HUT74056A - Process and machine for knitting tubular articles with one end closed, with needle plates having a modified configuration - Google Patents

Description

A technika állása szerint harisnyanadrágot úgy szokás előállítani, hogy először megkötnek két szárat, majd a komplett, két szárrészt és egy nadrágrészt magába foglaló terméket a szárak egymáshoz kapcsolásával alakítják ki.

Az US-5 226 297 sz. szabadalmi dokumentumból ismeretes olyan kötőgép, amely alkalmas komplett harisnyanadrág előállítására, vagyis ahol a szárrészeket nem kell utólag egymáshoz varrni.

Ez az ismert gép a teljes kötési folyamatot egyenes vonalú tűágyakkal végzi.

A találmány alapvető célja az, hogy a kötés túlnyomó részét tűstányér, még inkább tűshenger típusú tűágyra jellemző körülmények között lehessen végezni, ami egyenletes kötést, nagy működési sebességet és korlátozott tehetetlenséget biztosít. A találmány fenti és még további céljait és előnyeit a bejelentés következő részében ismertetjük részletesebben.

A találmány elvei a bejelentő korábbi szabadalmaiban közzétett típusú gépekre is alkalmazhatók.

Az egyik végén zárt, csőszerű terméket a találmányunk szerint olyan eljárással állítjuk elő kötőtűk segítségével, amelynél a bekezdő, zárt véget két, lényegében véve egyenes konfigurációjú, egymással szemben lévő tűágyban lévő tűkkel kezdjük el kötni, és a további, csőszerű kötést egyetlen, lényegében véve kör konfigurációjú tűágyban lévő tűkkel végezzük. A gyakorlatban a kötést mindegyik konfigurációban a tűágyas egységnek a kelmemechanizmusokhoz - szemleverő és tűválogató platinákhoz, fonalvezetőkhöz és egyebekhez képesti forgatásával hajtjuk végre, amely utóbbiakat lényegében véve helyhez kötött és mereven rögzített állapotban tartjuk, amikor a tűk konfigurációja kör.

Ami a fenti eljárás végrehajtására, vagyis egyik végén zárt, csőszerű termék előállítására szolgáló kötőgépet illeti, találmányunk szerint a kötőgép mozgatható tűágyszegmensekkel rendelkezik, amelyek egyfelől két, egymással szemben lévő, lényegében véve egyenes tűágy konfigurációba mozgathatók, amelyben a csőszerű termék bekezdő zárását az egymással szemben lévő tűágyak tűi egymással együttműködve végzik, másfelől pedig egy lényegében véve kör alakú tűágy konfigurációba mozgathatók. Ezenkívül a kötőgép lényegében véve helyhez kötött kelmemechanizmusokkal is rendelkezik, amelyek a fenti konfigurációkban együttműködnek a tűágyakkal.

Egy ilyen felépítésű kötőgép legfontosabb szerkezeti egységei például a következők lehetnek: egy saját tengelye körüli forgásra képes, mozgó egység; magán a mozgó egységen - egy egyik végén zárt, csőszerű termék kötéséhez - felfelé szimmetrikusan összetartó, a felső végüknél a forgástengelyre merőleges két tűágy; a két tűágy mentén és körül a két tűágy tűivel és platináival együttműködő kelmemechanizmusokat - például lakatokat, szelektorokat és fonalvezetőket - hordozó láncszakaszt vezető szerkezetek; a mozgó egységet forgató szerkezet; és a láncszakaszt a forgó tűágyakhoz képest időben átlagosan véve helyhez kötött pozícióban tartó szerkezet. Előnyösen mindkét tűágy nagyobb számú tűágyszegmenset foglal magába, amelyek mindegyike nagyobb számú tű számára tűcsatornákkal van ellátva. A tűágyszegmensek előnyösen egymással csuklósán össze vannak kapcsolva. Ezenkívül a kötőgép magába foglalhat még a tűágyak konfigurációjának megváltoztatására szolgáló szerkezeteket, amelyekkel mindkét tűágy a két egyenes, egymással szemben lévő tűágy konfigurációból egy-egy íves, együtt egy kör alakú tűágyat alkotó konfigurációba, és megfordítva, átrendezhető.

A kötőgép előnyösen rendelkezhet két mozgó egységgel is, amelyek a rajtuk lévő tűágyak konfigurációját önállóan átrendezve mind egyenes, mind kör konfigurációban önállóan is kötnek, továbbá olyan szerkezettel, amelyek a két mozgó egység tűágyait egyetlen tűággyá egyesítik. Ez az egyesített tűágy a két mozgó egység tűágyai által megkötött egy-egy csőszerű kelme folytatását képező egyetlen csőszerű kelmét köt. Ebben az esetben előnyös lehet, ha mindkét hosszított tűágy félkör konfigurációba rendezhető olyan módon, hogy a két-két egyesített tűágy külső szélső tűágyszegmenseinek szomszédos sarkai szorosan egymás mellett vannak tartva, míg a két-két egyesített tűágy belső szélső tűgyszegmenseinek szomszédos sarkai egymástól távolítva vannak.

A találmányt kiviteli példák kapcsán rajzok alapján ismertetjük közelebbről. A mellékelt rajzokon az

1. és a 2. ábra egy első megoldást mutat vázlatosan, rendre egyenes, kettős tűágy konfigurációban és kör konfigurációba átrendezve; a

3. ábra a 2. ábra egy kisebb léptékű részletrajza; a

4. és az 5. ábra egy második megoldást mutat vázlatosan, rendre két egyenes, kettős tűágy konfigurációban és két kör konfigurációba átrendezve; a

6-8. ábrák egy harmadik megoldást mutatnak vázlatosan, mégpedig rendre két egyenes, kettős tűágy konfigurációban (ezek átrendezhetők egy-egy 5. ábra szerinti kör konfigurációba), egyetlen hosszitott, ugyancsak egyenes, kettős tűágy konfigurációban és egyetlen kör alakú tűágy konfigurációban; a

9-11. ábrák harisnyanadrág kötésének három fázisát mutatj ák; a

12-15. ábrák egy negyedik megoldást mutatnak vázlatosan, rendre négy különböző, egymást követő konfigurációban; a

16. és a 17. ábra egy kötőgépet két függőleges, egymásra merőleges metszetben mutat (két egyenes, egymással szemben lévő tűágy konfigurációban); a

18. ábra a 17. ábra egy kisebb léptékű részletrajza; a

19. és a 20. ábra a 16-17. ábrák szerinti kötőgép kisebb léptékű részmetszetei, amelyek a két kör alakú tűágy konfigurációt szemléltetik; a

21. és a 22. ábra a 16-17. ábrákhoz hasonló módon egyetlen kör alakú tűágy konfigurációt szemléltet; a

23. és a 24. ábra a két különálló, egyenes, kettős tűágy konfigurációt mutatja kisebb léptékben, rendre felülnézetben és a 23. ábrán bejelölt lépcsős XXIV-XXIV metszősík mentén felvett metszetben; a

25., a 25.A, a 26. és a 27. ábra a két kör alakú tűágy konfigurációt mutatja, rendre felülnézetben, kisebb léptékű részfelülnézetben, továbbá a 25. ábrán bejelölt XXVI-XXVI és XXVII-XXVII metszősíkok mentén felvett metszetekben; a

28., a 29. és a 30. ábra a hosszított, egyenes, kettős tűágy konfigurációt mutatja, rendre felülnézetben, a 28. ábrán bejelölt XXIX-XXIX és XXX-XXX metszősíkok mentén felvett metszetekben; a

31. és a 32. ábra a tűágyak egyesítésével nyert kör alakú tűágy konfigurációt mutatja, rendre felülnézetben és a 31. ábrán bejelölt XXXII-XXXII metszősík mentén felvett metszetben; a

33. ábra a két mozgó egységet szimmetrikusan mozgató mechanizmusokat és a pantográfkarokat mozgató mechanizmust mutatja felülnézetben; a

34-37. ábrák különböző pozíciókban mutatják a pantográfkarokat, a velük kapcsolódó láncszakaszokat, valamint a láncszakaszokat kör alakú tűágy esetén pozícionáló kvadránsokat; a

38. ábra a 22. ábrának egy kisebb léptékű részletrajza; a

39. ábra a 38. ábrának egy még kisebb léptékű részletrajza; a

40., a 41. és a 42. ábra három nézetben - részben metszetben - mutat egy szánt egy közbeiktatható tűágyszegmenssel együtt; a

43. és a 44. ábra két, fogasíves láncszemeket tartalmazó láncmechanizmust mutat, amelyekkel az egyenes konfiguráció kör konfigurációba rendezhető át és megfordítva; a

45-48. ábrák azt az utat mutatják, amelyet a szélső tűágyszegmensek nyúlványai az alakos vezetékekben mozogva megtesznek, amikor az egyenes konfigurációt kör konfigurációba - vagy megfordítva - átrendezik; a

49-51. ábrák lehetséges kiviteli alakú tűágyszegmenseket három lehetséges konfigurációban mutatnak; az

52. ábra módosított kiviteli alakú tűágyszegmenseket mutat; az

53. ábra a 40. ábrán Lili nyíllal jelzett irányból felvett perspektivikus részletrajz; az

54-58. ábrák a szélső tűágyszegmensek nyúlványait mozgató mechanizmusokat és a tűágyszegmensek konfigurációjának megváltoztatásában közreműködő mechanizmusokat mutatják felülnézetben, az 54. ábrán bejelölt LV-LV és LVI-LVI metszősíkok mentén felvett metszetekben, valamint az ugyanott bejelölt LVII-LVII és LVIII-LVIII metszősíkok mentén felvett részmetszetekben; az

59. ábra az 55. ábrán LIX nyíllal jelzett reteszelő szerkezetet mutatja különböző munkapozíciókat ábrázoló, kisebb léptékű részmetszetekben; a

60-62. ábrák egy olyan kötőgép részletét mutatják három különböző felülnézetben, amelynél rugalmas szalaglánc látja el a lánc feladatát (két egyenes tűágy konfiguráció) a

63. ábra a 61. ábrán bejelölt LXIII-LXIII metszősík mentén felvett metszet; a

64. ábra a 63. ábrán bejelölt lépcsős LXIV-LXIV metszősík mentén felvett részmetszet-résznézet; a

65. ábra a lánc feladatát ellátó szalaglánc vezető elemeit mutatja kisebb léptékben; a

66. és a 67. ábra a 60. és a 61. ábrához hasonló módon két különböző felülnézetben mutatja a kötőgép egy részletét, de kör konfigurációban; a

68. ábra egy kisebb léptékű részfelülnézet; végül a

69. ábra egy további kiviteli alakot mutat függó'leges metszetben.

Az 1. és a 2. ábra egy kötőgép egyenes konfigurációból kör konfigurációba átrendezését mutatja vázlatosan. Az 1 tűágy és a 3 tűágy nagyobb számú 1A és 3A tűágyszegmensekből áll, amelyek mindegyike nagyobb számú 5 tűcsatornával van ellátva, amint az a néhány 1A tűágyszegmenset mutató 3. ábrán látszik. Az 1A tűágyszegmensek csuklósán egymáshoz vannak kapcsolva a széleik sarkainál lévő IB csuklókkal, amely széleknél 5 tűcsatornákban csúszó tűk a kelme kötéséhez szükséges szemképzés végett kiállnak. A 3A tűágyszegmensek hasonló módon csuklósán egymáshoz vannak kapcsolva 3B csuklókkal. Az 1A1 és 3A1 szélső tűágyszegmensek 7, 9 csuklókkal ugyancsak egymáshoz vannak kapcsolva. Az 1A és 3A tűágyszegmensek lehetnek egy vonalba rendezve, amikor is az 1. ábrán látható egyenes, kettős tűágyat képeznek, és át lehet őket rendezni kör alakú tűágyba, ahol az ΙΑ, 3A tűágyszegmensek belső szélei lényegében véve kör mentén helyezkednek el; átrendezéskor a 7, 9 csuklók fA irányokban egymás felé vannak mozgatva, miközben a közbenső ΙΑ, 3A tűágyszegmensek - és velük együtt az IB, 3B csuklók - az fB irányokban egymástól távolodnak. Ellentétes irányú mozgatáskor az ΙΑ, 3A tűágyszegmensek a 2.

ábra szerinti konfigurációból visszakerülnek az 1. ábra szerinti konfigurációba.

Ez az elv mindazon kötőgépeknél alkalmazható, amelyeket olyan csőszerű termék - például zokni, harisnya vagy harisnyanadrág egyik harisnyaszára - előállítására terveznek, amelyet az egyik végén zárni kell. A lezárást az 1A és 3A tűágyszegmensek alkotta két tűágy tűi egyenes konfigurációban, egymással együttműködve, vagyis hagyományos módon köthetik, míg a csőszerű kelme szára a 2. ábrán látható, megközelítőleg kör konfigurációban köthető, a kör konfiguráció egyenes konfigurációval szembeni összes előnyével. Más idézett, korábbi szabadalmaknak megfelelően kötéskor lehet a lényegében véve helyhez kötötten tartott kelmemechanizmusokhoz képest a tűágyas egységet - mind egyenes, mind kör konfiguráció esetén - forgatni a D-D tengely körül, vagy - legalábbis elméletileg - fordított működés is elképzelhető, nevezetesen hogy a tűágyak vannak rögzítve és a kelmemechanizmusok körülöttük forognak vagy más módon mozognak.

Ugyanez az elv azoknál a kötőgépeknél is alkalmazható, amelyeket - más korábbi, mint például a fentebb említett szabadalmakban közzétetthez hasonló módon - harisnyanadrág vagy macskanadrág néven ismert komplett termékfajta előállítására terveznek, vagyis amikor a termék teljes kötését egy és ugyanazon kötőgépen végzik. A 4-8. ábrák igen vázlatosan két mozgó egység (a 4. ábrán pontvonallal jelölve) alkalmazásának lehetőségét mutatják: a 4. ábrán látható IX, 3X és 1Y, 3Y tűágyszegmensek alkotta két • · ·

egyenes, kettős tűágy az 5. ábrán látható két kör alakú tűágyba rendezhető át (hasonlóan az 1. ábra szerinti konfiguráció 2. ábra szerinti konfigurációba történő átrendezéséhez), és a tűágyak a kör konfigurációból ismét visszarendezhetők két egy vonalba eső, egyenes, kettős tűágy konfigurációba, amint a 6. ábra mutatja. A kettős tűágyak K-K tengelyek körül a 4. és az 5. ábrán nyíllal jelzett irányban forgathatók. Ezután az IX, 3X és az 1Y, 3Y tűágyszegmensek alkotta kettős tűágyakat (miután egymással egy vonalba lettek állítva) fC irányokban egymáshoz közelítik, és közvetlenül, vagy további, 10 közbeiktatható tűágyszegmenseket (a harisnyanadrág lépésének kötéséhez) közéjük tolva egyesítik. Utóbbi esetben a 10 közbeiktatható szegmenseket fE irányokban egymáshoz közelítik egészen addig, amíg a két kettős tűággyal egy vonalba nem kerülnek, amikor is utóbbiak az fC irányokból hozzájuk kapcsolódnak. Ezzel a 7. ábrán látható konfiguráció jön létre, ahol az IX, 3X, 1Y, 3Y tűágyszegmensek - és ha szükséges, még a 10 közbeiktatható tűágyszegmensek - egyetlen hosszított, egyenes, kettős tűágyat képeznek, amellyel csak átmenetileg, egy rövid szakaszt kötnek. Utána a 7. ábra szerinti konfigurációt át lehet alakítani a 8. ábra szerinti konfigurációba úgy, hogy a külső 7 csuklókat fF irányokban egymáshoz közelítik, a belső tűágyszegmenseket pedig beleértve a 10 közbeiktatható tűágyszegmenseket is - fG irányokban egymástól távolítják; közben a 10 közbeiktatható tűágyszegmensekhez kapcsolt és most kettébontott 9 csuklók egymástól ugyancsak kölcsönösen eltávolodnak. Ezzel a

további kötéshez egy új, mind a négy csoport IX, 3X, 1Y, 3Y tűágyszegmenset magába foglaló kör alakú tűágy jön létre. A

4. és az 5. ábrán látható mindkét tűágyas egység a K-K tengelyük körül forogni tud a nyíllal jelzett irányban. Az egyesítés után (vő. 6. és 7. ábra) már lehetséges forgatás a hosszított, egyenes, kettős tűágyhoz képest a H-H tengely körül fH irányban, és lehetséges forgatás az fL irányban (8. ábra).

Az 1-3. ábrákon vázlatosan szemléltetett kötőgéppel csőszerű termékek - például zoknik, harisnyák - köthetők. A csőszerű G szár kötése alapvetően a 2. vagy az 5. ábra szerinti kör konfigurációban történik, míg a bekezdő végnek - például a harisnyafej CG orrhegyének - zárása az 1. vagy

4. ábra szerinti egyenes konfigurációban történik, ahol az egymással szemben lévő két tűágy tűi egymással együttműködve, a technika állásából ismert módon kötnek.

A 4-8. ábrák egy olyan kötőgépet szemléltetnek vázlatosan, amellyel kétszárú terméket - például harisnyanadrágot - lehet kötni. Először a szárrész CG orrhegyének kötésére kerül sor (amint a 9. ábra kapcsán említettük), majd a kötés a 10. és a 11. ábra szerint a G szárakkal folytatódik az 5.ábra szerinti két kör alakú, forgó tűágyban. Amikor a harisnyanadrág CP nadrágrészének (csípőrészének) kötésére kerül sor, a konfigurációt megváltoztatják (vö. 5-7. ábrák), és először a hosszított, egyenes, kettős tűágy középső szegmenseivel - például a középre betolt 10 közbeiktatható tűágyszegmensekkel - a harisnyanadrág CC lépésének egyenes varratát kötik meg,

amely merőleges a kelme gyarapodási irányára, valamint folytatják a G szárak kötését az IX, 3X és 1Y, 3Y tűágyszegmenseknek (ezek eddig a 4. és az 5. ábra szerinti konfigurációban dolgoztak) megfelelő helyeken, de már a 7. ábra szerinti egyenes konfigurációban. Egy idő múlva a CP nadrágrész kötését a 8. ábra szerinti konfigurációban folytatják, amelyben az összes tűágyszegmens egyetlen kör alakú tűágyat alkot. Végül a BE szegélyt (11. ábra), amely lehet rugalmas szegély is, a hagyományos, körkötő géppel történő kötéshez hasonló módon, ugyancsak kör alakú tűágyban megkötik, majd a terméket kidobja a kötőgép. Ezután a kötőgépet visszarendezik a 4. ábra szerinti konfigurációba, és az ismertetett munkafázisokból álló folyamat élőiről kezdődik. A tűágyak egyenes konfigurációból kör konfigurációba alakítására akkor kerül sor, amikor már elegendő mennyiségű kelmét kötöttek a CG orrhegytől, illetve a CC lépéstől kiindulva.

A 12-15. ábrák egy másik lehetséges kiviteli alaknak a

4-8. ábrákhoz hasonló, egymást követő különböző konfigurációit szemléltetik vázlatosan; az ekvivalens szerkezeti elemek hivatkozási jele 1000 hozzáadásával lett képezve. Ennél a megoldásnál az 1010 közbeiktatható tűágyszegmensek szélessége nagyobb, mint a 10 közbeiktatható tűágyszegmenseké, és az 1001X, 1003X és 1001Y, 1003Y tűágyszegmensek alkotta két egyenes, kettős tűágyat nem közelítik fC irányban egymás felé (és a K-K tengelyek helyben maradnak). Ez egyszerűbb gépkonstrukciót eredményez, amely feltételezi, hogy a 1010 közbeiktatható tűágyszegmensek kellően szélesek ahhoz, hogy illeszkedjenek az 1001X, 1003X és 1001Y, 1003Y tűágyszegmensek alkotta két egyenes, kettős tűágyhoz kapcsolódó szerkezetek főméreteihez, amikor azok a K-K tengelyeik körül forognak. A kör konfigurációba való illeszthetőség biztosítása végett a 1010 közbeiktatható tűágyszegmensek két részre lehetnek osztva, amelyek a 10 közbeiktatható tűágyszegmensek méreteinek megfelelő méretekkel bírnak és szögben elfordíthatok. Ilyen konfiguráció esetén egymás zavarását úgy lehet elkerülni, hogy az 1001X, 1003X és 1001Y, 1003Y tűágyszegmensek alkotta kettős tűágyak a K-K tengelyeik körül egymáshoz szinkronizálva vannak forgatva, de fázisszög-eltolásával, hogy pillanatnyi egy vonalba kerülés forgás közben ne következhessen be, hanem csak az egyes fordulatok kezdetekor és végekor.

A továbbiakban részletesen ismertetjük egy sokoldalú kötőgép különböző mechanizmusait, amelyek segítségével az ismertett elvnek megfelelően a tűágyak egyenes konfigurációból kör konfigurációba alakíthatók át.

A kötőgép első kiviteli alakja esetén (16-59. ábrák) egy merev 21 gépállvány felső részén van egy 23 gépasztal. A 23 gépasztalon egy 25 körasztal nyugszik csapágyakon, amelynek pereme fogazva van, és egy 29 motor tengelyén lévő hajtó 27 fogaskerék segítségével forgatható; a 25 körasztal a termék CP nadrágrészének kötésekor van forgatva. A 25 körasztalon, amely a G szárak kötése során nem mozog, csúszó és forgó szánok vannak, amikkel a G szár kötése során a két mozgó egységet mozgatni lehet, nevezetesen egymástól ’ · · ·· • · · · .· · ·· · ·ϊ.. :

- 14 távolítani vagy egymáshoz közelíteni lehet. Mindkét mozgó egység leegyszerűsítve két részből áll: egy üreges 31 tengelyből, amelynek tengely irányú járatában létrehozott légszívással a kötött kelmére húzó hatást lehet gyakorolni, és egy rajta nyugvó 33 tányérból. Az egy-egy 31 tengely és 33 tányér alkotta két mozgó egységet saját villamos 37 motorjaik hajthatják, amelyek közvetlenül a csőszerű 31 tengelyekre vannak szerelve koaxiálisán. Mindkét mozgó egység 33 tányérján tűágyszegmensek vannak, amelyek az ismertetett elvnek megfelelően a 33 tányérok felső, sík felületén mozgatva egyenes és kör alakú tűágyakba rendezhetők.

Az egy-egy 31 tengely és 33 tányér alkotta két mozgó egységet egymáshoz közelíteni és egymástól távolítani lehet egy mozgató szerkezettel, amelynek fő részei egy 39 motor és egy végein ellentétes menetekkel ellátott 38 csavarorsó (lásd a 16., 17., 21., 22. és 33. ábrákat). Bizonyos esetekben erre a mozgathatóságra nincs szükség.

A 43 tűágyszegmenseket és a 431 közbeiktatható tűágyszegmenseket az alább részletesen ismerteit 41 alakos testek és 411 közbeiktatható alakos testek tartják. A 41 alakos testek hasáb alakúak, így nagyobb számú 41 alakos test egy vonalba rendezésével az általuk hordozott 43 tűágyszegmensekből egyenes tűágyakat lehet kialakítani. Azok a 41 alakos testek, amelyeket az általuk hordozott 43 tűágyszegmensek egy-egy egyenes tűággyá alakítása végett egy vonalba kell állítani, a belső 41A homlokfelületéknél fogva egymáshoz vannak kapcsolva egy fárasztó igénybevételnek

- 15 nagyon ellenálló, általában fémből készített, rugalmas 45 szalaglánccal, miáltal a 45 szalaglánc és a 41A homlokfelületek függőleges - a 33 tányérok csúszó felületére merőleges - tengelyű 45A csuklókat képeznek. A 45A csuklók függőleges vetületben a 43 tűágyszegmensek felső vége, vagyis a tűágyakból kinyúló tűk működési területe alá esnek; a tűágyakat alkotó 43 tűágyszegmensek felfelé kissé egymás felé dőlve képezik az egyenes, kettős tűágyakat (lásd a 1618. és a 23. ábrákat). Tehát az egy-egy 31 tengely és 33 tányér alkotta két mozgó egység mindegyikén két csoport 41 alakos test, következésképp két csoport 43 tűágyszegmens van, amelyek a 45 szalaglánc képezte 45A csuklókkal - a 45 szalaglánc hajlítható részeivel - egymáshoz vannak kapcsolva.

Valamennyi 41 alakos test el van látva egy-egy pár 47 csappal, amelyek egy-egy pár 49 láncszemmel kapcsolódnak (18., 19. és 30. ábra). A szomszédos 47 csapokon lévő 49 láncszemek 49A fogasívek révén egymással kényszerkapcsolatban állnak, így a 49 láncszemek mindig azonos mértékű és szimmetrikus mozgás végeznek. Két-két 49 láncszem egy-egy 52 lánccsappal össze van kapcsolva, tehát a szomszédos 41 alakos testek két-két szomszédos, kívül 52 lánccsappal ollószerű összekapcsolt, fogasíves 49 láncszemmel egymással össze vannak láncolva. A 41 alakos testek - és 43 tűágyszegmensek - egy-egy összeláncolt csoportjában rendre van egy pár speciális kialakítású 49B, 49C középső láncszem, amelyeket egy 52A középső lánccsap kapcsol össze. A 49B, 49C középső láncszemeket egy motoros • « · · · « · helyzetbeállító működteti, amely az egyik speciális kialakítású, konkréten például a 49B középső láncszemmel mereven össze van kapcsolva, a másik speciális kialakítású 49C középső láncszemet pedig egy 56 fogaskerékáttétellel mozgatja. Az 54 helyzetbeállító tehát a két speciális kialakítású 49B, 49C középső láncszemeket szögben - mint egy olló szárait - nyitja és zárja (egymástól távolítja és egymáshoz közelíti). Tekintve, hogy az egyes 49 láncszemek az 52 lánccsapok és a 49A fogasívek révén egymással kényszerkapcsolatban állnak, a motoros 54 helyzetbeállító működésekor a 49 láncszemek páronként felveszik ugyanazt a szöghelyzetet, amelybe az 54 helyzetbeállító a speciális 49B, 49C középső láncszemeket állítja. Mivel a 49 láncszemekhez a 41 alakos testek a 47 csapoknál fogva hozzá vannak kapcsolva, a 49 láncszemek egymáshoz képesti szögének változásával együtt változik a 49 alakos testek és velük a megfelelő 43 tűágyszegmensek egymással bezárt szöge. Végeredményben tehát a motoros 54 helyzetbeállitóval a 43 tűágyszegmenseket egyenes konfigurációból íves konfigurációkon keresztül megközelítőleg félkör alakú konfigurációba lehet átrendezni; a tűágy valóságos vonala amint később még részletezzük - a kört közelítheti egyenes szakaszokkal vagy pedig ívdarabokkal. A tűágyszegmenseknek egy rugalmas, fémből készült 45 szalaglánccal csuklósán egymáshoz kapcsolt csoportja konfigurációját a motoros 54 helyzetbeállító önmagában képes lehet megváltoztatni. Egy adott - 31 tengely és 33 tányér alkotta - mozgó egységhez tartozó két csoport tűágyszegmens átrendezésekor a két csoportot teljesen szimmetrikusan kell mozgatni, és közben a 43X, 43Y szélső tűágyszegmensek egymással szomszédos sarkainak egymás mellett kell maradniok, hogy a két egyenes, egymással szemben lévő tűágy íves konfigurációba átalakításakor az éppen kötött kelme épsége ne kerüljön veszélybe. Az átrendezés elvét az 1-8. ábrák kapcsán ismertettük, és hangsúlyozzuk, hogy átrendezés közben a 7 és a 9 csuklókat egymás mellett kell tartani. Ezért a külső 43X szélső tűágyszegmenseket tartó 41X szélső alakos testek egy-egy körcikk szelvényű 60 nyúlvánnyal vannak ellátva (lásd a 23., 28., 43., 44-48. és 54. ábrákat), amelyek két, egymással szemben lévő 62 pofa egy-egy velük illeszkedő, félhenger alakú 62A fészkében ülnek. A 33 tányérban egy 66 vezeték van kialakítva, amelyben egy 64 szán fA irányban (lásd 46. ábra) el tud csúszni. A 62 pofák kúlön-kúlön szintén el tudnak csúszni az fA irányra merőlegesen egy fecskefarkvezetékben. Miközben a 62 pofák fA irányban, azaz az egyenes tűágyak középpontja felé mozognak, kényszerű módon egymáshoz közelednek. A 62 pofákat ilyenkor az fA irányban összetartó 68 kényszerpálya-falak kényszerítik egymás felé, mégpedig egy 62B rugó ellenében, amely a 62 pofákat igyekszik egymástól eltávolítani. A 64 szánt fA irányban és azzal ellentétes irányban egyaránt mozgatni lehet, például egy motoros 70 helyzetbeállítóval, amely egy 72 csavarorsót forgat; a 72 csavarorsó a 64 szán anyamenetével kapcsolódik. A tűágyszegmensek-csoportok másik végén, vagyis a belső 43Y szélső tűágyszegmenseknél mindkét 41Y szélső alakos test ugyancsak el van látva egy-egy alsó • · nyúlvánnyal. Ezek a 60 nyúlványokhoz hasonlóan szintén körcikk szelvénynek, és V alakban összetartó, a 66 vezetékhez hasonlóan ugyancsak a 33 tányérban kialakított 78 vezetékben mozognak. A 78 vezeték a 66 vezetékkel egy vonalban van és egy hengerpalást falú 78A véggel zárul, amely illeszkedik a 76 nyúlványok szelvényével.

Az ismertetett megoldás lehetővé teszi a 41 alakos testek - és velük a 43 tűágyszegmensek - konfigurációjának egyenes vonalúból kör alakúba alakítását. Az átalakítás a 41X és 41Y szélső alakos testeknek (és velük a 43X és 43Y szélső tűágyszegmenseknek) a 60 és 76 nyúlványoknál fogva történő szögelfordításával lehetséges. Részletesebben ez az alábbi módon történik. A motoros 54 helyzetbeállítók működésekor az ollószerűen szétnyíló 49B, 49C középső láncszemek és 49 láncszemek az egyenes konfigurációból a tűágyszegmenseket kör konfigurációba szétnyitják. Ezzel egyidejűleg a 70 helyzetbeállító is működik, és a 64 szánt vele pedig a 62 pofákat - fA irányban mozgatja, és mivel közben az összetartó 68 kényszerpálya-falak a 62 pofákat egymáshoz közelítik, végül - a 60X pozíció elérésekor - a 60 nyúlványok egyesülnek. A 49 láncszemek mozgása következtében a 76 nyúlványok is mozognak a V alakban összetartó 78 vezetékben, és végül - a 60X pozícióval lényegében szimmetrikus 76X pozíció elérésekor - a 78 vezeték 78A végébe kerülnek, amelynek a 76 nyúlványok szelvényével illeszkedő hengerpalást fala központosítva egyesíti őket (lásd 45. ábra). Az 54 és 70 helyzetbeállítók tehát a két egymással szemben lévő egyenes tűágy szegmenseit két tökéletesen szimmetrikus, félkör konfigurációba rendezik át. Ez természetesen mind a kettő - egy-egy 31 tengely és 33 tányér alkotta - mozgó egységen lévő két-két csoport tűágyszegmensre érvényes.

Tehát az ismertetett konstrukció lehetővé teszi, hogy egyszerre két csőszerű termék lezárásának (például a két szárrész CG orrhegyének) a kötését lehessen elkezdeni, mégpedig a két mozgó egységet forgatva, amelyen a tűágyszegmensek ekkor még egyenes, kettős tűágy konfigurációban vannak. Miután a CG orrhegy szelvényében a keresztirányú varrat elkészült, elkezdődik a termék CG orrhegyének és a G szár bekezdő részének a kötése, és a tűágyak még mindaddig egyenes konfigurációban maradnak, amíg a CG orrhegy varrata és a G szárak egyenes része között elegendő nagyságú kelme el nem készül. Amikor a G szárak eleje elkészült, az egyenes tűágyakat alkotó tűágyszegmenseket át lehet rendezni kör alakú tűágyakká mind a két - egy-egy 31 tengely és 33 tányér alkotta - mozgó egységen (19., 20., 25. ábra). Ekkor időlegesen le kell állítani a G szárak kötését, hogy az egyenes konfigurációt az ismertetett módon át lehessen alakítani hengeres tushenger - konfigurációba és a kötés gyakorlatilag a körkötőgépekre jellemző módon folytatódhassson. A csőszerű termék, például szár kötésére szolgáló hengeres konfigurációt, pontosabban a 33 tányérokon lévő 41 alakos testeket - és velük a 43 tűágyszegmenseket - csapos 80 reteszelő szerkezetek fixálják. Az egy-egy reteszcsapot feltoló és szétfeszítő 80 reteszelő szerkezetekkel a 41 alakos testeket a különböző - egyenes és kör konfigurációkban felvett pozíciójukban reteszelni lehet. A 80 reteszelő szerkezetek általában pneumatikus vagy hidraulikus működtetésűek, és olyan számban és elrendezésben állnak rendelkezésre, hogy általuk a 41 alakos testeket mindhárom konfigurációjukban optimálisan reteszelni lehet, mégpedig alkalmas vezérlőprogram segítségével szelektíven és a megfelelő időpontban működtetve. A 80 reteszelő szerkezetek egy lehetséges kiviteli alakjukban (lásd 59. ábrát) rendre rendelkeznek egy 81A henger és egy 81B dugattyú alkotta első működtető egységgel, amely a 81B dugattyúval egy darabot alkotó és néhány felhasítással ellátott, rugózó 83 reteszcsapot süllyeszti. A rugózó 83 reteszcsap a 41 alakos testben lévő, vele egytengelyű 85 reteszfészekbe feltolható (a 83 reteszcsap eleje a behatolás megkönnyítése végett le lehet élezve). A 83 reteszcsap feltolását egy 84 rugó végzi, amely a 81A henger és 81B dugattyú alkotta pneumatikus egység ellenében működik. Kellő időpontban a 85 reteszfészekben a rugózó 83 reteszcsap egy 86A henger és egy 86B dugattyú alkotta második működtető egység 86B dugattyújának csonkakúp alakú 86C feje segítségével szétfeszíthető, ugyanis a 83 reteszcsap egy 87 rugó ellenében igyekszik a 86C fejet feltolni, amire az a 87 rugó hatására igyekszik a feltolt 83 reteszcsapba ékelődni és azt szétfeszíteni. A 41 alakos testben lévő 85 reteszfészekbe befeszített 83 reteszcsap a 31 tengely és 33 tányér alkotta mozgó egységen lévő 41 alakos testet és 43 tűágyszegmenset reteszeli, vagyis mindenfajta elmozdulás ellen biztosítja. A termék CP nadrágrészének kötéséhez használt harmadik, később ismertetendő konfigurációban a tűágyszegmensek reteszelése ugyanígy történik.

Az egyes 41 alakos testek rendre el vannak látva egyegy pár függőleges tengelyű 90 vezetőgörgővel és egy külső 41Z fallal (lásd többbek között a 24., 39. ábrákat), amelyek 92 bakok megvezetésére szolgálnak. A 92 bakok csuklósán egymáshoz láncolva láncszakaszokat alkotnak, amelyek a 43 tűágyszegmensek alkotta tűágyakkal együttműködő - más, korábban már idézett szabadalmak szerinti kelmemechanizmusokat tartják. Valamennyi 92 bakon ki van alakítva két vízszintes, ék szelvényű 94 vezetőpálya, amelyek a 90 vezetőgörgők hornyával illeszkednek, továbbá a 92 bakok el vannak látva 96 csapágyakkal, amelyek a külső 41Z falon való vezetésüket biztosítják. A 92 bakok alkotta láncszakaszokat a fenti 94 vezetőpályák és 96 csapágyak vezetik meg, és lényegében véve helyhez kötve rögzítve vannak, amikor az egy-egy 31 tengely és 33 tányér alkotta mozgó egységek forognak, a tűágyszegmensek egyenes tűágy konfigurációban vannak, és kör konfiguráció esetén ugyancsak. A rögzítést 98 pantográfkarok biztosítják, amelyek a mozgatható végükkel 100 csuklóknál fogva az egyes láncszakaszok szélső 92 bakjához kapcsolódnak (lásd többek között a 34-37. ábrákat). Mindegyik 98 pantográfkar egy 104 közlőmű egy-egy 102 működtető tengelyéhez van kapcsolva csuklósán. A kötőgépen két 104 közlőmű van, amelyek egy közös 106 hajtóműhöz kapcsolódnak. Végső soron a 106 hajtómű működteti a 98 pantográfkarokat, vagyis viszi őket a mindenkori kívánt pozícióba, illetve tartja a láncszakaszokat a kívánt pozícióban. Az egyes láncszakaszok 92 bakjai nagyobb számú ismert megoldású kelmemechanizmust tartanak, amelyek a már ismertetett és a még ismertetendő konfigurációkban végzett kötés folyamán közvetlenül vagy közvetve közreműködnek a szemképzésben. Ezek a kelmemechanizmusok részben vagy teljesen megegyeznek az említett korábbi szabadalmakban közzétett megoldásokkal. Később még ismertetünk pozícionáló szerkezeteket, amelyekkel a láncszakaszok pozícióját fixálni (reteszelni) lehet, amikor a kötés kör alakú tűággyal/ tűágyakkal folyik.

A 92 bakok által tartott kelmemechanizmusok úgy vannak kialakítva, hogy a 43 tűágyszegmenseknek minden olyan konfigurációjában, amelyben azok működni képesek, együttműködnek a 43 tűágyszegmensekkel. Ezek ismert elvű eszközök, mint például elektromágneses 110 tűválogató egységek, tűmozgató 112 lakategységek (19-21. ábrák) és fonalvezető szerkezetek, amelyek szintén mozgathatók.

A kötésnek van egy olyan fázisa, amihez a tűágyszegmenseket egyetlen hosszított, egyenes, kettős tűágyba kell átrendezni a tűágyszegmensek egymás mellé sorakoztatásával, amint azt az 1-11. ábrák kapcsán már elmondtuk, és ekkor a harisnyanadrág CC lépésénél lévő keresztirányú, egyenes varrat kötéséhez esetleg további tűágyszegmenseket is be kell iktatni. Utóbbi esetre gondolva a kötőgép el van látva két 122 szánnal (lásd többek között a 20. és 23-25. ábrákat), amelyek az egymással egyesítendő egyenes tűágyakra merőlegesen - fE irányban és ellenkezőleg ♦ *

- mozgathatók. Ezeken a 122 szánokon vannak a 41 alakos testekkel teljesen azonos felépítésű 411 közbeiktatható alakos testek, amelyek a 43 tűágyszegmensekkel teljesen azonos felépítésű 431 közbeiktatható tűágyszegmenseket tartják. Mialatt a két egyenes, kettős tűágy a belső széleiknél lévő 41Y alakos testeknél fogva, a 78 vezeték által megvezetve fC irányban egymás felé van közelítve, ezzel szinkronban a 122 szánokat alkalmas helyzetbeállítokkal a 25 körasztal vezetékeiben mozgatva ugyancsak egymáshoz kell közelíteni az fC irányra merőleges fE irányban. A 122 szánokban egy-egy pár hozzávetőleg félkör szelvényű 124 fészek van, amelyek az egyenes tűágyak belső széleinél lévő 41Y alakos testek korábban már ismertetett alsó 76 nyúlványaival kapcsolódni tudnak. Azáltal tehát, hogy a két 122 szán fE irányban egymásra közelít, és ezzel szinkronban az addig a harisnya G szárainak kötésére használt tűágyszegmenseket hordozó, egy-egy 31 tengely és 33 tányér alkotta két mozgó egység egymást fC irányban megközelíti, a két egyenes, kettős tűágy a belső széleinél egyesülni tud úgy, hogy a belső, 41Y szélső alakos testek a közéjük került 122 szánokhoz kapcsolódnak. Ennek során mind a négy 76 nyúlvány bekerül a 122 szánok egy-egy számára rendelt 124 fészkébe. Ezen túlmenően a 41Y szélső alakos testeket és a 122 szánokat még láncszemekkel is egymáshoz lehet kapcsolni (lásd később). A leírt egyesítési művelettel egyetlen hosszított, egyenes, kettős tűágy jön létre, amelyet az egyenes vonalba rendezett 43 tűágyaszegmensek és köztük - középen - a 122 szánokon lévő 431 közbeiktatható tűágyszegmensek alkotnak. A kötésnek ebben a fázisában a 43 tűágyszegmensek a G szárak folytatásában kötnek, míg a 122 szánokon lévő 431 közbeiktatható tűágyszegmensek (ekvivalensek a 6-8. ábrákon látható 10 közbeiktatható tűágyszegmensekkel) a harisnya CC lépésének varratát kötik (lásd a 10-11. ábrákon). Miután a CC lépés keresztirányú varratát a 122 szánokon lévő 431 közbeiktatható tűágyszegmensek tűi megkötötték, a kötés a CP nadrágrész bekezdésének kötésével folytatódik - még mindig hosszított, egyenes konfigurációban - egészen addig, amíg a CC lépés és az éppen kötött sor közötti kelme elegendő hosszúságot el nem ér.

Miután elkészült a CP nadrágrész bekezdése, két lehetőség van. A kötés változatlan - hosszított, egyenes, kettős tűágy - konfigurációban folytatódik a CP nadrágrész teljes megkötésével, és befejeződik a rugalmas BE szegély megkötésével, majd a terméket a kötőgép - ha szükséges, az egymással szemben lévő tűágyak kismértékű nyitásával kidobja. A másik lehetőség az, hogy a kötés folytatása előtt a hosszított, egyenes, kettős tűágy konfigurációt átrendezik kör konfigurációba (21., 22., 31., 32. és 38. ábrák), amely az összes tűágyszegmenset - beleértve a 122 szánokon lévő 431 közbeiktatható tűágyszegmenseket is - magába foglalja, és amelynek az átmérője lényegesen nagyobb, mint az egy-egy 31 tengely és 33 tányér alkotta két mozgó egységen korábban kialakított két kör alakú tűágyé volt. Az átrendezés előtt a kötést le kell állítani. Az átrendezést a működésbe hozott motoros 54 és 70 helyzetbeállítók végzik a hosszított, egyenes tűágy külső 43X szélső tűágyszegmenseinek egymáshoz közelítésével és a 122 szánok távolításával. Az említett tűágyszegmensek megfelelő együttmozgásának biztosítására a 122 szánok el lehetnek még látva a 49 láncszemekhez hasonló láncszemekkel, amelyek teljessé teszik a tűágyszegmensek ízekre tagolt mozgásátadó mechanizmusát. Ebben az esetben először is mindkét 122 szán el van látva egy-egy pár 147 csappal (azonosak a 41 alakos testek 47 csapjaival), amelyek két 149 láncszemet (azonosak a 49 láncszemekkel, annyiban is, hogy a 49A fogasívekhez hasonló fogasívekkel kapcsolódnak egymással) kapcsolnak a 122 szánhoz (lásd többek között a 39-42. ábrákat). A 149 láncszemeknek a külső, vagyis a 147 csappal ellentétes oldalon lévő vége egy-egy 130 lánccsappal összekapcsolható vagy össze van kapcsolva. A két 130 lánccsapot egy 132 híd köti össze, amit - és vele a 130 lánccsapokat - egy pneumatikus hengerből és dugattyúból álló 134 helyzetbeállító emelni és süllyeszteni tud. A 41Y szélső alakos testek pedig, amelyek fC irányban mozogva a 122 szánokkal összekapcsolódnak, két speciális kialakítású 49K szélső láncszemmel vannak ellátva, amelyek az ízekre tagolt mozgásátadó mechanizmus részeként - a harisnya két G szárának kötésében résztvevő két tűágyszegmens-csoport 49 láncszemeivel együtt mozognak, amikor az 54 helyzetbeállítók működnek. Megfelelő időpontban, vagyis amikor az egyenes tűágyak fC irányban mozogva elérték a 122 szánokat, amelyek fE irányban mozogva szintén találkoznak középen, a 134 helyzetbeállító feltolja a 130 lánccsapokat a 49K szélső láncszemekbe. Ezzel a megoldással tehát a harisnyanadrág CP lépésének és a CP nadrágrésze bekezdésének kötésekor használt hosszított, egyenes, kettős tűágy tűágyszegmenseinek összeláncolása, vagyis az ízekre tagolt mozgásátadó mechanizmus - mindkét oldalon teljessé tehető (lásd a 28., 31., 41. és 44. ábrákat). A hosszított, egyenes tűágynak egyetlen nagyobb átmérőjű, kör alakú tűágy konfigurációba rendezésekor a 4IX szélső alakos testek 60 nyúlványait (hasonló a szerepük, mint az 1-8. ábrák kapcsán említett 7 csuklóké) a 64 szánokkal sugárirányban a középpont felé kell mozgatni, mégpedig hosszabb úton, mint amit a 41X alakos testeknek két kör alakú tűágy konfigurációba átrendezéskor kell megtenniük a vonatkozó, 31 tengely és 33 tányér alkotta mozgó egységen a megfelelő pozíció eléréséig. Ezért - miközben a 70 helyzetbeállító mozgatja a 64 szánt - egy motoros 73 helyzetbeállító két ellentétes menetű 73A csavarorsó segítségével, amelyek a 68 kényszerpálya-falak 68A karjainál fogva egy-egy helyhez kötött 68B csap körül el tudják fordítani a 68 kényszerpálya-falakat, módosítja a 68 kényszerpálya-karok összetartását.

Amikor a hosszított, egyenes, kettős tűággyal elegendő számú sor lett kötve ahhoz, hogy a kelmét kör alakban szét lehessen húzni, és a kötést kör alakú tűágy konfigurációban lehessen folytatni és befejezni, a 122 szánok az fE iránnyal ellentétes irányban fokozatosan és egymással szinkronizálva eltávolodnak egymástól. Mivel ezzel egyidejűleg, egymással szinkronban az 54 helyzetbeállítók és a 70 helyzetbeállítók is működtetve vannak, a 76 nyúlványok a 122 szánok 124 fészkei falának feszítve követik a vonatkozó 122 szán mozgását, miközben a 41 alakos testek (és a rajtuk lévő 43 tűágyszegmensek) az ismertetett, ollószerűen szétnyíló mozgást végző 49 láncszemekkel együtt mozognak, amely mozgást elősegíti, hogy a 122 szánok két oldalán, a tűágyszegmens-csoportok között elhelyezkedő 149 láncszemek és 49K szélső láncszemek egymással össze vannak kapcsolva. Természetesen arra az időre, amíg a tűágyszegmenseknek a hosszított, egyenes, kettős tűágy konfigurációból kör konfigurációba való átalakítása tart, a kötés le van állítva, és csak akkor folytatódik, amikor a tűágyszegmensek a nagyobb átmérőjű, kör alakú tűágynak megfelelő pozícióba kerültek és ott a 80 reteszelő szerkezetekkel biztosítva lettek.

Miközben a 122 szánok a hosszított, egyenes, kettős tűágy nagyobb átmérőjű, kör alakú tűággyá átalakítása végett egymástól távolítva vannak, mindkét mozgó egység 33 tányérját, amelyek - egy hiányzó körszelettől eltekintve lényegében véve kör alakúak, ugyanakkor egymáshoz lehet közelíteni egészen addig, amíg az egyenes szélükkel gyakorlatilag egymás mellé nem kerülnek. Az egy-egy 31 tengely és 33 tányér alkotta két mozgó egység ilyen irányú mozgathatóságára nincs okvetlenül szükség. Ennek az a feltétele, hogy a 122 szánokon lévő 431 közbeiktatható tűágyszegmensek szélesebbek legyenek (több tű legyen rajtuk), ami egyébként a terméknek is javára válik, mert így a CC lépése hosszabb lesz.

A hosszított, egyenes, kettős tűággyal és a nagyobb átmérőjű, kör alakú tűággyal történő kötésben (a harisnyanadrág CP nadrágrésze bekezdésének kötése és a CP nadrágrész teljes megkötése) valamennyi láncszakasz kelmemechanizmusa részt vesz, amely a G szárak kötésékor a megfelelő rövid tűágyakkal együttműködött. A G szárak kötésében résztvett két láncszakasz együttes hossza gyakorlatilag megegyezik a CC lépés és a CP nadrágrész bekezdése kötéséhez használt hosszitott, egyenes, kettős tűágy teljes hosszával, és ugyancsak megegyezik a CP nadrágrész teljes megkötéséhez és a rugalmas BE szegély kötéséhez használt nagyobb átmérőjű, kör alakú tűágy kerületével. A két láncszakaszt gyakorlatilag helyhez kötve fixálják a 98 pantográfkarok a 100 csuklóknál fogva. A tűágyszegmensek átrendezésekor viszont utóbbiak is mozgatva vannak, hogy a láncszakaszok kövessék a tűágyszegmensek konfigurációjának átalakítását.

A kötőgépnek része még egy kelmehúzó szerkezet, valamint egy pneumatikus szállítószerkezet, amely az elkészült, kötőgépből kidobott terméket eltávolítja. Ezek ismert és az említett szabadalmakban közzétett megoldásokhoz hasonló szerkezetek.

Miután a kötőgépet a termék elhagyta, az eddig leírt mozgatásokkal ellentétes irányú mozgatásokkal a gépen újra vissza kell állítani az alapállapotot, amelyben elkezdődhet a következő darab kötése a CG orrhegy (9-11. ábra) kötésével. Az alapállapotba való visszaállítás során a 130 lánccsapok visszahúzódnak a 49K szélső láncszemekből, az egy-egy 31 tengely és 33 tányér alkotta két mozgó egység eltávolodik egymástól, és a tűágyszegmensek visszatérnek a CG orrhegy kötésére használt két rövid, egyenes, kettős tűágy konfigurációba. Ezenkívül az összes többi mechanizmus is visszakerül a kötés elkezdéséhez szükséges, már ismertetett alapállapotába.

A kötés ismertett módon történő végrehajtásához használt tűágyszegmensek száma viszonylag nagy, és az egyes tűágyszegmensekben nagyobb számú tűnek kell lennie, ugyanakkor követelmény, hogy amikor a tűágyszegmensek különböző alakú tűágyakká vannak összerendezve, az összes tű - beleértve a szomszédos tűágyszegmensek határán lévő tűket is - kellően széles és szabályos tűágyat alkosson. Érthetőbben: mivel számolni kell azzal a lehetőséggel, hogy a kötés folyamán a tűágyszegmensek egyenes tűágy konfigurációból kör alakú tűágy konfigurációba át lesznek rendezve, ráadásul két különböző átmérőjű konfigurációba, a tűágyszegmensekben a tűket olyan vonalban kell elhelyezni , amely geometriailag megfelelő kompromisszum valamennyi szóba jöhető tűágy-konfiguráció számára. Egyik lehetséges megoldás az, hogy a tűágyszegmensekben valamennyi tű teljesen egy vonalban van (lásd 52. ábrát). Egy másik lehetséges megoldásban az egyes tűágyszegmensekben a tűk görbe mentén vannak elhelyezve, és ismét egy másik megoldásban a görbe célszerűen megválasztott sugarú körív is lehet. Utóbbi esetben a választott sugár lehet például annak a két kör alakú, különböző átmérőjű tűágy egyikének a sugara is, amelyekbe a tűágyszegmenseket átrendezhetők. Egy további megoldás az lehet, hogy szabályos rendben egyes tűágyszegmenseken a tűk a kisebb sugarú körív mentén, a többi tűágyszegmensen pedig a nagyobb sugarú körív mentén vannak elhelyezve. A tűk alkotta görbe megválasztásának az elve lehet az is, hogy a tűk mindenütt a kisebb és a nagyobb átmérőjű kör alakú tűágy íve között maradjanak. Végül bármilyen más görbe is választható, amelynek megfelelő voltát gyakorlati kísérletek igazolják. A 49-51. ábrák azt az esetet szemléltetik, amikor a tűágy tűi lényegében véve a G szárak kötéséhez használt, kisebb sugarú tűágy körívének megfelelő görbe mentén vannak elhelyezve. Éppen ezért viszont ez a görbe kicsit hátrányos az egyenes tűágy konfigurációkban vagy a CP nadrágrész kötéséhez használt nagyobb átmérőjű, kör alakú tűágy konfigurációban. A kelme szempontjából bármilyen alkalmas megoldás választható, amely megfelel mind a tűkanalak nyithatósága követelménynek (ez történhet sűrített levegővel is), mind annak a követelménynek, hogy a szomszédos tűágyszegmensek szélső tűinek egymáshoz képesti pozícióját különböző kritikus körülmények között is (pl. a tűágyszegmensek átrendezése egyenes tűágyból kör alakú tűágyba) fenn kell tartani, és ez vonatkozik az összes 1A1 és 3A1, illetve 43X és 43Y szélső tűágyszegmens szélső tűire is, valamint a belső 43Y szélső tűágyszegmensek és a 122 szánokon lévő 431 közbeiktatható tűágyszegmensek egymáshoz képesti pozíciójára is.

Az 54 helyzetbeállítók és az általuk mozgatott 49 láncszemek (ízekre tagolt mozgásátadó mechanizmus), valamint a 64 szánok feladata a tűágyszegmensek átrendezése. Konkrétan: a 64 szánok működése segíti az 54 ·♦ helyzetbeállítók működését, amelyek a páronként ollószerűen nyíló-záródó 49 láncszemek teljes láncolatát olyan elven mozgatják, hogy azok a mozgást egymásnak párról párra továbbadják. A tűágyszegmensek konfigurációjának megváltoztatását egy harmadik mechanizmus is segítheti. Ebben az esetben a 33 tányérokon, pontosabban az azokon kialakított 202 vezetékekben 200 szánok vannak, amelyek megfelelő időpontban (például pneumatikus munkahengerrel vagy más módon működtetett) 204 reteszek segítségével az 54 helyzetbeállítókkal összekapcsolhatók, később pedig ismét függetleníthetők (56. ábra). A 200 szánokat megfelelő időpontban alkalmas 206 helyzetbeállítók mozgatják 206A csavarorsók segítségével, amelyek a csőszerű 31 tengelytől kifelé húzzák a 200 szánokat, mialatt a G szárak kötéséhez használt rövid, egyenes tűágyak kör alakú tűágyba átalakítása folyik, és hasonló módon közreműködnek a kör alakú tűágy konfigurációk egyenes tűágy konfigurációkba való visszarendezésében. Azoknak a tűágy-konfigurációknak az átalakításakor, amelyek az összes tűágyszegmenset magukba foglalják (hosszított, egyenes, kettős tűágynak nagy átmérőjű, kör alakú tűággyá alakítása és vissza), a 204 reteszek függetlenítik a 202 vezetékekben csúsztatható 200 szánokat az 54 helyzetbeállítóktól, mert a 200 szánok segítését ilyenkor feleslegessé teszi a 122 szánok működése, amelyek fE irányú (egymáshoz közeledő) vagy azzal ellentétes irányú (egymástól távolodó) mozgást végeznek. Összefoglalva: egy egyenes, kettős tűágy kör alakú tűágyba rendezéséhez, és a visszarendezéshez három mechanizmus - 54 helyzetbeállítók, szánok és 200 szánok - közül legalább kettő, előnyösen mind a három alkalmazva van. Hasonlóképp: az egyenes vagy a kör alakú tűágyak hosszított tűágyakba alakításához mindhárom fajta mechanizmusnak - 54 helyzetbeállítők, 64 szánok és 200 szánok - az összessége rendelkezésre áll; a három fajtából legaább kettőnek működnie kell, és előnyös, ha a működésük szinkronizálva van.

A fentieken kívül előnyös lehet még, ha a kötőgép rendelkezik egy olyan szerkezettel, amely a kelmemechanizmusokat tartó 92 bakok alkotta láncszakaszokat pozícionálja, amikor a tűágyszegmensek kör alakú tűágy konfigurációban vannak. A 21. és 33-39. ábrák egy erre a célra szolgáló szerkezetet szemléltetnek. A korábbiakban ismertettél azonos vagy hasonló felépítésű alkatrészeket változatlan hivatkozási jelekkel jelöltük. A 21 gépállvány 23 körasztalán, a kötőgép mindkét oldalán, egy-egy 301 szekrény van, amelyekben koaxiális 303, 305 tengelyeket és velük mereven összeerősített 303, 305 kvadránsokat mozgató helyzetbeállítók vannak. A 307 kvadránsok nagyobb számú, negyedkörív mentén elhelyezett 310 pofás egységet hordoznak. A körív sugara megfelel annak a sugárnak, amit a láncszakaszok akkor vesznek fel, amikor a tűágyszegmensek a CP nadrágrész kötéséhez a nagyobb átmérőjű kör alakú tűágy konfigurációban vannak. A 309 kvadránsokon ezzel analóg módon hasonló 312 pofás egységek vannak elhelyezve negyedkörív mentén, aminek sugara annak a sugárnak felel meg, amit a láncszakaszok a G szárak kötéséhez használt kisebb átmérőjű kör alakú, kettős tűágy konfiguráció esetén « ·

- 33 - ........

vesznek fel. A 307, 309 kvadránsokat külön-külön fel lehet emelni, hogy a 310, illetve a 312 pofás egységek a láncszakaszokkal azonos magasságba kerüljenek, amikor a CP nadrágrész, illetve a G szárak kötésére kerül sor kör alakú tűágyakban. A 310, 312 pofás egységeknek az a feladata, hogy az egyes 92 bakokat - és így a teljes láncszakaszokat fixálják a pozíciójukban, amikor a láncszakaszok által tartott kelmemechanizmusok a forgó mozgást végző kör alakú tűággyal/tűágyakkal együttműködnek.

A 307, 309 kvadránsok mozgását jól szemléltetik a 3437. ábrák. Például a 37. ábra a 307 kvadránsokat olyan időpontban mutatja, amikor a működési pozíciójukba kerülve már összekapcsolódtak a kör konfigurációba rendezett tűágyszegmensekkel (a 309 kvadránsok pontosan ugyanígy működnek). A 307 kvadránsokon lévő valamennyi 310 pofás egység el van látva egy-egy felső 314 és alsó 316 pofával. A 314, 316 pofák végén egy-egy pár szimmetrikus, villaszerű nyúlvány van, amelyek a 92 bakok függőleges 92K toldatán kialakított ellenfelületek felé néznek. A 314, 316 pofákat 314A, illetve 316A helyzetbeállítók működtetik, így azok az egymás felé néző ferde felületeikkel egymáshoz közeledni szorítani - és egymástól távolodni tudnak. A lánc valamennyi 92 bakja középvonalában egy függőleges 92K toldat van, amelyek szélein alul-felül ferde ellenielületek vannak; a 314, 316 pofák nyúlványai ezeknél fogva kapcsolódnak a 92 bakokhoz. A függőleges 92K toldat középső részén egy csapfészekben egy 318 csap van, amely a 307 kvadráns irányában kiáll. A 318 csaphoz egy 320 közvetítő csap, ahhoz • · pedig egy 322 száncsap csatlakozik, rendre derékszögben megtörve és egymáshoz azonos szögben dőlő, párhuzamos felületekkel kapcsolódva. A 318 csap, a 320 közvetítő csap és a 322 száncsap egy mozgásátvivő mechanizmust alkot, így a 318 csapra ható f318 irányú - tengelyirányú - erő áttevődik a 322 száncsapra. A 322 száncsap egy 324 híddal a 96 csapágyat tartó tömbhöz van erősítve. Ezáltal a 96 csapágyat a 92 bakon az f318 iránnyal (és a 322 száncsappal) párhuzamosan el lehet csúsztatni. A 322 száncsapra egy rugózó elem (pl. egy nyomórugó) hat, amely a 96 csapágyat a 41 alakos test külső 41Z falának nyomja, ugyanakkor a 318 csapra ható erővel a 96 csapágyat el lehet távolítani a 41Z faltól. Amikor az egyik fajta, például a 307 kvadránsok (vagy a másik fajta, 309 kvadránsok) összekapcsolódnak a láncszakaszokkal, hogy pozícionálják azokat, első lépésként f318 irányban benyomják a 318 csapokat, és így az ismertetett módon a 96 csapágyakat eltávolítják a 41 alakos testek külső 41Z falától. Közvetlenül ezután - mivel a 314, 316 pofák nyitva vannak, mialatt a 307 (vagy 309) kvadránsok megközelítik a munkapozíciójukat - a 314A, 316A helyzetbeállítók egymáshoz közelítik a 314, 316 pofákat, és a 314, 316 pofák összekapcsolódnak a 92 bakok függőleges 92K toldatának két oldalán lévő ferde ellenfelületekkel. A 314, 316 pofák rázárásakor a 92 bakok kismértékű mozgást végeznek a 307 (vagy 309) kvadráns irányában, aminek következtében a 94 vezetőpályák kissé eltávolodnak a 90 vezetőgörgőktől, és ezzel befejeződik a 92 bakok 307 (vagy 309) kvadránsokhoz reteszelése: a láncszakaszok - és a velük összekapcsolt • ·

- 35 - ...........

kelmemechanizmusok - pozíciója fixálva van. Maguk a 3 07 (vagy 309) kavdránsok a láncszakaszokkal összekapcsolt pozíciójukban (munkapozíciójukban) alkalmas módon ugyancsak reteszelve vannak, például csapokkal, amelyek a 307, illetve 309 kvadránsokat elfordító 303, illetve 305 tengelyekkel kapcsolódnak. Ezzel a megoldással tehát a láncszakaszok mereven pozícionálva vannak azokban a munkafázisokban, amikor a kötés forgó tűágyakkal folyik.

A láncszakaszok szélső 92 bakjainál ugyancsak alkamazható a fenti pozícionáló szerkezet, ezenkívül azonban a szélső 92 bakokat a 98 pantográfkarokkal a 100 csuklóknál fogva ki lehet húzni az egyenes vonalból.

A kelmemechanizmusokat tartó szerkezetek, tehát a láncszakaszok, illetve azok egyes tagjai - 92 bakjai - (és ha kívánatos, a tűágyszegmensek, illetve az azokat tartó 41 alakos testek) pozicionálására más megoldás is alkalmazható. Például a láncszakaszokban pneumatikus vagy hidraulikus helyzetbeállítókkal mozgatott reteszcsapokat lehet elhelyezni, amelyek helyhez kötött szerkezeti elemben lévő fészkekbe tolhatok, amikor a láncszakaszokat pozícionálni kell. A helyzetbeállítók működtetése egyetlen, közös vezérlőegységgel is megoldható (a vezérlőegység és a helyzetbeállítók hajlékony vezetékekkel vannak összekötve).

A 60-68. ábrák a láncszakaszoknak egy másik kialakítási lehetőségét szemléltetik. Ebben az esetben az egyes láncszakaszokat egy-egy rugalmas, célszerűen fém 440 szalaglánc alkotja, amelyhez a tűkkel együttműködő kelmemechanizmusokat hordozó egyes 476 bakok - az előző kiviteli alak 92 bakjainak megfelelő szerkezeti elemek hozzá vannak erősítve. A rugalmas 440 szalaglánc készülhet például zongorahúr-acélból vagy más, hasonló tulajdonságú anyagból.

A 443 tűágyszegmenseket 441 alakos testek tartják (azonos felépítésűek a korábbi kiviteli példák 43 tűágyszegmenseivel és 41 alakos testeivel). Valamennyi 441 alakos test el van látva egy-egy pár 447 csapppal, amelyek egy-egy pár 449 láncszemmel kapcsolódnak (azonos feladatot látnak el az előző kiviteli példák 47 csapjaival és 49 láncszemeivel). Valamennyi 441 alakos test alul el van látva egy-egy pár függőleges tengelyű, egymástól minimális távolságra lévő alsó 452 görgővel, valamint felül (a 452 görgőkkel átellenben) egy-egy pár felső 452S görgővel. A két-két alsó 452 görgő és a két-két felső 452S görgő között egy-egy mozgatható 454, illetve 454S görgő van. A 454, 454S görgők gyűrű alakú, sugárirányban kiálló 456, 456S peremmel vannak ellátva. A 452, 45S görgők külső sarka és a 456, 456S peremek csaknem érintik egymást. A 452, 452S, 454, 454S görgők tehát egy vezetéket alkotnak, amelyben a 440 szalaglánc a 452, 452S és a 454, 454S görgők között fut, és a hosszanti széleinek függőleges irányú kitérését a gyűrű alakú 456, 456S peremek meggátolják. A 454, 454S görgőket 458, 458S villás lemezek tartják, amelyek a 441 alakos testekre 460, 460S csapokkal csuklósán vannak rögzítve. A 458, 458S villás lemezek villája a 441 alakos testek 462 csapjával illeszkednek és azzal együtt tudnak működni. A 462 csapok a 441 alakos testekből oldalt kinyúló szemekben

- 37 - ...........

vannak, rögzítve, amely szemek, számára a szomszédos 441 alakos testen a szemmel illeszkedő 464 kisüllyesztés van kiképezve. A 441 alakos testek egyenes tűágy konfigurációba rendezésekor a 462 csapok a 458, 458S villás lemezek villájába kerülnek, és a 458, 458S villás lemezeket kismértékű elfordulásra kényszerítik, amelynek következtében a 454, 454S görgők a 441 alakos testek egy-egy pár 452 és 452S görgői alkotta egyenes szakaszokhoz közelebb kerülnek. A 440 szalagláncot tehát egyenes konfigurációban a 452, 454 és 452S, 454S görgők szorosan megvezetik, ugyanakkor a 440 szalagláncot a hosszanti szélei mentén kétoldalt közrefogó 456, 456S peremek meggátolják a 440 szalaglánc függőleges kitérését. Amikor a 441 alakos testek a 443 tűágyszegmensek kör alakú tűágy konfigurációba rendezésekor egymáshoz képest szögben elfordulnak, a 462 csapok kihúzódnak a 458, 458S villás lemezek villájából, és a 454, 454S görgők kissé el tudnak távolodni a 452, 452S görgőktől, így - mivel a lánc szerepét betöltő 440 szalaglánc már nincs a 454, 454S és 452, 452S görgőkkel közvetlenül érintkező helyzetbe kényszerítve - a 452, 452S, 454, 454S görgők a kör alakú tűággyal együtt akadálytalanul tudnak forogni, a lánc szerepét betöltő 440 szalaglánccal minden kapcsolat megszűnik.

Az egy-egy egyenes tűágy képzésében részt vevő alakos testek csoportjaiban a 441X és 441Y szélső alakos testek (a korábban ismertetett kiviteli példák 41X, 41Y szélső alakos testeinek megfelelő alkatrészek) az egymással érintkező, szomszédos sarkuknál egy-egy körcikk szelvényű 465, illetve ·«··

475 nyúlvánnyal vannak ellátva (a korábbi példák 60, illetve 76 nyúlványainak megfelelő alkatrészek). Ezenkívül a 44IX, 441Y szélső alakos testek párjaiban rendre legalább az egyik 441X, 441Y szélső alakos testre 468 csappal egy alakos 466 befűző kar van erősítve, amely a 468 csap körül el tud fordulni, és a 440 szalaglánc belső oldala mentén a szomszédos 441X, illetve 441Y szélső alakos test két 452 görgőjéig benyúlik. A 466 befűző karok az alsó 452, 454 és a felső 452S, 454S görgők közötti függőleges távolság közepén vannak elhelyezve, és egy-egy 470 rugó kifelé nyomja őket. A 466 befűző karnak a külső, görbe háta elősegíti a láncszakasz 440 szalaglánca végének a 452, 454 és 452S, 454 görgők közötti résbe kerülését, amikor a kötéshez a tűágyszegmenseket egyenes tűágy konfigurációba rendezik át. Megjegyezzük, hogy a 440 szalaglánc bevezetésében az alakos 466 befűző karokon kívül a már ismertetett, 98 pantográfkarokat magukba foglaló mechanizmusok is közreműködnek, amelyek a láncszakaszok szélső 476 bakjaival vannak összekapcsolva. A 98 pantográfkarok igyekeznek a 440 szalagláncot kívülről befelé a középpont felé tolni és vezetni, míg a 466 befűző kar a 470 rugó következtében a 440 szalagláncot belülről kifelé nyomva a 440 szalaglánc végét a 452, 454 és 452S, 454S görgők közé vezeti, ahol - mint említettük - a 456, 456S peremek függőleges irányban is központos!tj ák.

A láncként működő, rugalmas 440 szalaglánchoz 476 bakok vannak erősítve (a korábbi példák láncszakaszainak 92 bakjaival megegyező szerepű alkatrészek), amelyek a • · tűágyakkal együttműködő kelmemechanizmusokat tartják. A 476 bakok 478 csavarokkal vannak a 440 szalaglánchoz erősítve úgy, hogy a 440 szalaglánc közöttük hajlítható marad. A 476 bakok részben hasonlóan vannak kialakítva, mint a korábbi kiviteli példák 92 bakjai: valamennyinek van egy függőleges 476 toldata (megfelel a függőleges 92K toldatnak), valamint a 307, 309 kvadránsokkal vagy hasonló pozícionáló szerkezetekkel együttműködő alkatrészei. Ezenkívül azonban valamennyi 476 bak el van látva egy 476E kereszttaggal, amelyekhez a korábbi kiviteli alak 314 pofájához hasonló egy-egy pofa tud kapcsolódni. Előnyösen mindegyik 476E kereszttag egyik végén egy kiálló 476F borda, a másik végén pedig annak negatívja, egy 476G horony van kiképezve. Amikor a tűágyszegmensek egyenes tűágy konfigurációba vannak rendezve, és így a velük mindig párhuzamos 440 szalaglánc ugyancsak egyenes helyzetű, a szomszédos 476E kereszttagok egymással érintkeznek, és a páronként összekapcsolódó 476F bordák és 476G hornyok a szomszédos a 4776E kereszttagokat mintegy egymáshoz reteszelik. Kör alakú tűágy konfigurációba rendezéskor a 440 szalaglánc is kör alakot vesz fel, amelynek során a 476 bakok és - ami fontosabb - a 476E kereszttagok egymástól eltávolodnak, így a 307, 309 kvadránsokon vagy hasonló szerkezeteken lévő pofás egységek hozzá tudnak férni a 476E kereszttagokhoz és fixálni tudják a pozíciójukat.

A 440 szalaglánc végének bevezetését a 466 befűző kar puszta jelenlétén túl elősegíti egy helyzetbeállító, amely akár egy egyszerű 495 rugó is lehet (66. ábra). A 495 rugó • · ···· · »·· a láncszakasz kezdő, szélső 476 bakját megfelelő szögbe állítva (66. ábra) biztosítja, hogy a 440 szalaglánc vége az egyenes vonalban lévő vezető elemek közé kerüljön.

Ez a kiviteli alak ugyancsak rendelkezhet az előző kiviteli alaknál már ismertetett mechanizmusokkal, vagyis az 54 helyzetbeállítóhoz hasonló helyzetbeállítókkal, amelyek 449B, 449C középső láncszemeket működtetve a többi 449 láncszemet is megfelelő szöghelyzetbe állítják; a 49K szélső láncszemekhez hasonló 449K szélső láncszemmekkel; stb.

Ennél a kiviteli alaknál is, ahol a láncokat 440 szalagláncok helyettesítik, be lehet építeni olyan alkalmas mechanizmusokat, amelyek elősegítik a tűágyszegmensek egyenes és kör konfigurációba rendezését, és ezzel párhuzamosan a láncszakaszok megfelelő helyzetbe hozását (konkrétan: a fogasíves 449 láncszemek alkotta mechanizmus, stb.).

A 69. ábra egy módosított kiviteli alakot mutat, amely a 43 és a 443 tűágyszegmensekhez hasonló szerepű 643 tűágyszegmensekkel van ellátva, ezeknek azonban a szélesebb, alsó része nem dől szögben egymás felé, hanem hozzávetőleg függőleges, és csak a felső részük - ahol a tűcsatornákban a 601 tűk mozognak - van egymás felé döntve. A 643 tűágyszegmensek 603 csatornáinak hozzávetőleg függőleges részében 605, 607 szelektorok (jack-ek) és 609 emeltyűk vannak elhelyezve; a 605 szelektorok 605A lábbal, a 609 emeltyűk 609A lábbal vannak ellátva. A 607 szelektorok és a vonatkozó 601 tűk 611 mozgásközvetítő lemezekkel vannak összekapcsolva. Mivel a 611 mozgásközvetítő lemezek mindkét ··· ···· ···· • · · ν · . ·. · · · • · · · ·· · ···< · végüknél csuklósán kapcsolódnak az említett alkatrészekhez, mind kitoló, mind visszahúzó mozgást át tudnak adni a 601 tűknek. A 609 emeltyűket és a 605 szelektorokat a 609A, 605A lábaiknál fogva 615, 617 lakatok mozgatják.

Valamennyi kiviteli alak esetén a szomszédos 1A-3A, 1X-3X és 1Y-3Y, 1001X-1003X és 1003X-1003Y tűágyszegmensek közötti csuklók pozíciója és az egyes tűágyszegmensek szélső tűinek pozíciója úgy van megválasztva, hogy a szélső tűk által képezett szemek mérete lényegében véve megegyezik a többi tű által képezett szemek méretével, legalábbis amikor a tűk kör konfigurációba vannak elrendezve és a termék szárainak kötése folyik.

Claims (27)

1. Szabadalmi igénypontok

   1. Eljárás egyik végén zárt, csőszerű előállítására kötőtűk segítségével, azzal jellemezve, hogy a bekezdő, zárt véget két, lényegében véve egyenes konfigurációjú, egymással szemben lévő tűágyban lévő tűkkel kezdjük el kötni, és a további, csőszerű kötést egyetlen, lényegében véve kör konfigurációjú tűágyban lévő tűkkel végezzük.
2. 2. Az 1. igénypont szerinti eljárás azzal jellemezve, hogy a kötést mindegyik konfigurációban a tűágyas egységnek a kelmemechanizmusokhoz - szemleverő és tűválogató platinákhoz, fonalvezetőkhöz és egyebekhez - képesti forgatásával hajtjuk végre, amely utóbbiakat lényegében véve helyhez kötött és mereven rögzített állapotban tartjuk, amikor a tűk konfigurációja kör.
3. 3. Kötőgép egyik végén zárt, csőszerű termék előállítására, azzal jellemezve, hogy mozgatható tűágyszegmensekkel rendelkezik, amelyek egyfelől két, egymással szemben lévő, lényegében véve egyenes tűágy konfigurációba mozgathatók, amelyben a csőszerű termék bekezdő zárását az egymással szemben lévő tűágyak tűi egymással együttműködve végzik, másfelől pedig egy lényegében véve kör alakú tűágy konfigurációba mozgathatók;

   és lényegében véve helyhez kötött kelmemechanizmusokkal rendelkezik, amelyek a fenti konfigurációkban együttműködnek a tűágyakkal.
4. 4. A 3. igénypont szerinti kötőgép azzal jellemezve, hogy egy saját tengelye körüli forgásra képes, mozgó egységgel rendelkezik;

   a mozgó egységen egyik végén zárt, csőszerű termék kötéséhez felfelé szimmetrikusan összetartó, a felső végüknél a forgástengelyre merőleges két tűágy van;

   a két tűágy mentén és körül a két tűágy tűivel és platináival együttműködő kelmemechanizmusokat - például lakatokat, szelektorokat és fonalvezetőket - hordozó láncszakaszt vezető szerkezetek vannak;

   a mozgó egységet forgató szerkezettel rendelkezik;

   a láncszakaszt a forgó tűágyakhoz képest időben átlagosan véve helyhez kötött pozícióban tartó szerkezettel rendelkezik;

   mindkét tűágy nagyobb számú tűágyszegmenset (ΙΑ, 3A;

   IX, 3X; 1Y, 3Y) foglal magába, amelyek mindegyike nagyobb számú tű számára tűcsatornákkal van ellátva;

   a tűágyszegmensek (ΙΑ, 3A; IX, 3X; 1Y, 3Y) egymással csuklósán össze vannak kapcsolva;

   és a tűágyak konfigurációját megváltoztató szerkezetekkel rendelkezik, amelyekkel mindkét tűágy a két egyenes, egymással szemben lévő tűágy konfigurációból egy44 egy íves, együtt egy kör alakú tűágyat alkotó konfigurációba, és megfordítva, átrendezhető.
5. 5. A 4. igénypont szerinti kötőgép azzal jellemezve, hogy a két egymással szemben lévő tűágy tűágyszegmenseit (43) vagy e tűágyszegmenseket (43) hordozó alakos testeket (41) egy tányér (33) elcsúsztathatóan tartja;

   mindkét tűágy rendelkezik helyzetbeállítóval (54A) ellátott és ízekre tagolt mozgásátadó mechanizmussal, amelyek a tűágyszegmenseket (43) egy lényegében véve egyenes konfiguráció és egy lényegében véve íves konfiguráció egyikéből a másikába mozgatják;

   mindkét tűágy két vége vezető elemekkel - például nyúlványokkal (60, 76), pofákkal (62), vezetékkel (78) - van ellátva, amelyek a mozgásukat az egyik konfigurációból a másik konfigurációba átrendezéskor vezetik és közben a szomszédos sarkaikat szorosan egymás mellett tartják;

   a tányéron (33) csapos reteszelő szerkezetek (80) vannak, amelyek mindkét konfigurációban megfelelő időben működtetve felemelkednek és mindkét tűágy tűágyszegmenseit (43) pozícionálják;

   valamennyi tűágyszegmens (43) és/vagy a tűágyszegmenseket (43) hordozó alakos test (41) vezető elemekkel - például vezetőpályával (94), csapággyal (96) van ellátva, amelyek a láncszakasz vonatkozó tagját például bakját (92) - a tűágyak által felvehető mindkét konfigurációban megvezetik.
6. 6. A 4. vagy az 5. igénypont szerinti kötőgép azzal jellemezve, hogy a tűágyszegmensek (43) vagy a tűágyszegmenseket hordozó alakos testek (41) rugalmas szalaglánccal (45) csuklósán egymáshoz vannak láncolva, és a tűágyszegmensek (43) és/vagy az alakos testek (41) olyan alakúak, hogy egyenes tűágy konfigurációban egymással szorosan érintkeznek.
7. 7. Az 5. igénypont szerinti kötőgép azzal jellemezve, hogy az ízekre tagolt mozgásátadó mechanizmus láncmechanizmus, amely páronként egyik végén lánccsappal (52) ollószerűen összefogott láncszemekkel (49) rendelkezik, amely láncszemek (49) másik vége csapokkal (47) két szomszédos tűágyszegmenshez (43) vagy az azokat tartó két alakos testhez (41) van erősítve csuklósán;

   egyazon tűágyszegmenshez (43) vagy alakos testhez (41) erősített két láncszem (49) két egymáshoz közeli csaphoz (47) van erősítve, és egymáshoz fogasívekkel (49A) kapcsolódnak;

   a mozgásátadó láncmechanizmus el van látva legalább egy helyzetbeállítóval (54), amely a láncszemek (49) párjai közül legalább egy pár - például a középső láncszemek (49B, 49C) alkotta pár - két tagjának a szögét változtatja, és/vagy el van látva csúszó helyzetbeállítókkal - például szánokkal (64, 122, 200) -, amelyek a tűágyak konfigurációjának megváltoztatásakor a szélső tűágyszegmenseket mozgatják.
8. 8. A 4. vagy az 5. igénypont szerinti kötőgép azzal jellemezve, hogy valamennyi tűágyszegmensben (43) a tűk egyenes vonalba vannak rendezve.
9. 9. A 4. vagy az 5. igénypont szerinti kötőgép azzal jellemezve, hogy a tűk görbe vonalba vannak rendezve, amelynek görbülete a tűágy íves konfigurációjának görbületétől függően van megválasztva;

   és a tűk görbe vonalának görbülete például azonos a tűágyak által felvett íves konfiguráció kerületének görbületével.
10. 10. A 4. vagy az 5. igénypont szerinti kötőgép azzal jellemezve, hogy a tűágyszegmensek (43) vagy az azokat tartó alakos testek (41) vezető elemei magukba foglalnak vezetőgörgőket (90), amelyek a láncszegmens egy-egy bakján (92) kiképezett, a vezetőgörgők (90) futófelületével illeszkedő szelvényű vezetőpályákkal (94) kapcsolódnak;

    és a vezetőgörgők (90) egymással párhuzamos, előnyösen függőleges tengelyekre vannak szerelve.
11. 11. Az 5. igénypont szerinti kötőgép azzal jellemezve, hogy a kettős tűágy mindkét tűágyának egyik végén a vezető elemek a szélső tűágyszegmenseknek (43X) pofák (62) fészkeiben (62A) ülő egy-egy nyúlványa (60); a pofák (62) egymáshoz közelíthetők, továbbá egy helyzetbeállítóval (70) - például csavarorsó (72) közvetítésével - mozgatott szánon (64) sugárirányban elcsúsztathatok.
12. 12. Az 5. igénypont szerinti kötőgép azzal jellemezve, hogy a kettős tűágy mindkét tűágyának egyik végén a vezető elemek a szélső tűágyszegmenseknek (43Y) egy V alakban összetartó vezetékben (78) csúszó egy-egy nyúlványa (76), amelyek további mozgását a vezeték (78) vége (78A) megakadályozza, amikor a kör konfiguráció létrejött.
13. 13. A 3. igénypont szerinti kötőgép azzal jellemezve, hogy kelmemechanizmusokat hordozó lánccal - például rugalmas szalaglánccal (440) - van ellátva, amelyhez a tűágyszegmensek (443) tűivel együttműködő kelmemechanizmusokat hordozó tagok - például bakok (476) hozzá vannak erősítve;

    és alakos testekkel (441) rendelkezik, amelyek a tűágyszegmenseket (443) hordozzák, és a szalaglánc (440) vezetésére görgőkkel (452, 452S, 454, 454S) vannak ellátva.
14. 14. A 13. igénypont szerinti kötőgép azzal jellemezve, hogy a görgők közül (452, 452S, 454, 454S) kettő görgő (452, 452S) a szalaglánc (440) egyik oldalán, egy görgő (454, 454S) pedig a szalaglánc (440) másik oldalán van, és a szalaglánc (440) hosszanti szélei meg vannak vezetve.
15. 15. A 13. vagy a 14. igénypont szerinti kötőgép azzal jellemezve, hogy a szalaglánc (440) hosszára merőleges, konkrétan függőleges tengelyeken két csoport görgő (452, 452S, 454, 454S) van, és mindkét csoportban legalább egy görgő (454, 454S) gyűrű alakú, sugárirányban kiálló peremmel (456, 456S) van ellátva, amelyek a szalaglánc (440) hosszanti széleit megvezetik.
16. 16. A 13-15. igénypontok bármelyike szerinti kötőgép azzal jellemezve, hogy legalább a szalaglánc (440) egyik oldalán lévő görgők (454, 454S) mozgathatók úgy, hogy a görgők (452, 452S, 454, 454S) és a szalaglánc (440) közötti kapcsolat gyengül vagy teljesen megszűnik, amikor a tűágyszegmensek (443) kör konfigurációban - tűshenger konfigurációban - vannak.
17. 17. A 16. igénypont szerinti kötőgép azzal jellemezve, hogy az alakos testek (441) mozgatható görgőit (454, 454S) villás lemezek (458, 485S) tartják, amelyek a szomszédos alakos testen (441) lévő csapokkal (462) együttműködnek olyan módon, hogy a mozgatható görgőket (454, 454S) az alakos testek (441) egymástól távolításakor visszahúzzák, az alakos testek (441) egyenes konfigurációba rendezésekor pedig aktív munkahelyzetbe közelítik.
18. 18. A 3-17. igénypontok bármelyike szerinti kötőgép azzal jellemezve, hogy a kelmemechanizmusoknak legalább kör alakú tűágy konfigurációban való pozicionálására szögben elfordítható karokkal rendelkezik, amelyeken a kelmemechanizmusokat hordozó láncszakaszok tagjaival például bakjaival (92, 476) - kapcsolódó pozícionáló szerkezetek vannak.
19. 19. A 18. igénypont szerinti kötőgép azzal jellemezve, hogy a láncszakaszok bakjaival (92, 476) kapcsolódó pozícionáló szerkezetek pofákkal (314, 316) és pofánként egy-egy helyzetbeállítóval (314A, 316A) ellátott pofás egységgel (310) rendelkeznek, amelyek a bakok (92, 476) függőleges toldatán (92K, 476K) kiképezett ferde ellenfelületekkel kapcsolódnak, továbbá - például csapot (318), közvetítőcsapot (320), száncsapot (322) és hidat (324) magába foglaló - mozgásátvivő mechanizmussal rendelkeznek, amelyek az alakos testtől (41) eltávolítják azok vezető elemeit, például a vezetőpályát (94) és a csapágyat (96).
20. 20. A 18. vagy a 19. igénypont szerinti kötőgép azzal jellemezve, hogy láncszakaszok bakjaival (92, 476) kapcsolódó pozícionáló szerkezeteket tartó karokon - például kvadránsokon (307, 309) - a pozícionáló szerkezetek például pofás egységek (310) - ív mentén vannak elhelyezve és a láncszakasz nagyobb számú bakjával (92, 476) kapcsolódnak.
21. 21. A 3-20. igénypontok bármelyike szerinti kötőgép azzal jellemezve, hogy két - többek között egy-egy tengelyt (31) és tányért (33) magába foglaló - mozgó egységgel rendelkezik, amelyek a rajtuk lévő tűágyak konfigurációját önállóan átrendezve mind egyenes, mind kör konfigurációban önállóan is kötnek;

    és rendelkezik a két mozgó egység tűágyait egyetlen tűággyá egyesítő szerkezetekkel, amely egyetlen tűágy a két mozgó egység tűágyai által megkötött egy-egy csőszerű kelme folytatását képező egyetlen csőszerű kelmét köt.
22. 22. A 21. igénypont szerinti kötőgép harisnyanadrág és hasonló termék előállítására, amely kötőgép egy saját, központi tengely körüli forgásra képes, központi mozgó egységgel rendelkezik;

    két, a központi mozgó egységre szerelt és saját, a központi tengely vonalához képest eltolt tengelyek körül forgó, epicikloidális mozgó egységgel rendelkezik;

    mindkét epicikloidális mozgó egységen egy-egy zárt végű szár kötéséhez felfelé szimmetrikusan összetartó, a felső végüknél a saját forgástengelyre merőleges két egyenes tűágy van ;

    mindkét kettős tűágy mentén és körül a kettős tűágy által felvett valamennyi konfigurációban a kettős tűágy tűivel és platináival együttműködésre képes kelmemechanizmusokat - például lakatokat, szelektorokat és fonalvezetőket - hordozó tagok alkotta láncszakaszt vezető szerkezetek vannak;

    a harisnyanadrág nadrágrészének a két szárral kelmefolytonos kötéséhez a két kettős tűágyat hosszított, kettős tűággyá egyesítő szerkezetekkel, valamint a hosszított, kettős tűágy mentén és körül a láncszakaszokat vezető szerkezetekkel rendelkezik;

    a szárak kötéséhez a két epicikloidális mozgó egységet forgató szerkezetekkel, és a nadrágrész kötéséhez a központi mozgó egységet forgató szerkezettel rendelkezik;

    és a láncszakaszokat a forgó tűágyakhoz képest időben átlagosan véve helyhez kötött pozícióban tartó szerkezetekkel rendelkezik;

    azzal jellemezve, hogy mindkét hosszított tűágy félkör konfigurációba rendezhető, amelynek során a két-két egyesített tűágy külső szélső tűágyszegmenseinek (43X) szomszédos sarkai - például az alsó nyúlványaiknál (60) fogva - szorosan egymás mellett vannak tartva, míg a két-két egyesített tűágy belső szélső tűgyszegmenseinek (43Y) szomszédos sarkai - például az alsó nyúlványaiknál (76) fogva - egymástól távolítva vannak.
23. 23. A 22. igénypont szerinti kötőgép azzal jellemezve, hogy közbeiktatható tűágyszegmensekkel (10, 1010, 431) rendelkezik, amelyek a két hosszított tűágy folytonosságát megőrizve a két-két egyesített tűágy belső szélső tűágyszegmensei (43Y) közé tolhatok;

    és a közbeiktatható tűágyszegmenseket (10, 1010, 431) a hosszított, egyenes, kettős tűágyra merőlegesen csúsztatható • · · · · ·· • · ♦ V · • · » <

    *· « ·«·« · ·. .

    szánok. (122) tartják.
24. 24. A 22. vagy a 23. igénypont szerinti kötőgép azzal jellemezve, hogy a két epicikloidális mozgó egység tengelyei (K-K) a központi mozgó egység tengelyéhez (H-H) képest fix helyzetűek, és a közbeiktatható tűágyszegmensek (1010) szélessége megegyezik az egyenes vonalba állított két kettős tűágy közötti térközzel, és a kör konfigurációba átrendezés a közbeiktatható tűágyszegmenseknek (1010) sugárirányban a középpontól távolitó, és ezzel egyidejűleg a szélső tűágyszegmenseknek - például azok csuklójánál fogva (1007) sugárirányban a középpont felé közelítő mozgatásával történik.
25. 25. A 24. igénypont szerinti kötőgép azzal jellemezve, hogy a két epicikloidális mozgó egység pillanatnyi egy vonalba kerülést kizáró módon, fázisszög-eltolással van forgatva.
26. 26. A 3-25. igénypontok bármelyike szerinti kötőgép azzal jellemezve, hogy valamennyi tűágyszegmensnek (643) van egy hozzávetőleg függőleges része, amelyen szelektorok (605, 607) és/vagy emeltyűk (609) vannak, és van egy ferde része, amelyekben a tűk (601) vannak, és a szelektorok (605, 607) és/vagy emeltyűk (609) mindkét végükön csuklósán kapcsolódó mozgásközvetitő lemezekkel (611) vannak a tűkhöz (601) kapcsolva.
27. 27. Eljárás ef kötőgép egyik végén zárt, csőszerű termék módosított konfigurációjú tűágyakkal történő kötésére; mindaz, amit leírtunk és a mellékelt rajzokon látható kiviteli példákkal szemléltettünk.