HU224759B1

HU224759B1 - Kitámasztószerkezet ajtó, ablak vagy hasonló bukószárnyához, kiváltképp nyíló-bukó szárnyához, ablakelrendezés és eljárás motoros és kézi buktatáshoz

Info

Publication number: HU224759B1
Application number: HU0203981A
Authority: HU
Inventors: Stefan Schmock
Original assignee: Roto Frank Ag
Priority date: 2001-11-16
Filing date: 2002-11-15
Publication date: 2006-01-30
Also published as: HU0203981D0; HUP0203981A2; PL357123A1; PL207454B1; EP1312742A2; CZ20023760A3; EP1312742B1; EP1312742A3; CZ301797B6; DE10157094C1

Description

A leírás terjedelme 18 oldal (ezen belül 9 lap ábra)

HU 224 759 Β1

A találmány tárgya kitámasztószerkezet ablak, ajtó, vagy hasonló bukószárnyához, különösen bukó-nyíló szárnyához, reteszelőberendezéssel és egy, a külső ablakkeretre rögzíthető alaprésszel, amelyre motoros meghajtóberendezés révén mozgatható kitámasztó van szerelve, mely egy, azt az ablakszárnyhoz kapcsoló összekötő elemmel rendelkezik. Továbbá a találmány tárgya kitámasztószerkezettel ellátott ablakelrendezés (ablak, ajtó vagy hasonló), valamint eljárás ablak, ajtó vagy hasonló szárnyának motoros és kézi buktatására.

A bevezetőben megnevezett kitámasztószerkezetek, ablakelrendezések és eljárások már ismertek. Az ilyen ismert kitámasztószerkezetek viszonylag bonyolult kialakításúak, és kézi buktatás esetén használatuk nehézkes.

A DE 197 41 728 C2 számú szabadalmi leírás technikaállásában ismertetnek egy kitámasztószerkezetet egészében kitámasztható ablakhoz. A kitámasztószerkezet magában foglal legalább négy, az ablakszárnyba kapaszkodó és az ablakkerethez rögzített kitámasztót, amelynél a kitámasztók kitámasztókarral és szabályozókarral rendelkeznek, melyek mindig lényegében egy síkban fekszenek, továbbá egy, a kitámasztószerkezet működtetésére szolgáló meghajtást. A kitámasztókar köti össze egymással az ablakszárnyat és az ablakkeretet, és legalább egyik végén elforgathatóan és a másik végén elforgathatóan és eltolhatóan van rögzítve. Az irányítókar a kitámasztókarral elforgathatóan van összekapcsolva, és egyik végén az ablakkerethez van erősítve. A kitámasztók meghajtókarral elforgathatóan össze vannak kapcsolva, mellyel a kitámasztók meghajthatok és reteszelhetők.

A találmány feladata, hogy egy, a bevezetőben meghatározott kitámasztószerkezetet valósítson meg, amelynek révén bukószárny motoros vagy kézi buktatása lényegesen egyszerűbb módon lehetséges, továbbá, hogy megfelelő ablakelrendezést és a bevezetőben meghatározottaknak megfelelő eljárást javasoljon.

Ezt a feladatot a bevezetőben ismertetett kitámasztószerkezetnél úgy oldjuk meg, hogy az összekötő tag egy hajtórúd összekötő elem, amellyel a motoros meghajtóberendezés révén a zárszerkezet nyitott és zárt állásba hozható, és amelynél a hajtórúd összekötő elem a zárt állapotban található kitámasztó- és a bereteszelt állásban található reteszelőberendezés-hajtórúddal automatikusan összeköthető és ezektől szétbontható.

A találmány előnyös kiviteli alakjai a megfelelő aligénypontokból adódnak.

Előnyösen az összekötő tag tetszés szerinti hajtórúdelemmel működő összeköttetésbe hozható egy bukószárny motoros buktatása céljából. Emellett a hajtórúdelem megvalósítható csapként, amely egy megfelelő horonnyal rendelkező összekötő elemmel oldható működő összeköttetésbe hozható, vagy megvalósítható horonyként, mellyel csap formájú összekötő elem oldható működő összeköttetésbe léphet. Az oldható alatt itt azt értjük, hogy az operatív működő összeköttetés az összekötő tag és a hajtórúd-reteszelő csap között automatikusan megszüntethető (szétcsatlakoztatás), és így a bukószárny kézi működtetése is problémamentesen lehetséges. Ezzel az összekötő elem „kioldott” kiindulási helyzetbe hozható (nincs operatív működő összeköttetés a hajtórúd-reteszelő csappal), melyben a szárny zavartalanul kézileg kireteszelhető, buktatható és adott esetben oldalra nyitható, illetve becsukható és bereteszelhető, míg csukott szárny esetén alternatív kiegészítésként a szárny automatikus kireteszelése és buktatása, vagy ezt követően bezárása és bereteszelése történhet. Tehát így viszonylag egyszerűbb módon lehetséges egy bukószárny motoros buktatása egy kompakt kialakítású kitámasztószerkezettel, és ugyanekkor ugyanennek a szárnynak a kézi buktatása is kényelmesen lehetséges.

A hajtórúd összekötő elem előnyösen hajtórúdcsap-összekötő elemként, különösen hajtórúd-reteszelő csap-összekötő elemként van kialakítva.

Hogy a hajtórúd-reteszelő csap a mindenkori üzemi pozíciójától függően egy csukott, a külső ablakkerethez teljesen felfekvő bukószárny be-, illetve kireteszelését, továbbá a szárny bukó vagy adott esetben oldalra nyitását lehetővé tegye, különösen előnyös, ha az összekötő tag ezzel a kapcsolóelemmel operatív működő összeköttetésbe hozható egy hajtórúd-reteszelő csap-összekötő elem kialakítása révén. Ennek az operatív működő összeköttetésnek a révén lehetséges adott esetben kiegészítésként kézileg működtethető bukószárny motorosán vezérelt be-, illetve kireteszelését, továbbá automatizált buktatását biztosítani. Itt a csukott ablakszámy alatt azt értjük, hogy az ablak szárnya teljesen felfekszik a külső ablakkeretre, és így nincs buktatott vagy oldalra nyitott állapotban. A bukószárny bereteszelése ellenben a csukott bukószárny nem kívánt kinyílásának elkerülésére szolgál. Emellett a csukott bukószárny bereteszeléséhez hajtórúd révén mozgatott ablakfogantyút bereteszelt helyzetbe viszünk. Ezen túl nyíló-bukó szárny esetén a szárny oldalra nyitása hasonlóan végrehajtható kézzel. Az összekötő tag előnyösen pusztán csak a szárny automatizált buktatásüzemmódjában áll operatív működő összeköttetésben a hajtórúd-reteszelő csappal, a szárny adott esetben kiegészítésként lehetséges kézi buktatásakor az összekötő tag a hajtórúd-reteszelő csaptól szét van kapcsolva.

Az összekötő elem előnyösen egy reteszelőcsap-befogadó elem. A befogadóelem különösen alkalmas az automatizált működő összeköttetés előállítására az összekötő tag és a bukószárny hajtórúd-reteszelő csapja között.

Az összekötő tag nyitása és zárása a kitámasztótól függ. Mivel az alaprész a külső ablakkerethez rögzített, a kitámasztó alaprészhez viszonyított relatív mozgása különösen alkalmas az összekötő elem helyes nyitásához és csukásához.

Egy előnyös kialakítási módnak megfelelően a kitámasztó eltolása az alaprész hosszirányában történik. Ezáltal a kitámasztó lényegében az ablaksíkkal párhuzamosan tolódik el. Egy ilyenfajta kitámasztóeltolás lényegesen egyszerűbben megvalósítható, és a kitá2

HU 224 759 Β1 masztószerkezet kompakt kialakítását teszi lehetővé zárt, illetve bereteszelt helyzetben.

Az alaprész előnyösen legalább egy hosszanti horonnyal rendelkezik, melyben a kitámasztóeltoláshoz legalább egy támasztó csapszeg van hosszirányba eltolhatóan rögzítve. Ezáltal megbízható és viszonylag egyszerűen automatizálható kitámasztóeltolás válik lehetségessé a külső ablakkeretre rögzített alaprészhez viszonyítva.

A találmány továbbfejlesztése szerint az összekötő tag egy fogóhoroggal rendelkezik, mely egy rugóelem (különösképp egy lábszárrugó) rugalmas visszatérítő erejével szemben nyitott állásba mozgatható, és egy nyílt peremű hajtórúdfelfogó illesztés kapcsolható nyitására, illetve zárására szolgál. Egy ilyen módon kialakított összekötő tag különösen alkalmas operatív működő összeköttetés automatizált kialakítására, illetve szétbontására a szárny hajtórúdelemével (hajtórúd-reteszelő csapjával). Ily módon a nyílt peremű hajtórúdfelfogó illesztés kapcsolható nyitása, illetve zárása egy megfelelő, motorosán vezérelt kitámasztóelmozdulás révén kerül bevezetésre.

Előnyös módon a fogóhorog egy, a hajtórúdelemmel működő kapcsolatba hozható alámetszéssel rendelkezik. Egy ilyen alámetszés révén a fogóhorog nem kívánt kinyílása megbízható módon megakadályozható.

Az összekötő tag mozgatása nyitott vagy zárt állásba előnyösen az összekötő tag egy része, kiváltképpen egy összekötőelem-nyúlvány és egy ütközőperem közötti szerkezeti kapcsolat révén vezérelt. Mivel az összekötő tag mozgása nyitott vagy zárt állásba egy, az alaprészhez viszonyított kitámasztóelmozdulás révén történik, melynél a kitámasztó csukott üzemi állásban található (csukott bukószárny, mely lehet be- és kireteszelt), egy ilyen szerkezeti kapcsolat létrehozásával megbízható és viszonylag egyszerű beállítás, például egy fogóhorog eltolásával lehetséges.

Egy előnyös kiviteli példának megfelelően az ütközőperem a kitámasztó része, kiváltképpen a kitámasztó egy nyúlványa. Egy ilyen nyúlvány gyártástechnológiailag viszonylag egyszerűen előállítható és a kitámasztó kompakt kivitelezését teszi lehetővé.

A találmány egy előnyös továbbfejlesztése szerint az ütközőelem a kitámasztóelmozdulás irányára rézsútos irányú hosszanti horonnyal rendelkezik, mely az alaprész egy vezérlő csapszegével olyan működő kapcsolatban áll, hogy a kitámasztó zárt állásánál bekövetkező kitámasztó eltolódás az ütközőelem egy, az összekötő tagot nyitó üzemi állásba fordítható. Emellett nyitott üzemi állásban az összekötő tag mozgása előnyösen egy rugóelem rugalmas visszatérítő ereje ellenében történik, hogy így az ellentétes irányú kitámasztóelmozdulás az összekötő elemet önállóan csukott állásba (csukott fogóhorog) vigye.

Előnyösen a kitámasztó kitámasztókarral rendelkezik, amely egy első támasztó csapszeg révén az alaprész első hosszanti hornyába eltolhatóan, és a támasztó csapszeg tengely körül elforgathatóan van rögzítve, és tartalmaz egy tartókart, mely egy második támasztó csapszeg révén az alaprész egy vezetőhornyába eltolhatóan van rögzítve, ahol a vezetőhorony a kitámasztóelmozduláshoz egy egyenes vonalú hosszanti horonnyal, és a kitámasztókar elfordításához egy köríves horonnyal rendelkezik. Egy ilyen módon kialakított kitámasztó automatizált és pontos bukómozgást tesz lehetővé. így egy ilyen kitámasztószerkezet tervezett beépítési tere előnyös módon kicsi maradhat.

Előnyösen a tartókar egy harmadik támasztó csapszeg révén az alaprészen egy második hosszanti horonyba ágyazódik, ahol a harmadik támasztó csapszeg az ütközőelem hosszirányban eltolható csapágyazására szolgál, és a második és az első támasztó csapszeg között fekszik. Ezáltal a tartókar szilárdan az alaprészbe ágyazódik.

Előnyösen a tartókar elforgathatóan működő kapcsolatban áll egy támasztókarral, amely az alaprész első hosszanti hornyába hosszirányban eltolhatóan van csapágyazva. Egy ilyen módon kialakított kitámasztó különösen stabil, és így egy viszonylag nehéz bukószárny automatizált bukómozgatására is alkalmas.

Előnyösen a kitámasztókar az egyik végén nyitott tartóhoronnyal rendelkezik, melybe a kitámasztó zárt állásában az alaprész egy tartó csapszege hosszirányban eltolhatóan beleilleszkedik. Emellett a tartóhorony egy kanyar alakú átmeneti tartományból és egy egyenes vonalú hosszirányú tartományból áll. Egy ilyen tartóhoronynál a kitámasztó a beletolt tartó csapszeggel csukott állásban található (csukott bukószárny), és a kitámasztó alaprészhez képest történő megfelelő hosszirányú elmozdításánál be- vagy kireteszelt állásban (a tartó csapszeg tartóhoronyban történő hosszirányú elmozdulásának megfelelően) található. Amikor a tartó csapszeg nincs benne a tartóhoronyban, a kitámasztó automatikusan kicsúszhat, és így a bukószárny ennek megfelelően billenni fog.

Egy ajánlott kiviteli példának megfelelően a kitámasztó egy, az első hosszanti horonyba hosszirányban eltolhatóan ágyazódó csatlakozóelemmel rendelkezik a motoros meghajtóberendezéssel történő működő kapcsolat létrehozásához. Ezenkívül a motoros meghajtóberendezés az első támasztó csapszeggel, azaz a kitámasztókarral működő kapcsolatban levő támasztó csapszeggel összekapcsolódhat, mivel ez az első hosszanti horonyba hosszirányban eltolhatóan van beágyazva, és így lehetővé teszi a kitámasztóberendezés automatizált működtetését. Más megoldásként egy másik, saját támasztó csapszeggel ellátott csatlakozóelem is megvalósítható.

Előnyösen a csatlakozóelem egy, az első hosszanti horonyból kiálló csatlakozó csapszeg, mely a támasztókar hosszirányban eltolható csapágyazására szolgál. Például egy ily módon kiálló csatlakozó csapszeg egy villanymotor révén meghajtható orsóval állhat működő kapcsolatban, a kitámasztószerkezet automatizált működtetéséhez.

Előnyösen a kitámasztókar egy zárt állapoti ütközővel rendelkezik az összekötő taghoz. Ezáltal biztosított, hogy az összekötő tag és kiváltképp a reteszelőcsap-befogadó elem helyes és megbízható módon rep3

HU 224 759 Β1 redukálható csukott állásba kerül, hogy az összekötő tag és a hajtórúd-reteszelő csap közötti működő kapcsolat zavarmentes létrejötte biztosítva legyen.

Előnyösen az első és a második hosszanti horony egyenes vonalban futnak, és hosszirányban egy vonalban fekszenek. Ezáltal az alaprészhez viszonyított helyes és automatizált kitámasztóelmozdulás biztosítva lesz.

Előnyösen a vezetőhorony hosszanti egyenes hornya a második hosszanti horonnyal párhuzamosan fut, és a vezetőhorony köríves hornya a második hosszanti hornyot keresztezi. Egy ily módon kialakított vezetőhorony mind a alaprészhez viszonyított megbízható kitámasztóelmozdulást (a vezetőhorony hosszanti hornya), mind a bukószárny buktatásához szükséges kitámasztómozgást (a vezetőhorony köríves hornya) lehetővé teszi. Ezenkívül a kitámasztó megfelelő kialakításához a köríves horony helyett a vezetőhorony másképp kialakított íves horonnyal is ellátható. Például a vezetőhorony kialakítható kétszárú horonyként, melynek egyik szára egyenes, a másik szára ív alakúan van kialakítva.

A találmány tárgya továbbá ablakelrendezés, amelynek a szárny kézi elfordításkor és/vagy buktatáskor a szárny megtámasztására szolgáló kitámasztószerkezete van. Tehát a találmány szerinti kitámasztóberendezés kizárólag a bukószárny automatizált buktatására és be-, illetve kireteszelésére szolgál, míg ugyanennek a bukószárnynak a kézi működtetéséhez (buktatás, elfordítás, be-, illetve kireteszelés) a kitámasztószerkezettel nem számolunk. így a kézileg működtethető ablakelrendezések (ablak, ajtó vagy hasonló) előnyösen a találmány szerinti kitámasztóberendezéssel kiegészíthetők.

A találmány szerinti további ablakelrendezésnél az összekötő tag a kitámasztóberendezés kitámasztókarjának része és motoros ki- és bereteszelésnél, továbbá buktatásnál egy hajtórúdelemmel van összekötve, amelynél az összekötő rendszer legalább egy be- és kireteszelőütközővel rendelkezik. Itt az összekötő rendszer a hajtórúdhoz viszonyítva helyhez kötötten lehet kialakítva. Itt helyhez kötött alatt az összekötő tag és a hajtórúd közti, a hajtórúdra vonatkozóan gyakorlatilag elmozdíthatatlan kötést értünk. Adott esetben a kötés a szóban forgó alkatrészek között fennálló jelentéktelen játék esetén is realizálható. Emellett az összekötő rendszer révén lehetséges kell legyen a hajtórúd ki- és bereteszelése, amihez egyik vagy mindkét alkatrésznek legalább egy megfelelő ütközővel kell rendelkeznie.

A találmány tárgya továbbá ablakelrendezés különösképpen ablak, ajtó, vagy hasonló bukószárnyához, különösképpen nyíló-bukó szárnyához, kitámasztószerkezettel, reteszelőberendezéssel és egy, a külső ablakkerethez rögzíthető alaprésszel, melyhez egy motoros meghajtóberendezés révén működtethető kitámasztó van rögzítve, amely egy összekötő taggal kapcsolódik az ablakszárnyhoz. A találmány lényeges felismerése, hogy az összekötő tag egy hajtórúd-összekötő elem, amely a motoros meghajtóberendezés révén a reteszelőberendezést elreteszelt és kireteszelt állapotba hozhatja, ahol az összekötő tag egy kitámasztókar része és a motoros el- és kireteszelésnél, továbbá buktatásnál összekapcsolódik egy hajtórúddal, amelynél az összekötő rendszer a hajtórúdra vonatkozóan legalább egy be- és kireteszelőütközővel rendelkezik.

A találmány tárgya továbbá eljárás ablak, ajtó vagy hasonló szárnyának kézi vagy motoros buktatására. Az eljárás újdonságot megalapozó jellemzője, hogy a szárnyat a szárny motoros buktatásakor egy hajtórúdelemmel, kiváltképpen egy hajtórúd-reteszelő csappal támasztjuk meg, és a támasztást a szárny kézi buktatásához a meghajtóberendezéssel automatikusan megszüntetjük. A hajtórúdelem és a kitámasztó közötti támasztást a kitámasztó fordított irányú mozgása révén automatikusan létrehozzuk és kioldjuk. így kiegészítésképpen a szárny oldalra nyitása kézzel is végrehajtható, amihez a támasztókapcsolatot például a reteszelőcsapnál meg kell szüntetni. Ennek az eljárásnak a révén a bukószárny buktatása, valamint be-, illetve kireteszelése rugalmasabban és könnyebben hajtható végre.

A következőkben a találmány kiviteli példáit a rajzok alapján részletesebben elmagyarázzuk. A rajzokon az

l.ábra egy találmány szerinti, nem felszerelt, motoros meghajtóberendezéssel működő kapcsolatban nem álló kitámasztószerkezet sematikus felülnézete, a

2-6. ábrák az 1. ábrán látható kitámasztószerkezet sematikus vázlatai, különböző üzemi helyzetekben, bukónyitás folyamata közben, kicsinyített méretarányban, a

7-13. ábrák az 1. ábrán látható kitámasztószerkezet sematikus vázlatai, különböző üzemi helyzetekben, bukózárás folyamata közben, kicsinyített méretarányban, a

14. ábra az 1. ábrán látható, motoros meghajtóberendezéssel működő kapcsolatban álló kitámasztószerkezet egy részletének sematikus vázlata, a

15-17. ábrák egy további kiviteli példa szerinti kitámasztóberendezés részletének sematikus ábrázolásai különböző üzemi helyzetekben, a

18. ábra a 15-17. ábrákon látható, motoros meghajtóberendezéssel működő kapcsolatban álló kitámasztószerkezet sematikus vázlata, a

19. ábra a második kiviteli példa szerinti nyíló-bukó ablak sematikus nézete, a

20. ábra a 19. ábrán látható ablak részletének sematikus ábrázolása megnövelt méretarányban.

Az 1-20. ábrák pusztán sematikus vázlatok, ahol különösen - az 1-17. ábrákon rejtett építőelemek, illetve összetevők nem szaggatott, hanem vastag vonallal

HU 224 759 Β1 vannak ábrázolva a szóban forgó berendezés szemléletesebb ábrázolása érdekében.

Az 1. ábrán egy, a találmány kiviteli példája szerinti kitámasztószerkezet sematikus vázlata látható, mely 11 alaprésszel rendelkezik, amely bukószárny (nincs ábrázolva), kiváltképpen ablak, ajtó vagy hasonló nyíló-bukó szárnyának külső keretéhez rögzíthető, továbbá 13 kitámasztóval rendelkezik. A 13 kitámasztó tartalmaz egy 14 összekötő tagot, mely megfelelő (nem ábrázolt) ablakszárnnyal történő működő kapcsolat létrehozására szolgál. A 14 összekötő tag szolgálhat például hajtórúd-reteszelő csap-összekötő elemként. Ezenkívül a 14 összekötő tag 18 fogóhoroggal rendelkezik, mely lábszárrugóként kialakított 19 rugóelem rugalmas visszatérítő erejével szemben nyitott állásba mozgatható, és egy nyílt peremű 20 hajtórúd-reteszelő csap-felfogó illesztés nyitására, illetve zárására szolgál. A 14 összekötő tag nyitása és zárása a 13 kitámasztó csukott állásba mozdításától függ, és a későbbiekben kerül részletezésre.

A 13 kitámasztó 28 kitámasztókarral rendelkezik, amely egy első 29 támasztó csapszeg révén a 11 alaprész első 30 hosszanti hornyába eltolhatóan, és a megfelelő támasztó csapszeg tengelye körül elforgathatóan van rögzítve. Továbbá a 13 kitámasztó tartalmaz egy 31 tartókart, mely ezen a végén egy második 32 támasztó csapszeg révén a 11 alaprész 33 vezetőhornyába eltolhatóan van rögzítve, és másik végével a 28 kitámasztókarral van csuklósán összekapcsolva. A 33 vezetőhorony egyenes vonalú 34 hosszanti horonnyal rendelkezik a 15 kettős nyíl irányába történő kitámasztóelmozduláshoz, valamint 35 köríves horonnyal rendelkezik a kitámasztókar elfordításához. A 31 tartókar egy harmadik 36 támasztó csapszeg révén a alaprész második 37 hosszanti hornyába hosszirányban eltolhatóan csapágyazva van. A 31 tartókar ezenkívül elforgatható működő kapcsolatban áll egy 38 támasztókarral, amely a 11 alaprész első 30 hosszanti hornyában van hosszirányban eltolhatóan csapágyazva. A 28 kitámasztókar egy, az egyik 39 végén nyitott 40 tartóhoronnyal rendelkezik, melybe a 13 kitámasztó csukott állásakor a 11 alaprész 41 tartó csapszege hosszirányban eltolhatóan illeszkedik. Emellett a 40 tartóhorony kanyar alakú 42 átmeneti tartományból és 43 egyenes vonalú, hosszirányú tartományból áll. Továbbá a 13 kitámasztó magában foglal egy 25 ütközőelemet, amely a harmadik 36 támasztó csapszeg révén a második 37 hosszanti horonyba hosszirányban eltolhatóan van csapágyazva. A 25 ütközőelem a kitámasztóelmozdulás irányára (15 kettős nyíl) rézsútosan futó 26 hosszanti horonnyal rendelkezik, amelyik a 11 alaprész 27 vezérlő csapszegével működő kapcsolatban áll oly módon, hogy a kitámasztó zárt állásánál bekövetkező kitámasztóelmozduláskor a (az 1. ábrán nem ábrázolt) 25 ütközőelem a 14 összekötő tagot kinyitó üzemi állásba fordítható. A 14 összekötő tag mozgatása nyitott vagy zárt állásba 22 összekötőelem-nyúlvány és a 25 ütközőelem 24 nyúlványának 23 ütközőpereme közötti szerkezeti kapcsolat révén vezérelt, miközben a 13 kitámasztó, és különösen a 28 kitámasztókar csukott állásban található. A 18 fogóhorog zárt állásban történő helyes befogadása érdekében a 28 kitámasztókar 45 zárt állapoti ütközővel rendelkezik, amelynek a 18 fogóhorog a vele működő kapcsolatban álló 19 rugóelem rugóereje hatására zárt állásban nekiütközik. Továbbá a 13 kitámasztó egy, az első 30 hosszanti horonyba hosszirányban eltolhatóan ágyazódó 44 kapcsolóelemmel rendelkezik a 12 motoros meghajtóberendezéssel történő működő kapcsolat létrehozásához (lásd még 14. ábra). A 44 kapcsolóelem egy, az első 30 hosszanti horonyból kiálló kapcsoló csapszeg, mely a 38 támasztókar első 30 hosszanti horonyba történő hosszirányban eltolható csapágyazására szolgál. A 12 motoros meghajtóberendezés 46 hajtómotorból áll, mely az egyik hossztengelye körül forgatható 47 meghajtóorsót hajt meg és a 13 kitámasztó 44 kapcsolóelemével oly módon áll működő kapcsolatban, hogy a 47 meghajtóorsó hossztengelye körüli megfelelő forgatásával a 15 kettős nyíl szerinti kitámasztóelmozdulás érhető el, miközben a 13 kitámasztónak csukott állásban kell tartózkodnia.

Mint az 1. ábrából is kitűnik, az első 30 hosszanti horony és a második 37 hosszanti horony egyenes vonalban futnak, és hosszirányban (15 kettős nyíl iránya) egy vonalban fekszenek. Továbbá a 33 vezetőhorony egyenes 34 hosszanti hornya a második 37 hosszanti horonnyal párhuzamosan fut. Ezáltal a csukott állásban található 13 kitámasztó az első 30 hosszanti horonyba hosszirányban eltolhatóan és elfordíthatóan beágyazott támasztó csapszeg (17 támasztó csapszeg, illetve az első 29 támasztó csapszeg és a 44 kapcsolóelem), a második 37 hosszanti horonyba hosszirányban eltolhatóan és elfordíthatóan beágyazott harmadik 36 támasztó csapszeg, valamint a 33 vezetőhorony 34 hosszanti hornyába eltolhatóan beágyazott második támasztó csapszeg a 15 kettős nyíl szerint hosszirányban eltolhatóak a kívánt kitámasztóelmozdulás létrehozásához. Ugyanekkor egy ilyen kitámasztóelmozdulásnál, a 13 kitámasztó csukott állása mellett a 41 tartó csapszeg a 15 kettős nyíl szerint a 40 tartóhorony 43 egyenes vonalú tartományában hosszirányban eltolódik. Ezzel szemben a 33 vezetőhoronynak a hosszirányú elmozdulás irányára (15 kettős nyíl) rézsútosan futó 35 köríves hornya a második 32 támasztó csapszeg vezetésére szolgál a 28 kitámasztókar elforgatása (a bukószárny buktatása) során.

A 2-6. ábrák az 1. ábrán látható 10 kitámasztószerkezetet ábrázolják különböző üzemi állapotokban buktatva nyitás közben. A 2. ábra a 13 kitámasztót mutatja csukott állásban, vagyis a (nem ábrázolt) bukószárny a külső ablakkerettel teljesen szerkezeti kapcsolatban áll. Ebben az üzemi állapotban a 11 alaprész 41 tartó csapszege a 28 kitámasztókar 40 tartóhornyának 43 egyenes vonalú tartományában található. Továbbá a második 32 támasztó csapszeg a 11 alaprész vezetőhornyának 34 hosszanti hornyába hosszirányban eltolhatóan illeszkedik. A 27 vezérlő csapszeg a 25 ütközőelem 26 hosszanti hornyának végtartományában található, annak alapján, hogy a 27 vezérlő csapszeg ezen üzemi állapotában a 23 ütközőperem

HU 224 759 Β1 révén a 22 összekötőelem-nyúlvánnyal szerkezeti kapcsolatban áll (lásd az 1. ábrát is). Ez a szerkezeti kapcsolat a 25 ütközőelem 24 nyúlványa és a 14 összekötő tag 22 összekötőelem-nyúlványa között a 18 fogóhorognak forgástengely (a 28 kitámasztókarral megegyező kitérési pontban) körüli kitéréséhez vezet, és így a 14 összekötő tag nyitott állásba kerül. Ebben a nyitási helyzetben a nyílt peremű 20 hajtórúd-reteszelő csap-felfogó illesztés nyitott állapotban van a hajtórúd-reteszelő csap befogadásához, illetve kitolásához (kitoláshoz kézi buktatáskor, befogadáshoz automatizált buktatáskor). A 3. és 4. ábrán kitámasztóelmozdulás látható (az ábrán jobbra), és a 25 ütközőelem és így a 23 ütközőperem (az ábrán az óramutató járásának irányába) bekövetkező, a harmadik 36 támasztó csapszeg forgástengelye körüli elfordulása a 18 fogóhorog csukott állapot irányába történő elfordulását eredményezi. A 4. ábrán a nyílt peremű 20 hajtórúd-reteszelő csap-felfogó illesztés a 18 fogóhorog miatt teljesen csukott helyzetben van. A 14 összekötő tag ebben az üzemi állapotban a (nem ábrázolt) hajtórúd-reteszelő csappal operatív működő kapcsolatban áll. A 3. és 4. ábra szerinti kitámasztóelmozdulást a 12 motoros meghajtóberendezés (lásd 12. ábra) megfelelő működtetése idézi elő. Az 5. ábra a 10 kitámasztószerkezet egy olyan üzemi állapotát ábrázolja, melyben a 41 tartó csapszeg kilép a 28 kitámasztókar 40 tartóhornyának kanyar alakú 42 átmeneti tartományából, és így a 13 kitámasztó szabad kitámasztómozgását lehetővé teszi. A 25 ütközőelem és a 22 összekötőelem-nyúlvány közötti szerkezeti kapcsolat már megszűnt, így a 14 összekötő tag a teljes további billentve nyitási folyamat alatt csukott állapotban marad. Ezen a módon például a 12 motoros meghajtóberendezés révén a 13 kitámasztó és így a (nem ábrázolt) bukószárny automatizált billentve nyitása végrehajtható.

A 7-12. ábrák a 10 kitámasztószerkezet megfelelő üzemi állapotait mutatják billentve zárás folyamata közben. A 7. ábrán a 13 kitámasztó majdnem teljesen ki van támasztva, ekkor a 18 fogóhorog és így a 14 összekötő tag csukott állapotot vesznek fel, hogy a bukószárny nem ábrázolt hajtórúd-reteszelő csapjával operatív működő kapcsolatot biztosítsanak. A 13 kitámasztó a 8-10. ábrák szerint zárt állásba kerül, melynél a 17 támasztó csapszeg (lásd még 1. ábra) a 11 alaprész első 30 hosszanti hornyában hosszirányban eltolódik (az ábrán balra). Továbbá a 41 tartó csapszeg a 9. és 10. ábra szerint egy bizonyos üzemi állásban a 28 kitámasztókar 40 tartóhornyának kanyar alakú 42 átmeneti tartományába illeszkedik. A 10. ábrán a 41 tartó csapszeg a 40 tartóhorony 43 egyenes vonalú tartományának nyitott végén helyezkedik el, és így a 13 kitámasztó stabil csukott állapotban található. A 11-12. ábráknak megfelelően a 11 alaprészhez viszonyított kitámasztóelmozdulás a 15 kettős nyíl irányába (az ábrán balra) történik. Ennek megfelelően történik a 40 tartóhoronyban a 41 tartó csapszeg (az ábrán jobbra), az első 30 hosszanti horonyban a 17 támasztó csapszeg (az ábrán balra), a második 37 hosszanti horonyban a harmadik 36 támasztó csapszeg (az ábrán balra), a 33 vezetőhorony 34 hosszanti hornyában a második 32 támasztó csapszeg (az ábrán balra), valamint a 25 ütközőelem 26 hosszanti hornyában a 27 vezérlő csapszeg (az ábrán jobbra) megfelelő relatív mozgása.

Mivel a 18 fogóhorog a hajtórúd-reteszelő csaphoz viszonyítva 21 alámetszéssel rendelkezik (lásd még 1. ábra), a 12. ábrán a 25 ütközőelem (a rugalmasan meghajlítható, lábszárrugóként kialakított 24 nyúlvány 23 ütközőpereme) és a 22 összekötő elem nyúlvány között létrejövő ütközési kapcsolat ellenére csukott állásban marad, mivel a 18 fogóhorog 21 alámetszése az ugyanide felfekvő (nem ábrázolt) hajtórúd-reteszelő csapnak ütközik és így a 18 fogóhorog nyitómozgása (kinyílása) nem lehetséges. Csak a 13 kitámasztó 13. ábra szerinti fordított irányú mozgásakor oldódik fel a hajtórúd-reteszelő csap és a 21 alámetszés közötti ütközési kapcsolat, és így lehetségessé válik a 18 fogóhorog akadálytalan nyitása a 19 rugóelem rugalmas visszatérítő erejével szemben, a 13. ábra szerint. Ezáltal bekövetkezik a 13 kitámasztó említett fordított irányú mozgása, az ábrán jobbra.

A 10 kitámasztószerkezet, illetve a 13 kitámasztó 2. és 13. ábrán ábrázolt üzemi állapota reteszelőállapotban van, mely a 12 motoros meghajtóberendezés révén kapcsolható. Mivel ebben a reteszelőállapotban a 18 fogóhorog és így a 14 összekötő tag is nyitva van, a 14 összekötő tag és a hajtórúd-reteszelő csap közötti működő kapcsolat feloldásával a bukószárny kézi működtetése lehetséges, melynél egy, az ablakra szerelt, a 10 kitámasztószerkezettől különálló kitámasztóberendezést alkalmazunk a szárny megtámasztására a szárny kézi elfordításakor és/vagy buktatásakor (nincs ábrázolva). A hajtórúd, illetve a szárny be- és kireteszeléséhez a 14 összekötő tag 74 be- és kireteszelőütközővel rendelkezik (lásd 1. ábra).

A 15-18. ábrák a 10 kitámasztószerkezet egy második, alternatív kiviteli példáját mutatják be, amely 11 alaprésszel, 12 motoros meghajtóberendezéssel, és egy, a 11 alaprésszel összekapcsolt 53 kitámasztóval rendelkezik (lásd főként a 18. ábrán). A 11 alaprész legalább egy 16 hosszanti horonnyal rendelkezik, nevezetesen egy első 30 hosszanti horonnyal, melybe egy első 29 támasztó csapszeg révén a 46 hajtómotor egy 47 meghajtóorsó közbeiktatásával 15 hosszirányba elmozdítható, valamint egy második 37 hosszanti horonnyal. Az 53 kitámasztó magában foglal egy, a 11 alaprészhez egy első 29 támasztó csapszeg, valamint egy 31 tartókar révén csuklósán ráerősített 58 kitámasztókart, mely a szabad végén 54 összekötő taggal van ellátva. Az 54 összekötő tag magában foglal egy 48 fogóhorgot, amely egy 55 rugóelem révén (a 18. ábrán nem ábrázolt) nyitott állapotba mozgatható.

Az 54 összekötő tag működési módja a 15-17. ábrákból következik. Az 54 összekötő tag 48 fogóhorga 65 csukló révén az 58 kitámasztókarhoz egy, az ábra síkjára merőleges tengely körül elforgathatóan van rögzítve. A 48 fogóhorog arra szolgál, hogy 69 reteszelőszerkezet 51 hajtórúdelemét az 58 kitámasztókar 50 felfogóillesztésébe rögzítse. Az 54 összekötő tag

HU 224 759 Β1 továbbá magában foglal egy 55 rugóelemet, amely egy 56 rugótámmal rendelkezik, amely egy, a 11 alaprésszel összekapcsolt 59 csapszeggel ütközési kapcsolatba hozható, valamint magában foglal egy 57 rugótámot, amely a 48 fogóhorog 60 csapszegével ütközési kapcsolatban áll. Az 55 rugóelem továbbá magában foglal egy 61 csapszeget, amely a 48 fogóhorog hornyába illeszkedik. Az 55 rugóelem továbbá el van látva egy 64 horonnyal, melybe a 48 fogóhorog csapszege belenyúlik. A 62 horony a 48 fogóhorog forgástengelye (a 65 csukló tengelye) köré körív alakúan van kialakítva, míg a 64 horony egyenes vonalban fut. A 62 és 64 hornyok iránya különböző.

A 15. ábrán az 53 kitámasztó 54 összekötő tag csukott állapotban látható, melynél az 51 hajtórúdelem az 50 felfogóillesztésbe be van fogva. Az 53 kitámasztó 66 nyíl szerinti eltolása révén (lásd 16. ábra) az 56 rugótám előfeszítése következik be, ennek a 11 alaprész el nem mozdult 59 csapszegével való szerkezeti kapcsolata miatt. Ezenkívül az 51 hajtórúdelem is a 66 nyíl irányába mozog, mivel az 54 összekötő tag 50 felfogóillesztésébe be van fogva. Az 53 kitámasztónak a

15. ábra szerinti üzemi állapotából a 16. ábra szerinti üzemi állapotba való átállítása a 10 kitámasztószerkezet 11 alaprészéhez viszonyítva lényegében az első kiviteli példa 11. és 12. ábráinak megfelelően történik. Az előfeszített 55 rugóelem ellenére a 48 fogóhorog kinyílását a 48 fogóhorog 52 alámetszése megakadályozza (lásd még 17. ábra), mert az 51 hajtórúdelem külső peremével működő kapcsolatban áll. Hogy a 48 fogóhorog nyitása lehetővé váljék, az 53 kitámasztó 67 nyíl szerinti fordított irányú mozgása következik be a 17. ábra szerint, melynél az 51 hajtórúdelem az 50 felfogóillesztés rendelkezésre álló játéka (lásd még

16. ábra) a 48 fogóhorog 52 alámetszését szabadon engedi, és így az előfeszített 56 rugótám rugóereje a 48 fogóhorognak a 65 csukló tengelye körüli, a kívánt nyitási állásba történő forgását idézi elő (lásd 17. ábra). Ebben az üzemi állapotban az 51 hajtórúdelem már nincs befogva az 50 felfogóillesztésbe.

Az 53 kitámasztó 17. ábra szerinti fordított irányú mozgása lényegében megfelel az első kiviteli példa 13. ábrájának. így az 53 kitámasztó a 15-17. ábráknak megfelelően a 11 alaprészhez viszonyítva mindig csukott állásban van. A 10 kitámasztószerkezet második kiviteli példájának további működési módjai lényegében az első kiviteli példa működési módjainak felelnek meg az 1-14. ábráknak megfelelően.

Az 51 hajtórúdelem 17. ábrán bemutatott pozíciójában, abban az esetben, ha az 51 hajtórúdelem a 69 reteszelőszerkezet reteszelőcsapja, reteszelőállás is lehetséges, hogy a 46 hajtómotor révén az 51 hajtórúd-reteszelő csap kireteszelt állapotból bereteszelt állapotba, vagy fordítva, mozdítható legyen (74 be- és kireteszelőütköző), az 53 kitámasztó csukott állása esetén. Azáltal, hogy a 48 fogóhorog a 17. ábra szerint nyitott helyzetet vett fel, lehetséges egy be-, illetve kireteszelőmechanizmus (fogantyú) kézi működtetése révén például egy nyíló-bukó szárnyat nyitni vagy csukni. Ezáltal egy nyíló-bukó szárny oldalt nyitása és/vagy ugyanennek a buktatása teljesen kézi vagy motoros működtetés révén lehetséges.

A 19. és 20. ábrán 70 ablak 72 nyíló-bukó szárnya látható, melyet 71 külső ablakkeret tart. A 70 ablak a második kiviteli példa (15-18. ábrák) szerinti 10 kitámasztószerkezettel van felszerelve, így ennek további leírása nem szükséges.

Claims

SZABADALMI IGÉNYPONTOK

1. Kitámasztószerkezet (10) ablak (70), ajtó vagy hasonló bukószárnyához, különösképpen nyíló-bukó szárnyához (72), reteszelőberendezéssel (69) és egy, a külső ablakkeretre (71) rögzíthető alaprésszel (11), amelyhez motoros meghajtóberendezés (12) révén mozgatható kitámasztó (13, 53) van szerelve, mely egy, azt az ablakszárnyhoz kapcsoló összekötő taggal (14, 54) rendelkezik, azzal jellemezve, hogy az összekötő tag (14, 54) egy hajtórúd-összekötő elem, amellyel a motoros meghajtóberendezés (12) révén a reteszelőberendezés (69) nyitott és zárt állásba hozható, és amelynél a hajtórúd-összekötő tag (14, 54) a zárt állapotban található kitámasztó- (13, 53) és a bereteszelt állásban található reteszelőberendezés (69) egy hajtórúddal (51) automatikusan összeköthető és ezektől szétbontható.
2. Az 1. igénypont szerinti kitámasztószerkezet (10), azzal jellemezve, hogy a hajtórúd-összekötő tag (14, 54) egy hajtórúdcsap-összekötő elem.
3. Az előző igénypontok bármelyike szerinti kitámasztószerkezet (10), azzal jellemezve, hogy a hajtórúd-összekötő tag (14, 54) egy hajtórúd-reteszelő csap összekötő elem.
4. Az előző igénypontok bármelyike szerinti kitámasztószerkezet (10), azzal jellemezve, hogy az összekötő tag (14, 54) egy reteszelőcsap-befogadó elem.
5. Az előző igénypontok bármelyike szerinti kitámasztószerkezet (10), azzal jellemezve, hogy az összekötő tag (14, 54) nyitása és zárása a kitámasztótól (13, 53) függ.
6. Az előző igénypontok bármelyike szerinti kitámasztószerkezet (10), azzal jellemezve, hogy a kitámasztó (13, 53) átállítása az alaprész (11) hosszirányában történik.
7. Az előző igénypontok bármelyike szerinti kitámasztószerkezet (10), azzal jellemezve, hogy az alaprész (11) legalább egy hosszanti horonnyal (16) rendelkezik, melyben a kitámasztó (13) elmozdulásához legalább egy hosszirányban eltolható támasztó csapszeg (17) helyezkedik el.
8. Az előző igénypontok bármelyike szerinti kitámasztószerkezet (10), azzal jellemezve, hogy az összekötő tag (14) fogóhoroggal (18) rendelkezik, mely rugóelem (19) rugalmas visszatérítő erejének ellenében nyitott helyzetbe mozdítható, és egy nyílt peremű hajtórúd-reteszelő csap-felfogó illesztés (20) kapcsolható zárására, illetve nyitására szolgál.
9. Az előző igénypontok bármelyike szerinti kitámasztószerkezet (10), azzal jellemezve, hogy az

HU 224 759 Β1 összekötő tag (54) fogóhoroggal (48) rendelkezik, mely megfeszített rugóelem (55) rugalmas ereje révén nyitott állapotba mozgatható, és egy nyílt peremű hajtórúd-reteszelő csap-felfogó illesztés (50) kapcsolható zárására, illetve nyitására szolgál.
10. Az előző igénypontok bármelyike szerinti kitámasztószerkezet (10), azzal jellemezve, hogy a rugóelem (19) a kitámasztó (13) zárt állásakor a kitámasztó (13) alaprészhez (11) viszonyított hosszirányú eltolása révén megfeszíthető.
11. Az előző igénypontok bármelyike szerinti kitámasztószerkezet (10), azzal jellemezve, hogy a rugóelem (55) egy, a megfeszítését szolgáló rugótámmal (56) rendelkezik, mely az alaprész (11) csapjával (59) a zárt állapotban található kitámasztóval (53) szerkezeti kapcsolatba hozható.
12. Az előző igénypontok bármelyike szerinti kitámasztószerkezet (10), azzal jellemezve, hogy a fogóhorog (18, 48) egy, a hajtórúdelemmel (51) működő kapcsolatba hozható alámetszéssel (21, 52) rendelkezik.
13. Az előző igénypontok bármelyike szerinti kitámasztószerkezet (10), azzal jellemezve, hogy az összekötő tag (14) nyitott vagy zárt állásba történő mozgatása az összekötő tag (14) egy része, különösképpen egy összekötőelem-nyúlvány (22) és egy ütközőperem (23) közötti szerkezeti kapcsolat által irányított.
14. Az előző igénypontok egyike szerinti kitámasztószerkezet (10), azzal jellemezve, hogy az ütközőperem (23) a kitámasztónak (13) a része, különösképpen a kitámasztó (13) ütközőelemének (25) a nyúlványa (24).
15. Az előző igénypontok bármelyike szerinti kitámasztószerkezet (10), azzal jellemezve, hogy az ütközőelem (25) a kitámasztóelmozdulás irányára ferdén futó hosszanti horonnyal (26) rendelkezik, amelyik az alaprész (11) vezérlő csapszegével (27) működő kapcsolatban áll oly módon, hogy a kitámasztó zárt állásánál bekövetkező kitámasztóelmozduláskor az ütközőelem (25) egy, az összekötő tagot (14) kinyitó üzemi állásba fordítható.
16. Az előző igénypontok bármelyike szerinti kitámasztószerkezet (10), azzal jellemezve, hogy a kitámasztó (13) kitámasztókarral (28) rendelkezik, amely egy első támasztó csapszeg (29) révén az alaprész (11) egy első hosszanti hornyában (30) hosszanti irányban eltolhatóan és a támasztó csapszeg (29) tengelye körül forgathatóan van beágyazva, és egy tartókarral (31) rendelkezik, mely egy második támasztó csapszeg (32) révén a alaprész (11) egy vezetőhornyába (33) eltolhatóan van beágyazva, ahol a vezetőhorony (33) a kitámasztó- (13) elmozduláshoz egy egyenes vonalú hosszanti horonnyal (34) és a támasztókar (38) elfordításához egy köríves horonnyal (35) rendelkezik.
17. Az előző igénypontok bármelyike szerinti kitámasztószerkezet (10), azzal jellemezve, hogy tartókar (31) egy harmadik támasztó csapszeg (36) révén a alaprész (11) egy második hosszanti hornyába (37) ágyazódik, melynél a harmadik támasztó csapszeg (36) pótlólagosan az ütközőelem (25) hosszirányban eltolható csapágyazására szolgál, és a második támasztó csapszeg (32) és az első támasztó csapszeg (29) között fekszik.
18. Az előző igénypontok bármelyike szerinti kitámasztószerkezet (10), azzal jellemezve, hogy a tartókar (31) támasztókarral (38) elforgathatóan működő kapcsolatban áll, amely az alaprész (11) első hosszanti hornyába (30) hosszirányban eltolhatóan van csapágyazva.
19. Az előző igénypontok bármelyike szerinti kitámasztószerkezet (10), azzal jellemezve, hogy a kitámasztókar (28) az egyik végén (39) nyitott tartóhoronnyal (40) rendelkezik, melybe a kitámasztó (13) zárt állásában az alaprész (11) tartó csapszege (41) hosszirányban eltolhatóan beleilleszkedik.
20. Az előző igénypontok bármelyike szerinti kitámasztószerkezet (10), azzal jellemezve, hogy a tartóhorony (40) kanyar alakú átmeneti tartománnyal (42) és egyenes vonalú hosszirányú tartománnyal (43) rendelkezik.
21. Az előző igénypontok bármelyike szerinti kitámasztószerkezet (10), azzal jellemezve, hogy a kitámasztó (13) egy, az első hosszanti horonyba (30) hosszirányban eltolhatóan ágyazódó kapcsolóelemmel (44) rendelkezik a motoros meghajtóberendezéssel (12) történő működő kapcsolat létrehozásához.
22. Az előző igénypontok bármelyike szerinti kitámasztószerkezet (10), azzal jellemezve, hogy a kapcsolóelem (44) egy, az első hosszanti horonyból (30) kiálló csatlakozó csapszeg a támasztókar (38) hosszirányban eltolható pótlólagos csapágyazásához.
23. Az előző igénypontok bármelyike szerinti kitámasztószerkezet (10), azzal jellemezve, hogy a kitámasztókar (28) zárt állapoti ütközővel (45) rendelkezik az összekötő taghoz (14).
24. Az előző igénypontok bármelyike szerinti kitámasztószerkezet (10), azzal jellemezve, hogy a rugóelem (19) lábszárrugó.
25. Az előző igénypontok bármelyike szerinti kitámasztószerkezet (10), azzal jellemezve, hogy az első hosszanti horony (30) és a második hosszanti horony (37) egyenes vonalban futnak, és hosszirányban egy vonalban fekszenek.
26. Az előző igénypontok bármelyike szerinti kitámasztószerkezet (10), azzal jellemezve, hogy a vezetőhorony (33) hosszanti egyenes hornya (34) a második hosszanti horonnyal (37) párhuzamosan fut, és a vezetőhorony (33) köríves hornya (35) a második hosszanti hornyot (37) keresztezi.
27. Az előző igénypontok bármelyike szerinti kitámasztószerkezet (10), azzal jellemezve, hogy a vezetőhorony (33) kétszárú horonyként van kiképezve.
28. Az előző igénypontok bármelyike szerinti kitámasztószerkezet (10), azzal jellemezve, hogy a nyúlvány (24) lábszárrugóként van kialakítva.
29. Az előző igénypontok bármelyike szerinti kitámasztószerkezet (10), azzal jellemezve, hogy a meghajtóberendezés (12) hajtómotorjával (46) működő kapcsolatban álló kitámasztóval (13) a reteszelőberendezés (69) hajtórúd-reteszelő csapja (51) nyitott állás8

HU 224 759 Β1 ból zárt állásba vagy fordítva mozdítható, miközben a kitámasztó (13, 53) zárt állapotban van.
30. Ablakelrendezés az 1-29. igénypontok bármelyike szerinti kitámasztószerkezettel (10), azzal jellemezve, hogy az összekötő tag (14, 54) a kitámasztókar (28, 58) része, és a motoros ki- és bereteszelésnél, továbbá a buktatásnál egy hajtórúdelemmel (51) oldható kapcsolatban áll, ahol az összekötő rendszer legalább egy be- és kireteszelőütközővel (74) rendelkezik.
31. A 30. igénypont szerinti ablakelrendezés, azzal jellemezve, hogy az összekötő rendszer a hajtórúdhoz viszonyítva helyhez kötött.
32. Ablakelrendezés előnyösen ablak (70), ajtó vagy hasonló bukószárnyához, különösképpen nyíló-bukó szárnyához (72), különösképpen az előző igénypontok bármelyike szerint kitámasztószerkezettel (10), reteszelőberendezéssel (69) és egy, a külső ablakkerethez rögzíthető alaprésszel (11), melyhez egy motoros meghajtóberendezés (12) révén működtethető kitámasztó (13, 53) van rögzítve, amely egy összekötő taggal (14,

54) kapcsolódik az ablakszárnyhoz, azzal jellemezve, hogy az összekötő tag (14, 54) egy hajtórúd-összekötő elem, amely a motoros meghajtóberendezés (12) révén a reteszelőberendezést (69) elreteszelt és kireteszelt állapotba hozhatja, ahol az összekötő tag (14, 54) egy kitámasztókar (28, 58) része, és a motoros el- és kireteszelésnél, továbbá buktatásnál összekapcsolódik egy hajtórúddal (51), amelynél az összekötő rendszer a hajtórúdra vonatkozóan legalább egy be- és kireteszelőütközővel (74) rendelkezik.
33. Eljárás ablak (70), ajtó vagy hasonló szárnyának motoros vagy kézi buktatásához, azzal jellemezve, hogy motoros buktatáskor a nyíló-bukó szárnyat (72) egy hajtórúdelemmel (51), különösképp egy hajtórúd-reteszelő csappal támasztjuk meg, és a támasztást a nyíló-bukó szárny (72) kézi buktatásához a meghajtóberendezéssel (12) automatikusan megszüntetjük.
34. A 33. igénypont szerinti eljárás, azzal jellemezve, hogy a hajtórúdelem (51) és a kitámasztó (13) közötti támasztást a kitámasztó (13) fordított irányú mozgása révén automatikusan létrehozzuk és kioldjuk.