HU223254B1 - Zárószerkezet kétszárnyú, középoszlop nélküli nyílászáró szerkezetek alázáródó szárnyához - Google Patents

Abstract

A találmány tárgya zárószerkezet kétszárnyú, középoszlop nélkülinyílászáró szerkezetek, főként ablakok és ajtók alázáródó szárnyához,amely zárószerkezet egy állítható vagy két, ellentétes iránybanállítható, egy homloklemez legalább egy hosszlyukában megvezetett,rúdzárrúdhoz tartozó kapcsolócsapból és egy egykarú emelőkéntkiképzett működtetőkarból áll, ahol két ellentétes irányban állíthatókapcsolócsap esetén a működtetőkar forgástengelye van az egyikkapcsolócsappal összekötve, ugyanakkor a másik kapcsolócsappal egyvezetőkar van összekötve, amely a mű- ködtetőkar forgástengelyétőlbizonyos távolságra van ehhez a másik kapcsolócsaphoz csuklósancsatlakoztatva, emellett a működtetőkar a homloklemezen azzalegybevágó helyzetben kifordulás ellen biztosítva van, ugyanakkor aműködtetőkar a kifordulás elleni biztosítás feloldásához azablakszárny kávafelületére merőlegesen elmozdítható. A találmánylényege az, hogy a működtetőkar egy erőtároló szerkezeten keresztülönműködően a homloklemezzel egybevágó helyzetből – az ablakszárnykávafelületétől eltávolodva – egy szabad működtetési tartománybafordítható ki. ŕ

Description

KIVONAT

A találmány tárgya zárószerkezet kétszárnyú, középoszlop nélküli nyílászáró szerkezetek, főként ablakok és ajtók alázáródó szárnyához, amely zárószerkezet egy állítható vagy két, ellentétes irányban állítható, egy homloklemez legalább egy hosszlyukában megvezetett, rúdzárrúdhoz tartozó kapcsolócsapból és egy egykarú emelőként kiképzett működtetőkarból áll, ahol két ellentétes irányban állítható kapcsolócsap esetén a működtetőkar forgástengelye van az egyik kapcsolócsappal összekötve, ugyanakkor a másik kapcsolócsappal egy vezetőkar van összekötve, amely a működtetőkar forgástengelyétől bizonyos távolságra van ehhez a másik kapcsolócsaphoz csuklósán csatlakoztatva, emellett a működtetőkar a homloklemezen azzal egybevágó helyzetben kifordulás ellen biztosítva van, ugyanakkor a működtetőkar a kifordulás elleni biztosítás feloldásához az ablakszámy kávafelületére merőlegesen elmozdítható.

A találmány lényege az, hogy a működtetőkar egy erőtároló szerkezeten keresztül önműködően a homloklemezzel egybevágó helyzetből - az ablakszámy kávafelületétől eltávolodva - egy szabad működtetési tartományba fordítható ki.

HU 223 254 B1

A leírás terjedelme 12 oldal (ezen belül 6 lap ábra)

HU 223 254 Bl

A találmány tárgya zárószerkezet kétszámyú, középoszlop nélküli nyílászáró szerkezetek, főként ablakok és ajtók alázáródó szárnyához, amely zárószerkezet egy állítható vagy két, ellentétes irányban állítható, egy homloklemez legalább egy hosszlyukában megvezetett, rúdzárrúdhoz tartozó kapcsolócsapból és egy egykarú emelőként kiképzett működtetőkarból áll, amelynek forgástengelye a homloklemezre merőleges és a homloklemez külső oldalán van elrendezve, ahol egy kapcsolócsap esetén a két forgástengely egyike szilárdan össze van kötve a homloklemezzel, míg két ellentétes irányban állítható kapcsolócsap esetén a műkődtetőkar forgástengelye van az egyik kapcsolócsappal összekötve, ugyanakkor a másik kapcsolócsappal egy vezetőkar van összekötve, amely a működtetőkar forgástengelyétől bizonyos távolságra van ehhez a másik kapcsolócsaphoz csuklósán csatlakoztatva, emellett a működtetőkar a homloklemezen azzal egybevágó helyzetben kifordulás ellen biztosítva van, ugyanakkor a működtetőkar a kifordulás elleni biztosítás feloldásához az ablakszárny kávafelületére merőlegesen elmozdítható.

A DE 35 04 025 Al számú szabadalmi leírásból ismert egy, a bevezetőben vázoltak szerinti zárószerkezet, amely arra szolgál, hogy kétszámyú, középoszlop nélküli ablakok vagy ajtók alázáródó szárnyát önmagában reteszelje. Ez a zárószerkezet manuális működtetésével történik, amely legalább egy kapcsolócsap segítségével egy ehhez tartozó rúdzárrudat reteszelő helyzetbe mozgat el. Előnyösen két rúdzárrúd van beépítve, amelyek a zárószerkezet révén ellentétes irányú mozgást végeznek, miáltal az alázáródó szárny mind felül, mind pedig alul reteszelődik. A zárószerkezet a számykávában van elhelyezve, így zárt ablaknál nem látható, vagyis a fölézáródó ablakszámy eltakarja. Amikor a fölézáródó szárnyat felnyitják, akkor a zárószerkezet hozzáférhetővé válik és kézzel kioldott helyzetbe hozható, így a rúdzárrúd, illetve a rúdzárrudak az alázáródó szárnyat szabaddá teszik. Ekkor ez a szárny is felnyithatóvá válik. A zárószerkezet zárt helyzetéhez egy reteszelőegység van hozzárendelve, amely a működtetőkart járulékosan biztosítja reteszelő helyzetében. A szárny felnyitásához a működtetőkar szabad végénél egy hosszlyuk van kialakítva, amely lehetővé teszi a kézi működtetést a hosszlyukba való ujjbenyúlással. A nyitást és zárást megnehezíti önzáródása révén a reteszelőegység, amit az anyag minősége, például annak saját rugalmassága befolyásol.

A korábbiakban a hosszlyukba történő ujjal való benyúlás hátrányosnak bizonyult, mivel az ujjak általi működtetésnél fennáll annak a lehetősége, hogy a használó ujjhegyeivel érinti a reteszelővasalat homloklemezét és további nyitásnál az ablakszámyat, ami adott körülmények között sérülésekhez, például az ujjak becsípődéséhez vezethet. Ezt még elősegíti egy reteszelőegység, amely az önzáródás következtében a működtetőkar kontrollálatlan meghúzását teszi szükségessé. A felnyitott helyzetből a reteszelő helyzetig a működtetőkar kezdetben útjának legnagyobb részén egy szabad működtetési tartományon halad keresztül, így az ujjbenyúlás a működtetőkar hosszlyukában ellenállástól mentes és a többi vasalatrészek vagy ablakszámyak által nem akadályozott maradhat. Az utolsó szakaszon, röviddel a működtetőkar és a számykáva egymáshoz beigazított párhuzamos helyzetének elérése előtt, a működtetőkar közel kerül az ablakszámy szárához és az azon levő vasalatrészekhez, ami az ujjhegyek tájékán zúzódásokhoz, illetve becsípődésekhez vezethet.

Egy további hátrányt jelent, hogy a reteszelőegység több kapcsolási folyamat után erősen elhasználódik. Emiatt ez a reteszelési hely bizonyos időnként karbantartást igényel. Ez például kenőanyaggal történhet. A karbantartás elmaradása esetén lerakódásokkal kell számolni az alsó vízszintes tokszáron, ami főként világos ablakoknál nagyon előnytelen.

Az EP 0 786 574 Al számú szabadalmi leírásból egy reteszelővasalat ismerhető meg egy ablak- vagy ajtószámynak a gerébtokon való reteszeléséhez. Ez a vasalat szintén a két szárny közötti kávatérbe van beszerelve, és egy homloklemezből, egy ez alatt eltolható rúdzárrúdból, egy, a homloklemez síkjában elforgathatóan ágyazott forgókarból és egy, a forgókaron ágyazott vezetőkarból áll, amely a forgókarral együtt egy ollót képez a rúdzárrúd működtetéséhez.

A forgókaron és a homloklemezen egy nyúlvány és egy fészek van kialakítva, amelyek kölcsönös kapcsolódása révén a forgókar a homloklemezhez képest párhuzamosan reteszelő helyzetében rögzíthető. Egy fogantyú alá benyúlva és azt a homloklemeztől elemelve, a forgókar, illetve a nyúlvány fészekkel való kapcsolódása megszüntethető. Itt sem zárható ki egy esetleges sérülés az egyéb vasalatrészeken vagy az ablakszámyon. Ezenkívül ez a megoldás gyártástechnológiailag nagy ráfordítást igénylő, mivel a fentebb ismertetett szerkezetrész sok alkatrészből áll, és ez az árában is megmutatkozik.

A találmány által megoldandó feladat egy, a bevezetőben vázoltak szerinti olyan zárószerkezet létrehozása, amely a fentebb említett hátrányokat kiküszöböli, és egy üzembiztos és könnyen kezelhető szerkezeti kialakítással rendelkezik.

A kitűzött feladatot a bevezetőben leírtakból kiindulva a találmány értelmében olyan zárószerkezettel oldjuk meg, amelynél a működtetőkar egy erőtároló szerkezeten keresztül önműködően a homloklemezzel egybevágó helyzetből - az ablakszámy kávafelületétől eltávolodva - egy szabad működtetési tartományba fordítható ki.

A találmány szerinti zárószerkezet egyetlen működtetőkar segítségével működtethető, amely jól hozzáférhető és egyszerű, nyomás általi működtetéssel a kifordítás ellen biztosított helyzetéből kireteszelhető. Egyidejűleg a működtetőkar egy erőtároló szerkezet segítségével önműködően kifordul egy - a részben nyitott helyzethez tartozó - szabad működtetési tartományba. Ezáltal nemcsak a szükséges működtetési erőt csökkentjük egy minimális mértékre, hanem egy egyenletes kifordulási mozgás is lehetővé válik a részben nyitott helyzetből egy felnyitott helyzetbe, egy reteszelési ellenállás legyőzésének szükségessége nélkül,

A találmány értelmében célszerű, ha a működtetőkarnak egy, a vezetőkar felé kiálló reteszorra van, amely

HU 223 254 Bl a működtetőkar homloklemezzel egybevágó első működési helyzetében, vagyis reteszelő helyzetben a vezetőkar egy reteszfészkével működik együtt. Ez a javasolt továbbfejlesztés a kifordulás elleni biztosítás egy viszonylag egyszerű és könnyen létrehozható formáját eredményezi. A működtetőkar így egyetlen munkalépésben elkészíthető.

A vezetőkart a gyártása során egy reteszfészekkel látjuk el. Fordított módon is lehetséges a kifordulás elleni biztosítás megvalósítása, vagyis ha a működtetőkar rendelkezik egy reteszfészekkel, a vezetőkar pedig egy reteszorral. Ily módon nincs szükség járulékos alkatrészekre ahhoz, hogy egy kifordulás elleni biztosítást létrehozzunk. Ezáltal a zárószerkezet kedvező áron állítható elő.

Egy további célszerű kiviteli alaknál a működtetőkar reteszorra a végén egy, a működtetőkarral csaknem párhuzamos szakasszal rendelkezik, amely attól körülbelül a vezetőkar vastagságának megfelelő távolságban van elrendezve. Ezáltal azt éqük el, hogy a zárószerkezet működtetésekor a kifordulás elleni biztosítás legyőzése után a vezetőkar kapcsolódása minden esetben megszűnik a működtetőkairal.

Egy különösen előnyös kiviteli változat értelmében a vezetőkar a reteszfészek tartományában olyan mértékben van a működtetőkar felé szögben behajlítva, hogy a működtetőkar reteszorrának végső szakasza a felső homloklemez-felület és a vezetőkar közé be tudjon nyúlni. A vezetőkar kialakítható például úgy is, hogy a homloklemezzel párhuzamosan könyökösen be van hajlítva. A kifogástalan működés biztosításának feltétele, hogy a reteszorr ezen végső szakasza szabaddá tegye a működtetőkart.

A találmány egy további jellemzője szerint a vezetőkar reteszfészke és a működtetőkar reteszorra a lehető legnagyobb távolságra vannak a működtetőkar csuklócsapjától elrendezve.

Ennél a kiviteli változatnál különösen előnyös, hogy sok tér áll rendelkezésre egy rugózó elem befogadására, ami így hozzájárul a rugókarakterisztika javításához. Ezenkívül a lejtés a vezetőkartól a működtetőkar felé a reteszelőegység tartományában van a legnagyobbra méretezve, így a reteszelemek is ennek megfelelően nagyra és ezáltal alaktartóra tervezhetők.

A találmány egy további jellemzője értelmében előnyös, ha a működtetőkar egy erőtároló szerkezeten levő kiemelkedés révén, vagy a csuklócsap tartományában egy rugó vagy egyéb erőtároló elem révén, vagy akár a működtetőkar saját rugalmassága révén, egy huzamosan állandó tartós feszültség alatt van tartva, amely a működtetőkart egy adott szögbe megdönti a vezetőkarhoz képest. Ily módon a működtetőkar egyrészt tartósan távol van tartva az ablakszámytól és egyéb vasalatrészektől, másrészt a működtetőkar reteszelésbiztosító helyzetben van, és így mindig automatikusan a reteszfészekbe nyomódik. Költség- és gyártástechnológiai szempontból különösen kedvező az a kiviteli változat, ahol egy erőtároló szerkezet egy nyúlványszerű kiemelkedés segítségével automatikus kifordulást vált ki, míg egy további nyúlvány a működtetőkart egy állandó tartós feszültséggel terheli.

A találmány egy további jellemzője értelmében a vezetőkar a csuklócsap tartományában a működtetőkar irányába eső kitérítési szögét korlátozó módon szögben be van hajlítva. Ennek során az erőtároló szerkezet tartományában annyi helynek kell lennie, hogy az erőtároló szerkezet akadálytalanul mozogni tudjon, hogy működőképessége ne legyen korlátozva.

Különösen előnyös, ha a működtetőkar és a vezetőkar a hossztengelyére szimmetrikusan van kialakítva, miáltal a bal oldali ablakhoz egy balos vasalat, míg a jobb oldali ablakhoz egy jobbos vasalat alakítható ki, azonos alkatrészekkel. Ily módon nem következhet be az oldalak összecserélése a szerkezetrészek felszerelésénél.

Könnyen szerelhető és hatásmechanizmusát tekintve egyszerű a találmány szerinti erőtároló szerkezet, ha azt a vezetőkar hordozza. A működtetőkar így a részben nyitott helyzetben és a felnyitott helyzetben mentes minden olyan alkatrésztől, amely a működtetést hátrányosan befolyásolná.

Előnyös a találmány egy további jellemzője értelmében, ha az erőtároló szerkezet egy rugózó elem, amely egy I alakú elemként van kiképezve. Ez az alakzat lehetővé teszi a zárószerkezet számára azonos alkatrészek mellett, hogy felhasználható legyen mind baloldalt felszerelt ablakszámyakhoz, mind pedig jobboldalt felszerelt ablakszámyakhoz, és mindez a zárószerkezet készre szerelése után.

Ennél a kivitelnél a működtetőkar mindkét hosszanti felületén egy-egy vájattal rendelkezik, ahol az erőtároló szerkezet vége például az egyik vájatba kapcsolódik, és a működtetőkar erőtároló szerkezeten keresztül történő megemelésével és ezáltal a homloklemeztől való kiterítésével az erőtároló szerkezet a másik vájatba áthelyezhető. Ez a kialakítási változat lehetővé teszi legalább a zárószerkezet valamennyi alkatrészének a szimmetrikus felépítését. Ennek következtében a szerelési hibák kizárhatók.

Különösen előnyös, ha a működtetőkar egy harmadik működési helyzetében, vagyis a felnyitott helyzetben kapcsolódáson kívül van az erőtároló szerkezethez képest. Ez még jobban lehetővé teszi a szárny könnyen járó működtetését, és a könnyű kezelhetőség ellenére megakadályozza a vasalat nemkívánatos magától való áthelyeződését zárt helyzetbe, mivel a működtetőkar először egy második működési helyzetbe, a részben nyitott helyzetbe megy át, ahol a zárás ellen ható erőtároló szerkezet által van felvéve.

Egy további kiviteli példa azt mutatja, hogy a rugózó elem egy U alakú elemként is kiképezhető. Itt is felhasználásra kerülhet a jobboldalt és a baloldalt felszerelt ablakszámyak számára előirányzott kiviteli alak. Ahhoz, hogy biztosítani lehessen az átállítást a készre szerelés után, a zárószerkezetet a működtetőkar működtetésével a kifordulás ellen biztosított helyzetből felnyitott helyzetbe kell hozni. Ezáltal az U alakú rugózó elemet szabaddá tesszük, és a mindenkori kivitelnek megfelelően egy jobbos, illetve balos vasalathoz 180°-kal elforgatjuk.

Végül egy különösen célszerű kiviteli alakra az jellemző, hogy a működtetőkar szabad vége egy mélyedés3

HU 223 254 Bl sel van ellátva, amely a homloklemez felé homorúan van kialakítva. Ennél a kiviteli alaknál előnyös, hogy a zárószerkezet működtetése a mélyedésen keresztül történik, ahol a mélyedés a vasalat oldalára merőlegesen van elrendezve. Annak következtében, hogy a mélyedés egy folyamatos felülettel rendelkezik és így ebben a tartományban valamennyi egyéb vasalatrészt lefed, így a sérülésveszély kizárt.

A találmányt részletesebben a csatolt, többé vagy kevésbé vázlatos rajzon bemutatott kiviteli példák alapján ismertetjük.

A rajzon az 1. ábra egy kétszámyú ablak távlati nézete, ahol az alázáródó ablakszámy egy zárószerkezettel van ellátva, a 2a. ábra a találmány szerinti zárószerkezet egy lehetséges kiviteli alakját mutatja hosszmetszetben, kifordulás ellen biztosított helyzetben, a 2b. ábra a 2a. ábra szerinti zárószerkezet felülnézete, a 3a. ábra a zárószerkezetet tünteti fel hosszmetszetben, ahol a kifordulás elleni rögzítés ki van oldva, és a zárószerkezet egy második, részben nyitott helyzetbe megy át, a 3b. ábra a 3a. ábra szerinti zárószerkezet felülnézete, ahol a működtetőkar a második, részben nyitott helyzetébe megy át, a 4. ábra a zárószerkezet felülnézete felnyitott helyzetben, az 5. ábra a zárószerkezet hosszmetszetét szemlélteti reteszelő helyzetben, a működtetőkar vázlatos feltüntetésével, az 5a. ábra az 5. ábra egy felnagyított részlete, a 6a. és 6b. ábra a zárószerkezet felülnézete két különböző felszerelési oldalnak megfelelően előkészített helyzetben, a 7. ábra a találmány szerinti zárószerkezet egy másik lehetséges kiviteli alakjának hosszmetszete, míg a 7a. ábra a 7. ábra szerinti zárószerkezet felülnézete.

Az 1. ábrán egy 1 ablak látható, amelynek egy rögzített helyzetű 2 ablaktokja és két 3, 4 ablakszámya van. A 3 ablakszámy egy fölézáródó szárnyként, míg a 4 ablakszámy alázáródó szárnyként van kialakítva. Az 1 ablak becsukásához először a 4 ablakszámyat reteszelt helyzetbe hozzuk, majd ezt követi a 3 ablakszámy rácsukása. Az 1 ablak nyitásakor fordított sorrendben kell eljárni, vagyis először a 3 ablakszámyat kell felnyitni, hogy ezt követően a 4 ablakszámyat nyírni lehessen. Ez utóbbi csak akkor lehetséges, ha előtte egy 5 zárószerkezet működtetésével kireteszeltük az alázáródó 4 ablakszámyat. Az 5 zárószerkezettel tehát a 4 ablakszámy rögzíthető a 2 ablaktokon. Ehhez az 5 zárószerkezetből ellentétes irányba mozgatható rúdzárrudak tolhatok ki, illetve húzhatók vissza, amelyek a 2 ablaktok megfelelő ellendarabjaival működnek együtt. Két külön 9a és 9b rúdzárrúd megléte azonban a találmányhoz nem feltétlenül szükséges. A találmány szerinti megoldásnál a 9a, 9b rúdzárrudak egyike is elegendő, hogy biztosítsa a 4 ablakszámy reteszelését.

A 2a. ábrán a találmány szerinti 5 zárószerkezet részletesebben is látható. Az 5 zárószerkezetnek egy egykarú emelőként kiképzett 6 működtetőkaqa van, amelynek 12 forgástengelye merőleges a 8 homloklemezre, és amely a 8 homloklemez külső oldalán van elrendezve, emellett a 6 működtetőkar 12 forgástengelye egy 11a kapcsolócsappal van összekötve. Egy másik 11b kapcsolócsappal ugyanakkor egy 7 vezetőkar van összekötve, amely a 6 működtetőkar 12 forgástengelyétől adott távolságra van ehhez a 11b kapcsolócsaphoz csuklósán csatlakoztatva, miközben a 6 működtetőkar a 8 homloklemezzel egybevágó helyzetben van kifordulás ellen biztosítva. A kifordulás elleni biztosítás a működtetőkaron keresztül történik, amelynek egy, a vezetőkar felé kiálló 16 reteszorra van, amely reteszelő helyzetben a 7 vezetőkar egy 17 reteszfészkével működik együtt.

A 16 reteszorrot részlegesen kistancoljuk a 6 működtetőkarból, majd a helyéről kinyomjuk. A 4 ablakszámy hornyának egy mélyebben fekvő tartományában vannak a már említett 9a, 9b rúdzárrudak hosszirányban eltolhatóan megvezetve, vagyis ezek - a 2a. ábrán látható módon - a 8 homloklemez alatti tartományban helyezkednek el. Az 5 zárószerkezet egy 15 erőtároló szerkezetet tartalmaz, amely egy 23 kiemelkedéssel van ellátva, és a 6 működtetőkart huzamosan állandó tartós feszültség alatt tartja, amely feszültség a 6 működtetőkart egy megadott 29 szögben megdöntött helyzetbe állítja be a 7 vezetőkarhoz képest. A tartós feszültség ezenkívül biztosítható még a 30 csuklócsap tartományában, mégpedig egy rugóval, egyéb 32 erőtároló elemmel vagy akár a stancoltan hajlított alkatrészként kialakított 6 működtetőkar saját rugalmassága révén. Ezenkívül itt mérlegelni lehet azt a lehetőséget is, hogy a 6 működtetőkart adott esetben fröccsöntött műanyagból vagy rugóacélból készítsük.

Ahhoz, hogy a meghatározott előfeszítés alatt álló 6 működtetőkar helyzetét egy meghatározott ferdeségnél korlátozzuk, a 7 vezetőkar végén, a 30 csuklócsap tartományában, a 7 vezetőkar szögben be van hajlítva a 6 működtetőkar felé.

Amint az a 2b. ábrából kitűnik, a 6 működtetőkar és a 7 vezetőkar a hossztengelyére szimmetrikusan van kialakítva. A 7 vezetőkar egy 33 furattal van ellátva, amely a 30 csuklócsap közelében van elrendezve, és a 15 erőtároló szerkezet egyik végének a befogadására szolgál. A 7 vezetőkar emellett a 33 furattól a hossztengely irányában egy 34 sajtolt réssel rendelkezik, amely a 15 erőtároló szerkezet egy részszakaszát fogadja be. Ennél a kiviteli példánál a 15 erőtároló szerkezet egy 19 rugózó elem, amely terheletlen állapotban egy 20 I alakú elemként van kialakítva. A 19 rugózó elem másik vége, amely egy 36 nyúlvánnyal van ellátva és homorúan van meghajlítva a 6 működtetőkar irányában, a 2b. ábrán látható módon belekapcsolódik egy 22a vájatba, ahol így a 19 rugózó elem a 6 működtetőkart az ábrán bemutatott reteszelő helyzetben előfeszíti, miközben az a 17 reteszfészek és a 16 reteszorr által rögzítve van. Ezáltal az

HU 223 254 Bl zárószerkezet ebben a helyzetben egy jobboldalt felerősített 4 ablakszámyakhoz szükséges állapotba kerül, amelyet a későbbiekben részletesebben ismertetünk.

Ahhoz, hogy az 5 zárószerkezet a 2a., 2b. ábra szerinti, kifordulás ellen biztosított, illetve reteszelő helyzetéből a 3a., 3b. ábra szerinti, részlegesen nyitott helyzetbe kerüljön, az szükséges, hogy a kezelőszemély a fogantyúrészt, adott esetben a 6 műkődtetőkar egy 31 mélyedését megfogja, és a 6 működtetőkart a 2a. ábrán látható nyíl irányában, vagyis a 8 homloklemez felé nyomja, így a 16 reteszorr egy 18 szakasza, amely a működtetőkarral csaknem párhuzamosan, lényegében a 6 működtetőkar vastagságának megfelelő távolságban húzódik, a 7 vezetőrúd alatt, amely ebben a tartományban a 6 működtetőkar irányában szögben be van hajlítva, a 14 felső homloklemez-felület és a 7 vezetőrúd közé be tud nyúlni, és a 6 működtetőkar egy, a 3b. ábra szerinti második helyzetbe, vagyis részben nyitott helyzetbe megy át.

Az 5 zárószerkezet kifordulás ellen biztosító szerkezeti elrendezése, amely a 17 reteszfészekből, a 16 reteszorrból és annak 18 szakaszából áll, eközben a lehető legnagyobb távolságra van a 6 működtetőkar 30 csuklócsapjától, hogy a kifordulás ellen biztosító szerkezeti elrendezés minél stabilabb felépítését érjük el.

Amikor az 5 zárószerkezet a 3b. ábra szerinti második, vagyis részben nyitott helyzetében van, akkor a 19 rugózó elem eredeti alakját veszi fel, így a 19 rugózó elem ebben a helyzetben terheletlen és I alakú.

A 4. ábra az 5 zárószerkezetet egy harmadik helyzetben mutatja, vagyis a 24 felnyitott helyzetben. Ebben a helyzetben a 9a, 9b rúdzárrudak ki vannak húzva a 4. ábrán nem ábrázolt - 2 ablaktok megfelelő ellendarabjaiból, és ezeket a 9a, 9b rúdzárrudakat a 10 hosszlyukakban, vagy a mindenkori kiviteli alaktól függően adott esetben egy 10 hosszlyukban levő 11a, 11b kapcsolócsapok határolják, ahol a két, 12,35 forgástengely egyike szilárdan össze van kötve a 8 homloklemezzel. A 19 rugózó elem ebben a harmadik, felnyitott helyzetben nincs kapcsolódásban a 6 működtetőkarral.

Ahhoz, hogy a 6 működtetőkart visszabillentsük zárási helyzetébe, ezt az ablakszámy nyitási műveletsorával ellentétes sorrendben érhetjük el. Ez azt jelenti, hogy a 6 működtetőkart a 31 mélyedésnél kézi működtetéssel a 8 homloklemez felé kell nyomni, hogy azután végül elérhessük a kifordulás ellen biztosított helyzetet.

Az 5. ábrán a 6 működtetőkar áthelyezése van bemutatva, ennek megfelelően a 6 működtetőkar a 15 erőtároló szerkezet fölé van megemelve, és ezzel a 8 homloklemeztől el van távolítva, ahol a 6 működtetőkar pontozott vonallal jelzett helyzete ezt a megemelt helyzetet mutatja, és ahol a 6 működtetőkar a 15 erőtároló szerkezetnek a 6 működtetőkar felé homorú 36 nyúlványán túljutva a 6a. ábra szerinti helyzetet foglalja el jobboldalt felszerelt ablakszámyakhoz, vagy, amint azt a 6b. ábra mutatja, baloldalt felszerelt 4 ablakszámyakhoz.

A 6a. és a 6b. ábrán a 15 erőtároló szerkezet 36 nyúlványa a mindenkori jobbos vagy balos felhasználásnak megfelelően a 22a, 22b vájatok egyikébe kapcsolódik. A pontozott vonal a 15 erőtároló szerkezet megfelelő terheletlen helyzetét mutatja, amikor a 6 működtetőkar az 5. ábrán pontozott vonallal jelzett helyzetben van.

A 7. és 7a. ábrán egy további lehetséges kiviteli alak van feltüntetve, ahol a 7 vezetőrúdnak két, egyformán kialakított 26 felvevőrésze van, amelyek egyike felveszi a 21 U alakú elemet képező 19 mgózó elemet. A 26 felvevőrész egyrészt körbefogja a 19 mgózó elem 25 U alakú gerincét, másrészt a 19 mgózó elem egyik 27a szabad szára benyúlik a 7 vezetőrúdba, míg a másik 27b szabad szár, amely lekerekített nyúlványként van kialakítva, átnyúlik a 6 működtetőkar két oldalsó 28 kivágásának egyikén. A bemutatott kiviteli alaknál egy jobboldalt felszerelt ablakszámyak számára kialakított kiviteli változatról van szó. Az 5 zárószerkezet balos ablakszámyhoz való átalakításához - a rajzon nem ábrázolt módon - az 5 zárószerkezetet a 6 működtetőkar működtetésével a kifordulás ellen biztosított helyzetből felnyitott helyzetbe kell hozni. Ezáltal a 21 U alakú elemet képező 19 mgózó elem szabaddá válik, és a mindenkori kivitelnek megfelelően 180°-ban elforgatjuk. Eközben a 27b szabad szár a 6 működtetőkar másik oldalon levő 28 kivágásába kapcsolódik bele.

Claims (15)

1. SZABADALMI IGÉNYPONTOK

   1. Zárószerkezet kétszámyú, középoszlop nélküli nyílászáró szerkezetek, főként ablakok és ajtók alázáródó szárnyához, amely zárószerkezet, egy állítható vagy két ellentétes irányban állítható, egy homloklemez (8) legalább egy hosszlyukában (10) megvezetett, rúdzárrúdhoz (9a, 9b) tartozó kapcsolócsapból (11a, 11b) és egy egykarú emelőként kiképzett működtetőkarból (6) áll, amelynek forgástengelye (12) a homloklemezre (8) merőleges és a homloklemez (8) külső oldalán van elrendezve, ahol egy kapcsolócsap (11a, 11b) esetén a két forgástengely (12, 35) egyike szilárdan össze van kötve a homloklemezzel (8), míg két ellentétes irányban állítható kapcsolócsap (11 a, 1 lb) esetén a működtetőkar (6) forgástengelye (12) van az egyik kapcsolócsappal (11a) összekötve, ugyanakkor a másik kapcsolócsappal (11b) egy vezetőkar (7) van összekötve, amely a működtetőkar (6) forgástengelyétől (12) bizonyos távolságra van ehhez a másik kapcsolócsaphoz (11b) csuklósán csatlakoztatva, emellett a működtetőkar (6) a homloklemezen (8) azzal egybevágó helyzetben kifordulás ellen biztosítva van, ugyanakkor a működtetőkar (6) a kifordulás elleni biztosítás feloldásához az ablakszámy (4) kávafelületére (13) merőlegesen elmozdítható, azzal jellemezve, hogy a működtetőkar (6) egy erőtároló szerkezeten (15) keresztül önműködően a homloklemezzel (8) egybevágó helyzetből - az ablakszámy (4) kávafelületétől (13) eltávolodva - egy szabad működtetési tartományba fordíthatóan van kialakítva.
2. 2. Az 1. igénypont szerinti zárószerkezet, azzal jellemezve, hogy a működtetőkamak (6) egy, a vezetőkar (7) felé kiálló reteszorra (16) van, amely a működtetőkar (6) homloklemezzel (8) egybevágó első működési helyzetében, vagyis reteszelő helyzetben a vezetőkar

   HU 223 254 Bl (7) egy reteszfészkével (17) van együttműködőén kialakítva.
3. 3. Az 1. vagy 2. igénypont szerinti zárószerkezet, azzal jellemezve, hogy a működtetőkar (6) reteszorra (16) a végén egy, a működtetőkarral (6) csaknem párhuzamos szakasszal (18) rendelkezik, amely attól körülbelül a vezetőkar (7) vastagságának megfelelő távolságban van elrendezve.
4. 4. Az 1-3. igénypontok bármelyike szerinti zárószerkezet, azzal jellemezve, hogy a vezetőkar (7) a reteszfészek (17) tartományában olyan mértékben van a működtetőkar (6) felé szögben behajlítva, hogy a működtetőkar (6) reteszorrának (16) végső szakasza (18) a felső homloklemez-felület (14) és a vezetőkar (7) közé be tudjon nyúlni.
5. 5. Az 1-4. igénypontok bármelyike szerinti zárószerkezet, azzal jellemezve, hogy a vezetőkar (7) reteszfészke (17) és a működtetőkar (6) reteszorra (16) a lehető legnagyobb távolságra vannak a működtetőkar (6) csuklócsapjától (30) elrendezve.
6. 6. Az 1-5. igénypontok bármelyike szerinti zárószerkezet a működtetőkar (6) egy erőtároló szerkezeten (15) levő kiemelkedés (23) révén, vagy a csuklócsap (30) tartományában egy rugó vagy egyéb erőtároló elem (32) révén, vagy akár a működtetőkar (6) saját rugalmassága révén a működtetőkart (6) a vezetőkarhoz (7) képest adott szögben megdöntő, huzamosan állandó tartós feszültség alatt van tartva.
7. 7. Az 1-6. igénypontok bármelyike szerinti zárószerkezet, azzal jellemezve, hogy a vezetőkar (7) a csuklócsap (30) tartományában a működtetőkar (6) irányába eső kitérítési szögét (29) korlátozó módon szögben be van hajlítva.
8. 8. Az 1-7. igénypontok bármelyike szerinti zárószerkezet, azzal jellemezve, hogy a működtetőkar (6) és a vezetőkar (7) a hossztengelyére szimmetrikusan van kialakítva.
9. 9. Az 1 -8. igénypontok bármelyike szerinti zárószerkezet, azzal jellemezve, hogy a vezetőkar (7) az erőtároló szerkezet (15) hordozóelemeként van kialakítva.
10. 10. Az 1-9. igénypontok bármelyike szerinti zárószerkezet, azzal jellemezve, hogy az erőtároló szerkezet (15) egy rugózó elem (19), amely egy I alakú elemként (20) van kiképezve.
11. 11. Az 1-10. igénypontok bármelyike szerinti zárószerkezet, azzal jellemezve, hogy a működtetőkar (6) mindkét hosszanti felületén egy-egy vájattal (22a, 22b) rendelkezik, ahol az erőtároló szerkezet (15) vége például az egyik vájatba (22a) kapcsolódik, és a működtetőkar (6) erőtároló szerkezeten (15) keresztül történő megemelésével és ezáltal a homloklemeztől (8) való kitérítésével az erőtároló szerkezet (15) a másik vájatba (22b) áthelyezhető.
12. 12. Az 1-9. igénypontok bármelyike szerinti zárószerkezet, azzal jellemezve, hogy az erőtároló elem (15) egy rugózó elem (19), amely egy U alakú elemként (21) van kiképezve.
13. 13. A 12. igénypont szerinti zárószerkezet, azzal jellemezve, hogy a vezetőkar (7) az U alakú elemként (21) kiképzett rugózó elem (19) számára két felvevőrésszel (26) rendelkezik, ahol egyrészt a rugózó elem (19) U alakú gerince (25) van felvéve, másrészt az egyik szabad szára (27a) benyúlik a vezetőkarba (7), míg a másik szabad szár (27a) átnyúlik a működtetőkar (6) egyik oldalsó kivágásán (28).
14. 14. Az 1-13. igénypontok bármelyike szerinti zárószerkezet, azzal jellemezve, hogy a működtetőkar (6) egy harmadik működési helyzetben, vagyis felnyitott helyzetében (24) kapcsolódáson kívül van az erőtároló szerkezethez (15) képest.
15. 15. Az 1-14. igénypontok bármelyike szerinti zárószerkezet, azzal jellemezve, hogy a működtetőkar (6) szabad vége egy mélyedéssel (31) van ellátva, amely a homloklemez (8) felé homorúan van kialakítva.