HU223619B1 - Berendezés vérkészítményminták feldolgozására - Google Patents

Abstract

A találmány tárgya berendezés kazettákban (12) elhelyezett, dugókkallezárt kémcsövekben (18) levő vérkészítmény- minták feldolgozására,amelynek a kémcsövek (18) rázására alkalmas rázószerkezete (30),valamint az előzetesen felrázott kémcsövekben (18) levő legalább egyminta vételére alkalmas mintavevő szerkezete (34) van, és a találmányszerint a kazettákat (12) egyedileg egy előre meghatározott útvonalontovábbító szerkezetet (10) tartalmaz, és legalább egy kiválasztottkémcsövet (18) egy, az útvonalán leállított kazettából (12) kiemelő,ezt a kémcsövet (18) a kazettától (12) eltávolító, a kémcsövet (18)felrázó, majd a kazettába (12) visszahelyező legalább egy szerkezete(32) van, továbbá a mintavevő szerkezet (34) legalább egy, az előzőlegfelrázott és a kazettára (12) visszahelyezett kémcsőből (18) egy adottmintamennyiséget leszívó tűt tartalmaz. ŕ

Description

A találmány tárgya vértermékminták automatikus elemzésére szolgáló elemzóberendezés.

A találmány különösen egy olyan berendezés, amely dugókkal lezárt kémcsövekben levő vérkészítmények feldolgozására szolgál, amelyben a kémcsövek kazettákba vannak behelyezve, és melyek tartalmaznak rázószerkezeteket a kémcsövek felrázására, egy előzőleg felrázott kémcsőből legalább egy minta vételére alkalmas mintavevő szerkezetekkel együtt.

Az ilyen szerkezetek a kémcsövet felrázzák, így az abban levő vérkészítmény összetevői összekeverednek, és ezt követően olyan mintát lehet venni, amelynek összetétele egyaránt homogén és jellemző az elemzésre kerülő vérkészítményre.

Az US-A-3 231 244 számú amerikai egyesült államokbeli szabadalomból ismeretes egy olyan automatikus berendezés vérkészítmények keverésére, amely egy, az ilyen termékeket tartalmazó kémcsövek befogadására alkalmas résekkel ellátott forgódobból áll. A kémcsövek a dob forgástengelyéhez képest sugárirányban helyezkednek el, így a megfelelő dugóik kifelé állanak. A valóságban ez csak egy rázószerkezet, melynek hátránya, hogy a kémcsöveket kézzel kell behelyezni a dobba, és a rázási folyamat után kézzel kell kiszedni a dobból.

Az EP-A-0 061317 számú európai szabadalomból is ismert egy berendezés vérkészítményminták felrázására és minta vételére, amelynél a készítményt tartalmazó kémcsövek kazettákba vannak csoportosítva, ezeket kézzel helyezik be egy forgódobba. Ebben a berendezésben a vérkészítményeket forgatással keverik, és a kazetta lényegében függőleges állásban van rögzítve, így a benne levő kémcsövek dugói lefelé állnak. Egy mintavevő állomás van a mintának egy kazettában elhelyezett kémcsőből a dugójának átlyukasztásával történő leszívására. Elemzés után a kazettákat kézzel veszik ki a dobból.

Ennek az ismert berendezésnek a fő hátránya, hogy a mintavételi művelet alatt nem lehet a dobot forgatni és ezzel a kémcsöveket felrázni.

Az FR-A-2 730 315 számú francia szabadalomból is ismert egy berendezés kazettákban elhelyezett, vérkészítménymintákat tartalmazó kémcsövek felrázására és minta vételére. Ez az ismert berendezés egy kazettatartót tartalmaz, melynek célja legalább egy kémcsövet tartalmazó legalább egy kazetta befogadása és rázása, továbbá legalább egy, a kémcső dugóját átlyukasztó és a mintát leszívó mintavevő állomása van. Annak következtében, hogy a mintát a kazettán kívül veszik a kémcsőből, nincs szükség mintavétel közben a tartó forgását megállító reteszelésre.

Ez az ismert berendezés mechanikailag igen bonyolult, amit indokolatlanul magas ára is tükröz.

Vérkészítményminták továbbítására, felrázására és minta vételére ismert egy további berendezés az FR-A-2 692 358 számú francia szabadalomból, amely egy mozgó kocsit tartalmaz, melynek célja egy mintakémcsöveket tartalmazó kazetta kiemelése egy tárolóhelyről, és annak továbbítása egy forgókocsira. Ez utóbbi felrázza a mintákat és rögzíthető, ezáltal egy mintavevő állomáson a kazettában levő kémcsövekből a mintákat össze lehet gyűjteni.

Ennek a berendezésnek lényegében ugyanazok a hátrányai, mint az előzőekben említetteké.

A találmány elé célul tűztük ki az előzőekben említett hátrányok kiküszöbölését.

A találmány tárgya tehát egy berendezés kazettákon elhelyezett kémcsövekben levő vérkészítményminták feldolgozására, amelynél a kémcsövek felrázása a kazettáktól függetlenül történik, így kiküszöböljük maguknak a kazettáknak a rázását.

A találmány célja egy olyan feldolgozóberendezés kialakítása, amely a kazettától függetlenül megkönnyíti a kémcsövek felrázását, és lehetővé teszi, hogy miután a kémcsövet visszahelyeztük a kazettába, a kémcsövekből vérkészítménymintát vegyünk.

A találmány célja az is, hogy a fentiekben ismertetett olyan berendezést hozzunk létre, amelynél a kazettákon egy sor különböző berakási és leszedést lehetőség van a kémcsövek számára.

A találmány célja egy olyan berendezés létrehozása is, amely több vérelemző egységből álló gépsorba állítható be.

A kitűzött célt a bevezetésben körülírt berendezéssel a találmány szerint úgy értük el, hogy a kazettákat egyedileg egy előre meghatározott útvonalon továbbító szerkezetet tartalmaz, és legalább egy kiválasztott kémcsövet egy, az útvonalán leállított kazettából kiemelő, ezt a kémcsövet a kazettától eltávolító, a kémcsövet felrázó, majd a kazettába visszahelyező legalább egy szerkezete van, továbbá a mintavevő szerkezetnek legalább egy, az előzőleg felrázott és a kazettára visszahelyezett kémcsőből egy adott mintamennyiséget leszívó tűt tartalmaz.

A találmány szerinti berendezés a kémcsöveket akkor rázza fel, amikor azokat kivette a kazettából, majd mintát vesz azokból a kémcsövekből, amelyek felrázás után visszakerültek a kazettába.

Következésképpen nincs szükség a teljes kazetta rázására, mint ahogy az a korábbi berendezések többségénél szükséges volt.

Ennek további előnye az, hogy a kazettákat egy kiválasztott útvonalon, főleg egyenes útvonalon, továbbítani lehet, ezzel megkönnyíthető a találmány beiktatása egy hematológiai elemzőegység gépsorába.

Ezenkívül, annak köszönhetően, hogy a kémcsövek berakása és leszedése egy kazettával történik, amelyet egy továbbítószerkezet mozgat, ezeket a műveleteket különféle módon lehet végrehajtani, főleg a kazetta felső része vagy az oldala révén.

A továbbiakban, annak köszönhetően, hogy a rázószerkezet egyszerre egy vagy több kémcsőre hat, és nem egy kazettára, a berendezés teljes mérete csökken, ami megkönnyíti behelyezését egy több egységből álló gépsorba.

Egyik előnyös kiviteli alaknál a továbbítószerkezet egy kocsit tartalmaz, amely egy visszahúzható kar révén rákapcsolható egy kazettára, és a kocsit az útvonalon levő meghatározott állások között továbbító eszközei vannak.

A találmány egy másik előnyös kiviteli alakja szerint a kémcsövek a kazettában függőlegesen és a hala2

HU 223 619 Bl dási iránnyal egy vonalban vannak elhelyezve, továbbá a rázószerkezetek a kazettából legalább egy kémcsövet oldalirányban kihúzó és azt felrázás után oldalirányból a kazettába visszahelyező módon vannak elrendezve.

A berendezésnek a kazettából a kémcsöveket előnyösen egy önmagával párhuzamos oldalirányú mozgással vagy a kémcsövek tengelyirányú mozgatásával kivevő és oda visszahelyező hajlékony U alakú bilincsei vannak.

Az ebből származó előny az, hogy a kazettákat akár a kazetta oldala felől, akár azok fölül lehet berakni vagy leszedni.

A találmány egy másik jellemzője szerint a kiemelőszerkezetet vagy minden ilyen szerkezetet folyamatos forgásban tartó villamos motorja van, amellyel a kémcsövek teljes fordulatú forgatásával folyamatos rázás biztosítható.

Az egyik előnyös kiviteli alaknál a rázószerkezetben egy mozgófej van, amely a kiemelőszerkezete(ke)t tartja, és amely egy két irányban járatható villamos motorra csatlakoztatott tengelykapcsoló elrendezés révén egyenes vonalú vagy forgómozgást képes végezni.

Ez a tengelykapcsoló elrendezés előnyösen egy csavarorsót és egy anyát tartalmaz, amely csavarorsó egy tetszés szerinti irányban járatható villamos motorral van meghajtva, amely a csavarorsót úgy forgatja, hogy a mozgófej eltávolodjék a kazettától vagy a mozgófej közeledjék a kazettához, miközben a mozgófej forgása tetszés szerinti irányban rögzíthető reteszelőállásba állított reteszelőeszközökkel akadályozva van.

A reteszelőeszközök célszerűen kioldott állásba állítódnak, amikor a tengelykapcsoló elrendezés a becsavarodó mozgása során egy ütközőállásba kerül, ezáltal lehetővé válik a mozgófej forgómozgása, hogy az a kémcsövet vagy kémcsöveket felrázza.

A mozgófej forgómozgása folyamatos és teljes mértékű a tengelykapcsoló elrendezés becsavarodási irányában.

A találmány szerinti berendezés egy, a kiemelőszerkezetet nyitó és záró elrendezést tartalmaz, amelyet a becsavarodási mozgás végén ütközőállásban a tengelykapcsoló elrendezés oldalirányban mozgat, miközben a mozgófej a reteszelőeszköz által elfordulás ellen rögzítve van.

A kiemelőszerkezet előnyösen két szorítóegységet tartalmaz, melyek mindegyikének legalább egy pofája van, és egy bütykös hornyot határoz meg, egy a pofákat egymáshoz közelítő, a szorítóelemeket összekapcsoló rugalmas visszahúzó eszköze van, továbbá a tengelykapcsoló elrendezéssel mozgatott nyitó- és zárószerkezet bütykös karokat tartalmaz, melyek a bütykös hornyokba kapcsolódnak.

A találmány egy másik jellemzője szerint a berendezés a továbbítószerkezet közelében elhelyezett, kézi rakodóeszközt tartalmaz, amely legalább egy kémcsövet megfog, és ezt a kémcsövet a továbbítószerkezet és a mintavevő szerkezet útvonalába elhelyezi, amikor ott nincs kazetta, ezáltal lehetővé válik a minta vétele a mintavevő szerkezet révén.

Ez a kézi rakodóeszköz egy forgó- és billenőfejet tartalmaz, amelynek megjelölt állásai vannak, és amelyben különböző méretű kémcsöveket befogadó rések vannak.

A találmány egy további jellemzője szerint a mintavevő szerkezet egy, a lyukasztószerkezetet és a mintavevő tűt hordozó kocsit tartalmaz, továbbá a kocsi mozgatható egy mintavételi állás - ahol a lyukasztószerkezet átlyukasztja a kémcső dugóját, és a mintavevő tű leszív egy teljes mintamennyiséget - és legalább egy elosztási hely között, ahol a mintavevő tű a fenti teljes mintamennyiséget, vagy annak egy részét, egy felfogótartályba, előnyösen egy reagensedénybe kiereszti.

Ennek a szerkezetnek ezenkívül előnyösen egy kazettafelrakó állomása és egy kazettaleszedő állomása van, melyek a továbbítószerkezet útvonalának elején, illetve végén vannak elhelyezve.

Az alábbi példakénti kiviteli alakok ismertetésénél a mellékelt rajzokra hivatkozunk, ahol az

1. ábra a találmány szerinti feldolgozóberendezés felülnézete; a

2A. és 2B. ábra az 1. ábra szerinti berendezéshez használt kazetta perspektivikus nézetei; a

3. ábra a továbbítószerkezet és a kézi felrakóállomás perspektivikus nézete, a

4. ábra a rázószerkezet perspektivikus nézete; az

5. ábra a 4. ábra szerinti rázószerkezet robbantott perspektivikus képe; a

6A., 7A. és 8A. ábrák a rázószerkezet oldalnézetei különböző műveleti fázisokban; a

6B., 7B. és 8B. ábrák a 6A., 7A. és 8A. ábráknak megfelelő felülnézetek; a

9. ábra a továbbítószerkezet részleges perspektivikus képe, amely a kézi felrakóállomást berakáshoz megdöntött állásban szemlélteti, a

10. ábra a 9. ábrához hasonló nézet, ahol a felrakóállomás függőleges állásban van; és a

11. ábra a mintavevő szerkezet felülnézete.

Az 1. ábrán bemutatott teljes berendezés tartalmazza a 10 továbbítószerkezetet, amely a 12 kazetták egyedi mozgását teszi lehetővé egy előre meghatározott útvonalon, ebben az esetben egy, a 12 kazettafelrakó 14 állomás és a -leszedő 16 állomás közötti egyenes vonalú útvonalon. Ezek a 14 és 16 állomások a 10 továbbítószerkezet pályájának kezdetén, illetve végén vannak elhelyezve.

A 12 kazetták mindegyike, melyeket részletesen a következőkben fogunk ismertetni, több - példánkban tíz - 18 kémcsövet hordoz, amelyek mindegyike egy vérkészítményt tartalmaz, és mindegyik egy 20 dugóval van lezárva (2. ábra).

A felrakó- 14 állomáson egy 22 rakodóasztal van vízszintesen elhelyezve, és ennek célja egy sor elemzésre szolgáló vérkészítményt tartalmazó kémcsöveket hordozó 12 kazetta befogadása. A felrakó- 14 állomáson van egy előtoló elrendezés, amely ebben az esetben két 24 tolópofából áll, ezek együtt tudnak mozogni az FI nyíl irányában, és a 12 kazettákat egyenként betolják a 10 továbbítószerkezetre. Ezeket a 24 tolópofákat olyan 26 végtelenített hevederek mozgatják, melyek szinkronban mozognak, és melyek mindegyike egy 28 kart tar3

HU 223 619 Bl talmaz, amelyek a 12 kazetta egyik végére vannak rákapcsolva. Ezek a 24 tolópofák így az elemzésre kerülő tétel részét alkotó utolsó 12 kazettára hatnak.

A felrakó- 14 állomás és a leszedő- 16 állomás között 30 rázószerkezetek vannak elhelyezve. A 30 rázószerkezet példánkban két 32 kiemelőszerkezetet tartalmaz, melyek a 10 továbbítószerkezet pályáján megállított 12 kazettában levő két kiválasztott 18 kémcső kiemelésére alkalmasak.

Amint az 1. ábrán látható, a 12 kazetta a felrakó14 állomás és a leszedő- 16 állomás közötti útvonalon levő helyen van rögzítve. Ebben a példában a 30 rázószerkezet, melyet a következőkben fogunk részletesen ismertetni, a 12 kazettából két 18 kémcső kiemelését teszi lehetővé, melyeket a 30 rázószerkezet eltávolít a 12 kazettától, azokat felrázza, majd visszahelyezi a 12 kazettába.

A 30 rázószerkezet és a leszedő- 16 állomás között vannak a 34 mintavevő szerkezetek elhelyezve, ezek körvonalai az 1. ábrán láthatók, és ezeket részletesen a következőkben fogjuk ismertetni. A 34 mintavevő szerkezetek célja, hogy az előzetesen felrázott és a 12 kazettára visszahelyezett 18 kémcsőből vérkészítménymintát szívjon ki. A minta ezután elemzésre kerül a következőkben ismertetendő eszközökkel.

Amikor a 12 kazetta összes 18 kémcsöve már felrázásra került és mindegyikről megtörtént a mintavétel, az egész 12 kazettát a 10 továbbítószerkezet a leszedő16 állomáshoz viszi.

Ez utóbbinak van egy vízszintes 36 leszedőasztala, amelynek célja a 10 továbbítószerkezettel odavitt és a későbbiekben ismertetésre kerülő 38 kitolószerkezettel kilökött 12 kazetták elhelyezése.

Az alábbiakban a 2A. és 2B. ábra alapján a 12 kazetta egy előnyös kiviteli alakját ismertetjük.

A 12 kazetta kémcsőállvány alakú és lényegében téglalap alakú 40 alaplapból áll, ehhez van erősítve egy szintén téglalap alakú függőleges 42 oldalfal, amely a 40 alaplap teljes hosszúságában kiterjed.

A 42 oldalfal belső oldalán több, U alakú hajlékony 44 bilincs van felerősítve, amelyek egyenként függőlegesen tartanak egy 18 kémcsövet. Ebben a példában egy sorban tíz 18 kémcsövet lehet elhelyezni a kazetta DL irányában. Minden 18 kémcsőnek van egy 46 vége, amely illeszkedik a 12 kazetta 40 alaplapján kiképezett egyik résbe.

A 18 kémcsöveknek van egy nyílása, amely példánknál felfelé áll, és egy 20 dugóval van lezárva, amelyet egy (nem ábrázolt) lyukasztószerkezet képes átfúrni, amely a 34 mintavevő szerkezet részét képezi.

Amint a 2A. ábrán látható, a 12 kazetta a 18 kémcsövek oldalirányú berakását és leszedését teszi lehetővé, azaz vízszintes irányban és merőlegesen a 42 oldalfalra. Más szavakkal a 18 kémcső kivétele és visszahelyezése oldalirányú mozgással történhet, miközben a 18 kémcső önmagával párhuzamos marad.

Hasonló módon, a 44 bilincsek a 18 kémcső tengelyirányú mozgását teszik lehetővé a 18 kémcső tengelye mentén, azaz olyan függőleges mozgással, amely merőleges a 40 alaplapra.

A találmány szerint lehetőség van különféle típusú kazetták gyártására, amelyek a behelyezésre kerülő 18 kémcsövek méreteihez illeszkednek, amelynél lényeges, hogy a 18 kémcsövek közötti középtávolság azonos legyen.

A 12 kazetta 40 alaplapján négy 50 bütyök van (2A. és 2B. ábra), amelyek a 22 rakodóasztal két kihúzható ütközőjébe belefekszenek, így a kezelő nem tudja kézzel betolni a 12 kazettát a 10 továbbítószerkezetre.

Ezenkívül öt, a továbbítószerkezethez kapcsolódó bevágás van a 12 kazetta alján (2B. ábra), ezáltal a 12 kazetta előre meghatározott útvonalon haladhat.

A 3. ábrán szemléltetett 10 továbbítószerkezet két és 54 végtartót tartalmaz, ezek között helyezkedik el egy vízszintes 56 vezetősín, amelyen a 12 kazetta 40 alaplapja csúszik, és egy további 58 vezetősín, amely az 56 vezetősín felett helyezkedik el, és amelyhez a 12 kazetta 42 oldalfala oldalirányban felfekszik. Az 56 és 58 sínek két szakaszból vannak összeállítva. A 12 kazettát így vezetni lehet, miközben az a 40 alaplapjával és 42 oldalfalával felfekszik az 56, illetve 58 sínekre.

A 12 kazetta oldalirányú mozgását egy 60 kocsi biztosítja, amely egy egyenes vonalú vezetőelemen, egy 62 rúdon halad, amely az 56 sínnel párhuzamos. A 10 továbbítószerkezet egy 64 végtelenített hevedert tartalmaz, amely a 60 kocsira csatlakozik, és amely a kocsit az útvonalon levő bármely két meghatározott hely között bármely irányban mozgatja.

A 60 kocsi egy visszahúzható, egy L alakú 68 karhoz csatlakozó 66 karral van ellátva, amely a 70 csap körül elfordulhat, és amelyet egy 72 elektromágnes működtet. Ez a visszahúzható 68 kar felfelé állítva belekapcsolódik a 12 kazetta alján levő egyik vagy másik bevágásba. Függőlegesen lefelé is állítható, ekkor kihúzódik a 12 kazettából, és lehetővé válik annak kilökése a 36 leszedőasztalra.

Az 58 vezetősín két mozgatható 74 ütközővel is el van látva, ezek közül legalább az egyiket működésbe lehet hozni, amikor a 12 kazetta a 10 továbbítószerkezetben halad.

E célból a 12 kazetta 42 oldalfalán van egy 78 fogazott szegély, egy sor 80 bütyökkel, melyek osztása megfelel a 18 kémcsövek osztásának.

Az állítható 74 ütközők mindegyike egy 76 érzékelőt képes működtetni. Nyugalmi állásban minden állítható ütköző egy rugó hatására alsó állásban van, és a 76 érzékelő is nyugalmi állásban van.

A 12 kazetta oldalirányú mozgása közben a 74 ütköző függőlegesen kiemelkedik a 12 kazetta 42 oldalfalán levő 78 fogazott szegély felé, és működésbe lép a 76 érzékelő. A 74 ütköző visszaáll eredeti helyzetébe, amikor a 80 résbe beesik, és az érzékelő ekkor már nem működik tovább.

A 74 ütközők által működtetett 76 érzékelőkből kapott információkombinációból megfelelő eszköz adódik legalább egy, a 10 továbbítószerkezeten levő 12 kazetta helyzetének meghatározásához, és arra is felhasználható, hogy a 12 kazetta helyzetét megtartsák a mintavétel, felrázás és a 60 kocsin levő 12 kazetta kezeléséhez.

HU 223 619 Bl

Amint az 1. és a 3. ábrán látható, a 10 továbbítószerkezet mellett egy 82 kézi felrakószerkezet is van, melyet vészhelyzeti felrakóállomásnak is nevezünk, mely legalább egy 18 kémcsövet befogad, és azt behelyezi a 10 továbbítószerkezet és 34 mintavevő szerkezet útvonalába, ha nincs ott 12 kazetta, és a 34 mintavevő szerkezettel egy mintát veszünk. Ezt a felrakási módszert részletesebben a későbbiekben ismertetjük.

A 64 végtelenített heveder oldalirányú mozgását egyik vagy másik irányban egy 84 motor biztosítja, amely előnyösen egy léptetőmotor, és amely a 60 kocsit és így a 12 kazettát a haladási útvonal mentén egy adott helyre továbbítja.

A 30 rázószerkezet részletesebben a 4. és az 5. ábrán látható. Ez utóbbi egy 86 tartót tartalmaz, amelyen egy léptető típusú 88 villamos motor van elhelyezve, melynek 90 tengelye X-X vízszintes irányú, és merőleges a 10 továbbítószerkezeten levő 12 kazetták haladási irányára, azaz merőleges a 10 továbbítószerkezet által leírt útvonalra.

A 90 tengelyen egy 92 menetes orsó van, amely egy 94 anyával van kapcsolatban, így egy csavarorsó-anya típusú 96 tengelykapcsoló elrendezést alkot (4. és

5. ábra). A 94 anya egy 95 hüvellyel vezetett 98 konzolra van felerősítve, és egy mozgó- 100 fejre csatlakozik, amely a két 32 kiemelőszerkezetet tartja.

A 88 villamos motor meghatározott feltételek mellett mindkét irányban működtethető, ezzel a mozgó100 fej akár az X-X tengely irányában egyenes vonalban mozgatható, akár a 100 fej ugyanezen tengely körül forgatható.

A 30 rázószerkezet egy 102 ütközőegységet is tartalmaz, amely egy 106 csap körül elforduló 104 karból áll, amelyet egy 108 elektromágnes működtet. A 104 kar úgy van kiképezve, hogy egy 110 tárcsához kapcsolódik, amely egybe van építve a mozgó-100 fejjel, és amely egy 112 bütyköt tartalmaz. Ez a 102 ütközőegység felváltva állítható vagy egy reteszelőállásba, amikor a 100 fej tengelyirányú elmozdulása akadályozva van, vagy egy kioldott állapotba, ahol a mozgófej szabadon mozoghat tengelyirányban, és együtt foroghat az anyával.

A 88 villamos motor V irányban járatható, amely megfelel a becsavarási iránynak, amelynek hatására a 94 anya (és ezzel a mozgó-100 fej) közeledik a 88 motor felé, míg a mozgó- 100 fej forgását a reteszelőeszköz megakadályozza. Ez utóbbi egy 132 csapágyból és egy 133 horonyból áll, és ezt részletesen a 6. ábrára hivatkozva a következőkben fogjuk ismertetni. így ez a mozgás lehetővé teszi a mozgó- 100 fej eltávolítását a 10 továbbítószerkezetre helyezett 12 kazettától.

A 88 villamos motor a D irányban is járatható, amely megfelel a kicsavarodóműveletnek, amelynek hatására a 94 anya (és ezért a mozgó-100 fej is) eltávolodik a 88 villamos motortól, miközben a mozgó100 fej elfordulását ismét megakadályozza a reteszelőeszköz.

Ennek a mozgásnak ellentétes hatása van a mozgó100 fej elmozdulására, a 100 fej a 10 továbbítószerkezetre helyezett 12 kazetta felé mozdul el.

Ezenkívül, ha a 88 villamos motort a becsavarás irányában járatjuk, és a 94 anya a 88 villamos motor 90 tengelyére felcsavarodik, és a reteszelőeszköz kioldott állásba van állítva, a 88 villamos motornak a becsavarodási irányú forgása révén a mozgó- 100 fej a 12 kazettától eltávolítva elfordul, amint ezt az alábbiakban még ismertetjük.

Amint az legjobban az 5. ábrán látható, a 32 kiemelőszerkezetek mindegyike két 114 szorítóegységet tartalmaz, mindkettőnek van két 116 pofája és úgy van kiképezve, hogy elfordulhat a 118 csap körül. Mindkét 114 szorítóegység egy adott alakú 120 bütykös hornyot határoz meg, amely kapcsolódik a 121 bütykös karral. Itt a szerkezet négy 121 bütykös kart tartalmaz, melyeket 122 csap tart egy H alakú, a 128 rúd 126 végére felerősített 124 tartón, amely viszont a 95 hüvely végére van felszerelve.

Ugyanennek a 114 szorítóegység két 116 pofájának egymáshoz képesti közelítését egy rugalmas 130 visszahúzó rugó biztosítja, amely lehetővé teszi, hogy a pofák alkalmazkodjanak a felhasznált 18 kémcsövek különböző átmérőihez. A 128 rúd tengelyirányban elcsúszhat, és egyenes vonalú mozgással behatol a 110 tárcsa 129 nyílásába, míg 126 vége becsúszhat a mozgó- 100 fej 134 nyílásába. A 128 rúdnak két 131 lapos része van, egyik felfekszik a mozgó- 100 fejen levő 135 alaplemezre, lehetővé téve, hogy a 128 rúd és a mozgó-100 fej reteszelve legyen és forogjon, vagy kioldott állapotban legyen kölcsönös tengelyirányú helyzetüktől függően.

így tehát, ha a 128 rúd a mozgó- 100 fejhez képest tengelyirányban elmozdul, nyitja és zárja a két 32 kiemelőszerkezeten levő megfelelő 116 pofákat.

A 30 rázószerkezet működését ismertetjük a

6-8. ábrák alapján. A 6A. és 6B. ábrán látható állásokban a mozgó- 100 fej a 12 kazettától és ezért az abban levő 18 kémcsövektől is visszahúzott állásban van. A 10 továbbítószerkezet a 92 menetes orsó járatának végén a tengelykapcsoló elrendezés leállás közeli állásban van. Az előzőkben említett reteszelőeszköz egy 95 hüvellyel egybeépített 132 csapágyból áll, amely a tartón levő 133 horonnyal kapcsolódik. Ezeket az eszközöket csak a haladó mozgás reteszelésének oldására, vagy csak a forgómozgás reteszelésének oldására használjuk.

Amennyiben a 88 villamos motort a kicsavarodás irányában járatjuk, a mozgó-100 fej a 12 kazetta felé és így az utóbbiban elhelyezett 18 kémcsövek felé halad. A 100 fej érintkezésbe kerül a (nem ábrázolt) előlappal, amely később kap szerepet, amikor a 18 kémcsövet visszahelyezik a 12 kazettába. A 100 fej ekkor a 7A. és 7B. ábrán szemléltetett állást tételezi fel, ahol a szorítószerkezetek 116 pofái nyitottak, és készen állnak, hogy mindegyik kiemeljen egy 18 kémcsövet a 12 kazettából. A 102 ütközőegység ekkor működésbe lép, hogy a 104 kart reteszelőállásba állítsa, melyet pontozott vonallal jelöltünk (104’). Ennek az a hatása, hogy a 100 fej tengelyirányban reteszelve lesz. A 88 villamos motor ekkor becsavarási irányban működik, ennek következtében először a 32 kiemelőszerkezetek elfordulnak, megfelelő 116 pofái összehúzódnak, és egy 18 kémcsövet kiemelnek a 12 kazettából.

HU 223 619 Β1

A reteszelőeszközök ekkor kioldott állapotba visszaállnak, amint ezt a 8A. és 8B. ábra mutatja, és folytatódik a 88 villamos motor becsavarodásirányú működése, amire a 100 fej a 12 kazettától eltávolodik, miközben mindkét 32 kiemelőszerkezet egy 18 kémcsövet tart. E mozgás során a mozgó- 100 fej forgását az akadályozza meg, hogy a 132 csapágy a 133 horonyba fekszik bele.

Amikor a becsavarodás a végéhez ér, azaz a 94 anya és a 90 tengely ütközik, a 132 csapágy kiemelkedik a 133 horonyból és a mozgó-100 fej forgása már nincs reteszelve.

Ekkor a 88 villamos motor folyamatos módon tovább működik a becsavarodás irányában, ennek hatására a mozgó- 100 fej forogni kezd, ezáltal felrázza a két, általa megfogott 18 kémcsövet.

Felrázás után a 18 kémcsövek visszakerülnek a 12 kazettába.

így a 88 villamos motornak, a 96 tengelykapcsoló elrendezésnek, a 102 ütközőszerkezetnek és a 132 csapágyból és 133 horonyból álló reteszelőeszköznek köszönhetően különféle mozgások érhetők el, nevezetesen a mozgó- 100 fej egyenes vonalú, egyik vagy másik tengelyirányú mozgása, és a mozgó- 100 fejnek a 18 kémcsöveket felrázó forgómozgása.

Megjegyzendő, hogy az ismertetett kiviteli alaknál a rázószerkezet mindig két 18 kémcsövet emel ki a 12 kazettáról, ezeket felrázza, majd visszahelyezi a 12 kazettába.

Minthogy ez a 12 kazetta tíz 18 kémcsövet tartalmaz, legalább öt műveletre van szükség a tíz 18 kémcső felrázásának végrehajtására. Célszerű azonban minden 18 kémcsövet kétszer felrázni; az első 18 kémcsövet önmagában, majd a második 18 kémcsövet önmagában, utána az első és harmadik 18 kémcsövet együtt, majd a második és negyedik kémcsövet együtt és így tovább.

A 10 továbbítószerkezeten a 12 kazettát egy adott távolságban kell előretovábbítani, amit a 60 kocsi mozgását irányító 84 léptetőmotor végez.

Az előzetesen felrázott 18 kémcsöveket egyenként kell a 34 mintavevő szerkezethez állítani, ezt a következőkben írjuk le.

Miután a 12 kazettán levő mind a tíz 18 kémcsőből mintát vettünk, a 12 kazetta a leszedő-16 állomásra kerül, ahol a 60 kocsi mechanikusan működésbe hozza a 38 kitolószerkezetet. Ez utóbbi egy 136 billentőegységet tartalmaz (1. ábra), amely egy, a 10 továbbítószerkezet irányával párhuzamos csap körül fordul el, és amely egy 138 rézsűből áll. A 60 kocsi a 138 rézsűnek ütközve létrehozza a 136 billentőegység elfordulómozgását. Ez utóbbi két 140 tolórúddal van ellátva, ezek felfekszenek a 12 kazettára, és azt rátolják a leszedő- 36 asztalra az F2 nyíl irányában. így az elemzés után a 12 kazettatétel a leszedőberendezés leszedő36 asztalára kerül.

A 9. és 10. ábrán a 82 kézi felrakóeszköz látható részletesebben, melyet vészhelyzeti felrakóállomásnak is neveznek.

Ez utóbbi a 10 továbbítószerkezet közelében van elhelyezve, amely a 10 továbbítószerkezeten 12 kazetta nélkül legalább egy 18 kémcső befogadására alkalmas. Ezen egy elforduló és billenthető 142 fej van, amely különféle megjelölt állásokba állítható. Ezen a 142 fejen 144 rések szolgálnak a különböző méretű 18 kémcsövek befogadására.

A 142 fej a 9. ábrán látható módon megdönthető, lehetővé téve legalább egy 18 kémcső behelyezését egy megfelelő 144 résbe. Ekkor a 142 fejet függőleges állásba billentjük, amint az a 10. ábrán látható, ahol a 18 kémcső függőlegesen áll, így megkönnyítve a vérkészítmény mintavételét. Amint a 9. és 10. ábrán látható, a 142 fejet különböző megjelölt állásokba lehet elfordítani, ahol az elemzésre kerülő 18 kémcsövet befogadó 144 rést a 34 mintavevő szerkezettel szembe lehet beállítani.

All. ábrán a mintavevő szerkezet általános felépítését szemléltetjük felülnézetben. Ez egy 146 kocsiból áll, amely vízszintes irányban képes haladni a 10 továbbítószerkezet mozgási irányára merőlegesen.

A 146 kocsin egy 148 lyukasztószerkezet, valamint egy ezzel egyesített mintavevő tű van, amelyet egy 18 kémcső átlyukasztandó 20 dugója fölé lehet beállítani. A 148 lyukasztószerkezet és tű ekkor függőlegesen mozog fel és le, miközben átlyukasztja a 18 kémcső 20 dugóját, és egy teljes mintamennyiséget kiszív. E célból a mintavevő tű egy megfelelő (nem ábrázolt) szivattyúra csatlakozik. A 148 lyukasztószerkezet és tű ezután kiemelkedik, és a kocsit elvezetjük, és a begyűjtött minta adagjait különböző 150 edényekbe töltjük, ahol az egyes mintákat megfelelő reagenssel keverjük össze elemzés céljából.

A mintavevő szerkezetet például az EP-A-0 634 660 szabadalmi leírásban megadott utasítások szerint lehet megvalósítani. E mintavevő szerkezetek előnyösen tartalmazhatnak tisztítóeszközöket is, amelyek a tűt a mintavételi művelet előtt és után megtisztítják.

Egy ily módon megvalósított kisméretű berendezés könnyen beiktatható hematológiai műszerek gépsorába, főleg azért, mert a 12 kazettákat könnyen lehet egyenes útvonalon továbbítani a 10 továbbítószerkezettel egy felrakó- 14 állomás és egy leszedő- 16 állomás között.

Miután a 18 kémcsöveket a 12 kazettáktól függetlenül lehet felrázni, az e célra létrehozott rázószerkezetek kisebb helyet foglalnak el, és könnyebben beépíthetők a találmány szerinti berendezésbe.

Az ismertetett berendezésnek az is az előnye, hogy a 18 kémcsöveket a 12 kazettákba berakni vagy azokról leszedni akár oldalról, akár függőlegesen, főleg felülről is lehet.

A továbbiakban, miután a mintavétel előzetesen felrázott és a 12 kazettába visszahelyezett 18 kémcsövekből történik, nincs szükség olyan eszközökre, amelyek a 18 kémcsöveket a helyükön tartják a mintavétel idejére.

Természetesen a találmány nem korlátozódik az előzőekben példaként ismertetett kiviteli alakra, az más változatokra is kiterjeszthető.

A találmányt különösen laboratóriumi hematológiai elemzőberendezésekhez lehet alkalmazni.

Claims (15)

SZABADALMI IGÉNYPONTOK

1. Berendezés kazettákban elhelyezett, dugókkal lezárt kémcsövekben levő vérkészítményminták feldolgozására, amelynek a kémcsövek rázására alkalmas rázószerkezete, valamint az előzetesen felrázott kémcsövekben levő legalább egy minta vételére alkalmas mintavevő szerkezete van, azzal jellemezve, hogy a kazettákat (12) egyedileg egy előre meghatározott útvonalon továbbító szerkezetet (10) tartalmaz, és legalább egy kiválasztott kémcsövet (18) egy, az útvonalán leállított kazettából (12) kiemelő, ezt a kémcsövet (18) a kazettától (12) eltávolító, a kémcsövet (18) felrázó, majd a kazettába (12) visszahelyező legalább egy szerkezete (32) van, továbbá a mintavevő szerkezet (34) legalább egy, az előzőleg felrázott és a kazettára (12) visszahelyezett kémcsőből (18) egy adott mintamennyiséget leszívó tűt (148) tartalmaz.

2. Az 1. igénypont szerinti berendezés, azzal jellemezve, hogy a továbbítószerkezet (10) egy kocsit (60) tartalmaz, amely egy visszahúzható kar (66) révén rákapcsolható egy kazettára (12), és a kocsit (60) az útvonalon levő meghatározott állások között továbbító eszközei (64, 68) vannak.

3. Az 1. vagy 2. igénypontok szerinti berendezés, azzal jellemezve, hogy a kémcsövek (18) a kazettában (12) függőlegesen és a haladási iránnyal egy vonalban vannak elhelyezve, továbbá a rázószerkezetek (30) a kazettából (12) legalább egy kémcsövet (18) oldalirányban kihúzó és azt felrázás után oldalirányból a kazettába (12) visszahelyező módon vannak elrendezve.

4. Az 1-3. igénypontok bármelyike szerinti berendezés, azzal jellemezve, hogy a kazettából (12) a kémcsöveket (18) egy önmagával párhuzamos oldalirányú mozgással vagy a kémcsövek tengelyirányú mozgatásával kivevő és oda visszahelyező hajlékony U alakú bilincsei (44) vannak.

5. Az 1-4. igénypontok bármelyike szerinti berendezés, azzal jellemezve, hogy a kiemelőszerkezetet (32) vagy minden ilyen szerkezetet folyamatos forgásban tartó villamos motorja (88) van, amellyel a kémcsövek teljes fordulatú forgatásával folyamatos rázás biztosítható.

6. Az 1-5. igénypontok bármelyike szerinti berendezés, azzal jellemezve, hogy a rázószerkezetben (30) egy mozgófej (100) van, amely a kiemelőszerkezete(ke)t (32) tartja, és amely egy, két irányban járatható villamos motorra (88) csatlakoztatott tengelykapcsoló elrendezés (96) révén egyenes vonalú vagy forgómozgást képes végezni.

7. A 6. igénypont szerinti berendezés, azzal jellemezve, hogy a tengelykapcsoló elrendezés (96) egy csavarorsót (92) és egy anyát (94) tartalmaz, amely csavarorsó (92) egy tetszés szerinti irányban járatható villamos motorral (88) van meghajtva, amely a csavarorsót (92) úgy forgatja, hogy a mozgófej (100) eltávolodjék a kazettától (12) vagy a mozgófej (100) közeledjék a kazettához (12), miközben a mozgó fej (100) forgása tetszés szerinti irányban rögzíthető reteszelőállásba állított reteszelőeszközökkel (132, 133) akadályozva van.

8. A 7. igénypont szerinti berendezés, azzal jellemezve, hogy a reteszelőeszközök (132, 133) kioldott állásba állítódnak, amikor a tengelykapcsoló elrendezés (96) a becsavarodómozgása során egy ütközőállásba kerül, ezáltal lehetővé válik a mozgófej (100) forgómozgása, hogy az a kémcsövet vagy kémcsöveket felrázza.

9. A 6-8. igénypontok bármelyike szerinti berendezés, azzal jellemezve, hogy a mozgófej (100) forgómozgása folyamatos és teljes mértékű a tengelykapcsoló elrendezés (96) becsavarodási irányában.

10. A 6-9. igénypontok bármelyike szerinti berendezés, azzal jellemezve, hogy az egy, a kiemelőszerkezetet (32) nyitó és záró elrendezést tartalmaz, amelyet a becsavarodási mozgás végén ütközőállásban a tengelykapcsoló elrendezés (96) oldalirányban mozgat, miközben a mozgófej (100) a reteszelőeszköz (132, 133) által elfordulás ellen rögzítve van.

11. A 10. igénypont szerinti berendezés, azzal jellemezve, hogy a kiemelőszerkezet (32) két szorítóegységet (114) tartalmaz, melyek mindegyikének legalább egy pofája (116) van és egy bütykös hornyot határoz meg (120), egy, a pofákat (116) egymáshoz közelítő, a szorítóelemeket összekapcsoló rugalmas visszahúzó eszköze (130) van, továbbá a tengelykapcsoló elrendezéssel mozgatott nyitó- és zárószerkezet bütykös karokat (122) tartalmaz, melyek a bütykös hornyokba (120) kapcsolódnak.

12. Az 1-11. igénypontok bármelyike szerinti berendezés, azzal jellemezve, hogy a továbbítószerkezet (10) közelében elhelyezett, kézi rakodóeszközt (82) tartalmaz, amely legalább egy kémcsövet (18) megfog, és ezt a kémcsövet a továbbítószerkezet (10) és a mintavevő szerkezet útvonalába elhelyezi, amikor ott nincs kazetta (12), ezáltal lehetővé válik a minta vétele a mintavevő szerkezet (34) révén.

13. A 12. igénypont szerinti berendezés, azzal jellemezve, hogy a kézi rakodóeszköz (82) egy forgó- és billenőfejet (142) tartalmaz, amelynek megjelölt állásai vannak, és amelyben különböző méretű kémcsöveket befogadó rések (144) vannak.

14. Az 1-13. igénypontok bármelyike szerinti berendezés, azzal jellemezve, hogy a mintavevő szerkezet (34) egy, a lyukasztószerkezetet és a mintavevő tűt (148) hordozó kocsit (146) tartalmaz, továbbá a kocsi mozgatható egy mintavételi állás - ahol a lyukasztószerkezet átlyukasztja a kémcső (18) dugóját (20), és a mintavevő tű leszív egy teljes mintamennyiséget - és legalább egy elosztási hely között, ahol a mintavevő tű a fenti teljes mintamennyiséget, vagy annak egy részét, egy felfogótartályba, előnyösen egy reagensedénybe kiereszti.

15. Az 1-14. igénypontok bármelyike szerinti berendezés, azzal jellemezve, hogy egy kazetta- (12) felrakó állomása (14) és egy kazetta- (12) leszedő állomása (16) van, melyek a továbbítószerkezet (10) útvonalának elején, illetve végén vannak elhelyezve.