HU220364B - Szőtt, műanyag kelmeanyagú talpas zsák, és eljárás azok előállításánál a zsák talpfelületére egy műanyag fedlap felhegesztésére - Google Patents

Abstract

A talpas zsák monoaxiálisan nyújtott egyrétegű polimer, különösenpoliolefin, célszerűen polipropilénszalagokból körszövött, vagy akelmeszélek egyesítésével tömlővé formált síkszövött kelméből (1) vanelőállítva. A zsák legalább egyik végén kialakított talp egy hőrelágyuló, különösen poliolefinből, célszerűen polipropilénből lévőközbülső réteg közvetítésével, hőközlés alkalmazásával felhegesztett,monoaxiálisan nyújtott polimer, különösen poliolefin, célszerűenpolipropilénanyagú szalagokból szőtt kelméből lévő fedlappal (3), vagymagából a zsák anyagát képező ugyanilyen kelméből (1) képzett fülek(5, 5’) legalább részleges egymáshoz hegesztésével van lezárva. Ahegesztéshez a talpfelület és a fedlap (3) közé polimer olvadékotvisznek be, a talpfelületet és a fedlapot (3) egymáshoz szorítják,majd a talpfelület, a közbülső réteg és a fedlap (3) együttesétkörnyezeti hőmérsékletre hűtik le, miközben a talp kelmeanyagánakszalagjaiban és a felvitt fedlap (3) fóliaanyagában vagy szalagjaibana molekulák irányítottságát az anyagvastagság legalább 70%-ábanmegtartják. Amennyiben a zsák kelmeanyagának és/vagy a fedlap (3)anyagának hegesztéssel egyesítendő felülete hőre lágyuló műanyagréteggel van bevonva, a bevonórétege(ke)t az anyag lágyulásihőmérsékletére hevítik fel, a talpfelületet és a fedlapot (3)egymáshoz szorítják, majd a talpfelület és a fedlap (3) együttesétkörnyezeti hőmérsékletre hűtik le. ŕ

Description

A leírás terjedelme 14 oldal (ezen belül 5 lap ábra)

HU 220 364 Β bán és a felvitt fedlap (3) fóliaanyagában vagy szalagjaiban a molekulák irányítottságát az anyagvastagság legalább 70%-ában megtartják. Amennyiben a zsák kelmeanyagának és/vagy a fedlap (3) anyagának hegesztéssel egyesítendő felülete hőre lágyuló műanyag réteggel van bevonva, a bevonórétege(ke)t az anyag lágyulási hőmérsékletére hevítik fel, a talpfelületet és a fedlapot (3) egymáshoz szorítják, majd a talpfelület és a fedlap (3) együttesét környezeti hőmérsékletre hűtik le.

A találmány tárgya szőtt műanyag kelmeanyagú talpas zsák, amely adott esetben legalább egyik oldalára bevonatként felvitt hőre lágyuló, különösen poliolefín műanyag réteggel ellátott, monoaxiálisan nyújtott egyrétegű polimer, különösen poliolefín, célszerűen polipropilénszalagokból körszövött, vagy a kelmeszélek egyesítésével tömlővé formált síkszövött kelméből van előállítva, és legalább egyik vége a kelme tömlővégének hajtogatásával előállított fülekből kialakított, legalább közelítőleg téglalap alakú talpként van kiképezve. A találmány tárgyát képezik továbbá eljárások ilyen zsákok előállításánál a zsák végére, különösen azok talpfelületére monoaxiálisan megnyújtott polimer, különösképp poliolefín, célszerűen polipropilénanyagú fóliából vagy ilyen anyagú szalagokból szőtt műanyag kelméből álló fedlap felhegesztésére.

Különösen ömlesztett áruk csomagolásához különféle fajtájú zsákokat használnak. Az ismert és elterjedten alkalmazott zsákok két fő csoportját a pámazsákok és a talpas zsákok alkotják. A pámazsákok képzéséhez a zsák végeit egyszerűen összevarrják. A talpas zsákok végeit hajtogatással és ragasztással alakítják ki. Közismert, hogy a hasáb alakú talpas zsák optimális zsákanyag felületkihasználást, jó rakatolhatóságot és a hasábalak folytán jobb térfogat-kihasználást tesz lehetővé. Az említett alaptípusok mellett létezik még olyan zsáktípus is, amely egyik végén a pámazsáknak, másikon a talpas zsáknak megfelelő kialakítású. A zsákok terhelhetősége tipikusan 10, 25, 50, 100, 500 és 1000 kg. Szerkezeti anyagként elterjedten alkalmaznak természetes szálból szőtt szöveteket, például jutát, vagy papírt, műanyag fóliát és szövött műanyag kelmét. A természetes szálból szőtt kelméket a zsákgyártásban az utóbbi évtizedekben kiszorították a papír, a műanyag fólia és a szövött műanyag kelmék, mert ezek olcsóbbak és egyéb műszaki előnyöket is nyújtanak.

A papírnak nem nagy a szilárdsága, ezért a papíranyagú zsákokat gyakran több papírrétegből készítik, ami jelentős anyagfelhasználással jár. A papírzsák nem vízálló, továbbá csak igen korlátozottan vegyszerálló. Másfelől viszont a talpas papírzsákok olcsó ragasztóanyagokkal könnyen előállíthatok.

A műanyag fóliának szintén nem túl nagy a szilárdsága, ezért jelentős anyagvastagsággal kell alkalmazni, az anyag a nagy rugalmassági modulus miatt nem alaktartó, továbbá hőre érzékeny. Műanyag fólia pámazsákok vonalhegesztéssel viszonylag könnyen gyárthatók, mivel azonban az anyag nehezen ragasztható, talpas zsákok gyártására a műanyag fólia nem igazán alkalmas.

A monoaxiálisan nyújtott műanyag szalagokból szőtt műanyag kelme kiváló szilárdsággal rendelkezik, emellett, különösen ha bevonattal is el van látva, kellően alaktartó. Az ilyen kelme anyagú zsákok anyagszükséglete a műanyag fóliához viszonyítva ugyanakkora teherbíró képességnél lényegesen kisebb. Szőtt műanyag kelméből általában varratos pámazsákokat készítenek.

Talpas zsákok szőtt műanyag kelméből történő előállításához a hajtogatott talpat a technika mai állása szerint egy többkomponensű ragasztóval költséges módon össze kellene ragasztani, mert a polipropilén és a polietilén anyagok, amelyekből a szövet általában készül, csak nehezen ragaszthatok. A körülményes ragasztási technológia mellett a jelenleg ismert ragasztóknak további hátrányaik is vannak, így azok kevéssé tartósak, a hőmérséklet-változások hatására elridegednek és nedvesség hatására elvesztik tapadóképességüket. Az ismert ragasztók vegyszerállósága sem megfelelő, és a ragasztandó anyagot a ragasztás előtt általában felületkezelésnek kell alávetni. Minthogy a manapság gyártott zsákok mennyisége évente több milliárdra tehető, nyilvánvaló, hogy az ismert zsákkivitelek és azok gyártási eljárásainak legkisebb mértékű tökéletesítésével is igen jelentős gazdasági előny érhető el.

A találmány célja olyan zsák kialakítása, amely az eddig ismert zsákokhoz képest azonos teherbíró képesség mellett lényegesen kisebb darabköltséggel állítható elő, és emellett további előnyös tulajdonságokkal is rendelkezik.

A találmány szerinti zsák monoaxiálisan nyújtott poliolefinszalagokból szőtt műanyag kelméből készül. A szalagokat poliolefinfólia 4-10-szeres lineáris nyújtásával állítják elő, miáltal a molekulaláncok a szalag hosszirányában kiegyenesednek, és szilárdságuk ebben az irányban a fólia eredeti szilárdságának 6-10szeresére nő. A szalag szélessége általában 1,5-10 mm, vastagsága 20-80 pm. Keresztirányú terhelés hatására a szalagok könnyen szakadnak, ezért azokból egymásra merőleges lánc- és vetülékszalagokból álló kör- vagy síkszövött kelmét állítanak elő. Az így szőtt kelme szakítószilárdsága minden irányban azonos. A por- és nedvességzáró tulajdonság biztosítása érdekében, valamint a szalagrétegek elcsúszásának megakadályozása céljából a szőtt kelmét egyik vagy mindkét oldalán saját anyagából álló olvadékból készített bevonattal látják el, és a bevonatot besajtolják a kelmébe. A körvonalazott szőtt műanyag kelmeanyagú találmány szerinti zsákok célszerűen mindkét vagy legalább egyik végükön talpas zsákokként vannak kialakítva, amelyek használati tulajdonságai a pámazsákokét a már említett módon több tekintetben is felülmúlják.

A 32 36 770 számú német nyilvánosságra hozatali irat egy olyan zsákot ismertet, amely monoaxiálisan

HU 220 364 Β nyújtott polimer szalagokból szőtt kelméből van előállítva A szőtt kelme lehet eleve tömlőszerű körszövet, vagy síkszövet, amely egy hosszanti varrattal tömlővé van összeerősítve. A zsák legalább egyik vége a szövetvégek hajtogatásával talpas zsákfenékké van kiképezve. Az említett szabadalmi dokumentum szerint a megoldás célja az ismert zsákok olyan tökéletesítése, amely jó nyomtathatóság és ragaszthatóság mellett alkalmas légzésaktív, célszerűen szemcsés áruk csomagolására is. Az ismertetett megoldás szerint a polipropilénszalagok mindkét oladalára előállításukkal egyidejű koextrudálással vagy laminálással egy polimer anyagú nyomtatható külső réteget visznek fel, az anyagot nyújtják és hőkezelik, majd légzésaktív felületű kelmévé dolgozzák fel, amelyből szelepes talpas zsákokat konfekcionálnak. Magát a kelmét már nem szabad nyomtatható réteggel bevonni, mert ezáltal elveszne a zsák légzésaktivitása.

A találmány célja az ismert megoldásnál lényegesen egyszerűbb technológiával előállítható, legalább egyik végükön talpas zsákok, valamint egy az ilyen zsákok talpainak rögzítését szolgáló fedlap hegesztéses felvitelére, illetve a talpat alkotó hajtogatott fülek rögzítésére szolgáló egyszerű eljárások kialakítása.

A kitűzött célt a bevezető bekezdésben ismertetett jegyekkel rendelkező olyan zsák kialakításával érjük el, amelynél a zsák legalább egyik végén kialakított talp a találmány szerint egy hőre lágyuló, különösen poliolefinből, célszerűen polipropilénből lévő közbülső réteg közvetítésével, hőközlés alkalmazásával felhegesztett, monoaxiálisan nyújtott polimer, különösen poliolefin, célszerűen polipropilénanyagú szalagokból szőtt kelméből lévő fedlappal, vagy a zsák anyagát képező ugyanilyen kelméből hajtogatott fülek legalább részleges egymáshoz hegesztésével van lezárva, és a talp hőközléses hegesztésnek kitett kelmetartományai legfeljebb az anyagvastagság 30% -ában irányítottságukat vesztett, az anyagvastagság fennmaradó legalább 70%-ában pedig irányítottságukat a hegesztés után is megtartott molekulákból állnak.

A találmány szerinti zsákok az eddig ismert zsákokhoz képest nagyobb szilárdságúak, a papír vagy a műanyag fólia zsákokhoz képest kisebb anyagfelhasználással állíthatók elő, fenékszerkezetük fokozott teherbírású, nem tartalmaznak varrat miatti perforációval meggyengített helyeket. A zsákok fokozottan vízzáró és vegyszerálló tulajdonságúak, fajlagos előállítási költségük alacsonyabb, az ismert zsákokhoz képest tartósabbak, mert a hegesztett kötés nem öregedik vagy ridegedik. A találmány szerinti zsákok egyszerűen ártalmatlaníthatok, mert kizárólag poliolefinből állnak. A találmány szerinti hegesztési eljárások lényege, hogy a talpfelület és a fedlap közé célszerűen 5-60 pm vastagságú közbülső rétegként 150-380 °C-ra felhevített, polimer, különösképp poliolefin, célszerűen polipropilén olvadékot viszünk be, a talpfelületet és a fedlapot egymáshoz szorítjuk, majd a talpfelület, a közbülső réteg és a fedlap együttesét környezeti hőmérsékletre hűtjük le, miközben a talp kelmeanyagának szalagjaiban és a felvitt fedlap fóliaanyagában vagy szalagjaiban a molekulák irányítottságát az anyagvastagság legalább 70%-ában megtartjuk.

Alternatív megoldás szerint, amelynél a zsák kelmeanyagának és/vagy a fedlap anyagának hegesztéssel egyesítendő felülete egy különösen 5-60 pm vastag hőre lágyuló műanyag réteggel van bevonva, a bevonórétege(ke)t célszerűen csak 2-40 pm, még előnyösebben 3-10 pm behatolási mélységig az anyag lágyulási hőmérsékletére, különösen 150-380 °C, célszerűen 230-260 °C hőmérsékletre felhevítjük, a talpfelületet és a fedlapot egymáshoz szorítjuk, majd a talpfelület és a fedlap együttesét környezeti hőmérsékletre hűtjük le, miközben a talp kelmeanyagának szalagjaiban és a felvitt fedlap fóliaanyagában vagy szalagjaiban a molekulák irányítottságát az anyagvastagság legalább 70%ában megtartjuk.

Mivel a találmány szerinti hegesztési eljárás alkalmazásának előnyös következményeként csak kismértékben vész el a molekulaláncok irányítottsága, alig csökken a kelme, és ezzel a zsákok szilárdsága.

A találmány szerinti zsák egyik előnyös kiviteli alak csoportját az jellemzi, hogy a zsák legalább egyik végén talpat képezően összehajtogatott kelmefülek nem vagy nem lényegesen lapolják át egymást, és a fenék lezárására egy külön fedlap szolgál. Egy másik előnyös kialakítás szerint zsák talpas végén a zsákot lezáró fedlapot a kelmeanyag hajtogatásával előállított, egymást átlapoló fülek alkotják.

Ha a zsák szalagokból szőtt, bevonatként felvitt réteg nélküli kelméből van előállítva, akkor a hegesztéshez a fenékfelület és a fedlap közé egy poliolefinolvadékból lévő közbülső réteget kell bevinni, amely egyébként bevonattal ellátott szőtt kelmék hegesztésénél is alkalmazható. Egyik oldalon vagy mindkét oldalon bevonatréteggel ellátott szőtt kelmék használata esetén azonban maga e bevonatréteg szolgálhat közbülső rétegként a zsák vége, illetve a fenékfelület és a fedlap közötti hegesztéses kötés létrehozásához.

Előnyösnek bizonyult, ha a hőre lágyuló műanyaghoz, amelyből a közbülső réteg és/vagy a szőtt kelmére bevonatként felhordott réteg áll, egy etilénből és vinilacetátból lévő kopolimert keverünk hozzá. Ennek eredményeként egyrészt csökken a bevonatréteg olvadáspontja, másrészt nő a bevonat súrlódási együtthatója. Az említett kopolimer adalékolása révén javul a találmány szerinti zsákok hegeszthetősége és rakatolhatósága.

Talpas zsákok ismert problémája, hogy a talpat alkotó hajtogatott oldalsó és keresztirányú fülek a zsák belső oldalán a többszörös anyagrétegződés miatt elkerülhetetlenül zsebeket képeznek, amelyek egy olyan tölcsérhez hasonlatosak, amelynek kilépőnyílása a hosszanti hajtáséi végénél található. Ez a jelenség különösen szelepes talpas zsákoknál okoz gondot, amelyekbe töltéskor egy csonkot dugnak be, amelyen keresztül sűrített levegővel juttatják be a betöltendő anyagot. A sűrített levegő beáramlása miatt a szeleppel szembeni oldalon ezek a zsebek tölcsérekké fúvódnak fel, és a többnyire porszerű töltőanyag a tölcsér „kilépőnyílásán” keresztül kifúvódik a zsákból. A fedlapot technológiai okokból nem lehet

HU 220 364 Β pontosan a hajtáséiig lehegeszteni, ezért a hajtásélben többnyire marad egy nyílás. A találmány szerinti zsákok e problémára több megoldási lehetőséget kínálnak. Egyik ilyen lehetőség szerint a szőtt kelméből hajtogatott talpas zsákvég legalább egyik oldalán egy keresztirányú és egy oldalsó fül közötti hajtáséi közös tartományának környezetében, előnyösen magában a közös tartományban hidegragasztóból, olvadékragasztóból vagy egy olyan hőre lágyuló műanyagból, kiváltképp poliolefinből, amelynek olvadáspontja alacsonyabb a kelme vagy a rá felvitt közbülső réteg anyagának olvadáspontjánál, legalább egy ragasztópont vagy egy ragasztófelület alakítható ki. A zsák talpának forró levegővel történő hegesztésénél a ragasztóanyag meglágyul és a hajtásélbe folyik, és a ragasztó megszilárdulása után a hajtásélben lévő nyílások hermetikusan elzáródnak.

Egy másik lehetőség szerint a betöltendő anyagnak a hajtásélekben lévő nyílásokon át történő kilépésének megakadályozására legalábbis megnehezítjük a zsebek felfúvódását és ezáltal a tölcsérképződést. Ez a találmány szerinti zsákok esetében úgy érhető el, hogy a hajtogatott fülekből alkotott végfelület legalább egyik oldalán az egyik keresztirányú fülben legalább egy nyílást hagyunk szabadon azon a területen, amely összehajtogatott állapotban fedésbe kerül az egyik oldalsó füllel. Felhegesztése során a fedlap a nyílás(ok)on keresztül hozzáheged közvetlenül az alsó kelmeréteghez, és ezzel megakadályozza a zseb felfúvódását.

Egy további célszerű megoldási lehetőség szerint a zsebek felfúvódását azzal akadályozzuk meg, hogy a zsák legalább egyik talpát alkotó hajtogatott füleket legalább azokon a területeken, ahol egymást átfedik, legalább részlegesen egymáshoz hegesztjük. Ez a megoldás azonban drágább technológiát igényel, mert pótlólag forró levegőt kell befújni a zsákba.

A találmány szerinti zsák célszerű és előnyös kiviteli alakjai esetében a hajtogatott fülekből képzett talpak hajtogatási zsebtartományaiban a kelmerétegek egymáshoz vannak hegesztve. A molekulaláncok irányítottságának a hegesztési tartományban jelentkező részleges elvesztése nem befolyásolja a teljes szilárdságot, mert a talpakban több egymás fölötti réteg van egymáshoz erősítve.

A találmány szerinti zsák célszerű kiviteli alakjait képezik az olyan zsákok, amelyek legalább egy talpa egy előnyösen a talp legkülső kelmerétege és a fedlap közé beépített, a zsák töltését megengedő és a megtöltött zsák töltetének nyomására önzáró legalább egy szelepet is tartalmaz. Az ilyen szelepes talpas zsákok különösen jól alkalmasak gyorstöltő berendezésekhez, mivel nincs szükség semmilyen további műveletre a megtöltött zsák lezárásához.

Annak érdekében, hogy a szelep a töltőcsonknak a zsákból való kihúzásakor vagy a töltésnél a zsák belsejében keletkező túlnyomás miatt ne forduljon ki a zsákból, célszerű a zsák talpát alkotó keresztirányú fülek legalább egyikében az oldalsó fül belső széle és az oldalsó fül és a keresztirányú fülek között elhelyezett szelep fóliadarabja belső széle között legalább egy nyílást kiképezni. A találmány szerinti talpas zsák előnyösen perforált szalagszálszövet kelméből lehet előállítva azért, hogy a légárammal szállított betöltendő anyagoknál, például cementnél a betöltés után távozhassák a bezárt levegő.

A találmány szerinti hegesztési eljárás alkalmazásával a találmány szerinti zsák ezáltal lényegesen kedvezőbben és egyszerűbben gyártható, mert nincs szükség drága ragasztókra és komplikált ragasztási technológiára. A talp hegesztéssel történő összeerősítése alig befolyásolja a szőtt kelme szilárdságát.

Az eljárás gazdaságos végrehajtása szempontjából nagyon előnyös, ha a talpfelület és a fedlap egymáshoz szorítását és a talpfelület és a fedlap együttesének környezeti hőmérsékletre hűtését egyidejűleg, előnyösen hengerekből álló legalább egy hengerpár közötti átbocsátással végezzük. A felhevített, polimer, különösképp poliolefin, célszerűen polipropilén olvadékot a talpfelület és a fedlap közé extrudálófúvókával, célszerűen egy résfúvókával visszük be. A talpfelület és a fedlap felhevítését és egymáshoz szorítását előnyösen vonalas vagy pontszerű mintázattal ellátott felületű legalább egy fűtött hengerrel vagy sík fűtőlappal végezzük. Magát a hegesztést dörzshegesztéssel is végezhetjük.

A találmány szerinti eljárás végrehajtása során előnyösnek bizonyult, ha a polimer olvadéknak a talpfelület és a fedlap közé történő bevitele előtt a keresztirányú fülek és az oldalsó fülek legalább egyik átfedést tartományában legalább egy nyílást alakítunk ki. Ugyancsak célszerű megoldásnak találtuk, ha a zsák egyik végénél a talpat képező fülek összehajtogatása előtt a keresztirányú fülek és az oldalsó fülek közös hajtásélei mentén, illetve ezek környezetében legalább az egyik oldalon a keresztirányú fülek és az oldalsó fülek között egy hidegragasztóból, olvadékragasztóból vagy egy olyan hőre lágyuló műanyagból, különösen poliolefinből, amelynek olvadáspontja alacsonyabb a szövet vagy a közbülső réteg olvadáspontjánál, álló legalább egy ragasztópontot vagy ragasztófelületet is elhelyezünk, és a fülek talppá összehajtása után egy további lépésben, hő-, illetve nyomás alkalmazásával a keresztirányú füleket és az oldalsó füleket a ragasztófelület segítségével egymással összeerősítjük.

A zsák egyik végfelületén a talpat alkotó, egymást átlapoló keresztirányú fülek és oldalsó fülek közé előnyösen forró levegőt fújunk be, és a füleket összeszorítva azokat egymáshoz erősítjük. Másik megoldás szerint előnyös, ha az egymásra hajtott keresztirányú fülek és oldalsó fülek zsebet képező kelmerétegeit egy fűtött rúdnak vagy fűtött lemeznek a zsák végfelületére kívülről történő rányomásával hegesztjük össze. Célszerűnek bizonyult végül, ha a polimer olvadék bejuttatása előtt a zsák talpának kialakításában résztvevő keresztirányú fülek legalább egyikén az oldalsó fül belső széle és az oldalsó fül és a keresztirányú fülek között elhelyezett szelep fóliadarabja belső széle között legalább egy nyílást is kiképezünk.

A találmány lényegét az alábbiakban a csatolt rajz ábráira hivatkozva kiviteli példák bemutatásával ismertetjük részletesebben. A rajzon az

HU 220 364 Β

1. ábra egy körszövött kelméből előállított példaképpeni találmány szerinti zsák perspektivikus képe, a

2. ábra egy síkszövött kelméből hosszvarrattal készült példaképpeni találmány szerinti zsák ugyancsak távlati képe, a

3. ábrán az 1. ábra szerinti zsák szelepes talpának nézetvázlata, a

4. ábra a 2. ábrán bemutatott zsák fedlap nélküli szelepes talpát feltüntető nézetvázlat, az

5. ábra egy fedlappal ellátott talpas zsák részleges, vonalas hosszmetszete, a

6. ábrán egy fedlap nélküli talpas zsák vonalas hosszmetszete, a

7. ábra egy körszövött kelméből készített talpas zsák keresztmetszete, a

8. ábra egy extrudált hosszvarrattal síkszövött kelméből előállított zsák keresztmetszete, a

8a. ábra egy hegesztett vagy ragasztott fedőszalaggal ellátott hosszvarratos zsák keresztmetszete, a

9-12. ábrák a találmány szerinti eljárás egyes előnyös változatait érzékeltető vázlatokat tüntetnek fel, a

13. ábra az 1. ábrán bemutatott találmány szerinti zsák egy kiviteli változatának szelepes talpát részben összehajtogatott állapotban kiemelt részletként bemutató vázlat, míg a

14. és a 15. ábrán találmány szerinti zsákok talpainak további lehetséges és előnyös kialakításai láthatók.

Az 1. ábrán egy monoaxiálisan megnyújtott polietilénszalagokból, például polipropilénből vagy polietilénből körszövött 1 kelméből készített példaképpeni találmány szerinti, hasáb alakú talpas zsák vázlatos távlati képe látható. A kelme szövéséhez használt szalagok vastagsága 20-80 pm, szilárdsága több g/Denier, általában 4-6,5 g/Denier. A zsák talpai a szövött kelméből képzett többrétegű, oldalsó 4’, 5’ fülek és keresztirányú 4, 5 fülek egymásra hajtogatásával vannak kialakítva. Amint azt a szaggatott vonalak érzékeltetik, a 4 és 5 fülek itt csak kismértékben lapolják át egymást. Az oldalsó 5’ fül és a 4,5 fülek együttese közé szövött anyagból vagy fóliából előállított, a zsák megtöltésére szolgáló tömlőszerű 2 szelep van beépítve, amelyet a zsák teljesen megtöltött állapotában a zsákba betöltött anyag nyomása tart zárt állapotban. A 4, 5 fülekre a későbbiekben részletezendő találmány szerinti eljárás alkalmazásával egy 3 fedlap van felhegesztve. A 3 fedlap és az 1 kelme alapanyaga célszerűen ugyanazon műanyag, és az 1 kelme és/vagy a 3 fedlap legalább egyik oldalán egy bevonatként felvitt hőre lágyuló műanyag réteggel lehet ellátva. A kelme-, illetve anyagrétegek összehegesztésére használt találmány szerinti eljárásnak köszönhetően a találmány szerinti zsákok kelmeanyagát képező szalagokban lévő molekulaláncok irányítottsága csak kismértékben, tipikusan csak a hegesztési hő 2-40 pm, különösen csupán 3-10 pm behatolási mélységéig csökken, így a szövött kelmében szilárdságcsökkenés alig tapasztalható.

A 2. ábrán a találmány szerinti zsák egy másik előnyös kiviteli alakja látható. Ez az 1. ábrán bemutatott kiviteli alaktól egyrészt abban különbözik, hogy a zsák egy hosszvarrattal tömlővé formált síkszövött 1 ’ kelméből van kialakítva, másrészt talpai egymást majdnem teljesen átlapoló, a fenék- és tetőfelületek funkcióját is betöltőén hajtogatott 6 és 7 füleket tartalmaznak, és így a talpak kialakításához nincs szükség külön fedlapra. A 6 és 7 fülek a találmány szerinti egyik eljárás alkalmazásával hegesztéssel vannak egymáshoz rögzítve. A zsák oldalsó 6’ és 7’ fülei az 1. ábra szerinti oldalsó 4’ és 5’ füleknek megfelelően vannak kialakítva. Az oldalsó 7’ fül és a 6, 7 fülek együttese közé itt is egy tömlő alakú 2 szelep van beépítve.

A 3. ábra az 1. ábrán bemutatott példaképpeni találmány szerinti zsák szelepes talpát mutatja be. A talpak kialakításához először behajtott helyzetükben a 4”, 5” szaggatott vonalakig érő oldalsó 4’, 5’ fülek vannak behajtogatva. Ezután a zsák egyik oldalán a már behajtott 5’ fülre ráhelyezzük a 2 szelepet képező, a 2’ vonalig benyúló tömlődarabot, arra ráhajtogatjuk a 4 és 5 füleket, majd az így nyert többrétegű végoldali képződményt a 3 fedlap ráhegesztésével rögzítjük.

A 4. ábrán a 2. ábra szerinti példaképpeni zsák szelepes talpa látható. Előállításához először behajtogatjuk az éleikkel a 6”, illetve 7” szaggatott vonalakig érő oldalsó 6’, 7’ füleket, ezekre ráhajtjuk, majd egymáshoz hegesztjük az egymást csaknem teljesen átfedő méretű keresztirányú 6 és 7 füleket. Az oldalsó 7’ fül és a 6, 7 fülek együttese közé előzőleg itt is behelyezünk egy 2 szelepként szolgáló tömlőanyagot. Ezen kiviteli alak esetében az egymáshoz hegesztett 6 és 7 fülek együttese egyben a zsák kétrétegű talpait, a 2 szelepes talp a zsák tetőlapját, a másik annak zárt fenekét alkotja, külön fedlap alkalmazása nélkül.

Az 5. ábra 3. ábrán bemutatott zsák V-V metszősík mentén vett keresztmetszete, amelyen jól látszik a zsák talpát képező 4 és 5 fülek, valamint a 3 fedlap egymás fölötti hajtogatott elhelyezkedése.

A 6. ábra a 4. ábrán bemutatott zsák VI-VI metszősík mentén vett keresztmetszetét ábrázolja. Ezen ugyancsak jól látható, miként lapolják át egymást a zsák talpát képező 6 és a 7 fülek.

A 7., a 8. és a 8a. ábrákon találmány szerinti zsákok különböző előnyös kiviteli alakjainak keresztmetszeteit tüntettük fel. A 7. ábrán egy alapanyagként szalagokból körszövött tömlőként előállított 1 kelméből gyártott zsák, a 8. ábrán egy egymásra fektetett 8,9 kelmeszélei mentén egy adott esetben extrudált hosszvarrattal tömlővé egyesített síkszövött Γ kelméből készült zsák, míg a 8a. ábrán egy síkszövött Γ kelméből olyan hosszvarrattal tömlővé formált félgyártmányból készített zsák látható, ahol az Γ kelme egymásra helyezett 11, 12 kelmeszélei egy felhegesztett vagy felragasztott 10 fedőszalaggal vannak egyesítve.

Az alábbiakban a 9-12. ábrák alapján ismertetjük a találmány szerinti zsákok hajtogatott, fenéklapként vagy tetőlapként kialakított talpait rögzítő 3 fedlap felhegesztésére szolgáló találmány szerinti eljárás különböző előnyös változatait.

HU 220 364 Β

A 9. ábrán az eljárás egy olyan változata látható, amelynél egy alkalmas poliolefín, például polipropilénanyagú 3a szalagszálszövetből és egy arra bevonatként felvitt 3b rétegből álló fedlapot hegesztünk fel a zsák talpát alkotó legalább egyik, ugyanolyan poliolefín anyagból lévő 4a szalagszövetből és arra bevonatként felvitt 4b rétegből álló behajtogatott fülre. A 3a, 4a szalagszövetek vastagsága 40 és 160 pm között, a bevonatként felvitt 3b, 4b rétegek vastagsága 5-60 pm között van. Az összehegesztéshez az egymás felé nézó 3b, 4b rétegeket 2-40 pm, célszerűen 3-10 pm behatolási mélységig a műanyagok plasztifikálódási hőmérsékletére melegítjük fel, és az anyagegyüttest áthúzzuk egy két hütött 17 hengerből álló hengerpár között, miközben a 3b, 4b rétegeket közöttük belső kötés létrehozása céljából egymáshoz szorítjuk. A 17 hengerekből álló hengerpárral ugyanakkor lehűtjük az anyagot annak érdekében, hogy megakadályozzuk a 3a, 4a szalagszövetek hőhatás miatti károsodását. Mivel az eljárás ilyen végzése során elsősorban csak a bevonatként felvitt 3b, 4b rétegek melegszenek fel, a 3a, 4a szalagszöveteket alkotó szalagok csak kis mélységig veszítik el molekulaláncaik irányítottságát, aminek eredményeként nem csökken érezhetően az azokból szövött zsákkelme szilárdsága.

A 10. ábrán a találmány szerinti eljárás egy másik változata látható, amellyel bevonattal nem ellátott két 3c, 4c szövetanyagot lehet egymással összehegeszteni. A hegesztéshez 14 olvadékból egy szélesszájú extrudáló 16 résfuvókával egy réteget viszünk be a 3c, 4c szövetanyagok közé. A 3c, 4c szövetanyag alapanyagát képező szálak, illetve szalagok és a 14 olvadék anyaga általában ugyanaz a poliolefín műanyag. A 14 olvadék extrudálási hőmérséklete 150-380 °C, célszerűen 230-260 °C. A 3c, 4c szövetanyagokat a nyíl irányában áthúzzuk egy 17 hengerekből álló hütő hengerpár között, amely azokat belenyomja a 14 olvadékba, és egyidejűleg le is hüti az anyagot, hogy ne csökkenjen jelentősen a szalagok szilárdsága.

Ezen eljárási változat nem csak bevonat nélküli szalagszövetekhez, hanem amint az a 11. ábrán látható, bevonattal ellátott szövött kelmékhez is használható. Itt egy 3a szalagszálszövetből és egy arra bevonatként felvitt 3b rétegből álló fedlapot egy 4a szalagszálszövetból és arra bevonatként felvitt 4b rétegből álló füllel hegesztünk össze 14 olvadékot bejuttatva azok bevonatként felvitt 3b és 4b rétegekkel ellátott felületei közé. Az összeszorítás után a 3b, 4b rétegek és a 14 olvadék egy homogén közbülső réteget alkotnak.

Amint az a 12. ábrán látható, a találmány szerinti eljárással egy bevonattal ellátott szövött kelme megfelelő hevítéssel hozzáhegeszthetó egy nem bevont másik szövött kelméhez is. A12. ábra érzékelteti a találmány szerinti eljárás egy olyan változatát, amelynek során egy bevonat nélküli 4c szövetanyagot hőközléses hegesztéssel egy bevonatként felvitt 3b réteggel ellátott 3a szalagszálszövettel egyesítünk.

A találmány szerinti zsákok alapanyagát képező hőre lágyuló, különösen poliolefín műanyaghoz, amelyből a bevonatként felvitt réteg és/vagy a közbülső réteg áll, hozzákeverhető egy etilénből és vinilacetátból lévő kopolimer, amely közismert rövidítéssel ÉVA néven ismert. Az ÉVA olvadáspontja alacsonyabb a polietilén olvadáspontjánál. ÉVA hozzáadásával a bevonatként felvitt rétegek hegeszthetősége lényegesen javul. Emellett az ÉVA hozzákeverésével nyert bevonatok csúszásmentessé válnak, és így a találmány szerinti zsákok jobban rakatolhatók.

A 13-15. ábrákon bemutatott példaképpeni kiviteli alakok kapcsán olyan speciális problémákra térünk ki, amelyek talpas zsákoknál, ezen belül különösen szelepes talpas zsákoknál jelentkeznek. A 13. ábra az 1. ábrán példaképpen bemutatott találmány szerinti szelepes talpas zsák egy előnyös kiviteli változatát mutatja be részben összehajtogatott állapotban. A körszövött 1 kelme tömlóvégén az oldalsó 4’, 5’ fülek már be vannak hajtogatva, és 2 szelepet adó fóliadarab már fel van helyezve az 5’ fülre. A 2 szelepet adó fóliadarabot egy 21, 22 hajtásélekkel, a fóliadarab külső élével és az oldalsó 5’ fül belső szélét érzékeltető 5” szaggatott vonallal határolt téglalap alakú felületen célszerűen hegesztéssel is hozzáerősítjük az oldalsó 5’ fülhöz. Ezután a keresztirányú 4, 5 füleket a 21, 22 hajtásélek mentén behajtjuk, miáltal a 2 szelepet adó fóliadarab oldalai is behajtódnak, és létrejön a tömlő alakú 2 szelep. Ezután a találmány szerinti eljárással felhegesztünk egy 3 fedlapot a zsák talpára. Az így nyert szelepes talpat a 14. ábra ábrázolja. A zsák megtöltéséhez a belül nyitott tömlő alakú 2 szelepen keresztül bevezethető egy töltőcsonk. A használatos töltőberendezéseknél az a probléma szokott jelentkezni, hogy a töltés során a zsák belsejében kialakuló túlnyomás miatt, vagy a szelepnek az anyag súrlódás miatt felmelegedett csonkhoz való hozzátapadása következtében a csonk kihúzásakor kifordul a szelep 5’ fülhöz rögzített fóliatartományon túl a zsák belsejébe benyúló része. Emiatt a 2 szelep részben elveszíti tömítetten záró hatását, hiszen a tömlő kifordulása miatt jelentősen csökken a szelep hatásos hossza. Ezt a problémát a találmány szerinti zsákok olyan előnyös kialakításával lehet elkerülni, amelyeknél a keresztirányú 4, 5 füleken az oldalsó 5’ fül belső szélét érzékeltető 5” szaggatott vonal és a 2 szelepet adó fóliadarab 2” belső széle közötti tartományban 18, 18’ nyílásokat vágunk ki annak érdekében, hogy a 4, 5 fülek behajtása után a fedlapot e 18, 18’ nyílásokon keresztül hozzáhegeszthessük a 2 szelepet adó, a 4,5 fülek behajtásával tömlővé hajtott fóliadarab felső fóliarétegéhez. Ezzel megakadályozható, hogy a 2 szelep a töltőcsonkkal együtt kihúzódjon a zsák talpából. A nyílások alakja tetszőleges, így például a 18 nyílás hosszúkás, míg a 18’ nyílás kör alakú lehet.

Talpas zsákoknál, különösen a szelepes talpas zsákoknál további zavaró hatásként jelentkezik, hogy a 4, 4’, 5, 5’ fülek talppá történő összehajtása folytán a zsák belsejében négy háromszög alakú zseb keletkezik, amelyek olyan tölcsérekként hatnak, amelyek keskeny végei a 21, 22 hajtásélekbe esnek. Technológiai okokból a 3 fedlapot nem lehet pontosan a 21,22 hajtásélekkel egybevágóan felhegeszteni, aminek következtében a 21, 22 hajtásélek végeinél kis nyílások maradnak szabadon,

HU 220 364 Β amelyek a fentebb említett zsebekbe nyílnak. A zsák fenekét képező talpnál ez nem zavaró, mert a betöltött anyag súlya a zseb rétegeit összenyomja, és ezáltal a zsebeket lezárja. Szelepes talpas zsákok töltésénél azonban, amikor a betöltendő anyagot egy a szelepen át bevezetett csonkon keresztül sűrített levegő segítségével juttatják be a zsákba, a beáramló sűrített levegő hatására e zsebek a szeleppel szemközti oldalon tölcsérekké fúvódnak fel, és a többnyire porszerű töltőanyag a „tölcsérek” nem hermetikusan zárt keskeny végein keresztül a zsákból a szabadba jut. Ennek megakadályozására a találmány szerinti zsákok előnyös kiviteli alakjainak keresztirányú 4,5 fülei az összehajtogatás után az oldalsó 4’ füllel fedésbe kerülő tartományban további 19, 19’ nyílásokkal vannak ellátva. Ezen 19, 19’ nyílásokon keresztül a 3 fedlap felhegesztése során az oldalsó 4’ fül is hozzáheged a 3 fedlaphoz, és így az említett zsebek zárttá válnak, illetve nem tudnak végeiken adott esetben csekély mértékben nyitott tölcsérekké felfúvódni.

A 15. ábrán egy olyan további kiviteli változat vázlata látható, amellyel megakadályozható, hogy a betöltött porszerű anyag kijuthasson a zsák szelepes talpának sarkainál. A talpat itt is a körszövött 1 kelme egymásra hajtogatott 4, 4’, és 5 fülei alkotják. Az oldalsó 4’ fül a zsák közepe felé eső 4” szaggatott vonalig nyúlik bele. Az ábrán felismerhető az átlapolásokból képződő két zseb is. A találmány szerinti zsák ezen kiviteli alakjánál a 21, 22 hajtásélekben lévő nyílások azáltal vannak bezárva, hogy a 4,4’, 5 füleknek a zsák talpsíkjába behajtása előtt a keresztirányú 4, 5 fülek együttese és az oldalsó 4’ fül között hidegragasztó, olvadékragasztó vagy egy olyan hőre lágyuló műanyag, különösen pliolefm helyi felhordásával, amelynek olvadáspontja alacsonyabb a zsákkelme vagy annak közbülső rétege olvadáspontjánál, a 21, 22 hajtásélektől kiinduló tartományokban egy-egy 20,20’ ragasztófelületet képezünk ki, és a fülek behajtogatása után egy további lépésben alkalmazott hőközléssel és nyomással a keresztirányú 4, 5 füleket ezen 20,20’ ragasztófelületeken hozzáerősítjük az oldalsó 4’ fülhöz. Ezzel egymáshoz rögzülnek a zsebet alkotó szövetrétegek, nevezetesen a keresztirányú fülek és az oldalsó fül kelmerétegei. A helyi hő- és nyomásközlést egy felhevített rúd vagy lemezanyag segítségével végezhetjük, miközben a zsák belseje felől egy hőálló, például teflonnal bevont lemez segítségével ellentartunk. Jóllehet a helyi hő- és nyomásközlés tartományában elvész a molekulaláncok irányítottsága, a hegesztőfelület azonban egyrészt elhanyagolhatóan kicsi a teljes talphoz képest, másrészt a hegesztési tartományban négy réteg van egymáshoz erősítve, miáltal nem csökken a zsáktalp szilárdsága. Ezzel a megoldással a zsák talpa csekély többletráfordítással teljesen hermetikusan lezárható.

Claims (25)

1. SZABADALMI IGÉNYPONTOK

   1. Szőtt műanyag kelmeanyagú talpas zsák, amely adott esetben legalább egyik oldalára bevonatként felvitt hőre lágyuló, különösen poliolefm műanyag réteggel ellátott, monoaxiálisan nyújtott egyrétegű polimer, különösen poliolefm, célszerűen polipropilénszalagokból körszövött, vagy a kelmeszélek egyesítésével tömlővé formált síkszövött kelméből van előállítva, és legalább egyik vége a kelme tömlővégének hajtogatásával előállított fülekből kialakított, legalább közelítőleg téglalap alakú talpként van kiképezve, azzal jellemezve, hogy a zsák legalább egyik végén kialakított talp egy hőre lágyuló, különösen poliolefinból, célszerűen polipropilénből lévő közbülső réteg (3b, 4b; 13) közvetítésével, hőközlés alkalmazásával felhegesztett, monoaxiálisan nyújtott polimer, különösen poliolefm, célszerűen polipropilén anyagú szalagokból szőtt kelméből lévő fedlappal (3), vagy magából a zsák anyagát képező ugyanilyen kelméből képzett fülek (6, 7) legalább részleges egymáshoz hegesztésével van lezárva, és a talp hőközléses hegesztésnek kitett kelmetartományai legfeljebb az anyagvastagság 30%-ában irányítottságukat vesztett, az anyagvastagság fennmaradó legalább 70%ában pedig irányítottságukat a hegesztés után is megtartott molekulákból állnak.
2. 2. Az 1. igénypont szerinti talpas zsák, azzal jellemezve, hogy a zsák különösen fenéklapként kialakított talpát alkotó hajtogatott fülek (4,4’, 5, 5’) egymást legfeljebb részben átlapoló kialakításúak, és a talp egy tömítetten záró fedlappal (3) van ellátva.
3. 3. Az 1. igénypont szerinti talpas zsák, azzal jellemezve, hogy a zsák különösen fenéklapként kialakított talpa a tömlő alakú zsák kelméből (1, 1’) hajtogatott egymást átlapoló fülekből (6, 6’, 7, 7’) van kialakítva.
4. 4. Az 1-3. igénypontok bármelyike szerinti talpas zsák, azzal jellemezve, hogy a zsák talpában, különösen a zsákfeneket képező fülek rétegeinek legalább egyike és a fedlap (3) közé egy műanyag, kiváltképp poliolefin-, célszerűen polipropilénolvadékból képzett külön közbenső réteg (13) van felhordva.
5. 5. Az 1-3. igénypontok bármelyike szerinti talpas zsák, azzal jellemezve, hogy egyik vagy mindkét oldalán bevonatként felvitt réteggel ellátott szalagszálszövet (3a, 4a) anyagú zsákok talpaiban a bevonatként felvitt réteg(ek) (3b, 4b) legalább egyike a zsákfeneket képező fülek egyes rétegei, illetve ezek egyike és a fedlap (3) közötti közbenső réteggé van alakítva.
6. 6. Az 1-5. igénypontok bármelyike szerinti talpas zsák, azzal jellemezve, hogy a szalagszálszövet (3a, 4a) hőre lágyuló műanyagból bevonatként felvitt rétege(i) (3b, 4b) és/vagy a közbenső réteg (13) anyagába egy etilénből és vinilacetátból lévő kopolimer van bekeverve.
7. 7. Az 1-6. igénypontok bármelyike szerinti talpas zsák, azzal jellemezve, hogy a zsák kelmeanyagából hajtogatott fülekből (4, 4’, 5, 5’) képzett talp legalább egyik kelmerétegén, előnyösen a keresztirányú fülek (4, 5) és az oldalsó fülek (4’, 5’) közös hajtásélei (21, 22) mentén, illetve ezek környezetében egy hidegragasztó vagy egy a kelmeanyag vagy a közbenső réteg anyaga olvadáspontjánál alacsonyabb olvadáspontú olvadékragasztó vagy hőre lágyuló műanyag, különösen poliolefm anyagú legalább egy ragasztófelület (20,20’) van kialakítva.

   HU 220 364 Β
8. 8. Az 1-7. igénypontok bármelyike szerinti talpas zsák, azzal jellemezve, hogy a hajtogatott fülekből (4, 4’, 5, 5’) képzett talp legalább egyik oldalán, a keresztirányú fülek (4, 5) legalább egyike és az oldalsó fülek (4’, 5’) legalább egyike összehajtott állapotban egymást fedő tartományában kialakított legalább egy nyílással (19,19’) van ellátva.
9. 9. Az 1-8. igénypontok bármelyike szerinti talpas zsák, azzal jellemezve, hogy a zsák talpát alkotó keresztirányú fülek (4,5) és oldalsó fülek (4’, 5’) közös átfedést tartományaik legalább meghatározott részében egymással össze vannak hegesztve.
10. 10. Az 1-9. igénypontok bármelyike szerinti talpas zsák, azzal jellemezve, hogy a hajtogatott fülekből (4, 4’, 5,5’) képzett talpak hajtogatási zsebtartományaiban a kelmerétegek egymáshoz vannak hegesztve.
11. 11. Az 1-10. igénypontok bármelyike szerinti talpas zsák, azzal jellemezve, hogy a legalább egy talpa egy előnyösen a talp legkülső kelmerétege és a fedlap (3) közé beépített, a zsák töltését megengedő és a megtöltött zsák töltetének nyomására önzáró legalább egy szelepet (2) is tartalmaz.
12. 12. A 11. igénypont szerinti talpas zsák, azzal jellemezve, hogy a zsák talpát alkotó keresztirányú fülek (4, 5) legalább egyikében az oldalsó fül (5’) belső széle és az oldalsó fül (5’) és a keresztirányú fülek (4, 5) között elhelyezett szelep (2) fóliadarabja belső széle (2’) között legalább egy nyílás (18,18’) van kiképezve.
13. 13. Az 1-12. igénypontok bármelyike szerinti talpas zsák, azzal jellemezve, hogy perforált szalagszálszövet kelméből van előállítva.
14. 14. Eljárás különösen 20-80 pm vastag, monoaxiálisan nyújtott polimer, különösképp poliolefin-, célszerűen polipropilénszalagokból szőtt műanyag kelmeanyagú, főként az 1-11. igénypontok bármelyike szerinti zsákok végére, különösen azok talpfelületére monoaxiálisan megnyújtott polimer, különösképp poliolefin, célszerűen polipropilén anyagú fóliából vagy ilyen anyagú szalagokból szőtt műanyag kelméből álló fedlap felhegesztésére, azzal jellemezve, hogy a talpfelület és a fedlap (3) közé célszerűen 5-60 pm vastagságú közbülső rétegként (13) 150-380 °C-ra felhevített, polimer, különösképp poliolefin, célszerűen polipropilén olvadékot (14) viszünk be, a talpfelületet és a fedlapot (3) egymáshoz szorítjuk, majd a talpfelület, a közbülső réteg (13) és a fedlap (3) együttesét környezeti hőmérsékletre hűtjük le, miközben a talp kelmeanyagának szalagjaiban és a felvitt fedlap (3) fóliaanyagában vagy szalagjaiban a molekulák irányítottságát az anyagvastagság legalább 70%-ában megtartjuk.
15. 15. Eljárás különösen 20-80 pm vastag, monoaxiálisan nyújtott polimer, különösképp poliolefin-, célszerűen polipropilénszalagokból szőtt műanyag kelmeanyagú, főként az 1 -11. igénypontok bármelyike szerinti zsákok végére, különösen azok talpfelületére monoaxiálisan megnyújtott polimer, különösképp poliolefin, célszerűen polipropilén anyagú fóliából vagy ilyen anyagú szalagokból szőtt műanyag kelméből álló fedlap felhegesztésére, ahol a zsák kelmeanyagának és/vagy a fedlap (3) anyagának hegesztéssel egyesítendő felülete egy különösen

    5-60 pm vastag hőre lágyuló műanyag réteggel (3b és/vagy 4b) van bevonva, azzal jellemezve, hogy a bevonórétege(ke)t (3b, 4b) az anyag lágyulási hőmérsékletére, különösen 150-380 °C hőmérsékletre felhevítjük, a talpfelületet és a fedlapot (3) egymáshoz szorítjuk, majd a talpfelület és a fedlap (3) együttesét környezeti hőmérsékletre hűtjük le, miközben a talp kelmeanyagának szalagjaiban és a felvitt fedlap (3) fóliaanyagában vagy szalagjaiban a molekulák irányítottságát az anyagvastagság legalább 70%-ában megtartjuk.
16. 16. A 14. vagy 15. igénypont szerinti eljárás, azzal jellemezve, hogy a talpfelület és a fedlap (3) egymáshoz szorítását és a talpfelület és a fedlap (3) együttesének környezeti hőmérsékletre hűtését egyidejűleg, előnyösen hengerekből (17) álló legalább egy hengerpár közötti átbocsátással végezzük.
17. 17. A 14. igénypont szerinti eljárás, azzal jellemezve, hogy a felhevített, polimer, különösképp poliolefin-, célszerűen polipropilénolvadékot (14) a talpfelület és a fedlap (3) közé extrudálófúvókával, célszerűen egy résfiivókával (16) visszük be.
18. 18. A 14. vagy 15. igénypont szerinti eljárás, azzal jellemezve, hogy a talpfelület és a fedlap (3) felhevítését és egymáshoz szorítását vonalas vagy pontszerű mintázattal ellátott felületű legalább egy fütött hengerrel vagy sík fűtőlappal végezzük.
19. 19. A 14. vagy 15. igénypont szerinti eljárás, azzaljellemezve, hogy a hegesztést dörzshegesztéssel végezzük.
20. 20. A 14-19. igénypontok bármelyike szerinti eljárás, azzal jellemezve, hogy a szalagokból szőtt műanyag kelmére bevonatként felvitt réteg (3b, 4b) és/vagy a hőre lágyuló műanyagból lévő közbülső réteg (13) anyaga egy etilénből és vinilacetátból lévő hozzákevert kopolimert is tartalmaz.
21. 21. A 14-20. igénypontok bármelyike szerinti eljárás, azzal jellemezve, hogy a polimerolvadéknak (14) a talpfelület és a fedlap (3) közé történő bevitele előtt a keresztirányú fülek (4,5) és az oldalsó fülek (4’, 5’) legalább egyik átfedést tartományában legalább egy nyílást (19,19’) alakítunk ki.
22. 22. A 14-21. igénypontok bármelyike szerinti eljárás, azzal jellemezve, hogy legalább az egyik oldalon a zsák egyik végénél a talpat képező fülek (4, 4’, 5, 5’) összehajtogatása előtt a keresztirányú fülek (4, 5) és az oldalsó fülek (4’, 5’) közös hajtásélei (21, 22) mentén, illetve ezek környezetében a keresztirányú fülek (4, 5) és az oldalsó fülek (4’, 5’) között egy hidegragasztóból, olvadékragasztóból vagy egy olyan hőre lágyuló műanyagból, különösen poliolefinből, amelynek olvadáspontja alacsonyabb a szövet vagy a közbülső réteg olvadáspontjánál, álló legalább egy ragasztópontot vagy ragasztófelületet (20, 20’) is elhelyezünk, és a fülek (4, 4’, 5, 5’) talppá összehajtása után egy további lépésben hő-, illetve nyomás alkalmazásával a keresztirányú füleket (4,5) és az oldalsó füleket (4’, 5’) a ragasztófelület (20,20’) segítségével egymással összeerősítjük.
23. 23. A 14-22. igénypontok bármelyike szerinti eljárás, azzal jellemezve, hogy a zsák egyik végfelületén a talpat alkotó, egymást átlapoló keresztirányú fülek (4, 5) és oldalsó fülek (4’, 5’) közé forró levegőt fújunk be,

    HU 220 364 B és a füleket (4, 4’, 5, 5’) összeszorítva azokat egymáshoz erősítjük.
24. 24. A 14-23. igénypontok bármelyike szerinti eljárás, azzal jellemezve, hogy az egymásra hajtott keresztirányú fülek (4, 5) és oldalsó fülek (4’, 5’) zsebet képe- 5 ző kelmerétegeit egy fűtött rúdnak vagy fűtött lemeznek a zsák végfelületére kívülről történő rányomásával egymással összehegesztjük.
25. 25. A 14-24. igénypontok bármelyike szerinti eljárás, azzal jellemezve, hogy a zsák talpának kialakításában résztvevő keresztirányú fülek (4, 5) legalább egyikén a polimerolvadék (14) bejuttatása előtt az oldalsó fül (5’) belső széle és az oldalsó fül (5’) és a keresztirányú fülek (4, 5) között elhelyezett szelep (2) fóliadarabja belső széle (2’) között legalább egy nyílást (18, 18’) is kiképezünk.