HU219269B - Process for erecting monolithic wall connected to seating or base and/or ready wall structure and tubular distance piece and injecting apparatus for that process - Google Patents

Abstract

A találmány tárgya eljárás aljzathoz vagy alaphoz, és/vagy készfalszerkezethez csatlakozó monolit fal készítésére, melynek során afal előírt vastagságával megegyező távolságban célszerűen egymássalpárhuzamos helyzetű zsalutáblákat állítanak föl, a zsalutáblák közétávtartó csöveket helyeznek el, a zsalutáblákat a távtartó csövekútján összekötik, és a távtartó csöveken átvezetett szorítórudak,például menetes orsók segítségével egymáshoz erősítik, a zsalutáblákközött ezáltal létrehozott formateret utószilárduló keverékkelkiöntik, annak megkötése után a menetes orsókat eltávolítják és azsalutáblákat lebontják, végül pedig a falban hagyott távtartócsöveket utószilárduló keverékkel adott esetben kitöltik.Jellegzetessége, hogy a távtartó csövek (4, 40) falát lyukakkal (11)látják el, a formatér kiöntése után a távtartó csövek (4, 40) és amegkötött keverék közötti fészkekbe pedig a lyukakon (11) áttömítőkeveréket sajtolnak be, és ezáltal a fészkeket tömítik. Tárgya atalálmánynak a távtartó cső aljzathoz vagy alaphoz, és/vagy készfalszerkezethez csatlakozó monolit fal készítéséhez szükségeszsalutáblák összekötésére. Jellegzetessége, hogy fala legalább egydarab, tömítőkeverék átsajtolására alkalmas lyukkal (11) van ellátva.Ugyancsak tárgya a találmánynak az injektálókészülék aljzathoz vagyalaphoz, és/vagy kész falszerkezethez csatlakozó monolit falkészítésére. Jellegzetessége, hogy távtartó csőbe (4, 40) központosanbevezethető, távtartó hüvellyel (67) körülvett injektálócsövet (51)tartalmaz, mind az injektálócső (51), mind pedig a távtartó hüvely(67) fala a monolit fal (20) hézagainak és fészkeinek tömítésérealkalmas tömítőkeverék átsajtolására alkalmas injektálófuratokkal (68,69) van ellátva, az injektálócső (51) egyik végén zárósapka (70) van,a távtartó hüvely (67) végeihez pedig egy első tömítőtömlő (65) és egymásodik tömítőtömlő (66) illeszkedik. ŕ

Description

A találmány tárgya eljárás aljzathoz vagy alaphoz, és/vagy kész falszerkezethez csatlakozó monolit fal készítésére, melynek során a fal előírt vastagságával megegyező távolságban célszerűen egymással párhuzamos helyzetű zsalutáblákat állítunk föl, a zsalutáblák közé távtartó csöveket helyezünk el, a zsalutáblákat a távtartó csövek útján összekötjük, és a távtartó csöveken átvezetett szorítórudak, például menetes orsók segítségével egymáshoz erősítjük, a zsalutáblák között ily módon létrehozott formateret utószilárduló keverékkel kiöntjük, annak megkötése után a menetes orsókat eltávolítjuk és a zsalutáblákat lebontjuk, végül pedig a falban hagyott távtartó csöveket utószilárduló keverékkel adott esetben kitöltjük.

A találmány tárgya ezenkívül távtartó cső aljzathoz vagy alaphoz, és/vagy kész falszerkezethez csatlakozó monolit fal készítéséhez szükséges zsalutáblák összekötésére, továbbá injektálókészülék aljzathoz vagy alaphoz, és/vagy kész falszerkezethez csatlakozó monolit fal készítésére.

Monolit falak készítése során igen gyakran előadódó hiba, hogy a több lépésben készült falszakaszok közötti vagy a monolit fal és az alap közötti munkahézagnál a tökéletlen tömítés következtében csapadék jut be, amely később megfagy, ajég a falat fölrepeszti, a repedésektől pedig az egész fal teherbíró képességét kedvezőtlenül befolyásoló korróziós folyamatok indulhatnak el.

Hasonló hiba léphet föl a monolit fal formaterét határoló zsalutáblákat összekötő távtartó csövek környezetében is, ahol ezek a tömörítést akadályozzák, az elégtelen tömörítés miatt pedig a kész falban gyakran maradnak fészkek, üregek.

A különböző falszakaszok közötti hézag tömítésére alkalmas berendezés ismertetése található meg például az EP-A1-0 418 699 lajstromszámú európai szabadalmi leírásban. Az egyik falszakaszon a hézag környezetében a tömítőanyag beinjektálásához megfelelő nyílással ellátott csatomaszerű testet helyeznek el, amelyből a következő falszakasz elkészítése után a benyomott tömítőanyag a betonnak a hézag környezetében lévő hibahelyeinél kilép.

Hasonló testet alkalmaz a CH-PS 600 077 lajstromszámú svájci szabadalmi leírás azzal a különbséggel, hogy a beinjektáláshoz lyukacsos tömlőt használnak.

Tömlős injektálást javasol a DE-GM 83 35 231 lajstromszámú használatiminta-leírás is, amelynél a tömlő megtámasztására csavarrugó szolgál.

A DE-GM 86 08 396 leírás tömítőberendezése olyan injektálótömlő, amelynek beállítása a rajta elhelyezett fülecsek segítségével végezhető, a tömítőanyag kilépésének helyét pedig a tömlő falának az injektálás során átszakadó gyengítései határozzák meg. A tömítőanyagot a tömlő bármelyik végén benyomhatják, tehát a betonozás végeztével a tömlő mindkét végének szabadon kell maradnia. A zsaluzaton ezért mindkét tömlővég számára nyílásokat kell kialakítani, ami a zsaluzat elkészítését megnehezíti.

Az EP-A1 -0 418 699 szabadalmi leírás azt javasolja, hogy a csatornát a második falszakasz megkötése és a zsaluzat lebontása után a kész betonba készített furaton át tegyék hozzáférhetővé, és a tömítőanyagot a furaton keresztül nyomják az injektálókészülék belsejébe.

Egy további javaslat szerint az injektálócsatoma nyílásának helyére e célból egy nagyobb méretű üreges betétet építenek be, ezáltal a furat könnyebben állítható elő, és a csatornát könnyebben meg lehet találni.

A technika állásához tartozó megoldások egy része tehát a monolit beton hézagait és üregeit az előre elhelyezett injektálócsatomán keresztül utólag úgy injektálja ki, hogy a kész betonba az injektálócsatomát megcélzó furatokat mélyít, míg más részük a zsaluzaton kialakított nyílások segítségével igyekszik ugyanezt a műveletet végrehajtani.

Mindkét módszer tetemes többletmunkával és költséggel jár, viszont egyik sem alkalmas a zsalutáblákat összekötő távtartó csövek körüli üregek, fészkek és/vagy az ezekből kialakuló repedések megbízható kiinjektálására.

A találmány feladata tehát az, hogy a monolit fal készítése során a hibahelyek kitöltésére olyan megoldást nyújtson, amelynek segítségével a hézagok és fészkek tökéletesen kitölthetők, és amely nemcsak az egyes falszakaszok betonja közötti munkahézagok zárására alkalmas, hanem a tömörítés elkerülhetetlen hiányosságai miatt a távtartó csövek körül óhatatlanul előadódó betonfészkesség kijavítására is eredményesen használható. Az is feladata a találmánynak, hogy a hibahelyek javítása se szerkezeti változtatásokat, se fölösleges munkálatokat ne jelentsen a monolit fal készítése során.

A találmányi gondolat alapja az a felismerés, hogy az utólagos injektáláshoz szükséges tömlő vagy csatorna utólagos fúrás, különleges szerkezeti megoldások vagy berendezések nélkül is megközelíthető, és a munka elvégezhető, ha erre a célra a betonfal formaterében, a zsalutáblák között úgyis meglévő távtartó csöveket használjuk föl.

A kitűzött célnak megfelelően tehát a találmány szerinti eljárás aljzathoz vagy alaphoz, és/vagy kész falszerkezethez csatlakozó monolit fal készítésére - melynek során a fal előírt vastagságával megegyező távolságban célszerűen egymással párhuzamos helyzetű zsalutáblákat állítunk föl, a zsalutáblák közé távtartó csöve2

HU 219 269 Β két helyezünk el, a zsalutáblákat a távtartó csövek útján összekötjük, és a távtartó csöveken átvezetett szorítórudak, például menetes orsók segítségével egymáshoz erősítjük, a zsalutáblák között ezáltal létrehozott formateret utószilárduló keverékkel kiöntjük, annak megkötése után a menetes orsókat eltávolítjuk és a zsalutáblákat lebontjuk, végül pedig a falban hagyott távtartó csöveket utószilárduló keverékkel adott esetben kitöltjük -, azon alapul, hogy a távtartó csövek falát lyukakkal látjuk el, a formatér kiöntése után a távtartó csövek és a megkötött keverék közötti fészkekbe pedig a lyukakon át tömítőkeveréket sajtolunk be, és ezáltal a fészkeket tömítjük.

Az eljárás egy lehetséges módjánál a lyukakat a távtartó csövek elhelyezése előtt hozzuk létre, a formatér kiöntése előtt pedig lezárjuk. Adott esetben a lyukakat kívülről, hüvely útján zárjuk le vagy a hüvellyel körülvesszük. A lyukakat cellulózalapú, például papír- vagy kartonanyagú hüvellyel zárjuk le.

Egy másik esetben a papír- vagy kartonanyagú hüvelyt vízálló bevonattal látjuk el vagy átitatással tesszük vízállóvá.

Lehetséges az is, hogy a lyukakat rugalmas anyagú hüvellyel zárjuk le. Máskor műanyagból készült hüvelyt használunk.

Egy ugyancsak lehetséges esetben a hüvelyen rövid légáteresztő réseket hasítunk.

Egy további foganatosítási módnál a lyukakat eltávolítható lezáróanyaggal dugaszoljuk le. A távtartó cső belső palástfelületére eltávolítható lezáróanyagot hordunk föl. Eltávolítható lezáróanyagként képlékeny masszát használunk. Eltávolítható lezáróanyagként viaszt használunk.

Előfordulhat az is, hogy a távtartó cső falát a lyukak kijelölt helyén meggyengrtjük, miáltal a lyukakat a távtartó cső saját anyagával dugaszoljuk le, majd pedig a fészkek tömítése során a tömrtőkeverék besajtolásával szakítjuk át.

Egy további esetben a lyukakat kívülről mozgatható tolóka segítségével zárjuk le. Tolókául a távtartó csőbe illeszthető csodarabot használunk, amelynek külső átmérőjét a távtartó csőnek a lyukak környezetében mért belső átmérőjével vesszük egyenlőnek.

A formatér kiöntése előtt a monolit fal formatere és az alap, és/vagy a kész falszerkezet közé az alap és/vagy a kész falszerkezet felé nyitott tömítőszerkezetet, például injektálócsatomát építünk be, majd a formatér kiöntése után a tömítőkeveréket a távtartó cső falán kiképzett lyukon és a hozzákapcsolt vezetéken át legalább egy további, tömítéssel lezárt távtartó csőbe és/vagy az injektálócsatomába, végül pedig a monolit fal és az alap és/vagy a kész falszerkezet, valamint a monolit fal és az injektálócsatoma közötti hézagokba és/vagy fészkekbe sajtoljuk.

Ugyancsak a találmány tárgya a távtartó cső aljzathoz vagy alaphoz, és/vagy kész falszerkezethez csatlakozó monolit fal készítéséhez szükséges zsalutáblák összekötésére, amely oly módon van kialakítva, hogy fala legalább egy darab, tömítókeverék átsajtolására alkalmas lyukkal van ellátva.

A távtartó cső további ismérve lehet, hogy hozzá egy, a lyuk lezárására alkalmas idom tartozik, amely adott esetben a távtartó csövet körülvevő hüvely.

Előfordulhat, hogy a hüvely cellulózalapú anyagból, például papírból vagy kartonból készül. A hüvely ilyenkor átitatás vagy bevonás útján vízállóvá van téve.

Lehetséges, hogy a távtartó csövet rugalmas anyagú hüvely veszi körül. A hüvelybe rövid légáteresztő rések vannak behasítva. A légáteresztő rések a hüvelynek legalább egy alkotójára vannak sorolva. A légáteresztő rések és a lyukak különböző alkotók mentén vannak elhelyezve.

Egy másik kiviteli alaknál a lyukak eltávolítható lezáróanyaggal le vannak dugaszolva. A távtartó cső belső felületén eltávolítható lezáróanyag van. Az eltávolítható lezáróanyag viasz.

Elképzelhető olyan kiviteli alak is, ahol a távtartó cső fala a lyukak kijelölt helyén meg van gyengítve, miáltal a lyukak a távtartó cső saját anyagával vannak ledugaszolva.

Egy további esetben a lyukakat kívülről elmozdítható tolóka zárja le. A tolóka a távtartó csőbe illeszthető csodarab, amelynek külső átmérője megegyezik a távtartó csőnek a lyukak környezetében mért belső átmérőjével.

A találmány szerinti távtartó cső egy további ismérve lehet, hogy falából lényegében merőlegesen csőcsonk áll ki, a csőcsonk és a távtartó cső belseje egymással összeköttetésben van, a csőcsonkhoz pedig adott esetben további távtartó cső és/vagy tömítőszerkezet, például injektálócsatoma csatlakozik.

Az ugyancsak a találmány tárgyát képező injektálókészülék aljzathoz vagy alaphoz, és/vagy kész falszerkezethez csatlakozó monolit fal készítésére oly módon van kialakítva, hogy távtartó csőbe központosán bevezethető, távtartó hüvellyel körülvett injektálócsövet tartalmaz, mind az injektálócső, mind pedig a távtartó hüvely fala a monolit fal hézagainak és fészkeinek tömítésére alkalmas tömrtőkeverék átsajtolására alkalmas injektálófuratokkal van ellátva, az injektálócső egyik végén zárósapka van, a távtartó hüvely végeihez pedig egy első tömrtőtömlő és egy második tömrtőtömlő illeszkedik.

Az injektálókészülék további ismérve lehet, hogy az injektálócsövet eltolható távtartó hüvely veszi körül, a távtartó hüvely injektálófuratar az injektálócső injektálófurataival egybeesnek, az injektálócső zárósapkával ellentétes végén tömítókeverék bevezetésére alkalmas tömlőcsatlakozó csonk van, az első tömrtőtömlő és a második tömítőtömlő az injektálócsőre fölhúzott, a távtartó hüvely két végével érintkező gyűrű, a tömlőcsatlakozó csonk felé eső első tömitőtömlőnek a tömlőcsatlakozó csonk felőli felülete az injektálócsövön ugyancsak eltolható szorítóhüvellyel érintkezik, az injektálócső fala külső menettel van ellátva, a szorítóhüvely túlsó végét pedig az injektálócső külső menetére fölcsavart szorítóanya az első tömítőtömlőhöz nyomva tartja.

A találmány szerinti eljárás, távtartó cső és injektálókészülék előnye, hogy a monolit fal készítése során a hézagok, üregek és fészkek betonozás utáni kiinjektá3

HU 219 269 Β lása külön szerkezeti változtatások és berendezések nélkül, csupán az amúgy is szükséges távtartó cső kismértékű átalakításával egyszerűen végezhető el. A találmány alkalmazásával ezért a monolit fal hézagmentességét más módszerekhez képest lényegesen gyorsabban és olcsóbban érhetjük el.

A találmány további lényeges előnye, hogy a távtartó cső és az injektálócsatoma között létrehozott összeköttetés következtében a monolit fal és az alap és/vagy a csatlakozó falszakaszok közötti munkahézagokat, továbbá az injektálócsatoma és a monolit fal közötti fészkeket egyetlen lépéssel tömíthetjük.

A találmányt kiviteli példák kapcsán, a mellékelt ábrák alapján ismertetjük részletesebben. Az

1. ábra a monolit fal készítéséhez szükséges zsaluzat keresztmetszete a találmány szerinti távtartó csővel, a

2. ábra a távtartó cső perspektivikus képe, a

3. ábra a monolit fal keresztmetszete az injektálókészüléket befogadó távtartó csővel a zsaluzat eltávolítása után, a

4. ábra a találmány szerinti távtartó cső egy másik kiviteli alakjának perspektivikus képe, az

5. ábra a monolit fal készítéséhez szükséges zsaluzat keresztmetszete az injektálócsatomához csatlakoztatott, 4. ábra szerinti távtartó csővel, a

6. ábra az 5. ábra szerinti zsaluzattal készített monolit fal keresztmetszete a zsaluzat eltávolítása után, a

7. ábra a találmány szerinti injektálókészülék.

Az 1. ábrán a 20 monolit fal készítéséhez szükséges zsaluzat keresztmetszete látható az utószilárduló keverék betöltése előtt. A zsaluzat a két 1,2 zsalutáblát tartalmazza, melyek az 1. ábra szerinti példában egymástól állandó távolságra, vagyis párhuzamosan vannak összeerősítve. Az összeerősítésre a 3 menetes orsók szolgálnak, amelyeknek mindkét vége menettel van ellátva.

Az 1, 2 zsalutáblákat a 4 távtartó cső köti össze, ezen van a 3 menetes orsó átvezetve. A 4 távtartó cső mindkét végébe egy-egy, az 1, 2 zsalutáblák belső felületével érintkező 5, 5a kúpos betét van beillesztve. Az 5, 5a kúpos betétek nagyobbik homlokfelülete teljes egészében fölfekszik az 1, 2 zsalutáblákra, míg másik végük lenyúlik a 4 távtartó csőbe. Az 5, 5a kúpos betétek átmenőfurattal vannak ellátva, amelyeken a 4 távtartó csövön átvezetett 3 menetes orsó ugyancsak keresztülmegy.

A 3 menetes orsó az 1, 2 zsalutáblákon is áthalad, és két végén a 6, 7 szárnyas anyákkal van ellátva, amelyek egy-egy nagy felületű 8, 9 alátét közbeiktatásával az 1, 2 zsalutáblákra szorítóerőt fejtenek ki, és ezáltal összeerősítik azokat.

Az összeerősített zsalutáblák között létrejövő formateret a szokásos módon utószilárduló keverékkel öntjük ki. Ha az utószilárduló keverék megkötött, az 1,2 zsalutáblákat leszereljük, amit a 6, 7 szárnyas anyák leszerelésével kezdünk, majd levesszük a 8,9 alátéteket, végül pedig kihúzzuk a 3 menetes orsót. Ezután a 20 monolit falból kihúzzuk az 5, 5a kúpos betéteket, de a 4 távtartó csöveket bent hagyjuk a 20 monolit falban.

A 12 hüvely célszerűen legalább egy, előnyösen több 12a légáteresztő réssel van ellátva. A 12a légáteresztő rések célszerűen nem esnek egybe all lyukakkal, amint az a 2. ábrán látható. A legjobb, ha a 12a légáteresztő rések a 12 hüvely egyik alkotója mentén, egy sorban helyezkednek el. Ha a 11 lyukak is a 4 távtartó cső mentén, egy sorban vannak, helyes, ha ez a két alkotó nem esik egybe, vagyis ha a 11 lyukakhoz képest a 12a légátersztő rések el vannak tolva. Előnyös az is, ha a 12a légáteresztő rések all lyukakhoz képest hosszirányban is el vannak tolva, vagyis egy-egy 12a légáteresztő rés éppen két 11 lyuk közé esik, és a 12a légáteresztő rések a 12 hüvely kerülete mentén egyenletesen el vannak osztva. A tömítőkeverék útját a 4 távtartó csőbe, majd annak 11 lyukain és a 12 hüvely 12a légáteresztő résein át a 20 monolit fal fészkeibe a nyilakkal jeleztük.

Az elkészült 20 monolit fal, benne a 4 távtartó csővel a 3. ábrán látható. A 4 távtartó cső falán, főleg annak középső szakaszán vannak kiképezve all lyukak. All lyukakat a 12 hüvely zárja le, amely a 4 távtartó csőnek a 11 lyukakat tartalmazó középső szakaszára van fölhúzva, és olyan hosszú, hogy valamennyi 11 lyukat eltakaqa. A 12 hüvellyel és a 11 furatokkal ellátott 4 távtartó csövet a szokásos módon lehet beépíteni és fölhasználni, mivel a 12 hüvely megbízhatóan megakadályozza, hogy az utószilárduló keverék all lyukakon át bejusson a 4 távtartó cső belsejébe.

A zsaluzat eltávolítása és a 4 távtartó cső végeinek szabaddá tétele után a 4 távtartó cső belsejébe betoljuk a 10 injektálókészüléket. A10 injektálókészülék a 13 injektálócsővel rendelkezik, amelynek falában áttörések, például a 15 furatok vannak, és amelynek külső átmérője kisebb, mint a 4 távtartó cső belső átmérője. A 13 injektálócső és a 4 távtartó cső között ezáltal körben a 13a gyűrűs tér alakul ki.

A 13 injektálócsövet a 4 távtartó csőnek a 12 hüvellyel körülvett szakaszára vezetjük be. A 13 injektálócső két végét a 13b tárcsák zárják le, átmérőjük a 4 távtartó cső belső átmérőjével egyenlő. A 13b tárcsák mögé még behelyezhetjük a például rugalmas, adott esetben hengeres 16 záródugókat. Az egyik 16 záródugó középen furattal van ellátva. A furat egybeesik a szomszédos 13b tárcsa furatával. A 16 záródugó furatába illeszthető be a 14 tömlő.

A két 16 záródugó a 4 távtartó cső belső falfelületének sugárirányban nekifeszül. Ennek elérése érdekében aló záródugók például üregesek lehetnek, és üregbe sűrített levegőt vezethetünk be, ezzel pedig aló záródugókat a 4 távtartó csőbe kellőképpen bele lehet feszíteni. Egy másik megoldás szerint a 16 záródugók hengeresek, a légsűrítő berendezés tengelyirányban nyomja őket, és ennek hatására aló záródugók sugárirányban kiteijednek, ily módon nekifeszülve a 4 távtartó cső belső falfelületének. A nyomás alatt álló 16 záródugók mindkét esetben lezárják a 4 távtartó cső végeit.

A 14 tömlőn keresztül tömi tőkeveréket nyomunk be a 4 távtartó csőbe. A tömítőkeverék a 15 furatokon

HU 219 269 Β keresztül a 4 távtartó csó 11 lyukaihoz áramlik, azokon át pedig - mint ahogy a 3. ábra nyilai mutatják - a 12 hüvely alá, onnan pedig azokba az üregekbe, fészkekbe és repedésekbe, amelyek az utószilárduló keverék beöntése és megkötése során képződtek a 20 monolit fal és a 4 távtartó cső között. Ezáltal a hibahelyeket megbízhatóan tömhettük.

Ezek után aló záródugókat nyomásmentesítjük, a 10 injektálókészüléket kihúzzuk a 4 távtartó csőből, és a 4 távtartó cső belsejét - amennyiben szükséges - a szokásos módon, valamely egyébként is használatos injektálókészülék segítségével kitöltjük, ezzel pedig a 20 monolit fal készítését és az utólagos hibajavítást teljesen befejezzük.

A 4. ábra a találmány másik kiviteli alakját tünteti föl. A 40 távtartó cső a 12 hüvelyen is átmenő 41 csőcsonkkal van ellátva, amelynek átmérője a 40 távtartó csőénél kisebb. A 41 csőcsonk a 40 távtartó csőbe torkollik, és azzal mereven össze van erősítve. All lyukak és a 12a légáteresztő rések ennél a kiviteli alaknál is megtalálhatók. A 4. ábrán bemutatott 40 távtartó cső alkalmazására az 5. és 6. ábra nyújt példát.

Az 5. ábrán a 20 monolit fal készítésére szolgáló zsaluzat metszetét tüntettük föl. Az 5. ábra fölső része teljesen megegyezik az 1. ábra szerintivel, azaz az 1, zsalutáblák között a 4 távtartó cső helyezkedik el, amely az 5, 5a kúpos betétek közbeiktatásával támaszkodik föl az 1,2 zsalutáblák belső felületére. A 4 távtartó csövön a 3 menetes orsó van átvezetve, két végén a rácsavarozott 6, 7 szárnyas anyákkal, melyek a 8, 9 alátéteken keresztül fekszenek föl az 1, 2 zsalutáblák külső felületére.

Az 5. ábra alsó részén látható, hogy az 1,2 zsalutáblák közé be van építve a 4. ábra szerinti, 41 csőcsonkkal ellátott 40 távtartó cső, amely ugyancsak a fent részletezett módon, vagyis az 5,5a kúpos betétek közbeiktatásával támaszkodik az 1, 2 zsalutáblák belső felületére. A meghúzásra, akárcsak a 4 távtartó csőnél, itt is a 6, 7 szárnyas anyákhoz és 8, 9 alátétekhez csatlakozó menetes orsó szolgál.

A 40 távtartó csőből az 5. ábrán lefelé kiálló 41 csőcsonkra a 42 tömlő van ráhúzva, az pedig az U keresztmetszetű 43 injektálócsatomába fut be. A 43 injektálócsatoma az 1, 2 zsalutáblákkal párhuzamosan, azok teljes hosszában végighúzódik, és a 20 monolit fal 44 alapjára fekszik föl. A 43 injektálócsatoma helyett más ismert injektálószerkezet is alkalmazható.

A 6. ábrán a kész 20 monolit falat látjuk, amely az

5. ábra szerinti zsaluzat közötti formatér kiöntésével, az utószilárduló keverék megkötésével, majd az 1,2 zsalutáblák elbontásával jött létre. Az 1, 2 zsalutáblák közül először eltávolítottuk a 3 menetes orsókat a 6, 7 szárnyas anyákkal és a 8, 9 alátétekkel együtt, majd kivettük az 5, 5a kúpos betéteket is. Ezek után a 20 monolit falban a fölső 4 távtartó cső, az alsó 40 távtartó cső, az összekötő 42 tömlő, továbbá a 43 injektálócsatoma maradt bent.

Mielőtt a 20 monolit fal elkészítésének befejező lépéseként a 4, 40 távtartó csöveket is kitöltenénk utószilárduló keverékkel, a találmány szerinti eljárás, 40 távtartó cső és 50 injektálókészülék segítségével tömítókeveréket sajtolunk be a 4,40 távtartó csövek környezetében keletkezett fészkekbe. Eddig az eljárás megegyezik az 1. ábra és a 3. ábra kapcsán ismertetettel.

Új elem viszont, hogy mivel a 40 távtartó cső a csőcsonkon és a 42 tömlőn keresztül összeköttetésben áll a 43 injektálócsatomával, elvégezhetjük a 20 monolit fal és a 44 alap közötti munkahézag és/vagy hibahelyek tömítését is. Ugyanez az eset akkor, ha a 20 monolit fal már elkészült falszakaszokhoz csatlakozik.

A tömítés során a 40 távtartó csőbe a már ismertetett módon bevezetett tömítőkeverék nemcsak a 40 távtartó cső 11 lyukain és 12a légáteresztő résein át lép ki a 20 monolit fal fészkeibe, hanem a 41 csőcsonkon és a tömlőn keresztül benyomódik a 43 injektálócsatornába is, azt a nyomás alatt álló tömítőkeverék teljesen kitölti. Ezért a 43 injektálócsatoma szabadon fölfekvő peremei mellett a tömítőkeverék kétoldalt kinyomódik a 45 hézagokba, valamint a 20 monolit fal és a 43 injektálócsatoma közötti esetleges fészkekbe is.

A 7. ábra a találmánynak egy további kiviteli alakja. Az 50 injektálókészüléknek egyik - az ábrán jobb oldali - része a 20 monolit falban bent hagyott 4 távtartó csőbe nyúlik be. A 20 monolit falat a 7. ábrán az érthetőség kedvéért nem tüntettük föl.

Az 50 injektálókészülék az 51 injektálócsővel rendelkezik. Az 51 injektálócső hossza az 30 injektálócső hosszának mintegy kétharmada, két vége a külső 52, 52a menetekkel van ellátva. A nyomóoldali 52 menet körülbelül az 51 injektálócső egyharmadára terjed ki. Az 52 menet végére az 53 menetes közdarab van fölcsavarozva. Az 53 menetes közdarabban az 51 injektálócső 51a belső terével megegyező átmérőjű 54 átjáró van.

Az 53 menetes közdarabban az 54 átjáróval közös tengelyű, belső menettel ellátott 53a furat van, ez illeszkedik az 51 injektálócső 52 menetére. Az 53a furat alja és az 51 injektálócső vége közé az 52b tömítőgyűrű van behelyezve. Az 53 menetes közdarabot az 57 ellenanya biztosítja, amelynek belső menete az 51 injektálócső 52 menetéhez kapcsolódik, homlokfelülete pedig fölütközik az 53 menetes közdarabra.

Az 53 menetes közdarab egy kisebb átmérőjű 53b nyúlvánnyal rendelkezik, amely az 53c külső menettel van ellátva. Az 53c külső menetre az 55 szelep van fölcsavarva, amelynek szabad vége az 56 tömlőcsatlakozó csonk (a tömlőt a 7. ábra nem tünteti föl). Az 53c külső menet és az 55 szelep közé teflon tömítőzsinór van befektetve.

Az 55 szelep 58 belső terében az 51 injektálócsővel közös tengelyű 59 kúpos csavarrugó van. Az 59 kúpos csavarrugó nagyobb átmérőjű vége a 60 gyűrűre fekszik föl, amely az 55 szelep belsejében kialakított körkörös horonyba illeszkedik. Az 59 kúpos csavarrugó kisebb átmérőjű vége nyomóerőt fejt ki a 61 golyóra, amely így előfeszítve lezárja az 55 szelep nyílását.

Az 52 menetre a hengeres 62 szőri tóanya is föl van csavarozva, amelynek 63 homlokfelülete a 64 szorítóhüvely homlokfelületére fekszik föl. A 64 szorítóhüvely ellentétes oldali, 64a homlokfelülete a rugalmas

HU 219 269 Β anyagból, például műanyagból készült 65 első tömítőgyűrűre támaszkodik, amely az 51 injektálócső külsejére van fölhúzva. A 66 második tömítótömló az előbbitől megadott távolságra, az 52a menet előtt van az 51 injektálócsövön elhelyezve.

A két 65, 66 tömítőtömlő között van elhelyezve a 67 távtartó hüvely, amely meghatározza a két 65, 66 tömítőtömlő egymástól való távolságát, és amelynek falán a 68 furatok vannak. A 68 furatok az 51 injektálócsövön lévő 69 furatokkal célszerűen egybeesnek.

Az 51 injektálócső 52a menetére a hengeres 70 zárósapka van fölcsavarozva, amelynek gyűrűs 71 homlokfelülete a 66 második tömítőgyűrűre fekszik föl, és amely lezárja az 51 injektálócső 51a belső terét.

Az 50 injektálókészüléket az egymástól megadott távolságra lévő 65 első tömítőtömlőkkel és a 66 második tömítőtömlőkkel úgy kell a 4 távtartó csőben elhelyezni, hogy a 4 távtartó cső 11 lyukai a két 65, 66 tömítőtömlő közé essenek. A 67 távtartó hüvely külső átmérője kisebb, mint a 4 távtartó cső belső átmérője, úgyhogy a kettő között a 72 gyűrűs tér alakul ki, amelyet két oldalról a 65, 66 tömítőtömlők zárnak le.

A 65, 66 tömítőtömlőket a 62 szorítóanya meghúzásával tengelyirányban összenyomjuk, ezáltal sugárirányban kiterjednek, és nekifeszülnek a 4 távtartó cső belső falfelületének. A 62 szorítóanya meghúzásakor a 70 zárósapka ellene tart a 64 szorítóhüvely, valamint a 67 távtartó hüvely és a 65, 66 tömítőtömlők elmozdulásának.

A 64 szorítóhüvelynek, valamint a 67 távtartó hüvelynek az 51 injektálócsövön való eltolódása következtében a két 65,66 tömítőtömlő összenyomódik, és elszigeteli a 72 gyűrűs teret. Az 55 szelepen keresztül nyomás alatt álló tömítőkeveréket vezetünk be az 50 injektálókészülékbe. A tömítőkeverék az 54 átjárón és az 51a belső téren keresztül bejut a 72 gyűrűs térbe, és onnan a 4 távtartó cső 11 furatain át benyomódik a 7. ábrán nem látható 20 monolit fal hézagaiba és fészkeibe.

A találmány kiterjed arra a megoldásra is, hogy egy sugárirányú 11 lyukak nélküli hagyományos 40 távtartó csövet a 41 csőcsonkkal látunk el, és ezen a 40 távtartó csövön keresztül nyomunk be tömítőkeveréket egy tömítőszerkezetbe, például a 43 injektálócsatomába. Ezzel, mint fentebb leírtuk, két egymást követően készült falszakasz, vagy a 20 monolit fal és az alap közötti hézag környezetét töltjük ki, amire az 50 injektálókészülék alkalmazása különösen előnyös. A 41 csőcsonkkal ellátott, de a sugárirányú 11 lyukak nélküli 40 távtartó csőbe azonban a tömítőkeveréket a hagyományos módon, ismert injektálókészülékkel is be lehet sajtolni.

A találmány tárgyát képezi továbbá az a megoldás is, hogy a 41 csőcsonkkal rendelkező 40 távtartó csövek alkalmazásával, az egyik 40 távtartó csőbe helyezett 50 injektálókészülék segítségével egyszerre több szomszédos 40 távtartó csövet töltünk ki. Ekkor a szomszédos 40 távtartó csövek 41 csőcsonkjai egymással tömlők vagy csövek útján össze vannak kötve, és a szomszédos 40 távtartó csövekhez tartozó 5, 5a kúpos betétek által visszahagyott nyílások már le vannak zárva. A fentiekkel egyidejűleg elvégezhető egy megfelelően csatlakoztatott tömítőszerkezetnek, például a 43 injektálócsatomának tömítőkeverékkel történő feltöltése is.

A találmány szerinti eljárás, távtartó cső és injektálókészülék segítségével monolit fal belső üregei, hézagai, repedései és fészkei, továbbá a monolit fal és a hozzá csatlakozó, kész falszakaszok és alapok közötti munkahézagok megbízhatóan tömíthetők. Alkalmas a találmány magának az injektálócsatomának az utólagos kitöltésére is.

Claims (34)

1. SZABADALMI IGÉNYPONTOK

   1. Eljárás aljzathoz vagy alaphoz, és/vagy kész falszerkezethez csatlakozó monolit fal készítésére, melynek során a fal előírt vastagságával megegyező távolságban célszerűen egymással párhuzamos helyzetű zsalutáblákat állítunk föl, a zsalutáblák közé távtartó csöveket helyezünk el, a zsalutáblákat a távtartó csövek útján összekötjük és a távtartó csöveken átvezetett szorítórudak, például menetes orsók segítségével egymáshoz erősítjük, a zsalutáblák között ezáltal létrehozott formateret utószilárduló keverékkel kiöntjük, annak megkötése után a menetes orsókat eltávolítjuk és a zsalutáblákat lebontjuk, végül pedig a falban hagyott távtartó csöveket utószilárduló keverékkel adott esetben kitöltjük, azzal jellemezve, hogy a távtartó csövek (4, 40) falát lyukakkal (11) látjuk el, a formatér kiöntése után a távtartó csövek (4, 40) és a megkötött keverék közötti fészkekbe pedig a lyukakon (11) át tömítőkeveréket sajtolunk be, és ezáltal a fészkeket tömítjük.
2. 2. Az 1. igénypont szerinti eljárás, azzal jellemezve, hogy a lyukakat (11) a távtartó csövek (4,40) elhelyezése előtt hozzuk létre, a formatér kiöntése előtt pedig lezárjuk.
3. 3. A 2. igénypont szerinti eljárás, azzal jellemezve, hogy a lyukakat (11) kívülről, hüvely (12) útján zárjuk le vagy a hüvellyel (12) körülvesszük.
4. 4. A 3. igénypont szerinti eljárás, azzal jellemezve, hogy a lyukakat (11) cellulózalapú, például papír- vagy kartonanyagú hüvellyel (12) zárjuk le.
5. 5. A 4. igénypont szerinti eljárás, azzal jellemezve, hogy a papír- vagy kartonanyagú hüvelyt (12) vízálló bevonattal látjuk el vagy átitatással tesszük vízállóvá.
6. 6. A 3. igénypont szerinti eljárás, azzal jellemezve, hogy a lyukakat (11) rugalmas anyagú hüvellyel (12) zárjuk le.
7. 7. A 6. igénypont szerinti eljárás, azzal jellemezve, hogy műanyagból készült hüvelyt (12) használunk.
8. 8. A 3-7. igénypontok bármelyike szerinti eljárás, azzal jellemezve, hogy a hüvelyen (12) rövid légáteresztő réseket (12a) hasítunk.
9. 9. A 2. igénypont szerinti eljárás, azzal jellemezve, hogy a lyukakat (11) eltávolítható lezáróanyaggal dugaszoljuk le.
10. 10. A 2. vagy 9. igénypont szerinti eljárás, azzal jellemezve, hogy a távtartó cső (4,40) belső palástfelületére eltávolítható lezáróanyagot hordunk föl.

    HU 219 269 Β
11. 11. A 9. vagy 10. igénypont szerinti eljárás, azzal jellemezve, hogy eltávolítható lezáróanyagként képlékeny masszát használunk.
12. 12. A 9. vagy 10. igénypont szerinti eljárás, azzal jellemezve, hogy eltávolítható lezáróanyagként viaszt használunk.
13. 13. Az 9. igénypont szerinti eljárás, azzal jellemezve, hogy a távtartó cső (4, 40) falát a lyukak (11) kijelölt helyén meggyengítjük, miáltal a lyukakat (11) a távtartó cső (4, 40) saját anyagával dugaszoljuk le, majd pedig a fészkek tömítése során a tömítőkeverék besajtolásával szakítjuk át.
14. 14. Az 2. igénypont szerinti eljárás, azzal jellemezve, hogy a lyukakat (11) kívülről mozgatható tolóka segítségével zárjuk le.
15. 15. A 14. igénypont szerinti eljárás, azzal jellemezve, hogy a tolókául a távtartó csőbe (4, 40) illeszthető csodarabot használunk, amelynek külső átmérőjét a távtartó csőnek (4, 40) a lyukak (11) környezetében mért belső átmérőjével vesszük egyenlőnek.
16. 16. Az 1-15. igénypontok bármelyike szerinti eljárás, azzal jellemezve, hogy a formatér kiöntése előtt a monolit fal (20) formatere és az alap és/vagy a kész falszerkezet közé az alap és/vagy a kész falszerkezet felé nyitott tömítőszerkezetet, például injektálócsatomát (43) építünk be, majd a formatér kiöntése után a tömítőkeveréket a távtartó cső (40) falán kiképzett lyukon (11) és a hozzákapcsolt vezetéken át legalább egy további, tömítéssel lezárt távtartó csőbe (40) és/vagy az injektálócsatomába (43), végül pedig a monolit fal (20) és az alap és/vagy a kész falszerkezet, valamint a monolit fal (20) és az injektálócsatoma (43) közötti hézagokba és/vagy fészkekbe sajtoljuk.
17. 17. Távtartó csőaljzathoz vagy alaphoz, és/vagy kész falszerkezethez csatlakozó monolit fal készítéséhez szükséges zsalutáblák összekötésére, azzal jellemezve, hogy fala legalább egy darab, tömítőkeverék átsajtolására alkalmas lyukkal (11) van ellátva.
18. 18. A 17. igénypont szerinti távtartó cső, azzal jellemezve, hogy a távtartó csőhöz (4,40) a lyuk (11) lezárására alkalmas idom tartozik.
19. 19. A 18. igénypont szerinti távtartó cső, azzal jellemezve, hogy a lyuk (11) lezárására alkalmas idom a távtartó csövet (4,40) körülvevő hüvely (12).
20. 20. A 19. igénypont szerinti távtartó cső, azzal jellemezve, hogy a hüvely (12) cellulózalapú anyagból, például papírból vagy kartonból készül.
21. 21. A 20. igénypont szerinti távtartó cső, azzal jellemezve, hogy a hüvely (12) átitatás vagy bevonás útján vízállóvá van téve.
22. 22. A 19. igénypont szerinti távtartó cső, azzaljellemezve, hogy a távtartó csövet (4, 40) rugalmas anyagú hüvely (12) veszi körül.
23. 23. A 19-22. igénypontok bármelyike szerinti távtartó cső, azzal jellemezve, hogy a hüvelybe (12) rövid légáteresztő rések (12a) vannak behasítva.
24. 24. A 23. igénypont szerinti távtartó cső, azzal jellemezve, hogy a légáteresztő rések (12a) a hüvelynek (12) legalább egy alkotójára vannak sorolva.
25. 25. A 23. vagy 24. igénypont szerinti távtartó cső, azzal jellemezve, hogy a légáteresztő rések (12a) és a lyukak (11) különböző alkotók mentén vannak elhelyezve.
26. 26. A 17. igénypont szerinti távtartó cső, azzal jellemezve, hogy a lyukak (11) eltávolítható lezáróanyaggal le vannak dugaszolva.
27. 27. A 17. vagy 26. igénypont szerinti távtartó cső, azzal jellemezve, hogy a távtartó cső (4,40) belső felületén eltávolítható lezáróanyag van.
28. 28. A 26. vagy 27. igénypont szerinti távtartó cső, azzal jellemezve, hogy az eltávolítható lezáróanyag viasz.
29. 29. A 26. igénypont szerinti távtartó cső, azzal jellemezve, hogy a távtartó cső (4, 40) fala a lyukak (11) kijelölt helyén meg van gyengítve, miáltal a lyukak (11) a távtartó cső (4,40) saját anyagával vannak ledugaszolva.
30. 30. A 18. igénypont szerinti távtartó cső, azzal jellemezve, hogy a lyukakat (11) kívülről elmozdítható tolóka zárja le.
31. 31. A 30. igénypont szerinti távtartó cső, azzal jellemezve, hogy a tolóka a távtartó csőbe (4,40) illeszthető csodarab, amelynek külső átmérője megegyezik a távtartó csőnek (4, 40) a lyukak (11) környezetében mért belső átmérőjével.
32. 32. A 19-31. igénypontok bármelyike szerinti távtartó cső, azzal jellemezve, hogy a távtartó cső (40) falából lényegében merőlegesen csőcsonk (41) áll ki, a csőcsonk (41) és a távtartó cső belseje (40) egymással összeköttetésben van, a csőcsonkhoz (41) pedig adott esetben további távtartó cső (40) és/vagy tömítőszerkezet, például injektálócsatoma (43) csatlakozik.
33. 33. Injektálókészülék aljzathoz vagy alaphoz, és/vagy kész falszerkezethez csatlakozó monolit fal készítésére, azzal jellemezve, hogy távtartó csőbe (4, 40) központosán bevezethető, távtartó hüvellyel (67) körülvett injektálócsövet (51) tartalmaz, mind az injektálócső (51), mind pedig a távtartó hüvely (67) fala a monolit fal (20) hézagainak és fészkeinek tömítésére alkalmas tömítőkeverék átsajtolására alkalmas injektálófuratokkal (68, 69) van ellátva, az injektálócső (51) egyik végén zárósapka (70) van, a távtartó hüvely (67) végeihez pedig egy első tömítőtömlő (65) és egy második tömítőtömlő (66) illeszkedik.
34. 34. A 33. igénypont szerinti injektálókészülék, azzal jellemezve, hogy az injektálócsövet (51) eltolható távtartó hüvely (67) veszi körül, a távtartó hüvely (67) injektálófuratai (68) az injektálócső (51) injektálófurataival (69) egybeesnek, az injektálócső (51) zárósapkával (70) ellentétes végén tömítőkeverék bevezetésére alkalmas tömlőcsatlakozó csonk (56) van, az első tömítőtömlő (65) és a második tömítőtömlő (66) az injektálócsőre (51) fölhúzott, a távtartó hüvely (67) két végével érintkező gyűrű, a tömlőcsatlakozó csonk (56) felé eső első tömítőtömlőnek (65) a tömlőcsatlakozó csonk (56) felőli felülete az injektálócsövön (51) ugyancsak eltolható szorítóhüvellyel (64) érintkezik, az injektálócső (51) fala külső menettel (52) van ellátva, a szorítóhüvely (64) túlsó végét pedig az injektálócső (51) külső menetére (52) fölcsavart szorítóanya (62) az első tömítőtömlőhöz (65) nyomva tartja.