HU179744B

HU179744B - Process for producing semisynthetic 4-comma above comma above-amino-oleandomycin derivatives

Info

Publication number: HU179744B
Application number: HU78PI609A
Authority: HU
Inventors: Frank C Sciavolino
Original assignee: Pfizer
Priority date: 1977-02-04
Filing date: 1978-01-17
Publication date: 1982-12-28
Also published as: IE46395B1; SE8300869D0; AR215666A1; NO150439B; DK149628C; DE2804509A1; JPS56135497A; IL61606A0; SE7800269L; GR68692B; IT7820006A0; IT1094211B; IL53959A0; YU39504B; FR2383964A1; JPS5827799B2; JPS5652036B2; PH16491A; AT358169B; NO150439C

Description

A találmány tárgya eljárás félszintetikus 4-amino-oleandomicin-származékok előállítására.

Az oleandomicint, fermentációs előállítását és antibakteriális szerként történő alkalmazását a 2 757 123 számú amerikai egyesült államokbeli szabadalmi leírásban írták le. A természetben előforduló vegyület szerkezete a (VII) képletnek felel meg. A képleten feltüntettük az oleandomicin és a hasonló vegyületek esetében elfogadott számozást és sztereokémiái jelöléseket.

Az oleandomicinnek számos szintetikus változata ismert, különösen olyanok, amelyekben a 2', 4 és 11helyzetben levő szabad hidroxilcsoportok közül 1—3 észterezett, acetilészter. Ezen túlmenően a 3 022 219 számú amerikai egyesült államokbeli szabadalmi leírásban hasonló származékok szerepelnek, amelyekben az említett észterek acetilcsoportját más, előnyösen egyenes szénláncú, 3—6 szénatomos alkanoilcsoport helyettesíti.

A találmány szerinti eljárással a (IV), (V) és (VI) általános képletű, antibakteriális hatású oleandomicinszármazékokat állítjuk elő, ahol a képletben

R és R, hidrogénatomot vagy 2—3 szénatomos alkanoilcsoportot jelent,

R₂ hidrogénatomot vagy metilcsoportot képvisel és

R₃ jelentése hidrogénatom vagy 1—6 szénatomos alkilcsoport, azzal a feltétellel, hogy ha R₂metilcsoportot jelent,

R₃ metilcsoportot képvisel.

A találmány szerinti eljárással előállítható vegyületek egy előnyös csoportját alkotják a (IV) általános képletű vegyületek, különösen azok, amelyekben R₂ és R₃ hid179744 rogénatomot és R acetilcsoportot jelent. Azok az (V) és (VI) általános képletű vegyületek is előnyösek, amelyekben R acetilcsoportot jelent.

A leírás magában foglalja az (I), (II) és (III) általános 5 képletű vegyületek előállítását, amelyek a (IV), (V) és (VI) általános képletű vegyületek előállítására használhatók, ahol a képletekben

Rés Rj hidrogénatomot vagy 2—3 szénatomos alkanoilcsoportot jelent és

X jelentése oxigénatom vagy =N—OCH₃ vagy =N—O—CCH₃ csoport.

O

Ezek közül a vegyületek közül előnyösek azok az (I) 15 általános képletű vegyületek, amelyekben X oxigénatomot, =N—OH vagy =N—O—CCH₃ csoportot jelent.

O

Azok a (II) általános képletű vegyületek is előnyösek, 20 amelyekben X oxigénatomot, =N—OH vagy =N—O—CCH₃ csoportot jelent. Végül azok a (III) álO talános képletű vegyületek is előnyösek, amelyekben X 25 oxigénatomot, =N—OH vagy =N—O—CCH₃ csoporII o tót képvisel.

Bár a (II), (III), (V) és (VI) általános képletű vegyüle.33 tek mind a természetben előforduló oleandomicinből

-1172744 = -- — származnak, szerkezetük a 8-helyzetben eltérő. Az (I|és (IV) általános képletű természetes anyagban ez zet a (VIII) képletnek megfejelő epoxid-gyűrű. ' “ “

A (II) és (V) általános képletű vegyületek a 8-helyzetben egy adott sztereokémiája metilcsoportot tartalmaznak, szerkezetük a (IX) részlfépletnek megfelelő.

A (II) és (V) általános képjetű módosított oleandomicinek elnevezésére használt nomenklatúra: 8,8a-dezoxi-8,8a-dihidro-oleandomicin. _;

Azokat a (III) és (VI) általános képletű vegyületeket, amelyek a 8-helyzetben ciklopropilgyűrűt tartalmaznak, 8,8a-dezoxi-8,8a-metilén-ole<jndomicineknek nevezik, részképletük a (X) részkcplet.

Az antibakteriális hatású;4-dezoxi-4-amino-oleandomicin-származékokat a találmány értelmében 11,2'-dialkanoil- vagy 2'-alkanoi(pleandomicinből kiindulva állítjuk elő a csatolt rajz szerinti A) reakcióegyenlet szerint. j

Ugyanez a reakciósorozqt használható a (HA) és (IIIA) általános képletű vegyületek (VA) és (VIA) általános képletű vegyületekké történő átalakítására, ahol a képletekben R és Ac a fentiekben megadott jelentésű. Ezeket az eljárásokat a csatolt rajz szerinti B) és C) reakcióegyenlet szemlélteti.

Ezeknek a reakciósorozatoknak az első reakciója a 4-hidroxilcsoport szelektív oxidációja.

A találmány szerinti eljárás egyedülállónak tekinthető, minthogy az oxidáció a 4-helyzetben megy végbe és a 11-helyzet gyakorlatilag változatlan marad, ha R hidrogénatomot jelent.

A 2'-helyzetben levő alkanoilcsoport eltávolítását, szolvolízissel végezzük, ekkor a 2'-alkanoil-4-dezoxi-4-oxo-oleandomicin-származékot éjszakán át feleslegben levő metanollal keverjük szobahőmérsékleten. A metanol eltávolítása, és a maradék ezt követő tisztítása után olyan (I), (II) vagy (III) általános képletű vegyületeket kapunk, amelyekben Rj hidrogénatomot és X oxigénatomot jelent.

Az (I), (II) vagy (III) általános képletű ketonok (X oxigénatomot jelent) 11-helyzetben (R hidrogénatomot jelent) és 2'-helyzetben (R₍ hidrogénatomot jelent) levő hidroxiiesoporíjait oly módon acilezhetjük, hogy az említett vegyületeket jégfürdőben két mól piridinnel és feleslegben levő alkánkarbonsavanhidriddel kezeljük. A gyakorlatban úgy járunk el, hogy a lehűtött alkánkarbonsavanhidridhez hozzáadjuk a hidroxilcsoportot tartalmazó vegyületet, majd beadagoljuk a piridint. Az adagolás befejezése után a jégfürdőt eltávolítjuk, és a reakcióelegyet éjszakán át szobahőmérsékleten keverjük. Ezután a reakcióelegyet vízzel hidrolizáljuk, majd a terméket ezt követően etilacetáttal extraháljuk. Eljárhatunk úgy is, hogy a feleslegben levő alkánkarbonsavanhidrid oldószert vákuumban eltávolítjuk, és a maradékot ismert módon tisztítjuk.

Amint a fentiekben már említettük, azok az (I), (II) és (III) általános képletű vegyületek, amelyekben X oxigénatomot jelent és R és Rj a fentiekben megadott jelentésű, értékes kiindulási anyagok, amelyekből az antibakteriális hatású 4-amino-származékokat állíthatjuk elő a találmány szerinti eljárással. Ezen a csoporton belül értékes kiindulási anyag az

11,2'-diacetil-4-dezoxi-4-oxo-oleandomicin,

-acet i 1-4 -dezoxi-4 ’-oxo-oleandomicin, 4-dezoxi-4-oxo-oleandomicin, 2'-acetil-4-dezoxi-4-oxo-oleandomicin, l^,2'-diacetil-8,8a-dezoxi-8,8a-dihidro-4-deroxi-4’-ogg-olSndomicin, í-acetii-8^öa-dezoxi-8,8a-dihidro-4-dezoxi-4”-oxo-oleandomicin, ;

8,8a-dezoxi-8,8a-dihidro-4-dezoxi-4-oxo-oleandomicin, 2'-acetil-8,8a-dezoxi-8,8a-dihidro-4-dezpxi-4-oxo-oleandonricin,

11,2'-diacetil-8,8a-dezoxi-8,8^-metilén-4-dezoxi-4'10 -oxo-oleandomicin,;

ll-acetil-8,8a-dezoxi-8,8a-metilén-4-dezoxi-4-oxo-oleandomicin, . ,’»

8,8a-dezoxi-8,8a-metilén-4-dfzoxi-4-oxo-oleándomicin és

2'-acetil-8,8a-dezoxi-8,8a-metjlén-4-dezoxi-4-oxo-’

-oleandomicin.;

A 4-dezoxi-4-amino-Qleandomicin-származékok előállítására számos szintetikus utat használhatunk. Az első út esetében a 4-dczoxi-4-oxo-származékot elő20 szőr oximmá vagy oxim-sZármazékká alakítjuk (X =N—OH, =N—OCH, vagy =N—OCCH₃ csoportot

II o jelent), majd az oximot vagy oxim-származékot (IV) (R₂ és Rj hidrogénatomot jelent), (V) vagy (VI) általános képletű aminná redukáljuk.

A ketonok (X oxigénatomot jelent) oximjait oly módon állítjuk elő, hogy az említett ketonokat metanol-víz eleggyel készített oldatban szobahőmérsékleten hidr30 oxilamin-hidrokloriddal reagáltatjuk. A gyakorlatban előnyös, ha a hidroxilamint feleslegben alkalmazzuk, háromszoros felesleg alkalmazásának esetén jó kitermeléssel kapjuk a kívánt terméket. Ha a reakciót szobahőmérsékleten végezzük és a hidroxilamint feleslegben 35 használjuk, a kívánt oxim-származékot 1—2 órás reagáltatás után kapjuk. A terméket oly módon különítjük el, hogy a reakcióelegyet vízbe öntjük, majd 9,5 pHértékre meglúgosítjuk, és valamely vízzel nem elegyedő oldószerrel, így etilacetáttal extraháljuk.

Ha hidroxilamin-hidroklorid helyett O-meti!-hidroxilamin-hidrokloridot alkalmazunk, a reakció során az O-mctiloxim-származékot kapjuk. Ha O-metil-hidroxilamint használunk, előnyös, ha a reakcióidő 6—-12 óra. A terméket ugyanolyan módon különítjük el, mint 45 az oxim-származékot.

Az O-acetiloxim-vegyületek előállítását (X =N—OCCH₃ csoportot jelent) úgy végezzük, hogy a

O megfelelő oximot acetilezzük. A gyakorlatban úgy járunk el, hogy egy mól oximot egy mól ecetsavanhidridde! reagáltatunk egy mól piridin jelenlétében. Ha az anhidridet és a piridint feleslegben alkalmazzuk, ez elősegíti a reakció teljessé válását, az előnyös felesleg 2—355 szoros. A reakciót a legelőnyösebben protonmentes szénhidrogén oldószerben, így benzolban vagy toluolban valósítjuk meg szobahőmérsékleten, éjszakán át végezve a reagáltatást. A reakció befejeződése után vizet adunk a reakcióelegyhez, és elválasztjuk a terméket tartalmazó szénhidrogénes bázist. Az O-acetil-származékokat előállíthatjuk oly módon is, hogy a ketont ugyanolyan reakciókörülmények között, amelyeket az oxim-származékok előállításakor alkalmazunk, O-acetil-hidroxilamin-hidrokloriddal kezeljük.

A 4-dezoxi-4-amino-oleandomicin-származékok

-2179744 előállítására használható előnyös oximok és oximszárntazékok az alábbiak: ll,2'-diacetil-4-dezoxi-4-oxo-oleandomicin-oxim, ll-acetil-4-dezoxi-4-oxo-oleandomicin-oxim, ll,2'-diaceti1-4-dezoxi-4-oxo-oleandomicin-0-iicetiloxim, ll-acetil-4-dezoxi-4-oxo-oleandomicin-0-acetiloxím,

11,2'-diacetil-8,8a-dezoxi-8,8a-dihidro-4’’-dezoxi-4-oxo-oleandomicin-oxim, l-:icetil-8,8a-dezoxi-8,8a-dihidro-4-dezoxi-4'’-oxo-oleandomicin-oxini, l,2'-diacetil-8,8a-dezoxi-8,8a-dihidro-4-dezoxi-4''-oxo-oleandomicin-O-acetiloxim, l-acetiI-8,8a-dezoxi-8,8a-dihidro-4-dezoxi-4-oxo-oleandomicin-O-acetiloxim, l,2'-diacctil-8,8a-dezoxi-8,8a-metilén-4-dezoxi-4''-oxo-oleandomicin-oxim, ll-acetil-8,8a-dezoxi-8,8a-metilén-4-dezoxi-4-oxo-oleandomicin-oxim,

11,2'-diacetil-8,8a-dezoxi-8,8a-metilén-4-dezoxi-4-oxo-oleandomicin-O-acetiloxim és l-acetil-8,8a-dezoxi-8,8a-metilén-4-dezoxi-4-oxo-olcandomicin-O-acetiloxim.

A keton-származékok (X =N—OH, =N—OCH₃vagy =N—OCCH₃ csoportot jelent) redukcióját kataO litikus hidrogénezéssel végezzük, oly módon, hogy az oxim vagy oxim-származék valamely rövidszénláncú alkanollal, így izopropanollal végzett oldatát és Raneynikkel, aktív szénre felvitt 10% palládium vagy phtinaoxid katalizátort éjszakán át szobahőmérsékleten tartjuk hidrogén atmoszférában 3,5 att kezdeti nyomáson. Ezután a kimerült katalizátort kiszűrjük, majd a szűrIctből eltávolítjuk az oldószert, így a kívánt, antibakteriális hatású (TV), (V) vagy (VI) általános képletű 4-dezoxi-4-amino-szánnazékot kapjuk. Ha a redukció oldószereként metanolt alkalmazunk, végbemegy a 2'-alkanoilcsoport szolvolízisc. Annak érdekében, hogy elkerüljük ennek a csoportnak az eltávolítását, oldószer- 40 ként előnyösen izopropanol! használunk.

Egy másik előnyös úí az (I), (II) és (III) általános képletű ketonok (X oxigénatomot jelent) (IV), (V) és (VI) általános képletű primer aminokká történő átalakítására abban áll, hogy az említett ketonokat valamely rövid- 45 szénláncú alkánkarbonsav ammóniumsójával kondenzáljuk, majd az in situ keletkezett imint ezt követően redukáljuk. A rövidszénláncú alkánkarbonsavak ammóniumsóin kívül egyéb ammóniumsókat is alkalmazhatunk, így például szervetlen savak ammóniumsóit. 50

A gyakorlatban úgy járunk el, hogy az (I), (II) vagy (III) általános képletű keton (X oxigénatomot jelent) valamely rövidszénláncú alkanollal, így metanollal készített oldatát valamely alkánkarbonsav, így ecetsav ammóniumsójával kezeljük, majd a lehűlt reakcióelegyet nátriumcianobórhidrid redukálószerrel kezeljük. A reakció szobahőmérsékleten néhány óra alatt lejátszódik, ezután a terméket hidrolizáljuk, majd a végterméket elkülönítjük.

<30

Bár egy mól ketonhoz egy mól ammóniumalkanoátra van szükség, előnyös, ha felesleget alkalmazunk, annak érdekében, hogy biztosítsuk az imin gyors képződését. Tízszeres felesleget alkalmazhatunk anélkül, hogy a végtermék minőségét rontanánk. >5

Egy mól ketonra számítva előnyösen körülbelül két mól nátriumcianobórhidrid redukálószert alkalmazünk.

A redukció ideje szobahőmérsékleten 2—3 óta.

Amint a fentiekben már említettük, metanol az elő5 nyös oldószer, az előnyös ammóniumalkanoát pedig az ammóniumacetát. Oldószerként izopropanolt is alkalmazhatunk, ez különösen akkor kívánatos, ha el kell kerülni a 2'-alkanoilcsoport szolvolízisét.

A kívánt 4-dezoxi-4-amino-oleandomicin-szárma10 zékok bármilyen nem bázisos mefléktermékéktőlvagy kiindulási anyagtól történő elválasztásakor kihasználjuk a végtermék bázikus természetet. Étinek megfelelően a termék vizes oldatát fokozatosan növekvő pH mellett extraháljuk, így a semleges vagy nem bázisos anyagokat Ϊ5 alacsonyabb pH-értékeken és' aíermékefkortilbelffl 9-es pH-értéken extraháljuk. Az extraháló oldószereket, az etilacetátot vagy dietilétert vizes nátriumklorid-oldattal és vízzel mossuk, nátriumszulfát felett szárítjuk, majd az oldószert eltávolítjuk. -

Szükség esetén a terméket szilikagél oszlopon végzett kromatografálással ismert, módon tovább'tisztíthatjuk.

A fentiekben említett reduktív aniinálást a nátriumcianobórhidrid helyet! egyéb redukálószerekkérikmégvalósíthatjuk. így alkalmazhatunk bizonyos nemesfém 25 katalizátorokat, így aktív szénre felvitt palládiumot hidrogénnel vagy valamely ammóniumalkanoátot, ily módon az (I), (II) és (III) általános képlefu’végyületek (amelyekben X oxigénatomot jelent) (IV), (V), illetve (VI) általános képletű vegyületekké alakíthatók.

A gyakorlatban általában úgy járunk el, hogy a megfelelő keton valamely rövidszénláncú -alkanollal, így metanollal vagy izopropanollal készített oldatát valamely ammóniumalkanoáttal, így ammóniumacetáttal és 10% palládiumot tartalmazó aktív szénnel kezeljük, és 35 a keletkező szuszpenziót körülbelül 25-—50 “C hőmérsékleten hidrogén atmoszférában addig rázzuk, amíg az elméleti mennyiségű hidrogén nem abszorbeálédik.

A reagensek arányát tekintve előnyös, ha az ammóniumalkanoátot tízszeres feleslegben alkalmazzuk, hogy a reakció megfelelő idő alatt teljéssé váljon. A katalizátor mennyisége a kiindulási anyagként alkalmazott keton súlyára számítva 10 és 50% között lehet. A hidrogén kezdeti nyomása nem kritikus, a reakcióidő megrövidítése szempontjából előnyös, ha a nyomás 1 att és

3,5 att közötti. A fentiekben említett paraméterek alkalmazásakor a reakcióidő 2 és 6 óra közötti,

A reduktív aminálás befejeződésekor a kirherült katalizátort kiszűrjük és a szűrletet szárazra pároljuk. A termék tisztítását a fentiekben említett módon végezzük, redukálószerként nátriumcianobórhidridet alkalmazunk.

Az olyan (IV) általános képletű, antibakteriális hatású vegyületeket, amelyekben R₂ hidrogénatomot és R₃1—6 szénatomos alkilcsoportot jelent, kényelmesen elő >5 állíthatjuk az (I) általános képletű ketonok (amelyekben X oxigénatomot jelent) és a megfelelő R₃NH₂ általános képletű amin reakciójával, redukálószerként nátriumcianobórhidridet használva. Annak érdekében, hogy a pH-t körülbelül 6 és 7 között tartsuk, az aminnal ekvivalens, moláris mennyiségű alkánkarbonsavat, így ecetsavat alkalmazunk. Eljárhatunk úgy is, hogy az alkánkarbonsav helyett megfelelő mennyiségű sósavgázt használunk.

A reagensek aránya, a reakció ideje és hőmérséklete és a reduktív aminálás során kapott reakcióelegy feldol3

-3179744 gozási módja ugyanolyan, mint az olyan vegyületekhez vezető reakció megfelelő paraméterei, amelyekben R₂ és R₃ hidrogénatomot jelent és redukálószerként nátriumcianpbórhidridet használunk.

Azokat a (IV) általános képletű, antibakteriális hatású vegyületeket, amelyekben R₂ és R₃ metilcsoportot jelent, az olyan (IV) általános képletű 4-dezoxí-4-amino-olcandomicin-származékok reduktív alkilezésével állítjuk elő, amelyekben R₂ és R₃ hidrogénatomot jelent, formaldehidet, hidrogént és 10% palládiumot tartalmazó aktív szenet alkalmazva.

A reagensek aránya, a reakcióhőmérséklet, oldószer, nyomás, reakcióidő és a reakcióelegy feldolgozási módja ugyanolyan, mint az olyan (IV) általános képletű vegyületekhez vezető reakció megfelelő paraméterei, amelyekben R₂ és R₃ hidrogénatomot jelent és redukálószerként hidrogéngázt és 10% palládiumot tartalmazó aktív szenet használunk.

Amint a fentiekben már említettük, a 2'-alkanoilcsoport szolvolízisét oly módon valósíthatjuk meg, hogy a (IV), (V) vagy (VI) általános képletű amin említett származékát metanolos oldatban éjszakán át keverjük szobahőmérsékleten.

Antibakteriális hatásuk következtében ezek közül a vegyületek közül az alábbi vegyületek előnyösek: 4-dezoxi-4-amino-oleandomicin,

-acetiI-4 -dezoxi-4 ''-amino-oleandomicin, ll,2'-diacetil-4-dezoxi-4-amino-oleandomicin, ll-acetil-8,8a-dezoxi-8,8a-dihidro-4-dezoxi-4-amino-oleandomicin, ll,2'-diacetil-8,8a-dezoxi-8,8a-dihidro-4''-dezoxi-4-amino-oleandomicin, ll-acetiI-8,8a-dezoxi-8,8a-metilén-4''-dezoxi-4-amino-oleandomicin és

11,2'-diacetil-8,8a-dezoxi-8,8a-metilén-4-dezoxi-4-aminp-oleandomicin.

A találmány szerinti eljárással előállítható, kemoterápiás hatású vegyületek közül azokat, amelyek sókat képeznek, előnyösen természetesen gyógyászatilag elfogadható sóik alakjában alkalmazzuk. Bár a vízben való oldhatatlanság, magas toxicitás vagy a kristályos szerkezet hiánya bizonyos sókat alkalmatlanná vagy kevésbé kívánatossá tesz bizonyos gyógyászati alkalmazás esetén ily módon való alkalmazásra, a vízben oldhatatlan vagy toxikus sókat elbontással a megfelelő gyógyászatilag elfogadható bázisokká alakíthatjuk vágy éljárhatunk úgy, hogy az ilyen vegyületeket bármilyen kívánt, gyógyászatilag elfogadható savaddiciós sóvá alakítjuk.

A gyógyászatilag elfogadható anionokat nyújtó savak példáiként megemlítjük az alábbiakat: sósav, brómhidrogénsav, jódhidrogénsav, salétromsav, kénsav vagy kénessav, foszforsav, ecetsav, tejsav, citromsav, borkősav, borostyánkősav, maleinsav, glükonsav és aszparaginsav.

A találmány szerinti eljárással előállítható, antibakteriális hatású vegyületekhez vezető kiindulási anyagok sztereokémiája azonos a természetes anyagéval. A 4-hidroxilcsoport ketoncsoporttá történő oxidálása és az említett keton 4-aminokká történő ezt követő átalakítása lehetőséget nyújt arra, hogy a 4-szubsztituens sztereokémiája a természetes termékéhez képest megváltozzon. így amikor az (I), (II) és (III) általános képletű vegyületeket — amelyekben X oxigénatomot jelent — a fentiekben leirt módszerek valamelyikével aminokká alakítjuk, lehetőség van arra, hogy két epimer amin képződjön. Kísérleteink során megfigyeltük, hogy mindkét epimer amin jelen van a végtermékben, arányuk változó és a szintézis módszerétől· függ. Ha az elkülönített termék túlnyomórészt az egyik epimerből áll, ezt az epimért megfelelő oldószerből végzett ismételt átkristályosítással tisztíthatjuk addig, amíg állandó olvadáspontú terméket nem kapunk. A másik epimer, amely kisebb mennyiségben van jelen az eredetileg elkülönített szilárd anyagban, túlnyomórészt az 'anyalúgban van. Ezt a szakember számára ismert módszerekkel nyerhetjük ki onnan, így például az anyalúg bepárlása és a maradék ismételt átkristályosítása útján, ahol az átkristályosítást addig folytatjuk, amíg a termék olvadáspontja állandó nem lesz, a kinyerést ezenkívül kromatográfiásan is végezhetjük.

Bár az epimerek említett keverékét ismert módszerekkel elválaszthatjuk, gyakorlati szempontból előnyös, ha a reakció végén elkülönített, említett keveréket használjuk fel. Sok esetben előnyös azonban, ha az epimerek keverékét valamely alkalmas oldószerből legalább egyszer átkristályosítjuk, oszlopon kromatografáljuk, oldószerrel megosztjuk vagy megfelelő oldószerben trituráljuk. Az ilyen tisztítás, bár nem különíti el szükségszerűen az epimereket, eltávolítja az olyan idegen anyagokat, mint a kiindulási anyagok és a nemkívánatos melléktermékek.

Az epimerek abszolút sztereokémiái meghatározása még nem fejeződött be. Megállapítottuk azonban, hogy égy adott vegyület mindkét epimerje ugyanolyan típusú hatást mutat, például antibakteriális hatást.

A találmány szerinti eljárással előállítható új 4-dezoxi-4''-amino-oleandomicin-származékok in vitro hatásosak számos Gram-pozitív mikroorganizmussal, így a Staphylococcus aureus-szal és Streptococcus pyogenes-szel és bizonyos Gram-negatív mikroorganizmussal, így gömbölyű vagy ellipszoid alakú mikroorganizmussal (cocci) szemben. Hatásuk jól szemléltethető in vitro vizsgálatokkal számos mikroorganizmus esetében agy-szív infúziós közegben a szokásos kétszeres sorozathígításos módszerrel. In vitro hatásuk alkalmassá teszi őket helyi alkalmazásra kenőcsök, krémek és hasonlók alakjában; sterilizálási célokra, például kórházi eszközök sterilizálására; és ipari mikrobaölőszerként történő felhasználásra, így például víz kezelésére, iszap kezelésére, festék és fa tartósítására.

In vitro alkalmazás, így például helyi alkalmazás céljára a találmány szerinti eljárással előállítható vegyületeket gyógyászatilag elfogadható hordozóanyagokkal, így növényi vagy ásványi olajokkal vagy lágyító szerekkel készítménnyé alakítjuk. Eljárhatunk úgy is, hogy folyékony hordozóanyagokban vagy oldószerekben feloldjuk vagy diszpergáljuk őket, így például vízben, alkoholban, glikolokban vagy azok keverékeiben vagy egyéb, gyógyászatilag elfogadható közömbös közegben, azaz olyan közegben, amely nem károsítja a hatóanyagot. Ilyen célokra általában olyan készítményeket állítunk elő, amelyekben a hatóanyag koncentrációja a készítmény összsúlyára vonatkoztatva körülbelül 0,01 — körülbelül 10%.

Ezen túlmenően a találmány szerinti eljárással előállítható vegyületek közül sok hatékony in vivő Grampozitív és bizonyos Gram-negatív mikroorganizmusokkal szemben, így a Pasteurella multocida-val és Neisseria sicca-val szemben mind a humán-, mind az állatgyógyászatban, orális és/vagy parenterális adagolás esetén.

-4179744

In vivő aktivitásuk sokkal korlátozottabb a fogékony organizmusok tekintetében. Ezt az aktivitást a szokásos módon határozzuk meg, azaz oly módon, hogy körülbelül azonos súlyú egereket a vizsgálandó organizmussal inokulálunk, majd orálisan vagy szubkután a vizsgálandó vegyülettel kezeljük őket. A gyakorlatban például úgy járunk el, hogy 10—10 egeret az LD_]00-érték körülbelül 1—10-szeresét tartalmazó, megfelelően hígított kultúrákkal inokulálunk intraperitoneálisan (az LD₁₀₀érték az a legalacsonyabb mikroorganizmuskoncentráció, amely a 100%-os pusztítás eléréséhez szükséges). , Egyidejűleg kontroll vizsgálatokat is végzünk, amelyekben az egerek ellenőrzésképpen alacsonyabb hígítású inokulumokat kapnak, hogy ellenőrizzük a vizsgálandó organizmus virulenciájának lehetséges változását. r A vizsgálandó vegyületet 0,5 órával az inokuláció után adjuk be, és 4, 24 és 48 óra múlva megismételjük az adagolást. 4 nappal az utolsó kezelés után megvizsgáljuk a túlélő egereket, és feljegyezzük a túlélők számát.

Ha a találmány szerinti eljárással előállítható új vegyületeket tartalmazó készítményeket in vivő alkalmazzuk, az adagolás orális vagy parenterális lehet, például szubkután vagy intramuszkuláris injektálás, a hatóanyag napi mennyisége körülbelül 1 — körülbelül 200 mg/testsúlykilogramm. Az előnyös napi adag körülbelül 5 — körülbelül 100 mg/testsúlykilogramm, különösen körülbelül 5 — körülbelül 50 mg/testsúlykilogramm. A parenterális injektálás céljára alkalmas hordozóanyagok lehetnek vizes hordozóanyagok, így víz, izotóniás nátriumklorid-oldat, izotóniás dextróz-oldat, Ringer-féle oldat, vagy pedig nemvizes hordozóanyagok, így növényi eredetű olajok (gyapotmagolaj, földimogyoróolaj, szezámolaj), dimetilszulfoxid vagy egyéb olyan nemvizes hordozóanyag, amely nem befolyásolja a készítmény terápiás hatékonyságát és az alkalmazott tér* fogatban vagy arányban nem toxikus (glicerin, propilénglikol, szorbit). Ezen túlmenően előnyösen állíthatók elő olyan készítmények is, amelyek közvetlenül az adagolást . megelőzően oldhatók fel. Az ilyen készítmények magukban foglalhatnak folyékony hordozóanyagokat, például propilénglikolt, dietilkarbonátot, glicerint, szorbitot stb., puffereket, helyi érzéstelenítőket és kívánt farmakológiái tulajdonságokat nyújtó szervetlen sókat. A találmány szerinti eljárással előállítható vegyületeket számos gyógyászatilag elfogadható közömbös hordozóanyaggal is kombinálhatjuk, így szilárd hígítószerekkel, vizes hordozóanyagokkal, nem mérgező szerves oldószerekkel, és kapszulákat, tablettákat, bemetszett tablettákat, száraz keverékeket, szuszpenziókat, oldatokat, elixíreket vagy parenterális oldatokat vagy szuszpenziókat készíthetünk belőlük. A találmány szerinti eljárással előállítható vegyületeket különböző adagolási egységek alakjában alkalmazhatjuk, ahol a hatóanyag koncentrációja a készítmény összsúlyára vonatkoztatva körülbelül 0,5% és körülbelül 90% közötti.

A találmány szerinti eljárás foganatosítására az oltalmi kör korlátozása nélkül az alábbi kiviteli példákat adjuk meg.

1. példa

4-Dezoxi-4-oxo-oleandomicin

1,0 g 2'-acetil-4-dezoxi-4-oxo-oleandomicin 20 ml metanollal készített oldatát éjszakán át szobahőmérsékleten keverjük. Ezután az oldatot vákuumban betöményítjük, így a kívánt terméket fehér színű, habszerű anyag alakjában kapjuk (937 mg).

MMR-spektrum (δ, CDC1₃): 5,60 (ÍH) m, 3,50 (3H) s, 2,85 (2H) m és 2,26 (6H) s.

2. példa

11,2'-Diacetil-4 -dezoxi-4 -oxo-oleandomicin

4,0 ml, jégfürdőben 0 °C-ra hűtött ecetsavanhidridhez nitrogén atmoszférában 727 mg 2'-acetil-4-dezoxi-4-oxo-oleandomicint adunk. 5 perc múlva 158 ml piridint adunk az elegyhez, és az opálos szuszpenziót éjszakán át szobahőmérsékleten keverjük. Ezután a keletkező oldatot etilacetáttal rétegezett vízbe öntjük, és pH-ját szilárd nátriumhidrogénkarbonát beadagolásával 7,2-re, majd n nátriumhidroxid-oldattal 9,5-re állítjuk. A szerves fázist elválasztjuk, egymást követően vízzel és telített vizes nátriumklorid-oldattal mossuk, majd nátriumszulfát felett szárítjuk. Az oldószert csökkentett nyomáson eltávolítva 588 mg kívánt terméket kapunk.

MMR-spektrum (δ, CDC1₃): 3,48 (3H) s, 2,63 (2H) m, 2,26 (6H) s és 2,06 (6H) s.

3. példa ll-Acetil-4-dezoxi-4-oxo-oleandomicin

4,0 g ll,2'-diacetil-4-dezoxi-4’-oxo-oleandomicin 75 ml metanollal készített oldatát éjszakán át szobahőmérsékleten keverjük. Ezután a reakcióelegyet csökkentett nyomáson betöményítjük, így habszerű terméket kapunk. A maradék dietiléteres oldatát hexánnal kezeljük, így 2,6 g terméket kapunk fehér színű szilárd anyag alakjában, amelynek olvadáspontja 112—117 °C.

MMR-spektrum (δ, CDC1₃): 3,43 (3H) s, 2,60 (2H) m, 2,23 (6H) s és 2,01 (3H) s.

4. példa

8,8a-Dezoxi-8,8a-dihidro-4-dezoxi-4-oxo-oleandomicin

2,0 g 2'-acetil-8,8a-dezoxi-8,8a-dehidro-4-dezoxi-4-oxo-oleandomicin 100 ml metanollal készített szuszpenzióját 20 órán át keverjük szobahőmérsékleten. Ezután a reakcióelegyet csökkentett nyomáson bepároljuk, így 1,8 g kívánt terméket kapunk fehér színű habszerű anyag alakjában.

MMR-spektrum (δ, CDC1₃): 5,30 (ÍH), 3,51 (3H) s és 2,26 (6H) s.

5. példa ll-Acetil-8,8a-dezoxi-8,8a-dihidro-4-dezoxi-4-oxo-oleandomicin

11,5 g ll,2'-diacetil-8,8a-dezoxi-8,8a-dihidro-4-dezoxi-4-oxo-oleandomicin 100 ml metanollal készített oldatát éjszakán át szoba hőmérsékleten keverjük. Ezután

-511 a reakcióelegyet csökkentett nyomáson szárazra pároljuk, így 10,6 g nyersterméket kapunk habszerű anyag alakjában. A nyersterméket kloroformban feloldjuk, és szilikagél oszlopra visszük. Miután 3 liter kloroform keresztülment az oszlopon, a terméket kloroform és metanol 9 : 1 arányú elegyével eluáljuk. Automatikus frakció-gyűjtő segítségével 800 cseppes frakciókat szedünk. Az 50—56., 57—62., 63—69. és 70—80. frakciókat öszszegyűjtjük és vákuumban szárazra pároljuk. így 2,9 g tiszta terméket kapunk.

MMR-spektrum (δ, CDC1₃): 3,55 (3H) s, 2,31 (6H) s és 2,05 (3H) s.

6. példa ll-Acetil-8,8a-dezoxi-8,8a-metilén-4-dezoxi-4-oxo-oleandomicin

400 mg l1,2'-diacetil-8,8a-dezoxi-8,8a-metilén-4-dezoxi-4-oxo-oleandomicin 10 ml metanollal készített oldatát éjszakán át keverjük szobahőmérsékleten, majd vákuumban bepároljuk. így 270 mg kívánt terméket kapunk.

MMR-spektrum (δ, CDCI₃): 3,46 (3H) s, 2,26 (6H) s, 2,03 (3H) s és 0,56 (4H) m.

7. példa l,2'-Diacetil-8,8a-dezoxi-8,8a-metilén-4-dezoxi-4-oxo-oleandomicin

Nitrogén gázbevezetőcsővel ellátott száraz lombikba bemérünk 18 ml metiléndikloridot és 1,97 ml dimetilszulfoxidot, ezután a keletkező oldatot —60 °C hőmérsékletre hűtjük. Fokozatosan hozzáadunk 3,9 ml trifluorecetsavanhidridet, és a keverést 10 percen át folytatjuk a megadott alacsony hőmérsékleten. Ezután a reakcióelegyet —70 °C-ra hűtjük, és 5,34 g ll,2'-diacetii-8,8a-dezoxi-8,8a-metilén-oleandomicint adunk hozzá 27 ml metiléndikloridban cseppenként olyan sebességgel, hogy a hőmérséklet ne emelkedjen —50 °C fölé. Miután a reakcióelegy —70 °C hőmérsékletre visszahűlt, 9,69 ml trietilamint adunk hozzá, és a hűtést 10 percen át folytatjuk. Ezután a reakcióelegyet hagyjuk — 10 °C-ra melegedni, majd 75 ml vízbe öntjük. Az elegy pH-ját n vizes nátriumhidroxid-oldattal 9,5-re állítjuk be, és a metiléndikloridot elválasztjuk. A szerves fázist ezt követően 2x30 ml vízzel, majd 20 ml telített vizes nátriumklorid-oldattal mossuk, és nátriumszulfát felett szárítjuk. Az oldószert vákuumban eltávolítva 6,2 g terméket kapunk, amely nyomnyi mennyiségű szennyeződésektől eltekintve azonos a cím szerinti vegyülettel.

MMR-spektrum (δ, CDC1₃): 3,50 (3H) s, 2,30 (6H) s, 2,06 (6H) s és 0,58 (4H) m.

8. példa l-Acctil-4-dczoxi-4-oxo-olcandomicin-oxim

500 mg ll,2'-diacetil-4-dezoxi-4-oxo-oleandomicin-oxim 100 ml metanollal készített oldatát 72 órán át keverjük' szobahőmérsékleten, majd csökkentett nyo6 máson szárazra pároljuk. A keletkező habszerű anyagot etilacetát és hexán elegyéből átkristályosítjuk, így 372 mg terméket kapunk, amelynek olvadáspontja 184—186 °C.

MMR-spektrum (δ, CDC1₃): 3,30 (3H) s, 2,66 (2H) m, 2,36 (6H) s és 2,10 (3H) s.

9. példa ll,2'-Diacetil-4-dezoxi-4-oxo-oleandomicin-0-metiloxim

I, 25 g metoxiamin-hidrokloridot és 2,5 g ll,2'-diacetil-4-dezoxi-4-oxo-oleandomicint beadagolunk 50 ml víz és 50 ml metanol elegyébe, és a keletkező reakcióelegyet éjszakán át szobahőmérsékleten keverjük. Ezután az oldatot vízbe öntjük, és az elegy pH-ját szilárd nátriumhidrogénkarbonáttal 7,5-re, majd n vizes nátriumhidroxid-oldattal 9,5-re állítjuk. A terméket etilacetáttal extraháljuk, és az extraktumot nátriumszulfát felett szárítjuk. Az oldószert vákuumban eltávolítva

2.4 g kívánt terméket kapunk fehér színű habszerű anyag alakjában.

MMR-spektrum (δ, CDC1₃): 3,88 (3H) s, 3,26 (3H) s, 2,56 (2H) m, 2,30 (6H) s és 2,06 (6H) s.

10. példa

II, 2'-Diacetil-8,8a-dezoxi-8,8a-metilén-4-dezoxi-4-oxo-oleandomicin-0-metiloxim mg 1 l,2'-diacetil-8,8a-dezoxi-8,8a-metilén-4''-dezoxi-4-oxo-oleandomicin és 45 g mctoxiarnin-hidroklorid 2 ml vízzel és 2 ml metanollal készített oldatát éjszakán át szobahőmérsékleten keverjük. Ezután az oldatot vízbe öntjük, és az elegy pH-ját szilárd nátriumhidrogénkarbonáttal 7,5-re, majd n vizes nátriumhidroxi-oldattal 9,5-re állítjuk. A terméket etilacetáttal extraháljuk, a szerves fázist megszárítjuk és betöményítjük. így 89,2 mg kívánt terméket kapunk.

MMR-spektrum (δ, CDC1₃): 5,56 (3H) s, 3,33 (1,5H) s, 3,26 (1,5H) s, 2,28 (6H) s, 2,06 (6H) s és 0,56 (4H) m.

11. példa ll-Acetil-4-dezoxi-4-amino-oleandomicin

10,0 g, 10/ζ palládiumot tartalmazó aktív szén 100 ml metanollal készített szuszpenziójához 21,2 g ammóniumacetátot adunk, és a keletkező szuszpenziót 20 g ll-acetil-4-dezoxi-4-oxo-oleandomicin 100 ml ugyanolyan oldószerrel készített oldatával kezeljük. A szuszpenziót szobahőmérsékleten, hidrogén atmoszférában

3.5 att kezdeti nyomáson rázzuk. Másfél óra múlva a katalizátort kiszűrjük, és a szűrletet keverés közben hozzáadjuk 1200 ml víz és 500 ml kloroform elegyéhez. Az elegy pH-ját 6,4-ről 4,5-re állítjuk, és a szerves fázist elválasztjuk. A vizes fázist további 500 ml kloroformmal extraháljuk, majd 500 ml etilacetáttal kezeljük, és pH-ját n vizes nátriumhidroxid-oldattal 9,5-re állítjuk. Az etilacetátos fázist elválasztjuk, és a vizes fázist etilacetáttal újra extraháljuk. Az etilacetátos extraktumot egyesítjük, nátriumszulfát felett szárítjuk és betöményítjük.

-6179744 így 18,6 g sárga színű habszerű anyagot kapunk, amely diizopropiléterből kristályosítva 6,85 g tisztított terméket szolgáltat, amelynek olvadáspontja 157,5—160 °C.

MMR-spektrum (8, CDC1₃): 3,41 (3H) s, 2,70 (2H) m, 2,36 (6H) s és 2,10 (3H) s.

A másik epimert, amely a nyers habszerű anyagban 20—25% mennyiségben van jelen, az anyalúgok fokozatos betöményítésével és szűrésével nyerhetjük ki.

12. példa ll-Acetil-4-dezoxi-4-amino-oleandomicin g ll-acetil-4''-dezoxi-4-oxo-oleandomicin és 53 g ammóniumacetát 500 ml metanollal készített, —10 °C hőmérsékletre hűtött, kevert szuszpenziójához 1 óra alatt cseppenként hozzáadjuk 3,7 g 85%-os nátriumciano-bórhidrid 200 ml metanollal készített oldatát. A reakcióelegyet 2 órán át hidegen keverjük, majd

2,5 liter víz és 1 liter kloroform elegyébe öntjük. Az elegy pH-ját n vizes nátriumhidroxid-oldattal 7,2-ről 9,5-re állítjuk, és a szerves fázist elválasztjuk. A vizes fázist kloroformmal egyszer mossuk, és a szerves fázisokat egyesítjük. A termék kloroformos oldatát 2,5 pHértéken 1,5 liter vízzel kezeljük, és a vizes fázist elválasztjuk. A vizes fázis pH-ját 2,5-ről 7,5-re, majd 8,25-re állítjuk, ezután etilacetáttal extraháljuk az oldatot. Ezeket az extraktumokat eldobjuk, és végül a pH-t 9,9-re növeljük. A vizes fázist 2 x 825 ml etilacetáttal extraháljuk, az extraktumokat egyesítjük, és nátriumszulfát felett szárítjuk. Az oldószert csökkentett nyomáson eltávolítva 23,9 g terméket kapunk habszerű anyag alakjában.

MMR-spektrum (8, CDCI₃): 3,41 (3H) s, 2,70 (2H) m, 2,36 (6H) s és 2,10 (3H) s.

13. példa

4-Dezoxi-4-amino-oleandomicin g 2'-acetil-4-dezoxi-4-oxo-oleandomicin 125 ml metanollal készített oldatát éjszakán át szobahőmérsékleten keverjük, majd 21,2 g ammóniumacetáttal kezeljük. A keletkező oldatot jégfürdőben lehűtjük, és 1,26 g nátriumcianobórhidriddel kezeljük. Ezután a hűtőfürdőt eltávolítjuk, és a reakcióelegyet 2 órán át keverjük szobahőmérsékleten. A reakcióelegyet 600 ml víz és 600 ml dietiléter elegyébe öntjük, pH-ját 8,3-ról 7,5-re állítjuk. Az éteres fázist elválasztjuk, és a vizes fázist etilacetáttal extraháljuk. Az extraktumokat félretesszük és a vizes fázis pH-ját 8,25-re beállítjuk. Az ilyen pHértéken készített dietiléteres és etilacetátos extraktumokat szintén félretesszük, és a pH-t 9,9-re növeljük. A dietiléteres és etilacetátos extraktumokat ezen a pH-értéken egyesítjük, egymást követően vízzel egy alkalommal és telített vizes nátriumklorid-oldattal mossuk, és nátriumszulfát felett szárítjuk. Az utóbbiakat 9,9 pHértéken habszerü anyaggá betöményítjük, és 160 g szilikagélen kromatografáljuk, futtatószerként és kezdeti eluálószerként kloroformot használunk. 11 darab, 12 ml térfogatú frakció összegyűjtése után az eluálószert 5% metanol és 95% kloroform elegyére cseréljük. A 370. frakció után az eluálószert 10% metanol és 90% klo roform elegyére, és a 440. frakció után 15% metanol és 85% kloroform elegyére cseréljük. A 85—260. frakciókat egyesítjük, és vákuumban szárazra pároljuk, így 2,44 g kívánt terméket kapunk.

MMR-spektrum (8, CDC1₃): 5,56 (IH)'m, 3,36 (3H) s, 2,9 (2H) m és 2,26 (6H) s.

14. példa ’ ‘ ' 4-Pezo.^j₇4r-arnino-ole^ndomicin _ ,

300 mg 2'-acetil-4-dezoxi-4-amino-oleandomicin 25 ml metanollal készített oldatát éjszakán át szobahő15 mérsékleten, nitrogén atmoszférában keverjük. A reakcióelegyet vákuumban betöményítjük, így 286 mg kívánt terméket kapunk fehér színű habszerű anyag alakjában.

MMR-spektrum (δ, CDCI₃): 5,56 (1H) m, 3,36 (3H) s, 20 2,90 (2H) m és 2,26 (6H) s.

15. példa

1 l-Acetil-8,8a-dezoxi-8,8a-dihidro-4-dezoxi-4-amino-oleandomicin

2,15 g 1 l-acetil-8,8a-dezoxi-8,8a-dihidro-4-dezoxi-4-oxo-o!eandomicin és 2,31 g ammóniumacetát 15 ml ;0 metanollal készített oldatát 20 C'-ra hűtjük, és 136 mg nátriumcianobórhidriddel kezeljük. A reakcióelegyet 45 percen át szobahőmérsékleten keverjük, majd 60 ml víz és 60 ml dietiléter elegyébe öntjük, és az elegy pH-ját 8,1-ről 7,5-re állítjuk. Az éteres fázist elválasztjuk és el25 dobjuk, a vizes fázis pH-ját 8,0-ra növeljük. Az elegyhez friss étert adunk, a vizes fázist kirázzuk és a szerves fázist eldobjuk. Ezután a pH-t 8,5-re állítjuk, és az eljárást megismételjük. Végül a pH-t 10,0-ra állítjuk, és az elegyhez 60 ml etilacetátot adunk. A vizes fázist eldobjuk, és ‘Ό az etilacetátos fázist 60 ml friss vízzel kezeljük. A vizes fázis pH-ját n vizes sósav-oldattal 6,0-ra állítjuk, és az etilacetátos fázist eldobjuk. A vizes fázist egymást követően 6,5, 7,0, 7,5, 8,0 és 8,5 pH-értéken etilacetáttal (60 ml) extraháljuk, és a szerves extraktumokat félre<5 tesszük. Végül a pH-t 10,0-ra emeljük, és a vizes fázist etilacetáttal extraháljuk. A 8,0, 8,5 és 10,0 pH-értéken kirázott extraktumokat egyesítjük, és vákuumban betöményítjük. így 585 mg terméket kapunk fehér színű habszerű anyag alakjában, amely a 4-epimer-párt tar50 talmazza.

MMR-spektrum (δ, CDC1₃): 3,38 és 3,35 (3H) s szingulett, 2,31 és 2,28 (6H) 2 szingulett és 2,03 (3H).

16. példa

8,8a-Dezoxi-8,8a-dihidro-4-dezoxi-4-amino-oleandomicin

1,86 g 8,8a-dezoxi-8,8a-dihidro-4-dezoxi-4-oxo-oleandomicin és 2,1 ammóniumacetát 10 ml metanollal készített oldatához szobahőmérsékleten hozzáadunk

126 mg nátriumcianobórhidridet. Egy óra múlva a reakcióelegyet 0 °C-ra hűtjük, és 2,5 órán át keverjük. Ez<15 után a reakcióelegyet 60 ml víz és 60 ml dietiléter ele179744 gyébe öntjük, és pH-ját 7,5-re állítjuk. Az éteres fázist eldobjuk, a vizes fázist egymás után 8,0-ra, majd 8,5 pHértékre állítjuk, mindkét pH-érték beállítása után éterrel extraháljuk. Végül a vizes fázis pH-ját 10,0-ra állítjuk, és az elegyet etilacetáttal extraháljuk. Az etilacetátos extraktumhoz friss vizet adunk, és pH-ját 6,0-ra állítjuk. Az etilacetátos fázist eldobjuk, a vizes fázist pedig egymást követően 6,5, 7,0, 8,0, 8,5 és 10,0 pH-értékre állítjuk. A vizes fázist minden egyes pH-beállítás után etilacetáttal extraháljuk. A 7,5, 8,0 és 10,0 pH-értéken készített etilacetátos extraktumokat egyesítjük, és habszerű anyaggá betöményítjük. Ezt etilacetátban feloldjuk, és 5,5 pH-értéken friss vízzel extraháljuk. A savas vizes fázist egymást követően újra 6,0, 6,5, 7,0, 7,5, 8,0 és 10,0 pH-értékre állítjuk, és minden egyes pH-beállítás után dietiléterrel extraháljuk. A 7,5, 8,0 és 10,0 pH-értékeken készített éteres extraktumokat egyesítjük, és vákuumban szárazra pároljuk. Ily módon 166 mg kívánt terméket kapunk.

MMR-spektrum (δ, CDC1₃): 5,48 (1H) m, 3,40 (3H) s és 2,30 (6H) s.

17. példa l-Acetil-8,8a-dezoxi-8,8a-metilén-4-dezoxi-4-amino-oleandomicin

5,0 g ll-acetil-8,8a-dezoxi-8,8a-metilén-4-dezoxi-4-oxo-oleandomicin és 5,2 g ammóniumacetát 30 ml metanollal készített és 20 °C-ra hűtött oldatához 300 mg nátriumcianobórhidridet adunk. A reakcióelegyet egy órán át keverjük szobahőmérsékleten, majd 120 ml víz és 120 ml dietiléter elegyébe öntjük. A vizes fázis pH-ját egymást követően 7,5, 8,0, 8,5 és 10,0 értékre állítjuk, és minden egyes pH-beállítás után etilacetáttal extraháljuk. A 10,0 pH-értéken kapott végső szerves extraktumot vízzel kezeljük, és pH-ját 6-ra állítjuk. A vizes fázist újra a fenti módon kezeljük, pH-ját 7,0, 7,5, 8,0, 8,5 és 10,0 értékre állítjuk, és a pH-beállítás után etilacetáttal extraháljuk. A 8,0, 8,5 és 10,0 pH-értéken kapott etilacetátos extraktumokat egyesítjük, és vákuumban betöményítjük. így 1,5 g kívánt terméket kapunk.

MMR-spektrum (δ, CDC1₃): 3,38 (3H)s, 2,30 (6H) s, 2,05 (3H) s és 0,65 (4H) m.

18. példa

11,2'-Diacetil-4-dezoxi-4-amino-oleandomicin g, izopropanollal mosott Raney-nikkel 25 ml, 250 mg, ll,2'-diacetil-4-dezoxi-4''-oxo-oleandomicin-O-acetiloximot tartalmazó izopropanollal készített szuszpenzióját éjszakán át hidrogén atmoszférában, szobahőmérsékleten rázzuk 3,5 att kezdeti nyomáson. Ezután a reakcióelegyet leszűrjük, és a szűrletet csökkentett nyomáson betöményítjük. így 201 mg kívánt terméket kapunk.

A 201 mg terméket egy ÓTán át forraljuk visszafolyató hűtő alkalmazásával 10 ml metanolban, így 11-acetil-4-dezoxi-4-amino-oleandomicint kapunk, amely azonos all. példa termékével.

19. példa l-Acetil-4-dezoxi-4''-dimetilamino-oleandomicin g ll-acetil-4-dezoxi-4-amino-oleandomicint, 1 g, 10% palládiumot tartalmazó aktív szenet és 2,06 ml formaldehid-oldatot hozzáadunk 40 ml metanolhoz, és a reakcióelegyet éjszakán át hidrogén atmoszférában rázzuk 3,5 att kezdeti nyomáson. Ezután a kimerült katalizátort kiszűrjük, és a szűrletet csökkentett nyomáson szárazra pároljuk. A visszamaradó terméket (1,97 g) 40 g szilikagélen kromatografáljuk, kezdeti eluensként kloroformot használunk. A 25. frakció után, ahol a frakciók 650—650 cseppből állnak, az eluenst 3% metanolt tartalmazó kloroformra cseréljük. A 36—150. frakciókat összegyűjtjük, és vákuumban betöményítjük. így 704 mg kívánt terméket kapunk fehér színű habszerű anyag alakjában.

MMR-spektrum (δ, CDC1₃): 3,33 (3H) s, 2,63 (2H) m, 2,30(12H)sés 2,10 (3H) s.

A) előállítás

2'-Acetil-8,8a-dezoxi-8,8a-dihidro-oleandomicin la 2'-Acetil-8,8a-dezoxi-oleandomicin

250 ml térfogatú, háromnyakú gömblombikba bemérünk 10 g cinkport és 1 g higany(II)kloridot. Miután azokat jól összekevertük, 25 ml n sósav-oldatot adagolunk a lombikba, és az elegyet 15 percen át erőteljesen keverjük. A vizes felülúszót eltávolítjuk, és újra 25 ml n sósav-oldatot adagolunk be, és a lombikot széndioxid atmoszféra alá helyezzük. 50 g krómtriklorid 65 ml n sósav-oldattal készített, leszűrt oldatát gyorsan hozzáadjuk a cinkamalgámhoz. Az elegyet egy órán át széndioxid atmoszférában keverjük, ezalatt az idő alatt világoskék szín fejlődik ki, ami a króm(II)klorid jelenlétét mutatja. A keverést egy óra múlva abbahagyjuk, és a cinkamalgámot a lombik fenekére hagyjuk leülepedni.

Mechanikus keverőve] ellátott, 600 ml térfogatú, háromnyakú gömblombikra szerelt csepegtetőtölcsérbe 29,2 g 2'-acetil-oleandomicin 200 ml acetonnal és 100 ml vízzel készített oldatát helyezzük. A lombikba széndioxid atmoszférában, keverés közben beadagoljuk a 2'-acetil-oleandomicin oldatát és az előzőleg előállított króm(II)klorid-oldatot. Az oldatokat egyidejűleg adagoljuk olyan sebességgel, hogy az adagolás ugyanabban az időpontban fejeződjön be. Az adagolás körülbelül 12 percet vesz igénybe. Ezután a reakcióelegyet 35 percen át keverjük szobahőmérsékleten, majd 100 ml vizet és 100 ml etilacetátot adunk hozzá, és a keverést 15 percen át folytatjuk. Ezután az etilacetátos fázist elválasztjuk és 80 ml vízzel mossuk. Ezután az etilacetátot elválasztjuk, a vizes extraktumokat egyesítjük, és 100 ml friss etilacetáttal mossuk. Az etilacetátos fázist elválasztjuk, és 100 ml vízzel mossuk. A szerves fázist elválasztjuk, a vizes mosófolyadékokat egyesítjük, és 75 g nátriumkloriddal kezeljük. Az elváló további etilacetát mennyiséget leszívjuk, és egyesítjük a többi etilacetátos extraktummal. Az egyesített etilacetátos extraktumokhoz vizet adunk, és az elegy pH-ját nátriumhidrogénkarbonáttal 8,5-re állítjuk. A szerves fázist elválasztjuk, vízzel mossuk, majd telített vizes nátriumklorid-oldattal, végül vízmentes nátriumszulfát felett szárítjuk. Szűrés és az

-8179744 oldószerek csökkentett nyomáson végzett lepárlása után fehér színű szilárd anyagot kapunk, ezt etilacetát és heptán elegyéből kristályosítjuk. így 8,4 g kívánt terméket kapunk, amelynek olvadáspontja 183,5—185 °C.

Elemzési eredmények C₃₇H₆₃O₁₃N összegképletre: számított: C: 62,2%; H: 9,0%; N: 2,0%; talált: C: 62,0%; H: 8,9%; N: 2,0%.

MMR-spektrum (δ, CDC1₃): 5,62 (1H) s, 5,58 (1H) s, 3,43 (3H) s, 2,36 (6H) s és 2,08 (3H) s.

lb 2'-Acetil-8,8a-dezoxi-8,8a-dihidro-oleandomicin

4,0 g súlyú alumíniumfóliát 0,6 cm nagyságú darabokra vágunk, ráöntünk 290 ml vizes higany(II)klorid-oldatot és 30—45 másodpercen át keverjük. Ezután az oldatot dekantáljuk, és az amalgámozott alumíniumot egymást követően vízzel kétszer, izopropanollal egyszer és tetrahidrofuránnal szintén egy alkalommal mossuk. Ezután az alumínium darabokat 45 ml tetrahidrofurán, 45 ml izopropanol és 10 ml víz elegyére helyezzük, majd jégfürdőben 0 °C hőmérsékletre hűtjük. Ezután az amalgámozott alumíniumhoz 2,0 g 8,8a-dezoxi-2'-acetiI-oleandomicin tetrahidrofurán, izopropanol és víz elegyével készített oldatát csepegtetjük olyan sebességgel, hogy az elegy hőmérséklete 0 “C maradjon. Az adagolás befejezése után a fürdőt eltávolítjuk, és a reakcióelegyet éjszakán át szobahőmérsékleten keverjük. Ezután a szilárd anyagokat kiszűrjük, és a szűrletet vákuumban szárazra pároljuk. A maradékot etilacetát és víz elegyével kezeljük, és pH-ját telített vizes nátriumkarbonát-oldattal 9,0-ra állítjuk. A szerves fázist elválasztjuk, vízzel és telített vizes nátriumklorid-oldattal mossuk, és nátriumszulfát felett szárítjuk. Az oldószer eltávolítása után 2,27 g kívánt terméket kapunk.

B) előállítása

2a ll,2'-Diacetil-8,8a-dezoxi-8,8a-metilén-oleandomicin

Lánggal kiszárított, 200 ml térfogatú, csepegtetőtölcsérrel, mágneses keverővei és nitrogéngázbevezetőcsővel ellátott háromnyakú lombikba 16,4 g trimetilszulfoxóniumjodidot és 3,4 g 50%-os, olajjal készített nátriumhidrid diszperziót adagolunk. Az anyagokat jól összekeverjük, majd a csepegtetötölcséren keresztül 43,2 ml dimetilszulfoxidot adagolunk a lombikba. Egy óra múlva, amikor a hidrogénfejlődés már leállt, a szuszpenziót 5—10 °C hőmérsékletre hűtjük, és 10 perc alatt hozzáadjuk 22,6 g ll,2'-diacetil-8,8a-dezoxi-oleandomicin 32 ml tetrahidrofuránnal és 16 ml dimetilszulfoxiddal készített oldatát. A szuszpenziót 90 percen át szobahőmérsékleten keverjük, majd 300 ml vízbe öntjük, és 2x300 ml etilacetáttal extraháljuk. A szerves extráktumokat vízzel, majd telített vizes nátriumklorid-oldattal mossuk, vízmentes nátriumszulfát felett szárítjuk, szűrjük és csökkentett nyomáson szárazra pároljuk. A maradékot éterből kristályosítva 8,9 g ll,2'-diacetil-8,8a-dezoxi-8,8a-metilén-oleandomicint kapunk.

Claims

Szabadalmi igénypontok

1. Eljárás a (IV), (V) és (VI) általános képletü 4*-amino-epimer vegyületek előállítására — ahol

5 R és Rj hidrogénatomot vagy 2—3 szénatomos alkanoilcsoportot,

R₂ hidrogénatomot vagy metilcsoportot és

R₃ hidrogénatomot vagy 1—6 szénatomos alkilcsoportot jelent, azzal a feltétellel, hogy ha R₂ metilcsopor10 tót képvisel, R₃ metilcsoportot jelent, azzal jellemezve, hogy valamely (I), (II) vagy (III) általános képletü vegyületet — ahol

R és Rj hidrogénatomot vagy 2—3 szénatomos alkanoilcsoportot jelent és

15 X jelentése =NR₃ csoport, ahol R₃ jelentése a tárgyi körben megadott, vagy =N—OH, =N—OCH₃O vagy =N—OC—CH₃ csoport — redukálunk és

20 a) ha X =N—OH, =N—OCH₃ vagy

O

II =N—OC—CH₃ csoportot jelent, a redukciót katalitikus hidrogénezéssel végezzük,

25 b) ha X =NR₃ csoportot — ahol R₃ jelentése a tárgyi körben megadott — vagy az iminocsoportot in situ állítjuk elő a megfelelő (I), (II) és (III) általános képletü ketonokból, ahol a képletekben X oxigénatomot jelent, az említett keton és valamely szervet30 len sav ammónium- vagy aminsójának a kondenzálásával, majd redukálásával, előnyösen fémhidriddel és kívánt esetben

c) ha R vagy R, hidrogénatomot jelent, azt alkanoilcsoporttá és/vagy ha R vagy Rj alkanoilcsoportot 35 jelent, azt hidrogénatommá alakítjuk.
2. Az 1. igénypont szerinti a) eljárás foganatosítást módja, azzal jellemezve, hogy olyan (I), (II) vagy (III) általános képletü kiindulási anyagot alkalmazunk,

40 amelyben X =N—OH, =N—OCH₃ vagy

O

II =N—OC—CH₃ csoportot jelent és a redukciót katalitikus hidrogénezéssel végezzük.
3. A 2. igénypont szerinti a) eljárás foganatosítást módja, azzal jellemezve, hogy a redukciót hidrogénnel valósítjuk meg Raney-nikkel, aktív szénre felvitt palládium vagy platinaoxid jelenlétében.

50
4. Az 1. igénypont szerinti b) eljárás foganatosítást módja, azzal jellemezve, hogy olyan (I), (II) vagy (III) általános képletü kiindulási anyagot alkalmazunk, amelyben X =NR₃ csoportot — ahol R₃ jelentése a már megadott — vagy a rövidszénláncú alkánkarbonsav

55 ammónium- vagy aminsóját, előnyösen az ammóniumvagy amin-acetátot feleslegben alkalmazzuk.
5. Az 1. igénypont szerinti b) eljárás foganatosítást módja, azzal jellemezve, hogy redukálószerként nátriumcianobórhidridet alkalmazunk.