekvenciát jelent, amely a genetikai kód degenerációja következtében szintén az adott aminosavszekvenciát kódolja.
A találmány tárgyát képezik a fenti DNS-eket tartalmazó expressziós vektorok, az ilyen vektorokkal transzformált gazdasejtek és a találmány szerinti, aminoterminálisa felől csonkolt RANTES előállítására szolgáló eljárás a transzformált sejtek megfelelő tápközegben történő tenyésztése útján.
A találmány szerinti fehérjéket kódoló DNS-szekvencia egy megfelelő plazmidba beépíthető és ligálható. A létrehozott expressziós vektor egy alkalmas gazdasejtbe juttatható, amely azután expresszálja a vektorokat, amely a kívánt fehérjét eredményezi.
A leírásban ismertetett, a találmány szerinti, bármelyik rekombináns fehérje expressziója eukarióta sejtekben (például élesztőkben, rovar- vagy emlőssejtekben) vagy prokarióta sejtekben végrehajtható megfelelő expressziós vektorok alkalmazásával. Bármilyen, a technika állása szerint ismert eljárás alkalmazható.
A fenti eljárások bármelyikével kapott fehérjéket kódoló DNS-molekulák például egy megfelelően kialakított expressziós vektorba építhetők a technika állása szerinti, jól ismert technológiákkal [lásd, Sambrook és munkatársai, Molecular Cloning: A Laboratory Manual, kiad.: Cold Spring Harbor Laboratory, Cold Spring Harbor, NY, (1989)]. Kettős szálú cDNS-t a plazmidvektorhoz homopolimer végkészítéssel vagy szintetikus DNS-kapcsolók alkalmazásával restrikciós kapcsolás2
HU 226 414 Β1 sál vagy tompa végű ligálási technológiákkal kapcsolhatunk: DNS-ligázokat alkalmazunk a DNS-molekulák kapcsolására és a nemkívánatos kapcsolódásokat alkalikus foszfatáz-enzimes kezeléssel kerüljük el.
A kívánt fehérje expressziója érdekében az expressziós vektor transzkripciós és transzlációs szabályozóinformációt hordozó specifikus nukleotidszekvenciákat is tartalmaz a kívánt fehérjét kódoló DNS-hez oly módon kapcsolva, hogy a génexpressziót és a fehérje termelődését lehetővé tegyék. Először is a gén átírása érdekében egy, az RNS-polimeráz által felismerhető promoter kell hogy megelőzze, amelyhez a polimeráz kötődik és így elindítja a transzkripciós folyamatot. Számos ilyen promoter alkalmazható, amelyek különböző hatékonyságúak (erős vagy gyenge promoterek).
Eukarióta gazdákban a gazdától függően különböző transzkripciós és transzlációs szabályozószekvenciák használhatók. Ezek származhatnak vírusokból, például adenovírusból, szarvasmarha papillomavírusából, Simian vírusból vagy hasonlókból, ahol a szabályozószignálok egy bizonyos, magas expressziós szintű génnel állnak kapcsolatban. Ilyenek például a Herpes vírus TK-promotere, az SV40 korai promoter, az élesztő ga14-génpromotere stb. A transzkripciós iniciációs szabályozószignálok úgy választhatók, hogy repressziót és aktivációt lehetővé tegyenek, így a gének expressziója befolyásolható legyen.
A találmány szerinti fehérjét kódoló nukleotidszekvenciát tartalmazó DNS-molekulát, amelyhez működőképesen transzkripciós és transzlációs szabályozószignálok kapcsolódnak, beépítjük egy vektorba/vektorokba, amely(ek) a kívánt génszekvenciákat be tudják építeni a gazdasejtbe.
A bejuttatott DNS-sel stabilan transzformált sejtek egy vagy több, az expressziós vektort tartalmazó gazdasejtek kiválogatását lehetővé tevő marker bevitelével szelektálhatok. A marker egy auxotróf gazdának prototrófiát biztosíthat, biocid rezisztenciát, például antibiotikumokra vagy nehézfémekre, mint például rézre, vagy hasonlók. A szelekciós marker közvetlenül az expresszálandó génszekvenciák DNS-éhez kapcsolható vagy kotranszfekcióval juttatható be ugyanabba a sejtbe. További elemek is szükségesek lehetnek a találmány szerinti fehérjék optimális szintéziséhez.
Egy bizonyos plazmid vagy vírusvektor kiválasztásában fontos tényezők például: az egyszerűség, amellyel a vektort tartalmazó recipiens sejtek felismerhetők és kiválogathatok a vektort nem tartalmazó recipiens sejtek közül, a vektor kívánatos kópiaszáma egy bizonyos gazdában, és hogy vajon kívánatos-e, hogy a vektor „átvihető” („shuttle”) legyen különböző fajták gazdasejtjei között.
Amikor a vektor(ok) vagy a konstrukció(ka)t tartalmazó DNS-szekvencia az expresszióhoz elkészült, a DNS-konstrukció(k) egy megfelelő gazdasejtbe vihetők a számos alkalmas eszköz bármelyikével, például transzformációval, transzfekcióval, konjugációval, protoplasztfúzióval, elektroporációval, kalcium-foszfátos kicsapással, közvetlen mikroinjekcióval stb.
A gazdasejtek lehetnek prokarióta vagy eukarióta sejtek. Előnyösek az eukarióta gazdák, például emlőssejtek, mint például humán, majom, egér és kínai hörcsög petefészek sejtje (CHO, „Chinese hamster ovary cell), mivel a fehérjemolekulák poszttranszlációs módosítására lehetőséget nyújtanak, például a helyes térszerkezet kialakítására vagy a megfelelő helyeken történő glikozilálásra. Rekombináns DNS-stratégiák egész sora használ erős promoterszekvenciákat és nagy kópiaszámú plazmidokat, amelyek élesztőben a kívánt fehérje előállítására alkalmazhatók. Az élesztősejtek felismerik a klónozott emlőseredetű géntermékeken lévő vezetőszekvenciákat, és vezetőszekvenciákat hordozó peptideket (azaz prepeptideket) választanak ki.
A vektor(ok) bejuttatása után a gazdasejteket szelekciós tápközegen tenyésztjük, amely a vektort tartalmazó sejtek növekedésére szelektál. A klónozott génszekvencia/génszekvenciák expressziója a kívánt fehérjék termelődését eredményezi.
A találmány szerinti, aminoterminálisa felől csonkolt RANTES a technika állása szerinti, bármilyen jól ismert módszerrel előállítható, előnyösen jól kidolgozott kémiai szintézises módszerekkel, automatizált szilárd fázisú peptidszintetizátorokkal, amelyet kromatográfiás tisztítás követ.
A találmány szerinti kemokinek megszintetizálhatók például Fmoc (9-fluor-enil-metoxi-karbonil), tBoc (t-butoxi-karbonil) vagy bármilyen, más, hasonló kémiai szintézissel a különböző aminosavakon megfelelő oldallánc-védőcsoportokkal vagy anélkül. A megfelelő oldallánc-védőcsoportokkal ellátott vagy anélküli aminosavakat előzetesen aktiváljuk - például HBTU/HOBt-tal [2-( 1 H-benzo-triazol-1-il)-1,1,3,3-tetrametil-uromium-hexafluoro-foszfát/1-hidroxi-benzo-triazol] - és a növekvő peptidlánchoz kapcsoljuk. A következő aminosav hozzáadása előtt a védőcsoportot (például Fmoc) eltávolítjuk az α-amino-csoportról. A szintézis után minden védőcsoportot eltávolítunk, az ép, teljes hosszúságú peptidet tisztítjuk és kémiailag vagy enzimesen hajtogatjuk (többek között a ciszteinek közötti diszulfidhidak kialakítása) a találmány szerinti kemokineknek megfelelően.
A természetes, szintetikus vagy rekombináns fehérjék tisztítását bármilyen, erre a célra ismert eljárás szerint hajtjuk végre, azaz bármilyen hagyományos módszerrel, például extrakcióval, kicsapással, kromatográfiával, elektroforézissel vagy hasonlókkal [lásd például Proost, P. és munkatársai, Methods: A companion to Methods in Enzymol. 10, 82 (1996)]. További tisztítási eljárás, amely előnyösen alkalmazható a találmány szerinti fehérje tisztítására az affmitáskromatográfia monoklonális antitesttel vagy heparinnal szembeni affinitás alapján, amelyek kötik a célfehérjét, és amelyeket egy oszlopban lévő gélmátrixon immobilizálva végezhetjük el az eljárást. A fehérjéket tartalmazó nem tiszta készítményeket az oszlopon keresztülengedjük. A fehérje a specifikus ellenanyagon keresztül az oszlophoz kötődik, míg a szennyező anyagok áthaladnak az oszlopon. Mosás után a fehérjét a gélről a pH vagy az ionerősség megváltoztatásával oldjuk le.
HU 226 414 Β1
A találmány szerinti, aminoterminálisa felől csonkolt RANTES olyan betegségek terápiájában és/vagy diagnózisában alkalmazható, amelyekben a kemokinhatások antagonista aktivitása szükséges. Ilyen betegségek például: gyulladásos betegségek, ér- vagy vérképződéssel kapcsolatos betegségek, tumorok, fertőző betegségek, például HÍV, autoimmun betegségek, atherosclerosis, légzőszervi betegségek és bőrrendellenességek. A találmány előnyösen alkalmazható a HIV-fertőzés területén.
A találmány egy további szempontja szerint a találmány tárgyát képezi a találmány szerinti fehérje alkalmazása egy, a fent említett betegségek kezelésére szolgáló gyógyszer előállításában.
A gyógyszert előnyösen egy gyógyászati készítmény formájában állítjuk elő, amely a találmány szerinti fehérjékből áll egy vagy több gyógyászatilag elfogadható hordozóval vagy kötőanyaggal. Ilyen gyógyászati készítmények a találmány még egy további szempontját képezik.
A találmány egy további megvalósítási módja szerint eljárás a fent említett betegségek kezelésére, amely során a találmány szerinti, aminoterminálisa felől csonkolt RANTES gyógyászatilag aktív mennyiségét adagoljuk a páciensnek ilyen betegségek kifejlődésének veszélye esetén vagy már tüneteket mutató páciensnek.
Azt is felismertük, hogy a CD26/DPP-IV segítségével in vitro aminoterminálisa felől csonkolt RANTES-t állítható elő. A RANTES az első citokin, amelyről leírták, hogy biológiai aktivitását CD26/DPP-IV befolyásolja.
Ez az első azonosított mechanizmus kemokinek endogén módon szabályozott, antagonistává történő módosítására, amely hasonló a fiziológiai folyamatokhoz, de más tényezők (proteázok) közvetítésével megy végbe. Az ilyen faktorok (proteázok) alkalmazása a fent említett betegségek terápiájában és/vagy diagnózisában szintén a találmány tárgyát képezi.
A találmányt a következő, a találmányt semmilyen formában nem korlátozó példák segítségével írjuk le. A példákban az alábbiakban ismertetett ábrákra hivatkozunk.
A következőkben az ábrák leírását ismertetjük.
Az 1. ábrán a RANTES aminosavszekvenciáit mutatjuk be. A szignálszekvenciákat italic betűtípussal jelöltük, míg a C-aminosavakat félkövér betűtípussal írtuk. Nyilak jelölik a találmány szerinti, aminoterminálisa felől csonkolt RANTES, amelyet RANTES(3-68)-nak is nevezünk, első aminosavait.
A 2. ábrán az ép, és a természetes vagy rekombináns RANTES aminoterminálisan csonka formáinak Boyden-mikrokamrás vizsgálati eljárással mért, monocita ΤΗΡ-1-sejtekre való kemotaktikus képességének összehasonlítását mutatjuk be: a természetes RANTES(1-68) (Δ), a természetes, csonka RANTES(3-68) (□), az ép, rekombináns RANTES(1-68) (A) és CD26/DPP-IV hasította rekombináns RANTES(3-68) (). Az eredmények négy vagy több független kísérlet átlagos kemotaktikus indexét (Cl) ±SEM értékét mutatják.
A 3. ábrán a természetes RANTES(3-68) (□), a természetes RANTES(1-68) (Δ), a rekombináns RANTES(1-68) (A) és a rekombináns, CD26/DPP-IV-gyel kezelt RANTES(3-68) () hatását mutatjuk be a THP-1-sejtek intracelluláris Ca2+-ion mennyiségére ([Ca2+]j). Az eredmények három vagy több független kísérlet átlagos [Ca2*], növekedését ±SEM értékét jelentik.
A 4. ábrán az ép recRANTES(1-68) Ca2+-mozgósító képességének RANTES(3-68) által történő deszenzitizációját mutatjuk be. A THP-1-sejteket először pufferrel vagy rekombináns RANTES(1-68) vagy RANTES(3-68) különböző koncentrációival stimuláltuk. Az eredmények három vagy több független kísérlet átlagos [Ca2+]i növekedését ±SEM értékeit képviselik második stimulusként 30 ng/ml ép, rekombináns RANTES-re történő válaszként.
Az 5. ábrán a csonka RANTES(3-68) kemotaktikus képességének az ép RANTES(1-68)-éval történő összehasonlítását mutatjuk be. A természetes (nat) és a rekombináns (rec) csonka RANTES, az ép RANTES és a szintetikus MCP-3 eozinofil granulocita kemotaktikus aktivitását mikrokamrás vizsgálati eljárással határoztuk meg. Az eredmények két vagy több független kísérlet (mindegyik három párhuzamos méréssel) átlagos kemotaktikus indexe (Cl) ±SEM értéke.
A 6. ábrán a kalciummozgósítás ép RANTES hatására történő deszenzitizációját mutatjuk be CCR-transzfektánsokban. A kalciummozgósításos kísérleteket CD4-gyel és CCR1 vagy CCR5 CC-kemokin-receptorokkal transzfektált HOS-sejteken végeztük. A sejteket először az ép vagy csonka RANTES különböző koncentrációival stimuláltuk, amelyet 100 ng/ml ép RANTES-sel történő ingerlés követett. A második inger által kiváltott [Ca2*], növekedés százalékos gátlását mutatjuk be. A százalékot RANTES(1-68) vagy RANTES(3-68) hozzáadása után 100 ng/ml ép RANTES-re adott reakciónak a pufferrel történő stimuláció után adott reakcióval (100%) történő összehasonlításával számoltuk. Az eredmények két vagy több kísérlet átlagos százalékos gátlását ±SEM értékét jelentik.
HU 226 414 Β1
A 7. ábrán RANTES(3-68) jelentős gátlóhatása látható mononukleáris sejtek HIV-1-gyel történő fertőzésére. A PHA-aktivált PBMC-t M-tropikus HIV-1 Ba-L törzzsel fertőztük RANTES(1-68) vagy RANTES(3-68) különböző koncentrációinak jelenlétében (O-tól 1000 ng/ml-t adtunk a fertőzés pillanatában). Tíz nap múlva megmértük a vírushozamot a sejtfelülúszókban p24-antigén ELISA-val (a négyből egy reprezentatív kísérletet mutatunk be).
A 8. ábrán RANTES(1-68) és RANTES(3-68) hatása látható HIV-1 SF162 törzzsel történő fertőzésre PHA-aktivált PBMC-sejtekben. A vírushozamot 10 nappal a fertőzés után p24-antigén ELISA-val mértük a sejtek felülúszójában. A három kísérletből az egyik reprezentatív kísérlet eredményét mutatjuk be. *A p24-antigén ELISA kimutatási határa alatt (<5 pg/ml).
A 9. ábrán CD26 expresszióját mutatjuk be HOS.CD4.CCR5-sejteken, U87.CD4.CCR5-sejteken és frissen izolált PBMC-n. A CD26-pozitív sejtek százalékát (%) jelöltük mindegyik oszlopdiagramban.
A 10. ábrán RANTES(1-68), RANTES(1-68) és SCD26 (50 U/l) és RANTES(3-68) hatása látható HOS.CD4.CCR5-sejtek HIV-1 BaL törzzsel történő fertőzésére. A vírushozamot a sejtfelülúszóban 8 nappal a fertőzés után vizsgáltuk p24-antigén ELISA-val. A három kísérletből az egyik reprezentatív kísérlet eredményét mutatjuk be.
A következőkben a példákat ismertetjük.
1. példa
Aminoterminálisan csonka RANTES Anyagok és módszerek Anyagok
A természetes, humáneredetű RANTES-t humán Malavu hepatosarcoma sejtekből, MG-63 osteosarcoma sejtekből vagy perifériás vér fehérvérsejtekből (Antwerp és Leuven Vértranszfúziós központjai) állítottuk elő és tisztítottuk a fentiekben leírtak szerint [Proost, P. és munkatársai, Methods: A companion to Methods in Enzymol. 10, 82 (1996) és Proost, P. és munkatársai, J. Immunoi. 150, 1000-1010 (1993)]. Az MCP-2-t, az MCP-3-at és a GCP-2-t Fmoc kémiai eljárással szintetizáltuk [Proost, P. és munkatársai, Cytokine 7, 97-104 (1995) és Wuyts, A. és munkatársai, Biochemistry 36, 2716-2723 (1997)], a rekombináns humán RANTES-t Peprotechtől (Rocky Hill, NJ) szereztük be, és a rekombináns MCP-1 Dr J. J. Oppenheim (NCI-NIH, Frederick, MD) ajándéka volt.
CD4-gyel és CCR1, CCR3 vagy CCR5 CC-kemokin-receptorok [Deng, H. és munkatársai, Natúré 381,
661-666 (1996)] egyikével fertőzött humán osteosarcoma sejteket (HŐS) glutamaxszal kiegészített DMEM-ben tenyésztettünk. Puromycint (1 pg/ml) adtunk a tápközeghez szelekciós anyagként. Minden tenyésztő táptalajt (Gibco BRL/Life Technologies, Paisley, UK) 10% FCS-sel egészítettünk ki.
A humán CD26/DPP-IV-et prosztaszómákból, az ondófolyadékban bőségesen jelen lévő, prosztataeredetű organellumokböl állítottuk elő. Az enzimet a fentiekben leírtak szerint homogenitásig tisztítottuk ioncserét követően adenozindeaminázra történő affinitáskromatográfiával [De Meester, I. és munkatársai, J. Immunoi. Methods 189, 99-10526 (1996)].
A kemokinek inkubációja CD26/DPP-IV-gyel és a proteolitikus folyamat kimutatása A kemokint 100-tól 1000 moláris feleslegben inkubáltuk egy éjszakán keresztül CD26/DPP-IV-gyel 100 mmol Tris/HCI pH=7,7 pufferben. A kemokineket a CD26/DPP-IV-től SDS-PAGE-val választottuk el Tris/Tricin gélrendszerben a fentiekben leírtak szerint [Proost, P. és munkatársai, Methods: A companion to Methods in Enzymol. 10, 82 (1996)].
A fehérjéket elektroblot módszerrel PVDF-membránokra (polivinilidén-fluorid) vittük (Problott, Perkin-EImer, Foster City, CA) és Coomassie brilliant blue R250-nel festettük. A kimosás után a membránokat legalább ötször öblítettük ultratiszta vízzel (Milli Q, Millipore, Bedford, MA).
A biológiai vizsgálathoz elegendő mennyiségű, tiszta, csonka kemokin előállítása céljából körülbelül 50 pg rekombináns kemokint CD26/DPP-IV-gyel kezeltünk és a hasítási terméket 0,1% trifluor-ecetsawal (TFA) savaztuk. Tween 20-at (0,01%) adtunk hozzá, hogy megakadályozzuk a kemokineknek a csőhöz történő tapadását.
A kemokineket a CD26/DPP-IV-től acetonitrilgradienssel C-8 Aquapore RP-300 oszlopon (1><50 mm) (Perkin-Elmer) választottuk el. A fehérjéket tartalmazó frakciókat SDS-PAGE-val vizsgáltuk és ezüsttel festettük a fentiek szerint.
A CD26/DPP-IV-gyel kezelt, RP-HPLC-vel tisztított vagy PVDF-blotból kivágott kemokinek aminoterminális végét Edman-bontással szekvenáltuk pulzáló folyadékfázisú 477A/120A fehérjeszekvenátorral (Perkin-Elmer) kapcsolóbázisként N-metil-piperidin alkalmazásával.
A kemotaktikus aktivitás kimutatása
A kemokinek kemotaktikus képességét frissen tisztított perifériás vér neutrofil granulocitákon (106 sejt/ml) vagy monocitikus THP-1-sejtkultúrán (0,5x10® sejt/ml) mértük Boyden-mikrokamrában [Proost, P. és munkatársai, Methods: A companion to Methods in Enzymol. 10, 82 (1996) és Proost, P. és munkatársai, J. Immunoi. 150, 1000-1010(1993)].
Negyvenöt perces (granulociták) vagy két órás (THP-1-sejtek) 37 °C-on történő inkubációt követően a sejteket rögzítettük és festettük. Az 5 pm pórusméretű polikarbonátmembránokon keresztülvándorolt sejteket tíz olajimmerziós mezőben mikroszkóposán megszámoltuk.
HU 226 414 Β1
A minták kemotaktikus indexét (Cl, „chemotactic index”) - mindegyik kamrában háromszoros ismétlésben - a vizsgálandó minta felé vándorolt sejtek számának a kontrolltápközeg felé vándorolt sejtek számával történő osztásával számoltuk.
A deszenzitizációs kísérletekben a sejteket biológiailag inaktív kemokinváltozattal inkubáltuk 10 percen keresztül 37 °C-on mielőtt a kamrába helyeztük.
A HBSS-sel kezelt kontrollsejtekkel történő deszenzitizálással kapott százalékos Cl-gátlást a kemotaxis deszenzitizációjának kiértékelésére számoltuk.
Az intracellulárís Ca2+-koncentráció kimutatása te intracellulárís kalciumkoncentrációkat {[Ca2+]j) az előzőekben ismertetettek szerint mértük [Wuyts, A. és munkatársai, Biochemistry 36, 2716-2723 (1997)]. Röviden ismertetve, a tisztított sejteket fura-2 fluoreszcens indikátorral (2,5 pmol fura-2/ΑΜ, Molecular Probes Europe BV, Leiden, The Netherlands) és 0,01% Pluronic F-127-tel (Sigma, St Louis MO) inkubáltuk.
Harminc perc elteltével a sejteket kétszer mostuk, 1 mmol Ca2+-ot tartalmazó HBSS-ben szuszpendáltuk, és 37 °C-on 10 percen keresztül inkubáltuk mielőtt a fura-2 fluoreszcenciát LS50B luminospektrofotométeren (Perkin-Elmer) mértük.
340 és 380 nm-en történő gerjesztésnél a fluoreszcenciát 510 nm-en mértük. A [Ca2+]rt a Grynkiewicz-egyenletből számoltuk [Grynkiewicz, G. és munkatársai, J. Bioi. Chem. 260, 3440 (1985)].
Az Rmax meghatározása érdekében a sejteket 50 pmol digitoninnal emésztettük. Ezt követően a pH-t 8,5-re állítottuk 20 mmol Trisszel és az Rmin-ot 10 mmol EGTÁ-nak az emésztett sejtekhez történő hozzáadásával kaptuk. A kalibrációhoz alkalmazott Kd 224 nmol.
A deszenzitizációs kísérletekben a sejteket először pufferrel vagy kemokin különböző koncentrációival stimuláltuk. Második stimulusként olyan koncentrációjú kemokineket alkalmaztunk, amelyek szignifikáns növekedést váltottak ki a [Ca2+]rben a pufferrel történő előzetes stimuláció után. Kiszámoltuk a második stimulusra történő [Ca2+]j növekedésének a sejtek előstimulációja miatti százalékos gátlását.
A HIV-1-fertőzés gátlása
A HÍV—1 M-tropikus BaL- és SF162-törzseit az MRC AIDS hatóanyag projekt (Herts, UK) révén kaptuk. Az egészséges donoroktól származó perifériás vér mononukleáris sejteket (PBMC „peripherial blood mononuclear cell) sűrűséggradiens centrifugálással (5,23) izoláltuk és 1 pg/ml PHA-val (Sigma, Bomem, Belgium) stimuláltuk 3 napon keresztül 37 °C-on. Az aktivált sejteket (a PHA-stimulált blasztokat) PBS-sel háromszor mostuk, és a vírussal fertőztük a fentiekben leírtak szerint [Schols, D. és munkatársai, J. Exp. Med. 186, 1383-1388 (1997)]. A HIV-1-gyel vagy csak kontrollként fertőzött PHA-stimulált blasztokat 25 U/ml IL—2 és RANTES(1-68) vagy RANTES(3-68) változó koncentrációinak jelenlétében tenyésztettük. A sejtfelülúszókat a 10. napon gyűjtöttük be, és a felülúszókban a HÍV—1 magantigént ρ-24-antigén ELISA reagenskészlettel (DuPont/NEN Life Science Products, Brussels, Belgium) vizsgáltuk.
Eredmények
A természetes, aminoterminállsa felől csonkolt
RANTES azonosítása és biológiai jellemzése
A humán GCP-2 különböző aminoterminálisa felől csonkolt formáját már izolálták [Proost, P. és munkatársai, J. Immunoi. 150, 1000-1010 (1993)]. A legkisebb, csonka GCP-2 formát az utolsó előtti helyzetben lévő prolinon túl hasították [GCP-2(3-75)]. Hasonló, hagyományos tisztítási módszer alkalmazásával tisztították a RANTES CC-kemokint perifériás vér fehérvérsejtekből vagy sarcomasejtekből [Proost, P. és munkatársai, Methods: A companion to Methods in Enzymol. 10, 82 (1996)].
Előnyösen citokinkeverékkel indukált MG-63 vagy Malavu sarcomasejtek kondicionált közegéből izoláltuk a természetes kemokinvariánsokat. A kemokineket ezt követően affinitás- vagy heparin-affinitáskromatográfiával, kationcserélő kromatográfiával (Mono S FPLC) és RP-HPLC-vel tisztítjuk, és az immunológiailag aktív formákat specifikus kemokin ELISA-val mutattuk ki. A kationcserélő oszlopon az IL—8 a RANTES közvetlen közelségében (0,7 és 0,75 mól nátrium-klorid között) eluálódik. RP-HPLC-vel azonban mindkét kemokin elválasztható egymástól (a RANTES, illetve az IL—8 27,5%, illetve 30% acetonitrilnél eluálódik). A tiszta fehérjék aminosavszekvencia-analízise megerősítette, hogy az IL—8 különböző, aminoterminálisa felől csonkolt formákban fordul elő, amelyeket korábban kemotaktikus aktivitásuk alapján izoláltak [Van Damme, J. és munkatársai, Eur. J. Biochem. 181, 337-344 (1989)]. RANTES esetében azonban csak egyetlen formát izoláltak, amelynek az ép RANTES-hez képest két aminoterminális aminosava hiányzik. Túlnyomó mértékű előfordulása miatt ezzel a RANTES(3-68)-cal foglalkoztunk részletesebben, hogy vizsgáljuk monocitákra és eozinofilekre való kemotaktikus aktivitását. Előnyösen a RANTES(3-68) kemotaktikus és/vagy intracelluláris Ca2+-felszabadító aktivitását vizsgáltuk és összehasonlítottuk a megfelelő, ép kemokinek biológiai képességével.
A RANTES-ből a két aminosav aminoterminális deléciója jelentősen csökkenti a monocita kemotaktikus és a Ca2+-felszabadító aktivitást. Az ép, természetes RANTES-sel összehasonlítva (minimálisan hatékony dózisa 3-10 ng/ml) a természetes RANTES(3-68) teljesen inaktív volt még egészen 300 ng/ml koncentrációkban is Boyden-mikrokamrában (2. ábra). Továbbá a RANTES(1-68)-cal összehasonlítva a természetes RANTES(3-68) tízszer nagyobb koncentrációi voltak szükségesek hasonló Ca2+-reakció kiváltásához (3. ábra).
A CD26/DPP-IV eltávolítja a kemokinek aminoterminális dipeptidjét
Meg akartuk vizsgálni, hogy vajon a CD26/DPP-IV aminopeptidáz felelős-e a RANTES aminoterminális csonkításáért, ezért az ép kemokint egy éjszakán keresztül inkubáltuk CD26/DPP-IV-gyel, PVDF-membránokra blottoltuk, Coomassie-kékkel festettük és automatikus Edman-bontásnak vetettük alá. A RANTES CD26/DPP-IV-gyel történő kezelése az aminoterminá6
HU 226 414 Β1 lis dipeptidek eltávolítását eredményezte. A kemokinnek pufferrel történő inkubálása CD2 6/DPP-IV nélkül nem okozott változást.
Mivel más kemokinek is tartalmazzák a CD26/DPP-IV hasítási konszenzusszekvenciáját, és mivel az MCP-k aminoterminális végéről kimutatták, hogy a biológiai aktivitás szempontjából lényegesek [Gong, J. és munkatársai, J. Bioi. Chem. 271, 10 521-10 527 (1996) és Gong, J. és munkatársai, J. Exp. Med. 181, 631-640 (1995)], az MCP-1-et, az MCP-2-t és az MCP-3-at is inkubáltuk CD26/DPP-IV-gyel.
A kezelés után az MCP-ket PVDF-membránokon blottoltuk és Coomassie-kékkel festettük, hogy meggyőződjünk arról, hogy az Edman-bontáshoz elegendő mennyiségű fehérjét sikerült kinyerni.
Aminoterminális szekvenciát azonban nem lehetett kimutatni, ami jelzi, hogy a CD26/DPP-IV nem változtatja meg az MCP-k aminoterminális végét, amely az Edman-bontáshoz piroglutamátsawal van védve.
Az ép és a CD26/DPP-IV-gyel kezelt RANTES biológiai aktivitásának összehasonlítása A természetes RANTES(3-68)-hoz hasonlóan a
C-8 RP-HPLC-vel tisztított CD26/DPP-IV-gyel kezelt rekombináns RANTES is inaktív volt a Boyden-mikrokamrában végzett kemotaxis vizsgálatokban egészen 1 pg/ml koncentrációig, míg az ép, rekombináns RANTES-sel 30 ng/ml-től 100 ng/ml-ig (2. ábra) szignifikáns monocita kemotaktikus válasz volt kimutatható.
Amennyiben a csonkulás hatását vizsgáltuk a Ca2+-mozgósító vizsgálati eljárásban, a RANTES(3-68) alacsony, de szignifikáns növekedést váltott ki 100 ng/ml-nél. Az ép RANTES azonban már 10 ng/ml-nél aktív (3. ábra). Összefoglalva tehát elmondhatjuk, hogy bár csak két aminoterminális amino5 sav hiányzik, a RANTES monocita kemotaktikus és Ca2+-mozgósító képessége 10-100-szorosára csökkent.
A RANTES(3-68) az ép RANTES természetes kemotaktikus antagonistája
A RANTES(3-68) monocita kemotaxis kísérletekben mutatott inaktivitása miatt megvizsgáltuk, hogy ez a csonka RANTES antagonistaként hathat-e. A RANTES(3-68) 1 pg/ml koncentrációban csaknem teljesen (82%) deszenzitizálta 100 ng/ml ép RANTES kemotak15 tikus hatását (I. táblázat).
Amikor RANTES(3-68) háromszoros feleslegét adtuk a felső kamrába, a THP-1-sejtek kemotaxisa az ép RANTES irányába körülbelül 50-70%-ban gátlódott. A RANTES(3-68) 300 ng/ml koncentrációban még mindig körülbelül 30%-ban gátolta a kemotaktikus reakciót az azonos koncentrációjú, ép RANTES felé.
A THP-1-sejtekkel történő Ca2+-mozgósítási kísérletekben (4. ábra) 30 ng/ml ép RANTES deszenzitizálta 30 ng/ml ép RANTES hatását 39±5%-ban. A RAN25 TES(3-68) körülbelül tízszer nagyobb koncentrációira volt szükség ugyanilyen mértékű deszenzitizáció eléréséhez. 300 ng/ml koncentrációnál azonban a RANTES(3-68) maga szignifikáns Ca2+-reakciót váltott ki. Ez a Ca2+-reakció összehasonlítható volt 30 ng/ml ép
RANTES-sel kapott reakcióval.
/. táblázat
RANTES(3-68) deszenzitizálja RANTES(1-68) által indukált monocita kemotaxist1
Kemokin (ng/ml) Kemotaktikus reakció (Cl)
alsó kamra felső kamra gátlás %
RANTES (1-68) RANTES (3-68) A B C D átlag ±SEM átlag ±SEM
300 1000 12,5 7,5 27,5 50,5 25±10 67±8
300 22,0 20,5 72,5 79,5 49±16 31±13
0 41,0 46,0 71,5 97,0 64±13 0
100 1000 4,0 3,0 13,5 11,0 8±3 82±4
300 7,5 7,0 29,0 33,0 19±7 53±11
0 24,0 21,5 50,0 44,5 35±7 0
1 Az eredmények négy független kísérlet (A-tól D-ig) kemotaktikus indexét (Cl), az átlag ±SEM értékeket és a THP-1-sejteknek inaktív RANTES(3-68)-cal vagy pufferrel történő előinkubációját követően a RANTES(1-68) felé irányuló kemotaktikus reakció százalékos gátlását (gátlás %), a négy kísérlet százalékos gátlásának átlagát ±SEM értékeket mutatják be.
A RANTES(3-68) kemotaktikus aktivitása csökkent a monociták és eozinofilok felé 55
A II. táblázatban a természetes RANTES(3-68) kemotaktikus képességét hasonlítjuk össze az MCP-3, monocita kemotaktikus fehérjével és az ép RANTES(1-68)-cal. Látható, hogy az MCP-3 és a RANTES(1—68) a frissen izolált perifériás vér monocitákra 60 ng/ml (MCP-3), illetve 30 ng/ml [RANTES(1-68)] koncentrációkban még kemotaktikus hatású, míg a természetes RANTES(3-68) 100 ng/ml koncentrációban még inaktív.
Ennek a természetes variánsnak a csökkent kemotaktikus képességét rekombináns RANTES(3-68)-cal igazoltuk. Bár monocitákra gyengén kemotaktikus
HU 226 414 Β1 (1 gg/ml), a tisztított, rekombínáns RANTES(3-68) az ép, rekombínáns RANTES-nél tízszer alacsonyabb specifikus aktivitást mutatott.
Végül a RANTES(3-68) kemotaktikus képességét humán eozinofileken vizsgáltuk, amelyek 100 ng/ml 5 ép RANTES-re és 30 ng/ml MCP-3-ra még reagáltak (5. ábra). A monocitákhoz hasonlóan eozinofil sejtek vándorlását csak 1 pg/ml RANTES(3-68) váltotta ki.
II. táblázat
RANTES(3-68) monocita kemotaktikus aktivitásának összehasonlítása RANTES(1-68)-cal és MCP-3-mal
Monocita kemotaktikus aktivitás3)
Konc. (ng/ml) MCP-3 Természetes RANTES(3-68) Rekombínáns RANTES(1-68) Rekombínáns RANTES(3-68)
1000 —b) - 3,6±0,8 (6) 3,3 (1)
300 6,0±1,2 (6) - - -
100 - 1,1±0,1 (3) 3,3±0,4 (6) 1,0 (1)
30 6,9±1,0 (6) 1,7±0,2 (3) - -
10 - 1,9±0,6 (3) 1,9±0,4 (6) <1.0 (1)
3 4,1 ±0,4 (6) - - -
a) átlagos kemotaktikus index (Cl) ±SEM frissen izolált perifériás vér monocitákon; b> nincs meghatározva.
A RANTES(3-68) szignálfunkciót tölt be és deszenzitizál RANTES(1-68)-ra CCR5-ön keresztül, de CCR1-en és CCR3-on keresztül nem A RANTES(3-68) gyenge kemotaktikus aktivitásának megmagyarázása érdekében vizsgáltuk ennek a kemokinvariánsnak azt a képességét, hogy a RANTES által használt, ismert receptorokon kötődik és azokon keresztül jelt továbbít.
CCR1-, CCR3- vagy CCR5-kemokin-receptorokkal transzfektált HOS-sejteket alkalmaztunk a szignál vizsgálati eljárásban, amely az intracelluláris kalciumkoncentráció növekedését méri. A RANTES(3-68) egészen 300 ng/ml koncentrációig nem növeli az intracelluláris kalciumkoncentrációt a CCR1-gyel (III. táblázat) vagy a CCR3-mal (az adatokat nem mutatjuk) transzfektált HOS-sejtekben, míg 30 ng/ml, illetve 100 ng/ml ép RANTES elegendő volt az intracelluláris kalciumkoncentráció növekedésének kiváltásához a CCR1-, illetve CCR3-transzfektánsokban.
Mind az ép, mind a csonka RANTES azonban szignifikánsan növelte az intracelluláris kalciumkoncentrációt 30 ng/ml koncentrációban CCR5-transzfektánsokban. Továbbá a CCR5-tel transzfektált sejtek RANTES(3-68) vagy ép RANTES 3-10-szeres feleslegével történő előinkubációja után az ép RANTES-sel (100 ng/ml) történő stimulációra az intracelluláris kalciumkoncentráció azonos (körülbelül 75%-os) gátlását kaptuk (6. ábra).
Ezzel szemben 300 ng/ml RANTES(3-68) csak kevéssé deszenzitizálta a CCR1-gyel és CCR3-mal transzfektált sejtek kalciumreakcióját 100 ng/ml ép RANTES-re, míg első stimulusként az ép RANTES háromszoros feleslege csaknem teljesen gátolta az ezt követően adott RANTES(1-68)-cal kiváltott intracelluláris kalciumkoncentráció-növekedést ezekben a sejtekben.
Levonható tehát az a következtetés, hogy RANTES-ből a két aminoterminális aminosav eltávolítása jelentősen befolyásolja a szignáltranszdukciót azzal, hogy a CCR1- és CCR3-kemokin-receptorok funkcionálisan többé fel nem ismerhetők. A RANTES(3-68) rosszabb kemotaktikus képessége tehát azzal magyarázható, hogy a CCR1-en és CCR3-on keresztül nem tud működni. Ezzel szemben a RANTES(3-68) teljes mértékben megőrizte az ép RANTES-re jellemző, CCR5-ön keresztüli szignálátadásí képességét. A RANTES(3-68) gyulladásgátló hatású lehet azáltal, hogy az ép RANTES-sel versenyez, de működhet HIV-gátló szerként azáltal, hogy megőrizte CCR5-kötő képességét.
III. táblázat
A RANTES-formák kalciummozgósító képessége CCR1- és CCR5-transzfektánsokban
Kemokin Konc. (ng/ml) [Ca2+]j növekedés (nmol)3
CCR1 CCR5
RAN- TES(1-68) 300 133±5 (3) 96±1 (2)
100 100±28 (3) 60±4 (2)
30 25±8 (3) 24±2 (2)
10 <15(2) <15(1)
RAN- TES(3-68) 300 19±9 (3) 119±5 (2)
100 <15±0 (3) 76±4 (2)
30 <15(2) 56±13 (2)
10 <15(1)
a> a [Ca2+]j-növekedést (nmol ±SEM) két vagy több független 60 kísérlet átlagában mutatjuk be.
HU 226 414 Β1
CC-kemokin által kiváltott kemotaxis gátlása
RANTES(3-68)-cal humáneredetű monocitasejteken
Annak vizsgálatára, hogy vajon a CC-kemokin szignálfunkciójának RANTES(3-68)-cal történő gátlása monocitasejteken is előfordul-e, THP-1-sejteken is elvégeztük a gátlási kísérleteket. Kimutattuk, hogy RANTES(3-68) intracelluláris kalciumkoncentrációt növelő képessége monocitasejtekben 10-szer gyengébb az ép RANTES-ével összehasonlítva (az adatokat nem mutatjuk). Továbbá az ép RANTES (30 ng/ml) kemotaktikus hatását monocitasejteken 71%-ban gátolta a vizsgálati sejtek 300 ng/ml RANTES(3-68)-cal történő inkubálása, mint ezt a IV. táblázatban bemutatjuk.
Ezenkívül RANTES(3-68) csökkentette a más CC-kemokinekre történő kemotaktikus reakciót, például 3 típusú monocita kemotaktikus fehérjére (MCP-3) (67%), 1a típusú makrofág gyulladásos fehérjére (MIP—1a)(61 %) és ΜΙΡ-Ιβ-ra (80%).
Ez azt mutatja, hogy a RANTES(3-68) más kemokinek által kiváltott monocita sejtvándorlás széles spektrumú gátlószereként működik.
IV. táblázat
CC-kemokinek felé irányuló monocitasejt kemotaxisának gátlása RANTES(3-68)-cal
THP-1-sejt kemotaxisának gátlása
Kemo- kin8) Konc. (ng/ml) Puffért RANTES (3-68)bc> Gátlás %d>
RANTES 30 19,0±6,6 3,7±0,6 71±16
MCP-3 30 48,5±9,3 24,9±2,0 45±10
MCP-3 3 7,6±2,5 3,1±0,8 67±13
MIP-1a 30 6,2±2,4 3,0±1,1 61 ±22
ΜΙΡ-1β 300 4,3±1,0 1,9±0,6 80±12
Kontroll 1,5±0,5 1,0±0,5
a) A RANTES-t, az MCP-3-at, a MIP-1a-t, a MIP-1 β-t és a puffért kemoattraktánsokként a mikrokamra alsó üregeibe helyeztük.
b> A mikrokamra felső üregeit 300 ng/ml RANTES(3-68)-cal vagy pufferrel előinkubált (10 percig, 37 °C-on) THP-1-sejtekkel töltöttük meg.
c) Négy független kísérlet átlagos Cl ±SEM értékei.
d) Az ép kemokinnek 300 ng/ml RANTES(3-68) jelenlétében kiváltott vándorlásának gátlása.
A RANTES CD26-specifikus csonkítása szükséges a vírusellenes aktivitásához A RANTES különböző formáinak hatását először két különböző M-tropikus HIV-1-törzs (BaL és SF162) ellen vizsgáltuk egészséges véradóktól származó humáneredetű PBMC-ben. Az ép RANTES(1-68) IC50-értéke BaL-törzzsel szemben 3,4 nmol volt és a RANTES(3-68) IC50-értéke 0,39 nmol volt. A RANTES(1-68) IC9t)-értéke 71 nmol volt, amely körülbelül tízszerese a RANTES(3-68) IC90-értékének. PBMC-sejteken vizsgálva az SF162-törzzsel szemben
RANTES(1-68) (ICgQ: 23 nmol, IC90: 95 nmol) tízszer kevésbé volt aktív RANTES(3-68)-nál (IC50: 2 nmol, IC90: 8,2 nmol) (V. táblázat). Mindkét kemokin koncentrációfüggő hatását HIV-1 SF162 szaporodására PBMC-ben 133 nmol-tól 0,2 nmol-ig a 8. ábrán mutatjuk be. RANTES(3-68) 5,2 nmol koncentrációban hatékonyan csökkentette a vírus szaporodását, míg RANTES(1-68) inaktív volt ebben a koncentrációban. A vírusellenes aktivitásban nem volt különbség tapasztalható a PeproTechtől vagy az R&D Systemstől kapott ép RANTES között.
A RANTES két formája közötti szembeszökő különbség a vírusellenes aktivitásban még nyilvánvalóbb, ha humáneredetű CCR5-tel transzfektált sejteket vizsgálunk. U78.CD4.CCR5-sejtekben a RANTES(1-68) és a RANTES(3-68) IC50-értéke BaL-törzzsel szemben 21 nmol [RANTES (1-68)] és 0,65 nmol [RANTES (3-68)]. RANTES (1-68) IC90-értéke több, mint 133 nmol, míg RANTES (3-68) IC90-értéke 63 nmol. Az V. táblázatban azt is bemutatjuk, hogy a RANTES(1-68) gyakorlatilag inaktív HOS.CD4.CCR5-sejtekben (IC5o>133 nmol), azonban RANTES(3-68) hatékony gátlószere a HIV-1 BaL szaporodásának ezekben a sejtekben (IC50: 5,5 nmol). RANTES ezen formáinak ICgo-értékét azonban nem értük el ezekben a sejtekben.
A RANTES vírusellenes aktivitása függ a membránhoz kötött vagy oldható CD26 (sCD26) jelenlététől
Megvizsgáltuk a CD26 expresszióját két különböző CCR5-tel transzfektált sejtvonalon és frissen izolált PBMC-n. „Flow” citometriás vizsgálattal megállapítottuk, hogy a HOS-transzfektánsok negatívak voltak CD26 expressziójának tekintetében, az U87-transzfektánsok viszont gyengén festődtek, de anti-CD26 monoklonális ellenanyaggal szignifikánsan pozitívak voltak (9. ábra). Továbbá a frissen izolált PBMC egy alpopulációjának CD26-expresszióját erősen pozitívnak találtuk (9. ábra).
A RANTES(1-68) és RANTES(3-B8) koncentrációfüggő hatását BaL-törzs víruseredetű p24-antigén termelésére HOS.CD4.CCR5-transzfektált sejtekben sCD26 jelenlétében a 10. ábrán mutatjuk be. A HlV-fertőzés időpontjában sCD26 hozzáadása RANTES(1-68)-cal együtt szignifikánsan növelte az ép RANTES vírusellenes aktivitását HOS.CD4.CCR5-sejtekben. Amennyiben sCD26-ot 50 U/ml koncentrációban a RANTES-sel együtt adtuk, a RANTES 13 nmol IC50-értékét figyeltük meg. Egyedül csak az sCD26 hozzáadásának a vírus replikációjára nem volt hatása. Az sCD26 RANTES(3-68)-hoz történő hozzáadása szintén nem változtatta meg a RANTES(3-68) vírusellenes aktivitását (az adatokat nem mutatjuk). A CD26 jelenléte ezek szerint alapvető fontosságú, hogy az ép RANTES aktívvá váljon a vírus ellen.
A természetes MIP-1a aminoterminális csonkítása nem befolyásolja HIV-1-ellenes kemotaktikus és Ca2+-mozgósító aktivitását.
Mivel a természetesen előforduló MIP-1a többségének aminoterminális vége csonka (négy aminosav
HU 226 414 Β1 hiányzik), megvizsgáltuk, hogy ennek a csonka MIP-1a(5-70)-nek megváltozott-e a HÍV—1-gátló képessége. A RANTES-sel kapott eredményekkel szemben szignifikáns különbség nem volt kimutatható az ép MIP-1a és a MIP-1a(5-70) IC50-értéke között PBMC- 5 vagy CCR5-transzfektált sejtekben (V. táblázat,
8. ábra). Összehasonlítottuk az ép MIP-1a-t és a csonka MIP-1oc(5-70)-et kemotaxis és intracelluláris Ca2+-mozgósító vizsgálati eljárásokban THP-1-monocitasejteken. A VI. táblázatban látható, hogy a ló
MIP-1a(5-70)-nek az intracelluláris kalciumkoncentrációban növekedést okozó minimálisan hatékony dózisa csak alig volt alacsonyabb az ép MIP-1a-nál. Ezenkívül a kemotaxis vizsgálatban 0,13 nmol-nál kapott maximális vándorlás magasabb volt ugyan az ép MIP-1a-nál, de mindkét izoforma minimálisan hatékony koncentrációja nagyon hasonló volt. összefoglalva tehát megállapíthatjuk, hogy a MIP-1a aminoterminális folyamatai a RANTES-sel szemben csak minimáV. táblázat
A RANTES és az MIP-1a HIV-1-ellenes aktivitása PHA-stimulált PMBC-ben U87.CD4.CCR5-sejtekben
RANTES(1-68) RANTES(3-68) MIP-1a (1-70) MIP—1 ot(5—70)
'^50 !θ90 IC50 ,C90 !θ50 Ιθ90 IC50 IC90
PBMC BaL
3,4 71 039 6,9 1,9 62 1,6 13
SF162
23 95 2,0 8,2 3,1 30 3,6 32
U87.CD4.CCR5 BaL
21 >130 0,65 63 ND ND ND ND
HOS.CD4.CCR5 BaL
>130 >130 5,5 >130 32 >130 21 >130
lisan gyengítik a gyulladásos és HIV-1 -ellenes aktivitását.
A vírushozamot a sejtmentes felülúszókban mértük 8-12 nappal a fertőzés után víruseredetű p24-antigén
ELISA-val. Az IC50- és IC90-értékek átlagát (nmol) mutatjuk be. Az adatok két vagy több független kísérletből származnak. A „>130” jelölésű értékek azt jelentik, hogy az 50%-os vagy 90%-os gátlást 130 nmol-nál
VI. táblázat
Az ép és a csonka MIP-1a biológiai képessége között nincs különbség
Kemotaxis* [Ca2+]j-növekedés+
Kemokin nmol Cl nmol nmol [Ca2+]j
MIP-1a(1-70) 1,3 8,5±3,3 3,9 240/195
0,13 22,2±4,4 0,39 120/130
0,013 5,7±1,6 0,34 30/14
0,0013 4,0±3,1
MIP-1a(5-70) 1,3 14,2±0,4 4,0 196/178
0,13 11,4±2,9 0,4 71/33
0,013 3,8±1,4 0,04 10/<10
0,0013 2,1 ±0,6
* A monocita THP-1-sejtek vándorlása a mikrokamrában 5,0 pm pórusokon keresztül. Az eredmények három független kísérlet átlaga.
+ A [Ca2+]rnövekedés kimutatása THP-1-sejtekben. Az eredmények két független kísérletet szemléltetnek.
nem értük el. ND: nem végeztük el.
SZEKVENCIALISTA
AZ 1. AZONOSÍTÓ SZÁMÚ SZEKVENCIA ADATAI:
A SZEKVENCIA JELLEMZŐI:
HU 226 414 Β1
HÁNY SZÁLÚ:
TOPOLÓGIÁJA: lineáris
MOLEKULATÍPUS: fehérje
HIPOTETIKUS: nem
ANTISZENSZ: nem
SAJÁTSÁG:
NÉV/MEGJELÖLÉS: fehérje
ELHELYEZKEDÉS: 1...68
AZ 1. AZONOSÍTÓ SZÁMÚ SZEKVENCIA LEÍRÁSA:
Met Lys Val Ser Alá Alá Arg Leu Alá Val He Leu He Alá -10 Thr Alá
-20 -15
Leu Cys Alá Pro Alá Ser Alá Ser Pro Tyr Ser Ser Asp Thr Thr Pro
-5 1 5
Cys Cys Phe Alá Tyr He Alá Arg Pro Leu Pro Arg Alá His He Lys
10 15 20 25
Glu Tyr Phe Tyr Thr Ser Gly Lys Cys Ser Asn Pro Alá Val Val Phe
30 35 40
Tyr Ser Ser Asp Thr Thr Pro Cys Cys Phe Alá Tyr He Alá Arg Pro
1 5 10 15
Leu Pro Arg Alá His He Lys Glu Tyr Phe Tyr Thr Ser Gly Lys Cys
20 25 30
Ser Asn Pro Alá Val Val Phe Val Thr Arg Lys Asn Arg Gin Val Cys
35 40 45
Alá Asn Pro Glu Lys Lys Trp Val Arg Glu Tyr He Asn Ser Leu Glu
55 60
Met Ser 65
A 2. AZONOSÍTÓ SZÁMÚ SZEKVENCIA ADATAI: A SZEKVENCIA JELLEMZŐI:
HOSSZA: 66 aminosav
TÍPUSA: aminosav
HÁNY SZÁLÚ:
TOPOLÓGIÁJA: lineáris
MOLEKULATÍPUS: fehérje
HIPOTETIKUS: nem
ANTISZENSZ: nem
A 2. AZONOSÍTÓ SZÁMÚ SZEKVENCIA LEÍRÁSA:
Val Thr Arg Lys Asn Arg Gin Val Cys Alá Asn Pro Glu Lys Lys Trp
45 50 55
Val Arg Glu Tyr He Asn Ser Leu Glu Met Ser
60 65
nak megfelelő aminoterminális aminosavak hiányoz-

Claims (10)

  1. 2. Az 1. igénypont szerinti, aminoterminálisa felől csonkolt RANTES, amelynek aminosavszekvenciája a 2. azonosító számú szekvencia.
    SZABADALMI IGÉNYPONTOK
    1. Aminoterminálisa felől csonkolt RANTES, amely kemokinantagonista aktivitású és amelyből a természetesen előforduló RANTES 1-2. aminosavai- 60
    HU 226 414 Β1
  2. 3. Az 1-2. igénypontok bármelyike szerinti, aminoterminálisa felől csonkolt RANTES, amely glikozilált formájú.
  3. 4. Az 1-3. igénypontok bármelyike szerinti, aminoterminálisa felől csonkolt RANTES-t kódoló DNS-szekvenciát vagy vele lényegében azonos nukleotidszekvenciát tartalmazó DNS-molekula.
  4. 5. A 4. igénypont szerinti DNS-molekulát tartalmazó expressziós vektor.
  5. 6. Az 5. igénypont szerinti expressziós vektort tartalmazó gazdasejt.
  6. 7. Az 1-3. igénypontok szerinti fehérjék bármelyikének előállítására szolgáló rekombináns eljárás, azzal jellemezve, hogy a 6. igénypont szerinti sejteket megfelelő tenyésztő tápközegben tenyésztjük.
  7. 8. Az 1-3. igénypontok bármelyike szerinti fehérje gyógyszerként történő alkalmazásra.
  8. 9. Az 1-3. igénypontok bármelyike szerinti fehérje alkalmazása kemokinhatások antagonista aktivitását
    5 igénylő betegségek terápiájára és/vagy diagnózisára szolgáló gyógyszer előállításában.
  9. 10. A 9. igénypont szerinti alkalmazás gyulladásos betegségek, HIV-fertőzés, ér- vagy vérképződéssel kapcsolatos betegségek és tumorok kezelésére szol10 gáló gyógyszer előállításában.
  10. 11. Gyógyászati készítmény, amely az 1-3. igénypontok bármelyike szerinti fehérjét és egy vagy több, gyógyászatilag elfogadható hordozót és/vagy segédanyagot tartalmaz.
HU0003505A 1997-09-29 1998-09-28 Amino-terminally truncated rantes as chemokine antagonists HU226414B1 (en)

Applications Claiming Priority (4)

Application Number Priority Date Filing Date Title
EP97116863A EP0906954A1 (en) 1997-09-29 1997-09-29 Amino-terminal truncated c-c chemokines as chemokine antagonist
EP97122471A EP0905240A1 (en) 1997-09-29 1997-12-19 Amino-terminally truncated c-c chemokines as chemokine antagonists
EP98104216A EP0905241A1 (en) 1997-09-29 1998-03-10 Amino-terminally truncated c-c chemokines as chemokine antagonists
PCT/EP1998/006143 WO1999016877A1 (en) 1997-09-29 1998-09-28 Amino-terminally truncated rantes as chemokine antagonists

Publications (3)

Publication Number Publication Date
HUP0003505A2 HUP0003505A2 (hu) 2001-02-28
HUP0003505A3 HUP0003505A3 (en) 2005-11-28
HU226414B1 true HU226414B1 (en) 2008-11-28

Family

ID=8227408

Family Applications (2)

Application Number Title Priority Date Filing Date
HU0003505A HU226414B1 (en) 1997-09-29 1998-09-28 Amino-terminally truncated rantes as chemokine antagonists
HU0003563A HU226468B1 (en) 1997-09-29 1998-09-28 Amino-terminally truncated mcp-2-as chemokine antagonists

Family Applications After (1)

Application Number Title Priority Date Filing Date
HU0003563A HU226468B1 (en) 1997-09-29 1998-09-28 Amino-terminally truncated mcp-2-as chemokine antagonists

Country Status (29)

Country Link
US (5) US6905676B2 (hu)
EP (6) EP0906954A1 (hu)
JP (2) JP4230659B2 (hu)
KR (2) KR100542934B1 (hu)
CN (3) CN1233415C (hu)
AR (2) AR013528A1 (hu)
AT (3) ATE264390T1 (hu)
AU (2) AU750341B2 (hu)
BG (2) BG64679B1 (hu)
BR (2) BR9812394A (hu)
CA (2) CA2304827A1 (hu)
CY (1) CY1110927T1 (hu)
CZ (2) CZ299478B6 (hu)
DE (3) DE69823218T2 (hu)
DK (3) DK1021541T3 (hu)
EA (2) EA003940B1 (hu)
EE (2) EE200000152A (hu)
ES (3) ES2287601T3 (hu)
HK (3) HK1032426A1 (hu)
HU (2) HU226414B1 (hu)
IL (2) IL135351A (hu)
NO (2) NO20001584D0 (hu)
NZ (3) NZ503235A (hu)
PL (2) PL196427B1 (hu)
PT (3) PT1021541E (hu)
SK (2) SK286495B6 (hu)
UA (2) UA73080C2 (hu)
WO (2) WO1999016877A1 (hu)
ZA (2) ZA988676B (hu)

Families Citing this family (21)

* Cited by examiner, † Cited by third party
Publication number Priority date Publication date Assignee Title
US6989435B2 (en) 1997-09-11 2006-01-24 Cambridge University Technical Services Ltd. Compounds and methods to inhibit or augment an inflammatory response
US7067117B1 (en) 1997-09-11 2006-06-27 Cambridge University Technical Services, Ltd. Compounds and methods to inhibit or augment an inflammatory response
AU1616499A (en) 1997-12-01 1999-06-16 Government Of The United States Of America, As Represented By The Secretary Of The Department Of Health And Human Services, The Chemokine variants and methods of use
US7238711B1 (en) 1999-03-17 2007-07-03 Cambridge University Technical Services Ltd. Compounds and methods to inhibit or augment an inflammatory response
AU1259501A (en) * 1999-10-25 2001-05-08 Euroscreen S.A. Processed human chemokines phc-1 and phc-2
EP1167527A1 (en) * 2000-06-22 2002-01-02 Euroscreen S.A. Processed human chemokines PHC-1 and PHC-2
AU2505601A (en) * 1999-11-15 2001-05-30 Wolf-Georg Forssmann Novel use of hcc-2
CA2316405A1 (en) * 2000-05-26 2001-11-26 Ian Clark-Lewis Modulation of inflammation by protease products
EP1176200A3 (de) 2000-06-20 2005-01-12 Switch Biotech Aktiengesellschaft Verwendung von Polypeptiden oder diese kodierende Nukleinsäuren zur Diagnose oder Behandlung von Hauterkrankung oder Wundheilung sowie ihre Verwendung zur Indentifizierung von pharmakologisch aktiven Substanzen
UA77950C2 (en) * 2000-10-04 2007-02-15 Applied Research Systems Use of mutants of cc chemokines for treatment of multiple sclerosis
GB2373785A (en) * 2001-03-28 2002-10-02 Rega Inst For Medical Res Truncating chemokines using dipeptidyl peptidase IV
US7553483B2 (en) 2001-12-17 2009-06-30 Merck Serono Sa Chemokine mutants acting as chemokine antagonists
EP1631680A2 (en) * 2003-05-21 2006-03-08 Bayer HealthCare AG Diagnostics and therapeutics for diseases associated with dipeptidylpeptidase iv (dpp4)
DE102005049637A1 (de) * 2005-10-14 2007-04-26 Rheinisch-Westfälische Technische Hochschule Aachen Antagonisten gegen die Interaktion von PF4 und RANTES
MX2010001307A (es) 2007-08-02 2010-07-30 Novimmune Sa Anticuerpos anti-proteína regulada con la activación, expresada y secretada por los linfocitos t normales y metodos de uso de los mismos.
US20130053257A1 (en) * 2010-02-08 2013-02-28 Paul E. Oran RANTES Multiplexed Assay, RANTES Variants Related to Disease, and RANTES Variants Related to Enzymatice Activity
JP5975886B2 (ja) 2010-03-11 2016-08-23 ヘルス リサーチ インコーポレイテッドHealth Research, Inc. Fc融合タンパク質を含む、免疫応答を増強するための方法および組成物
TW201718851A (zh) * 2015-09-18 2017-06-01 通用醫院公司 具有抗化學排斥(anti-fugetactic)性質之經修飾自然殺手細胞及其用途
CN112469430A (zh) 2018-05-28 2021-03-09 日内瓦大学 抑制大脑炎症的方法
US11629196B2 (en) 2020-04-27 2023-04-18 Incelldx, Inc. Method of treating SARS-CoV-2-associated hypercytokinemia by administering a human monoclonal antibody (PRO-140) that inhibits CCR5/CCL5 binding interactions
US11402391B2 (en) 2020-12-21 2022-08-02 Incelldx, Inc. Methods of treating a long-hauler subject for chronic COVID-19 by administering a CCR5 or CCL5 antagonist

Family Cites Families (7)

* Cited by examiner, † Cited by third party
Publication number Priority date Publication date Assignee Title
EP0311107A3 (en) 1987-10-08 1990-04-18 Stichting REGA V.Z.W. Anti-hiv active 3'-fluoro-purine-2',3'-dideoxyribosides
US5739103A (en) * 1993-11-12 1998-04-14 Dana-Farber Cancer Institute Chemokine N-terminal deletion mutations
PL182786B1 (pl) * 1994-12-08 2002-02-28 Glaxo Group Ltd Polipeptyd, sekwencja kwasu nukleinowego, wektor, komórka gospodarza, środek farmaceutyczny, oraz sposób otrzymywania polipeptydu
WO1997025427A1 (en) * 1996-01-12 1997-07-17 Genetics Institute, Inc. Beta-chemokine, h1305 (mcp-2)
JP2000508527A (ja) * 1996-03-27 2000-07-11 アイコス コーポレイション 単球走化性タンパク質―5物質及び方法
FR2748938B1 (fr) * 1996-05-22 1998-07-31 Pasteur Institut Utilisation de molecules antagonistes de chemokines pour leur activite antivirale notamment contre un retrovirus de type vih
US6168784B1 (en) * 1997-09-03 2001-01-02 Gryphon Sciences N-terminal modifications of RANTES and methods of use

Also Published As

Publication number Publication date
CA2305017A1 (en) 1999-04-08
KR100560275B1 (ko) 2006-03-10
KR100542934B1 (ko) 2006-01-11
US6905676B2 (en) 2005-06-14
PT1439231E (pt) 2007-08-20
JP2001518297A (ja) 2001-10-16
UA73080C2 (en) 2005-06-15
CZ20001147A3 (cs) 2000-09-13
CN1490049A (zh) 2004-04-21
PT1021541E (pt) 2004-07-30
JP4233214B2 (ja) 2009-03-04
NO20001584L (no) 2000-03-27
PL196427B1 (pl) 2008-01-31
BG104267A (en) 2000-11-30
HK1032426A1 (en) 2001-07-20
CN1233415C (zh) 2005-12-28
EP0905240A1 (en) 1999-03-31
US20030124677A1 (en) 2003-07-03
EA003940B1 (ru) 2003-10-30
ZA988675B (en) 1999-11-24
ES2287601T3 (es) 2007-12-16
ZA988676B (en) 1999-12-03
HU226468B1 (en) 2008-12-29
CN1271386A (zh) 2000-10-25
CN1148447C (zh) 2004-05-05
HK1032425A1 (en) 2001-07-20
EP1019507B1 (en) 2004-03-31
PL339545A1 (en) 2000-12-18
CY1110927T1 (el) 2015-06-10
PL197569B1 (pl) 2008-04-30
ATE368742T1 (de) 2007-08-15
AU750606B2 (en) 2002-07-25
BR9812565A (pt) 2000-08-01
CN1145693C (zh) 2004-04-14
CA2304827A1 (en) 1999-04-08
DK1021541T3 (da) 2004-08-02
US20050201977A1 (en) 2005-09-15
DE69822856D1 (de) 2004-05-06
HUP0003505A3 (en) 2005-11-28
JP2001518296A (ja) 2001-10-16
DE69838188T2 (de) 2007-11-22
EA200000378A1 (ru) 2000-10-30
HUP0003505A2 (hu) 2001-02-28
HUP0003563A3 (en) 2005-11-28
ES2215324T3 (es) 2004-10-01
IL135352A (en) 2006-08-20
NZ516027A (en) 2003-05-30
WO1999016877A1 (en) 1999-04-08
NO20001584D0 (no) 2000-03-27
US20030119148A1 (en) 2003-06-26
SK4512000A3 (en) 2000-09-12
US7338653B2 (en) 2008-03-04
EA200000379A1 (ru) 2000-10-30
KR20010024213A (ko) 2001-03-26
IL135351A (en) 2006-08-20
SK286439B6 (sk) 2008-10-07
NO20001609L (no) 2000-03-28
US7326411B2 (en) 2008-02-05
EP1439231A2 (en) 2004-07-21
ATE264390T1 (de) 2004-04-15
NO20001609D0 (no) 2000-03-28
WO1999016876A1 (en) 1999-04-08
EP1439231A3 (en) 2004-12-22
PL339559A1 (en) 2000-12-18
SK286495B6 (sk) 2008-11-06
DE69823218D1 (de) 2004-05-19
EP0905241A1 (en) 1999-03-31
CN1271385A (zh) 2000-10-25
HK1062637A1 (en) 2004-11-19
ES2218860T3 (es) 2004-11-16
US20050164936A1 (en) 2005-07-28
CZ299479B6 (cs) 2008-08-06
AU9442098A (en) 1999-04-23
DE69838188D1 (de) 2007-09-13
EE200000151A (et) 2001-02-15
AR013529A1 (es) 2000-12-27
CZ20001146A3 (cs) 2000-09-13
DE69822856T2 (de) 2004-08-19
EP1021541A1 (en) 2000-07-26
CZ299478B6 (cs) 2008-08-06
DK1439231T3 (da) 2007-11-05
EP1021541B1 (en) 2004-04-14
NZ503234A (en) 2002-06-28
US20050220790A1 (en) 2005-10-06
EA003942B1 (ru) 2003-10-30
HUP0003563A2 (hu) 2001-02-28
DE69823218T2 (de) 2004-08-26
US6977071B2 (en) 2005-12-20
BG104266A (en) 2000-11-30
BG64757B1 (bg) 2006-02-28
DK1019507T3 (da) 2004-07-19
PT1019507E (pt) 2004-06-30
BG64679B1 (bg) 2005-11-30
AU9747498A (en) 1999-04-23
UA73081C2 (en) 2005-06-15
JP4230659B2 (ja) 2009-02-25
AU750341B2 (en) 2002-07-18
SK4502000A3 (en) 2000-09-12
AR013528A1 (es) 2000-12-27
KR20010024214A (ko) 2001-03-26
EP1019507A1 (en) 2000-07-19
ATE263242T1 (de) 2004-04-15
BR9812394A (pt) 2000-09-12
EE200000152A (et) 2001-02-15
NZ503235A (en) 2002-08-28
EP1439231B1 (en) 2007-08-01
EP0906954A1 (en) 1999-04-07

Similar Documents

Publication Publication Date Title
US7326411B2 (en) Use of amino-terminally truncated RANTES to inhibit HIV viral replication
MXPA00002881A (en) Amino-terminally truncated rantes as chemokine antagonists

Legal Events

Date Code Title Description
MM4A Lapse of definitive patent protection due to non-payment of fees