HU219096B - Átjáró hidak vagy hasonlók tágulási hézagaihoz - Google Patents

Abstract

A találmány átjáró hidak vagy hasonlók tágulási hézagaihoz legalábbegy, a hézagszéllel párhuzamos lamellával és egy szerkezettel alamellára szabályozási irányban ható vízszintes terhelésekfelvételére, ahol a lamella és egy szomszédos lamella vagy hézagszélközötti távolság egy rugóelemként kialakított kiegyenlítőelem révénszabályozható, a rugóelemek az egyik hézagszéltől a másikig egyrugóláncot alakítanak ki, és mindegyik rugóelem a szomszédos lamellákvagy lamella és hézagszél közötti köztérben az alsó lamellaszél vagy -szélek feletti helyzetben van elrendezve, és a lamellák vagy a lamellaés hézagszélek oldalsó nyílásaiba nyúlnak és ott ahhoz vannakkapcsolva. A találmány lényege, hogy a rugóelemek (13) mint tolórugókvannak kialakítva, és egyidejűleg a legalább egy lamellára (7) hatóvízszintes terhelésnek a levezetésére vannak kiképezve, előnyösen arugóelemek (13) terheletlen állapotban hosszmetszetükbenparalelogramma alakúak. ŕ

Description

A találmány átjáró hidak vagy hasonlók tágulási hézagaihoz legalább egy hézagszéllel párhuzamos lamellával és egy szerkezettel, a lamellára szabályozási irányban ható vízszintes terhelések felvételére, ahol a lamella és egy szomszédos lamella vagy hézagszél közötti távolság egy rugóelemként kialakított kiegyenlítőelem révén szabályozható, a rugóelemek az egyik hézagszéltől a másikig egy rugóláncot alakítanak ki és mindegyik rugóelem a szomszédos lamellák vagy lamella és a hézagszél közötti köztérben az alsó lamellaszél vagy -szélek feletti helyzetbe van elrendezve, és a lamellák vagy a lamella és hézagszélek oldalsó nyílásaiba nyúlnak és ott ahhoz vannak kapcsolva.

Lamellás átjáróknál a lamellák felső oldalán a hézagra merőleges irányban keletkező vízszintes erők levezetése - amelyet például az átjárón haladó járművek okozhatnak -, valamint a lamelláknak ezen vízszintes erők következtében előforduló elbillenésének kiküszöbölése igen komoly problémákat okoz, mivel a lamellák szükséges eltolhatósága a hézagok keresztirányára nehezen oldható meg.

Ismeretes a kiegyenlítő- és szabályozóelemek alkalmazása a lamelláknak billenés elleni biztosítására. A DE-PS 35 14 776 olyan átjárót ismertet, amely lamellái kettős tér alakú tartókon elcsúsztathatóan vannak elrendezve, amelyekben a függőleges borda mindkét oldalán a felső és alsó övék között rugalmas szabályozótestek vannak ugyancsak eltolhatóan elrendezve. Mindegyik szabályozótest két deformálható elasztomer blokkal rendelkezik, amelyek egy közös lap révén egymással össze vannak kapcsolva, és az övékén felfekvő csúszólapok révén mindig két szomszédos lamellához vagy egy lamellához és a szomszédos hézagszélhez vannak csatlakoztatva, és így egy rugólánc jön létre. A szabályozótestek elő vannak feszítve a felső és alsó övék között, és az alsó övre vannak helyezve. Elasztomer blokkok elfordulás elleni ellenállása következtében a szabályozótestek, bár hatásos billenés biztosítást nyújtanak a lamelláknak, azonban a csúszófelületek kialakítása és a szabályozótest szükséges beigazítása munkaigényes. Ezenkívül a szabályozótest helyzete a tartó helyzetétől függ. Rugalmas szabályozótesteknek a tartón kívüli elrendezése ismeretes a DE-PS 35 18 944 számú leírásból. A szabályozótestek két elasztomer blokkból állnak, amelyek a blokkot középen osztó összekötő lap révén egymással össze vannak kötve. A felső és alsó oldalán mindegyik szabályozótest merev hevederekkel van ellátva, amelyek a lamellák alsó oldalán lévő meghoszszabbításokba, azok továbbítása céljából keresztirányban belekapaszkodnak. Azáltal, hogy a szabályozótestek hevederei a meghosszabbításokra vízszintes erőket fejtenek ki, azok függőleges helyzetükben meg vannak tartva, miáltal a lamellákra mindig egy visszaállító nyomaték hat. A hevedereknek, a lamellák meghosszabbítására ható támadáspont megfelelő megválasztásával, a nyomaték nagysága befolyásolható, azaz minél nagyobb visszaállító nyomatúkra van szükség, annál meszszebb kell ezen támadási pontnak a lamellán elfelé, lefelé eltolódnia. A szabályozótestnek ilyen kialakítása is előállítását tekintve igen költséges, mivel a lamellák alsó oldalán járulékos elemeket kell elrendezni, amelyekbe a szabályozótestek kapaszkodni tudnak. Azonkívül lényegesen megnő az átjáró építési magassága, ami a legtöbbször a rendelkezésre álló kis hely miatt problémákat okoz, különösen olyan esetben, mint amilyet a DE-PS 35 18 944 számú leírás ismertet.

Olyan átjáró, amelynél a szabályozótestek az alsó lamellaszélek fölött vannak elrendezve, a DE-AS 25 12 048 számú leírásból ismeretes. A kiegyenlítő-, illetve szabályozótestek általában hosszanti alakban vannak kialakítva, és vízszintesen helyezkednek el két lamella vagy egy lamella és a szomszédos hézagszél között. Mindegyik lamellának egy függőleges bordája és egy vízszintes lap alakú lába van, míg a szabályozótest a láb fölött egy lamella bordájába kapaszkodik. A szabályozótestek kimondottan csak mint kiegyenlítőberendezések szolgálnak egyenletes távolságok biztosítására a lamellák vagy egy lamella és hézagszél között. A lamellák biztosítás elbillenés ellen azok együttműködéséből származik, mégpedig kettős T profilként kialakított tartók révén, ahol a lamella lába alsó oldalával mindig összekapcsolt csúszótestek a kettős T profil felső övének felső és alsó oldalán csúsznak. Amellett a lamellalábaknak keresztmetszetüket tekintve igen szélesnek kell lenniük, és a lamellafejen túlnyúlva a hézag keresztirányában helyezkednek el, hogy a fellépő billenőnyomatékot fel tudják venni. A lamellalábak ezen kiszélesítése csökkenti az átjáró által felvehető mozgások nagyságát, mivel legszűkebb állásban már jelentős távolságok: vannak a lamella felső oldalai között. Azonkívül a szélesebb csúszófelületek miatt ezek előállítása is igen költséges és a billenőnyomatékok felvételének lehetősége szerkezetileg már azáltal is korlátozva van, hogy a lamellaláb nem lehet tetszőlegesen szélesebb, mint a lamellafej.

A találmány célja a bevezetőben említett típusú átjáró olyan mértékű javítása, hogy egyszerű és helytakarékos szerkezet segítségével is biztosítani lehessen a lamellákat elbillenés ellen, illetve hogy ez a biztosítás javításra kerüljön.

A találmány tehát átjáró hidak vagy hasonlók tágulási hézagaihoz, legalább egy hézagszéllel párhuzamos lamellával és egy szerkezettel, a lamellára szabályozási irányban ható vízszintes terhelések felvételére, ahol a lamella és egy szomszédos lamella vagy hézagszél közötti távolság egy rugóelemként kialakított kiegyenlítőelem révén szabályozható, a rugóelemek az egyik hézagszéltől a másikig egy rugóláncot alakítanak ki, és mindegyik rugóelem a szomszédos lamellák vagy a lamella és a hézagszél közötti köztérben az alsó lamellaszél vagy -szélek feletti helyzetben van elrendezve, és a lamellák vagy a lamella és hézagszélek oldalsó nyílásaiba nyúlnak és ott ahhoz vannak kapcsolva.

A találmány szerinti a kitűzött feladatot azáltal oldjuk meg, hogy a rugóelemek mint tolórugók vannak kialakítva, és egyidejűleg legalább egy lamellára ható vízszintes terhelés levezetésére vannak kiképezve.

A találmány szerinti átjárónál a lamellák jobb billenés elleni biztosítása azáltal érhető el, hogy a keletkező nagy billenőnyomatékok már előzetesen ki vannak kü2

HU 219 096 Β szöbölve. Mivel a lamellák távolsága és egy lamella, valamint a hézagszél közötti távolság szabályozására a lamellaszélek fölött és alatt elrendezett rugóelemek egyidejűleg a lamellára hézagkeresztirányban ható vízszintes terhelések levezetésére vannak elhelyezve, a vízszintes terhelések megközelítően ott kerülnek felvételre, ahol az átjáróra hatnak, mégpedig a lamellák felső oldala közelében. Ezáltal a támadó vízszintes terhelés kaija jelentősen lerövidül, és így a hozzá tartozó billenőnyomaték is igen kis értéken tartható. Ez a konstrukciós elv az eddig ismert megoldásoktól alapjában tér el. Azok ugyanis egy viszonylag nagy billenőnyomatékból indulnak ki, amely akkor lép fel, ha a vízszintes erők csak a lamellák alatt kerülnek felvételre. A billenőnyomaték növekedésével a szerkezeti ráfordítás is nő, mivel a nagyobb billenőnyomaték felvétele drágább szerkezetet igényel. így például szükség lehet a szabályzótestek előfeszítésére, a támadási pontnak lefelé történő eltolására, a lamellaláb szélesítésére, ezzel ellentétben viszont a találmány szerinti megoldásnál azt az utat választottuk, hogy egyáltalán nem engedünk nagy billenőnyomatékokat fellépni, hanem a fellépő billenőnyomatékot már előre kis értéken tartjuk, amennyiben a felső és alsó lamellaszéleknél elrendezett szabályozóelemeket egyidejűleg célzatosan a vízszintes terhelések felvételére használjuk fel, amelyek közvetlenül a lamellákra támadnak.

Mivel a találmány szerint a rugóelemek mint tolórugók vannak kialakítva, a legszűkebb helyen nagy vízszintes erők felvétele lehetséges, mivel ezek a rugóelemek, viszonylag kis helyet igényelve, nagy deformációra képesek. A rugóelemek kis helyigénye következtében a lamellák között vagy egy lamella és egy hézagszél között nincs szükség széles köztérre, és az átjáró teljes szélessége kis értéken tartható. A tolórugók amellett bármilyen megfelelő anyagból készülhetnek, azonban ezek előnyösen egy elasztomer anyagból vannak, amelyek vulkanizált fegyverzettel is rendelkezhetnek.

A rugóelemek terheletlen állapotban hosszmetszetben paralelogramma alakúan vannak kiképezve, és előnyösen szabályozási irányban döntve helyezkednek el. Egészen előnyösen a lamellák legszűkebb helyzetében a rugóelemek oldalfelületeikkel egy szomszédos lamellán vagy egy hézagszélen támaszkodnak. Egy ilyen kialakítás és a rugóelemek ilyen kiképzése biztosítja, hogy azok a rendelkezésre álló egész szabad teret mint rugózási utat kihasználják, és így a lehetőség szerinti legnagyobb deformációt biztosítják a legkisebb téren belül. Az átjáró legszűkebb helyzetében a rugóelemek maximális deformációjakor a terheletlen állapotban rendelkezésre álló szabad tér teljesen kihasználást nyer a deformáció számára, és így a rugóelem és a lamellák vagy a hézagszél közvetlenül egymáson támaszkodnak. A rendelkezésre álló tér így optimálisan kihasználásra kerül. A tolórugó amellett előnyös módon paralelepipedon alakú lehet, amely két egymással szemben fekvő derékszögű felületével például megfelelő rögzítőlapok révén a szomszédos lamellán vagy egy hézagszélen lehet csatlakoztatva. Ugyancsak előnyös lehet, ha a tolórugó ferde henger alakú, körkörös vagy elliptikus keresztmetszettel.

A találmány egy előnyös kivitele esetén a rugóelemek terheletlen állapotban lényegében párhuzamosan vannak egymáshoz képest elrendezve. Ez azt jelenti, hogy kétoldalt egy lamellába kapaszkodó rugóelemek merőlegesen a szabályozási irányra egymáshoz képest eltoltan vannak a lamellán rögzítve. Ezzel a kialakítással, bár kis helyi excentricitással kerülnek a lamellába vízszintes erők bevezetésre, azonban a tolórugó révén a lamellába bevezetett, a szabályozási irányra merőlegesen ható erőkomponensek egymást kiegyenlítik, és így megakadályozzák a lamellák nem kívánt mindenkori mozgását.

A találmány egy előnyös kivitele esetén célszerű lehet, hogy a lamella két oldalába kapaszkodó rugóelemek a lamella középsíkjához képest viszonyítva tükörszimmetrikusan vannak elrendezve. Ezáltal a szimmetriasíkra excentrikus vízszintes erők továbbítása ki van küszöbölve.

Az ismertetett kiviteli alakok esetén olyan megoldás is lehetséges, ahol a rugóelemek csatlakoztatása a szomszédos lamellákhoz vagy egy lamellához és egy hézagszélhez egymáshoz képest függőleges irányban eltolva lehet. Ezen intézkedés révén a vízszintes erők kedvező felvétele érhető el, mert egy rugóelemnek egy lamellához vagy a hézagszélhez való kapcsolódása egy magassági szinten vízszintesen a hézag hosszirányában nyúlik, ezáltal egy rugóelem eredő ereje ugyancsak ebben a magassági szintben van. A kettős T profilként kialakított lamellákkal és a csatlakozólapok elrendezésével kapcsolatban biztosítható az az előny, hogy azok rögzítése egy lamellán vagy egy hézagszélen minden nagyobb ráfordítás nélkül lehetséges. Lehetséges ugyanis az alul fekvő csatlakozólapot a lamella alsó övének felső szélén rögzíteni, míg egy rugóelem felső csatlakozólapját egy olyan hevederen lehet rögzíteni, amely a maga részéről a kettős T profil gerincén van. Az övék a gerinchez hegesztéssel lehetnek rögzítve és a csatlakozólappal csavaros kötéssel csatlakozhatnak, így a rugóelemek igen egyszerű szerelése és rögzítése lehetséges.

A rugóelemek másik előnyös kivitele, illetve elrendezése esetén azok csatlakozásai a szomszédos lamellákon vagy egy lamellán és egy hézagszélen lamellahosszirányban eltoltan lehetséges. A rugóelemek ezen elrendezése esetén a rugóelem csatlakozásai egy lamellán, vagy egy hézagszélen függőleges irányban futnak. Egy rugóelem eredő ereje így nincs olyan magasan, mint a korábbi megoldásnál, azonban itt a vízszintes terhelések mindegyik csatlakozási helyen azonos magasságban vannak és kerülnek továbbításra, mivel minden rugóelem csatlakozóeleme azonos magasságban fekszik.

A találmány egy előnyös kivitele esetén egy lamella két oldalába kapaszkodó mindkét rugóelem azonos magassági helyzetben van a lamellához rögzítve. Ilyen módon a rugóelemek által felvett vízszintes erők minden függőleges eltolódás nélkül közvetlenül a lamellán keresztül a mindenkori szomszédos rugóelemre kerülnek továbbításra, míg végül egy rugóelem - amely a hézagszélhez van erősítve - egy ellenágyra vagy a hídépítményre vezeti be. A lamellák így vízszintes irányban helyi excentricitások révén járulékosan nincsenek terhelve.

HU 219 096 Β

Előnyösen egy olyan átjárónál, ahol a lamellák vagy egy lamella és egy fugaszél közötti közterek felül egy tömítőtesttel le vannak borítva, a rugóelemek a lamellák legszűkebb állásában felső végfelületükkel közvetlenül a tömítőtest alatt fekszenek. Ez az elrendezés azt eredményezi, hogy a rugóelemek a szomszédos lamellák vagy egy lamella és egy hézagszél közötti köztereken belül olyan magasan, ahogy lehetséges, a tömítőtestek alatt fekszenek, aminek következtében azon pont, ahol a vízszintes erő támad, és azon pont, ahol ez a vízszintes erő levezetésre kerül, igen kis távolságban vannak egymástól. így a fellépő billentőnyomatékok igen kicsik.

Előnyös továbbá, ha mindegyik lamella önmagában ismert módon kettős T profilként van kialakítva, amelynek gerince és felső és alsó öve határozza meg a nyílásokat. A kettős T profil mint szabvány termék, viszonylag olcsó, és így alkalmazása a találmány szerinti átjáró előállítási költségét alacsony értéken tartja. Továbbá az oldalsó nyílások egy lamella teljes hosszán elnyúlnak, és a rugóelemek elrendezésének nincsenek térbeli korlátái.

Előnyösen mindegyik rugóelem egy csatlakozólap révén a szomszédos lamellán vagy egy lamellán és a hézagszélen van rögzítve. A csatlakozólap révén biztosított a vízszintes erő egyenletes bevezetése a tolórugóba, és ezzel biztosított annak egyenletes deformációja.

A találmányt részletesen kiviteli példa kapcsán a rajzok alapján ismertetjük, ahol az

1. ábra a találmány szerinti többlamellás átjáró keresztmetszete, a 2. ábra szerinti I-I vonal mentén véve, ahol a rugólánc nullhelyzetben van, azaz terheletlen állapotban van, és a lamella két oldalába kapaszkodó rugóelemek a lamella középsíkjára tükörszimmetrikusan vannak elrendezve, míg a rugóelemek két csatlakozása egymáshoz képest magassági irányban el van tolva. A

2. ábra az 1. ábra szerinti átjáró egy részletének felülnézete, ahol a jobb áttekinthetőség érdekében a tömítőtest nincs feltüntetve, a

3. ábra az 1. ábra szerinti átjáró III—III vonal mentén vett metszete, a

4. ábra egy, az 5. ábra szerinti IV-IV vonal mentén vett keresztmetszet, a találmány szerinti átjáró egy kiviteli példája esetén. Ez a megoldás az 1. ábrához hasonló, ahol azonban mindegyik rugóelem két csatlakozása a lamella hosszirányban egymáshoz képest el van tolva. Az

5. ábra egy, a 4. ábra szerinti átjáró egy 2. ábrához hasonló felülnézete, a

6. ábra a 7. ábra szerinti VI-VI vonal mentén vett, az 1. és 2. ábrához hasonló keresztmetszet, amely a találmány szerinti átjáró egy további kiviteli példája, amelynél a rugóelemek terheletlen állapotban lényegében párhuzamosak egymással. A

7. ábra a 6. ábra szerinti átjáró egy részletének a 2.

és 5. ábrához hasonló felülnézete.

Az ábrákon látható 1, 2, 3 átjárók egy hídszerkezet két-két hézagszéle között helyezkednek el. A hézag két oldalán a felépítmény megfelelő 4 tömítéssel van ellátva, amely fölött 5 borítás - mint például űtborítás, betonborítás - van, amely a 6 felületet alkotja.

Az 1, 2, 3 átjárók a tágulási hézagok között a hézagok hosszirányában és párhuzamosan a hézag szélével futó 7 lamellákkal rendelkeznek, amelyek egymással megfelelő rugalmas 8 tömítőtestekkel vannak összekapcsolva, amelyek a 7 lamellák között kialakított rést vízzáróan áthidalják. A széllamellák a hézagszéleken lévő 9 szélprofilokkal ugyancsak ilyen rugalmas 8 tömítőtestek révén formazáróan össze vannak kapcsolva.

Mindegyik 7 lamella kettős T profilként van kialakítva, amelynek felső 10 öve és alsó 11 öve van, és a

10,11 övék vízszintesen helyezkednek el, a felső 10 öv felső oldala a 6 felülettel esik egy síkba, és így tulajdonképpen az átjáró egy részét alkotja. A 7 lamella felső és alsó 10, 11 övének mérete a hézag keresztirányában, azaz vízszintes irányban azonos, és így a szomszédos 7 lamellák felső és alsó 10, 11 övei közötti 12 távközök azonos méretűek. A hézagszélek 9 szélprofiljai a 7 lamellák felé eső oldalukon egy alsó öv elmaradását kivéve azonos profilúak, mint a 7 lamellák, ahol az alsó öv helyett egy 13 rugóelem csatlakozásához a 9 szélprofilon egy 14 konzol van felhegesztve, amely azonos mértékben áll ki a 9 szélprofilból, mint egy lamella alsó 11 öve, annak 15 gerincétől. Ezáltal egy 7 lamella és a hézagszél egy 9 szélprofilja között a felső 10 öv vízszintes távolsága azonos, mint az alsó elemek esetén, azaz a 7 lamella alsó 11 öve és a 9 szélprofilra felhegesztett 14 konzol esetén. Egy 7 lamella 15 gerincének mindkét oldalán valamivel a felső 10 öv alsó oldala alatt egymással szemben fekvő L alakú 16 szögprofilok vannak hosszabbik szárukkal rögzítve, és ezek a 16 szögprofilok a hézag keresztirányában valamivel kevésbé nyúlnak ki, mint a 10, 11 övék, és így ezen profilok kicsit visszaugratva végződnek. Megfelelő módon a hézagszélek 9 szélprofiljai is ilyen 16 szögprofilokkal vannak ellátva. Ezen 16 szögprofilok és a felső 10 övék között egy 8 tömítőtest egyik szára van formazáróan befogva, amely tömítőtestek az alattuk fekvő közteret víztömören lefedik. A 8 tömítőtest alatt két szomszédos 7 lamella közötti köztérben, illetve egy szélső lamella és a hézagszél közötti köztérben a 7 lamella alsó 11 övének felső oldala fölött egy-egy 13 rugóelem van elrendezve, amely tolórugóként van kialakítva, és ezek a rugók együtt az egyik hézagszéltől a másik hézagszélig egy rugóláncot alkotnak. A 13 rugóelemek rugalmas elasztomer anyagból állnak, és terheletlen állapotban paralelepipedon alakot mutatnak, azaz terheletlen állapotban a szabályozási irányhoz képest döntöttek. Egy ilyen paralelepipedon viszonylag egyszerűen állítható elő és megfelelően kompakt. A legszűkebb térben is nagy deformációs utak valósíthatók meg, és a paralelepipedon sík felületei kényelmes hozzáférhetőséget nyújtanak egy 7 lamellához vagy hézagszélhez történő csatlakozásra. A kiviteli példánál mindegyik paralelepipedon két szemben fekvő derékszögű oldalán egy-egy oda felvulkanizált 17, 18, 17a, 18a csatlakozólappal van ellátva.

HU 219 096 Β

A két másik, egymással szemben fekvő paralelepipedon derékszögű 27 oldalfelülete a szomszédos 7 lamellák felé, illetve egy 7 lamella és a hézagszél felé néz, ahol is egy ilyen 27 oldalfelület az egyik 7 lamella vagy hézagszélhez legközelebbi, a szabályozási irányra merőlegesen fotó 27a éle közvetlenül a 7 lamella vagy hézagszél ezzel szemben fekvő 26 oldalfelületén fekszik, és a másik, ezzel a 27a éllel párhuzamosan futó 27b él a paralelepipedon 27 oldalfelületének a 7 lamella vagy hézagszél 26 oldalfelületétől távolságban van elrendezve, amely azonos a rugóelem maximális deformációjával. A 13 rugóelemnek a hézagszélen történő csatlakozási helyén a vízszintes erők felvételére egy 19 horgonyzás van az azt körülvevő 20 betonban.

Az 1-3. ábrák szerinti megoldásnál a 17,18 csatlakozólapok hézaghosszirányban túlnyúlnak a 13 rugóelemeken. Az alsó 17 csatlakozólap egy 7 lamella alsó 11 övének vagy egy 9 szélprofil 14 konzoljának felső oldalán fekszik és ezen, illetve ezeken például csavarkötéssel van rögzítve. Az alsó 17 csatlakozólapnak az alsó oldalán, azon az oldalon, amely a szomszédos 7 lamella alsó 11 öve felé esik, egy 21 nyílás van, azért, hogy az 1 átjáró összetolásakor, azaz amikor a 12 távközök a hézagkeresztirányában a 7 lamellák, illetve a 7 széllamella és egy hézagszél között kisebb lesz, egy alsó 17 csatlakozólap alsó oldala megfelelő biztonsági távolsággal tud a szomszédos 7 lamella alsó 11 övének felső oldala felett elcsúszni. Ilyen módon biztosított az átjárónak az akadálytalan összetolhatósága legszűkebb helyzetéig. Egy 13 rugóelem felső 18 csatlakozólapjának egy 7 lamellán történő csatlakoztatására a lamellán, illetve annak 15 gerincén két 22 heveder van felhegesztve, amelyek vízszintesen hézagkeresztirányban állnak, és hosszirányban egymástól távolságban helyezkednek el (1. és 3. ábra). A felső 18 csatlakozólap a 22 hevederekre fekszik fel, és ezekkel össze van például csavarozva. A 13 rugóelem a 22 hevederek között van. Hasonló módon ilyen 22 hevederek a hézagszél 9 szélprofilján lehetnek elrendezve, amennyiben ott egy felső 18 csatlakozólapot kell rögzíteni. A 17, 18 csatlakozólap és az említett 22 hevederek, valamint a szomszédos 7 lamella vagy szomszédos hézagszél szemben fekvő 15 gerince közötti távolságok pontosan olyan nagyok, mint a 13 rugóelem deformációja, és így biztosítva van az 1 átjáró legszűkebb hézagállásának elérhetősége.

Egy 7 lamella két oldalán csatlakozó 13 rugóelemek a lamella hosszközépsíkjára tükörszimmetrikusan vannak elhelyezve, azaz dőlési szögük a szabályozási irányra megközelítően azonos, azonban ellentétes hatásúak. Mindig két szomszédos 13 rugóelem ugyanazon 7 lamellába kapaszkodó alsó és felső 17,18 csatlakozólapja a hézag hosszirányában fekszik, és ugyanazon magasságban, azaz függőleges irányban a 7 lamella 15 gerincével szemben. Ezen elrendezés következtében a 7 lamellákba nem kerül helyi excentricitás bevezetésre, hanem 13 rugóelemekben a deformációkor meglévő erők a 17, 18 csatlakozólapokon keresztül tisztán mint nyomó-, illetve húzóerők kerülnek a 15 gerincen az alsó 11 övön átvezetésre, illetve a hézagszéleken a szélprofilba. Mivel a felső 18 csatlakozólapok olyan magasan lehetnek elrendezve, amennyire csak lehetséges, azaz legszélső esetben olyan magasan, hogy felső végfelületük az átjáró összetolt állapotában a lefelé deformált 8 tömítőtestet éppen érintik, a vízszintes erő, amelyet a járművek fékereje a 7 lamella felső 10 övének felső oldalán keresztül bevezetett járműfékerők idéznek elő, a felső oldaltól kis távolságra kerül felfogásra. Ilyen módon a nagyobb billentőnyomaték keletkezése ki van küszöbölve, amennyiben a 7 lamella felső oldalán fellépő vízszintes erők kis karral kerülnek felvételre, és az 1 átjáró konstrukciójába bevezetésre. Amellett a 18 csatlakozólapnak a 15 gerinchez történő hajlításmerev csatlakozása révén, illetve a 9 szélprofilhoz való hajlításmerev csatlakozás révén, valamint az alsó 17 csatlakozólapnak a 7 lamella alsó 11 övéhez történő ugyancsak hajlításmerev csatlakozása révén billentőnyomatékok felvételre kerülhetnek, attól függően, milyen a 13 rugóelemek elfordulással szembeni merevsége.

A 4. és 5. ábrán látható kivitel esetén a 13 rugóelemek egymáshoz képesti elrendezése megfelel az 1. és

2. ábrán látható átjárónál bemutatott elrendezésnek, azonban a 13 rugóelemek 90°-kal úgy vannak elbillentve, hogy a 13 rugóelemek 17a, 18a csatlakozólapjai a hézag hosszirányában egymáshoz képest el vannak tolva. Egy 13 rugóelem két 17a, 18a csatlakozólapja vízszintes 23 keskeny oldalaikkal a 7 lamellák alsó 11 öveire, illetve a 9 szélprofilokra rögzített 14 konzolokra fekszenek fel főleg egy függőlegesen futó 24 keskeny oldalukkal, például egy hegesztési varrat révén a megfelelő 7 lamella 15 gerincén vagy a megfelelő 9 szélprofil gerincén vannak rögzítve. Ennél a kiviteli változatnál maguk a 13 rugóelemek is a hézag hosszirányában egymáshoz képest el lehetnek tolva. Fontos csupán az, hogy az ugyanabba a lamellába kapaszkodó 17a, 18a csatlakozólapok szabályozási irányban egymással szemben feküdjenek ezen 7 lamella vonatkozásában.

A 13 rugóelemek terheletlen állapotban lényegében párhuzamosan lehetnek egymáshoz képest elrendezve, mint ahogy azt a magassági irányban eltolt 17, 18 csatlakozólapokkal kapcsolatban a 6. és 7. ábrán bemutattuk. Figyelembe kell venni egy ilyen furészfog-elrendezést a hézaghosszirányban egymáshoz eltolt 17a, 18a csatlakozólapok tekintetében is. (Hasonlítsd össze az 5. és 6. ábrával!) A helyi excentricitások lamellába történő bevezetésének hátrányával szemben áll a 13 rugóelemek által a 7 lamellákba bevezetett erőkomponensek egymással szembeni kioltása.

Lehetséges továbbá a rugóelemeket közvetlenül egymás után egymással szembehatóan rugóláncként elrendezni úgy, hogy például az 1. és 2. ábra szerinti elrendezésnél az ugyanabba a lamellába kapaszkodó rugóelemek csatlakozásai a szomszédos rugóláncok esetén a lamella hosszirányában váltakoznak. Ugyancsak lehetséges a rugóláncokban egymás mellett párhuzamosan elrendezett rugóelemek esetén (6. és 7. ábra) a rugóelemek dőlését a szomszédos rugóláncokban ellentétesen megválasztani. Ezen intézkedés révén azt érjük el,

HU 219 096 Β hogy a rugóelemek által a lamellákba bevezetett, a szabályozási irányra merőleges erők a lamella hossza mentén egymást kiegyenlítik, és így a lamellák biztosan a kívánt helyzetükben maradnak.

Az összes leírt kiviteli példánál a rugóelemek a lamellák legszűkebb helyzetében a szomszédos lamella oldalfelületén fekszenek, illetve egy lamella és a hézagszél oldalfelületén. A lamellák vagy egy lamella és a hézagszél közötti köztér optimálisan kihasználásra kerül a deformáció számára, ami az átjáró teljes szélessége szempontjából igen kedvező.

Claims (10)

1. SZABADALMI IGÉNYPONTOK

   1. Átjáró hidak vagy hasonlók tágulási hézagaihoz legalább egy, a hézagszéllel párhuzamos lamellával és egy szerkezettel a lamellára szabályozási irányban ható vízszintes terhelések felvételére, ahol a lamella és egy szomszédos lamella vagy hézagszél közötti távolság egy rugóelemként kialakított kiegyenlítőelem révén szabályozható, a rugóelemek az egyik hézagszéltől a másikig egy rugóláncot alakítanak ki, és mindegyik rugóelem a szomszédos lamellák vagy a lamella és hézagszél közötti köztérben az alsó lamellaszél vagy -szélek feletti helyzetben van elrendezve, és a lamellák vagy a lamella és hézagszélek oldalsó nyílásaiba nyúlnak és ott ahhoz vannak kapcsolva, azzaljellemezve, hogy a rugóelemek (13) mint tolórugók vannak kialakítva, és egyidejűleg a legalább egy lamellára (7) ható vízszintes terhelésnek levezetésére varnak kiképezve.
2. 2. Az 1. igénypont szerinti átjáró, azzal jellemezve, hogy a rugóelemek (13) terheletlen állapotban hosszmetszetükben paralelogramma alakúak.
3. 3. A 2. igénypont szerinti átjáró, azzal jellemezve, hogy a rugóelemek (13) terheletlen állapotban szabályozási irányban döntötten vannak elrendezve.
4. 4. Az 1-3. igénypontok szerinti átjáró, azzal jellemezve, hogy a lamellák (7) legszűkebb állásában a rugóelemek (13) oldalfelületeikkel mindig a szomszédos lamellán (7) vagy egy hézagszélen fekszenek.
5. 5. A 2-4. igénypontok bármelyike szerinti átjáró, azzal jellemezve, hogy a rugóelemek (13) terheletlen állapotban lényegében párhuzamosan egymáshoz vannak elrendezve.
6. 6. A 2-4. igénypontok bármelyike szerinti átjáró, azzal jellemezve, hogy két - kétoldalt egy lamellába (7) kapaszkodó - rugóelem (13) a lamellaközépsíkhoz képest tükörszimmetrikusan van elrendezve.
7. 7. Az 1-6. igénypontok bármelyike szerinti átjáró, azzal jellemezve, hogy a lamella (7) két oldalán kapaszkodó rugóelem (13) ezen a lamellán (7) azonos magasságban van rögzítve.
8. 8. Az 1-7. igénypontok bármelyike szerinti átjáró, azzal jellemezve, hogy a lamella és a szomszédos lamella vagy hézagszél közötti közterek felül tömítőtestekkel le vannak fedve, és a rugóelemek (13) a lamellák (7) legszűkebb helyzetében felső végfelületeikkel közvetlenül a tömítőtestek (8) alatt fekszenek.
9. 9. Az 1-8. igénypontok bármelyike szerinti átjáró, azzal jellemezve, hogy mindegyik lamella (7) önmagában ismert módon kettős T profilként van kialakítva, amelynek gerince (15) és felső és alsó öve (10, 11) az oldalsó nyílásokat határozzák meg.
10. 10. Az 1-9. igénypontok bármelyike szerinti átjáró, azzal jellemezve, hogy mindegyik rugóelem (13) csatlakozólapok (17,18,17a, 18a) révén a szomszédos lamellákhoz (7) vagy egy lamellához (7) és egy hézagszélhez van rögzítve.