HU226178B1 - Fire detector - Google Patents

Description

A leírás terjedelme 12 oldal (ezen belül 4 lap ábra)

HU 226 178 Β1

A találmány tárgya tűzjelző készülék, amelynek jelzőegysége érzékelőrendszerrel és jelfeldolgozó elektronikával rendelkezik, és az érzékelőrendszert tartalmazó házon kiképzett nyílásokon keresztül a helyiség levegője -, illetve adott esetben a füst - az érzékelőrendszerhez jut.

Az érzékelőrendszer tartalmazhat elektrooptikai érzékelőt, amely a helyiség levegőjében keletkező füst által létrehozott szórt fényt érzékeli, vagy hőérzékelőt, amely az égés során keletkező hőt érzékeli, gázérzékelőt, amely az égés során keletkező gázok érzékelésére szolgál, illetve tartalmazhatja ezek kombinációját. A technika állása szerint ismert tűzjelző készülékeknél a jelzőegység és a készülék háza a beépített érzékelőrendszertől függően változik, ezért az egyes tűzjelzőtípusok gyártásához más-más fröccsöntő szerszám szükséges, ami jelentősen megnöveli az előállítási költségeket. A különböző típusú jelzőegységek és házak raktározása is többletköltséget jelent.

Jelen találmány lehetővé teszi a jelzőegységek és a házak egységesítését, és ezáltal a költségek csökkentését. A találmány célja, hogy a különböző jelzőkészülék-típusok ugyanazon házba beépíthetők legyenek.

Ezt a feladatot a találmány úgy oldja meg, hogy a jelzőkészülék modulokból épül fel, és kiképzése révén lehetővé teszi a különböző típusú tüzek érzékelésére alkalmas érzékelőmodulok beszerelését, tehát ugyanazon ház valamennyi érzékelőmodullal kompatibilis.

Az egységes házból és különböző, a házzal kompatibilis érzékelőmodulokból álló felépítésnek köszönhetően a tűzjelző készülék egységes külső megjelenés mellett többféleképpen felhasználható. Ez javítja az esztétikai hatást, és jelentősen csökkenti az előállítási költségeket.

A WO/0155991 számú közzétételi iratból modulokból felépíthető tűzjelző ismerhető meg.

Napjainkban az optikai- és hőérzékelőt egyaránt tartalmazó kombinált tűzjelzők a legelterjedtebbek, amelyekben elektrooptikus érzékelő és hőérzékelő is található. Ezeknél a tűzjelzőknél a hőérzékelő a legtöbb esetben az elektrooptikai érzékelő síkja alatt helyezkedik el, előnyösen a tűzjelző középvonalában. A házon kiképzett nyílások is ebben a síkban helyezkednek el. Ebből adódik a tűzjelző „többszintes” felépítése, amely meghatározza a tűzjelző készülék magasságát. Esztétikai okokból azonban általában a lehető legalacsonyabb készülékre van igény.

Ezért a találmány további célja, hogy a tűzjelző készülék, amelynek háza kompatibilis a különböző érzékelőmodulokkal, lehetőleg minél laposabb legyen.

Ezt a feladatot a találmány úgy oldja meg, hogy az érzékelőrendszer és a házon kiképzett nyílások azonos síkban helyezkednek el.

A találmány szerinti jelzőkészülék tehát viszonylag lapos, kombinált és normál jelzőkészülékként egyaránt használható. A készülék lapos kiképzése annak köszönhető, hogy az érzékelőrendszer és a nyílások azonos síkban helyezkednek el. A találmány szerinti tűzjelző készüléknél az érzékelőmodulok minden jelzőkészülék-típusnál azonos, a jelzőkészülékbe behelyezhető tartólappal rendelkeznek, amelyre felszerelhetők a különböző típusú tüzek érzékelésére alkalmas érzékelők.

Egy első előnyös kiviteli változatban a tartólapnak a készülék fedele felé néző alsó lapján rekeszek találhatók az elektrooptikai érzékelőrendszer komponensei számára, felső lapjára pedig a jelfeldolgozó elektronikát tartalmazó nyomtatott áramkörű panel rögzíthető.

A találmány szerinti tűzjelző készülék második előnyös kiviteli változatánál a ház kupolával rendelkezik, amely gyűrű alakú felső részből és ettől bizonyos távolságra elhelyezkedő, a jelzőkészülék fedelét képező alsó részből áll. A kupola két része közötti térköz képezi a bemeneti nyílásokat, mivel az alsó részt a felső résszel íves vagy bordák kötik össze.

A harmadik előnyös kiviteli változatban a füst által létrehozott szórt fény érzékeléséré szolgáló optikai érzékelőt tartalmazó érzékelőmodul legalább egy fényforrással, fényvevővel, mérőkamrával, valamint a mérőkamra szélén elhelyezkedő fényelzáró lemezekből álló labirintusrendszerrel rendelkezik, ahol a fényforrások) és a fényvevő a tartólap alsó lapján található rekeszekbe vannak rögzítve, és a fedélként kiképzett labirintusrendszer a tartólapra rögzíthető.

A találmány további előnyös kiviteli változatában az érzékelőmodul két hőérzékelőt tartalmaz, amelyek egymással szemközt, a nyomtatott áramkörű panelre rögzítve helyezkednek el, és innen a tartólapon keresztül lefelé nyúlnak. A kiviteli változat továbbfejlesztett változatában a bordák száma mindig páros, és vertikális irányban húzódó, mélyedéssel rendelkező szárnyakként vagy fülekként vannak kiképezve. A hőérzékelők úgy nyúlnak le a bordákhoz, hogy szabad végük közvetlenül a mélyedésbe, vagy a mélyedés mögé kerül. A hőérzékelős érzékelőmodul a tartólapra rögzíthető fedőlappal rendelkezik, amely az elektrooptikai érzékelőrendszer számára kiképzett rekeszeket fedi le, és áttört nyílásokkal rendelkezik, amelyeken a hőérzékelők nyúlnak át, valamint a hőérzékelők között radiális irányban húzódó elválasztófallal is rendelkezik, amely az áramló levegő terelésére szolgál.

A találmány szerinti tűzjelző készülék további, előnyös kiviteli változata a füst által létrehozott szórt fény, valamint a hőmérséklet mérésére alkalmas, optikai és hőérzékelőt egyaránt tartalmazó, kombinált érzékelőmodullal rendelkezik, amely egy elektrooptikai érzékelőrendszert és két hőérzékelőt tartalmaz, amely utóbbiak az optikai érzékelőrendszer mellett kétoldalt helyezkednek el.

Ezen előnyös kiviteli változat továbbfejlesztett változatában a hőérzékelők egymással szemközt helyezkednek el, a nyomtatott áramkörű panelre rögzítve és szabad végük a bordák egyikénél helyezkedik el. A bordák kialakításuk révén egyrészt védik a hőérzékelőket a mechanikus hatásoktól, másrészt lehetővé teszik, hogy a beáramló levegő zavartalanul a hőérzékelőkhöz jusson.

Az alábbiakban a kiviteli változatok és az ábrák segítségével részletesen ismertetjük a találmányt. A rajzokon az

HU 226 178 Β1

1. ábra a találmány szerinti tűzjelző készülék első kiviteli változatának perspektivikus ábrája, elülső alulnézetből, a

2. ábra az 1. ábra szerinti tűzjelző készülék keresztmetszetének perspektivikus rajza, a

3. ábra az 1. ábra szerinti tűzjelző készülék tengelyirányú metszetének perspektivikus rajza, a

4. ábra az 1. ábra szerinti tűzjelző készülék felülnézete, az

5. ábra az 1. ábra szerinti tűzjelző készülék felülnézetének perspektivikus rajza, aljzat nélkül, de az aljzathoz rögzítő körmök láthatók az ábrán, a

6. ábra a találmány szerinti tűzjelző készülék második kiviteli változatának perspektivikus rajza, elülső alulnézetből, a

7. ábra a 6. ábra szerinti tűzjelző készülék perspektivikus nézete, fedél nélkül, alulnézetből, a

8. ábra a 6. ábra szerinti tűzjelző készülék tengelyirányú metszetének perspektivikus rajza.

Az 1-5. ábrákon látható füstjelző készülék a technika állása szerint ismert módon 1 aljzatból, 2 optikai érzékelőrendszerből és 3 házból áll. Ezt a felépítést legjobban a 3. ábra szemlélteti. A 2. ábrán, amely a tűzjelző készülék keresztmetszetét alulnézetből mutatja, a 2 optikai érzékelőrendszer egy része látható.

Az 1 aljzat felszerelhető az ellenőrizni kívánt helyiségben, a mennyezetbe süllyesztett aljzatba, vagy közvetlenül a mennyezetre. A kör alakú lapból és lefelé nyúló peremből álló 1 aljzatban helyezkedik el többek között a 4 dugaszoló kapocsléc (lásd 3. és 4. ábra), amelybe becsúsztatható az érzékelőrendszerhez kapcsolódó 5 érintkezés kapocsléc (lásd 5. ábra).

A 2 optikai érzékelőrendszer részei: 6 tartólap, amelyen az optikai érzékelő helyezkedik el, a 6 tartólap alsó lapjára rögzített, fedélként kiképzett 7 labirintus, a 6 tartólap 1 aljzat felé néző felső lapjához szerelt 8 nyomtatott áramkörű panel, amelyen a jelfeldolgozó elektronika található, valamint a 8 nyomtatott áramkörű panelt körülfogó és lefedő 9 alsó védőfedél, amely a 3 ház részét képezi. Az 5 érintkezős kapocsléc a 6 tartólap integrált eleme és a 6 tartólapból felfelé nyúlik. A 9 alsó védőfedél lényegében egy, a kerületén körbefutó peremmel rendelkező lap, amelyen a benyúló 5 érintkezős kapocsléc számára 10 áttört nyílás van kiképezve, így az 5 érintkezős kapocsléc benyúlik az 1 aljzatban elhelyezkedő 4 dugaszoló kapocsléc síkjába.

A 2. ábrán látható optikai érzékelő mérőkamrájában, amelyet a 6 tartólap és a 7 labirintus alkot, egy 11 fényvevő és két 12, 12’ fényforrás található, amelyek külön 13, 14, 15 rekeszekben helyezkednek el. A rekeszek aljában található a mindenkori dióda (fotodióda vagy ÍRED), a mérőkamra közepe felé néző elülső falukon pedig ablaknyílás van kiképezve, a be- és kilépő fény számára. Amint az ábrán látható, a mérőkamrában a 13, 14, 15 rekeszek ablaknyílásai előtti terület - az úgynevezett szórási tér - kompakt és üres. Ezen elrendezésnek és kialakításnak köszönhetően a tűzjelző készülék szórási terébe helyezett áttetsző elemek segítségével elvégezhető a füstszimuláció. Az áttetsző elemeket a jelzőkészülék gyártása során használják, a füstérzékenység beállítására vagy ellenőrzésére (lásd az EP-B-0 658 264 számú leírást).

Az ablaknyílások kerete legalább a 14, és 15 rekeszeken egy darabból van kiképezve, ezáltal csökken a füstérzékenység tűrése. A technika állása szerint ismert, szórt fény érzékelésével működő, optikai füstjelzőkben az ablaknyílások kerete két részből áll, az egyik rész a mérőkamra fedeléhez, a másik a mérőkamra fenéklapjához van rögzítve. A fenéklap felhelyezésekor rendszerint nehéz összeilleszteni az ablakfeleket, így gyakran előfordul, hogy az illesztési hiba miatt az ablakok mérete eltérő, és az ablakfelek között fényrés keletkezik, ami a belépő és kilépő fényben zavart okoz. Az egy darabból álló ablakkeretekkel ezek a zavarok teljesen kizárhatók, és az ablakfelek illesztésénél sem fordulhat elő pontatlanság. Az ablakok téglalap vagy négyzet alakúak és mivel az ablaknyílások és a hozzájuk tartozó 12, 12' fényforrások, valamint a 11 fényvevő lencséje között aránylag nagy a távolság, a fénysugár nyílásszöge viszonylag kicsi. A kis nyílásszögű fénysugarak előnye, hogy a 12, 12’ fényforrásokból származó fényből szinte semmi nem jut a fenéklapra, és a 11 fényvevő nem „látja a fenéklapot, tehát a fenéklapon lerakodott porszemcsék nem hoznak létre zavaró szórt fényt.

Az ablakok és a 12, 12' fényforrások, illetve a 11 fényvevő lencséje közötti nagy távolság további előnye, hogy azok az optikai felületek, amelyeken a fény áthalad, mélyen helyezkednek el a rekeszek belsejében, ezáltal védettek a szennyeződéstől, és ennek köszönhetően az optoelektronikus elemek érzékenysége mindig állandó.

A 7 labirintus alaplapból és az alaplap szélén elhelyezkedő 16 fényelzáró lemezekből áll, valamint a 13, 14,15 rekeszek lapos fedelét is tartalmazza. Az alaplap és a 16 fényelzáró lemezek védik a mérőkamrát a külső fénytől és kiszűrik az úgynevezett háttérsugárzást (lásd az EP-A-0 821 330 és EP-A-1 087 352 számú leírásokat.) Az alaplap szélén elhelyezkedő 16 fényelzáró lemezek két szára L alakot formáz. A 16 fényelzáró lemezek alakja és elrendezése, illetve a köztük levő távolság révén a mérőkamra a külső, zavaró fénytől védett, ugyanakkor működése optikai tesztkészülékkel ellenőrizhető (lásd az EP-B-0 636 266 számú leírást). A 16 fényelzáró lemezek aszimmetrikusan helyezkednek el, ezáltal a füst minden irányból könnyen bejuthat a mérőkamrába.

A 16 fényelzáró lemezek mérőkamra felé néző homlokéle előnyösen éles, így csökkenthető a beeső és visszavert fény. A mérőkamra fenéklapja és fedele, azaz a 6 tartólap és a 7 labirintus egymás felé néző felülete bordázott, és a mérőkamrában minden felület különösen a 16 fényelzáró lemezek és az említett bordázott felület - fényes és fekete tükörként működik. Ennek előnye, hogy a beeső fény nem szórtan, hanem irányítottan verődik vissza.

A 12,12’ fényforrások úgy helyezkednek el, hogy a 11 fényvevő optikai tengelye az egyik fényforrás optikai

HU 226 178 Β1 tengelyével (az ábrán a 12 fényforrás optikai tengelyével) tompaszöget, míg a másik fényforrás (az ábrán a 12' fényforrás) optikai tengelyével hegyesszöget zár be. A 12, 12’ fényforrások fénye a mérőkamrába behatoló füstön szóródik és a szórt fény egy része a 11 fényvevőre esik, így amennyiben a fényforrás és a fényvevő optikai tengelye tompaszöget zár be, előreszórásről, hegyesszög esetén pedig visszaszórásról beszélünk.

A technika állása szerint ismert, hogy az előreszórással jóval több fény keletkezik, mint a visszaszórással, és a kétféle szórt fény aránya az egyes égéstípusoknál jellemző különbségeket mutat. Ez a jelenség már ismert, például a WO-A-84/01950 (US-A-4 642 471) számú leírásból, amely többek között leírja, hogy a különböző füsttípusoknál a kis szórási szögű fényszórás és a nagyobb szórási szögű fényszórás aránya eltérő, ami lehetővé teszi a füst típusának meghatározását. A nagyobb szórási szög akár 90°-nál nagyobbra is állítható, így kiszámítható az előreszórás és a visszaszórás aránya. A 12 és 12' fényforrásokból származó szórt fény arányának kiértékelése nem képezi jelen bejelentés tárgyát, ezért ezzel nem foglalkozunk részletesebben.

A különféle aeroszolok könnyebb megkülönböztetése céljából a sugárpályában az adó- és/vagy a vevőoldalán aktív vagy passzív polarizációs szűrőket helyezhetünk él. A 6 tartólap ennek megfelelően a 13,14, 15 rekeszekben hornyokkal rendelkezik (az ábrán nincsenek feltüntetve), ezekben rögzíthetők a polarizációs szűrők. További lehetőségként a 12, 12’ fényforrások látható fényt kibocsátó diódák is lehetnek (lásd az EP-A-0 926 646 számú leírást), vagy a fényforrások eltérő hullámhosszú fényt is kibocsáthatnak, például az egyik vörös, a másik kék fényt.

A füstjelző 3 háza lényegében két részből áll: a már említett 9 alsó védőfedélből és a 2 optikai érzékelőrendszert tartalmazó 17 kupolából. Ez utóbbi egy felső, gyűrű alakú részből és egy ettől bizonyos távolságra elhelyezkedő, a jelzőkészülék fedelét alkotó lapból áll, amelyet a felső, gyűrű alakú résszel íves 18 bordák kötnek össze. A 17 kupola felső és alsó része közötti 19 térköz a ház teljes kerületén körbefutó nyílást alkot, amelyen keresztül a levegő és a füst a 2 optikai érzékelőrendszerhez jut, mivel a nyílást csak a keskeny 18 bordák hidalják át. A 18 bordák száma mindig páros.

A tűzjelző készülék 17 kupoláját és a 9 alsó védőfedelet körmök (az ábrán nincsenek feltüntetve) rögzítik a 6 tartólaphoz, és az egész tűzjelző készülék az 1 aljzatba van erősítve. A tűzjelző készülék 17 kupolájának felső részében 20 gyűrű található, amely a rugalmas anyagból készült, rovarvédő 21 hálót tartja. A 17 kupola felhelyezésekor a 6 tartólap a 20 gyűrűhöz nyomódik, ezzel a rovarvédő 21 hálót rögzíti a tűzjelző készülékben. A tűzjelző készüléket bajonettzár rögzíti az 1 aljzatban. A tűzjelző készülék alulról tolható az 1 aljzatba, és ez a vezetőbordák és vezetőhornyok által alkotott mechanikus megvezetésnek köszönhetően csak akkor lehetséges, ha a tűzjelző készülék és az aljzat egymáshoz képest meghatározott helyzetben van. Ezután a tűzjelző készüléket az 1 aljzatban körülbelül

20°-kal elfordítva (lásd 4. ábra) a 6 tartólap részét képező, és abból felfelé nyúló 5 érintkezős kapocsléc tangenciálisan becsúszik az 1 aljzatba szerelt 4 dugaszoló kapocslécbe, és ezzel létrejön az elektromos kapcsolat a 4 dugaszoló kapocsléc és az 5 érintkezős kapocsléc, illetve a tűzjelző készülék és az aljzat között. Végül a bajonettzár mechanikusan rögzíti a tűzjelző készüléket az 1 aljzatban.

Az 5 érintkezős kapocsléc a 6 tartólap felső lapján úgynevezett „insert-technikával” van rögzítve és a 6 tartólappal együtt, egy darabból van kialakítva. Az 5 érintkezős kapocsléc érintkezőit elektromos vezetékek kötik össze a 6 tartólapba öntött, stancolt elem egymástól elszigetelt, fémből készült érintkezőtüskéivel. Az érintkezőtüskék szabad végei az 5 érintkezős kapocsléc mellett kinyúlnak a 6 tartólapból, és érintkezési helyet képeznek a 8 nyomtatott áramkörű panelen található jelfeldolgozó elektronika forrasztásai számára.

A tűzjelző készülék és az 1 aljzat között a 4 dugaszoló kapocsléc és az 5 érintkezős kapocsléc segítségével létrehozott elektromos kapcsolat számos előnnyel rendelkezik:

- a dugaszolócsatlakozás létrehozásához egyszerű mechanika is elegendő és különösen előnyös, hogy a forgómozgást nem kell átalakítani előrehaladó mozgássá,

- a kompakt dugaszolócsatlakozás lehetővé teszi az egyszerű csúszóérintkezők alkalmazását, és az elektromágneses összeférhetőség szempontjából kiváló tulajdonságokkal rendelkezik.

Amint a 3. ábrán látható, a 7 labirintust alkotó elem alaplapjára rögzített 22 fényvezető egyrészt felnyúlik a 8 nyomtatott áramkörű panelhez, másrészt, a tűzjelző készülék 17 kupolájának alsó részén áthaladó furaton keresztül kinyúlik a kupolából. A tűzjelző készülék 17 kupoláján az említett furatnál 23 félgömb alakú mélyedés van kiképezve, amely körülveszi a 22 fényvezető szabad végét. A 22 fényvezető úgynevezett riasztásjelzőként működik, a készülék riasztási állapotát optikai jelekkel jelzi. A 8 nyomtatott áramkörű panelen ezért LED található (az ábrán nincs feltüntetve), amely riasztáskor aktiválódik és megvilágítja a 22 fényvezetőt.

Amikor a jelzőkészülék riaszt, vizuálisan ellenőrizni kell, hogy a riasztásjelző is működésbe lépett-e. Ahhoz, hogy ezt az ellenőrzést el lehessen végezni, a riasztásjelzőnek minden irányból láthatónak kell lennie. Ha ez a feltétel nem teljesíthető, a jelzőkészüléket úgy kell felszerelni a megfigyelt helyiségben, hogy a riasztásjelző az ajtóból jól látható legyen. Kizárólag hőérzékelőt tartalmazó jelzőkészülékeknél, amelyekben nincsen optikai érzékelő, így a riasztásjelző elhelyezését semmi nem korlátozza, a riasztásjelző többféleképpen is elhelyezhető a jelzőkészülék csúcsán (lásd az US-A-5 450 066 számú leírást). A szórt fény érzékelésével működő füstjelző készülékeknél ez csak korlátozottan lehetséges, mivel egyrészt nem alkalmazható a tűzjelző készülék tengelyének vonalában húzódó fényvezető, mivel az a szórási téren haladna át, ezért ívelt fényvezetőre van szükség, másrészt a tűzjelző készülék csúcsára szerelt LED működtetéséhez szükséges

HU 226 178 Β1 elektromos vezetéket is be kellene szerelni. Ezért a szórt fény érzékelésével működő füstjelző készülékeknél a riasztásjelző rendszerint a készülék szélén helyezkedik el (lásd a DE-A-100 54 111 számú leírást), és gyakorlatilag csak a helyiség kis részéből látható, ami a már említett szerelési és elhelyezési problémákhoz vezet. A minden oldalról látható rlasztásjelzővel rendelkező, szórt fény érzékelésével működő füstjelzők kialakítását célzó törekvések a jelzőkészülék fedelének teljés kerületén körbefutó gyűrű vagy szalag alakú fényvezetők alkalmazásához vezettek (lásd az EP-1 049 061 számú leírást). Ezek a megoldások azonban nem voltak kielégítők, mivel az ilyen nagy világítófelülettel rendelkező fényvezető több áramot igényel ahhoz, hogy kellőképpen világítson, és a vészjelzés biztonságosabban felismerhető legyen.

A riasztásjelző áramszükséglete alacsony, és mivel a jelzőkészülék csúcsán helyezkedik el, gyakorlatilag minden oldalról jól látható. A jelzés csak minimum 20°-os látószögből látható, de mivel a jelzőkészülék a mennyezetre van szerelve, ez a feltétel a legtöbb esetben teljesül. Amint az a 2. ábrán látható, a 22 fényvezető a 14, 15 rekeszek között áthalad a mérőkamrán. A 14 és 15 rekeszek elülső része egymáshoz kapcsolódik, így oldalfalaik és az azok között található kapcsolódási szakasz a 22 fényvezetőt körülfogó falat képeznek, amely elválasztja egymástól a mérőkamrát és a 22 fényvezetőt.

A fentiekben ismertetett füstjelző kizárólag optikai érzékelőt tartalmazó tűzjelző készülék, amely a füstöt a mérőkamrába jutó füstrészecskék által létrehozott szórt fény segítségével érzékeli. A tűzjelző készülék hőérzékelő beszerelésével kombinált jelzőkészülékké alakítható. Az 1. és 2. ábra szerinti kiviteli változat két darab 24 hőérzékelővel rendelkezik, amelyeket NTCellenállások alkotnak, és két, egymással szemközti 18 bordánál helyezkednek el. A 18 bordák közepén hosszanti 25 mélyedések vannak kiképezve, ezekbe nyúlnak be felülről a 24 hőérzékelők, amelyek a 8 nyomtatott áramköri] panelhez vannak rögzítve. Az optikai és hőérzékelőt egyaránt tartalmazó kombinált jelzőkészülékek a technika állása szerint ismertek, ezért jelen leírásban nem térünk ki a jelfeldolgozás ismertetésére. Természetesen a jelzőkészülék további érzékelőket, például gázérzékelőt (COi NO_X) is tartalmazhatnak, amennyiben ezek elég kis méretűek, s így beépíthetőek a mérőkamrába.

A jelzőkészülék tengelyének vonalában elhelyezett hőérzékelőkkel szemben - amelyek működését nem befolyásolja, hogy a tűz milyen irányban található hozzájuk képest - a tűzjelző készülék szélén elhelyezett érzékelő működése nagymértékben függ az iránytól, és az érzékelést befolyásolja, hogy az érzékelő a jelzőkészülék tűz felé eső részén helyezkedik-e el. Ez a probléma két darab, egymással szemközt elhelyezett 24 hőérzékelővel oldható meg. Erre részletesebben a 6-8. ábrák ismertetésekor térünk vissza. A megoldás lényege, hogy a tűzjelző készülék érzékenysége az iránytól függetlenül homogén, tengelyesen szimmetrikus. Ez a 7 labirintus és a 18 bordák segítségével biztosítható, mivel a 18 bordák egyrészt védik a 24 hőérzékelőket a mechanikus hatásoktól és kellő mennyiségű levegőt terelnek az érzékelőkhöz, másrészt a 7 labirintussal együttműködve elterelik a külső levegőt, így az elhalad a ház mellett.

Amint azt már a bevezetőben említettük, napjainkban az optikai érzékelőt, a hőérzékelőt, valamint az optikai és hőérzékelőt egyaránt tartalmazó kombinált tűzjelző berendezéseket használják, esetlegesen gázjelzővel együtt. Emellett az optikai érzékelőt, a hőérzékélőt, valamint az optikai és hőérzékelőt egyaránt tartalmazó kombinált jelzőkészülékekbe is beépíthetők a gázérzékelők. Az 1-5. ábrákon bemutatott tűzjelző készülék az optikai érzékelős és az optikai és hőérzékelőt egyaránt tartalmazó kombinált variációknak felel meg (esetlegesen gázérzékelővel kiegészítve), de természetesen a kizárólag optikai érzékelőt tartalmazó tűzjelző készülékben nincsen 24 hőérzékelő. Ettől eltekintve azonban a tűzjelző készülék felépítése mindkét, eddig ismertetett változatnál mechanikusan teljesen azonos.

Amint a 6-8. ábrákon látható, a tűzjelző készülék az 1 aljzat vagy a 3 ház jelentős változtatása nélkül is használható kizárólag hőérzékelőt tartalmazó jelzőkészülékként. Mivel a jelzőkészülék felépítése és fő mechanikai alkatrészei minden esetben megegyeznek, a különböző típusú tüzek észlelésére alkalmas érzékelőkkel felszerelt tűzjelzőcsaládról beszélhetünk, amely egységes házzal és aljzattal készül, így a költségek jelentős része megtakarítható.

A 6-8. ábrákon látható hőérzékelős tűzjelző készülék az alábbi pontokban különbözik az 1-5. ábrákon bemutatott optikai és hőérzékelőt tartalmaz, kombinált jelzőkészüléktől:

- nem tartalmaz 12, 12’ fényforrásokat és 11 fényvevőt,

- nem tartalmaz 20 gyűrűt és rovarvédő 21 hálót,

- a 7 labirintus helyett 26 fedőlappal rendelkezik.

A 26 fedőlap a hőérzékelős tűzjelző készülék nagyon fontos része, mivel ennek köszönhetően a különböző jelzőkészülék-típusoknál ugyanazon 6 tartólap alkalmazható. A 7. ábrán alulnézetben látható 26 fedőlapon megfigyelhető, hogy a 26 fedőlap a 13, 14, 15 rekeszeknek megfelelő áttört nyílásokkal rendelkezik, és ezeken átnyúlik a szóban forgó 13, 14, 15, rekeszek alsó része. A 26 fedőlap rugalmas 27, 28, 29 nyelvekkel is rendelkezik, amelyek letakarják a 13,14,15 rekeszeket és azokba be vannak pattintva. A 26 fedőlapon található emellett a 22 fényvezető cső alakú 30 foglalata, két áttört nyílás a 24 hőérzékelők számára, valamint egy ezek között húzódó 31 elválasztófal, amely az áramló levegő terelésére szolgál.

A 31 elválasztófal nagymértékben hozzájárul ahhoz, hogy a hőérzékelős tűzjelző készülék homogén érzékenységgel rendelkezik és megfelel az EN 54/5 szabvány A1 osztálya szigorú előírásainak. A 18 bordák és a 31 elválasztófal a beáramló levegőt a házon keresztül a 24 hőérzékelőkhöz terelik.

A két 24 hőérzékelőből származó jelek feldolgozásakor a nagyobb értéket vagy a középértéket kell figyelembe venni, de az értékelés e két érték súlyozásával

HU 226 178 Β1 is elvégezhető. A 24 hőérzékelők jelzései a tűz helyére vonatkozó információkat is szolgáltatnak, mivel feltételezhetjük, hogy a tűz a jelzőkészülék nagyobb hőmérsékletet jelző érzékelője felőli oldalán található.

A két 24 hőérzékelő alkalmazásának további előnye az ebből származó redundancia. A két szenzor egymást is figyeli, így a szennyeződés (drift) és az elöregedés jóval hamarabb észlelhető, mint egyetlen érzékelő esetében. Amikor két érzékelő hosszabb időn keresztül figyeli egymást, mindkettőnek közel azonos hőmérsékleti értékeket kell mutatnia. Amennyiben nem így van, valamelyik érzékelőnél működési zavar lépett fel.

Az 1-5. ábrákon bemutatott optikai és hőérzékelőt egyaránt tartalmazó, kombinált tűzjelző készülékben 11 fényvevőként dupla fotodióda található, amely optimális redundanciát biztosít (két fényforrás, két fényvevő, két hőérzékelő).

Az 1-8. ábrákon nem önálló tűzjelző készülék látható, hanem egy jelzőkészülék-rendszer, amely az alábbi három fő jellemzővel rendelkezik:

- a jelzőkészülékek egységes képet mutatnak, legalábbis a szokásos, több mint 2 m-es távolságból figyelve,

- a készülékek laposak, „egyszintesek,

- a készülékek modulokból állnak, így az előállítási költség jóval alacsonyabb.

A rendszerbén található valamennyi tűzjelző készülék - függetlenül attól, hogy normál vagy kombinált, optikai vagy hőérzékelős jelzőkészülékről van szó - 1 aljzata, 3 háza és 6 tartólapja megegyezik. Az egyes jelzőkészülékek között csupán az érzékélőmodulban találunk különbséget, mégpedig az érzékelők elhelyezkedésében. Az optikai jelzőkészülék érzékelőmodulja 6 tartólapból, 11 fényvevőt és 12, 12' fényforrást tartalmazó optoelektronikus elemekből, 7 labirintusból, 21 hálóból és 20 gyűrűből áll. A hőérzékelős jelzőkészülék érzékelőmoduljának részei: a 6 tartólap, a 24 hőérzékelők, a 26 fedőlap, az optikai és hőérzékélőt egyaránt tartalmazó, kombinált jelzőkészülék pedig 6 tartólapból, 11 fényvevőt és 12, 12’ fényforrást tartalmazó optoelektronikus elemekből, 7 labirintusból, 21 hálóból, a 20 gyűrűből és a 24 hőérzékelőkből áll. A 8 nyomtatott áramkörű panel az egyes tűzjelző készüléktípusoknál eltér.

Ez gázjelző készülékben is alkalmazható, kiegészítő érzékelőmodulként úgy, hogy az érzékelőt lehetőség szerint szintén a 6 tartólapra szerelik. Másik lehetőség, hogy a gázérzékelő a tűzjelző mellett, vagy különálló, előnyösen a jelzőkészülék mellett elhelyezett, vagy a tűzjelző házán kialakított, külön dobozban helyezkedik el. További lehetséges modulok például: a sugárzási teljesítményt mérő modul, kamera, akusztikus riasztót tartalmazó riasztómodul (lásd az EP 01 128 683.8 számú leírást).

Claims (14)

1. SZABADALMI IGÉNYPONTOK

   1. Tűzjelző készülék, amely optikai érzékelőrendszerrel (2) és jelfeldolgozó elektronikával rendelkezik, és az optikai érzékelőrendszert (2) tartalmazó ház (3) nyílásain keresztül a levegő és - adott esetben - a füst az optikai érzékelőrendszerhez (2) áramlik, azzal jellemezve, hogy a tűzjelző készülék modulokból épül fel és a különböző típusú tüzek érzékelésére kifejlesztett érzékelőket, fényvevőt (11) és fényforrásokat (12, 12') és/vagy hőérzékelőket (24) tartalmazó érzékelőmodulok beleépíthetők, mivel a érzékelőmodulok mindegyike kompatibilis ugyanazon házzal (3), az optikai érzékelőrendszer (2) és a nyílások azonos síkban helyezkednek el, és az érzékelőmodulok mindegyik tűzjelzőkészülék-típusnál megegyeznek és a tűzjelző készülékbe illeszthető tartólappal (6) rendelkeznek, amelyre felszerelhetek a különböző típusú tüzek érzékelésére alkalmas érzékelők, fényvevő (11) és fényforrások (12, 12') és/vagy hőérzékelők (24).
2. 2. Az 1. igénypont szerinti tűzjelző készülék, azzal jellemezve, hogy a tartólapnak (6) a tűzjelző készülék fedele felé néző alsó lapján az optikai érzékelőrendszer (2) elemei számára kiképzett rekeszek (13, 14, 15) találhatók, felső lapjára pedig a jelfeldolgozó elektronikát tartalmazó nyomtatott áramkörű panel (8) rögzíthető.
3. 3. A 2. igénypont szerinti tűzjelző készülék, azzal jellemezve, hogy a ház (3) kupolával (17) rendelkezik, amely gyűrű alakú felső részből és az ettől távolságra elhelyezkedő alsó részből áll, amely utóbbi a tűzjelző készülék fedelét képezi.
4. 4. A 3. igénypont szerinti tűzjelző készülék, azzal jellemezve, hogy a tűzjelző készülék kupolájának (17) két része közötti térköz (19) alkotja a már említett nyílásokat, és az alsó részt a felső résszel íves bordák (18) kötik össze.
5. 5. A 2-4. igénypontok bármelyike szerinti tűzjelző készülék, azzal jellemezve, hogy a tűzjelző készülék a füst által létrehozott szórt fény mérésére alkalmas optikai érzékelőmodullal rendelkezik, amely legalább egy fényforrást (12, 12'), egy darab fényvevőt (11), mérőkamrát, valamint a mérőkamra szélén elhelyezkedő fényelzáró lemezek (16) alkotta labirintust (7) tartalmaz, ahol a legalább egy fényforrás (12, 12’) és a fényvevő (11) a tartólap (6) alsó lapján található rekeszekben (13, 14, 15) helyezkedik el, és a fedélként kiképzett labirintus (7) a tartólaphoz (6) rögzíthető.
6. 6. A 2-5. igénypontok bármelyike szerinti tűzjelző készülék, azzal jellemezve, hogy a tűzjelző készülékben található, hőérzékelős érzékelőmodul két hőérzékelőt (24) tartalmaz, amelyek egymással szemközt helyezkednek el a nyomtatott áramkörű panelre (8) rögzítve, és a nyomtatott áramkörű panelból (8) a tartólapon (6) keresztül lefelé nyúlnak.
7. 7. A 4. vagy 6. igénypont szerinti tűzjelző készülék, azzal jellemezve, hogy a bordák (18) száma mindig páros, és vertikális irányban húzódó mélyedéssel (25) rendelkező szárnyakként vagy fülekként vannak kiképezve, és a hőérzékelők (24) úgy nyúlnak le a bordákhoz (18), hogy szabad végük közvetlenül a mélyedésbe (25) vagy a mélyedés (25) mögé kerül.
8. 8. A 2. vagy 7. igénypont szerinti tűzjelző készülék, azzal jellemezve, hogy a hőérzékelős érzékelőmodul a

   HU 226 178 Β1 tartólapra (6) rögzített fedőlappal (26) rendelkezik, amely az optikai érzékelőrendszer (2) számára kialakított rekeszeket (13, 14, 15) fedi le, és áttört nyílásokkal rendelkezik, amelyeken a hőérzékelők (24) nyúlnak át, valamint a hőérzékelők (24) között radiális irányban húzódó elválasztófallal (31) is rendelkezik, amely az áramló levegő terelésére szolgál.
9. 9. A 2-4. igénypontok bármelyike szerinti tűzjelző készülék, azzal jellemezve, hogy a tűzjelző készülék a füst által létrehozott szórt fény, valamint a hőmérséklet mérésére alkalmas, optikai és hőérzékelőt egyaránt tartalmazó, kombinált érzékelőmodullal rendelkezik, amely egy optikai érzékelőrendszert (2) és két hőérzékelőt (24) tartalmaz, amely utóbbiak az optikai érzékelőrendszer (2) mellett kétoldalt helyezkednek el.
10. 10. A 9. igénypont szerinti tűzjelző készülék, azzal jellemezve, hogy a hőérzékelők (24) egymással szemközt helyezkednek el a nyomtatott áramkörű panelre (8) rögzítve, és szabad végük a bordák (18) egyikénél helyezkedik el.
11. 11. A 7. vagy 10. igénypont szerinti tűzjelző készülék, azzal jellemezve, hogy a bordák (18) kialakításuk révén egyrészt védik a hőérzékelőket (24) a mechanikus hatásoktól, másrészt lehetővé teszik, hogy a beáramló levegő zavartalanul a hőérzékelőkhöz (24) jusson.
12. 12. A 2. vagy 3. igénypont szerinti tűzjelző készülék, azzal jellemezve, hogy a labirintus (7) alaplapjára rögzített fényvezető (22) egyrészt felnyúlik a nyomtatott áramkörű panelhez (8), másrészt és a tűzjelző készülék csúcsán látható része riasztásjelzőként működik.
13. 13. Az 1-12. igénypontok bármelyike szerinti tűzjelző készülék, azzal jellemezve, hogy a tűzjelző készülékhez tartozó aljzaton (1) többpólusú dugaszoló kapocsléc (4), a tűzjelző készüléken pedig érintkezős kapocsléc (5) található, amely utóbbi tangenciálisan a dugaszoló kapocslécbe (4) csúszik, amikor a tűzjelző készüléket az aljzathoz (1) képest elfordítják.
14. 14. A 2. vagy a 13. igénypont szerinti tűzjelző készülék, azzal jellemezve, hogy a dugaszoló kapocsléc (5) a tartólapra (6) „insert-technikávar van rögzítve.