HUT66891A

HUT66891A - Method of producing starch decomosition products with a narrow molecular weight distribution

Info

Publication number: HUT66891A
Application number: HU9400944A
Authority: HU
Inventors: Ernst Nitsch
Original assignee: Laevosan Gmbh
Priority date: 1991-10-01
Filing date: 1992-09-28
Publication date: 1995-01-30
Also published as: CZ76094A3; FI941532A0; EP0606332A1; WO1993007177A1; DE4132701A1; AU2649192A; NO941012D0; HU9400944D0; NO941012L; PT100918A; SK36994A3; FI941532A; JPH06511273A; US5424302A; CA2119656A1

Description

A találmány tárgya eljárás szűk molekulatömeg-eloszlási tartományú keményítő lebontási termékek előállítására.

A dietetikában és a gyógyászatban manapság sok területen alkalmaznak keményítőből származó olyan termékeket, amelyeket meghatározott technológiai vagy fiziológiai tulajdonságok - mint például oldhatóság, viszkozitási tulajdonságok oldatban, duzzadási vagy csirizesedési tulajdonságok, emészthetőség - elérésére természetes keményítőből részleges lebontással készítenek.

Ennek során a szokásos eljárások a hő- és/vagy savkezelés, mellyel az úgynevezett pirodextrineket illetve savval módosított keményítőket nyerik [vő. Wurzburg, O.B.: Modified Starches, Properties and Uses, CRC-Press Boca Raton, Florida, 18-38. oldal, (1986)]. Egy további lehetőség az úgynevezett mechanolítikus lebontás, amelynek során száraz őrléssel érnek el molekulatömeg csökkenést [vő. Richter, Augustat, Schierbaum: Ausgewáhlte Methoden dér Stárkechemie, Wissenschaftliche Verlangsgesellschaft Stuttgart, 51-53. oldal (1968)]. Bár az ott leírt eljárás elegáns, azt ezidáig csak laboratóriumi méretben alkalmazták és ipari megvalósításra aligha megfelelő.

Gyógyászati célokra, mint például köztitermékként a hidroxi-etil-keményítő (HES) plazmahelyettesítő szer előállítására ezidáig vagy savval [vö. 3 523 939. számú USA-beli szabadalmi leírás] vagy amilolítikus enzimekkel [vö. 33 13 600. számú NSZK-beli szabadalmi leírás] lebontott keményítőt alkalmaztak. A pirodextrinek ilyen célra nem megfelelőek, mivel ezekben a természetes keményítőszerkezet messzemenően megváltozott. Mind a savakkal, mind az enzimekkel végzett lebontásnál igen tág molekulatömeg-tartományba eső termékek keletkeznek, amelyek közül a nem kívá ·♦ · ♦ · natos kis molekulatömegű részeket (glükóz, maltóz, oligo- és poliszaccharidok körülbelül 30 000 Daltonig) derivatizálás előtt vagy után el kell távolítani szerves oldószerekkel - például acetonnal - végzett kicsapással, ultraszűréssel vagy dialízissel. Ezáltal természetesen jelentős kitermeléscsökkenés lép fel (vő. a fent hivatkozott szabadalmi bejelentésekkel). Minden esetben olyan végtermékre van azonban szükség, amelynek molekulatömeg-eloszlása lehetőleg szűk tartományba esik és egy meghatározott átlagos molekulatömeggel - amelyet szokásosan mint M_w tömegátlagot adnak meg - rendelkezik.

Találmányunk célkitűzése tehát olyan, szűk molekulatömegeloszlási tartományú keményítő lebontási termékek előállítására szolgáló eljárás kidolgozása volt, amellyel a fent leírt hátrányok, különösképpen a nem kívánt kis molekulatömegű részek képződése messzemenően elkerülhető, és a kívánt termékekké való lebontás hatékonyan és nagy kitermeléssel végrehajtható.

Találmányunk tehát szűk molekulatömeg-eloszlási tartományú keményítő lebontási termékek előállítására irányul. A találmány szerinti megoldást az jellemzi, hogy egy természetes keményítőt, egy keményítőszármazékot, egy részlegesen hidrolizált keményítőt vagy egy részlegesen hidrolizált keményítőszármazékot vizes diszperzióban, szuszpenzióban vagy oldatban ultrahanggal kezelünk.

Meglepő módon azt találtuk, hogy vizes keményítő diszperziók, szuszpenziók vagy oldatok ultrahangos kezelésével hatékony lebontás érhető el.

Találmányunk értelmében a kívánt átlagos molekulatömeget (M_wtömegátlag) a kívánt hullámhosszú besugárzás időtartamának és intenzitásának változtatásával igen szűk molekulatömeg-eloszlási • · · ·

- 4 tartományba lehet beállítani úgy, hogy nem kívánt kis molekulatömegű részek gyakorlatilag egyáltalán ne képződjenek. Az eddig ismeretes lebontási módszerektől eltérően a találmányunk szerinti eljárással közel 100 % kitermelést lehet elérni.

Leírásunkban szuszpenzió alatt a kolloid méretnél nagyobb oldhatatlan szilárd részecskék diszperzióját, oldat alatt pedig a keményítő kiindulási termékek vízben való molekulárisán diszperz eloszlását értjük. A diszperzió fogalomba belerétjük a géleket is.

A találmányunk szerinti eljárás értelmében a kívánt átlagos molekulatömeget (M_w) tág határok között állíthatjuk be igen szűk molekulatömeg-eloszlási tartományba; ennek során a szokásos reakciókörülményektől és különösen a kiindulási terméktől függően az ultrahangos kezelést annyi ideig végezzük, amíg a kívánt molekulatömeget el nem érjük.

Részlegesen hidrolizált keményítőként vagy részlegesen hidrolizált keményítőszármazékként előnyösen egy savas és/vagy enzimes hidrolízissel kapott, részlegesen hidrolizált keményítőt vagy keményítőszármazékot alkalmazunk, különösen olyat, amelynek átlagos molekulatömege (M_w) nagyobb, mint 10⁶ Dalton, és ezt addig bontjuk le, amíg 10-40 %-os oldata jól szivattyúzható lesz.

Természetes keményítőként előnyösen olyan keményítőt alkalmazunk, ami túlnyomórészt amilopektinből áll, különösen pedig gyakorlatilag amilózmentes amilopektinből, mely legfeljebb 1 t% amilózt tartalmaz. A találmány szerint alkalmazható keményítő előnyös példái a viaszkukorica-, viaszrizs- és/vagy viaszcirok-keményítő.

A kiindulási anyagként alkalmazott részlegesen hidrolizált « · · * · · ····«· ··· ·

..· ...· ··· keményítőt vagy részlegesen hidrolizált keményítőszármazékot önmagában ismert módon, savas vagy enzimes hidrolízissel lehet előállítani. A savas hidrolízishez előnyösen sósavat alkalmazunk. Enzimként az enzimes hidrolízishez α-amiláz alkalmazása előnyös.

Keményítőszármazékként például hidroxi-alkil-keményítőt vagy alkoxi-alkil-keményítőt, különösen hidroxi-etil-keményítőt (HES) alkalmazunk.

A találmány egyik megvalósítási módja szerint kiindulási anyagkeverékként a savval vagy enzimmel végzett részleges hidrolízissel kapott reakciókeveréket is használhatjuk, amelyet azután a hidrolizátumok előzetes elkülönítése nélkül vethetünk alá az ultrahangos kezelésnek.

A találmány célszerű megvalósítási módjainál például egy természetes keményítő csirizesítéssel előállított, gélállapotú 5-40 t%-os vizes diszperzióját, vagy egy részlegesen hidrolizált keményítő 5-40 t%-os vizes, szivattyúzható oldatát, vagy egy természetes keményítő 10-60 t%-os szuszpenzióját, vagy egy nagymolekulájú (200 000 Daltonnál nagyobb) keményítőszármazék 10-50 t%-os vizes oldatát vagy diszperzióját alkalmazzuk.

Az ultrahangos kezelést önmagában ismert módon és arra alkalmas, kereskedelemben kapható készülékkel végezhetjük. A legalkalmasabb körülményeket különösen a kiindulási anyagként alkalmazott keményítő vagy keményítőszármazék, a kezdeti reakciókeverék fajtája (diszperzió, szuszpenzió vagy oldat) és a keményítő lebontási termék kívánt átlagos molekulatömege alapján választjuk meg.

Előnyösen szobahőmérsékleten vagy enyhe melegítés mellett dolgozunk; a hőmérséklettartomány különösen 20-80°C, mimellett a •« φ « * * * ·· • · * ⁹ · ·· ••4 *·· ··♦* • · * · Φ φ · · ♦ ·· · hőmérsékletet a lebomlás előrehaladtával csökkenthetjük is.

Az ultrahangos kezelést végezhetjük sarzsonként vagy átfolyásos módszerrel. Előnyösen 1-20 kWh/1 sugárdózissal dolgozunk a kívánt lebontási fok függvényében.

Az ultrahangos kezelést célszerűen a reakciókeverék keverése közben végezzük.

A lebontási fokot és ezen keresztül a keményítő lebontási termékek kívánt molekulatömegét könnyen ellenőrizhetjük egy vízzel hígított minta viszkozitásának megmérésével, és ezzel a módszerrel meghatározhatjuk a kívánt lebontást és a reakció végét. Ez érvényes a kiindulási anyagként alkalmazott részleges hidrolizátum hidrolízisfokának meghatározására is.

A találmányunk szerinti eljárás lehetővé teszi olyan keményítő lebontási termékek előállítását, amelyek molekulatömeg-eloszlása szűk tartományba esik, és a kívánt lebontási fok a besugárzás intenzitásának és/vagy tartamának megválasztásával és változtatásával elérhető. A találmány szerint igen szűk tartományba eső molekulatömeg-eloszlású lebontási termékeket állíthatunk elő, amelyek az eddig ismert lebontási módszerektől eltérően csak igen mértékben tartalmaznak nem kívánt kis molekulatömegű alkotórészeket.

Az 1-3. ábrákon a találmány szerint előállított keményítő lebontási termékek (1. ábra), a savas hidrolízissel (2. ábra) és az enzimes hidrolízissel (3. ábra) előállított keményítő lebontási termékek integrális és differenciális molekulatömeg-eloszlását mutatjuk be; ezekből világosan látható a találmány szerinti eljárással elérhető lényegesen szűkebb molekulatömeg-eloszlás.

A találmány szerinti eljárás ezért különösen alkalmas kémée·· ··

- 7 nyítőszármazékok kiindulási vagy végtermékeinek előállítására, mint például keményítő-éterek (például hidroxi-etil-keményítő) vagy keményítő-észterek (például acetil-keményítő) nagy kitermeléssel való előállítására; ezeket az anyagokat a gyógyászatban alkalmazzák, például klinikai, előnyösen parenterális használatra. A találmány szerint előállítható keményítő lebontási termékek különösen alkalmasak kiindulási anyagokként a peritoneális dialízisben használatos gyógyászati készítmények előálltásához, valamint vérplazmahelyettesítő szerek előállítására, például keményítő-éterek vagy keményítő-észterek formájában.

Találmányunk körébe tartozik ezért az eljárásunkkal kapott keményítő lebontási termékek alkalmazása is gyógyszerészeti készítményekben, klinikai, előnyösen parenterális alkalmazásra és különösen peritoneális dialízishez használatos gyógyszerészeti készítmények előállítására, valamint vérplazmahelyettesítő szerek előállítására, a 17. és 18. igénypontok szerint.

Attól függően, hogy a találmány szerinti keményítő lebontási termékeket mire szándékszunk használni, az is célszerű lehet, hogy a sókat és más kis molekulatömegű alkotórészeket, mint például a kiindulási keményítő még jelenlevő kis molekulájú lebontási termékeit messzemenően eltávolítsuk. Ezt végezhetjük például dialízissel és különösen ultraszűréssel (diaszűréssel), mimellett a kívánt felhasználástól függően megfelelő áteresztési határértékű membránokat választhatunk. A kis molekulájú alkotórészek eltávolítását célszerűen a sók eltávolításával együtt végezzük.

A találmány szerint előállítható keményítő lebontási termékek jobb kezelhetősége és tárolhatósága érdekében az is célszerű lehet, hogy az ultrahangos kezeléssel kapott terméket a kezelés ·*** ·

után szárított termékké alakítsuk. Ezt előnyösen az oldat vákuumban végzett kímélő betöményítésével és ezt követően vákuumban végzett szárítással hajthatjuk végre. A reakciókeveréket azonban liofilizálással fagyasztva szárított termékké is alakíthatjuk.

A következő nem korlátozó példák a találmányt közelebbről is megvilágítj ák.

A példákban M_w jelentése tömegátlag, M_n jelentése szám szerinti átlag. A hőmérsékletadatok Celsius fokban értendők.

Példák

1. példa mm átmérőjű Becher-pohárban 1 g viaszkukorica-keményítőből és 19 g desztillált vízből 100 91-on csirizesítéssel gélt készítünk. Egy Labsonic U típusú (gyártja a Braun cég, Melsungen, NSZK) 20 kHz-es ultrahang-homogenizátor standard szondáját (csúcsátmérő 19 mm) körülbelül 17 mm mélyre merítjük a gélbe. Az ultrahangos kezelést jeges hűtés közben, 250 Watt teljesítménnyel és 0,7 s ciklusidővel végezzük. A hatásos ultrahang dózis

17,5 kWh/1. Néhány perc múlva folyósodás lép fel. Összesen 2 óra eltelte után a kísérletet befejezzük és a most már híganfolyó oldatból gélkromatográfiával, hidroxi-etil-keményítő alkalmazásával meghatározzuk a molekulatömeg-eloszlást ábra).

Az ebből kiszámított molekulatömeg átlagértékek a standard következők:

231 800 < · · ·· ftt ·· ***

M_n = 54 400

Az 50 000 Daltonnái kisebb molekulák aránya 6,2 %.

1. összehasonlító példa (savas hidrolízis) g viaszkukorica-keményítőt szuszpendálunk 100 ml 0,01 M sósavoldatban, forrásban levő vízfürdőn hevítve keverés közben csirizesítjük és még 5 órát a vízfürdő hőmérsékletén tartjuk. A most már híganfolyó oldatot savmentesítjük egy enyhén bázisos, OH formában levő anioncserélőn (LEWATIT AP 49, gyártja a Bayer Leverkusen cég, NSZK) átengedve és a molekulatömeg-eloszlást az

1. példában leírt módon meghatározzuk (vő. 2. ábra).

Az ebből kiszámított molekulatömeg átlagértékek a következők :

= 62 700 M_n = 3 000

Az 50 000 Daltonnál kisebb molekulák aránya 51,5 %.

Az 1. példa értékeihez képest jelentősen kisebb átlagértékek a kis molekulájú alkotórészek jóval nagyobb részarányából adódnak, míg a 30 000 Daltón fölötti nagy molekulájú alkotórészek lebontási foka nagyjából összehasonlítható.

2. összehasonlító példa (enzimes hidrolízis) g viaszkukorica-keményítőt szuszpendálunk 100 ml, 0,02 g kalcium-klorid·2H₂O-t és 0,02 ml α-amilázt (TERMAMYL, gyártja a Novo cég, Koppenhága, Dánia) tartalmazó vizes oldatban és forrásban levő vízfürdőn, élénk keverés közben hevítjük. 65 Óznál oldó-

'«φ* •· dás lép fel nagyviszkozitású fázis képződése nélkül. A reakcióelegyet 1 órát tartjuk a vízfürdő hőmérsékletén, az enzim inaktiválására pH-ját sósavval 3,0-ra állítjuk be és lehűtjük. A molekulatömeg-eloszlást az 1. példában megadott módon határozzuk meg (vö. 3. ábra).

Az ebből kiszámított molekulatömeg átlagértékek a következők:

M_w = 103 500

M_n = 5 800

Az 50 000 Daltonnál kisebb molekulák aránya 45 %.

2. példa

Keményítő lebontása szuszpenzióban

Szuszpenziót készítünk 1 g viaszkukorica-keményítőből és g desztillált vízből és az 1. példában leírttal azonos módon és azonos ultrahang dózissal kezeljük. A makroszkopikusan változatlan szuszpenzió mikroszkópos vizsgálata az ultrahangos kezelés után világosabban mutatja a keményítő részek lebomlását. 100°C-ra való hevítés után viszonylag kis viszkozitású oldatot kapunk. Gélkromatográfia alkalmazásával (vö. 4. ábra) a következő molekulatömeg-értékeket kapjuk:

= 691 800

M_n = 134 600

Az 50 000 Daltonnái kisebb molekulák aránya 2,78 %.

3. példa

Hidroxi-etil-keményítő (HES) lebontása ml-es, 37 mm belső átmérőjű széles nyakú infúziós üvegbe ml, 10 g HES-t (ΙΥ^ = 739 100, M_n = 219 300 /molekulatöme-eloszlását az 5. ábra mutatja/; moláris szubsztitúció: 0,7 mól hidroxi-etil-csoport/mól anhidro-glükóz) tartalmazó oldatot teszünk és jeges vízzel hűtve az 1. példában leírt módon ultrahanggal kezeljük 250 W teljesítménnyel.

A lebontás előrehaladását egy 20 %-os oldat relatív viszkozitásának (n_rejJ mérésével követjük. Az ultrahangos kezelés teljes idejének letelte után gélkromatográfiásan határozzuk meg a molekulatömeg-eloszlást (6. ábra).

Táblázat

Ultrahang dózis (kWh/1) ⁿrel

10,70

1,75

7,51

4,38

4,82

7,0

4,04

9,63

3,62 lY^ = 132 700

103 300

Az 50 000 Daltonnái kisebb alkotórészek aránya 4,8 %.

4. példa

Keményítőgél lebontása az ultrahangos besugárzás teljesítményétől és az ultrahang dózistól függően ml-es, 37 mm belső átmérőjű széles nyakú infúziós üvegben g viaszkukorica-keményítőt szuszpendálunk 50 ml vízben és forrásban levő vízfürdőbe állítva keverés közben csirizesítjük és mint a 3. példában leírtuk, jeges vízzel való hűtés közben ultrahanggal kezeljük.

Ultrahang teljesítmény:

a)	250	W
b)	150	w
c)	30	W

A lebontás előrehaladását az időben egy 20 %-os oldat relatív viszkozitásának (n_rel) mérésével követjük. Az ultrahangos kezelés teljes idejének letelte után gélkromatográfiásan meghatározzuk a molekulatömeg-eloszlást.

Táblázat

a) 250 W

Idő (perc)	Ultrahang dózis (kWh/1)	ⁿrel
30	1,75	8,3
60	3,50	5,6
90	5,25	4,4
120	7,0	3,6
150	8,75	3,2
165	9,63	3,2

7. ábra

141 000

M ^iXn	= 109	100
Az	50 000	Daltonnál	kisebb alkotórészek aránya 4,08
b)	150 W
		Idő (perc)	Ultrahang dózis (kWh/1)	ⁿrel
		30	1,05	12,0
		60	2,10	8,1
		90	3,15	5,8
		120	4,20	5,2
		150	5,25	4,6
		165	5,78	4,5

8 .	ábra
M ^X1w	= 180	700
M ^1Jn	= 137	700
Az	50 000	Da
c)	30 W

Ultrahang dózis (kWh/1) ⁿrel

Idő (perc)

30	0,21
60	0,42
90	0,63
120	0,84
150	1,05
165	1, 16

nem mérhető nem mérhető

5,9

4,6

4,5

5,2

9. ábra

M_w = 1 799 000

Μ_η = 137 200

Az 50 000 Daltonnái kisebb alkotórészek aránya 1,98 %.

5. példa

Enzimesen elfolyósított keményítő lebontása

Egy Becher-pohárban 35 g viaszkukorica-keményítőt szuszpendálunk 100 ml vízben, hozzáadunk 20 μΐ α-amilázt (Termamyl, gyártja a Novo cég, Koppenhága, Dánia) és vízfürdőn keverés közben a keményítőszemesék teljes feloldódásáig és egy viszkózus oldat képződéséig hevítjük. Az enzim működését a pH-érték 2,80-re való beállításával, körülbelül 50 μΐ tömény sósav hozzáadásával leállítjuk.

A kapott részleges keményítő-hidrolizátumot 100 ml-es, szélesnyakú infúziós palackban, jeges vízzel való hűtés közben 250 W teljesítménnyel ultrahanggal kezeljük, és a lebontás előrehaladását az időben egy 20 %-os oldat relatív viszkozitásának (n_rej_) mérésével határozzuk meg, és így követjük a molekulatömeg-eloszlást.

Táblázat

Idő (perc)	Ultrahang dózis (kWh/1)	ⁿrel
0	0	95
0,65	21,2	721,5
60	1,30	13,8
120	2,59	10,0
180	3,89	8,3
240	5,19	7,2

M * ^iÁW	M ^X1n	50 000 D
• 10³	• 10^-3	(%)
4178	4,16	6,75
64,5	6, 13
431,7	74,5	5,85
230,2	62,5	6,63
175,4	62,1	7,33
138,6	49,7	9,09

ld. a 10. ábrát

Claims

SZABADALMI IGÉNYPONTOK

1. Eljárás szűk tartományba eső molekulatömeg-eloszlású keményítő lebontási termékek előállítására, azzal jellemezve, hogy egy természetes keményítőt, egy keményítőszármazékot, egy részlegesen hidrolizált keményítőt vagy egy részlegesen hidrolizált keményítőszármazékot vizes diszperzióban, szuszpenzióban vagy oldatban ultrahanggal kezelünk.
2. Az 1. igénypont szerinti eljárás, azzal jellemezve, hogy az ultrahangos kezelést a kívánt M_w átlagos molekulatömeg eléréséig folytatjuk.
3. Az 1. vagy 2. igénypont szerinti eljárás, azzal jellemezve, hogy részlegesen hidrolizált keményítőként vagy részlegesen hidrolizált keményítőszármazékként savas és/vagy enzimes hidrolízissel kapott részleges keményítő- vagy keményítőszármazék-hidrolizátumot alkalmazunk.
4. A 3. igénypont szerinti eljárás, azzal jellemezve, hogy egy 10Daltón átlagos molekulatömegnél nagyobb molekulatömegű részlegesen hidrolziált keményítőt vagy részlegesen hidrolizált keményítőszármazékot alkalmazunk.
5. Az 1. vagy 2. igénypont szerinti eljárás, azzal jellemezve, hogy természetes keményítő csirizesítéssel előállított gél formájú vizes diszperzióját alkalmazzuk.

4 ·
6. Az 1-3. igénypontok bármelyike szerinti eljárás, azzal jellemezve, hogy egy részlegesen hidrolizált keményítő vagy egy részlegesen hidrolizált keményítőszármazék 5-40 t%-os, szivatytyúzható vizes diszperzióját alkalmazzuk.
7. Az 1. vagy 2. igénypont szerinti eljárás, azzal jellemezve, hogy egy természetes keményítő 10-60 t%-os szuszpenzióját alkalmazzuk.
8. Az 1. vagy 2. igénypont szerinti eljárás, azzal jellemezve, hogy egy keményítőszármazék 10-50 t%-os vizes oldatát vagy diszperzióját alkalmazzuk.
9. Az 1-7. igénypontok bármelyike szerinti eljárás, azzal jellemezve, hogy egy túlnyomórészt amilopektinből felépülő természetes keményítőt alkalmazunk.
10. A 9. igénypont szerinti eljárás, azzal jellemezve, hogy viaszkukorica-, viaszrizs- és/vagy viaszcirok-keményítőt alkalmazunk.
11. Az 1-4. igénypontok bármelyike szerinti vagy a 6. és/vagy 8. igénypontok szerinti eljárás, azzal jellemezve, hogy a részlegesen hidrolizált keményítőt vagy a részlegesen hidrolizált keményítőszármazékot savas és/vagy enzimes hidrolízissel állítjuk elő.
12. A 11. igénypont szerinti eljárás, azzal jellemezve, hogy enzimként α-amilázt alkalmazunk.
13. Az 1-4. igénypontok bármelyike szerinti, vagy a 6. és/vagy 8. igénypont szerinti eljárás, azzal jellemezve, hogy a részleges hidrolízissel kapott reakciókeveréket a hidrolizátum előzetes elkülönítése nélkül vetjük alá ultrahangos kezelésnek.
14. Az 1-4. igénypontok bármelyike szerinti, vagy a 6. és/vagy 8. igénypont szerinti eljárás, azzal jellemezve, hogy keményítőszármazékként hidroxi-etil-keményítőt alkalmazunk.
15. Az 1-14. igénypontok bármelyike szerinti eljárás, azzal jellemezve, hogy az ultrahangos kezelést 1-200 kWh/1 ultrahang dózissal végezzük.
16. Az 1-15. igénypontok bármelyike szerinti eljárással előállított keményítő lebontási termékek alkalmazása klinikai, előnyösen parenterális alkalmazásra szolgáló gyógyszerkészítmények előállítására.
17. A 16. igénypont szerinti eljárás peritoneális dialízishez vagy vérplazma-helyettesítőként alkalmazható gyógyszerkészítmények előállítására.

JAVÍTOTT SZABADALMI IGÉNYPONTOK

1. Eljárás szűk tartományba eső molekulatömeg-eloszlású keményítő lebontási termékek előállítására, azzal jellemezve, hogy egy természetes keményítőt, egy keményítőszármazékot, egy részlegesen hidrolizált keményítőt vagy egy részlegesen hidrolizált keményítőszármazékot vizes diszperzióban, szuszpenzióban vagy oldatban ultrahanggal kezelünk, így 1-20 kWh/1 ultrahang dózis alkalmazásával a tömegátlagban (M_w) megadott molekulatömeg és a szám szerinti átlagban (M_n) megadott molekulatömeg arányát 1,3 és

5,8 közé állítjuk be és az 50 000 Daltonnái kisebb molakulatömegű lebontási termékek részarányát 10 % alatt tartjuk.

9. Az 1-7. igénypontok bármelyike szerinti eljárás, azzal jellemezve, hogy egy 1 t%-nál kevesebb amilózt tartalmazó természetes keményítőt alkalmazunk.

15. Az 1-14. igénypontok bármelyike szerinti eljárással előállított keményítő lebontási termékek alkalmazása klinikai, előnyösen parenterális alkalmazásra szolgáló gyógyszerkészítmények előállítására.

16. A 15. igénypont szerinti eljárás peritoneális dialízishez vagy vérplazma-helyettesítőként alkalmazható gyógyszerkészítmények előállítására.