HU188241B - Process for the preparation of laxative compounds from senna drugs - Google Patents

Description

A szennadrogot a szennanövény szárított leveleiből és terméséből, például az indiai szennából (Cassia angustifolia) és az egyiptomi szennából (Cassia acutifolia) nyerik. A szennadrog hashajtó hatását a szennozid okozza.

A laxatív hatású vegyületek a szennadrogban a rhein- és aloe-emodin antracénvegyületek bimolekuláris glikozidszármazékai. A legfontosabbak az A, B, A,, C és D szennozidok. Az A, B és A, szennozidok bisz-glükozilrhein-antronok, a C és D szennozidok glikozilrhein-glikozilaloe-emodindiantron vegyületek.

A nyers drog a szennozidokon kívül még aglükont (szennidint) és egyéb bomlástermékeket és szennozid származékokat is tartalmaz. Ezek részben laxatív hatással rendelkeznek, azonban ugyanakkor toxikusak is lehetnek és nem kívánt mellékreakciókat idézhetnek elő. A szennakészítményekre jellemző mellékhatásokhoz tartoznak: a rosszullét, a hányás, a felfújtság, kólika és a hasmenés.

A szennadrogból a laxatív hatású anyagok extrakcióval történő kinyerésére különböző eljárásokat írtak le. A legfontosabb hashajtó hatású glikozidot, a szennozid A és B-t először Stoll és munkatársai (Helvetica Chimica Acta XXXII, Fascisculus, VI (1949) 1892) szennadrogból izolálták. Ezután több szabadalmat hoztak nyilvánosságra, a szennozidkoncentrátumok előállítására szolgáló eljárásokra vonatkozóan.

A technika jelenlegi szintjének megfelelő, ismert eljárások szerint, a szennaextraktum előállítása, általánosságban két lépésben történik.

Az első lépésben a növényi pigmenteket zsírokat és más szennyezőanyagokat megfelelő oldószerrel, például kloroformmal, éterrel (3 089 814 számú amerikai egyesült államokbeli szabadalmi leírás) vagy 90%-os metanollal távolítjuk el (1 617 667 számú német szövetségi köztársaságbeli közzétételi irat).

Ezután az előzetes extrakció után az aktív glükozidokat a második lépcsőben metanollal, metanolvíz eleggyel, etanol-νίζ eleggyel vagy csak vízzel extrahálják a drogból.

Az extrakció megkönnyítésére az alkalmazott metanolt szerves bázis hozzáadásával meglúgosíthatják (23 397 számú NDK-beli szabadalmi leírás). A szerves bázisok a szennozidokkal metanolban oldható sókat képeznek, amelyek könnyen extrahálhatók.

Ennek az eljárásnak az a hátránya, hogy az extraktumban megnövekszik a szennyező anyagok mennyisége.

Más javaslat szerint citromsavval (M 6611 számú francia szabadalmi leírás), vagy oxálsavval (832 017 számú angol szabadalmi leírás) megsavanyított extrahálószert kell alkalmazni. Oldószerként ez utóbbi esetben 70%-os etanolt alkalmaznak. Ha savas metanolt vagy savas metanol-víz elegyet alkalmaznak az extrakcióhoz, az extraktum szennyező anyagtartalma kisebb, mint abban az esetben, ha az extrakciót bázikus oldószerrel, vagy csak vízzel hajtják végre. Ezeknek az eljárásoknak mégis az a hátránya, hogy a szennozidok, amelyek savas vegyületek, mint szabad savak csak igen kismértékben oldódnak az alkalmazott oldószerek2 ben. Ezért az extrakcióhoz szükséges oldószermennyiség nagyon nagy és mennyisége az előállítani kívánt drog-mennyiség 15-30-szeresét jelentheti.

Az is ismert, hogy foszforsavval megsavanyított metanol-tetrahidrofurán elegyet, metanol-dioxánsav és tetf^hidrofurán-dioxán elegyet (163 545 számú magyar szabadalmi leírás) és vizet (1 617 667 számú német szövetségi köztársaságbeli közzétételi irat) alkalmazhatnak a drogok extrakciójánál. Ezek az oldószerek ugyanis aktiválják a glükozidáz enzimet olyan módon, hogy a hatásos glikozid egy részét hidrolizálják, különösen akkor, ha gyengén savas oldatokban dolgoznak, amelynek a pH értéke az eredetileg a növényi alapanyagokban lévők mindegyikének megfelelnek. Ez az extraktum hatóanyag tartalmának a csökkenéséhez vezet (2915 063 számú német szövetségi köztársaságbeli nyilvánosságrahozatali irat).

A technika mai szintjének a megfelelő eljárásoknál az, extraktumokból a szennozid koncentrátumokat különböző módon állítják elő.

Szilárd halmazállapotú, szennozid tartalmú kon- . centrátumot az extraktum kíméletes bepárlásával kapnak (1 617 667 számú német szövetségi köztársaságbeli nyilvánosságrahozatali irat). A termék az extraktumban fellelhető összes anyagot tartalmazza. A termék szennozid tartalma körülbelül

17-18%.

A szennozidokat mégis szelektívebben választhatják szét, ha azt a vizes oldatokból szerves oldószerekkel kicsapják. A kapott termék kevesebb ballasztanyagot tartalmaz, és szennozidtartalma 60-70%. A kicsapás megtörténhet dietiléter hozzáadására (M 6611 számú francia szabadalmi leírás, 163 545 számú magyar szabadalmi leírás), erősen savas ioncserélőgyantával kezelt izopropilalkohol (832 017 számú angol szabadalmi leírás) vagy etanol (41 588 számú finn szabadalmi leírás) hozzáadására. Adott esetben a szennozidok oldatban kalciumsóikká alakíthatók (3 089 814 számú amerikai egyesült államokbeli szabadalmi leírás, 41 588 számú finn szabadalmi leírás) és ezt követően szerves oldószerekkel csapják ki, így a hatásos glükozidokat kalciumsókként kapják meg. A kivált termék szennozid tartalma ezután körülbelül 60-70%.

A tiszta szennozidoknak szabad savként történő kinyerésére a szennozidokat kalciumsókként izolálják és ezeket oxálsavval bontják el (Stoll és munkatársai Helvetica Chimica Acta XXXII. Fascisculus VI. (1949) 1892).

A technika mai állásának megfelelő eljárások szerint a szennadrogok extraktumaiból és különböző koncentrátumaiból laxatív hatású anyagokat állítanak elő. A laxatív hatású anyagok mennyisége a koncentrátumokban ezeknek az anyagoknak az eredeti drogokban lévő mennyiségétől és az előállítási eljárásoktól függ. A szennapreparátumok standardizálási nehézsége a szennaglikozidok meghatározásában rejlik. A drogok különböző olyan vegyületeket tartalmaznak, amelyeket a szennaglikozidokkal együtt határoznak meg. Ezeknek a vegyületeknek fiziológiás hatása azzal azonban mégsem azonos.

Mivel a megszokottan használt meghatározási módszerekkel nem lehetséges a szennaglikozidokat

188 241 a többi vegyületektől - amelyek fiziológiai hatással és esetlegesen mellékhatással rendelkeznek - megkülönböztetni, olyan preparátumokat előállítani, kiindulva a konvencionálisán megszokott szennaextraktumokból, amelyek mindig ugyanazzal és reprodukálható hatással rendelkeznek azonos dózis esetén, nagyon nehéz.

A találmány tárgya eljárás szennadrogokból laxatív hatású vegyületek előállítása, amely a szennadrogok laxatív hatású vegyületeit a lehetőségekhez képest koncentráltabb formában és lehetőleg a nem kívánt mellékhatással rendelkező komponensektől mentesen, nagyobb kitermeléssel állítja elő.

A találmány tárgyát képező feladatot olyan eljárás során oldjuk meg, amelyet az jellemez, hogy

a) a szennadrogokat metanol-víz elegyével ellenáramú perkolálással extraháljuk és az extraktumot á 50 ’C hőmérsékleten bepároljuk, míg a metanolt az extraktumból teljesen eltávolítjuk;

b) az így kapott koncentrátumot folyamatos folyadék-folyadék extrakcióval szerves oldószerrel tisztítjuk;

c) a kapott raffinátumot kristályosító készülékbe tesszük át és keverés közben körülbelül 1,5-2,0 pH értékig megsavanyítjuk, szennozid kristályokkal oltjuk be, keverés közben hagyjuk kikristályosodni, és a kapott kristályos nyers szennozidokat elválasztjuk;

d) a nyers szennozidokat kívánt esetben átkristályosítjuk.

A találmány tárgyát képező eljárás megvalósításához metilalkohol-víz elegyet alkalmazunk, amelyben a szennozidok oldhatók. Előnyösen hetven százalékos metanolt használunk, mivel a szennozidok oldhatósága 60-70%-os metanolkoncentráció esetén maximális. Az extrakciót részletekben és előnyösen kissé magasabb hőmérsékleten, mégis legfeljebb +35 ’C oldószerhőmérsékleten hajtjuk végre. Mivel az a veszély fennáll, hogy a szennozidok elbomlanak, ezért korábban a magasabb hőmérsékleteket kerülték. Meglepetésre mégis azt tapasztaltuk, hogy a szennozidok kissé magasabb hőmérsékleteken nem bomlanak, ha oldószerként metanolt használunk.

A drogextrakciót ellenáramú perkolációs berendezésben hajtjuk végre. Általában 2-4 perkolátort használunk. Ha az extrahálóoldószert fel kell melegíteni, akkor ezt egy különálló hőcserélőben cirkuláltatjuk és eközben a kívánt hőmérsékletre melegítjük fel, legfeljebb 35 ’C-ra. Minél több perkolátort alkalmazunk, annál kevésbé kell az oldószert felmelegíteni. A kapott extraktum pedig ekkor kevesebb káros szennyezést tartalmaz és a szennozidok az anyalúgból teljesen kikristályosodnak.

Az extrakciót megelőzően a száraz drogot előnyösen oldószerben duzzasztjuk, amihez előnyösen egy korábban extrahált drog utókivonatát alkalmazzuk. Ehhez a művelethez a száraz drogot a perkolátorba helyezzük, amelyet körülbelül 0,7 kg/ dm² súlyú lyuggatott lappal fedünk be és ebbe vezetjük be az oldószert, illetve az utókivonatot. A szükséges mennyiségű oldószer súlya körülbelül a száraz drog súlyának a háromszorosa. Ezután előnyösen egy éjszakán át állni hagyjuk és az extrakciót a következő napon kezdjük meg.

Az extrakció 16-20 órát vesz igénybe. Ez alatt az idő alatt a drogmasszán átfolyatjuk a szükséges mennyiségű 70%-os metanolt. Mivel célszerűen több perkolátort alkalmazunk, az oldószert az extrakciónál először a perkolátorsor legelső perkolátorába vezetjük be, amely a leggyengébb drogot, azaz a már a legextraháltabb drogot tartalmazza és ez az, amelyet ezt követően ki kell üríteni. Ebből a perkolátorból az oldószert az ezután következő perkolátorhoz vezetjük, és így tovább. A főkivonatot abból a perkolátorból nyerjük, amelyiket utoljára töltöttünk meg. A megfelelő extraktum menynyiség kinyerése után még egy utókivonatot kapunk, amelyben az új száraz drogot duzzasztjuk. Ehhez a leggyengébb drogot tartalmazó perkolátort kiürítjük és egy adag droggal megtöltjük, az utókivonatot belevezetjük és az extrakciót a következő napon hajtjuk végre.

A találmány tárgyát képező eljárás lehetővé teszi, hogy egy rész száraz drogot, csak négy rész extrahálóoldószerrel extraháljuk. Ha 70%-os szobahőmérsékletű etanolt alkalmazunk, akkor a drogban maradó anyag mennyisége perkolátoronként körülbelül 41 %. Két perkolátor esetén az extrakciós kitermelés (1-0,41¹) x 100 = 83%, három sorbakapcsolt perkolátornál (1-0,41³) x 100 = 93%.

Az extrakció után a metanolt gyakorlatilag kvantitatívan eltávolítjuk a perkolátumból, miközben a kapott fenéktermék térfogata körülbelül a perkolátum térfogatának az */s-e lesz. A metanol! olyan vákummdesztillálóberendezéssel desztilláljuk, amely frakcionálókolonnával van ellátva. Miközben a hőmérséklet a szennozidok hidrolizisérzékenysége miatt nem lehet magasabb 50 ’C-nál.

A metanol ledesztillálása után a koncentrátumot szerves oldószerrel folyadék-folyadék extrakcióval tisztítjuk. Szerves oldószerként vízben részlegesen oldható alkoholokat és ketonokat alkalmazunk, így butanolt, metil-etilketont és metil-izopropilketont. Oldószerként előnyösen butanol-2-t alkalmazunk. A folyadék-folyadék extrakciót folyamatosan, körülbelül tíz elméleti tányérszámú készülékben végezzük. Az ide bevezetett koncentrált oldat pH értéke körülbelül 5,4-5,6, mivel ennél a pH értéknél a szennadrogban jelenlévő aglükon vegyületek sói annyira hidrolizálnak, hogy gyakorlatilag az aglükonok a raffinátumból kvantitatíven eltávolíthatók.

Használat előtt előnyösen vízzel telítjük az extrakciónál alkalmazott butanol-2-t. A bevezetett koncentrátum - amelyet extrahálni kell - nagyon tömény oldat, amelynek a szárazanyagtartalma körülbelül 20-30%. Ez sókat, cukrot, aminosavakat és más egyéb vizoldható vegyületeket tartalmaz, amelyek a növényi masszából származnak. Az extrakciót előnyösen úgy hajtjuk végre, hogy a kifolyási arány butanol-2 : raffinát körülbelül 0,7-0,8 : 1 legyen.

A folyadék-folyadék extrakcióval a zsírokat, a káros növényi pigmenteket a klorofillt és karotinoidokat, a szabad zsírsavakat, szteroidokat, aglükonos antracén származékokat, semleges glükozidokat, növényi viaszokat, flavonokat és egyéb különböző fenolokat és igy tovább, távolítjuk el az oldatból. A kapott raffinátumot így olyan mértékben

188*;

I tisztítjuk meg a káros szennyeződésektől, hogy a szennozid legnagyobb része ásványi savval történő megsavanyítás után körülbelül 1,5-2,0 pH értéknél közvetlenül a raffinát fázisból kristályosodik ki. Ásványi savként előnyösen sósavat vagy kénsavat alkalmazunk.

A szennozidnak a raffinát fázisból történő kikristályosítására ezt a fázist egy tartályba visszük át és keverés közben annyi savat adunk a folyadékhoz, hogy az oldat pH értéke körülbelül 1,5-2,0 legyen, θ Azután az oldatot szennozid kristállyal beoltjuk és időnként megkeverve, egy hétig hagyjuk kristályosodni.

Másrészt a kristályosítást folyamatosan működő kristályosító készülékben is végrehajthatjuk. ⁵

Miközben a raffinátfázis körülbelül egy hétig marad ebben a kristályosító berendezésben és két vagy több sorbakapcsolt tartályra osztjuk fel, amelyek dekantálóhoz csatlakoznak. A kristályosítótartályokat állandóan gyengén keverjük és az oldat ¹ megsavanyítására az első tartályba keverés mellett ásványi savat adagolunk. A tartályokban a függőleges lamináris áramlás értéke körülbelül 0,3-0,4 mm/perc. Ez az áramlási sebesség biztosítja a megfelelő szedimentációt. A kristályos terméket leszűr- ²⁵ jük, vízzel és metanollal vagy acetonnal kimossuk és azután megszárítjuk. Adott esetben a nyers terméket átkristályositjuk az alábbiakban megadott módon.

A kristályosítással nyert nyers szennozidot adott ³⁰ esetben átkristályositjuk. Ehhez előnyösen a nyers szennozidot körülbelül 10%-nyit aceton-viz 50 : 50. arányú elegyében szuszpendáljuk, majd nátrium¹ hidroxid hozzáadásával a pH-t 7,5-9 értékre állítjuk be, hogy a nátriumsó képződjék és a szennozidot az oldat pH-jának sósavval 1,5-2,0 értékre történő beállításával újra kicsapjuk, elválasztjuk, aceton-víz eleggyel mossuk és megszárítjuk.

A találmány tárgyát képező eljárással a szennozidot csaknem 100%-os tisztasággal nyerhetjük a nyers drogból. Továbbá a találmány tárgyát képező eljárás esetén a szennadrogbó! a laxativ hatású anyagok kinyerése többé nem igényli a drog előzetes extrakcióját, amely a technika mai állása szerint alkalmazott eljárások esetén szükséges.

Mivel a találmány szerinti eljárással nyert szennozidok kémiailag és farmakológiailag egyneműek és egységesek, így meghatározott tulajdonságokkal rendelkező galenikus gyógyszer készítmények formulázásához alkalmazhatjuk azokat. Ezzel szemben a technika mai állása szerint alkalmazott eljárások szerint csak többé vagy kevésbé határozatlan összetételű galenikus extraktumokat nyernek.

A következő példák a találmány tárgyát képező eljárást közelebbről szemléltetik.

1. példa

Két 250 1 ürtartalmú, sorbakapcsolt perkolátorba egyenként 40 kg szennadrogot teszünk és lyuggatott acéllemezzel fedjük be. Az extrakcióhoz oldószerként 70%-os metanolt alkalmazunk, amelyet az első perkolátorban lévő drogra töltünk. A perkolátor alján szűrőszövettel ellátott fenéklap van.

Az ez alatt a lap alatt elhelyezett ürítőcsap segítségével vezetjük be az oldatot arra a drogra, amely a második perkolátorban van. Az első perkolátoron az oldószert hagyjuk keresztül csurogni. Az oldószert az első perkolátor üritőcsapjához csatlakozó szivornya segítségével juttatjuk a második perkolátorba. Az áramlási sebességet az első perkolátor ürítőcsapjának a segítségével állítjuk be. A második perkolátor kifolyását olyan módon szabályozzuk, hogy az oldószer szintje a második perkolátorban olyan magas legyen, hogy a lyuggatott acéllapot 0,7 kg/dm^J súllyal terhelje meg.

A 40 kg szennadrog extrakcióhoz összesen 160 liter oldószert alkalmazunk. Miután ezt, 70%-os metanol formájában mindkét perkolátoron átvezetjük és a megfelelő mennyiségű perkolátumot megkaptuk, a perkolátor ürítőcsövet az utóperkolátortartályhoz kapcsoljuk és még pótlólag 60 liter 70%-os metanolt vezetünk át a perkolátorokon. Ezután a megmaradt tiszta oldószert az. első perkolátorból a második perkolátor felső részébe vezetjük és összegyűjtjük az utóperkolátumot, míg annak össztérfogata 120 liter lesz. Azután az első perkolátort kiürítjük és újra 40 kg szennadrogot teszünk bele és az utóperkolátumot szivattyúzzuk rá a drogra, amihez a 120 liter utóperkolátum elegendő, hogy a drogot a perkolátorban befedje. Ezt követően a perkolátor csőcsatlakozását egy szivattyúhoz és egy hőcserélöhöz és onnan a perkolátor tetejéhez kapcsoljuk és az oldatot mindaddig cirkuláitaljuk, míg az oldat hőmérséklete 30 °C lesz. Ezt követően egy éjszakán át állni hagyjuk.

A következő napon ezt a perkolátort az előzőleg extrahálttal kötjük össze és az extrakciót a fentiekben leírt módon hajtjuk végre.

kg drogból 160 liter perkolátumot gyűjtünk össze, amelyből a metanolt töltött kolonnával ellátott rotációs vákuumbepárló készüléken desztilláljuk le. Körülbelül 30 liter fenékterméket kapunk, amit egy 10 lépcsős „Mixer-Settler” készülékben 40 liter vízzel telített butanol-2-vel extrahálunk. Körülbelül 38-40 liter vizes raffinátumot és körülbelül 30-32 liter butanol-2 extraktumot nyerünk. A vizes raffinátumot keverés közben 93%-os kénsavval 20 óra alatt megsavanyítjuk, ez a mennyiség 1,6 térfogatszázalék (a megsavanyítandó foiyadéktérfogatra számítva). A megsavanyított oldat pH-ja 1,5-2,0. Az oldatot további 6 napon át keverjük, a kivált csapadékot egy éjszakán át hagyjuk leülepedni, szűrjük, vízzel mossuk, míg a mosóvíz színtelen nem lesz, metanollal mossuk és szobahőmérsékleten levegőn szárítjuk. A kitermelés 40 kg nyersanyagra számítva 760-790 g szárazanyag, amelynek a szennozidtartalma 90-94%. A kitermelés így körülbelül 70%-os a nyersanyagban lévő szennozid mennyiségre vonatkoztatva.

0,5 kg nyersterméket 5 liter aceton-viz 1 : 1 arányú elegyében szuszpendálunk, keverés közben annyi 48%-oshátriumhidroxidot adunk hozzá, míg az oldat pH-ja 8,5-9 lesz, a fel nem oldott maradékot leszűrjük és koncentrált (35%) sósavat adunk a szürlethez, míg az oldat pH-ja 1,5-2,0 lesz. Az oldatot a kezdődő kristályosodásig keverjük és azután legalább 3 óra hosszat hagyjuk kikristályosodni. A csapadékot leszűrjük az oldatból, a szűrőn

188 241

0,5 liter vízzel és 0,5 liter acetonnal mossuk és szobahőmérsékleten levegőn megszárítjuk. Az anyalúg egyötödét a mosdóvízzel és a mosóacetonnal keverjük össze és ezt az oldatot a következő nyerstermék előbbivel azonos nagyságú adagjának az átkristályosításához kristályosító oldószerként alkalmazzuk. A kitermelés 0,5 kg, nyerstermékre vonatkoztatva 0,460 kg (szárazanyag), amelynek a szennozidtartalma 98-99%.

2. példa

Azonosan járunk el, mint az első példában, de három sorbakapcsolt perkolátort alkalmazunk és a 70%-os metanolt nem melegítjük fel. Különben az

1. példának megfelelően járunk el és 40 kg droghoz 160 liter oldószert alkalmazunk. 40 kg drogból 0,890 kg szennozid nyersterméket nyerünk, amelynek a szennozid tartalma 92% (szárazanyag). A nyersterméket - mint az 1. példában - átkristályosíthatjuk.

3. példa

Extrahálunk, az extraktumból a metanolt eltávolítjuk és a folyadék-folyadék extrakciót az 1. példában leírtak szerint végezzük el. A butanol-2-vel történő kezelés után a raffinátumból a szennozidkeveréket folyamatosan működő kristályosító berendezésben kristályosítjuk ki. A kristályosításhoz két egymás után kapcsolt tartályt használunk és egy harmadikat pedig dekanterként alkalmazunk, amely a többivel szintén sorba kapcsolt. Az utolsó tartályban megy végbe a szennozidkeverék szedimentációja, amelynek során a csapadék fötömegét az anyalúgtól elválasztjuk. Ehhez a butanol-2-vel történő tisztítás során nyert raffinátfázist körülbelül 2 liter/óra áramlási sebességgel az első tartályba vezetjük. Ebbe a tartályba egyidejűleg a raffinát térfogatának 1,6 térfogatszázalékának megfelelő mennyiségű 93%-os kénsavat szivattyúzunk. Abból a célból, hogy a szedimentációt itt megakadályozzuk, a folyadékot az első tartályban állandóan keverjük. Ezután az első tartályban lévő szuszpenziót szabad túlfolyással a második tartályba vezetjük, amely keverővei ellátott, és onnan szabad túlfolyással kerül át a harmadik tartályba, ahol a csapadékot ülepítjük, ahonnan az anyalúg oldatot ismét szabad túlfolyással vezetjük a hulladékoldat-gyűjtőtartályába. A harmadik, a dekantertartályból a fenékre szerelt csap segítségével távolitjuk el a csapadékot, mint sűrű szuszpenziót, majd szívószűrón leszűrjük, vízzel és metanollal mossuk és szobahőmérsékleten levegőn szárítjuk. A kitermelés 40 kg nyersanyagra számítva 790 g, szennozidtartalom 91%.

4. példa

A következőkben leírt extrakciót, folyadékfolyadék extrakciót és átkristályosítást az 1-3. ábrák vázlatosan ábrázolják.

A drogot négylépcsős ellenáramú perkolációs berendezésben szobahőfokon extraháljuk. Naponta 40 k« szennatermést teszünk a négy konikus kiképzésű gömbtartályba és nehezékként lyuggatott lappal fedjük be.

Ellenáramban azután annyi 70%-os metanolt vezetünk át a négy tartályon, míg a frissen betöltött termést a folyadék teljesen befedi. Legalább 12 órai macerálási idő kell a perkoláláshoz, míg a körülbelül összesen 160 liter 70%-os metanol halad át a drogon. A friss oldószerrel befedett tartályból az extrahálófolyadék ezután egészében a következő tartályba kerül és megszárítjuk az extrakciós maradékot, hogy az oldószert visszanyerjük. A tartály most már a következő 40 kg-os adag felvételére készen áll és ezzel visszakerül a perkolációs berendezés elejére. Az extrakció hatásossága perkolációs lépcsőnként körülbelül 60%. Minden egyes 40 kgos szennozidtermésből körülbelül 120 liter primer extraktumot nyerünk, amelyet vákuumban rektifikálófeltéttel ellátott rotációs desztilláló berendezéssel körülbelül 30 liter térfogatra párolunk be. Eközben a termék hőmérséklete nem lépheti túl az 50 °C-t.

Az ezt követő folyadék-folyadék extrakció zavarmentességét a metanol tökéletes eltávolításával biztosítjuk. Megvizsgáljuk, hogy a koncentrátum metanol mentes-e (GC) és ezt követően körülbelül 2% butanol-2-vel elegyítjük. Ennek az extraktumkoncentrátumnak a pH értéke körülbelül 5,8. Az ezt követő folyadék-folyadék extrakcióhoz a koncentrátumot előzetes szűrés nélkül egy 10 lépcsős „Mischer-Schneider-Batterie” készülékbe (minden egyes lépcső körülbelül 5 liter) visszük, ahol butanol-2-vel extraháljuk. A butanol-2 és az extraktumkoncentrátum beadagolási aránya 1,5 : 1, a butanol-2 extraktum és az extraktraffinátum aránya 0,7-0,8 : 1. A lépcsőnkénti átlagos tartózkodási idő körülbelül 20 perc.

A kapott extraktraffinátumot azután 94%-os kénsavval körülbelül 2 pH-ra állítjuk be és a háromlépcsős kristályosító berendezésbe vezetjük.

A kristályosodás megindítására beoltjuk és azután körülbelül 5 napon át kristályosítjuk. A kapott kristálykását a harmadik tartály aljáról kiszívatjuk. A kristálykását leszűrjük és az anyalúgot a kristályosító készülékbe visszatápláljuk. A kristályokat ezt követően vízzel, majd metanollal mossuk, vákuumban 40 °C-on szárítjuk. A nyers szennozidot körülbelül 90%-os tisztasággal nyerjük. A butanol-2 visszanyerésére a butanol-2-vel kapott extraktumot teljesen bepároljuk és sötétbarnafekete színű maradékot kapunk. A desztillátumot a folyadék-folyadék extrakcióhoz ismételten felhasználjuk.

A kapott nyers szennozidokat, azután körülbelül 10%-os mennyiségben aceton-víz elegyben (50 : 50) szuszpendáljuk és nátriumhidroxid hozzáadásával a pH-t körülbelül 7,5-re beállítva nátriumsó képződése közben teljesen feloldjuk. Ezután az oldatot sósavval megsavanyítva pH = 2-nél ismét kiválnak a szennozidok, a kivált terméket elválasztjuk, aceton-vizzel mossuk és szárítjuk. Ilyen módon a kiindulási szennatermékre vonatkoztatva körülbelül 2% tiszta szennozidot nyerünk (A és B).

Claims (10)

1. Eljárás hashajtó hatású vegyületek előállítására, szenna drogból extrahálással, kristályosítással és adott esetben sóképzéssel azzal jellemezve, hogy

a) a szenna drogot kívánt esetben duzzasztás után ellenáramú perkolálással metanol és víz elegyével extraháljuk, és a metanol teljes eltávolítására az extraktumot legfeljebb 50 ’C-on bepároljuk;

b) a kapott koncentrátumot szerves oldószerrel végzett folyamatos folyadék-folyadék extrahálással tisztítjuk;

c) a kapott raffinátumot kristályosító berendezésbe vezetjük, és keverés közben lényegében 1,4-2,0 pH-értékre savanyítjuk, szennozidkristályokkal beoltjuk, keverés közben kristályosítjuk, és a kapott kristályos, nyers szennozidokat elválasztjuk;

d) a nyers szennozidokat kívánt esetben átkristályositjuk, és adott esetben gyógyászatilag elfogadható bázissal gyógyászatilag elfogadható sóvá átalakítjuk.

2. Az 1. igénypont szerinti eljárás azzal jellemezve, hogy az a) műveletben az extrahálást 70%-os metanollal végezzük.

3. Az 1. vagy 2. igénypont szerinti eljárás azzal jellemezve, hogy az a) műveletben az extrahálást legfeljebb 35 ’C-ig terjedő, enyhén emelt hőmérsékleten végezzük.

4. Az 1-3. igénypontok bármelyike szerinti eljárás azzal jellemezve, hogy a szennadrogot a perkolálás előtt utóperkolátumban duzzasztjuk.

5. Az 1-4. igénypontok bármelyike szerinti eljá⁵ rás azzal jellemezve, hogy az a) műveletben kapott koncentrátumhoz 5 tf.% butanol-2-t adunk.

6. Az 1. igénypont szerinti eljárás azzal jellemezve, hogy a b) műveletben szerves oldószerként butanolt, metil-etil-ketont vagy metil-izopropil⁰ ketont használunk.

7. A 6. igénypont szerinti eljárás azzal jellemezve, hogy vízzel telített butanol-2-t használunk.

8. A 7. igénypont szerinti eljárás azzal jellemezve, hogy a butanol-2 és a raffinátum kifolyási aránya ⁵ 0,7-0,8 : 1.

9. Az 1. igénypont szerinti eljárás azzal jellemezve, hogy a c) műveletben sósavas vagy kénsavas savanyítást végzünk.

10. Az 1. igénypont szerinti eljárás azzaljellemez⁰ ve, hogy a c) műveletben kapott nyers szennozidokat átkristályositáshoz lényegében 10%-ig terjedő mennyiségben 50 : 50 arányú aceton és víz elegyében szuszpendáljuk, nátríum-hidroxidnak 7,5-9 pH értékig való hozzáadásával nátriumsó képzése ^f5 révén teljesen feloldjuk, a szennozidokat az oldatnak sósavval 1,5-2 pH értékre való állításával ismét leválasztjuk, elkülönítjük, aceton és víz elegyével mossuk és szárítjuk.