HU176532B

HU176532B - Process for the continuous elimination of monomers from aqueous polyvinyl-chloride dispersions

Info

Publication number: HU176532B
Application number: HU77HO2014A
Authority: HU
Inventors: Bernhard Kuxdorf; Karl Kaiser; Rudolf Wesselmann
Original assignee: Hoechst Ag
Priority date: 1976-09-09
Filing date: 1977-09-08
Publication date: 1981-03-28
Also published as: GB1547005A; NO773106L; JPS5444713B2; CA1130039A; SE7710093L; PL200740A1; US4148990A; IN144882B; AR218461A1; AT355803B; DD133241A5; DE2640546C2; NL7709751A; CH628357A5; PL103686B1; DE2640546A1; FR2364230A1; DK399677A; NL165756C; IT1091128B

Description

A találmány tárgya eljárás monomerek folyamatos eltávolítására vizes polivinilklorid-diszperziókból.

Régóta ismeretes, hogy vizes polimer diszperziókból az illékony komponensek úgy távolíthatók el, hogy a diszperziókba 60—70 °C közötti hőmérsékleten inért gázokat vagy vízgőzt vezetnek be, vagyis a diszperziókat vízgőz desztillációnak vetik alá. Ilyen eljárások az 1 248 943 számú német szövetségi köztársaságbeli közrebocsátási iratból, vagy a „Kunststoffe” című folyóiratból (1959, 49. kötet, 10. füzet, 499. oldal) illetve a „Chemical Engineering” című folyóiratból (1972 márciusi száma, a 96. oldalon) ismeretesek.

Ha a megadott feltételek mellett vizes polivinilklorid szuszpenziókat dolgoznak fel, akkor a polimer soronkövetkező szárítólevegővel való szárítása során a polimer előállítására használt vinilklorid mennyiségre számítva még körülbelül 2 súly % vinilklorid távozik a levegőbe, ezáltal a megengedett 150 mg vinilklorid/m³távozó levegő emissziós értéket jelentősen túllépik. Ehhez járul még az is, hogy a szennyvíz is meg nem engedhető mennyiségben vinilkloridot tartalmaz. A végtermékként előállított száraz vinilklorid-polimer néhány 100 ppm-nyi mennyiségben még monomer vinilkloridot is tartalmaz, amely a polimerben abszorbeálódott és az előírt tisztítási művelettel a polimerből nem távolítható el. Mivel a polivinilklorid-fóliákat ismeretes módon élelmiszerek csomagolására alkalmazzák annak veszélye áll fenn, hogy a polimerben levő maradékmonomer az élelmiszerbe átvándorol. Ebből adódik az a feladat, hogy a monomertartalmú száraz polimert még egy külön járulékos tisztításnak kell alávetni.

A 2 331 895 számú német szövetségi köztársaságbeli közrebocsátási iratban a klasszikus eljárással előállított száraz vinilklorid polimer tisztítására olyan eljárást ismertetnek, amellyel a polimerizált részecskék közé zárványként visszamaradt vinilklorid eltávolítható. A vinilklorid és adott esetben a vinilklorid polimerben levő ko-monomerek eltávolítására alkalmazott eljárás abban foglalható össze, hogy a polimert a fagyási hőmérséklettartomány és 180 °C közötti hőmérsékleten vízgőz direktkondenzálása útján felmelegítik, a polimert ezen a hőmérsékleten a polimerben jelenlevő monomer túlnyomó részének eltávolításáig tartják, végül a polimert annak fagyáshőmérséklete alatt a polimerre kondenzálódott vízgőz elpárologtatásával lehűtik. A megadott eljárás egyik előnyös kiviteli változata szerint a polimert 80—130 °C közötti hőmérsékleten melegítik és ezen a hőmérsékleten 5 perc—2 óra hosszat, főként 10—60 percig tartják. Az ismert eljárás jellegzetessége végül az, hogy a gáztalanítási műveletet a víz harmatpontján végzik. Ez a körülmény a kiviteli példákból egyértelműen megállapítható.

Az ismert eljárásnak az a hátránya, hogy a tisztított polimer még viszonylag nagy mennyiségben monomer komponenseket tartalmaz. A 2 331 895 számú német szövetségi köztársaságbeli közrebocsátási irat 1. példája szerint a tisztított polimerben a maradék monomertartalom 3 g/1 kg polimer vagy más módon kifejezve 3000 ppm. Az ismert eljárásban betartott hőmérsékleti és nyomásértékek megfelelnek a víz mindenkori harmatpontjának, ezáltal a tisztítási eljárásnál gazdaságtalanul nagy gőzfelhasználással kell számolni.

| A 3 454 542 számú amerikai egyesült államokbeli szabadalmi leírásban az át nem alakult monomereknek polimer szuszpenziókból való eltávolítására további eljárást ismertetnek, amelyben a szuszpenziót kaszkádszerűen egy terelőlemezekkel ellátott kihajtóoszlopon átvezetik, miközben az oszlopon keresztül alulról gázt vezetnek ellenáramban a felülről lefolyó szuszpenzióval szemben. Ennél az eljárásnál a kihajtó-oszlopban mutatkozó szennyeződés és dugulás viszonylag kismértékben lép fel, ennek ellenére a szuszpenzió és a gáz közötti érintkezés nem a kívánt mértékű, így a monomer is csak csökkent mértékben távolítható el.

A 2 552 683 számú német szövetségi köztársaságbeli közrebocsátási iratban legfeljebb 50 súly% szilárdanyagot tartalmazó folyékony szuszpenzióból illékony alkatrészek eltávolítására olyan eljárást ismertetnek, amelyre jellemző, hogy

a) a szuszpenziót felülről lefelé gáztalanító zónán vezetik át, amely olyan összefüggő felületekből áll, amelyek furattal vannak ellátva és ezáltal a furatokon keresztül a szuszpenzió mindenkor a következő alul elhelyezett felületre folyhat, majd

b) inért gázt vezetnek felfelé a szuszpenzióval ellenáramban és ezt az inertgázt a furatokon keresztül préselik a szuszpenzió gáztalanítása, ezzel egyidejűleg a szuszpenziónak megfelelő mozgásban való tartása céljából oly módon, hogy a Szuszpenzióból szilárdanyag ne váljon ki, miniellett a gázáramot pulzálva adagolják azáltal, hogy a szuszpenzió folyamatos áramlását lefelé a furatokon keresztül időközönként megszakítják.

Ennél a módszernél a polimerizációs szuszpenzió anyagi jellegétől függően nem kerülhető el, hogy az alkalmazott gáztalanító oszlop szita tálcáin levő nyílások ne duguljanak el, amennyiben ezeket a furatokat nem megfelelő módon méretezik. Ha a szita tálcákon túl nagy méretű furatokat alkalmaznak, akkor a gőzfelhasználás növekszik és így az eljárás gazdaságossága válik kérdésessé.

A leírt ismert eljárásoktól eltérően a találmány szerinti eljárás vizes polimer diszperziókból kiindulva a monomerek olyan eltávolítási eljárására vonatkozák, amellyel a tisztított termék maradék-monomertartalma néhány ppm-re csökkenthető és a maradék-moncmertartalom kívánt mértéke jóval gyorsabban elérhető, mint az ismert eljárásoknál.

A találmány szerinti eljárásnál nem szükséges tehát a gyártási folyamat bárminemű megszakítása, amely az ismert eljárásokban használt gáztalanító oszlopoknál mindenkor fennáll a képződött polimer lerakódások és eltömődések következtében.

A találmány szerinti eljárás 1—60 súly% szilárdanyagtartalmú, 20—500 μ szemcseméretű polivinilkloridot, 5000—15 000 ppm vinilkloridot tartalmazó vizes polivinilklorid-diszperziókból vinilklorid eltávolítására vonatkozik : a szitafenekes lepárlóosziop felső részébe vezetett, előmelegített vizes diszperziónak a lepárlóoszlop alsó részébe befúvatott, 80—-150 °C hőmérsékletű, 0,5—5 bar nyomású gőzzel ellenáramban történő kezelése révén. Az eljárás azzal jellemezhető, hogy a 60— 90 °C hőmérsékletre előmelegített diszperziót folyamatosan, lm² szüafeoék felületre vonatkoztató óránként

5—35 m³ mennyiségben a szitafenekes lepárlóosztopfeft vezetjük és 30—100 kg gőz/m³ vizes diszperzió fajlagos gőzterhelés és 1—30 perc átlagos tartózkodási idő mellett vízgőzzel kezeljük, majd a vinilkloridtól megtisztított diszperziót a szitafenekes lepárlóoszlop alsó részén, elvezetjük, míg a szitafenekes lepárlóoszlop felső részén távozó gőzkeveréket a vinilklorid, valamint a vizes fázis kinyerése céljából kondenzáljuk.

A találmány szerinti eljárás egyik előnyös foganatosítási módja szerint a polimerek vizes diszperziójának szilárdanyagtartalma 20—40súly%, a monomertartalom 8 000—10 000 ppm, míg a polimer részecskék átlagos részecskemérete 50—150 μητ. Polimereken főként polivinilklorid homo-polimereket, a vinilklorid kopolimerjeit, továbbá vinilkloridból és vinilacetátból álló kopolimert értünk.

Előnyösnek bizonyult továbbá az is, hogy ha a vizes polimer diszperziót óránként 1 m² szitafenékre számítva

10—25 m³ közötti mennyiségben a szitafenekes lepárló oszlop felső részén bevezetjük, mimellett az oszlop minden egyes szitalemeze például 1-—4 excentrikusán elhelyezett bevezető és elvezető aknával lehet áttörve. A diszperzióval és az oszlopban felszálló előnyösen 90—120 °C hőmérsékletű és 0,7—2 bar nyomású forró vízgőzzel történő érintkezés folytán az oszlopban 85— 115 °C fejhőmérséklet alakul ki.

A találmány szerinti gázmentesítő eljárás során általában elérjük, hogy a folyadék-szilárdanyag-keverék az intenzív gázzal való telítés következtében homogénen elkeverve maradjon. Ehhez az oszlopba bevezetendő gőz mennyiségének olyan szabályozása szükséges, hogy az oszlop specifikus gőzterhelése 1 m³ diszperzióra számítva előnyösen 40—80 kg gőz legyen. A gázmentesítő oszlopon belül azokon a helyeken, ahol gázzal való telítődés és ezáltal a diszperzió örvényeltetése nem történik meg, így a szitalemezek elvezető és hozzávezető aknáiban, valamint a szitafenék és a bevezető akna közötti áramlási tartományban a diszperzió áramlási sebességét 0,02—0,2m/sec, főként 0,05—0,1 m/sec értékekre kell beállítani. A vizes diszperzió kedvező gázmentesítése a találmány szerint már akkor elérhető, hogyha a diszperzió az oszlopban átlagosan 3—10 percig tartózkodik.

A találmány szerinti eljárás egyik előnyös foganatosítási módja szerint az oszlop fejrészén elvezetett gőzkeverék kondenzációjánál a képződő vizes fázist a monomertől való gázmentesítés előtt a polimer diszperzióval egyesítjük.

Ha a vinilklorid homo-polimer vagy ojtott polimer diszperzióinak gázmentesítéséről van szó, akkor ezek előállítását például Kaiser, H. „Polyvinylchlorid und Vinylchloridmischpolymerisate”, Springer-Verlag, Berlin/Heidelberg/New York, 1965. c. szakkönyv 12—59. oldalai szerint végezzük.

A találmány szerinti eljárás kivitelezésére előnyösen alkalmazható a 2 550 023 számú német szövetségi köztársaságbeli közrebocsátási iratban leírt gázmentesítő oszlop, mivel etínek az oszlopnak vannak olyan tulajdonságai, amelyekkel lehetővé teszik az oszlopban, hogy a gőz nyomásvesztesége egy szitalemezen való átáramlás közben alacsonyabb lesz, mint egy bevezető, illetve elvezető aknán történő átáriünlás esetén. Az előbbitelőírás betartása előfeltétele annak, hogy az egyes oszloptálcáktm a hárrnnfázisú keverékből homogén fluidizált réteg képződj ön, miáltal mindíaiaeverék komponensei között bensőségts elkereraiés,· valamint verék optimális gázmentesítése is végbemegy. Ezenkívül a 2 550 023 számú német szövetségi köztársaságbeli közrebocsátási irat szerinti oszlop alkalmazása esetén a találmány szerint a vizes diszperzió javasolt tartózkodási ideje az egyes tálcákon betartható, mivel ezek a 5 szitatálcák olyan bevezető aknákkal vannak ellátva, amelyek szabványos értéket meghaladó áteresztési magassággal rendelkeznek.

A találmány szerinti eljárás a monomereknek a vizes diszperzióból való eltávolítási hatékonysága szempont- 10 jából kitűnik, mivel a tisztított diszperzió monomertartalma lOppm-nél alacsonyabb. Az oszloptálcákon létrejövő erős örvénylő hatás és a diszperziónak az egyes oszlopfenekekről való sima lefolyása következtében polimer lerakódás vagy ülepedés az oszlopban nem történik és a folyamatos eljárás megszakítása így kiküszöbölhető. A találmány szerinti eljárás eredményes végrehajtása a szabványtól eltérő áteresztési magassággal (túlfolyó magassággal) rendelkező szitalemezes osz lopban azért tekinthető meglepőnek, mivel a megadott 20 feltételek mellett a polimer részecskék ülepedése, valamint a szitalemezek áteresztő nyílásainak eltömődése volt várható.

Az eljárást a következő példákon közelebbről szemléltetjük. Az eljárás végrehajtására az 1—3. példában 25 leírt módszert és a 2 550 023 számú német szövetségi köztársaságbeli közrebocsátási iratban ismertetett szitalemezes lepárlóoszlopot alkalmazzuk. Ez utóbbi gázmentesítő oszlop egy oszlopköpenyen belül több egymás felett elhelyezett és egymástól bizonyos távol- 30 Ságban levő áteresztő nyílásokkal ellátott tálcából áll és azzal jellemezhető, hogy minden egyes szitalemez és az oszlopköpeny között a kerülettel arányos lehetőleg kis rés van kialakítva, emellett az egyes tálcákon az áteresztő nyílások átmérője 5 mm-nél alacsonyabb, minden egyes szitalemez legalább egy excentrikusán elhelyezett elvezető aknával van áttörve, továbbá minden egyes tálca felett legalább egy excentrikusán elhelyezett bevezető akna van elhelyezve, míg minden egyes bevezető akna alatt, az oszlopfenéken egy olyan át nem 40 eresztő felület van kialakítva, amelynek mérete legalább akkora, mint a bevezető akna keresztmetszete.

Az 1—3. példák esetében az oszlop a következő szerkezetijellemzőkkel rendelkezik:

1. az oszlop átmérője 400mm

2. szitalemezek száma14 ,

3. a szitalemezek egymástól való távolsága 300mm

4. szitalemezek lyukátmérője 2mm

5. szitalemezek szabad keresztmetszeti része , 5,7%

6. ^evezető és elvezető aknák száma 1

7. a bevezető és elvezető aknák átmérője 88,9mm

8. áteresztési magasság 120mm

9. a szitalemez és az oszlopköpeny közötti résszélesség 1mm

10. a szitafenéken, a bevezető akna alatt elhelyezett át nem eresztő felület mérete 6000 mm²

Az 1—3. példa szerinti kísérletek végrehajtására szolgáló, fenti jellemzőkkel rendelkező berendezések közvetlenül a gőzvezetékhez csatlakoznak, melyekben a gőz 65

160 °C hőmérsékletű és 6 bar nyomású. Mivel a gőznek a gőzvezetéktől az oszlophoz történő vezetése szigetelés nélküli csövön történik, így a gőz az oszlopba való belépéskor 145 °C hőmérsékletű és 4,6 bar nyomású.

1. példa (K érték=71) súly% szilárdanyagtartalmú, 100 μπι átlagos polivinilklorid részecskenagyságú és a szilárdanyagtartalomra számítva 3000 ppm vinilkloridot tartalmazó polivinilklorid diszperzióból a monomereket eltávolítjuk. Ebből a célból az előírt szitafenekes lepárló oszlop felső szitalemezén óránként 2,5 m³ 80 °C-ra előmelegített disz15 perziót adagolunk. Ezzel egyidejűleg az oszlop 1. számú szitalemeze alatt 200 kg/h 160 °C hőmérsékletű 6 bar nyomású vízgőzt vezetünk be. A gőz nyomásvesztesége az oszlopon belül 160 mbar, a vizes diszperziónak az oszlopban való tartózkodási ideje körülbelül 3 perc. Az oszlop fejrészén a hőmérséklet 104 °C, a túlnyomás 2 mbar. Az oszlop fejrészéről elvezetett 106 °C hőmérsékletű tisztított polimer vizes diszperzió a szilárdanyagtartalomra számítva még 10 ppm vinilkloridot tartalmaz. 1000 óra feletti üzemidő esetén az oszlopban polimer lerakódás állapítható meg. Az oszlop fejrészén elvezetett gőzöket kondenzátorban cseppfolyósítjuk.

2. példa (K érték=62)

Az 1. példával analóg módon járunk el, azonban a 65 °C-ra előmelegített 3300 ppm monomertartalmú bevezetett tisztítandó terméket óránként 310 kg 160 °C hőmérsékletű és 6 bar nyomású vízgőzzel kezeljük. 35 Az oszlop fenék- illetve fejhőmérséklete 110 illetve 108 °C. A vizes diszperziónak az oszlopban való tartózkodási ideje 3 perc. Az oszlopból — szilárdanyagtartalomra számítva — 3 ppm monomertartalmú tisztított diszperziót vezetünk el.

3. példa (K érték=71)

Az 1. példával analóg módon járunk el, a 60 °C-on 45 előmelegített 7400 ppm monomertartalmú óránként bevezetett tisztítandó terméket 160 °C hőmérsékletű és 6 bar nyomású 340 kg vízgőzzel kezeljük. Az oszlopban a fenék- illetve fejrész hőmérséklete 108 illetve 106 °C. A vizes diszperzió tartózkodási ideje az oszlopban 50 3 perc. Az oszlopból szilárdanyagtartalomra számítva 1 ppm monomertartalmú tisztított diszperziót vezetünk el.

4. példa (K érték =68)

Az előbbi eljárás végrehajtása céljából a 2 550 023 számú német szövetségi köztársaságbeli közrebocsátási iratban ismertetett szitafenekes lepárló oszlopot 60 alkalmazzuk, amelynek szerkezeti jellemzői a következők:

1. az oszlop átmérője 1200 mm

2. a szitalemezek száma 17

3. a szitalemezek egymástól való távolsága 300 mm

4. a szitalemezek lyukátmérője 2 mm

5. a szitalemezek szabad keresztmetszeti része 5,7%

6. a bevezető és elvezető aknák száma 3

7. a bevezető és elvezető aknák átmérője 159 mm

8. áteresztési magasság 120 mm

9. a szitalemez és az oszlopköpeny közötti résszélesség 1—2 mm

10. a szitafenéken a bevezető akna alatt elhelyezett át nem eresztő felület nagysága 60 000 mm² súly% szilárdanyagtartalmú 100 μιη átlagos polivinilklorid részecskéket tartalmazó, ezenkívül 5000 ppm vinilkloridot tartalmazó vizes polivinilklorid-diszperzióból a monomert eltávolítjuk. Ebből a célból az előírt szitafenekes oszlop felső részén óránként 25 m³ 80 °C-ra előmelegített diszperziót adagolunk. Ezzel egyidejűleg az oszlop 1. számú szitalemeze alatt 1200 kg/h nedves vízgőzt vezetünk be. A gőz nyomásvesztesége az oszlopon belül 180 mbar, a vizes diszperzió tartózkodási ideje az oszlopban körülbelül 4 perc. A hőmérséklet az oszlop fejrészén 97 °C, a túlnyomás 4 millibar. Az oszlopból eltávolított tisztított vizes polimer diszperzió a szilárdanyag-tartalomra számítva 104 °C hőmérsékleten lOppm-nél alacsonyabb monomertartalmú. Az oszlop fejrészén elvezetett gőzöket csőköteges kondenzátorban részben kondenzáljuk, emellett a képződő vizes fázissal a kondenzátor felületeit öblítjük a szilárdanyag-részecskéktől való megtisztítás céljából. A hőmérséklet a kondenzátor előtt 97 °C, a kondenzátor után 65 °C.

5. példa

A 4. példával analóg módon járunk el. A tisztításhoz azonban könnyen gáztalanítható polivinilklorid diszperziót alkalmazunk, amelynek átlagos részecskemérete 100 μιη, K értéke=70, járulékos vinilklorid tartalma 7000 ppm. Az oszlop 1. számú szitalemeze alatt bevezetett, nedvesített vízgőz mennyisége 950 kg/h. Az oszlopból elvezetett vizes polimer diszperzió 95 °C hőmérsékleten a szilárdanyagrészre számítva 1 ppm-nél kevesebb vinilkloridot tartalmaz. A hőmérséklet a kondenzátor előtt 90 °C, a kondenzátor mögött pedig 58 °C.

6. példa súly% szilárdanyagtartalmú, 120 μπι átlagos polivinilklorid részecskenagyságú, 68 K értékű és járulékosan a szilárdanyagtartalomra számítva 4200 ppm vinilkloridot tartalmazó, hőérzékeny vizes polivinilklorid diszperziót a monomerektől megtisztítunk. A tisztítást a következő szerkezeti jellemzőkkel rendelkező gázmentesítő oszlopban végezzük:

1. az oszlop átmérője	100 mm
2. a szitalemezek száma	5
3. a szitalemezek egymástól való
távolsága	300 mm
4. a szitalemezek lyukátmérője	2 mm
5. a szitalemezek szabad
keresztmetszetének nagysága	5,6%

6. egy szitalemez bevezető és elvezető aknáinak száma 1

7. bevezető, illetve elvezető aknák átmérője 25 mm

8. áteresztési magasság 180 mm

9. a szitalemez és az oszlopköpeny közötti résszélesség 0 mm

10. a szitafenéken a bevezető akna alatt elhelyezett át nem eresztő felület nagysága 707 mm²

A szitalemezek az egyes oszlopövek közé vannak be10 fogva, így a szitalemez keresztmetszete egészen az oszlopfalig furattal van ellátva, a szitalemez és az oszlopfal között azonban rés nincs kialakítva.

A legfelső oszloplemezen az előírt szitafenekes lepárló oszlopba óránként 0,016 m³ 50 °C-ra előmelegített disz15 perziót adagolunk. Ezzel egyidejűleg az oszlop 1. számú szitalemeze alatt 2,2 kg/h 143 °C hőmérsékletű és 4 bar nyomású vízgőzt vezetünk. A gőz nyomásvesztesége az oszlopban 62 mbar és a vizes diszperzió tartózkodási ideje az oszlopban körülbelül 15 perc. A hőmérséklet 20 az oszlop fejrészén 98 °C. Az oszlopból 101 °C-on eltávolított tisztított vizes polimer diszperzió — a szilárdanyag-tartalomra számítva — 1 ppm-nél kevesebb vinilkloridot tartalmaz.

7. példa (összehasonlítás céljából)

A 2531 111 számú német szövetségi köztársaságbeli közrebocsátási irat szerinti eljárásnak megfelelően a 30 161 befogadóképességű, kettős köpenyű keverővei és a tartályba bemerülő gőzvezető csővel ellátott vákuumszivattyúval összekötött tartályba 101 vizes polivinilklorid-szuszpenziót viszünk be. A polivinilklorid befagyási hőmérséklete 88,5 °C. A szuszpenzió kezdeti 35 vinilkloridtartalma 6100 ppm. A tartályt 526 mm nyomásra evakuáljuk, majd a vizes szuszpenzióba a tartályba bemerülő csővezetéken keresztül 152 °C hőmérsékletű túlhevített vízgőzt adagolunk be, 4 kg/ÓTa sebességgel. A kiinduláskor 60 °C hőmérsékletű vizes diszperzió 40 a vízgőzzel való érintkezés következtében gyorsan melegszik, míg a vízgőz kondenzál.

Amikor a vizes diszperzió már eléri a 90 °C hőmérsékletet, mely megfelel üzemi nyomás mellett a víz harmatpontjának, a vízgőz gyakorlatilag nem kondenzál 45 tovább és a visszamaradó vinilkloridot közvetlenül a vákuumrendszerbe viszi. A túlhevített vízgőzt úgy adagoljuk a vizes diszperzióba, hogy hőmérséklete 30 percen keresztül 90 °C legyen (1 kg/óra átvezetett vízgőz mennyiség). Ennek az időnek az elteltével megszüntetjük 50 a gőz bevezetést, valamint kikapcsoljuk a vákuumszivattyút és a kettős köpenyben hideg vizet cirkuláltatunk, míg a szuszpenzió 70 °C hőmérsékletűre hűl le. A vízgőzt a magával vitt vinilkloridtól a vízgőz kondenzáltatásával választjuk el.

A fentiek szerint kezelt polivinilklorid-szuszpenzió végső monomertartalma a szuszpenzióban levő polivinilklorid mennyiségére vonatkoztatva 70 ppm.

Claims

60 Szabadalmi igénypontok

1. Eljárás 1—60 súly% szilárdanyag-tartalmú,

20—500 μ szemcseméretű polivinilkloridot, 5000— 15 000 ppm vinilkloridot tartalmazó' vizes polivinil65 klorid-diszperzíókból vinilklorid eltávolítására, ssnta4 fenekes lepárlóoszlop felső részébe vezetett, az előmelegített vizes diszperzióknak a lepárlóoszlop alsó részébe befúvatott, 80—150 °C hőmérsékletű, 0,5—5 bar nyomású gőzzel ellenáramban történő kezelése révén, azzal jellemezve, hogy a 60—90 °C hőmérsékletre előmelegí- 5 tett diszperziót folyamatosan, 1 m² szitafenék felületre vonatkoztatva óránként 5—35 m³ mennyiségben a szitafenekes lepárlóoszlopba vezetjük, és 30—100 kg gőz/m³vizes diszperzió fajlagos gőzterhelés, 1—30 perc átlagos tartózkodási idő mellett vízgőzzel kezeljük, majd a vinilkloridtól megtisztított diszperziót a szitafenekes lepárlóoszlop alsó részén elvezetjük, míg a szitafenekes lepárlóoszlop felső részén távozó gőzkeveréket a vinilklorid, valamint a vizes fázis kinyerése céljából kondenzáljuk.
2. Az 1. igénypont szerinti eljárás foganatosítási módja, azzal jellemezve, hogy az előmelegített vizes diszperziót 1 m² szitafenék felületre vonatkoztatva óránként 10—25 m⁸ mennyiségben vezetjük be a lepárlóoszlopba.
3. Az 1. vagy 2. igénypont szerinti eljárás foganatosítási módja, azzal jellemezve, hogy az előmelegített vizes diszperziót 40—80 kg gőz/m³ diszperzió fajlagos gőzterhelés mellett kezeljük vízgőzzel.

10 4. Az 1—3. igénypontok bármelyike szerinti eljárás foganatosítási módja, azzal jellemezve, hogy az előmelegített vizes diszperziót 3—10 perc átlagos tartózkodási idő mellett kezeljük vízgőzzel.