HU226378B1 - Use of a macrocyclic bis-indolyl-maleimide derivativ for the preparation of pharmaceutical compositions treating diabetic macular edema - Google Patents

Use of a macrocyclic bis-indolyl-maleimide derivativ for the preparation of pharmaceutical compositions treating diabetic macular edema Download PDF

Info

Publication number
HU226378B1
HU226378B1 HU9902805A HUP9902805A HU226378B1 HU 226378 B1 HU226378 B1 HU 226378B1 HU 9902805 A HU9902805 A HU 9902805A HU P9902805 A HUP9902805 A HU P9902805A HU 226378 B1 HU226378 B1 HU 226378B1
Authority
HU
Hungary
Prior art keywords
vegf
indolyl
inhibitor
retinal
bis
Prior art date
Application number
HU9902805A
Other languages
English (en)
Inventor
Lloyd P Aiello
Michael R Jirousek
George L King
Louis Vignati
Douglas Kirk Ways
Original Assignee
Lilly Co Eli
Priority date (The priority date is an assumption and is not a legal conclusion. Google has not performed a legal analysis and makes no representation as to the accuracy of the date listed.)
Filing date
Publication date
Application filed by Lilly Co Eli filed Critical Lilly Co Eli
Publication of HUP9902805A2 publication Critical patent/HUP9902805A2/hu
Publication of HUP9902805A3 publication Critical patent/HUP9902805A3/hu
Publication of HU226378B1 publication Critical patent/HU226378B1/hu

Links

Classifications

    • AHUMAN NECESSITIES
    • A61MEDICAL OR VETERINARY SCIENCE; HYGIENE
    • A61KPREPARATIONS FOR MEDICAL, DENTAL OR TOILETRY PURPOSES
    • A61K31/00Medicinal preparations containing organic active ingredients
    • A61K31/33Heterocyclic compounds
    • A61K31/395Heterocyclic compounds having nitrogen as a ring hetero atom, e.g. guanethidine or rifamycins
    • A61K31/40Heterocyclic compounds having nitrogen as a ring hetero atom, e.g. guanethidine or rifamycins having five-membered rings with one nitrogen as the only ring hetero atom, e.g. sulpiride, succinimide, tolmetin, buflomedil
    • AHUMAN NECESSITIES
    • A61MEDICAL OR VETERINARY SCIENCE; HYGIENE
    • A61KPREPARATIONS FOR MEDICAL, DENTAL OR TOILETRY PURPOSES
    • A61K41/00Medicinal preparations obtained by treating materials with wave energy or particle radiation ; Therapies using these preparations
    • AHUMAN NECESSITIES
    • A61MEDICAL OR VETERINARY SCIENCE; HYGIENE
    • A61KPREPARATIONS FOR MEDICAL, DENTAL OR TOILETRY PURPOSES
    • A61K31/00Medicinal preparations containing organic active ingredients
    • AHUMAN NECESSITIES
    • A61MEDICAL OR VETERINARY SCIENCE; HYGIENE
    • A61KPREPARATIONS FOR MEDICAL, DENTAL OR TOILETRY PURPOSES
    • A61K31/00Medicinal preparations containing organic active ingredients
    • A61K31/33Heterocyclic compounds
    • A61K31/395Heterocyclic compounds having nitrogen as a ring hetero atom, e.g. guanethidine or rifamycins
    • A61K31/40Heterocyclic compounds having nitrogen as a ring hetero atom, e.g. guanethidine or rifamycins having five-membered rings with one nitrogen as the only ring hetero atom, e.g. sulpiride, succinimide, tolmetin, buflomedil
    • A61K31/407Heterocyclic compounds having nitrogen as a ring hetero atom, e.g. guanethidine or rifamycins having five-membered rings with one nitrogen as the only ring hetero atom, e.g. sulpiride, succinimide, tolmetin, buflomedil condensed with other heterocyclic ring systems, e.g. ketorolac, physostigmine
    • AHUMAN NECESSITIES
    • A61MEDICAL OR VETERINARY SCIENCE; HYGIENE
    • A61PSPECIFIC THERAPEUTIC ACTIVITY OF CHEMICAL COMPOUNDS OR MEDICINAL PREPARATIONS
    • A61P27/00Drugs for disorders of the senses
    • AHUMAN NECESSITIES
    • A61MEDICAL OR VETERINARY SCIENCE; HYGIENE
    • A61PSPECIFIC THERAPEUTIC ACTIVITY OF CHEMICAL COMPOUNDS OR MEDICINAL PREPARATIONS
    • A61P27/00Drugs for disorders of the senses
    • A61P27/02Ophthalmic agents
    • AHUMAN NECESSITIES
    • A61MEDICAL OR VETERINARY SCIENCE; HYGIENE
    • A61PSPECIFIC THERAPEUTIC ACTIVITY OF CHEMICAL COMPOUNDS OR MEDICINAL PREPARATIONS
    • A61P27/00Drugs for disorders of the senses
    • A61P27/02Ophthalmic agents
    • A61P27/12Ophthalmic agents for cataracts
    • AHUMAN NECESSITIES
    • A61MEDICAL OR VETERINARY SCIENCE; HYGIENE
    • A61PSPECIFIC THERAPEUTIC ACTIVITY OF CHEMICAL COMPOUNDS OR MEDICINAL PREPARATIONS
    • A61P7/00Drugs for disorders of the blood or the extracellular fluid
    • A61P7/10Antioedematous agents; Diuretics
    • AHUMAN NECESSITIES
    • A61MEDICAL OR VETERINARY SCIENCE; HYGIENE
    • A61PSPECIFIC THERAPEUTIC ACTIVITY OF CHEMICAL COMPOUNDS OR MEDICINAL PREPARATIONS
    • A61P9/00Drugs for disorders of the cardiovascular system
    • YGENERAL TAGGING OF NEW TECHNOLOGICAL DEVELOPMENTS; GENERAL TAGGING OF CROSS-SECTIONAL TECHNOLOGIES SPANNING OVER SEVERAL SECTIONS OF THE IPC; TECHNICAL SUBJECTS COVERED BY FORMER USPC CROSS-REFERENCE ART COLLECTIONS [XRACs] AND DIGESTS
    • Y02TECHNOLOGIES OR APPLICATIONS FOR MITIGATION OR ADAPTATION AGAINST CLIMATE CHANGE
    • Y02ATECHNOLOGIES FOR ADAPTATION TO CLIMATE CHANGE
    • Y02A50/00TECHNOLOGIES FOR ADAPTATION TO CLIMATE CHANGE in human health protection, e.g. against extreme weather
    • Y02A50/30Against vector-borne diseases, e.g. mosquito-borne, fly-borne, tick-borne or waterborne diseases whose impact is exacerbated by climate change

Description

A találmány tárgya érendoteliális növekedési faktorral (az angol „vascular endothelial growth factor kifejezés alapján a továbbiakban VEGF) kapcsolatos endothelialis sejtszaporodás és hajszálér-permeabilitás gátlása, például VEGF által kiváltott megnövekedett sejtszaporodás és permeabilitás gátlása proteinkináz C (PKC) β-izozim-inhibitor alkalmazásával. Ezek a VEGF által kiváltott állapotok közeli kapcsolatban vannak különféle szemhajszálér-rendellenességekkel.
A találmány tárgya közelebbről a proteinkináz C (PKC) β-izozim-inhibitor alkalmazása szemrendellenességek, különösen diabetikus makuláris ödéma kezelésére szolgáló gyógyszerkészítmények előállítására.
A technika állása
A VPFA/EGF glikozilezett, multifunkciós citokin. A VPFA/EGF a túlzott kifejeződése szem-ér rendellenességek különféle változataival kapcsolatos.
A VPFA/EGF endoteliális sejtszaporodást, vezikuláris-vakuoláris organellum által közvetített transzport, migráció és alakváltozással és borzolódással járó aktinreorganizáció révén aktivált túlzott permeabilitást indukál. Megváltoztatja az endoteliális sejt génexpressziót, a szöveti faktor és néhány proteáz, köztük a szövetközi kollagenáz és mind az urokinázszerű, mind a szövetplazminogén aktivátorok megnövekedett termelését indukálja. Az azonos gének többségét a PKC forbol-mirisztát-acetáttal (PMA) stimulált aktiválása indukálja.
Feltehetően az érendoteliális növekedési faktor (VEGF) a fibroblaszt növekedési faktorokkal (FGF-k) és a transzformáló növekedési faktorral (ΤΰΡβ) együtt jelentős szerepet játszanak az ischaemiás retinamegbetegedésekben szenvedő betegek aktív intraokuláris neovaszkularizációjának közvetítésében. [Aiello és munkatársai, New England Jour. Medicine, 331 (22) 1480-1487 (1994); Amin és munkatársai, Invest. Ophthalmos. Vis. Sci., 35, 3178-3188 (1994)].
A megnövekedett VEGF kifejeződéssel kapcsolatos szem-ér rendellenességek egyike a foltos elfajulás. Az időskori vakságok vezető kóroka a korral kapcsolatos foltos elfajulás. Becslésünk szerint a foltos elfajulás a 85 éves és ennél idősebb emberek több mint 16%-át, a 65-74 éves emberek 6%-át érinti. A 75 év fölötti emberek több mint 20%-a szenved foltos elfajulásban. A betegség gyakoribb nőknél [Liebowitz Η. M., Krueer D. E., Maunder L. E. és munkatársai, „The Framingham Eye Sudy: VI Macular Degeneration, „Surv. Opthalmol, 24 (supp) 10 428-457 (1980); Klein és munkatársai, „Prevalence of Age Related Maculophathy: The Beaver Dam Study, Ophthalmology, 99 (6) 933-943 (1992)]. A foltos elfajulás száraz és nedves típusra osztható, a száraz típus tízszer gyakoribb, de klinikai manifesztációja általában kevésbé súlyos. A súlyosabb nedves vagy exudatív foltos elfajulás az érhártya éredényének retina alatti pigmentepitéliumba vagy retina alatti térbe való rendellenes belenövésével (koroidális neovaszkularizáció) kapcsolatos, és gyakran súlyos látásromláshoz vezet.
A foltos elfajulás kezdetben drózák formájában megjelenő patológiás sérülés, amely a retinapigment epithelialis (RPE) rétegben lévő rendellenes szövetlerakódást jelent, és érelégtelenség másodlagos hatásának hihető. Ezután új véredények nőnek át a Bruchmembránon, amely az RPE és a koriokapillárisok között található, és megtámadják a retinát. A retinát ért támadás a fotoreceptorok roncsolását okozza, és vérzéshez vezethet, ami a látást csökkenti.
A foltos elfajulás legszokásosabb kezelési módja a lézerterápia. Lézerterápiát alkalmaznak az olyan neovaszkularizációs területek kezelésére, amelyek nem terjednek bele a központi folt területbe (fovea). Azonban, a lézerterápiát követően gyakori a betegség kiújulása [MPS Group, Arch Ophthalmol., 109, 1232-1241 (1991)]. Sőt, a lézerterápia visszamaradó látótérkiesést eredményezhet, ezért a központi foltrégióban lévő neovaszkularizáció kezelésére nem tekinthető optimálisnak. A betegeknek csak egy korlátozott köre bír elegendő kritériummal a kezelésnek ehhez a formájához, főként az érhártya szokásosan látható neovaszkularizációjának rosszul definiált vagy ismeretlen természete miatt [Freund és munkatársai, Amer. Jour. Ophthalmol., 115 786-791 (1993)]. Interferont is megkíséreltek terápiás szerként alkalmazni a növekedési faktorok, például a fibroblaszt növekedési faktor patológiás angiogenezis stimulálására vonatkozó ismert aktivitása alapján [Kirkpatrick és munkatársai, Br. J. Ophthalmol., 77 766-770 (1993); Chan és munkatársai, Ophthalmology, 101 289-300 (1994)]. Egy az utóbbi időben foltos elfajulás kezelésére transzformáló növekedési faktor (TGF) β-2 alkalmazásával folytatott kísérlet sikertelenül zárult (Biotechnology Newswatch, 1996. január 1.).
A népesség gyors öregedésével a foltos elfajulás lényeges népegészségügyi problémává válik. Jelenleg nincs gyógymód, és az egyetlen elfogadott terápia a kielégítőnek sem mondható eredményekkel járó lézerkezelés, bár az FDA a közelmúltban engedélyezte talidomid klinikai vizsgálatokban humán betegeken való alkalmazását („Researchers Focus on Macular Degeneration: Common Eye Problems, Causes and Treatment Get New Attention”, Steven Stemberg, Washington Post Health, 1995. október 31.). Továbbra is nagy igény áll fenn a foltos elfajulás hatékony gyógyszeres kezelésének megoldására.
A foltos ödéma szem-ér megbetegedések különböző típusaival kapcsolatos, ilyenek például a retinitis pigmentosa, diabétesszel kapcsolatos retinopathia, pars planitis, retina-véna elzáródás, időskori üvegtestgyulladás és szemen belüli sebészeti eljárások [Henkind, Surv. Ophthalmol. 28 431-2 (1984); Bírd, Surv. Ophthalmol., 28 433-6 (1984); Cunha-Vaz, Surv. Ophthalmol. 28 485-92 (1984)]. A cisztás foltos ödéma a szürkehályog-sebészetet követő legszokásosabb komplikáció [Yannuzzi, Surv. Ophthalmol. 28 540-53 (1984)], és valószínűleg a lencseeltávolításon áteső betegek látásvesztésének legszokásosabb oka [Jampol és munkatársai, Surv. Ophthalmol. 28 535-9 (1984)]. A cisztás foltos ödéma szokásosan önkorlátozó, és még a krónikus esetek is gyakran spontán javulnak [Yannuzzi, Surv. Ophthalmol. 28 540-53 (1984)]. A betegek egy kis részében (1-15%) azonban visszafordíthatatlan károsodás fejlődhet ki, és tartós látáskárosodás jöhet lét2
HU 226 378 Β1 re [Yannuzzi és munkatársai, Ophthalmology, 88 847-54(1981)].
A Vogt-Koyanagi-Harada (VKH) tünetegyüttesben szenvedő betegek késői látásvesztésének egyik oka a foltos ödéma [Rutzen és munkatársai, J. Rét. and Vit. Dis., 15 (6) 475-479 (1995)]. A foltos ödéma közeli kapcsolatban áll a diabéteszes retinopáthiában jelen lévő mikroaneurizmákkal és a nem diabéteszes személyek sarlósejtes anémiájával, oldalági vénaelzáródással, nyaki artériamegbetegedéssel vagy súlyos magas vérnyomással [Klein, Med., Clin. N. Am., 12 1415-1437 (1989)]. A mikroaneurizmákból gyakran lipoprotein anyag szivárog ki, amely kemény exudátumok képződéséhez vezet. Ezek az exudátumok szétszórt, aggregálódott vagy gyűrűszerű konfigurációt alkotnak. Ha a retina hátsó részén exudátum és folyadék gyűlik össze, foltos ödéma következik be, ami a látás jelentős elhomályosodását okozza, és a látásélesség elvesztéséhez vezet.
A mikroaneurizmákkal szomszédos retinaduzzadásterületek kezelésére egy lézeres eljárást, az úgynevezett fókuszos fotokoaguláclót alkalmazzák. A fókuszos fotokoagulációval kapcsolatban azt tapasztalták, hogy a klinikailag jelentős foltos ödémával bíró betegeknél a látásélesség romlásának valószínűségét 60%-kal csökkenti, de nem találták alkalmasnak a fotokoagulációt az enyhe-közepes foltos ödémában szenvedő betegeknél [Raskin és munkatársai, Ann. Int. Med., 117 (3) 226-233 (1992)]. Az üvegtestsebészet a diabéteszes foltos ödémának csak azokban az eseteiben képes a látási prognózis javítására, amelyek üvegtest - foltos ödéma határfelület patológiával kapcsolatosak [Vaneffenterre és munkatársai, J. Francais D. Ophthalmol., 16 (11) 602-610 (1993)]. Értékelték gyógyszeres kezelés, például orálisan vagy helyileg adott indometacin [Miwa, Drug Intell. Clin. Pharm., 20 548-550 (1986)], valamint eritropoietin [Friedman és munkatársai, Amer. J. Kidney Dis., 26 (1) 202-208 (1995)] hatását foltos ödémára, de nem észleltek jelentős hatást. Fennáll az igény a foltos ödéma kezelésében hatásos gyógyszer iránt.
Míg az ismert volt, hogy a VEGF némi szerepet játszik bizonyos szem-ér rendellenességek patológiájában, meghatározandó maradt az a kérdés, van-e jótékony terápiás hatása az ilyen szem-ér rendellenességek kezelésében a VEGF által kifejtett funkció gátlásának. Arra a felismerésre jutottunk, hogy a VEGF aktivitásának gátlásával számos ilyen szem-ér rendellenesség patológiája jobbítható.
A találmány összegzése
A találmány tárgya PKCp inhibitor alkalmazása diabetikus makuláris ödéma kezelésére szolgáló gyógyszerkészítmények előállítására.
Az ábrák rövid ismertetése
Az 1. ábrán az (S)-3,4-[N,N’-1,1'-((2-etoxi)-3’”(O)4”'-(N,N-dimetil-amino)-bután)bisz(3,3'-indolil)]-1 (H)-pirrol-2,5-dion PKC-inhibitor hatását mutatjuk be rekombináns humán VEGF által stimulált endotheliális sejtszaporodásra.
A 2. ábrán az (S)-3,4-[N,N'-1,1’-((2”-etoxi)-3’”(O)4”'-(N,N-dimetil-amino)-bután)bisz(3,3’-indolil)]-1(H)-pirrol-2,5-dion PKC-inhibitor hatását mutatjuk be rekombináns humán VEGF által stimulált endotheliális sejtszaporodásra.
A 3. ábrán PKC-inhibitor hatását mutatjuk be retina periciták hipoxiás körülmények mellett való tenyésztésekor kifejezett endogén VEGF aktivitásra.
A 4. ábrán PKC-inhibitor gátlóhatását mutatjuk be rekombináns humán VEGF által stimulált endotheliális sejtszaporodásra.
Az 5A. és 5B. ábrán a VEGF által kiváltott retinapermeabilitás időbeni lefolyását mutatjuk be.
A 6. ábrán fluoreszcein retinapermeabilitás VEGF-re adott válaszát mutatjuk be.
A 7. ábrán üvegtesten belüli PKC gátlás és stimulálás hatását mutatjuk be retinapermeabilitásra.
A 8A. és 8B. ábrán VEGF hatására válaszul bekövetkező retinapermeabilitás gátlását mutatjuk be orálisan adagolt proteinkináz C β inhibitorral.
A találmány részletes ismertetése A találmány azon a felismerésen alapszik, hogy a proteinkináz C inhibitorok bizonyos osztálya, azaz a protelnkináz C β-izozim inhibitorok, különösen a PKC β-ίζοzim szelektív inhibitorai a VEGF hatásával ellentétes hatást fejtenek ki. Közelebbről, a találmány azon a felismerésen alapszik, hogy a proteinkináz C inhibitorok ezen sajátos osztálya ellene hat az endoteliális sejt szaporodásának és a kapillárispermeabilitásnak, különösen a VEGF növekedési faktor által stimulált endotheliális sejtszaporodásnak és kapillárispermeabilitásnak. Ennek következtében az ilyen vegyületek terápiás célra alkalmazhatók VEGF-vel kapcsolatos rendellenességek, különösen különféle szem-ér rendellenességek kezelésére.
A találmány szerinti eljárás körében előnyösen a β-izozimot hatékonyan gátló proteinkináz C inhibitorokat alkalmazzuk. Az ilyen célra alkalmas vegyületek egy csoportját általában a technika állásában bisz(indolil)-maleimidekként vagy makrociklusos bisz(indolil)maleimidekként írják le. A bisz(indolil)-maleimidek jól Ismertek a technika állásából, ezeket a vegyületeket az 5 621 098, 5 552 396, 5 545 636, 5 481 003, 5 491 242 és az 5 057 614 számú amerikai egyesült államokbeli szabadalmi leírásokban ismertetik, amelyek mindegyikét referenciaként építjük leírásunkba. A makrociklusos bisz(indolil)-malelmidek sajátosan az (I) általános képletű vegyületekként jellemezhetők. Ezek a vegyületek és előállítási eljárásuk az 5 552 396 számú amerikai egyesült államokbeli szabadalmi leírásban szerepelnek, amelyeket leírásunkba referenciaként építünk be. Ezeket a vegyületeket emlősöknek terápiásán hatásos mennyiségben adagoljuk VEGF-vel kapcsolatos endothelialis sejtszaporodás vagy kapillárispermeabilitás gátlására, valamint VEGF szemrendellenességekkel
HU 226 378 Β1 kapcsolatos hatásainak gátlására. Ezek a vegyületek adagolhatok megelőzésként is az ilyen kóros állapotok kockázatát hordozó betegeknek.
A találmány körén belül történő felhasználás szempontjából különösen előnyös proteínkináz C β inhibitor az előzőekben említett 5 552 396 számú amerikai egyesült államokbeli szabadalmi leírás 5g. példájában ismertetett (S)-3,4-[N,N’-1,1’-((2”-etoxi)-3”’(O)4”’-(N,N-dimetil-amino)-bután)-bisz(3,3'-indolil)]-1(H)pirrol-2,5-dion-hidrogén-klorid-só. Ez a vegyület hatásos proteínkináz C inhibitor. A vegyület más kinázok mellett szelektív proteínkináz C-re és erősen izozimszelektív, azaz szelektív a β-1- és β-2-izozimekre. Ugyancsak kedvezőek a fenti vegyület más sói, különösen a mezilátsók.
Egy előnyös mezilátsó előállítható a (II) képletű vegyület metánszulfonsavval nem reaktív szerves oldószerben, előnyösen szerves oldószer és víz elegyében, még előnyösebben víz és aceton elegyében való reagáltatásával. Más oldószerek, például metanol, aceton, etil-acetát és ezek elegyei is alkalmazhatók. Az oldószer vízhez viszonyított aránya nem meghatározó, általában a reagensek oldhatósága szabja meg. Előnyös oldószervíz arány általában a 0,1:1 és 100:1 közötti oldószer:víz térfogatarány. Előnyös az 1:1 és 20:1 közötti, még előnyösebb az 5:1 és 10:1 közötti térfogatarány. Az optimális arányt befolyásolja a választott oldószer, előnyös az aceton/víz elegy alkalmazása 9:1 aceton:víz arány mellett.
A reakcióban a két reagenst szokásosan mintegy ekvimoláris mennyiségben alkalmazzuk, bár más arányok is alkalmazhatók, különösen a metánszulfonsav feleslegben való alkalmazása megfelelő. A metánszulfonsav reakcióelegybe való beadagolásának sebessége nem meghatározó, adagolhatjuk ezt a reagenst gyorsan (5 percnél rövidebb idő alatt) vagy lassan, 6 óra vagy ennél hosszabb idő alatt.
A reagáltatást 0 °C és forrás közötti hőmérsékleten végezzük. Az elegyet a sóképzés befejezéséig keverjük, ezt Rtg-sugár-pordiffrakcióval határozzuk meg, a sóképzés befejeződése 5 perc és 12 óra közötti időtartamot igényelhet.
A találmány szerinti sók előnyösen és könnyen előállíthatok kristályos formában. A sók trihidrát formája könnyen monohidráttá alakítható szárítással vagy 20-60% relatív nedvességtartalmú környezetnek való kitétellel. A só lényegében kristályos, meghatározott olvadásponttal, kettős töréssel és Rtg-sugár-diffrakciós mintával bír. A kristályok általában 10% alatti, előnyösen 5% alatti, még előnyösebben 1% alatti mennyiségű amorf szilárd anyagot tartalmaznak.
A mezilátsókat közvetlenül a reakcióelegyből választjuk el szűréssel vagy más, a szakterületen elfogadott elválasztási eljárással, 50 és 100% közötti hozamot érünk el. A só további tisztítására kívánt esetben átkristályosítást vagy más, a szakterületen ismert tisztítási eljárást alkalmazhatunk.
A növekedési faktor, például VEGF révén stimulált endothelialis sejtek a szövettenyészetben nagyobb szaporodási sebességgel bírnak, mint az alapsejtek szaporodási sebessége. A találmány körében végzett vizsgálatok azt mutatják, hogy az (S)-3,4-[N,N'-1,1’-((2-etoxi)3’(O)-4’”-(N,N-dimetil-amino)-bután)-bisz(3,3'-indolil)]1(H)-pirrol-2,5-dion savaddíciós só proteínkináz C inhibitor in vitro mintegy 0,1-100 nmol/l mennyiségben adagolva jelentősen gátolja a növekedési faktor (például VEGF) által stimulált nem bazális sejtszaporodást.
Fontos módon, más vizsgálatok azt mutatták ki, hogy a normális endothelialis sejtek szaporodását szövettenyészetben nem gátolja ez a vegyület, amint az normoxiás kondicionált tápközegben, VEGF stimuláció nélkül az endothelialis sejtszaporodás gátlásának hiányából látható. Hipoxiás kondicionált tápközegben a sejtszaporodás sebessége növekszik a hipoxiás sejtek által termelt endogén növekedési faktor, a VEGF szaporodása folytán. Az ilyen hipoxiás körülmények által indukált sejtszaporodást ismét a proteínkináz C inhibitor (S)-3,4-[N,N’-1,r-((2-etoxi)-3'(O)-4'”-(N,N-dimetilamino)-bután)-bisz(3,3'-indolil)]-1(H)-pirrol-2,5-dion savaddíciós só normalizálja.
A találmány körében végzett vizsgálatok kimutatták, hogy a növekedési faktorok, például a VEGF hatást gyakorolnak a kapillárispermeabilitásra is. A vizsgálatok kimutatják, hogy állatmodellben a VEGF szignifikánsan, háromszoros értékig növeli a hajszálér-permeabilitást. A VEGF-töl függő hajszálér-permeabilitás növekedés dózisfüggő is. In vivő állatkísérletek szerint proteínkináz C Inhibitor mintegy 25 mg/kg/nap koncentrációban való adagolása a VEGF provokációt megelőzően nagymértékben gátolja a VEGF által kiváltott hajszálér-permeabilitást. 1 nmol/l és 5 mmol/l közötti, előnyösen 1 nmol/l és 500 nmol/l közötti koncentrációk alkalmazása előnyösnek tekinthető. A gátlás elérheti a 80%-ot is, és általában fajlagos a növekedési faktor által kiváltott hajszálér-permeabilitásra. A hajszálér-permeabilitás fluoreszcein angiográfiás módszerrel mérhető. A fluoreszcein angiográfiás eljárás különösen a foltos ödémánál alkalmas retinafotográfiás eljárás, amely abban áll, hogy fluoreszcens színezéket injektálnak a véráramba, hogy kimutassák a szivárgási helyeket a retinában.
Bár találmányunkat nem kívánjuk egy műszaki magyarázathoz kötni, feltételezzük, hogy a retina csökkent véráramlásból, retinahajszálér-veszteségből, a perifériás érrendszer kifejlődésének hiányából vagy eltűnéséből vagy az érhártya-vérellátás retinától való elválásából eredő elváltozásai mind relatív retinaischaemiára vezethetnek. Ez az ischaemia stimulálja a növekedési faktorok, például a VEGF retina pericitákban, endothelialis sejtekben, retinapigment-epitéliumban, gliasejtekben és feltehetőleg más sejttípusokban való szintézisét és kiválasztását; ennek folytán retinaneovaszkularizációhoz és megnövekedett hajszálér-permeabilitáshoz vezet. Ezek a körülmények különféle szem-ér rendellenességekkel kapcsolatosak.
A találmányban leírt PKC β-izozim-inhibitorok az endothelialis sejtszaporodással és kapillárispermeabilitással kapcsolatos kóros állapotok, különösen különféle szem-ér rendellenességek kezelésére alkalmasak.
A találmány szerinti vegyületekkel kezelhető szem-ér rendellenességek körébe tartoznak - a korláto4
HU 226 378 Β1 zás szándéka nélkül - a foltos elfajulások, a foltos ödéma, az érretinopátia, a retinavéna-elzáródás, az íriszneovaszkularizáció, a hisztoplazmózis és ischaemiás retinamegbetegedések. A foltos elfajulások korral kapcsolatosak lehetnek. A foltos ödéma diabétesszel vagy központi retinaelzáródással lehet kapcsolatos. Az „érretinopátia” megjelölésen nem értjük a diabéteszes retinopátiát, de magában foglalja ez a kifejezés a sarlósejtes anémiával kapcsolatos érretinopátiát, az éretlen csecsemők érretinopátiáját és a szemzúg vagy a trabekuláris hálózat neovaszkularizációját. Az íriszneovaszkularizáció lehet diabétesszel kapcsolatos vagy attól független.
Szakember számára nyilvánvaló, hogy valamely proteinkináz C β-izozim-inhibitor terápiásán hatásos mennyisége a találmánnyal összhangban az a mennyiség, amely hatásosan gátolja az endothelialis sejtek szaporodását vagy a hajszálér-permeabilitás kifejlődését a VEGF gátlása révén, és hogy ez a mennyiség változhat többek között az érintett szövet méretétől, a terápiás készítményben alkalmazott vegyület koncentrációjától és a beteg testtömegétől függően. A szem-ér rendellenességek kezelésére terápiás szerként adagolt proteinkináz C β-izozim-inhibitor mennyiségét általában a kezelőorvos határozza meg esetről esetre. A megfelelő dózis megszabásakor vezérfonalként a neovaszkularizáció mértéke, valamint a beteg testtömege és kora tekinthető.
Általában megfelelő az a dózis, amely a proteinkináz C β-izozim-inhibitor 0,5 nmol/l és 200 pmol/l közötti, szokásosabban 0,5 nmol/l és 200 nmol/l közötti koncentrációját eredményezi a kezelés helyén. Várható, hogy a 0,5 nmol/l és 100 nmol/l közötti szérumkoncentráció a legtöbb esetben elegendő.
Ezen kezelési koncentrációk elérésére az ilyen kezelésre szoruló betegnek mintegy 0,001 mg/testtömeg-kg, nap és 50,0 mg/testömeg kg, nap közötti dózist adunk be. Általában nem szükséges mintegy 1,0-10,0 mg/testtömeg-kg, nap dózist meghaladó proteinkináz C β inhibitor adagolása. Amint azt az előzőekben már említettük, ezek a mennyiségek esetről esetre változóak.
Az (I) általános képletű vegyületeket, valamint az előnyös (la) és (Ib) általános képletű vegyületeket adagolás előtt formáljuk. Megfelelő gyógyászati készítmények készíthetők szakember számára jól ismert eljárásokkal, hozzáférhető összetevőkből. A találmány körén belül történő felhasználásra szolgáló készítmények előállításánál a hatóanyagot szokásosan hordozóanyaggal keverjük vagy hígítjuk, továbbá zárhatjuk a hordozóanyagba, mely utóbbi esetben a hordozóanyag lehet kapszula, tasak, papír vagy más tartóanyag. Ha a hordozóanyag hígítószerként szolgál, lehet szilárd, félszilárd vagy folyékony, betöltheti vivőanyag, töltőanyag vagy a hatóanyag közege szerepét. Fentieknek megfelelően a készítményeket formálhatjuk tablettákká, pirulákká, porokká, szögletes tablettákká, tasakos és ostyatokos készítményekké, elixírekké, szuszpenziókká, emulziókká, oldatokká, szirupokká, aeroszolokká (szilárd vagy folyékony közegben), lágy- és keményzselatin-kapszulákká, kúpokká, steril injektálható oldatokká és steril csomagolt porokká, orális vagy helyi alkalmazásra.
A megfelelő hordozóanyagok, töltőanyagok és hígítóanyagok körébe tartoznak például a laktóz, dextróz, szacharóz, szorbit, mannit, keményítők, akácmézga, kalcium-foszfátok, alginát, tragantgyanta, zselatin, kalcium-szilikát, mikrokristályos cellulóz, poli(vinil-pirrolidon), cellulóz, víz, szirup, metil-cellulóz, metil- és propil-hidroxi-benzoátok, talkum, magnézium-sztearát és ásványolaj. A készítmények tartalmazhatnak továbbá csúszást elősegítő szereket, nedvesítőszereket, emulgeáló- és szuszpendálószereket, tartósítószereket, édesítőszereket és izesítőanyagokat. A találmány szerinti készítmények formálhatók úgy, hogy hatóanyaguk a betegnek való beadást követően gyorsan, nyújtottan vagy késleltetetten váljon szabaddá. A készítményeket előnyösen egységdózisformára formáljuk, minden dózis mintegy 0,05 mg és mintegy 3 g közötti, szokásosabban mintegy 750 mg hatóanyagot tartalmaz. Megjegyezzük azonban, hogy az adagolandó terápiás dózist a kezelőorvosnak kell meghatároznia a releváns körülmények értékelésével, ezek között a kezelendő állapot súlyossága, az adagolandó vegyület megválasztása és az adagolás választott útja figyelembevételével. Ezért a fenti dózistartományok nem korlátozó jellegűek. Az „egységdózisforma fizikailag elkülönült olyan egységre vonatkozik, amelyet embernek vagy más emlősnek egységes dózisként adhatunk be, minden egység a hatóanyag előre meghatározott mennyiségét tartalmazza - amely a kívánt terápiás hatás elérésére számított -, megfelelő gyógyászati célra alkalmas hordozóanyaggal elegyítve.
A fenti készítmények mellett, amelyek legtöbbje orálisan adagolható, a találmány szerinti vegyületek alkalmazhatók helyileg is. Helyi alkalmazású készítmények például a kenőcsök, krémek és gélek.
Kenőcsöket általában úgy készítünk, hogy (1) olajos alapot alkalmazunk, azaz olyant, amely állandó olajokat vagy szénhidrogéneket tartalmaz, például fehér vazelint vagy ásványolajat, vagy (2) abszorbens alapot használunk, azaz olyan vízmentes anyagot vagy anyagokat tartalmazó alapot, amelyek vizet képesek abszorbeálni, például ilyen abszorbens alap a vízmentes lanolin. Szokásosan az alap elkészítését követően, amely lehet olajos vagy abszorbens alap, a hatóanyagot (vegyületet) a kívánt koncentrációt kielégítő mennyiségben hozzáadjuk az alaphoz.
A krémek olaj/víz emulziók. Egy olajos fázisból (belső fázis) és egy vizes fázisból (folytonos fázis) állnak, az előző jellemzően állandó olajokat, szénhidrogéneket és hasonlókat, például viaszokat, vazelint, ásványolajat és hasonlókat tartalmaz, míg az utóbbi vizet és vízben oldható anyagokat, például hozzáadott sókat tartalmaz. A két fázist emulgeálószer alkalmazásával stabilizáljuk, amely lehet például felületaktív szer, például nátriumlauril-szulfát; hidrofil kolloidok, például akácmézga, kolloid agyagok, veegum és hasonlók. Az emulzió képzésekor a hatóanyagot (vegyületet) szokásosan a kívánt koncentráció eléréséhez szükséges mennyiségben adagoljuk.
A gélek alapjául olajos alap, víz vagy emulziószuszpenzió alap szolgál. Az alaphoz gélesítőszert adunk,
HU 226 378 Β1 amely az alapban mátrixot képez, növeli annak viszkozitását. Gélesítőszerként alkalmazhatunk például hidroxi-propil-cellulózt, akrilsavpolimereket és hasonlókat. Szokásosan a hatóanyagot a kívánt koncentrációban a gélesítőszer beadását megelőző lépésként adagoljuk a készítménybe.
A helyi alkalmazású készítménybe adagolt vegyület mennyisége nem meghatározó, a koncentráció széles tartományban változhat, amely lehetővé teszi, hogy a készítményt az érintett szövet felszínére olyan mennyiségben alkalmazzuk, amely a kezelés kívánt helyén a kívánt mennyiségű vegyületet biztosítja.
A helyi alkalmazású készítmények érintett szövetre való felvitelének szokásos mennyisége az érintett szövet méretétől és a vegyületnek a készítményben lévő koncentrációjától függ. Általában a készítményt az érintett szövetre mintegy 1-500 pg vegyület/cm2 érintett szövetmennyiségben visszük föl. Előnyösen a vegyület alkalmazott mennyisége mintegy 30-300 pg/cm2, még előnyösebben mintegy 50-200 pg/cm2, legelőnyösebben mintegy 60-100 pg/cm2.
A következő formálási példák a bemutatást szolgálják a korlátozás szándéka nélkül.
1. formálási példa
Keményzselatin-kapszulákat készítünk az alábbi
összetevőkből: Mennyiség (mg/kapszula)
Hatóanyag 250
Keményítő, szárított 200
Magnézium-sztearát 10
összesen 460 mg
A fenti összetevőket elegyítjük, és 460 mg mennyiségenként keményzselatin-kapszulákba töltjük.
2. formálási példa
Tablettát készítünk az alábbi összetevőkből:
Mennyiség (mg/kapszula)
Hatóanyag 250
Mikrokristályos cellulóz 400
Szilícium-dioxid (égetett, finom eloszlású) 10
Sztearínsav 5
Összesen 665 mg
A komponenseket elegyítjük és egyenként 665 mg tömegű tablettákká préseljük.
3. formálási példa
Egyenként 60 mg hatóanyagot tartalmazó tablettákat készítünk az alábbi összetevőkből.
Mennyiség (mg/kapszula)
Hatóanyag 60
Keményítő 45
Mikrokristályos cellulóz 35
Poli(vinil-pirrolidon)
(10%-os vizes oldatként) 4
Nátrium-karboxi-metil-keményítő 4,5
Magnézium-sztearát 0,5
Talkum 1
összesen 150 mg
A hatóanyagot, keményítőt és cellulózt 0,35 mm szitanyílású szitán visszük át, és gondosan elegyítjük. A poli(vinil-pirrolidon)-oldatot a kapott porral elegyítjük, majd 1,41 mm szitanyílású szitán visszük át. A kapott granulumokat 50 °C hőmérsékleten szárítjuk, és 1,00 mm szitanyílású szitán szitáljuk. A nátriumkarboxi-metil-keményítőt, magnézium-sztearátot és talkumot 0,250 mm nyílású szitán szitáljuk, majd a granulumokhoz adjuk, azokkal elegyítjük, és tablettázógépen egyenként 150 mg tömegű tablettákká préseljük.
Példák
A példákban (S)-3,4-[N,N,-1,1’-((2-etoxi)-3'”(O)4”’-(N,N-dimetil-amino)-bután)-bisz(3,3'-indolil)]-1(H)pirrol-2,5-dion-hidrogén-klorid-só alkalmazását mutatjuk be VEGF által stimulált endothelialis sejtszaporodás in vitro gátlására és megnövekedett hajszálér-permeabilitás in vivő gátlására.
1. példa
A példában a fent nevezett vegyület gátlóhatását mutatjuk be VEGF által stimulált endothelialis sejtszaporodásra rekombináns humán VEGF alkalmazásával.
Marharetina endothelialis sejteket izolálunk friss borjúszemből homogenizálással és szűrési lépések sorával. Primer endothelialis sejttenyészetet szaporítunk 5,5 mmol/l glükózt és 10% plazmaeredetű lószérumot (Wheaton, Scientific), 50 mg/liter heparint és 50 egység/liter endothelialis sejtnövekedési faktort tartalmazó Dulbecco által módosított Eagle-tápközeget (DMEM) tartalmazó fibronektin (NYBen Reagents, New York Blood Center) bevonatú csészékben (Costar). Amikor a sejtek szaporodása az összenövöttséget eléri, a tápközeget olyan tápközegre cseréljük ki, amely 5% magzati boíjúszérumot (HyCIonc) tartalmaz. A tápközeget minden harmadik nap cseréljük. Az endothelialis sejtek homogenitását anti-VI 11 faktor antitestekkel igazoljuk.
Az előzőekben említett PKC-inhibitor VEGF-aktivitásra gyakorolt hatását in vitro értékeljük marharetina mikrovaszkuláris endothelialis sejtek ritkásan szélesztett tenyészete alkalmazásával, amelynek szaporodását VEGF adagolása stimulálja. A 24 lyukú csészékben (Costar) ritkásan szélesztett (-2500 sejt/lyuk) marharetina endothelialis sejteket éjszakán át 10% borjúszérumot tartalmazó DMEM-ben (GIBCO) inkubáljuk. A tápközeget a következő napon cseréljük.
A fenti PKC-inhibitor endothelialis sejtszaporodásra gyakorolt hatásának vizsgálatára a kísérlet egy sorozatát úgy hajtjuk végre, hogy a sejtszaporodást hatóanyag jelenléte nélkül vizsgáljuk, ezt tekintjük kontrollnak, emellett olyan vizsgálatsorozatot végzünk, amelynél a fenti PKC-inhibitort VEGF (25 ng/ml, Genentech) jelenlétében, illetve VEGF hiányában alkalmazzuk. 37 °C hőmérsékleten 4 napon át folytatott inkubálást követően a sejteket 0,1 %-os nátrium-dodecil-szulfátban (SDS) lizáljuk, és a DNS-tartalmat Hoechst 33258 színezék és fluoriméter (TKO-100 modell, Hoefer) alkalmazásával mérjük.
Minden vizsgálatot legalább 3 párhuzamosban végzünk, és a vizsgálatokat legalább háromszor meg6
HU 226 378 Β1 ismételjük. Az eredményeket átlag ±SD értékként adjuk meg minden vizsgálatnál. Az in vitro eredmények elemzését nem párosított Student t-teszttel végezzük. A P<0,050 értéket statisztikusan szignifikánsnak tekintjük.
Az 1. ábrán rekombináns VEGF alkalmazásával kapott eredményeinket mutatjuk be. Amint az az ábra három bal szélső oszlopából látható, a fenti PKC-inhibitor adagolása az endothelialis sejttenyészethez lényegében semmiféle hatást nem gyakorol az alap szaporodási sebességre (1. oszlop). A szaporodási sebesség lényegesen növekszik VEGF adagolásakor (4. oszlop). Ez a szaporodási sebesség >0,5 nmol/liter fenti PKCinhlbitor adagolása hatására szignifikánsan csökken (a négy jobb szélső oszlop).
2. példa
A példa az 1. ábrán bemutatott munkához hasonló, továbbá a fenti PKC-inhibitor gátlóhatását mutatja VEGF által stimulált endothelialis sejtszaporodásra rekombináns humán VEGF alkalmazása mellett.
Az 1. példában leírt eljárással marharetina endothelialis sejteket izolálunk, és szaporítunk, majd ritkásan szélesztett tenyészeteket készítünk. Ismét az 1. példában leírt eljárással vizsgálatokat folytatunk le, amelyek a fenti PKC-inhibitor endothelialis sejtszaporodásra kifejtett hatásának vizsgálatára irányulnak VEGF (25 ng/ml, Genentech) jelenlétében és hiányában. 37 °C hőmérsékleten 4 napon át történő inkubálást követően a sejteket 0,1 %-os nátrium-dodecil-szulfátban (SDS) lizáljuk, és meghatározzuk DNS-tartalmukat Hoechst 33258 színezék és fluoriméter (TKO 100 modell, Hoefer) alkalmazásával.
A 2. ábrán ennek a vizsgálatnak az eredményeit mutatjuk be. Amint az a -VEGF felirat fölötti oszlopokból látható, az említett PKC-inhibitor endothelialis sejttenyészethez 0,1 nmol/l és 100 nmol/l közötti koncentrációban történő adagolása lényegében nem gyakorol hatást a sejtek alap szaporodási sebességére. Az endothelialis sejtek rekombináns humán VEGF (25 ng/ml) alkalmazásával történő stimulálása 4 nap után jelentős növekedést eredményez a sejt DNS-tartalomban, jelezve, hogy növekszik a szaporodási sebesség a stimulálatlan sejtekhez hasonlítva (ez a -VEGF 0 inhibitor és +VEGF 0 inhibitor oszlopok összehasonlításából látható). Ez a szaporodási sebesség szignifikánsan csökken a jelzett PKC-inhibitor adagolásának hatására (lásd a +VEGF felirat fölötti négy jobb szélső oszlopot). Közelebbről, a VEGF-stimuláló kapacitás enyhén csökken 0,1 nmol/l PKC-inhibitor hatására, és lényegében teljesen kiküszöbölődik 1 nmol/l vagy ezt meghaladó koncentrációjú PKC-inhibitor egyidejű adagolásának hatására.
3. példa
A példában a fenti PKC-inhibitor hatását vizsgáljuk retinapericiták hlpoxiás körülmények között végzett tenyésztésekor kifejeződött endogén VEGF aktivitásra.
Marharetina endothelialis sejteket és retinapericitákat izolálunk friss borjúszemből homogenizálással és szűrési lépések sorával. Az endothelialis sejteket szaporítjuk, és ritkásan szélesztett lemezeket készítünk az
1. példában leírt módon. Hasonló eljárás alkalmazásával, marharetina pericitákat tenyésztünk DMEM/20% magzati borjúszérumot tartalmazó 5,5 mmol/l-es glükózoldatban.
Endogén VEGF kifejezésre szolgáló hipoxiás állapotú (csökkent oxigéntartalmú) tápközeget és kontrollként normoxiás állapotú (normális oxigénellátottságú) tápközeget készítünk az alábbi eljárással. Egyrétegű, összefolyó tenyészetté szaporított retinapericita-tenyészetet 24 órán át 2%, O2/5% CO2/93% N2-légtérnek teszünk ki, amelyet komputerrel vezérelt infravörös, vízköpenyes CO2-inkubátorban, csökkentett oxigénszabályozás mellett valósítunk meg (Lab-Line Instruments, 480-as modell). Minden sejtet 37 °C hőmérsékleten tartunk, a sejtek nem mutatnak morfológiás elváltozást fénymikroszkópos vizsgálattal, a tripánkék színezéket kizárják (>98%), és a kezelést követően normálisan passzálhatók. Kontrollként azonos tételből származó normoxiás körülmények mellett (95% levegő/5% CO2) tenyésztett és passzált sejteket használunk. Közvetlenül felhasználás előtt a tápközeget összegyűjtjük, és szűrjük (Nalgene, 0,22 pm).
Ebben a példában olyan vizsgálatokat folytatunk le, amelyekben a fenti PKC-inhibitor hatását vizsgáljuk endothelialis sejtek szaporodására normoxiás állapotú vagy hipoxiás állapotú tápközeg jelenlétében. Az előző példákban leírthoz hasonló módon a sejteket 37 °C hőmérsékleten 4 napon át végzett inkubálást követően 0,1 %-os nátrium-dodecil-szulfáttal (SDS) lizáljuk, és DNS-tartalmukat Hoechst 33258 színezék és fluoriméter (TKO-100 modell, Hoefer) alkalmazásával mérjük.
A 3. ábrán bemutatott vizsgálatban a nevezett PKC-inhibitort 10 nmol/l koncentrációban alkalmazzuk. Amint a 3. ábrán látható, a retina endothelialis sejtek szaporodását a hipoxiás, ismerten VEGF kifejeződést indukáló körülmények mellett szaporított retinapericitatenyészet tápközege stimulálta (ez a 3. ábra 1. és 3. oszlopának összehasonlításából látható). Ezt a szaporodásstimulálást az (S)-3,4-[N,N’-1,1 '-((2”-etoxi)3”’(OH’-(N,N-dimetil-amino)-bután)-bisz(3,3’-indolil)]1 (H)-pirrol-2,5-dion-hidrogén-klorid-só PKC-inhibitor jelenléte visszaszorítja (normalizálja) (ez a 3. ábra 3. és
4. oszlopának összehasonlításából látható).
4. példa
A példában az 1. és 2. ábrán bemutatott példákban leírtakhoz hasonlóan járunk el, továbbá ez a példa a fenti PKC-inhibitor VEGF által stimulált endothelialis sejt szaporodásra gyakorolt hatását mutatja be rekombináns humán VEGF alkalmazása mellett.
Az 1. példában leírt eljárással marharetina endothelialis sejteket izolálunk és szaporítunk, majd ritkásan szélesztett tenyészeteket készítünk. Ismét az 1. példa szerinti eljárással, vizsgálatokat végzünk a fenti PKC-inhibitor endothelialis sejt szaporodásra kifejtett hatására vonatkozóan VEGF jelenlétében (+VEGF) (25 ng/ml, Genentech) és VEGF hiányában (-VEGF). A fentiek szerint, 37 °C hőmérsékleten 4 napon át tör7
HU 226 378 Β1 ténő inkubálást követően a sejteket 0,1 %-os nátriumdodecil-szulfáttal (SDS) lizáljuk, és DNS tartalmukat Hoechst 33258 színezék és fluoriméter (TKO-100 modell, Hoefer) alkalmazásával mérjük.
A 4. ábrán e vizsgálatok eredményeit mutatjuk be. Amint az a „-VEGF” szöveg fölötti oszlopokban látható, a fenti PKC-inhibitor endothelialis sejttenyészethez 10 n mól/liter koncentrációban történő adagolása lényegében nem fejt ki hatást a sejtek alap növekedési sebességére. Az endothelialis sejtek rekombináns humán VEGF (25 ng/ml) alkalmazásával történő stimulálása szignifikáns növekedést hoz létre a sejt DNS-tartalomban, jelezve ezzel a szaporodási sebesség növekedését a stimulálatlan sejtekhez viszonyítva (ez a -VEGF kontroll és a +VEGF kontroll összehasonlításából látható). Ez a növekedési sebesség szignifikánsan csökken a fenti PKC-inhibitor 10 nmol/l koncentrációban történő adagolásakor.
Az eredmények azt mutatják, hogy a PKC-inhibitorok ismertetett köre, különösen az (S)-3,4-[N,N’-1,r-((2etoxi)-3”’(0)-4”’-(N,N-dimetil-amino)-bután)-bisz(3,3’-indolil)]-1 (H)-pirrol-2,5-dion megakadályozza a retinaendothelialis sejtszaporodás in vitro stimulálását akár exogén akár hipoxia által indukált VEGF által. Mivel a VEGF kifejeződés szorosan kapcsolódik a foltos elfajulással kapcsolatos neovaszkularizációhoz, a fenti eredmények alátámasztják a fenti PKC-inhibitorok foltos elfajulás kezelésére terápiás szerként való alkalmazását.
5. példa
A példában a VEGF által indukált retinapermeabilitás időbeli lefolyását mutatjuk be.
Minden patkány egyik szemének üvegtestébe 2,0 ng VEGF-t (a becsült végkoncentráció 25 ng/ml) injektálunk. A másik oldali szembe hasonló térfogatú kontrolloldatot injektálunk. 10 perc elteltével katéteren át a jobb nyaki vénába 30 μΙ fluoreszceint injektálunk. A fluoreszcein beinjektálása után a megjelölt időkben az üvegtestet fluorifotometriásan vizsgáljuk.
Amint az 5A. ábrán látható a fluoreszcein permeabilitása a VEGF-vel kezelt szemek üvegtestjébe egyértelműen növekszik. Ez a fluoreszceinangiogram injektálást követően 10 perc múlva statisztikusan szignifikánssá válik, és legalább 30 percen át szignifikáns marad. Az 5B, ábrán a stimulálás kontrolihoz viszonyított értékét mutatjuk be százalékosan kifejezve, ami azt mutatja, hogy a VEGF-vel kezelt szemeknél az idő előrehaladtával további fluoreszceinszivárgás következik be.
6. példa
A példában a retinafluoreszcein permeabilitás dózisfüggését mutatjuk be VEGF-re adott válaszként.
Minden állat egyik szemét a kontrollal injektáljuk be, míg a másik oldali szembe VEGF különböző dózisait injektáljuk be. 10 perc elteltével intravénásán fluoreszceint injektálunk be az állatoknak, és 30 percen át elemezzük az üvegtestszivárgást. Amint az a 6. ábrán látható, a retinapermeabilitás a VEGF dózistól függően növekszik. A stimulálás maximuma 14-20 ng/ml, amely embereknél ismerten kapott érték.
7. példa
A példában üvegtestbe adott (S)-3,4-[N,N’-1,T((2”-etoxi)-3'”(O)-4'”-(N,N-dimetil-amino)-bután)bisz(3,3’-indolil)]-1(H)-pirrol-2,5-dion-hidrogén-klorid-só PKC-inhibitor hatását mutatjuk be retinapermeabilitás fokozására.
Patkányok szemébe szemenként 2,0 ng VEGF-t, és 10 nmol/l PKC β inhibitort vagy 1 pg PDBU-t (PKCagonista) injektálunk be, amint az a 7. ábrán látható. A PKC β inhibitort a VEGF adagolás előtt 15 perccel injektáljuk be. A VEGF adagolás után 10 perccel intravénásán fluoreszceint adunk be, és 30 perc elteltével megvizsgáljuk a fluoreszcein üvegtestben található mennyiségét.
Amint az a 7. ábrán látható, VEGF üvegtestbe való beinjektálása a retinapermeabilitás várt stimulálásával jár. A VEGF beinjektálását megelőzően 15 perccel az üvegtestbe injektált PKC β inhibitor a permeabilitásválasz nagy részét kiküszöböli. A proteinkináz C PDBU beinjektálásával való közvetlen stimulálása a VEGF által kiváltotthoz igen hasonló permeabilitásnövekedést eredményez.
8. példa
A példában retinapermeabilitás VEGF adagolására adott válaszának gátlását mutatjuk be orálisan adagolt proteinkináz C inhibitorral, az (S)-3,4-[N,N’-1,T((2”-etoxi)-3”’(O)-4'”-(N,N-dimetil-amino)-bután)bisz(3,3’-indolil)]-1 (H)-pirrol-2,5-dion-hidrogén-kloridsóval.
Patkányokkal proteinkináz C β inhibitorral kevert tápot etetünk a 8A. és 8B. ábrán megjelölt dózisban. Miután az állatokat 1 hétig ezen a tápon tartottuk, az előzőekben ismertetett módon meghatározzuk a retinapermeabilitásnak 2,0 ng VEGF üvegtestbe való beinjektálására adott válaszát. A PKC β inhibitor 1 héten át történő orális adagolása csökkentette a retinapermeabilitás VEGF adagolására történő válaszát. Ez különösen a nagyobb dózisoknál észlelhető.
A találmány lényegét, előnyös kiviteli alakjait és megvalósítási módjait az előzőekben ismertettük. A konkrétan bemutatott megvalósítási kiviteli alakok és megvalósítási módok azonban csak a bemutatást szolgálják, nem korlátozó jellegűek. Szakember fentiek számos változatát és megváltoztatott formáját képes megvalósítani a találmány lényegétől való eltérés nélkül.

Claims (2)

SZABADALMI IGÉNYPONTOK
1. (S)-3,4-[N,N,-1,1'-((2-etoxi)-3”’(O)-4”’-(N,Ndimetil-amino)-bután)-bisz(3,3’-indolil)]-1 (H)-pirrol-2,5dion vagy gyógyászatilag elfogadható sói alkalmazása diabetikus makuláris ödéma kezelésére szolgáló gyógyszerkészítmény előállítására.
2. Az 1. igénypont szerinti alkalmazás, ahol az alkalmazott vegyület az (S)-3,4-[N,N’-1,1'-((2-etoxi)3”’(O)-4”’-(N,N-dimetil-amino)-bután)-bisz(3,3’-indolil)]1 (H)-pirrol-2,5-dion mezilátsója.
HU9902805A 1996-05-01 1997-05-01 Use of a macrocyclic bis-indolyl-maleimide derivativ for the preparation of pharmaceutical compositions treating diabetic macular edema HU226378B1 (en)

Applications Claiming Priority (3)

Application Number Priority Date Filing Date Title
US1665896P 1996-05-01 1996-05-01
US08/841,739 US6114320A (en) 1996-05-01 1997-04-30 Therapeutic treatment for VEGF related ocular diseases
PCT/US1997/007800 WO1997040831A1 (en) 1996-05-01 1997-05-01 Therapeutic treatment for vegf related occular diseases

Publications (3)

Publication Number Publication Date
HUP9902805A2 HUP9902805A2 (hu) 2000-02-28
HUP9902805A3 HUP9902805A3 (en) 2000-04-28
HU226378B1 true HU226378B1 (en) 2008-10-28

Family

ID=26688915

Family Applications (1)

Application Number Title Priority Date Filing Date
HU9902805A HU226378B1 (en) 1996-05-01 1997-05-01 Use of a macrocyclic bis-indolyl-maleimide derivativ for the preparation of pharmaceutical compositions treating diabetic macular edema

Country Status (22)

Country Link
US (1) US6114320A (hu)
EP (1) EP0918519B1 (hu)
JP (1) JP4122060B2 (hu)
KR (1) KR100364487B1 (hu)
CN (1) CN1158073C (hu)
AT (1) ATE270548T1 (hu)
AU (1) AU724923B2 (hu)
BR (1) BR9710705A (hu)
CA (1) CA2253613C (hu)
CZ (1) CZ296711B6 (hu)
DE (1) DE69729798T2 (hu)
EA (1) EA001752B1 (hu)
ES (1) ES2224249T3 (hu)
HK (1) HK1020017A1 (hu)
HU (1) HU226378B1 (hu)
IL (1) IL126836A (hu)
NO (1) NO322209B1 (hu)
NZ (2) NZ538109A (hu)
PL (1) PL189020B1 (hu)
PT (1) PT918519E (hu)
UA (1) UA54427C2 (hu)
WO (1) WO1997040831A1 (hu)

Families Citing this family (23)

* Cited by examiner, † Cited by third party
Publication number Priority date Publication date Assignee Title
US5723456A (en) * 1993-12-07 1998-03-03 Eli Lilly & Company Therapeutic treatment for cardiovascular diseases
US6093740A (en) * 1997-04-30 2000-07-25 Eli Lilly And Company Therapeutic treatment for skin disorders
EP1105136B1 (en) * 1998-08-13 2007-08-29 Novartis AG Method for treating ocular neovascular diseases
US6214819B1 (en) 1998-11-23 2001-04-10 Novartis Ag Method for treating ocular neovascular diseases
ES2211197T3 (es) * 1998-11-23 2004-07-01 Novartis Ag Uso de derivados de estaurosporina para tratar enfermedades neovasculares oculares.
DE69926536T3 (de) 1998-12-22 2013-09-12 Genentech, Inc. Antagonisten von vaskular-endothelialen zellwachstumsfaktoren und ihre anwendung
US6271233B1 (en) 1999-08-10 2001-08-07 Ciba Vision Corporation Method for treating ocular neovascular diseases
US6921763B2 (en) 1999-09-17 2005-07-26 Abbott Laboratories Pyrazolopyrimidines as therapeutic agents
IL151045A0 (en) 2000-02-07 2003-04-10 Abbott Gmbh & Co Kg 2-benzothiazolyl urea derivatives and their use as protein kinase inhibitors
MXPA03008560A (es) 2001-03-22 2004-06-30 Abbot Gmbh & Co Kg Pirazolopirimidinas como agentes terapeuticos.
US20020165158A1 (en) * 2001-03-27 2002-11-07 King George L. Methods of modulating angiogenesis
US20030119812A1 (en) * 2001-11-08 2003-06-26 Brazzell Romulus Kimbro Method for decreasing capillary permeability in the retina
US20030236246A1 (en) * 2002-04-30 2003-12-25 Brazzell Romulus Kimbro Method for decreasing capillary permeability in the retina
EP2319493A3 (en) * 2002-07-23 2011-07-27 Novartis AG Ophthalmic ointment composition comprising a drug, an ointment base and a solubilizing/dispersing agent
US20070059381A1 (en) * 2003-06-20 2007-03-15 Barker Ronnie C Treatment of amd with combination of ingredients
JP2007529434A (ja) * 2004-03-17 2007-10-25 ラース マイケル ラーセン, 視覚サイクルの阻害による網膜症の予防
BRPI0509576A (pt) 2004-04-02 2007-05-29 Osi Pharm Inc composto, método de tratamento de um paciente tendo uma condição que é mediada pela atividade de proteìna quinase, e, composição farmacêutica
TW200613306A (en) 2004-07-20 2006-05-01 Osi Pharm Inc Imidazotriazines as protein kinase inhibitors
AR057960A1 (es) 2005-12-02 2007-12-26 Osi Pharm Inc Inhibidores de proteina quinasa biciclicos
US7455447B2 (en) * 2006-05-19 2008-11-25 Mediatek Inc. Method and apparatus for a portable device
AU2007286817A1 (en) * 2006-08-23 2008-02-28 Novartis Ag Use of PKC inhibitors in particular indolylmaleimide derivatives in ocular diseases
EP2089016A4 (en) * 2006-10-03 2014-10-08 Univ Pennsylvania METHOD FOR TREATING MACULAR AGENCY
US10360673B2 (en) 2015-03-26 2019-07-23 Eyekor, Llc Image analysis

Family Cites Families (7)

* Cited by examiner, † Cited by third party
Publication number Priority date Publication date Assignee Title
CZ280738B6 (cs) * 1988-02-10 1996-04-17 F. Hoffmann - La Roche And Co., Aktiengesellschaft Substituované pyrroly, jejich použití pro výrobu léčiv a léčiva na jejich bázi
IL111851A (en) * 1993-12-07 1998-09-24 Lilly Co Eli Improved synthesis of bisindolylsimilides and process for its preparation
US5624949A (en) * 1993-12-07 1997-04-29 Eli Lilly And Company Protein kinase C inhibitors
CN1050844C (zh) * 1993-12-07 2000-03-29 伊莱利利公司 蛋白激酶c抑制剂
US5545636A (en) * 1993-12-23 1996-08-13 Eli Lilly And Company Protein kinase C inhibitors
US5481003A (en) * 1994-06-22 1996-01-02 Eli Lilly And Company Protein kinase C inhibitors
US5491242A (en) * 1994-06-22 1996-02-13 Eli Lilly And Company Protein kinase C inhibitors

Also Published As

Publication number Publication date
NO985067D0 (no) 1998-10-30
PT918519E (pt) 2004-10-29
NZ538109A (en) 2006-10-27
NO322209B1 (no) 2006-08-28
EP0918519B1 (en) 2004-07-07
AU724923B2 (en) 2000-10-05
EP0918519A1 (en) 1999-06-02
JP2000514402A (ja) 2000-10-31
CN1158073C (zh) 2004-07-21
HK1020017A1 (en) 2000-03-10
DE69729798D1 (de) 2004-08-12
KR100364487B1 (ko) 2003-01-25
AU2936197A (en) 1997-11-19
ES2224249T3 (es) 2005-03-01
PL330463A1 (en) 1999-05-24
NO985067L (no) 1998-12-22
BR9710705A (pt) 1999-08-17
EA001752B1 (ru) 2001-08-27
ATE270548T1 (de) 2004-07-15
CA2253613C (en) 2007-11-27
EA199800970A1 (ru) 1999-06-24
CN1222850A (zh) 1999-07-14
HUP9902805A2 (hu) 2000-02-28
DE69729798T2 (de) 2005-08-25
IL126836A (en) 2004-05-12
JP4122060B2 (ja) 2008-07-23
NZ332833A (en) 2000-07-28
CA2253613A1 (en) 1997-11-06
KR20000065172A (ko) 2000-11-06
UA54427C2 (uk) 2003-03-17
EP0918519A4 (en) 1999-08-11
CZ296711B6 (cs) 2006-05-17
IL126836A0 (en) 1999-09-22
PL189020B1 (pl) 2005-06-30
HUP9902805A3 (en) 2000-04-28
CZ349998A3 (cs) 1999-11-17
WO1997040831A1 (en) 1997-11-06
US6114320A (en) 2000-09-05

Similar Documents

Publication Publication Date Title
HU226378B1 (en) Use of a macrocyclic bis-indolyl-maleimide derivativ for the preparation of pharmaceutical compositions treating diabetic macular edema
US20020045585A1 (en) Cytoskeletal active agents for glaucoma therapy
WO1997040831A9 (en) Therapeutic treatment for vegf related occular diseases
EP3096617A1 (en) Compositions and methods for treating ocular diseases
JP2002506028A (ja) 糖尿病性網膜症または眼炎症の処置におけるゲニステインのようなタンパク質チロシンインヒビターの使用
KR20200130280A (ko) 안과용 제제
KR20200089292A (ko) 눈 질환의 치료를 위한 조성물 및 방법
EP2323657A1 (en) Ophthalmic pharmaceutical compositions comprising sorafenib for the treatment of neoangiogenic pathologies of the eye
BR112020009364A2 (pt) composto, composição farmacêutica, método para tratar um distúrbio de visão ou uma complicação do mesmo em um indivíduo com necessidade do mesmo e método para tratar uma doença de pele ou uma complicação da mesma em um indivíduo com necessidade do mesmo
US6214819B1 (en) Method for treating ocular neovascular diseases
JP2023035974A (ja) ナノ低分子ペプチドfg及びその眼底血管疾患の治療や予防用薬物の調製への応用
EP2266559A1 (en) Therapeutic agent for ophthalmic disease
EP1420791A1 (en) Use of compounds for treating conditions resulting from injury to the corneal nerve after lasik and other ocular surgeries or trauma
MXPA98009160A (en) Therapeutic treatment of ocular diseases related to the vascular endothelial growth factor (ve
JPS63301818A (ja) 白内障治療剤
US20060142379A1 (en) Use of AP-1 activators to treat glaucoma and ocular hypertension
JP2023035973A (ja) ナノ低分子ペプチドfh及びその眼底血管疾患の治療や予防用薬物の調製への応用
CA2434691A1 (en) Use of propentofylline to control intraocular pressure
JPH11310538A (ja) 白血球の粘着または凝集抑制剤
AU2002250168A1 (en) Use of propentofylline to control intraocular pressure
AU2002322700A1 (en) Use of compounds for treating conditions resulting from injury to the corneal nerve after lasik and other ocular surgeries or trauma

Legal Events

Date Code Title Description
MM4A Lapse of definitive patent protection due to non-payment of fees