HU230697B1 - Eljárás a csontkeménység és csontszilárdság növelésére és a csonttörések csökkentésére - Google Patents

Description

Eljárás a csontkeménység és csontszilárdság növelésére és a csonttörések csökkentésére

A találmány a csontkeménység és csontszilárdság növelésére és a csonttörések csökkentésére és a csonttörések valószínűségének és/'vagy súlyosságának csökkentésére vonatkozó eljárással foglalkozik, amit a parathormon beadásával ér el. Részletesebben a találmány a potenciális vagy aktuális traum.ána.k kitett helyeken, mint példáid a csontritkulásban szenvedő beteg csípője vagy gerince, a csontkeménység vagy·’ a csontszilárdság növelésére szolgáló eljárásra vonatkozik. Továbbá, a jelen találmány a gerinctörések előfordulásának csökkentésére, a gerinctörések súlyosságának csökkentésére, és/vagy a nemgerinctörések előfordulásának csökkentésére vonatkozó e Íj árás sál fogialkozik,

A meglévő szerek, mint például az ösztrogének, a bifoszfonátok, a fluoridok vagy a kalcitonin, a csontvesztést képesek megakadályozni, és az újraképződés helyének (eltöltésével a csonttömeg 3-5 %-os növekedését indukálják, de a nettó csontképződést szignifikánsan nem stimulálják, A csontforgalom gátlásával a visszatartás a csonttörések kockázata ellen nem lehet kielégítő védelem azoknál betegeknél, akiknek már jelentős csontvesztése van, A csontképzödés stimulálásával a csonterösíiii üli!

SZ

NW~

ÖÖG56754 séget növelő anabolikus szerek előnyösen a kialakult csontritku lásos betegek, törései ellen biztosítanak védelmet.

Az emlős mellékpajzsmirigy termékeként szekretálódó 84 aminosavból állő parathormon (PTH) a különböze szövetekre gyakorolt hatásán keresztül, beleértve a csontokat, a szérum kalcium. szintet szabályozza- A PTH N-terminálisána.k 34- aminosavát tartalmazó emberi PTH-t (PTH(1-34)| biológiailag a teljes hosszúságú hormonnal egyenértékűnek gondolják. A PTH más aminoterminálís íragmenseiröl (beleértve például az 1-31-et és az .1-38atj vagy a PTHrP-röl (PTH-rokon peptid/fehérje) vagy ezek analógjairól, amelyek a PTH/PTHrP receptort (PTH1 receptort) aktiválják, azt. mutatták ki, hogy a csonttömegre hasonló biológiai hatással varrnak, bár hatásuk mértéke változhat.

A különböző PTH formák emberben történő tanulmányozása azt mutatta, hogy hatásuk a csontra anabolikus, és így a csontritkulásban és rokon csontbetegségekben jelentős érdeklődést váltottak ki. A PTH anabolikus hatásának jelentőségét a csontokra, beleértve a csontképződést, amely a csonttömeg és/vagy csonterosség nettó gyarapodását eredményezi, számos állati és emberi modellen kimutatták.

Általánosságban úgy gondolják, hogy’ a PTH beadása emberbe és a megfelelő állati modellbe a kortikális csontra negatív hatással van. Valóban, az endogén PTH-nak a természetben előforduló növekedése, amely a biperparatiroidizmus betegségben fordul elő, a kortikális csont vékonyodását eredményezi, ami a trabekuláris csontok »♦ tömegének és kapcsolatainak növekedésével társul. A régebbi tanulmányok arra utaltak, hogy a Haversian kortíkális csont (amely az emberben és a magasabb rendű emlősökben található) PTH hatására újjáalakul, a csontok új eloszlást vesznek fék mint például a kortíkális csonttömeg esetében, és a csont erőssége csökken, miközben a trabekulárís csontok tömege és erőssége nő. Például a PTH beadással foglalkozó klinikai tanulmányokban az exogén PTH kezelés után a kortíkális csonttömeg csökkenését tapasztalták és ez a megfigyelés nyugtalanságot idézett elő abban a tekintetben, hogy a PTH kezelés a kortíkális csonttömeget és erősséget csökkenti. Az egyik nyugtalanság, amelyet ezek a tanulmányok hívtak életre, a kortíkális csontvesztésnek köszönhető, ami összcsontozat vesztéshez vezethet, A csontritkulásban ennek igen nagy a klinikai jelentősége, ahol a trabekulárís csontvesztés nagyobb a kortíkális csontvesztéssel szemben, ami azt ielend, hogy m echanikai terh elés elsődlegesen a megmaradó kortíkális csontokra hárul. A kortíkális csont folyamatos vesztése a törési kockázat emelkedéséhez vezethet. Ezért, fontos, hogy’ a csontritkulásnál egy terápiás szerrel a szubjektum megmaradt kortíkális csontját fenntartsák vagy növeljék,

A PTH hatását a kortíkális csontra nem-humán állati modellekben a Haversian újjáalakulással vizsgálták, mint például kutyáknál, vadászgörényeknél, juhoknál és majmoknál, de a mintaszám tipikusan túl alacsony volt a megbízható statisztikai analízishez. A PTH kezeléssel indukált változások hatása a kortíkális csontok mechanikai tulajdonságaira az ilyen állatokban ismeretlen maradt, A rágcsálókkal kapcsolatban közzétett tanulmányok a PTH beadáskor a. kortíkális csonttömeg növekedését mutatták, de ez az előny a PTH kezelés megvonása után megszűnt, Bár, a rágcsálók kortíkális csontja a Haversian kortíkális csonttól struktúrájában határozottan különbözik, és az újjáalakulás inkább újabb felszíni réteg kialakulásával és re szorpci ójával jár, így az oszteonok intrakortikálís újjáalakulásával. Továbbá, a rágcsálok viszonylag rövid csontjain végzett bíoroechanikai vizsgálatok a technológiai korlátok miatt mérési műtermékekhez vezetnek, amikor a szer, mint például PTH, a csontok vékonyodásával a csont geometriáját megváltoztatja. Az ilyen műtermékek a patkány' kortíkális csonttal kapott eredményeket megbízhatatlanná teszik, ha azokat, a humán vagy más állatokra kiterjesztik. Ezért a Haversian újjáalakulást mutató állatoknál, például embereknél, a kapott adatok azt mutatják, hogy a kortíkális csontokra a PTH károsító hatású lehet, ami a kortíkális csontok kimerítésén keresztül a csonttömeg nettó csökkenéséhez vezethet.

Ennek következtében, a PTH hatásával kapcsolatban az a népszerű nézet, hogy a PTH által indukált csontvesztés minimalizálása érdekében a. betegek egy reszorpeiö elleni szerrel egyidejű vagy azt kővető kezelést igényelnek. Valóban, modell a nőkkel kapcsolatos több klinikai tanulmány alapja. Például, posztmenopauzális nőknél PTH kezelést alkalmazva három különböző klinikai kísérletet végeztek, mellvel eav időben k akuton 3 n és ösztrogén kezelést alkalmaztak, vagy endometríózisos premenopauzálís nőknél GnRH agonístát, Synarel-t. is beadtak. Az ősztrogénnek és a PTH-nak a kortikális csontforgalomra kifejtett ellentétes hatásai különösen nehézzé teszi azt, 'hogy kombinációs terápiában ezzel a két szerrel csak a PTB hatását figyelhessük meg.

Emberekben a csont erősségének és szilárdságának növelésére és más állatoknál, melyek Baversian újjáalakulást mutatnak, a PTH alkalmazására, valamint ezekben az állatokban a csonttörések előfordulásának csökkentésére továbbra is igény van, Továbbá, igény maradt olyan eljárásra is, mellyel a kortikális csont minősége és mennyisége növelhető.

A jelen találmány előnyösen a parathormon beadásával a kortikális csontkeménység és csontszilárdság növelésére és/vagy a törések előfordulásának és/vagy súlyosságának csökkentésére alkalmas eljárást foglal magában. Részletesebben, a találmány a potenciális vagy aktuális traumának kitett helyeken a esontkeménvség vagy a csontszilárdság növelésére szolgáló eljárásra vonatkozik. A szakirodalomban jártas szakemberek számára nyilvánvaló, hogy a csont keménységének és/vagy szilárdságának növelése számos ismert úton lehetséges, mint például a csont ásványi sűrűségének növelése, a csont ásványi tartalmának növelésére, a müködéskiesések csökkentése és hasonlók. Az egyik megvalósítási formában a találmány eljárása a gerinc- és nemgerinctörések előfordulásának vagy súlyosságának csökkentésére szolgál. A találmány eljárása az ilyen törések kockázatának csőkφφ kerítésére vagy az ilyen törések kezelésére használható, A találmány különleges eljárásában a gerinc- és nem-gerinctörések előfordulását, a gerinctörések súlyosságát, a többszörös gerinctörések előfordulását képes csökkenteni és a osont minőségét és hasonlókat. képes növelni,

A módszer a potenciális trauma, helyén a keménységet és a szívósságot képes növelni, mint például a csontritkulásos beteg csípőjében és gerincében, vagy más olyan helyeken, ahol a csonttömeg abnormálisán alacsony, vagy ahol a csont struktúrája szegényes. Az eljárás a keménységet és szívósságot az aktuális trauma helyén is képes növelni, mint például a csípd vagy a gerinc töréseinél. A találmány előnyben részesített szubjektuma a csontritkulásban, szenvedő nő, előnyösen posztmenopauzában lévő nő, kezelési eljárása, és a jelenlegi hormonpotlásos (HÉT), ösztrogénnel végzett vagy azzal egyenértékű kezeléstől, vagy az újrafelszivédás elleni kezeléstől független. Egy másik megvalósítási formában a beteg kalcium és/vagy D-vdamin ki e gé szí te se k e t k ap.

A parathormon, mint például a rekombináns humán parathormon 1-34 N-terminális aminosavai, ciklusokban vagy váltakozva beadható. Előnyösen a ciklikus beadás a PTH 2 vagy több újjáalakulási ciklusban történd beadását jelenti, valamint a PTH megvonását egy vagy több újjáalakulási ciklusban, Továbbá, a jelen találmány eljárása szerint a csont keménységének és/vagy szívósságának növelése több újjáalakulási ciklusban valósul meg, több éven keresztül, a parathormon utolsó beadása után.

Ezután röviden ismertetjük az ábrákat.

Az 1A, és az IB. ábrák azt mutatják, hogy mindkét dózisban a FTH kezelt állatoka.ban a BMD (a csont ásványi sűrűsége) és a BMC (a csont ásványi tartalma) a femoráiis középrészben (kortíkálís csont) (A) és a femurvégekben (szivacsos csont + kortíkálís csont) (B) szignifikánsan nagyobb volt, mint a kontrollokban,

A 2A-2D. ábrák a femoráiis középrész kortíkálís csontjában a PTH mechanikai erére és a keresztmetszeti tehetetlenségi momentumra ÍCSMI) gyakorolt hatását mutatják be.

A 3. ábra DXA méréssel a kontroll és a kezelt csoportokban a. csont, összes ásványi tartalmának százalékos változását mutatja be, : ..................... ...... ...................................................................................................................................................................................................................................................................................................................................................................................................................

A 4A-C. ábrák. DXA mérésekkel a kontroll és a kezelt csoportokban a gerinc 2-4, ágyéktáji csigolyáinál a csontterületben (A), a csont ásványi tartalmában (B) és a csontsűrűségben (C) mutatkozó százalékos változást mutatják.

Az 5,4, és az 5B, ábrák a parathormonnal kezelt főemlősök ágyéktáji csigolyáinak csonttömeg (A) és csonterösség növekedését mutatják be.

A 6A. és a 6B, ábrák a parathormonnal kezeit főemlősök combnyakának erősségében (A) és a humerus középső dialízisében (B) beálló növekedést mutatják be.

A 7. ábra a humerus középtáji endoszteális és perioszteáiis csontkialakulási arányának aktiválását mutatja be.

A 8. ábra a gerinc ágyéki részében a csont háromdimenziós sűrűségében beálló átmenetnek a hisztogrammja, ahol a PTH kezelés eredményét a kontrollal hasonlítottuk össze. Figyeljük meg a PTH kezelés megvonása után a kortikáiis csontrész sűrűségében beálló növekedést.

A 9. ábra az ágyéktáji gerincoszlop BMD-jében bekövetkező növekedést mutatja be_s melyet a betegek 23 hónapig tartó 20 pg/kg/nap vagy 40 pg/kg/nap PTH kezeléssel értünk el, ahol az eredményeket a placebóval kezelt kontroliokkal hasonlítottuk össze.

A 10. ábra a combnyak és a esípönyak. BMD-jében bekövetkező növekedést mutatja be, melyet a betegek 24 hónapig tartó 20 pg/kg/nap vagy 40 pg/kg/nap PTH kezelésével értünk el, ahol az eredményeket a placebóval kezelt kontrollokkal hason 1 ítoltuk Össze,

A találmány előnyösen a parathormon beadásával a csontkeménység és/vagy a csontszilárdság növelésére és/vagy a törések előfordulásának és/vagy súlyosságának csökkentésére alkalmas eljárásra vonatkozik. Az eljárás a potenciális vagy aktuális traumának kitett helyeken a csontszilárdság és/vagy a csontkeménység növelésére alkalmazható. A trauma általában töréseket, műtéti sérüléseket, csuklópótlást, ortopédiai folyamatokat és hasonlókat foglal magában. A csontok keménységének és/vagy szilárdságának növelése általában a kortikáiis csont ásványi sűrűségének, a osontok erejének, a osontok terhelhetőségének és hasonlóknak a növelését tartalmazza. A törések előfordulásának csökkentése általában a törések valószínűségének vagy aktuális előfordulásának csökkentését foglalja magában egy olyan szubjektum esetében, akit a kezeletlen populációvá] hasonlítunk össze.

Ahogy azt itt használjuk a végső erő a maximális erőre vonatkozik, amit egy csontminta még elvisel; a szilárdság a terhelési deformálódási görbe lineáris szakaszának meredekségére vonatkozik, és a működéskiesés a terhelési deformálódási görbe alatti területre vonatkozik. Ezek mindegyike a szakirodalomban ismert standard eljárásokkal mérhető és kiszámolható. Ezek a paraméterek olyan strukturális tulajdonságok, melyek a belső anyagi tulajdonságoktól ős geometriától függnek, és amelyeket a szakirodalomban leírt módon meghatározhatunk ÍTürner és Burr: “Basic bíomechanical measurements of boné; a tutoriak^!* Boné, 14, 595-608 (1993), amelyet itt teljes egészében hivatkozásként építettünk bek A végső erőt, a szilárdságot és a működéskiesést a belső tulajdonságok, mini. például a végső stressz, a. rugalmassági modulus, és a keménység megismeréséhez normalizálni lehet, amelyek;, az alaktól és a mérettől függetlenek, Ahogy azt itt használjuk a végső erő szakkifejezés a. maximális erőre vonatkozik, amit egy csontminta még elvisel; a rugalmassági modulus az anyag belső szilárdságára vonatkozik, és a keménység a törési ellenállás és a térfogat hányadosára vonatkozik. Ezek mindegyike a szakirodalomban leírt ismert eljárásokkal meghatározható [Turner és

Burr: Basic bíomechanical measurements of boné; a tutoriak <····♦♦

Boné, .1.4, 595--608 (1993), amelyet itt. teljes egészében hivatkozásként építettünk bej. A femoralís csonterő, ahogy azt itt értjük, a combnyaknál, vagy a középrégiónál mérhető, az utóbbi helyen tipikusan három- vagy négypontos hajlitássak

A csőntsérülések ;

A jelen találmány eljárása azoknál a szubjektumoknál mutatkozik jótékony hatásúnak, akik egy vagy több csontsérülésben szenvednek vagy szenvedtek. Az eljárás az emlős szubjektumok, mint. például emberek, lovak, kutyák, macskák, de különösen az emberek, számára jótékony. A csontsérülések a versenylovaknál és kutyáknál és a kedvenc háziállatoknál is problémát jelenthetnek, Az emberek bármely csontsérülésben szenvedhetnek amelyeket például a balesetek, orvosi beavatkozások, betegségek stb, okoznak, A fiataloknál a csont-traumák elsősorban a töréseknek, például tornászoknál, vagy az ízületek vagy a kötőszövetek sérülésével kapcsolatos orvosi beavatkozásoknak tulajdoníthatók. Az egyéb típusú csont-traumák, mint például a csontritkulás, a degenerativ csontbetegség (mint például az arthritis vagy osteoarthrítis), a csípopótlás, vagy a. más szisztémás állapotok kezelésével (például glükokortikoid osteoporosís, égések vagy szervtranszplantációk) kapcsolódó másodlagos állapotok, általában az idősebb embereknél található.

A találmány szempontjából előnyben részesítjük az embereket, különösen a nőket, akik csontritkulásban szenvednek. A csontritkulás kockázati tényezői a szakirodalomból iól ismertek * * * ♦ > φ» és ezek közé a kővetkezők tartoznak; bipogonadális állapotok mind férfiakban, mind nőkben, amely körtől, állapottól vagy a. hipogonadízmust indukáló gyógyszerektől független; a csontritkulással társuló táplálkozási faktorok (alacsony kalcium vagy D-vitarain a. legáltalánosabb); a. cigarettázás, az alkoholfogyasztás, a csontvesztéssel társuló gyógyszerek (mint például a glükokortikoidok, a tiroxin, a heparin, a. lítium, az antikonvulzá.nsok stb.) a látás elvesztése, mely a betegség gyorsabb bekövetkeztéi eredményezheti, űrutazás, mozgásszegény életmód, krónikus kórházi tartózkodás vagy ágynyugalom, és más szisztémás betegségek, melyek a csontritkulás kockázatának növekedésével járnak, A csontritkulás jelenlétének indikációi a szakirodalomból jól ismertek és ezek közé a következők tartoznak: legalább egy csigolya összenyomödásos törésének radiológiai bizonyítéka, az alacsony csonttömeg (mely tipikusan a fiatal normál középértéknél legalább egy' nagyságrenddel kisebb), és/vagy az atraumás törések,

A csontritkulás például gerinc és nem-gerinctörésekhez vezethet. A nem-gerinctörések példái a kővetkezők: esipötörések, a disztális alsókar törése, a proximális felkarcsont törése, a csuklótörés, az orsöcsont törése, a felkarcsont törése, a bordatörés, a lábtőrés, a medencetörés vagy ezek kombinációja. A találmány eljárása az ilyen törések kockázatát csökkenti, vagy az ilyen töréseket kezeli, A törések kockázatát csökkenti és a törések gyógyulását elősegíti a csont erejének és/vagy' szilárdságának növekedése, például a csípőben a gerincben vágj' mindkettőben, A nők esontritkulási kockázatának emelkedése tipikusan * «φ « φ «♦* κ««χ posztmenopauzáhan, vagy premenopauzában, hipogonadális nőknél figyelhető meg, Előnyben részesítjük a posztmenopauzban lévő nőket, valamint a folyó hormonpótlási terápiától (HRT), ösztrogén vagy? ezzel egyenértékű kezeléstől, vagy antireszorpcíós terápiától függetleneket, A találmány eljárása bármely csontritkulás! állapotban lévő személy részére jótékony hatású, de különösen jótékony a korai és az elöreb átadott állapotokban.

A jelen találmány egy' olyan módszert biztosít, amely különösen az előrehaladott csontritkulásban vagy* annak kockázatában a törések előfordulását megakadályozza vagy csökkenti. Például, a jelen találmány a gerinc és/vagy nem-gerinctörések előfordulását, a gerinctörések súlyosságát, a többszörös gerinctörések előfordulását képes csökkenteni, valamint a csontminőség növelésére és hasonlókra képes. Egy másik megvalósítási formában a jelen találmány eljárása előnyös az alacsony csonttömegű betegeknek, vagy a törés előtt a jövőben bekövetkező többszörös kockázatnak kitett betegeknek, mint például a gerincoszlop! csontritkulásban gyorsan előrehaladó betegek esetében,

Más szubjektumok is szenvedhetnek csontsérülésben vagy ilyen szempontból kiemelt kockázatnak, és a találmány eljárása számukra is jótékony lehet, Például, a szubjektumok széles köre, akiknél a fentiekben azonosított egy vagy több törés kockázata megvan, számíthat műtétre, amely csontsérülést eredményezhet, vagy ortopédiai eljáráson vehet részt, amely a csontok abnormálisán alacsony tömegéhez vagy szegényes struktúrájához, vagy az

Í3

Μ?* ásványi anyagainak hiányához vezethet. Például, a helyreállítási funkciók műtétek után. mint például a csontpöílás (például térd vagy csípői vagy a gerincrögzítés esetében, vagy más olyan folya matokban. melyekben a csont vagy a gerinc rögzítése szükséges, a jelen találmány eljárásával javítható. A találmány eljárása olyan ortopédiai folyamatokból is segíti a normál állapot helyreállását, amelyek abnormálisán alacsony csonttömegű vagy' szegényes csontfetépitésü helyeken történnek, amely folyamatok közé a következők tartoznak: a csont műtéti megosztása, beleértve az oszteomiákat, a csontpótlás, ahol a csontstruktúra vesztés az acetabulum önképzödéses helyreállitödását igényli, és a csontritkulásos áthelyeződés megelőzése, A jelen találmány gyakorlata számára megfelelő további szubjektumok köze a következők tartoznak: hípoparatíroidizmusban vagy·' kyphosísban szenvedők, akiknél sérülés alakulhat ki, vagy amelyet a hipotiroidizmus vagy a púposság okoz.

A csont keménysége és szilárdsága:

A találmány eljárása a trauma kockázatát csökkenti vagy a trauma utáni helyreállást segíti a csontok keménységének vagy szilárdságának vagy mindkettőnek a növelésével. Általában a csontok keménysége vagy szilárdsága a kortikális, trabekuláris és a szivacsos csontok tömegének és erejének eredője, A találmány eljárása a csontok keménységét, szilárdságát, tömegét és/vagy’ erejét a normális populációs tartományban vagy' a felett biztosítja. Előnyösen a találmány megnövekedett szinteket megnövekedett ♦ » biztosit azokhoz a szintekhez képest, melyek a traumáknál fellépnek, vagy amelyek a trauma kockázatát megemelik, A keménység, a szilárdság vagy mindkettő növelése a kezeletlen kontroll populációhoz képest a. törések valószínűségét csökkenti,

A csont bizonyos tulajdonságainak növelése a csontok megnövekedett .keménységét és/vagy szilárdságát biztosítja, Az ilyen jellemzők közé a következők tartoznak: a csont ásványi sűrűsége (BMD), a csont ásványi tartalma (BMC), aktivációs gyakoriság vagy csontképzödési arány, trabekuláris szám, trabekuláris vastagság, trabekulárís és .más összekötöttség, perioszteális és endokortikális csontképzödés, kortikális porozítás, a csont keresztmetszeti területe és a csonttömeg, a terheléssel szembeni ellenállás és/vagy működésképtelenség. E jellemzők közül egy vagy' több megváltozása a jelen találmány előnyben részesített következménye .

A csont, bizonyos jellemzőinek, mint például a velőtér és a rugalmassági modulus, csökkenésekor a csont keménysége és/vagy szilárdsága nő, A fiatalabb (keményebb és szilárdabb) csont kristályossága általában kisebb, mint az idősebb csont kristály ossága. így, általában a csontkrístályok méretcsökkentése növeli a csont keménységét és szilárdságát, és a törések előfordulását csökkenheti. Ráadásul, a esont-kristályosság érése további kívánatos jellemzőket biztosit, a csontnak, beleértve a csont keménységének és szilárdságának növekedését, és/vagy a törések előfordulásának csökkenését. E jellemzők közül egynek vagy többnek a csökkenése a jelen találmány eljárásának el önyben ré sze síiét t köve tkezrn énye.

A találmány eljárása bármely csont keménységének és/vagy szilárdságának növelésében hatékony. Például a jelen eljárás a csontok, mint például a femur. a gerinc egyik csontja, mint például a csigolya, vagy a karból egy csont, mint például az alkarosont disztális vagy a felkarcsont proxímális része, keménységét és/vagy szilárdságát képes növelni. E növekedés a keménységben és/vagy szilárdságban a csont egészében megtalálható vagy csak a csont bizonyos részeire korlátozódik. Például a femur keménysége és/vagy szilárdsága a combnyak vagy egy femur trochantera keménységének és/vagy szilárdságának növelésével növelhető. A csípd keménysége és/vagy szilárdsága a csípőtaréj vagy a csípőtüske keménységének és/vagy’ szilárdságának növelésével növelhető. A csigolya keménysége és/vagy- szilárdsága a csigolya pedíklesz, lamina vagy test keménységének és/vagy szilárdságának növelésével növelhető, A csigolyán megmutatkozó hatás a gerincoszlop bizonyos részein előnyös, mint például a nyakí, háti, ágyéki és/vagy farokcsontí részein. A hátközépi és vagy- felső ágyéki csigolyákon megmutatkozó hatás előnyös,

A keménységben és/vagy szilárdságban megmutatkozó növekedés bármely csonítipusnál megtalálható, vagy elsődlegesen az egyik csonítipusnál. A csonttípusok közé a szivacsos (hálózatos, trabekuláris, vagy lamellárísl csontok, a kompakt csontok (kortikális vagy sűrű) és a fractura eallus tartoznak. A jelen tatő * « X * ·* ♦

*. «!*·♦♦ lá.lmány eljárása előnyösen a szivacsos és kortikális, vagy csak a kortikális csont keménységének és/vagy szilárdságának növelésére szolgál. A trabekuláris csont keménysége és/vagy szilárdsága, mely kötőszövethez kapcsolódik, a jelen találmány eljárásával szintén növelhető. Például, az ínszalag kapcsolódási helyénél további keménység biztosítása szintén előnyős,

A találmány egy másik megvalósítási formája a keménység vagy szilárdság növelésével a törések előfordulását csökkentheti. Ebből a szempontból a keménység vagy a. szilárdság növelése a következőket foglalhatja magában: gerinctörések előfordulásának csökkentését, a súlyos törések előfordulásának csökkentését, a közepes törések előfordulásának csökkentését, a nem-gerinctörések előfordulásának csökkentését, a többszörös törések előfordulásának csökkentését vagy ezek kombinációit.

A narathormon:

Aktív alkotórészként az összetételek és az oldatok a teljes hosszúságú 84 aminosavból álló p.arathorxnont. tartalmazhatják, különösen humán formáját, a hPTH (Í-84)-eh amelyet vagy rekombinációs eljárással vagy peptidszíntézissel. vagy·' az emberi testnedvekböl történő izolálással megkaphatunk (az 5,208,041 számú Amerikai Egyesült Államok-beli szabadalmi bejelentés, amelyet itt teljes egészében hivatkozásként építettünk be], A szakirodalomban a hPTH (1-84) aminosav szekvenciáját közölték 1 Kimura és mtsaí: Bíoehemscal and Biophysieal Research Communications, 114121, 49-31.

Az összetételek vagy oldatok az aktív alkotórész a humán, a patkány, a borjú PTH fragmenseít vagy fragrrienseinek variánsait tartalmazhatják, amelyek humán PTH aktivitással rendelkeznek, ahogy azt a szakirodalomban leírt petefészek-eltávolított patkánymodellben meghatározták [Kimmel és mtsai: Endocrinology, 32(4), 1577 (1993)}.

A parathormon fragrriensei szükségképpen az N-terminális első 24 aminosavmaradékát tartalmazzák, mint például a PTH(3.~ 28), a PTH(1 -31), a PTH(l-34), a PTH(1~37), a PTH(l-38) és PTH(1-4Í|. Alternatívaként a PTH formák variánsai is beépíthetők, melyek 1 - 5 aminosav helyettesítést tartalmaznak, melyek a PTH stabilitását és felezési idejét javítják, ilyen például a 8. helyzetben lévő metíonin és/vagy* a 18. helyzetben lévő leucin cseréje, vagy más hidrofób aminosavak megváltoztatása a 25-27. helyeken tripszínre érzéketlen aminosavakkal, mint például hisztídinnel vagy más amínosavval, amely PTH stabilitását proteázokkal szemben javítja. A PTH más alkalmas formái a következők: PTHrP, PTHrP{l~34), PTHrP{I-3ő) és a PTH analógok vagy’ a PTHrP, mely a PTH1 receptort aktiválja, Ezek a PTH formák a foarath ormom szakkifejezést az itt használtaknak megfelelően felölelik. A hormonokat rekombináns vagy·' szintetikus eljárásokkal kaphatjuk meg ja 4,08.6,196. számú Amerikai Egyesült Államok beli szabadalmi bejelentés, és az 5,536,940 számú Amerikai Egyesült Államok-beli szabadalmi bejelentés, amelyeket itt teljes egészében hivatkozásként építettünk bej.

♦ «

IS

Az előnyben részesített hormon a humán PTH(1-34), ami teriparatide-ként ismert. A humán PTH(l-34) stabilizált formáit, mint például a rekombínáns humán PTHÍ1-44) (rhPTH(l~34), amelyek a jelen eljárásban alkalmazhatók, a szakirodalomban leírták [60/069,075 sorozatszámú Amerikai Egyesült Államokbeli szabadalmi bejelentés, amelyet itt teljes egészében hivatkozásként építettünk be], A humán PTH(l-34) kristályos formáit, amelyek a jelen eljárásban alkalmazhatók, a szakirodalomban szintén leírták [60/069,875, sorozatszámú Amerikai Egyesült. Allamok-beli szabadalmi bejelentés, amelyet itt. teljes egészében hivatkozásként építettünk be].

A parathormon beadása;

A parathormon tipikusan parenteráiisan, előnyösen szu fokú tán injekcióval, a. szakirodalomban jól ismert eljárásokkal és kiszerelésekben adható be, A humán FTH (1-34) stabilizált formáit, amelyek a jelen eljárásban előnyösen alkalmazhatók, leírták a szakirodalomban jóÖ/069,075 sorozatszámú Amerikai Egyesült /Államok beli szabadalmi bejelentés, amelyet itt teljes egészében, hivatkozásként építettünk be], Ez a szabadalmi bejelentés a parathormon számos más tárolási és beadási kiszerelését leírta. A parathormon stabilizált oldata stabilizáló szert, pufferelö szert, tartósító szert és hasonlókat tartalmazhat.

Az oldatba vagy az összetételbe beépített stabilizáló szer a következő lehet: poliol, melyek közé a szacharinok., előnyösen a monosxacharidok vagy diszacharidok, például glükóz, trehalóz, raffinóz vagy szukróz tartozik; cukoralkoholok, mint például a mannit. a szerbit vagy az inozit; és többértékű alkoholok, mint például a glicerin vagy a propilénglikol vagy ezek keverékei. Az előnyben részesített pokol a mannit vagy a propilénglikol, A polcolok koncentrációja körülbelül 1 - 20 tömegűd tartományban lehet, előnyösen a teljes oldat körülbelül 3 - 10 tömegűé-a.

A jelen találmány oldatában vagy összetételében az alkalmazott pufferelö szer bármely sav vagy só kombinációja lehet, amely gyógy szerészetíleg elfogadható, és amely a vizes oldatban a pH-t 3. és 7 között tartja, előnyösen 3 és 6 között. A megfelelő puííerrend szerek például a kővetkezők: acetát, tartanát vagy' citrál források. Az előnyben részesített pufferrendszer az acetát « >

vagy a ta.rtarát. alapú, a legelőnyösebb az aeetát alapén A puffét' koncentrációja körülbelül 2 mM és 500 mM közötti tartományban van, előnyösen körülbelül 2 mM - 1.00 mM.

A jelen találmány stabilizált oldatai vagy összetételei párén·· terálisan elfogadható tartósító szert is tartalmazhatnak. Az ilyen tartósító szerek közé például a krezolok, a benzil-alkohol, a. fenol, a henzalkónium-klorid, a benzetónium-klorid, a klór-butanol, a. fenik etil-alkohol, a metil-paraben, a propii-paraben, a timerozál és a fend -higany-nitrát és -aeetát. Az előnyben részesített az m~ krezol vagy a henzil-alkohol; a legelőnyösebb az m-krezol. Az alkalmazott tartósító szer mennyisége körülbelül 0,1 - 2 tömeg% tartományban lehet, előnyösen az· oldat, összmennyiségének körülbelül 0,3 - 1,0 tömeg%--a.

így, a stabilizált teriparatide oldat mannitot, acetátot és mkrezolt tartalmaz, melynek tárolhatósága több mint 15 hónap 5 ‘Ckom

A parathormon összetételek, ha szükséges, por formájában biztosíthatók, melynek nem több mint 2 tómeg% vizet tartalmaznak, melyek a steril, vizes hormonoldat fagyasztva-szárításának eredményei, amelyeket úgy készítenek eh hogy a kiválasztott parathormont pufferelo szerrel és stabilizáló szerrel a fentieknek megfelelően összekevernek. A liofilezett porok készítésénél külö nösen megfelel a tartarát alapú pufferelo szer. A különösen hasznos stabilizáló szerek közé a glícin, a sznkroz, a trehalóz és a r a ifin óz tar t ozí k.

. * ♦ φ «♦ * ♦ « Φ· « * ♦ *:♦·♦ I _β» φ ΧΦ *

Ráadásul, a parathormon tipikusan pufferek és kötőanyagok alkalmazásával kiszerelhetek, amelyeket a szakirodalomban a parenterális beadáshoz a fehérjék stabilizálásához és oldatba viteléhez alkalmaznak. A szakirodalomban a felismert gyógyszerészeti hordozók, és ezek kiszerelései megtalálhatók [Martin: '’Remington’s Pharmaceutical Sciences, 15. kiadás, szerekesztö; Mack Publíshing Co., Easton (1975)], A parathormon a tűdön, a szájon, az orron keresztül, kúpban vagy orális kiszerelésekben szintén bejuttatható.

.A parathormon! a beadáshoz úgy szerelik ki, hogy az dózisfüggőén a szubjektum egy vagy több csontjának keménységét és/vagy szilárdságát növelje, és/vagy a csonttörés valószínűségét és/vagy súlyosságát csökkentse. Előnyösen a hatásos dózis a kortikális csontfelépítést, csonttömeget, és/vagy csontéról javítja. Előnyösen a hatásos dózis a gerinc csonttörések előfordulását csökkenti, a többszörös gerinctörések előfordulását csökkenteni, a gerinc csonttörések súlyosságát csökkenti és/vagy a nem-gerinctörések előfordulását csökkenti. Előnyösen a parathorm ónnal kezelt szubjektum a kalcium és a D~vitarnin hatékony dózisait is megkapja, amelyek a hormon hatását képesek növelni. A parathormon hatékony dózisa tipikusan nagyobb, mint körülbelül e pg/kg./nap, bár különösen embereknél nagyobb lehet, mint körülbelül 10-40 pg/kg/nap, vagy még ennél nagyobb is, mellyel különösen a kortikális osont keménységének és/vagy szilárdságának a növekedését érhetjük el, vagy’ a törések gyakoriságát csökkenthetjük, A hipoparatiroidízm usban * s * φ * >

. * *.

* · · * r w * szenvedő szubjektumok a parathormon további vagy·’ magasabb dózisait igényelhetik; az ilyen szubjektumok: számára hormonpótlási terápia is szükséges, A hipoparatiroidizmusban a hormonpótláshoz szükséges dózisok a szakirodalomból ismertek, Bízonvos esetekben a PTH releváns hatásai kevesebb mint

.....................................j..................... . ............... rrrr- r <<<<<<<<<<<<<:körülbelül 5 pg/kg/nap, vagy még kevesebb mint körülbelül 1 pg/kg/nap dózisoknál megfigyelhetők,

A hormon szabályosan (például naponta egyszer vagy többször vagy hetente), felváltva (például szabálytalanul az adott napon vagy’ héten), vagy ciklusosán adható (például napokig illetve hetekig, melyet beadás nélküli periódus kővet). Előnyösen a csontritkulásban szenvedd betegbe a PTH-t 3 hónaptól 3 évig terjedő időszakban naponta egyszer 1-7 napig adhatjuk he, Előnyösen a ciklusos beadás a parathormon legalább két újjáalakulási ciklust és a parathormon megvonása legalább egy újjáalakulási ciklust foglal magában, Egy·’ másik előnyben részesített beadási ciklus a parathormon legalább 12-24 hónapig tartó beadását és körülbelül a parathormon legalább 6 hónapos megvonását tartalmazza, Tipikusan, a parathormon beadásának jótékony hatásai a beadás után legalább egy periódusig tart. A többhőnapos beadás jótékony' hatásai további beadás nélkül egy vagy’ két, vagy’ több évig tarthat,

A parathormon kiszereléseinek használata:

A jelen találmány- egy olyan készletet is felölel, mely a jelen gyógyszerészeti összetételeket és a leien találmány * # * ♦ *♦ ·» használatának eljárásait tartalmazza. A készlet egy fiolát tartalmazhat, melyben a jelen találmány kiszerelése és megfelelő hordozók vannak akár száraz, akár folyékony formában, A készlet továbbá a fiolán lévő utasításokat tartalmazhat és/vagy a fiola dobozán lévő utasítást, ami a vegyületek használatával és beadásával kapcsolatos. Az előírások nyomtatott formában a fiola dobozába, helyezve is előfordulhatnak. Az előírások a következő információkat tartalmazhatják: kielégítő dozírozás mikéntje és a beadási információk, ami a területen dolgozók számára a gyógyszer beadását lehetővé teszi. Elvárható hogy a gyógyszert a területen dolgozó orvos, ápoló vagy laboráns alkalmazza.

A jelen találmány olyan gyógyszerészeti összetételekre vonatkozik, melyek a parenterális beadáshoz megfelelő egy vagy több parathormont, mint például a humán PTH{l~84)~et vagy a humán PTHp-34}~et tartalmaznak, A találmány szerint az egy vagy több parathormon, mint például a humán PTH{1 -84) vagy a humán P?ll( 1-341, kiszerelése előállítási összetételként vagy pa~ renterálís beadáshoz megfelelő gyógyszerként használható. A találmány az összetételek gyártási eljárására is vonatkozik., ami egy vagy több parathormon, mint például a humán PTH{1~84| vagy a humán PTHÍ1-34), parenterális beadáshoz alkalmas kiszerelését foglalja magában. Például, a folyékony vagy a szilárd kiszerelések hagyományos technikákat felhasználva különböző módon gyárthatók. A folyékony kiszerelés egy vagy több parathormon, mint például a humán PTHÍ1-84) vagy a humán PTH(Í--34), megfelelő oldószerben, mint például viz, megfelelő pH-η történő mint például viz, megfelelő pH-n

Λ**

Φ feloldásával gyártható, beleértve a puffereket vagy” más kötőanyagokat, például a fentiekben leírt stabilizált oldatok kialakításához.

A következő példák bemutató jellegűek és a találmányt nem korlátozzák,

Példák

1. Példa

A csont erősségének rhPTH beadásával

A hozzávetőleg 9 hónapos, 3,25-3,75 kg-os nőstény, sértetlen New Zealand fehér nyulakból (HRP Inc. Denver, Pa,), amely az állatok közül a legkisebb olyan, amely intrakortikális újjáalakulással oszteonokat képez, tömegük alapján 6 állatot tartalmazó 3 csoportot alakítottunk ki, A két kísérleti csoport 10 vagy 40 pg/kg/nap dózisokban bioszintetikus PTH(l-34}~et kapott. A kontroll csoport 1,0 ug/kg/nap savanyított 0,9 M sóoldatot, kapott, amely 2 % höínaktivált nyülszérumot tartalmazott. A PTH(1 ~34)~et vagy a hordozót naponta egyszer szubkután injekciókban, hetenként 5 napon keresztül 140 napig adtuk be. A nyulakat laboratóriumi táppal etettük, mely 0,3 % Ca-t és 0,41 % P-t tartalmazott, valamint vizet szabadon fogyaszthattak.

A dózisok kiválasztása az előzetes vizsgálatokon alapult, amelyek azt mutatták, hogy (1) a PTH(]~34) 100 pg/kg-os egyszeri injektálása után a szérum kalcium szintje nőtt és 24 óra vének növelése nvulakban az

Μ*.*'· múlva, visszatért, az alapszintre, mig 50 pg/kg-os egyszeri dózisnál a szérum kalciumszíntje 24 órán belül visszatéri: az alapvonalra, (2) a PTH(l-34) 20 pg/kg-os ismételt injektálásai a szérum kalcium szint átmenetileg emelkedett és 6-24 órán belül visszatért az alapszintre, és (3) a PTH.(1 -34j< 5 pg/kg-os dózisban a csontfelszínek hisztomorfometriáját nem változtatta meg.

Az alizarín kettős jelölési sorozatot {Sígma, St. Lotus) íntramuszkuláris 20 mg/kg dózisban az 55, és a 63, napokon alkalmaztuk, a kettős kalcein jelölési sorozatot (Sigma, St. Louisj se. 5 pg/kg dózisban a feláldozás előtti 1, és a 7. napon alkalmaztuk. A nyulakat COs-vel randomízált sorrendben elaltattuk, és az állatokat ip. injektált, nátrium pentobarbitállal megöltük (100 mg/kg), A jobb felkarcsontot és mindként, femurt, az ágyéki csigolyákat (L3--L5) és a jobb sípcsontot eltávolítottuk.

A vér kémiai vizsgálata:

Komputerizált többcsatornás készülékkel a közvetkező paramétereket mértük meg: szérum kalcium, foszfát, alkaiikus íoszíataz, krea tin in és urea- ni trogén.

Hnsztomorfometria:

A hisztomoríometriás méréseket a sipesont középrészének kortíkálís csontján és az L3 szivacsos csontján végeztük el. Miután az állatokat: feláldoztuk, ezeket, a csontokat mindegyik állatból eltávolítottuk és 10 %~os semlegesre puffereit, formaiinnal 24 óráig fixáltuk, A szöveteket alkoholsorozatban vízmentes!tettük (70-100 %, lépésenként 2 váltás, mindegyikei 4 óráig vákuum alatt). A mintákat ezután, xilolba helyeztük, és vákuumban 20 psí nyomáson lépésenként 2 óráig metil-akriiáttal átitattuk és egy Shandon Hypercenter automatikus processzorban 24 óráig az előírásnak megfelelően kezeltük (Shandon Ltpshaw, Pittsburgh, PA). A mintákat 0,2% beindítót tartalmazó (Delaware Diamond Knives, Wiimington, DE) 2% DDK-pIasztba ágyaztuk. A sipcsont 80 gm-es keresztirányú metszeteit gyémántszálas fűrésszel (Delaware Diamond Knives, Inc., DE) hoztuk létre és Goldner-Téle triebrome-mal festettük. A hozzávetőleg 80 μτη vastag Testetlen keresztirányú metszeteket a Duorokrórn jelek, dinamikus hisztomorfometríájáva.l vizsgáltuk, Az L3 szagittális metszeteit Reichert~Jun.g 2030 mikrotőmmal (Magee Scíentific Inc., Dexter, Ml) vágtuk, és MeNeabféle tetraebrome-mal festettük, vagy a baloldali Testetleneket dinamikus bísztometriának vetettük alá.

A hisztomorfometriát 150 -szeres nagyításnál Nikon fluoreszcens mikroszkóppal néztük (Optiphot, Nikon, Tokyo, Japan), amit egy félig automatikus digitalizáló rendszerrel egészítettünk ki (Bioquant. IV, R&M Biometrícs, NashvíIIe. TN). Az endokortikális és az intrakortikáhs rétegben a csontképzödést és a reszorpciót a sipcsont. közép diafizális régiójának teljes keresztmetszeti területen megmértük, A szivacsos csontokon a méréseket, egy 6 mrm’-es területen az ágyéki csigolya közepén végeztük el. amely a kortikálís határoló .régiótól 0,5 mrn-re volt, A használt nevezéktan az ASBMR Committee hisztomorfometríás nómenklatúrájával összhangban van (Parfitt és mtsai: Boné histomorphometry: stand ardizaúon of nomenclature, symbols, and units. Report of the ASBMR Histomorphometry Nomenclature Commíttee, J. Boné. Miner. Rés,, 2, 595-610(1987), A dinamikus paramétereket a kalcein jel alapján mértük.

A csonttömeg mérése:

A femur köxéprégiójáí és a 4. ágyéki csigolyát 50 %-os etanol/sóoldatban mennyiségi komputer tomográfiával keresztmetszetükben letapogattuk (QCT vagy pQCT), felhasználva egy·' 960A pQCT-t és a Diehte 5,1 verziójú programot (Norland/Stratec, Ft. Atkínson, Wí). Az összes szöveti paramétert megmértük, beleértve a csont ásványi tartalmának térfogati sűrűségét (vBMD, mg/cm³), a keresztmetszeti területet (X-terulet, mm²) és a csont ásványi tartalmát (BMC, mg), amelyhez egy 148 x 148 x 1000 pm-es területet használtunk fel, A térfogatot az X-terűIet és a szelet vastagság (1,2 mm) szorzataként kaptuk meg, A teljes kivett combnyakat 50 %~os etanobsóoldat fürdőben letapogattuk, felhasználva egy perifériás kettős energia abszorpciórnetriát (pDEXA, Norland/Stratec). Részletesebben, a csont látható ásványanyag sűrűségét (aBMD, g/cm²), a kivetített területet (cm²) és a csont ásványanyag tartalmát (BMC, g) 0,5 x 1,0 mm-es lépésenként és 0,04-es küszöbnél megmértük.

Biomechanika.i vizsgálat:

A csont mechanikai tulajdonságait, a jobb femur középrészének és az L5 csígolyatest mérésével határoztuk meg, A csontokat. csonkoltuk, a kötőszövetektől megtisztítottuk, gézbe csomagoltuk és izotőniás sóolda.tba mártottuk, majd felhasználásukig -20 ^ftC-on lefagyasztva tároltuk. A vizsgálatok előtt a mintákat 1-2 óra alatt szobahőmérsékletűre felengedtük. Az összes mintát cirkulációs vízfürdőben 37 ^cC-on. egy MTS 810 szervohidraulikus tesztkészülékkel (MTS Corp., Mínneapolis, MN) megvizsgáltuk. A terhelési deformációs görbéket HP 7090A készülékkel (Hewlett Packard, Camas, WA) rögzítettük. A végleges erőt (az a maximális erő, melyet a minta még elvisel), a szilárdságot (a terhelési deformációs görbe lineáris szakaszának meredeksége) és a müködéskiesést (a működés megszűnése előtt felvett terhelési deformációs görbe alatti terület) egy digitalizált rendszerrel (Jandel Seíentific, Corte Áladéra, CA) megmértük. Ezek a paraméterek strukturális tulajdonságokat jeleznek, melyek a belső anyagi tulajdonságoktól és a csont geometriájától függnek (Turner és Burr: 'Basic biomechanical measurements of boné: a tutoriak“ Borsé, 14, 595-608 (1993). A belső anyagi tulajdonságok, mint például végleges stressz (az a maximális stressz, amit a minta képes elviselni), a rugalmassági modulus (az anyag belső szilárdsága), és a keménység (egységtérfogatban a töréssel szembeni ellenállás) megismeréséhez az adatokat normalízáltuk, melyek a mérettől és az alaktól függetlenek.

A femorális csonterőt a középrégiöban hárompont keveréssel mértük. A femurt úgy rögzítettük, hogy az anterior része a » X « « * terhelés felé esett. A terhelést a középponttól két 54 rnm-re lévő alátámasztással oldottak rneg. A terhelési cellát 1 mm/másodperces sebességgel a. hajlíthatóság végpontjáig alkalmaztuk, A terhelési deformációs görbével kapott adatok normalizálásához a hajlítási végső terhelést a végső erőből a következők képlet alapján határoztuk meg:

or ~ Fuhr/8.1 (1) ahol a árjelentése hajlítási törési stressz, az Fu jelentése a végső erő, az h jelentése a támasztékok közötti távolság, r jelentése az anterior-posterior irányban a sugár, és az I jelentése tehetetlenségi momentum. A tehetetlenségi momentum értékét azzal a feltevéssel számoltuk ki. hogy a femorális keresztmetszet elliptikus.

Az átlag kortikális vastagságot a femur keresztmetszet négy részének vastagságából számoltuk ki egy digitális kaiiherkörző segítségével, melynek pontossága 0,01 mm-en 0,005 mm (Mítutoyo, Japán), A fermur rugalmassági modulusát (Er) a következő egyenlet alapján határoztuk meg:

E< ~ (szil ár d ság) * (1A /481)

ÍOI

A femur keménységét a következő egyenlet segítségével számoltuk ki:

Keménységre Ohmüködéskiesés) *r²/Ll (3) « V * « t *

Az 5. ágyéki csigolya ÍL5) mechanikai vizsgálatához mind a csigolyatest véglemezeit, mind a csigolyatestet Buehler Jsomet alacsony sebességű fűrésszel párhuzamos szeletekre vágtuk (Buehler LTD, Evanston, ILI. A poszterior nyúlványok csonkolása után az hő mechanikai erejét nyomóerővel mértük. A nyomási terhelés ütését, a kontroliban alkalmaztuk, ahol a csigolyatest felszíneinek nem-párhuzamos elrendezése miatt a keresztfej sebessége a sarokponton keresztül 1 mm/másodperc volt. A terhelési deformációs görbével kapott adatok normalizálásához, és a. belső anyag tulajdonságainak kiértékeléséhez, amelyek a csont geometriájától független, a végső stresszt ügy’ számoltuk ki, hogy a végső erőt a nagy keresztmetszeti területtel elosztottuk, A keresztmetszeti területet (CSA) a következő egyenlettel határoztuk meg:

CSA~ nab/4 (4) ahol a és b jelentése az anterior-posteríor és a középső oldalsó irányok szélessége.

A csigolyák rugalmassági modulusát (E-J a következő képlettel számoltuk ki:

(Ev) ^::: (szilárdság)/(CSA/h) (5) ahol h jelentése a csigolyatest cranio-caudalis magassága.

A csigolya keménységet (keménység) a kővetkező képlettel számoltuk kb keménység «(működéskiesés)/)(CSA*h) (6)

Az akusztikus mikroszkópia:

Az 5OQ-u.rn-es keresztmetszeti metszeteket a jobb hurnerus középső diaűziséről vágtuk le. felhasználva eey gvémántszálas fürészt. Mindegyik minta pontos vastagságát 1 pm-es feloldásnál mikrométerrel határoztuk meg (Mitutoyo, Japán), Az akusztikus sebességi méréseket egy akusztikus letapogató mikroszkóppal (UH3, Olympus, Japán) az irodalomban leirt eljárással végeztük el (Hasogatva és mtsai: Elastic properties of osteoporotic boné measured bv scanning acoustie microscopy”, Boné, 16, 85-90 (1995), E technika alkalmazásával a kiválasztott fókuszpontok részletes belső mechanikai tulajdonságait megmerhettük, A hangsugarak létrehozásához pulse-echo“ módban egy 50 MHzes transzduktort (V-390, Panametrícs, Waltham, MA) alkalmaztunk. Az 50 MHz-es lencsék hozzávetőleg 60 pm átmérőjű hangsugarat állítottak elő. A mintákat a kamra aljára fixáltuk, melyet vízzel töltöttünk meg és folyamatosan 20 ^oC~on tartottunk. A minták tetejéről visszaverődő akusztikus hullámok és a minták aljáról visszaverődött akusztikus hullámok közötti késést egy digitális oszcilloszkóppal mértük meg (TDS 620, Tekroníx, Beaverton, OK), A késési időket öt különböző helyen úgy mértük, hogy a hurnerus anteríorkortexében mindegyik hely « ............ x ........

S. * .

« # f · * több mint 300 gm-re volt egymástól· Az akusztikus sebességet a minták kétszeres vastagsága alapján számoltuk ki₅ amit az átlag késési idővel osztottunk. A nedves tömeget (Ww) és a 100 %-os etilalkoholba, bemártott tömeget (Ws) mérleg felhasználásával (AJ 100, Mettler Instrument Corp,, Heightstown, NJj mértük meg. A sűrűséget (pl Archimedes törvénye alapján állapítottuk meg:

p-{Ww/(Ww-Ws)l*pETOH (7) ahol appETOH jelentőse az alkohol sűrűsége (0,789 g/cm^sj. Feltételezve. hogy az akusztikus hullám útja a csontban homogén, a rugalmassági együttható (C) a minta belső keménységét tükrözi, amelyet a következő képlettel számolhatunk ki;

(8) ahol p jelentése a nedves sűrűség és v jelentése az akusztikai sebesség,

A statisztikai analízis:

A variancia homogenitásának ellenőrzésére Bartlett analízist használtunk fel. Ha a variancia homogén, akkor az egyutas ANOVA a Fisher-féle FLSD teszttel post~hoc összehasonlításban alkalmaztuk. Ha a variancia nem homogén, akkor a KruskalWallis paraméter nélküli post-hoe variancia analízist alkalmaztuk, felhasználva a Mann-Whitnev-féle U-tesztet. Az adatokat akkor tekintettük szignifikánsnak, ha p < 0,05. Az eredményeket a szórással együtt tüntettük fel (adat + SEM), « « ♦ « *^Λί*

Eredmények:

A testtömeg értékek és a biokémiai eredmények:

A nyulak, amelyeket a hordozóban lévő PTH(1 “34-j-gyel 10 pg/kg/nap dózisban kezeltünk, 140 nap alatt testtömegükben csak igen kis növekedést mutattak- A nyulak., amelyeket PTH{1~ 34)~gyel 40 pg/kg/nap dózissal kezeltünk, 51 grammos kis testtömeg növekedést mutattak, ami a kísérlet alatt 1,4 ± 1,6 % testtömeg vesztést reprezentált (I, táblázat). -A nyulak szérumértékei a normális fiziológiás állapot értékeinek feleltek meg, bár a szérum kalcium és a szérum urea. értékek kissé megnőttek, A szérum alkaiikus foszíatáz értékek, magasabb PTH(1~34) dózisoknál kétszer nagy·óbbak (2. táblázat),

1, Táblázat

A PTH(l-34) hatása a testtömegre

	j Kont:	'öli	PTH(l-34)
			10 pg/kg/nap
Kezdeti testt	’imegi 3,43	t. 0,08	3,42 ± 0,08
(kg)
Végső testt. (kg)	omeg j 3,70	i0,05	3,51 ± 0,05
Testtömeg	...............j 0,26	fc 0,09	0,09 ± 0,05
nyereség (kg)	I
Az adatok é	állat átla	gát és	a szórást (SE

pg/kg/nap

3~42 To^OB...........

3,37 + 0,10

-0,05 ± 0,05’

X ♦ * ♦ * > X « « « * « * * * * * « ***** * « X ♦ * <* * * mutatlak.

a kontrolihoz képest a p < 0,05.

2, Táblázat

A ΡΤΉ{1··34) hatása a szérum kémiára

Az adatok ő állat átlagát és a szórást (SEM) csoportonként mutatják:

* a kontrolihoz képest a p < 0,05.

H i szto m o r főm e tn a;

A sípcsont középrész penoszteális (Ps.MS/ÖS) és endokortíkalis (Ec.MS/BS) felszíneinek esontképzödése a ΡΤΗ{1··34) kezelt cso~ »' « ' * χ· * * * *’r **· portokban megnőtt (3, táblázat),

A magasabb dózisú csoportban a Ps.MS/BS szignifikánsan nagyobb volt, mint a többi csoportban (p < 0,001) és a magasabb dózisú csoportban az Ee,MS/BS szignifikánsan nagyobb volt, mint a többi csoportban (p < 0,05), A szérum alkalikus foszfatáz szérum növekedésével összhangban a magasabb dózisú csoportban mindegyik felszín csontkialakulási aránya (Ps.BFR/BS és Ec.BFR/BS) szignifikánsan nagyobb volt, mint a többi csoportban íp < 0,05), Az ásványi lerakód ási arány (MAR) a perioszteálís vagy az endokortikális burokban nem változott,

A PTH í 1-34) 40 cg/kg/nap dózisával kezelt nyulakban az intrakortíkális reszorpeiós helyek száma. (Rs.N/Ct.Ar) szignifikánsan hétszer nagyobb volt, mint a többi csoportban íp < 0,05) (4. táblázat), A PTH) 1-34) 40 gg/kg/nap dózisával kezelt nyulakban a jelölt oszteonok száma (L.ön.N/Ct.Ar) szignifikánsan crötcdjesebben nőtt, mint a többi csoportban íp < 0,051, így a kontroli csoportban (p < 0,01) és a 10 mg/kg/nap dózissal kezelt csoportban íp < 0,05), A MAR mindkét kezelt csoportban jelentősen nagyobb, mint a kontroll csoportban (p < 0,01), de a két PTH-vai kezelt csoportban szignifikáns különbség nem volt, A csontképződés aránya (BFR/BV) és az aktiválási gyakoriság (Ac.Ej mindkét, dózisban nőtt íp < 0,05 és p < 0,01),

Annak ellenére, hogy mindkét dózisban a csontterűleí (B.Ar) nőtt, mégis szignifikáns különbség csak a nagyobb dózisai csoportban fordult elő íp < 0,01), A velöterülct (Ma,Ár) a kezelés után csökkent, de a három csoport között nem volt szignifikáns * » * *

S * * *

«. > * « ♦ **·*·♦

Λ Λ t > * különbség. Bár, a magasabb dóziséi csoportban a kortikális terület {Ct.Ar) szignifikánsan nagyobb mint a többi csoportban), így a kontroll csoportban (p < 0,0001) és a 10 pg/kg/nap dózissal kezelt csoportban (p < 0,05). A Ct.Ar az alacsonyabb dőzisű csoportban szintén szignifikánsan magasabb volt, mint a kontroliban (p < 0,05). Hasonló eredményeket kaptunk Ct.Ar %-ában. A PTH (1-34) 10 kg/'kg/nap dózisával kezelt nyulakban a kortikális porozitás (Ct.Po) a kontroll csoporthoz képest kétszeresnek mutatkozott (p < 0,051, mig a PTH( 1-34) 40 pg/kg/nap dózisával kezelt nyulakhan a Ct.Po hatszor nagyobb volt, mint a kontroli csoportban (p < 0,01). Bár a porozitás az endokortikális kompartmentben beiül található, ebben a helyzetben nem valószínű., hogy·’ a biomechanikai erőhöz hozzájárul, mivel a PTH a kónuszos csontterületeken is nő, ami a tehetetlenségi momentum keresztmetszeti növekedésével egybevág.

* * * \ ·* »*· ·> * * *.

S 8 ⁴ < .8 fr*#* *

3, Táblázat

A PTHÍ1-34) hatása a tibia középrégiójának perioszteálís és endokortikális üjj áalakulására:

Paraméterek [Rövidítések [Kontroll iPTH('1 -34) iPTH( 1 -34)

0 40 pg/kg/na pg/kg/nap ’

Endokortikális [Ec.OS/BS j 8,8 ± 6.0 i 13,7 1 120,2 + 5,8 oszteoid felszín i (%

Endokortikális oszteoid vastagság

Períoszteáhs lerakódás aránva

Endokortikális Ec.MAR ásványleraködási arány

Ee.O.Th (pm)

7,4 ± 2,4

10,5

3/7~± 2,3 18,1 1 0,9

Ps.MAR

0,33 ± fpm/nap) 0,17 (pro/nap)

26,4± 32,6 18,2

6,6 !

57,7 ± 10,4*

Ee.MS/BS

R

Períoszteális |Ps.MS/BS 13,8 i 1,9 8,2 ± 2,1 122,3 ± 2,7*+ ásvánvosodási | (%) felszín

Endokortikális ásvánvosodási felszín

3. Táblázat {folyt.}

A PTH{1 -34) hatása a tíbía kőzéprégiőjának per endokortikális újjáalakulására:

oszteálís és

Paraméterek	j Rövidítések	Kontroll	PTH(1~34) 10 Pg/kg/nap	PTH( 1.-34} 40 pg/kg/nap 4333333 4 á á á á á á : <T á á á /3: 3 3 3 3 3 3 :
Periosztealis	Ps.BPR/BS	0,02 ±	___	0,1.6 ± 0,05*+
: 333333333 73;3;3;3-3;3;3334433443t3:3 csontképző-	| pm3/ μπΒ/év	0,02	0,01
dési arány
Endokortikáli	s'Ec.BFK/BS	0,40 ±	0,31 ±	0,72 ± 0,12*+
csontképző-	pm-VprrP/év	0,10	0,10
1 dési arány	1
1

Az adatok 6 állat átlagát és a szórást (SEM) csoportonként mutatják.

* a kontrolihoz képest a p < 0,05, * + a 10 pg/kg/nap PTH(1~34) dózishoz képest p < 0,05.

« X ♦ « *

4. Táblázat

A PTH( 1 -34} hatása a sípcsont középrégiójának intr&kortíkális új jáalakulására

29,1 1433,3 0:1,9 [37,8 ±2/7* arany

i...........

i Csontképzö| dési arány Aktivációs gyakoriság. Csontterület

BER/BV (%/évl Ac.F

B.Arfmm³) * « « ¢4 Φ

4. Táblázat (folyt,)

A PTB(l -34) hatása a sípcsont középrégiöjáriak intrakortíkáiis ujj áalakulására

Az adatok 6 állat átlagát és a szórást (SEMI csoportonként mutatják.

* a kontrolihoz képest a p < 0,05, ** a 10 pg/kg/nap PTHÍl-34) dózishoz képest p < 0,05,

δ. Táblázat

Α PTHfl-34) hatása a harmadik ágyéki csigolya szivacsos csontjára.

Paraméterek

Rövidítések

Kontroll

PTH (1-341 10 gg/kg/nap 30,5 + 3,4 ' hPTHí 1- 34) 1 40 ug/kg/nap

Csonttérfogat BV/TV (%) 127,5 ± 1,4

27.9 ± 372

i Trabekuláris ! vastagság Erodált felszín

Oszfeoklaszt felszín

Oszteoid fél szín

Oszieobiaszt ϊ ♦·>! í >·^ j Oszteoid | vastagság

Oszteoid térfogat

Ásványi j lerakodási | aránya Az ásvány lerakódás fel szí ne Csontképződési aránv í

év)

Az adatok 6 állat átlagát és a szórást (SEM) csoportonként mutatják.

* a kontrolihoz képest a p < 0,05, '-r a 10 pg/kg/nap PTHíl-34) dózishoz képest p < 0,05.

A szivacsos csontokban a képződési paraméterek legtöbbje (OS/BS, Ob.S/BS, OV/TVés MS/BS) a PTH(1~34) kezeléssel nőtt (5. táblázat). A 40 pg/kg/nap dózisban PTH(l-34) kezelt nyuiak összes paraméterei jelentősen nagyobb értékeket vettek fel, mint a két. másik csoportban íp < 0,01 mind a. kontrolinál, mind a 10 pg/kg/nap dózissal kezelt csoportnál). A esontkcpzödési arány (BFR/BS) a két másik csoporttal összevetve azoknál a nyálaknál szintén szignifikánsan megnőtt, amelyeket 40 pg/kg/nap dózissal kezeltünk (p < 0,0001 mind a kontrolinál, mind a 10 pg/kg/nap dózissal kezelt csoportnál). Bár a reszorpcíó (ES/BS és Oe.S/BS) mind a PTH(1 -34)-gye! kezelt, csoportokban, mint a kontroli csoportban megnőtt, mégis az erodált, felszín (ESBS) a kontrolihoz viszonyítva csak a magasabb dózissal kezelt csoportban mutatkozott szignifikánsan nagyobbnak (p < 0,001). Az oszí.eoid vastagságában (O.Th) a három csoport; között nem volt különbség. A felgyorsult turnover ellenére a szakaszos csonttérfogat (BV/TV) PTH(]-34) kezelés után nem változott, Tunneling reszorpcíót és peritrabekuláris fíbrózist egyék csoportnál sem tudtunk megfigyelni.

A csonttömeg mérések:

A femur középrégiójában a vBMD-t és a. BMC-t pQCT-vel állapítottuk meg, ami a 40 pg/kg/nap dózissal kezelt csoportban szignifikánsan nagyobb volt, mint a másik két csoportban (a kontrolihoz viszonyítva vBMD esetében p < 0,00.1, míg BMC esetében p < 0,0001, és az alacsony dózissal kezeit csoporthoz viszonyítva a vBMD esetében p < 0,05 és BMC esetében p < 0,01) (1A> ábra). A 10 pg/kg/nap dózissal kezelt csoportban a vBMD és a BMC szignifikánsan nagyobb, mint a kontroll csoportban (p < 0,05 mind a vBM.D~nél, mind a BMC-nél), Bár a femur középrégiójának csontterülete dózísfüggően nőtt, mégis szignifikánsan csak a 40 pg/kg/nap dózisnál nőtt (p < 0,05).

Az aBMD és a BMC a proxímális femurban dózísfüggően nőtt, amelyet kétsugaras abszorbciometnával mértünk (DXA vagy pDXA), Mind az aBMD-ben, mind a BMC-hen szignifikáns különbség mutatkozott a kontroll csoport és a 10 pg/kg/nap kezelt csoport között ip < 0,05), valamint a kontroll csoport és a 40 pg/kg/nap dózissal kezelt csoport között (p < 0,001) (1B. ábra), A három csoport csontterületi értékeiben szignifikáns különbség nem volt,

Összefoglalva, az 1, ábra azt mutatja, hogy a BMD (a csont ásványi sűrűsége) és a BMC (a csont ásványi tartalma) a femur kozéprégiőjában {kortikális csont.) (A) és a proxímális femurban (szivacsos csont + kortikális csont) (B) a PTH kezelt csoportúkban, mindkét dózisban, szignifikánsan nagyobb, mint. a ·< > φ » - >

' ' X « ♦ X ί » ♦ « » y ««ο · * * kontroll állatokban. A kezek nyulak femoráíis közép-régiójának kortlkális csont.területe magasabb dózisban szignifikánsan, nagyobb, rnint. a kontrolloknái. A csoportok között a proximálís femur csontterületében szignifikáns különbségeket nem találtunk.. Az adatokat a kontrolihoz, viszonyítva középérték ± szórásként adtuk meg, A *p < 0.05 értéket a kontrolihoz viszonyítva kaptuk meg. A p+ < 0,05 értéket a 10 pg/kg/nap PTt-bhoz viszonyítva kaptuk meg, pQCT-vel vizsgálva az ágyéki csigolya (.04) vBMD, BMC vagy csontterületi értékeiben a csoportok között nem volt különbség.

Biomecbanikai vizsgálatok:

A femur középrégiójának strukturális tulajdonságai, mint például a végső erő, a szilárdság és a működéskiesés dózisfüggök (2, ábra), A 2. ábra a PTH-nak a femoráíis középrégiö kortlkális csontjának mechanikai erejére és keresztmetszeti tehetetlenségi nyomatékára (CSMI) gyakorolt hatását mutatja he, A magasabb dózissal kezelt csoportban a strukturális és mechanikai tulajdonságok (nyitott jel) a CSMI szignifikánsan nőtt, míg az alacsonyabb dózisokkal kezelt csoportban a szilárdság is nőtt. Az alacsonyabb dózissal kezelt csoportban a kontroll csoporthoz képest a belső anyagi tulajdonságok közűi (sötét jel) csak a rugalmassági modulus nőtt jelentősebben, A rugalmassági modulus az alacsonyabb dózissal kezelt csoporthoz képest a magasabb dózissal kezelt csoportban szignifikánsan csökkent, A 2. ábrán az adatok az állatok átlagát és a szórást (SEM) csoportonként mutatják, a * azt jelenti, hogy a ρ < 0,05 a kontrolihoz viszonyítva; és a *+p < 0,05 a 10 pg/kg/nap dózishoz viszonyított, értek.

Az ebben a tanulmányban ólért eredményeket a 2, ábrán mutatjuk be, ahol az összes paraméter a 40 pg/kg/nap PTH(134)-gyel kezelt nyulakban jelentősen magasabb, mint a kontroll csoportban (a végső erőnél és a munkakiesésnél p < 0,01, mig a szilárdságnál p < 0,05). Az alacsonyabb dőzisü csoportban a szilárdság szintén szignifikánsan nagyobb volt. mint a kontroli csoportban (p < 0,05). A belső anyagi tulajdonságok közül a rugalmassági modulus a 40 pg/'kg/'nap dózissal kezelt nyulak csoportjában szignifikánsan kisebb volt, mint a 10 gg/kg/nap dózissal kezelt csoportban (p < 0,01). A mechanikai tulajdonságokban az ágyéki csigolyatestben a három csoportnál nem találtunk szignifikáns különbséget.

Akusztikus mikroszkópia:

Az akusztikus sebességben vagy’ a rugalmassági együtthatóban a bárom csoport között nem találtunk szignifikáns különbséget.

A kortikális csontnak a bioszintetikus hPTH(l-34)-re adott skeletális válasza magába foglalta az érett nőstény nyulak intakt hosszú csontjaiban mind az anyagi tulajdonságok közvetlen szabályozását, mind a biomechanikai tulajdonságok szabályozásának kompenzálását. A PTH(l-34) 40 mg/kg dózisban a csont. forgalmat és a kortikális porozitást növelte, valamint a kortikális csont rugalmassági modulusát csökkentette. Bár, a csökkent.

rugalmassági modulust a periosztális lerakódás és az endokoríikális felszínek növekedése sokkal jobban kompenzálták, ami végeredményben a nyallak kortikális csontjának mükodéskiesésében szignifikáns javulást hozott.

Az intakt nyulakat felhasználó tanulmányban az ágyéki csigolya szivacsos csontállománya a PTH(l-34j kezelés után nem változott, annak ellenére, hogy a. csont.forga.lraa bizonyítottan nőtt. A korábban alkalmazott oszteopéniás modell, ami az intrakortiká.lis újjáalakulást és a rövid újjáalakulást periódust a nyírlak gyors növekedésével és korai skeletális érésével (6-9. hónapra) együtt képviseli, a nyálak szelekciójának alapját adta egy olyan modellhez, mely a szakaszosan beadott P?H( 1-34) hatását vizsgálja. A nyulak szérum-kalcium, szintje széles tartományban változott (10-36 mg/300 ml), de ezek a szintek a táplálkozással felvett kalcium mennyiségével nem mutattak közvetlen összefüggést, ami a modell egy másik előnye lehetne. Bár egy hozzávetőleg 1 mg/ml-es átmeneti növekedést tapasztaltunk azokban a nyu-lakban. melyeket 40 gg/kg/nap dózissal kezeltünk, mégis az értékek mindig az ismert fiziológiás értékek tartományában voltak.

A jelen tanulmányban a bioszintetikus hP?H(l-34) 140 napig adva intrakortíkálisan a csontképzödést, valamint a perioszteáhs és endokortikális felszíneket növelte. Az alacsonyabb dózisokkal kezelt csoportban az intrakortikális Ac.E húszszorosára nőtt. Ez az alacsonyabb dőzisú csoportban a sípcsont kortikális porozitásúban kétszeres, míg a magasabb dózissal kezelt csoport48 bán hatszoros növekedéshez vezetett. Az akusztikus mikroszkóppal kapott adatok azt mutatják, hogy a humerusban a. csontanyag elasztikus tulajdonságai nem. változtak, ami arra utal. hogy a belső csontminöség normális. Ezért a porozitás növekedése a rugalmassági modulus gyenge csökkenésével magyarázható, méh’ olyan anyagi tulajdonság mérésén alapul mint a kortexen belüli tér,

A megnövekedett, kortikáiis porozitás a kompenzációnál magasabb szintet ért el, bár a magasabb dözisü csoportnál a síposom. kozéprég? ója bán mind a perioszteális, mind az endokortikális területeken az MS/BS és az BFR/8S értékek szignifikánsan nőttek, aminek eredményeként a csontterület szignifikánsan megnőtt- Ez növelheti a keresztmetszeti tehetetlenségi nyomatéket, ami a csont hajlítási merevségével arányos, ahogy az a fém orális középrégíöban bekövetkezik (2, ábra). Az alakban és anyagi tulajdonságokban beálló ilyen változások következménye az. hogy a kontrolihoz képest a femorális díafizis mechanikai ereje és szilárdsága javul, így a kortikáiis porozitás növekedése által kialakuló potenciálisa?! káros mechanikai hatások megszűnnek,

Következtetésként levonható, hogy·’ a PTH(l-34) kezelés után a csontforgalomban és a kortikáiis porozításban beálló növekedés a csontok perioszteális és endokortikálís felszíneinek együttes növekedésével jár együtt. E jelenségek kombinálása a femur keménységének és szilárdságának növekedését., valamint m ükodéskiesésének csökkenését eredményezte.

♦ Η *♦ * **♦<♦*♦ * * *

2, Példa

AzrhPTHíl -34) beadásának.......hatása........majmokban_a.......csont erősségének ős sűrűségének növelésére

Általánosan a vizsgálatokban nőstény, felnőtt (zárt növekedési lemezek) cynomolgus főemlőst (Λ/ucaca /ascicu/arfs) alkalmaztunk, melyek testtömege 2,77 ± 0,03 kg (átlag ± szórás). A majmokat bárom hónapig karanténban tartottuk, ezután a következő étrendet alkalmaztuk: 0,3 % kalcium, 0,3 % foszfát és 250 nemzetközi egység D~vitarnin/100 g táp, és ad lihiium. fluorozott vizet kaptak (1 ppm fluorid). A kalciumtartalom 1734 mg kalcium/2000 kalóriának felelt meg. Egyhónapos, fentiekben leirt étrend után az állatokat 21-22 tagú csoportokká, az álmütöttekre és a petefészek irtoítakra, osztottuk fel. Naponta egyszer hordozót tartalmazó injekciót adtunk be (ezek az álm ütött és a petefészek eltávolított kontrollok) vagy rhPTHfl34j-gye! kezeltünk, a petefészek eltávolítása után 24 órával 1 pg/kg (PTHI) vagy 5 pg/kg (PTH5) koncentrációban. Az állatokat vagy .18 hónapig (PTHI és PTH5) vagy .12 hónapig kezeltük, mely után a kezelést megvontuk (PTH1-W és PTH5-W). A tanulmányban alkalmazott csoportok felosztását a 6, táblázatban mutattuk be.

* >

6, Táblázat

A főemlősök kísérleti csoportjai

|Ál-petefészek irtott, 18 Álmütött hónap, hordozó

Petefészek irtott. hónap, hordozó

Petefészek irtott, 18 hónapj PTH1 1 pg/ rhPTH (1 -34) / kg/' nap

u.g/rhPT.H( 1 -34)/kg/nap, í

f : :: :::::/:://///://////: 0 : : : : : : :/ 0/ : :::: ::::/: <4<^: << :<; < : : : : : : :

fhónap horde

Petefészek irtott, hónap, 5 gg/rhPTH(l 34)/kg/nap ^r Petefészek irtott, hónap, 5 gg/rhPTH(l34)/kg/nap, hordozó hónap

PTH1 -W	21
OTU c~ i 4 A A	22

PTHS-W ól

1 zíü J

A szérum- és vizeletmintákat a hordozó vagy az rhPTH(I34) injektálás után 3 hónapos időközönként gyűjtöttük. Mindé* X gyök rhFTf-f(1··34) kezelt csoportban 5 majomnál ritkán farmakokinetikai vizsgálatokhoz mintát vettünk (a mintavételezés mindegvik időben 0 - 240 nercre vonatkozik, a ö., 7., 11. és a 17. hónapban). A kísérlet kezdetekor és 6 hónapos időközönként kettős energiájú X.~sugár abszorpciómé trióval (DXA) meghatároztuk a teljes csontváz és a gerinc (L-2 - L-4) csonttömegét; a középrégiókban és a dísztális orsócsontokban, valamint a tibía proxímális részében a csonttömeget perifériás mennyiségi komputer tomográfiával (pQCT) határoztuk meg, A esípöbiopsziákat a hisztometriához 6 és 15 hónappal később vettük ki. Az összes állatot elaltattuk 18 hónap után, A biomechaníkai vizsgálatokat az ágyéki csigolyán (L--3 - L-4), a combnyakon, a numerus középrégíón és a femur diafizís kortikáíis csontján végeztük (a méréseket a 7, táblázatban tüntettük fel), A hagyományos statikus és dinamikus hísztometriát a hűm erű s középrégióján, az L-2 ágyéki csigolyán, a combnyakon, a femur középrégiöján, az orsócsont közép és dísztális régióin végeztük el (a méréseket a 11, táblázatban mutattuk be), A kezdeti statisztikai analíziseknél mindegyük csoportot a hordozóval kezelt petefészek eltávolított csoporthoz viszonyítottuk. A dózisfüggés megállapításához, a megvonás hatásához, a végső kölcsönhatások és a változások megállapításához az adatok további megfelelő analízise a szakemberek számára a. szakirodalomból jól ismert, Az összes vizsgálatot a szakirodalomban ismert eljárásokkal végeztük.

Bizonyos kísérleti szubjektumoknál a. humerus kortikáíis * : * X : « * * « 4 ·* 4 » « « » * * « 4 ♦.».** ♦ * * 4 Φ 4 4 ♦ ♦ * csontot, hisztometriávái és polarizált Fouríer transzformációs infravörös mikroszkóppal vizsgáltuk meg. A Fouríer transzformációs infravörös mikroszkópot az ilyen mikroszkóp kezelési utasításának megfelelően használtuk.

A 3D-s végeselem modellrendszerrel végzett vizsgálatok:

A 18 hónapig PTH-val kezelt majmok csigolyájáin a 3D-s végeselem modellrendszerrel végeztünk vizsgálatokat. A petefészek eltávolított (n=7) és a PTH csoportok (n^s::7) kivágott L-5 csigolyáit 50 %-os etanol/sóoldatba tettük, és 500 pm-es vastagságban mennyiségi komputertomográfiával sorozatletapogatást hajtőt tünk végre (QCT, Norland, Ft. Atkinson, Wí), 70 x 70 pm-es képpontokkal. A 500 pm-es keresztmetszetek mindegyikét a térfogati csontásvány sűrűségre (BMD, mg/cc), a csontásvány tartalomra (BMC, mg), a keresztmetszeti területre (X-terület), a szivacsos csonttcrfogatra (BV/TV), a trabekuiáris vastagságra (Tb.Th) és a kapcsolatokra nézve (csomópont sűrűség, feszítést analízis) analizáltuk. Mindegyik sorozatletapogatás képpontját egy 490x490x500 pm-es háromdimenziós kepeiemre (voxel) átlagoltuk, A sorozatletapogatást tríanguláris felszíni hálón helyeztük el, amelyet, mindegyik csonthoz úgy hoztunk létre, hogy az úgynevezett marching cubes” algoritmust alkalmaztuk [Lorensen és Címe: “Marching cubes, a high resolution 3D surface construction algorithm. Computer Graphics, 21, 163-169 (1937)}, Ezután az összes felszíni háló simított változatát használtuk fel a tetrahedrális 3D-s végsöelem modell kialakításához.

* ¢,¼ « * * a « X ♦ χ ♦ ♦ ♦ » « *^Λ Λ * * # « ♦ * » * X » * **

Az összes tetrahedrális elem Yonng-féle moduluséit, az eredeti voxel--sűrűségből és a majmok femorális dialíziséből nyert kortíkális csontőrleményének anyagi tulajdonságaiból származtattuk. Mindegyik tetrahedrális hálót úgy forgattuk, hogy mindegyik csigolya alja síkban helyezkedett el, A lineáris elasztikus stressz analízisét ezután az összes L-5-ön végrehajtottuk, melyben 100 N~os terhelési eloszlást alkalmaztunk a felszíntől a centrumig, az alsó síkra merőlegesen, miközben az alsó felszínt a terhelés irányában rögzítettük.. Az eredményűi kapott axiális feszülés kontúrjait kiértékeltük, ahogy’ azt. a BMD eloszlásoknál is megtettük, és a PTH kezeiteket, és a petefészek eltávolítottakat: egymás között 0sszebasonHtott.uk, Ennél a felbontásnál a voxelek denzitása a lágy·’ szövettel szemben a voxel kitöltöttségétől függ.

A bemutatott különbségek mindegyike statisztikailag szignifikáns, p < 0,05. A kísérletektől függetlenül mindegyik állat, testtömege 4 Ah - 9%-os gyarapodást mutatott.

A szérum és a vizelet, vizsgálata:

Az összes petefészek irtott majomban a szérum ösztradiol szintek a 3 - 18, hónapban 5 Pg/ml alatt voltak. Amikor a kalcium bomeosztázís méréseket az áimütött állatokkal összehasonlítottuk, akkor a petefészek eltávolított kontrollok szérum kalcium- és foszfát-szintje, valamint az ] ,25-dihidroxivi.tamin-D szintje alacsonyabb volt, de az utolsó injektálás után 24 órával mérve az endogén ΗΓΗ-tól a vizelet ciklikus ad enozin-monofoszfát (cAMP), a vizelet kalcium, a vizelet kreatinin, vagy’ a szérum urea-nitrogén nem különbözik. Az rhPTH(l -34}~gyel kezelt állatok a petefészek eltávolítottakhoz viszonyítva alacsonyabb szérum foszfátot, alacsonyabb endogén PTH-t, és magasabb 1,25dihidroxívitamin-D-t és vizelet cAMP-t mutattak, A szérum csontképzödését. jelző vizsgálati módszer azt mutatta, hogy a petefészek eltávolított majmok szérumában az összfoszfatáz (ALPI és az oszteoklasztín az álműtőttekhez képest kevesebb, és az rhPTHfl-34) a szinteket az álműtöttek szintjére állította be, A esontreszorpció biológiai markereként a vizeletbe ürített Ctelopeptidet (Crosshaps) hasz-náltuk fel, amit a petefészek eltávolított kontrollokhoz képest az rhPTH(.1-34} nem befolyásolt.

A csonttömeg:

A P?B(I34j a teljes skeletális csonttömeget, amit a teljes testi BMC-ben fejeztünk ki, jelentősen megnövelte (3, ábra}. A gerinc ásványi sűrűsége (BMD) a petefészek eltávolított kontroliokban 18 hónapig stabilis maradt, míg az álmütött kontrollok az alapvonalhoz képest hozzávetőleg 5 %-os növekedést mutattak Í4A--4C. ős az 5A, ábrák). A rhPTH(b-34) a gerinc BMD-t 7 % - 14 %-kai és az egész test csontjainak ásványi tartalmát (BMC, 3. ábra} az. alapvonalhoz képest 6 %-ba.n növelte (4A-4C, és az 5A, ábrák}. A gerinc ásványtanaim a szintén megnőtt (5A, ábra). Az rhPTH (1 -34)-gyei kezelt főemlősökben ezen növekedés nagyságrendje sokkal nagyobb volt, mint a petefészek eltávolított kontroliokban, és a (PTlhgyel összevethető vagy a (PTH5)-öt meghaladó volt az álmútöttekkel szemben. Az rhPTH(I-34) az orsócsont *r közép és dísztális régiójának BMD-jét nem változtatta meg. A PTH5 csoportban a középrégiő keresztmetszeti területe 7 %-ka.l nőtt. A proximális tibia esetében a keresztmetszeti terület nem nőtt, de az rhPTH(l-34) BMC-t és a BMD-t a petefészek eltávolított kontrollokhoz képest megnövelte, A gerincben és a combnyakban hat hónappal a kezelés megvonása után a BMD és a BMC magasabb maradt., mint a petefészek eltávolított kontrollokban, miközben a numerus kortikálís középrégiója nem változott.

A csontéról:

Az rhBTB(.l-34) a csigolya erőt (F_v) 43 %~kal növelte (7. és 3, táblázatok és az 5B. ábra), Az rhPTB(l~34) a combnyak erőt (f_w) 12 %-kal növelte (7. és 9. táblázatok, és a 6A, ábra). Az rhPTH(J34) a humerus középrégiö kortikálís csontját (7. és 10. táblázatok). vagy a femerális dialízis gépi mintáinak tulajdonságait nem változtatta meg (7. és 9« táblázatok és a 6B, ábra), ha ezeket az értékeket a petefészek eltávolított kontráitokkal vetettük egybe. Az rhR?H(.1- 34)~gyel kezelt állatokban 12 hónapig és a kezelés megvonása után 6 hónapig a csontéra mérések szignifikánsan magasabbak maradtak mint a petefészek eltávolított kontroliaknál (7-10- táblázatok, az 5B. és a 6A, ábrák).

7. Táblázat

A negyedik, és az ötödik ágyéki csigolya (L-3 és L-4) a numerus középrégió, a proxímáiis combnyak és a femorális hajlítási minták változóinak ismertetése

Változó

Ágyéki csigolya. L-3 és L-4 A

mm

Keresztm etszeti terű 1 et

E, >>

r W

E~

I umerus középrégió

N

N/mm

Mpa

Mpa mm

A 0,2 %-nál kapott erő Az erő -áthelyeződés görbe lineáris részének meredeksége (szilárdság) Kapott stressz

A Young-íéle modulus

Á konikálís vastagság

F_u md./U

N-mm

N Í A minta maximális visszatartó ereje

N/mm [Az erö-áth elveződ és görbe lineáris részének meredeksége (szilárdság) Az erő-áthelyeződés görbe alatti terület fU~ mükődéskiesés)

7, Táblázat (folyt.)

A negyedik és az ötödik ágyéki csigolya. (L-3 és L-4) a humerus középrégíó, a proximális combnyak és a femorálís hajlítási

♦ * ♦ φ φ >

« » V « Λ

Φ Φ kw φ ·> Φ

Φ « Φ « ν * Φ * χ

8. Táblázat

Biomechanikai erömérések a petefészek irtott főemlősök gerincében 18 hónap után (L-3 és L-4 ágyéki csigolyák.)

Rövidítések;

OVX ~ petefészek irtott; PTH1 rbPTH(l-34) 1 pg/kg 18 hónapig; PTBI-W ^::: a 12 hónapos 1 pg/kg rhPTH(l~34} kezelés után a kezelés megvonása 6 hónapig; PTH5 ~ rhPTH (1 -34} 5 pg/kg 18 hónapig; PTH5-W ^::: a 12 hónapos Spg/kg rhPTH{l-34) kezelés után a kezelés megvonása 6 hónapig, a a változó leírását lásd a 4,1, táblázatban, b a csoportok adatait az átlag ± szórás formájában adtuk meg.

ö az OVX kontrollokhoz viszony ítva statisztikailag szignifikáns (p < 0,05).

s az álmütött kontrollokhoz képest statisztikailag szignifikáns fp < 0.05).

9. Táblázat

A femur dialíziséből az egyenlő méretű hajlítási minták biomecba.nikai mérései, és a 18, hónapban a petefészek irtott főemlősök combnyak erejének, hiomechanikai mérései

6Ö

Rövidítések:

OVX ~ petefészek irtott; ΡΤΉ1 ^:::: rhPTHÍ 1-34) '1 pg/kg 13 hónapig; PTH1-W - a 12 hónapos 1 pg/kg rhPTH{l~34) kezelés után a kezelés megvonása 6 hónapig; PTH5 rhPTHÍ 1-34) 5 Pg/kg 18 hónapig; PTH5-W ^:::: a 12 hónapos 5pg/kg rhPTH(l-34) kezelés után a. kezelés megvonása 6 hónapig, a a változó leírását lásd a 4,1 < táblázatban.

b a csoportok adatait, az átlag + szórás formájában adtuk meg.

a az OVX kontrollokhoz viszonyítva statisztikailag szignifikáns (p < 0,05), s az álm ütött kontroliakhoz képest statisztikailag szignifikáns (p < 0,051,

10. Táblázat

A petefészek irtott, főemlősök humerus közeprégíö kortikálís csontjának hiomechanikai mérései

Változó í Alm ütött (egységű ovx I PTH 1 kontroll 1

PTHi-W

PTH 5

PTH5-W

l.(mm)

F,>

1,74 ±{1,63 + {l,68+jl,66 +11,80 + 1,72 ±

0,04» |oo5 ^!0,Q4^b Ío,O3^s' 10,03 10,04 '25 + 26

636 + 26 1654 + ~í. oa +s JL \.u •Ί707 ± 24 I >ii\^! /mm

601 ± 23 1520 + 26 544 + 573 ± 20 548 ± 573 ± 24

U(mJ) U797 ±

123	| 18
1542 +11641	1751 +Í1804 .....................1________

1775 ♦ « x «« «*: * «

137

ϊ 99 3 13

Rövidítések:

OVX - petefészek irtott; PTH1 - rhPTH(i-34) 1 pg/kg 18 hónapig; PTH1-W ^:::: a 12 hónapos 1 pg/kg rhPTH(l~34) kezelés után a kezelés megvonása 6 hónapig; PTH5 ~ rhPTH(l~34) 5 pg/kg 18 hónapig; PTH5-W ~ a 12 hónapos 5pg/kg rhPTH(l-34) kezelés után a kezelés megvonása 6 hónapig, a változó leírását lásd a 4,1. táblázatban.

a csoportok adatait az átlag ± szórás formájában adtuk b

meg, o az OVX kontrollokhoz viszonyítva statisztikailag szignifikáns (p < 0,05), s az álmütött kontrollokhoz képest statisztikailag szignifikáns (p < 0,05b

A csőrit, hisztomorfometriája:

Bár a esontforgalom aránya a petefészek eltávolítottaknál nagyobb volt, mint az álm ütött kontrolioknál, mégsem volt szignifikáns különbség a esípöesúcs csonttérfogat vesztésében. Mivel a 6, hónapban adott tetracíklín jelölést számos állatban nem tudtuk kimutatni, ezért ebben az időpontban csak a statikus paramétereket. mértük. A statikus és a dinamikus hisztomorfornetriaí adatok a 15. hónapban azt mutatták, hogy a petefészek eltávolítottakkal szemben az rh.PTH( 1-341 kezelés a szivacsos csontterületet a reszorpeió növelése nélkül úgy növelte, mint a petefészek ♦ φ « * V >» * ♦♦·«.«· « * H * » · ♦ eltávolított kontrolloknáh A csontképződésí arány az rhPTH(X-34) magasabb dózisainál erőteljesebben nőtt. Bár a szivacsos csont a petefészek eltávolított kontrollokboz képest megnövekedőit maradt az rhPTH(i-34) kezelés megvonását kővető 12 hónapban, mégis a esontképzödés és a reszorpeió a. petefészek eltávolított kontrolloknak megfelelően visszaállt, és a csontforgalom az álműlőttekhez képest magasabb maradt. Az rhPTH(i-34) az elmeszesedést. az aktivációs gyakoriságot vagy az újjáképzödési periódusokat nem befolyásolta, Az egyedi multíeelluláris egységeken (BMU) alapuló csontegyen súlyban a reszorpeió és a képződés között nem volt különbség. Összegezve az rhPTH( 1-341 a szivacsos csontot szelektív csontképződéssel megnövelte.

A humerus kortikáiis csontjában, ahol az rhPTH(l -34) a BMD vagy a csonterő méréseket szignifikánsan nem módosítja, az rhPTH(l-34) a perioszteális, az endoszteális és az intrakortikális kompartmentekben változásokat stimulált (11, és 12, ábrák). Bár a teljes terület vagy a velöterület között a csoportok között nem volt különbség, mégis az rhPTH(b34) a kortikáiis területet meg-növelte, és a PTH3 valamint PTH5-W csoportoknál szignifikánsan több kortikáiis csont volt. ami arra utal, hogy az erőm érésre szolgáló keresztmetszeti tehetetlenségi nyomaték megnő, A területben bekövetkező növekedés mind a perioszteális, mind az endoszteális felszínek képződési növekedésének tulajdonítható (7, ábra).

Az áímütöti kontrolloknál és a PTH5-W csoportoknál a perioszteálís elmeszesedés csökkent, összevetve a petefészek el távoliι ♦ * >

* ♦ χ * ♦ » * + tott kon troliokkal és a többi rhPTHí 1-34)-gyei kezelt csoportokkal. Az endokortíkális elmeszesedési felszínek szignifikánsan nagyobbak a petefészek eltávolított kontrolloknál összevetve az álmütöttekkei és az rhPTH(I ~34}~gyel kezeitekkel, míg a petefészek eltávolított kontrollok értékeinél nem voltak magasabbak. A petefészek eltávolított, állatoknál az íntrakortikális újjáalakulásba!·) nem volt több reszorpeiós tér, és az aktivációs gyakoriság a petefészek eltávolítottaknál, a PTHI és a ΡΤΉ5 csoportoknál nagyobb volt, mint. az álmütött kontrolioknál vagy akár a megvonásban résztvevő csoportnál. Az álmútöttekbez képest a petefészek eltávolítottaknál a jelölt oszteonok egységnyi területre eső száma szignifikánsan több volt, és az rhPTH(l-34) ezeket, az értékeket, a petefészek eltávolított kontrollok, értékeinél szignifikánsan magasabbra nem növelte meg.

Az intrakortíkális porozitás az álmútöttekbez képest a petefészek eltávolítottaknál nagyobb volt, de a petefészek eltávolított kontrollok és a PTHI között nem volt különbség. A PTH5 és a PTB5-W a porozitást a petefészek eltávolított kontrollokhoz képest magasabbra emelte. A nyulakkai kapcsolatos tanulmányok, amelyek arra a hipotézisre utalnak, hogy a porozitás növekedés a kortikábs csont növekedésével együtt jár, az rhPTH(I -34)-gyei kezeit csont biomechanikai tulajdonságainak fenntartásához strukturális választ adhatnak. A petefészek eltávolított és más csoportok között a következőkben nem voltak különbségek: képződési periódus, oszteoid szélesség, falszélesség vagy a 18. hónapban az oszteoid érése.

* ♦ ♦ * * ♦ ♦

Összefoglalva, a petefészek eltávolított kontrolloknái az alkalmazott rhPTH( 1-341 dózisokban a csontforgaiom arányai között. nem voltak különbségek. Az álműtött kontrollok kisebb csontforgalmi arányt mutattak, mint akár a petefészek eltávolított kontrollok, akár az rbPTH(l~34)-gyel kezelt állatok. Ha az rbPTH(l-34)-et 6 hónapra megvontuk, akkor a csontforgalom arányai szignifikánsan csökkentek, de a BMD és a. bioniecbanikai erő mért értékei magasabbak maradtak, mint a petefészek eltávolított kontrolloknái. Az oszteoid vastagság és érési idő normál értékei intrakortikálísan az összes csoportnál azt jelzik, hogy a kezelés az elmeszesedési folyamat normális időzítésére nem hat károsan. A falvastagság normál értékei azt jelzik, hogy az egyedi BM.U szinten a kezelés a reszorpció és a csonfképződés közötti normális egyensúlyt nem változtatja meg.

11. Táblázat

A burnerus kortlkális csontméréseinek bisztomorfometrikus változói

Változó*’ /Egység I LeírásAe.F | ciklusok/ (aktivációs gyakoriság év

A esontképzödés aránya az endokortikálís felszínre viszonyítva

A esontképzödés aránya a períoszteális felszínre viszonyítva A esontképzödés arány a

6S * « 4 X χ « * « » k

X 4 « 4 « « λ « 4 Μ # X « « * ««

KP |nap

L On. N/ Ct.A | # / mrm e sonttérfogatra viszonyítva Kíal aku lási i döszak A fluorokrómraal jelölt oszteonok száma egységnyi kortíkálís területen

1. Táblázat (folyt.)

A humerus kortikális csontméréseínek hisztomorfometrikus változói

Változó»	i Egység | beírás
MAR	i pm/nap j Asványlerakódási arány,

N4AR.Ee

MAR.Ps

MS/BS.EÍc

MS/BS.Ps

O.Wi pm/nap pm/ nap íntrakortikálís Ásványleraködási arány, endokortíkáli s fel színen pm

Rs.N/Cl.A # /mirri

Ásványleraködási arány, a perioszteális felszínen

Elmeszesedö endokortíkáüs felszín, a. teljes endokortíkáüs felszínre normalízálva ___ _

Elmeszesedö perioszteális felszín, a teljes perioszteális felszínre v«’ A normalízálva öszteoid szélesség

A reszorpciós terek száma a kortikális terület adott egységén Oszí eonáh s fa 1 vastagság

I Öszteoid érési arány

Porozitás, a terek által elfoglalt csontterűletek %-a

í Csontterület, a perioszteális felszín i teljes területe _ _

Kortikális terület, a perioszteális felszín csontterülete (beleértve a porozitást)

A velöüreg területe

A nómenklatúrát a Journal of Boné and Mineral Research67 * 44. * «X

4 * 4 ♦ * *

X 4*4 ♦*

X 4 *»44 V Μ * 4 .4 Λ .4 4 « » ν· ben ajánlották (1987), $

«5 <Ν ex y-:

u ο

te

Á5 <6

Λ-<

)—$ '!52 ;n>

*vte “te-S &s '©

5, -x

6, '©

N2 $o te y;

yy c

©

E te <0 y?

te ©

^:cj ü-x<

4~>

q

0Í íxy·» íí r*· _t »v*X w

<ti

111 i d'S « V*·»'

V*>

o <í*í

Ni ©

V te © Ni © ,'^x- te

Cl, q

te

Z3

US rá e

• i-J $«

O rm£<

3ö £

•o

- ........

öfi

Ό !~X

CX «V :O <D

4Z sC

y.s

IS

T e>

a

M o

•w 'ζ$

4«;

<-χ·χ <y

4Z é

n:

e +a/ &

ex sS ex ö5 c

•o <

co

N

SS:

£, ss '£7>

'Cö h

&>

U-kx u

£ o

<0

« « X * * * . » ** ♦ *»* * >

** « · ♦* in :>·£**......

£**>$ ex be • p«x ex ss £

Ό <n

SS

V*»·» iSí <u

-Z «

•ss <-»

6S o

‘w

G «

'05 fW <x u

4>

4é5

G £

•s!

<5

7S

N

0>

co 'SaX»”

U'Sf'S·* {*«**<

£*Ml íx w

XsS

W &

SS £

’Ö f“>

r;

-i p

jx u

N .sy*.

e~>

!

3x fcr

UX $~>

**Xm to (Λ

O ex í~í

Ό

C4

SS &0

CX

SS £

'C

A«

X’ xo

4*5

Ίϊβ

A*<

m

A f

y*X

JwX*J megvonása 6 hónapig.

a az OVX kontrollokhoz képest statisztikailag szignifikáns (p < 0,05

	(ifi s >*< n 85 «$
	-©
rí
<8	au
í*\	$>
+.4
>~x
	·>:·:/
	<**!
	'0
	^«X ::
>«*· ::	Ό
	!\S
«5	V5
	¥W
Vs ........	&P
	<53
:: siwz	*•4
>«$
5Ö	>4
'9	d
·>**
ΙχΛ ......	•φΜ.’ <:
	Sí
s	: : : : : ?s ..........Sk· Χ'
Q	<8
φ—*
	'U
>
	s

« ♦ ♦ *

X X « « κ»»ν * « φ»» * *

A hisztomorfometriával és a polarizált Fourier transzformációs infravörös mikroszkóppal kapott, eredmények felfedték, hogy a PTH kezelés megvonása az öreg csont (nagy kristályokat tartalmazó) fiatal csontra (a kristályok a kisebb mérettartományban vannak) történő kicserélésével és a kezdő kristályosodási testek érésével a csont minőségét növelte. Továbbá, a PTH kezelés megvonásakor a majmok, melyeket alacsony dózissal kezeltünk, egy további előnyt mutattak, mivel a mátrix optimálisan elmeszesedik, és a kezdő kristályosodási testek őrnek. A hisztornorfometriából és a polarizált Eourier transzformációs infravörös mikroszkópiából származó eredmények egy nem várt jótékony hatással vannak a kortikális csont minőségére, mivel az ehneszesedés és az érés optimális.

A 3D-s végeselem modellrendszerrel végzett vizsgálatok;

Az h-5 500 pm-es középlemezének vizsgálata PTH-nál a

BMD-ben 21 %-os növekedést mutatott, összevetve a petefészek ch.ávohtottakkah ami az BMC-ben bekövetkező 27 %-os növekedésnek köszönhető, miközben a keresztmetszeti terület nem változott. A PTH-böi a centrum analízise BV/TV-ben 73 '%-os növekedést mutatott, ami a petefészek eltávolítottakhoz képest a Tb.Th 30 %-os növekedésének és a Tb.N több mint 37 %-os növekedésének tulajdonítható. E régió kapcsolatainak analízise a PTH csigolyában nagyobb mint 140 %-os csomósűrűséget (csomó/ szövet.-térfogat) és 286 %-nál nagyobb csomó-csomó támasztást mutatott.

A PTH-nál a csont voxel-sűrűség hisztogram-megoszlási analízise az alacsony sűrűségű részben csökkenést (0-355 mg/ cm³), a közepes sűrűségű részben (356-880 mg/ cm³) növekedést, és a magas sűrűségű részében kis hatást mutatott (887-1200 mg/cm³}, összevetve a petefészek eltávolítottakkal (8. ábra), A legmeglepőbb a kortikális osont kom partmentben a 6 hónapos kezelés megvonását kővetően a nagyobb csont voxelsűrűség váltás volt (8, ábra).

A vertebráüs csontelemeket, (voxelek), melyek ÖMD értéke bizonyos tartományában esett, kiszámoltuk. A kővetkező BMD tartományokat választottuk: alacsony BMD, 0-300 mg/cm³; közepes BMD, 300-700 mg/cm³; magas BMD, 700-1000 mg/cm³; és kortikális BMD, >1000 mg/cm³ (13. táblázat). A petefészek eltávolított kontroliakkal összehasonlításban a PTH kezeiteknél az alacsony BMD térfogat szignifikánsan csökkent és a közepes BMD csont-térfogat nőtt, A PITI megvonása után a közepes BMD csontban csökkenés és a magas BMD csontban növekedés mutatkozott, ezek a tények arra utalnak, hogy a közepes BMD osont sokkal sűrűbbé vált.

♦ ♦ X ♦ ♦ » « * « > X «

13. Táblázat

A BMD értékek alapján csoportosított L5 csigolyaiérfogatok szazaié kr j Kezelés (alacsony j közepes BMD(%1 |BMD(%) magas

BMDf%)

Kortikális

...........%)

Petefészek irtott:

ptw ...........

pth-w

30,4 ± 2,2

ΤτϊτΊΓϊ'λρ 'ÍzTTTtF

48,7+1,6 í 19,9 ± 1,2 |0,9 ± 0,3

58,9 ±1,9* [22,8 ±2,7

ÍGjIIJ.......27/οΤΪΛ*·’

0,6 ± 0,3 oTsToJ statisztikailag különböző (a Fischer-fcle PLSD teszttel p <

O, UOí.

14. Táblázat

Az L,5-os csigolya középszintjének BMC-je és a vertebrális effektív feszülés i Kezelés i petefészek irtott

I'pth·..................

iPTH-W

BMC (mg) ( ,2 x i,0

Effektiv feszülés (n-íészülés) 7θΤΤ64

47,4+1,5* 1447 ±36*

ÍÍF+To*..........)539 ± 34* * statisztikailag különböző (a Físcher-íéle PLSD teszttel p < 0,05)

A 8. ábrán összegzett adatok azt mutatják, hogy a 18 hónapos PTH kezelésre a eynomoigus majmok. L-5 csigolyája a csonttömeg, a trabekulárís vastagság és a trabekulárís kapcsolatok növekedésével válaszol, amely a csigolya külső dimenzióinak (Xterűlet) széli hatásaival jár. Az L-5-ben a csontelemek megoszlási analízise azt mutatta, hogy az erősen elmeszesedett csontrégiók változnak legkevésbé csontszklerózis fellépte nélkül. Inkább, a trabekulárís csont az, mely a PTH-ra leginkább választ mutat, A BMD átmenet, az axiális feszülés alapvető csökkenéséhez vezetett, ami mechanikai javulásra utal. Ahogy? azt a PTH nisztogramokban és a petefészek eltávolított BMD-nél világosan megmutatkozott a PTH a magas sűrűségű voxelek jelentős befolyásolása nélkül az alacsony sűrűségű esont-voxeleket közepessé változtatta,

A 2. táblázatban összegzett adatok azt mutatják, hogy a BMC a esígolyaközép teljes egészében a PTH kezelés hatására szignifikánsan megnőtt és a PTH-nak a 6 hónapos megvonása után is még jótékony hatása maradt. A csigolyában az átlag mechanikai feszülés a PTH kezelés hatására 36 %-kal csökkent és a PTH megvonása után az ÖVX-nél 23 %-kal kevesebb maradi. Ez a tanulmány azt mutatja, hogy a PTH kezelés megvonása 6 hónapig nem vezet az újonnan képződő csont reszorpciójához, hanem a közepes és a magas sűrűségű csont jótékony újraeloszlását eredményezi. A csigolyában az 'üjraeloszlás folyamatos feszülés csökkenéshez vezetett, és így a mechanikai funkciók javultak.

A főemlősökön végzett tanulmány azt mutatja, hogy a PTH más csontra ható gyógyszerek beadása nélkül a kortíkális és a «

X ♦ szignifikáns elvesztését, legalábl trabekuiáris csontra jótékony hatással, van, mivel a teljes szkeletális csonttömeget növeli. Továbbá., a PTH kezelés megvonása nem okozza a PTH kezeléssel kapcsolódó jótékony hatások 2 űjjáalakulási cikluson.

keresztül.

A csont aktivitásának vizsgálatára szolgáló más pótmarkereket is felhasználtunk, és ezek vizsgálatai arra utaltak, hogy a csonttömegben állnak be változások. Bár az emberekkel és a főemlősökkel kapcsolatban közzétett adatok az mutatják, hogy’ mind a esontképzödés, mind a reszorpeiós markerek nőnek, ami a csontforgalom aktiválásának felei meg, például a korai menopauzában vagy' az aktív betegségekben, a magas csontforgalmat a csontvesztés jelzésének tartják, A serdülő korban az érés alatt az emberi csontozatban megfigyelt magas csontforgalom kevésbe tanulmányozott, de a csonttömeg anabolikus tömegnövekedésével kapcsolatos. A jelenlegi szakirodalom szerint a csontritkulás gyógyszeres kezelésében az ilyen jelenség teljesen váratlan. így, a csonttömeg és a csonterő növekedésének szempontjából a csontforgalom markereinek növekedése a PTH ismert, anabolitikus hatásával ellentétben van, ahogy' azt a jelen találmány adatai mutatják.

A eynomolgus majmokon végzett 13 hónapos tanulmány adatai a következő váratlan megfigyelésekhez vezettek:

- a teljes csontváz szignifikáns tömegnövekedése,

- a combnyakban a csonttömeg és a csontcrö szignifikáns növekedése.

♦ ♦ ♦ » ;φ...... Λ X * ........

« « * Φ

Φ Λ X Φ φ * ι <« Φ Φ · V *

- A trabekuláris csont javára a kortikális· csontokból történő lopás'' nem nyert bizonyítási. A csonttömeg és a csonterő növekedése mind a kortikális (combnyak), mind a. trabekuláris csont (ágyéki csigolyák) területein statisztikailag szignifikáns volt; A szegényes kortikális csontrészeknél (femur középtáji dialízis} egy olyan irányvonalat tapasztaltunk, hogy a PTH a petefészek eltávolított kontroliokhoz képest a csonttömeget és erőt stabilizálja vagy gyengén növeli.

- A petefészek eltávolított majmokban (és az embereknél) a csontmarkerek változásai a PTH csontvázra gyakorolt jótékony és anabolikus hatását nem tükrözik, A jelen tanulmány szerint a főemlősök testfolyadékainak használata egy új és jobban értékelhető .markeregyüttes kifejlesztését tesz lehetővé.

- A kezeléssel nyert csonttömeg és a csontért) megtartását a kezelés megvonása legalább két újjáalakulást ciklusig biztosítja,

Ez a PTH-val végzett főemlős tanulmány a szakirodalomban közzétett rhesus és cynomolgus majmokon végzett tanulmányoktól abban különbözik, hogy a statisztikailag szignifikáns különbségek kimutatásához nagy mintaszámot alkalmaztunk, melyet az előző kisebb tanulmányokban nem tettek; a kontrollok között mind petefészek eltávolított főemlősöket (amit a közzétett tanulmányokban használtuk) és álmütött, de sértetlen főemlősöket is használtunk. Az utóbbi kontroll-csoportról a korábbi tanulmányokban nem számoltak be, így a PTH néhány jótékony hatását és bizonyos álmütött konfrollszintek helyreállását, a petefészek eltávolított állatok értékeivel összevetve, először sikerült

Φ φ « felmérnünk.

Az éreti, vad, petefészek eltávolított (OVX) cynomolgus majmokon, Macaco /dscícutorís, az rkP?H(I-34}-gyel végzett 12 hónapos majd ezután 6 hónapos kezelésmegvonásos, valamint a. 18 hónapos kezelések hatékonyságot és biztonságot nyújtották. Az rhPTHÍl-34} a gerinc és a combnyak tömegét a petefészek eltávolított kori troliokhoz képest szignifikánsan magasabb szintre emelte, mely szint egyenlő vagy magasabb, mint az álmütöttek szintje. Az rhPTH(I~34)~gYe1 kezelt, petefészek eltávolított majmoknál a kalcium homeosziázis mérések (szérum kalcium, foszfát és .1,25'diludrox.iviiamin-í.>) az álműtottek szintjére történő visszatérést mutatták. A szérum, a vizelet és a hisztomorfometriás mérések, melyeket a csontforgaiom megállapítására használtuk, azt mutatták, bőgj·’ az rhPl'H(l-34) a kialakulás! arányt olyan szinten tartotta, mely a petefészek eltávolított kontrollokkal egyenértékű vagy azoknál magasabb, míg a csont reszorpeiö biomechanikai markerei az álmüfött kontrollok, ezen értékeivel megegyeztek. A 18 hónapig az rhPTH(l-34)«gyel kezelt állatok mindegyt kében a íarmakokinetikai mérések időben nem változtak, és az rhPTH(l-34) felhalmozódása, nem ment végbe, A 18 hónapos kezelés után hiperkaicémia fennmaradására vagy a vese károsodására nem találtunk bizonyítékot. Az elmeszesedés változásában vagy az újjáalakulást időszakban változás nem volt. Az rhPTH(Í-34j kezeléskor megfigyelt nettó skeletálts ásványi tartalom nyereség a megnövekedett csontképződési aránnyal magyarázható és ennek a esonü’elszin képződésre és a ** « χ «...... X: Μ : *

A ♦ * * * « * ♦ .♦ « ♦ * <«*«««« y ♦ csontreszorpeiőra csak kis hatása van, vagy egyáltalán nincs. A klinikailag fontos helyeken, mint például a gerinc, a combnyak és a proximális tihia, a csont ásványi tartalmában, a csont ásványi sűrűségében és a bio-mechanikai erőben, beleértve a keménységet és a szilárdságot, szignifikáns növekedés mutatkozott, .A felkarcsont és az orsócsont középrégiójának kortíkális csontforgalmi aranyat az rhPTHfl-34) megnövelte, de akár a petefészek eltávolítottakhoz, akár az állműtötf kontrollokhoz képest a csonttömeget, és a biomechanikai erömérési értékeket szignifikánsan nem változtatta meg. Bár a kortíkális vastagság és/vagy a kortíkális csontterűiet az erő és a szilárdság mérésére szolgáló keresztmetszeti tehetetlenségi momentum növekedésével összhangban volt, A kortíkális osontok belső anyagi tulajdonságaira az rhPTH(l-34j-nek nincs szignifikáns hatása, Az endokortikális csontképződés stímulálódott, így a kortíkális szélesség és az intrakortikálís porozítás megnőtt. Úgy látszik, hogy ezek a porozitási változások a osont rugalmasságának fenntartásáért felelősek.

Azoknál a majmoknál, melyeket 12 hónapig rhPTH( 1-341val kezeltünk, majd ezt követően a kezelést 6 hónapig megvontuk, a gerincoszlop és a combnyak csonttömegében és a csonterejében egy kisebb, de mégis szignifikáns nyereséget, tapasztaltunk. A megvonás után a felkarosont és az orsócsont középrégíó kortíkális csontjában szignifikáns hatást nem találtunk. A csont-markerek és a hisztomorfometría azt mutatta, hogy az álmütött kontrollomnak megfelelő alacsony csontforalmi ♦ > « * * « 4*4 < ♦<{* < 4 ♦ 4 * 4 ♦ * értékre történő visszatérés jelenti a fő irányt.

A rágcsálókon végzett in. vivő mechanisztikus tanulmányok az mutatták, hogy az rhPTHfl-34) anaholikus kimenetelével kapcsolatos gének 1-6 órán. beiül up-reguiálódnak, és a csontképzötíési felszínek növekedése a. reszorpcíóra gyakorolt kimutatható hatás nélkül az első dózis után 24 órával kimutatható. Úgy néz ki, hogy az rhPTHfl-34) az oszteogenezis progenitor sejtjeit Sfázishan összegyűjti és ezek. oszteoblasztokká történő differenciálódását stimulálja, ezzel a csontképzö felszínek százalékát igen gyorsan megnöveli. A csontban az anaholikus hatások előidézésére az egyszeri vagy a többszörös rhPTHfl-34) injekciókat egy órán belül ismételten beadhatjuk. Bár, ha a fiatal patkányokban az egyetlen dózisnak megfelelő mennyiséget többször 6-8 órán át adtuk be, akkor az anaholikus hatás megszűnt, ami arra utal, hogy az anaholikus hatás indukálásáboz rövid, behatárolt rhPTHfl-34) expozíció szükséges.

Összefoglalva, a klinikailag fontos helyeken, mint például az ágyéki gerinc és a combnyak az rhPTHfl-34) anaholikus hatása a majmokban és a nyutakban, a csonttömeg és a csonterő biomechanikai mérési értékeinek növekedése a csontképződési terület szelektív simulálásán keresztül valósul meg. A csontforgalom növekedése, az endokortíkális felszín kialakulása és a porozitás, amelyeket a kortíkálís helyek hisztometriájával mutattuk ki, a csonttömeget vagy a csont mechanikai erejét nem változtatja meg, de a kortíkálís csontterület és/vagy szélesség növelésével a keresztmetszeti tehetetlenségi nyomatékot növeli, **

Ezek a. vizsgálatok azt mutatják, hogy a parathormon receptor aktívátorok, mint például a rekombináns humán PTH.(134) mind a kezelés alatt, mind az után a csont minőségét javítja. Valóban, 18 hónapig a PTH napi egyszeri beadása, vagy azonos dózisok. 3 2 hónapig történő beadása, melyet 6 hónapos megvonási fázis követ a felkarcsont kortikális csontjának jelentős javulását mutatta, amit hisztomorfometríával és polarizált Eourier transzformációs infravörös mikroszkópiával (ET1R) analizáltunk. Ez az analízis felfedte, hogy a PTH beadása az öreg csontok (nagy kiindulási kristálygócok) fiatalokra! (méretük a kisebb tartományban esik) történő kicserélésével a csont minőségét javította, Így', a PTH beadása a kortikális csont minőségét képes növelni, az elmeszesedést javítani, és az elmeszesedést a régi csont újjá alakulásával javítani.

Továbbá, a majmoknál az alacsony dőzísú PTH kezelés megvonása további jótékony hatással jár, mivel a mátrix optimálisan meszesedik el, és a krisztallitok érnek. Az alacsony PTH dózisok az eimeszesedés növelésén keresztül további jótékony hatással lehetnek a kezelésmegvonási fázisban. Ezek az adatok azt mutatják, hogy a PTH kezelést követő megvonási időszak megnövelten jótékony hatású. A csontminöség jelenlegi definíciója a javított, eimeszesedés ezen nézőpontját nem foglalja magában.

A korábbi tanulmányokban a PTH-t követő megvonási szakasz kevesebb mint 1 hónap volt. A megnyújtott, de végső 18-24 hónapos fázis, melyet legalább 2 újjáalakulás! ciklus követ, koΜ X « ♦ ♦ « * * * . < « Μ X* *Λ * * rabban nem volt ismert, A főemlősökben a kezelés megvonása utáni további jótékony hatás a rágcsálókban történő PTH dozírozás hatásával éles ellentétben van, A patkányokon végzett vizsgálatok egységesen megmutattak, hogy a kezelés megvonása után a csontvesztés felgyorsul (Gunness-Hev és Hock: Boné, 10, 447-452 (1989); Sben és mtsaí: d, Clin, Invest., 91, 2479-2487 (1993): Shen és mtsa.i: Cakói, Tissue Int., 50, 214-220 (1992); Mosekílde és mtsaí: Boné, 20, 429-437 (1997)1,

A csont elmeszesedést növelő ilyen eljárásokat korábban nem figyelték meg és meglepetésnek tekinthetők, felfedve egy elvan új eliárást, melv a PTH-vai a csont szilárdságot, és keménv·· séget javítja és a töréseket megakadályozhatja. Ez az új eljárás magában foglalja az elmeszesedés növelését, és szabályozását, ezzel biztosítva a keményebb, szilárdabb és töréssel ellenállóbb csontot. Az ilyen jótékony hatások többet kívánnak mint az új mátrix kialakulását. Ezek a megfigyelések az mutatják, hogy a PTH a mozdulatlanságra kárhoztatott betegekben, vagy·’ a csontváz ásványi hiányában jótékony hatású, feltéve, hogy megfelelő kalcium és D-vitamin kiegészítést alkalmaznak.

3, Példa

A csonterő_____és a csontsűrűség növekedése és... a törések csökkenése az rhPTH(l-34) emberbe történő beadásakor A kezeltek száma: rhPTH(l~34): 1093 felvett, ebből 848 a kezelést végig megkapta,

Placebő: 544 felvett, ebből 447 a piacéból végig megkapta.

♦ ♦ ♦ φ *4

X 4 · * * *

X X*

Diagnózis és felvételi kritériumok; 30 - 80 éves nők, a posztmenopauza után minimum 5 év, egy közepes vagy mérsékelt, vagy két. atraumás gerinctörés.

Dózis és beadás;

Vizsgált termék (vakbeadás); rhPTH(T-34): 20 rhPTHjd-34); 40 pg/nap, szubkután.

szubk után.

Referencia terápia (vakbeadás);

Placebő vizsgálati anyag injekcióban.

Kezelési idő:

rhPTHfl-34); .17-23 hónap (kivéve a 6 hónapos run-in fázist) Placebó: 17-23 hónap (kivéve a 6 hónapos run-in fázist) Kiértékelési feltételek: gerinc röntgen; szérum biológiai rnarkerei (kalcium, csont-specifikus alkalikus foszfatáz, prokollagén 1 karboxiterminális propeptíd); a vizelet markéról (kalcium, N-telopoptid, szabad dezoxipiridinolin); 1,25-dihidroxivitamin-D; csontásvány sűrűség; gerinc, esipö, csukló és teljes fest; magasság; populációs fannakokínetika; esontbiopszia (kiválasztott vizsgálati bei veken).

A betegek jellemzői:

Placebó		PTH -20	PTH -40
(N--544)		(N-541)	(N=552)	p értél-
Kaukázusi 98,9 %		98,9 %	98,4 %	0,672
Kor 69,0 e 7	,0	69,5 ± 7,1	69,9 i 6,8	0,099
Posztmenopauzás 20,9 ± 8	>5	21,5 ± 8,7	21,8 ± 8,2	0,273

évek

Hiszterektomizált	23,8 %	cm i oz.	21,6 %
Uterus + 0 vagy 1	57	SÍ	58
ovárium
Uterns + 2	61	57	51
ovárium
Ismeretlen	11	17	10
Előzőleg	14,9 %	15,5 %	10,0 %
csontritkulás
elleni gyógyszer Alap vonali gerinc	0,82 ±	0,82 ±	0,82 * 0,17
BMD	0,17	0,17
Alapvonal! ger.
rögz, száma
0	54(10,4	45(8,8 %)	54(10,1 %
	%}
1	144(27,8 G.2 1	159(31,1 6ΖΛ	169(31,6 °/<
o	/DJ 128(24,7	/Oj 128(25,0	125(23,4 41
	1¾)	%)
<3	75(14,5	67(13,1	81(15,1 %;
	illlllllli	%)
4	59(11,4 441	49(9,6 %)	45(8,4 %)
5	28(5,4 %)	31(6,1 %}	21(3,9 %}
6	13(2,5 %)	20(3,9 %}	25(4,7 %)
	6(1,2 %}	7(1,4 44}	10(1,9 %)

0,682

0,479 > 0,990 >0,990 « « ♦ * » ί

««'ϊ'φ

Meghatározatlan

9(1,7 %)	5(1,0 %)	3(0,6
1(0,2 %}	0	2(0,4
1(0,2 %}	1(0,2 %)	0
26	29	A /

A klinikai adatokat, beleértve mind az 1637, a 0., 20, vagy 40 pg/kg/nap rekombináns parathormon (1 -34)-gyel, rhPTHfl34}-gyek 18-24 hónapig kezelt nőt, amely kezelést D-vitaminnal és kalciummal egészítettünk ki, a 15-19, táblázatokban mutatjuk ne.

A 15. táblázat azt matatja, hogy? a PTH kezelés hatására a gerinctörések száma és súlyossága csökkent. Az összes PTH kezelést a placebóvai összehasonlítva a betegek összes számának csökkenését figyelhetjük meg (67 %, (p < 0,001)), nevezetesen a 20 pg/nap PTH hatására a placebóvai kezeitekkel szemben a gerinctörések száma 65 %-kal csökkent (p < 0,001} és a 40 pg/nap PTH hatására a placebóvai kezeitekkel szemben a gerinctörések száma 69 %-kal csökkent (15, táblázat). Az összes PTHval kezeltek összehasonlítása a placebóvai kezeitekkel azt mutatta, hogy a többszörös gerinctörések összes számának csökkenése 81 % volt (p < 0,001 ), ez a 20 pg/nap PTH-va.1 kezeiteknél a plaeebőhoz képest 77 %-os csökkenést, míg a 40 pg/nap PTH-val kezeiteknél a placebóhoz képest 86 %-os csökkenést jelentett. Az összes PTH-val kezeltek Összehasonlítása a placebóvai kezeitekkel azt mutatta, hogy a közepes vagy súlyos gerinctörések összes számának csökkenése 84 % (p < 0,00.1) volt, »*44 ez a 20 tig/nap PTH-val kezeiteknél a placebóhoz képest 90 %-os csökkenést, míg a 40 pg/nap PTH-val kezeiteknél a placebóhoz képest 78 %-os csők-kenést jelentett.

15, Táblázat

A PTH. kezelés hatása a gerinc! törések számára és súlyosságára

	Placebó	10 pg/'nap	40 Λ t ?
		PTH	pg/nap
	(n*~448)	(n~444)	(n~434)
Új gerinctöréséé betegek száma	64(14,3%)	22 (5 ,()%>)	19(4.4%)
Co IV Kel 2 vagy több új gerinctörése»	22(4,9%)	5(1,1%)	3(0,7'%)
betegek száma és százaléka
l	~ ... .XX.X. ...	_____„„
Üí közepes vagy súlyos töréses	42(9,4%)	4(0,9%)	9(2,3%)
1 > y : < < r- yy y A t y rtr y y y y <y betegek száma és százaléka**

az alapvonal! és végpont röntgennel vizsgált betegek száma, közepes törés hatására bekövetkező csigolyamagasság több mint 25 %-os vesztése (vagy ezzel egyenértékű mérési eredmény). A súlyos törés a csigolyamagasság több mint 40 %-os csökkenését eredményezi (vagy ezzel egyenértékű mérési eredményt). A töréseket a szakirodalomban leírtaknak megfelelően határoztuk meg |Genant és misak Vertebral íracture assessment using a semiquantitative technique, J, Boné & Min. Rés., 8, 1137-1 148 (19931).

Az egész testre vonatkozóan a 16, ábra a PTH kezelés halé4 » sát a különböző nem-gerinc csontok törési számára mutatja be. A törések száma láthatóan csökkent a csípő, az orsóesont, a sarok, a felkarcsont, a bordák,, a láb, a medencecsont és más helyeken. (16. táblázat). A csökkenés statisztikailag akkor szignifikáns, ha a csökkenést a PTH kezeltek összes száma és a piacéhóval kezeltek száma között vizsgáljuk. A csökkenés még inkább szignifikáns, ha a csökkenést a csípő, az orsócsont, a sarok, a felkarcsont, a hordák, a láb és a medencecsont töréseinél a PTHval és a placebóval kezeltek között hasonlítjuk össze (16, táblázat).

16. Táblázat

A PTH kezelés hatása a nem-gerinci törésekre

				p érték
	Piacé-	PTH-	PTH-	Teljes	PTH-	20-	40-
	hó	20	40		pbo*	pbo	pbo
		N-541	N--552
Csípő	4	A- < Λμ	3	0,718	0,474	1,417	0,690
Orsóé sors t	13	7	10	0,404	0,236	0,180	0.504
Sarokcsont	4	2	2	0,601	0,3.13	0,417	0,403
Humer us	5	4	3	0,767	0,534	0,744	0,465
Bordák	10	5	3	0,277	0,109	0,197	0,184
Láb	4	1	4	0,374	0,474	0,181	0,983
Medence	3	1	0	0,171	0,076	0,319	0,081
Más csontok	16	14	9	0,338	0,296	0,723	0,146
Összes	53	34	32	0,024	0,007	0,036	0,015

X * « « X « « *

Γθ s sze s w/ o 141 j 21 o^böa'lKöi ο'Ίο ,025 más

placebó fpbo)

A PTH hatását a csont ásványi tartalmára (BMC), a csont ásványi sűrűségére (BMD) és a csontterületre kettős energia abszorpciometríával meghatároztuk, és az eredményeket a 17-19. táblázatokban megadtuk. A PTH beadás a betegek ágyéki gerincében, fetnurjában és csuklójában, valamint a test többi csontjaiban a BMC látható növekedését okozta (17. táblázat). A PTH kezelés a betegek ágyéki gerincében , fém arjában és csípőjében a BMD növekedését okozta (18, táblázat), Az ágyéki gerinc, a femur és a csípő növekedések p < 0,001 érték mellett szignifikánsak voltak (IS- táblázat). A PTH kezeléskor a beteg ágyéki csigolyáiban, femurjában és csípőjében a csontterület láthatóan megnőtt (19. táblázat), A növekedések az ágyéki csigolyákban és a csipönyakban statisztikailag szignifikánsak voltak (19, táblázat).

A PTH-nak igen jelentős hatása van a test Összes csontjának mennyiségére és minőségére, valamint a BMC-jére. Az egésztest, hatás azt mutatja, hogy' a betegek csontjainak mennyisége nő. A PTH nem csak a csontok egyik testtájról másikra történő átrendeződésében játszik szerepet, hanem a PTH kezelés a beteg csontjainak mennyiségét és minőségét is növeli.

A 9. és a 10. ábrák a PTH-val illetve placebóval kezelt, be88 » *

Legeknél az ágyéki gerinc BMD-jének és a comb/csípőnyak BMDjenek növekedését mutatják be időben. A betegek ágyéki gerinc BMD-jének állandó növekedése legalább körülbelül 18 hónapig tart, míg a rákövetkező hónapokban a növekedés kevésbé vagy nem szignifikáns, A betegek comb/csípö BMD-je láthatóan legalább 18 hónapig nö, és a további PTH kezelés alatt tovább nőhet, i Összes

17. Táblázat

A PTH hatása a csont ásványi tartalmára, melyet az alapvonalhoz képest a végpont változásának százalékában (+. SD) fejeztünk ki

Sacebó........ψΤΉΤΪδ..... jPTH-40 íp érték | Ágyéki gerinc |ϊ,”60(6/92) jTb85(8Í83) | 3 6,62?ΐϊΓΐΓ j’^OyÖÖT

I Pemur/csípő *~₀,_38(5J8j (3,50(6,26) (4,78(6,70) i< 0,001 l· (--0,51(7,06)(2,99(7,26) | 5,80(8,71) < 0,001 j

0,98(14,97) j5,68(15,58)

Ny aki régió j Troehanter

Intertrochanter !'Wa?d-{ek j 0,0 1(14,75)

I <

( három szög ( j Csukló

I IJltradisztá-lis 1,67(7,44) / 3 orsóesont l·-1,19(6,3 2) Egésztest ~[ -0,74(4,76)

6,53(3 5,38) δ?23(628Γ]3ί5}732ΓΠΖ99(779^ < 0,003 < tgoőT

5,36(14J8) j 8fo6( 1 7,02) | <'0Ό0 3

-0,25(6,53) |-1,88(7,97) (0,184 lÍ3OÍ4~48)........ί228Ϊ5“44ί''''Τί7λδδ3'Ί δ’9

Ágyéki gerinc .18, Táblázat

A PTH hatása a csont ásványi sűrűségére, melyet az alapvonalhoz képest a végpont változásának százalékában (± SD) fejeztünk ki

Placebő ]PTH~20 Tj3í5/47}........lo/TOfT/l

PTH-40 p érték

1.3,7(9,69) j<0,001

Femur/csipö Összes Ny aki régió Trochanter

Intertrochanter

Ward-féle háromszög Csukló

Ultradisztális 1 /3 orsócsont

0,80(11,73) (4,19(11,93) (7,85(13,24) {<0,001

1,89(7,98) 1-0,05(7,14) -1,76(7,20} .1,22(3,37) (-1,94(4,07) (-3,17(4,62) (0,001

1,01(4,25) 2,58(4,88) (3,60(5,42) (<0,001

-0,69(5,39)	2,79(5,72)	5,06(6,73)	< 0,001
-0,21(6,30)	3,50(6,81) (4,40(7,45) |< 0,001.

1,29(4,53) 2,62(5,52) 3,98(5,96) {<0,001 ’rtVrtVAwAV.'

íiÖ

19, Táblázat.

A PTH hatása a csontterületre, melyet az alapvonalhoz képest a végpont változásának százalékában (± -SD) fejeztünk, ki Placebo /Ágyéki gerinc Eemur/ csípő Összes Ny aki régió Trochanter

Intertrochanler

Ward-féle három szög Csukló Ultrád isztál is /3 orsócsont

1-20	| PTH -40	Tp érték
2(3,52)	] 3,34(3,72)	|< 0,001

0,54(3,02) (0,84(3,16) 11,05(2,98)

0,04(4,60} (0/27(4,91) ] 0,81.(5,56}

0,95(12.75} 1,99(12,16}

T'0Í(5‘W......ΰθϊ(Τ99Γ

Π7Ϊ3(7',347

1,01(4,89} ___

0,25(6,40} Γ0,25(6,00} j-0,39(4,80) 10,653 7)7)2(7 7 3}|σΤ2(Τ 4θΓ™~| 0,0 í(4 Λ2) (θ?586

A fentiekben bemutatott adatok összefoglalásaként megállapítható, hogy a PTH-val kezelt betegeknél a törések csökkentek. Részletesebben, a PTH kezelés a betegek számát több mint 66 %-ban csökkentette, akiknél előzőleg gerinctörések léptek fel, és akik új gerinctörésekben szenvedtek. A PTH kezelés több mint 78 %-kal azoknak a betegeknek a számát, csökkentette, akik előzőleg gerinctöréseken estek át, akik új többszörös gerinctörésekben szenvedtek. Ráadásul a PTH a gerinctörések súlyosságát csökkentette a közepes vagy súlyos törésekben szenvedő betegek számának 78 %-os csökkentése • « «κφ:φ * <

♦ ♦ X Φ X Φ φ « Χ,φ révén.

A PTH-vei kezelt betegeknél a nem-gerinctörések (beleértve a csípő, orsőcsont, csukló, medencecsont, láb, humerus, bordák vagy sarokcsontok töréseit) előnyösen p < 0,007 értékű szignifikancia. mellett csökkentek, A csont minősége is megjavult. Az előzőleg töréseken áteseti; betegek a csont szignifikáns ásványtárta.1o.rn növekedésének jótékony hatását tapasztalhatták a csípő, a gerinc és a test összes csontjaiban. Ez a növekedés azt mutatja, hogy ezeken a helyeken a töréscsökk.enés már 12 hónapos kezelés után előfordulhat,

A törésekkel kapcsolatos fentiekben ismertetett adatok emberben a PTH kezeléssel kapcsolatban az első ilyen adatok. Ezek a megfigyelések a fentiekben bemutatott preklínikai adatok alapján a csont minőségében és a csonferöben végbemenő javulást mutatják. Ezek az eredmények azt is mutatják, hogy a csont, minősége és ereje előnyösen változik a nem-gerinc helyeken is, A 18-23 hónapig fenntartott kezelés alatt a törések számának megfigyelt csökkenését a klinikai és a preklinikai vizsgálatokban ezídeig másnak még nem sikerült megfigyelni.

Claims (4)

1. Szabadalmi igénypontok

   X, A humán PTH(X-34) (humán paratimid hormon 1-34. aminosavszekvenciájából álló parátiroid hormon) gorínci, és egyidejűleg gerinctől eltérő osontok törési veszélyének csökkentésére történő alkalmazásra csontritkulásos vagy csontritkulásnak kitett ember kezelésében, ahol a PTH(i -34) et szubkután injekcióként adagoljuk az alanynak napi egyszeri 2ö pg dózlsbaní ahol az alany kalcium és ü-vltamin hatásos dózisait is kapja.
2. 2. Humán ΡΤΗ(ΐ.··34) az X. igénypont szerinti alkalmazásra, ahol az ember nő.
3. 3. Humán PTH(l-34) a 2, igénypont szerinti alkalmazásra, ahol a nő menopauza utáni nő,
4. 4. Humán PTH(l-34) az előző igénypontok bármelyike szerinti alkalmazásra, ahol a PTH(l~34)~et egy stabilizáló szert, egy puffer szert és egy konzerválószert tartalmazó stabilizált, oldatként adagoljuk.