HU195154B - Box-type body particularly for freight vehicles having back-folding side-wall - Google Patents

Description

A találmány tárgya szekrényes felépítmény elsősorban teherszállító járművekhez, olyan oldalfallal, amely a szekrényes felépítmény, alsó csuklópontjai körül lehajtható alsórészből és egy felsőrészből áll. A felsőrész minden esetben mindkét oldalán vezetőkar-párral záróhelyzetben a szomszédos oldaloszlopokon hozzávetőlegesen középmagasságban, valamint felül vagy további vezetőkar-párral a tetőn vagy kétoldalt egy-egy csúszószánnal van vezetve, amely a megfelelő homlokfal mentén szorosan a tető alatt az oldalfalra keresztirányban futó vezetősínen csúsztatható el. A felsőrész az alsórész alsó feléből kiinduló, és például annak mindkét alsó vezetőkarjára ható menesztő szerkezet segítségével az alsórész lehajtásakor záró helyzetéből minden esetben a tető fölé vagy alá felbillenthető vagy visszasüllyeszthető.

A fentiek szerinti szekrényes felépítmények már számos szerkezeti kivitelben függetlenül attól, hogy az oldalfal felső része a tető fölé vagy alá felbillenthető-e, ismertté váltak, amelyeknek azonban mind az a hiányossága, hogy az oldalfal alsó részétől az oldalfal felső részének megfelelő egyidejű nyitására vagy zárására szolgáló menesztő szerkezetek drótkötelekkel ellátva (lásd pl. a DE-ASen 23 58 186 és 24 14 642, a DE-OSen 24 00 242, 26 01 128, 27 10 141, 28 09 375, 28 13 593, 29 05 561 és 29 19 608) érzékenyek, üzemzavarra hajlamosak és karbantartás igényesek, vagy csuklós csatlakozásokkal és részben kiegészítő csúszólapos vezetésekkel ellátva (lásd pl. az FR-PS 1 532 600 és DE-OS 30 17 729) bonyolultak, nagy ráfordításokat igényelnek és részben nagy helyigényűek. Ezen kívül a legtöbb ismert szerkezethez a nagy balesetveszély hibája kapcsolódik, nevezetesen, hogy a kezelő személy az alsó rész felbillentése során egyik kezével a felső és alsórész között ennek során létrejövő peremhézagba nyúl.

A találmány feladata a fentiekben részletezett felépítményt oly módon tökéletesíteni, hogy szerkezetileg egyszerűbb eszközökkel és ennek ellenére említésre méltó karbantartási igény nélkül az oldalfal alsó részének billenő elmozdulásaihoz annak fel- és lehajtása során az oldalfal felső részének mindenkor megbízható módon olyan formában hozzárendelt nyitó és záró billenő elmozdulásait kapcsolja hozzá, hogy a kezelő személy részére az oldalfal zárásánál se jelentkezzék gyakorlatilag sérülési veszély.

A kitűzött feladatot a fentiekben részletezett felépítményből kiindulva olyképp oldjuk meg, hogy a menesztőszerkezet áz oldalfal mindkét oldalán egy-egy, a megfelelő oldaloszlopon megvezetett fogasléces-fogazott kerekes működtetőberendezésbőt áll, amelynek fogasléce az alsó rúdrésszel az alsó részből annak zárt helyzetében lefelé kinyúló emelőkarra van csatlakoztatva. Emellett felül a hozzátartozó vezetőkar csatlakozási helyének 2 külső oldala mentén fogazással abba a fogazott kerékbe kapcsolódik, amely ezen a vezetőkaron annak csapágyazási helyéhez viszonyítva tengelyirányban van rögzítve,és amelynek osztókör-átmérője mintegy 1,5-ször akkora, mint a vezetőkar hossza.

Ez a menesztő szerkezet szerkezetileg egyszerű és mégis rendkívül megbízhatóan működő meghajtó összeköttetést képez, amely kapcsolódási helyein csak csekély esetenkénti kenést igényel, amint az már szükséges volt valamennyi ismert menesztő szerkezet csapágy és csuklópontjain. Emellett különösen előnyös, hogy az oldalfal zárt helyzetéből lehajtása céljából kibillentett alsó rész a fogasléc alsó csatlakozási pontjának kezdetben csak jelentéktelen elmozdulási lökete következtében az alsó rész záró helyzetben lefelé kinyúló vezetőkarján, a felsőrész felfelé irányuló kibillenéséhez képest kezdetben csak mintegy 10-T5°-kal siet előre és az oldalfal zárásánál a lesüllyedő felsőrészhez viszonyítva megfelelő mértékben késik. Ez a felső és alsó rész záró helyzetben szorosan egymásra fekvő peremeire tekintettel a kezelő kéz beszorzásának veszélyét gyakorlatilag kizárja.

\z oldalfal nyitásánál az alsó rész előresietése és annak késése az oldalfal zárásánál abban az esetben, ha az alsó rész felső peremén egy olyan felső peremléc kerül elhelyezésre, amely záró helyzetben a felső rész alsó peremén elhelyezett peremlécet átfed, lehetővé teszi azt is, hogy az oldalfal két része között azok záró helyzetében szoros záródást hozzunk létre. Ennek során az oldalfal zárásakor az alsó rész találmány szerinti késésével biztosítva van, hogy az alsó rész felső peremléce a felső résszel — annak alsó peremléce felett — mindig a helyes kapcsolódásba kerül.

Az AT-PS 233 629 szerint ismeretes a jelen találmány tárgyi körének nem megfelelő kétrészes felhajtható vasúti teherkocsioldalfal, amelynél a két rész kétoldalt egy-egy függőleges tengelyen kétoldalt egy-egy kúpkerékpárral vannak összekapcsolva. Eltekintve attól, hogy ezzel a szerkezettel nem lehetséges a felső rész betolása a kocsiszekrény-tetőlemeze alá, hiányzik az az előnyös lehetőség is, hogy az oldalfal alsó részét annak zárási elmozdulása során a felső részhez viszonyítva késleltessük és fordítva.

A rajzok a találmányt példaképpen szemléltetik. A rajzokon az

1. ábra a menesztőszerkezet egy első kiviteli alakját tartalmazó szekrényes felépítményt a 3. ábra I-I metszésvonala szerinti függőleges keresztmetszeti részletben (zárt oldalfalnál) mutatja; a

2. ábra ugyanazt a szekrényes felépít ményt a 3. ábra II-II metszésvonala szerinti függőleges keresztmetszetben és a

3. ábra ugyanazt a szekrényes felépít ményt az 1. ábra III nyílirányából

-2195154 részletrajzi oldalnézetben szemlélteti. A

4—6. ábra egy-egy függőleges keresztmetszeti részlet a 3. ábra IV-IV, V-V_f illetve VI-VI metszésvonala szerint. A

7. ábra ugyanannak a szekrényes felépít* ménynek az 1. ábra szerinti keresztmetszeti részletét részben lehajtott alsórésszel és ennek megfelelően részben felbillentett oldalfal-felsőrésszel mutatja, a

7a ábra pedig a 7. ábra Vlla helyének kinagyított részletét (a visszahúzó rugó módosított elhelyezésével) ábrázolja; a

8. ábra ugyanazt a metszeti ábrázolást az oldalfal teljesen lehajtott alsórészével és teljesen felhajtott felsőrészével, a

9. ábra a szekrényes felépítmény egy második kiviteli alakját az 1. ábrának megfelelő függőleges keresztmetszeti részletben (zárt oldalfallal) és a

10. ábra a 9. ábrának megfelelő keresztmetszeti részletet nyitott oldalfallal szemléltet.

Az 1—8. ábrákon feltüntetett első kiviteli példa szerint az 1 szekrényes felépítmény, amely külön nem ábrázolt formában egy teherszállító jármű, azaz egy tehergépjármű vagy hozzákapcsolt pótkocsi alkotórésze lehet, legalább kívülről megközelíthető három vagy négy oldalának egyikén egy lehajtható 2 alsórészből és felbillenthető 3 felsőrészből álló oldalfalat tartalmaz. A 2 alsórész az 1 szekrényes felépítmény egyik alsó oldalsó 5 hossztartójának alsó külső 4 csuklópontjain van kívül lehajtható módon rögzítve, ugyanakkor a 3 felsőrész mindkét oldalán egy alsó vezetőkar-pár egy-egy 6 alsó vezetőkarján keresztül az 1. ábrán ábrázolt záró helyzetben az 1 szekrényes felépítmény mellette lévő 7 oldaloszlopán hozzávetőlegesen középmagasságban egy-egy forgócsapon, felül pedig egy további vezetőkar-pár egy-egy 9 felső vezetőkarján keresztül egy-egy, a 10 tetőn lévő 11 támasztócsaphoz van csatlakoztatva.

A 9 felső vezetőkarok hossza hozzávetőlegesen megfelel a 3 felsőrész félmagasságának és azok az 1. ábrán látható záróhelyzetében az oldalfalnak csak a 10 tető ottlévő felső oldalsó 12 hossztartójáig nyúlnak ki, amely 13 külső peremével megfelelően felfelé nyúlik ki. A 3 felsőrész felső szélén ennek megfelelőén egy keresztirányú, a 10 tető irányában kiálló és az 1. ábrán látható záróhelyzetben az előbb említett 13 külső perem fölé nyúló 14 takaróléccel rendelkezik, amelynek külső peremén a 9 felső vezetőkar-pár van csatlakoztatva. Egyébként a felső 12 hossztartó 13 külső peremével az alant még felsorolt okokból a megfelelő alsó oldalsó 5 hossztartó külső pereméhez képest valamivel hátrébb van helyezve.

A 3 felsőrész az oldalfal 2 alsórészével menesztő szerkezettel lényegében ismert módon úgy van összekötve, hogy a 2 alsórész lehajtásakor egyidejűleg a 3 felsőrész is felbillentésre kerül a 10 tető fölé és fordítva. Ellentétben az ismert inenesztőszerkezetekkel ez mind az első kiviteli példának megfelelő, mind pedig a 9. és 10. ábrán bemutatott második kiviteli példának megfelelő kialakításban az oldalfal mindkét oldalán egy-egy fogasléces-fogaskerekes meghajtó szerkezettel rendelkezik. Ennek 15 fogasléce egy 16 felsőfogazással rendelkező, a megfelelő 7 oldaloszlop menetén megvezetett 15a rúdrészból áll, 17 fogazott kerék kapcsolódik, amely az odatartozó 6 alsó vezetőkaron hozzá viszonyított tengelyirányú helyzetben az odatartozó 7 oldaloszlopon csapágyazott 8 forgócsaphoz csatlakozik.

Amint az különösképpen az 1—3., továbbá a 7. és 8. ábrából látható, a 2 alsórész mindkét oldalán annak zárt helyzetében lefelé kinyúló egy-egy 18 emelőkart tart, amelynek szabad végén a 15a rúdrész alsó vége van megvezetve. A 17 fogazott kerék D osztókörátmérője (lásd a 3. és 4. ábrát) mintegy 1,5-ször nagyobb, mint a 18 emelőkar 1 hosszúsága (1. ábra) oly módon, hogy a 2 alsórész lehajtása és ennek megfelelően a 18 emelőkarnak lefelé kinyúló kiindulási helyzetéből (lásd az 1. és 3. ábrát) 180°-os szöggel felfelé történő kihajtása esetén a hozzátartozó 6 alsó vezetőkar is az 1. és 2. ábrákon látható lefelé kinyúló kiinduló helyzetéből a 16 fogazásba kapcsolódó 17 fogazott keréken keresztül mintegy 180°-kal az 1 szekrényes felépítmény felső 12 hossztartójának a külső pereméig kimozdul. Mint a 8. ábrából látható, a felső.12 hossztartónak az 1 szekrényes felépítmény alsó 5 hossztartójához viszonyított, már említett hátrább helyezése először lehetővé teszi a 6 alsó vezetőkar megfelelően nagymértékű felfelé billenését.

Annak érdekében, hogy a 3 felsőrész az oldalfal 2 alsórészének a 8. ábrán ábrázolt nyitó végállásából történő ismételt felhajlításakor lehetőleg további erőszükséglet nélkül legyen felsőrészével kissé felfelé és előre felhajtható, a 9,9 felső vezetőkar-pár 11 támasztócsapjain, a 10 tetőn ezenkívül még a kiviteli példának megfelelő egy-egy, a csavarrugóként kialakított 19 visszahúzó rugó van elhelyezve, amely a hozzátartozó 9 felső vezetőkarra a 3 felsőrész annak mintegy 30°-kal felfelé irányuló helyzetéig fellépő felfekvő súlyának megfelelő visszabillentő erőt fejt ki.

Amint az különösen a 2. és 3—6. ábrából látható,az oldalfalhoz tartozó 7 oldaloszlopok az 1 szekrényes felépítmény hozzájuk tartozó 12 felső és 5 hossztartóival szemben egészen a zárt oldalfal külső síkjáig nyúlnak ki, ugyanakkor az oldalfalhoz tartozó 7 oldaloszlopok magukba foglalják a 15 fogaslécet és a 17 fogazott kereket, zárt oldalfal esetén pedig egy

-3195154 megfelelő négyszögü 20 üreges profilban a alsó vezetőkarokat is, amely külső homlokoldalán csak a 21 és 22 hornyokkal rendelkezik, amelyek lehetővé teszik a 3 felsőrész 18 emelőkarjának és 6 alsó vezetőkarjának kifelé történő elmozdulásait, és amelyek közül az utóbbi a 3 felsőrésznek a 6 alsó vezetőkarját ott található 23 csapágyazási helyénél 22a részével (1. és 2. ábra) a 7 oldaloszlop hozzátartozó oldalfalába nyúlik be.

A 9. és 10. ábrán bemutatott második kiviteli példa az elsőtől abban különbözik, hogy az alul, a 6' vezetőkarokon vezetett 3 felsőrész egy, lényegében már ismert módon zárt helyzetben felső végével mindkét oldalon egy-egy 24 csúszószárhoz csuklósán kapcsolódik, amelyek a 25 görgők segítségével az 1 szekrényes felépítmény szomszédos 26 homlokfalának hosszában a 10’ tető alatt rögzített 27 vezetősínben hosszirányban elmozdíthatóan vannak vezetve. Ennek megfelelően a 24 csúszószár zárt oldalfal esetén a 9. ábrán látható módon a 27 vezetősín külső, teljesen nyitott oldalfal esetében pedig a

10. ábrán látható módon annak belső végénél helyezkedik el. Ennél a kiviteli példánál mindkét 6’ vezetőkar a 20 üreges profilon kívül helyezkedik el, minden esetben a hozzátartozó oldaloszlop mellett, hogy a 3 felsőrész a szekrény belsejébe felbillenthető legyen. Mindkettő egy-egy egyenes vonalú 6’a szakaszt tartalmazó külső éllel rendelkezik, amely zárt oldalfal esetén a 3 felsőrész belső felületén fekszik fel, így az egyszersmind egyszerűen és biztonságosan rögzítve van zárt helyzetében.

Különösen előnyös, hogy az 1. ábra szerint zárt helyzetében a 2a felső peremléccel a 3 felsőrész 3a alsó peremlécét átfedő 2 alsórész lehajtásának kezdetén a 15 fogaslécnek a 2 alsórész zárt helyzetében a 2. ábra szerint lefelé kinyúló 18 emelőkaron lévő 15b alsó csatlakozási pontjának elmozdulása következtében a felsőrész felfelé irányuló kibillenése először csak mintegy 10—15°-os α szöggel siet előre — és fordítva —, így az oldalfal zárásánál a 2 alsórész 2a felső peremlécének a 3 felsőrész 3a alsó peremléce feletti megfelelő átfedése állandóan biztosítva van, és ezen Felül ki van küszöbölve az a veszély, hogy a kezelő személy, aki az alsó részt az oldalfal lezárása céljából felhajtja, kezével az oldalfal két záródó része közé nyúlhasson.

Ha előnyben is részesül a fogasléc-fogaskerekes hajtószerkezetnek az előzőekben ismertetett és a rajzon bemutatott szerkezeti kialakítása, azt meg is lehet változtatni. A második kiviteli példában a 6’ vezetőkarok például a 7 oldaloszlop 20 üreges profiljában lehetnek elhelyezve, amennyiben a 23 csapágyazási helyeikről kiinduló támasztócsap a 3 felsőrész síkján belül annak oldalszegélyein van csapágyazva, és a 7 oldaloszlopok megfelelő oldalaikon a 22 és 22a hornyoknak megfelelő olyan hornyokkal rendelkeznek, amelyek ezeket a támasztócsapokat 4 a 6’ vezetőkarok végállásában magukba foglalják.

Mint az a 7—7a ábrán látható, a 19 visszahúzórugók is beakaszthatók a támasztókar felőli oldalon mindenkor a megfelelő 9 támasztókar 28 keresztirányú furatába, a tető felőli oldalon pedig mindenkor a megfelelő 11 támasztócsapnak egy vele koncentrikus köríven elhelyezett keresztirányú 29 furatai közül kiválasztott furatba, így ezek a rugók megválasztható működési móddal még a 3 felsőrész felbiUentését is> elősegíthetik.

Az I szekrényes felépítmény egy tehergépjárművön, vagy hozzátartozó pótkocsin történő elhelyezéssel szemben végső soron állandó jelleggel, például egy sörfőzde rakodórampáján vagy egyéb italelőállitó üzem rámpáján is el lehet helyezve az időjárástól védett kiegészítő tárolóhelyként.

Claims (8)

1. Szekrényes felépítmény elsősorban teherszállító járművekhez olyan oldalfallal, amely a szekrényes felépítmény alsó csuklópontjai körül lehajtható alsórészből és egy olyan felsőrészből áll, amely mindkét oldalán vezetőkarral záró helyzetben a szomszédos oldaloszlopokon, valamint felül további vezetőkar-párral a tetőn, vagy kétoldalt egy-egy olyan csúszószánnal van megvezetve, amely a homlokfal mentén a tető alatt az oldalfalra keresztirányban futó vezetősínen csúsztatható el és amely az alsórész alsó feléből kiinduló, és előnyösen annak mindkét alsó vezetőkarjára ható menesztőszerkezet segítségével a tető fölé vagy alá felbillenthető vagy visszasülylyeszthető, azzal jellemezve, hogy a menesztőszerkezet az oldalfal mindkét oldalán egy-egy, az oldaloszlopon (7) megvezetett fogasléces-fogazottkerekes (15, 17) működtetőberendezésből áll, amelynek fogasléce (15) az alsó rúdrésszel (15a) az alsó részből (2) annak zárt helyzetében lefelé kinyúló emelőkarra (18) van csatlakoztatva és felül a hozzátartozó vezetőkar (6,illetve 6’) csatlakozási helyének külső oldala mentén felső íogazással (16) abba a fogazott kerékbe (17) van kapcsolva, amely ezen a vezetőkaron (6,illetve 6’) annak csapágyazási helyéhez viszonyítva tengelyirányban van rögzítve, és amelynek osztókör-átmérője .(D) 1,2—1,8-szor akkora, mint áz emelőkar (18) hossza (1).

2. Az 1. igénypont szerinti.-szekrényes felépítmény, azzal jellemezve, hogy az alsórész (2) felső peremén olyan felső peremléc (2a) van, amely az oldalfal zárt helyzetében a felsőrész (3) alsó peremén lévő peremlécet (3a) fedően van kialakítva.

3. Az 1. vagy 2. igénypont szerinti szekrényes felépítmény, azzal jellemezve, hogy az oldaloszlopok (7) négyszögű üreges profilja (20) a fogasléceket (15),valamint a fogazott kerekeket (17) magába foglaló módon van kialakítva.

4. A 3. igénypont szerinti szekrényes felépítmény, azzal jellemezve, hogy az oldaloszlopok (7) zárt oldalfalnál négyszögű üreges profiljukba (20) foglalják az alsó vezetőkarokat (6) is, amely profil külső homlokoldala mentén az alsórész (2) emelőkarjainak (18), valamint a felsőrész (3) alsó vezetőkarjainak (6) kibillentő mozgásait lehetővé tevő hornyokat (21, 22, 22a) tartalmaz.

5. Az 1—4. igénypontok bármelyike szerinti szekrényes felépítmény, azzal jellemezve, hogy a felső vezetőkarok (9) hossza a felsőrész (3) félmagasságának felel meg, és hogy azoknak a tetőn (10) lévő támasztócsapjainál (11) egy-egy visszahúzórugó (19) van elhelyezve.

6. Az 1—5.igénypontok bármelyike szerinti szekrényes felépítmény, azzal jellemezve, hogy a felsőrész (3) felső peremén keresztben 20 a tető (10) irányába kiemelkedő takaróléc( 14) van, amelynek külső peremén vannak a felső vezetőkarok (9) csatlakoztatva, és amely a felsőrész (3) zárt helyzetében a tető (10) mellette lévő pereme (13) fölé nyúlóan van 5 kialakítva.

7. A 3. igénypont szerinti szekrényes felépítmény, azzal jellemezve, hogy az alsó vezetőkarok (6 ) a négyszögű üreges profilon (20) kívül az oldalöszlop (7) mellett vannak τθ elhelyezve és külső peremükön egy-egy egyenes vonalú szakasszal (6’a) rendelkeznek, amely zárt oldalfalnál a felsőrész (3) belső felületére van felfektetve.

8. Az 5. igénypont szerinti szekrényes fel15 építmény, azzal jellemezve, hogy a visszahúzó rugók (19) a vezetőkarok oldalán a felső vezetőkar (9) keresztirányú furatába (28) és a tető felőli oldalon a megfelelő támasztócsapnak (11) egy vele koncentrikus köríven elhelyezett keresztirányú furatainak (29) egyikébe vannak beakasztva.