HU208534B - Pesticide compositions against insectst and nematodes containing 1-/2-pyridyl/-pyrazol derivatives, process for producing the active components and process for utilizing them - Google Patents

Description

A találmány (I) általános képletű l-(2-piridil)-pirazolszármazékokat tartalmazó peszticid készítményekre, a hatóanyag előállítására, valamint a készítmények alkalmazási eljárására vonatkozik. Az (I) általános képletben

X jelentése nitrocsoport vagy R’jSÍO),, általános képletű csoport, ahol

R₍ jelentése adott esetben 1-3 azonos vagy különböző halogénatommal szubsztituált vagy perhalogénezett 1-4 szénatomos alkilcsoport, n értéke 0, 1 vagy 2,

Y jelentése hidrogénatom, halogénatom, amino-, (14 szénatomos alkoxi)-(l-4 szénatomos alkilidén)imino-csoport R’! S(O)_n általános képletű csoport ahol R’i jelentése 1-4 szénatomos alkilcsoport és n értéke 0, 1 vagy 2 -, mono- vagy di( 1—4 szénatomos alkil)-amino- vagy halogén-(l_4 szénatomos alkil)-karbonil-amino-csoport,

Z jelentése cianocsoport,

R₂ jelentése halogénatom,

R₄ jelentése halogénatom vagy perhalogénezett 1-4 szénatomos alkilcsoport, és

R₃ és R₅ jelentése hidrogénatom.

A leírás terjedelme: 38 oldal (ezen belül 10 lap ábra)

HU 208 534 B

HU 208 534 Β

A találmány új l-(2-piridil)-pirazol-származékok előállítási eljárására, hatóanyagként 1 -(2-piridil)-pirazolszármazékokat tartalmazó peszticid (közelebbről inszekticid, nematocid, akaricid és aficid) készítményekre vonatkozik. A találmány szerinti eljárással új vegyületek, valamint a hatóanyagként ilyen vegyületeket tartalmazó peszticid készítmények alkalmasak különböző kártevők, így ízeltlábúak, nematódák elpusztítására. Az új vegyületek és készítmények különösen előnyösen alkalmazhatók a mezőgazdaságban előforduló ízeltlábúak, különösen levéltetvek vagy más, levélzetet vagy talajt károsító rovarok elpusztítására anélkül, hogy a hasznos növényben kárt okoznának.

Különböző l-(szubsztituált fenil- vagy piridil)szubsztituált pirazolvegyületek ismertek, és ismert az is, hogy ezen vegyületek különböző peszticid aktivitással rendelkeznek, beleértve a herbicid hatást, a növényi növekedést szabályozó hatás, továbbá a fungicid, baktericid, inszekticid és nematocid hatást is. Példaképpen a következő hivatkozásokat említjük:

- 63-313 773 számú japán szabadalmi leírás, itt herbicid, baktericid és fungicid hatású l-(szubsztituált-2-piridil)-5-(szubsztituált-amino)-pirazolokat ismertetnek, amelyek a pirazolgyűrű 3helyzetében szubsztituálatlanok;

- 63-174905 számú japán szabadalmi leírás: itt gyümölcsöknél alkalmazható növényi növekedést szabályozó hatású l-(szubsztituált-2-piridil)-5-(szubsztituált-amino)-pirazol-származékokat ismertetnek, amelyek a pirazolgyűrű 3-helyzetében szubsztituálatlanok vagy alkilcsoporttal szubsztituáltak;

- 4772312 számú amerikai egyesült államokbeli szabadalmi leírás: itt herbicid hatású l-(szubsztituált-2-piridil)-5-(szubsztituált amino)-pirazolszármazékokat ismertetnek, amelyek a pirazolgyűrű 3-helyzetében szubsztituálatlanok vagy alkilcsoporttal szubsztituáltak;

- 2136427 számú nagy-britanniai szabadalmi leírás: itt herbicid hatású l-(szubsztituált-2-piridil)-5-(szubsztituált amino)-4-ciano-pirazolszármazékokat ismertetnek, amelyek a pirazolgyűrű 3-helyzetében szubsztituálatlanok;

- Khan and Pinto, J, Heterocyclic Chem. 18, 9-14 (1981): itt l-(szubsztituált-2-piridil)-pirazolszármazékokat ismertetnek, amelyek a pirazolgyűrű 3-helyzetében szubsztituálatlanok, vagy metil-, fenil- vagy p-nitro-fenil-csoporttal szubsztituáltak, biológiai aktivitásról nincs említés;

- 295 117 számú európai szabadalmi leírás és WO 87/03781 számú nemzetközi közzétételi irat: itt ízeltlábúak, nematódák, bélférgek és véglények elpusztítására alkalmas 1-(szubsztituált fenil)pirazol-származékokat ismertetnek;

- 4804675 számú amerikai egyesült államokbeli szabadalmi leírás: itt inszekticid, akaricid és nematocid hatású l-(szubsztituált-2-piridil)-5(szubsztituált-amino)-pirazol-vegyületeket ismertetnek, amelyek a pirazol-gyűrű 3-helyzetében szubsztituálatlanok, vagy alkil- vagy halogén-alkil-csoporttal szubsztituáltak;

- 2142-785 számú japán szabadalmi leírás: itt herbicid hatású l-(szubsztituált-2-piridil)-4-klór-5(szubsztituált amino)-pirazol-vegyületeket ismertetnek, amelyek a pirazol-gyűrű 3-helyzetében szubsztituálatlanok;

- 284030 számú európai szabadalmi leírás: itt herbicid hatású l-(szubsztituált-2-piridil)-4-nitro-5(szubsztituált alkoxi)-pirazol-származékokat ismertetnek, amelyek a pirazolgyűrű 3-helyzetében szubsztituálatlanok;

- 4770692 számú amerikai egyesült államokbeli szabadalmi leírás: itt herbicid, valamint növényi növekedést szabályozó hatású l-(szubsztituált-2piridil)-4-nitro-(vagy ciano-)-pirazol-származékokat ismertetnek, amelyek a pirazol-gyűrű 3helyzetében szubsztituálatlanok, vagy alkilvagy halogén-alkil-csoporttal szubsztituáltak, és az 5-helyzetben különböző szubsztituensekkel szubsztituáltak;

- 249033 számú európai szabadalmi leírás: itt inszekticid, akaricid és nematocid hatású 1(szubsztituált-2-piridil)-pirazol-származékokat ismertetnek, amelyek a pirazolgyűrű 3-helyzetében hidrogénatommal, alkil- vagy halogén-alkilcsoporttal szubsztituáltak, a 4-helyzetben oxidált vagy alkil-tio-csoporttal szubsztituált és az 5helyzetben alkoxi- vagy alkil-tio-csoporttal szubsztituált; és

- 4918085 számú amerikai egyesült államokbeli szabadalmi leírás: itt ízeltlábúak, nematódák, bélférgek és véglények elpusztítására alkalmas 1-(szubsztituált fenil)-5-alkoxi-3-ciano-szulfenil-alkil-pirazol-származékokat ismertetnek.

A fentiek alapján nyilvánvaló, hogy a pirazolgyűrű különböző helyein jelen lévő szubsztituensek és azok eltérő természete a biológiai aktivitást és e hatás nagyságát széles határok között változtatja, és az előre nem ismerhető fel.

A találmány (I) általános képletű új l-(szubsztituált-2-piridil)-pirazol-vegyületekre vonatkozik, amelyek nem várt, és igen kiváló peszticid hatással, különösen inszekticid (különösen levéltetvek elleni, aficid) vagy akaricid (miticid) hatással rendelkeznek.

Az (I) általános képletű vegyületek magukban foglalják azok összes izomerjeit, így például diasztereo- és optikai izomerjeit is.

Az (I) általános képletben X jelentése nitrocsoport vagy R,S(O)_n általános képletű csoport, ahol

Ri jelentése adott esetben 1-3 azonos vagy különböző halogénatommal szubsztituált vagy perhalogénezett 1-4 szénatomos alkilcsoport, n értéke 0, 1 vagy 2,

Y jelentése hidrogénatom, halogénatom, amino-, (1-4 szénatomos alkoxi)-(l-4 szénatomos alkilidén)imino-csoport, R’|S(O)_n általános képletű csoportahol R’i jelentése 1-4 szénatomos alkilcsoport és n értéke 0, 1 vagy 2 -, mono- vagy di(l-4 szénato2

HU 208 534 Β mos alkil)-amino- vagy halogén-(l-4 szénatomos alkil)-karbonil-amino-csoport,

Z jelentése cianocsoport,

R₂ jelentése halogénatom,

R₄ jelentése halogénatom vagy perhalogénezett 1-4 szénatomos alkilcsoport, és

R₃ és R₅ jelentése hidrogénatom.

A találmány oltalmi körébe tartozik a fenti (I) általános képletű vegyületek savaddíciós sóinak előállítási eljárása is.

A fenti (I) általános képletnek megfelelő peszticid hatású vegyületek egy előnyös csoportját képezik azok a (II) általános képletnek megfelelő vegyületek, amelynek képletében X jelentése S(O)_nR, általános képletű csoport, továbbá Y és R₂-R₄ jelentése a fenti.

A fenti (II) általános képletű vegyületek egy előnyös csoportját képezik a (Ila) általános képletű csoportok, amelyek képletében

Y jelentése hidrogén- vagy halogénatomtól eltérő, valamely fenti csoport

R_b R₂-R₄ jelentése és n értéke a (II) általános képletnél megadottakkal azonos,

Még előnyösebbek a fenti (II) általános képletű vegyületek körébe tartozó (Ilb) jelű vegyületek, amelyek képletében

Y jelentése amino-, alkil-amino-, vagy alkoxi-alkilidén-imino-csoport, és az alkil- és alkoxicsoportok 1-2 szénatomosak,

Rj jelentése trifluor-metil-, diklór-fluor-metil- vagy klór-difluor-metil-csoport, n értéke 0, 1 vagy 2,

R₂ jelentése bróm-, klór- vagy fluoratom, és R₄ jelentése bróm-, klór-, fluoratom, trifluor-metil-csoport.

A találmány egy különösen előnyös megvalósítási formájában az (I) általános képletű vegyületben Y jelentése aminocsoport, ezeket a vegyületeket (la) képletű vegyületként említjük.

A következőkben az 1-27. példákban a (II) általános képletű vegyületek körébe tartozó néhány előnyösen vegyületet ismertetünk, amelyeket a következőképpen jellemezhetünk:

-jó, igen jó aficid aktivitás:

1., 2., 3., 5., 6., 8., 9., 10., 14., 18., 20., 21. és 26. példák szerinti vegyületek,

- jó, igen jó aficid aktivitás és széles spektrumú inszekticid aktivitás:

1., 2., 3., 5., 6., 8., 9., 10., 14. és 18. példák szerinti vegyületek,

- jó inszekticid aktivitás szemes növények (rizs) bolhakártevői ellen:

1., 2., 5., 10. és 18. számú példák szerinti vegyületek,

-jó talaj inszekticid aktivitás:

6., 10. és 18. példák szerinti vegyületek,

- jó szisztémás inszekticid aktivitás levél kártevők esetén (különösen rovarok vagy tetvek esetén) gyökéren keresztül történő felvétellel:

2., 3., 9., 10., 14. és 22. példák szerinti vegyületek.

A találmány oltalmi körébe tartoznak a következők:

- új l-(2-piridil)-pirazol-vegyületek előállítási eljárása;

- mezőgazdaságilag elfogadható készítmények;

- különösen nagy aktivitású, ízeltlábúak, különösen levéltetvek vagy rovarok ellen, növényi nematódák ellen hatásos vegyületeket tartalmazó készítmények. Ezek előnyösen alkalmazhatók mezőgazdasági vagy kertészeti növények esetében, erdészetben;

- széles spektrumú inszekticid, miticid, aficid vagy nematocid hatással rendelkező vegyületeket tartalmazó készítmények, amelyek egyaránt alkalmazhatók a talajon vagy levélzeten, vagy a magok csávázásánál is, beleértve a szisztémás hatás is;

- nagy aktivitású vegyületeket tartalmazó készítmények, amelyek különösen alkalmasak szívó rovarok ellen szisztémás felhasználással (különösen magkártevők vagy levéltetvek esetében).

Az (I) általános képletű vegyületek előállítását ismert módszerekkel vagy ismert módszerek adaptálásával végezzük: általában a pirazolgyűrűt alakítjuk ki, majd ezt követően, ha szükséges, bevisszük vagy megváltoztatjuk a szubsztituenseket. A következőkben ismertetésre kerülő eljárások során a különböző csoportokat a pirazolgyűrűbe bármilyen sorrendben bevihetjük, és ezen műveletek során alkalmas védőcsoportokat alkalmazhatunk, amelyek természetesen a szakember számára nyilvánvalóak.

Az (I) általános képletű vegyületeket ismert módon egy másik (I) általános képletű vegyületté is átalakíthatjuk.

A következőkben a találmány szerinti eljárás ismertetésénél előforduló általános képletekben az egyes szubsztituensek jelentése azonos az előzőekben megadott jelentésekkel. A „védés” kifejezés magában foglalja azokat a műveleteket, amikor az adott csoportot egy alkalmas nem-reakcióképes csoporttá alakítunk, amelyet azután visszaalakíthatunk, valamint magában foglalja azt is, amikor valamilyen csoportot viszünk be az adott csoport reakcióképességének meggátlására. A következő ismertetés során, hacsak másképpen nem jelöljük, az aminocsoport szubsztituálatlan aminocsoportot jelent.

A találmány szerinti eljárásnál alkalmazott kiindulási vegyületek újak, ezek előállítását a következőkben ismertetésre kerülő eljárásoknál ismertetjük. Különösen előnyös kiindulási vegyületek azok, amelyek képletében R2-R5 jelentése azonos az előzőekben az (I) vagy (II) általános képletű vegyületeknél megadottakkal, vagy R₃ és R₄ jelentése hidrogénatom, vagy R₂ és R₄ jelentése a megadott előnyös jelentés.

Az l-(2-piridil)-pirazol-származékokat különböző eljárásokkal állíthatjuk elő. Az egyik előnyös előállítási eljárásnál (4) általános képletű intermediert alkalmazunk kiindulási anyagként. Ezt a vegyületet úgy állítjuk elő, hogy egy (1) általános képletű enolát sót savval semlegesítünk, a kapott (2) képletű alkil-2-oxo-3-ciano-propionátot ezután egy megfelelően szubsztituált (3) képletű 2-piridil-hidrazinnal cikiizáljuk. Az ily módon kapott (4) általános képletű vegyületet azután megfelelően szubsztituáljuk. Az említett eljárást, azaz az új (4) általános képletnek megfelelő l-(szubsztituált-2-piridil)-3-alkoxi-karbonil-5-amino-pirazol - a képletben R jelentése 1-4 szénatomos alkilcsoport,

HU 208 534 Β előnyösen metil- vagy etilcsoport és R₂-R₅ jelentése azonos az (I) általános képletnél megadottakkal - előállítását az A reakcióvázlaton mutatjuk be.

Az említett (1) és (3) általános képletnek megfelelő kiindulási vegyületek kereskedelmi forgalomban beszerezhetők, vagy irodalomból ismert eljárásokkal előállíthatók. Az enolát só vizes oldatát először egy szervetlen savval, így például kénsavval megsavanyítjuk, majd a kapott (2) általános képletű vegyületet egy szerves oldószerrel kiextraháljuk, és egy rövid szénláncú alkanolban, így például metanolban vagy etanolban oldott (3) képletű 2-piridil-hidrazinhoz adagoljuk. Az in situ képződött hidrazon kialakulása után egy bázist így például nátrium-hidrogén-karbonátot adagolunk a reakciókeverékhez, hogy katalizáljuk az in situ ciklizálást, amikor is (4) általános képletű l-(2-piridil)-pirazolt nyerünk.

Az (I) általános képletű vegyületet ezután az így kapott (4) általános képletű vegyületből a következőkben leírt módszerek szerint állítjuk elő, amikor is a különböző szubsztituenseket, így például az X, Y és Z szubsztituenseket visszük be.

Az új, (I) általános képletű vegyületek előállításánál különösen előnyösen alkalmazzuk a következő új 2-piridil-pirazol-kiindulási vegyületeket, (4), (9) vagy (10) képletű vegyületek, amelyek a (III) általános képletű vegyületeknek felelnek meg, vagy az (5), (6), (11) és (12) képletű vegyületek, amelyek a (IV) és (V) általános képleteknek felelnek meg, amelyeket a következőképpen definiálunk:

a) a (III) általános képletben

Z jelentése 1-4 szénatomos alkoxi-karbonil-, aminokarbonil- vagy cianocsoport;

és

R₂, R₃, R₄ és R₅ jelentése azonos az (I) képletnél megadottakkal

b) a (IV) általános képletben

Z jelentése 1-4 szénatomos alkoxi-karbonil- vagy amino-karbonil-csoport,

X, R₂, R₃, R₄ és R₅ jelentése azonos az (I) képletnél megadottakkal, és

c) az (V) általános képletben Y, Z, R₂, R₃, R₄ és R₅ jelentése azonos az (I) általános képletnél megadottakkal.

A találmány szerinti (I) általános képletű vegyületek körébe tartozó különösen előnyös 4-szulfénezett l-(szubsztituált-2-piridil)-pirazol-származékot - ahol X jelentése S(O)_nRj általános képletű csoport és n és Rj jelentése az előzőekben megadott -, különböző módszerekkel állíthatjuk elő, két különösen előnyös módszert mutatunk be a B és C reakcióvázlatokon.

I. eljárás

Az előzőek szerint meghatározott (I) általános képletű vegyületeket, valamint az (la) általános képletnek megfelelő vegyületeket, továbbá a (7) és (8) általános képletű vegyületeket, amelyek képletében X jelentése alkil-szulfenil-, halogén-alkil-szulfenil-, alkil-szulfinil-, halogén-alkil-szulfinil-, alkil-szulfonil- vagy halogénalkil-szulfonil-csoport, Y jelentése aminocsoport, Z jelentése cianocsoport és R₂, R₃, R₄ és R₅ jelentése az (I) általános képletnél megadottakkal azonos, a (4) általános képletű kiindulási vegyületből - a képletben X jelentése hidrogénatom, Y jelentése aminocsoport, Z jelentése alkoxi-karbonil-csoport, és R₂-R₅ jelentése a fenti - állítjuk elő a B és C reakció vázlatok szerint.

a) A B reakcióvázlat szerint egy (4) képletnek megfelelő 3-alkoxi-karbonil-5-amino-pirazol-vegyületet egy R,SHalo általános képletű halogén-alkil-szulfenil-halogeniddel - a képletben R_t jelentése alkilvagy halogén-alkil-csoport, és haló jelentése előnyösen klóratom - reagáltatjuk, amikor is egy (5) képletű vegyületet nyerünk, amelynek képletében Y jelentése SR] csoport. A reakciót előnyösen inért aprotikus szerves oldószerben, így például klórozott szénhidrogénben, szénhidrogénben vagy éterben, előnyösen diklór-metánban reagáltatjuk, adott esetben savmegkötőszer, így például piridin, tercier-amin vagy alkálifém-karbonát jelenlétében. A reakció-hőmérséklet általában -25 és 100 °C közötti érték, függően az oldószer, valamint a szulfenil-halogenid reagens forráspontjától. Más módszer szerint a szulfenilezést szerves savban, így például jégecetben végezzük 5 °C és 100 °C közötti hőmérsékleten.

A (6) képletnek megfelelő karboxamidot az (5) képletű észter vegyületből állítjuk elő ammóniával végzett reakcióval inért oldószerben egy Lewis-sav katalizátor, így például trimetil-alumínium jelenlétében -78 °C és körülbelül 50 °C közötti hőmérsékleten. Eljárhatunk úgy is, hogy az (5) képletű észtert a megfelelő savvá hidrolizáljuk, majd ezt követően savkloriddá alakítjuk ismert módon, ezt a vegyületet reagáltatjuk ezután ammóniával a (6) képletű karboxamid előállítására.

A (6) képletű karboxamidot ezután (7) képletű nitrilvegyületté hidratáljuk ismert dehidratálószerek, így például foszfor-oxi-klorid vagy foszfor-pentoxid alkalmazásával inért szerves oldószerben, általában az oldószer visszafolyatási hőmérsékletén, előnyösen például 30 és 180 °C közötti hőmérsékleten.

A kapott (7) képletű szulfidot ezután oxidálással (8) képletű vegyületté oxidáljuk, amely η = 1 esetén szulfoxid, és n = 2 esetén szulfon vegyület, ezt a reakciót például megfelelő mennyiségű perecetsav, trifluor-perecetsav, n-klór-perbenzoesav, hidrogén-peroxid vagy perecetsav és hidrogén-peroxid kombinációjával vagy kálium-peroxi-monoszulfát alkalmazásával végezzük, amely utóbbi Oxon^R néven kereskedelmi forgalomban beszerezhető. A reakciót általában inért szerves oldószerben, előnyösen -30 és 180 °C közötti hőmérsékleten végezzük.

b) A C reakcióvázlat szerint eljárva egy (4) képletű kiindulási észter vegyületet először (9) képletű karboxamiddá alakítunk úgy, hogy a (4) képletű észtert egy bázissal, így például ammónium-hidroxiddal reagáltatunk alkanolban szobahőmérsékleten, majd a kapott (9) képletű karboxamidot 10 képletű nitrillé dehidratáljuk az előzőekben a B reakcióvázlat ismertetésénél leírt módon. Adott esetben a (9) képletű vegyület (10) képletű vegyü4

HU 208 534 Β letté való dehidratálását anhidrid alkalmazásával, így például trifluor-ecetsav-anhidrid és egy szerves bázis, így például piridin alkalmazásával végezzük inért szerves oldószerben, így például dioxánban vagy tetrahidrofuránban, -30 °C és 100 °C közötti hőmérsékleten.

A (10) képletű nitril-vegyület szulfenilezését (7) képletű vegyületté az előzőekben a B reakcióvázlat ismertetésénél leírt módon végezzük, a kapott (7) képletű szulfenil-vegyületet ezután szintén a fentiekben ismertetett módon (8) képletű vegyületté oxidáljuk.

//. eljárás

Az olyan (I), valamint (la) és különösen a (13) képletű vegyületeket, amelyek képletében X jelentése nitrocsoport, Y jelentése aminocsoport vagy védett aminocsoport, Z jelentése cianocsoport, R jelentése 1-4 szénatomos alkilcsoport és R₂, R₃, R₄ és R₅ jelentése a fentiekben az (I) általános képletnél megadottakkal azonos, úgy állítjuk elő, hogy a fentiek szerinti (4) képletű vegyületet közvetlenül nitráljuk, majd amidáljuk és dehidratáljuk. Ezt az eljárást a D reakcióvázlaton mutatjuk be, és a következők szerint ismertetjük:

a) Az olyan (11) képletű vegyületeket, amelyek képletében X jelentése nitrocsoport, úgy állítjuk elő, hogy egy (4) képletű vegyületet, amelynek képletében X jelentése hidrogénatom, egy nitrálószerrel reagáltatunk. Nitrálószerként például a következőket alkalmazhatjuk: salétromsav és kénsav keveréket ecetsavban vagy ecetsavanhdiridben, dinitrogén-pentoxid halogénezett alkánokban, salétromsav-észterek, így például etil-nitrát, kevert anhidridek, így például acetil-nitrát vagy nitril-halogenid, adott esetben Friedel-Crafts katalizátorral, így például vas(III)-kloriddal, továbbá metil-nitrát vagy nitróniumsó, így például nitrónium-tetrafluor-borát. A reakciót általában alkalmas oldószerben, így például ecetsavban, ecetsavanhidridben, tetrametilszulfonban, tetrahidrofuránban vagy vízben végezzük savas, bázikus vagy semleges körülmények között -50 és 155 °C közötti hőmérsékleten. Az előnyös eljárásnál nitrálószerként nitril-kloridot alkalmazunk titán-tetraklorid jelenlétében tetrametilénszulfon oldószer alkalmazásával, és a reakció-hőmérséklet-10 és 25 °C közötti érték.

b) Az olyan (11) képletű vegyületeket, amelyek képletében X jelentése nitrocsoport, (12) képletű vegyületté alakítjuk az alkoxi-karbonil-csoport amidálásával, amikor is karboxamid csoportot nyerünk, például a B reakcióvázlat szerint, amikor (5) képletű vegyületet (6) képletű vegyületté alakítunk.

c) A (13) képletű vegyületet, azaz egy olyan (la) általános képletű vegyületet, amelynek képletében X jelentése nitrocsoport, úgy állítjuk elő, hogy a kapott (12) képletű vegyületet dehidratáljuk, például a B reakcióvázlaton ismertetett módon, amikor (6) képletű vegyületet (7) képletű vegyületté alakítunk.

III. eljárás

Az olyan (I) általános képletű, valamint (17) vagy (Ib) általános képletű vegyületeket, amelyek képletében Y jelentése alkil-amino-, dialkil-amino-, trialkilammónium-só, ciano-alkil-amino-, alkoxi-alkil-amino-, alkoxi-karbonil-amino-, alkil-karbonil-amino-, halogén-alkil-karbonil-amino-, alkil-amino-karbonil-amino-, dialkil-amino-karbonil-amino- vagy alkoxi-alkilidén-imino-csoport, és X, Z, R₂, R₃, R₄ és R₅ jelentése az (I) képletnél megadottakkal azonos, úgy állítjuk elő, hogy a megfelelő (la), valamint (7), (8), (13), (16) vagy (16a) általános képletű vegyületeket (1. pl. F reakcióvázlat), amelyek képletében Y jelentése aminocsoport, a megfelelő reagenssel reagáltatjuk.

Általában az (I) általános képletű vegyületek átalakítását, amelyek képletében Y jelentése aminocsoport, alkilezéssel végezzük, így például a megfelelően szubsztituált alkil-halogeniddel (például amelyben a halogénatom klór-, bróm- vagy jódatom), vagy a megfelelően szubsztituált acil-halogeniddel (például acil-kloriddal), inért szerves oldószerben, adott esetben bázis, mint savmegkötőszer, vagy katalizátor jelenlétében. A reakciót ismert eljárások szerint végezzük, általában 0 °C és 100 °C közötti hőmérsékleten, függően az oldószertől, valamint az alkalmazott alkilező- vagy acilezőszertől. A reakciót általánosságban az F reakcióvázlaton mutatjuk be, és a következők szerint ismertetjük:

a) az olyan (17) vagy (Ib) általános képletű vegyületeket, amelyek képletében az amino-származék, azaz Y jelentése alkil-amino-, dialkil-amino-csoport, előnyösen monoalkilezéssel, dialkilezéssel nyerjük, amihez a megfelelően megválasztott szubsztituálatlan vagy szubsztituált alkilezőszert, így például alkil-jodidot vagy dialkil-szulfátot alkalmazzuk. A reakciót inért oldószerben, így például acetonitrilben, tetrahidrofuránban vagy dimetoxi-etánban végezzük 0 °C és 160 °C közötti hőmérsékleten, adott esetben bázis, így például kálium-karbonát vagy trietil-amin jelenlétében. Metilezésnél eljárhatunk úgy is, hogy az Eschweiler-Clark reakciót alkalmazzuk a kívánt N-metil-származék előállítására. Ezt a reduktív metilezést előnyösen például úgy végezzük, hogy egy (la), például (7), (8), (13), (16) vagy (16a) általános képletű amin-vegyületet formaldehiddel vagy hangyasavval reagáltatunk. Az alkalmazott reakció hasonló az irodalomból ismert reakcióhoz [Clark és munkatársai, J. Am. Chem. Soc. 55, 4571, (1933)].

b) Az olyan (17) vagy (Ib) általános képletű vegyületeket, amelyek képletében Y jelentése alkil-karbonil-amino- vagy halogén-alkil-karbonil-amino-csoport, előnyösen az (la), azaz (7), (8), (13), (16) vagy (16a) általános képletű vegyületekból állítjuk elő, amelyek képletében Y jelentése aminocsoport, a megfelelő alkil- vagy halogén-alkil-karbonil-halogeniddel, így például acetil-kloriddal vagy klóracetil-kloriddal való reagáltatással, alkalmas szerves oldószerben, így például diklór-metánban, etiléterben vagy tetrahidrofuránban, adott esetben savmegkötőszer, így például piridin vagy trietil-amin jelenlétében -10 és 100 °C, előnyösen -10 és 50 °C közötti hőmérsékleten.

HU 208 534 Β

c) Az olyan (17) vagy (Ib) általános képletű vegyületeket, amelyek képletében Y jelentése alkoxi-alkilidén-iminocsoport, (la), azaz (7), (8), (13), (16) vagy (16a) általános képletű vegyületekből, amelyek képletében Y jelentése aminocsoport, állítjuk elő a megfelelő alkil-ortohangyasav-észterrel. A reakciónál katalizátorként általában szervetlen savat, így például sósavat vagy szerves savat, így például p-toluolszulfonsavat alkalmazunk. A reakciót általában -20 és 180 °C, előnyösen 0 és 120 °C közötti hőmérsékleten végezzük, inért szerves oldószer, így például szénhidrogén, klórozott szénhidrogén, aromás szénhidrogén, éter vagy alkohol jelenlétében, vagy oldószerként magát az alkil-ortohangyasavésztert alkalmazzuk.

IV. eljárás

Az olyan (I) vagy (Ic), közelebbről (18) általános képletű vegyületeket, amelyek képletében Y_sub jelentése hidrogén- vagy halogénatom, ciano-, alkil-szulfenil-, alkil-szulfinil- vagy alkil-szulfonil-csoport, és X, Z, R₂, R₃, R₄ és R₅ jelentése az (I) általános képletnél megadottakkal azonos, az (la) általános képletű, azaz (7), (8), (13), (16) vagy (16a) általános képletű vegyületek dezaminálásával vagy szubsztitutív dezaminálásával végezzük. A reakciót a G reakcióvázlaton szemléltetjük, és az alábbiak szerint részletezzük:

a) A (18) általános képletű dezamino-pirazol-vegyületet, amelynek képletében Y jelentése hidrogénatom, úgy állítjuk elő, hogy egy (la), közelebbről (7), (8), (13), (16) vagy (16a) általános képletű amino-pirazol-vegyületet, amely képletekben Y jelentése aminocsoport, egy szerves alkil-nitrillel, így például terc-butil-nitrillel, vagy adott esetben nitrózus savval, reagáltatjuk inért szerves oldószerben, így például tetrahidrofuránban -20 és 180 °C, előnyösen 10 és 100 °C közötti hőmérsékleten, vagy

b) az olyan (18) általános képletű vegyületeket, amelyek képletében Y jelentése halogénatom, cianovagy alkil-szulfenil-csoport, úgy állítjuk elő, hogy egy (la), közelebbről egy (7), (8), (13), (16) vagy (16a) általános képletű vegyületet az (Va) módszernél leírtak szerint dezaminálunk, majd ezt követően rögtön bromoformmal, réz(II)-kloriddal, réz(II)-cianiddal, vagy dimetil-diszulfiddal reagáltatjuk. A reakciót általában inért szerves oldószerben, így például vízmentes acetonitrilben végezzük, például -20 és 180 °C, előnyösen 10 és 100 °C közötti hőmérsékleten. Az olyan vegyületeket, amelyek képletében Y jelentése alkil-szulfinil- vagy alkil-szulfonil-csoport (azaz alkil-szulfoxídok, n= 1, vagy alkil-szulfonok, n = 2) oxidációval nyerjük, például a B reakcióvázlat szerint, amikor (7) képletű vegyületet (8) képletű vegyületté alakítunk.

V. eljárás

Az olyan (I), valamint (Id) és különösen a (24) vagy (24a) vagy (26) vagy (26a) általános képletű vegyületeket, amelyek képletében X jelentése (SO)_nRj általános képletű csoport, amelyben R, jelentése a fenti, azaz a csoport jelentése alkil-szulfenil-, halogén-alkil-szulfenil-, alkil-szulfinil-, halogén-alkil-szulfinil-, alkil-szulfonil- vagy halogén-alkil-szulfonil-csoport, és Y, Z, R₂, R₃, R₄ és R₅ jelentése az (I) általános képletnél megadottakkal azonos, úgy állítjuk elő például, hogy egy (V) általános képletű vegyületet, amelynek képletében Y, Z, R₂, R₃, R₄ és R₅ jelentése az (I) általános képletnél megadottakkal azonos, (21) általános képletű vegyületté alakítunk, amely egy olyan vegyület, amelyben X jelentése klór-szulfonil-csoport vagy (25) általános képletű vegyületté alakítunk, amely olyan vegyület, amelyben X jelentése tio-ciano-csoport. Bármelyik vegyületet ezután a megfelelő (22) általános képletű diszulfid vegyületté alakíthatunk, amelyet ezután a (24) vagy (26) képletű szulfenil-vegyületté alakítunk, amelynek képletében X jelentése SR, csoport, és R[ jelentése a fenti, amelyeket ezután a megfelelő, (24a) vagy (26a) képletű szulfoxiddá vagy szulfonná oxidálhatunk, ezek olyan vegyületek, amelyek képletében X jelentése S(O)_nR| általános képletű csoport, és n értéke 1 vagy 2. Ezeket a műveleteket a következőképpen végezzük:

a) Egy (21) képletű vegyület előállítására, amely képletben X jelentése klór-szulfonil-csoport, és Y, Z, R₂, R₃, R₄ és R₅ jelentése az (I) általános képletnél megadottal azonos, úgy állítunk elő, hogy egy (4) képletű vegyületből - a képletben Y, Z, R₂, R₃, R₄ és R₅ jelentése a fenti - az Ib, Illa—b, IVa-d, és a Vla-b eljárások kombinációjával előállított (V) általános képletű vegyületet klór-szulfonsavval vagy diklór-szulfonsavval reagáltatjuk. A reakciót szerves oldószer, így például metilén-klorid, kloroform, szén-tetraklorid vagy dimetil-formamid jelenlétében végezzük, vagy magát a klór-szulfonsavat alkalmazzuk oldószerként. A reakció hőmérséklete általában -10 és 160 °C közötti érték. Hasonló eljárást ismertetnek a következő irodalmi helyen: [J. March, „Advanced Organic Chemistry”, McGraw-Hill publ. (1968), 402. oldal]. A reakciót az I reakcióvázlatban szemléltetjük.

b) Egy olyan (22) képletnek megfelelő diszulfid-vegyületet, amelynek képletében X jelentése diszulfid-csoport, és Y, Z, R₂, R₃, R₄ és R₅ jelentése azonos az (I) általános képletnél megadottakkal, egy (21) képletű vegyületből kiindulva állítunk elő egy redukálószerrel, így például trifenil-foszfinnal szerves oldószer, így például tetrahidrofurán, diklór-metán vagy toluol jelenlétében, -10 és 120 °C közötti hőmérsékleten. Ilyen reakciót ismertetnek például p-tolil-diszulfiddá való oxidációként a következő irodalmi helyen: J. Org. Chem. 45, 4792 (1980). A diszulfenilezési reakciónál például fémkarbonil-vegyületet, így például hexakarbonil-molibdenum vegyületet alkalmazunk vízmentes tetrametil-karbaminban. Ilyen reakciót ismertetnek például a következő irodalmi helyen: H. Alper. Angew. Chem. Internat. Edit 8, 677 (1968). A találmány szerinti reakciót a J reakcióvázlaton mutatjuk be.

c) Egy olyan (I) általános képletnek megfelelő (24)

HU 208 534 Β képletű vegyületet, amelynek képletében Y, Z, R₂, r₃, R₄ és Rj jelentése azonos az (I) általános képletnél megadottakkal, és X jelentése halogén-alkilszulfenil-csoport, előnyösen perhalogénezett alkilszulfenil-csoport, R_éS általános képletű csoport, amelyben R₆ jelentése CFR₇R₈ és R₇ és R₈ jelentése fluor-, klór- vagy brómatom, vagy perfluor-alkilcsoport, egy (22) képletű vegyületből és egy perhalogénezett vegyületből és egy (23) általános képletű halo-CFR₇R₈ perhalogénezett-alkán-vegyületből nyerjük, amely képletben Haló jelentése klór-, bróm- vagy jódatom, R₇ jelentése fluor-, klór- vagy brómatom és R₈ jelentése fluor-, klór- vagy brómatom vagy egy perfluor-alkil-csoport, egy redukálószer jelenlétében, amely elősegíti az R₆CFR₇R₈ szabad csoport kialakulását a Halo-CFR₇R₈ csoportból. A redukálószer előnyösen lehet például egy cink-, alunínium-, kadmium-, mangán-tartalmú vegyület vagy egy kén-oxid vegyület, így például ditionit vagy hidroxi-metil-szulfinát. A felhasználható alkálifém-ditionitok alkáliföldfém-ditionitok vagy fém-ditionitok az M_m(S₂O₄) általános képletnek felelnek meg, amely képletben m értéke 1 vagy 2, függően az M fém vegyértékétől. Ha ditionitot vagy hidroxi-metil-szulfinátot alkalmazunk, a reakciónál bázis jelenléte szükséges. Bázisként például alkálifém-hidroxidot, alkáliföldfém-hidroxidot, ammóniát, alkil-amint, trietil-benzil-ammóniumot vagy valamely gyenge sav sóját, így például dinátrium-foszfátot, nátrium-metabiszulfitot, nátriumhidrogén-szulfitot vagy nátrium-borátot alkalmazunk. A reakciónál felhasználásra kerülő oldószer olyan kell hogy legyen, hogy a ditionitot vagy a hidroxi-metil-szulfinátot, valamint a (22) és (23) képletű vegyületeket oldja. Előnyösen például acetonitrilt, dimetil-formamidot, dimetil-acetamidot, hexametil-foszforamidot, N-metil-pirrolidont, dimetil-szulfoxidot vagy szulfolánt alkalmazunk. A reakció-hőmérséklet általában 10 °C és 100 °C közötti érték. Ilyen reakciót ismertetnek például a következő irodalmi helyeken: A. Maggiolo, J. Am. Chem. Soc. (1951), 5815 és P. W. Feit, Acta. Chem. Scan. 16, 297 (1962). A találmány szerinti eljárást a K reakcióvázlaton mutatjuk be.

d) Egy olyan (25) képletű vegyületet, amelynek képletében X jelentése ciano-tio-csoport, és Y, Z, R₂, R₃, R₄ és R₅ jelentése azonos az (I) általános képletnél megadottakkal, egy (V) általános képletű vegyületből kiindulva brómmal és egy alkálifém-iocianáttal, így például kálium-tiocianáttal végzett kezeléssel állítjuk elő, a reakciót alkalmas oldószerben, így például metanolban végezzük -78 ’C és szobahőmérséklet közötti hőmérsékleten. A felhasználásra kerülő oldószer inért kell hogy legyen és szol vol izálni kell hogy tudja a reagenseket. Az eljárást az L reakcióvázlaton szemléltetjük.

e) Egy (24) képletű vegyületet, amelynek képletében X jelentése halogén-alkil-szulfenil-csoport, előnyösen perhalogénezett alkil-szulfenil-csoport, úgy állítunk elő, hogy egy (25) képletű vegyületet oxidálunk, amikor is egy (22) képletű diszulfid vegyületet nyerünk, majd ezt a megfelelő halogén-alkilszulfenil-vegyületté alakítjuk. Az oxidációnál alkalmas oxidálószert, így például hidrogén-peroxidot alkalmazunk alkálifém-hidroxid, így például nátrium-hidroxid vagy pedig egy aminvegyület, így például ammónia jelenlétében alkalmas oldószerben, így például alkoholban, vízben, tetrahidrofuránban, halogénezett alkánban vagy ezek keverékében. A reakció-hőmérséklet általában -70 és +55 ’C közötti érték. Ilyen reakciót ismertetnek például a következő irodalmi helyeken: A. Maggiolo, J. Am. Chem. Soc. (1951), 5815 és P. W. Feit, Acta. Chem. Scan. 16, 297 (1962). A (24) képletű halogén-alkil-szulfenil-vegyület előállításánál a (22) képletű diszulfid vegyületet egy megfelelő perhalogén-alkánal reagáltatjuk, adott esetben redukálószer, így például cink, alumínium, kadmium vagy mangán jelenlétében. A reakciót az M reakcióvázlaton mutatjuk be.

f) Az (I) általános képletű vegyületek körébe eső (26) képletű vegyületet, amelynek képletében X jelentése alkil-szulfenil- vagy halogén-alkil-szulfenil-csoport, és Y, Z, R₂, R₃, R₄ és Rj jelentése az (I) általános képletnél megadottakkal azonos, úgy állítunk elő, hogy egy (25) képletű vegyületet egy megfelelő R,Halo általános képletű alkil-halogeniddel reagáltatunk, amely képletben R, jelentése alkil- vagy halogén-alkil-csoport. Ez a vegyület előnyösen egy alkil-jodid vagy egy alkil-bromid, és a reakciót alkalmas oldószerben, így például alkoholban, előnyösen alkanolban végezzük bázisos katalizátor, így például alkálifém-hidroxid vagy alkálifém-karbonát jelenlétében, -20 és 75 ’C közötti hőmérsékleten. A reakciót az N reakcióvázlaton mutatjuk be.

g) Az (I) általános képletnek megfelelő (24a) vagy (26a) általános képletű vegyületeket, ahol X jelentése alkil-szulfinil-, halogén-alkil-szulfinil-, alkilszulfonil- vagy halogén-alkil-szulfonil-csoport (X =S(O)_nR,, ahol n értéke 1 vagy 2), és Y, Z, R₂, R₃, R₄ és R₅ jelentése azonos az (I) általános képletnél megadottakkal, egy (24) vagy (26) képletű vegyület oxidálásával állítjuk elő.

A fentiek szerint ismertetett eljárásokat nem tekintjük korlátozónak, és ily módon a találmány szerinti vegyületek, valamint azok előállításánál alkalmazott különböző kiindulási anyagok (különösen a piridinszármazékok) más egyéb módszerekkel, így például szakember számára ismert eljárások adaptálásával is előállíthatók. Az egyes szintetikus lépések tetszés szerinti sorrendben végezhetők, és különböző alkalmas védőcsoportok és egyéb helyettesítő csoportok is alkalmazhatók szükség szerint.

A következőkben általánosságban ismertetjük azokat az eljárásokat, amelyekkel a találmány szerinti vegyületek előállíthatók:

P, (la) általános képletű vegyületek - a képletben R₂, R₃, R₄ és Rj jelentése azonos az (I) általános képletnél megadottakkal, X jelentése alkil-szulfenil-, halo7

HU 208 534 B gén-alkil-szulfenil-, alkil-szulfinil-, halogén-alkil-szulfinil-, alkil-szulfonil-, halogén-alkil-szulfonil-csoport, halogénatom vagy nitrocsoport, és Z jelentése cianocsoport vagy halogénatom - előállítására egy (4) általános képletű észter vegyületet - a képletben R jelentése 1-4 szénatomos alkilcsoport, vagy egy adott esetben védett aminocsoport -,

a) egy R,SHalo általános képletű szulfenil-halogeniddel - a képletben R, jelentése alkilcsoport vagy halogén-alkil-csoport - reagáltatunk szerves oldószeres közegben, adott esetben savmegkötőszer, így például tercier-amin jelenlétében, majd a kapott szulfenilezett (5) képletű vegyületet - a képletben X jelentése alkil-szulfenil- vagy halogén-alkil-szulfenil-csoport - ammóniával amidáljuk, inért szerves oldószerben, katalizátor jelenlétében, -78 °C és 50 ’C közötti hőmérsékleten, vagy adott esetben az (5) képletű észter vegyületet a megfelelő savvá hidrolizáljuk, majd savkloriddá alakítjuk, és ezt a vegyületet reagáltatjuk ammóniával, amikor is (6) képletű karboxamid-vegyületet nyerünk, majd ezt dehidratálószerrel adott esetben szerves oldószer jelenlétében 30 és 180 °C közötti hőmérsékleten az (la) általános képletű vegyületek körébe tartozó (7) képletű vegyületté alakítjuk, amelynek képletében Z jelentése cianocsoport, és X jelentése alkil-szulfenil- vagy halogén-alkil-szulfenil-csoport, és a kapott (7) képletű vegyületet adott esetben ismert módon, így például peroxiddal oxidáljuk, amikor is olyan (la) általános képletű vegyületek körébe tartozó (8) képletű vegyületet nyerünk, amelynek képletében X jelentése S(O)_nRj általános képletű csoport, amely képletben n értéke 1 vagy 2 és Rj jelentése a fenti, azaz X jelentése alkil-szulfinil-, halogén-alkil-szulfinil-, alkil-szulfonil- vagy halogén-alkil-szulfonil-csoport; vagy

b) az előző P,a eljárásnál leírtak szerint először amidálással a (9) képletű karboxamid-vegyületté alakítjuk, majd ezt dehidratálással (10) képletű nitril-vegyületté alakítjuk, majd ezt egy RiSHalo általános képletű vegyülettel szulfenilezzük, amikor is (la) általános képletnek megfelelő (7) képletű vegyületet nyerünk, amelyet ezután adott esetben oxidálunk a (8) képletű vegyület előállítására; vagy

c) először nitrálással (II) képletű vegyületté alakítjuk, amely képletben X jelentése halogén nitrocsoport, majd ezt a vegyületet a P,a eljárásnál ismertetet módon először amidáljuk a (12) képletű karboxamid vegyület előállítására, majd ezt dehidratálással az (la) általános képletű vegyületek körébe tartozó (13) képletű vegyületté alakítjuk, amely képletben Z jelentése cianocsoport és X jelentése nitrocsoport.

P₂ Az (I) általános képletű vegyületek körébe tartozó (lb) általános képletű vegyületek - a képletben X, Z, R₂, R₃, R₄ és R₅ jelentése az (I) általános képletnél megadottakkal azonos és Y jelentése alkil-amino-, dialkil-amino-, halogén-alkil-karbonil-amino- vagy alkoxialkilidén-imino-csoport - előállítására egy (la) általános képletű vegyületet - a képletben X, Z, R₂, R₃, R₄ és R₅ jelentése a fenti a) egy szubsztituálatlan vagy ciano- vagy alkoxi-csoporttal szubsztituált alkilezőszerrel, így például alkil-jodiddal vagy dialkil-szulfáttal reagáltatunk inért oldószerben, 0 ’C és 160 ’C közötti hőmérsékleten, adott esetben bázis jelenlétében, vagy adott esetben ismert módon Eschweiler-Clark reduktív metilezésnek vetjük alá formaldehid és hangyasav alkalmazásával, amikor is olyan (lb) általános képletű vegyületet nyerünk, amelynek képletében Y jelentése alkil-amino-, dialkil-amino-, trialkil-ammónium-só, ciano-alkil-amino- vagy alkoxi-alkilamino-csoport; vagy

b) egy alkil-karbonil-halogeniddel vagy egy halogénalkil-karbonil-halogeniddel reagáltatjuk szerves oldószerben -10 és 100 ’C közötti hőmérsékleten, adott esetben savmegkötőszer jelenlétében, amikor is olyan (lb) általános képletű vegyületet nyerünk, amelynek képletében Y jelentése alkil-karbonilamino- vagy halogén-alkil-karbonil-amino-csoport; vagy

c) egy alkil-ortohangyasav-észterrel reagáltatunk katalizátorjelenlétében -20 ’C és 180 ’C közötti hőmérsékleten, adott esetben szerves oldószerben, amikor is olyan (lb) általános képletű vegyületet nyerünk, amelynek képletében Y jelentése alkoxialkilidén-imino-csoport, előnyösen alkoxi-metilidén-imino-csoport.

P₃ Az (I) általános képletű vegyületek körébe tartozó (Ic) általános képletű vegyületek - a képletben X, Z, R₂, R₃, R₄ és R₅ jelentése az (I) általános képletnél megadottakkal azonos, és Y jelentése hidrogén- vagy halogénatom, alkil-szulfenil-, alkil-szulfinil-, alkilszulfonil-csoport - előállítására egy (la) általános képletű vegyületet - a képletben X, Z, R₂, R₃, R₄ és R₅ jelentése a fenti a) dezaminálunk ismert módon, így például alkil-nitrittel vagy adott esetben nitrózus savval, inért oldószerben, -20 és 180 ’C közötti hőmérsékleten, amikor is a megfelelő diazónium-sót nyerjük, majd ezt ismert módon a megfelelő közeg alkalmazásával -20 és 180 ’C közötti hőmérsékleten (Ic) általános képletű vegyületté alakítjuk, amelynek képletében Y_sub jelentése hidrogén- vagy halogénatom, cianovagy alkil-szulfenil-csoport, majd az olyan vegyületet, amelyben Y_sub jelentése alkil-szulfenil-csoport, adott esetben oxidáljuk a Ρμ eljárásnál leírt módon, amikor is olyan (Ic) általános képletű vegyületet nyerünk, amelynek képletében Y_sub jelentése alkil-szulfinil- vagy alkil-szulfonil-csoport; vagy

P₄ Az (I) általános (I) általános képletű vegyületek körébe tartozó (Id) általános képletű vegyületek - a képletben Y, Z, n, R_b R₂, R₃, R₄ és R₅ jelentése az (I) általános képletnél megadottakkal azonos, X jelentése S(O)_nR[ és Rj jelentése alkil-szulfenil-, halogén-alkilszulfenil-, alkil-szulfinil-, halogén-alkol-szulfinil-, alkil-szulfonil- vagy halogén-alkil-szulfonil-csoport előállítására egy (V) általános képletű vegyületet - a

HU 208 534 Β képletben Y, Z, R₂, R₃, R₄ és R₅ jelentése a fenti és Y és Z jelentése adott esetben védve van - és amely vegyületet a P, eljárás szerint (IV) képletű vegyületből nyerünk, majd az Y és Z szubsztituensek bevitele érdekében a Pjb, P₂a-d és P₃a-b eljárások szerint járunk el,

a) bróm és egy fém-tiocianát keverékével reagáltatjuk, majd a kapott (25) képletű vegyületet, amelynek képletében X jelentése tiociano-csoport, egy alkilezőszerrel reagáltatjuk, adott esetben bázis jelenlétében, a kapott (Id) általános képletű vegyületek körébe tartozó (26) képletű vegyületet - a képletben X jelentése alkil-szulfenil- vagy halogénalkil-szulfenil-csoport - vagy adott esetben a (25) képletű vegyületet, amelynek képletében X jelentése tiociano-csoport, a (22) képletű diszulfid-vegyületté oxidáljuk, ezt a vegyületet ezután perhalogénalkánnal reagáltatjuk adott esetben redukálószer jelenlétében, amikor is az (Id) általános képletű vegyületek körébe tartozó (24) képletű vegyületet nyerjük - a képletben X jelentése halogén-alkilszulfenil-csoport, előnyösen perhalogén-alkil-szulfenil-csoport -, majd a kapott (24) vagy (26) képletű vegyületeket, amelyek képletében X jelentése alkil-szulfenil- vagy halogén-alkil-szulfenil-csoport, adott esetben ismert módon oxidálással az (Id) általános képletű vegyületek körébe tartozó (24a) vagy (26a) képletű vegyületekké oxidálunk, amely képletekben X jelentése alki 1-szulfini 1-, halogén-alkil-szulfinil-, alkil-szulfonil- vagy halogén-alkilszulfonil-csoport; vagy

b) klórszulfonsavval vagy diklór-szulfonsavval reagáltatjuk, majd a kapott (21) képletű vegyületetet a képletben X jelentése klór-szulfonil-csoport - egy redukálószerrel, így például trifenil-foszfinnal reagáltatjuk a P₄a eljárásnál leírtak szerint, majd a kapott (22) képletű diszulfid vegyületet a P₄a eljárásnál leírtak szerint (24) képletű vegyületté alakítjuk, amely képletben X jelentése halogén-alkilszulfenil-csoport, előnyösen perhalogén-alkil-szulfenil-csoport, vagy adott esetben a (24) képletű szulfenil vegyületet oxidáljuk, amikor is olyan (Id) általános képletű vegyületek körébe eső (24a) képletű vegyületet nyerünk, amelynek képletében X jelentése halogén-alkil-szulfinil-csoport, előnyösen perhalogén-alkil-szulfinil-csoport, vagy halogén-alkil-szulfonil-, előnyösen perhalogén-alkil-szulfonil-csoport.

A fentiek szerint előállított (I) általános képletű vegyületeket ismert módon savaddíciós sókká alakíthatjuk.

P₅ A (4) képletű észter vegyületeket - a képletben R2, R31 R4 és R₅ jelentése azonos az (I) általános képletnél megadottakkal és R jelentése 1-4 szénatomos alkilcsoport - úgy állítjuk elő, hogy egy (1) képletű enolát-sót savval semlegesítünk, a kapott (2) képletű 2-oxo-3-ciano-propionát-származékot egy (3) képletű 2-piridil-hidrazin-származékkal reagáltattunk.

P₆ A (9) képletű karboxamid-vegyületeket - a képletben R₂, R₃, R₄ és R₅ jelentése azonos az (I) általános képletnél megadottakkal - úgy állítjuk elő, hogy egy (4) képletű észter vegyületet ammóniával amidálunk.

P₇ A (10) képletű nitril-vegyületeket - a képletben R₂, R₃, R₄ és R₅ jelentése azonos az (I) általános képletnél megadottakkal - úgy állítjuk elő, hogy a (9) képletű, P₆ eljárás szerint előállított karboxamid-vegyületeket dehidratálószerrel dehidratáljuk.

P₈ Az (I) általános képletű vegyületeket - a képletben X, Y, Z, R₂, R₃, R₄ és R₅ jelentése az (I) általános képletnél megadottakkal azonos - úgy állítjuk elő, hogy egy (4) képletű vegyületet az előzőekben ismertetett P,-P₄ előállítási eljárások szerint reagáltatunk az X, Y és Z szubsztituensek bevitelére.

P₉ Az (I) általános képletű vegyületeket, amelyek képletében X, Y, Z, R₂, R₃, R₄ és R₅ jelentése azonos az (I) általános képletű vegyületnél megadottakkal, úgy állítjuk elő, hogy valamely, (4), (5), (6), (9), (10), (11), (12), (14), (19), (21), (22), (25) vagy (V) általános képletű kiindulási vegyületet a P,-P₈ eljárások valamelyike szerint reagáltatunk.

A következő 1. táblázatban összefoglalunk néhány találmány szerinti (I) vagy (Ha) vagy (Ilb) általános képletű vegyületek körébe eső előnyös vegyületet, amelyeket az előzőekben ismertetett eljárásokkal a megfelelően megválasztott kiindulási anyagokból kiindulva állíthatunk elő.

1. táblázat (I) általános képletnek megfelelő piridil-pirazol-származékok Szubsztituensek jelentése

Na	Z	X	Y	r2	R3	r4	r5
1	CN	Cl	nh2	Cl	H	cf3	H
2	CN	Cl	CN	Cl	H	cf3	H
3	CN	no2	nh2	Cl	H	cf3	H
4	Cl	Cl	nh2	Cl	H	cf3	H
47	CN	SO2CF3	Br	Cl	H	cf3	H
48	CN	scf3	sch3	Cl	H	cf3	H
49	CN	socf3	sch3	Cl	H	CF3	H
50	CN	so2cf3	sc2h5	Cl	H	cf3	H

HU 208 534 B

Na	z	X	Y	r2	r3	r4	Rs
51	CN	SO2CF3	SO2CH3	Cl	H	cf3	H
55	CN	scf3	NHCH3	Cl	H	cf3	H
56	CN	so2cf3	NHCH3	Cl	H	cf3	H
57	CN	socf3	NHCH3	Cl	H	cf3	H
58	CN	scf3	N(C2H5)2	Cl	H	cf3	H
59	CN	socf3	N(CH3)2	Cl	H	cf3	H
60	CN	SO2CF3	N(CH3)2	Cl	H	CF3	H
65	CN	scf3	nhch2oc2h5	Cl	H	CF3	H
69	CN	SCFj	N-CHOCH3	Cl	H	cf3	H
70	CN	SCC1F2	Br	Cl	H	cf3	H
71	CN	SOCC1F2	Br	Cl	H	cf3	H
72	CN	SO2CC1F2	Br	Cl	H	cf3	H
73	CN	sccif2	SCH3	Cl	H	cf3	H
74	CN	soccif2	SCHj	Cl	H	cf3	H
75	CN	so2ccif2	sch3	Cl	H	cf3	H
76	CN	sccif2	SOCH3	Cl	H	cf3	H
77	CN	sccif2	so2ch3	Cl	H	cf3	H
78	CN	SCC1F2	nhc2h5	Cl	H	cf3	H
79	CN	SCC1F2	N(CH3)2	Cl	H	cf3	H
80	CN	soccif2	N(CH3)2	Cl	H	cf3	H
81	CN	so2ccif2	N(CH3)2	Cl	H	cf3	H
94	CN	sccif2	n=choch3	Cl	H	cf3	H
95	CN	soccif2	n=choch3	Cl	H	cf3	H
96	CN	so2ccif2	n=choch3	Cl	H	cf3	H
97	CN	socci2f	nh2	Cl	H	CF3	H
98	CN	scci2f	H	Cl	H	cf3	H
99	CN	socci2f	H	Cl	H	cf3	H
100	CN	so2cci2f	H	Cl	H	cf3	H
101	CN	scci2f	Br	Cl	H	cf3	H
102	CN	socci2f	Br	Cl	H	cf3	H
103	CN	so2cci2f	Br	Cl	H	CF3	H
104	CN	scci2f	sch3	Cl	H	cf3	H
105	CN	socci2f	sch3	Cl	H	CF3	H
106	CN	so2cci2f	sch3	Cl	H	cf3	H
107	CN	scci2f	SOCH3	Cl	H	cf3	H
108	CN	scci2f	SO2CH3	Cl	H	cf3	H
109	CN	scci2f	nhch3	Cl	H	cf3	H
110	CN	scci2f	N(C2H5)2	Cl	H	cf3	H
120	CN	scci2f	n=choc2h5	Cl	H	cf3	H
121	CN	SOCH3	Η	Cl	H	cf3	H
122	CN	SO2CH3	H	Cl	H	cf3	H
123	CN	SOCH3	Br	Cl	H	cf3	H
124	CN	SO2CH3	Br	Cl	H	cf3	H
125	CN	sch3	sch3	Cl	H	cf3	H
126	CN	SOCH3	SOCH3	Cl	H	cf3	H

HU 208 534 Β

Na	Z	X	Y	r2	r3	r4	r5
127	CN	SO2CH3	SO2CH3	Cl	H	cf3	H
128	CN	sch3	N(CH3)2	Cl	H	cf3	H
133	CN	soch3	n=choc2h5	Cl	H	cf3	H
134	CN	schf2	nh2	Cl	H	cf3	H
135	CN	so2chf2	nh2	Cl	H	cf3	H
136	CN	schf2	H	Cl	H	cf3	H
137	CN	sochf2	H	Cl	H	cf3	H
138	CN	so2chf2	H	Cl	H	cf3	H
139	CN	schf2	Br	Cl	H	cf3	H
140	CN	schf2	sch3	Cl	H	cf3	H
141	CN	sochf2	sch3	Cl	H	CF3	H
142	CN	schf2	soch3	Cl	H	cf3	H
146	CN	schf2	n=choc2h5	Cl	H	cf3	H
147	CN	sch2f	nh2	Cl	H	cf3	H
148	CN	soch2f	nh2	Cl	H	cf3	H
149	CN	so2ch2f	nh2	Cl	H	cf3	H
150	CN	sch2f	H	Cl	H	cf3	H
151	CN	soch2f	Br	Cl	H	cf3	H
152	CN	so2ch2f	N(CH3)2	Cl	H	cf3	H
153	CN	sch2f	sch3	Cl	H	cf3	H
154	CN	soch2f	so2ch3	Cl	H	cf3	H
157	CN	socf3	nh2	Cl	H	Cl	H
158	CN	so2cf3	nh2	Cl	H	Cl	H
159	CN	sccif2	nh2	Cl	H	Cl	H
160	CN	soccif2	nh2	Cl	H	Cl	H
161	CN	so2ccif2	nh2	Cl	H	Cl	H
162	CN	scci2f	nh2	Cl	H	Cl	H
163	CN	socci2f	nh2	Cl	H	Cl	H
164	CN	so2cci2f	nh2	Cl	H	Cl	H
165	CN	soch3	nh2	Cl	H	Cl	H
166	CN	so2ch3	nh2	Cl	H	Cl	H
167	CN	schf2	nh2	Cl	H	Cl	H
168	CN	sch2f	nh2	Cl	H	Cl	H
169	CN	Cl	nh2	Cl	H	Cl	H
170	CN	no2	nh2	Cl	H	Cl	H
171	CN	scf3	CN	Cl	H	cf3	H
172	CN	scf3	sch3	Cl	H	Cl	H
174	CN	scf3	nh2	cf3	H	cf3	H
175	CN	socci2f	nh2	cf3	H	cf3	H
176	CN	so2cf2ci	Br	cf3	H	cf3	H
177	CN	socf3	nh2	H	H	no2	H
178	CN	scf3	nh2	Cl	H	no2	H
179	CN	so2cf3	nh2	Cl	H	CN	H
180	CN	soccif2	nh2	Cl	H	ch3	H
181	CN	so2ccif2	nh2	H	H	ocf3	H

HU 208 534 Β

Na	Z	X	Y	r2	r3	r4	r5
182	CN	SCC12F	nh2	F	H	F	H
183	CN	socci2f	nh2	Cl	H	och3	H
184	CN	so2cci2f	nh2	H	H	H	F
185	CN	scf3	nh2	H	H	CN	H
186	CN	scf3	nh2	H	H	H	Cl

A következő 1-27. és 28-33. példákkal néhány 10 további különösen előnyös (I) és (II) általános képletnek megfelelő találmány szerinti vegyületet mutatunk be. Az alkalmazott előállítási eljárások részletei az 1-7. példákból ismerhetők meg. A többi vegyületet hasonló módon, az eljárások megfelelő módosításával állítottuk 15 elő. Ezeket a vegyületeket a 2. táblázatban foglaljuk össze, ahol R₂ jelentése Cl, R₃ és R₅ jelentése H és R_b η, Y és R₄ jelentése a megadott. A megadott olvadáspont értékek több meghatározás átlagértékei, valamint a megállapított olvadáspont intervallumok átlagértékei. 20 Néhány vegyülettel kapcsolatban különböző spektroszkópiai analíziseket (IR, NMR, GC/MS) is végeztünk a kémiai szerkezetűk bizonyítására.

1. példa 25 l-[2-(3-Klór-5-trifluor-metil)-piridil]-3-ciano-4klór-difluor-metil-szulfenil-5-amino-pirazol előállítása (B) reakcióvázlat

a) I-[2-(3-Klór-5-trifluor-metil)-piridil]-3-etoxi-kar- 30 bonil-5-amino-pirazol intermedier előállítása

Egy lombikba bemérünk 250 ml vizet, 250 g jeget és 26,8 g, 164,8 mmól etil-2-oxi-3-ciano-2-propenoátnátriumsót. A kapott szuszpenzió pH-ját hígított vizes kénsavval 2-re beállítjuk, majd 40 g nátrium-kloridot 35 adagolunk hozá, és a kapott oldatot EtOAC-vel extraháljuk. A szerves fázist magnézium-szulfáton szárítjuk, szűrjük és betöményítjük. A kapott nyers acil-észtert azonnal 175 ml etanollal hígítjuk, majd egy gömblombikba adagoljuk, amely 22,5 g (106,3 mmól) 2-hidr- 40 azino-3-klór-5-trifluor-metil-piridint tartalmaz. A reakciókeveréket visszafolyatás közben 2 órán át melegítjük, majd 9,8 g (116 mmól) nátrium-hidrogén-karbonátot adagolunk hozzá, és a visszafolyatást 2 órán át még folytatjuk. Ezután a reakciókeveréket lehűtjük, 600 ml 45 éterrel hígítjuk és celiten szűrjük. A szűrletet vízzel, majd 10 t%-os vizes sósavval, majd ismételten vízzel mossuk, a szerves fázist magnézium-szulfáton szárítjuk, szűrjük és betöményítjük. A visszamaradó szilárd anyagot etanolból átkristályosítjuk, kétszer petrol- 50 éterrel átmossuk, amikor is 25,63 g (72%) kívánt sötétbarna színű szilárd anyagot nyerünk. Olvadáspont. 157,5 ’C.

‘H-NMR (CDClj): δ = 1,35 (t, 3H, J - 7 Hz), 4,38 (q,

2H, J = 7 Hz, 4,62 (széles s, 2H), 6,12 (s, 1H), 8,19 55 (s, 1H), és 8,68 (s, 1H).

b) l-[2-(3-Klór-5-trifluor-metil)-piridil]-3-etoxi-karbonil-4-klór-difluor-metíl-szulfenil)-5-amino-pirazol intermedier előállítása

Egy hűtővel ellátott gömblombikba nitrogén- 60 atmoszférában bemérünk 10 g, 29,9 mmól 30 ml ecetsavban oldott előző la példa szerint előállított pirazolvegyületet, majd hozzáadagolunk 3,3 ml, 32,9 mmól klór-difluor-metil-szulfenil-kloridot. A reakciókeveréket egy éjszakán át szobahőmérsékleten keverjük, majd TLC analízissel kimutatjuk, hogy kiindulási anyag már nincs jelen. A keveréket ezután 200 1 CH₂Cl₂-vel hígítjuk, 2x100-100 ml vízzel, majd 2x50-50 ml vizes nátrium-hidrogén-karbonáttal, végül telített vizes nátriumkloriddal mossuk. A szerves fázist magnézium-szulfáton szárítjuk, szűrjük és betöményítjük, amikor is 13 g, 97% kívánt terméket nyerünk. Olvadáspont: 142,5 °C. Ή-NMR (CDC1₃): δ = 1,39 (t, 3H, J = 7 Hz), 4,42 (q,

2H, J = 7 Hz), 5,4 (széles s, 2H), 8,2 (s, 1H) és 8,72 (s, 1H).

c) l-[2-(3-Klór-5-trifluor-metil)-piridil]-3-ciano-4klór-difluor-metíl-szulfenil-S-amino-pirazol előállítása

Az irodalomban leírt módon friss dimetil-alumínium-amid oldatot készítünk [Tetrahedron Letters, 1979, 4907]. 12,1 g, 26,8 mmól lb szerinti terméket feloldunk 200 ml CH₂Cl₂-ben egy hűtővel ellátott gömblombikban nitrogénatmoszférában, majd hozzáadagolunk 45 ml, 1,2 mólos metilén-kloriddal készült dimetil-alumínium-amid oldatot, és a keveréket szobahőmérsékleten 1,5 órán át keverjük, majd egy éjszakán át visszafolyatás közben melegítjük. A reakciókeveréket ezután lehűtjük egy nagy edénybe való öntéssel, és 300 ml jeges vizet adagolunk hozzá óvatosan. Ezután 10 t%-os vizes sósavat adunk addig, amíg a vizes réteg savassá válik, majd a réteget elválasztjuk, és a vizes réteget CHCl₃-mal (200 ml), majd EtOAC-vel (100 ml) extraháljuk. A szerves fázisokat egyesítjük vízzel, majd telített vizes nátrium-kloriddal mossuk, magnézium-szulfáton szárítjuk, szűrjük és betöményítjük, amikor is 10,79 g barnás színű szilárd anyagot nyerünk.

A kapott barnás szilárd anyagot egy gömblombikba helyezzük, és hozzáadagolunk 60 ml POCl₃-at. A keveréket visszafolyatás közben 5 órán át melegítjük, majd szobahőmérsékleten egy éjszakán át keverjük. A POCl₃-at ezután vákuumban ledesztilláljuk, a visszamaradó anyaghoz 300 ml vizet és 200 ml EtOAC-t adagolunk. A rétegeket elválasztjuk, a vizes réteget EtOAC-vel extraháljuk, a szerves fázisokat egyesítjük, telített nátrium-hidrogén-karbonáttal mossuk és magnézium-szulfáton szárítjuk, amikor is 7,48 g nyersterméket nyerünk. A vizes fázis pH-ját 10%-os vizes nátrium-hidroxiddal 8-ra beállítjuk, EtOAC-vel extraháljuk, amikor is további 3,14 g nyersterméket nyerünk.

HU 208 534 B

A terméket flash-kromatográfiával szilikagélen tisztítjuk (20 tf% CH₂Cl₂/bexán) - 75 tf% CH₂Cl₂/hexán - amikor a tiszta terméket nyerjük 25%-os kihozatallal. Olvadáspont: 122 °C.

Ή-NMR (CDClj): 8 = 5,76 (széles s, 2H), 8,26 (s,

IH), és 8,73 (s, IH).

2. példa ] -[2-(3-Klór-5-trifluor-metil)-piridil]-3-ciano-4klór-difluor-metil-szulfiml-5-amino-pirazol előállítása

Egy visszafolyató hűtővel ellátott gömblombikba nitrogén-atmoszérában bemérünk 0,5 g, 1,24 mmól l-[2-(3-klór-5-trifluor-metil)-piridil]-3-ciano-4-klórdifluor-metil-szulfenil-5-amino-pirazolt, hozzáadunk 10 ml TFA-t és 120 μΐ 30 t%-os H₂O₂-t, majd a kapott keveréket szobahőmérsékleten 6 napon át keverjük. A keveréket ezután 25 g jégre öntjük, EtOAC-vel extraháljuk, a szerves fázist 10 t%-os vizes Na₂S₂O₃mal (lx), majd négyszer vizes NaHC0₃-mal, majd vízzel mossuk, magnézium-szulfáton szárítjuk és betöményítjük. A nyers szulfoxidot flash-kromatográfiával szilikagélen tisztítjuk (75 tf% CH₂Cl₂/hexán), amikor is 0,43 g (83%) kívánt terméket nyerünk fehér, kristályos szilárd anyag formájában. Olvadáspont: 155,5 °C.

Ή-NMR (CDC1₃): 5 = 7,00 (széles s, 2H), 8,33 (s,

IH), és 8,76 (s, IH).

3. példa

-[2-(3-Klór-5-trifluor-metil)-piridil]-3-ciano-4klór-dlfluor-metll-szulfonil-S-amlno-pirazol előállítása

Egy visszafolyató hűtővel ellátott gömblombikba nitrogén-atmoszférában bemérünk 0,5 g 1,24 mmól 25 ml CHCl₃-ban oldott l-[2-(3-klór-5-trifluor-metil)-piridil]-3-ciano-4-kIór-difluor-metil-szulfenil-5amino-pirazolt, majd hozzáadunk 0,75 g 3 ekvivalens 80-85% tisztaságú m-klór-peroxi-benzoesavat egy adagban, és a keveréket visszafolyatás közben egy éjszakán át melegítjük. Ezután hozzáadunk 50 ml CHCl₃-at, majd 2x25-25 ml 10%-os vizes nátriumhidroxiddal, majd 25 ml vízzel mossuk, magnéziumszulfáton szárítjuk, szűrjük és betöményítjük. A nyers szulfon vegyületet CH₂C1₂ : hexán =1:9 térfogatarányú elegyéből átkristályosítjuk, amikor is 0,35 g, 65% fehér szilárd anyagot nyerünk. Olvadáspont: 154,5 ’C.

Ή-NMR (CDC1₃): δ = 6,58 (széles s, 2H), 8,32 (s, IH) és 8,74 (s, IH).

4. példa l-[2-(3-Klór-5-trifluor-metil)-piridil]-3-ciano-4klór-difluor-metil-szulfenil-pirazol előállítása Egy visszafolyató hűtővel ellátott gömblombikba nitrogén-atmoszférában bemérünk 1,32 g, 3,27 mmól 1c példa szerinti amino-pirazolt, 1,9 ml, 16,3 mmól terc-butil-nitritet és 60 ml tetrahidrofuránt. A keveréket szobahőmérsékleten 4 órán át keverjük, majd az oldószert vákuumban eltávolítjuk, és a visszamaradó olajos anyagot szilikagélen flash-kromatográfiával tisztítjuk (75 tf% CH₂Cl₂/hexán), amikor is 1,02 g, 80% olajos anyagot nyerünk. Ezt az anyagot petrol-éterből átkristályosítjuk, amikor is halványsárga szilárd anyagot nyerünk, olvadáspont: 53 °C.

'H-NMR (CDC1₃): 8 = 8,26 (s, IH) 8,63 (s, IH) és

8,73 (s, IH). ’

5. példa

J-[2-(3-Klór-5-trifluor-metil)-piridil]-3-ciano-4-dÍklór-fluor-metil-szulfenil-5-amino-pirazol C) reakcióvázlat)

a) l-[2-(3-Klór-5-trifluor-metil)-piridil]-3-amino-karbonil-5-amino-pirazol intermedier előállítása

Egy visszafolyató hűtővel ellátott gömblombikba nitrogénatmoszférában bemérünk 25 g, 74,7 mmól 1[2-(3-klór-5-trifluor-metil)-piridil]-3-etoxi-karbonil-5amino-pirazolt, 100 ml vizes NH₄OH-t, 300 ml MeOH-t és 1 ml H₂O-t. A keveréket szobahőmérsékleten 3 napon át keverjük, majd jeget adunk hozzá, és a vizes oldatot óvatosan pH = 1-2 értéke 10 t%-os sósavval megsavanyítjuk. A vizes fázist háromszor CH₂Cl₂-vel, majd egyszer EtOAC-vel extraháljuk, a szerves fázisokat magnézium-szulfáton szárítjuk, szűrjük és betöményítjük, amikor is 20,4 g 90% barnás szilárd anyagot nyerünk, amelyet közvetlenül használunk a következő reakciólépésben.

Ή-NMR (CDCl₃/DMSO-d₆): δ = 5,3 (széles s, 2H),

6,02 (s, IH), 6,48 (széles s, IH), 6,75 (széles s, IH),

8,13 (m, IH) és 8,62 (m, IH).

b) l-[2-(3-Klór-5-trlfluor-metil)-piridil]-3-ciano-5amlno-pirazol intermedier előállítása

13,4 g, 43,8 mmól 5a példa szerint előállított amidot egy adagolótölcsérrel, hőmérővel és nitrogéngáz bevezető csővel ellátott gömblombikba adagoljuk, majd hozzáadunk 75 ml tetrahidrofuránt, 11 ml, 135,8 mmól piridint, és az oldatot jégfürdővel lehűtjük. Ezután 13 ml, 91,98 mmól trifluor-ecetsavanhidridet adunk lassan hozzá az adagolótölcséren keresztül, miközben a hőmérsékletet 10 ’C alatt tartjuk. Az oldatot ezután hagyjuk lassan melegedni, és egy éjszakán át keverjük. Ezután 150 ml CHCl₃-at adunk hozzá 2x50-50 ml vízzel, majd 50 ml 10 t%os sósavval mossuk, a szerves fázist magnéziumszulfáton szárítjuk, szűrjük és betöményítjük, amikor is 17,03 g sötét színű olajat nyerünk, amelyet egy lombikba adagolunk, hozzáadunk 300 ml metanolt és 100 ml vizes ammónium-hidroxidot és 8 órán át visszafolyatás közben melegítjük. Az oldószert ezután elpárologtatjuk, a maradékot EtOAC-ben oldjuk, vízzel, majd telített nátrium-kloriddal mossuk, magnézium-szulfáton szárítjuk és betöményítjük. A nyersterméket hideg CHCl₂-vel átmossuk, szűrjük, amikor is 4,3 g fehéres színű szilárd anyagot nyerünk. A szűrletet betöményítve és hideg CH₂Cl₂-vel átmosva további 1,7 g (összesen 48%) nyersterméket nyerünk.

‘H-NMR (CDCl₃/DMSO-d₆): δ = 5,8 (széles s, 2H),

5,9 (s, IH), 8,34 (m, IH), és 8,73 (m, IH).

HU 208 534 Β

c) l-[2-(3-Klór-5-trifluor-metil)-piridil]-3-ciano-4-diklór-fluor-metil-szulfenll-5-arnino-pirazol előállítása

Egy visszafolyató hűtővel felszerelt gömblombikba nitrogénatmoszférában bemérünk 3,58 g, 12,5 mmól 5b példa szerint előállított amino-nitrilt, és 30 ml ecetsavat, majd injekciós tű segítségével hozzáadagolunk 1,44 ml, 13,7 mmól diklór-fluor-metil-szulfenil-kloridot, és a kapott keveréket visszafolyatás közben 2 órán át, majd szobahőmérsékleten egy éjszakán át keverjük. Ezután metilén-kloridot adagolunk hozzá, és a szerves fázist vízzel, majd kétszer telített vizes nátrium-hidrogén-karbonáttal, majd ismételten vízzel mossuk, a szerves fázist magnézium-szulfáton szárítjuk, szűrjük, és betöményítjük. A kapott nyersterméket flash-kromatográfiával szilikagélen tisztítjuk (8/1 tf% = hexán/ EtOAC), amikor is 3,19 g, 61% kívánt terméket nyerünk. Olvadáspont: 133 °C.

'H-NMR (CDC1₃): δ = 5,76 (széles s, 2H), 8,22 (d, IH,

J = 2 Hz), és 8,66 (d, lH,J = 2Hz).

6. példa l-[2-(3-Klór-5-trifluor-metil)-piridil-3-ciano-4-diklór-fluor-metil-szulfeml-5-(etoxi-metil)-ammo-pirazol előállítása

Hőmérővel és egyszerű desztillációs feltéttel ellátott gömblombikba bemérünk 1 g, 2,4 mmól 5c példa szerint előállított amino-pirazolt és 25 ml trietil-orto-hangyasav észtert, és a forrásponton egy éjszakán át melegítjük. Ezután a trietil-orto-hangyasav-észtert vákuumban eltávolítjuk, a visszamaradó anyagot vákuum szárítószekrényben szárítjuk. Az NMR vizsgálat kimutatja a kívánt etoximetilén-imino intermediert. A maradékot 20 ml EtOHban oldjuk egy gömblombikban nitrogénatmoszférában, majd lehűtjük 5 °C-ra jég/só fürdő segítségével. Ezután 24 mg, 0,63 mmól nátrium-bór-hidridet adagolunk, és a keveréket 5 °C hőmérsékleten 3 órán át keverjük, majd a reakciót megállítjuk telített NH₄C1 adagolásával, az oldószert vákuumban eltávolítjuk, a visszamaradó sárga olajat flash-kromatográfiával szilikagélen tisztítjuk (7:1 = hexán/EtOAC), amikor is 570 mg, 55% kívánt terméket nyerünk szürkésfehér szilárd anyag formájában. Olvadáspont: 118,5 °C.

Ή-NMR (CDClj): δ = 1,06 (t, 3H, J = 7 Hz), 3,38 (q,

2H, J = 7 Hz), 4,75 (d, 2H, J = 7 Hz), 6,7 (széles t,

IH, J = 7 Hz), 8,2 (d, IH, J = 2 Hz) és 8,7 (d, IH,

J = 2Hz).

7. példa l-[2-(3-Klór-5-trifluor-metil)-piridil]-3-ciano-4trifluor-metil-szulfeml-5-bróm-pirazol

1,0 g, 2,58 mmól l-[2-(3-klór-5-trifluor-metil)-piridil]-3-ciano-4-trifluor-metil-szulfenil-5-amino-pirazolt feloldunk 25 ml bromoformban és hozzáadunk 1,5 ml, 12,9 mmól terc-butil-nitritet, és a kapott keveréket szobahőmérsékleten egy éjszakán át keverjük. Ezután a bromoformot vákuumban eltávolítjuk, a visszamaradó anyagot szilikagélen flash-kromatográfiával tisztítjuk (50 tf% CH₂Cl₂/hexán), amikor is 1,06 g (91%) kívánt terméket nyerünk. Olvadáspont: 54,5 °C.

Ή-NMR (CDC1₃): δ = 8,31 m, IH) és 8,90 (m, IH).

A fenti 1-7. példák szerint eljárva állítjuk elő a következő 2. és 2a táblázatokban összefoglalt 8-27. és 28-33. számú vegyületeket.

A 19., 26., 27., 29., 31. és 32. számú vegyületek előállítását a táblázatok után részletesen ismertetjük.

2. táblázat (II) általános képletnek megfelelő 1-piridil-pirazol-vegyületek, a képletben R₂ jelentése Cl

Példa száma	Szubsztituensek	Op. (’C)
Rt	n	Y	r4
8	cf3	0	NH2	cf3	110
9	cf3	1	nh2	cf3	141
10	cf3	2	nh2	cf3	161,5
11	cf3	0	H	cf3	51,5
12	cf3	1	H	cf3	101,5
13	CF3	2	H	cf3	82,5
14	chf2	1	NH2	cf3	181,5
15	cf3	1	Br	cf3	115,5
16	cf2ci	1	H	CF3	53,5
17	cf2ci	2	H	cf3	85,5
18	cci2f	2	nh2	cf3	140,5
19	ch3	0	nhcocf3	cf3	139
20	ch3	0	nh2	cf3	132
21	ch3	1	nh2	cf3	169
22	ch3	2	nh2	cf3	187,5
23	ch3	0	H	cf3	85
24	ch3	0	Br	cf3	62,5
25	ch3	0	nh2	Cl	169
26	cf3	0	nh2	Cl	olaj
27	cf3	2	sch3	cf3	110,5

2a táblázat (I) általános képletű megfelelő 1-piridil-pirazol-vegyületek, képletben R₂ jelentése Cl, R₄ jelentése CF₃ és R₃ és R₅ jelentése hidrogénatom

Példa száma	Szubsztituensek
Z	X	Y	Op. (’C)
28	CN	SO2CF3	SOCH3	179
29	CN	no2	nh2	158
30	CN	scf3	N(CH3)2	olaj
31	CN	scf3	nhch3	111,5
32	CN	so2cf3	N(CH3)2	119,5
33	CN	schf2	nh2	96

HU 208 534 Β

19. példa l-[3-Cl-5-CF_rpirid-2-il]-3-CN-4-SCH_r5NHCOCFy-pirazol

100 ml-es lombikba bemérünk 7,27 g l-[3Cl-pirid]3-amido-4-SCH₃-5-NH₂-pirazolt 30 ml dioxánban oldva és 3,25 g piridint, majd ezután cseppenként trifluorecetsavanhidridet adagolunk hozzá, miközben a keverék hőmérsékletét 10 °C hőmérséklet alatt tartjuk jég/só fürdőben. A keveréket ezután 20 ’C hőmérsékleten 1 éjszakán át keverjük, majd vízbe öntjük, etil-acetáttal extraháljuk, majd szárítjuk és betöményítjük. A kapott terméket szilikagélen kromatografáljuk, ily módon 4,8 g (54%) cím szerinti vegyületet nyerünk szilárd anyag formájában, op.: 138-140 ’C.

26. példa l-[3-Cl-5-CF₃-pirid-2-ilJ-3-CN-4-SCH₃-5-NH₂pirazol

A cím szerinti vegyületet az 5. példában leírtak szerint állítjuk elő, de kiindulási anyagként l-[2-(3,5diklór)-piridil]-3-etoxi-karbonil-5-amino-pirazolt alkalmazunk, amelyet az la példában leírtak szerint állítunk elő 2-hidrazino-3-klór-5-klór-piridinből kiindulva. A szulfenilezést trifluor-metil-szulfenil-kloriddal végezzük.

27. példa

-[3-Cl-5-CF₃-pirid-2-il]-3-CN-4-SO₂CF₃-5SCHy-plrazol

1,87 g 10. példa szerinti pirazolt feloldunk 65 ml CHCl₃-ban nitrogéngáz atmoszférában, majd hozzáadagolunk 67,6 ml dimetil-diszulfidot és a keveréket jégfurdőn lehűtjük. Ezután 0,8 ml terc-butil-nitritet adagolunk és a keveréket 20 °C-on 5 napon át keverjük, majd 7 órán át visszafolyatás közben melegítjük, ezután lehűtjük és betöményítjük. A nyers terméket szilikagélen kromatografáljuk, ily módon 0,9 g (45%) cím szerinti vegyületet nyerünk fehér, szilárd anyag formájában, op.: 110-111 ’C.

29. példa l-[3-Cl-5-CF₃-pirid-2-il]-3-CN-4-nitro-5-aminopirazol ml-es lombikba bemérünk 1 g l-[3-Cl-5-CF₃-pirid-2-il]-3-CN-5-amino-pirazolt 0,1 ml szulfolánban oldva, majd hozzáadagolunk 5 perc leforgása alatt nitrogéngáz atmoszférában 6 ml szulfolánban szuszpendált NO₂BF₄-et. A reakciókeveréket 1 éjszakán át keverjük, majd vízzel hígítjuk, kétszer éterrel extraháljuk a szerves fázisokat egyesítjük, majd nátrium-hidrogénkarbonáttal telített, majd nátrium-kloriddal telített vízzel mossuk, szárítjuk, szűrjük és betöményítjük. A kapott olajos anyagot szilikagélen kromatografáljuk, ily módon 0,3 g (26%) cím szerinti vegyületet nyerünk, op.: kb. 158 ’C.

31. példa l-[3-Cl-5-CF₃-pirid-2-il]-3-CN-SCF₃-5-NHCH₃pirazol ml-es lombikba nitrogénatmoszférában bemérünk 0,15 g nátrium-hidridet 60%-os olajos szuszpenzió formájában és 10 ml THF-et. Ezután 10 ml THFben oldott 1 g 8. példa szerinti pirazolt adagolunk cseppenként, majd keverés közben 0,2 ml CH₃I-t adagolunk és a kapott keveréket 1 éjszakán át keverjük. Ezután vizet adunk hozzá, CF₂Cl₂-vel extraháljuk, a szerves fázist vízzel és sóoldattal mossuk, és magnézium-szulfáton szárítjuk, majd szűrjük és betöményítjük. A nyers terméket kromatográfiával tisztítjuk, ily módon nyerjük a cím szerinti vegyületet 14%-os kihozatallal fehér, szilárd anyag formájában, op.: 111— 112’C.

32. példa ]-[3-Cl-5-CF₃-pirid-2-il]-3-CN-4-SCF₃-5N(CH₃)₂-pirazol ml-es lombikba bemérünk 0,15 g nátrium-hidridet 60%-os olajos szuszpenzió formájában és 10 ml THF-et. Ezután hozzáadagolunk 10 ml THF-ben oldott 10. példa szerinti vegyületet, a keveréket 30 percen át keverjük, majd 0,5 ml Me₂SO₄-et adagolunk hozzá. A kapott keveréket 3,5 órán át keverjük, majd vizet adunk hozzá, etil-acetáttal extraháljuk, a szerves fázisokat egyesítjük, nátrium-hidrogén-karbonáttal, majd nátrium-kloriddal telített vízzel mossuk, szárítjuk és betöményítjük. A nyers terméket kromatográfiával tisztítjuk, szilikagélen, ily módon 0,58 g (55%) kívánt terméket kapunk fehér, szilárd anyag formájában, op.: 119-120 ’C.

Meticid, inszekticid, aficid és nematocid hatás vizsgálata

A következőkben ismertetésre kerülő vizsgálatoknál az előző 1-27. példák szerinti vegyületeket alkalmaztuk a vegyületek peszticid hatásának megállapítására atkák, bizonyos rovarok, beleérve a tetűk, két különböző fajú hernyó, légy, két különböző fajú bogárlárva (levélzetet rágok és gyökeret rágok), valamint nematódák esetében. A vizsgált fajok a következők voltak:

Nemzetség faj	Közönséges név	Rövidítés
Tetranychus urticae	kétfoltos takácsatka	TSM
Aphis nasturtii	vízitorma levéltetű	BA
Spodoptera eridania	gyapotlepke	SAW
Epilachna varivestis	mexikói babzsizsik	MBB
Musca domestica	házi légy	HF
Diabrotica u. howardi	(kukorica gyökérféreg)	SCRW
Meloidogyne incognita	gyökérrontó féreg	SRKN
Aphis gossypii	gyapot levéltetű	CA
Schizaphis graminum	gabona levéltetű	GB
Nephotettix cincticeps	(zöld levélbolha)	GLH
Nilapervata lugens	(barna növ. bolha)	BPH
Heliothis virescens	(gyapottok bagoly)	TBW

HU 208 534 Β

A vizsgálandó vegyületeket a következők szerinti készítmények formájában alkalmaztuk.

Az atkák, levéltetűk, gyapotlepke, mexikói babzsizsik és gyapottok bagoly esetében a vizsgálandó vegyületekből oldatot vagy szuszpenziót készítettünk úgy, hogy 10 mg vizsgálandó vegyületet a következő összetételű oldószerben oldottuk: 160 mg dimetilformamid, 838 mg aceton, 2 mg 3 : 1 tömegarányú Triton X-172 : Triton X-152 (túlnyomórészt anionos és nem-anionos kis habképzésű emulgeátorok, amelyek mindegyike alkil-aril-poliéter-alkoholok és szerves szulfonátok vízmentes keveréke) és 98,99 g víz. Ily módon 100 ppm hatóanyagot tartalmazó készítményt nyerünk.

A házi legyek vizsgálatánál először a fentiek szerinti módon állítottunk elő készítményt, azzal az eltéréssel, hogy csak 16,3 g vizet alkalmaztunk, és így 200 ppm koncentrációjú készítményt nyertünk. Azonos térfogatú 20 t%-os vizes szacharóz oldattal 100 ppm koncentrációjú készítményt nyertünk. Szükség esetén a tökéletes diszperzió biztosítására ultrahangos kezelést alkalmaztunk.

A kukorica gyökérféreg vizsgálatánál a fentiek szerint 200 ppm koncentrációjú oldatot vagy szuszpenziót készítettünk. Az így kapott 200 ppm koncentrációjú készítményből ezután alikvot részt kivéve, vízzel történő hígítással nyertük a kívánt koncentrációjú készítményeket.

A gyökérrontó féreg vizsgálatánál, valamint a gyapotlepke, gyapotlevéltetű és gabona levéltetű szisztémás vizsgálatánál törzsoldatot vagy szuszpenziót készítettünk oly módon, hogy 15 mg vizsgálandó vegyülethez 250 mg dimetil-formamidot, 1250 mg acetont és 3 mg fentiek szerinti emulgeátor keveréket adagoltunk. A kapott keverékhez ezután vizet adagoltunk úgy, hogy összesen 45 ml térfogatot nyerjünk, és így a vizsgálandó vegyület koncentrációja 333 ppm. Szükség esetén a kapott készítményt a teljes diszpergálás érdekében ultrahanggal kezeljük.

A zöld levélbolha és barna növénybolha vizsgálatokhoz 100 ppm hatóanyagot tartalmazó törzsoldatot készítünk úgy, hogy 10 mg vizsgálandó vegyületet 50%-os vizes acetonos oldattal elkeverünk, és ha szükséges, ultrahanggal kezeljük. 50%-os vizes acetonnal való hígítással biztosítottuk a kívánt koncentrációkat.

Vizsgálati eljárás

A fentiek szerint előállított készítményeket vizsgáltuk ezután meghatározott koncentráció értékeknél peszticid aktivitásra a következő módon.

Kétfoltos takácsatka: Törzstenyészetből nyert kifejlett és lárva állapotú kétfoltos takácsatkákkal megfertőzött leveleket 6 cm átmérőjű cserép edényben babnövények primer leveleire helyeztünk. 24 óra alatt a friss növényekre 150-200 atkát helyeztünk. Ezután az edényeket, amelyek mindegyike egy-egy növényt tartalmazott, forgatható asztalra helyeztük, és 100 ml 100 ppm mennyiségű vizsgálandó vegyületet tartalmazó permetlével cseppnedvesre permetezzük 280xl0³ Pa nyomáson üzemelő DeVilbiss permetpisztoly segítségével. Kezeletlen kontrollként 100 ml víz/aceton/DMF-emuIgeátor oldatot alkalmaztunk, amely vizsgálandó vegyületet nem tartalmazott. Kezelt kontrollként a kereskedelmi forgalomban beszerezhető és a vizsgálandó vegyülethez hasonlóan formulázott dicofol vagy hexythiazox hatóanyagot alkalmaztunk. A permetezett növényeket 6 napon át tartottuk, majd meghatároztuk a mortalitás mértékét a mozgó egyedek megszámlálásával.

Kétfoltos takácsatka (ovicid teszt): Törzstenyészetből származó kifejlett kétfoltos takácsatkák petéivel megfertőztünk korábban még nem fertőzött bab növényeket. A nőstény egyedeket hagytuk, hogy petét rakjanak 24 órán át, majd ezután a növények leveleit TEPP (tetraetil-difoszfát) tartalmú oldatba merítettük a mozgó egyedek, és a további peterakás megakadályozására. Ez a kezelés, amelyet megismételtünk, miután a növények megszáradtak, a peték életképességét nem befolyásolta. Ezután az egy-egy növényt tartalmazó cserepeket forgatható asztalra helyeztük, és 100 ppm vizsgálandó vegyületet tartalmazó 100 ml mennyiségű permetlével cseppnedvesre permeteztük 280xl0³Pa nyomással üzemelő DeVilbiss permetpisztoly segítségével. Kezeletlen kontrollként 100 ml víz/aceton/DMF-emulgeáló oldatot alkalmaztunk, kezelt kontrollként a kereskedelmi forgalomban beszerezhető demeton hatóanyagot alkalmaztuk, amelyet a vizsgálandó vegyülethez hasonlóan formuláztunk. A kezelt növényeket ezután 7 napon át tartottuk, majd meghatároztuk a mortalitás mértékét a peték és a kikelt lárvák számának meghatározásával.

Vízitorma levéltetű: Törpe nasturtium növényeket 100-150 kifejlett és lárva állapotú vízitorma levéltetűvel megfertőztük, majd a fertőzött növényeket forgatható asztalon 100 ppm vizsgálandó vegyületet tartalmazó 100 ml permetlével cseppnedvesre permetezzük 280x10³ Pa nyomáson üzemelő DeVilbiss permetpisztoly segítségével. Kezeletlen kontrollként 100 ml víz/aceton/DMF-emulgeátor oldatot alkalmaztunk, míg kezelt kontrollként a vizsgálandó vegyülethez hasonlóan formulázott és hatóanyagként kereskedelmi forgalomban beszerezhető malationt tartalmazó permetlevet alkalmaztunk. A permetezés után az edényeket 1 napig tároltuk, majd ezután megszámláltuk az elpusztult tetvek számát.

Gyapot lepke: Babnövény palántákat forgatható asztalra helyeztünk, és 100 ppm vizsgálandó vegyületet tartalmazó 100 ml permetlével 280xl0³ Pa nyomáson üzemelő DeVilbiss permetpisztoly segítségével bepermeteztük. Kezeletlen kontrollként 100 ml víz/aceton/DMF-emuIgeátor oldatot, kezelt kontrollként pedig hatóanyagként cipermetrint vagy sulprofost tartalmazó készítményt alkalmaztunk. Száradás után a leveleket műanyag csészébe, nedvesített szűrőpapírra helyeztük. Ezután a szűrőpapírra 5, véletlenszerűen kiválasztott második lárvaállapotú gyapotlepke lárvát helyzetünk, majd az edényeket lezárva 5 napon át tároltuk. Ezután meghatároztuk a pusztulás mértékét, elpusztultnak tekintettük azokat a lárvákat, amelyek a teljes hosszukban még piszkálás hatására is mozgásképtelenek voltak.

HU 208 534 Β

Gyapottok bagoly pille: Gyapot palántákat forgatható asztalra helyzetünk, és 100 ppm vizsgálandó vegyületet tartalmazó 100 ml permedével 280xl0³ Pa nyomáson üzemelő DeVilbiss permetpisztoly segítségével bepermeteztük. Kezeletlen kontrollként 100 ml víz/aceton/DMF-emulgeátor oldatot, míg kezelt kontrollként kereskedelmi forgalomban beszerezhető cipermetrint vagy sulprofost tartalmazó, és a vizsgálandó vegyülethez hasonlóan formulázott készítményt alkalmaztunk. Száradás után a leveleket műanyag tálkában nedvesített orvosi gézre és szűrőpapírra helyeztük. Ezután a gézre véletlenszerűen kiválasztott, második lárvaállapotú gyapottok bagoly pille lárvákat helyeztünk, és az edényeket lezárva 5 napon át tároltuk. Ezután meghatároztuk a pusztulás mértékét, elpusztultnak tekintettük azokat a lárvákat, amelyek a teljes hosszukban még piszkálás hatására is mozgásképtelenek voltak.

Zöld levélbolha és barna növénybolha: Rizs palántákat forgatható asztalra helyzetünk és 0,5-10 ppm vizsgálandó vegyületet 60 ml permedében tartalmazó készítménnyel cseppnedvesre permeteztünk. Kezeletlen kontrollként azonos térfogatú (50 : 50) vizet és acetont, kezelt kontrollként pedig kereskedelmi forgalomban beszerezhető chlorpyrifos vagy cipermetrin hatóanyagot tartalmazó, és a vizsgálandó vegyülethez hasonlóan formulázott készítményt alkalmaztunk. Száradás után az edényeket, amelyek mindegyikéhez 20 véletlenszerűen kiválasztott, főleg lárvaállapotú levélbolhát helyeztünk, és az edényeket üvegházban 26 °C hőmérsékleten tartottuk. Az edényeket szellőző szaporító edénnyel lefedtük (dróthálóból álló fedő), és 45 napon át tartottuk őket, majd meghatároztuk a százalékos mortalitás értékét.

Gyapotlepke paradicsomon - szisztémás vizsgálat: Ezt a vizsgálatot a gyökérrontó féreg vizsgálatával együtt végeztük. A nematódákkal kapcsolatos vizsgálatok céljára a talajban termesztett paradicsom növény palántákat (a talajban a kezdeti hatóanyag koncentráció 13,2 ppm vagy 333 ppm oldat koncentráció) alkalmaztuk annak meghatározására, hogy a vegyületek gyökéren keresztüli felvétele, majd az ezt követő szisztémás transzpot a paradicsom levélzethez milyen. A nematóda vizsgálat befejezése után a paradicsom levélzetet levágtuk, műanyag tartályba helyeztük, és megfertőztük második lárvaállapotú gyapotlepke lárvákkal. Öt nap elteltével meghatároztuk a százalékos mortalitás értékét.

Gyapotlepke (cirok és gyapotnövényen), gyapot levéltetű (gyapoton) és gabona levéltetű (cirok növényen) szisztémás vizsgálat: A fenti szisztémás vizsgálatnál leírtak szerinti törzsoldatot készítünk a hatóanyagból, majd hígítjuk úgy, hogy 5 ml oldattal 10 ppm koncentrációt biztosítsunk a talajban (150 ppm koncentrációjú öntöző oldat). Az ily módon elkészített oldattal meglocsoljuk a gyapot és cirok növényeket tartalmazó edényeket, amelyeket előzőleg a gyapot növények esetében a gyapottetűvel két nappal a kezelés előtt, és a gabona levéltetű esetében 1 nappal a kezelés előtt megfertőztünk. Ezután a növényeket 4 napon át tartottuk, majd meghatároztuk a mortalitás értékét a gyapot levéltetű, valamint gabona levéltetű esetében. A gyapot és cirok növények levélzetét levágtuk, külön műanyag tartályba helyzetük, és megfertőztük második lárvaállapotú gyapotlepke lárvával. 5 nap elteltével meghatároztuk a lárvák százalékos mortalitását.

Mexikói babzsizsik: Az ültetett bab palántákat forgó asztalra helyzetük és 100 ppm vizsgálandó vegyületet tartalmazó 100 ml permedével cseppnedvesre permeteztük be 280X10³ Pa nyomáson üzemelő DeVilbiss permetpisztoly segítségével. Kezeletlen kontrollként 100 ml víz/aceton/DMF-emulgeátor oldatot, kezelt kontrollként pedig kereskedelmi forgalomban beszerezhető cypermetrint vagy sulprofost tartalmazó és a vizsgálandó vegyülethez hasonlóan formulázott készítményt alkalmaztunk. Száradás után a leveleket műanyag edénybe helyeztük nedvesített szűrőpapírra, majd erre 5 véletlenszerűen kiválasztott második lárvaállapotú mexikói babzsizsik lárvát helyeztünk, és a csészéket lezárva 5 napon át tartottuk. Ezután meghatároztuk a pusztulás mértékét, elpusztultnak tekintettük azokat a lárvákat, amelyek teljes hosszukban még piszkálás hatására is mozgásképtelenek voltak.

Házi légy: Négy-hat napos kifejlett házi legyet tenyésztettünk a következő irodalmi helyen leírt specifikációk szerint: Chemical Specialties Manufacturing Association (Blue Book, McNair-Dorland Co., N. Y. 1954; pages 243-244,261). Ezután a legyeket immobilizáltuk szén-dioxiddal végzett altatással, majd 25 immobilizált egyedet, hím és nőstény egyedet egyaránt helyeztünk egy standard, tápanyag-szitát tartalmazó ketrecbe, amelynek az alja csomagolópapírral volt lefedve. Egy csészében abszorbeáló gyapot csomóra ezután 10 ml 100 ppm vizsgálandó vegyületet tartalmazó készítményt tettünk. Kezeletlen kontrollként 10 ml víz/aceton/DMF-emulgeátor-szacharóz oldatot, kezelt kontrollként kereskedelmi forgalomban beszerezhető malationt alkalmaztunk. A csalianyagot tartalmazó csészét a tápanyag-szita belsejére helyeztük, mielőtt az elaltatott legyeket bevittük. 24 óra elteltével meghatároztuk azoknak az elpusztult legyeknek a számát, amelyek mozgás jeleit nem mutatták még stimulálás hatására sem.

Kukorica gyökér féreg: Egy edénybe, amely 60 g homokos termőtalajt tartalmazott, bevittünk 1,5 ml vizes oldatot, amely 200 ppm hatóanyagot tartalmazó, és vízzel megfelelő koncentrációra hígított oldat alikvot része, valamint 3,2 ml vizet, és elültettünk az így előkezelt talajban 5 db előcsíráztatott kukorica palántát. Az edényt ezután jól összeráztuk, hogy a vizsgálandó készítmény megfelelő eloszlását biztosítsuk. Ezt követően 20 darab kukorica gyökér féreg petét helyeztünk a talajban kialakított üregbe. Ebbe az üregbe ezután 1 ml vermikulitot és 1,7 ml vizet adagoltunk. Hasonlóképpen jártunk el a kezeletlen kontroll esetében, amelynél azonos mennyiségű víz/aceton-DMF-emulgeátor oldatot alkalmaztunk, valamint a kezelt kontroll esetében is, amelynél kereskedelmi forgalomban beszerezhető hatóanyagból (terbufos, fonofos, phorát, klór-pirofosz, karbofurán, isazophos vagy ethoprop) készített készít17

HU 208 534 Β ményt alkalmaztunk. 7 nap elteltével meghatároztuk az élő lárvák számát az ismert „Bérlésé” tölcséres extrakciós módszerrel.

Gyökérrontó féreg: Gyökérrontó féreg petéivel fertőzött paradicsom növény gyökereit eltávolítottuk, és a rátapadt talajtól rázással és csapvízzel való mosással megtisztítottuk. A nematóda petéket elválasztottuk a gyökér szövettől, és vízzel leöblítettük. A pete szuszpenzió mintákat egy tartóedény fölé elhelyezett finom szitára helyzetük úgy, hogy a szita az edényben lévő vízzel érintkezzen. Az edényből a finom szita segítségével összegyűjtöttük a juvenileket. Egy kónuszos formájú tartóedény alját durva vermikulit szemcsékkel lezártuk, majd beletöltöttünk 200 ml térfogatnyi pasztörizált talajt a tetejétől 1,5 cm magasságig. Ezután a talaj közepén egy lyukat csináltunk, és belepipettáztuk 333 ppm vizsgálandó anyagot tartalmazó készítmény alikvot részét. Kezelt kontrollként kereskedelmi forgalomban beszerezhető fenamifos hatóanyagból hasonló módon készített készítményt alkalmaztunk, kezeletlen kontrollként víz/aceton/DMF-emuIgeálószer oldat alikvot részét alkalmaztuk. Közvetlenül a talaj kezelés után mindegyik edény tetejére 1000 db második állapotú juvenil gyökérrontó féreg lárvát helyeztünk. 3 nap elteltével egyetlen egészséges paradicsom palántát ültettünk a tölcsérben. A fertőzött talajt és a paradicsom palántát tartalmazó tölcséreket ezután 3 héten át üvegházban tartottuk. A vizsgálati idő leteltével a paradicsom növények gyökereit eltávolítottuk, és a károsodás szempontjából értékeltük őket a kezeletlen kontrolihoz viszonyítva a következő pontozás alapján;

- komoly károsodás, azonos a kezeletlen kontroliéval

- enyhe károsodás

- igen enyhe károsodás

- károsodás nincs, azaz kártevők teljes pusztulás.

A fenti adatokat ezután ED₃ vagy ED₅ értékekké alakítottuk át, azaz kiszámítottuk a hatásos dózis mennyiségét, amelyek 3 vagy 5 pontos károsodásnak felelnek meg.

Alkalmazási eredmények:

Az 1-27. példák szerinti vegyületek miticid, inszekticid és nematocid hatására vonatkozó vizsgálatokat a következőkben tárgyaljuk, illetve néhány hatóanyaggal kapcsolatban a 3. táblázatban foglaljuk össze a különböző kártevőkkel szemben mutatott hatásosságokat, valamint a hatásos dózisok értékét. A 3. táblázatban X-szel jelöljük azokat a vegyületeket, amelyek a megadott kártevők esetében 70-100%-os mortalitást eredményeznek. A vegyületek hatásosak gyapottok bagoly pille esetében is, így például az 1., 5., 6., 8. és 9. példák szerinti hatóanyagok 70-100%-os mortalitást eredményeznek 100 ppm hatóanyagot tartalmazó csali készítmények esetén.

Néhány (I) általános képletű vegyület a fentieken túlmenően szisztémás hatású is inszekticid lárvák és levéltetvek esetén gyökéren keresztül történő felvétellel, bizonyos talajkoncentrációk esetén. Az eredmények a következők: 30-100%-os pusztulás gyapotlepke esetén paradicsomon (2., 3., 9., 10., 14., 18. és 22. példák szerinti vegyületek); 30-100%-os hatás gyapotlepke esetén cirok növényen (2., 9., 21. és 32. példák szerinti vegyületek); 30-69%-os hatás gyapotlepke esetén gyapot növényen (2. példa szerinti vegyület); 30-100%-os hatás gyapot levéltetű esetén gyapotnövényen (1., 9., 14. és 21. példák szerinti vegyületek); 30-100%-os hatás gabona levéltetűvel szemben cirok növényen (9., 10., 14., 21., 30., 31., 32. és 33. példák szerinti vegyületek).

Bizonyos (I) általános képletű vegyületek továbbá hatásosak bizonyos gabona kártevők ellen, például ha a vegyületeket 5-10 ppm koncentrációban alkalmazzuk a levélzeten, 90-100%-os hatást érünk el zöld levélbolha ellen a 2. és 10. példa szerinti vegyületekkel, és 90-100%-os hatást barna növénybolhák esetében az 1.,

2., 5., 10. és 18. példák szerinti vegyületekkel.

Nematocid aktivitás mutatható ki továbbá bizonyos (I) általános képletű vegyületek esetében, így például a

22., 23. és 26. példák szerinti vegyületek ED₃ értéke SRKN esetén 4-21 kg/ha.

Az (I) általános képletű vegyületek továbbá csökkentik vagy megakadályozzák bizonyos kártevő fajták táplálkozását, így például a különböző levélkártevők esetében, így például a gyapotlepke és mexikói babzsizsik esetében.

Az (I) általános képletű vegyületek a különböző kártevők ellen igen alacsony dózisban alkalmazhatók, így például levélzeten való alkalmazás esetén a dózis 50-0,5 ppm vagy kevesebb, csali készítmények esetében 50-0,05 ppm vagy kevesebb, és talajban való alkalmazás esetén 1-0,01 ppm vagy kevesebb.

A fentiek, valamint a 3. táblázatban összefoglalt eredmények alapján az (I) általános képletű vegyületeket különböző koncentrációkban alkalmazzuk. 1 ppm koncentrációjú levélzetre felvitt oldat vagy szuszpenzió vagy emulzió esetén 1 g/ha hatóanyagot viszünk ki 1000 liter/ha permedé térfogatban (megfelel a cseppnedvesre való permetezésnek). A 6,25-500 ppm koncentrációjú permetlevek megfelelnek 6-500 g/ha hatóanyagnak. Talajban való alkalmazás esetén 1 ppm talaj koncentrációt biztosíthatunk 7,5 cm mélységben 1000 g/ha mennyiségben kiszórt hatóanyaggal. 1 ppm talaj koncentrációt biztosíthatunk 18 cm szélességben való felvitel esetén körülbelül 166 g/ha mennyiségű hatóanyaggal.

3. táblázat

70-100%-os peszticid mortalitást biztosító néhány (I) általános képletű piridil-pirazol-vegyület

Példa száma	A levélzeten vagy csali készítményekben a koncentráció 100 ppm talaj koncentráció
BA	SAW	MBB	HF	TSM	SCRW
1	X	X	X	X	X
2	X	X	X	X	X
3	X	X	X	X	X
4				X
5	X	X	X	X

HU 208 534 Β

Példa száma	A levélzeten vagy csali készítményekben a koncentráció 100 ppm talaj koncentráció
BA	SAW	MBB	HF	TSM	SCRW
6	X	X	X	X		X
8	X	X	X	X	X
9	X	X	X		X
10	X	X	X	X	X	X
11				X
12				X
13				X
14	X	X	X	X
16				X
17				X
18	X	X	X	X	X	X
19		X	X
20	X			X
21	X	X		X		X
22	X		X	X
23				X
26	X			X
27	X	X		X
29				X
30		X		X
31				X
32	X	X	X	X
33	X	X	X	X

Alkalmazás és készítmények

Mint az az előzőekből már világossá vált, a találmány szerinti peszticid hatású vegyületek alkalmasak számos különböző kártevő fajták irtására, így például a következők esetében: ízeltlábúak, különösen rovarok és atkák, növény nematódák, továbbá bélféigek és véglények. A találmány szerinti vegyületek így igen előnyösen alkalmazhatók a gyakorlatban a mezőgazdaságban vagy a kertészetben, továbbá az erdészetben, az állatgyógyászatban vagy állattenyésztésben, valamint a közegészségügyben is.

A fentiekben megfelelően a találmány oltalmi körébe tartozik az (I) és előnyösen a (II) általános képletű vegyületek körébe tartozó vegyületek alkalmazása különböző kártevők irtására, amely során az említett vegyületek hatásos mennyiségét visszük fel vagy adagoljuk a kívánt helyen. A kívánt hely alatt értjük például azokat a helyeket, ahol a kártevők előfordulnak, így például a növényeken, állatokon, személyeken, mezőn, különböző szerkezetekben, erdőkben, kertekben, csatornákban, talajon, növényi vagy állati termékeken stb., azaz ahol a kártevők tartózkodnak vagy táplálékot szereznek.

A találmány szerinti vegyületeket különösen előnyösen talaj kártevők esetében alkalmazzuk, így például a következők esetében: kukorica gyökérféreg, termeszek (különösen különböző szerkezetek védelme esetén), gyökérférgek, drótférgek, gyökérzsizsik, különböző molyok, bagolypillék, gyökértetvek vagy lárvák esetén. Felhasználhatók továbbá különböző növény patogén nematódákkal szemben, így például gyökérférgek, szigonyos bagolypillék, gyökérfúró vagy fonálférgek, valamint szálférgek esetén, továbbá atkákkal szemben. A talaj kártevők esetén, így például kukorica gyökérféreg esetén a vegyületeket előnyösen hatásos mennyiségben a talajba dolgozva alkalmazzuk, de a magokba vagy a palánták gyökérzetébe építve is felhasználhatók.

A találmány szerinti vegyületek továbbá hatásosak levélzeten vagy szisztémás alkalmazás esetén is különböző ízeltlábúak ellen, különösen bizonyos rovarok és atkák ellen, amelyek a növények talajszint feletti részét károsítják. A levélzetet károsító kártevők ellen a hatóanyagokat növények gyökeréhez vagy a magokhoz is adagolhatjuk, amikor is szisztémás úton jutnak el azok a növények föld feletti részéhez.

A közegészségügy területén a találmány szerinti vegyületek különösen alkalmasak különböző rovarkártevők ellen, így például a következők esetén: pákosztos legyek vagy más légy kártevők, így például házi légy, szuronyos légy, katona légy, kis szuronyos légy, szarvasbögöly, ló kullancslégy, árvaszúnyog, törpeszúnyog, púpos szúnyog vagy moszkitó.

A találmány szerinti vegyületek felhasználhatók a következő esetekben és a következő kártevők esetén, beleértve az ízeltlábúakat, különösen a rovarokat és atkákat, nematódákat, valamint bélférgeket és véglényeket:

Raktározott termékek, így például gabonafélék, szemcsés és őrölt formában, őrölt dió, állati tápok, faanyagok, továbbá háztartási termékek, így például szőnyegek és textíliák esetén, a találmány szerinti vegyületek felhasználhatók különböző ízeltlábúak ellen, még különösebben bogarak ellen, beleértve a zsizsiket, a molyokat és atkákat, így például a következő fajokhoz tartozó kártevőket: Ephestia spp., Anthranus spp., Tribolium spp., Sitophilus spp. vagy Acarus spp.

Ház körüli és ipari területeken használhatók svábbogarak, hangyák, termeszek vagy más hasonló ízeltlábú kártevők ellen, továbbá csatornákban, víztározókban vagy folyó- és állóvizeknél moszkitólárvák ellen.

Épületek, különböző szerkezeti elemek, továbbá talaj esetében alkalmazhatók termeszek ellen, különösen például a következő fajok esetében: Reticulitermes spp., Heterotermes spp., Coptotermes spp.

A mezőgazdaságban alkalmazhatók például a különböző fajok esetében a kifejlett egyedek, a lárvák és peték ellen egyaránt:

Lepidoptera, Heliothis spp., így például Heliothis virescens, Heliothis armigera és Heliothis Zea, Spodoptera spp., így például S. Exempta, S. ffugiperda, S. exiqua, S. littoralis, S. eridania, Mamesttra configurata, Earias spp., így például E. insulana, Pectinophora spp., így például Pectinophora gossypiella, Ostrinia spp., így például O. nubilalis, Trichoplusia ni, Artogeai spp., Laphygma spp., Agrotis és Amathes spp., Wiseana spp., Chilo spp., Tryporyza spp., Diatreae spp., Sparganothis pilleriana, Cydia pomonella, Archips

HU 208 534 Β spp., Plutella xylostella, Bupalus piniarius, Cheimatobia brumata, Lithocolletis blancardella, Hyponomeuta padella, Plutella maculipennis, Malocosoma neustria, Euproctis chrysorrhoea, Lymantria spp., Bucculatrix thurberiella, Phyllocnistis citrella, Euxoa spp., Feltia brassicae, Panolis flammea, Prodenia litura, Carpocapsa pomonella, Pyrausta nubilalis, Ephestia kuehniella, Galleria mellonella, Tineola bisselliella, Tinea pellionella, Hofmannophila pseudospretella, Cacoecia podana, Capus reticulana, Choristoneura fumiferana, Clysia ambiguellis, Homona magnanime és Tortix viridana.

Coleoptera, például Hypothenemus hampei, Hylesinus spp., Anthonomus spp., így például grandis, Acalymma spp., Lema spp., Psylliodes spp., Leptinotarsa decemlineata, Diabrotica spp., Gonocephalum spp., Agriotes spp., Limonius spp., Dermolepida spp., Popillia spp., Heteronychus spp., Phaedon cochleariae, Epitrix spp., Lissorhoptrus oryzophilus, Meligethes spp., Ceutorhynchus spp., Rhynchophorus és Cosmopolites spp., Anobium punctatum, Rhizopertha dominica, Bruchidius obtectus, Acanthoscelides obtectus, Hylotrupes bajulus, Agelastica alni, Psylliodes chrysocephala, Epilachna varivestis, Atomaria spp., Oryzaephilus surinamensis, Sitophilus spp., Otiorrhynchus sulcatus, Cosmoplites sordidus, Ceuthorrhynchus assimilis, Hypera postica, Dermestes spp., Trogoderma spp., Anthrenus spp., Attagenus spp., Lyctus spp., Maligethes aeneus, Ptinus spp., Niptus hololeucrus, Gibbium psylloides, Tribolium spp,, Tenebrio molitor, Conoderus spp.,, Melolontha melolontha, Amphimallon solstitialis és Copstelytra zealandica.

Heteroptera, például a Psylla spp., Bemisia spp., Trialeurodes spp., Aphis spp., Myzus spp., Megoura viciae, Phylloxera spp., Phorodon humuli (hop damson aphid), Aneneolamia spp., Nephotettix spp., Empoasca spp., Nilaparvata spp., Perkinsiella spp., Pyrilla spp., Aonidiella spp., Coccus spp., Pseucoccus spp., Helopeltis spp., Lygus spp., Dysdercus spp., Pxycarenus spp., Nezara spp,, Eurygaster spp., Piesma quadrata, Cimex lectularius, Rhodnius prolixus és Triatoma spp., Aspidiotus hederae, Aeurodes brassicae, Brevicoryne brassicae, Cryptomyzus ribis, Doralis fabae, Doralis pomi, Eriosoma lanigerum, Hyalopterus arundinis, Macrosiphum avenae, Phorodon humuli, Rhopalosiphum padi, Euscelis bilobatus, Nephotettix cincticeps, Lecanium corni, Saissetia oleae, Laodelphax sriatellus.

Hymenoptera, például az Athalia spp., és Cephus spp., Atta spp., Diprion spp., Hopolocampa spp., Lasius spp., Monomorium spp., Polistes spp., Vespa spp., Vespula spp. és Solenopsi spp.

Diptera, például a Delia spp., Atherognona spp. és Chlorops spp., Sarcophaga spp., Musca spp., Phormia spp., Aedes spp., Anopheles spp., Simulium spp., Phytomyza spp., Ceratitis spp., Culex spp., Drosophila melanogaster, Ceratitis capitata, Dacus oleae, Tipula paludosa, Calliphora erythrocephala, Lucilia spp., Chrysomyia spp., Cuterebra spp., Gastrophilus spp., Hyppobosca spp., Stomoxys spp., Oestrus spp., Hypoderma spp., Tabanus spp., Fannia spp., Bibio hortulanus, Oscinella frit., Phorbia spp., Pegomyia hyoscyani.

A Thysanoptera, például a Thrips tabaci, Hercinothrips femoralis és Frankliniella spp.,

Az Orthoptera, például a Locusta és Schistocerca spp., például Gryllus spp. és Acheta spp. például Blata orientál is, Periplaneta americana, Leucophaea maderae, Blattéba germanica, Acheta domesticus, Gryhotalpa spp., Locusta migratoria migratorioides, Melanoplus differentialis és Schistocerca greagaria.

A Collembola, például a Sminthurus spp. és Onychiurus spp; Periplaneta spp. és Blattéba spp.

Az Isoptera, például az Odontotermes spp., Reticuletermes spp., Coptoterems spp.

A Dermaptera, például a Forticula spp.

Szignifikáns mezőgazdasági arthropodok, például az Acari, például a Tetranychus spp., Panomychus spp., Bryobia spp., Ornithonyssus spp., Eriophyes spp. és Polyphaddotarsonemus spp.

Thysanura, például a Lepisma saccharia.

Enoplura, például a Phylloxera vastatrix, Pemphigus spp., Pediculus humánus corporis, haematopinus spp. és Linognathus spp.

Malphaga, például a Trichodectes spp. és Damalinea spp.

Siphonoptera, például a Xenopsylla cheopis és Ceratophyllus spp.

Egyéb arthropodák, például a Blaniulus spp., Scutigerella spp., Oniscus spp. és Triops spp.

Isopoda, például az Oniseus asellus, Armadillidium vulgare és Porcellio scaber.

Chilopoda, például a Geophilus carpophagus és Scutigera spex.

A mezőgazdaságban, az erdészetben, valamint a kertészetben előnyösen alkalmazhatók különböző nematódák ellen, amelyek bakteriális, vírusos, mycoplasmás vagy gombás betegségeket terjesztenek, így például a következő fajok ellen: meloidogyne spp. (például M. incognita), Globodera spp. (például G. rostochiensis); Heterodera spp. (például H. avenae); Radopholus spp. (például R. similis); Pratylenchus spp. (például P. pratensis); Belonolaimus spp. (például B. gracilis); Tylenchulus spp. (például T. semipenetrans); Rotylenchulus spp. (például R. reniformis); Rotylenchus spp. (R. robustus); Helicotylenchus spp. (például H. multicinctus); Hemicycliophora spp. (például H. gracilis); Criconemoides spp. (például C. similis); Trichodorus spp. (például T. primitivus); Xiphinema spp. (például X. diversicaudatum), Longidorus spp. (például L. elongatus); Hoplolaimus spp. (például H. coronatus); Aphelenchoides spp. (például A. ritzema-bosi, A. besseyi); Ditylenchus spp. (például D. dipsaci).

Mint már a fentiekben említettük, a találmány vonatkozik különböző kártevők irtására is, amely során az (I) vagy (II) általános képletnek megfelelő vegyületek hatásos mennyiségét adagoljuk vagy visszük fel a kezelendő helyen.

ízeltlábúak, különösen rovarok vagy atkák, valamint növényi nematódák esetében az alkalmazásnál általában úgy járunk el, hogy a növényre vagy a területre, ahol a növények növekednek, a hatóanyagok hatásos mennyiségét visszük fel. Ilyen esetekben a

HU 208 534 Β hatóanyagok hatásos mennyisége az ízeltlábúak vagy nematódák elpusztítására általában 0,05 kg—15 kg/ha. Bizonyos kedvező esetekben az irtani kívánt kártevőktől függően ennél alacsonyabb értékek is kielégítő védelmet biztosítanak. Ugyanakkor hátrányosabb körülmények között, így például nedves időjárás esetében, vagy ellenálló kártevők esetében ennél magasabb dózis is szükséges lehet. Az optimális dózis meghatározása igen sok különböző faktortól függ, így például az irtani kívánt kártevőtől, annak fejlettségi állapotától, az alkalmazás helyétől, valamint a felvitel módjától. Különösen előnyösen a találmány szerinti hatóanyagokat 0,01 kg/ha és 2 kg/ha közötti mennyiségben alkalmazzuk.

Amennyiben az irtani kívánt kártevő talajlakó kártevő, az aktív hatóanyagot általában kiszerelt készítmény formájában egyenletesen eloszlatva visszük fel a kezelni kívánt területre, így például kiszórjuk vagy pedig sávos kezeléssel vagy egyéb más alkalmas módszerrel visszük fel. A felvitelt kívánt esetben végezhetjük a termőterületen is, általában együtt a védeni kívánt növényekkel vagy magokkal. A hatóanyagot a talajba is bemoshatjuk, vagy vízzel együtt a védeni kívánt területen szétpermetezhetjük, vagy magával a természetes esővel oszlathatjuk szét. A felvitel során, vagy a felvitelt követően a kiszerelt készítményeket szükség esetén mechanikusan is eloszlathatjuk a földben, így például szántással vagy borona vagy tárcsás megmunkáló szerszám alkalmazásával. A felvitelt végezhetjük az ültetés előtt, az ültetéssel egy időben, vagy az ültetést követően, de mindenképpen mielőtt a gyökeresedés megtörténik, vagy pedig a gyökérképződés után. A találmány szerinti kártevőirtási eljárás magában foglalja a magok kezelését is, amelyet az ültetés előtt végzünk, és amely az ültetést követően fejti ki hatását.

A találmány szerinti kártevőirtási eljárás magában foglalja a növények levélzetének kezelését is különböző ízeltlábúak, különösen rovarok és atkák, valamint nematódák ellen, amelyek a növények levegőben lévő részeit támadják meg. A találmány szerinti eljárás vonatkozik továbbá olyan kártevők irtására is, amelyek az alkalmazás helyétől távol eső növényi részeket pusztítanak, így például a levélrágó rovarokat, amelyeket szisztémás hatás alapján tudunk elpusztítani oly módon, hogy a hatóanyagot például a növények gyökerénél adagoljuk vagy pedig az ültetés előtt a magokat kezeljük vele. Az (I) általános képletű vegyületek csökkentik a kártevők hatását oly módon is, hogy azokra riasztólag hatnak, vagy undort keltenek bennük.

Az (I) általános képletű vegyületek és a találmány szerinti eljárás felhasználható például a következő esetekben előforduló kártevők irtására: termőföldek, takarmányfélék, ültetvények, üvegház, virágok és szőlők, dísznövények, továbbá erdőültetvények esetében, közelebbről például a következő esetekben: gabonafélék, így például kukorica, búza, rizs vagy cirok, gyapot, dohány, növényfélék, így például bab, káposzta, tök, saláta, hagyma, paradicsom vagy borsó, szántóföldi növények, így például burgonya, cukorrépa, földimogyoró, szójabab vagy repce, cukornád, továbbá takarmánynövények, így például kukorica, cirok vagy lucerna, továbbá ültetvények, így például tea, kávé, kakaó, banán, pálma, kókusz, gumi és fűszerültetvények, gyümölcsösök, így például csonthéjas és magos gyümölcsök, citrus kivi, avokádó, mangó, olíva és dió esetén, szőlő, dísznövények, virágok, zöldségek vagy különböző cserjék esetén üvegházi kerti körülmények között, továbbá erdők esetében (lombhullató és örökzöld egyaránt), továbbá különböző faiskolákban is.

Az (I) általános képletű vegyületek továbbá előnyösen alkalmazhatók különböző faanyagok védelmére (álló, kivágott, átalakított, tárolt vagy szerkezeti fa), különböző kártevők, így például levél, darazsak, bogarak vagy termeszek ellen.

Az (I) általános képletű vegyületek felhasználhatók tárolt termékek, így például burgonya, gyümölcs, dió, fűszerek vagy dohány esetében, akár teljes vagy őrölt vagy kiszerelt formában, például molyok, bogarak, atkák vagy zsizsikek ellen. Alkalmasak továbbá a találmány szerinti vegyületek különböző raktározott állati termékek, így például bőrök, szőrök, gyapjú vagy toll védelmére is, akár természetes, akár átalakított formában (például szőnyegek vagy textíliák), molyok vagy bogarak ellen, továbbá alkalmasak raktározott hús, hal vagy szemes termékek védelmére is, bogarak, atkák és legyek ellen.

Az (I) általános képletű vegyületek, valamint alkalmazási eljárásuk, továbbá különösen alkalmas olyan ízeltlábúak irtására, amelyek különböző, embereknél és háziállatoknál előforduló betegségek terjesztésében részt vesznek, így például az előzőekben már említett kártevők ellen, különösen például kullancsok, atkák, tetvek, bolhák, muslincák, valamint csípő- és kellemetlen és káros betegségeket terjesztő legyek ellen. A vegyületek továbbá különösen alkalmasak olyan ízeltlábúak ellen, amelyek házon belüli háziállatokon élősködnek, vagy a bőrükön előfordulnak, vagy a vérüket szívják.

A következőkben ismertetésre kerülő találmány szerinti készítmények alkalmazhatók a termények termesztési helyén, a termesztett növényeken, valamint a magok csávázására, továbbá raktározott termékek, ház körüli, valamint környezetünkben előforduló anyagok védelmére. Az (I) általános képletű vegyületeket például a következőképpen alkalmazhatjuk:

- termesztett növények esetében levélzetre felvitt permetek, porok, granulátumok, köd- és habkészítmények, valamint finom eloszlású szuszpenziók, továbbá kapszulázott készítmények gyökér és talajkezelésre folyadékba való merítéssel, gyökér és talajkezelésre alkalmas porok, granulátumok, füst és habkészítmények, valamint csávázáshoz használható folyékony zagyok és porok;

- környezeti felhasználás esetén, ahol a kártevők speciális elhelyezkedésben fordulnak elő, így például raktározott termékek, faanyagok, háztartási anyagok, vagy háztartási és ipari területek védelmére a készítmények lehetnek permetlevek, köd- és porkészítmények, füstkészítmények,

HU 208 534 Β viaszok, lakkok, granulátumok, csali készítmények vagy vízvezetékekben, tározókban vagy más folyó- és állóvizekben felhasználható készítmények;

- háziállatok esetében olyan ehető készítmények, amelyek a légy lárvákat pusztítják el az állatok ürülékében.

Az (I) általános képletű vegyületeket tartalmazó peszticid készítmények alkalmazhatók ízeltlábúak, különösen rovarok és atkák, nematódák, valamint bélférgek és véglények elpusztítására. Ezek a készítmények lehetnek bármilyen ismert, és adagolásra vagy felhasználásra alkalmas készítmények, amelyek lehetővé teszik a készítmények házon belüli és házon kívüli alkalmazását, továbbá a gerinceseknél történő belső és külső alkalmazását. A találmány szerinti készítmények legalább egy fentiekben ismertetett vegyületet tartalmaznak hatóanyagként, egy vagy több, ezekkel kompatíbilis ismert adalékanyaggal, így például szilárd vagy folyékony hordozóanyagokkal vagy hígítóanyagokkal, adalékanyagokkal, felületaktív anyagokkal elkeverve. Ezeket a készítményeket a szakterületen ismert módon állítjuk elő, ezek szintén a találmány oltalmi körébe tartoznak.

A találmány szerinti készítmények tartalmazhatnak továbbá más egyéb típusú adalékanyagokat is, így például a következőket: védőkolloidok, ragasztóanyagok, sűrítőanyagok, tixotróp anyagok, penetrációt elősegítő szerek, permet-olajok, különösen akaricid felhasználásnál, stabilizátorok, konzerválószerek (különösen gombák elleni konzerválóanyagok), valamint egyéb más ismert adalékok, továbbá tartalmazhatnak még ismert más peszticid hatású, különösen inszekticid, miticid, nematocid vagy fungicid hatású anyagot, valamint növényi növekedést szabályozó anyagot is. Általánosságban kimondható, hogy a találmány szerinti felhasználásra kerülő vegyületek bármely, a szakterületen ismert és alkalmazott szilárd és folyékony adalékanyaggal kombinálhatók.

A mezőgazdaságban, kertészetben felhasználható találmány szerinti készítmények lehetnek például permetek, porok, granulátumok, köd- és habkészítmények, emulziók stb.

Az ízeltlábúak elpusztítására alkalmas szilárd vagy folyékony csali készítmények egy vagy több (I) általános képletű vegyületet tartalmaznak hígítóanyaggal vagy hordozóanyaggal elkeverve, amely tartalmazhat tápanyagot is, vagy más egyéb, az ízeltlábúak által elfogyasztható anyagot.

Az (I) általános képletű vegyületek hatásos dózisa igen széles határok között változik, függ például az elpusztítani kívánt kártevőktől, a fertőzés mértékétől stb. Általában a találmány szerinti készítmények 0,0595 tömeg% egy vagy több hatóanyagot tartalmaznak, 1-95 tömeg% egy vagy több szilárd vagy folyékony hordozóanyaggal és adott esetben 0,1-50 tömeg% egy vagy több más kompatíbilis komponenssel, így például felületaktív anyaggal elkeverve.

A találmány szerinti készítményekkel kapcsolatban a hordozóanyag olyan szerves vagy szervetlen, természetes vagy szintetikus anyagot jelent, amellyel a hatóanyagot kombinálva a készítmény felvitele például a növényre, a magokra vagy a talajra megkönnyíthető. Ezek a hordozóanyagok általában inertek, és mezőgazdaságilag elfogadhatóak kell hogy legyenek.

A szilárd hordozóanyagok lehetnek például a következők: agyagok, természetes vagy szintetikus szilikátok, szilícium-dioxid, gyanták, viaszok, szilárd műtrágyák, így például ammóniumsók, Őrölt természetes ásványi anyagok, így például kaolin, agyag, talkum, krétapor, kvarc, attapulgit, montmorillonit, bentonit vagy diatómaföld, továbbá őrölt szintetikus anyagok, így például szilícium-dioxid, alumínium-dioxid, továbbá szilikátok, különösen alumínium- vagy magnéziumszilikátok. Granulátum céljára alkalmas szilárd hordozók például a következők: aprított vagy őrölt természetes kőzetek, így például kaiéit, márvány, horzsakő, szepiolit és dolomit, szervetlen és szerves őrlemények granulátumai, szervetlen anyagok, így például fűrészpor, kókuszdióhéj, kukoricacsutka, kukoricacső, dohánynövény szára granulátumai, szilikagél, trikalciumfoszfát, porított parafa, vagy aktív szén, vízben oldható polimerek, gyanták, viaszok, valamint szilárd műtrágyák. A szilárd készítmények kívánt esetben tartalmazhatnak egy vagy több kompatíbilis nedvesítőanyagot, diszpergálóanyagot, emulgeálóanyagot, színezőanyagot, amelyek hígítóanyagként is szolgálhatnak.

A folyékony hordozóanyagok lehetnek például a következők: víz, alkoholok, különösen butanol vagy glikol, valamint ezek éterei és észterei, különösen például a metil-glikol-acetát, ketonok, különösen aceton, ciklohexanon, metil-etil-keton, metil-izobutil-keton vagy izoforon, ásványolaj frakciók, így például paraffin vagy aromás szénhidrogének, különösen xilolok vagy alkil-naftalinok, ásványi vagy növényi olajok, alifás klórozott szénhidrogének, különösen triklór-etán vagy metilén-klorid. Aromás klórozott szénhidrogének, különösen klór-benzolok, vízoldható vagy erősen poláros oldószerek, így például dimetil-formamid dimetilszulfoxid vagy N-metil-pirrolidon; cseppfolyós gázok vagy mindezek keveréke.

A felületaktív anyagok lehetnek emlgeálószerek, diszpergálószerek, vagy nedvesítőszerek, amelyek ionos vagy nemionos típusúak vagy ezek keveréke. Példaképpen említjük például a következőket: poliakrilsavak sói, lignoszulfonsavak sói, fenolszulfonsav vagy naftalinszulfonsav sói, etilén-oxid és zsíralkoholok vagy zsírsavak vagy zsír-észterek vagy zsíramidok polikondenzátumai; szubsztituált fenolok, különösen alkil-fenolok vagy aril-fenolok; szulfoszukcinsav-észterek sói; taurin-származékok, különösen alkil-taurátok; alkoholok vagy etilén-oxid/fenol polikondenzátumok foszforsav-észterei, zsírsavak és több értékű alkoholok észterei, továbbá a fentiekben említett vegyületek szulfát-, szulfonát- vagy foszfátszármazékai. Általában legalább egy felületaktív anyag jelenléte szükséges, ha a hatóanyag és/vagy az inért hordozóanyag vízben kevéssé oldódik, vagy vízben egyáltalán nem oldódik, és a készítményt vizes formában kívánjuk alkalmazni.

A találmány szerinti készítmények továbbá tartal22

HU 208 534 Β mazhatnak még egyéb adalékanyagokat, így például ragasztó- vagy színezőanyagokat is. Ragasztóanyagként például a következőket alkalmazhatjuk: karboximetil-cellulóz vagy természetes vagy szintetikus polimerek, porok, granulátumok vagy vázanyagok formájában, így például gumiarábikum, poli(vinil-alkohol) vagy poli(vinil-acetát), természetes foszfolipidek, így például cefalinok vagy lecitinek, továbbá szintetikus foszfolipidek. Színezőanyagként például a következőket alkalmazhatjuk: szervetlen pigmentek, például vasoxidok, titán-oxidok, vagy berlinkikék, továbbá szerves festékanyagok, így például alizarin festék, azofestékek vagy fém-ftalocianid festékek, továbbá nyomelemek, így például vas-, mangán-, bőr-, réz-, kobalt-, molibdén- vagy cinksók.

A hatóanyagként (I) általános képletű vegyületeket tartalmazó peszticid készítmények tartalmazhatnak továbbá még hatásfokozó anyagokat is, így például piperonil-butoxidot vagy sesamexet, továbbá stabilizálószereket, más egyéb ismert inszekticid, akaricid, növényi nematocid, féregirtó vagy anticoccidialis szereket, továbbá fungicideket, így például mezőgazdaságban vagy állattenyésztésben alkalmazott szereket például benomilt vagy pirodiont, továbbá baktericideket, különböző csalianyagokat vagy riasztóanyagokat, vagy feromonokat, továbbá szaganyagokat, ízanyagokat, festékeket vagy kiegészítő gyógyhatású anyagokat, például nyomelemeket. Ezeket abból a célból alkalmazzuk, hogy fokozzuk a készítmények hatásosságát, a hatás időtartalmát, biztonságát, a felvételt, ahol az kívánt, az irtani kívánt kártevők spektrumának szélesítését, vagy lehetővé tegyük, hogy a készítmények más egyéb előnyös hatást is kifejtsenek ugyanazon állatnál vagy ugyanazon kezelt területen.

A találmány szerinti peszticid készítményekben felhasználható más egyéb ismert peszticid hatású anyag lehet például valamely következő: acefát, klórpirifosz, demeton-s-metil, diszulfoton, etoprofosz, fenitrotion, fenamifosz, fonofosz, izazofosz, isofenfosz, malation, monokrotofosz, paration, forát, fozalon, pirimifoszmetil, terbufosz, triazofosz, ciflutrin, cipermetrin, deltametrin, fenpropatrin, fenvalerát, permetrin, teflutrin, aldikarb, karboszulfán, metomil, oxamil, pirimikarb, bendiokarb, teflubenzuron, dikofol, endoszulfán, lindán, benzoximát, kartap, cihexatin, tetradifon, avermektins, ivermektins, milbemicinsz, tiofanát, triklorfon, diklorvosz, diaveridin vagy dimetriadazol.

Mezőgazdasági felhasználás esetén az (I) általános képletnek megfelelő hatóanyagokat általában különböző folyékony vagy szilárd készítményeik formájában alkalmazzuk.

A szilárd készítmények lehetnek például porozószerek, amelyek hatóanyag-tartalma max. 80 t%, nedvesíthető porok vagy granulátumok, beleértve a vízben diszpergálható ganulátumokat is, különösen olyanok, amelyeket extrudálással, tömörítéssel, granulátum formájú hordozók impregnálásával vagy poranyagok granulálásával állítottunk elő, ezen készítmények hatóanyag-tartalma általában 0,5-80 tömeg%. A szilárd állapotú homogén vagy heterogén készítmények hatóanyagként egy vagy több (I) általános képletű hatóanyagot tartalmaznak, és lehetnek granulátumok, pelletek, brikettek vagy kapszulák, lehetnek álló- vagy folyóvizek kezelésére alkalmas készítmények. Hasonló hatást érhetünk el vízben diszpergálható koncentrátumok, szakaszos vagy csörgedeztető adagolásával.

A folyékony készítmények lehetnek például vizes vagy nemvizes oldatok, szuszpenziók, így például emulgeálható koncentrátumok emulziók, önthető készítmények, diszperziók vagy oldatok, továbbá aeroszolok. A folyékony készítmények közé tartoznak különösen az emulgeálható koncentrátmok, diszperziók, emulziók, önthető készítmények, aeroszolok, nedvesíthető porok vagy permetporok, száraz folyékony készítmények vagy paszták, amelyek folyékonyak vagy folyékony készítménnyé alakíthatók felhasználás előtt, így például vizes permetté alakíthatók, beleértve az LV és ULV-készítményeket is, a folyékony készítmények körébe tartoznak továbbá még a ködkészítmények és aeroszolok is.

A folyékony készítmények például emlgeálható vagy oldható koncentrátumok formájában általában 580 tömeg% hatóanyagot tartalmaznak, míg az emulziók vagy oldatok, amelyek felhasználásra kész formájúak, általában 0,01-20 tömeg% hatóanyagot tartalmaznak. Az emulgeálható vagy oldható koncentrátumok az oldószer mellett kívánt esetben még 2-50 tömegbe mennyiségben egyéb adalékanyagot, így például stabilizátorokat, felületaktív anyagot, penetrációt elősegítő szereket, korróziógátlókat, színezőanyagokat vagy tapadást elősegítő anyagokat tartalmaznak. Az emulzió készítményeket bármely kívánt koncentrációban, amelyek például különösen növényekre való felvitelre alkalmasak, ezekből a koncentrátumokból nyerjük vízzel való hígítással. Ezek a készítmények szintén a találmány oltalmi körébe tartoznak. Az emulziók lehetnek víz-az-olajban vagy olaj-a-vízben típusú emulziók, és lehetnek sűrű konzisztenciájúak is.

A találmány szerinti készítményeket a fentiek szerinti normál mezőgazdasági felhasználáson kívül alkalmazhatjuk, még különböző ízeltlábúak által fertőzésnek kitett helyeken is, beleértve különböző beltéri és kültéri raktárhelyiségeket vagy művelési területeket, tartályokat vagy berendezéseket, továbbá álló- és folyóvizet is.

A vizes diszperzió vagy emulziós vagy permetkészítményeket a növényzetre bármilyen eszköz segítségével felvihetjük, általában permetezést alkalmazunk 100-1200 liter permetlé/ha mennyiségben, de ennél magasabb vagy alacsonyabb (LW vagy ULW) térfogatok is alkalmazhatók függően a szükséglettől vagy a felviteli technikától. A találmány szerinti vegyületeket vagy készítményeket előnyösen a vegetációra visszük be, különösen a gyökerekre vagy a levelekre, a különböző kártevők eliminálása érekében. Egy másik módszer a találmány szerinti vegyületek, illetve kompozíciók felvitelére az öntözővízzel való felvitel, amelynél a hatóanyagot vagy a vegyületet az öntözővízhez adagoljuk. Ez az öntözés lehet esőztetó öntözés, levélzetet károsító kártevők esetében, vagy lehet talajöntözés

HU 208 534 Β vagy talaj alatti öntözés talaj vagy szisztémás hatású peszticidek esetében.

A koncentrált szuszpenziókat, amelyek permetezéshez alkalmazhatók, úgy állítjuk elő, hogy egy stabil, nem ülepedő, finom eloszlású, folyékony terméket állítunk elő, amely általában 10-75 tömeg% hatóanyagot, 0,5-30 tömeg% felületaktív anyagot, 0,1-10 tömeg% tixotróp anyagot és 0-30 tömeg% alkalmas adalékanyagot, így például habzásgátlót, korróziógátlót, stabilizátort, penetráció elősegítő szert, ragasztóanyagot tartalmaz hordozóanyagként, továbbá vizet vagy szerves folyadékot, amelyben a hatóanyag nem, vagy csak kissé oldódik. A hordozóanyaghoz esetenként bizonyos szervetlen vagy szerves sókat is keverhetünk az ülepedés gátlására vagy a víz fagy ál lóságának növelésére.

A nedvesíthető porokat vagy permet porokat általában úgy állítjuk elő, hogy 10-80 tömeg% mennyiségű hatóanyagot elkeverünk 20-90 tömeg% szilárd hordozóval, 0-5 tömeg% nedvesítőszerrel, 3-10 tömeg% diszpergálószerrel és kívánt esetben 0-80 tömeg% egy vagy több stabilizáló- és/vagy adalékanyaggal, így például penetrációt elősegítő anyaggal, ragasztóanyaggal, tapadást gátló anyaggal, színezőanyaggal stb. Ezen készítmények előállításánál a hatóanyagot vagy hatóanyagokat alaposan elkeverjük egy alkalmas keverőberendezésben a többi komponenssel, amelyek adott esetben porózus töltőanyagon vannak impregnálva, vagy őrölt formában adagoljuk őket. Előnyösen olyan nedvesíthető porokat készítünk, amelyek nedvesíthető képessége, valamint szuszpendálhatósága jó. Ezeket általában vízben szuszpendáljuk kívánt koncentrációban, és a kapott szuszpenziókat alkalmazzuk előnyösen a növények levélzetére való felvitelhez.

A „vízben diszpergálható granulátumok (WG)” összetétele lényegében közel áll a nedvesíthető porok összetételéhez. Ezeket úgy állítjuk elő, hogy a nedvesíthető poroknál ismertetett összetételeket granuláljuk akár nedves úton (a finom eloszlású hatóanyagot inért töltőanyaggal és kevés, így például 1-20 tömeg% vízzel érintkeztetjük, vagy hatóanyagot a diszpergálószer vagy kötőanyag vizes oldatával érintkeztetjük, majd ezt követően szárítjuk és szitáljuk), akár száraz úton (az őrlést követően sajtolást, majd szitálást végezve).

A felhasználás mennyisége, azaz a hatásos dózis a hatóanyagra vonatkoztatva általában 0,005 és 15 kg/ha, előnyösen 0,01 és 2 kg/ha közötti érték. A találmány szerinti készítmények adagolt mennyiségét, valamint a készítmény koncentrációját a felvitel módjától, valamint a készítmény fajtájától függően választjuk meg. Általában a találmány szerinti készítmények 0,00001 és 95 tömeg%, előnyösen 0,0005 és 50 tömeg% (I) általános képletnek megfelelő hatóanyagot vagy összhatóanyagot, azaz a találmány szerinti hatóanyagok és más egyéb ismert hatóanyagok keverékét tartalmaznak. A ténylegesen felhasználásra kerülő készítmény fajtáját az alkalmas dózis, a szakember, így például a mezőgazdász, az állattenyésztő, az orvos vagy az állatorvos szakismerete alapján határozza meg.

Állatok esetében topikálisan felhasználásra kerülő, valamint faanyagok, tárolt anyagok és háztartási anyagok védelmére szolgáló szilárd vagy folyékony készítmények általában 0,00005 és 90 tömeg%, előnyösen 0,001 és 10 tömeg% közötti egy vagy több (I) általános képletű hatóanyagot tartalmaznak.

A kültéri és beltéri területek és anyagok védelmére szolgáló por és folyékony készítmények általában 0,0001-15 tömeg%, előnyösen 0,005 és 2 tömeg% egy vagy több (I) általános képletű hatóanyagot tartalmaznak. A vizek kezeléséhez alkalmas koncentrátumok általában 0,001 ppm és 20 ppm, előnyösen 0,01 ppm és 5 ppm közötti mennyiségben tartalmaznak egy vagy több (I) általános képletű hatóanyagot és általában a halgazdaságokban gyógyászati célra meghatározott ideig alkalmazhatók. Az ehető csalikészítmények hatóanyag-tartalma 0,01-5 tömeg%, előnyösen 0,01-1 tömeg%.

A következő 29A-29J készítmény előállítási példákban ízeltlábúak, különösen atkák vagy rovarok, növény nematódák, továbbá bélférgek és véglények elleni készítmények előállítását mutatjuk be, amelyek hatóanyagként (I) általános képletű, különösen (II) általános képletű, az előzőek szerinti 1-27. példákban bemutatott vegyületeket tartalmaznak. A 29A-29F példák szerinti készítmények mindegyike vízzel hígítható, és ily módon a kívánt koncentrációjú permetezhető készítményt nyerjük. A készítményekben a következőkben ismertetésre kerülő adalékanyagokat alkalmaztuk, a készítményekben minden megadott százalék tömeg%-ot jelent.

Márkanév Kémiai összetétel

Ethylan BCP nonil-fenol/etilén-oxid kondenzátum Soprophor BSU trisztirol-fenol/etilén-oxid kondenzátum

Arylan CA kalcium-dodecil-benzolszulfonát 70% t/tf oldata

Solvesso 150 könnyű Cjo aromás oldószer Arylan S nátrium-dodecil-benzolszulfonát

Darvan No2 nátrium-lignoszulfonát

Celite PF szintetikus magnézium-szilikát

Sopropon T36 polikarbonsav nátriumsó

Rhodigel 23 poliszacharid xantángumi

Bentone 38 magnézium-montmorillonit szerves származéka

Aerosil mikroelosztású szilícium-dioxid

29A példa

Vízben oldódó koncentrátumot állítunk elő a következő összetétel szerint:

Hatóanyag 7%

Ethylan BCP 10%

N-etil-pirrolidon 83%

Az Ethylan BCP adalékot feloldjuk az N-metil-pirrolidon egy részében, hozzáadjuk a hatóanyagot melegítés közben, majd addig keverjük, amíg feloldódik. A kapott oldatot a maradék oldószerrel a kívánt térfogatra egészítjük ki.

29B példa

Emulgeálható koncentrátumot (EC) állítunk elő a következő összetétel szerint:

Hatóanyag 7%

Soprophor BSU 4%

HU 208 534 Β

Arylan CA 4%

N-metil-pirrolidon 50%

Solvesso 150 35%

Az első három komponenst az N-metil-pirrolidonban feloldjuk, majd hozzáadjuk a kívánt térfogatra kiegészítve a Solvesso 150 adalékot.

29C példa

Nedvesíthető port (WP) állítunk elő a következő

összetétel szerint:
Hatóanyag	40%
Arylan S	2%
Darvan No2	5%
Celite PF	53%

A komponenseket elkeverjük, kalapácsos malomban porfinomságra 50 μτη szemcseméretig őröljük.

29D példa

Vizes, önthető készítményt állítunk elő a következő

összetétel szerint:
Hatóanyag	40,00%
Ethylan BCP	1,00%
Sopropon T36	0,20%
Ethylene glycol	5,00%
Rhodigel 230	0,15%
Víz	53,65%

A komponenseket jól elkeverjük, golyós malomban őröljük, amíg 3 μτη-es részecskeméretet érünk el.

29E példa

Emulgeálható szuszpenzió koncentrátumot állítunk

elő a következő összetétel szerint:
Hatóanyag	30,0%
Ethylan BCP	10,0%
Bentone 38	0,5%
Solvesso 150	59,5%
A komponenseket jól elkerüljük, golyós malomban
őröljük 3 μτη szemcseméretig.
29F példa Vízben diszpergálható granulátumot	készítünk a
következő összetétel szerint: Hatóanyag	30%
Darvan No2	15%
Arylan S	8%
Celite PF	47%
A komponenseket jól elkeverjük, fluidizációs malomban mikronizáljuk, majd rotációs pelletező berendezésben 10% nedvességtartalom mellett granuláljuk. A kapott granulátumokat fluid-ágyas szárítóban szárít-
juk a vízfelesleg eltávolítására.
29G példa Porozószer készítményt állítunk elő	a következő
összetétel szerint: Hatóanyag	1-10%
Szuper finomságú talkum	99-90%
A hatóanyagokat jól elkeverjük, és őröljük a kívánt szemcseméret eléréséig. Ezt a port alkalmazzuk az ízeltlábúak által fertőzött területeken, vagy ahol ilyen

fertőzés várható, így például szeméttelepeken, különböző raktárakban vagy állatok tartózkodási helyén. A porozószer alkalmas kijuttatása történhet mechanikai úton, például fújással vagy rázással, vagy pedig az állattenyésztésben szokásos önkezelő eszközökkel.

29H példa

Ehető csalikészítményt állítunk elő a következő összetétel szerint:

Hatóanyag 0,1-1,0%

Búzaliszt 80%

Melasz 19,9-19%

Az összetevőket jól elkeverjük, és a kívánt formájú csalikészítménnyé alakítjuk. Ezt az ehető csalikészítményt a kívánt helyen eloszlatjuk, így például a háztartási vagy ipari területeken, például konyhákban, kórházakban, raktárakban vagy külső területeken, amelyek az ízeltlábúakkal, így például hangyákkal, sáskafélékkel, svábbogarakkal vagy legyekkel fertőzöttek, amikor is ezek a készítmény elfogyasztása révén pusztíthatok.

291 példa

Oldat készítményt állítunk elő a következő összetétel szerint:

Hatóanyag 15%

Dimetil-szulfoxid 85%

A hatóanyagot a dimetil-szulfoxidban keverés és kívánt esetben melegítés mellett feloldjuk. A kapott oldatot perkután vagy pour-on készítmény formájában alkalmazhatjuk ízeltlábúakkal fertőzött háziállatoknál, továbbá alkalmazhatjuk sterilizálás és poli(tetrafluoretilén) membránon való szűrés után (0,22 mikrométeres pórusméret), parenterális injekció formájában is, 1,2-12 ml oldat/100 kg testtömeg dózisban.

29J példa

Nedvesíthető porkészítményt állítunk elő a követ-

kező összetétel szerint:
Hatóanyag	5%
Ethylan BCP	5%
Aerosil	55%
Celite PF	40%

Az Ethylan BCP-t az Aerosilen abszorbeáljuk, majd elkeverjük a többi komponenssel, és kalapácsos malomban megőröljük. Az így kapott porkészítményt ezután vízzel hígíthatjuk 0,001-2 tömeg% koncentrációra, és az így kapott oldatot alkalmazzuk a fertőzés helyén, például légylárvák vagy növényi nematódák ellen permetezéssel való felvitellel, vagy ízeltlábúakkal, bélférgekkel vagy véglényekkel fertőzött, vagy ilyen fertőzés veszélyének kitett háziállatoknál permetezéssel való felvitellel vagy bemerítéssel való felvitellel, vagy pedig orálisan is alkalmazhatjuk az ivóvízbe keverve.

A fenti példákban a találmányt csupán illusztratív szempontból mutattuk be, és minden olyan változás, módosítás, amely a szakember számára nyilvánvaló, anélkül, hogy a találmány lényegétől eltérne, a találmány oltalmi körébe tartozik.

HU 208 534 Β

Claims (10)

1. SZABADALMI IGÉNYPONTOK

   1. Eljárás (I) általános képletű vegyületek, valamint savaddíciós sóik előállítására - a képletben X jelentése nitrocsoport vagy R’|S(O)_n általános képletű csoport, ahol

   R, jelentése adott esetben 1-3 azonos vagy különböző halogénatommal szubsztituált vagy perhalogénezett 1-4 szénatomos alkilcsoport, n értéke 0, 1 vagy 2,

   Y jelentése hidrogénatom, halogénatom, amino-, (1-4 szénatomos alkoxi)-(l—4 szénatomos alkilidén)imino-csoport, R’]S(O)_n általános képletű csoportahol R’, jelentése 1-4 szénatomos alkilcsoport és n értéke 0, I vagy 2 -, mono- vagy di(l—4 szénatomos alkil)-amino- vagy halogén-(l-4 szénatomos alkil)-karbonil-amino-csoport,

   Z jelentése cianocsoport,

   R₂ jelentése halogénatom,

   R₄ jelentése halogénatom vagy perhalogénezett 1-4 szénatomos alkilcsoport, és

   R₃ és R₅ jelentése hidrogénatom azzal jellemezve, hogy

   A) (I) általános képletű vegyületek előállítására amelyek képletében Y jelentése aminocsoport; és

   a) Z jelentése cianocsoport és X jelentése 1-4 szénatomos alkil-szulfenil- vagy a tárgyi kör szerinti halogén-alkil-szulfenil-csoport, egy (6) általános képletű vegyületet - a képletben R,, R₂, R₃, R₄ és R_s jelentése a fenti - vagy ennek védett származékát dehidratáljuk, vagy ha

   b) Z jelentése cianocsoport és X jelentése 1-4 szénatomos alkil-szulfenil- vagy a tárgyi kör szerinti halogén-alkil-szulfenil-csoport - egy (10) általános képletű vegyületet - a képletben R₂, R₃, R₄ és R₅ jelentése a fenti - vagy ennek védett származékát egy R,SHalo általános képletű szulfenil-halogenid-vegyülettel - a képletben Rj jelentése a fenti és Haló jelentése halogénatom - reagáltatjuk, vagy ha

   c) Z jelentése cianocsoport és X jelentése nitrocsoport, egy (12) általános képletű vegyületet - a képletben X jelentése nitrocsoport és R₂, R₃, R₄ és R₅ jelentése a fenti - vagy ennek védett származékát dehidratáljuk, és kívánt esetben az amino védőcsoportokat eltávolítjuk,

   B) olyan (I) általános képletű vegyületek előállítására, amelyek képletében

   a) Y jelentése 1-4 szénatomos alkil-amino-, di( 1—4 szénatomos)-alkil-amino-, egy olyan (I) általános képletű vegyületet, amelynek képletében Y jelentése aminocsoport, a megfelelő alkilezőszerrel reagáltatjuk, vagy ha Y jelentése metil-amino-csoport, reduktíve metilezzük, vagy ha

   b) Y jelentése halogén-1-4 szénatomos alkil-karbonil-amino-csoport, egy olyan (I) általános képletű vegyületet, amelynek képletében Y jelentése aminocsoport, egy halogén-1-4 szénatomos alkil-karbonil-halogeniddel reagáltatjuk, vagy ha

   c) Y jelentése (1-4 szénatomos alkoxi)-(l-4 szénatomos alkilidén)-imino-csoport, egy olyan (I) általános képletű vegyületet, amelynek képletében Y jelentése aminocsoport, egy 1-4 szénatomos alkil-orto-hangyasav-észterrel reagáltatunk,

   C) olyan (I) általános képletű vegyületek előállítására, amelyek képletében

   a) Y jelentése hidrogénatom, halogénatom, cianovagy 1-4 szénatomos alkil-szulfenil-csoport, egy olyan (I) általános képletű vegyületet, amelynek képletében

   Y jelentése aminocsoport, a megfelelő diazónium-sóvá alakítunk, majd ennek megbontásával olyan (I) általános képletű vegyületté alakítjuk, amelynek képletében

   Y jelentése hidrogénatom, halogénatom, ciano- vagy 1-4 szénatomos alkil-szulfenil-csoport;

   D) olyan (I) általános képletű vegyületek előállítására - amelyek képletében X jelentése alkil-szulfinil-, halogén-alkil-szulfiniL, alkil-szulfonil- vagy halogénalkil-szulfonil-csoport és/vagy Y jelentése alkil-szulfinil- vagy alkil-szulfonil-csoport és az alkilcsoportok 1-4 szénatomosak és halogén-szubsztitúció esetén 1-3 halogénatommal szubsztituáltak vagy perhalogénezettek, egy olyan (I) általános képletű vegyületet, amelynek képletében X jelentése 1-4 szénatomos alkil-szulfenil- vagy valamely fenti halogén-alkil-szulfenil-csoport és/vagy Y jelentése 1-4 szénatomos alkil-szulfenil-csoport, oxidálunk, és kívánt esetben bármelyik fentiek szerint előállított (I) általános képletű vegyületet savaddíciós sóvá alakítjuk.
2. 2. Az 1. igénypont szerinti eljárás az (I) általános képletű vegyületek körébe tartozó (la) általános képletű vegyületek előállítására - a képletben X, R₂, R₃, R₄ és R₅ és Z jelentése azonos az 1. igénypontban megadottakkal - azzal jellemezve, hogy egy (4) általános képletű vegyületet - a képletben R jelentése 1-4 szénatomos alkilcsoport és R2-R5 jelentése a fenti - vagy ennek védett származékát

   a) egy R,SHalo általános képletű szulfenil-halogenid-vegyülettel - a képletben R, jelentése az 1. igénypont szerinti, szerves közegben, adott esetben savmegkötőszer jelenlétében reagáltatunk, amikor is (5) általános képletű szulfenilezett vegyületet nyerünk - a képletben R és R, jelentése a fenti, R₂, R₃, R₄ és R₅ jelentése az 1, igénypont szerinti - majd ezt a vegyületet ammóniával amidáljuk inért szerves oldószer és katalizátor jelenlétében -78 és 50 °C közötti hőmérsékleten, vagy adott esetben az (5) általános képletű intermedier észtervegyületet a megfelelő savvá hidrolizáljuk, majd savkloriddá alakítjuk, és ezután reagáltatjuk ammóniával, amikor is az 1. igénypont szerinti (6) általános képletű karboxamid vegyületet nyerjük, amelyet ezután dehidratálunk, adott esetben szerves oldószer jelenlétében 30-180 ’C közötti hőmérsékleten, amikor is olyan (la) általános képletű vegyületet nyerünk, amelynek képletében Z jelentése cianocsoport és X jelentése 1-4 szénatomos alkil-szulfenilvagy valamely fenti halogén-alkil-szulfenil-csoport, amely vegyületet ezután kívánt esetben oxidálással olyan (la) általános képletű vegyületté alakítjuk, amelynek képletében X jelentése S(O)_nR] általános

   HU 208 534 Β képletű csoport, ahol n értéke 1 vagy 2 és R, jelentése a fenti, vagy

   b) az előző a) pont szerinti amidálási reakció szerint járunk el, amikor is (9) képletű karboxamid vegyületet nyerünk - a képletben R₂, R₃, R₄ és R₅ jelentése az 1. igénypont szerinti - majd ezt a vegyületet az előző a) pont szerinti dehidratálási reakció szerint átalakítjuk, majd a kapott (10) képletű nitril-vegyületet reagáltatjuk az RjSHalo általános képletű vegyület, amikor is (la) általános képletű vegyületet nyerünk, amelynek képletében Z jelentése cianocsoport és X jelentése 1-4 szénatomos alkil-szulfenil- vagy valamely fenti halogén-alkil-szulfenil-csoport, és ezt a vegyületet kívánt esetben oxidállással olyan (la) általános képletű vegyületté alakítjuk, amelynek képletében X jelentése S(O)_nRi általános képletű csoport, amelynek képletében n értéke 1 vagy 2 és Rj jelentése a fenti, vagy

   c) ismert nitrálási reakciókkal (11) általános képletű vegyületté alakítjuk - a képletben R jelentése a fenti és R₂, R₃, R₄ és R₅ jelentése az 1. igénypont szerinti és X jelentése nitrocsoport -, majd ezt a vegyületet az a) lépés amidálási reakciója szerint átalakítjuk, majd a kapott (12) általános képletű karboxamid vegyületet dehidratálással az a) pont szerinti eljárással olyan (la) általános képletű vegyületté alakítjuk, amelynek képletében Z jelentése cianocsoport és X jelentése nitrocsoport, és bármely fentiek szerint nyert (I) általános képletű vegyületet kívánt esetben savaddíciós sóvá alakítjuk.
3. 3. Az 1. igénypont szerinti eljárás az (I) általános képletű vegyületek körébe tartozó (Ib) általános képletű vegyületek előállítására, amelyek képletében

   X, Z, R₂, R₃, R₄ és R₅ jelentése azonos az (I) általános képletű vegyületeknél fentiekben megadottakkal, és az Y helyén lévő aminocsoport jelentése 1-4 szénatomos alkil-amino-, di( 1—4 szénatomos alkil)-amino-, halogén-1-4 szénatomos alkil-karbonil-amino-, vagy (1-4 szénatomos alkoxi) (1-4 szénatomos alkilidén)imino-csoport, azzal jellemezve, hogy egy (la) általános képletű vegyületet

   a) egy alkilezŐszerrel reagáltatunk inért oldószerben, 0-160 °C közötti hőmérsékleten adott esetben bázis jelenlétében, vagy adott esetben az ismert Eschweiler-Clark reduktív metilezéssel formaldehiddel és hangyasavval reagáltatjuk, amikor is olyan (Ib) általános képletű vegyületet nyerünk, amelyben Y jelentése 1-4 szénatomos alkil-amino-, di(l—4 szénatomos) alkilamino-csoport, vagy

   b) egy halogén-1-4 szénatomos alkil-karbonil-halogeniddel reagáltatjuk szerves oldószerben -10 és 100 °C közötti hőmérsékleten, adott esetben savmegkötőszer jelenlétében, amikor is olyan (Ib) általános képletű vegyületet nyerünk, amelynek képletében az Y jelentése halogén-1-4 szénatomos alkil-karbonil-amino-csoport, vagy

   c) egy alkil-orto-hangyasav-észterrel reagáltatjuk katalizátor jelenlétében -20 és 180 °C közötti hőmérsékleten, adott esetben szerves oldószer jelenlétében, amikor is olyan (Ib) általános képletű vegyületet nyerünk, amelynek képletében az Y csoportban az aminocsoport jelentése (1-4 szénatomos alkoxi)-(l-4 szénatomos alkilidén)-imino-csoport, és kívánt esetben bármelyik fentiek szerint nyert (I) általános képletű vegyületet savaddíciós sóvá alakítjuk.
4. 4. Az 1. igénypont szerinti eljárás az (I) általános képletű vegyületek körébe tartozó (le) általános képletű vegyületek előállítására - a képletben, X, Z, R₂, R₃, R₄ és R₅ jelentése a fentiekben az (I) általános képletnél megadottakkal azonos és Y jelentése hidrogénatom, halogénatom, 1-4 szénatomos alkil-szulfenil-, 1-4 szénatomos alkil-szulfinil-, 1-4 szénatomos alkil-szulfonil-csoport -, azzal jellemezve, hogy egy 2. igénypont szerinti (la) általános képletű vegyületet

   a) dezaminálunk inért szerves oldószerben -20 és 180 °C közötti hőmérsékleten, amikor is az olyan (la) általános képletű vegyületet, amelynek képletében Y jelentése aminocsoport, a megfelelő diazóniumsóvá alakítjuk, majd ezt követően a diazóniumsót -20180 °C közötti hőmérsékleten megbontjuk, amikor is (Ic) általános képletű vegyületet nyerünk, amelynek képletében Y jelentése hidrogén- vagy halogénatom, vagy 1-4 szénatomos alkil-szulfenil-csoport, majd a kapott olyan vegyületet, ahol Y jelentése 1-4 szénatomos alkil-szulfenil-csoport, kívánt esetben oxidálunk, amikor is olyan (Ic) általános képletű vegyületet nyerünk, amelynek képletében Y jelentése 1-4 szénatomos alkil-szulfinil- vagy 1-4 szénatomos alkil-szulfonilcsoport, és bármely fentiek szerint nyert (I) általános képletnek megfelelő vegyületet kívánt esetben savaddíciós sóvá alakítjuk.
5. 5. Peszticid készítmény ízeltlábúak és nematódák elpusztítására, azzal jellemezve, hogy 0,05-95 t% (I) általános képletű vegyületet vagy savaddíciós sóját - a képletben X, Y, Z, R₂, R₃, R₄ és R₅ jelentése az 1. igénypont szerinti - tartalmazza egy vagy több mezőgazdaságilag elfogadható hordozóanyaggal és/vagy felületaktív anyaggal elkeverve.
6. 6. Az 5. igénypont szerinti készítmény, azzal jellemezve, hogy 1-95 tömeg% szilárd vagy folyékony hordozóanyagot, és 0,5-50 tömeg% hígítóanyagot, adjuvánst vagy felületaktív anyagot tartalmaz.
7. 7. Eljárás ízeltlábúak és nematódák irtására, azzal jellemezve, hogy az előfordulásuk helyén valamely, (I) általános képletű vegyülettel vagy savaddíciós sójával - a képletben X, Y, Z, R₂, R₃, R₄ és R₅ jelentése az 1. igénypont szerinti - kezeljük 0,005-15 kg/ha mennyiségben.
8. 8. A 7. igénypont szerinti eljárás, azzal jellemezve, hogy mezőgazdasági vagy kertészeti növényeken vagy olyan területeken, ahol ezek a növények termesztve vannak, előforduló ízeltlábú vagy nematóda kártevőt kezelünk.
9. 9. A 8. igénypont eljárás, azzal jellemezve, hogy az (I) általános képletű vegyületet vagy savaddíciós sóját 0,02-2 kg/ha mennyiségben visszük fel.
10. 10. A 8. vagy 9. igénypontok szerinti eljárás atkák, levéltetvek, rovarok vagy növényi nematódák vagy