A találmány tárgyát (I) általános képletű új taxoidok ahol
Z hidrogénatom vagy egy (II) általános képletű csoport, amelyben
R1 adott esetben szubsztituált benzoilcsoport, tenoil- vagy furoilcsoport, vagy R2-O-CO- általános képletű csoport, amelyben R2 adott esetben szubsztituált alkil-, alkenil-, alkinil-, cikloalkil-, cikloalkenil-, bicikloalkil-, fenil-, a- vagy β-naftilcsoport vagy egy aromás heterogyűrű;
R3 adott esetben szubsztituált alkil-, alkenil-, alkinil-, cikloalkil-, cikloalkenil-, fenil-, a- vagy β-naftilcsoport vagy egy aromás heterogyűrű; és
R4 hidrogénatom, R6 és R7 együtt egy ketocsoport, R és R5 együtt egy kötés; vagy
R4 hidrogénatom, hidroxicsoport, adott esetben szubsztituált alkoxi-, alkenil-oxi-, alkinil-oxi-, cikloalkoxi-, cikloalkenil-oxi-, alkanoil-oxi-, aril-oxi-, alkenoil-oxi-, alkinoil-oxi-, cikloalkanoil-oxi-, alkoxi-acetil-, alkil-tio-acetil-, alkoxi-karbonil-oxi-, karbamoil-oxi-, alkil-karbamoil-oxi-, dialkil-karbamoiloxi-csoport, és R5 hidrogénatom; vagy
R4 és R5 együtt egy ketocsoport, R6 hidrogénatom, és R és R7 együtt egy kötés és előállításuk és ezeket tartalmazó gyógyszerkészítmények képezik.
Az olyan (I) általános képletű vegyületek, amelyekben Z egy (II) általános képletű csoport, tumor- és leukémiaellenes hatásúak.
A leírás terjedelme 18 oldal (ezen belül 2 lap ábra)
HU 225 032 Β1
A találmány tárgyát új, (I) általános képletű taxoidok képezik, amely képletben
Z jelentése hidrogénatom vagy egy (II) általános képletű csoport, amelyben
R1 jelentése benzoilcsoport, amely adott esetben egy vagy több azonos vagy különböző atommal vagy csoporttal - éspedig halogénatommal,
1- 4 szénatomos alkil- vagy 1-4 szénatomos alkoxi- vagy trifluor-metil-csoporttal - szubsztituált, tenoil- vagy furoilcsoport, vagy egy R2-O—CO- általános képletű csoport, amelyben R2 jelentése 1-8 szénatomos alkil-,
2- 8 szénatomos alkenil-, 3-8 szénatomos alkinil-, 3-6 szénatomos cikloalkil-, 4-6 szénatomos cikloalkenil-, 7-10 szénatomos bicikloalkilcsoport, amely csoportok adott esetben egy vagy több - a halogénatomok, hidroxi-,
1—4 szénatomos alkoxi-, mindkét alkilrészében
1-4 szénatomos dialkil-amino-, piperidino-, morfolinocsoport, adott esetben a 4-helyen egy 1-4 szénatomos alkilcsoporttal vagy 1—4 szénatomos alkilrészt tartalmazó fenilcsoporttal szubsztituált 1 -piperazinil-, 3-6 szénatomos cikloalkil-, 4-6 szénatomos cikloalkenil-, fenilcsoport (amely adott esetben egy vagy több atommal vagy csoporttal, éspedig halogénatommal,
1- 4 szénatomos alkil- vagy 1-4 szénatomos alkoxicsoporttal szubsztituált), ciano-, karboxivagy 1-4 szénatomos alkilrészt tartalmazó alkoxi-karbonil-csoport közül választott - szubsztituenst hordoznak, fenil- vagy a- vagy β-naftilcsoport, amely adott esetben egy vagy több atommal vagy csoporttal - éspedig halogénatommal, 1-4 szénatomos alkil- vagy 1-4 szénatomos alkoxicsoporttal - szubsztituált, vagy egy 5 tagú heterociklusos aromás gyűrű, előnyösen furil- vagy tienilcsoport, vagy egy 4-6 szénatomos telített heterogyűrű, amely adott esetben egy vagy több 1-4 szénatomos alkilcsoporttal szubsztituált;
R3 jelentése egyenes vagy elágazó láncú 1-8 szénatomos alkil-, egyenes vagy elágazó láncú
2- 8 szénatomos alkenil-, egyenes vagy elágazó láncú 2-8 szénatomos alkinil-, 3-6 szénatomos szénatomos cikloalkil-, 4-6 szénatomos cikloalkenilcsoport, fenil- vagy a- vagy β-naftilcsoport, amelyek adott esetben egy vagy több atommal vagy csoporttal - éspedig halogénatommal, alkil-, alkenil-, alkinil-, aril-, aralkil-, alkoxi-, alkil-tio-, aril-oxi-, aril-tio-, hidroxi-, hidroxi-alkil-, merkapto-, formil-, acil-, acil-amino-, aril-amino-, alkoxi-karbonil-amino-, amino-, alkil-amino-, dialkil-amino-, karboxil-, alkoxi-karbonil-, karbamoil-, alkil-karbamoil-, dialkil-karbamoil-, ciano-, nitro- vagy trifluor-metil-csoporttal - szubsztituáltak, vagy egy 5 tagú aromás heterogyűrű, amely egy vagy több azonos vagy különböző heteroatomot, éspedig nitrogén-, oxigén- vagy kénatomot tartalmaz, és adott esetben egy vagy több azonos vagy különböző szubsztituenssel, éspedig halogénatommal, alkil-, aril-, amino-, alkil-amino-, dialkil-amino-, alkoxi-karbonil-amino-, acil-, aril-karbonil-, ciano-, karboxil-, karbamoil-, alkil-karbamoil-, dialkil-karbamoil- vagy alkoxi-karbonil-csoporttal szubsztituált, ahol a fenil-, a- vagy β-naftilcsoportok és aromás heterogyűrűk szubsztituenseiként szereplő alkilcsoportok, valamint az egyéb csoportok alkilrészei 1-4 szénatomosak, az alkenil- és alkinilcsoportok 2-8 szénatomosak, az arilcsoportok pedig fenilcsoportot, a- vagy β-naftilcsoportot jelentenek; vagy
R4 jelentése hidrogénatom,
R6 és R7 együttesen egy ketocsoportot képez, és R és R5 együttesen egy kötést jelent; vagy R4 jelentése hidrogénatom, hidroxicsoport, 1-6 szénatomos egyenes vagy elágazó láncú alkoxi-,
3-6 szénatomos egyenes vagy elágazó láncú alkenil-oxi-, 3-6 szénatomos egyenes vagy elágazó láncú alkinil-oxi-, 3-6 szénatomos cikloalkoxi-,
3-6 szénatomos cikloalkenil-oxi-, 1-6 szénatomos egyenes vagy elágazó láncú alkanoilcsoportot tartalmazó alkanoil-oxi-, 6-10 szénatomos arilcsoportot tartalmazó aril-oxi-, 3-6 szénatomos egyenes vagy elágazó láncú alkenoilcsoportot tartalmazó alkenoil-oxi-, 3-6 szénatomos egyenes vagy elágazó láncú alkinoilcsoportot tartalmazó alkinoil-oxi-, 3-6 szénatomos cikloalkanoil-oxi-, 1-6 szénatomos egyenes vagy elágazó láncú alkilcsoportot tartalmazó alkoxi-acetil-, 1-6 szénatomos egyenes vagy elágazó láncú alkilcsoportot tartalmazó (alkil-tio )-acetil- vagy 1-6 szénatomos egyenes vagy elágazó láncú alkilcsoportot tartalmazó alkoxi-karbonil-oxi-csoport, amely csoportok adott esetben egy vagy több halogénatommal, egy 1-4 szénatomos alkoxi-, 1-4 szénatomos alkil-tio-csoporttal, karboxi-, 1-4 szénatomos alkilcsoportot tartalmazó alkoxi-karbonil-, ciano-, karbamoil-, N-alkil-karbamoil- vagy Ν,Ν-dialkil-karbamoil-csoporttal - amelyben mindegyik alkilrész 1-4 szénatomos, vagy azzal a nitrogénatommal együtt, amelyhez kapcsolódik, egy 5 vagy 6 tagú, és adott esetben egy második heteroatomot, éspedig oxigén-, kén- vagy nitrogénatomot is tartalmazó telített heterogyűrűt képez, amely adott esetben egy 1-4 szénatomos alkilcsoportot, fenilcsoportot vagy 1-4 szénatomos alkilcsoportot tartalmazó fenil-alkil-csoportot hordoz szubsztituáltak, vagy R4 jelentése karbamoil-oxi-, 1-4 szénatomos alkilcsoportot tartalmazó alkil-karbamoil-oxi-csoport, dialkil-karbamoil-oxi-csoport, amelynek mindkét alkilrésze 1-4 szénatomos, benzoil-oxi-csoport, vagy egy karbonil-oxi-csoportot hordozó 5 vagy 6 tagú aromás heterogyűrű, amely egy vagy több heteroatomot, éspedig oxigén-, kénvagy nitrogénatomot tartalmaz, és
R5 jelentése hidrogénatom; vagy pedig
R4 és R5 együttesen egy ketocsoportot képez,
R6 jelentése hidrogénatom, és R és R7 együttesen egy kötést jelent.
Az R3 szubsztituensként szereplő arilcsoport előnyösen fenil-, a- vagy β-naftilcsoport, amely adott eset2
HU 225 032 Β1 ben egy vagy több atommal vagy csoporttal, éspedig halogénatommal (fluor-, klór-, bróm-, jódatom), alkil-, alkenil-, alkinil-, aril-, aralkil-, alkoxi-, alkil-tio-, aril-oxi-, aril-tio-, hidroxi-, hidroxi-alkil-, merkapto-, formil-, acil-, acil-amino-, aril-amino-, alkoxi-karbonil-amino-, amino-, alkil-amino-, dialkil-amino-, karboxi-, alkoxi-karbonil-, karbamoil-, dialkil-karbamoil-, ciano-, nitro- vagy trifluor-metil-csoporttal szubsztituált, és ezekben a szubsztituensekben az alkilcsoportok és más csoportok alkilrészei 1-4 szénatomosak, az alkenil- és alkinilcsoportok 2-8 szénatomosak, az arilcsoportok pedig fenil-, a- vagy p-naftilcsoportok.
Az R3 szubsztituensként szereplő heterociklusos csoportok előnyösen 5 tagú aromás heterogyűrűk, amelyek egy vagy több azonos vagy különböző heteroatomot, éspedig nitrogén-, oxigén- vagy kénatomot tartalmaznak, és adott esetben egy vagy több azonos vagy különböző szubsztituenssel, éspedig halogénatommal (fluor-, klór-, bróm-, jódatom), 1-4 szénatomos alkil-, 6-10 szénatomos aril-, 1-4 szénatomos alkoxi-, 6-10 szénatomos aril-oxi-, amino-, 1-4 szénatomos alkil-amino-, mindkét alkilrészében 1-4 szénatomos dialkil-amino-, 1-4 szénatomos alkilrészt tartalmazó acil-amino-, 1-4 szénatomos alkilrészt tartalmazó karbonil-amino-, 1-4 szénatomos acil-, 6-10 szénatomos arilrészt tartalmazó aril-karbonil-, ciano-, karboxi-, karbamoil-, 1-4 szénatomos alkilrészt tartalmazó alkoxi-karbonil- vagy mindkét alkilrészében 1-4 szénatomos dialkil-karbamoil-csoporttal szubsztituáltak.
A találmány szerinti (I) általános képletű vegyületekben előnyösen Z jelentése hidrogénatom vagy olyan (II) általános képletű csoport, amelyben Rt jelentése benzoilcsoport vagy egy R2-O-CO- általános képletű csoport, ebben R2 jelentése terc-butil-csoport, és R3 jelentése 1-6 szénatomos alkil-, 2-6 szénatomos alkenil-, 3-6 szénatomos szénatomos cikloalkilcsoport, fenilcsoport, amely adott esetben egy vagy több azonos vagy különböző atommal vagy csoporttal - éspedig halogénatommal (fluor- vagy klóratom), alkil- (metil-), alkoxi- (metoxi-), dialkil-amino- (dimetil-amino-), acil-amino- (acetil-amino-), alkoxi-karbonil-amino- (terc-butoxi-karbonil-amino-) vagy trifluor-metil-csoporttal szubsztituált, vagy 2- vagy 3-furil-, 2- vagy 3-tienil-, 2-,
4- vagy 5-tiazolilcsoport; és vagy R4 jelentése hidrogénatom, R6 és R7 együttesen egy ketocsoportot képez, és R és R5 együttesen egy kötést jelent; vagy R4 jelentése hidroxicsoport, 1-6 szénatomos alkoxi-,
1-6 szénatomos alkanoil-oxi- vagy 1-6 szénatomos alkilcsoportot tartalmazó alkoxi-acetil-csoport, R5 jelentése hidrogénatom, R6 jelentése hidrogénatom, és R és R7 együttesen egy kötést jelent; vagy pedig R4 és R5 együttesen egy ketocsoportot képez, R6 jelentése hidrogénatom, és R és Ry együttesen egy kötést jelent.
A találmány szerinti (I) általános képletű vegyületekben még előnyösebben Z jelentése hidrogénatom vagy olyan (II) általános képletű csoport, amelyben Rt jelentése benzoilcsoport vagy egy R2-O-CO- általános képletű csoport, ebben R2 jelentése terc-butil-csoport, és R3 jelentése izobutil-, izobutenil-, butenil-, ciklohexil-, fenil-, 2-furil-, 3-furil-, 2-tienil-, 3-tienil-, 2-tiazolil-, 4-tiazolil- vagy 5-tiazolilcsoport; és vagy R4 jelentése hidrogénatom, R6 és Ry együttesen egy ketocsoportot képez, és R és R5 együttesen egy kötést jelent; vagy pedig R4 jelentése hidroxi-, metoxi-, acetoxi-, propionil-oxi- vagy metoxi-acetoxi-csoport, R5 jelentése hidrogénatom, R6 jelentése hidrogénatom, és R és R7 együttesen egy kötést jelent.
Az olyan (I) általános képletű vegyületek, amelyekben Z jelentése egy (II) általános képletű csoport, jelentős tumor- és leukémiaellenes hatást mutatnak.
A találmány szerint az olyan (I) általános képletű vegyületeket, amelyekben R4 jelentése hidrogénatom, R6 és Ry együttesen egy ketocsoportot képez, és R és R5 együttesen egy kötést jelent, vagy pedig R4 jelentése hidroxicsoport, R5 jelentése hidrogénatom, R6 jelentése hidrogénatom, és R és R7 együttesen egy kötést jelent, úgy állítjuk elő, hogy egy (III) általános képletű vegyületet - amely képletben Zt jelentése hidrogénatom, egy hidroxicsoportot védő csoport vagy egy (IV) általános képletű csoport, amelyben R8 jelentése egy hidroxi-védőcsoport; és X a hozzákapcsolódó oxigénatommal együtt valamilyen lehasadócsoportot, éspedig adott esetben egy vagy több halogénatommal szubsztituált 1-4 szénatomos alkil-szulfonil-csoportot vagy olyan aril-szulfonil-csoportot jelent, amelynek arilrésze adott esetben egy vagy több azonos vagy különböző atommal vagy csoporttal, éspedig halogénatommal, 1^4 szénatomos alkil-, nitro- vagy trifluor-metil-csoporttal szubsztituált fenilcsoport - egy redukálószerrel reagáltatunk, majd az így kapott (V) általános képletű vegyületben - amely képletben Ζη, R, R4, R5, R8 és Ry jelentése a fenti - a Zt vagy R8 védőcsoportot hidrogénatomra cseréljük.
Redukálószerként általában alumínium-hidrideket vagy bór-hidrideket - így alkálifém- vagy alkáliföldfém-hidrido-borátokat, például nátrium-[tetrahidrido-borát]-ot - használunk valamilyen 1-4 szénatomos alifás alkohol, például etanol jelenlétében, és a reakciót 0 °C és 50 °C közötti, előnyösen 20 °C körüli hőmérsékleten hajtjuk végre.
R8 védőcsoportként előnyösen olyan csoportot választunk, amely könnyen bevihető és könnyen eltávolítható anélkül, hogy ez a molekula egyéb részeit, így a szililezett csoportokat - mint például a trietil-szilil-csoport - érintené. Ha a védőcsoport valamilyen szililcsoport, akkor azt általában egy 1-4 szénatomos alifás alkohol jelenlétében -10 °C és 20 °C közötti, előnyösen 0 °C körüli hőmérsékleten egy erős savval, például sósavval, vagy inért szerves oldószerben, például egy halogénezett alifás szénhidrogénben - mint metilén-diklorid - 0 °C és 50 °C közötti, előnyösen 20 °C körüli hőmérsékleten, egy fluoridion-forrás, például trietil-amin—hidrogén-fluorid komplex sav alkalmazásával cseréljük hidrogénatomra.
A reakció eredményeként általában olyan (I) általános képletű vegyületek keverékét kapjuk, amelyek közül az egyikben R4 jelentése hidrogénatom, R6 és Ry együtt egy ketocsoportot képez, és R és R5 együttesen egy kötést jelent, a másikban pedig R4 jelentése hidroxicsoport, R5 jelentése hidrogénatom, R6 jelentése hid3
HU 225 032 Β1 rogénatom, és R és R7 együttesen egy kötést jelent. A kétféle vegyületet a szokásos módon, például kromatográfiával választjuk el egymástól.
A (III) általános képletű vegyületet - amelyben 7y és X jelentése a fenti - úgy állítjuk elő, hogy egy (VI) általános képletű vegyületet egy oxidálószerrel reagáltatunk.
Az oxidálószert úgy választjuk, hogy lehetővé tegye a szekunder alkohol funkciós csoport oxidálását anélkül, hogy ez a molekula egyéb részeit érintené. Ilyen például az oxigén, az ammónium-perutenát, a mangán-dioxid, a réz-acetát vagy a piridinium-klór-kromát. Előnyösen piridinium-klór-kromátot alkalmazunk, és a reakciót egy szerves oldószerben, például egy alifás szénhidrogénben, amely adott esetben halogénezett mint például a metilén-diklorid -, 0 °C és 50 °C közötti, előnyösen 25 °C körüli hőmérsékleten hajtjuk végre.
A (VI) általános képletű vegyületet - amelyben Z4 és X jelentése a fenti - úgy állítjuk elő, hogy egy (VII) általános képletű vegyületet - amelyben Z4 jelentése a fenti - egy szulfoil-halogeniddel reagáltatunk.
Az olyan (VI) általános képletű vegyületet, amelyben az X szubsztituens az előnyös trifluor-metil-szulfonil-csoport, úgy állítjuk elő, hogy egy trifluor-metánszulfonsav-származékot, például N-fenil-trifluor-metánszulfonimidanhidridet egy szerves oldószerben, például egy alifás szénhidrogénben, amely adott esetben halogénezett - mint például a metilén-diklorid -, egy szerves bázis, például piridin vagy egy alifás tercier amin, például trietil-amin jelenlétében -50 °C és 20 °C közötti hőmérséketen egy (VII) általános képletű vegyülettel reagáltatunk.
Az olyan (VII) általános képletű vegyületet, amelyben Z-| jelentése egy (IV) általános képletű csoport, és ebben R8 jelentése a fenti, úgy állítjuk elő, hogy egy (Vili) általános képletű vegyületet - amelyben R-| és R3 jelentése a fenti - egy szililezőreagenssel reagáltatunk.
Ehhez általában egy trialkil-szilil-halogenidet, például trietil-szilil-kloridot használunk, és a reakciót egy alifás szénhidrogénben, amely adott esetben halogénezett - mint például a metilén-diklorid -, egy szerves bázis, például piridin vagy egy alifás tercier amin, például trietil-amin jelenlétében hajtjuk végre.
Az olyan (Vili) általános képletű vegyület, amelyben R3 jelentése fenilcsoport, és R-ι jelentése terc-butil-csoport, docetaxel néven ismert. A docetaxel (Vili) általános képletű származékait ismert, a WO 92/09589, WO 93/16060, illetve WO 94/12484 számú szabadalmi iratokban leírt módon állítjuk elő.
Az olyan (Vili) általános képletű vegyület, amelyben 7y jelentése hidrogénatom, a 10-dezacetii baccatin III - ez a vegyület ismert módon a tiszafa (Taxus baccata) leveleiből extrahálható.
A találmány szerint az olyan (I) általános képletű vegyületeket, amelyekben R4 jelentése egyenes vagy elágazó láncú 1-6 szénatomos alkoxi-, egyenes vagy elágazó láncú 3-6 szénatomos alkenil-oxi-, egyenes vagy elágazó láncú 3-6 szénatomos alkinil-oxi-, 3-6 szénatomos cikloalkoxi-, 3-6 szénatomos cikloalkenil-oxi-, egyenes vagy elágazó láncú 1-6 szénatomos alkanoilcsoportot tartalmazó alkanoil-oxi-, egyenes vagy elágazó láncú 3-6 szénatomos alkenoilcsoportot tartalmazó alkenoil-oxi-, egyenes vagy elágazó láncú 3-6 szénatomos alkinoilcsoportot tartalmazó alkinoil-oxi-, 1-6 szénatomos cikloalkanoil-oxi-, egyenes vagy elágazó láncú 1-6 szénatomos alkilcsoportot tartalmazó alkoxi-acetil-, egyenes vagy elágazó láncú 1-6 szénatomos alkilcsoportot tartalmazó (alkil-tio)-acetil-, egyenes vagy elágazó láncú 1-6 szénatomos alkilcsoportot tartalmazó alkoxi-karbonil-oxi-csoport, amely csoportok adott esetben egy vagy több halogénatommal, egy 1-4 szénatomos alkoxi- vagy 1-4 szénatomos (alkil-tio)-csoporttal szubsztituáltak, vagy karboxil-, 1-4 szénatomos alkilcsoportot tartalmazó alkoxi-karbonil-, ciano-, karbamoil-, N-alkil-karbamoil- vagy Ν,Ν-dialkil-karbamoil-csoport amelyekben mindegyik alkilrész 1-4 szénatomos, vagy azzal a nitrogénatommal együtt, amelyhez kapcsolódik, egy 5 vagy 6 tagú, és adott esetben egy második heteroatomot, éspedig oxigén-, kén- vagy nitrogénatomot is tartalmazó telített heterogyűrűt képez, amely adott esetben egy 1-4 szénatomos alkilcsoporttal, fenil- vagy 1-4 szénatomos alkilcsoportot tartalmazó fenil-alkil-csoporttal szubsztituált - vagy R4 jelentése karbamoil-oxi-, 1-4 szénatomos alkilcsoportot tartalmazó alkil-karbamoil-oxi-csoport, dialkil-karbamoil-oxi-csoport, amelynek mindkét alkilrésze 1-4 szénatomos, benzoil-oxi-csoport vagy egy karbonil-oxi-csoportot hordozó 5 vagy 6 tagú aromás heterogyűrű, amely egy vagy több heteroatomot, éspedig oxigén-, kén- vagy nitrogénatomot tartalmaz; R5 jelentése hidrogénatom; R6 jelentése hidrogénatom; és R és R7 együttesen egy kötést jelent, úgy állítjuk elő, hogy egy (IX) általános képletű vegyületet - amelyben R’4 olyan jelentésű, hogy R’4-O- jelentése azonos legyen a fentiekben R4-re megadottal, és Y jelentése egy távozócsoport, például egy halogénatom - egy (V) általános képletű vegyülettel reagáltatunk, amelyben Z1 jelentése a fenti, R4 jelentése hidroxicsoport, R6 jelentése hidrogénatom, és R és R7 együttesen egy kötést jelent.
A (IX) és a fent definiált (V) általános képletű vegyület közötti reakció előtt a 10-hidroxícsoport hidrogénatomját adott esetben egy alkálifém- vagy alkáliföldfém-hidrid, például nátrium-hidrid, egy alkálifém-amid, például lítium-diizopropil-amid vagy egy alkálifémes fém-alkil-vegyület, például butil-lítium alkalmazásával fématomra cseréljük. A reakciót szerves oldószerben, például dimetil-formamidban, tetrahidrofuránban vagy piridinben, 0 °C és 50 °C közötti hőmérsékleten hajtjuk végre, majd adott esetben a Z4 vagy R8 hidroxi-védőcsoportot a fent leírt módon eltávolítjuk.
(IV) általános képletű csoporttól eltérő jelentésű 7y csoport esetén különösen előnyös, ha a reakcióhoz olyan (V) általános képletű vegyületet használunk, amelyben Z4 jelentése egy hidroxicsoportot védő, előnyösen trietil-szilil-csoport. Ez esetben a védőcsoport bevitelére egy olyan (VI) általános képletű vegyületet, amelyben Z4 jelentése hidrogénatom, egy trialkil-szilil-halogeniddel, előnyösen trietil-szilil-kloriddal reagáltatunk.
HU 225 032 Β1
A találmány szerint az olyan (I) általános képletű vegyületeket, amelyekben Z jelentése egy (II) általános képletű csoport, R4 és R5 együtt egy ketocsoportot képez, és R és Ry együttesen egy kötést jelent, úgy állítjuk elő, hogy egy (V) általános képletű vegyületet amelyben jelentése a fenti, R4 jelentése hidroxicsoport, Rs jelentése hidrogénatom, R6 jelentése hidrogénatom, és R és R7 együttesen egy kötést jelent oxidálunk, majd adott esetben a Z1 vagy R8 védőcsoportot a fenti módon eltávolítjuk.
Az oxidációt a (VI) általános képletű vegyület oxidálására fent leírt módon hajtjuk végre.
A találmány szerint az olyan (I) általános képletű vegyületeket, amelyekben Z jelentése egy (II) általános képletű csoport, R4, R5 és R6 egy-egy hidrogénatomot jelent, és R és R7 együttesen egy kötést jelent, úgy állítjuk elő, hogy egy olyan (V) általános képletű vegyületben, amelyben Zy jelentése a fenti, R4 jelentése hidroxicsoport, R5 és R6 jelentése egy-egy hidrogénatom, és R és R7 együttesen egy kötést jelent, az R4 szubsztituensként jelen lévő hidroxicsoportot ditiokarbonáttá alakítjuk át, az így kapott vegyületet egy trialkil-ón-hidriddel, például tributil-ón-hidriddel redukáljuk, majd adott esetben a Z1 vagy R8 védőcsoportot a fenti módon eltávolítjuk.
A találmány szerint (I) általános képletű vegyületeket úgy is előállíthatunk, hogy egy olyan (I) általános képletű vegyületet, amelyben Z jelentése hidrogénatom, egy (X) általános képletű savval - amelyben R9 jelentése hidrogénatom és R10 jelentése egy hidroxi-védőcsoport, vagy R9 és Rw együtt egy 5 vagy 6 tagú heterogyűrűt képez - vagy annak egy származékával észterezünk, majd a védőcsoportokat hidrogénatomokra cseréljük.
Az észterezést és a védőcsoportok eltávolítását olyan körülmények között végezzük, amelyeknek leírása megtalálható például a WO 92/09589, WO 93/16060 és a WO 94/12484 számú szabadalmi iratokban.
A találmány szerinti eljárással kapott új (I) általános képletű vegyületeket ismert módszerekkel, például átkristályosítással vagy kromatográfiával tisztítjuk.
Az olyan (I) általános képletű vegyületek, amelyekben Z jelentése egy (II) általános képletű csoport, fontos biológiai tulajdonságokat mutatnak.
A biológiai aktivitás in vitro mérését sertésagyvelőből extrahált tubulinon végezzük az M. L. Shelanski és munkatársai [Proc. Natl. Acad. Sci. USA, 70, 765-768 (1973)] által leírt módon. A tubulinból álló míkrotubulusok depolimerizációját G. Chauviére és munkatársai [C. R. Acad. Sci., 293 série II, 501-503 (1981)] módszerével vizsgáljuk. Ebben a vizsgálatban az olyan (I) általános képletű vegyületek, amelyekben Z jelentése egy (II) általános képletű csoport, legalább olyan aktívnak bizonyultak, mint a Taxol és a Taxotére.
In vivő az olyan (I) általános képletű vegyületek, amelyekben Z jelentése egy (II) általános képletű csoport, melanoma B16-tal beoltott egerek csoportjának 1 és 10 mg/kg közötti intraperitoneális dózisban beadva, valamint más lágy és kemény tumorokkal szemben is aktívnak bizonyultak.
Az új vegyületek tumorellenes hatásúak, és különösen fontos, hogy hatásosak olyan tumoroknál is, amelyek a Taxol®-lal vagy a Taxotére®-rel szemben rezisztensek. Ilyenek például a vastagbél tumorai, amelyek az mdr 1 gént (multidrogrezisztencia-gén) megnövekedett mértékben expresszálják. A multidrogrezisztencia általánosan használt kifejezés, azt jelenti, hogy egy tumor különböző szerkezetű és hatásmechanizmusú vegyületekkel szemben rezisztens. Köztudott, hogy a kísérleti tumorok - például a P388/DOX (a doxorubicinnel szembeni rezisztenciája alapján kiválasztott, mdr 1 -et expresszáló sejtvonal) a taxoidokat jól felismerik.
Az alábbi példák a találmány részletes ismertetésére szolgálnak.
1. példa
0,65 g (2R,3S)-[4a-acetoxi-2a-(benzoil-oxi)-5p,20epoxi-ip-hidroxi-9,10-dioxo-7-(trifluor-metánszulfonil-oxi)-11-taxén-13-il]-3-[(terc-butoxi-karbonil)-amino]-3-fenil-2-(trietil-szilil-oxi)-propionátot 6,5 ml abszolút etanolban oldunk, és argonatmoszférában, 20 °C körüli hőmérsékleten hozzáadunk 117 mg nátrium-[tetrahidrido-borát]-ot. A reakcióelegyet 20 °C körüli hőmérsékleten 5 percig keverjük, majd 50 ml etil-acetáttal hígítjuk. A szerves fázist háromszor 10 ml desztillált vízzel, majd kétszer 10 ml telített, vizes nátrium-klorid-oldattal mossuk, magnézium-szulfáton szárítjuk, zsugorított üvegszűrőn leszűrjük, és csökkentett (2,7 kPa) nyomáson, 40 °C körüli hőmérsékleten bepároljuk. Az így kapott 600 mg fehér habhoz hozzáadunk 313 mg ugyanilyen nyers keveréket, amit 500 mg (2R,3S)-[4a-acetoxi-2a-(benzoil-oxi)-5p,20-epoxi-1phidroxi-9,10-dioxo-7p-(trifluor-metánszulfonil-oxi)11-taxén-13a-il]-3-[(terc-butoxi-karbonil)-amino]-3-fenil-2-(trietil-szilil-oxi)-propionátból kiindulva ugyanilyen módon állítottunk elő. A tisztítást atmoszferikus nyomáson, 100 g 0,063-0,2 mm szemcseméretű szilikagéllel töltött 3,5 cm átmérőjű oszlopon kromatográfiával végezzük, eluensként etil-acetát és metilén-diklorid elegyét alkalmazzuk (gradienselúció 2:98->15:85 térfogatarányú eleggyel), és 20 ml-es frakciókat gyűjtünk. Azokat a frakciókat, amelyek csak a kívánt vegyületet tartalmazzák, egyesítjük, és csökkentett (2,7 kPa) nyomáson, 40 °C-on 2 óra alatt szárazra bepároljuk. Ily módon 153 mg (2R,3S)-[4a-acetoxi-2a-(benzoil-oxi)5β,20-βροχί-1 p-hidroxi-7a, 10a-epoxi-9-oxo-11 -taxén-13a-il]-3-[(terc-butoxi-karbonil)-amino]-3-fenil2-(tríetil-szí(il-oxi)-propionátot és 384 mg (2R,3S)-[4aacetoxi-2a-(benzoil-oxi)-5p,20-epoxi-ip,10p-dihidroxi-7a,9a-epoxi-11 -taxén-13a-il]-3-[(terc-butoxi-karbonil)-amino]-3-fenil-2-(trietil-szilil-oxi)-propionátot kapunk, mindkettőt fehér hab alakjában.
A (2R,3S)-[4a-acetoxi-2a-(benzoil-oxi)-5p,20-epoxi-1 p-h id roxi-7,10-epoxi-9-oxo-11-taxén-13-il]-3-[(tercbutoxi-karbonil)-amino]-3-fenil-2-(trietil-szilil-oxi)-propionát jellemzői a következők:
1H-NMR (400 MHz, CDCI3, δ ppm, J csatolási állandó
Hz): 0,34 és 0,41 (2 mt, 6H: 2’-trietil-szilil CH2); 0,77 (t, J=7,5, 9H: 2’-trietil-szilil CH3); 1,23 (s, 3H: CH3);
1,38 (s, 3H: CH3); 1,40 [s, 9H: C(CH3)3]; 1,82 (s,
HU 225 032 Β1
3H: CH3); 1,90 (s, 3H: CH3); 1,93 (s, 1H: 1-OH);
2,15-2,40 (mt, 2H: CH2 a 14 helyen); 2,15-2,40 és
2,48 (2 mt, mindegyik 1H: 6 CH2); 2,48 (s, 3H:
COCH3); 3,70 (d, J=8, 1H: 7H); 4,25 és 4,32 (2 d,
J=8, mindegyik 1H: 20 CH2); 4,58 (d, J=7, 1H: 3H);
4,59 (széles s, 1H: 2’-H); 4,86 (mt, 1H: 10H); 5,11 (d, J=5, 1H: 5H); 5,32 (széles d, J=10, 1H: 3'-H);
5,56 (d, J=10, 1H: CONH); 5,62 (d, J=7, 1H: 2H);
6,34 (széles t, J=9, 1H; 13H); 7,25-7,45 (mt, 5H:
3’-aril H-ek); 7,50 (t, J=7,5, 2H: OCOC6H5 méta H);
7,62 (t, J=7,5, 1H: OCOC6H5 para H); 8,13 (d,
J=7,5, 2H: OCOC6H5 orto H).
A (2R,3S)-[4-acetoxi-2-(benzoil-oxi)-5,20-epoxi1,10-dihidroxi-7a,9a-epoxi-11 -taxén-13a-il]-3-[(terc-butoxi-karbonil)-amino]-3-fenil-2-(trietil-szilil-oxi)-propionát jellemzői a következők:
1H-NMR (400 MHz, CDCI3, δ ppm, J csatolási állandó
Hz): 0,33 és 0,40 (2 mt, 6H: 2’-trietil-szilil CH2); 0,75 (t, J=7,5, 9H: 2’-trietil-szilil CH3); 1,13 (s, 3H: CH3);
1,27 (s, 3H: CH3); 1,37 [s, 9H: C(CH3)3j; 1,75 (s,
3H: CH3); 1,85 (s, 1H: 1-OH); 2,04 (s, 3H: CH3);
2,23 és 2,30-2,50 (dd, illetve mt, J=15 és 8, mindegyik 1H: 14 CH2); 2,30-2,50 (mt, 2H: 6 CH2); 2,48 (s, 3H: COCH3); 2,55 (d, J=7, 1H: 10-OH); 4,05 és
4,29 (2 d, J=7,5, mindegyik 1H: 20-CH2); 4,17 (d, J=6, 1H: 3H); 4,60 (széles s, 1H: 2’-H); 4,75^1,90 (mt, 3H: 7H-9H és 10H); 4,97 (széles s, 1H: 5H); 5,33 (széles d, J=10, 1H: 3'-H); 5,54 (d, J=10, 1H: CONH); 5,80 (d, J=6, 1H: 2H); 6,18 (széles t, J=8, 1H: 13H); 7,25-7,45 (mt, 5H: 3'-aril H-ek); 7,49 (t, J=7,5, 2H: OCOC6H5 méta H); 7,62 (t, J=7,5, 1H: OCOC6H5 para H); 8,15 (d, J=7,5, 2H: OCOC6H5 orto H).
126 mg (2R,3S)-[4-acetoxi-2-(benzoil-oxi)-5,20epoxi-1,10-dihidroxi-7,9-epoxi-11 -taxén-13-il]-3-[(tercbutoxi-karbonil)-amino]-3-fenil-2-(trietil-szilil-oxi)-propionátot 1,7 ml 0,1 M etanolos hidrogén-klorid-oldatban oldunk, 0 °C körüli hőmérsékleten argonatmoszférában 1 órán át keverjük, majd 20 ml metilén-dikloriddal hígítjuk. A szerves fázist kétszer 5 ml desztillált vízzel, majd kétszer 5 ml telített, vizes nátrium-klorid-oldattal mossuk, magnézium-szulfáton szárítjuk, zsugorított üvegszűrőn leszűrjük, és csökkentett (2,7 kPa) nyomáson, 40 “C körüli hőmérsékleten bepároljuk. Ily módon 130 mg elefántcsontszínű habot kapunk, ezt preparatív vékonyréteg-kromatográfiával tisztítjuk. A futtatást 12 db 20x20 cm-es, 0,25 mm vastagságú preparatív Merck Kieselgel 60F254 lemezen, metilén-dikloridos oldatból végezzük, a lemezeket metanol és metiléndiklorid 5:95 térfogatarányú elegyével kétszer eluáljuk. A kívánt vegyületnek megfelelő zónát metanol és metilén-diklorid 15:85 térfogatarányú elegyével eluáljuk, a kapott oldatot zsugorított üvegszűrőn leszűrjük, és az oldószereket csökkentett (2,7 kPa) nyomáson, 40 °C körüli hőmérsékleten végzett bepárlással eltávolítjuk. Ily módon 22,6 mg (2R,3S)-[4a-acetoxi-2a-(benzoiloxi)-5p,20-epoxi-ip,10p-dihidroxi-7,9-epoxi-11-taxén13-ilj-3-[(terc-butoxi-karbonil)-amino]-3-fenil-2-hidroxi-propionátot kapunk fehér hab alakjában, amelynek jellemzői a következők:
1H-NMR (400 MHz, CDCI3, 333 °K hőmérsékleten, δ ppm, J csatolási állandó Hz): 1,14 (s, 3H: CH3); 1,25 (s, 3H: CH3); 1,40 [s, 9H: C(CH3)3j; 1,74 (s, 3H: CH3); 1,86 (s, 1H: 1-OH); 1,95 (s, 3H: CH3); 2,15-2,45 (mt, 4H: 14 CH2 és 6 CH2); 2,33 (s, 3H: COCH3); 2,50 (mf, 1H: 10-OH); 3,67 (mf, 1H: 2’-OH); 4,06 és 4,27 (2 d, J=7,5, mindegyik 1H: 20 CH2); 4,17 (d, J=6, 1H: 3H); 4,65 (mt, 1H: 2’-H); 4,75-4,90 (mt, 3H: 7H - 9H és 10H); 4,93 (széles s, 1H: 5H); 5,30 (széles d, J=10, 1H: 3'-H); 5,54 (d, J=10, 1H: CONH); 5,79 (d, J=6, 1H: 2H); 6,06 (széles t, J=9, 1H: 13H); 7,30 (t, J=7,5, 1H: H a 3’-arilcsop. para helyén); 7,38 (t, J=7,5, 2H: 3'-aril méta H); 7,44 (t, J=7, 2H: 3’-aril orto H); 7,49 (t, J=7,5, 2H: OCOC6H5 méta H); 7,61 (t, J=7,5, 1H: OCOC6H5 para H); 8,13 (d, J=7,5, 2H: OCOC6H5 orto H).
A (2R,3S)-[4a-acetoxi-2a-(benzoil-oxi)-5p,20-epoxi-ip-hidroxi-9,10-dioxo-7p-(trifluor-metánszulfoniloxi)-11 -taxén-13a-il]-3-[(terc-butoxi-karbonil)-aminoj3-fenil-2-(trietil-szilil-oxi)-propionátot a következőképpen állítjuk elő:
1,87 g (2R,3S)-[4-acetoxi-2-(benzoil-oxi)-5,20-epoxi-1,10-dihidroxi-9-oxo-7p-(trifluor-metánszulfonil-oxi)11-taxén-13a-il]-3-[(terc-butoxi-karbonil)-amino]-3fenil-2-(trietil-szilil-oxi)-propionátot és 4 g aktivált 4 Á-ös molekulaszitát 10 ml vízmentes metilén-dikloridban szuszpendálunk, és argonatmoszférában, 20 °C körüli hőmérsékleten gyorsan hozzáadunk 1,91 g piridinium-klór-kromátot. A reakcióelegyet 20 órán át 20 °C körüli hőmérsékleten keverjük, majd közvetlenül tisztítjuk oly módon, hogy 200 g 0,063-0,2 mm szemcseméretű szilikagéllel töltött 3,5 cm átmérőjű, atmoszferikus nyomású kromatográfiás oszlopra töltjük, és először tiszta metilén-dikloriddal, majd metanol és metilén-diklorid 0,5:99,5 térfogatarányú elegyével eluáljuk, miközben 15 ml-es frakciókat gyűjtünk. Azokat a frakciókat, amelyek csak a kívánt vegyületet tartalmazzák, egyesítjük, és csökkentett (2,7 kPa) nyomáson, 40 °C-on 2 óra alatt szárazra bepároljuk. Ily módon 1,16 g (2R,3S)-[4a-acetoxi-2a-(benzoil-oxi)-5p,20-epoxi-ip-hidroxi-9,10-dioxo-7p-(trifluor-metánszulfoniloxi)-11 -taxén-13a-il]-3-[(terc-butoxi-karbonil)-amino]-3-fenil-2-(trietil-szilil-oxi)-propionátot kapunk halványsárga hab alakjában, amelynek jellemzői a következők:
1H-NMR (400 MHz, CDCI3, δ ppm, J csatolási állandó
Hz): 0,42 (mt, 6H: 2'-trietil-szilil CH2); 0,81 (t, J=7,5,
9H: 2’-trietil-szilil CH3); 1,26 (s, 3H: CH3); 1,35 (s,
3H: CH3); 1,37 [s, 9H: C(CH3)3j; 1,93 (s, 3H: CH3);
2,01 (s, 3H: CH3); 2,23 és 2,43 (2 dd, J=15 és 9, mindegyik 1H: 14 CH2); 2,36 és 2,89 (2 mt, mindegyik 1H: 6 CH2); 2,57 (s, 3H: COCH3); 3,82 (d, J=7, 1H: 3H); 4,23 és 4,42 (2d, J=8,5, mindegyik 1H: 20 CH2); 4,58 (széles s, 1H: 2’-H); 4,95 (széles d, J=9,5, 1H: 5H); 5,28 (dd, J=10 és 7,5, 1H: 7H);
5,30 (széles d, J=10, 1H: 3’-H); 5,52 (d, J=10, 1H: CONH); 5,87 (d, J=7, 1H: 2H); 6,28 (széles t, J=9, 1H: 13H); 7,25-7,45 (mt, 5H: 3’-aril H-ek); 7,55 (t, J=7,5, 2H: OCOC6H5 méta H); 7,67 (t, J=7,5, 1H:
HU 225 032 Β1
OCOC6H5 para H); 8,13 (d, J=7,5 Hz, 2H:
OCOC6H5 orto H).
A (2R,3S)-[4a-acetoxi-2a-(benzoil-oxi)-5p,20-epoxi-1 β, 10p-dihidroxi-9-oxo-7p-(trifluor-metánszulfonil-oxi)-11-taxén-13a-il]-3-[(terc-butoxi-karbonil)-amino]-3-fenil-2-(trietil-szilil-oxi)-propionátot a következőképpen állítjuk elő:
8,85 g (2R,3S)-[4a-acetoxi-2a-(benzoil-oxi)-5p,20epoxi-1 β,7β, 10p-trihidroxi-9-oxo-11 -taxén-13α-ί I]-3[(terc-butoxi-karbonil )-am ino]-3-fenil-2-(trietil-szilil-oxi)-propionátot és 2 g aktivált 4 Á-ös molekulaszitát 50 ml metilén-diklorid és 3,9 ml vízmentes piridin elegyében szuszpendálunk, és argonatmoszférában, -30 °C körüli hőmérsékleten cseppenként hozzáadunk 3,2 ml vízmentes trifluor-metánszulfonsavat 3 ml vízmentes metilén-dikloridban oldva. A reakcióelegyet 5 percig -35 °C-on, majd 1 órán át 0 °C körüli hőmérsékleten keverjük. Ezután körülbelül -10 °C-ra hűtjük, hozzáadunk 6 ml desztillált vizet, celittel bélelt zsugorított üvegszűrőn leszűrjük, és a szűrőt 20 ml 50:50 térfogatarányú etil-acetát/metilén-diklorid eleggyel átöblítjük. Dekantálás után a szerves fázist kétszer 10 ml desztillált vízzel mossuk, magnézium-szulfáton szárítjuk, zsugorított üvegszűrőn leszűrjük, és csökkentett (2,7 kPa) nyomáson, 40 °C körüli hőmérsékleten bepároljuk. Ily módon 11,3 g narancsszínű habot kapunk, ezt atmoszferikus nyomású kromatográfiával, 800 g 0,063-0,2 mm szemcseméretű szilikagéllel töltött 7 cm átmérőjű oszlopon tisztítjuk, metanol és metilén-diklorid 1:99, majd 2:98 térfogatarányú elegyével eluáljuk, és 60 ml-es frakciókat gyűjtünk. Azokat a frakciókat, amelyek csak a kívánt vegyületet tartalmazzák, egyesítjük, és csökkentett (2,7 kPa) nyomáson, 40 °C körüli hőmérsékleten 2 óra alatt szárazra bepároljuk. Ily módon 9,55 g (2R,3S)-[4a-acetoxi-2a-(benzoil-oxi)-5p,20-epoxi-ip,10p-dihidroxi-9-oxo-7p-(trifluor-metánszulfonil-oxi)-11-taxén-13a-il]-3-[(terc-butoxi-karbonil)-amino]-3-fenil-2-(trietil-szilil-oxi)-propionátot kapunk keverék alakjában. Ezt a keveréket atmoszferikus nyomású kromatográfiával, 700 g 0,063-0,2 mm szemcseméretű szilikagéllel töltött 6 cm átmérőjű oszlopon tisztítjuk, és először tiszta metilén-dikloriddal, majd etil-acetát és metilén-diklorid 5:95 térfogatarányú elegyével eluáljuk, miközben 60 ml-es frakciókat gyűjtünk. Azokat a frakciókat, amelyek csak a kívánt vegyületet tartalmazzák, egyesítjük, és csökkentett (2,7 kPa) nyomáson, 40 °C körüli hőmérsékleten 2 óra alatt szárazra bepároljuk. Ily módon 4,09 g (2R,3S)-[4a-acetoxi-2a-(benzoil-oxi)5p,20-epoxi-ip,10p-dihidroxi-9-oxo-7p-(trifluor-metánszu Ifon i l-oxi)-11 -taxén-13a-il]-3-[(terc-butoxi-karbonil)-amino]-3-fenil-2-(trietil-szilil-oxi)-propionátot kapunk halványsárga hab alakjában, amelynek jellemzői a következők:
1H-NMR (300 MHz, CDCI3, δ ppm, J csatolási állandó
Hz): 0,38 (mt, 6H: 2’-trietil-szilil CH2); 0,79 (t, J=7,5,
9H: 2’-trietil-szilil CH3); 1,14 (s, 3H: CH3); 1,28 (s,
3H: CH3); 1,38 [s, 9H: C(CH3)3]; 1,74 (s, 1H:
1-OH); 1,94 (s, 3H: CH3); 1,98 (s, 3H: CH3);
2,20 és 2,37 (2 dd, J=16 és 9, mindegyik 1H:
14-CH2); 2,25-2,40 és 2,84 (2 mt, mindegyik 1H:
6-CH2); 2,55 (s, 3H: COCH3); 4,02 (széles s, 1H:
10-OH); 4,04 (d, J=7 Hz, 1H: 3H); 4,24 és 4,38 (2d,
J=8,5, mindegyik 1H: 20-CH2); 4,54 (széles s, 1H:
2’-H); 4,96 (széles d, J=9,5, 1H: 5H); 5,28 (széles d, J=10, 1H: 3'—H); 5,38 (széles s, 1H: 10H); 5,44 (dd, J=10 és 7,5, 1H: 7H); 5,52 (d, J=10, 1H: CONH); 5,74 (d, J=7, 1H: 2H); 6,34 (széles t, J=9, 1H: 13H); 7,25-7,40 (mt, 5H: 3’-aril H-ek); 7,50 (t, J=7,5, 2H: OCOC6H5 méta H); 7,63 (t, J=7,5, 1H: OCOC6H5 para H); 8,12 (d, J=7,5, 2H: OCOC6H5 orto H).
A (2R,3S)-[4-acetoxi-2-(benzoil-oxi)-5,20-epoxi1,7,10-trihidroxi-9-oxo-11 -taxén-13-il]-3-[(terc-butoxi-karbonil)-amino]-3-fenil-2-(trietil-szilil-oxi)-propionátot a következőképpen állítjuk elő:
8,6 g (2R,3S)-[4-acetoxi-2-(benzoil-oxi)-5,20-epoxi-1,7,10-trihidroxi-9-oxo-11 -taxén-13a-il]-3-[(terc-butoxi-karbonil)-amino]-3-fenil-2-hidroxi-propionátot 40 ml vízmentes metilén-diklorid és 8,6 ml vízmentes piridin elegyében oldunk, és 20 °C körüli hőmérsékleten, argonatmoszférában cseppenként hozzáadunk 8,05 ml trietil-szilil-kloridot. A reakcióelegyet 20 °C körüli hőmérsékleten 2 órán át keverjük, majd 300 ml metilén-dikloridot adunk hozzá. A szerves fázist kétszer 50 ml desztillált vízzel, 50 ml 0,1 M vizes sósavoldattal 50 ml desztillált vízzel, majd 50 ml telített, vizes nátrium-klorid-oldattal mossuk, magnézium-szulfáton szárítjuk, zsugorított üvegszűrőn leszűrjük, és csökkentett (2,7 kPa) nyomáson, 40 °C körüli hőmérsékleten bepároljuk. Ily módon 14,2 g fehér habot kapunk, ezt atmoszferikus nyomású kromatográfiával, 800 g 0,063-0,2 mm szemcseméretű szilikagéllel töltött 7 cm átmérőjű oszlopon tisztítjuk, metanol és metilén-diklorid 2:98 térfogatarányú elegyével eluáljuk, és 30 ml-es frakciókat gyűjtünk. Azokat a frakciókat, amelyek csak a kívánt vegyületet tartalmazzák, egyesítjük, és csökkentett (2,7 kPa) nyomáson, 40 °C-on 2 óra alatt szárazra bepároljuk. Ily módon 8,85 g (2R,3S)-[4a-acetoχί-2α-(0βηζοίΙ-οχί)-5β,20-βροχί-1 β, 7β, 10β-trihidroXÍ-9-OXO-11 -taxén-13a-il]-3-[(terc-butoxi-karbonil)-amino]-3-fenil-2-(trietil-szilil-oxi)-propionátot kapunk fehér hab alakjában.
2. példa
200 mg (2R,3S)-[4a-acetoxi-2a-(benzoil-oxi)5β,20-βροχί-1 β,10β^ίΙ^Γθχί-7α,9α-βροχϊ-11-taxén-13a-il]-3-[(terc-butoxi-karbonil)-amino]-3-fenil2-(trietil-szilil-oxi)-propionátot 2 ml vízmentes piridinben oldunk, és argonatmoszférában 20 °C körüli hőmérsékleten hozzáadunk 0,0125 ml ecetsavanhidridet, majd 13,5 mg 4-(dimetil-amino)-piridint. A reakcióelegyet 30 percig 20 °C körüli hőmérsékleten tartjuk, majd 40 ml etil-acetáttal hígítjuk. A szerves fázist kétszer 6 ml desztillált vízzel, majd 6 ml telített, vizes nátrium-klorid-oldattal mossuk, magnézium-szulfáton szárítjuk, zsugorított üvegszűrőn leszűrjük, és csökkentett (2,7 kPa) nyomáson, 40 °C körüli hőmérsékleten bepároljuk. Ily módon 237,4 mg halványsárga habot kapunk, ezt atmoszferikus nyomású kromatográfiával, 20 g 0,063-0,2 mm szemcseméretű szilikagéllel töltött
HU 225 032 Β1
2.5 cm átmérőjű oszlopon tisztítjuk, eluensként etil-acetát és metilén-diklorid elegyét alkalmazzuk (gradienselúció 2:98—>10:90 térfogatarányú eleggyel), és 10 ml-es frakciókat gyűjtünk. Azokat a frakciókat, amelyek csak a kívánt vegyületet tartalmazzák, egyesítjük, és csökkentett (2,7 kPa) nyomáson, 40 °C-on 2 óra alatt szárazra bepároljuk. Ily módon 184,8 mg (2R,3S)-[4a, 10p-diacetoxi-2a-(benzoil-oxi)-5,20-epoxi-1 -hidroxi-7,9-epoxi-11 -taxén-13-i l]-3-[(te rc-butoxi-karbonil)-amino]-3-fenil-2-(trietil-szilil-oxi)-propionátot kapunk fehér hab alakjában, amelynek jellemzői a következők:
1H-NMR (400 MHz, CDCI3, δ ppm, J csatolási állandó
Hz): 0,34 és 0,40 (2 mt, 6H: 2’-trietil-szilil CH2); 0,76 (t, J=7,5, 9H: 2’-trietil-szilil CH3); 1,26 (s, 3H: CH3);
1,28 (s, 3H: CH3); 1,38 [s, 9H: C(CH3)3j; 1,72 (s,
3H: CH3); 1,88 (s, 1H: 1-OH); 2,01 (s, 3H: CH3);
2,14 (s, 3H: COCH3); 2,23 és 2,30-2,45 (dd, illetve mt, J=15 és 9, mindegyik 1H: 14 CH2); 2,39 (mt, 2H: 6 CH2); 2,48 (s, 3H: COCH3); 4,05 és 4,30 (2 d, J=7,5, mindegyik 1H: 20 CH2); 4,13 (d, J=6, 1H: 3H); 4,62 (széles s, 1H: 2’-H); 4,80 (t, J=7,5, 1H: 7H); 4,88 (d, J=6, 1H: 9H); 4,98 (széles s, 1H: 5H);
5,34 (széles d, J=10, 1H: 3’-H); 5,54 (d, J=10, 1H: CONH); 5,71 (d, J=6, 1H: 10H); 5,83 (d, J=6, 1H: 2H); 6,10 (széles t, J=9, 1H: 13H); 7,25-7,45 (mt, 5H: 3’-aril H-ek); 7,48 (t, J=7,5,2H: OCOC6H5 méta H); 7,62 (t, J=7,5, 1H: OCOC6H5 para H); 8,15 (d, J=7,5, 2H: OCOC6H5 orto H).
180 mg (2R,3S)-[4a,10p-diacetoxi-2a-(benzoil-oxi)-5p,20-epoxi-1 p-hidroxi-7a,9a-epoxi-11 -taxén-1 3a-il]-3-[(terc-butoxi-karbonil)-amino]-3-fenil-2-(trietil-szilil-oxi)-propionátot 1 ml vízmentes metilén-dikloridban oldunk, és argonatmoszférában, 20 °C körüli hőmérsékleten cseppenként hozzáadunk 0,93 ml trietil-amin-hidrogén-fluorid komplex savat (3HF.Et3N). A reakcióelegyet 7,5 órán át 20 °C körüli hőmérsékleten tartjuk, majd 30 ml etil-acetát és 8 ml telített, vizes nátrium-hidrogén-karbonát-oldat elegyével hígítjuk. Dekantálás után a szerves fázist kétszer 8 ml desztillált vízzel, majd 8 ml telített, vizes nátrium-klorid-oldattal mossuk, magnézium-szulfáton szárítjuk, zsugorított üvegszűrőn leszűrjük, és csökkentett (2,7 kPa) nyomáson, 40 °C körüli hőmérsékleten bepároljuk. Ily módon
167.5 mg fehér habot kapunk, ezt preparatív vékonyréteg-kromatográfiával tisztítjuk. A futtatást 9 db 20*20 cm-es, 0,5 mm vastagságú preparatív Merck Kieselgel 60F254 lemezen, metilén-dikloridos oldatból, az elúciót pedig metanol és metilén-diklorid 4:96 térfogatarányú elegyével végezzük. A kívánt vegyületnek megfelelő zónát metanol és metilén-diklorid 15:85 térfogatarányú elegyével eluáljuk, a kapott oldatot zsugorított üvegszűrőn leszűrjük, és az oldószereket csökkentett (2,7 kPa) nyomáson, 40 °C körüli hőmérsékleten végzett bepárlással eltávolítjuk. Ily módon
143.6 mg (2R,3S)-[4a,10p-diacetoxi-2a-(benzoil-oxi)5,20-epoxi-1 -hidroxi-7,9-epoxi-11 -taxén-13-i !]3-[(terc-butoxi-karbonil)-amino]-3-fenil-2-hidroxi-propionátot kapunk fehér hab alakjában, amelynek jellemzői a következők:
1H-NMR (400 MHz, CDCl3, δ ppm, J csatolási állandó Hz): 1,24 (s, 3H: CH3); 1,32 (s, 3H: CH3); 1,41 [s, 9H: C(CH3)3]; 1,68 (s, 3H: CH3); 1,91 (s, 1H:
1-OH); 1,92 (s, 3H: CH3); 2,12 (s, 3H: COCH3);
2,21 és 2,25-2,55 (dd, illetve mt, J=15 és 8, mindegyik 1H: 14 CH2); 2,25-2,55 (mt, 2H: 6 CH2); 2,31 (s, 3H: COCH3); 3,43 (mf, 1H: 2’-OH); 4,03 és 4,30 (2 d, J=8, mindegyik 1H: 20 CH2); 4,13 (d, J=6, 1H: 3H); 4,65 (mt, 1H: 2’-H); 4,82 (dd, J=8,5 és 5,5,1H: 7H); 4,86 (d, J=6, 1H: 9H); 4,93 (széles s, 1H: 5H);
5,34 (széles d, J=10, 1H: 3’-H); 5,54 (d, J=10, 1H: CONH); 5,65 (d, J=6, 1H: 10H); 5,83 (d, J=6, 1H: 2H); 6,03 (széles t, J=8, 1H: 13H); 7,30 (t, J=7,5, 1H: 3’-aril para H); 7,38 (t, J=7,5, 2H: 3’-aril méta H); 7,43 (d, J=7,5, 2H: 3’-aril orto H); 7,50 (t, J=7,5, 2H: OCOC6H5 méta H); 7,62 (t, J=7,5, 1H: OCOC6H5 para H); 8,13 (d, J=7,5, 2H: OCOC6H5 orto H).
3. példa
149 mg, az 1. példa szerinti módon előállított (2R,3S)-[4a-acetoxi-2a-(benzoil-oxi)-5p,20-epoxi-1 p-hidroxi-7a, 10a-epoxi-9-oxo-11 -taxén-13a-i I]3-[(terc-butoxi-karbonil)-amino]-3-fenil-2-(trietil-szilil-oxi)-propionátot 1,5 ml vízmentes metilén-dikloridban oldunk, és argonatmoszférában, 20 °C körüli hőmérsékleten cseppenként hozzáadunk 0,805 ml trietil-amin-hidrogén-fluorid komplex savat (3HF.Et3N). A reakcióelegyet 1 órán át 20 °C körüli hőmérsékleten tartjuk, majd 50 ml metilén-diklorid, 5 ml telített, vizes nátrium-hidrogén-karbonát-oldat és 5 ml desztillált víz elegyével hígítjuk. Dekantálás után a szerves fázist háromszor 8 ml desztillált vízzel, majd 8 ml telített, vizes nátrium-klorid-oldattal mossuk, magnézium-szulfáton szárítjuk, zsugorított üvegszűrőn leszűrjük, és csökkentett (2,7 kPa) nyomáson, 40 °C körüli hőmérsékleten bepároljuk. Ily módon 133,2 mg halványsárga habot kapunk, ezt preparatív vékonyréteg-kromatográfiával tisztítjuk. A futtatást 10 db 20*20 cm-es, 0,5 mm vastagságú preparatív Merck Kieselgel 60F254 lemezen, metilén-dikloridos oldatból, az elúciót metanol és metilén-diklorid 5:95 térfogatarányú elegyével végezzük. A kívánt vegyületnek megfelelő zónát metanol és metilén-diklorid 15:85 térfogatarányú elegyével eluáljuk, a kapott oldatot zsugorított üvegszűrőn leszűrjük, és az oldószereket csökkentett (2,7 kPa) nyomáson, 40 °C körüli hőmérsékleten végzett bepárlással eltávolítjuk. Ily módon 114,2 mg (2R,3S)-[4a-acetoxi-2a(benzoil-oxi)-5p,20-epoxi-ip-hidroxi-7a,10a-epoxi9-oxo-11-taxén-13a-il]-3-[(terc-butoxi-karbonil)-amino]-3-fenil-2-hidroxi-propionátot kapunk fehér hab alakjában, amelyet preparatív vékonyréteg-kromatográfiával tisztítunk (futtatás 8 db 20*20 cm-es, 0,5 mm vastagságú preparatív Merck Kieselgel 60F254 lemezen, metilén-dikloridos oldatból, elúció: metanol és metilén-diklorid 2:98 térfogatarányú elegyével). A kívánt vegyületnek megfelelő zónát metanol és metilén-diklorid 15:85 térfogatarányú elegyével eluáljuk, a kapott oldatot zsugorított üvegszűrőn leszűrjük, és az oldószereket csökkentett (2,7 kPa) nyomáson, 40 °C körüli hő8
HU 225 032 Β1 mérsékleten végzett bepárlással eltávolítjuk. Ily módon 92,8 mg (2R,3S)-[4-acetoxi-2-(benzoil-oxi)-5,20-epoxi-1 -hidroxi-7,10-epoxi-9-oxo-11 -taxén-13-il]-3-[(tercbutoxi-karbonil)-amino]-3-fenil-2-hidroxi-propionátot kapunk fehér hab alakjában, amelynek jellemzői a következők:
1H-NMR (400 MHz, CDCI3, 333 °K hőmérsékleten, δ ppm, J csatolási állandó Hz): 1,23 (s, 3H: CH3); 1,33 (s, 3H: CH3); 1,41 [s, 9H: C(CH3)3]; 1,78 (s, 3H: CH3); 1,83 (s, 3H: CH3); 1,88 (s, 1H: 1-OH); 2,12 és 2,35 (2 dd, J=15 és 8, mindegyik 1H: 14 CH2); 2,28 (s, 3H: COCH3); 2,33 és 2,43 (2 dd, 7H); 3,85 (mf, 1H: 2’-OH); 4,28 (AB limit, J=8, 2H: 20 CH2); 4,52 (d, J=6,5, 1H: 3H); 4,63 (mt, 1H: 2’-H); 4,83 (mt, 1H: 10H); 5,06 (d, J=5, 1H: 5H);
5,30 (széles d, J=10, 1H: 3’-H); 5,53 (d, J=10, 1H: CONH); 5,59 (d, J=6,5,1H: 2H); 6,22 (szélest, J=8, 1H: 13H); 7,30 (t, J=7,5, 1H: 3’-aril para H); 7,37 (t, J=7,5, 2H: 3’-aril méta H); 7,44 (d, J=7,5, 2H: 3’-aril orto H); 7,50 (t, J=7,5, 2H: OCOC6H5 méta H); 7,61 (t, J=7,5, 1H: OCOC6H5 para H); 8,09 (d, J=7,5, 2H: OCOC6H5 orto H).
4. példa mg (2R,3S)-[4-acetoxi-2-(benzoil-oxi)-5,20-epoxi-1,10-dihidroxi-7,9-epoxi-11-taxén-13-il]-3-[(terc-butoxi-karbonil)-amino]-3-fenil-2-(trietil-szilil-oxi)-propionátot 0,1 ml metil-jodid és 0,01 ml vízmentes dimetil-formamid elegyében oldunk, és argonatmoszférában, 20 °C körüli hőmérsékleten hozzáadunk 1 mg 50%-os olajos nátrium-hidrid-szuszpenziót. 12 perc elteltével a nyers reakcióelegyet preparatív vékonyréteg-kromatográfiával tisztítjuk (futtatás 1 db 20x20 cm-es, 0,5 mm vastagságú preparatív Merck Kieselgel 60F254 lemezen a nyers reakcióelegyből, elúció: metanol és metilén-diklorid 3:97 térfogatarányú elegyével). A kívánt vegyületnek megfelelő zónát metanol és metilén-diklorid 15:85 térfogatarányú elegyével eluáljuk, a kapott oldatot szűrőgyapoton leszűrjük, és az oldószereket csökkentett (2,7 kPa) nyomáson, 40 °C körüli hőmérsékleten bepárlással eltávolítjuk. Ily módon 4,7 mg (2R,3S)-[4a-acetoxi-2a-(benzoil-oxi)-5p,20-epoxi-iphidroxi-10p-metoxi-7a,9a-epoxi-11-taxén-13a-il]-3[(terc-butoxi-karbonil)-amino]-3-fenil-2-(trietil-szilil-oxi)-propionátot kapunk fehér hab alakjában.
mg (2R,3S)-[4a-acetoxi-2a-(benzoil-oxi)-5p,20epoxi-1 p-hidroxi-10-metoxi-7,9-epoxi-11-taxén13-il]-3-[(terc-butoxi-karbonil)-amino]-3-fenil-2-(trietil-szilil-oxi)-propionátot 0,1 ml vízmentes metilén-dikloridban oldunk, és argonatmoszférában, 20 °C körüli hőmérsékleten cseppenként hozzáadunk 0,01 ml trietil-amin—hidrogén-fluorid komplex savat (3HF.Et3N). A reakcióelegyet 35 percig 20 °C körüli hőmérsékleten tartjuk, majd nyers állapotban preparatív vékonyréteg-kromatográfiával tisztítjuk (futtatás 1 db 20*20 cm-es, 0,5 mm vastagságú preparatív Merck Kieselgel 60F254 lemezen a nyers reakcióelegyből, elúció: metanol és metilén-diklorid 4:96 térfogatarányú elegyével). A kívánt vegyületnek megfelelő zónát metanol és metilén-diklorid 15:85 térfogatarányú elegyével eluáljuk, a kapott oldatot szűrőgyapoton leszűrjük, és az oldószereket csökkentett (2,7 kPa) nyomáson, 40 °C körüli hőmérsékleten bepárlással eltávolítjuk. Ily módon 3,3 mg (2R,3S)-[4a-acetoxi-2a-(benzoil-oxi)5p,20-epoxi-ip-hidroxi-10-metoxi-7,9-epoxi-11-taxén13-il]-3-[(terc-butoxi-karbonil)-amino]-3-fenil-2-hidroxi-propionátot kapunk fehér hab alakjában, amelynek jellemzői a következők:
1H-NMR (400 MHz, CDCI3, 333 °K hőmérsékleten, δ ppm, J csatolási állandó Hz): 1,17 (s, 3H: CH3);
1.22 (s, 3H: CH3); 1,41 [s, 9H: C(CH3)3]; 1,67 (s,
3H: CH3); 1,94 (s, 1H: 1-OH); 2,00 (s, 3H: CH3);
2.23 és 2,41 (2 dd, J=15 és 8, illetve J=15 és 10, mindegyik 1H: 14 CH2); 2,20-2,40 (mt, 2H: 6 CH2);
2,31 (s, 3H: COCH3); 3,33 (s, 3H: COCH3); 4,03 (mf, 1H: 2’-OH); 4,03 és 4,31 (2 d, J=7,5, mindegyik 1H: 20 CH2); 4,13 (d, J=6,5, 1H: 3H); 4,29 (d, J=7, 1H: 9H); 4,67 (mt, 1H: 2’-H); 4,77 (dd, J=8,5 és 5,5, 1H: 7H); 4,90 (d, J=7, 1H: 10H); 4,93 (széles s, 1H: 5H); 5,37 (széles d, J=10, 1H: 3’-H); 5,61 (d, J=10, 1H: CONH); 5,81 (d, J=6,5, 1H: 2H); 6,06 (mt, 1H: 13H); 7,30 (t, J=7,5, 1H: 3’-aril para H); 7,38 (t, J=7,5, 2H: 3’-aril méta H); 7,46 (d, J=7,5, 2H: 3’-aril orto H); 7,49 (t, J=7,5, 2H: OCOC6H5 méta H); 7,63 (t, J=7,5, 1H: OCOC6H5 para H); 8,13 (d, J=7,5, 2H: OCOC6H5 orto H).
5. példa
A (2R,3S)-[4-acetoxi-2-(benzoil-oxi)-5,20-epoxi-1 -hidroxi-7,9-oxa-10-(prop ion i l-oxi)-11 -taxén-13-ilj3-[(terc-butoxi-karbonil)-amino]-3-fenil-2-hidroxi-propionátot a következőképpen állítjuk elő:
mg (2R,4S,5R)-[4a-acetoxi-2a-(benzoil-oxi)5p,20-epoxi-1 -hidroxi-7,9-oxa-10-(propionil-oxi)-11 -taxén-13-il]-3-[(terc-butoxi-karbonil)-amino]-2-(4-metoxifenil)-4-fenil-1,3-oxazolidin-5-karboxilátot 0,5 ml etil-acetátban oldunk, és 20 °C körüli hőmérsékleten hozzáadunk 0,0053 ml tömény sósavoldatot (36%, d=1,18). A reakcióelegyet 2 órán át 20 °C körüli hőmérsékleten tartjuk, majd nyers állapotban preparatív vékonyréteg-kromatográfiával tisztítjuk (futtatás 1 db 20x20 cm-es, 1 mm vastagságú preparatív Merck Kieselgel 60F254 lemezen, elúció: metanol és metilén-diklorid 5:95 térfogatarányú elegyével). A kívánt vegyületnek megfelelő zónát metanol és metilén-diklorid 15:85 térfogatarányú elegyével eluáljuk, a kapott oldatot zsugorított üvegszűrőn leszűrjük, majd az oldószereket csökkentett (2,7 kPa) nyomáson, 40 °C körüli hőmérsékleten elpárologtatjuk. Ily módon 21 mg (2R,3S)-[4a-acetoxi-2a-(benzoil-oxi)-5p,20-epoxi-ip-hidroxi-7a,9a-oxa-10p-(propionil-oxi)-11-taxén13a-ilj-3-[(terc-butoxi-karbonil)-amino]-3-fenil-2-hidroxi-propionátot kapunk fehér hab alakjában, amelynek jellemzői a következők:
1H-NMR (400 MHz, CDCI3, ppm): 1,18 (t, J=7,5 Hz,
3H: etil CH3); 1,26 (s, 3H: CH3); 1,33 (s, 3H: CH3);
1,41 [s, 9H: C(CH3)3]; 1,69 (s, 3H: CH3); 1,92 (s,
3H: CH3); 2,23 és 2,25-2,50 (dd és mt, J=16, illetve
Hz, mindegyik 1H: 14 CH2); 2,25-2,50 (mt, 4H:
CH2 és etil OCOCH2); 2,33 (s, 3H: COCH3); 3,97
HU 225 032 Β1 (széles s, 1H: 2'-OH); 4,03 és 4,31 (2 d, J=8 Hz, mindegyik 1H: 20 CH2); 4,13 (d, J=6 Hz, 1H: 3H); 4,68 (mt, 1H: 2’-H); 4,84 (dd, J=8,5 és 5,5 Hz, 1H: 7H); 4,88 (d, J=6 Hz, 1H: 9H); 4,96 (széles s, 1H: 5H); 5,35 (széles d, J=10 Hz, 1H: 3'-H); 5,58 (d, J=10 Hz, 1H: CONH); 5,69 és 5,85 (2 d, J=6 Hz, mindegyik 1H: 2H és 10H); 6,05 (széles t, J=8 Hz, 1H: 13H); 7,31 (t, J=7,5 Hz, 1H: 3’-aril para H); 7,39 (t, J=7,5 Hz, 2H: 3’-aril méta H); 7,46 (d, J=7,5 Hz, 2H: 3’-aríl orto H); 7,50 (t, J=7,5 Hz, 2H: OCOC6H5 méta H); 7,53 (t, J=7,5 Hz, 1H: OCOC6H5 para H); 8,13 (d, J=7,5 Hz, 2H: OCOC6H5 orto H).
A (2R,4S,5R)-[4a-acetoxi-2a-(benzoil-oxi)-5p,20epoxi-1 p-hidroxi-7,9-oxa-10-(propionil-oxi)-11-taxén-13-il]-3-[(terc-butoxi-karbonil)-amino]-2-(4-metoxi-fenil)-4-fenil-1,3-oxazolidin-5-karboxilátot a következőképpen állítjuk elő:
100 mg (2R,4S,5R)-[4a-acetoxi-2a-(benzoil-oxi)5p,20-epoxi-1,10-dihidroxi-7,9-oxa-11-taxén-13-il]-3[(terc-butoxi-karbonil)-amino]-2-(4-metoxi-fenil)-4-fenil-1,3-oxazolidin-5-karboxilátot 1 ml vízmentes piridinben oldunk, és argonatmoszférában 20 °C körüli hőmérsékleten hozzáadunk 20 mg 4-(dimetil-amino)-piridint, majd 0,042 ml propionsavanhidridet. A reakcióelegyet 2 órán át 20 °C körüli hőmérsékleten tartjuk, majd 5 ml metilén-diklorid és 2 ml desztillált víz elegyével hígítjuk. Dekantálás után a szerves fázist magnézium-szulfáton szárítjuk, zsugorított üvegszűrőn leszűrjük, és csökkentett (2,7 kPa) nyomáson, 40 °C körüli hőmérsékleten bepároljuk. Az így kapott színtelen olajat preparatív vékonyréteg-kromatográfiával tisztítjuk (futtatás 3 db 20*20 cm-es, 1 mm vastagságú preparatív Merck Kieselgel 60F254 lemezen, minimális mennyiségű metilén-dikloridban, elúció: metanol és metilén-diklorid 5:95 térfogatarányú elegyével). A kívánt vegyületnek megfelelő zónát metanol és metilén-diklorid 15:85 térfogatarányú elegyével eluáljuk, a kapott oldatot zsugorított üvegszűrőn leszűrjük, majd az oldószereket csökkentett (2,7 kPa) nyomáson, 40 °C körüli hőmérsékleten elpárologtatjuk. Ily módon 51 mg (2R,4S,5R)-[4a-acetoxi-2a-(benzoil-oxi)-5p,20epoxi-ip-hidroxi-7a,9a-oxa-10p-(propionil-oxi)-11-taxén-13a-il]-3-[(terc-butoxi-karbonil)-amino]-2-(4-metoxi-feniI)-4-fenil-1,3-oxazolidin-5-karboxilátot kapunk fehér hab alakjában, amelynek jellemzői a következők: 1H-NMR (400 MHz, CDCI3, δ ppm): 1,04 (t, J=7,5 Hz,
3H: etil CH3); 1,05 [s, 9H: C(CH3)3]; 1,24 (s, 6H:
CH3); 1,63 (s, 3H: CH3); 1,70 (s, 3H: CH3); 1,80 (s,
3H: COCH3); 2,10 és 2,15-2,55 (dd és mt, J=16, illetve 8 Hz, mindegyik 1H: 14 CH2); 2,15-2,55 (mt, 4H: 6 CH2 és etil OCOCH2); 3,80 (s, 3H: ArOCH3); 3,92 és 4,22 (2 d, J=8 Hz, mindegyik 1H, 20 CH2); 4,02 (d, J=6 Hz, 1H: 3H); 4,62 (d, J=5 Hz, 1H: 2’—H); 4,73 (dd, J=8 és 7,5 Hz, 1H: 7H); 4,78 (d, J=6 Hz, 1H: 9H); 4,88 (széles s, 1H: 5H); 5,35 (széles d, J=5 Hz, 1H: 3’-H); 5,63 és 5,75 (2 d, J=6 Hz, mindegyik 1H: 2H és 10H); 5,93 (széles t, J=8 Hz, 1H: 13H); 6,30 (széles s, 1H: 5’-H); 6,89 (d, J=8,5 Hz, 2H: aromás H az OCH3-hoz képest orto helyen); 7,25-7,50 (mt, 9H: 3’ aromás H - aromás
H az OCH3-hoz képest méta helyen és OCOC6H5 méta H); 7,58 (t, J=7,5 Hz, 1H: OCOC6H5 para H); 8,03 (d, J=7,5 Hz, 2H: OCOC6H5 orto H).
A (2R,4S,5R)-[4-acetoxi-2-(benzoil-oxi)-5,20-epoxi-1,10-dihidroxi-7a,9a-oxa-11 -taxén-13a-il]-3-[(tercbutoxi-karbonil)-amino]-4-fenil-2-(4-metoxi-fenil)1,3-oxazolidin-5-karboxilátot a következőképpen állítjuk elő:
1.1 g (2R,4S,5R)-[4a-acetoxi-2a-(benzoil-oxi)5p,20-epoxi-ip-hidroxi-9,10-dioxo-7p-(trifluor-metánszulfonát)-11 -taxén-13a-il]-3-[(terc-butoxi-karbonil)-amino]-2-(4-metoxi-fenil)-4-fenil-1,3-oxazolidin-5-karboxilátot 30 ml abszolút etanolban oldunk, és argonatmoszférában, 0 °C körüli hőmérsékleten 60 mg nátrium-[tetrahidro-borát]-ot adunk hozzá. A reakcióelegyet 1 órán át 0 °C körüli hőmérsékleten tartjuk, majd 100 ml etil-acetáttal hígítjuk. A szerves fázist 50 ml desztillált vízzel, majd kétszer 25 ml telített, vizes nátrium-klorid-oldattal mossuk, magnézium-szulfáton szárítjuk, zsugorított üvegszűrőn leszűrjük, és csökkentett (2,7 kPa) nyomáson, 40 °C körüli hőmérsékleten bepároljuk. Ily módon 1,04 g halványsárga habot kapunk, ezt atmoszferikus nyomású kromatográfiával, 50 g 0,063-0,2 mm szemcseméretű szilikagéllel töltött
2,5 cm átmérőjű oszlopon tisztítjuk, eluensként metanol és metilén-diklorid 2:98 térfogatarányú elegyét alkalmazzuk, és 20 ml-es frakciókat gyűjtünk. Azokat a frakciókat, amelyek csak a kívánt vegyületet tartalmazzák, egyesítjük, és csökkentett (2,7 kPa) nyomáson, 40 °C-on 2 óra alatt szárazra bepároljuk. Ily módon 230 mg (2R,4S,5R)-[4a-acetoxi-2a-(benzoil-oxi)5β,20-βροχί-1 p,10p-dihidroxi-7a,9a-oxa-11-taxén13a-il]-3-[(terc-butoxi-karbonil)-amino]-4-fenil-2-(4-metoxi-fenil)-1,3-oxazolidin-5-karboxilátot kapunk fehér hab alakjában, amelynek jellemzői a következők: 1H-NMR (400 MHz, CDCI3, δ ppm): 1,05 [s, 9H:
C(CH3)3]; 1,10 (s, 3H: CH3); 1,25 (s, 3H: CH3); 1,58 (s, 3H: CH3); 1,70 (s, 3H: CH3); 1,85 (széles s, 3H:
COCH3); 2,10 és 2,22 (2 dd, J=16 és 8 Hz, mindegyik 1H: 14 CH2); 2,25-2,45 (mt, 2H: 6 CH2); 3,82 (s, 3H: ArOCH3); 3,93 és 4,23 (2 d, J=8 Hz, mindegyik 1H: 20 CH2); 4,08 (d, J=6 Hz, 1H: 3H); 4,62 (d, J=5 Hz, 1H: 2’-H); 4,70-4,80 (mt, 2H: 9H és 10H); 4,80 (dd, J=8,5 és 6 Hz, 1H: 7H); 4,88 (széles s, 1H: 5H); 5,36 (mf, 1H: 3’-H); 5,75 (d, J=6 Hz, 1H: 2H); 6,02 (széles t, J=8 Hz, 1H: 13H); 6,37 (elnyújtott mf, 1H: 5’—H); 6,95 (d, J=8,5 Hz, 2H: aromás H az OCH3-hoz képest orto helyen); 7,25-7,55 (mt, 9H: 3’-aril H - aromás H az OCH3-hoz képest méta helyen és OCOC6H5 méta H); 7,65 (t, J=7,5 Hz, 1H: OCOC6H5 para H); 8,07 (d, J=7,5 Hz, 2H: OCOC6H5 orto H).
A (2R,4S,5R)-[4-acetoxi-2-(benzoil-oxi)-5,20-epoxi-1-hidroxi-9,10-dioxo-7p-(trifluor-metánszulfonát)11 -taxén-13a-il]-3-[(terc-butoxi-karbonil)-amino]-2(4-metoxi-fenil)-4-fenil-1,3-oxazolidin-5-karboxilátot a következőképpen állítjuk elő:
2.2 g (2R,4S,5R)-[4a-acetoxi-2a-(benzoil-oxi)5p,20-epoxi-1p,108-dihidroxi-9-oxo-7p-(trifluor-metánszulfonát)-11 -taxén-13a-il]-3-[(terc-butoxi-karbo10
HU 225 032 Β1 nil)-amino]-2-(4-metoxi-fenil)-4-fenil-1,3-oxazolidin-5-karboxilátot és 4,5 g aktivált 4 Á-ös molekulaszitát 10 ml vízmentes metilén-dikloridban szuszpendálunk, és argonatmoszférában, 20 °C körüli hőmérsékleten gyorsan hozzáadunk 1,8 g piridinium-klór-kromátot. A reakcióelegyet 17 órán át 20 °C körüli hőmérsékleten keverjük, majd Clarcelen leszűrjük. A szilárd maradékot metilén-dikloriddal leöblítjük, majd a szűrletet csökkentett (2,7 kPa) nyomáson, 40 °C körüli hőmérsékleten bepároljuk. Ily módon egy barna habot kapunk, ezt atmoszferikus nyomású kromatográfiával, 200 g 0,063-0,2 mm szemcseméretű szilikagéllel töltött 4 cm átmérőjű oszlopon tisztítjuk, metanol és metilén-diklorid 0,5:99,5 térfogatarányú elegyével eluáljuk, és 20 ml-es frakciókat gyűjtünk. Azokat a frakciókat, amelyek csak a kívánt vegyületet tartalmazzák, egyesítjük, és csökkentett (2,7 kPa) nyomáson, 40 °C-on 2 óra alatt szárazra bepároljuk. Ily módon 1,5 g (2R,4S,5R)[4a-acetoxi-2a-(benzoil-oxi)-5p,20-epoxi-ip-hidroxi-9,10-dioxo-7p-(trifluor-metánszulfonil)-11-taxén13-il]-3-[(terc-butoxi-karbonil)-amino]-2-(4-metoxi-fenil)-4-fenil-1,3-oxazolidin-5-karboxilátot kapunk sárga hab alakjában, amelynek jellemzői a következők: 1H-NMR (400 MHz, CDCI3, δ ppm): 1,07 [s, 9H:
C(CH3)3j; 1,20 (s, 3H: CH3); 1,27 (s, 3H: CH3); 1,58 (s, 3H: CH3); 1,85 (s, 3H: CH3); 1,94 (mf, 3H:
COCH3); 2,13 és 2,27 (2 dd, J=16 és 8 Hz, mindegyik 1H: 14 CH2); 2,13 és 2,82 (2 mt, mindegyik 1H: 6 CH2); 3,66 (d, J=6,5 Hz, 1H: 3H); 3,84 (s, 3H: ArOCH3); 4,11 és 4,31 (2 d, J=8 Hz, mindegyik 1H: 20 CH2); 4,58 (d, 3=5 Hz, 1H: 2’-H); 4,81 (széles d, J=10 Hz, 1H: 5H); 5,18 (dd, J=10 és 7,5 Hz, 1H: 7H); 5,44 (mf, 1H: 3’-H); 5,77 (d, J=6,5 Hz, 1H: 2H); 6,11 (szélest, J=8 Hz, 1H: 13H); 6,40 (mf, 1H: 5’-H); 6,91 (d, J=8,5 Hz, 2H: aromás H az OCH3-hoz képest orto helyen); 7,30-7,50 (mt, 7H: 3’ aromás H - aromás H az OCH3-hoz képest méta helyen); 7,51 (t, J=7,5 Hz, 2H: OCOC6H5 méta H); 7,66 (t, J=7,5 Hz, 1H: OCOC6H5 para H); 8,02 (d, J=7,5 Hz, 2H: OCOC6H5 orto H).
A (2R,4S,5R)-[4-acetoxi-2-(benzoil-oxi)-5,20-epoxi-1,10-dihidroxi-9-oxo-7p-(trifluor-metánszulfonát)11 -taxén-13a-il]-3-[(terc-butoxi-karbonil)-amino]-2(4-metoxi-fenil)-4-fenil-1,3-oxazolidin-5-karboxilátot az FR 9408198 számú szabadalmi irat (elsőbbsége: 04/07/94) szerinti módon állítjuk elő.
6. példa
A (2R,3S)-[4a-acetoxi-2a-(benzoil-oxi)-5p,20epoxi-ip-hidroxi-10p-(metoxi-acetoxi)-7a,9a-oxa-11taxen-13a-il]-3-[(terc-butoxi-karbonil)-amino]-3-fenil-2hidroxi-propionátot a következőképpen állítjuk elő:
mg (2R,4S,5R)-[4a-acetoxi-2a-(benzoil-oxi)5p,20-epoxi-1 p-hidroxi-1 Op-(metoxi-acetoxi)7a,9a-oxa-11 -taxén-13a-il]-3-[(terc-butoxi-karbonil)amino]-2-(4-metoxi-fenil)-4-fenil-1,3-oxazolidin-5-karboxilátot 1 ml etil-acetátban oldunk, és 20 °C körüli hőmérsékleten hozzáadunk 0,0053 ml tömény sósavoldatot (36%, d=1,18). A reakcióelegyet 45 percig 20 °C körüli hőmérsékleten tartjuk, hozzáadunk 0,002 ml tömény sósavoldatot, 2 órán át 20 °C körüli hőmérsékleten állni hagyjuk, majd nyers állapotban preparatív vékonyréteg-kromatográfiával tisztítjuk (futtatás 1 db 20x20 cm-es, 0,5 mm vastagságú preparatív Merck Kieselgel 60F254 lemezen, elúció: metanol és metilén-diklorid 5:95 térfogatarányú elegyével). A kívánt vegyületnek megfelelő zónát metanol és metilén-diklorid 15:85 térfogatarányú elegyével eluáljuk, a kapott oldatot zsugorított üvegszűrőn leszűrjük, majd az oldószereket csökkentett (2,7 kPa) nyomáson, 40 °C körüli hőmérsékleten elpárologtatjuk. Ily módon 13 mg (2R,3S)-[4a-acetoxi-2a-(benzoil-oxi)-5p,20-epoxi-iphidroxi-10p-(metoxi-acetoxi)-7a,9a-oxa-11 -taxen13a-il]-3-[(terc-butoxi-karbonil)-amino]-3-fenil-2-hidroxi-propionátot kapunk fehér hab alakjában, amelynek jellemzői a következők:
1H-NMR (400 MHz, CDCI3, δ ppm): 1,24 (s, 3H: CH3);
1.31 (s, 3H: CH3); 1,40 [s, 9H: C(CH3)3]; 1,67 (s,
3H: CH3); 1,86 (s, 3H: CH3); 1,99 (s, 1H: 1-OH);
2,20 és 2,25-2,50 (dd és mt, J=16, illetve 8 Hz, mindegyik 1H: 14 CH2); 2,25-2,50 (mt, 2H: 6 CH2);
2.31 (s, 3H: COCH3); 3,44 (s, 3H: COCH3); 3,87 (széles s, 1H: 2’-OH); 4,01 és 4,18 (2 d, J=8 Hz, mindegyik 1H: 20 CH2); 4,04 és 4,11 (2 d, J=16,5 Hz, mindegyik 1H: OCOCH2O); 4,10 (d, J=6 Hz, 1H: 3H); 4,64 (mt, 1H: 2’-H); 4,80 (dd, J=8,5 és 5,5 Hz, 1H: 7H); 4,86 (d, J=6 Hz, 1H: 9H); 4,92 (széles s, 1H: 5H); 5,30 (széles d, J=10 Hz, 1H: 3’-H); 5,53 (d, J=10 Hz, 1H: CONH); 5,74 és 5,80 (2 d, J=6 Hz, mindegyik 1H chacun: 2H és 10H); 6,01 (széles t, J=8 Hz, 1H: 13H); 7,30 (t, J=7,5 Hz, 1H: 3’-aril para H); 7,36 (t, 3=7,5 Hz, 2H: 3’-aril méta H); 7,42 (d, J=7,5 Hz, 2H: 3’-aril orto H); 7,47 (t, J=7,5 Hz, 2H: OCOC6H5 méta H); 7,61 (t, J=7,5 Hz, 1H: OCOC6H5 para H); 8,11 (d, J=7,5 Hz, 2H: OCOC6H5 orto H).
A (2R,4S,5R)-[4-acetoxi-2-(benzoil-oxi)-5,20epoxi-1-hidroxi-10-(metoxi-acetoxi)-7,9-oxa-11-taxén-13-il]-3-[(terc-butoxi-karbonil)-amino]-2-(4-metoxifenil)-4-fenil-1,3-oxazolidin-5-karboxilátot a következőképpen állítjuk elő:
mg (2R,4S,5R)-[4a-acetoxi-2a-(benzoil-oxi)5p,20-epoxi-1,10-dihidroxi-7,9-oxa-11 -taxén-13-il]-3[(terc-butoxi-karbonil)-amino]-2-(4-metoxi-fenil)-4-fenil-1,3-oxazolidin-5-karboxilátot 2 ml vízmentes tetrahidrofuránban oldunk, és argonatmoszférában, -78 °C körüli hőmérsékleten hozzáadunk 0,093 ml butil-lítiumot (1,6 M hexános oldatban), majd 8 perc múlva 0,023 ml metoxi-acetil-kloridot. A hűtőfürdőt elvesszük, majd amikor a reakcióelegy körülbelül 20 °C-ra felmelegedett, nyers állapotban preparatív vékonyréteg-kromatográfiával tisztítjuk (futtatás 1 db 20*20 cm-es, 1 mm vastagságú preparatív Merck Kieselgel 60F254 lemezen, elúció: metanol és metilén-diklorid 5:95 térfogatarányú elegyével). A kívánt vegyületnek megfelelő zónát metanol és metilén-diklorid 15:85 térfogatarányú elegyével eluáljuk, a kapott oldatot zsugorított üvegszűrőn leszűrjük, majd az oldószereket csökkentett (2,7 kPa) nyomáson, 40 °C körüli hőmérsékleten elpárologtatjuk. Ily módon 31 mg (2R,4S,5R)11
HU 225 032 Β1 [4a-acetoxi-2a-(benzoil-oxi)-5,20-epoxi-1-hidroxi10-(metoxi-acetoxi)-7,9-oxa-11 -taxén-13-i l]-3-[(te rcbutoxi-karbonil)-amino]-2-(4-metoxi-fenil)-4-fenil-1,3oxazolidin-5-karboxilátot kapunk fehér hab alakjában, amelynek jellemzői a következők:
1H-NMR (400 MHz, CDCI3, δ ppm): 1,05 [s, 9H:
C(CH3)3j; 1,26 (s, 6H: CH3); 1,64 (s, 3H: CH3); 1,67 (mf, 3H: CH3); 1,78 (s, 3H: COCH3) 2,10 és 2,21 (2 dd, J=16 és 8,5 Hz, mindegyik 1H: 14 CH2); 2,29 (mt, 2H: 6 CH2); 3,45 (s, 3H: OCH3); 3,81 (s, 3H:
ArOCH3); 3,92 és 4,24 (2 d, J=8 Hz, mindegyik 1H:
CH2); 4,00 (d, J=6 Hz, 1H: 3H); 4,03 és 4,10 (2 d, J=16 Hz, mindegyik 1H: OCOCH2O); 4,62 (d,
J=5 Hz, 1H: 2’—H); 4,75 (dd, J=8 és 7,5 Hz, 1H:
7H); 4,82 (d, J=6 Hz, 1H: 9H); 4,85 (széles s, 1H:
5H); 5,34 (mf, 1H: 3’-H); 5,68 és 5,75 (2 d, J=6 Hz, mindegyik 1H: 2H és 10H); 5,95 (mt, 1H: 13H); 6,30-6,45 (nagyon elnyújtott mf, 1H: 5'-H); 6,92 (d, J=8,5 Hz, 2H: aromás H az OCH3-hoz képest orto helyen); 7,25-7,50 (mt, 9H: 3’-aril Η - H aromás H az OCH3-hoz képest méta helyen és OCOC6H5 méta H); 7,62 (t, J=7,5 Hz, 1H: OCOC6H5 para H); 8,06 (d, J=7,5 Hz, 2H: OCOC6H5 orto H).
7. példa
A (2R,3S)-[4a-acetoxÍ-2a-(benzoil-oxi)-5p,20-epoxi-1 β-hidroxi-10-(dimetil-amino-karbonil-oxi)-7,9-oxa11 -taxen-13-il]-3-[(terc-butoxi-karbonil)-amino]-3-fenil2-hidroxi-propionátot a következőképpen állítjuk elő:
mg (2R,4S,5R)-[4a-acetoxí-2a-(benzoil-oxi)5β,20-βροχί-1 β-hidroxi-l Op-(dimetil-amino-karbonil-oxi)-7a,9a-oxa-11 -taxén-13a-il]-3-[(terc-butoxi-karbonil)-amino]-2-(4-metoxi-fenil)-4-fenil-1,3-oxazolidin-5-karboxilátot 1 ml etil-acetátban oldunk, és 20 °C körüli hőmérsékleten hozzáadunk 0,0043 ml tömény sósavoldatot (36%, d=1,18). A reakcióelegyet 1,5 órán át 20 °C körüli hőmérsékleten állni hagyjuk, majd nyers állapotban preparatív vékonyréteg-kromatográfiával tisztítjuk (futtatás 2 db 20*20 cm-es, 0,5 mm vastagságú preparatív Merck Kieselgel 60F254 lemezen, elúció: metanol és metilén-diklorid 5:95 térfogatarányú elegyével). A kívánt vegyületnek megfelelő zónát metanol és metilén-diklorid 15:85 térfogatarányú elegyével eluáljuk, a kapott oldatot zsugorított üvegszűrőn leszűrjük, majd az oldószereket csökkentett (2,7 kPa) nyomáson, 40 °C körüli hőmérsékleten elpárologtatjuk. Ily módon 20 mg (2R,3S)-[4a-acetoxi-2a-(benzoil-oxi)-5,20-epoxi-1-hidroxi-10-(dimetil-amino-karbonil-oxi)-7,9-oxa11 -taxen-13a-il]-3-[(terc-butoxi-karbonil)-amino]-3-fenil-2-hidroxi-propionátot kapunk fehér hab alakjában, amelynek jellemzői a következők:
1H-NMR (400 MHz, CDCI3, δ ppm): 1,24 (s, 3H: CH3);
1.31 (s, 3H: CH3); 1,40 [s, 9H: C(CH3)3]; 1,69 (s,
3H: CH3); 1,91 (s, 1H: 1-OH); 1,97 (s, 3H: CH3);
2,22 és 2,25-2,50 (dd és mt, J=16, illetve 8 Hz, mindegyik 1H: 14 CH2); 2,25-2,50 (mt, 2H: 6 CH2);
2.32 (s, 3H: COCH3); 2,94 és 2,96 [2 s, mindegyik
3H: N(CH3)2j; 3,96 (széles s, 1H: 2’-OH); 4,03 és
4,31 (2d, J=8 Hz, mindegyik 1H: 20 CH2); 4,13 (d,
J=6 Hz, 1H: 3H); 4,67 (mt, 1H: 2’-H); 4,81 (dd,
J=8,5 és 5,5 Hz, 1H: 7H); 4,91 (d, J=6 Hz, 1H: 9H);
4,95 (széles s, 1H: 5H); 5,24 (széles d, J=10 Hz,
1H: 3’—H); 5,58 (d, J=10 Hz, 1H: CONH); 5,69 és
5,83 (2 d, J=6 Hz, mindegyik 1H: 2H és 10H); 6,07 (széles t, J=8 Hz, 1H: 13H); 7,31 (t, J=7,5 Hz, 1H:
3’-aril para H); 7,39 (t, J=7,5 Hz, 2H: 3’-aril méta H);
7,46 (d, J=7,5 Hz, 2H: 3’-aril orto H); 7,48 (t,
J=7,5 Hz, 2H: OCO C6H5 méta H); 7,62 (t,
J=7,5 Hz, 1H: OCO C6H5 para H); 8,13 (d,
J=7,5 Hz, 2H: OCO C6H5 orto H).
A (2R,4S,5R)-[4-acetoxi-2-(benzoil-oxi)-5,20epoxi-1-hidroxi-10-(dimetil-amino-karbonil-oxi)-7,9oxa-11 -taxén-13-il]-3-[(terc-butoxi-karbonil)-amino]-2(4-metoxi-fenil)-4-fenil-1,3-oxazolidin-5-karboxilátot a következőképpen állítjuk elő:
100 mg (2R,4S,5R)-[4a-acetoxi-2a-(benzoil-oxi)5p,20-epoxi-1,10-dihidroxi-7,9-oxa-11-taxén-13-il]-3[(terc-butoxi-karbonil)-amino]-2-(4-metoxi-fenil)-4-fenil-1,3-oxazolidin-5-karboxilátot 2 ml vízmentes tetrahidrofuránban oldunk, és argonatmoszférában, -78 °C körüli hőmérsékleten hozzáadunk 0,103 ml butil-lítiumot (1,6 M hexános oldatban), majd 5 perc elteltével 0,0253 ml dimetil-amino-karbamoil-kloridot. A reakcióelegyet 30 percig -78 °C-on tartjuk, majd a hűtőfürdőt elvesszük, és amikor a nyers reakcióelegy körülbelül 20 °C-ra felmelegedett, 1 ml desztillált vízzel hígítjuk. Dekantálás után a vizes fázist 2 ml etil-acetáttal extraháljuk. Az egyesített szerves fázisokat magnézium-szulfáton szárítjuk, zsugorított üvegszűrőn leszűrjük, és csökkentett (2,7 kPa) nyomáson, 40 °C körüli hőmérsékleten bepároljuk. Ily módon 99 mg színtelen lakkot kapunk, ezt preparatív vékonyréteg-kromatográfiával tisztítjuk (futtatás 2 db 20*20 cm-es, 1 mm vastagságú preparatív Merck Kieselgel 60F254 lemezen, minimális mennyiségű metilén-dikloriddal, elúció: metanol és metilén-diklorid 5:95 térfogatarányú elegyével). A kívánt vegyületnek megfelelő zónát metanol és metilén-diklorid 15:85 térfogatarányú elegyével eluáljuk, a kapott oldatot zsugorított üvegszűrőn leszűrjük, majd az oldószereket csökkentett (2,7 kPa) nyomáson, 40 °C körüli hőmérsékleten elpárologtatjuk. Ily módon 43 mg (2R,4S,5R)-[4a-acetoxi-2a-(benzoil-oxi)5β,20-θροχί-1 p-hidroxi-10p-(dimetil-amino-karbonil-oxi)-7a,9a-oxa-11 -taxén-13a-il]-3-[(terc-butoxi-karbonil)-amino]-2-(4-metoxi-fenil)-4-fenil-1,3-oxazolidin-5-karboxilátot kapunk fehér hab alakjában, amelynek jellemzői a következők:
1H-NMR (400 MHz, CDCI3, δ ppm): 1,05 [s, 9H:
C(CH3)3]; 1,24 (s, 6H: CH3); 1,61 (s, 3H: CH3); 1,70 (s, 3H: CH3); 1,81 (s, 1H: 1-OH); 1,87 (s, 3H:
COCH3); 2,14 és 2,15-2,35 (dd és mt, J=16, illetve
Hz, mindegyik 1H: 14 CH2); 2,15-2,35 (mt, 2H:
CH2); 2,92 [s, 6H: N(CH3)2]; 3,80 (s, 3H:
ArOCH3); 3,92 és 4,23 (2 d, J=8 Hz, mindegyik 1H:
CH2); 4,02 (d, J=6 Hz, 1H: 3H); 4,62 (d, J=5 Hz,
1H: 2’—H); 4,71 (dd, J=8 és 7,5 Hz, 1H: 7H); 4,83 (d,
J=6 Hz, 1H: 9H); 4,88 (széles s, 1H: 5H); 5,35 (széles d, J=5 Hz, 1H: 3’-H); 5,68 és 5,77 (2 d, J=6 Hz, 1H: 2H és 10H); 6,00 (széles t, J=8 Hz, 1H: 13H); 6,30 (s, 1H: 5’-H); 6,92 (d, J=8,5 Hz, 2H: aromás H
HU 225 032 Β1 az OCH3-hoz képest orto helyen); 7,25-7,50 (mt,
9H: 3’-aril H - aromás H az OCH3-hoz képest méta helyen és OCOC6H5 méta H); 7,60 (t, J=7,5 Hz, 1H: aromás H az OCH3-hoz képest para helyen); 8,05 (d, J=7,5 Hz, 2H: aromás H az OCH3-hoz képest orto helyen).
Az olyan új (I) általános képletű vegyületek, amelyekben Z jelentése egy (II) általános képletű csoport, az abnormális sejtszaporodással szemben jelentős gátlóhatást fejtenek ki, és farmakológiai tulajdonságaik lehetővé teszik az abnormális sejtszaporodással kapcsolatos patológiás állapotok kezelését. A patológiás állapotok közé tartozik különféle szövetek és/vagy szervek rosszindulatú vagy nem rosszindulatú sejtjeinek abnormális szaporodása. Ilyenek például az izom-, csont- vagy kötőszövetek, a bőr, az agy, a tüdő és a nemi szervek, a nyirok- és veserendszer szövetei, az emlő és a vér sejtjei, a máj, az emésztőrendszer, a hasnyálmirigy, a mandulák és mellékvesék szövetei. Az ilyen patológiás állapotok közé tartozik például a pszoriázis, a kemény tumorok, a petefészek-, emlő-, agy-, prosztata-, vastagbél-, gyomor-, vese- és hererák, a Kaposi-szarkóma, a cholangiocarcinoma, a choriocarcinoma (chorionrák), a neuroblastoma, a Wilms-tumor, a Hodgkin-kór, a melanomák, a myeloma multiplex, a krónikus limfocitás leukémiák, az akut és krónikus granulocitás lymphomák. A találmány szerinti új vegyületek különösen jól használhatók a petefészekrák kezelésére. A találmány szerinti vegyületek alkalmazhatók ezen kóros állapotok megelőzésére vagy ismételt fellépésük késleltetésére, vagy a fennálló állapotok kezelésére.
A találmány szerinti vegyületek különböző, a választott - előnyösen parenterális - beadási módhoz illeszkedő formákban adhatók be a betegnek. A parenterális beadási módok közé tartozik például az intravénás, intraperitoneális, intramuszkuláris és a szubkután beadás. Különösen előnyös az intraperitoneális és az intravénás beadási mód.
A találmány további tárgyát képezik olyan gyógyszerkészítmények, amelyek legalább egy (I) általános képletű vegyületet tartalmaznak a humán- vagy állatgyógyászati kezeléshez alkalmas mennyiségben. A készítményeket ismert módon állítjuk elő, egy vagy több gyógyászatilag elfogadható adalék-, hordozóvagy vivőanyag alkalmazásával. Alkalmas hordozóanyagok például a hígítószerek, vizes steril közegek és különböző nem toxikus oldószerek. A készítmények előnyösen vizes oldatok vagy szuszpenziók, injektálható oldatok, amelyek emulgeálószereket, színezékeket, tartósító- és stabilizálószereket tartalmazhatnak. De a készítmények lehetnek orálisan beadható tabletták, pirulák, porok vagy granulátumok is.
A segéd- vagy hordozóanyagok megválasztását befolyásolhatja a vegyület oldhatósága és kémiai tulajdonságai, a beadás módja és a bevált farmakológiai gyakorlat.
Parenterális beadáshoz steril vizes vagy nemvizes oldatokat vagy szuszpenziókat használunk. Nemvizes oldatok vagy szuszpenziók készítéséhez használhatunk természetes növényolajokat - mint az olíva- vagy szezámolaj -, paraffinolajat vagy injektálható szerves észtereket, például etil-oleátot. Steril vizes oldatokat például úgy készíthetünk, hogy egy gyógyászatilag elfogadható sót vízben feloldunk. A vizes oldatok akkor alkalmazhatók intravénásán, ha pH-jukat megfelelően beállítottuk, és az izotonicitást például elegendő mennyiségű nátrium-klorid vagy glükóz hozzáadásával biztosítottuk. A sterilizálás megoldható hevítéssel vagy bármely más olyan módszerrel, amely a készítményt nem változtatja meg.
Természetesen minden, a találmány szerinti készítménybe bevitt vegyületnek tisztának és a felhasznált mennyiségben toxicitástól mentesnek kell lennie.
A készítmények legalább 0,01 % hatóanyagot tartalmaznak. A hatóanyag-tartalmat úgy választjuk meg, hogy a készítmény könnyen adagolható legyen. A készítményeket előnyösen úgy formuláljuk, hogy egy parenterális beadásra szolgáló egységdózis körülbelül 0,01-1000 mg hatóanyagot tartalmazzon.
A terápiás kezelést végezhetjük más kezelésekkel
- így tumorellenes szerekkel, monoklonális antitestekkel, immun- vagy radioterápiával vagy a biológiai reakciót módosító szerekkel - együtt. A biológiai reakciót módosító szerek közé tartoznak például a limfokinok és citokinok, például az interleukinok, az α-, β- és δ-interferon és a TNF. Az abnormális sejtszaporodás által okozott betegségek kemoterápiás kezelésének egyéb eszközei például az alkilezőszerek, így a nitrogénmustárok - mint a mechloretamin, a cyclophosphamide, a melphalan és a chlorambucil -, az alkil-szulfonátok, például a busulfan, a nitrozovegyületek, - például a carmustih, a moustin, a semustin és a streptozocin -, a triazinok, például a dacarbazin, az antimetabolitok, így a folsavanalógok - például a methotrexat -, a pirimidin analógjai, például a fluor-uracil és a cytarabin, a purin analógjai, például a merkaptopurin és a thioguanin, a természetben előforduló vegyületek, például a vinkaalkaloidák - mint a vinblastin, a vinkrisztin és a vendezin -, az epipodofillotoxinok, például az etoposid és a teniposid, az antibiotikumok - például a dactinomicin, daunorubicin, doxorubicin, bleomicin, plicmicin, mitomicin -, enzimek, például az L-aszparagináz, különféle ágensek, például a platina koordinációs komplexei mint a cisplatin -, a szubsztituált karbamidok, például a hidroxi-karbamid, a metil-hidrazin-származékok, például a prokarbazin, az adrenokortikoid szupresszorok
- például a mitotan és az amino-glutetimid -, a hormonok és antagonisták, így az adrenokortikoszteroidok, például a prednison, a progesztinek - például hidroxi-progeszteron-kaproát és a metoxi-progeszteron-acetát -, az ösztrogének - például dietil-stilbösztrol és az etinil-ösztradiol -, az antiösztrogének, például tamoxifen, és az androgének, például tesztoszteron-propionát és az fluoximeszteron.
A találmány szerinti eljárásban olyan dózisokat alkalmazunk, amelyek profilaktikus kezelést vagy maximális terápiás választ tesznek lehetővé. A dózisok a beadás módjától, a választott vegyülettől, és a kezelendő egyén jellemzőitől függően változók. Általában
HU 225 032 Β1 olyan dózisokat alkalmazunk, amelyek az abnormális sejtszaporodás által okozott betegségek kezelésében terápiásán hatásosak. A találmány szerinti vegyületeket a kívánt terápiás hatás eléréséhez szükséges gyakorisággal adjuk be. Egyes betegek viszonylag kis vagy nagy dózisokra gyorsan reagálnak, és ezután már csak kis fenntartó dózisokat igényelnek, vagy ilyen nem is szükséges. A kezelés elején általában kis dózisokat alkalmazunk, és azután egyre nagyobbakat az optimális hatás eléréséig. Egyes betegeknél napi
1-8-szori, előnyösen 1-4-szeri beadás lehet szükséges a beteg fiziológiai igényeitől függően, de olyan betegek is vannak, akiknél napi kétszeri beadás is elegendő.
A humán dózis általában 0,01-200 mg/kg. Intraperitoneálisan általában 0,1 és 100 mg/kg közötti, előnyösen 0,5 és 50 mg/kg közötti, még előnyösebben 1 és 10 mg/kg közötti, inravénásan pedig általában 0,1 és 50 mg/kg közötti, előnyösen 0,1 és 5 mg/kg közötti, még előnyösebben 1 és 2 mg/kg közötti dózisokat alkalmazunk. A legalkalmasabb dózis megválasztásához figyelembe kell venni a beadási módot, a beteg testtömegét, általános egészségi állapotát, életkorát és minden olyan tényezőt, amely a kezelés hatásosságát befolyásolhatja.
Az alábbi példában bemutatunk egy találmány szerinti készítményt.
8. példa mg 1. példa szerinti vegyületet 1 ml Emulphor EL 620 és 1 ml etanol elegyében oldunk, majd az oldatot 18 ml fiziológiás szérummal hígítjuk.
A készítményt fizológiás oldattal perfúziósán adjuk be 1 óra alatt.