A találmány apolipoprotein-B szintézis inhibitorokra, ezeket tartalmazó gyógyszerkészítményekre, a vegyületek előállítására, valamint hiperlipidémia kezelésénél történő alkalmazásukra vonatkozik.
A magas koleszterinszint különösen a kis sűrűségű lipoproteinnek (LDL) és igen kis sűrűségű lipoproteinmaradékok (VLDL) megnövekedett plazmakoncentrációja és az idő előtti atherosclerosis közötti okozati összefüggést az utóbbi néhány évben széles körben elfogadják. Az, hogy a magas koleszterinszint kezelése terápiás előnnyel jár, széles körben elfogadott az orvosok és a betegek körében egyaránt. A hiperlipidémia kezelésére korlátozott számú gyógyszer áll rendelkezésre. Az elsődlegesen alkalmazott gyógyszerek a hiperlipidémia kezelésénél az epesavmegkötők, fibrátok, nikotinsav és HMG Co. A-reduktáz inhibitorok. A rendelkezésre álló epesavmegkötők adagolásával kapcsolatos kényelmetlenségek, valamint a gasztrointesztinális mellékhatások jelentik a fő problémát ezeknél az anyagoknál. A fibrátok csak korlátozott hasznosságúak bizonyos típusú nagy vérkoleszterin kezelésénél. A nikotinsavval végzett kezeléseknél mellékhatások és toxicitási problémák lépnek fel. A HMG Co. A-reduktáz inhibitorok jelentik az elsődleges kezelést az ismert nagy koleszterintartalomnál. Azonban mégis fennáll a szükség új vérzsírcsökkentő szerek iránt, amelyek elsődlegesen más mechanizmus szerint hatnak, mint a fentiek szerinti hatóanyagok.
Az EP 6711-A közzétételi iratban a (4-fenil-piperazin-1 -il-aril-oxi-metil-1,3-dioxolán-2-il)-metilΙΗ-imidazolokat és lH-l,2,4-triazolok heterociklusos származékait ismertetik, amelyek gombaellenes hatásúak. A találmány szerinti vegyületek, amelyeket az (I) általános képlettel írunk le, abban különböznek ezektől a vegyületektől, hogy ezekben kénatom van a heterociklusos csoport szomszédságában, továbbá az (I) általános képletű vegyületek más farmakológiai profillal rendelkeznek, ezek apolipoprotein-B szintézisgátló hatásúak.
A találmány szerinti új vegyületeket az (I) általános képlettel újuk le, az oltalmi körbe tartoznak ezen vegyületek N-oxidjai, sztereokémiái izomerjei, valamint gyógyszerészetileg elfogadható savaddíciós sói is. Az (I) általános képletben:
A és B együttesen egy következő képletű, kétértékű cso-
portot képeznek: |
-N=CH- |
(a), |
-CH=N- |
(b), |
-CH2-CH2- |
(c), |
-CH=CH- |
(d), |
-C(=O)-CH2- |
(e), |
-CH2C(=O)- |
(f), |
az (a) és (b) képletű kétértékű csoportban a hidrogénatom 1-6 szénatomos alkilcsoporttal helyettesítve lehet, a (c), (d), (e), (f) képletű csoportban egy vagy több hidrogénatom 1-6 szénatomos alkilcsoporttal helyettesítve lehet,
R1 jelentése hidrogén- vagy halogénatom, vagy 1-6 szénatomos alkilcsoport,
R2 jelentése hidrogén- vagy halogénatom,
R3 jelentése hidrogénatom, 3-6 szénatomos cikloalkilcsoport vagy 1-8 szénatomos alkilcsoport, amely adott esetben hidroxicsoporttal szubsztituálva van,
Hét jelentése valamely következő heterociklusos csoport, amely csoportok a kénatomhoz szénatomon keresztül kapcsolódnak: piridil- vagy pirimidinilcsoport, amelyek adott esetben egy vagy két 1-6 szénatomos alkil-, trihalogén-metil-, amino-, mono- vagy di(l—6 szénatomos alkil)-amino-csoporttal szubsztituálva vannak; adott esetben 1-6 szénatomos alkilcsoporttal szubsztituált tetrazolilcsoport; imidazolil-, triazolil-, oxazolil-, tiazolil-, oxadiazolil- vagy tiadiazolilcsoport, amelyek mindegyike adott esetben egyvagy kétszeresen 1-6 szénatomos alkil- vagy trihalogén-metil-csoporttal szubsztituálva lehet.
A Hét heterociklusos csoport a kénatomhoz szénatomon keresztül kapcsolódik.
A fenti (I) általános képletben megadott jelentéseknél a halogénatom jelentése általában fluor-, klór-, brómvagy jódatom; az 1-6 szénatomos alkilcsoport jelentése egyenes vagy elágazó láncú telített szénhidrogéncsoport, amely lehet metil-, etil-, propil-, butil-, pentil-, hexil-, 1metil-etil-, 2-metil-propil-csoport stb.; az 1-8 szénatomos alkilcsoport az 1-6 szénatomos alkilcsoportok magasabb homológjai, amelyek 7 vagy 8 szénatomot tartalmaznak, így például azokon túlmenően lehet heptil- vagy oktilcsoport és ezek elágazó láncú izomerjei. A 3-6 szénatomos cikloalkilcsoport jelentése 3-6 szénatomos ciklusos szénhidrogéncsoport, így például ciklopropil-, ciklobutil-, ciklopentil- vagy ciklohexilcsoport.
Az (I) általános képletű vegyületek gyógyszerészetileg elfogadható savaddíciós sói olyan gyógyászatilag aktív, nemtoxikus savaddíciós sók, amelyeket az (I) általános képletű vegyület kialakíthat. Ezeket a vegyületeket a bázisvegyület megfelelő savval való kezelésével állítjuk elő. Savként például szervetlen savakat, így például sósavat vagy hidrogén-bromidot, kénsavat, salétromsavat, foszforsavat vagy szerves savakat, így például ecetsavat, propionsavat, hidroxi-ecetsavat, tejsavat, piruvinsavat, oxálsavat, malonsavat, borostyánkősavat, maleinsavat, fumársavat, almasavat, borkősavat, citromsavat, metánszulfonsavat, etánszulfonsavat, benzolszulfonsavat, p-toluolszulfonsavat, ciklaminsavat, szalicilsavat, p-amino-szalicilsavat, pamoesavat és más hasonlókat alkalmazunk. Az addíciós só kifejezés magában foglalja a szolvátokat, amelyeket az (1) általános képletű vegyületek, valamint azok sói képezhetnek. Ilyen szolvátok például a hidrátok, alkoholátok stb. A sókat a megfelelő alkalikus kezeléssel a szabad bázissá alakíthatjuk.
A „sztereokémiailag izomer formák” kifejezés vonatkozik az összes lehetséges izomerformákra, amelyeket az (I) általános képletű vegyületek alkothatnak. Hacsak másképpen nem említjük, a vegyületek kémiai megnevezése az összes lehetséges sztereokémiái izomerformák keverékét jelenti, ezek a keverékek tartalmazzák az alapszerkezet összes diasztereomerjének és enantiomerjének a keverékét. Közelebbről, a sztereogén központok lehetnek R- vagy S-konfigurációjúak, a kétértékű, ciklusos, telített gyökökön lévő szubsztituen2
HU 219 862 Β sek lehetnek cisz- vagy transz-konfigurációjúak. Az (I) általános képletű vegyületek összes sztereokémiái izomer formája nyilvánvalóan mind a találmány oltalmi körébe tartozik.
Az (I) általános képletű vegyületek N-oxidjai azok a vegyületek, amelyeknél az (I) általános képletben lévő egy vagy több nitrogénatom úgynevezett Noxiddá van oxidálva.
Az (I) általános képletű vegyületek dioxolánrészének szubsztituensei lehetnek cisz- vagy transz-konfigurációjúak. Előnyösek a cisz-konfigurációjú (I) általános képletű vegyületek.
Előnyösek továbbá azok az (I) általános képletű vegyületek, ahol a sztereogén szénatom a dioxolánrész 2helyzetében van és S-konfigurációjú.
Az (I) általános képletű vegyületek előfordulhatnak továbbá tautomer formában is. Az ilyen formák, bár a fenti képletben nincsenek jelölve, szintén a találmány oltalmi körébe tartoznak.
Fontos vegyületek azok az (I) általános képletű vegyületek, amelyek képletében R1 jelentése klór- vagy fluoratom, különösen klóratom.
További fontos csoportját képezik az (I) általános képletű vegyületnek azok, amelynek képletében R1 jelentése 1-6 szénatomos alkilcsoport, különösen metilcsoport.
Egy további fontos csoportját képezik az (I) általános képletű vegyületeknek azok, amelyek képletében R2 jelentése hidrogén-, klór- vagy fluoratom, előnyösen hidrogénatom.
Egy további fontos csoportját képzik az (I) általános képletű vegyületeknek azok, amelyek képletében -A-B- kétértékű csoport, jelentése CH=CH-, -N=CH vagy -CH=N, különösen -CH=N vagy -N=CH- csoport. Az ezen kétértékű csoportokban a hidrogénatom 1-6 szénatomos alkilcsoporttal, különösen metilcsoporttal helyettesítve lehet.
Egy további fontos csoportját képezik az (I) általános képletű vegyületnek azok, amelyek képletében R3 jelentése 1-8 szénatomos alkil- vagy 3-6 szénatomos cikloalkilcsoport, különösen butil-, pentil- vagy ciklopentilcsoport.
Az (I) általános képletű vegyületek egy további fontos csoportját képezik azok, amelyek képletében Hét jelentése triazol, szubsztituált triazol, imidazol, szubsztituált imidazol, tiazol és szubsztituált tiazol.
Még előnyösebbek azok az (I) általános képletű vegyületek, amelyek képletében Hét jelentése 2-tiazolil-, 4-metil-4H-l,2,4-triazol-3-il-, 4H-l,2,4-triazol-3-il-, 2metil-2H-l,2,4-triazol-3-il- vagy 2H-l,2,4-triazol-3-ilcsoport.
Különösen előnyösek a következő vegyületek: cisz-4-[4-[4-[4-[[2-(4-klór-fenil)-2-[[(4-metil-4H-l,2,4triazol-3-il)-tio]-metil]-l,3-dioxolán-4-il]-metoxi]-fenil]l-piperazinil]-fenil]-2,4-dihidro-2-(l-metil-propil)-3H1.2.4- triazol-3-on;
cisz-2-[4-[4-[4-[[2-(4-klór-fenil)-2-[[(4-metil-4H-l,2,4triazol-3-il)-tio]-metil]-l,3-dioxolán-4-il]-metoxi]-fenil]l-piperazinil]-fenil]-2,4-dihidro-4-(l-metil-propil)-3H1.2.4- triazol-3-on;
cisz-2-[4-[4-[4-[[2-(4-fluor-fenil)-2-[[(4-metil-4H-l,2,4triazol-3-il)-tio]-metil]-l,3-dioxolán-4-il]-metoxi]-fenil] -1 -piperazinil]-fenil]-4-ciklopentil-2,4-dihidro-3H1.2.4- triazol-3-on;
cisz-2-[4-[4-[4-[[2-(4-klór-fenil)-2-[[(4-metil-4H-l,2,4triazol-3-il)-tio]-metil]-l,3-dioxolán-4-il]-metoxi]-fenil]l-piperazinil]-fenil]-2,4-dihidro-4-pentil-3H-l,2,4 triazol-3-on;
cisz-4-(l-etil-propil)-2-[4-[4-[4-[[2-(4-fluor-fenil)-2 [[(4-metil-4H-1,2,4-triazol-3-il)-tio]-metil]-1,3-dioxolán4-il]-metoxi]-fenil)-l-piperazinil]-fenil)-2,4-dihidro-3H1.2.4- triazol-3-on, valamint a fenti vegyületek gyógyszerészetileg elfogadható addíciós sói vagy sztereokémiái izomerjei.
Az (I) általános képletű vegyületeket előállíthatjuk a (II) általános képletű fenolok (III) általános képletnek megfelelő 1,3-dioxolánszármazékkal való O-alkilezésével, a (III) általános képletben W jelentése megfelelő lehasadócsoport, így halogénatom, például klór- vagy brómatom vagy szulfonil-oxi-csoport, például 4-metilbenzolszulfonil-oxi-(tozilát)- vagy metánszulfonil-oxi(mezilát)-csoport. A reakciót az A) reakcióvázlaton mutatjuk be. Az O-alkilezést általában ismert módon végezzük, például a reagensek keverése és melegítése közben, megfelelő oldószerben, így például valamely dipoláros, aprotikus oldószerben, például Ν,Ν-dimetilformamidban, Ν,Ν-dimetil-acetamidban valamely bázis, például alkálifém-hidroxid vagy -karbonát, például nátrium- vagy kálium-hidroxid vagy nátrium- vagy kálium-karbonát jelenlétében.
A (II) általános képletű kiindulási anyagot például az EP 6711 számú szabadalmi leírásban ismertetett módszerhez hasonló módszerrel állítjuk elő. Az EP 331 232-A és WO 93/19061 számú szabadalmi leírásokban szintén ismertetik a (II) általános képletű kiindulási vegyületek előállítását.
Az (I) általános képletű vegyületeket előállíthatjuk egy (IV) általános képletű vegyület - a képletben W jelentése lehasadócsoport - és egy (V) általános képletű heterociklusos származék reagáltatásával is. A reakciót a B) reakcióvázlaton mutatjuk be. Ezt a reakciót előnyösen a kiindulási anyagok megfelelő oldószerben történő keverése és melegítése mellett végezzük, oldószerként például valamely következő oldószert alkalmazunk: dipoláros, aprotikus oldószerek, például N,N-dimetil-formamid, Ν,Ν-dimetil-acetamid vagy dimetil-szulfoxid, a reakciót bázis, így például alkálifém-karbonát vagy -hidroxid, például nátrium- vagy kálium-karbonát vagy nátrium- vagy kálium-hidroxid jelenlétében végezzük.
Az (I) általános képletű vegyületeket egymásba is átalakíthatjuk. így például az olyan (I) általános képletű vegyületeket, amelyekben a Hét heterociklusos csoport endociklusos vagy exociklusos nitrogénatomja 1-6 szénatomos alkilcsoporttal szubsztituálva van, előállíthatjuk az olyan vegyületekből, amelyekben az említett endociklusos vagy exociklusos nitrogénatom szubsztituálatlan, ezt a reakciót az ismert N-alkilezési reakcióval végezzük. Az olyan (I) általános képletű vegyületeket, amelyek képletében R3 jelentése hidrogénatomtól eltérő, előállíthatjuk az olyan vegyületekből, amelyek
HU 219 862 Β képletében R3 hidrogénatom, a jól ismert N-alkilezési reakciókkal.
Az (I) általános képletű vegyületeket továbbá a megfelelő N-oxiddá is alakíthatjuk a szakterületen ismert módon a háromértékű nitrogénatom N-oxid formájának kialakításával. Ezt az N-oxidálási reakciót általában úgy végezzük, hogy a kiindulási (I) általános képletnek megfelelő vegyületet a megfelelő szerves vagy szervetlen peroxiddal reagáltatjuk. Megfelelő szervetlen peroxidként például a következő vegyületet alkalmazhatjuk: hidrogén-peroxid, alkálifém- vagy alkáliföldfém-peroxidok, például nátrium-peroxid vagy kálium-peroxid, vagy a megfelelő szerves peroxid lehet például benzoesav-peroxid, vagy halogénnel szubsztituált benzoesav-peroxid, például 3-klór-benzoesav-peroxid, peroxo-alkánsav, például peroxo-ecetsav, valamely alkil-hidrogén-peroxid, például terc-butil-hidroperoxid. Alkalmas oldószerként említjük például a következőket: víz, rövid szénláncú alkanolok, például etanol és más hasonlók, szénhidrogének, például toluol, ketonok, például 2-butanon, halogénezett szénhidrogének, például diklór-metán és ezen oldószerek keveréke.
A (III) általános képletnek megfelelő kiindulási vegyületek új vegyületek, ezeket például a következőképpen állíthatjuk elő. Egy (V) általános képletű heterociklusos vegyületet S-alkilezünk egy (VI) általános képletű vegyülettel, amely képletben W jelentése megfelelő, fentiek szerint említett lehasadócsoport, a reakciót a kiindulási anyagok keveréke és melegítése közben megfelelő reakció inért oldószerben, például valamely ketonban, például acetonban valamely bázis, így például egy alkálifém-karbonát vagy -hidroxid, például nátriumvagy kálium-karbonát, nátrium- vagy kálium-hidroxid jelenlétében végezzük. A kapott (VII) általános képletű ketont ezután a (VIII) általános képletű ketállá alakítjuk keverés és melegítés közben glicerinnel való reagáltatással valamely sav, például toluolszulfonsav jelenlétében, inért oldószerben, például toluolban. Ezután a (VIII) általános képletű vegyület hidroxilcsoportját a megfelelő lehasadócsoporttá alakítjuk ismert transzformációs reakcióval, például a hidroxilcsoportot toziláttá alakíthatjuk p-toluolszulfonil-kloriddal való reagáltatással. A reakciót a C reakcióvázlaton mutatjuk be.
A (IV) általános képletű kiindulási anyagot hasonlóképpen állítjuk elő.
A (VI) általános képletű vegyületet a fentiek szerint ketalizáljuk. Ezután a hidroxilcsoportot a megfelelő lehasadócsoporttá alakítjuk, például szulfonil-oxi-csoporttá. Az így kapott (IX) általános képletű vegyületet (II) általános képletű vegyülettel reagáltatjuk, így nyeljük a (IV) általános képletnek megfelelő kiindulási vegyületet. A reakciót a D) reakcióvázlaton mutatjuk be.
Az (I) általános képletű vegyületek tiszta sztereokémiái izomerjeit a szakterületen ismert módon nyeqük. A diasztereomereket fizikai elválasztással, így például szelektív kristályosítással vagy kromatográfiás eljárással, például folyadékkromatográfiával választjuk szét. Az enantiomerek egymástól való elválasztását úgy végezzük, hogy kialakítjuk a diasztereomer sót optikailag tiszta, királis savval, majd ezt követően végezzük a szelektív kristályosítást. A tiszta sztereokémiái izomereket előállíthatjuk a kiindulási anyagok megfelelő izomerjeiből is, feltételezve, hogy a reakció során a sztereospecifitás nem változik. Ha megfelelő sztereokémiái izomerre van szükség, ennek előállítását előnyösen sztereospecifikus reakcióval állítjuk elő. Ezeknél az eljárásoknál előnyösen a tiszta enantiomer kiindulási anyagokat alkalmazzuk.
A találmány szerinti vegyületek gátolják az apolipoprotein B szintézisét, mint azt a későbbiek során az apolipoprotein B (apó B) inhibíciós vizsgálattal bemutatjuk. Az apolipoprotein B az alapvető proteinkomponense az igen kis sűrűségű lipoproteineknek (VLDL), valamint a kis sűrűségű lipoproteineknek (LDL). Az összszérumkoleszterin körülbelül 60-70%-át LDL hordozza. Az LDL-koleszterin megnövekedett szintje a szérumban okozati összefüggésben van az atherosclerosisszal. Az apolipoprotein B szintézisének gátlásával csökkenthető a káros, kis sűrűségű lipoproteinek mennyisége.
A találmány szerinti vegyületeknek nincs, vagy csak igen kevés nemkívánatos mellékhatásuk van, mint például az albumingátló aktivitás, androgén bioszintézist gátló aktivitás vagy koleszterinbioszintézist gátló aktivitás.
A találmány szerinti vegyületek az apolipoprotein B gátló aktivitásuk és az ezzel együtt járó lipidcsökkentő aktivitásuk alapján alkalmasak különösen hiperlipidémiában szenvedő betegek kezelésére. A találmány szerinti vegyületek különösen alkalmasak olyan gyógyszerkészítményekben történő felhasználásra, amelyek az igen kis sűrűségű lipoproteinek (VLDL) vagy kis sűrűségű lipoproteinek (LDL) és különösen a VLDL- és LDL-lel kapcsolatban kialakuló koleszterinszint által kiváltott betegségek kezelésére alkalmasak. A hiperlipidémiát számos genetikai és szerzett betegség eredményezheti. Ezeket primer és szekunder hiperlipidémiás állapotokba sorolhatjuk. A szekunder hiperlipidémia legismertebb kiváltói közé tartoznak például a következők: diabetes mellitus, alkoholfüggőség, drogok, csökkent pajzsmirigyműködés, krónikus veseelégtelenség, nephrotikus szindróma, cholestasis és bulimia. A primer hiperlipidémia okai a hipercholesterolémia, örökölt kombinált hiperlipidémia, örökölt hipercholesterolémia, visszamaradó hiperlipidémia, chylomicronaemia szindróma, örökölt hipertrigliceridémia. A találmány szerinti vegyületek alkalmazhatók továbbá atherosclerosisban, különösen koronáriás atherosclerosisban szenvedő betegeknél megelőzésre és a betegség kezelésére és általánosságban minden olyan betegség kezelésére, amelyek kapcsolatban vannak az atherosclerosisszal, ilyenek az ischaemiás szívbetegségek, perifériális vaszkuláris betegségek, agyi és érrendszeri betegségek. A találmány szerinti vegyületek visszaszoríthatják az atherosclerosist és gátolják az atherosclerosis klinikai konzekvenciáit, különösen az elbutulást és halálozást.
A találmány szerinti vegyületeket apolipoprotein B gátló hatásuk alapján különböző gyógyszerkészítményekké alakíthatjuk adagolás céljára. Ezen készítmények előállításához az adott vegyület hatásos mennyiségét - bázis vagy savaddíciós só formájában - mint ha4
HU 219 862 Β tóanyagot bensőségesen elkeverjük a gyógyszerészetileg elfogadható hordozóanyaggal. Ez a hordozóanyag igen változatos lehet, függően a kívánt készítmény formájától. A találmány szerinti gyógyszerkészítményeket előnyösen egységdózisok formájában állítjuk elő, amelyek alkalmasak orális, rektális vagy parenterális injekció formájában történő adagolásra. így például az orális készítmények előállításához bármilyen gyógyszerészeti közeget alkalmazhatunk, például vizet, glikolokat, olajokat, alkoholokat, az orális folyékony készítményekhez, így például szuszpenziókhoz, szirupokhoz, elixírekhez és oldatokhoz. Az orális, szilárd készítményekhez szilárd hordozókat, így például keményítőt, cukrokat, kaolint, kenőanyagokat, kötőanyagokat, dezintegrálószereket stb. alkalmazunk, ezek lehetnek porok, pirulák, kapszulák és tabletták. A könnyű adagolhatóságuk alapján különösen előnyös orális dózisegységek a tabletták és kapszulák, ezeknél nyilvánvalóan szilárd gyógyszerészeti hordozóanyagokat alkalmazunk. A parenterális készítményekhez a hordozóanyag általában steril víz, legalábbis nagy részben, bár más egyéb alkotókat, így például oldódást elősegítő anyagokat is alkalmazhatunk. Az injekciózható oldatokat például úgy állítjuk elő, hogy sóoldatot, glükózoldatot, vagy sóoldat és glükózoldat keverékét alkalmazzuk. Az injekciózható szuszpenziókat szintén megfelelő folyékony hordozókkal, szuszpendálószerekkel és más hasonlókkal állítjuk elő. A perkután adagolásra alkalmas készítményekhez a hordozó adott esetben penetrációt elősegítő szert és/vagy alkalmas nedvesítőszert is tartalmazhat, adott esetben bármilyen egyéb alkalmas adalékkal, amelyeket olyan kis mennyiségben alkalmazunk, hogy nem váltanak ki szignifikáns káros hatást a bőrre. Ezen adalékok megkönnyítik a bőrön való adagolást és/vagy elősegítik a kívánt készítmény előállítását. Ezeket a készítményeket különböző módon alkalmazhatjuk, például transzdermális tapaszok, spot-on készítmények vagy kenőcsök formájában. Az (I) általános képletű vegyületek savaddíciós sói a bázisvegyülethez viszonyított megnövekedett vízben való oldhatóságuk miatt nyilvánvalóan alkalmasabbak a vizes készítmények előállításához. Különösen előnyös a fenti gyógyszerkészítményeket dózisegység formájában előállítani a könnyű adagolhatóság és egyforma dózisok miatt. A dózisegység egy fizikailag meghatározott egységet jelent, amelyek mindegyike előre meghatározott mennyiségű hatóanyagot tartalmaz, amely úgy van meghatározva, hogy a kívánt terápiás hatást fejtse ki, és emellett még a szükséges gyógyszerészeti hordozóanyagokat tartalmazza. Példaképpen említjük a következőket: tabletták (beleértve a rovátkolt és bevonatos tablettákat), kapszulák, pirulák, porcsomagok, ostyák, injekciózható oldatok vagy szuszpenziók, különböző kanalas készítmények és más hasonlók, valamint ezek elkülönített többszörösei.
A szakember a hiperlipidémia kezelésénél könnyen meghatározhatja a szokásos napi dózist, különösen a későbbiekben közölt vizsgálati eredmények alapján. Általában a terápiás dózis 0,001 mg/kg és 5 mg/kg, előnyösen 0,01 mg/kg és 0,5 mg/kg közötti érték. Lehetséges az is, hogy a terápiásán hatásos dózist kettő, három, négy vagy több részletben meghatározott intervallumokban adagoljuk naponta. Az ilyen aldózisokat is kialakíthatjuk egységdózisok formájában, így például ezek az egységdózisok 0,05 mg-250 mg, különösen 0,5-5 mg hatóanyagot tartalmaznak.
A pontos dózis és az adagolás gyakorisága függ az adott vegyülettől, a kezelt betegségtől, a tünetek komolyságától, a beteg korától, tömegétől és általános fizikai állapotától, valamint a beteg egyéb jellemzőitől, amelyek a szakember számára jól ismertek. Továbbá nyilvánvaló, hogy az említett hatásos napi dózisok csökkenthetők vagy növelhetők, függően a kezelt beteg reagálásától és/vagy a kezelőorvos megítélésétől. A megadott napi hatásos dózisok ezért csupán csak tájékoztató jellegűek.
Kísérleti rész
A következőkben ismertetésre kerülő példákban az esetenként alkalmazott rövidítések jelentése a következő:
DIPE=diizopropil-éter, MIK=metil-izopropil-keton és DMF=N,N-dimetil-formamid.
A) Kiindulási anyagok előállítása
1. példa
a) 35 g l-metil-lH-l,2,4-triazol-5-tiol, 51,4 g 2klór-1-(fluor-fenil)-etanon és 32,5 g nátrium-karbonát keverékét 500 ml 2-propanonban 4 órán át visszafolyatás közben keverjük. Az oldószert ezután elpárologtatjuk, a visszamaradó anyagot CH2Cl2-ben oldjuk, szűrjük és a szűrletet betöményítjük. A visszamaradó anyagot DIPE-ből átkristályosítjuk, így 25 g (33%) terméket nyerünk. Ebből 3 g mennyiséget szilikagélen kromatografálunk (CH2C12/CH3OH=99/1). A tiszta frakciókat elválasztjuk és betöményítjük. A visszamaradó anyagot DIPE-ből kikristályosítjuk, így nyerjük az l-(4fluor-fenil)-2-[(2-metil-2H-l,2,4-triazol-3-il)-tio]-etanont (1. kiindulási anyag).
b) 22 g fenti 1. kiindulási anyag, 39,6 g glicerin és 20 g p-toluolszulfonsav keverékét 200 ml toluolban 1 éjszakán át visszafolyatás közben keverjük. A kapott keveréket ezután toluollal extraháljuk, vízzel mossuk, a szerves fázist szárítjuk, szűrjük és az oldószert elpárologtatjuk. A visszamaradó anyagot HPLC-vel szilikagélen tisztítjuk (CH2Cl2/CH3OH=98/2). A tiszta frakciókat összegyűjtjük, betöményítjük, így 9 g (31,6%) (±)-cisz-2-(4-fluor-fenil)-2-[[(2-metil-2H-l,2,4-triazol3-il)-tio]-metil]-l,3-dioxolán-4-metanolt nyerünk (2. kiindulási anyag).
c) 9 g 2. kiindulási anyag, 6,3 g p-toluolszulfonilklorid és 1 g N,N-dimetil-4-piridin-amin keverékét 150 ml CH2C12 és 5 ml Ν,Ν-dietil-etán-amin keverékében szilikagéloszlopon tisztítjuk, 4 órán át keveijük, majd vizet adunk hozzá, a rétegeket elválasztjuk, a szerves fázist vízzel mossuk, szárítjuk, szűrjük és az oldószert elpárologtatjuk. A visszamaradó anyagot oszlopkromatográfrával szilikagélen tisztítjuk (CH2C12/CH3OH=99/1). A tiszta frakciókat összegyűjtjük, és <35 °C hőmérsékleten betöményítjük. A maradékot MIK-ben oldjuk és ptoluolszulfonsavsóvá alakítjuk (1:1). Kis mennyiségű
HU 219 862 Β
DIPE-t adunk a termékhez, kikristályosítjuk, a csapadékot szűrjük, szárítjuk, így 6,8 g (37,8%) (±)-cisz-2-(4fluor-fenil)-2-[[(2-metil-2H-l,2,4-triazol-3-il)-tio]-metil]-1,3-dioxolán-4-metanol-4-metil-benzolszulfonát4-metil-benzolszulfonátot nyerünk (1:1) (3. kiindulási anyag).
Hasonlóképpen állítjuk elő a következő vegyületeket :
(±)-cisz-2-(4-fluor-fenil)-2-[[(4-metil-4H-l,2,4-triazol3-il)-tio]-metil]-l,3-dioxolán-4-metanol-4-metil-benzolszulfonát-(észter) 4-metil-benzolszulfonát (1:1); olvadáspont: 136,4 °C (4. kiindulási anyag);
(±)-cisz-2-(2,4-difluor-fenil)-2-[[(4-metil-4H-l,2,4-triazol-3-il)-tio]-metil]-l,3-dioxolán-4-metanol-4-metilbenzolszulfonát-(észter) 4-metil-benzolszulfonát (1:1) (5. kiindulási anyag);
(± )-transz-2-(4-klór-fenil)-2- [ [(4-metil-4H-1,2,4-triazol-3-il)-tio]-metil]-l,3-dioxolán-4-metanol-4-metilbenzolszulfonát-(észter) 4-metil-benzolszulfonát (1:1); olvadáspont: 151,9 °C (6. kiindulási anyag); (±)-cisz-2-(2,4-difluor-fenil)-2-[[(2-metil-2H-l,2,4-triazol-3-il)-tio]-metil]-l,3-dioxolán-4-metanol-4-metilbenzolszulfonát-(észter) (7. kiindulási anyag), és (±)-cisz-[2-(bróm-metil)-2-(2,4-difluor-fenil)-l,3-dioxolán-4-il]-metil-2-naftalinszulfonát (40. kiindulási anyag).
2. példa
a) 350 g 2-bróm-l-(4-klór-fenil)-etanon, 322 g glicerin és 35 g p-toluolszulfonsav keverékét 3000 ml toluolban visszafolyatás közben 24 órán át keverjük vízelválasztó alkalmazásával. A keveréket ezután vizes NaHCO3-oldatba öntjük, egy darabig keverjük, majd a szerves fázist elválasztjuk, szárítjuk, szűrjük és az oldószert elpárologtatjuk. így 485 g (93%) (olaj) (cisz+transz)-2-(bróm-metil)-2-(4-klór-fenil)-1,3-dioxolán-4-metanolt nyerünk (8a kiindulási anyag).
b) 25 g naftalin-szulfonil-kloridot kis adagokban 25 g 8a kiindulási anyag és 1 g N,N-dimetil-4-piridin-amin keverékéhez adagoljuk, és 25 ml Ν,Ν-dietil-etánamid és 250 ml CH2C12 keverékében szobahőmérsékleten 2 órán át keverjük. Az anyagot ezután vízbe öntjük, mossuk, a szerves fázist szárítjuk, szűrjük és az oldószert elpárologtatjuk. A visszamaradó anyagot oszlopkromatográfiával szilikagélen tisztítjuk (CH2C12/CH3OH=99/1). A tiszta frakciókat összegyűjtjük, betöményítjük, a maradékot oszlopkromatográfiával tisztítjuk (CH2Cl2/hexán= 40/60-60/40). A tiszta frakciókat összegyűjtjük, betöményítjük, így 21,8 g (55%) (±)-cisz-[2-(bróm-metil)-2-(4klór-fenil)-1,3-dioxolán-4-il]-metil-2-naftalinszulfonátot nyerünk (8b kiindulási anyag).
c) 206,9 g (±)-cisz-2,4-dihidro-4-[4-[4-(4-hidroxifenil-1 -piperazinil]-fenil]-2-( 1 -metil-propil)-3H-l ,2,4triazol-3-ont elkeverünk 250 g 8b kiindulási anyaggal, amelyet 2000 ml dimetil-szulfoxidban oldottunk, majd hozzáadunk 67 g kálium-hidroxidot és 1 éjszakán át szobahőmérsékleten keverjük. A keveréket ezután 3000 ml vízbe öntjük, 30 percig keverjük, a csapadékot szűrjük, 1000 ml 2-propanollal és 1000 ml DIPE-vel mossuk, majd szárítjuk, így 316 g (92,2%) (±)-cisz-4-[4-[4-[4[[2-(bróm-metil)-2-(4-klór-fenil)-1,3-dioxolán-4-il]metoxi]-fenil]-piperazinil]-fenil]-2,4-dihidro-2-(l-metil-propil)-3H-l,2,4-triazol-3-ont nyerünk (8c kiindulási anyag).
Hasonlóképpen állítjuk elő a következő vegyületeket :
1. táblázat (II/l) általános képletű vegyület
Kiindulási anyag száma |
R> |
R2 |
AB |
R3 |
Fizikai adatok |
8c |
Cl |
H |
CH=N |
CH(CH3)CH2CH3 |
cisz |
9. |
Cl |
H |
N=CH |
CH(CH3)2 |
olvadáspont: 185,8 °C; cisz |
10. |
Cl |
H |
CH=N |
CH2CH(CH3)2 |
olvadáspont: 168,3 °C; cisz |
11. |
Cl |
H |
N=CH |
CH2CH(CH3)2 |
olvadáspont: 175,6 °C; cisz |
12. |
Cl |
H |
N=CH |
CH(CH3)CH2CH3 |
olvadáspont: 172,6 °C; cisz |
13. |
Cl |
H |
N=CH |
CH(CH2CH3)2 |
olvadáspont: 164,3 °C; cisz |
14. |
Cl |
H |
N=CH |
(CH2)2CH3 |
olvadáspont: 201,9 °C; cisz |
15. |
Cl |
H |
N=CH |
(CH2)3CH3 |
olvadáspont: 153,8 °C; cisz |
16. |
Cl |
H |
CH=N |
cikloC5H9 |
cisz |
17. |
Cl |
H |
CH=N |
(CH2)3CH3 |
olvadáspont: 172,0 °C; cisz |
18. |
Cl |
H |
N=CH |
ch2ch3 |
olvadáspont: 186,3 °C; cisz |
19. |
Cl |
H |
N=CH |
(CH2)4CH3 |
olvadáspont: 164,7 °C; cisz |
20. |
Cl |
H |
CH=N |
(CH2)2CH3 |
olvadáspont: 172,9 °C; cisz |
21. |
Cl |
H |
CH=N |
ch2ch3 |
olvadáspont: 186,6 °C; cisz |
22. |
Cl |
H |
N=CH |
ch3 |
olvadáspont: 203,9 °C; cisz |
23. |
Cl |
H |
CH=N |
ch3 |
cisz |
HU 219 862 Β
1. táblázat (folytatás)
Kiindulási anyag száma |
R1 |
R2 |
AB |
R3 |
Fizikai adatok |
24. |
Cl |
H |
CH=N |
CH(CH3)CH2CH3 |
[2S-[2a,4a(R*)]j |
25. |
Cl |
H |
CH=N |
CH(CH3)CH2CH3 |
[2R-[2a,4a(S*)]J |
26. |
Cl |
H |
CH=N |
CH(CH3)CH2CH3 |
[2S-[2a,4a(S*)]J |
27. |
Cl |
H |
CH=N |
CH(CH3)CH2CH3 |
[2R-[2a,4a(R*)]] |
28. |
F |
H |
CH=N |
(CH2)2CH(CH3)2 |
olvadáspont: 170,3 °C; cisz |
29. |
F |
H |
CH=N |
CH(CH2CH3)2 |
cisz |
30. |
F |
H |
CH=N |
CH(CH3)CH2CH3 |
olvadáspont: 152,9 °C; cisz |
31. |
F |
H |
N=CH |
CH(CH3)CH2CH3 |
olvadáspont: 174,2 °C; cisz |
32. |
F |
F |
CH=N |
CH(CH2CH3)2 |
cisz |
33. |
Cl |
H |
C(CH3)2CO |
CH(CH3)CH2CH3 |
cisz |
34. |
Cl |
H |
COC(CH3)2 |
CH(CH3)CH2CH3 |
cisz |
35. |
Cl |
H |
C(CH3)=N |
CH(CH3)CH2CH3 |
cisz |
36. |
F |
H |
CH=N |
cikloC5H9 |
cisz |
37. |
F |
H |
N=CH |
cikloC5H9 |
cisz |
38. |
F |
H |
N=CH |
CH(CH2CH3)2 |
cisz |
39. |
F |
F |
CH=N |
cikloC5H9 |
cisz |
40. |
F |
H |
CH=CH |
CH(CH3)CH2CH3 |
cisz |
41. |
Cl |
H |
CH=CH |
CH(C2H5)CH2CH3 |
olvadáspont: 169,8 °C; cisz |
42. |
Cl |
H |
CH=CH |
cikloC5H9 |
olvadáspont: 192,7 °C; cisz |
43. |
F |
H |
N=CH |
(CH2)4CH3 |
cisz |
44. |
Cl |
H |
N=CH |
cikloC5H9 |
olvadáspont: 192,3 °C; 2S-cisz |
45. |
Cl |
H |
N=CH |
(CH2)4CH3 |
2S-cisz |
B) Végtermék előállítása
3. példa
1,9 g 4-metil-4H-l,2,4-triazol-3-tiol, 9 g 8c kiindulási anyag és 3 g nátrium-karbonát keverékét 150 ml DMF-ben nitrogénatmoszférában 120 °C hőmérsékleten 1 éjszakán át keverjük, majd a keveréket lehűtjük, vízzel hígítjuk és a terméket kikristályosítjuk, oszlopkromatográfiával szilikagélen tisztítjuk (CH2Cl2/nhexán/EtOAc/CH3OH=500/250/250/2). A tiszta frakciókat összegyűjtjük, betöményítjük, a maradékot CH3OH-val elkeverjük és n-C4H9OH-ból átkristályosítjuk, így 6,3 g (±)-cisz-4-[4-[4-[4-[[2-(4-klór-fenil)-2[[(4-metil-4H-1,2,4-triazol-3-il)-tio]-metil]-1,3-dioxolán-4-il]-metoxi]-fenil]-l-piperazinil]-fenil]-2,4-dihidro-2-( 1 -metil-propil)-3H-1,2,4-triazol-3-ont nyerünk, olvadáspont: 173 °C (22. vegyület).
4. példa
3,3 g 3. kiindulási anyag, 2 g 2,4-dihidro-2-[4-[4(4-hidroxi-fenil)-1 -piperazinil]-fenil]-4-( 1 -metil-propil)-3H-l,2,4-triazol-3-on és 1 g kálium-hidroxid keverékét 100 ml DMF-ben szobahőmérsékleten nitrogénatmoszférában 6 órán át keverjük, majd további 1 g 3. kiindulási anyagot adagolunk és a keverést 1 órán át még folytatjuk. A keveréket ezután vízbe öntjük, szüljük, a csapadékot oszlopkromatográfiával szilikagélen tisztítjuk (CH2C12/CH3OH=99/1). A tiszta frakciókat összegyűjtjük, betöményítjük, a maradékot MIK-ből átkristályosítjuk, így 1,6 g (±)-cisz-2-[4-[4-[4-[[2-(4-fluor-fenil)-2-[[(2-metil-2H-l,2,4-triazol-3-il]-tio]-metil]-l,3dioxolán-4-il]-metoxi]-fenil)-1 -piperazinil)-fenil]-2,4dihidro-4-( 1 -metil-propil)-3 Η-1,2,4-triazol-3-ont nyerünk (45,7%); olvadáspont: 157,3 °C (70. vegyület).
5. példa
0,31 g nátrium-hidridet (50%-os ásványi olajos diszperzió) adagolunk 4,3 g 76. számú vegyülethez 100 ml DMF-ben és a kapott keveréket szobahőmérsékleten 30 percig keverjük. Ezután 0,86 g 2-bróm-propánt adunk, a keveréket szobahőmérsékleten 48 órán át keverjük, majd további fenti nátrium-hidridet és 2-bróm-propánt adunk és a keverést 4 órán át folytatjuk. A keveréket ezután vízbe öntjük, CH2Cl2-vel extraháljuk, vízzel mossuk, a szerves fázist elválasztjuk, szüljük és az oldószert betöményítjük. A maradékot szilikagélen oszlopkromatográfiával tisztítjuk (CH2C12/CH3OH=99/1). A tiszta frakciókat összegyűjtjük, betöményítjük, a maradékot CH3OH-ból kikristályosítjuk, a maradékot HPLC-vel tisztítjuk. A tiszta frakciókat összegyűjtjük és betöményítjük. Az 1. frakciót n-C4H9OH-ból kikristályosítjuk, így 0,4 g (±)-cisz-4-[4-[4-[4-[[2-(4-klór-fenil)-2-[[[l-(l-metil-etil)-lH-l,2,4-triazol-3-il]-tio]-metil]-l,3-dioxolán-4il]-metoxi]-fenil]-1 -piperazinil]-fenil]-2,4-dihidro-2-( 17
HU 219 862 Β metil-propil)-3H-l,2,4-triazol-3-ont nyerünk, olvadáspont: 128,8 °C (112. vegyület). A 2. frakciót CH3OHval elkeverjük, így 1,4 g (±)-cisz-4-[4-[4-[4-[[2-(4-klórfenil)-2-[[[2-(l-metil-etil)-2H-l,2,4-triazol-3-il]-tio]-metil]-l ,3-dioxolán-4-il]-metoxi]-fenil]-piperazinil]-fenil]- 5 2,4-dihidro-2-(l-metil-propil)-3H-l,2,4-triazol-3-ont nyerünk, olvadáspont: 141,2 °C (82. vegyület).
6. példa g nátrium-bór-hidridet feloldunk 20 ml vízben és 10 cseppenként 100 ml DMF-ben oldott 3,6 g 47. számú vegyülethez adagoljuk. A keveréket 1 éjszakán át szobahőmérsékleten keveijük, majd hozzáadunk 1 ml ecetsavat, majd 750 ml vizet, ami a termék kristályosodását eredményezi. Ezt az anyagot oszlopkromatográfiával szilikagélen tisztítjuk (CH2C12/CH3OH=90/10). A tiszta frakciókat összegyűjtjük, az oldószert elpárologtatjuk, a maradékot 2-propanollal elkeveijük, a kiváló csapadékot szüljük, szárítjuk, így 2,9 g (±)-cisz-4-[4-[4-[4-[[2-(4klór-fenil)-2-[[(4-metil-4H-l,2,4-triazol-3-il]-tio]-metil]l,3-dioxolán-4-ilj-metoxi]-fenil]-l-piperazinil]-fenil]-2,4dihidro-2-(2-hidroxi-l-metil-propil)-3H-l,2,4-triazol-3ont nyerünk, olvadáspont: 153,4 °C (48. vegyület).
2. táblázat (1/1) általános képletű vegyületek
Vegyület
száma |
Példa száma |
R1 |
R2 |
R3 |
Fizikai adatok |
1. |
3. |
Cl |
H |
CH(CH3)2 |
olvadáspont: 194,8 °C/cisz |
2. |
3. |
Cl |
H |
CH(CH3)CH2CH3 |
olvadáspont: 147,8 °C/cisz |
3. |
3. |
Cl |
H |
CH2-CH(CH3)2 |
olvadáspont: 182,5 °C/cisz |
4. |
4. |
F |
H |
CH(CH3)2 |
olvadáspont: 181,1 °C/cisz |
5. |
4. |
F |
H |
CH2-CH(CH3)2 |
olvadáspont: 166,4 °C/cisz |
6. |
3. |
Cl |
H |
ciklo(C5H9) |
olvadáspont: 198,8 °C/cisz |
7. |
3. |
Cl |
H |
CH(CH2CH3)2 |
olvadáspont: 139,6 °C/cisz |
8. |
3. |
Cl |
H |
(CH2)2CH3 |
olvadáspont: 184,6°C/cisz |
9. |
4. |
F |
H |
CH(CH3)CH2CH3 |
olvadáspont: 180,0 °C/cisz |
10. |
4. |
F |
F |
CH(CH3)CH2CH3 |
olvadáspont: 180,7 °C/cisz |
11. |
4. |
F |
H |
ciklo(C5H9) |
olvadáspont: 194,2 °C/cisz |
12. |
4. |
F |
H |
CH(CH2CH3)2 |
olvadáspont: 144,3 °C/cisz |
13. |
4. |
F |
F |
ciklo(C5H9) |
olvadáspont: 202,4 °C/cisz |
14. |
4. |
F |
F |
CH(CH2CH3)2 |
olvadáspont: 166,7 °C/cisz |
15. |
3. |
Cl |
H |
(CH2)3CH3 |
olvadáspont: 194,6 °C/cisz |
16. |
3. |
Cl |
H |
ch2-ch3 |
olvadáspont: 218,3 °C/cisz |
17. |
3. |
Cl |
H |
CH2-CH(OH)-C(CH3)3 |
olvadáspont: 205,9 °C/cisz |
18. |
3. |
Cl |
H |
(CH2)4CH3 |
olvadáspont: 173,8 °C/cisz |
19. |
4. |
Cl |
H |
CH(CH3)CH2CH3 |
olvadáspont: 140,9 “C/transz |
20. |
4. |
Cl |
H |
ch3 |
olvadáspont: 208,6 °C/cisz |
21. |
4. |
Cl |
H |
CH(CH3)CH(OH)(CH3) |
olvadáspont: 202,4 °C/cisz |
133. |
3. |
ch3 |
H |
(CH2)4CH3 |
olvadáspont: 147,4 °C/cisz |
134. |
3. |
Br |
H |
(CH2)4CH3 |
olvadáspont: 152,5 °C/cisz |
136. |
3. |
Cl |
H |
ciklo(C5H9) |
2S-cisz |
137. |
3. |
Cl |
H |
(CH2)4CH3 |
2S-cisz |
3. táblázat (1/1) általános képletű vegyületek
Vegyület
száma |
Példa
száma |
R1 |
R2 |
R3 |
X |
Fizikai adatok |
22. |
3. |
Cl |
H |
CH(CH3)CH2CH3 |
-N N- |
olvadáspont: 176,9 °C/cisz |
23. |
3. |
Cl |
H |
CH2CH(CH3)2 |
-N N- |
olvadáspont: 192,9 °C/cisz |
HU 219 862 Β
3. táblázat (folytatás)
Vegyület
száma |
Példa
száma |
R> |
R2 |
R3 |
X |
Fizikai adatok |
24. |
3. |
Cl |
H |
ciklo(C5H9) |
ΓΆ
-N N- |
olvadáspont: 210,2 °C/cisz |
25. |
4. |
F |
H |
CH2CH(CH3)2 |
-N N- |
olvadáspont: 180,6 °C/cisz |
26. |
3. |
Cl |
H |
(CH2)3CH3 |
-N N- |
olvadáspont: 194,1 °C/cisz |
27. |
3. |
Cl |
H |
(CH2)2CH3 |
-N N- |
olvadáspont: 187,3 °C/cisz |
28. |
4. |
F |
H |
CH(CH3)CH2CH3 |
-N N- |
olvadáspont: 157,5 °C/cisz |
29. |
4. |
F |
F |
CH(CH3)CH2CH3 |
-N N- |
olvadáspont: 146,4 °C/cisz |
30. |
3. |
Cl |
H |
ch2-ch3 |
-N N- |
olvadáspont: 195,5 °C/cisz |
31. |
3. |
Cl |
H |
ch3 |
-N N- |
olvadáspont: 161,2 °C/cisz |
32. |
4. |
Cl |
H |
(CH2)4CH3 |
-N N- |
olvadáspont: 191,7 °C/cisz |
33. |
4. |
Cl |
H |
CH(CH3)2 |
ΛΛ
-N N- |
olvadáspont: 157,2 °C/cisz |
34. |
4. |
Cl |
H |
CH2 CH(OH) C(CH3)3 |
-N N- |
olvadáspont: 189,9 °C/cisz |
35. |
4. |
F |
H |
ciklo(C5H9) |
r~\
-N N- |
olvadáspont: 198,2 °C/cisz |
36. |
4. |
Cl |
H |
CH(CH3)CH2CH3 |
-N N- |
olvadáspont:
180,7 °C/transz |
37. |
4. |
F |
F |
ciklo(C5H9) |
-N N- |
olvadáspont: 185,2 °C/cisz |
38. |
3. |
Cl |
H |
CH(CH3)CH2CH3 |
-N N- |
olvadáspont: 187,0 °C/ [a]2D°=-24,5°
(c=0,5% DMS-ben) (-)-[2S-[2a,4a(R*)]] |
39. |
3. |
Cl |
H |
CH(CH3)CH2CH3 |
-N N- |
olvadáspont:
155,1 °C/[a]2D°= +34,64° (c=0,5% DMF-ben (+)-[2R-[2ct,4<x(S*)]] |
HU 219 862 Β
3. táblázat (folytatás)
Vegyület
száma |
Példa
száma |
R1 |
R2 |
R3 |
X |
Fizikai adatok |
40. |
3. |
Cl |
H |
CH(CH3)CH2CH3 |
-N N- |
olvadáspont:
156,4 °C/[a]2D°=-33,l° (c=0,5% DMF-ben) (-)-[2S-[2a,4a(S*)]] |
41. |
3. |
Cl |
H |
CH(CH3)CH2CH3 |
-N N- |
olvadáspont:
187,7 °C/[a]2D°=+24,65° (c=0,5% DMF-ben) (+)-[2R-[2ct,4a(R*)]] |
42. |
3. |
F |
H |
(CH2)2CH(CH3)2 |
-N N- |
olvadáspont: 176,4 °C/cisz |
43. |
3. |
F |
H |
CH(CH2CH3)2 |
-N N- |
olvadáspont: 145,6 °C/cisz |
44. |
4. |
Cl |
H |
CH(CH2CH3)2 |
-N N- |
olvadáspont: 156,7 °C/cisz |
45. |
4. |
F |
F |
(CH2)2CH(CH3)2 |
-N N-
v y |
olvadáspont: 176,8 °C/cisz |
46. |
3. |
F |
F |
CH(CH2CH3)2 |
-N N- |
olvadáspont: 118,6 °C/cisz |
47. |
4. |
Cl |
H |
CH(CH3)COCH3 |
r~\
-N N- |
olvadáspont: 157,6 °C/cisz |
48. |
6. |
Cl |
H |
CH(CH3)CH(OH)CH3 |
-N N- |
olvadáspont: 153,4 °C/cisz |
135. |
3. |
Cl |
H |
CH(CH3)CH2CH3 |
-N N- |
cisz |
4. táblázat (1/2) általános képletű vegyületek
Vegyület
száma |
Példa száma |
R9 |
R8 |
Fizikai adatok |
49. |
3. |
cf3 |
H |
olvadáspont: 133,3 °C |
50. |
3. |
cf3 |
ch3 |
olvadáspont: 159,6 °C |
51. |
3. |
H |
(CH2)3CH3 |
olvadáspont: 173,5 °C |
52. |
3. |
H |
CH(CH3)2 |
olvadáspont: 159,1 °C |
53. |
3. |
H |
ch2ch3 |
olvadáspont: 175,6 °C |
54. |
3. |
H |
CH2CH(CH3)2 |
olvadáspont: 186,4 °C |
55. |
3. |
H |
(CH2)2CH3 |
olvadáspont: 168,5 °C |
56. |
3. |
ch3 |
ch3 |
olvadáspont: 170,0 °C |
57. |
3. |
nh2 |
H, |
|
58. |
3. |
OH |
ch3, |
|
59. |
3. |
OH |
CH3(CH3)2, |
|
HU 219 862 Β
5. táblázat (1/3) általános képletű vegyületek
Vegyület
száma |
Példa száma |
R1 |
R2 |
R3 |
A-B |
Fizikai adatok |
60. |
3. |
Cl |
H |
CH(CH3)CH2CH3 |
CH=N |
olvadáspont: 147,7 °C |
61. |
3. |
Cl |
H |
CH2CH(CH3)2 |
CH=N |
olvadáspont: 159,4 °C |
62. |
4. |
F |
F |
CH(CH3)CH2CH3 |
CH=N |
olvadáspont: 100,6 °C |
63. |
4. |
F |
H |
CH(CH3)CH2CH3 |
CH=N |
olvadáspont: 138,8 °C |
64. |
3. |
F |
H |
CH(CH2CH3)2 |
CH=N |
olvadáspont: 132,3 °C |
65. |
3. |
F |
F |
CH(CH2CH3)2 |
CH=N |
olvadáspont: 120,4 °C |
66. |
3. |
F |
H |
ciklo(C5H9) |
CH=N |
olvadáspont: 163,0 °C |
67. |
3. |
F |
F |
ciklo(C5H9) |
CH=N |
olvadáspont: 150,7 °C |
68. |
3. |
Cl |
H |
CH(CH3)2 |
N=CH |
olvadáspont: 170,1 °C |
69. |
3. |
Cl |
H |
CH(CH3)CH2CH3 |
N=CH |
olvadáspont: 176,2 °C |
70. |
4. |
F |
H |
CH(CH3)CH2CH3 |
N=CH |
olvadáspont: 157,3 °C |
71. |
4. |
F |
F |
CH(CH3)CH2CH3 |
N=CH |
olvadáspont: 162,4 °C |
72. |
4. |
F |
F |
ciklo(C5H9) |
N=CH |
olvadáspont: 183,3 °C |
73. |
4. |
F |
F |
CH(CH2CH3)2 |
N=CH |
olvadáspont: 158,9 °C |
74. |
3. |
F |
H |
ciklo(C5H9) |
N=CH |
olvadáspont: 201,2 °C |
75. |
3. |
F |
H |
CH(CH2CH3)2 |
N=CH |
olvadáspont: 117,4 °C |
6. táblázat (1/4) általános képletű vegyületek
Vegyület
száma |
Pclda száma |
R9 |
R8 |
R1 |
AB |
R3 |
Fizikai adatok |
76. |
3. |
H |
H |
Cl |
CH=N |
CH(CH3)CH2CH3 |
olvadáspont: 179,6 °C |
77. |
3. |
H |
CH2CH3 |
Cl |
CH=N |
CH(CH3)CH2CH3 |
olvadáspont:
119,3 °C |
78. |
3. |
ch2-ch3 |
(CH2)2CH3 |
Cl |
CH=N |
CH(CH3)CH2CH3 |
olvadáspont:
97,8 °C |
79. |
3. |
H |
(CH2)3CH3 |
Cl |
CH=N |
CH(CH3)CH2CH3 |
olvadáspont:
108,6 °C |
80. |
3. |
H |
(CH2)2CH3 |
Cl |
CH=N |
CH(CH3)CH2CH3 |
olvadáspont:
87,3 °C |
81. |
3. |
ch3 |
ch3 |
Cl |
CH=N |
CH(CH3)CH2CH3 |
olvadáspont:
85,6 °C |
82. |
5. |
H |
CH(CH3)2 |
Cl |
CH=N |
CH(CH3)CH2CH3 |
olvadáspont:
141,2 °C |
83. |
3. |
H |
H |
Cl |
N=CH |
CH(CH3)CH2CH3 |
olvadáspont:
160,1 °C |
84. |
3. |
H |
H |
Cl |
N=CH |
CH2CH(CH3)2 |
olvadáspont:
160,6 °C |
85. |
5. |
H |
CH(CH3)2 |
Cl |
N=CH |
CH(CH3)CH2CH3 |
olvadáspont:
134,9 °C |
86. |
3. |
H |
H |
F |
CH=N |
CH(CH3)CH2CH3 |
olvadáspont:
101,3 °C |
87. |
3. |
H |
ch3 |
Cl |
N=CH |
CH2CH(CH3)2 |
olvadáspont:
154,3 °C |
114. |
3. |
H |
ch3 |
Cl |
CH=CH |
CH(CH3)CH2CH3 |
olvadáspont:
125,2 °C |
HU 219 862 Β
6. táblázat (folytatás)
Vegyület
száma |
Példa száma |
R9 |
R8 |
R1 |
A-B |
R3 |
Fizikai adatok |
115. |
3. |
H |
ch3 |
Cl |
CH=CH |
CH(C2H5)CH2CH3 |
olvadáspont:
147,7 °C |
116. |
3. |
H |
ch3 |
Cl |
CH=CH |
ciklo(C5H9) |
olvadáspont:
154,2 °C |
117. |
3. |
H |
H |
Cl |
CH=CH |
CH(CH3)CH2CH3 |
olvadáspont:
186,8 °C |
118. |
3. |
H |
ch3 |
F |
CH=CH |
CH(C2H5)CH2CH3 |
olvadáspont:
134,1 °C |
119. |
3. |
H |
ch3 |
Cl |
CH=N |
ciklo(C5H9) |
olvadáspont:
161,1 °C |
120. |
5. |
H |
CH(CH3)2 |
Cl |
CH=CH |
CH(CH3)CH2CH3 |
olvadáspont:
137,5 °C |
121. |
3. |
H |
CH |
F |
CH=CH |
ciklo(C5H9) |
olvadáspont:
166,2 °C |
7. táblázat (1/5) általános képletű vegyületek
Vegyület száma |
Példa száma |
R7 |
Fizikai adatok |
88. |
3. |
CH3 |
- |
89. |
3. |
fenil |
- |
8. táblázat (1/6) általános képletű vegyületek
Vegyület száma |
Példa száma |
A-B |
Fizikai adatok |
90. |
3. |
C(CH3)=N |
olvadáspont: 98,3 °C/l/2 H2O |
91. |
3. |
C(CH3)2CO |
olvadáspont: 96,0 °C |
92. |
3. |
CO-C(CH3)2 |
olvadáspont: 127,1 °C |
93. |
4. |
CH=CH |
olvadáspont: 171,8 °C |
94. |
4. |
ch2-ch2 |
olvadáspont: 147,3 °C |
9. táblázat (1/7) általános képletű vegyületek
Vegyület
száma |
Példa száma |
R12 |
AB |
*2 |
Fizikai adatok |
95. |
3. |
ch3 |
CH=N |
CH(CH3)CH2CH3 |
olvadáspont: 134,2 °C |
96. |
3. |
CH3 |
CH=N |
CH2CH(CH3)2 |
olvadáspont: 164,9 °C |
97. |
3. |
H |
CH=N |
CH(CH3)CH2CH3 |
- |
98. |
3. |
CH3 |
N=CH |
CH(CH3)2 |
olvadáspont: 187,7 °C |
99. |
3. |
ch3 |
N=CH |
CH(CH3)CH2CH3 |
olvadáspont: 150,4 °C |
100. |
3. |
ch3 |
N=CH |
CH2CH(CH3)2 |
olvadáspont: 146,8 °C |
10. táblázat (1/8) általános képletű vegyületek
Vegyület
száma |
Példa száma |
R5 |
R6 |
Fizikai adatok |
101. |
3. |
H |
Η |
olvadáspont: 159,6 °C |
102. |
3. |
ch3 |
ch3 |
olvadáspont: 157,4 °C |
103. |
3. |
nh2 |
nh2 |
olvadáspont: 248,5 °C |
HU 219 862 Β
11. táblázat (1/9) általános képletű vegyületek
Vegyület
száma |
Példa
száma |
Hét |
A-B |
R3 |
Fizikai adatok |
104. |
3. |
5-metil-l ,3,4-tiadiazol-2-il |
CH=N |
CH(CH3)CH2CH3 |
- |
105. |
3. |
2-piridinil |
CH=N |
CH(CH3)CH2CH3 |
olvadáspont: 154,1 °C |
106. |
3. |
4-piridinil |
CH=N |
CH(CH3)CH2CH3 |
olvadáspont: 174,9 °C |
107. |
3. |
4-metil-2-oxazolil |
CH=N |
CH(CH3)CH2CH3 |
olvadáspont: 115,3 °C |
108. |
3. |
2-tiazolil |
CH=N |
CH(CH3)CH2CH3 |
olvadáspont: 158,6 °C |
109. |
3. |
4-oxo-2-tiazolil |
CH=N |
CH(CH3)CH2CH3 |
- |
110. |
3. |
2-tiazolil |
N=CH |
CH(CH3)CH2CH3 |
olvadáspont: 157,8 °C |
111. |
3. |
2-tiazolil |
N=CH |
CH2CH(CH3)2 |
olvadáspont: 167,9 °C |
112. |
5. |
(1 -metil-etil)-2H-1,2,4-triazol-3-il |
CH=N |
CH(CH3)CH2CH3 |
olvadáspont: 128, 8° C |
113. |
5. |
(1 -metil-etil)-1 Η-1,2,4-triazol-3-il |
N=CH |
CH(CH3)CH2CH3 |
olvadáspont: 150,0 °C |
122. |
3. |
4-metil-4H-l,2,4-triazol-3-il |
CH=CH |
CH(C2H5CH2CH3 |
olvadáspont: 134,4 °C |
123. |
3. |
4-metil-4H-1,2,4-triazol-3-il |
CH=CH |
ciklo(C5H9) |
olvadáspont: 202,8 °C |
124. |
5. |
(1 -metil-etil)- 1H-1,2,4-triazol-3-il |
CH=CH |
CH(CH3)CH2CH3 |
olvadáspont: 155,7 °C |
125. |
3. |
4-metil-4H-l,2,4-triazol-3-il |
CH=N |
CH(C2H5)CH2CH3 |
olvadáspont: 123,2 °C |
12. táblázat (1/10) általános képletű vegyületek
Vegyület
száma |
Példa
száma |
R2 |
R3 |
A-B |
Fizikai adatok |
126. |
3. |
H |
CH(CH3)CH2CH3 |
CH=CH |
olvadáspont: 17 5,4 °C |
127. |
3. |
F |
CH(CH3)CH2CH3 |
CH=CH |
olvadáspont: 155,5 °C |
128. |
3. |
H |
ciklo(C5H9) |
CH=CH |
olvadáspont: 192,0 °C |
129. |
3. |
F |
ciklo(C5H9) |
CH=CH |
olvadáspont: 181,8 °C |
130. |
3. |
H |
CH(C2H5)CH2CH3 |
CH=CH |
olvadáspont: 145,5 °C |
131. |
3. |
F |
CH(C2H5)CH2CH3 |
CH=CH |
olvadáspont: 139,1 °C |
132. |
3. |
H |
(CH2)4CH3 |
N=CH |
olvadáspont: 153,1 °C |
C) Farmakológiai példák
7. példa
Apolipoprotein Β (apó B) inhibíciós vizsgálat Tenyésztett humán májsejteket (HepG2-sejtek), amelyek a kis sűrűségű lipoproteineket szintetizálják és kiválasztják, 1 éjszakán át 37 °C hőmérsékleten radiojelzett leucint tartalmazó folyékony közegben inkubálunk 1 éjszakán át. A radiojelzett leucint így beépítjük az apolipoprotein B-be. A folyékony közeget dekantáljuk, az apolipoprotein B-t elválasztjuk kettős immunoprecipitációval, azaz először apolipoprotein B-specifíkus antitestet (antitest]) adunk a folyékony közeghez, majd ezt követően egy második antitestet (antitest2) adagolunk, amely specifikusan az apoB-antitestrkomplexhez kötődik. Az így képződött apoB-antitest,-antitest2-komplex kiválik, és centrifugálással ezt elválasztjuk. Az éjszaka alatt szintetizálódott apolipoprotein B mennyiségének meghatározását az izolált komplex radioaktivitása alapján végezzük. A vizsgálandó vegyületek gátlóhatásának meghatározására a vegyületeket különböző koncentrációban a folyékony közeghez adagoljuk, majd mérjük a vizsgálandó vegyületek jelenlétében szintetizálódott apolipoprotein B koncentrációt (apoB koncentráció/utána) és ezt összehasonlítjuk az apolipoprotein B koncentrációval, amely a vizsgálandó vegyület nélkül szintetizálódott (apoB koncentráció/kontroll). A kísérleteknél az apolipoprotein B inhibíció gátlását a következő egyenlettel fejezzük ki:
%-os gátlás=100 χ [(1-apoB koncentráció (utána)/apoB koncentráció (kontroll)]
Ha ugyanazon koncentrációnál több kísérletet végeztünk, akkor a kapott eredmények átlagértékét kiszámítjuk, és ezt az eredményt alkalmazzuk a számításhoz. Meghatároztuk az IC50-értékeket is, ez az a hatóanyagkoncentráció, amely szükséges az apoB szekréciójának a kontrolihoz viszonyított 50%-os csökkenéséhez.
A következő 13. táblázatban összefoglaljuk az Időértékeket néhány találmány szerinti (I) általános képletű vegyületre. Azon (I) általános képletű vegyületek IC50-értéke, amelyek a táblázatban nem szerepelnek, 1 χ 10 6 mól vagy több.
HU 219 862 Β
13. táblázat
Vegyület száma |
1C50(x10-8M) |
1. |
9,2 |
2. |
4,7 |
3. |
9,1 |
4. |
26 |
5. |
20 |
6. |
12 |
7. |
7,9 |
8. |
13 |
9. |
11 |
12. |
19 |
13. |
51 |
15. |
4,8 |
18. |
4,1 |
22. |
7,1 |
23. |
14 |
24. |
5,8 |
28. |
9,7 |
32. |
18 |
33. |
9,1 |
35. |
7,7 |
37. |
23 |
38. |
6,5 |
40. |
2,3 |
43. |
11 |
44. |
5,1 |
49. |
85 |
50. |
26 |
51. |
4,7 |
52. |
25 |
53. |
8,4 |
54. |
7,9 |
55. |
7,8 |
56. |
23 |
58. |
31 |
60. |
4,6 |
61. |
8,1 |
62. |
19 |
63. |
4,6 |
64. |
16 |
65. |
29 |
66. |
13 |
67. |
18 |
68. |
8,1 |
69. |
2,6 |
71. |
12 |
Vegyület száma |
IC5O(xlO-8M) |
72. |
19 |
73. |
18 |
74. |
14 |
75. |
12 |
76. |
2,4 |
77. |
7,1 |
78. |
5,3 |
79. |
4,6 |
80. |
7,2 |
81. |
4,9 |
82. |
3,1 |
83. |
1,5 |
84. |
2,8 |
87. |
6,9 |
88. |
45 |
89. |
51 |
93. |
2,7 |
94. |
19 |
95. |
1,8 |
96. |
4,7 |
98. |
2,0 |
99. |
1,5 |
100. |
2,1 |
101. |
16 |
102. |
37 |
105. |
9,9 |
106. |
88 |
107. |
4,5 |
108. |
2,6 |
110. |
2,7 |
111. |
6,2 |
112. |
98 |
113. |
3,0 |
114. |
5,3 |
115. |
5,7 |
116. |
5,8 |
117. |
1,6 |
118. |
9,1 |
119. |
4,6 |
121. |
14 |
122. |
8,8 |
123. |
7,4 |
126. |
14 |
128. |
18 |
130. |
14 |
HU 219 862 Β
D) Készítménypéldák
A következő példákban bemutatjuk a találmány szerinti gyógyszerkészítmények néhány tipikus példáját egységdózisok formájában, amelyek alkalmasak szisztémás vagy topikális adagolásra meleg vérű állatoknak. A példákban a hatóanyag lehet (I) általános képletű vegyület, annak N-oxidja, gyógyszerészetileg elfogadható savaddíciós sója vagy valamely sztereokémiái izomeije.
8. példa
Orális adagolásit oldat g metil-hidroxi-benzoátot és 1 g propil-4-hidroxibenzoátot feloldunk 4 1 forrásban lévő tisztított vízben. 3 1 így kapott oldatban ezután először feloldunk 10 g 2,3dihidroxi-butándionsavat, majd utána 20 g hatóanyagot. Ez utóbbi oldatot az előző oldat megmaradó részével egyesítjük és hozzáadunk 12 1 1,2,3-propántriolt és 3 1 70 tömeg%-os szorbitot. 40 g nátrium-szacharint feloldunk 0,5 1 vízben és hozzáadunk 2 ml eper- és ribizliaromát. Ez utóbbi oldatot az előzővel egyesítjük, szükség szerint vizet adunk hozzá, hogy a térfogatot 20 1-re egészítsük ki, így olyan oldatot kapunk, amely 5 mg hatóanyagot tartalmaz egy teáskanálnyi mennyiségben (5 ml). A kapott oldatot alkalmas tartálykákba töltjük.
9. példa
Kapszulakészítmények g hatóanyagot elkeverünk erőteljesen 6 g nátrium-lauril-szulfáttal, 56 g keményítővel, 56 g laktózzal, 0,8 g kolloid eloszlású szilícium-dioxiddal és 1,2 g magnézium-sztearáttal, majd a kapott keveréket 1000 darab alkalmas keményzselatin kapszulába töltjük, így mindegyik kapszula 20 mg hatóanyagot tartalmaz.
10. példa
Filmbevonatú tabletták
A tablettamag előállítása
100 g hatóanyagot elkeverünk 570 g laktózzal és 200 g keményítővel, majd 5 g nátrium-dodecil-szulfátot és 10 g poli(vinil-pirrolidon)-t (Kollidon-K 90) 200 ml vizet tartalmazó oldattal megnedvesítjük. A nedves poranyagot szitáljuk, szárítjuk, majd ismételten szitáljuk, majd hozzáadunk 100 g mikrokristályos cellulózt (Avicel) és 15 g hidrogénezett növényi olajat (Sterotex). A kapott keveréket tablettákká sajtoljuk, így 10 000 tablettát kapunk, amelyek mindegyike 10 mg hatóanyagot tartalmaz.
Bevonat kialakítása g metil-cellulózt (Methocel 60 HG) feloldunk 75 ml denaturált etanolban, és hozzáadunk 5 g etil-cellulózt (Ethocel 22 cps) 150 ml diklór-metánban. Ezután hozzáadunk 75 ml diklór-metánt és 2,5 ml 1,2,3-propántriolt. 10 g polietilénglikolt felolvasztunk, feloldjuk 75 ml diklór-metánban, majd ez utóbbi oldatot az előzőhöz adagoljuk, majd hozzáadunk 2,5 g magnézium-oktadekanoátot, 5 g poli(vinil-pirrolidon)-t és 30 ml koncentrált színezékszuszpenziót (Opaspray K-1-2109) és a kapott keveréket homogenizáljuk. A tablettamagokat ezután az így kapott keverékkel egy bevonóberendezés alkalmazásával bevonjuk.
11. példa
Injekciózható oldat
0,8 g metil-4-hidroxi-benzoátot és 0,2 g propil-4hidroxi-benzoátot feloldunk körülbelül 0,5 1 forrásban lévő, injekció céljára alkalmas vízben. Az oldatot ezután körülbelül 50 °C-ra lehűtjük, keverés közben hozzáadunk 4 g tejsavat, 0,05 g propilénglikolt és 4 g hatóanyagot. Az oldatot szobahőmérsékletre hűtjük, hozzáadunk 1 1 térfogatig szükséges mennyiségben injekció céljára alkalmas vizet, így 4 mg/ml hatóanyag-tartalmú oldatot nyerünk. Ezt az oldatot szűréssel sterilizáljuk (U. S. P. XVII p. 811), majd steril tartályokba szüljük.